Média cikkek

Néhány napja találkoztam Green Cartellel a belfort-i városi piacon, ahol két gyermekével és feleségével igyekezett bevásárolni a hétvégére. Megkértem, mondja el néhány mondatban a progjamjait, mit kínál a választóknak, mivel szeretné föllendíteni Cironia gazdaságát.

“Nem úgy gondolkodom ahogy a többiek. Ők egy versenyszerű gazdasàgot szeretnének, amelyben nőne a társadalmi külömbség és ez Cironia széthulláshoz vezetne. Bevezetném a többsávos adórendszert, hisz aki többet keres, az többet is adózzon, ez így igazságos. Nagy hangsúlyt fektetnék a zöldenergiára. Szélerőművek, biomasszaégető, napenergia. Támogatnám a családi önellátógazdálkodást, illetve a kis és középvállalkozások beindulását, akár kamatmentes hitellel is. Piacok építése, kikötök az áruforgalomnak és akkor még nem beszéltem a turizmusról, a művészetek felvirágoztatásáról, az építőipar föllendítéséről a mezőgazdaság és könnyűipar fontosságáról. Illetve a gyerekvállalást erősítve az édesanyáknak biztosítanám a négy órás munkavállalást. No meg a legfontosabb, az FNA (Feltétel Nélküli Alapjövedelem) bevezetése, de nyílván erről már hallottak.”

Hölgyeim és Uraim íme egy igaz, fiatal baloldali politikus, aki a szocialista eszméket, okosan kombinálná a kapitalista versenygazdasággal. Hajrá Mr. Cartel, csak így tovább!

Tegnap tizenegy órára Silver Citybe hívta George Taylor a média képviselőit, hogy sajtótájékoztatót tartson egy iroda elé. A rendezvényen a politikus mellett harminc másik reformpárti szimpatizáns vett részt, akik körbeállták a rögtönzött színpadon mikrofonok mögött beszélő Taylort.

Ekkor jelentette be Mr. Taylor azt a régi gyanút, hogy indulni fog az 1946-os elnökválasztásokon, és felveszi a kesztyűt a Mason Wardinggal szemben. A párt hagyományos, konzervatív irányvonalához tartozó politikus nyitóbeszédében (amelyet alább teljes terjedelmében közzéteszünk) utalt az eddigi heves vitákra, és elmondta, hogy olyan kampányra készül, ahol a pozitív üzenetekre helyezi a hangsúlyt, és egy részletes szakpolitikai programot kíván bemutatni, amelyet az elmúlt időszakban végzett konzultációi alapján állít össze a csapata.

A T-Team (Taylor kampánycsapatának a rövidítése), amely az elnökjelölt kampányát koordinálja, így például intézi, hogy mikor, melyik megyében kampányoljon, milyen szakpolitikai témák kerüljenek elő a kampány során. A csapatot Ed Mullins, Thomas Dewey egykori kampánycsapatának a kulcsfigurája fogja vezetni. A nyitóbeszédben Taylor megerősítette, hogy nem fog részt venni semmilyen kétpárti vitán, Mr. Wardinggal majd az előválasztás során fog vitázni.

„Tisztelt Sajtóképviselők, Kedves Vendégeink!

Az elmúlt időszakban hazánknak egy teljesen új világgal kellett szembesülnie. Mióta kimondtuk, hogy feladjuk addigi társult szerződési viszonyunkat az Amerikai Egyesült Államokkal, megkezdődött az a politikai diskurzus, amely megadja az alapzajt a közelgő országos választások kampányának. De ez a beszélgetés nemcsak a médiumok közötti politikai véleményváltások által jött létre, hanem minden igazi hazafi érdeklődik a jövőről, mivel szeretne tenni valamit az országért. Éppen ezért döntöttem úgy pár hónappal korábban, hogy nyakamba veszem az országot, és megtudakolom, mit is akarnak a választók, hogy kívánják megoldani az előttünk álló feladatokat, milyen szakpolitikai kérdéssel kellene foglalkoznia a törvényalkotóknak.

Ezek a nagyon pozitív impulzusok, amelyet kaptam konzervatív, liberális vagy éppen független választópolgároktól, megerősített abban, hogy egy olyan országot kell felépíteni, amely nemcsak a konzervatívak vagy a liberálisok országa van, hanem minden ciron polgár érdekében kell dolgoznunk. Olyan elnökre lesz szüksége a nemzetnek a következő évtől, aki cölöpöket ver le, hidakat húz fel, segítséget nyújt a társadalomnak, és békét teremt a különböző politikai mozgalmak között. Egy olyan elnök kell, aki épít, és nem rombol, aki egyesít, és nem megoszt. Egy olyan személyre van szüksége Cironiának, aki keresztény életet él, nem csak hangoztatja. Mindent megfontolva, és érzékelve, hogy eddig milyen irányú politikai mozgások történtek hazánkban, szeretném bejelenteni, hogy jelentkezek a Reform Párt elnökjelölő folyamatába, hogy én legyek Cironia Köztársaság soron következő elnöke!

Az eddigi politikai folyamatok nem tudtak meggyőzni arról, hogy a jelentkezők, akik eddig felvetették indulási szándékukat megfelelne ezeknek a kritériumoknak, még inkább azért se, mert nem rendelkeznek semmilyen közigazgatási tapasztalattal. Én korábban éveken keresztül az amerikai igazságszolgáltatás folyamatában teljesítettem szolgálatot, és az én tevékenységemnek is hála rengeteg maffiózót sikerült elkapni, és börtönbe juttatni. A többiek egyike sem dolgozott ilyen felelősségteljes munkában, ami pedig elengedhetetlen része egy ország vezetésének. Hiszen az ország nem egy kaszárnya, az elnök pedig nem egy generális, akinek uniformizált egyének teljesítik minden parancsát. A mi országunk egy sokszínű, nagyszerű ország, amelyet nem kell naggyá tenni, hiszen most is rendkívüli, tenni akarásunkkal, bátorságunkkal és szorgalmunkkal nagyon sok nemzetet felülmúlunk.

Ezt a nagyszerűséget kell szolgálnunk, és arra kell törekednie a ciron politikumnak, hogy még több jót hozzon ki az országból. Mivel többen bíztattak, hogy mutassam meg az egész országnak azt a konzervatív programot, amellyel az ország képes a prosperitásra, úgy gondoltam, hogy ilyen nagy támogatást nem utasíthatok vissza.

Az elkövetkező időszakban arra fogok törekedni, hogy ezt a programot bemutassam, közvetítsem, és bővítsem azt, és megvitassam a reformpárti szavazókkal, hogy számukra mennyire elfogadható az. Szerintem ez az előválasztási folyamat lényege, nem pedig a felesleges hangulatkeltés, az értelmetlen címkék egymásra ragasztása. Nekünk, reformpártiaknak, meg kell találni azt a jelöltet, aki legyőzi a progresszív ellenfelét. Ennek pedig a lehető legjobb embernek kell lenni, akinek van víziója, és valódi konzervatív értékeket képvisel. Ez mindannyiunk közös felelőssége.

Erre a választók pedig lehetőséget fognak kapni az előválasztások során, mielőtt el kell dönteniük, hogy szerintük ki lenne erre a legalkalmasabb személy. Ezek politikai hirdetésekből, kampányrendezvényekből és a jelöltek közötti vitákból fognak értesülni a konzervatív választók. Mivel én a Reform Párt politikusa vagyok, a pártom tagjainak tartozok felelősséggel, előttük és a párton belüli jelölttársaimmal fogok vitázni. Nem veszek részt olyan vitán az előválasztási küzdelem, ahol progresszív jelöltekkel kell megvitatnom a legfontosabb kérdéseket. Ha megnyerem, és közülük valaki megnyeri az előválasztást, mint a két párt hivatalos jelöltje, úgyis találkozunk, de egy ilyen rendezvény csak arra lenne jó, hogy ne vegyem elég komolyan a pártunkat, a szavazóinkat, a konzervatív mozgalmat.

Tisztességes kampányt szeretnék folytatni, amikor az ellenfeleimmel egymás programjáról beszélgetünk és vitázunk, nem kívánok személyeskedő és támadó kampányt folytatni. Viszont aki megtámad, netalántán valótlanságot állít, az megkapja tőlem és a csapatomtól a méltó választ!

Ahogy látják a mögöttem álló iroda lesz a kampány központi irodája, ahova már rengeteg aktivista jelentkezett, eddig is, remélem, ez folytatódni fog, ők harmincan mögöttem már a T-Team tagjai, akiket Ed Mullins fog vezetni. Az elkövetkező időszakban folytatom az országjárást, szeretnék minél több emberrel találkozni, és minden megyében egy-egy kampányközpontot kialakítani, hogy az előválasztási kampányt onnan koordinálhassuk. Ehhez persze az akaraton kívül szükség van jelentős anyagi forrásokra is, így több, a gazdasági életben is jelentős, személlyel, donátorokkal, konzervatív szervezetekkel fogok egyeztetni, és arra fogom kérni őket, miután bemutattam a programomat, hogy hajlandóak és akarják-e támogatni a programomat.

Mielőtt Önöket idehívtam, a csapatomnak elmondtam, hogy az életük az elkövetkező egy évben nagyon meg fog változni. Rengeteget fogunk dolgozni, hatalmas erőbefektetést igényel egy sikeres előválasztási kampány, amely nagyon sokáig eredmény nélkül fog telni. De aztán meghozza a gyümölcsét a befektetett munka, az amit Cironia érdekében hozunk. Mert a politikusok nem saját magukért, nem a megélhetésükért küzdenek, legalábbis nagyon remélem, hanem az ország jobbá tételének a szándékáért, legalábbis merem hinni. Mi ezért fogunk dolgozni.

A végső célunk pedig nem lehet más, minthogy egy istenfélő, keresztény, az Alkotmányt és az amerikai értékeket tiszteletben tartó elnököt válasszunk meg 1946-ban, aki minden porcikájában a nemzet érdekét tartja szem előtt. Aki kellő mértékben konzervatív, és kellő mértékben mérsékelt. Aki az ellenfeleit partnernek tekinti, és hajlandó velük a párbeszédre, aki nem próbálja meg piszkos trükkökkel befeketíteni őket, aki nem vonja kétségbe a hazaszeretetüket. Én hiszem és vallom, hogy minden politikus, aki Cironiában most a reflektorfényben van, és elmondja saját tervét, hogy miként lehetne még jobbá tenni az országot, alapvetően jó emberek, csak épp más értékek mentén politizálunk, és azt is gondolom, hogy ők kevésbé látják át a dolgok menetét, mint mi. De attól ők mindnyájan jó emberek.

Köszönöm, hogy eljöttek!”

Az elmúlt hetek nagy kavarodást hoztak a nemrég függetlenné vált Cironia feje fölé, és nagyon kevés olyan ember van az országban, aki nem a politikáról beszél. Rengeteg konfliktus alakult már most ki, pedig még el sem indult országunk első előválasztása. Ezekről beszélt lapunknak William Morrison:

"Ha hiszik, ha nem, sejtettem, hogy ez lesz. Amikor még azon az állásponton voltam, hogy nem szabadna függetlenednünk, kiszakadnunk az Egyesült Államokból, akkor ez volt a fő ok, ami miatt ezt mondtam. Akárhogy is nézzük, kevesebb az értelemes vita, mint az egymás sárba tiporása. De ez nem jelenti azt, hogy nem változtathatunk ezen."

Morrison legutóbbi nyilatkozatai kiváltottak némi vízhangot, amire például Warding a Ridgefield Timesnak adott interjúban reagált. Bár irónikusan említette meg, de idiótának tartja Morrisont:

"Most meg kell jegyeznem, az interjú után meg is bántam, hogy az IQ szintjét kritizáltam. Ezért bocsánatot is kérek. De ettől függetlenül jó politikusnak továbbra se tartom. Továbbra is azt vallom, hogy a szavai üresek. Azonban szívesen elbeszélgetnék vele személyesen is, hátha megváltozik a véleményem róla, úgyhogy ha ő ebbe benne van, állok elébe. A vitába hívására hivatalosan nem mondanék igent, én ugyanis nem indulok, és nem is indulhatok az előválasztáson, de ha még áll a maghívás, szívesen elmennék én is erre. Legfeljebb a vita keretein kívűl orvosoljuk a nézeteltéréseinket."

George Taylorral már nem volt olyan szigorú, ennek ellenére őt is kritizálta, amire Taylortól is jött válasz:

„Ők is nagyon jól tudják, hogy a konzervatív mezőnyben én vagyok az, aki egy előválasztás után egységbe forraszthatja a konzervatív, liberális és független szavazókat, míg ő és köre, akik még azt is vitatják, hogy a négerek szavazati joggal rendelkezzenek, erre képtelen. William Morrisonra sem egy establishment progresszív szavazó, sem egy radikális, de még egy tisztes konzervatív se szavaz, hiszen mi elfogadjuk és akceptáljuk az egyetemes emberi és polgári jogokat, ő kevésbé.”

Morrison persze erre is reagált:

"Akárhogy is nézzük, Taylor engem rasszistának akar beállítani. Megmondom őszintén, amikor ezt olvastam, bárhogy is próbáltam komolyan venni, nevettem rajta. Nem igazán tudtam mást. Soha nem vitattam, hogy ki rendelkezzen szavazati joggal, ahogy az egyetemes emberi és polgári jogokat is elfogadom. Éppen emiatt nem tűrök semmilyen pozitív diszkriminációt. Én csak annyit mondtam, hogy számomra Taylor nem minden szava hihető. Én úgy értelmezem a kijelentéseit, hogy ő szeretne konstruktívan megvitatni velünk mindent, ami azt jelenti nála, hogy ránkerőltetné a gondolatait, mert azok a jók. És én ebből nem kérek. A szavazók meg majd eldöntik, hogy kire szavaznának. Ugyanakkor Taylorral is hajlandó vagyok rendezni a nézeteltéréseinket, amennyiben ő is így gondolja."

Morrison a pártján belüli helyzetről is nyíltan beszélt:

"Sajnos a párton belül is kezdenek az ellentétek élesedni, pedig igazán még nem is volt alkalmunk beszélni egymással. A kommunikáció mindennek az alapja, és ez egyelőre nincs meg. A radikálisok mondják, hogy ők nyitottak mindenfajta vitára, Elliot Weser Wardinggal is szembeszáll, de kérdem én: Elsőnek miért nem a saját házunk táján teszünk rendet? Cartel is az FNA mellett áll, és ahelyett, hogy normális körülmények között vitatnánk meg ezt a kérdést is, médiában harcol az igazáért. Ezért megkérek minden Progresszív Párt tagot, hogy üljünk össze egy közös eszmecserére, és ne eszeveszetten menjenek a jelöltjeink a választásra."

,,Nézze, nyilvánvaló, hogy Ricketts és Taylor egy követ fúj és egyeztetnek arról, hogy ki mit mond. Ha én holnap ráveszem a szomszédot, hogy kritizálja a médiában Taylort, akkor nem a szomszéd az, akivel Taylornak össze kell akasztania a bajszát. Nem hiába mondtam, hogy kell az az IQ-szabály...."

Warding és kampánycsapata tehát nyíltan egy emberként kezeli Ricketts és Taylor urakat, és kettejük tevékenységét összehangolt akciónak tartják. A teljes Ridgefield Times egyetért abban, hogy ez az ember vagy komplett őrült, vagy egy zseni. 

Ed Mullins, George Taylor által pár napja felfogadott szakember, aki pár éven korábban a Dewey-kampány egyik szervezetője volt, most Mr. Taylor főtanácsadója, bocsánatkérésre szólította fel Mason Wardingot. „Mason Warding egy nyilatkozatában azt állította, hogy George Taylor érzi, hogy vesztene vele szemben, ezért helyezkedett szembe a wardingi vitaötlettel. George Taylor nem tett közzé ilyen nyilatkozatot, Mr. Ricketts nem Mr. Taylor. Éppen ezért felszólítjuk a jelöltet, hogy kérjen bocsánatot George Taylortól, mert valótlan színben tüntette fel, olyan szavakat adott a szájába, amelyeket sose mondott.”

A főtanácsadó újságírói érdeklődésre elmondta, hogy George Taylor nem fog részt venni egy közös vitán. Az Oakland megyében előadást tartó politikus egy zsurnaliszta felvetésére megerősítette: „Nézze, Jim, én tisztelem annyira a reformpárti szavazókat, hogy tiszteletben tartsam az előválasztási szabályokat, és először majd előttük vitassam meg a párton belüli ellenfeleimmel a programomat.”

Ön, bár a párton belüli és azon kívüli baloldali gondolkodókat és aktivistákat tömörítő Radikális Liga elnöke, nem szokott gyakran megszólalni a sajtóban. Mi ennek az oka? 

Nem szeretek közvetlenül a sajtónak nyilatkozni, olyan, mintha a semmibe üvöltenék. Érti, ugye? Kitűnő. Beszélni szerintem csak akkor van értelme, ha az ember egy közösség előtt teszi azt, persze ha már politikáról beszélünk. A riporter és a politikus egymással szemközt ülve nem fogja megváltani a világot. Már ha ezzel nem sértem meg. 

Ugyan, kérem. Mi vezette most mégis arra, hogy eleget tegyen lapunk megkeresésének, és rögtön egy nagyinterjút vállaljon? 

Elliotnak sok dolga van mostanában, és én a barátja vagyok, ráadásul ugyanazt akarjuk Cironia jövőjének, ezért segítek neki. Ilyen módon is, akár. 

Beszéljen magáról egy keveset. Más radikális progresszívakról tudunk azért egyet s mást, például Mr. Weser múltja nyitott könyv, tudjuk, hogy vannak közöttünk például fiatal és tehetséges orvosok, et cetera. De ki ön? 

Nem érzem teljesen relevánsnak a kérdést, mivel nem vagyok a Progresszív Párt tagja. Ennek több oka is van, de ezeket nem szeretném részletezni, nem léptem be. A Liga egy tekintélyes része persze tag, de tőlem a párttagság idegen. Nekem az a fontos, hogy azok a baloldali elképzelések, amiket vallunk, megvalósuljanak. Egyébként pedig az életem nem túl izgalmas. Négy évvel vagyok idősebb Elliotnál, egy középiskolába jártunk, ott lettünk barátok, de én Union megyébe mentem, hogy filozófiát tanuljak. Ott ábrándultam ki teljesen mindenfajta konzervativizmusból. 

Miért? 

A konzervativizmus nem más, mint ragaszkodás egy adott pontjához a történelemnek, amit ideálisnak tartunk. Visszafelé fejlődés rosszabb esetben. Nietzsche jellemezte úgy, mint szellemi rákjárás. 

Nietzsche a szocialistákat sem tartotta sokra. 

Én sem tartom sokra Nietzschét, de ezzel a mondásával egyetértek. 

Hogyan van tovább az ön története? 

Elliottal a harmincas években újra felvettük a kapcsolatot. Ő a Társadalomtudományi Intézetben dolgozott, én egyetemen tanítottam. Nem voltam a háborúban, egyikben sem, de azért nem, mert alkalmatlan vagyok arra, hogy katona legyek. Párizs felszabadításáig a francia ellenállás értelmiségi koponyáival leveleztem, Blanchot és én még mindig tartjuk a kapcsolatot. Szakszervezeti mozgalmakban vettem részt, ha ez esetleg érdekli. 

Mi a véleménye arról, ami mostanában a cironiai politikában, azon belül is a médiában megjelenő részében zajlik? 

Mellébeszélések sorozata, ami elképesztően veszélyes jelenség. 

Mit ért mellébeszélés alatt? 

Örülök, hogy megkérdezte, szeretném, ha nem értene félre. Nem a konkrét programpontokat hiányolok egyelőre, hiszen még az előválasztási folyamatok sem kezdődtek meg igazán. A Reform Párt, de sajnos a Progresszív Párt vezető alakjainak egy része is arra törekszik, hogy a konstruktív párbeszédet ellehetetlenítse. Jó példa erre, hogy a reformpártiak establishment szárnya fél a vitától, mint a tűztől, és képtelen elismerni azt, hogy ha két politikus akar, akkor vitázni fog, az előválasztási folyamattól akár függetlenül. Az pedig, hogy a demagógia jelszavával söpörnek le mindent, miközben olyan humbuggal és nonszensszel hozakodnak elő, mint például hogy a társadalmi tulajdon "lopás", szintén ebbe az irányba mutat. Amit ők demagógiának, programnélküliségnek szeretnek titulálni, az könyvtárnyi filozófiai vizsgálódás, társadalomtudományi és közgazdaságtani kutatás, különböző elméletek és gyakorlatok miriádja, és persze nem utolsó sorban érvényes morális állásfoglalás is. De természetesen a másik oldalon, a mi oldalunkon is vannak olyanok, akik inkább utalgatnak az ellenfél vélt intelligenciaszintjére, mint azokra a dolgokra, amiket mond, melyek rendszerint valóban borzasztóak. Elliotot nem aggasztja annyira a mellébeszélés, meggyőződése, hogy vitában, békés, demokratikus és tiszteletteljes módon mindent el lehet intézni. 

Értem. Milyen szerepet szán a Radikális Ligának a közeljövőben? 

Készek vagyunk változtatni Cironián, és ezt a magunk demokratikus eszközeivel akarjuk megvalósítani, segítve azt a pártot és azokat a politikusokat, akik szerintünk a jó irányba terelhetik ezt az országot. 

Warding tábornok megszerezte pártja politikusának, Mr. Wandelsonnak a támogatását az előválasztásokra. Még ennek bejelentése előtt a korábbi hadvezér kihívta vitára minden olyan ellenfelét, aki hajlandó kiállni ellene. Ennek kapcsán George Taylor keményen bírálta őt.

Mason H. Warding reakciója most sem maradt el:

,,Taylor fél. Rájött, hogy hiába akar elnök lenni, vagy legalább elnökjelölt, nem nyerhet. Ha bárki is vitázik velem, a népszerűségem nagyobbra nő, mint valaha volt! Hiába hitegeti sokáig a választókat, hogy nem tudja még, hogy indul-e, vagy támogat egy mérsékelt jelöltet, ez csak terelés. Meg akarja ragadni a hatalmat, hogy aztán semmi se változzon. Ugyanolyan rossz lesz, mint amilyen most. A politika két oldala ugyan az lesz, csak másik ember kezében lesz a gyeplő, végeredményben mindegy lenne, hogy melyik párt jelöltje nyer. Ne akarják! Én hozom el a változást, én teszem naggyá az országot és ezzel Önöket is, minden állampolgárt! Én vagyok a reform!"

Edmund megye reformpárti politikusa szerint, aki bejelentette, hogy indulni kíván a Reformpárti Nemzeti Bizottság elnöki posztjáért, felháborítónak tartja, ami a médiában folyik. Radikálisabbnál radikálisabb jelöltek üzengetnek egymásnak, van, aki már, mint egy szocialista, ingyenes állami egészségügyről beszél, egy másik, mérsékelt progresszív politikus meg bevezetné az ingyen pénzosztást a keresők kárára.

„Az pedig, ami igazán felháborít, hogy szélsőséges politikusok üzengetnek egymásnak, és hívják ki egymást vitára, mikor még a párton belüli előválasztást nem tudták megnyerni. Nevetséges. Majd ha felmutattak valamit az értelmetlen szócséplésen és demagógián kívül, akkor vitázhatnak egymással.” A párt fősodrához tartozó politikus ezután kitért arra, hogy veszélyes lenne, ha Mason Warding lenne a Reform Párt elnökjelöltje az 1946-os elnökválasztáson. „Gondoljanak bele: a másik oldalt mondjuk a valóban mérsékeltnek számító David Truman nyeri meg az előválasztást, akkor még a mi mérsékeltjeink is átszavaznak. Én sem tudnám támogatni Mason Warding jelöltségét.”

Ricketts az első olyan személy, aki a Reform Párton belül először kritizálta nyíltan Mr. Wardingot, és aki kijelentette, hogy nem támogatja a jelöltségét. Mindeközben Joseph Wandelson, a párt konzervatív libertariánus politikusa, támogatásáról biztosította Wardingot.

Joseph C. Wandelson Warding tábornok mellé állt. A Reform Párt Konzervatív libertariánus oldala teljes mértékben kiáll az elnök jelölt programja mellett.

A politikus jelmondata a választásra: "Előre a ReformPártért!"

Előjelzések szerint Joseph C. Wandelson és Mason H. Warding tárgyalni fognak a kampány megbeszélészére és összehangolására.

A Radikális Liga Clarck megyei fórumán Dr. Gregory Butcher az ifjú és erősen radikális nézeteiről ismert politikus Elliot Wessert támogatja a Progresszív Párt előválasztásán. A fiatal, mindössze 26 éves orvos gyorsan tört előre a Progresszív Párt ranglétráján és a pártba nemrég belépá fiatalember hála karizmájának és politikai tudásának egyik irányadó emberévé vált a radikálisoknak. Mint orvos abszolút ellenzi a fegyvertartáshoz való jogot, valamint látva az egészségügy helyzetét, hisz abban hogy csakis egy erős állami irányítással valósulhat meg a jól működő egészségügy és oktatási rendszer. 

A párton belüli viták során Dr. Butcher masszívan elítélte a párt jobboldalibb szárnyához tartozó Edward Glovert és szerinte csakis a radikális nézeteket valló platform hozhatja el a válaszátsokon a párt győzelmét.  A Reform Párt jelöltjét és politikáját pedig intoleránsnak, kirekesztőnek és elítéledőnek tartotta. 

Az elkövetkezendő napokban egy megbeszélés is várható a híresztelések szerint Elliot Wesser és Dr. Gregory Butcher között. 

Elliot Weser és Dorian Emerson épp a Radikális Liga egyik Clark megyei fóruma után beszélgettek egy kávé mellett, mikor megkérdeztük Mr. Wesert, hogy lenne-e ideje néhány kérdésünkre. A progresszív radikális politikus készséggel válaszolt. 

Olvasta Mason H. Warding kihívását, melyet politikustársaihoz intézett, melyben vitára invitálta őket? 

Olvastam, igen. Örülök neki, és én elfogadom a kihívást. Nem félek Wardingtól, és tudom, hogy amit képvisel, legyőzhető. Bármikor kiállok vele egy vitára, mely remélem, produktív lesz. 

Bízik abban, hogy le tudná győzni egy vitában? 

Természetesen, de nem ez a lényeg. A vita lényege nem feltétlenül a meggyőzés, hanem az ismeretcsere, egymás álláspontjának megértése, jobb átérzése. Éppen ezért remélem, hogy konstruktív vitáról lesz majd szó, amellett persze, hogy arra ne számítson senki, hogy nem fogok Wardinggal szemben kiállni az elveimért. 

Mi a véleménye Mr. Wandelson nyilatkozatáról, melyben a megyék önállósága mellett érvel? Ön a centralizáció híve? 

Csakis egy erős központi alkotmánnyal és törvénykezéssel biztosíthatjuk azt, hogy az országban ne alakuljanak ki szignifikáns gazdasági és jogi különbségek, melyek sok problémát okozhatnak, és növelnék a társadalmi egyenlőtlenségeket. A kantonisták szerint nem lenne probléma, ha valaki Peterson megyében más jogokkal és lehetőségekkel rendelkezik, mint mondjuk valaki, aki Clark megyében él. Szerintem pedig ez igenis problematikus. Ez a történet erről szól, és nem többről. 

Mit üzenne Mr. Wardingnak így, a vita előtt, előre? 

Lehet, hogy Warding tábornok volt, de az ország nem egy hadsereg, amit fenyítéssel és erőltetett menetben lehet kormányozni. 

Egyek értek Mason H. Warding Megyei politikájával, de vele ellentétben szerintem „teljes” körű autonómia kell. Saját alkotmányt, törvényhozást, bíróságot kell biztosítani nekik, de a külpolitika és a hadügy közös lenne. Hogy ne legyen az, hogy polgárháború alakuljon ki, vagy valamelyik megyék a szovjetek, a másik az amerikaiak, a harmadik meg a semlegesség mellet legyen. A Progresszívek az elnyomást és az erős központosítást szeretnék. A megyék beleszólását a politikában egyre csökkentenék, míg végül elérnénk addig a pontig, hogy a megyék megszűnnének létezni. Így csak az állam maradna az egyedüli közigazgatási egység a Cironia Köztársaságban. Ami nagyobb beleszólást jelentene a Kongresszus számára a politikai életben.

Mason H. Warding... Manapság a cironiai média az ő személyével foglalkozik legtöbbet. Gyakorlatilag manapság ő a legismertebb cironita a Földön. Elliot Weser kritikájára reagálva a következőket mondta:

,,Rendben, a nyakkendője továbbra sem tetszik, de az iróniát nem igazán érti. Ez nem baj abban az esetben, ha kisegít egy építkezésen, de baj akkor, amikor az ország vezető pozícióinak egyikét akarja megszerezni. Ha a politikai kérdésekről szeretne vitázni Ön vagy bárki, akkor állok elébe! Aki képes kiállni, mint egy igazi férfi, annak itt a lehetőség!"

A tábornok tehát nyílt hadüzenetet küldött az ország politikusainak. Bár lehetőségük van kitérni előle, de igen kellemetlen lenne az ellenfelei számára, ha nem vállalnák a szemtől szembeni vitát. Ha megfutamodnak, akkor Warding erősebb lesz mint valaha.

Az ismert radikális politikus talán furcsa látvány lehetett elsőre egy kis Osborne megyei fekete gyülekezet templomában, azonban nem hívatlanul érkezett; egy ideje levelezett ugyanis a közösség lelki pásztorával, Emmerich Tyrone Watson tiszteletessel, aki meghívta az egyik istentiszteletre, és megígérte, hogy azt követően a templomkertben beszélhet a hívők előtt. Weser beszédét nagy érdeklődés kísérte, alig voltak, akik a szokásos istentisztelet után hazamentek volna, sokkal többen maradtak meghallgatni a politikus beszédét. 

"Barátaim! 

Talán furcsállhatják, hogy pont én mondok itt most beszédet. Ismert radikális vagyok, sokan bajkeverőnek, kémnek, vagy még rosszabbnak tartanak. Nem kizárt, hogy sokan vannak, akik akár el is hallgattatnának legszívesebben. Éppen ezért nem hittem volna, hogy egy keresztény, alapvetően konzervatív normákhoz szokott közösség befogadjon, de azt mondhatom, kitűnő fogadtatásban részesültem itt, egy ferde tekintetet nem láttam, mindössze néhány kíváncsi, talán kérdő pillantást. Watson tiszteletes hívott meg ide, ezúton köszönöm neki. Őszinte leszek; én magam nem vagyok vallásos. Nem látok ugyanakkor ellenséget a vallásban, sőt; hiszem, hogy önök itt azt találják meg Istenben, amit én másban találtam meg. Hiszem, hogy ugyanazt kerestük, keressük: ez pedig az igazságosság és a tisztaság eszméje. És én úgy gondolom, hogy az igazságossághoz a társadalomban hozzátartozik az is, hogy segítsük azokat, akiknek a múltban sokat kellett, vagy akár a jelenben is sokat kell szenvedniük. Én 1936-1938 között a John Brown Battalion milicistája voltam. Sokszor elmesélem, mert meghatározó volt a számomra, fontosnak tartom. Mint azt önök is tudhatják, John Brown az amerikai polgárháborúban a déliek és a rabszolgaság kérlelhetetlen ellenfele volt, ezért is választottuk egységünk névadójául. Én hiszek abban, hogy minden ember egyenlő, és hiszek abban is, hogy akit a múltban hátrányok értek, azokat most előnyökben kell részesíteni a múltbéli károk miatt. Addig nem lehet ugyanis valódi egyenlőség és testvériség, ameddig a múlt árnyai miatt önök és más kisebbségek tagjai nem emelkedhetnek fel, mert társadalmunk hordozza a rabszolgaság és az elnyomatás emlékét... Én azt mondom, ideje ezt jóvá tennünk, és ideje kárpótolnunk a megkülönböztetést elszenvedő rétegeit a cironai lakosságnak. Ciron vagyok, önök is cironok. Sok különbség van köztünk, de az, hogy Cironia állampolgárai vagyunk, és az, hogy egyként hiszünk az igazságosságban, egységbe forraszt minket. Radikális vagyok, sok tekintetben talán nem értünk egyet, de egyedül mi, radikálisok állunk ki következetesen a hatalomból és a gazdasági elnyökből nem részesülők, a munkások, és a kisebbségek mellett. Nem azért jöttem, hogy támogatókat gyűjtsek. Azért jöttem, hogy beszéljek, és hogy a szavaim által harcoljak azért, amiben hiszek. És ezt teszem. Tegyék a belátásuk szerinti legjobbat önök is. Köszönöm, hogy meghallgattak!"

Megjeresésünkre Elliot Weser, a Progresszív Párt radikális irányzatának zászlóvivője a következőket mondta az elmúlt időszak politikai vitáiról: 

"Úgy vélem, rossz irányba ment el az akutális politikai közbeszéd Warding provokációinak köszönhetően. Elkezdtünk politikusok intelligenciájáról és kvalitásairól, netán nyakkendőkről beszélni ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, ami igazán fontos. Teljesen nyilvánvaló, hogy Warding nem lenne jó elnöke az országnak. És ez nem arról szól, hogy ő a Reform Párt tagja, mert a párton belül sok olyan egyén van, akit a függetlenségi mozgalom idejéből ismerek, akiknek munkásságát ismerem, például Mr. Taylor, azonban Warding nem reformpárti, hanem egészen egyszerűen egy tábornok, aki elnök akar lenni. Ezt azonban nem tekintem elégséges kvalifikációnak erre a rendkívül fontos posztra. Természetesen a Progresszív Párton belül is voltak, illetve vannak nézeteltérések, de ez nem baj, mert az irány többnyire azonos. Én azért kívánok beszállni a jelöltségért folyó küzdelembe, mert elveim vannak, melyeket szándékozok megvalósítani, nem pedig azért, hogy mindenki mást háttérbe szorítsak és magam mögé utasítsak, mint Warding. Ideje lenne végre nem az én nyakkendőmről, hanem a lényegi kérdésekről beszélni. Warding azt mondja, nem érdekli a véleményem. Legyen; engem érdekel az övé. Utóbb meg is nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy ő milyen irányba terelné Cironiát. Ezzel nem értek egyet, nem értek egyet az elképzeléseivel. Ez nem probléma. A sajtó és a választók által megmérkőzünk majd, ha úgy hozza a politika, mert egy demokráciában ez így működik. És, hogy a különböző déli progresszív és konzervatív kritikákra is reagáljak: a szakszervezetek, a munkások, és a kisebbségek jogai számomra olyan dolgok, melyekről nem vagyok hajlandó lemondani. És ezeket az elveimet akkor is képviselni fogom, ha esetleg nem én nyerem el a jelöltséget. Nyakkendő-affér helyett társadalmi igazságot Cironiában!"

Green Cartel belfort-i politikust kéredeztem, mit szól a baloldal korai nem egyetértéséhez? És ahhoz, hogy az utóbbi napokban sok negatív kritika érte a Feltétel Nélküli Alapjövedelem javaslatát?

Cartel:

Edward Glower kiváló politikus, de elkellene döntenie melyik oldalon áll. Bal, vagy a jobb oldalon? Jelen pillanatban számomra nem világos. Nyilván a közeljövőben sokat fogunk beszélgetni. A baloldalnak összefogásra van szüksége és nem széthullásra. 

Politikus társaim nagy részének fogalma nincs mi az a éhség. Lassan ránkköszönt a modernizáció, aminek köszönhetően szakmák és munkahelyek fognak megszünni, miközben a népesség nő. Cironia nem Spárta, ahol az öregeket és a betegeket kitesszük egy hegyre. "Aki nem dogozik ne is egyék!" Ezt mondja a jobb oldal és lassan a bal is az országban. Én viszont azt mondom: "Lakhatást, kenyeret, közoktatást és megfelelő egészségügyi ellátást a népnek." Ha ezeket megteremtjük, jogosan követelhetjük, hogy fizessék be az adót. Addig nem! Még egy nagyon fontos dolog az FNA-ra visszatérve. Aki szeret dolgozni és eddig is dolgozott, az továbbra is fog még lelkesebben. Aki viszont nem szeret és nem akar, az talán az FNA-nak köszönhetően kedvet kap. Nem az FNA az egyetlen programunk amivel elősegíthetjük az ország fejlődését, de azokról majd később. Szerencsére Cironia lakosai mennek el szavazni és nem a politikus társaim. Egyelőre a kollégáimtól nem látok egy megfontolni való programot sem! Csak engem és az FNA-t kritizálják.

Cane:

Köszönöm az interjút Mr. Cartel!

Cartel:

Én köszönöm a lehetőséget!

,,Tisztelt Ciron Nép!

Manapság sokan vádolnak azzal, hogy nincsen programom. Szeretem megcáfolni a béna ellenfeleimet, úgyhogy most Önök előtt is elmondom, hogy mik azok a főbb pontok, amik mentén politizálok. Először is, szükség van a megyék autonómiájára ahhoz, hogy nagyobb legyen egy ember befolyása a saját életére, csak a megyét kelljen meggyőznie az igazáról. Ha egy megye nem akar halálbüntetést, megszavazzák - nincs miről beszélni. Ezzel kiterjesztenénk a demokráciát. 

Továbbá támogatom, hogy a központi alkotmány csupán az irányadó mértékeket szabja meg különböző kérdésekben, a megyék igény esetén rendelkezhessenek saját alkotmánnyal!

Másodsorban az államnak támogatnia kell a tehetséges vállalkozókat, akiknek képzésére külön keretet kell szánni, hogy a gazdasági életet fellendítsük. Ez a munkásoknak is kedvez, hiszen ha több a munkalehetőség, akkor emelkedik az életszínvonal is. De nem adunk feltétel nélküli alapjövedelmet, mert az egy baromság. Mindenki dolgozzon meg a pénzéért!

Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy minden állampolgárnak biztosítsunk fegyverviselési jogot, és saját telkük szabad védelmére való jogot. Ha valaki hívatlanul belép egy ember tulajdonába, akkor számíthat rá, hogy lelövik, hiszen nincs semmi keresnivalója ott. Ezzel visszaszoríthatnánk a lopásokat, főleg az ingatlanból történőeket. Hazánknak szüksége van a biztonságra!

Tegyük naggyá együtt Cironiát!"

A Progresszív Párt déli politikusának, Edward Glovernek nem csak Mason H. Wardinggel szemben van markáns véleménye, erősen kritizálta saját párttársa, Green Cartel javaslatát is a Feltétel Nélküli Alapjövedelemről.

„Nézzék, lehet nagy ígéretekkel dobálózni, amelyek akár hasznosak is lehetnek, de az FNA megvalósításához én nem fogom a nevemet adni. A béremeléssel természetesen egyetértek, hiszen ha az emberek több pénzt visznek haza, azáltal az életszínvonal emelkedése mellett a gazdaság is növekvő pályára állhat. Ugyanakkor a pénz és a vagyon társadalmi felelősséggel is jár. A ciron emberek nem ’csak úgy’ kapják meg pénzüket, hanem keményen meg is dolgoznak érte. A keményen dolgozó kisemberekkel szemben igazságtalan lenne a feltétel nélküli pénzszórás, mert így azok az államon élősködő ingyenélők is kapnának bért, akik soha egyetlen fűszálat nem mozdítottak meg a közért. Elismerem, jól hangzik az átlagember számára az FNA, de a pénz nem ingyen van, azért tenni is kell valamit.

Félreértés ne essen, nem Green Cartelt magát kritizálom, épp ellenkezőleg, őt egy tehetséges, sikeres és becsületes embernek tartom. Csupán ebben a kérdésben nem értünk egyet, későbbi vitáink során biztosan pontot tudunk tenni az ügy végére párton belül, nem akarok a nyilvánosság előtti üzengetés csapdájába esni.” – mondta a politikus Oakland megyei lakossági fórumán.

George Taylor folytatta az útját, hogy találkozzon a „konzervatív mozgalom legfontosabb építőelemeivel, az aktivistákkal”. A politikus beszédében kifejezte, hogy milyen fontos időszak következik, amiben minden szimpatizánsnak ki kell vennie a részét. „Különböző feladatok várnak ránk. Mi, akik a politikai életben veszünk részt, az a feladatunk, hogy felvessük azokat a politikai kérdéseket, amelyek befolyásolják társadalmunk életét. Nem vezérekre, nem mindenható urakra van szükségünk, és nem is arra, hogy egymás személyi kvalitását megkérdőjelezzük, hanem olyan személyekre, akik tekintélyükkel és programjukkal képesek hidat teremteni konzervatív, liberális és független választók között.”

Mr. Taylor kitért azon hallgatói kérdések elől, amelyek a jelöltségét firtatták. Véleménye szerint nem a személy, hanem az általa képviselt program a mérvadó. „Olyan jelöltre van szüksége a Reform Pártnak, akinek a politikai programja egy kiérlelt, az élet minden területére kiterjedő és konzervatív javaslategyüttes. Nem hiszem, hogy a fő kérdés az, hogy én leszek vagy más a jelölt, a lényeg, hogy egy olyan embert találjunk, akinek a programjával esélyünk van megverni a progresszív jelöltet.”

Eddig a Reform Párt oldaláról csak Mason Warding jelentette be a jelöltségét, és egy hipotetikus felmérés alapján, ha ma lennének az előválasztások, akkor Mr. Wardingra a reformpártiak 36%, Francis Blankra a szavazók 26, George Taylorra 25 százaléka voksolni, a refompártiak 13 százaléka még bizonytalan.

Az egyik helyi szimpatizáns kérdésére, amely azt feszegette, hogy a Progresszív Párt politikusa, William Morrison miért támadta meg Taylort, a konzervatív politikus igen nyíltan fogalmazott. Azt válaszolta, hogy érthető a progresszívak támadása az irányába. „Ők is nagyon jól tudják, hogy a konzervatív mezőnyben én vagyok az, aki egy előválasztás után egységbe forraszthatja a konzervatív, liberális és független szavazókat, míg ő és köre, akik még azt is vitatják, hogy a négerek szavazati joggal rendelkezzenek, erre képtelen. William Morrisonra sem egy establishment progresszív szavazó, sem egy radikális, de még egy tisztes konzervatív se szavaz, hiszen mi elfogadjuk és akceptáljuk az egyetemes emberi és polgári jogokat, ő kevésbé.”

Taylor szerint a Reform Párt jelöltjeinek történelmi felelőssége van, hogy az 1946-os választásokon győzzenek minden szinten, és minden jelöltnek ennek a súlya alatt kell nyilatkozni és programot adni. „Program nélkül pedig, csak a levegőbe beszélni semmivel sem hitelesebb, mint Elliot Weser nyilatkozatai.”    

Közel voltak a politikusok ahhoz, hogy szemtől szembe is találkozzanak, ugyanis a tábornok kevéssel Glover távozása után érkezett, hogy diktálja mondandóját a Ridgefield Times szerkesztőségében és bár a kritikák ellenére jókedvűnek tűnt, nála sosem lehet tudni.

,,Nekem nincsenek fájó pontjaim. Leszámítva a háborús sérüléseket, amiket a hazámért harcolva szereztem a két világháborúban. Gondolom Glovernek nincsenek ilyen sebesülései. Körülbelül annyit tudhat a harcról, mint a kamatyolásról. Elmebajosnak bélyegez? Nem baj, akkor is elnök úrnak kell majd szólítania, amikor megnyerem a választást!" - mondta Warding.

Kifelé rajongó tömeg várta az elnökaspiránst, Mason H. Warding pedig otthonosan érezte magát a rivaldafényben, beszélgetett szavazóival, akiknek láthatóan tetszett, hogy ilyen közvetlen.

Edward Glover ezúttal a Ridgefield Times újságírói előtt szólt vissza Mason H. Warding tábornoknak.

Megtiszteltetésnek érzem, hogy fájó pontot ért a kritikám, úgy látszik, minél kínosabb helyzetbe hozzák Mr. Wardinget, annál rosszabb tréfával válaszol. A ’vágd földhöz a babát’ nevű Glover-játékból ígérem, tábornok úrnak küldöm el az első dedikált példányt, hadd élvezkedjen! Talán utána feltűnik neki, hogy mekkora ostobaságokat állít.

Elhangzott, hogy Cironiának nincs ideje a politikai tisztességre, nos, ez nem idő, hanem alapintelligencia kérdése. Semmi gond, egy háborús veteránnak elnézhető, ha nem tudja mit beszél… Őszinte leszek, amikor láttam az újságban Mr. Warding nyilatkozatát, vettem egy másik példányt, mert nem hittem el ami le volt írva oda. Egyre inkább úgy látszik nem én voltam figyelmetlen, tényleg komolyan gondolja. Ha személyesen is lesz szerencsénk egymáshoz, majd ajánlani fogok neki egy kitűnő pszichiátert, aki orvosolhatja ezt az elmebajt. A továbbiakban pedig nem kívánok reagálni a Warding-vádakra, mert az méltatlan lenne a ciron emberekhez és a progresszív választópolgárokhoz, akikért dolgozom.

Mason H. Warding sosem hagyja szó nélkül, ha kritizálják. Ez most sincs másként, amikor Edward Glover egy teljes, hosszú nyilatkozatot szánt arra, hogy kritizálja a tábornok viselkedését, valamint elmondása szerint Warding nem méltó a politikai élet olyan nemes szerepeire, mint a képviselőség, vagy az elnökség.

Warding az alábbiakat mondta a megjegyzésekkel kapcsolatban:

,,Mr. Glover is érdekes figura, ha kiadják valamilyen játékként.  Mondjuk egy ,,vágd földhöz a babát" játékként. Lehet, hogy ízléstelennek tűnik, amit mondok, lehet, hogy olyan mintha utálat törne elő belőlem, de nem! Én azt mondom ki, amit a cironita lakosság gondol, amit sokáig nem mert kimondani. A politikai korrektség csak egy gát. Gát abban, hogy az ember önmaga lehessen. Nincs szükség gátra, ami hagyja az inkompetens politikusokat szerencsétlenkedni! Ennek az országnak nincs ideje politikai korrektségre! Hagyni kell tenni és beszélni azt, aki erre képes!"