Média cikkek

A jóképű, a bátor, a katona, a nemzeti hős. Ezek mind ráillenek a Reform Párt szociális konzervatív politikusára, Mason H. Warding tábornokra. Edward Glover kérdésünkre nyilatkozott arról, hogy mit gondol a Warding-jelenségről.

Mr. Warding különös figura, az ember azt hinné, hogy politikusnak olyanok mennek, akik meg akarják oldani az ország problémáit, erre itt van ő… Rosszindulatú, arrogáns, gyűlölködő személyiség, szemmel láthatóan elméjének nem tett jót a hosszú háború. Kétségtelen, hogy katonai érdemei miatt tiszteletet érdemel, de attól hogy jó katona, még nem lesz jó politikus, pláne nem jó államférfi. Minden megszólalása ízléstelen, sérti a közerkölcsöt és megosztja a ciron társadalmat.

A jó politikus tiszteli ellenfeleit, és nem ellenséggént tekint rájuk, na itt a különbség a háború és a politika közt, amelyet a tábornok úr nem képes megemészteni. Ő nem szókimondó, hanem szándékosan arra játszik, hogy megbántson és méltóságában sértsen meg másokat. Hiteltelen. Cironia ennél többet érdemel, a Szenátusba és a Képviselőházba olyan képviselőket kell küldenie mindkét pártnak, akik szakmai alapon képesek ellátni a törvényhozói feladatokat, a Kongresszusból nem szabad színházat csinálni! Viszont Mason H. Warding épp ebbe az irányba halad, ezért kérem a Reform Párt vezetőségét, hogy alaposan válogassa meg, hogy milyen emberekkel kívánnak együtt dolgozni!

Miután Mason H. Warding egész egyszerűen kiprovokálja, hogy minden politikus megpróbáljon ujjat húzni vele, William Morrison nyilatkozatában bírálni kezdte a szociális konzervatív tábornokot. Hogy felidézzük:

,,Itt van Mason Warding. Elhiszem, hogy jóképű, habár nem az esetem. De hogyha ő lenne az elnök, és IQ szinthez akarná kötni azt, hogy ki lehet képviselő, akkor nem mutatna túl jól, hogy a képviselőknek magasabb, mint az elnöknek. A legnagyobb erénye, hogy szókimondó, és határozott, kár, hogy a szavai üresek."

Warding tábornok a várakozásoknak megfelelően nem hagyta szó nélkül a kritikát:

,,Az IQ-m sajnálatos módon a lehető legmagasabb. A németek féltek is az általam vezetett európai katonai különítménytől, mint a tűztől, más csapatok pedig harcolni sem mertek ellenem. Úgy zúgtunk át a vonalaikon, mint f@s a libán! De emiatt nem kell nagyon hülyének éreznie magát Morrison úrnak, nem az ő hibája. Biztos valami veleszületett..."

Mondhatnánk: Tipikus Warding. 

Cironia kivívta függetlenségét, alkotmánya is megvan, a következő fontos lépés most jön: kell egy vezető, egy elnök az országnak. Nagyjából már kezd körvonalazódni, hogy ki is kíván indulni majd pártja előválasztásán, hogy aztán a végső megmérettetésben megpróbáljon győzedelmeskedni a másik párt felett. A Reform Pártból úgy néz ki, hogy a megosztó személyiségű, szókimondó Mason H. Warding ellenfele a nála mérsékeltebb, rendkívül tapasztalt George P. Taylor lesz. A progresszívaknál pedig a konzervatívabb felfogású Edward Glover küzdhet meg a radikálisabb Elliot Weserrel, illetve az FNA mellett kiálló, és ezzel nagy port kavaró Green Carterrel. Ezekről a küzdelmekről, és az napok, hetek történéseiről beszélgettünk William Morrsionnal, aki építészként kezdte pályafutását, de aztán valahogy a politikába sodorta az élet.

Ön a Progresszív Párt tagja. Miért pont erre esett a választása?

Nos, erre eléggé egyszerű választ tudok adni. Egyszerűen ezeket a nézeteket vallom, ezzel a párttal tudok azonosulni. Nem fogom felsorolni, mik is ezek, mindenki tudja ezt, aki kicsit is szimpatizál a párttal. Persze egy vagyok azon kevesek közül, aki azért látja is azokat a hibákat belül, amelyeket nem feltétlen viszik előre az országot. Ezért is örülök, hogy ki tudott alakulni párton belül egy konzervatívabb platform is, mely reményeim szerint az idő múlásával még nagyobb lesz.

Mik ezek a hibák?

Az első, és szerintem legfontosabb, a pozitív diszkrimináció. Legyen ennek bármilyen formája is, mindenképp káros hatása van. Én azt vallom, ha valahol van pozitív megkülönböztetés, akkor akit nem részesítünk ebben, azt negatívan különböztetjük meg, azaz diszkrimináljuk. A pozitív megkülönböztetés csak egy demagóg szöveg. Azzal, hogy ezt próbálja valaki alkalmazni, csak további határokat szabunk meg, ahelyett, hogy azokat eltörölnénk. Ezzel nem segítünk senkinek sem, csak ártunk.

Nem értünk egyet többek között a halálbüntetés kérdésében sem. Erre most részletesen nem térnék ki, mivel ez egy jóval bonyolultabb téma annál, mint amire időnk van, de megmondom őszintén, nekem is sokáig tartott elfogadni, mire a mostani álláspontomra jutottam, de végül beláttam, hogy ez a megfelelő lépés.

Ugyancsak nem értünk egyet a fegyvertartás kérdésében. Sokszor mondták nekem, hogy miért támogatom ezt, hisz a fegyver életeket olthat ki. Erre csak egy kérdésem szokott lenni: És mennyi életet menthet meg? Erről is szeretnék majd részletesen beszélni az emberekkel a későbbiekben, ugyanis ebben a témában is sokan máshogy látják a világot.

Azaz akik nem úgy gondolkodnak, mint Önök, azok tévednek, esetleg hazudnak?

A tévedés és a hazugság nem ugyanaz. Tévedni emberi dolog, de ha nem ismered el, akkor már gondok vannak. Én nem is állítom, hogy bárki is tévedne. Azt meg főképp nem, hogy hazudna. Sőt, úgy gondolom, hogy nincs hazugság, ahogy igazság sem. Minden az üveg színétől függ, amin átnézünk.

Mit gondol a Reform Párt jelöltjeiről, és az általuk vallott nézeteiről?

Az, hogy ők milyen nézeteket vallanak, az ő dolguk. Ha mégis muszáj mondanom róluk valamit, hát azt mondanám, hogy az eddigi jelöltek, mint emberek, nem felelnek meg azoknak a kritériumoknak, amelyeknek szerintem meg kell felelnie egy elnöknek. Itt van Mason Warding. Elhiszem, hogy jóképű, habár nem az esetem. De hogyha ő lenne az elnök, és IQ szinthez akarná kötni azt, hogy ki lehet képviselő, akkor nem mutatna túl jól, hogy a képviselőknek magasabb, mint az elnöknek. A legnagyobb erénye, hogy szókimondó, és határozott, kár, hogy a szavai üresek. Ellenfele, George Tayrol már valamivel okosabban kommunikál, de köszönöm szépen, nem kérek abból, hogy ő magyarázza el, hogy nekem mit hogyan kellene látnom. Hiába kommunikálja azt, amit, én nem hiszem el neki.

Mit gondol a saját pártján belüli helyzetről?

Annyi szent, hogy egy kisebb hátrányból indulunk. Nem elég, hogy Mr. Warding rendkívűl hasznos tanácsaival és szólásaival foglalkozunk – megjegyzem, feleslegesen –, még párton belül is olyan jelöltjeink vannak, akik nem feltétlen fogják ölbetett kézzel nézni, hogy a másik győzzönk. Elliot Weser számomra elég megnyerő embernek tűnik, csak kár, hogy az általam már említett kérdésekben nem értünk egyet. Edward Gloverrel már volt alkalmam beszélni, ha nem is olyan sokat, de számomra egyelőre ő tünik az ideális jelöltnek. Green Cartert annyira nem ismerem, és eddigi nyilatkozatai alpján kicsit óvatosan állnék hozzá. Mindenesetre én úgy gondolom, hogy mielőtt elfajulnak a dolgok, párton belül össze kellene ülnünk, és megvitatni, hogyan is legyen tovább.

A mostani politikusok közül kit tart a legalkalmasabbnak, mint elnök, mind a reformisták, mind a progresszívak közül?

Nem szívesen választok a reformisták közül. Ha mégis így kellene tennem, talán George Taylorra voksolnék, bár kihangsúlyozom, csak ha a mostani két lehetséges jelölt közül kellene választanom. De ha nem csak a lehetséges jeölteket nézzük, akkor kiemelném Carl Johnsont. Szerintem benne meglehetne az, ami kell a népnek, az eddigi nyilatkozatai elég meggyőzőek. Habár vele se értek sokmindenben egyet, de hát ilyen ez a polittika. Sokkal inkább választanék progresszív elnököt. Egyelőre, ahogy már említettem, Edward Glovert tartom a megfelelő elnökjelöltnek, így én valószínűleg mögé is fogok beállni, támogatni. Idővel viszont, ha szerzek elég tapasztalatot, és úgy érzem, hogy készen állok, akár én is indulni fogok majd elnöknek a jövőben.

,,Igen, én is azt szeretem magamban, hogy jóképű vagyok és jó szeretőim vannak." (A Ridgefield Times interjúján, arra a kijelentésre, hogy milyen fess, vonzó.)

,,Nincs szükségem a lobbira, oligarchákra és drága hirdetésekre! Tábornok vagyok, ha beszélek mindenki figyel rám... ráadásul ingyen fognak reklámozni a saját ellenfeleim."  (Válaszul arra, hogy kampánycsapatának nem áll rendelkezésére sok pénz.)

,,Mindig én győzök!" 

,,Tetszik a rucija, este találkozunk!" (A világháború alatt egy konferencián egy nő asszisztensnek - a nő az eset után elment a "találkozóra".)

,,Ha van egy célod, semmi sem akadályoz meg benne, hogy tegyél érte minden egyes nap!" (II. világháborús könyvében írta.)

,,A politikusaink egyszerűen hülyék. Egy nap elnök leszek és talán IQ-hoz kötjük, hogy ki lehet egyáltalán képviselő..." (Politikusi karrierje kezdete előtt néhány héttel)

“Bocsi vesztesek és minden haragosom, de az IQ-m szinte a lehető legmagasabb. És ezt ti tudjátok is jól! De nem kell, hogy ennyire hülyének és bizonytalannak érezzétek magatokat – nem a ti hibátok!”

Mason H. Warding minden eddigi nyilatkozatában nyiltan provokálja ellenfeleit, miközben azok reakcióit folyamatosan ellenük fordítja. Elliot Weser-rel való vitája során kritizálta a progresszív politikus nyakkendőjét és kitért arra, hogy senkit sem érdekel, hogy mit gondol.

A választók körében azonban a legnépszerűbb politikusok között tartják számon, az embereknek tetszik a kemény és tettrekész hozzáállása. 

Amikor Warding-ot a legfrissebb kritikáról, a Green Cartel által megfogalmazott bírálatról kérdeztük, csak annyit mondott: ,,Az embereknek valóban pénzt kell adni. Amikor megdolgoztak érte. Munkahelyteremtési programra van szükség, támogatni kell a tehetséges vállalkozókat, akik pedig alkalmazhatják a tehetséges munkásokat, akiket a tehetséges tanáraink képeznek. Ehhez szükség van az államra, a támogatására, de nem kell államosítani, mint ahogy Cartel progresszív haverja mondja és a hazánkban nem vezetjük be a naplopási jogot azzal, hogy minden semmittevőnek kitömjük a zsebét!"

Green Cartelt kérdeztük Belfort megyéből, aki a Progresszív Liberális párt szineiben indul a választásokon, kíváncsi voltam mit szól az előző napok eseményeihez, a politikai ellenfelei nyilatkozataihoz?

Cartel:

Csak mosolygom rajta. A Reform Párt politikusai nem tudják mit beszélnek. Nincs kézzelfogható ötleteik, nincs programjuk. Nagy szavakkal dobálóznak, de fogalmuk nincs hogyan kell egy országot felépíteni. Csak megakarják nyerni a választást. Egy ötéves is tudja, ha nem adunk pénzt az embereknek, nem vásárólnak így nem pöröghet a gazdaság. A Feltétel Nélküli Alapjövedelem egy nagyon jó és kivitelezhető program. Minden ember más, sokszor hogy munkát kapjon az ember nagyon fontos az illető karraktere. Az emberek az Alapjövedelem nélkül, stresszben élnének és ez kihatna a családi életükre és ez a családok felbomlásához vezetne. Ha megnyerem a választást, biztosan bevezetjük FNA-t, az ingyenes oktatással együtt, mert mint tudjuk a tudás hatalom. És akkor ott van még az egészségügy a düledező korházakkal, illetve a mezőgazdaság és a könnyűipar fellendítése. Az igazságos,  többsávos adórendszer bevezetése, mert ugye aki többet keres, többet is adózzon. Remélem a Reform Pártiak is így gondolják.

Smith:

Köszönöm az interjút Mr. Cartel és nagyon sok sikert kívánok a választásokhoz.

A sziget történelme bár hosszú időre nyúlik vissza, az országunk fiatal. Nagyon fiatal. És egy fiatal országnak a kezdeti lépések a legnehezebbek és a legegyszerűbbek egyszerre. A legegyszerűbbek, mivel ifjonti hevülettel vág mindenki a munkába, és a legnehezebbek is, mivel egy ballépés és egy egész nemzet sorsa válik rosszra, több generáció élete mehet tönkre.

De vajon kik fogják megtenni az első lépéseket. A legfontosabb lépés már megtörtént, mivel van Alkotmánya az országnak, de tovább kell lépni. Az álmodozásból a valóság mezejére lépni, és tettekkel igazolni, hogy képesek vagyunk országunk felépítésére. És az idő egyre sürgetőbb. Egyszerre több dolgot kell párhuzamosan végezni, mert szinte mindent egy időben kell letenni az asztalra. Elvégre adórendszer nélkül nincs államapparátus, pénz nélkül nincs hadsereg.

Hadsereg, ami megóvja országunk állampolgárait külső támadás esetén. Bár ez távolinak tűnik, mégis egy ország definíciójához mégis akaratlanul hozzátartozik egy önálló hadsereg, ha nem is nagy létszámú. Carl Johnson, aki korához képest sokat tapasztalt, és most a Reform Párt tagjaként képviselőszékre pályázva mondja el nekem véleményét egy interjúban.

T.H.B.: Jó napot, Carl! Kérem mutatkozzon be röviden, hogy az olvasók is megismerjék!

C.J.: Jó napot! Carl Jonhson vagyok, egy Burkhill-i kis tengerparti városka szülötte. Érettségi után az Amerikai Haditengerészet tagja lettem, és tiszti rangig vittem a világháború végéig. Országunk létrejöttekor a tiszti rangomról és azzal járó juttatásokról lemondva szereltem le, hogy itthon tevékenykedjek.

T.H.B.: Mint a bevezetőben is szó volt róla, a fő témánk a Hadsereg. Ami most még ugyebár nincs. Milyen hadsereget képzel el fiatal országunknak?

C.J.: Professzionális hadsereget mindenképpen. Nem kell egy sorkatonaságra épülő tömeghadsereget létrehozni mint, ahogy a kommunisták teszik azt. Úgy vélem négy fegyvernemben kell közepes méretű, modern technológiát alkalmazó hadsereget építenünk.

T.H.B.: Négy fegyvernemet említ. Mik lennének ezek?

C.J.: A szárazföldi haderő mindenképpen elengedhetetlen és persze a légierő sem kihagyható ma már. Bár eddig erről nem beszéltek külön, de már az Egyesült Államokban is külön fegyvernemként kezdenek beszélni róla. Ráadásul a repülőgépes hadnem a háborúk során nagyon fontos szerepet játszott. A harmadik a Haditengerészet természetesen. A negyedik pedig a három haderőt kiszolgáló információt megszerző Katonai Hírszerzés.

T.H.B.: Ez talán így összefoglalva elég egyértelműnek is tűnik. De kik vezetnék a Hadsereget? Politikusok? Katonák?

C.J.: A Főparancsnok természetesen az Elnök, ahogy Amerikában is, ezt az Alkotmányunk is előírja. Természetesen nem ez az egyetlen feladata, így a Védelmi Miniszter lenne, az aki mindennapi szinten foglalkozik, ő lenne a Hadsereg politikai vezetője. A szakmai vezető a Vezérkari Főnök lenne, akit a Vezérkar tagjai maguk közül választanának. A Vezérkar pedig a négy fegyvernem tábornokából állna. Ők lennének a szakmai vezetés. És persze az Védelmi Miniszter és a Vezérkari Főnök tanácsai alapján hozná meg a döntést egy-egy művelet kapcsán az Elnök.

T.H.B.: Ez jól hangzik, de rengeteg munkát igényel a kidolgozás, a szabályozás. Valamint sok idő, mire ez ténylegesen megvalósítható. Addig mi lesz?

C.J.: Ez valóban bonyolult kérdés, és nem kevés idő, mire föláll minden fegyvernemben egy olyan hadtest, ami képes megvédeni az országot. Több törvényt kell alkotni, mely a kereteket szabályozza, nem mellesleg a katonai bíróságok kérdését, és még rengeteg apróság. És persze még több idő, mire külföldön is bevethető egységeink lesznek. Ez pénz kérdése is. Addig pedig van pár ötletem, hogyan is lehetne megoldani a dolgot. Kormányközi szerződéssel kérhetnénk amerikai védelmet, amíg saját hadseregünk nem áll föl, így biztosan védve vagyunk egy esetleges kommunista támadástól. Persze más ötletekre is nyitott vagyok, amíg azok racionálisak.

T.H.B.: A másik téma, amit előzetesen egyeztettünk az a rendvédelem. Ebben milyen rendszerszintű elképzelése van.

C.J.: Egy háromszintű rendvédelmi rendszer körvonalazódik ötletként a fejemben. Az első két szinten megyei szintű rendvédelmi egységek lennének: minden településnek lenne seriff hivatala, míg megyénként egy, az adott megye kormányzója által felügyelt szervezet. És egy állami szintű szervezet, ami főleg olyan bűncselekmények során venné át a nyomozást, amely megyéken át ível. Ezt egy szenátusi bizottság ellenőrizné, illetve a többi rendvédelmi szerv jogszerű működését is ellenőrizhetné. Az Elnök alá, egy speciális rendvédelmi egység tartozna, ami kizárólag az Elnök védelmével foglalkozna, ez lenne az elsődleges és egyetlen feladata.

T.H.B.: Nos köszönöm, hogy elképzeléseit, ha nagyvonalakban is, de ismertette. Sok sikert a választások során.

C.J.: Én köszönöm a lehetőséget!

George Taylor Edmund megyébe látogatott, ahol egy konzervatív kör kért tőle előadást. Az előadás során foglalkozott azokkal a kérdésekkel, amelyek ma uralják Cironia mindennapjait. „ Itt, Saxtonban, sokan vannak Önök között olyanok, akikkel már konzultáltam a pártunk és a hazánk jövőjéről. Egyértelmű, hogy a konzervativizmus ad valódi megoldást, amely meggátolja, sőt felszámolja a kommunizmus bárminemű gyökereit, amelyek megpróbálnak telepedni nagyszerű nemzetünkön” Arra is utalt beszédében, hogy a konzervativizmus, amelyet az Államokban és Cironiában építenek, nem hasonlítható össze az európaival: „A mi konzervativizmusunk nyitott, modern, mérsékelt és a párbeszédre törekszik. Mi nem utasítjuk el a vitát a progresszívakkal, hisszük, hogy ők is jóra törekednek, csak nem látják jól. Mi azért vagyunk, hogy elmagyarázzuk nekik.”

Azt is hangsúlyozta, hogy nem szabad engedni, hogy a viták elfajuljanak, hiszen az csak a társadalomnak árt. Utalt ezzel arra, hogy a médiában egymásnak esett a radikális progresszívak vezéralakja, Elliot Weser, és Mason Warding szociális konzervatív politikus. „Ma nem megoldás, ha a politikusok egymás személyiségét rombolják, sokkal inkább a programok ütköztetése a megfelelő lépés. Masonnak abban igaza van, hogy óvni kell az országot mindenfajta bolsevistától, de hiszem, hogy a progresszívak is hazafiak, és nem gondolom, hogy Elliot Weser kémkedne Moszkvának. Az viszont az ő vétke, hogy a munkások önszerveződését akarja fejleszteni, meg kiterjeszteni a munkásjogokat, erősítené a szakszervezeteket. Ezzel súlyosan aláásná a társadalmi békét és a prosperitást. Az államosítás pedig egy vállalhatatlan ügy, mondjon bárki bármit. Az államosítás pedig lopás.” Vélekedése szerint a szakszervezeteknek együtt kell működni a gazdasági élet vezetőivel, és kompromisszumra jutni.

Arról is hosszan beszélt, hogy a választásokon győztes elnöknek olyan embernek kell lennie, aki képes egységbe szólítani a cironokat, és együtt felépíteni az országot. „Nagyon nehéz feladatunk lesz. Egy egész társadalmat kell újraépíteni, és egy egész gazdaságot kell növekedésre sarkallni, mindamellett hadseregre is szükségünk lesz.” Ezen a ponton említette meg Carl Johnson burkhilli reformpárti politikus, a liberális konzervatív irányzat képviselője nevét, és támogatja, hogy ő legyen a három burkhilli választókerület egyikének reformpárti jelöltje. „Számára még nagy jövőt jósolok, jövőre akár többségi vezetője is lehet a képviselőházi frakciónknak.”

Carl Johnson életkoránál fogva nem lehet kandidátus a Reform Párt elnökjelölő előválasztásán, viszont jól jöhet a támogatása, ha a mérsékeltnek számító Taylor elindul a jelöltségért. „Mr. Taylor számára könnyű terep lehet Burkhill, hiszen alapvetően mérsékelt megye, és egy esetleges előválasztáson azért is lehet fontos számára a győzelem, mert ez Mason Warding megyéje, itt él a jelöltségét már bejelentő politikus, és egy felette aratott diadal jó lehetőség lenne George Taylornak Warding kiütésére, aki eddig a legkomolyabb ellenfele lehet. Ha elnyeri Johnson támogatását, az lendületbe hozhatja.” – mondta el lapunknak egy névtelenséget kérő reformpárti forrás.

JTJ: Üdvözlöm Mason H. Warding. Miért választotta a Reform Pártot?

MHW: Jó napot! Azért választottam a pártot, mert tetszett a lógójuk. A farkas a kedvencem. Természetesen semmi köze ahhoz, hogy a vak is látja, a süket is hallja, hogy konzervatív vagyok.

JTJ: Ön szerint tartani kellene az USA-val való kapcsolatok vagy saját utak keressen a Ciron Köztársaság?

MHW: Az, hogy az USA-val jó kapcsolatot tartunk fenn, nem jelenti, hogy nem járhatunk bizonyos kérdésekben külön utat. De az biztos, hogy hosszú távon mindkét eset érvényesülésére lesz példa.

JTJ: Ön szerint a megyéknek autonómia vagy központi egység szükséges?

MHW: A megyéknek autonómiát kell adni. Támogatom, hogy egy megye lakói külön törvényeket hozzanak. Például egy megye lakói külön utat folytathatnak, ha úgy döntenek, eltörlik a halálbüntetést. De az ilyen döntéseket bizonyos keretek között szabadna csak meghozni, a központi vezetésnek kell adni vétójogot. Még valakik legálissá tennék a gyilkosságot.

JTJ: Indulni fog majd az elnökválasztáson?

MHW: Nem indulni fogok a választáson. Megnyerem a választást.

JTJ: Meglepően maga biztos. Ön szerint a közelgő választáson a Reform Párt vagy a Progresszív Pártnak jobb esélyei?

MHW: Én a Reform Párt tagja vagyok és én nyerem a választást. Akkor az esélyek is egyértelműek.

JTJ: Egy kicsit túlságosan maga biztos (nevet). Köszönöm, hogy eljött.

MHW: Magabiztos vagyok és jóképű. Jó nekem, nem? Viszlát!

Mason H. Warding reakciója egy fültanú szerint a tábornok közvetlen környezetéből a Weser által elmondottakra:

,,Nem kell megfigyelni senkit. Magának kell értelmező szótár. Átvilágítani azért kell, hogy megismerjük valakinek a hátterét. Ha nem találunk gyanúsat, akkor békén kell hagyni az embereket. Üdvözlöm a jogállamban, ahol nem garázdálkodhat szabadon senki.

Én már akkor tábornok voltam, amikor maga frissen végzettnek számított. Előtte tizedesként még mások koszos cipőjét pucoltam. Elég szeglete ez az ottani társadalomnak? 

Arról pedig, hogy nem tart hazafinak, csak annyit mondanék, hogy nekem meg nem tetszik a nyakkendője. Senkit sem érdekel, hogy mit gondol."

Úgy tűnik a tábornok továbbra is kemény stílusban reagál nyilvánosan és a szűk kampánycsapata körében is minden történésre.

Lapunk riportere, aki korábban is foglalkozott már a hazai radikálisokkal, ezúttal leült, hogy Elliot Weserrel beszélgessen, azzal, akinek kijelentései és megjelenése a politikában nagy port kavart az utóbbi időben. 

RF: Először is, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásom, Mr. Weser. 

EW: Igazán nincs mit, ami azt illeti, én tartozom köszönettel. Még az is lehet, hogy talán ez az utolsó alkalom, hogy anélkül beszélhetek, hogy elhallgattasanak (nevet). 

RF Ha nem tévedek, ezzel Mr. Mason H. Warding nyilatkozataira céloz, ahol azt irányozta elő a Reform Párt tagja, Cironia ismert tábornoka, hogy a radikálisokat meg kell figyelni, mivel nem elég, hogy amiket állítananak és követelnek, "marhaság", de ráadásul szovjet kémek lehetnek. Mi a véleménye erről? 

EW: Nézze, ellentétben Wardinggal, én a társadalom és a politika különböző bugyrait már megjártam, ráadásul az ő hivatása, a háború sem idegen tőlem. Én tudom, milyen, amikor az egyik oldalról fasiszták tüzelnek rám, a másik oldalról pedig a sztálinisták ütnek puskatussal. A szovjet kísérlet megbukott, ez ma már a baloldal egy részén is pontosan tudott. Olvasson Warding Pannekoek-ot, vagy a frankfurti iskola gondolkodóit. Az pedig, hogy el akarnak hallgattatni, komoly veszélyt jelent az alkotmányosságra. Jogaimban akadályoznának meg ezáltal engem és másokat. Mivel Warding az Alkotmány szellemével szembemenve akarna megfigyelés alatt tartani és alapvető jogaitól megfosztani egy politikai csoportot, ki merem jelenteni, hogy Warding nem hazafi. Kicsit úgy érzem magam, mintha a nemrég legyőzetett Németországban lennék, csak épp a harmincas években; utoljára ott tettek ki baloldaliakat törvényileg meghatalmazott üldöztetésnek. Ha Warding a fasiszták útját akarja járni, lelke rajta, de így ellenfelek leszünk, nem pedig szövetségesek Cironia építésében. Kár érte. 

RF: Tehát azt mondja, távol áll öntől a kommunizmus, ami a Szovjetunióban működik. 

EW: Kamaszkoromban, mikor még keveset tudtam arról, hogy valójában miképpen működik a lenini elveken felépült Szovjet-Oroszország, természetesen lelkes voltam, mert úgy láttam, hogy egy szabad és sikeres szocialista forradalomról van szó. Viszont ettől a nézőponttól már egyetemi éveim alatt eltávolodtam. 

RF: Akkor most hogyan definiálná önmagát? 

EW: Én egy dolgot akarok; demokráciát. De teljes demokráciát, ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak a politikában, de a gazdaságban is. A kapitalizmus nem lecserélhető, azonban mivel antidemokratikus, szándékomban áll változtatni azon, ahogyan jelenleg Cironiában működik.

RF: Ha úgy adódna, ön is egy forradalom élére állna? 

EW: A demokratikus intézményrendszer híve vagyok. Én társadalmi forradalomról beszéltem nemrég, de annak az urnáknál kell eldőlnie, nem pedig a barikádokon. Ehhez ragaszkodom. 

RF: Mik a gazdasági elképzelései? 

EW: Az alapjövedelem ötletével nem feltétlenül értek egyet. Másfelől közelíteném meg a problémát. Mindenképpen az adózás átalakítására van szükség, mégpedig úgy, hogy adócsökkentést kell végrehajtani a szegényebbek irányában. A társadalmi tulajdont tartom optimálisnak, ez pedig megvalósulhat államosítással, vagy ami jobb, munkás-önigazgatással. Utóbbinak persze meg kellene teremteni a jogi feltételeit. A szakszervezetek jogainak kiszélesítése, úgy gondolom, szintén idetartozhat, hiszen hatással van a gazdaságra. 

RF: Nemrég meglengette, hogy akár ön is indulhat az elnökjelölti posztért a párton belül. Megerősítené ezt nekünk? 

EW: Most már igen. Radikálisként talán hátránnyal indulok, de nem érdekel, megmérettetem magam: szándékomban áll a Progresszív Párt elnökjelöltjének lenni. 

Mason H. Warding szerint a radikálisok veszélyt jelentenek az ország stabilitására nézve, emellett nemzetbiztonsági kockázatot is jelentenek. Szerinte a legjobb megoldás, ha a hazai titkosszolgálat (melyet ideje létrehozni szerinte) átvilágít minden baloldali radikálist, nehogy szovjet kémek lapuljanak közöttük. 

,,Ha a baloldali radikálisok elfogadtatják elveiket az emberekkel, onnan már csak egy lépés, hogy kommunisták mossák az emberek agyát marhaságokkal. Az ő jelenlétük akár szovjet próbálkozás is lehet, hogy aláássák a nyugat stabilitását szépen - vagy inkább csúnyán, de lassan. Muszáj átnézni a hátterüket, kell egy titkosszolgálat, veszélyt jelentenek. Ha elnök leszek, minden ilyen szerveződés kemény ellenőrzésen megy majd keresztül." - nyilatkozta a tábornok

,,Mason H. Warding harcba száll az előválasztáson." - hallik a Reform Párt közleménye. E hír hallatán Burkhill minden lakosa elgondolkodhat. Szabad szájú és őszinte karakter, aki gyakran hívja fel magára a figyelmet olyan mondatokkal, minthogy: (miután utasították, hogy ne támadja a várost, várjon erősítésre) ,,Ajaccio 2 hadosztállyal bevéve. Mit akar, mit csináljak? Adjam vissza?"

A tábornokot most politikai terveiről kérdeztük.

RC: Tábornok úr, mit gondol a jelenlegi politikai helyzetről, a többi felbukkanó politikusról?

MHW: Nos, én örülök, hogy a többiek el vannak foglalva azzal, hogy kinek adjanak feltétel nélküli jövedelmet, mert én is elég jól ellennék abból a pénzből, amit elosztogatnának. De ez nem így működik. Mielőtt szétosztanánk bármit is, előtte fel kell építenünk az országot olyanná, mint ahogy álmunkban elképzeltük.

RC: Tehát Ön ezt a lépést nem támogatja?

MHW: Nem, jelenleg nem. Majd ha lesz saját országunk, egy kiépült rendszerrel. Ja, meg pénz. Az nem árt hozzá.

RC: Önnek mi a véleménye a kialakult radikálisok körüli vitáról?

MHW: Nem szeretem a radikalizmust. Radikálisan oktatom ki az idiótát, aki el sem találja a céltáblát, mikor lő, radikálisan kritizálom a politikát, de amikor emberek befolyásolásáról beszélünk, akkor nem szítunk gyűlöletet. Szeretem a békét, de a hülyeséget nagyon nem. 

RC: Tehát hülyének tartja őket?

MHW: Ön szerint mik azok, akik Sztálin rémuralma közben a szocialisztikus radikalizmust kezdik el hirdetni? Biztos nem egy új tudós társaság...

RC: Mik a politikai-gazdasági tervei a jövőre nézve?

MHW: Szabad piacgazdaság, gazdasági fellendülés, pénzosztogatás azoknak, akik megdolgoznak érte. Tagjai lehetünk az ENSZ-nek, vagy bárminek, de jó, ha kritikusan szemléljük az eseményeket. Mondjuk jó lenne nyerni a választásokon. Igen, ezt még írja hozzá a listámhoz. Mindegy, hogy mit ír, úgyis megnyerem, de azért hagy olvassák.

RC: Köszönöm a lehetőséget, Tábornok úr!

MHW: Szívesen, kösz a reklámot!

Kísértet járja be Cironiát, a radikalizmus kísértete. Carter javaslatát is sokan támadták meg az utóbbi időben, pedig ő még csak nem is vallja radikálisnak magát, míg azok, akik valóban a hazai politikai élet balszélén helyezkednek el, össztűz alá kerültek, s nemcsak a Reform Párt támadta meg elképzeléseiket, hanem a Progresszív Párt déli szárnyának prominens alakja is. A nagy vihart kavaró feléledő radikalizmus cironiai zászlóvivője, Elliot Weser lapunk megkeresésére mondta el a következőket:

"Ismerem természetesen George Taylort és tisztában vagyok Mr. Edward Glover érdemeivel is, bár vele személyesen nem volt alkalmam még találkozni. Tisztelem azt a szerepet, amit ők Cironia függetlenségének kivívásában betöltöttek, ám ez nem jelenti azt, hogy egyet is értenék politikai elképzeléseikkel. Az a helyzet, és ezzel ma, 1946-ban már mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a cironiai kettős egységfrontnak vége. Vége van először is azért, mert a háborúban a civilizált világ sikerrel győzte le a fasizmust, és vége van másodszor azért, mert függetlenségünket az USA-tól kivívtuk. A mi nemzedékünket már élete végéig meg fogja határozni az érzés, hogy valamikor vállt vállnak vetve szervezkedtünk ugyanazért. A céljaink azonban most különböznek. Ez egyáltalán nem baj! Ne számítson azonban senki arra, hogy én, vagy a radikálisok, hogy mi megfutamodunk. Nem hagyjuk szó nélkül az elmőlt idők eseményeit. Ha Edward Glover lenne a Progresszív Párt elnökjelöltje, azt minden feltétel nélkül nem fogom elfogadni, erre ne számítson senki. Én magam jelentkezem ellenfelének a párton belül, ha más nem akad erre a feladatra. Azt mondom: ne legyen ez előre lejátszott mérkőzés. A Progresszív Párt pedig valóban legyen a haladás és az igazságosság zászlóshajója. Lehet engem azzal gyanúsítani, hogy demagóg vagyok, vagy olcsó pozőr. Azok a változások, melyeket mi, radikálisok akarunk, nem moralitás, hanem szükségszerűség kérdései. A laissez faire egészen egyszerűen nem maradhat. Úgy lesz, úgy kell lennie."

A minap Cironia a jobb és baloldaliak verbális csatározásainak lehetett tanuja. Közeledik a választás és úgy tűnik a felek egyre nyugtalanabbak.

Green Cartelt kérdeztem, mi a véleménye George Taylor nyilatkozatáról.

Cartel: 

George Taylor kiváló politikus, de nem tud számolni. A költségvetésbe belefér a Feltétel Nélküli Alapjövedelem és biztonságot ad a cironiai lakosoknak. Nem kell attól tartani, hogy nem fognak dolgozni, csupán nem lesznek kiszolgáltatva a munkáltatóknak. Úgy tűnik Mr. Taylor egy olyan Cironiát képzelt el magának, amelyben modern rabszolgákat tarthat, amelyben egyre csak nő a társadalmi különbség, aminek egy időután polgárháború lenne a vége. Ezzel az Alapjövedelemmel azt érnénk el, hogy az állapolgárok hobbiként fogják fel a munkájukat.

Edward Glover (EG) nem mostanában tűnt fel a ciron politikában, már évtizedek óta Cironia függetlenségéért és szabadságáért küzd. Magát konzervatív progresszívnek tartja, s mint kiderült, elnöki ambíciói is vannak. Renly Anderson (RA) interjúja következik.

RA: Ön pontosan mit képvisel a Progresszív Párton belül?

EG: Ha rövid frappáns választ vár, akkor annyit mondhatok, hogy a ciron polgárokat és a nemzeti érdekeket képviselem.

RA: Ezt részletezné?

EG: Természetesen, gondoltam, hogy nem elégszik meg ennyivel (mosolyog). Maximálisan támogatom pártom alapelveit, ugyanakkor a többi platformmal vannak nézeteltéréseim. Ezeket szerintem hatékonyan fogjuk tudni kezelni a párton belül. Politikai alapelvemnek az őszinteséget, a populizmussal szembeni fellépést és a higgadt, szakmai alapú politizálást tekintem. Nyilván még kevesen ismernek országos szinten, ez egészen biztosan meg fog változni a közeljövőben.

RA: A liberális progresszív és a radikális platformmal konkrétan milyen nézeteltérései vannak a déli progresszív platformnak?

EG: Főként szakpolitikai kérdésekben nyilvánulnak meg a köztünk lévő különbségek. De hogy konkrét példát mondjak, a déli progresszívek támogatják a szabad fegyverviselést, a pozitív diszkrimináció elleni fellépést és a halálbüntetést is többnyire. Mi a demagógia minden fajtájától tartózkodunk, a többi platformra ez nem feltétlenül igaz, s ezt higgye el nem bántásként mondom.

RA: Bizonyára olvasta George Taylor „figyelmeztetését”, amelyet a progresszíveknek címzett. Mi a véleménye erről?

EG: Nos, üzenem Mr. Taylornak, hogy sepregessen a saját háza táján. Alaptalan rágalomnak tartom azt a sok igaztalan vádat, amellyel párttársaimat illette. A Progresszív Párt igenis hazafias, demokrata és szabadságpárti! Kiállunk mindenkiért, s nem csak a vállalkozók érdekeit vesszük figyelembe, hanem a munkásokét és a szegényebb polgárokét is. Ezért is tartjuk hibásnak a 100%-ig állami beavatkozástól mentes gazdaságot, a ciron többségnek érdeke hogy az állam bizonyos kérdésekben enyhén beavatkozzon.

RA: Már csak egy kérdésem van, milyen ambíciói vannak?

EG: Szeretnék minél többet tenni hazámért, és mindazokért, akik modern, fejlett és erős országban akarnak élni. Nem kertelek, az elnöki szék lesz az elsődleges célom, ehhez kérek bizalmat az emberektől és a párttól!

George Taylor, a Reform Párt mérsékeltjeinek meghatározó alakja, aggodalommal figyeli, hogy a magát haladónak beállító Progresszív Párt „némely politikusa aggodalomra okot adó, felháborító és néhol szocialistának tűnő” nyilatkozatokat tesznek, amely igen káros a frissen létrejött ciron nemzetre.

Véleménye szerint veszélyesek azok a gondolatok, amelyeket Elliot Weser fogalmazott meg. „Igaz híve vagyok Elliotnak, nagyon sokat tett hazánkért, és a republikanizmus eszmeiségért, én is a köztársaságiak mellett álltam a spanyol polgárháború idején, de amit mond, az szocialisztikus. Nem tudok támogatni egy olyan gondolatmenetet, amelyben ennyire túlterjeszkedik saját hatáskörén a központi kormányzat. Ez előbb-utóbb tervgazdasághoz, igazságtalanságokhoz és szegénységhez vezet. A központi kormányzat helyett a megyék pozícióit kellene erősíteni. Én autonómiát adok, Elliot jogokat akar elvenni.”

Nem fukarkodott Mr. Taylor a Green Cartelnek szánt kritikákban sem: „Green Cartel, aki magát mérsékelt progresszívnak tartja, kormányzó szeretne lenni, legalább is én így értelmezem. Ebben nincs semmi rossz, Belfortnak is szüksége van jó emberekre. Mégis, azt gondolom, hogy így nem lesz jó kormányzó.” Taylor szerint a feltétel nélküli a New Dealtől is sokkal rosszabb, mivel teljesen lelassítja a gazdaságot, és hatalmas deficitet termel. „Ha mindenki kap annyi dollárt a zsebébe, amiből meg lehet élni, miért dolgozna? Ez csak a gazdasági mutatókat rontja, meggyőződésem, hogy rövidtávon államcsődöt hoz magával. A politikusoknak az Alkotmány szellemében kell tevékenykedniük, amely biztosítja többek között a gazdasági élet szabadságát, ezzel a javaslattal minden szabadságot elveszünk, és a költségvetési egyensúly erőteljesen deficites lesz.”

Kérdésekre sem volt hajlandó arra válaszolni, hogy 1946-ban elindul-e pártja előválasztási folyamatában. „Ez még egy nagyon képlékeny és soktényezős folyamat, ma még nem aktuális. Amikor az lesz, nyilatkozni fogok, mire jutottam.”

A cironi kormány sárgariadót rendelt el Belfort-ba, miután az előrejelzések szerint, nagyerejű tájfu csaphat le Belfort partjaira. Az ország délnyugati részén élőket, fokozott óvatosságra inti a kormány és felszólította a lakosságot, ha lehet ne hagyják el otthonaikat.

Tony Warren alapítvány az egyetlen Cironiában mely támogatja a továbbtanulni vágyókat, és amely segítőkezet nyújt a nehézsorban élő családoknak.

Az alapítvány főtámogatója Green Carter jogász. A hamarosan a választásokon is indulo Mr. Carter, valóban szívén viselheti a nélkülözőket. Egy igazi, zöldpárti szociálliberális embert ismerhetünk meg a személyében.

A korábban már nagyjából egy közösségként tevékenykedő, a legtöbb polgártársunk által minimálisan gyanúval, de sok esetben rosszallással kezelt baloldaliak, a szocialisták és társaik, akik közül sokan most a Progresszív Párt radikális szárnyát erősítik, nemrég megalapították Dorian Emerson vezetésével a Radikális Ligát, mely önmagát egyesületként definiálja ugyan, de mostani gyűlésük - az egyelőre érthetően mérsékelt érdeklődés mellett is - inkább hasonlított egy 1905-ös ivanovói munkás-szovjet tanácskozására, mint amihez mi itt Cironiában hozzászoktunk egyesületi fórum címén. Hiszen voltak már jól ismert keresztényi és liberális köreink, ahol pipafüst és kedélyes beszélgetések közepette folyt mérsékelt vita hazánk helyzetéről. Nem is volt régen, mikor a fő kérdés az ilyen beszélgetéseken még a függetlenség volt; természetesen az is kedélyesen és visszafogottan, esetlegesen egy kis hazafias pátoszt megengedve. A Radikális Liga azonban egy más társaság. Persze amerikaiként és cironként nevelkedtek ők is, mint mi, nem különböznek túlünk sokban, ám a lelkületük valahogyan mégis más. Az már Dorian Emerson nyitóbeszédéből is kiviláglott, hogy nem félnek a változástól, sőt, minden erejükkel elő akarják azt mozdítani. 

"Húsz évszázadnyi dermedt alvás," - parafrazeálta az egyesület elnöke Yeats versét - "érzékennyé tett bennünket a felébredéskor. Többé nem alszunk! Az az ország, mely születésének hajnalán, a huszadik század derekán olyan igazságtalanságokat tűr el, melyet Cironia alsóbb osztályainak el kell tűrnie, nem járhat emelt fővel a nemzetköziség porondján. Büszke cironok vagyunk, és büszke progresszívek. Változtassunk minél előbb az áldatlan állapotokon, legyünk minél előbb a világ élvonalában úgy a munkás-, mint a kisebbségi jogok, és a jólét tekintetében!"

Ezután az ismert társadalomtudós, Elliot Weser következett, akit nagy taps fogadott a főként fiatalokból álló jelenlévők körében. Weser hazánk híres, vagy ízlés szerint hírhedt radikálisa, kit közismerten azért tanácsoltak el iskolájából, mert baloldali diákkört szervezett, majd később harcolt a spanyol polgárháborúban, és részt vett Cironiánk függetlenségi mozgalmában is. 

"Nem esek, barátaim, a gyengeség optimizmusának csapdájába. Ha meg akarjuk szerezni a magunk számára ezt a földet, - merthogy minket is illet, nem pedig csak a pénzarisztokráciát - akkor ahhoz, hogy ez megtörténjen, és egy tisztességes országot, egy tisztességes világot hozzunk létre, nagy utat kell még bejárnunk, mely nemcsak rövid, de könnyű sem lesz. A világ kapitalista titánja, az USA kiűzetett, ráadásul vérontás nélkül. A világ megszabadult a fasizmus rémétől, elsöpörtük őket mind! Ez azonban nem elég, nem, mert a tőke továbbra is uralkodik rajtunk, és akadályozza, hogy a demokrácia kiteljesedjen, akadályozza, hogy a demokrácia javaival mindenki egyformán élhessen. Ezen változtatnunk kell, és pedig nem erőszakkal, nem politikai forradalommal, de nagy lendülettel, és társadalmi forradalommal, mely a fejekben, és az urnáknál játszódik majd le. Legyen munkás, nagypolgár, vagy intellektuel, figyeljen egész Cironia: mi vagyunk a radikálisok! Külön pártunk nincs, de itt vagyunk, halljátok a hangunk, és ismertek minket, mert ott vagyunk a Progresszív Párt soraiban, és onnan küzdjük majd fel magunkat, és velünk együtt jönnek a kétkezi munkások, a fekete és más kisebbséghez tartozó testvéreink! Erősítjük liberális és szociálliberális barátaink harcát, mert csak együtt, és csak a demokrácia keretein belül érhetünk el maradandó eredményeket a reformpártiakkal szemben. Itt vagyunk, és megkezdjük kemény menetelésünk az emancipáció és a minél teljesebb demokrácia felé! Mi vagyunk a radikálisok! S én Elliot Weser vagyok; a választásokon számítsatok ránk, mert ott leszünk! Éljen a Radikális Liga! Éljen a Progresszív Párt!"

A beszédet taps és éljenzés követte. A radikálisok itt vannak; de vajon valóban képesek lesznek majd megbékélni és együttműködni pártjuk dominánsabb és mérsékeltebb irányzataival. A választások során mindenképen kiderül...

Green Cartel politikust kérdeztem, hogy milyen programokkal indul a  hamarosan kezdődő választásokon.

Green Cartel Belfort megyéért száll ringbe, progresszív liberálisként.

Stavros:

Miért pont Belfort?

Cartel:

Nagyon szeretem ezt a megyét. Az egyetem után rögtön itt kaptam állást és az emberek kedvessége magávalragadott az első pillanattól. Rengeteg a sportolási lehetőség, ráadásul a melegtengeri áramlatok miatt kellemesebb az éghajlat a többi megyéhez képest, még télen is. Ebből kifolyólag a turisták is örömmel látogatják.

Stavros:

Mik a tervek?

Cartel:

Megnyerni a választást. Visszaszorítani a szegénységet. Munkahelyek teremtése. Rendbe kell tenni az egészségügyet és az oktatást. Mindig szemelőtt tartva az alapvető emberijogokat és az Alkotmányt.

Stavros:

Vannak már program javaslatok?

Cartel:

Igen vannak, csak még a költségvetés pontosítása hiányzik. Mindenképp szeretnénk bevezettetni egy Feltétel Nélküli Alapjövedelmet, minden cironiai állampolgárnak.

Ez az alapjövedelem fedezné az állampolgárok alapvető létszükségleteit abban az esetben is, ha megszünne a munkájuk.

Megkell emelni a minimálbért is. Azt hiszem logikus, ha az embereknél van pénz, akkor tudnak vásárolni és pörög a gazdaság.

Stavros:

Nem eredményezne ez nagymértékű inflációt?

Cartel:

Nem, mivel a piac nem követi a béreinket. Van egy világpiaci ár ami folyamatosan emelkedik. Ez a cironiai bérektől független.

Stavros:

Köszönöm az interjút, sok sikert a választásokhoz Mr. Cartel.

Béketárgyaláson jelen lesznek a nagyhatalmak, de a kis országok sorsa még nem eldöntök, Franciaország sorsa is még nincs eldöntve. Remélhetőleg tanultak az első világháborút lezáró békét hibáiból és újra fogalmazzák azokat.