Média cikkek

Frank Underwood jól időzítve, még a Reform Párt konvenciója előtt bejelentette, hogy Ed Glover déli progresszív politikust kérte fel alelnökjelöltjéül. A döntés a párt szempontjából érthető, logikus lépés, mégis sokan egy establishment jelöltet vártak. De a döntése nem tűnik véletlennek, hiszen az előválasztás során második helyezett Ed Glover alacsony hőfokon tartott kampánya ellenére is győzni tudott több déli megyében, ezáltal bebizonyította, hogy képes mozgósítani a szavazókat, nem beszélve arról, hogy a szakszervezetek mögé sorakoztak fel.

Louis Travis szerint nem lehetett könnyű döntés ez Underwood részéről Glover felkérése, „hiszen kevés szereplése ellenére is karizmatikusabb vezető képét mutatja, amivel könnyedén átveheti a kampányszereplést az elnökjelölttől. Mike Heslit, lapunk által megkérdezett újságíró szerint Underwoodnak nem lehetett más választása, „mivel összesen 201 elektora van Cironiának, és ebből legalább 101 elektort kell nyernie a progresszív párosnak. A déli megyék hozhatják ennek a negyedét, mivel ott közel 25 elektor nyerhető, így várhatóan ezek biztosítva lesznek, Glover nélkül nem biztos.”

A másik politikai hatása, hogy Ed Glover lett a párt alelnökjelöltje, hogy a párt platformja jobbra fog tolódni, és a polgárjogi kérdésekben erősen konzervatív álláspontot fog képviselni a Progresszív Párt.

Thomas H. Blackwell: Jó estét elnökjelölt úr! Köszönöm, hogy elfogadta a meghívást erre az interjúra, biztos sok dolga van most.

George P. Taylor: Mindig örömmel állok az Ön rendelkezésére, Tom!

Thomas H. Blackwell: Mik most a legsürgetőbb feladatai, hogy elnyerte, vagyis el fogja nyerni, a Reform Párt elnökjelölti címét a konvención? Már készül a kampányra, vagy most még az örömé és a pihenésé az idő?

George P. Taylor: Mi nem pihenünk, folyamatosan kampányolunk a T-Team segítségével, hogy minél több választópolgárt megnyerhessünk az ügyünknek, hogy megnyerjük a novemberi választásokat, és felvirágoztassuk az egész országot. Pihenni nem lehet a politikában.

Thomas H. Blackwell: Ezek szerinte legalább olyan sűrű és aktív kampány várható, mint az előválasztások során?

George P. Taylor: Természetesen, ahhoz, hogy sikeres legyen a pártunk, ahhoz egy nagyon aktív kampányra van szükség, és ennek a motorja ebben a választási folyamatban az elnök.

Thomas H. Blackwell: Akkor térjünk rá leendő vetélytársára. Mit tart Underwood legnagyobb erősségének, és legnagyobb gyengeségének mind a személyiségét érintően, mind a politikájában?

George P. Taylor: A személyéről nm kívánok nyilatkozni, hiszen a választási kampányban nem ezzel kívánok foglalkozni, a kampányom, ahogy eddig is, szakpolitikai témákkal kívánok foglalkozni. Ebből a perspektívából a programja nem megfelelő az ország gondjainak a kezelésére. Ezt ki is fejteném, ha megengedi.

Thomas H. Blackwell: Tessék csak.

George P. Taylor: A Cironia Works, amelyet Frank programként emleget, nem más, mint egy tetszetős ötlethalmaz, impozáns célokkal, impozáns jövőképpel, nulla megoldási javaslattal. Nem kívánok mindenről beszélni, hanem egy-két részét emelem csak most ki. Ha olyan szakmai a program, miért nem nyilatkozik meg soha a deficit kérdésében? Miért nem nyilatkozik az adópolitikáról? Folyamatosan csak arról hallunk, hogy az állami befolyást kell növelni, hogy a szociális kiadásokat növelni kell. Hogy lehet így a költségvetést konszolidálni?

Thomas H. Blackwell: Bár korábban azt mondta, hogy az ellenfele személyéről nem kíván most nyilatkozni, és leginkább a szakpolitikai kérdések mentén vetélkedik Underwooddal. Tapasztalataim alapján az előválasztási viták során volt, amikor elfajult és személyeskedésbe ment át a vita. Várható ilyen az elnökjelölti vitán is?

George P. Taylor: Nézze, azok a viták néhol azért váltak szokatlanul impulzívvá, mert mindnyájan úgy gondoltuk, hogy mi képviseljük leginkább a Reform Pártot, mi tudjuk győzelemre vezetni, és ezért volt annyire túlfűtött a viták, de a csatabárdot elástuk. Nem hiszem, hogy lesznek ilyen viták, sem az én, sem az alelnökjelölt részéről, persze, ha támadnak vissza, duplán fogunk visszatámadni.

Thomas H. Blackwell: Értem. térjünk vissza egy kicsit a kampányra. Már megvan tervezve, hogy melyik nap hol lesz kampány?

George P. Taylor: Természetesen ez nem megy ilyen könnyen, hiszen a konvenció még csak most következik, és azt követően nekünk össze kell hangolni a kampányt a szenátorjelöltekkel, kormányzójelöltekkel és képviselőjelöltekkel, hiszen őket is segítenünk kell, ez még idő kérdése. És ezt nem is én magam fogom koordinálni, hanem a kampányt irányító emberek, mint Ed Mullins például.

Thomas H. Blackwell: Értem. Ha már szóbahozta a konvenciót: kiknek a felszólalásai várhatóak a két nap múlva esedékes reform párti konvención? Korábbi ellenfelei támogató beszédei várhatóak?

George P. Taylor: Igen, lesz köztük olyan felszólaló is, aki korábban ellenfelem volt, és beszélni fog például a Klub a Deficit Ellen vezetői is.

Thomas H. Blackwell: Az újságban olvasni lehet pletykákat arról, hogy kik lehetnek az alelnökjelöltjei. Igazak a pletykák? Jól értesültek az újságírók?

George P. Taylor: Attól függ, kikre gondol név szerint.

Thomas H. Blackwell: Az alábbi neveket lehetett hallani, olvasni: Barnabas Collins, Ben Gates, Tom Kane, Thomas Elliott, Carl Johnson, Francis Wright.

George P. Taylor: Ben Gates nagyszerű ifjú politikus, Tom Kane kiváló személyiség, Thomas Elliot igen hiteles, Carl Johnson rendes fickó, Francis Wright egy karizmatikus, hiteles déli politikus.

Thomas H. Blackwell: Úgy tudom a párt szabályzata szerint holnap estig meg kell nevezni, hogy kit látna szívesen az alelnöki székbe. Döntött már?

George P. Taylor: Még csak pár nap van hátra a konvencióig, és vannak nevek, döntést még nem hoztunk. Tárgyalnom kell a jelöltekkel, és fel kell térképeznünk, ki lenne erre a jelöltségre a legalkalmasabb személy.

Thomas H. Blackwell: Nos, köszönöm, hogy a rendelkezésemre állt. Sok sikert kívánok a továbbiakban!

George P. Taylor: Köszönöm, Tom!

John Stetton: Jó estét kívánok! Ma jelentette be Frank Underwood, és szinte bombahírként ért mindenkit, hogy a korábbi találgatások ellenére Edward Glover pecksdale-i politikust kérte fel alelnökjelöltjének a progresszívak vártható elnökjelöltje. Ma Frank Underwood van itt a stúdióban, üdvözlöm!

Francis Underwood: Üdvözlöm Önt és a nézőket is!

John Stetton: Miért éppen Ed Gloverre esett a választása?

Francis Underwood: Edward Gloverrel bár voltak nézeteltéréseink úgy hiszem, hogy van egy közös célunk. A nemzet jobbá tétele. Fontosnak érzem, hogy az igazán mérsékelt, avagy a konzervatívabb progresszív szavazók is úgy érezzék elnökségem ő értük is szól. Az én elnökségem egy egész nemzetet átfogó elnökség akar lenni, és mint ilyen csakis Edward Gloverrel képzelhető el, akivel még egyszer mondom voltak ugyan nézeteltéréseink, de egy nagy volumenű politikus. A legkiválóbb alelnökjelölt lesz.

John Stetton: Azért választotta, mert félt, hogy másképp nem tudják a pártot egyesíteni? A hírek egy establishment jelöltről szóltak. Vagy ez kacsa volt?

Francis Underwood: Engem nem a félelem vezet a politikai döntéseimben, hanem a nemzetért való tenni akarás. Ezen döntésemet is ez dominálta. Edward Glover a legmegfelelőbb erre a feladatra, a pártban más személy, aki kellő tapasztalattal és mondhatjuk így erővel rendelkezett volna, olyan nem volt.

Francis Underwood: Amennyiben mint elnök, velem bármi történne akkor egy határozott és kemény ember kell, hogy ott álljon és helyettesítsen engem. Edward Glover ilyen.

John Stetton: Az sem zavarja, hogy sokak szerint Mr. Glover karizmatikusabb Önnél? Nem "lopja el a show-t?"

Francis Underwood: Én nem hallottam ilyenről, amennyiben a második vitára gondol, ott nem voltak olyan egyértelműek a vélemények mint azt egyes médiumok mondják. Szerintem nincs most már ebben a kérdésben olyan, hogy ki a jobb avagy ki a rosszabb. Mind a ketten kiválónak kell lennünk, hogy ezen csodás nemzet vezetésének élére kerülhessünk.

John Stetton: Hírek keringtek arról, hogy az NAACP és Du Blois támogatná Önt, ha elhatárolódik a déliektől. Akkor a támogatásuk ugrott, illetve igazak voltak ezek a hírek?

Francis Underwood: Valóban igazak ezek a hírek, de mi politikánk elhatárolódik a radikális baloldali nézetektől, sokkal inkább a mérsékelt, liberális, de erkölcsi kérdésekben sok tekintetben igencsak mérsékelt politika tekinthető a mi általunk követett útnak. Ebbe a NAACP és Du Blois nézetei nem fértek bele.

John Stetton: Az attól való félelem vezette, hogy elveszti a déli megyék támogatását, ami nélkül George Taylort nem tudná legyőzni?

Francis Underwood: Amint mondtam engem nem félelmek vezetnek. Hiszek benne, hogy a ciron emberek hisznek a liberális politika létjogosultságában és, hogy le fogjuk győzni George Taylort. Sokkal inkább vezetett az, hogy az én politikai irányvonalamhoz egy közel álló, de tapasztalt embert válasszak. Nem mellesleg mikor délen voltam kampányon, éreztem, hogy micsoda erő rejlik a délben. És itt nem a szavazatokra gondolok...Hanem a déli emberek nemzetépítő erejében. Hogy építhetném fel úgy erőssé nemzetünket, hogyha nem törődök a déliek nézeteivel? Sehogy... Ez vezetett engem. Északi vagyok, de nem hagyom cserben a délieket. Ezt jelképezi a Underwood/Glover párosítás is.

John Stetton: Ez azt is jelenti, hogy a Progresszív Nemzeti Konvenció poltikai programot adó folyamatában a déli értékek, ahogy Ön fogalmazott, fognak dominálni?

Francis Underwood: Néhány kérdésben valóban, de ne feledjük, hogy az establishment határozza meg pártunk igazi irányvonalát. Azt garantálhatom, hogy mindenképp erősen jelen lesznek a déli értékek a Konvención, de azt, hogy dominálnának majd, azt nem mondanám.

John Stetton: Melyek lesznek azok a legfontosabb programpontok, amelyeket a kampány során meg fognak jeleníteni a Reform Párttal szemben?

Francis Underwood: Gazdasági terveink, a Cironia Works, a megyék jogállása, Izrael kérdése ezek biztos jelen lesznek, de még vannak bizonyos pontok melyek vita tárgyát képzik kampány stábunkban így nem kívánok ezekről még beszélni.

John Stetton: Még egy utolsó kérdés: kik fognak felszólalni a Konvención? Csak politikusokra számíthatunk, vagy lesznek közéleti személyiségek, párthoz közel álló civilek?

Francis Underwood: Legfőképp politikusok, de jelen lesznek pártunkat és politikai programunkat támogató civilek, közéleti személyiségek, vállalkozók.

John Stetton: Beszédet is fognak mondani?

Francis Underwood: Mindenképp várható, igen.

John Stetton: Köszönöm, hogy részt vett a műsorban!

Francis Underwood: Én köszönöm a meghívást, megtiszteltetés volt!

Legalábbis ez derül ki abból a felmérésből, amelyet lapunk megbízásából készített a Rockwell. A felmérés alapján a szavazók 29 százaléka Frank Underwoodra szavazna, ha ma lennének a választások, míg a Reform Párt várható jelöltjére, George Taylorra 27 százalékuk voksolna, a választópolgárok 44 százaléka bizonytalan.

A felmérés szerint a pártok mögött álló szavazók nagyobbik része még nem kötelezte el magát egyik jelölt mellett sem, ugyanakkor Underwood jobban tudja megszólítani saját bázisának szavazóit, a mérsékelt progresszívakat, miközben a déli progresszívak elutasítják. „Hasonló gondokkal küzd George Taylor is, akinek jelen pillanatban komoly gondot okoz, hogy megszólítsa a szociális konzervatívokat. A fő gond, hogy ő még az establishment szavazóit se tudja addig maga mögött tudni, amíg nem nyeri el Collins, Gates és Blank támogatását” – mondta Louis Travis.

Ed Mullins, George Taylor kampányfőnöke lapunknak azt nyilatkozta, hogy készen állnak a párt egyesítésére, de ez időt vesz igénybe. „Még hivatalosan az előválasztási folyamat le se zárult, és a választóinkat most arról kell meggyőzni, hogy képesek vagyunk választást nyerni, képesek vagyunk legyőzni Frank Underwoodot, ha ezt sikerül tudatosítani, és George korábbi ellenfelei kiállnak mellette, azt hiszem, nem lesz több kérdésük.”

Most már, hogy kellő számú delegáltat gyűjtött össze a júliusi Reformpárti Nemzeti Konvencióra, mindenki azt találgatja, hogy végül kit fog felkérni az alelnökjelöltségre, és kik lehetnek azok a politikusok, akik egyáltalán esélyesek lehetnek erre a fontos pozícióra. „Szemben az Egyesült Államokkal, ahol az alelnökjelöltet a konvenció választja ki, aki hosszas politikai játszmák után kerül kiválasztásra, olykor az elnökjelölt akaratával szemben, addig nálunk az elnökjelöltre bízzák, hogy kivel akar együtt indulni” – mondta el lapunk érdeklődésére Bob Hannister történész. Ez az aktus pedig nagy teret biztosít George Taylornak, hogy olyan jelöltet válasszon, aki megfelel számára. De milyen legyen egy ideális alelnök?

„Röviden az alelnök hozzon magával valami pluszt, ami jelenti azt, hogy egy olyan választói réteghez szóljon, akit az elnökjelölt nem tud megszólítani; jöjjön olyan megyéből, amely billegő megye, így ha csatlakozik a jelölthöz, hozzon neki minél több elektort. Tudjon együttműködni az elnökjelölttel, mutassa be, hogy tud csapatban dolgozni, és demonstrálja, hogy adott esetben kész az elnöki teendők ellátására. Nagyjából ezekkel kell rendelkeznie egy alelnökjelöltnek” – véli Mr. Hannister.

A Reform Párt oldalán több olyan személy között is válogathat Taylor, aki segíthet neki az országos kampányban, és már fel is merültek nevek, habár nem lehet tudni, hogy ki van a belső körben, és ki nem, illetve mennyire lehet hitelt érdemlőek ezek a híresztelések.

A T-Teamhez közeli források szerint esélyes lehet az alelnökjelöltségre Francis Blank oaklandi politikus, aki az előválasztás során Taylor ellenfele volt, diplomataként dolgozott korábban. Habár kevésbé tapasztalt a politikai életben, de diplomáciai előélete fontos lehet Taylornak, aki megnyilatkozásaiból úgy lehet tudni, hogy elnökként inkább belpolitikai kérdésekkel kíván foglalkozni, így ideális választás lenne a számára. További pozitívuma, hogy egy billegő megyében lakik, így Mr. Taylornak hozhatja Oaklandet, amely az első öt legnépesebb megyék egyike.

Tom Kane is a listán szerepel. A farmerből nagyvállalkozóvá avanzsált denfieldi konzervatív politikus ugyan már bejelentette, Denfield kormányzója kíván lenni, de ettől még akár vállalhatja az alelnökjelöltséget. Blankhoz hasonlóam mérsékelt és a fősodorhoz sorolt politikus, mellette farmerszármazása miatt megnyerheti kékgallérosokat a reformpártiak számára. Hátrányai közé tartozik, hogy egy piros megyéből jön, hiszen Denfieldet valószínűleg mindenképpen Taylor nyeri meg.

Thomas Elliot történelem-földrajz szakos tanár, aki hozzálátott a politikai karrierje építéséhez, szintén esélyes a jelöltségre. A párt liberális konzervatív szárnyához tartozik, és előnye, hogy csatatér megyévé teheti Burkhillt, amely Frank Underwood indulása miatt inkább a progresszívaknak kedvez. A hátrány vele szemben, hogy Taylor, aki az establishment balszárnyához találkozik, és jó kapcsolatokat ápol a liberális konzervatívokkal, nem tudná bővíteni a szavazóbázisát. Hasonló a gond Clark Johnsonnal is, aki nagyon fiatal, és a szuperszombat után nyilvánosan is beállt Taylor mögé, de információink szerint a monroe-i kampány óta várta, hogy bevonják a T-Team kampánycsapatába.

A további esélyesek között említik még az 52 éves Robin Douglast is Osbonre-ból. A mérsékelt jobboldali ügyvéd, aki rendszeresen gyakorolja a hitét, jár templomba, segíthet Taylornak megnyerni a párt konzervatív, vallásos szárnyát, ami eddig nem sikerült. Osborne reformpárti megyének számít, így ebben nem tud a segítségére lenni.

Sokan úgy gondolják, hogy George Taylor csapata már stratégiát épít, hogy melyik megyék azok, amelyeket megszerezhetnek egy potens alelnökjelölttel, így a listán van Barnabas Collins és Ben Gates is. Mindketten belfortiak, amely a második legtöbb elektort adó megye, így fontos szerepe lesz a kampányban. Collins ugyan indult az elnökválasztáson, de nem tudta megmutatni magát. Jóval idősebb Taylortól, és gazdasági kérdésekben igen jó, ami segíthet a független szavazók megnyerésében. Collinst sokan Gates emberének tartják, aki fiatal politikus, elképesztően gazdag üzletember, és sok pénzzel járulhatna hozzá Taylor kampányához. A gond már csak az, hogy mindketten karizmatikusabbak Taylornál, és így a kampány során háttérbe kerülhet az elnökjelölt, ami nagy kárt tehetne a kampányában, hiszen a rivaldafényt az alelnökjelöltre irányíthatná.

A lehetséges jelöltek között emlegetik még Taylor legkeményebb ellenfelét, Francis Wrightot, aki több oldalról jó választás lenne. Egyrészt nemzetközi jogász, így a külpolitikát levenné az elnök válláról, másrészt megmutatta magát az előválasztások során, és egy-két helyen komolyan meg is szorongatta néhány megyében. Ismert, nem kell bemutatni, és ő az, aki hozhatja Taylornak a párt konzervatív szárnyát. De ez a hátránya is: a függetlenek ezért nem állnak mellé, és várhatóan a délen nem tud átütő sikert elérni Underwooddal szemben, mellette pedig jóval karizmatikusabb politikus Taylornál.

Vele kapcsolatban a fő problémának az tűnik, hogy a legtöbb kérdésben homlokegyenest mást képvisel, mint Taylor. Mást képviselnek a külpolitikai és nemzetbiztonsági kérésekben, illetve nem egyezik a polgárjogokról alkotott véleményük sem, és kétséges, hogy alárendelné-e magát Wright az elnökjelöltjének.

John Stetton: Jó estét kívánok, ez itt az MSC választási műsora, ma választ Edmund és Union megye, félóra múlva zárnak az edmundi szavazókörök, másfél óra múlva Unionba. Ittvan a stúdióban Thomas Blackwell és James Smith. Jó estét Nektek!

Thomas H. Black: Jó estét a nézőknek otthon és itt a stúdióban is, valamint Nektek is!

James Smith: Jó estét kívánok neked is John és neked is Thomas valamint a kedves nézőknek! Remélem izgalmas esténk lesz, és nem untatjuk Önöket halálra! (nevet)

John Stetton: Először azt kérdezném tőletek, hogy miként értékelitek a szuperszombat és a szuperkedd óta eltelt időszakot? Előbb James, majd Tom, te jössz!

James Smith: Szerintem kicsit lelankadt a kampány, legalábbis Progresszív oldalon érzem ezt. Ismerjük el, kvázi Underwood lett a progresszívak elnökjelöltje... volt egy enyhe kampány a Reform Párt jelöltjeitől legfőképp Taylortól, de úgy hiszem itt is elhalkultak a "csatakürtök". Valljuk be, kezd egyértelművé formálódni kik is lesznek az ellenfelek Novemberben.

Thomas H. Black: Egyetértek az előttem szólóval. A progresszívaknál egyértelmű a győztes, és a Reform Párt táján is nagyon nagy csodának kell történnie, hogy ne Taylor legyen az elnökjelölt. Ezt mintha a jelöltek is érzékelnék, mert már nemigen kampányolnak. A mostani felmérésekkel, minimális kampánnyal el lehet jutni a jelöltségig mindkét oldalon. Talán már egymás ellen készül Taylor és Underwood.

John Stetton: Underwood ma megszerezheti a jelöltséget, Taylornak a legjobb szereplésekor, ha sikerül Unionban 50 százalék felett végeznie minden választókerületben, akkor is kell 80 küldött, és ha sikerül megnyernie Garfield küldöttjeit, ahol a győztes mindent visz, akkor lehet meg a jelöltsége.

John Stetton: Tom, szerinted miben hibázott Wright és Blank kampánycsapata?

Thomas H. Black: Wright nem hibázott semmiben. Óriási hátránnyal indult, mert később indult a jelöltségért. Ha már az elején felvette volna a kesztyűt, akkor ma szorosabb lenne a helyzet. Blank szerintem ott rontotta el, hogy nem kampányolt elég aktívan. Hogy ez mért volt így azt nem tudom, lehet nem volt rá elég költségvetése, vagy a stratégiát rontotta el, nem lehet tudni, de a kemény kampány miatt veszített.

John Stetton: Akkor már ott vesztett, amikor Oaklandban nagyon legyőzte őt George Taylor?

Thomas H. Black: Igen, mér ott is hatalmas hátrányba került, és azóta Taylor népszerűsége csak nőtt.

John Stetton: James, szerinted a progresszív oldal miért ennyire "csendes"? Ott úgy tűnik, hogy Glover pecksdale-i győzelme ellenére eldőlt a csata, de Underwood igencsak passzív volt szuperszombat óta. Miért?

James Smith: Lehet az ok nagyon prosztó... Takarékoskodik. Bár elnyerte a liberális vállalkozók támogatását ezáltal mondhatjuk így, megnyíltak a pénzes csapok a számára, de szerintem anyagi erejét már az elnökválasztási harcra tartalékolja, ahol minden erejére szükség lesz. Mellesleg lehet kicsit emberi tényezők is közre játszanak. Köztudott, hogy Underwood nem tolta előtérbe kampánya során családját és nem is tudott velük sok időt tölteni. Állítólag az elmúlt napokban Devonban látták családjával.

James Smith: Bár Glover keményen harcolt és harcol is, de győztesnek érezheti magát Underwood, legalábbis szerintem.

John Stetton: Glover nem úgy érzi, hogy már vesztett?

James Smith: Lehetséges. Viszont nagyon karakán ember, az biztos, hogy a 3. progresszív vitán részt fog venni. Kivéve egy lehetőséget, ha már egyezkednek Underwoodékkal, de erről semmi információ nincsen.

John Stetton: Valószínűleg a mai este után erre már nem lesz szükség. Tom, a reformpárti oldalon Taylor képes lesz egyesíteni maga mögött a pártot?

John Stetton: Közben Edmundban bezártak a szavazóhelyiségek.

Thomas H. Black: Ezt nem tudom, de ha nem is az egész párt, de a nagy része - teszem azt elsöprő többséget - és aki nem is támogatja nyilvánosan, nem fogja kritizálni nyíltan sem. Szerintem.

John Stetton: Máshogy kérdezem, az ellenfelei, legalábbis a fajsúlyos ellenfelei, mint Francis Wright vagy Francis Blank besorol mögé?

Thomas H. Black: Nem feltétlenül, de szerintem a reformpárti elnökségért, nem is fogják kritizálni, és inkább a Progresszív Párt jelöltjét támadják majd.

John Stetton: vagyis szerinted Underwoodot fogják támogatni nyíltan vagy titkon?

Thomas H. Black: Nem. Underwoodot fogják támadni nyíltan. De Taylort viszont nem biztos, hogy nyíltan támogatni fogják. Nem fogják a kampányát pénzügyileg, vagy politikailag támogatni.

James Smith: Abban szerintem biztosak lehetünk... Bár még nincs kialakulva túl nagy, ha mondhatjuk így, pártfegyelem a Reform Pártnál, de szerintem képes lesz Taylor maga mögé állítania legalább ilyen szinten az egész pártot.

John Stetton: Én is James-szel értek egyet, hiszen az a politikus, aki nem támogatja azt a jelöltet, akikre a párt szavazói voksoltak, azzal veszélyeztetik a jövőbeni politikai karrierüket.

Thomas H. Black: Nem hiszem, hogy ezzel a karrierjüket veszélyeztetnék. Ha mondjuk Wright nem megy el egy Taylor-féle kampányra sem, de nem támadja, azzal nem veszélyeztet semmit.

James Smith: Igen, de bármiféle támadás politikai öngyilkosság lenne szerintem. Kíváncsi vagyok Underwood a túloldalon képes lesz e majd Glovert teljesen maga mögé állítania, elvégre eldurvult a végén az egymás elleni kampányuk.

John Stetton: Ezt még folytatjuk, de most vannak részeredmények Edmundból: a Progresszív Pártnál Frank Underwood vezet 58 százalékkal, második Ed Glover 42 százalékkal a második. A különbség kevesebb, mint száz szavazat, de a feldolgozottság csak 13%. A Reform Pártnál vezet George Taylor 53 százalékkal, második helyen áll Francis Wright 34 százalékkal, 13 százalékkal Francis Blank a harmadik.

John Stetton: Gondolom, nem lepődtetek meg.

James Smith: Eddig a vártak szerint alakulnak az eredmények.

Thomas H. Black: Nem nagyon, bár a progresszív jelöltek szoros versenye kissé meglepő. Bár még az elején vagyunk, lehet még később nagyobb lesz a különbség.

John Stetton: Azért a 16 százalékpontos különbség nem szoros (nevet).

Thomas H. Black: Pát száz szavazat, azért behozható...

James Smith: Általában az eddigieket figyelembe véve Underwood mindig tartotta az előnyét, amit az elején megszerzett.

John Stetton: Térjünk vissza Taylorhoz és a párthoz. George Taylor azt mondta, hogy a győzelmei miatt a pártnak be kell fogadnia pár olyan programot is, amely most nem tartozik a párt hivatalos elképzelései közé. A konvención programot is hirdet négy évre a Reform Párt, szerintetek át tudja verni az akaratát az RNB-n George Taylor, ha győz?

Thomas H. Black: Ha győz, akkor mindenképpen ő lesz a jelölt és nem hiszem, hogy a Bizottság bármit is tehet ellene. Mondjuk, nem hiszem, hogy Taylor valami igen eltérőt akarna programjában hirdetni, mert akkor reformpárti szavazókat is veszítene.

James Smith: Szerintem Taylor programja nagy részben egyezik a párt főbb irányvonalaival, így nem hiszem, hogy nagy viták lesznek majd. Persze ha a bukott elnökjelölt aspiránsok itt akarnának bosszút állni, még megnehezíthetik Taylor dolgát.

John Stetton: És mi lesz a Progresszív Pártnál? A déli progresszívak tudnak majd pozíciókat szerezni?

Thomas H. Black: Ez nehéz kérdés. És ráadásul a kongresszusi választások még messze vannak. Így erre nem tudnék válaszolni.

James Smith: Szerintem minden megpróbálnak elérni... Azért valljuk be jól szerepeltek és Underwood is csak egy enyhe jobbra tolódás után tudta biztosan megszerezni a vezetést.

John Stetton: Glover magának milyen szerepet szánhat a választás után szerinted, James?

James Smith: Mindenképp a párt prominens alakja marad, egy vezéregyénisége lesz neki. Bár azt, hogy szenátori babérokra tör, avagy kormányzó jelölt lesz belőle nem tudnám megmondani.

James Smith: Annyi biztos, hogy irányító szerepben maradhat, ha ügyesen politizál, főleg ha esetleg Underwood vereséget szenved az elnökválasztási harcban

John Stetton: Tom, szerinted a nagy kampány előtt hátrányba került már a Progresszív Párt? Arra gondolok, hogy néhol a reformpárti előválasztáson sokkal többen mennek el voksolni.

Thomas H. Black: Ez úgy gondolom nem jelent olyan sokat. A két elnökjelölt között egy teljesen új kampány fog indulni, és ott bele lehet erősíteni, ahol most hibáztak. Akkor szerintem mindketten egyforma esélyekkel indulnak majd. A mostani részvételi adatokból azt viszont lehet látni, hogy hol kel jobban kampányolni majd a jövendőben.

John Stetton: Újabb adatok vannak, és két bejelentést is szeretnék tenni: 59 százalékos feldolgozottság mellett a voksok 62 százalékát szerezte meg eddig Underwood. Az adatok alapján az MSC bejelentése alapján ő nyerte meg a progresszív előválasztást Edmundban. A Reform Pártnál 21 százalékos feldolgozottság mellett az arány változatlan, ezért az MSC szerint az edmundi reformpárti előválasztást George Taylor nyerte.

https://www.youtube.com/watch?v=XB7qAg59lOs&feature=youtu.be

Thomas H. Black: Szerintem ezzel nem okoztak túl nagy meglepetést. Azt lehet tudni, hogy ma kapcsolunk valahova élőben egy győzelmi beszédre esetleg?

John Stetton: Persze, mindkét vezető jelölt gyűlését követjük, a T-Teamnél azt közölték, hogy George Taylor akkor kíván nyilatkozni, ha már biztos unioni eredmények vannak.

John Stetton: James, szerinted a reformpárti oldalon, ha a kissé balra álló Taylor nyer, képes lesz megszólítani a progresszívak jobbszárnyát?

James Smith: Underwood a végén lendül most bele, úgy látszik. Pedig inkább tartani szokta a kialakult szavazat különbséget mintsem növelni… Jaj igen, csak belelendültem az előző gondolatmenetembe is elnézést! (mosolyog) Szerintem képes lehet rá, bár talán Underwood mérsékelt politizálása pont ezt próbálja kivédeni. Underwood is képes lehet a Reform Párt balszárnyát megszólítani. Még a végén reformpártiak fognak Underwoodra, Taylorra meg progresszívak szavazni! (nevet)

John Stetton: Minden akkor lesz érdekes, ha már lesznek közöttük mért felmérések. Thomas, szerinted a Reform Párton belül kié ez az előválasztás? Tehát ki profitált belőle a legtöbbet? Közben zártak az unioni szavazóhelyiségek is.

James Smith: Kíváncsi vagyok nagyon az eredményekre. Ma este eldőlhet minden.

Thomas H. Black: Egyértelműen Taylor. Először is, mert meg fogja nyerni, másodszor mert sok tapasztalat, hogy hol kell erősen kampányolni, hol kell kevésbé. Mert bizony be kell látni, hogy egy elnökjelölt sem tud minden egyes kisvárosba ellátogatni.

John Stetton: Szerinted, James?

James Smith: Szerintem is Taylor lesz a befutó. Nem látok más esélyesebb jelöltet már. Kifulladtak az ellenfelei.

John Stetton: És ki a győztese, győztesei ennek az összecsapásnak a konzervatív oldalon?

Thomas H. Black: Szerintem a Reform Párt képviseli a jobboldali konzervativizmust, szóval ugyan úgy Taylor.

James Smith: Szintúgy Taylor. Végül ő lett a befutó. Bár ő is volt a legesélyesebb Warding kiesése után.

John Stetton: Unionban megkezdődött a szavazatok összeszámlálása, viszont eredmény még nincs. Szerintetek Underwood elnyer más baloldali támogatókat is?

Thomas H. Black: Underwood szerintem jobban egyesíteni tudja majd a baloldalt, mint Taylor a jobboldalt.

James Smith: Mivel a baloldaliak nagy része vérmes konzervativizmusnak tekinti még így is Taylort, ezért ha nem is értenek feltétlen egyet Underwooddal inkább rá fognak voksolni és be fognak állni mögé.

John Stetton: És Du Blois, aki ismer néger polgárjogi aktivista? Mostanság ebben sokkal liberálisabb Taylor Underwoodnál.

James Smith: Egy radikális irányvonalhoz közel álló aktivista kötve hiszem, hogy Taylort támogatná.

Thomas H. Black: Ezzel leginkább a független szavazókat szólította meg szerintem.

John Stetton: Akkor úgy gondoljátok, hogy Underwood és Taylor ugyanarra a szavazótáborra tör?

James Smith: Szerintem igen. Ezért várható igencsak kemény harc véleményem szerint.

Thomas H. Black: Hát mindkét pártnak megvan a saját tábora, így főleg a függetleneket kell meggyőznie, ha nyerni akar.

James Smith: Én is így gondolom. Nem hiszem, hogy a jelöltek végül ne élveznék saját táboruk támogatását. Ez csak nagyon radikális jelölteknél lehetne szerintem.

John Stetton: Tehát mindkettejüknek a saját bázisának a keménymagját kell megszólítani? Hogyan tudja a radikálisokat megnyerni Underwood, és hogyan a konzervatívokat Taylor?

James Smith: Underwoodnak szerintem muszáj lesz a párt egységének érdekében egy két kérdésben kicsit balra tolódni. Valljuk be nem sokat halottunk tőle a haderők kérdésében és a megyéket is szőrmentén érintette, bár ott inkább enyhe jobbra tolódás figyelhető meg ígéreteiben.

Thomas H. Black: Egyrészt meg kell győzniük a saját pártjukon belül az establishment támogatókat. Ez a könnyebbik. A függetlenek fognak dönteni.

James Smith: Taylornak a problémája csakis a szociális konzervatívokkal lesz, akik közül keveset tudott igazán megszólítani. Szerintem még fognak tolódni a politikai vonalak. Nem nagymértékben ugyan, de fognak.

John Stetton: Hogyan tudná maga mellé állítani a szociális konzervatívokat?

James Smith: Ez jó kérdés... Igazából ezt nem hiszem, hogy meglépné, mert akkor lehet a független szavazókat kockáztatná Taylor. Ha például jobbra tolná polgárjogi elképzeléseit biztos pillanatok alatt lekenyerezné a szociális konzervatívokat, de ezek olyan marginális kérdések, melyek kevés szavazatot hoznának neki és csomót veszítene a függetlenek közül. Underwoodnak is ezért kell óvatosnak lennie a balra tolódással. Már amennyiben a jelöltek ezt akarják. Bízhatnak abban is, hogy a saját oldaluk kemény magja számára annyira ellenszenves a másik jelölt, hogy így is úgy is fogcsikorgatva, de rájuk fognak szavazni.

John Stetton: Edmundból már végeredményeket tudunk közölni, küldöttekkel, íme: https://www.youtube.com/watch?v=Xm4Yq5MFrFw&feature=youtu.be

James Smith: Stabil győzelem mind Taylor mind Underwood részéről. Vannak eredmények Unionból?

John Stetton: Most már mindenki várja, türelmetlenül (nevet).

James Smith: Érdekes eljátszani a gondolattal vajon mi lenne most, ha Warding nem lép vissza, avagy Wesser aktívabb a progresszívaknál.

Thomas H. Black: Igen. (nevet)

James Smith: Sokkal, de sokkal másabb képet kaptunk volna.

John Stetton: Igen, de ugyanez van Blank esetében is, aki Monroe-ban valami csodás dolgot mutatott.

Thomas H. Black: Valóban. Egészen más lenne a mai helyzet.

John Stetton: Véleményetek szerint mik lesznek a következő lépések, miután mindketten megszerezték a jelöltséget?

Thomas H. Black: Elindítani egy országos kampányt és megnyerni a szavazókat. (nevet)

John Stetton: Közben hírek jöttek az unioni számlálásból. Habár nehezen és lassan folyik, de az egyik helyi lap értesülései szerint George Taylor és Frank Underwood nyert, Taylor Silver Cityben a voksok közel 70 százalékát szerezhette meg.

Thomas H. Black: Ez sem nagy meglepetés. Úgy gondolom, mindkét oldalon megvan az elnökjelölt.

John Stetton: Ha az eredmény valós, akkor Underwood már nyert, de még várjuk meg a hivatalos adatokat. Friss eredmények érkeztek Union megyéből, és egyből három bejelentést tennék: https://www.youtube.com/watch?v=gBrIxraRNxA&feature=youtu.be A Reform Párt előválasztását ebben a megyében George Taylor nyerte, jelenleg 60 százalékkal az első, második Francis Wright 29 százalékkal. Várhatóan megszerezte mind a 120 küldöttet. A Progresszív Pártnál Frank Underwood nyerte meg az unioni előválasztást, ezáltal az MSC előrejelzése szerint ő lesz a párt novemberi elnökjelöltje.

John Stetton: Most kapcsoljuk is Taylor irodáját Silver Cityben, aki beszédet kíván intézni.

Thomas H. Black: Ez várható eredmény volt. Underwood olyan fölénnyel nyert, hogy már készülhet a Reform Párt ellen. A későbbi kampányában már erre gyúrhat rá, és felszólíthatja a többieket, hogy ők is álljanak be mögé. Bár a jobboldalon még nincs végleges győztes, de ott sem lesz negy meglepetés, ahogy ma sem volt.

George Taylor: Kedves Barátaim, Union! Köszönöm Önöknek, sikerült biztosítani mind a 120 küldöttet, és így már csak 80 delegált kell a győzelemhez, amelyet Garfield és Legrand fog biztosítani két hét múlva! (óriási taps és ováció) Edmund és Union ma megmutatta, hogy az egységre, és nem a széthúzásra, a szeretetre és nem a haragra, a demagógiára akar szavazni. A választók ma megmutatták, hogy szakértelmet és nyugalmat akarnak, amelyet én közvetítek a kampányban.

Szeretnék gratulálni Frank Underwoodnak a jelöltség megszerzéséhez, de egyben figyelmeztetem is: készüljön, jövünk! Nem adhatjuk fel, arra kérek mindenkit, hogy küzdjön tovább Garfieldben és Legrandban, hogy két hét múlva egyesíthessük a pártot mögöttem, és kezdődhessen a valódi kampány, amelynek végén nyerni fogunk! Miénk lesz az elnöki poszt, mi uraljuk majd a Kongresszust, és a mi kormányzóink teszik majd le az esküt. Ehhez kérem a támogatásukat! Isten áldja Cironiát, és Isten áldja mindannyiukat!

Köszönöm!

John Stetton: Most kapcsoljuk Silver Cityt, méghozzá a várható progresszív elnökjelölt központját, Frank Underwood fog beszédet mondani.

Thomas H. Black: Erős beszéd volt. Fontos megjegyezni, hogy ő is az egységről beszélt. Meglátjuk mennyire sikerül neki egyesíteni a pártot. Minden esetre már egy kicsit a kongresszusi választásokra is hangolta az embereket. Gratulálok mind Taylornak, mind Underwoodnak, érdekes kis összecsapás lesz a kettőjüké. És persze az alelnökök kérdése is fontos lehet.

Frank Underwood: Kedves Barátaim! Megcsináltuk! (hatalmas ováció és taps) Ma a választók hitet tettek a mérsékelt és nyugodt gondolatok mellett. Ezzel a választással, és ezen kettő csodálatos megye lakóival közelebb kerültünk ahhoz, hogy a legjobb utak felé tereljük a nemzetet.

Ma a választók garantálták, hogy a Progresszív Párt elnökjelöltje egy olyan személy legyen, aki hisz a mérsékelt gondolatokban, aki elveti a szélsőségeket, és aki méltó kihívója lehet a Reform Párt bármelyik jelöltjének! Köszönöm, hogy lehetővé tettétek ezt nekem! Bármit meg fogunk tenni Cironiáért! Egységbe kovácsoljuk a pártot és együtt törünk előre, hogy Novemberben győzelmet arathassunk!

Isten Áldja Cironiát! Isten Áldjon benneteket!

John Stetton: Köszönjük, ennyi volt mára, két hét múlva szombaton újra találkozunk, amikor Garfield és Legrand megye választ. Köszönöm a kollégáknak a részvételt, jó éjszakát Nektek!

James Smith: Jó éjszakát kívánok Nektek és minden kedves nézőnek!

Thomas H. Black: Fontos este volt a mai. Sok mindenre választ kaptunk. Én sok sikert kívánok mind a hivatalos, mind a félhivatalos elnökjelöltnek a kampányához, még úgy is, hogy van pár előválasztás hátra. Viszontlátásra, viszonthallásra! Jó éjszakát!

John Stetton: Jó éjszakát Önöknek is, viszontlátásra és hallásra!

Vannak olyan farmerok, akik végigdolgozzák az életüket és alig jutnak valamire, öregségükre is meg kell szakadniuk a munkában., Tom Kane esetében ez nincs így, hiszen 65 éves korára a vállalkozása elérte az évi 10 millió dolláros bevételt. Üzletember, farmer és végeredményben kapcsolatai révén a diplomácia területén is tud egyet s mást. Interjúnk következik hát vele:

DJ: Üdvözlöm Mr. Kane!

TK: Nagyon köszönöm a meghívást, örülök, hogy itt lehetek!

Dj: A farmjáról és a családjáról sokat lehet hallani a médiában, ugyanakkor a mostani politikai terveiről kevesebbet. Milyen politikai céljai vannak.

TK: Nos, én támogatom George Taylort, hogy elnök legyen. Ezen felül az egyéni céljaim között elsőszámúként jelenik meg, hogy Denfield megye kormányzója szeretnék lenni. A megyének szükség van egy olyan vezetőre, aki itt él és ismeri, hogy mi a dörgés erre felé, ugyanis ez egy különc megye. Teljesen más, mint a többi, mormon többséggel. 

DJ: Kormányzóként mit szeretne elérni?

TK: Először is szükségesnek érzem, hogy a megyék vezetői nagyobb mozgásteret kapjanak, szabadabb kezet. Támogatom az autonómiákra épülő rendszert. Denfieldnek erre különösen szüksége van, ugyanis az itteni emberek gondolkodása teljesen más, mint a legtöbb helyen. Nagyon egyedi az itteni életfelfogás. Fakad ez a vallásbeli mormon többségből is, valamint az életvitelből.

DJ: Úgy hirlik, a választók elég nagy része támogatja már most is Önt. Nyerni fog?

TK: Hiszek benne, hogy nyerek, de nem vagyok nagyképű. Az mindig a vesztét okozza az embernek.

DJ: Elképzelhetőnek tartja, hogy a legközelebbi választáson, ha elég referenciát szerez kormányzóként, akkor akár az elnöki székért is elinduljon?

TK: Bármi megeshet, de ha Taylor nyer most, akkor regnáló reformpárti elnök ellen nem indulok, csak ha progresszív elnököt választ idén az ország. Reméljük, hogy ettől megvéd minket a Jóisten.

DJ: Érezni, hogy nincs oda a progresszívokért... Hogyan definiálná magát a politikai palettán?

TK: Hagyományos, konzervatív embernek tartom magam. Ragaszkodok ahhoz ami jó, de hajlok a modernizációra ott, ahol ez szükséges.

DJ: Sok sikert kívánok a jövőre nézve! Köszönöm, hogy eljött! Viszontlátásra!

TK: Viszlát, én köszönöm!

Ezt jelentette be Silver Cityben a szervezet vezetője, Jack Porter. A konzervatív befektetőket és bankárokat (meg a legnagyobb reformpárti donátorokat) tömörítő szerveződés sajtótájékoztatóján közölte, hogy döntésükben szerepet játszott George Taylor programja, és hogy a szuperszombati és a szuperkeddi megmérettetéseket is könnyedén vette. „A reformpárti választók nagyszerű döntést hoztak, amikor George Taylorba fektették a bizalmukat. Ma engedjék meg, hogy bejelentsem, hogy mi is azért szeretnénk dolgozni a hátralévő időben, hogy Cironia elnökét George Taylornak hívják.”

Ez nagyon fontos Mr. Taylornak, hiszen így is a vállalkozók többsége őt támogatta, de célzott támogatás kevés jött, ez most sokasodni fog. Lapunk információi szerint a T-Team pénzügyi igazgatója, Ernest Holder radikálisan csökkentette az előválasztási kampányra szánt összeget, és már csak Union, Edmund, Garfield és Legrand megyékre koncentrál, mivel az eredmények alapján, ha ezekben tud győzni, meglesz a jelöltség.

T.B.: Jó estét, és köszönöm, hogy elfogadta ezt az interjú meghívást. Nem sokat tudni Önről, egyelőre nem nagyon jelent meg a médiában, és a közéletben.

C.J.: Jó estét kívánok én is. Amit pedig említett relatív. Az országos médiában valóban nem szerepeltem még, és az elnökjelöltség kapcsán is csak most állok ki egy jelölt mellett, de ez nem jelentené, hogy nem vagyok ismert. A megyémben - Burkhillben - sokan ismernek, és szerintem sokan a barátjuknak is mondhatnak. Azt mondhatom, hogy a pártnak a megyében egy igen befolyásos embere vagyok, s készülve a kongresszusi választásokra, az egyik képviselőházi jelölt én leszek.

T.B.: Azért mondnon egy pár szót magáról, hogy megismerje az ország.

C.J.: Talán a legfontosabb, hogy egy burkhilli kisvárosban születtem, s míg függetlenek nem lettünk, addig az amerikai haditengerészet tisztje voltam, a második világháború alatt is. Mióta független ország lettünk, a hazámat választva a politika felé fordultam, s már az elejétől fogva a Reform Párt tagja vagyok, a burkhilli konzervatív párt megszervezésénél is jelen voltam.

T.B.: Akkor téjünk is rá, amiért tulajdonképpen ma itt van. Mért pont Taylor, mért pont most?

C.J.: A kérdés első felére a válasz, azért mert az ország észak-keleti csücskében úgy gondoljuk, ő a legalkalmasabb jelölt az elnöki pozícióra. Programja hiteles, és nem a fellegekben jár, hanem megfontolt és szakmai alapokon nyugszik. És bár nem mindenben értünk egyet Taylor úrral száz százalékosan, ő áll állspontunkhoz a legközelebb. Az időpont azért most jött el, mert most már kikristályosodik, hogy ki az a két-három legerősebb jelölt, akit az ország is támogathat. Emellett úgy gondoltuk, mi liberális konzervatívok, hogy a legutolsó vita után döntünk, ahol már szinte minden szempontból hallhattuk a jelöltek véleményét.

T.B.: Értem, de Taylort sokan nagyon agresszívnek tartják, és a vitákat sem nyerte meg, mégis őt támogatják?

C.J.: Az egy dolog, hogy a vitát nem ő nyerte, de ez leginkább a már említett személyiségbeli problémáknak köszönhető, és nem a programjának. Ami a személyiségét illeti, valóban nem a "legjobb" arcát mutatta a vitákon, de úgy vélem, és látom, hogy a vitákon kissé rá is játszott az agresszivitásra. Úgy gondolta így nyerhet. Az már más kérdés, hogy pont emiatt veszített, de ebből tenulni fog. És ráadásul csak a vita miatt volt ilyen, elnökként úgy vélem diplomatikusabban is fog viselkedni, ha kell.

T.B.: A miért megvolt, most az a kérdésem, hogy hogyan? A kampányban is részt vesz?

C.J.: Őszintán szólva erről nem tudok nyiletkozni. A mostani döntést is csak a megyei párttagokkal egyeztettem, Taylor úr nem is tud róla, csak ebből az interjúból fog értesülni. Önálló felnőtt emberek vagyunk, önálló döntésekkel. Ha megkérnek, akkor szívesen részt vállalok a kampányban is, mivel az is egy főpróba a kongresszusi választásokra később. Erről egyelőre ennyit tudok mondani.

T.B. Köszönöm, hogy erre a rövid kis időre a rendelkezésemre állt, további sok sikert!

C.J.: Köszönöm, viszont kívánom!

New York kormányzója tegnap egy helyi rádióinterjúban jelentette be, amelyet ma meg is erősített a „The New York Timesnak” adott nyilatkozatában azt mondta, hogy „a jelöltek közül George Taylor az a hiteles konzervatív személy, aki véghez tudja vinni Cironia leválását, és aki olyan országot képes teremteni, amely fejlődésre képes.” A támogatás nem meglepő annak fényében, hogy korábban, amikor Thomas Dewey New York állam ügyészeként dolgozott, George Taylor is ott tevékenykedett.

Megerősítette, hogy kampányolni fog Cironiában Mr. Taylor győzelme érdekében.  

A nagyon ismert és elismert Thomas Maddock protestáns tiszteletes, milliók által tisztelt szellemi vezető ma egy kommünikét adott ki, amelyben bejelentette, hogy a Reform Párt elnökválasztási harcában Francis Wrightot támogatja. Thomas tiszteletes szerint „Francis Wright ma az a jelölt, aki a konzervativizmusával és keresztényi elveivel új morális irányba vezetheti megtépázott népünket.”

A tiszteletes a jövőben kampányolni fog Wright mellett.

Leslie Clerence, a szervezet vezetője szerint az előválasztási folyamatban megmutatkozott, hogy „Frank Underwood az a személy, aki képes egységbe fogni a pártot, és ő az a személy, aki hozzákezdhet azokhoz a fontos programoknak a megvalósításához, amivel országunk ismét prosperáló lehet.” A liberális szervezet a jövőben pénzzel és terepmunkával fogja segíteni a politikust. Forrásaink szerint azért döntött most a támogatás megadásáról a Szövetség, mert most már látszik, hogy csak Underwood lehet az establishment mozgalomból, aki elnökjelölt lehet.

Az utolsó reformpárti közel döntetlennel végződött – állapítja meg a lapunk megbízásából készített felmérés. A reformpártiak közül, akik figyelemmel követték az eseményt, 39 százalék azt mondta, hogy szerinte összességében Francis Wright volt a legjobb, 39 százalékuk szerint George Taylor, 23 százalékuk szerint Francis Blank.

Francis Wright volt a legjobb a vitában a nézők 25 százaléka szerint, szintén negyedük szerint ő volt a legfelkészültebb. Ő választolt a legjobban a kérdésekre, míg a konzervatívok 75 százaléka ért egyet Wright fegyverpolitikájával. Az is fontos lehet neki a szuperkedd előtti konzervatív államok szemszögéből, hogy a nézők és hallgatók 50 százaléka az ő konzervativizmusát képviseli. Az is fontos lehet, hogy a választók az általa képviselt egyházpolitikát látják a legjobbnak.

George Taylor is jól szerepelt, többek között a választók fele őt látta a legfelkészültebbnek, és az ő témafelvezetése tetszett a legjobban (50%). Ő volt a legagresszívabb és a leginkább személyeskedőbb (75%), viszont a vitát követők fele szerint az ő megyepolitikája a legjobb.

Francis Blank szintén szerzett pár jó benyomást, a nézők negyede őt látta a legjobbnak, és a 75 százalékuk képviselő Blank egyházpolitikáját. Kérdés, hogy ez elég lesz-e az oaklandi sikerhez.

Thomas H. Blackwell: Jó estét kívánok a kedves nézőknek és a stúdióban megjelenteknek is. A mai este is eljött, amikor a Reform Párt elnökjelöltjei utoljára mutatják meg egy vita során, mit is tudnak. Utolsó alkalom a jelölteknek, hogy az egész ország előtt meggyőzzék a választókat, Rá szavazzanak. És az utolsó esély nekem, hogy egyszerre kérdezzem őket. Ma három jelölt jött el a vitára, köszöntsük hát őket nagy tapssal, miközben az alábbi sorrendben jönnek be: Francis Wright, George Taylor, Francis Blank.

Francis J. Wright: Jó estét kívánok mindenkinek, köszöntöm kedves vitapartnereimet is! Tegyük együtt naggyá Cironiát!

George P. Taylor: Jó estét kívánok mindenkinek!

Francis Blank: Jó estét kívánok!

Thomas H. Blackwell: Jó estét Önöknek is! Ma este Önök lesznek a főszereplők, ahol elmondhatják elképzelésüket világnézeti nézőpontokban. Először mindenki három percet kap, hogy elmondja saját nézőpontját, és véleményét. Ebbe a témába sok minden beletartozik, így én most pontosabban nem is határoznék meg semmit. A bejövetelük sorrendjében kapják meg a szót három percre.

Francis J. Wright: Még egyszer köszöntöm minden kedves honfitársamat, akik itt a helyszínen, vagy otthonról követik a vitánkat. Nagy nap ez a mai a szuperszombat előtt, és nagyon fontos is. Eldől, hogy ki a legkarizmatikusabb és legalkalmasabb jelölt a Ciron Köztársaság Elnöki székébe, képet ad az embereknek a jelöltekről, valódi habitusukról, programjukról. Egy olyan Cironiát képzelek el, ahol az előnyöket nemcsak a felső 10 000 élvezi, hanem mindenki, a keményen dolgozó kisemberek is! Egy olyan országot képzelek el, amely otthont, hazát és értékközösséget is jelent az összes itt élő ember számára, amely képes munkát adni az embereknek, megvédeni őket és megvannak a képességei ahhoz, hogy fontos világpolitikai tényezővé válhasson! Segítsenek nekem abban, hogy megvalósíthassam programomat, mert csak együtt tehetjük naggyá és biztonságossá hazánkat!

Thomas H. Blackwell: Taylor úr jön!

George P. Taylor: Szeretném köszönteni Cironia lakosságát a nagyszerű Atlanta városából, Oakland városából, ahol már szépen fejlődnek a narancsültetvények, és ahol égig érnek a pálmafák. Nagyszerű helyet találtak az MSC szakemberei és az RNB vezetői az utolsó vitára. Fontosnak érzem, hogy a szuperszombat előtt ilyen esemény kerüljön megrendezésre. Engedje meg, Thomas, hogy bocsánatot kérjek a korábbi éles szópárbajunkért a hamiltoni vitában, nem voltam Önnel szemben fair, és a problémámat kulturáltabb körülmények között is előadhattam volna. Egy értékhordozó, konzervatív, középosztálybeli családban nőttem be, amelyek ma is legfontosabb alkotóeleme a ciron társadalomnak, és amely részének vallom én is magam. Fontosnak tartom a keresztény értékeket, de fontosnak tartom azokat a liberális elképzeléseket is, amelyek még erősebbé tehetik Cironiát. Az országot nem kell naggyá tenni, hiszen most is a legnagyszerűbb ország, amelyet mind nagyszerűbbé kell tennie a politikai és gazdasági elitnek. Szerintem a modern amerikai és ciron konzervativizmus a kereszténységről, a befogadásról, az egységről és a szeretetről szól. Ezt kívánom a kampányban is képviselni. Köszönöm!

Thomas H. Blackwell: Blank úré a szó!

Francis Blank: Elérkezett az utolsó vita. Ezt követően már lehet csak a média lapjain keresztül folytathatunk érdemleges párbeszédet. Úgy érzem, az előző két alkalom is remekül sikerült, ezért ezúton is biztos vagyok benne, hogy jó vita elé nézünk. Szüleim nem kifejezetten nevezhetők a legnagyobb konzervatívoknak, de ezzel szemben a nagyapám erőteljesen vallotta a republikánus eszméket. Ő volt az, akitől először hallhattam ezen ideológia értékrendjét, melyet később, Nagy-Britanniában töltött szolgálatom alatt ismertem meg részletesebben. Ezt követően váltam én is hű követőjévé és képviselőjévé. Remélhetőleg meg tudom mutatni, mennyire erős a hitem ezekben az eszmékben. Köszönöm, hogy itt lehetek, és jó vitát kívánok mindenkinek!

Thomas H. Blackwell: Először is Taylor úr, én nem éreztem úgy, hogy bocsánatot kell kérnie tőlem, inkább vitapartnereitől, de ha már megtette ezt értékelem, és köszönettel fogadom. De akkor térjünk is rá a kérdések körére. Mivel elég nagy a téma, és mindenre nincs idő, úgy gondoltam az egy jó mód lenne, ha egy kérdést tennék fel, amire mindenki válaszolna két percben, majd egy újabb körben rögtön reagálhatnak is arra, amit a többiek válaszoltak. Kérem jelezzék, ha ellenvetésük van. Nos, mivel nincs ellenvetés feltenném az első kérdést: Ki milyen jogokat szeretne átadni a megyéknek? Mekkora központi hatalmat akarna megtartani a megyékkel szemben? Most fordított sorrend következik: Francis Blank, George Taylor, Francis Wright.

Francis Blank: Én úgy látom, hogy az ideális állapotban a megyék minél önállóban működnek egymástól. Mindenképpen szükséges külön gazdasági, belügyi, kereskedelmi, egészségügyi, oktatásügyi és kulturális vezetés a megyékre szólóan. Ami természetesen nehezen kerülhetne ki állami kézből, az a külügy. Ezen kívül szövetségi szinten is működnie kell az előbb felsoroltakat igazgató szerveknek, de ezek hatóköre inkább ellenőrzésből áll, mint tényleges vezetésből. Fontos a nemzet biztonsága is, és hogy ezt megyei szinten is lehessen biztosítani. Nem tiltanám be a külön megyei haderők létesítését, de ezen szerveknek krízishelyzet esetén kötelességük volna a szövetségi hadseregbe betagozódni. Valamint minden megyének saját jogkörébe kell tartozzon meghatározni a hivatalos nyelveit, felekezeteit, ünnepnapjait, bíráskodási rendszerét és egyéb kulturális viszonylatait. Köszönöm a szót.

Thomas H. Blackwell: Wright úr? Bocsánat, Taylor úr jön.

George P. Taylor: Ez egy nagyon fontos téma, amelyet többszörösen körbe kell járnunk, és a választás után le kell ülni a progresszív és a reformpárti szenátusi és képviselőházi vezetéssel, hogy egy stabil, kétpárti egyezség jöjjön létre, mit is gondoljunk a megyékről. Az én elképzelésem ezzel kapcsolatban, hogy a lehető legtöbb kérdésben ki kell kérni a megyék véleményét, és át kell adni olyan jogokat, amelyet a megyék jobban eltudnak látni a kormányzatnál. Nem támogatom a nagy államot! Úgy vélem, hogy az igazságügyi, a közigazgatási, az oktatási és az infrastrukturális kérdésekben át kell engedni a terepet a megyei vezetéseknek. Ugyanakkor a pénzügyi, kereskedelmi és vámpolitikában, rendvédelmi nemzetbiztonsági és védelmi kérdésekben a központi kormánynak kell döntenie.

Thomas H. Blackwell: Most jön Wright úr!

Francis J. Wright: Én is kiemelten fontosnak tartom a megyék hatásköreinek kérdését. Fontos, és hatással van az emberekre, hogy hogyan alakítjuk ki. Abban hiszek, hogy a legjobb döntések mindig helyben, nem pedig a fővárosban egy szép íróasztalnál születnek. Helyben tudnak iskolaigazgatót választani, helyben tudnak bíráskodni a leghatékonyabban. A jogi, igazságügyi, oktatási és közigazgatási feladatokat tehát helyben kell megoldani, azonban úgy vélem, hogy a szövetségi kormánynak meg kell hagyni a jogot, hogy irányelveket fogadjon el, annak érdekében, hogy egy színvonalat, egy standardot, egy szervezeti és működési feltételrendszer az egész országban működhessen. Úgy gondolom, az elnöknek ki kell kérnie a kormányzók véleményét, egyeztetnie kell velük, és fordítva annak érdekében, hogy a hatáskörök és a felelősségek a leghatékonyabban legyenek szétosztva. A legjobb döntések helyben, a megyékben, az önkormányzatokban születnek, karcsú és hatékony igazgatási rendszerre van szükség.

Thomas H. Blackwell: Most akkor ahogy megbeszéltük mindenkinek két perce van megint, hogy reagálhasson az elhangzottakra. A sorrend megint Blank, Taylor, Wright.

Francis Blank: Egyetértek azzal, hogy a folyamatos párbeszéd a megyék és a szövetségiek között csak jót tehet az országnak. Taylor úr a hadsereg és rendvédelem kérdését azonban mintha teljesen kivenné a megyék kezéből. Ezzel nem értek egyet. Főleg, hogy az elképzelésem szerint külön törvények érvényesek a megyékben, furcsa lenne egységes rendőrségről beszélni. Egyedül a körözött személyek ügyében kell szerintem szövetségi szintre vinni a kérdést. Wright úrral pedig javarészt egyet értek, bár ezt a szövetségi szinten megszabott standard színvonalat azért érdekelne, milyen szigorúan venné, és milyen lépéseket tenne annak érdekében, hogy a megyék be tudják tartani őket. Esetleg támogatást is nyújtana, ha nem telik a megyének rá?

Thomas H. Blackwell: Taylor úré a szó!

George P. Taylor: Az ellenfeleim megyékkel kapcsolatos elképzeléseivel vitatkoznék. Ők egy 23 államot képzelnek el az államban, amely teljes egészében működésképtelen lenne. Nem gondolom, hogy a kormányzati döntésekbe, főleg az államfőnek, minden kérdésben egyeztetnie kellene a kormányzókkal, csak kifejezetten azokban az ügyekben, amelyek szervesen érintik az adott megye érdekeit. De hogyan is lehetne a hadsereget megyékre osztani? Hogyan hozhatna a létre a megyékben a Kongresszus önmagával egyenrangú törvényhozásokat, ez már-már kantoni rendszer lenne, amely teljes egészében korrodálja az állam biztonságát. Ez ennél egy sokkal bonyolultabb téma, és én önrendelkezést adnék, Önök ketten függetlenséget, főleg Francis Blank, és ezt nem tudom elfogadni.

Francis J. Wright: Különösebb aggályaim egyik vitapartnerem érvelésével sincsenek, örömmel hallgattam, hogy az alapvető kérdésekben egyetértünk, például hogy az oktatást, közigazgatást stb. a megyékre kell bízni, azonban nemzetbiztonsági kérdésekben és a védelempolitikában szövetségi szinten kell dönteni. Azonban egyen rendőrséget nem tudok elképzelni, úgy gondolom, a rendvédelem ügyét a megyék kezében kell hagyni, a hadsereget pedig természetesen csakis egységes szövetségi szinten képzelem el. habár alapvető kérdésekben a megyék kezébe adnám a döntés és az egyeztetés jogát az elnökkel, kicsi, hatékony, karcsú és egyben erős szövetségi kormánynak kell vezetnie az országot, hogy ne legyen megosztottság.

Thomas H. Blackwell: Akkor szerintem jöhet egy másik kérdés. Az alaptörvényben benne van a fegyvertartás, mint alapvető jog. Egyetértenek-e ezzel az alapjoggal, vagy eltörölnék-e azt, ha elnöki székbe kerülnek. A mostani sorrend Taylor, Blank, Wright.

George P. Taylor: A fegyvertartás mindenkinek alapvető alkotmányos joga, a második kiegészítés tartalmazza, és azt képviseljük mi, a Reform Pártban, hogy az alkotmány betű szerinti tartása a legfontosabb. Ebben a felfogásban azt képviselem, hogy mindazoknak, akik nem állnak valamilyen büntetőjogi eljárás alatt, kaphasson fegyvert.

Francis Blank: A fegyvertartás alapvető joga minden ciron polgárnak. Hosszú ideje így van ez már, és már hagyományosan az USA-beli eszmeiségünk részének tekinthető. Ezt megcsorbítani, elvenni, ellent mond mindennek, amit a konzervativizmus magáénak vall. Az önvédelemhez mindig és mindenkor biztosítani kell az emberek jogait. Ahogy a régi közismert népszólás tartja, nem a fegyverek ölnek, hanem az emberek. Ügyelni kell, hogy ne rossz kezekbe kerüljenek, és akkor nem lehet gond.

Francis J. Wright: Ami a fegyvertartás jogát illeti, az én személyes véleményem az, hogy nem szabad kivenni az alaptörvényünkből. És nem, nem a fegyverlobbi fizetett embere vagyok, mielőtt valaki félreértené. Jár a polgárainknak a jogos önvédelem joga, amelyet személy szerint külön és részletesen szeretnék szabályozni, és jár a fegyvertartás joga, a hagyományoknak megfelelően, az alkotmányunkba sem véletlenül került bele.  Nem állíthatunk minden utcasarokra rendőrt, az állampolgároknak pedig biztosítani kell a jog. Nem állíthatunk minden utcasarokra rendőrt, az állampolgároknak pedig biztosítani kell a jogot, hogy megvédjék magukat. A visszaélések kiküszöbölése érdekében pedig olyan szabályozást vezetnék be, ami példátlan szigorral súlytana le a visszaélést elkövetőkre! Határozottan a fegyvertartás joga mellett állok.

Thomas H. Blackwell: Úgy látom ebben nincs nagy vita, így nem látom értelmét ebben a kérdésben az újabb két percben. Inkább következzen egy új téma: az egyház. Az egyházak fontos szerepet játszanak az emberek életében. Milyen módon képzelik el az egyházak állami támogatását. Itt nem csak a közvetlen, hanem a közvetett támogatásokra is gondoljanak, mint például személyi jövedelemadók felajánlása, illetve például milyen pályázatokon vehetnek részt az egyházak? Remélem érthető, mire is gondoltam.

Francis J. Wright: Úgy gondolom, több okból is kiemelten fontos az egyházak anyagi megbecsülése. Például az egyházak iskolákat tartanak fenn, és minden hívő számára biztosítja a méltó Istentisztelet feltételeit. Gondolok itt a templomok fenntartására, különböző események megszervezésére, amelyeknek az anyagi vonzata nem kicsi. Véleményem szerint különös körültekintéssel kell tárgyalásokat folytatni a különböző egyházak képviselőivel annak érdekében, hogy minél igazságosabb és átláthatóbb támogatási rendszer alakulhasson ki. Ami a magánszemélyek támogatását illeti, akár alapítványokon keresztül, akár közvetlenül, akár személyi jövedelemadó felajánlással, biztosítani kell nekik a lehetőséget, az egyháznak pedig azt, hogy a leggazdaságosabban és leghatékonyabban működjön.

Thomas H. Blackwell: Blank úr következik. Elnézést, hogy nem mondtam a sorrendet. Utána Taylor úr jön!

Francis Blank: Az egyházak szerves részét képezik egy ciron ember mindennapjainak. Az államnak az a feladata, hogy ez a rendszer fennmaradhasson és akár fejlődhessen is. Az egyházi iskolákat, könyvtárakat, intézményeket támogatni kell a tudományos és egyéb, a nemzetünk jövője számára hasznos tevékenységeikben. Hogy a polgárok is támogatásukat tudják nyújtani a felekezetek felé, alapítványokat kell létrehozni, amelyeken keresztül nyílna lehetőség az egyházak megsegítésére.

George P. Taylor: Szerintem az egyházaknak semmilyen állami támogatást nem szabad adni, hiszen attól kezdve a kormányzathoz kötődne. Ez igen veszélyes, hiszen állami egyházak jönnének létre, úgy vélem, hogy minden lehetőséget meg kell adni, hogy a hívek adakozzanak, amennyit akarnak, és ezekből a támogatásokból tartsák fenn magukat. Az amerikai modellt ebben teljes egészében támogatom átvenni. Azt se támogatom, hogy az adóból vonják le – maradjon több az embereknél, és adakozzanak úgy.

Thomas H. Blackwell: Itt úgy látom van némi különbség, úgyhogy most viszont két perc újból ebben a témakörben. A sorrend Wright, Blank, Taylor.

Francis J. Wright: Ebben a kérdésben teljes mértékben Francis Blank úrral értek egyet.

Thomas H. Blackwell: De mit szól Taylor úr véleményéhez?

Francis J. Wright: Taylor úr, az egyházak hogyan tartsák fenn magukat a hívők támogatásaiból? Nem csupán a westvale bankárai járnak templomba, hanem nélkülöző szegény emberek is, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy támogassák az egyházat. Ön sem vitathatja, hogy egy bizonyos, akár alapvető módon az egyházakat támogatnia kell az államnak, hogy az infrastrukturális alapfeltételeket meg tudják teremteni.

George P. Taylor: Én nemcsak a Westvale-t képviselem, attól, hogy a megyémben van a város, attól még nem a bankárokat képviselem, ezzel arcul csapja azokat, akik az előválasztás során engem választottak, de lelke rajta.

Francis J. Wright: Blank úré a szó, tartsa kordában az arroganciáját, kérem.

Francis Blank: Egyetértek az előttem elhangzottakkal. Az hívők önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy az egyházakat teljes mértékben le tudják fedni. Szükség van valamely szintű állami segítségnyújtásra itt. Felesleges egyből rémképeket gyártani, attól hogy támogatnánk valamennyire őket, még nem kötődne semmivel se jobban az egyház az államhoz, mint előtte.

Francis J. Wright: De meg kell jegyeznem, hogy ez a fajta érvelése több mint zavaros, Taylor úr. (nevet)

George P. Taylor: Tisztességtelen Frank! Ön így akarja megszerezni az egyházak támogatását, erről szól az egész, de ebből kultúrharc lenne.

Francis Blank: (elmosolyodik) És köszönöm Taylor úr, hogy még mindig türelmes, kedves, és tiszteli az ellenfeleit.

Francis J. Wright: Miért nem tudta kivárni a sorát? Akkor reagálhatott volna. Nem értem, nem értem, nem értem... Taylor úr, Ön nem áll a szabályok felett! Tartsa be a szabályokat, tartsa a sorrendet, tartsa tiszteletben azt, ha Blank úrnál van a szó, és amikor Önre esik a sor, azonnal reagálhat. A vitán tanúsítandó tiszteletet pedig én s szeretném megköszönni Taylor úrnak. (nevet)

George P. Taylor: Ön és a tisztelet két külön fogalom.

Francis J. Wright: Kivel beszél, velem, vagy Blank úrral, mivel mindketten nehezteltünk a tiszteletlenségére.

George P. Taylor: Ön a Tisztességtelen Frank, tudja jól.

Francis J. Wright: Én mikor beszéltem, amikor másnál volt a szó?

Thomas H. Blackwell: Legyünk annyira azért korrektek, hogy ez a kis vita Blank úr "ideje alatt" alakult, így mindketten belebeszéltek a másik idejébe. Taylor úr, ha akar még mondani egy-két mondatot akkor most megteheti.

George P. Taylor: Nagyon sok ügyet kell megoldanunk, és az egyház-finanszírozás nem tartozik ezek közé. Én hívő ember vagyok, mindig adományozok az egyházamnak, igen sokan teszik ezt. Az egyház is addig tudja fenntartani magát, amíg vannak hívei. Így pedig az állami támogatásból eltartanák magukat. De jó, támogatások: akkor támogassuk a magániskolákat, a magánegyetemeket, a magánkönyvtárakat is. Sőt a magánbiztosítók is kapjanak állami forrásokat.

Thomas H. Blackwell: Egy utolsó kérdéskör jön. Melyiket ideológiai irányzat jellemző Önökre, és ez miben jelenik meg? A konzervativizmus, vagy a liberalizmus? Melyik ideológiai irányzat terjedését segítenék elő, és hogyan? Esetleg az oktatásban megjelenítenék-e valamelyiket? A sorrend: Taylor, Blank, Wright.

George P. Taylor: Köszönöm szépen, most legalább én kezdek (mosolyog). Én magam konzervatív embernek tartom, sőt azt kell mondanom, hogy az előválasztások eddigi eredményei azt mutatják, hogy a reformpárti választók engem tartanak a leghitelesebb konzervatívnak. Fontosnak tartom az értékeimet, de úgy gondolom, hogy az oktatásban nincs helye az ideológiai képzésnek, így a nácik és a kommunisták szintjére jutnánk. Az oktatásnak értéksemlegesnek kell lennie, kivéve a keresztény értékrendet.

Francis Blank: Egyértelműen a konzervativizmus követőjének tartom magam, ám bár akadnak liberális eszmények, amelyeket tisztelek és elismerek, a lényeges kérdésekben a jó öreg republikánus eszmék felé húzok. Szerintem az ideológiáknak nem a kormány által kell terjedniük. Az ember között, természetes úton kell, hogy kibontakozzanak, hiszen az emberekről szól, az emberek által a legjobb, ha terjed. Abban viszont látok valami hasznosságot, ha a tanintézményekben legalább valamilyen alapvető szinten megismerkednének az ideológiákkal a tanulók, hogy ismerjék, és ne csak szidják a mások hozzáállását. De ösztönözni nem szabad senkit semmire, mindenkinek saját joga eldönteni, miben hisz.

Francis J. Wright: Ami engem illet, az eddigi életemet a  keresztény-konzervatív értékrend szellemében éltem, a konzervativizmussal tudok igazán azonosulni. Fontosnak tartom a hagyományok tiszteletét, mivel a hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása. Ami az oktatást illeti, a diákoknak a történelemórákon objektíven szemlélve meg kell ismerniük az ideológiákat, de Taylor Úrral egyetértve, ideológiai oktatásra nincs szükség, csupán a keresztény értékek szellemében folytatott oktatásról lehet szó. Emellett bizonyos egyetemes liberális értékeket is fontosnak tartom mind jogászként, mind emberként, ezek a szabadság és az alapvető, természetből eredő emberi és polgári jogok. Ezek tiszteletben tartását is fontosnak tartom. Mindent összevetve, sarkosan konzervatívnak gondolom magam, és ez alapján is politizálok. Fontos számomra a közösség, az emberek életének kulcsfontosságú kreálmánya, bármilyen közösségről is legyen szó.

George P. Taylor: Én annyit tennék hozzá, hogy előválasztás ide vagy oda, de nekünk, az itt állóknak a konzervativizmust, a modern konzervativizmust kell képviselnünk, hogy Cironiában még jobb legyen élni.

Thomas H. Blackwell: Rendben. Akkor úgy vélem mára végeztünk is. Mindenki rengeteg információval lett gazdagabb. Most mindenki kap két percet búcsúzásra, és egy rövid összefoglalásra. A sorrend: Wright, Blank, Taylor.

Francis J. Wright: Mielőtt elbúcsúzok, szeretném megköszönni elnökjelölt-társaimnak a vitát, nagyon élveztem. Szeretnék kérni Taylor és Blank úrnak egy hatalmas tapsot, nem megfeledkezve a moderátorról, Black úrról! Köszönöm még egyszer a vitát. Nagyon remélem, hogy sikerült bebizonyítanom az embereknek, hogy higgadtságommal, szabálykövető magatartásommal és szakértelmemmel sikerült bebizonyítanom, hogy méltó vagyok az elnöki posztra, méltó vagyok az Önök feltétlen szolgálatára, a haza javának szolgálatára! Tovább előre, a szuperszombaton mutassuk meg, hogy képesek vagyunk naggyá tenni Cironiát!

Francis Blank: Köszönöm mindenkinek, hogy jelenlétével emelte az est színvonalát! Ismét tartalmas vitán vagyunk túl! Bár összeszólalkozásból csak egy kicsi volt, de nem hiszem, hogy ez negatív pont volna. Végre az eszméké volt a főszerep. Ez volt az utolsó nagy vita, közvetlenül a szuperszombat előtt. Ezen a szombaton akár az egész verseny eldőlhet, ezért sok minden múlik Önökön, kedves szavazókon. Döntsenek a legjobb belátásuk szerint, és nem akarom más kampánymottóját elvenni, tehát inkább úgy fogalmazok, legyen ez az ország egy még jobb ország. Együtt sikerülhet!

George P. Taylor: A mai este is bebizonyította, hogy hárman, akik a legesélyesebbek vagyunk a Reform Párt elnökjelölti posztjának az elnyerésére, megmutattuk, hogy ugyan vannak köztünk különbségek, de azt gondolom, hogy több az, ami összetart minket, mint ami szétválaszt. Ennek jegyében kérem Önöket, hogy szombaton minél nagyobb számban menjenek el szavazni, hogy megmutassuk: számunkra mily fontos a demokrácia legszentebb vívmánya.

Thomas H. Blackwell: Köszönjük szépen mindenkinek a részvételt, a nézőknek a türelmet. Úgy vélem a ma esti vita informatív volt, és a választók csak nyertek rajta. Jó éjszakát mindenkinek! Viszontlátásra, viszonthallásra!

John Stetton: Fokozódik a kampány, Burkhillben George Taylor győzött. Képesek lesznek az ellenfelei megállítani? Vendégünk Francis Wright. Jó estét kívánok!

Francis J. Wright: Jó estét kívánok, Üdvözlöm a kedves nézőket is! Tegyük együtt naggyá Cironiát!

John Stetton: Képes lesz megállítani Mr. Taylort?

Francis J. Wright: Ha tudnék válaszolni erre a kérdésre, akkor valószínűleg híres mentalista lennék Cironiában, nem pedig politikus. (nevet) Afelől viszont biztosíthatom, hogy rajtam nem fog múlni, és mindent megteszek azért, hogy megszerezzem az elnökjelöltséget, aztán az elnökséget, majd felvirágoztassam Cironiát. Nagy és bátor tettekre, nagy és bátor vezetőkre van szükség. Ezt ajánlom Cironia népéhez. És igen, van rá esély, hogy megállítom Taylor urat!

John Stetton: De csak van valami taktikája Önöknek is, hogy miként akarnak győzni a szuperszombaton?

Francis J. Wright: A kampánycsapatom - amelynek legújabb tagja Peter Smith - és én is éjt nappallá téve dolgozunk a szakpolitikai programokon, az utazások részletein és beszélgetünk az emberekkel. Megpróbálunk mindenhol jelen lenni, ahol csak szükséges, emellett nagy hangsúlyt fektetünk a plakátokra és a rádióhirdetésekre is. Profi kampánycsapattal áldott meg az Úr, amiért nagyon hálás vagyok. Remek emberek, remek célokért.

John Stetton: A szakpolitikai kérdésekre térve: a "Cironia Dolgozik" a ciron New Deal?

Francis J. Wright: A "Cironia munkában!" elnevezésű program nem csupán egy lózung, vagy egy demagóg ígéret, a kampánycsapatokban a közgazdászokkal együtt részletesen kidolgoztuk A-tól Z-ig, a cégek támogatásától az állami vállalatok fejlesztéséig. Ami a kérdését illeti, a legutóbbi közleményünkben valóban a New Dealhez hasonlítottuk a concordi programot, (Cironia munkában!" más néven) gondolom erre utalt, azonban csupán történelmi, nem pedig gazdaságpolitikai szempontból. Mit értek ez alatt? A New Deal amerikában hosszú távon virágzást hozott, elképzeléseim szerint pedig itthon a "Cironia munkában!" járna sikerekkel. Tehát nem azokat a konkrét intézkedéseket tartalmazza, ezért akaptalanok például Taylor Úr legutóbbi közleményében megjelent aggodalmak.

John Stetton: Mi a programjának az alapvető gazdaságpolitikai elképzelése és akcióterve?

Francis J. Wright: Ennek az alapvető akcióterve tehát gyakorlatban nem a New Deal, csak legfeljebb történelmileg. Állami forrásokból szeretnék támogatásokat nyújtani a hazai kis-és közepes vállalkozásoknak, meg szeretném könnyíteni a vállalkozás elindítását, fiatalok és idősek számára egyaránt különböző oktatási felületeket biztosítanék azzal kapcsolatban, hogy hogyan is kell vállalkozni. Tehát a "Cironia munkában!" csak erősíteni a szabad piacgazdaságot. Emellett a program része az is, hogy növeljük a hadsereg, a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok létszámát, és infrastrukturális fejlesztéseket hajtsunk végre. (Útépítés, stb.) Lesznek olyan munkák, amelyre az állami hivatalokban kell jelentkezni.

John Stetton: De Önök a közleményükben egy erősebb állami jelenlétet vázoltak fel, meg közmunkát. Ez nekem egy ciron New Deal, nem egy hardcore változat, hanem egy felhígított program.

Francis J. Wright: Mindeneken kívül a program rész az is, hogy jelenleg a bürokráciában és a kormányzatban dolgozó hivatalnokokat átirányítsuk a munkaerőpiacra. Ez utóbbi nyilván nem 1 éves folyamat, de a törekvésem megvan. Nagy vonalakban, röviden ez az akcióterv. De korántsem beszéltem minden részletről.

A New Dealnek nem csak ez volt a tartalma. Gondoljon csak azokra az intézkedésekre, amelyeket az Amerikai Legfelsőbb Bíróság megsemmisített alkotmányellenesség miatt. Emlékezzen a kék sas akcióra. Nem, nem, ez tartalmilag korántsem a New Deal, ahogy kifejtettem az előbb. Pont hogy a piacgazdaságot erősíti, de ismétlem, a közmunkát is tartalmazza, de ez a programnak csupán század részét fedi le, nem ez a lényeg.

John Stetton: Mégis, több westvale-i forrás szerint jócskán emelné a deficitet és az államadósságot ez a program, például az állami oktatásét. Ezzel sem ért egyet?

Francis J. Wright: Őszintén szólva, a program még nagyon friss, és nagyon helyes, hogy vita folyik róla. Ezzel az elképzeléssel is találkoztam, és biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben fogok találkozni bizonyos közgazdászokkal és akár westvale-i személyekkel a programról.

John Stetton: És miért szélhámos George Taylor?

Francis J. Wright: Engem mindenki úgy ismer, hogy az ország érdekében kész vagyok mindig kompromisszumokra, a concordi programmal kapcsolatban is kész vagyok bármilyen egyeztetésre. Nézze, Taylor úr mostanában sokszor elvetette a sulykot. Kezdjük a legelejéről.

Emlékszik, amikor a külpolitikámat egy ötlethalmaznak nevezte? Nos, ezzel a külpolitikával megnyertem a külpolitikai vitát, tetszett az embereknek, azonban Taylor faragatlan magatartását elutasították. Most pedig egy olyan programot kritizált, amiről alig tud valamit, két szót tudott sulykolni, hogy állam és bolsevik. Nos, a concordi program ennél sokkal több, és ebben az interjúban is sokkal többet elmondtam róla, többet lehet róla tudni.

Én csak akkor véleményezek valamit, ha azt ától cettig ismerem, és nem fogok alaptalan vagdalkozásba és kommunistázásba. Ebben hibázott Taylor úr, és örülnék, ha változtatna a magatartásán.

Ezen kívül el kell mondanom, hogy régóta ismerem, és remek barátnak tartom, de még jobb ellenfélnek, ezek csupán apró súrlódások a politikában, azonban én szeretem sarkosan megfogalmazni mindig a véleményem, ha méltatlan vádaskodás ér.

Természetesen a bárd a földben marad. (nevet)

John Stetton: De ezért ő miért lesz szélhámos, Uram? Én olvastam az ő programját is? Illetve ha ennyire rossz s renoméja, hogy nyert Greene-ben és Burkhillben?

Francis J. Wright: Nézze, nem mondtam, hogy rossz a renoméja, csupán rávilágítottam, hogy két vitát is elvesztett az arrogáns magatartása miatt. Kétségtelen, hogy megnyeri az előválasztásokat, nyílván a kampány során nem arrogáns az emberekkel, akikkel beszélget, de úgy gondolom, lehetne ezt elegánsabban is csinálni.

A kampánycsapatomtól pedig azért kapta ezt az egyszeri jelzőt, mert teljesen alaptalanul ítélkezett a concordi program felett, nem ismerve azt, és kvázi lebolsevikozta a csapatomat, aminél hatalmasabb sértést mi nem tudunk elképzelni, pláne én. De ezek után George valószínűleg el fog gondolkozni, és alaptalanul senkit sem fog megtámadni és lebolsevikozni. (nevet) Pláne azt nem, aki konzervatív és a kommunistákat a földbe akarja döngölni. Persze képletesen szólva.

John Stetton: Most Ön tűnik George Taylor első számú kihívójának, de a városi lakosságot, a fehérgalléros értelmiséget nem tudja megszólítani, akik a legtöbben mennek el szavazni, és akik nagy számban George Taylorra szavaznak. Ebbe közrejátszhat az Ön mérsékelt elitellenessége? Ehhez kapcsolódva van-e erre tervük, hogy ezt megfordítsák?

Francis J. Wright: Igen, ez tény, hogy a városokban a fehérgalléros értelmiség körében nem vagyok annyira népszerű, mint szeretnék.És zömében ez dönti el a választást, ez az egyik oka annak, hogy George Taylor maga mögé utasít a második helyre. Ami a mérsékelt elitellenességet illeti, szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba, mert úgy sejtem, többen félreértik a mondataimat.

Tény, hogy a keményen dolgozó emberekért dolgozok, fiatalon én is rengeteget nélkülöztem, és tudom, hogy min mennek keresztül. Ennek ellenére ügyvédkedésem során rengeteg értelmiségit és nagyvállalkozót is megismertem, akik remek barátaim lettek. Katonatisztek, bírók, tanárok, cégtulajdonosok. Ami engem illet, bizonyos szempontból a Wright család gazdasági felemelkedése és a személyes munkám révén valamilyen szinten én is az Ön szavaival élve "egy bizonyos elit" része vagyok.

Természetesen szeretnénk megfordítani a tendenciát, és magunk mellé állítani a keményen dolgozó kisemberek mellett a fehérgalléros elitet is, mérséklődést szeretnék elérni a közeljövőben a kampányomban.

John Stetton: Egy utolsó kérdést tennék fel: Ha veszít Walker megyében, felfüggeszti a kampányát?

Francis J. Wright: Nem fogok veszíteni Walker megyében, hatalmas hangsúlyt fogok fektetni az ottani kampányra, most onnan jöttem, oda megyek vissza, tehát nem félek. Feltételezésekre pedig nem szeretek válaszolni, jelenleg semmi jel nem utal arra, hogy a szülőföldemen veszítenék. Én harcolni fogok és odateszem magam, ahogy eddig mindenhol. Ezt is látták a walkeriek és ezek alapján fognak szavazni.

John Stetton: De ha mégis vesztene, kilépne a versenyből?

Francis J. Wright: Erről még nem döntöttem, több dolgot kell mérlegelnem.

John Stetton: Köszönöm, hogy befáradt!

Francis J. Wright: Én köszönöm a megtiszteltetést, hogy személyesen Ön készített velem interjút, részemről a szerencse!

John Stetton: Jó estét kívánok! Burkhillszerte bezáztak a szavazókörök, lassan hozzákezdenek számolni a szavazatokat. A stúdióban itt van velem Devonban Thomas Black és Edward Kerry, akikkel a kampány eseményeit, és az eredményeket elemezzük. Szervusztok!

Thomas H. Black: Jó estét mindenkinek!

Edward Kerry: Jó estét kívánok, üdvözöllek benneteket, és a kedves nézőket!

John Stetton: Két friss hírről szeretném kikérni a véleményeteket. Egy felmérés szerint a legutóbbi progresszív vitán Ed Glover nagy győzelmet aratott, illetve a szakszervezetek Glover mögé álltak be. Mi a véleményetek, Tom?

Thomas H. Black: A vita alapján egyértelműnek látom a szakszervezetek cselekedetét. Francis Underwood nem igazán lopta magát a szakszervezetek szívébe. Nem igazán képviselte a munkások érdekeit.

John Stetton: Ez elég lehet ahhoz, hogy a szuperszombatra fordítson Glover?

Thomas H. Black: A népszerűségén biztosan dob, de a nyeréshez a kampányát is fel kellene pörgetni jobban.

John Stetton: Egyetértesz azzal a megállapítással, amelyet én is vallok, ha szombaton nem tud győzelmeket felmutatni Glover, akkor eldőlt a jelöltség kérdése?

Thomas H. Black: Ez a kijelentés eléggé kifejezi Glover helyzetét. Sokat kell tennie, hogy ha a szoperszombaton veszíteni fog. Már így is nagy a hátránya, de akkor már tetemes lesz, ls semmi esélye sem lesz.

John Stetton: A ma estére visszatérve, milyen eredményeket vársz az egyik és a másik oldalon?

Thomas H. Black: Én ma este is Taylor-Underwood győzelmet várok. Mindketten erősen kampányoltak, és ez eddig mindig kifezetődő volt. A tapasztalatok alapján nekik ma este is nagy esélyük van.

John Stetton: Nem fogja Francis Wright megszorongatni Taylort? Hisz az utolsó napokban nagyon aktív volt, és Taylor is aktívan kampányolt az utolsó napokban? Edward?

Edward Kerry: Úgy gondolom, ha reálisan értékeljük a helyzetet, akkor Taylor győzelmét tippelem, a másik oldalon pedig Underwood az egyértelmű favorit. Azonban a világon már történtek váratlan dolgok, és Frank Wright nagyon komolyan kampányolt, beszélgetett a választókkal és megmutatta legemberibb arcát azzal, hogy egy munkanélküli embernek azonnal munkát adott. Emellett a "Cironia munkában!" nevezetű programja sokak szimpátiáját kiválthatta, sok közgazdász már most csodafegyverként emlegeti a concordi programot. Ez talán meghozhatja a sikert Wright számára.

John Stetton: Mi lenne szerinted a siker Francis Wright számára ma este?

Edward Kerry: Vagy egy nagyon szoros győzelem, vagy egy stabil második hely. Ha a helyében lennék, az utóbbival is teljesen meg lennék elégedve és menetelnék, kampányolnék tovább.

John Stetton: Folytatjuk, de már vannak eredmények, és egy bejelentéssel szeretném kezdeni: Mivel Burkhill Frank Underwood lakhelye, igen sokat kampányolt, minden felmérés szerint vezetett, az MSC szerint a burkhilli progresszív előválasztás győztese Frank Underwood. 

https://www.youtube.com/watch?v=-G5lOsET4lQ

Még csak két százalékos a feldolgozottság, de így is őt várjuk győztesnek. Ellenben a Reform Pártnál két százalékos feldolgozottság mellett holtverseny van George Taylor és Francis Wright között, kicsit lemaradva harmadik Francis Blank, negyedik Barnabas Collins lemaradva a 15 százalékos küszöb alatt, Anna Rosenfield pedig szokásosan az utolsó. Mit fűznétek az első eredményekhez?

Thomas H. Black: Már hét százalékos feldolgozottságnál nyertest hirdetnek? Ez nem merész kicsit?

Edward Kerry: Ezek az eredmények engem nem leptek meg, ilyen alacsony feldolgozottság mellett sem.

John Stetton: Ha tévedünk, lemond az igazgatóság (nevet)! Térjünk vissza a Reform Párthoz. Francis Wright elitellenes politikájával igen népszerű lett, de minek köszönheti ezt a nagy támogatottságot? Egy friss felmérés szerint országosan 30-30 százalék Taylor és Wright támogatottságának százalékos megoszlása. Erre válaszoljatok mindketten!

Edward Kerry: Wright politikája konzervatívabb, mint Taylor programja, ez kétségtelen, azonban nem mondanám elitellenesnek azt a politikát, amely a keményen dolgozó emberek támogatását tartja szem előtt. Ahogy korábban említettem, fontos tényező lehet az, hogy Wright legemberibb és legszolidárisabb arcát is megvillantotta Peter Smith felvételével a kampánystábja. Emellett a concordi program megnyerhetett mindenkit, közgazdásztól munkanélküliig.

Thomas H. Black: Egyrészt Warding kilépésének köszönhetően ő most a legjobboldalibb jelölt, így ott nincs megosztottság, mint az establishmentben. A kérdés, hogy a liberális konzervatívok kit fognak támogatni. És ráadásul elég aktívan kampányolt és a vitát is megnyerte, mert jobb személyiségének tűnik. Ebben rejtőzhet a feltámadása. Feltámadás? Úgy gondolom sose halt meg. (nevet) De eléggé le volt maradva, és később is lett jelölt, mint a többiek. Erre gondoltam, de egyébként igazad van. (nevet)

John Stetton: Edward, szerinted nem elitellenes, hogy szembehelyezkedik a nagybefektetőkkel és a bankokkal, akik jobban szívelik Blankot, Collinst vagy éppen Taylort?

Edward Kerry: Akkor kérlek, fogalmazz úgy, hogy oligarchia, vagy pénzügyi elit. Kétségtelen, hogy Wright inkább preferálja a keményen dolgozó embereken való segítést, mint az oligarchákat. Talán nem így tesz minden egészségesen gondolkozó hazafi?

John Stetton: Azért a Westvale nemcsak oligarchákból áll, ők finanszírozzák a Reform Pártot. Tehát itt az lesz az érdekes, hogy a nagy megyék értelmiségét így maga mellé állíthatja-e, akik sorra mentik meg Taylort.

Edward Kerry: Igen, ez egy érdekes kérdés. Én is nagyon kíváncsi vagyok.

John Stetton: Újabb eredmények vannak: https://www.youtube.com/watch?v=S_66xYzbpqo

Thomas H. Black: A pénzemberek igazán a kampány finanszírozásába szólhatnának bele, de én úgy látom eddig mindenkinek van pénze kampányolni, így az általad megfogalmazott "elitellenességnek" nincs hatása, még ha elfogadjuk ezt a tényt is. Taylor a győzelmeit az aktív kampányának köszönhette, amiben most már Wright is fel veszi vele a versenyt, és ezért élesedik a helyzet. A Reform Pártnál várok nagyobb versenyt.

John Stetton: Köszönöm, Tom, még kérdezek tőled valamit, egy percen belül. Újabb feldolgozottság: a progresszívaknál 19 százalékos feldolgozottság mellett semmilyen változást nem látok, a Reform Pártnál 1 százalékkal vezet Taylor. Szerintetek a felmérésekben van Taylor-effektus? Azaz sorra felülmérik őt a különböző mérésekben, miközben jóval kisebb a támogatottsága?

Edward Kerry: Igen, ezt akartam is említeni, köszönöm, Tom. Értesüléseim szerint Wright saját maga finanszírozza a kampányát, és ezen a jövőben sem szeretne változtatni, tehát teljesen független a Westvale-től. Valamint ő is az úgynevezett elit tagja bizonyos szempontból, ügyvédként dolgozott hosszú ideig, tehát személy szerint ezért is érzem alaptalannak az elitellenességet, amit említettél. Szerintem nem mérik felül Taylort, eddig általában bejöttek neki a mérések. Azonban szerintem még bármi megtörténhet, Taylor is jött már fel második helyről elsőre.

John Stetton: Tom, szerinted Frank Blanknek mennyi esélye van, hogy versenyben maradjon a jelöltségért? Szerintem Collinsnak erre csak egy döntésképtelen konvención lenne esélye, ahol senkinek sincs meg az abszolút többsége. Blanknek mihez van szüksége, hogy versenyben maradjon?

Thomas H. Black: A mérések is elég bizonytalanok még az első választások során. Felülmérésről nem is beszélnék, mert az erősorrendet jól meghatározzák és ez a lényeg. A másik kérdésedre rátérve én a Reform Párt oldalán nem temetnék még senkit, mivel elég szoros a delegáltak száma. A döntő a szuperszombat lehet, ahol van egy olyan megye is, ahol a győztes mindent visz. A Progresszív Pártnál láthattuk, hogy egy ilyen megye nagyon sokat ér. Tehát erre a kérdésre csak a szuperszombat estéjén tudnék biztosabbat mondani. Ma még mindenkinek van esélye.

John Stetton: Mindkettőket kérdeznélek: ha Blank veszít Oaklandben, fel kell függesztenie a kampányát?

Thomas H. Black: Semmit sem kell, de nem sok esélye marad, az biztos.

Edward Kerry: Ezt nem a mi tisztünk mérlegelni és eldönteni, pláne nem bíráskodni felette. Ő majd eldönti.

John Stetton: Akkor átfogalmaznám: George Taylor vagy Francis Wright győzhet Oaklandben?

Thomas H. Black: Ezt nem lehet előre megmondani. Én azt mondom, hogy aki aktívabban fog kampányolni.

John Stetton: Ed, te mit gondolsz?

Edward Kerry: Én sem bocsátkoznék jóslatokba. Az fog nyerni, aki méltó erre és kiérdemli a választók bizalmát. Bölcs döntést fognak hozni.

John Stetton: Újabb eredményeket tudok közölni: https://www.youtube.com/watch?v=7vAu-xA8D1I

Thomas H. Black: Én arra lennék kíváncsi, hogy a Reform Pártnál mért számolnak ennyivel lassabban? (nevet)

John Stetton: Most kapcsoljuk az Underwood-központot, ahol úgy tudjuk, hogy Frank Underwood elmondja a győzelmi beszédét.

Francis Underwood: ("Fran-cis! Fran-cis!" szól a tömegtől, nem sokkal később Francis Underwood megjelenik, óriási ováció fogadja és megkezdi beszédét)

Burkhill polgárai! Barátaim! Amint ti is láthattátok a legutóbbi eredmények alapján masszívan mi vezetünk Burkhill megyében tehát mi nyertük ezt a megyét is mely a legfontosabb volt számomra! Köszönöm nektek! (óriási taps és üdvrivalgás) Büszkén jelenthetem, hogy Monroe, Denfield és Greene megye után Burkhill is beállt a tisztességes, mérsékelt és nyugodt politika mellé, mely majd győzedelmeskedni fog az előválasztásokon és elhozza a győzelmet a Reform Párttal szemben is!

Még egyszer hatalmas köszönet nektek! Büszke vagyok rá, hogy ezen csodálatos megye lakói ilyen nagy arányban bíznak bennem! Most viszont koncentrálnunk kell az előttünk álló feladatokra! Még rengeteg megyében kell megmutatnunk, hogy mi milyen alternatívát kínálunk a problémákra, és hogy ezen alternatíva a valódi kivezető út országunk nehéz helyzetéből!

Az előválasztások azt is jelzik, hogy az emberek nem vevők a populista és megtévesztő politikára. Okosabbak attól a ciron polgárok, hogy bedőljenek pár jól hangzó ígéretnek. Kérlek benneteket, tartsatok velem hosszú utamon! Küzdjünk együtt a nemzet felvirágoztatásáért! Együtt bármire képesek leszünk, de szükség is van erre! Isten Áldjon benneteket, Isten áldja Burkhill megyét és az egész nemzetet!

Bármit Cironiáért, bármit értetek! Köszönöm a figyelmet!  (hatalmas, ütemes taps, Underwood kezet fog jó pár emberrel majd lassan lelépked a pódiumról)

John Stetton: Mindjárt kapcsoljunk Frank Underwoodot, de közben újabb eredmények vannak: 

https://www.youtube.com/watch?v=-IAm_4TMUDc

A Progresszív Pártnál nincs változás, a Reform Pártnál 38 százalékos feldolgozottság mellett 36 százalékkal vezet Taylor, második helyen áll Wright 29 százalékkal. Most kezdik feldolgozni a devoni eredményeket, és további jó hír lehet Taylornak, hogy most már nemcsak 1-2 nagy településen nyert, mint eddig, hanem most már még kisvárosban is sikerült neki a győzelem, sok helyen viszont holtverseny lett.

Thomas H. Black: Úgy látszik, Taylor egyre inkább ellóg. Én jobban örültem volna egy szorosabb versenynek. De ha így marad minden, akkor azt kijelenthetjük, hogy valaki hiába nyeri a vitát, a helyi kampány sokkal jobban számít.

Edward Kerry: Igen. Korábban is láthattuk, hogy a vita győztese eddig nem nyerte meg az előválasztást.

John Stetton: Most viszont kapcsolunk Devonban. Hall minket, Mr. Underwood?

Francis Underwood: Igen, jó estét kívánok Önöknek!

John Stetton: Szeretnék gratulálni a győzelméhez! Mindamellett azt kérdezném, hogy miként értékeli, hogy a pár nappal korábbi vitát Ed Glover nyerte, és a Ciron Szakszervezetek Testülete Ed Glovert támogatja.

Francis Underwood: Először is nagyon szépen köszönöm! Én tartozom hálával a burkhilli polgároknak! A vitával kapcsolatban az a véleményem, hogy felemás eredmény született. Vitapartneremtől számos szerintem populista elvet hallgattunk, melyek sajnos részint, ismétlem csak részint elérték a céljaikat. A Ciron Szakszervezetek Testülete hozott egy döntést mely én abszolút tiszteletben tartok, de ennek ellenére biztosítom őket, hogy nem kívánom csorbítani jogköreiket, sokkal inkább békésebb mederbe kívánom terelni a cégek és a szakszervezetek viszonyát a gazdaság stabilitása érdekében. Ennek ellenére, bár Burkhillben mindig is erős voltam minden eddigi felmérés alapján, de felülmúltam egyes méréseket így úgy hiszem, hogy a szakszervezetek ténykedése, melynek itt igencsak erősen meg kellett volna mutatkoznia, nem győzik le a mérsékelt észérvek erejét.

John Stetton: Úgy gondolja tehát, hogy a szuperszombaton Ön fog győzni?

Francis Underwood: Sokkal keményebb küzdelem lesz mint az eddigiek, de nagyon aktívan fogunk kampányolni. Ostobaság lenne azt kijelenteni, hogy igen, Én fogok nyerni, de elhihetik, hogy mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez megtörténjen.

John Stetton: Ön mit gondol arról, hogy sokan "kék farkasként" emlegetik? Képes lesz Ön jelöltként egyesítenie így a pártját?

Francis Underwood: Ez csupán attól van, mert egyszerűen egy mindenki számára elfogadható irányvonalat próbálok képviselni. Nem véletlen, hogy legradikálisabb politikai ellenfeleim kezdték ezt el terjeszteni rólam. A farkas annyiban talán üdítő megjegyzés rám, hogy egy erős, kitartó és harcias élőlény, melynek ezen tulajdonságait a jó ügy érdekében szívesen viselem. Reménykedem benne, hogy az establishment irányzaton kívüliek is be fognak állni mögém, de úgy hiszem az előválasztások eddigi eredményeinek tükrében ezzel szerintem nem lesz probléma.

John Stetton: Nektek lenne kérdésetek?

Thomas H. Black: Nekem nincs, köszönöm. Sok sikert a későbbiekben és fratulálok a ma estéhez.

John Stetton: Köszönjük, hogy velünk volt, viszontlátásra!

Francis Underwood: Én is köszönöm! Viszontlátásra!

John Stetton: Most pedig egy bejelentést szeretnék tenni: az eddig feldolgozott adatokból és a jelöltek eredményéből az MSC szerint a Reform Párt burkhilli előválasztásának győztese George Taylor.

https://www.youtube.com/watch?v=JFkEgZksxW0

Az előzetes eredmények szerint a devoni konzervatívok 44 százaléka választotta, míg Francis Wrightot 25 százalékuk.

John Stetton: Bejött a jóslatod, és a televízió vezetésének sem kell lemondani, hiszen Underwood nyert (nevet), ugye, Tom?

Thomas H. Black: A végére nem lett olyan szoros, mint vártam. Minden esetre valóban maradhat a TV vezetése. Azért Wright is szerzett néhány delegáltat, így marad még esélye.

John Stetton: Szerinted így kinek van a legnagyobb esélye a szuperszombaton?

Thomas H. Black: Még Wrightnak és Taylornak is van bőven esélye. Collins és a többiek már nem olyan nagyon esélyesek, de ők is kephatnak néhány delegáltat.

John Stetton: Most kapcsoljuk a Taylor-központot, aki győzelmi beszédét fogja elmondani.

George Taylor: GEORGE, GEORGE, GEORGE!

Köszönöm, Kedves Barátaim, Köszönöm!

A mai napon ismét bebizonyítottuk, hogy Cironia készen áll a Tiszta Hang fogadására! (hatalmas taps és ováció) A mai napon a negyedik győzelmünket arattuk, amellyel bebizonyítottam, hogy minden támadás és kétkedés ellenére készen állok arra, hogy én legyen a Reform Párt elnökjelöltje! Rengeteg időt töltöttem itt Önökkel a családommal, és nagyon sok jó élménnyel gazdagodtam: kiváló emberek, szeretetreméltó családok, szép tájak, és..természetesen a burkhilli almás pite! (óriási taps és ováció, Taylor és a családja mosolyog és nevet)

A konzervatív választók ma a pozitív gondolatokra, és a mérsékelt politikára és a szabályozások nélküli piacgazdaságra szavazott. Önök most a nyugalomra szavaztak. (taps, taps) De nem szabad feladnunk a küzdelmet, nemsokára a többi megye is szavaz, és fel kell hívnunk a figyelmet a párton belüli visszásságokra. Hallották, hogy pár nappal korábban Francis Wright egy új programot vázolt fel, amelyben arról beszélt, hogy az államnak kell munkahelyeket biztosítani. Bort iszik és vizet prédikál – miközben a bolsevizmust kritizálja (helyesen), addig ő maga is bolsevik módszerrel akar munkahelyeket teremteni (fújolás). Ezt mi nem fogjuk hagyni!

Nem fogjuk hagyni, hogy demagóg programokkal nyerje el valaki a párt jelöltségét, hogy elveszítsük a novemberi választást! De most az ünneplésé a főszerep. Köszönöm ezt a csodát Önöknek, és remélem, hogy sok megye követi az Önök példáját. Köszönöm! (Nagy taps közepette integetve és mosolyogva hagyja el a pódiumot a Taylor-család).

John Stetton: Közben megvannak az előválasztások végeredményei, és a kiosztott küldöttek száma:

https://www.youtube.com/watch?v=XqJFCdApx3o

Ezzel a győzelemmel Underwood 89-re emelte a küldöttei számát, míg a reformpárti oldalon marad a szoros verseny. Zárásként mit mondanál el erről az estéről?

Thomas H. Black: Meglepetés nem született, bár mont korábban mondtam, azt gondoltam szorosabb lesz a verseny Wright és Taylor között. Minden esetre Wright is van még bőven esélye, de Taylor magabiztosan fordulhat a szuperszombatra. A többieknek sem kell feladni a Reform Pártnál, de egyelőre úgy tűnik Wright és Taylor közül kerül ki a végső győztes. A progresszívaknál Underwood előnye nagy, de a szuperszombat itt is hozhat akár fordulatot. De ha sikerül szombaton is győznie, akkor szinte már elkezdhet a Reform Párt ellen kampányolni. Én jól éreztem magam, remélem a nézők is. Mindenkinek gratulálok és sok sikert a továbbiakban. Jó éjszakát a nézőknek, a választóknak, a jelölteknek és minden kollegának, aki itt bent dolgozott a stúdióban! Viszontlátásra, viszonthallásra!

John Stetton: Köszönöm, Thomas, szeretném én is megköszönni, hogy részt vállaltatok, a nézőknek a kitartást. Viszontlátásra!

Mai ridgefieldi sajtótájékoztatóján jelentette be Phil Mallicon, a Ciron Szakszervezetek Tömörülése főtitkára, hogy Ed Glover mögé állnak a progresszív elnökjelöltek küzdelmében. „A tegnapi vitában egyértelművé vált, hogy a ciron munkások érdekeit egyértelműen Ed Glover képviseli, ezért engedjék meg, hogy támogatásomról biztosítsam a Ciron Köztársaság következő elnökét, Ed Glovert.” A szervezet vezetője döntését azzal indokolta, hogy, „ő volt az, aki nyilvánosan kiállt a szakszervezeti jogok bővítése mellett, míg Frank Underwood és a konzervatív jelöltek erősen represszív döntéseket kívánnak meghozni velünk szemben.”

Meglepő fordulatot hozott a gazdasági kérdésekben rendezett progresszív elnökjelölti vita. A megkérdezett progresszív szavazók, akik nézték és/vagy hallgatták a vitát, 59 százaléka szerint Ed Glover volt a jobb. A polgárok 67 százaléka szerint ő volt jobb a vitán, de összességében Frank Underwood szerepelt jobban. Ugyanakkor a vitán felmerült kérdésekben a választók Mr. Glovernek adtak igazat, aki minden választópolgár elvárásait felülmúlta.

A nézők szerint ő adott jobb válaszokat a feltett kérdésekre, nem fogadják el Mr. Underwood szakszervezeteket korlátozó javaslatát, a szavazók kétharmada szerint, ahogy Glover mondja, bővíteni kellene a szakszervezetek jogait. Továbbá a válaszolók szerint adót kellene csökkenteni, és szükség van az állami beavatkozásra a gazdaságba. A válaszolók kétharmada szerint Glover képviseli jobban a kékgalléros munkásság érdekeit, és hasonlóan 66,7 százalékuk véli úgy, hogy Underwood a westvale-i bankárokat támogatja, és az üzletemberek őt.

Vigasz lehet Frank Underwoodnak, hogy összességében őt látták a vita nyertesének, és az ő programismertetése nyerte el a választók tetszését, emellett támogatják a közmunka bevezetését.

Tom Halton szerint, aki a felmérést készítő közvélemény-kutató cégnél dolgozik, az eredmény azt mutatja, „hogy Edward Glover nem adta fel a reményt, hogy ő legyen a Progresszív Párt elnökjelöltje, és az eredmények alapján a fehér munkások mellette állnak.” Mivel Glover elvesztett eddig három előválasztást, és ami különösen rosszul érintette, nagyot bukott Greene-ben is, most vissza akar vágni. „A Glover-kampány nagyon csendes, nincs egy rendezvény, nincs egy olyan momentum, amit meg lehetne említeni. Burkhill után, ahogy Frank Underwood a favorit, bizonyosan intenzívebb kampányba kezd, hiszen jön szuperszombat, és a neki kedvező államok, úgymint Oakland, Walker és Jefferson. Ha ezeket nyeri, akkor visszatérhet.”

„Frank Underwood mérsékelt politikus, aki az egész előválasztási folyamat óta a párton belüli erővonalak között egyensúlyoz, amely megnehezíti éppen az ilyen vitákon a helyzetét, ahogy azt egy-két helyen látni is lehetett.” Halton szerint Underwood stratégiája, hogy minél több delegáltat minél rövidebb idő előtt begyűjthessen egy semleges politikával. „Viszont ez vissza is üthet, hiszen sokan ’kék farkasként’ emlegetik (ez azt jelenti, hogy valójában konzervatív), de úgy véli a csapata, hogy a mérsékelt irányvonallal lehet a lehető legtöbb voksot begyűjteni, és eddig bejött neki.” Mr. Halton szerint ha Underwood nagy győzelmet arat szuperszombaton, akkor bebiztosíthatja a jelöltségét, ha viszont Glover visszatornázza magát.

Folytatódik a kampány, mindkét oldalon komoly összecsapások várhatóak még. A Progresszív Párt greene-i előválasztásán meglepetésre Frank Underwood hatalmas győzelmet aratott a sokkal esélyesebb Ed Glover felett, aki a vereségét alacsony hőfokon folytatott kampányának köszönhette, mindössze egy településen tudott nyerni, Hamiltonban pedig fele annyi szavazatot kapott, mint Underwood. A mérsékelt jelölt megérdemelten győzött, hiszen nagyon aktívan kampányolt, erős volt az aktivistahálózata, amelynek segítségével majdnem minden településen nyert is. Olyan jelentős előny az az 1050 szavazat, amennyivel megelőzte (Underwood 46, Glover 30 százalékot szerzett), hogy ha összeadjuk Mr. Glover és Mr. Weser szavazatait, egy hajszálnyival még így is Underwood győzött volna.

Persze Burkhil teljes egészében Mr. Underwood terepe, a saját megyéje, minden felmérés szerint nagy győzelmet fog aratni, de a tegnapi vitában nyújtott élénk és agresszív teljesítménye Glovernek azt mutatja hogy nem adja fel harc nélkül, és a számára kedvező szuperszombaton visszavághat Greene-ért és a negyven küldöttért, amivel közel négyszeresére növelte előnyét a delegátusok körében Underwood Gloverrel szemben.

A Reform Pártban Greene után egyre inkább erősödik a háromszereplős harc képe: George Taylor, Francis Wright és Francis Blank azok az indulók, akik az előválasztási folyamat végén megszerezhetik a reformpárti elnökjelöltséget.

Úgy tűnik, hogy George Taylor korábbi terve, hogy lehetőség szerint mind a négy elsőválasztó megyét megnyeri, sikerülni fog neki, miután, ha kicsivel is, de megnyerte a greene-i előválasztást is, és Burhkillben teljesen ő a favorit: mérsékelt választók, főként fehérgallérosok, Union a szomszéd megye, itt vele vannak a függetlenek, és nyitott előválasztás. Így sikerült maximalizálni az elsődleges célját, hogy győztesként forduljon szuperszombatra még úgyis, hogy a külpolitikáról szóló vita szakmai részén jól szerepelt, de a személyeskedésével sikerült leszerepelnie, és csak a magas hamiltoni részvétel és az ott élő városi lakosság mentette meg.

Francis Wright, a konzervatív kör jelöltje, fiatal, de a Greene-ben elért második helye és erős szereplése miatt egyre inkább úgy néz ki, hogy ő lehet az elsődleges kihívója George Taylornak. Számára most egy második hely Burkhillben nagyon jól jönne, hogy a szuperszombatra felvértezze magát, amikor többek között Walker megye is, ahol ő az esélyes, de akár más megyékben is nyerhet, ha elég kitartó.

Francis Blanknek is szüksége lenne a burkhilli második helyre, amelyre meg is van az esélye, hiszen egy mérsékelt megyéről van szó, és a denfieldi és greene-i harmadik helye után szükség lenne egy második helyre, hogy életben tartsa a kampányát, és megnyerhesse szuperszombaton Oaklandet. Ha elveszti a saját megyéjét, az komoly financiális problémát okozna, és nem biztos, hogy a megyéje elvesztése után folytatni tudja a kampányát.

John Stetton: Jó estét kívánok, ez itt az MSC által rendezett progresszív elnökjelölti vita, ahol a két meghívott résztevő Frank Underwood és Ed Glover. Jó estét kívánok Önöknek, Uraim!

Francis Underwood: Jó estét kívánok önnek és mindenkinek aki figyeli ezen vitát!

Edward Glover: Jó estét kívánok! Üdv mindenkinek!

John Stetton: Először elmondom a szabályokat. Először mindketten kapnak három-három percet, hogy összefoglalják a gazdasági és szociális témában vallott nézeteiket, majd kérdéseket fognak kapni gazdasági és szociális témákban. Ha valakit támadás ér, jelentkezzen (privátban rám ír), és lehetőséget kap viszontválaszban egy percben. A kérdések kifejtésére két perc áll rendelkezésre. Először meg adom a szót Mr. Underwoodnak, hogy köszöntse a nézőket! Öné a szó!

Francis Underwood: Még egyszer Üdvözlöm önöket! Örvendek, hogy ezen a vitára már meg sem lettek hívva a komolytalan jelöltek. Mint liberális progresszív politikus hiszek abban, hogy sok helyen nem szabad beleavatkoznunk a gazdaságba. De! Oda kell figyelnünk annak folyamataira, és amikor a gazdaság helyzete veszélyezteti nemzetünk stabilitását, mely akár jelenleg is fenn áll oda kell lépnünk, hogy megvédjük a ciron polgárokat.

Természetesen elengedhetetlen, hogy leszögezzem, az én politikai céljaim közt nem szerepel semmiféle adócsökkentés, de az állami költségvetés stabilitása érdekében csakis kirívó esetekben csökkentenénk az adókat, ott is az lenne a legfőbb prioritás, hogy a ciron vállalatokat és ezáltal a ciron embereket segítsük.

Én egy olyan állam szociális és gazdasági rendszerében hiszek ahol az állam csak ritkán avatkozik be a gazdasági folyamatokba, de ha azt meg is teszi akkor azt csakis a ciron munkások, a ciron középosztály védelmében.

Köszönöm a szót!

John Stetton: Én azt kértem Öntől, hogy még csak köszöntse a nézőket és a hallgatókat, hiszen a téma kifejtésére a következőkben lesz lehetősége. Azt kérem tehát Mr. Glovertől, hogy köszöntse nézőket és a hallgatókat.

Edward Glover: Üdvözlöm én is még egyszer azokat, akik figyelemmel kísérik ezt a mai vitát. Már most sok olyan pont előfordult Mr. Underwood programjában, amellyel nem értek egyet, ez jó, hiszen végre egy olyan vitán vagyok, ahol a két szereplő nem ugyanazt képviseli... Higgadságot kérnék viszont Mr. Underwoodtól, örülök, hogy máris a lényegre tért, de ezzel még várhatott volna! Lesz rá idő, hogy kifejtsük, amit képviselünk. (mosolyog)

Francis Underwood: Izgulok, elnézést! (nagyot nevet)

Edward Glover: El van nézve! (nevet)

John Stetton: Köszönöm! Most lehetőséget kapnak a jelöltek a programjuk ismertetésére. Először Ed Glovernek adom meg a szót!

Edward Glover: Köszönöm! Nos, alapvetően e kettő politikai kérdés, tehát a szociálpolitika és a gazdaságpolitika a legfontosabbak közé tartoznak, bevallom, ezzel jobban is szeretek foglalkozni, mint a külpolitikával például. A gazdaságpolitikája eddig minden általam megismert elnökjelöltnek a szabad piacra épült, így vagyok ezzel én is, bár a szabad piac definícióját másképp értelmezem, mint mondjuk a reformpártiak. Demagóg hazugság, hogy a szabad piac szabályozatlan piacot jelent! Állandó, kiszámítható és kismértékű beavatkozásra van szükség! Korábban is mondtam: Ciron New Dealt kell bevezetni, vagy legalább ahhoz hasonlót.

Kismértékű állami beavatkozásra szükség van! Korábban is kifejtettem, Ciron New DEalre van szüksége a nemzetnek a gazdasági felemelkedés érdekében. A szociálpolitikában a szolidaritást, a szakszervezetekkel való együttműködést és az adócsökkentést tartom fontosnak, bár ez utóbbi talán inkább gazdaságpolitikai kérdés, mégis erősen kihat a népjólétre.

A jelszó tehát: szabadság, szolidaritás, összefogás! Köszönöm!

John Stetton: Köszönöm, Frank Underwood következik.

Francis Underwood: Köszönöm! Nyugodjanak meg, nem mindent mondtam el az elején... Szóval. Valóban szükségünk van a jelenlegi helyzetben egy kisebb mértékű állami beavatkozásra, de csakis a jelenlegi nem éppen rózsás gazdasági helyzetben. Amennyiben Glover úr folyamatosan jelenlévő állami kontrollt kíván fenntartani, azt mélyen elítélem, hiszen úgy gondolom, hogy az ilyenfajta politika hosszú távú alkalmazása elsorvaszthatja a gazdaságot, nem beszélve a szakszervezetekről, melyeknek ha túl sok jogot adunk könnyen lehetnek kerékkötői a gazdasági fejlődésnek, de abban sem hiszem, hogy el kell őket nyomni, mint egyes konzervatív politikusok gondolják. Meg kell találnunk az arany középutat, létezniük kell a szakszervezeteknek, de együtt kell működniük a cégekkel, talán ez az egyik legnagyobb feladata a ciron államnak.

Megtalálni és segíteni a balanszot a kér fél között. A folyamatos adócsökkentések politikája, mely ön hangoztat szintúgy elfogadhatatlan. Bár kellenek, de vajon Ön most amikor minden pénzünkre szükség van, elengedné bevételeinket?

Mielőtt arra gondolna avagy gondolnának, hogy növelném az adókat, még egyszer leszögezem, hogy ezt elítélem, de a költségvetési stabilitás és nyugalom érdekében nem tehetjük ezt meg egyelőre. Amennyiben jól megy a szekér, ha mondhatom így, majd a kellő adónemeket csökkentjük a ciron polgárok érdekében, de jól tudom, hogy minden ciron választópolgár van annyira eszes és átlátja a dolgokat, hogy elfogadják a jelenlegi adómértékek és ezen adópolitika létjogosultságát.

Bármit meg fogunk tenni Cironiáért! Viszont csakis a mérsékelt és nyugodt politikai utakon, amely nálam a gazdaság és szociális politikámban is érvényesül.

Köszönöm a szót!

John Stetton: Ed Glover kért szót.

Edward Glover: Köszönöm! Ön azt mondja, mélyen elítéli a folyamatos állami beavatkozást. Ez szép és jó, de honnan tudja, hogy milyen állami beavatkozásról beszélek? Az állandóságra a kiszámíthatóság miatt van szükség. Úgy tisztességes, ha a külföldi vállalkozók látják, hogy a ciron állam miként is avatkozik be és ehhez tudnak alkalmazkodni. Ha egyszer beavatkozik, egyszer nem, utána két évre rá megint, úgy mi értelme az egésznek? Ez csak gazdasági bonyodalmakat okozna, amely hosszútávon a ciron embereket fog lecsapódni.

Én azt mondom, hogy gazdasági szakembereknek meg kell vizsgálniuk, hogy melyek a New Deal azon pontjai, amelyeket hazánkban érdemes alkalmazni és utána ahhoz kell tartani magunkat, persze finomítani később is lehet a hatékonyság érdekében.

Még egy dolog: adócsökkentések alatt én a ciron dolgozók adóinak csökkentését értem, erre elengedhetetlenül szükség van, e bevételkiesést máshonnan kell pótolni. Ne onnét vegyünk el, ahol amúgy sincs sok pénz! Én a dolgozókat védem, és Ön?

Edward Glover: Ennyit szerettem volna csak mondani.

John Stetton: Francis Underwood reagálni kíván.

Francis Underwood: Nah kezdjük szépen az elején... Egyáltalán nem arról volt szó, hogy egyik évben beavatkzunk egyik évben nem, kérem, ne forgassa ki a szavaimat. Arról beszéltem, hogy legfőképpen a jelenlegi szorult gazdasági helyzetünkben ajánlatos egy valóban a New Dealhez hasonló gazdasági program. A jelenlegi helyzet valóban megköveteli, de nem tarthatunk fenn egy folyamatos állami kontrollt évekig, mert az el fogja nyomni a gazdasági szereplőket.

Edward Glover: Erről ki beszélt? Nem fog elnyomni semmi semmit, ezt rosszul látja!

Francis Underwood: Nagyon jó, hogy ki jött Önből a populista jelleg és így támadt nekem. Öröm látni, hogy milyen kellemetlen hatással is van a személyiségére az elmúlt napok és hetek vereségei... Nagyon is úgy gondolom, hogy a ciron dolgozók érdekeit védem! A ciron dolgozók érdekeit védem azzal, hogy nem ámítom őket azzal, hogy adót csökkentek, hogy 2-3 jóléti év után 10 szűkös év jöjjön 3x akkora adóval... Mérsékelt és nyugodt haladás kell. Bízzon bennem...

Francis Underwood: Had fejezzem be! Köszönöm! Szóval...

Bízzon bennem amint lehetőségem nyílik rá, könnyíteni fogok a ciron dolgozók mindenféle terhén, de most mindenkinek keményen ki kell vennie a részét nemzetünk megerősítéséből és gazdaságunk helyreállításából.

Edward Glover: Az én elnökségem alatt biztos nem lesz adóemelés! Egy kicsit elbízta magát Greene után, Frank!

Francis Underwood: Lehet, hogy pár szavazót megnyer az adócsökkentéses rigmusokkal, de a ciron emberek nagy része tudja, hogy a mostani keményebb évek lesznek a garanciái a későbbi fejlődésnek

Edward Glover: Akkor Ön nemigen jár munkásnegyedekbe...

Francis Underwood: Nevezzük elbizakodásnak, én ez tinkáb úgy nevezném, hogy a választók egy jelentős része bízik bennem, még akár délen is. Szegény családból származom...

Edward Glover: Akkor ideje lenne visszaemlékezni, honnét jött! Az adócsökkentés a szegényeket védi!

Francis Underwood: Pontosan tudom milyen szegény családban élni, de keményen dolgoztak a szüleim és én is keményen dolgoztam és tanultam, hogy ma itt állhassak... Elmondhatom ezen emberek nevében, hogy többre vagyunk érdemesek mint pár szép szóval megvezetett szavazócédula...Az adócsökkentés a jelenlegi helyzetben megdöntené a költségvetés stabilitását, ami alááshatja szociális rendszerünket is...

Edward Glover: Ennél többet vártam Öntől... Mi ez a Warding-stílus?

John Stetton: Na, de Uraim!

Francis Underwood: Ez nem Warding-stílus, ezt kikérem magamnak. Én csak hiszek az elveimben, melyeket, ha kel,l keményen védelmezek. Hogy lenne elfogadható egy olyan jelöl,t ki nem védi keményen az érveit? Én pontosan ezt teszem, de populista jelszavakkal nem próbálok előrébb jutni.

Edward Glover: Nem, csak épp szándékosan eltorzítja az én érveimet...

John Stetton: Uraim!

Francis Underwood: Térjünk vissza a nyugodtabb vizekre...

John Stetton: Most közbe kell avatkoznom, hiszen elkanyarodtunk a vitatémától. Egy-egy zárómondatot kaphatnak.

Edward Glover: Én annyit mondanék, hogy nem tudom, Frank honnét szedte azt az ostobaságot, hogy az adócsökkentés romba döntené a költségvetést. Én hiszek az államháztartás stabilitásában, de abban is hiszek, hogy a foltokat nem a szegények zsebéből kell betömködni! Oda kell adót kivetni, ahol sok van, nem oda, ahol kevés! Millióegy terület van, amelyet meg lehetne adóztatni, a munkásokat ebből pont ki kéne hagyni!

John Stetton: Köszönöm, Mr. Underwood?

Francis Underwood: Szerintem ez nem ostobaság, sőt ez az igazság... Hiszek az államháztartás stabilitásában és hiszek abban is, hogy a keményen dolgozó ciron emberek tudják azt, hogy ha most tovább küzdünk együtt akkor valóban megvalósíthatjuk a iron álmot. Természetesen, lehet adót csökkenteni...Lesznek megtakarítások, melyeket a 2-3 évvel az adócsökkentési politika okozta recesszió és hatalmas deficit fel fogja élni.

Edward Glover: Erről beszélek, meg se hallja, amit mondok! Máshonnét is el lehet ám venni, nem csak a dolgozóktól!

John Stetton: Áttérünk a kérdésekre.

Francis Underwood: Romba fogja dönteni az emberek életét és akkor nem 2-3 együtt végig harcolt év következik, hanem 2-3 látszólagos jólét, utána pedig anyagi csőd és sokkal, de sokkal nagyobb szegénység. Amennyiben ezt akarják szavazzanak Edward Gloverre, Én hiszek a mérsékelt és nyugodt politikában. Én hosszú jólétet és stabilitást ígérek pár év fegyelmezett küzdés után. Gondolják meg, nemzetünk és családjaik érdekében! Köszönöm a szót!

John Stetton: Ha elbeszélnek egymás mellett, semmiről sem tudnak majd vitázni, mert nem értik meg egymás szavát sem. A kérdések következnek. Mr. Underwood: Ön szerint a Cirona Works fogja megoldani a gazdasági bajokat. Mi az Ön programjának legfontosabb lépései?

Francis Underwood: Először is fontos, amint mondtam a kezdeti állami beavatkozás a nehéz időkben. A legnehezebb körülmények között élők problémáinak megoldására közmunkaprogramokat indítanánk, melyek fizetsége garantálná a megélhetést, és utakat és még sok minden mást építenének, melyek segítenék a helyi lakosokat nem csak abban, hogy így jobban el tudnak majd jutni A-ból B pontba hanem abban is, hogy a jó infrastruktúra cégeket fog bevonzani. A másik pedig, hogy minden alkalmazott után melyet a Cironia Works keretein belül alkalmaznak a cégek, azok után az emberek után anyagi támogatást kapnak majd a vállalatok.

Így érdekelté válnak abban, hogy a nehéz körülmények között élő embereket is hatékonyabban és gyorsabban felvegyék. Ezért is van szükség arra, hogy legyen tartalékunk. A munkanélküliség megoldása az első, melyet csakis első lépésben közmunkaprogramokkal, majd rögtön következve második lépésben cégek becsábításával kell elérnünk.

Elsődlegesen természetesen a hazai vállalkozókat kell segítenünk. Talán ez az egyik legfőbb pontja a programunknak, a dolgozók felvétele által anyagilag támogatjuk a hazai cégeket. Gyorsan megfogja oldani a munkanélküliséget a cégek nagyobb termelékenysége pedig többletbevételt fog hozni.

Köszönöm a kérdést!

John Stetton: Köszönöm! Mr. Glover: mi lenne az Ön adópolitikai terve, ha megnyeri a választást?

Edward Glover: A munkavállalók, különösen az alsóbb osztálybeli munkások és parasztok adóit igyekszem majd a minimálisra szabni. Az én vesszőparipám, hogy ahol arra szükség van, oda támogatást kell adni, nem pedig még többet elvenni. Ezzel szemben a vállalkozások és a bankok számára enyhe adóemelést hajtok végre, fontos, hogy ez ne vegye el a beruházási kedvet. Szakértői csoportokat fogok létrehozni, amelyek feladata lesz, hogy megvizsgálja, hogy mely területeken érdemes extra adónemeket kivetni. Nem csak a levegőbe beszélek, mint Frank, nem nagy szavakat használok csak, hanem hallgatni fogok a szakértői véleményekre és nem előre megírt, elkalkodott tervekre akarok támaszkodni a későbbiekben.

Köszönöm a kérdést!

Francis Underwood: Nyugodjon meg én is fogok szakértői véleményekre hallgatni, csak nekem ez evidens.

Edward Glover: Nyilván...

John Stetton: Uraim!

John Stetton: Mr. Underwood: Ön mennyiben korlátozná a szakszervezetek jogait?

Francis Underwood: Csakis annyira, hogy ne akadályozhassák meg országunk gazdasági vérkeringésének működését. El kell ismernnünk, hogy a túl nagy szakszervezeti jogok a melegágyai a különféle szocialista és kommunista aknamunkának, viszont elképzelhetetlen lenne a ciron dolgozók védelme a szakszervezetek nélkül. Elég mozgásteret kell biztosítanunk ahhoz a szakszervezeteknek, hogy egyenlő partnerei lehessenek a cégeknek és képesek legyenek erejükkel elvágni a vadkapitalista céges kinövéseket.

Alapvetően azt kell elérnünk, hogy a cégek és a szakszervezetek ne ellenségként vagy ellenféként tekintsenek egymásra, mert ez a kommunizmus és a társadalmi feszültségek melegágya. Partneri viszonyt kell létrehoznunk. Ez az állam egyik legnagyobb feladata.

Köszönöm a kérdését!

John Stetton: Mr. Glover: A költségvetési egyensúly vagy a jóléti kiadások a fontosabbak Ön számára?

Edward Glover: Mindkettő egyaránt fontos, s egyik sem fontosabb a másiknál. Frank az egyik végletet képviseli, Eliot Weser a másik végletet, én pedig az arany középutat. Ügyes gazdaságpolitikával megoldható, hogy az egyik ne zárja ki a másikat. Az államháztartási egyensúly megtartható erőteljes jóléti kiadások mellett is, ha működni fog az általam majdan meghirdetett adórendszer, ezt pedig személyesen garantálom! Köszönöm!

John Stetton: Mr. Underwood: Ön milyen egészségbiztosítást tud elképzelni a jövőben Cironiában?

Francis Underwood: Egyet kell értenem ebben a kérdésben Truman elnök úrral és hoszek abban, hogy áltanános és kötelező társadalom biztosítást kell bevezetnünk. Mint liberális ember hiszek abban, hogy a szolidaritásnak az állam egyik legfőbb mozgatórugójaként kell szolgálnia. Ezért is fontos visszatérve az adórendszerre, hogy az adókkal egy jól működő egészségbiztosítási rendszert és egy jól működő egészségügyet tartsunk fenn. Köszönöm a szót!

Edward Glover: Újabb embereket sújtó adók szaga... Gratulálok!

Francis Underwood: Nem újabb adók... Hanem egészséges emberek, egészséges gyermekek és sokáig élő büszke ciron polgárok... Én ezt az "illatot" vagy ezt a képet látom magam előtt. Sajnálom, hogy Ön nem kéeps erre...

John Stetton: Mr. Glover: Ön költene állami beruházásokra, közmunkára?

Edward Glover: Ezt a közmunka dolgot be kell valljam, nem igazán értem. Valódi, értékteremtő munkahelyek teremtését ígérem, nem vagyok híve a látszatintézkedéseknek. Másik kérdésére válaszul: igen, fontosnak tartom az állami beruházásokat, de csak korlátozott mértékben, fontosabb a magánberuházások ösztönzése. Csakis olyan állami beruházásokat támogatok, amelyek a ciron államnak és a nemzetnek kiemelkedően nagy hasznot hoznának, s amelyeket nemigen akarnék külföldi zsebekben látni... Köszönöm!

Az egészségügy finanszírozása pedig megint csak nem a szegény emberekre kivetett újabb adókat kéne, hogy jelentsen...

Francis Underwood: Én ezt egy szóval sem mondtam, hogy a szegény emberekre akarom hárítani az adókat! Maga ezzel a populista, vagy már inkább demagóg szöveggel próbál engem megfogni, egyben a választókat is... Az adók maradnak, nem emeljük, nem csökkentjük. Ennyi. Majd később, ha a gazdasági helyzet stabilizálódik, emeljük őket.

Ami viszont a mai vita egyik legnagyobb kuriózuma nevet) az az, hogy végre valamiben egyetértünk. Én sem szeretném, hogyha bármiféle beruházás külföldi cégek kezeibe vándorolna, a haszon csakis a ciron embereket és a ciron vállalatokat illeti meg.

Edward Glover: Tehát akkor mégiscsak emelik, csak nem most, hanem két év múlva! Azért ez nagyon megnyugtató, mondhatom!

Francis Underwood: A cégekre terhelendő esetleges adókat, mikor azok már képesek lesznek elbírni a terheket, avagy a gazdagabb rétegek adóját, de nem a szegény emberekét.

Francis Underwood: Azokat Én később kívánom csökkenteni. A stabilitás jegyében.

Edward Glover: Jaa, hát akkor egyről beszélünk, Frank! Eddig nem ezt mondta ám...

Francis Underwood: Ön rögtönzött lépésekről beszél, Én nem...Az adók jelenleg maradnak. 2-3 évig biztosan.

Edward Glover: No igen, ezt leszámítva. Én inkább a válságban segítek a polgároknak, hiszen most van rá szükség.

Francis Underwood: Én is pontosan így gondolom a fegyelmezett költségvetési politikával... Erre most van szükség és nem adócsökkentésekre melyek elveszik anyagi alapunkat.

Edward Glover: Helyette találok más bevételt. Miért baj ez?

Francis Underwood: A cégek adójával? amivel szűkíti a mozgásterüket,úgy hogy a jelenlegi helyzetükben képtelenek erre? Ezzel a szegény embereket is legyűri nem csak a ciron gazdasáot.

John Stetton: Uraim, kérem, fékezzék magukat!

Francis Underwood: Az én adópolitikám barátja lesz a hazai vállalatoknak és nem elnyomója azoknak. Rendben van!

John Stetton: most Frank Underwood kap szót, hogy a vita végén összegezze az elmúlt órákat!

Edward Glover: Ön képtelen a széles látókörű gondolkodásra! Félrebeszél, megint a Warding-stílus...

Francis Underwood: Én kaptam szót...

Edward Glover: Elnézést

Francis Underwood: Semmi baj Edward (nagyot mosolyog)

Francis Underwood: Először is mindenképp látszik, hogy bár a párt jelöltjei külpolitikai kérdésekben mennyire egyetértenek, de gazdasági és szociális téren úgy hiszem komoly törésvonalak húzódnak közöttünk. Én hiszek abban, hogy fegyelmezett adópolitikával elhozható a ciron álom. A ciron álom ahol majd valóban lehet csökkenteni a polgárok adóit és ahol majd valóban lehet úgy növelni a cégek terheit, hogy azok lényegében nem jelentenek nekik igazi terhet. De most? Most, amikor minden pénzre szükség van, a cégek billegnek a csőd szélén, ekkor kell népjóléti adóprogramot indítani és szűkíteni a vállalatok mozgásterét? Avagy csőde taszítani őket és munkanélkülivé tenni embereket? Kötve hiszem.

Minden tiszteletem Edward Gloveré, de bízom, hogy a ciron választók a vita után átlátják majd a helyzetet és a mérsékelt gazdaságpolitikát választják a felelőtlen szavazat szerző politika helyett.

Köszönöm a mai vitát, minden nehezebb perc ellenére is, öröm volt itt lenni és támogatni a demokrácia egyik támpillérét a vitát, a szabadvélemények párbajarénáját.

Jó éjszakát kívánok minden ciron állampolgárnak!

John Stetton: Mr. Gloveré a szó!

Edward Glover: Tisztázzuk, a szociális érzékenység nem egyenlő a szavazatszerző politikával. Frank záróbeszéde viszont egy az egyben megfelel ennek. Demagógia, lejáratás, sárdobálás, ezek távol állnak tőlem... Arra kérem a választókat, hogy valóban fontolják meg, hogy kit támogatnak. Én mindenben támogatom az egyszerű állampolgárokat, a dolgozó kisembereket, s minden munkavállalót! Nem ész nélküli adócsökkentést, felelős adópolitikát ígérek, az államháztartási egyensúly megtartása mellett. Kiszámítható szociális hálót, jól működő egészségügyet és teljes szociális reformot kell végrehajtani. Nem csak beszélek a levegőbe, értékeljék majd négy év múlva a tetteimet! Addigra nyilván Frank véleménye is meg fog változni a programomról.

Addig is köszönöm minden választóim támogatását! Hajrá Cironia, hajrá ciron emberek! Köszönöm ezt a mai vitát!

John Stetton: Köszönöm szépen! Szeretném megköszönni, hogy eljöttek, és remélem, hogy a szuperszombat előtti vita is a megyék jogairól és a polgárjogi kérdésekről is hasonló érdeklődés mellett fog zajlani. Köszönöm, hogy eljöttek, Önöknek pedig, hogy nézték és hallgatták a vitát. Viszontlátásra, jó éjszakát!

GEORGE, GEORGE, GEORGE…Kedves Jelenlévők, Tisztelt Greene-i Reformpártiak!

Ma sikerült egy nagy lépést tennünk a végső célunk felé, azzal, hogy immár harmadik győzelmünket arattuk Greene-ben! (óriási taps és éljenzés) Szeretném megköszönni a megyében tevékenykedő kampánycsapatnak azt a nagy segítséget, amellyel a mai nap ünnepelhetünk, amellyel megnyertük ezt a választást! Köszönöm a családomnak is a mérhetetlenül nagy segítséget, hiszen ők mindvégig mellettem álltak, és segítettek. Engedjék meg, hogy gratuláljak a két Francisnek az elért eredményéhez, mindketten kiválóan teljesítettek, remélem, ezt csak fokozzák a pártunk érdekében.

Az elmúlt napokban, amióta itt kampányoltam, megértettem, mit jelent a déli vendégszeretet, megértettem, hogy miért annyira befogadóak a greene-i polgárok, azt kérem, tartsák meg ezt a jó szokásukat…GEORGE, GEORGE, GEORGE, GEORGE…Tartsák meg a jó szokásukat, amikor novemberben választani kell. Habár azt mondják, hogy Greene kék megye, azaz progresszív elnököt, szenátorokat és képviselőket fog magának választani novemberben, de remélem, Önök bebizonyítják, hogy ez nem így van! (óriási ováció)

De most nem szabad megállni, most tovább kell menni. Folytatni kell a kampányt Burkhillben, és folytatni kell a kampányt azokban a megyékben, ahol szuperszombaton választanak a konzervatív szavazók maguknak elnökjelöltet, hogy győzelmeimmel minél hamarabb egyesíthessem a pártot, és felvehessem a versenyt Frank Underwooddal! (óriási taps)

Köszönöm, hogy eljöttek!

Isten áldja Greene-t, Isten áldja Hamiltont és egész Cironiát!

Nagy győzelmet aratott a reformpárti elnökjelöltek vitájában Francis Wright, akit a greene-i reformpárti szavazók 53 százaléka látott a legjobbnak a vitában – legalábbis egy felmérés szerint. A válaszadók ötven százaléka szerint ő volt a legjobb a vitán, és felülmúlta a nézők és a hallgatók ötven százalékát. Hasonlóan ennyien gondolják a konzervatív táborból, hogy jó válaszokat adott a kérdésekre, és 100 százalék értett egyet azzal a kitételével, hogy helyes dolog támogatni Kelet-Európát a szovjetekkel szemben.

Második helyen Francis Blank volt nagykövet végzett, a válaszadók 33 százaléka szerint ő volt a legjobb. A válaszadók 50 százaléka szerint ő adta a legjobb válaszokat a vitában feltett kérdésekre, szintén a felük ért egyet az Izraellel kapcsolatos véleményével.

Utolsó helyen George Taylor és Barnabas Collins végzett, őket csak a reformpárti voksolók 8-8 százaléka látta a legjobbnak. Mr. Collins tervét, miszerint a ciron vállalatoknak Európába kellene befektetni, a válaszadók mindegyike elutasította, és a felük szerint alul is múlta a várakozásaikat a belforti vállalkozó szereplése. Annak ellenére, hogy a vitát figyelők fele szerint George Taylor volt a legjobb, és minden válaszadó szerint ő adta a legjobb külpolitikai tervet, de csak ötven százalékuk értett egyet azzal, hogy Cironiának elég a Karib-térséggel foglalkozni kezdetben. Mindezek mellett őt látták a leginkább személyeskedőnek, a leginkább tisztességtelennek, és a válaszadók szerint nem volt igaza Mr. Taylornak, amikor Thomas Blackwell moderátort kritizálta.

Azt még nem lehet lemérni, hogy mennyire fogja befolyásolni az előválasztás eredményét a vita, de ha igen, az komoly előnyt jelenthet a szociális konzervatív Francis Wrightnak, George Taylornak és Barnabas Collinsnak el kell gondolkodnia, hogy miként tudnak változtatni a vitaszereplésen.

John Stetton: Jó napot kívánok, ez itt az MSC választási különkiadása. Mai vendégünk Francis Blank, a Reform Párt egyik elnökjelöltje Oaklandból. Jó napot kívánok!

Francis Blank: Jó napot kívánok! Örülök, hogy itt lehetek.

John Stetton: Nagykövet úr, Monroe-ban második lett, Denfieldben harmadik, mire számít Greene-ben?

Francis Blank: Hát ha vicces szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy negyedik leszek, biztosan. (Nevet) Komolyra fordítva a szót, nem tudok konkrétumot mondani. Nem tudom, hogy a második vita mennyire fogja befolyásolni az eredményt, és azt sem, hogy a sajnos enyhült kampányalapom mekkora hátrányból indít. Azt kell mondjam, csodára nem számítok, de azért bízok az emberek józan ítélőképességében.

John Stetton: Eddig nem látszik, hogy felszántaná Greene megyét, kíván még kampányolni? A felmérések alapján a függetlenek nagy hányada Önt támogatja.
Francis Blank: Valóban nem estünk túlzásba. (Nevet) Ha minden jól megy még kitűzésre kerül pár plakát, és rádióhirdetések is tervben vannak.

John Stetton: Szóval nem kíván személyesen kampányolni?

Francis Blank: Hát, ha nem késem le a buszt, akkor még arra is sor kerülhet akár!

John Stetton: Azért kérdezem, mert még Burkhill következik, ahol minden oddsz szerint George Taylor az esélyes, és aztán szuperszombat, amikor az Ön megyéje is szavaz, és amire bejelentette igényét Mr. Taylor is. Képes lesz megvédeni, és nyerni?

Francis Blank: Mr. Taylor kedves, hogy ennyire érdeklődik drága szülőföldem iránt, de nem fogom könnyen adni magam. Ez a szuperszombat akár az egész előválasztást is eldönthetni, ha nem lépünk fel eléggé, úgyhogy mindenképpen fokozni fogjuk a kampányunkat. Körbejárunk, plakátolunk, szórólapozunk. Nem adjuk fel!

John Stetton: Ha tegyük fel, elveszti Oaklandet, felfüggeszti a kampányát?

Francis Blank: Nem szeretnék erről egyelőre nyilatkozni. Ez több mindentől is függ.

John Stetton: Még két témában kérdezném a véleményét. Az ismét nagyon személyeskedőre és tüzesre sikeredett előválasztási vitában Ön arról beszélt, hogy minden támogatást meg kell adni a zsidóknak, kivéve a fegyveres támogatást nem. Miért nem adna fegyveres segítséget?
Francis Blank: Ha jól emlékszem, már pedig a memóriámmal még nincsenek gondok, azt ott is említettem, hogy azért nem nyújthatunk fegyveres segítséget, mert az országunk egyszerűen nem áll készen még ilyesmire. Újszülött nemzet vagyunk, merész lenne már most a szolgálatunkat ígérni. Menedéket, és nemzetközi támogatást örömmel nyújtunk, és ki fogok állni a zsidók mellett, ahol csak tudok, de Cironiától többet senki nem várhat el jelen pillanatban.

John Stetton: Még egy kérdésem lenne. Kommentálná az atlantai eseményeket? Hogyan éljünk tovább, lehet-e számítani hasonló eseményekre?

Francis Blank: Mélységesen megrendítő, ami Atlantában történt. Nem tudom, mi veszi rá polgártársainkat, hogy ily alpári cselekedetre vetemedjenek, de a híresztelések szerint a rasszista megnyilvánulásai lehetnek a háttérben. Nem áll módomban megítélni, hogy ebből mennyi igazság, de az ilyen és ehhez hasonló esetekből még nagy gondok lehetnek a jövőben. A feketék és nem feketék kérdése úgy érzem még évtizedekig téma lesz. Remélhetőleg a helyzet nem fog romlani, csak javulni.

John Stetton: George Taylor elnökként felülvizsgálta Hamilton rendőrkapitány ügyeit. Ön?

Francis Blank: Hogy rendesen megértsük az ügyet, mindenképpen szükséges lenne, ha a helyzet mindkét oldalát alaposan megismernénk. Úgyhogy igen, szerintem is kell egy vizsgálat a kapitány felé.

John Stetton: Nagykövet úr, köszönöm szépen, hogy nyilatkozott!

Francis Blank: Én köszönöm a lehetőséget!

Folytatódik a harc a Progresszív Párt és a Reform Párt jelöltjei között annak érdekében, hogy megnyerjék maguknak Greene-t. Mindkét oldalon komoly erők indulhatnak be, hogy kiharcolják a győzelmet

A Progresszív Párt oldalán Ed Glovernek nagyon kell ez a győzelem, hiszen a monroe-i kaukuszon harmadik, a denfieldi előválasztáson második lett. Greene megye déli, ami sokkal inkább Glover terepe, mint Frank Underwoodé, habár kiélezett a csata. Egy nemrégiben, a denfieldi választások után készített felmérés szerint Ed Glover a voksok 35, Frank Underwood 31 százalékát szerezné meg, Weser a harmadik 17, Carter az utolsó 10 százalékkal. Tehát ha sikerül Glovernek egy kemény kampánnyal maga mellé állítani a helyi lakosságot, azzal újra pozícionálhatja magát, és új lökést adhat a kampányának, és kivédheti Underwood menetelését is, aki várhatóan Burkhillben győzni fog. „Azért is nagyon fontos lenne számára a győzelem, mert így átveheti a vezetést a delegáltak számában is” – állítja Paul Thompson egyetemi tanár, szociológus. Nagyon fontos, hogy Greene-ben a győztes mindent visz elvét alkalmazzák a progresszívak, ami annyit tesz, hogy ha Glover egy szavazattal is nyer, hatvan felé nő a küldöttei száma, és ezt megőrizheti a szuperszombatig, amikor a akár három vagy négy megyében is győzhet. „Úgy kell most Mr. Glovernek ez a győzelem, mint egy falat kenyér” – állítja Thompson.

Hasonlóan agresszívan kampányolhat Underwood is, hiszen ha itt sikerül megmutatnia, hogy képes győzni, akkor Ed Glover esélyei rohamosan csökkennek, mert kampányolhat azzal, hogy őt a déli progresszív szavazók is elfogadják – jobban, mint Glovert.

A Reform Párt oldalán szintén nagy küzdelem várható. A hamiltoni vita előtt készült felmérés szerint továbbra is George Taylor vezet 43 százalékkal. Második helyen Francis Wright áll a voksok 22 százalékával. Harmadik Francis Blank 18 százalékkal, negyedik a 11 százalékot szerző Barnabas Collins. Anna Rosenfield támogatottsága 3 százalékos, míg a bizonytalanok aránya 4 százalék. Ha hozzáadjuk a függetleneket, akkor Taylor 41, Blank 22, Wright 20, Collins 10 százalékot szerezne. Rosenfieldet három százalék támogatná, ugyanennyi a bizonytalanok aránya.

„Nagyon érdekes, hogy a független szavazók Francis Blank mellett állnak, ami nagyon átalakíthatja a választási eredményeket” – véli Mr. Thompson. A felmérésben a függetlenek, valószínűleg azért, mert a szomszédos megye Oakland, hozzávetőleg 60-70 százaléka Mr. Blankre szavazna. „Ha képes egy nagyon aktív és agresszív kampányt folytatni, képes lehet megfordítani az állást, és ez nagy lökést adhatna a kampányának.” Ha itt sikerülne nyerni, az lökést adhatna szuperszombatra, amikor Oakland is szavaz, és amire Mr. Taylor is bejelentette az igényét. Ahhoz, hogy életben tartsa a kampányát, Blanknek mindenképp nyernie kell a megyéjében.

A másik nagy esélyes lehet Francis Wright is, aki mellett a vidék áll. Habár felröppentek olyan pletykák miszerint Mr. Wright most nem is akar elnökjelölt lenni, hanem valamelyik mérsékelt jelölt alelnökjelöltjeként vagy Walker megye szenátoraként látná magát szívesen, ahhoz, hogy ezt elérje, jó eredményt kell elérnie. „Az establishment mozgalomhoz tartozó jelöltek inkább egy olyan alelnökjelöltet választanak, aki hozzájuk áll közelebb, és tőlük nem karizmatikusabbak. Wright viszont nagyon karizmatikus. Szóval az általa remélt posztokhoz is keményen meg kell harcolnia, és a szuperszombat előtt csak itt van esélye nyerni.” – véli Thompson.

„George Taylornak van egy nagy gyengéje az előbbi előválasztásokhoz képest: miközben mindkét városban a megye választópolgárainak nagyobbik felét egy-egy város fedte le, itt Hamiltonban, az establishment központjában, csak a választópolgárok ötöde él csak, és míg Denfieldben zárt előválasztás volt, itt nyitott, és a függetlenek Blankre szavaznak.” Véleménye szerint a mérés megint torzíthat, ahogy sok esetben az már bebizonyosodott. „Jelen pillanatban nem lehet látni azt a biztos többséget Mr. Taylor mögött, amit a számok mutatnak, és a fentebb említett kutatásban még nincs benne a hamiltoni vita eredménye és lecsapódása” – legalábbis Thompson szerint.

Barnabas Collinsnak is most már meg kell mutatnia magát, hogy versenyben maradhasson. Ahogy a vitában is aktívan részt vett, ugyanezt kell hoznia az utcákon is a szakértőnk szerint.