Média cikkek

Mia Cristal bejelentette,hogy csatlakozik Francis Underwood kampánycsapatához. Ezután,így nyilatkozott lapunknak:  "Már régóta figyelem Francis Underwood munkásságát. Úgy gondolom,hogy mindkettőnknek hasonló a hozzállása és a céljaink is ugyanazok.Mikor felkért,hogy legyek a kampánycsapat tagja és harcoljak mellette egy új nagyszerű Cironiáért,nagyon örültem és így együtt jobbá tesszük Cironiát!"

Thomas H. Black: Jó estét kívánok a nézőknek. A mai este is eljött, amikor a Reform Párt jelöltjei a második vitanapot is megtarthatják. Én Thomas Blackwell vagyok. És akkor ne is húzzuk az időt, jöjjenek a jelöltek! A Reform Párt vezetése úgy határozott, hogy azok vehetnek részt a mai vitán, akik az eddigi előválasztáson delegáltakat szereztek. Akkor jöjjenek is a jelöltek, abban a sorrendben, ahány delegáltat szereztek: George Taylor, Francis Wright, Francis Blank, és Barnabas Collins.

George P. Taylor: Kedves Nézők! Újabb fordulóponthoz érkeztünk. A mai napon arról fogunk vitázni a többi jelölttel, hogy milyen külpolitikai vonalvezetést képviselnénk, ami nagyon fontos. Az elmúlt hetekben már két megye konzervatív lakossága is kifejtette a véleményét, hogy kit szeretnének látni a Reform Párt elnökjelöltjeként a nyári konvenció után. Remélem, hogy ebben a másfél órában sikerül dönteniük abban, hogy melyikünk a legalkalmasabb a nemzetbiztonsági és diplomáciai kérdések kezelésére, ezzel is segítve a még dönteni nem tudókat.

Francis J. Wright: Köszöntöm a kedves nézőket, és tisztelettel Üdvözlöm kedves Elnökjelölt-aspiráns ellenfeleimet is a mai vitán, amely kiemelt fontosságú, mivel a külpolitika a fő témája. Engedjék meg, hogy jó Walkeri szokás szerint bemutatkozzam, majd férfiasan képviseljem az álláspontomat, ami az ország érdeke. Francis J. Wright a becsületes nevem, Walker megyében születtem, jogi diplomával rendelkezem, jelenleg a fő szakterületem a nemzetközi jog és a diplomácia.

Francis Blank: Jó estét kívánok! Nagy megtiszteltetés, hogy ismét a nagyérdemű előtt szállhatok ringbe. A külpolitika nem is kérdéses, hogy a szívemhez közel álló téma. Évekig diplomataként munkálkodtam, és nem meglepő, hogy ragadt is rám valami a szolgálatom alatt. Remélem ezt ma este az Önök számára is képes leszek bizonyítani. Nagyon izgatottan tekintek előre erre a mai vitára is, és sok sikert kívánok mindenkinek!

Barnabas Collins: Csillagos jó estét kívánok a kedves nézőknek, valamint elnökjelölt-aspiráns ellenfeleimnek. Nos, ha valakiben felmerülne az a kérdés, hogy mégis ki lennék, röviden elmondom. Barnabas Collins a becsületes nevem, üzletember és politikus vagyok, Mr. Benjamin Gates a nagyhírű milliárdos jobb keze és patronáltja. Igazán érdekes vitának nézhetünk elébe, ugyanis a szívemhez közel álló téma, a külpolitika van terítéken. Nos, mondandóm végén, sok sikert kívánok valamennyiünknek!

Thomas H. Blackwell: Most, hogy mindenki megjelent a vitán, kezdhetjük is! Mint már a jelöltek is említették a mai témánk a külpolitika, melybe sok minden beletartozhat. Első körben minden jelölt két percet kap a programjának bemutatására. Az előző sorrendet tartjuk!

George P. Taylor: A külpolitika talán egyike a legkomplikáltabb dolognak, amivel egy politikus találkozhat, hiszen itt a diplomáciával összeér a gazdaság is. Az én külpolitikai alapvetésem az, hogy Cironiának Washington-barát külpolitikát kell folytatnia, de mégis önállóan kell döntenünk a legfontosabb ügyekben. Persze ennek lépcsőfokai vannak. 1. Tárgyalunk az amerikai kormányzattal, hogy miként valósuljon meg a kiszakadás, ez több évig is eltarthat. 2. Kialakítjuk a Kongresszussal együtt a legfontosabb külpolitikai célokat, amelyek mentén Cironia jövőjét lehet építeni. Ennek nagyon fontos alapja, hogy miként képzeljük el a jövőnket a térségben, mely államokkal kívánunk gazdasági, külgazdasági viszonyt kiépíteni, melyekkel nem. 3. Belépünk ez ENSZ-be, amelyet ugyan nem tartok a legjobban működő szervezetnek, de fontos része lehet a nemzetközi térben. De ezeken felül vannak még olyan fontos kérdések, minthogy mit képviseljünk Európában, hogy viszonyuljunk a Közel-Kelethez. Hiszek abban, hogy a külpolitikának kurzusokon átívelőnek kell lennie. Legalábbis ezt képviselem.

Francis J. Wright: A külpolitika az én programomban is kiemelt prioritást élvez. Hazánk, a Ciron Köztársaság földrajzilag egy fontos stratégiai ponton terül el. Közel van az USA, a Karibi-térség, illetve Európa sincsen olyan messze, mint gondolnánk. Az én elképzelésem középpontjában is az Amerikai Egyesült Államokkal történő remek kapcsolatra való törekvés áll. Hogy miért? Ez az ország az, amelyik védi az alapvető emberi és polgári jogokat szerte a világban, ez az ország az, amelyik a legerősebb hadsereggel rendelkezik, és ez az államszövetség az, amelyik harcol a kommunizmussal szemben. Ebben a tekintetben tehát nem csupán gazdasági szempontból nemzeti érdek a Washington-barát külpolitika, hanem diplomáciai és politikai szempontból is. Ami Európát illeti, úgy gondolom, nem szabad icolacionista politikát folytatnunk ezzel a kiemelten fontos kontinenssel kapcsolatban. Tartani kell a kapcsolatokat a demokratikus barátainkkal, gazdasági kapcsolatokra is törekednünk kell, illetve ki kell állnunk a demokratikus erők ellen Kelet-Európában, ahol hatalmas a veszedelmes bolsevikok fenyegetése. Támogatom a belépést az ENSZ-be, hiszem, hogy hatékonyabb lesz a népszövetségnél és velünk együtt pedig még jobbá válhat. Egy szó, mint száz: USA barát külpolitika a nemzeti érdekünk, Nem szabad izolacionista politikát folytatni Európával kapcsolatban, de ami a diplomáciámban a legfontosabb: Mindig minden körülmények között a békére fogok törekedni szerte a világon.

Francis Blank: Ha külpolitikáról van szó, akkor nem lehet egy kalap alá venni mindent. Kisebb kérdésekre bonthatjuk le a témát, amelyek összességében egy egységes rendszert próbálnak meg alkotni. Egykori anyaországunkkal, az Egyesült Államokkal, mindenképpen barátságos viszonyt kell ápolnunk. Ez egy békés elválás, semmi szükség izolációra és haragoskodásra, főleg, hogy az USA kérdés nélkül a legnagyobb gazdasági partnerünk fog maradni a szétválás után is. A kérdés már csak annyi, mennyire akarunk befolyást adni az Államoknak. Ebben azon a véleményen vagyok, hogy a szuverenitásunk legyen az első szempont - aztán az, hogy gazdaságilag, mi tesz jót nekünk. Monetáris például szempontokból lehet nem ártana a dollárnál maradni, mint pénznem, és ez ügyben egyeztetni az Egyesült Államokkal. Sam bácsi mellett feltehetőleg a legnagyobb partnereink a jövőben a többi amerikai ország lesznek, valamint az európai hatalmak. Mindenképpen, minél hamarabb ki kell építeni ezekkel az államokkal egy működő külképviseleti kapcsolatot, és számunkra legkedvezőbb feltételek mellett kereskedelmi egyezményeket kötni velük. Ha elismert ország akarunk lenni, meg kell sürgetnünk az ENSZ-be való betagozódásunkat. Addig sok nemzet nem fog ránk tényleges partnerként tekinteni, amíg erre nem kerül sor. Ami a keletebbre fekvő területeket érinti - itt lépnek be a komplikáltabb viszonyok. Én, mint magát konzervatívnak valló ember, nem kívánok semmiféle egyezkedésbe kezdeni a bolsevik kelettel, a minimumra kell venni a velük történő diplomáciai akciókat. Természetesen magunkra haragítani sem volna okos dolog egy szuperhatalmat, de ez nem jelenti azt, hogy le kell feküdni a szovjeteknek. Nem, távol kell tartani magunkat a vörös veszedelemtől. Afrika és a Közel-Kelet fejletlen régió, de hiszem, hogy az évek során erősebb gazdasági partnerekké nőhetik ki magukat. Az európai nagyhatalmakkal pontosan ezért is kell jó viszonyt ápolni. Izrael létrejöttét támogatni kell, és miután függetlenné vált a zsidó államalakulat, biztosítani kell őket arról, hogy bennünk egy hosszú távú partnerre találhatnak. A Távol-Kelet szép és mesés, de valószínűleg velük lesz a legkevesebb okunk bonyolultabb egyezményekbe belemenni. Elsődlegesen nem élvezhetnek prioritást. Köszönöm.

Barnabas Collins: Hazánk, a Ciron Köztársaság a múltból adódóan szoros kapcsolatot ápol az Egyesült Államokkal. Ezt a kapcsolatot mindenképpen fent kell tartani, ugyanis mind gazdasági, mind politikai szempontból ez válhat a leginkább hasznára Cironiának. Most, hogy a háború véget ért és elkezdődött az újjáépítés szerte Európában megnyílt a lehetősége annak, hogy gazdaságilag hatalmas befolyásra tegyünk szert a kontinensen. Európa lesz a ciron multinacionális cégek földje!Kiemelt fontosságú a hitleri uralom alól felszabadított Németországnak. Ugyanis rendelkezésre áll a megfelelő szakképzettségű munkaerő, ami nélkülözhetetlen egy sikeres leányvállalat létrehozásához. Kelet-Európa is hasonlóan jelentős, azonban a szovjet bolsevik befolyás miatt véleményem szerint nem érdemes erre a régióra koncentrálni. A gazdasági kapcsolatok mellett magát a jó viszonyt is el kell érnünk a nyugat-európai hatalmakkal. Összegezve: Fent kell tartani és tovább kell építeni a kapcsolatunkat az Egyesült Államokkal, a nyugat-európai hatalmakkal szintúgy, valamint erős gazdasági befolyásra kell szert tennünk Európában, különösen a hatalmas potenciállal rendelkező Németországban! Köszönöm.

Thomas H. Blackwell: Most, hogy mindenki ismertette programját, következhet a következő kör. Ebben a körben mindenki egy kérdést kap tőlem, az alapján, amit a programjában elmondott. Most jelezném előre, hogy az idő rövidsége miatt nem lehet itt reagálni a másik programjára, válaszára, ezt a végén egy két percben mindenki megteheti majd. Az első kérdésem Taylor úrhoz szól: Említette, hogy a Kongresszussal kell kialakítani, hogy mely országokkal kívánunk külkapcsolatot, illetve gazdasági kapcsolatot kialakítani. Nyilván természetesen, mint leendő Elnök, Önnek is van elképzelése. Mely országok lennének prioritások az Ön külpolitikájában? Európa, Afrika, Dél-Amerika? És itt kérem elsősorban az Egyesült Államokon kívül kikre gondol, erre irányul a kérdésem.

George P. Taylor: Én elsősorban a Karib-térségre koncentrálnék, hiszen ez a mi térségünk. De nem hagyhatom ki, hogy elmondjam a véleményem a jelölttársaim programjáról. Francis Blank maradna az amerikai dollárnál. Nos, Francis, akkor sose lennénk valóban szuverének, ha egy másik ország jegybankja nyomtatna nekünk pénzt. Ez véleményem szerint működésképtelen, mint ahogy Barnabas felvetésével is vitatkoznék, amiben arra ösztönözné a ciron cégeket, hogy Európába vigyenek befektetéseket. Akkor mi lesz Cironiával? Fontosnak tartom, hogy rendezzük a viszonyunkat Kubával, ami fontos felvásárlója lehet hazánk agrártermékeinek és ipari termékeinek egyaránt, de az is fontos, hogy ebben a nehezen összeálló térségben miként tudunk olyan állandó és erős szövetségeseket találni, akik hosszabb távon segítik Cironiát, és alkalomadtán mi is őt. Természetesen azt kikötöm, hogy szélsőjobboldali junták vezetőivel nem kívánok egy asztalhoz ülni, nem kívánok Argentína vezetőivel diplomáciai kapcsolatot létesíteni. Nagyon nehéz feladat lesz kijelölni a helyes irányt, ezért is gondolom, hogy ehhez szükség lesz a Kongresszus bizottságaira is.

Thomas H. Blackwell: Hát hallottuk a választ, és a kérésem ellenére már most a kritikát is. Válaszra időt nem tudok adni pluszban, de ha a kérdések mellett marad ideje a feleknek, akkor reagálhatnak, illetve akkor a többieknek is lehetősége van véleményt mondani mások programjáról, de csak abban a két percben, ami a válasz alapján rendelkezésére áll.  Második kérdésem Wright úrhoz szól.

George P. Taylor: Én úgy gondolom, a választók vitát akarnak hallani, és nem azt, hogy egymás mellett elbeszélgessünk (mosolyog).

Barnabas Collins: Meglehet, hogy vitára kíváncsiak, de nem hinném, hogy az Ön és a szabályok közti összetűzésre.

George P. Taylor: Az eddigi előválasztások engem igazolnak, nem Önt.

Thomas H. Black: Hát az előző vitát sem Ön nyerte Taylor úr. De most Wright úré a szó. Említette, hogy ki kell állni Kelet-Európai demokratikus barátainkért. Ez akár demokratikus pártok külső támogatása is lehet? Esetleg komolyabb Kelet-Európai konfliktus esetén akár egy katonai segítségre is, Cironia részéről?

George P. Taylor: Frank vitát nyer, én választást.

Thomas H. Blackwell: Most Wright úré a szó, most egy kicsit maradjon csöndben.

Francis J. Wright: Köszönöm szépen a szót, Black Úr! Próbálom magamnál tartani egy kis ideig, ha Taylor úr hagyná, de most az arroganciát és a tiszteletlenséget fontosabbnak tartja, úgy látom. Az én esetemben tudni kell, hogy határozottan antikommunista vagyok, a bolsevikokat a földbe kell döngölni, természetesen idézőjelben, és az egész világ elemi érdeke az, hogy Európából kiűzzük a barbár és gonosz kommunistákat. ez nálam nem gazdasági érdek, nem akarok tisztességtelenül meggazdagodni a leharcolt és szerencsétlen embereken, mint Collins Úr, aki ezze a kijelentéssel elnyerte a legönzőbb és leg elvtelenebb kapitalista címet a mai vitán.  Ami a kérdést illeti a Kelet-Európai demokratizálódás elősegítésével kapcsolatban, úgy gondolom, a diplomácia tárháza nagyon széles, rengeteg eszköz áll a rendelkezésünkre, és az USA-val karöltve kell harcolnunk a demokráciáért a kommunizmus ellen. Azonban katonai konfliktusba ok nélkül sohasem sodornám bele a hazámat, mindig a nemzeti érdekeket tartom szem előtt. Azonban diplomáciai esetleges menedékjog-segítség, vagy anyagi támogatás esetleg szóba jöhet.

Thomas H. Blackwell: Blank úr következik. Említett, hogy az ENSZ-be kell belépnünk, hogy elismert ország legyünk. Azonban látjuk, hogy ma egy ország nemhogy az elismerésért, de a létért küzd. Gondolom tudja, hogy Izralere gondolok. Ön mennyire támogatja a zsidó állam létrejöttét? Teszem fel ezt a kérdést annak tükrében, hogy Warding úr kampánya felfüggesztése miatt Ben-Gurion kilátásba helyezte más politikus támogatását. Ön szívesen venné a zsidó államért harcolók vezetőjének támogatását, még ha ez esetleg katonai támogatást kér is cserébe? Milyen véleményen van a Közel-Keleti állapotot illetően?

Francis Blank: Mielőtt válaszolnék a kérdésre, hadd jegyezzek meg valamit. Mr. Taylor ismét nagyon jól illusztrálja milyen szabály- és rendkövető ember. Az arrogancia és önfényezés valóban fontos tulajdonsága egy jövendőbeli elnöknek... Vagy erről inkább döntsenek az emberek. Tényleg ilyen vezetőre van szüksége ennek az országnak? Ez az Önök döntése. Persze szórakoztatónak véltem a műsorvezető úrral lefolytatott külön vitáját, de Taylor úr lassan már annyira kifogy a vele szópárbajra hajlandó ellenfelekből, hogy a parkban a fákkal is le fog állni vitatkozni. Gondolják meg, amit mondtam. Normális hozzáállás ez?  Úgy vélem több kitérést nem is érdemel a dolog, szóval rátérnék a lényegre, a kérdésre. Nem titkolom, hogy erősen Izrael-párti politikus vagyok. A médiában megjelent nyilatkozatomban is egyértelműen jeleztem, támogatom a zsidó állam létrejöttét. Nem szeretem, amikor arra terelik szándékosan a szót az emberek, hogy erőszak és fegyverkezés, és hogy ez mekkora ellenkezés a világbékével szemben. Vajon hol voltak ezen urak az elmúlt években? Minden tiszteletem, de kétlem, hogy egy koncentrációs tábor mélyén. Egy nép, amely ennyit szenvedett, hezitálás nélkül megérdemli a szabadságát, önállóságát. Mi is kiharcoltuk, akkor ők miért ne érdemelhetnék ezt meg, bármi áron is? Ben-Gurion egy bátor és merész vezető, de egyben egy igazi hazafi is. Amit a népéért hajlandó megtenni, az érthető és ahelyett, hogy egyből le kellene hurrogni, talán meg kellene próbálni az ő szemével látni a helyzetet. Senki sem akar háborút. De ha nincs más út, Önök mit tennének? Izraelnek létre kell jönni, és létre is fog jönni. Hogy miképp, az a jövő zenéje. Hogy támogatnám-e katonákkal egy elnyomott nép felszabadulását? Ez sajnos nem ilyen egyszerű. Jelen pillanatban a hadseregünk is egy hatalmas kérdőjel, de ha valaha ütőképes haderővel rendelkezünk, és úgy látja a szükség, hogy a szabadság eszméjének veszélyeztetését meg kell gátolni, szerintem nekünk az a kötelességünk, hogy segítsünk. Persze kis nemzet vagyunk, csodákra nem leszünk egymagunk képesek, ezért úgy vélem, ebben is fontos lehet az Államokkal való együttműködés.

George P. Taylor: Egy normális elnökjelölt járja Cironia településeit és kampányol, nemcsak a szavazatokra vár.

Barnabas Collins: Egy normális neveltetésű felnőtt ember elfogadja, hogy nem kapott szót és hallgat...

Thomas H. Blackwell: És végül Collins úr következik. Említett, hogy Németországban lát fantáziát. Ha oda koncentráljuk e gazdasági erőnket, akkor mi lesz a hazai vállalkozásokkal? Vagy hogyan gondolta ezt a gazdasági lehetőség kihasználását Németországban?

Barnabas Collins: Nos, ha sikerül Németországban befolyást szereznünk gazdasági téren és kihasználjuk az olcsó munkaerőt, akkor az a hazai cégeknek kedvez. Miért jó ez? A hazai cégek képesek lesznek ezáltal a fejlődésre és fejlesztésre. Cironiában magas szakértelmet igénylő modern termékeket állíthatunk elő. Természetesen mindezzel együtt járnak a magas bérek és ne feledjük az adókat, ami az államot erősíti. Visszatérve Németországra, nem csak ott, hanem szerte Európában terjeszkednünk kell, csak kiemelt példaként használtam a vesztes háború után önmagát kereső országot.

Thomas H. Blackwell: Úgy látom sok érdekesebb és színesebb, valamint informatívabb, ha vitát látunk. Így a következő körben - a korábbiakkal ellentétben - mindenki két percet kap, hogy véleményezze a másik programját. A sorrend a következő: Taylor, Wright, Blank, Collins.

George P. Taylor: Köszönöm! Azt hiszem, a helyzet ennél komplikáltabb, mint amit Frank Wright felvetett. Cironiának arra se forrása se szüksége, hogy földalatti mozgalmakat támogasson. Szívesen az emlékezetébe idézném, hogy épp csak megkezdődött béke, és ezekben az országokban működnek demokratikus pártok, és voltak demokratikus választások. Persze ez fontosabb más érdekeltségeinknél. Francis Blank mondandójára is reagálnék. Izraellel kapcsolatban egyetértünk, én is kiállok Izrael mellett, támogatom David Ben-Gurion szabadságharcát, akire én felnézek, és mély tiszteletet érzek iránta, aki hazát keres sokat szenvedett népének. Cironia minden politikusának a nemzetközi térfélen harcolni kell Izrael létrehozásáért az arab országok ellenében, de! Cironia nem adhat sem pénzügyi sem katonai forrást a britek elleni harchoz, hiszen abból könnyedén katonai bonyodalom lenne, nekünk meg a itt élőket kell képviselni. Barnabas Collins megalomán terveket dédelget, amelyek teljesen inkorrektek. Nézze, recesszió van, Cironia vállalatai és munkásai nélkülöznek, és szerintem nekünk az a dolgok, hogy a ciron cégek itt fektessenek be, ne német munkásoknak adjanak bért. Sőt továbbmegyek, nekünk kell idecsábítani más cégeket, hogy Cironiába fektessenek, mindezt a gazdaság teljes manipulációja nélkül.

Thomas H. Blackwell: Wright úr következik.

Francis J. Wright: Ahogy nézem, Taylor úr a hatalmas egójával foglalatoskodva mellett nemcsak az illemtani szabályokat képtelen betartani, hanem a szövegértéssel is vannak problémái. Az esetleg szót használtam a demokratizálódás anyagi forrásokból történő elősegítése kapcsán, és világosan leszögeztem, hogy csakis mindig a mi nemzetünk érdekeit tartom szem előtt. Azonban ennek ellenére azt kell mondanom, hogy Taylor úr külpolitikájának Washington és ENSZ barát körvonalaival egyetértek, amit fontosnak tartok megjegyezni az az, hogy a szuverenitásunk megőrzése alapvető fontosságú.

George P. Taylor: Még jó, hogy valamiben egyetértenek velem a többiek (nevet).

Francis J. Wright: Blank úr elképzeléseivel sincsenek különösebb aggályaim, például Izrael kapcsán sem. Egyetértek azzal, hogy Izraelnek létre kell jönnie, és a Közel-keletet pedig stabilizálni kell a kommunikáció és a diplomácia eszközeivel. Ott, abban a tűzfészekben nagyon óvatosnak kell lennünk, és nagyon óvatosan kell nyilatkoznunk is, mivel akár a hadsereg szó is kiválthat egy katonai konfliktust ha rossz  helyen és rosszkor mondják. Barnabas Collin külpolitikai programját hallgatva rengeteg minden eszembe jutott, csak az nem, hogy ez az ember ciron hazafi lenne normális, akceptálható, hiteles és széleskörű külpolitikai programmal. Collin Úr csakis arra vágyik, hogy a szerencsétlen német embereken, akik 50 éven belül 2 világégést is megszenvedtek, meggazdagodjon. Ez szégyenteljes és elfogadhatatlan, pláne megvalósíthatatlan. Jelenleg Cironiára kell koncentrálnunk, itt kell beruháznunk és munkahelyeket teremtenünk, kereskednünk. Ide kell a tőke!

Thomas H. Blackwell: Blank úr, Ön jön!

Francis Blank: Alapvetően nem teljesen őrültség Taylor úr programja, de csak félve mondom, nehogy itt túlságosan magára vegye a bókokat. Ismerjük milyen. Sok dologban egyetértünk, ENSZ fontossága, Izrael, és az USA jelentősége a jövőnkre nézve, ezek mindkettőnk számára fontos programpontok. A különbségek pedig meglepő, de nem jelentősek. Egyedül a modorával illene valamit kezdenie, mert a külföldi vendégek nem hiszem, hogy olyan türelmesek lennének mint Blackwell úr... A kommunizmust én is a világon élősködő fertőnek tartom, Wright úr, de jelen pillanatban talán nem kellene kiugranunk a saját kereteink közül. Elég itthon, és a közvetlen szomszédunkban odafigyelnünk, Kelet-Európa számunkra nem lehet tényleges külpolitikai akciók színtere. Egyelőre legalábbis még nem.

(Taylor legyint egyet)

Francis Blank: Collins úr pedig megijeszt, hogy őszinte legyek. Ez a hozzáállás nem megengedhető nemzetközi szinten. Nem kizsákmányolók vagyunk és élősködők. Hagyjuk szegény háború viselte európaiakat felépülni sebeikből. Embertelen őrültségnek tartom, hogy ott pazaroljuk el az értékes erőforrásainkat és időnket, miközben idehaza és a közvetlen szomszédságunkban sokkal fontosabb lehetőségeink akadnak.

Thomas H. Blackwell: És végül Collins úré a szó!

Barnabas Collins: Nos, rövidre fognám magam. Taylor úr, bár kétségtelen modortalanságról és neveletlenségről tett ma tanúbizonyságot, be kell ismernem, hogy egyetértek programjának bizonyos részeivel, gondolok itt az ENSZ-re, valamint az Államokkal való kapcsolatokra. Nehogy azt higgyék, hogy egy "szívtelen kapitalista szörnyeteg" vagyok, jómagam is Izrael mellett állok ki, én is a zsidó nép pártfogója vagyok. Azonban véleményem szerint nem szabad elhamarkodottan cselekedni. Wright úr, megértem, hogy a bolsevizmus nagy ellensége, jómagam is ellenzem, érthető okokból. Azonban nem hiszem, hogy Cironia olyan diplomáciai vagy katonai pozíciókkal rendelkezne, hogy befolyásolhatnánk a kommunista terjeszkedést. Ugyanis Sztálin birodalmat készül építeni, meglátásom szerint az sem kizárt, hogy a felszabadított Kelet-Európai államokat bekebelezi a Szovjetunió annak ellenére, hogy már elkezdődtek ott a demokratikus folyamatok. Blank úr programja se hagy kivetnivalót a számomra, az Izraellel kapcsolatos véleményemet és aggályaimat már korábban elmondtam.

Thomas H. Blackwell: Nos. Most ha akar még valaki mondani valamit, két percben meg is teheti, ami egyben a búcsúzás is a nézőktől. A sorrend marad.

George P. Taylor: A mai este folyamán Önök képet kaphattak, hogy mit gondolok Cironia jövőjéről, hova helyezzük a nemzetközi térben. Fontosnak érzem, hogy keresztény ország vezetőjeként teljes mellszélességgel kiálljunk Izrael ügye mellett, és innen üzenjek Önnek, Benjamin, hogy támogatjuk a harcában. Mellette gondolni kell a térségben betöltött szerepünkre, le kell vezényelni egy elszakadást, amihez csak tapasztalt politikus választhatunk meg, nem olyat, aki semmilyen tapasztalattal sem bír, sem olyat, aki szerint Cironia irányítása olyan, mintha egy vállalatot vezetne. De nem is kell szabadcsapatokat vezetnünk a messzi Európa országaiba. A külpolitika is a ciron lakosság érdekeit kell, hogy szolgálja. Én ezt kívánom tenni. Köszönöm!

Francis J. Wright: Tisztelt Honfitársaim, Kedves Vitapartnereim! Örültem a mai vitának, amely izgalmas és tartalmas volt. Szeretném leszögezni, hogy külpolitikám középpontjában természetesen nem Kelet-Európa áll, csupán nem szeretnék izolacionista politikát folytatni és együtt érzek az ottani nemzetekkel. Nagyon remélem, hogy mindenki számára világossá tudtam tenni azt, hogy a ciron nemzeti érdekek, a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok mellett állok, karöltve, érdek és értékközösségben az Egyesült Államokkal és minden demokratikus országgal. Azt is remélem, hogy higgadtságommal be tudtam bizonyítani, hogy Elnökként teljesen alkalmas vagyok a külpolitika alakítására, több vitapartneremmel ellentétben. Éljen a szabad és szuverén Cironia! Köszönöm szépen a vitát, és a kedves nézők figyelmét!

Francis Blank: Kellemes este volt. Néha vicces, néha komoly, néha pedig könnyed beszélgetésbe csapott át. Nekem tetszett. Azt gondolom, mindenki vázolta nagyjából mit tart fontosnak a jövőben. Azért el kell ismerni, hogy külpolitikai szempontból jóval kevesebb ellentétes vélemény akadt, mint a gazdasági és szociálisból az előző vita során. Ez talán nem is baj, örülök, hogy ellenfeleim is viszonylag helyesen látják Cironia nemzetközi helyzetét. Amit ma meg akartam ismertetni Önökkel, úgy érzem sikerült. A programom az együttműködéseken és az ésszerű, de nem betoji nemzetközi fellépéseken alapszik. Mi többre is lenne szüksége az országunknak? Ki ne látna értékes partnernek egy határozott, megfontolt, és erőt sugárzó nemzetet? Örülök, hogy ez alkalommal többen meg tudtunk jelenni a vitán, és örülök, hogy úgy tűnik, igazán kezdetét vette egy harc az elnökjelöltségért. Nincs kétségem afelől, hogy a Reform Párt fogja adni a következő elnököt. Köszönöm a vitapartnereimnek a részvételt, és köszönöm mindenkinek a figyelmet!

Barnabas Collins: Drága vitapartnereim, annak ellenére, hogy egy kapitalista szörnyetegnek lettem ma megbélyegezve egyesek által, remélem azért a kedves nézők jobban megértették a programom jelentőségét. Fontos, hogy még idejében épüljön ki a ciron befolyás a már említett országokban, ugyanis ha habozunk, könnyen lehet, hogy később csak a csont marad nekünk. Persze, tudom, hogy itthon is fejlődnünk kell, jómagam nem is mondtam, hogy elnökségem alatt erre nem kerülne sor. Nem is szaporítanám tovább a szót, köszönöm a részvételt vitapartnereimnek, valamint a kedves nézők figyelmét! Haladás Cironia!

Thomas H. Blackwell: Én is köszönöm a résztvevőknek és a nézőknek is, hogy kitartottak. Mindenkinek Jó éjszakát és minél többen menjenek el szavazni! Viszont látásra, viszont hallásra!

John Stetton: Jó estét kívánok! Már csak 15 perc van a denfieldi urnazárásig, mi már addig itt elemezzük az elmúlt időszak eseményeit Thomas Blackkal és Edward Kerryvel. Szervusztok!

Edward Kerry: Jó estét kívánok Nektek, és a kedves nézőknek!

Thomas H. Black: Jó estét a nézőknek, és Nektek is!

John Stetton: Első kérdésem a részvételre vonatkozik. A vidéken nagyon gyér a részvétel az eddigi elemzések szerint, míg Warwickban tömöttek a sorok a reformpárti szavazókörökben. Szerintetek mi lehet ennek ez az oka?

Thomas H. Black: Egyértelműen a kampány számlájára írhatjuk. A politikusok a városba koncentrálták a kampányukat, és a vidékre annyira nem figyeltek oda. Ez persze a részvételen is meglátszik.

Edward Kerry: Egyértelműen látszott, hogy Warwickban mindenki sokkal aktívabban kampányolt, mint vidéken, egy-két kivételtől eltekintve. Rengeteg plakátot láthattak az emberek, és sok beszéd mellett számtalan utcafórumon is beszélgethettek a választók az elnökjelöltekkel. Szerintem fontos a személyes kontaktus ebben a kérdésben az okok keresése között.

John Stetton: És ez kinek kedvez szerintetek?

Thomas H. Black: A múltkori eredményekből azt szűrhetjük le, hogy ha a pártokat nézzük, akkor a Reform Párt választói aktívabbak voltak. A párton belül múltkor Taylor profitált belőle. Meglátjuk ma is így lesz-e. Francis Underwodd aktív volt, így a Progresszívaknál megint esélyes lehet.

Edward Kerry: Mindenképpen annak, aki Warwickba koncentrálta a kampányát. Azonban úgy gondolom, ez nem jelent majd fontos aspektust, mivel majdnem minden jelölt hasonló erőbedobással járta Warwickot.

John Stetton: De közben volt egy monroe-i előválasztás. A legutolsó felmérések szerint Underwood és Taylor nyerhet. Taylornak 53 százalékot mértek. Ez szerintetek reális?

Thomas H. Black: Nem is tudom. Egy kicsit soknak tűnik nekem az a szám. Francis Wright is erős kampányt nyomott a városban, ami sok szavazatot hozhat neki. Meglátjuk mi lesz, de ezt kicsit túlzónak találom.

Edward Kerry: Taylor kétségtelenül kiváló politikus, de itt csúnyán felülmérték. Sőt, Wright Úr egy esetben - úgy gondolom jogosan - tisztességesebb és őszintébb kampányra is kérte, ami inkább Wright pártjára vonzotta az embereket, úgy gondolom.

Edward Kerry: Sokan sokkal aktívabb és tartalmasabb kampányt folytattak a Reform Párton belül, mint ő. Gondolok itt nagy beszédekre és jótékonysági rendezvényekre egyaránt.

John Stetton: És pontosan három perce zártak be megyeszerte a szavazóhelyiségek.

Thomas H. Black: Húha. Most lesz igazán izgalmas az este. (mosolyog)
Edward Kerry: Most bújik majd ki a stög a zsákból!

John Stetton: Az első kérdésem még mindig a Reform Pártra vonatkozna. Az nem kaukusz, hanem előválasztás, nem nyitott, hanem zárt, ami azt jelenti, hogy az fog nyerni, aki a párt választóit könnyebben tudja mozgósítani. Ki lehet ez a személy szerintetek?

John Stetton: Tom?

Thomas H. Black: Nem tudom, elég nehéz megjósolni. Eddig egy választáson vagyunk túl, abból azt a következtetést vontuk le, hogy aki aktívan kampányol, az sok szavazatot nyerhet. Itt többen is erős kampányt folytattak. Majd meglátjuk.

Edward Kerry: Én sem szeretnék tippelésbe bocsátkozni, Tommal értek egyet.
John Stetton: Francis Blanknek mennyi esélye lehet?

Thomas H. Black: Látod John, sokkal okosabbak lettünk a mi szakértelmünkkel. (mosolyog)

John Stetton: persze, ha nem találgatnánk, mivel szórakoztatnánk a nézőket? (mosolyog)

Thomas H. Black: Szerintem nem sok. Én úgy látom a ma este Wright ls Taylor közötti versenyről fog szólni a Reform Párt oldalán.

Edward Kerry: Ahogy én láttam, Francis Blank nem folytatott különösebben aktív kampányt az ellenfeleihez képest pedig pláne, nem, tehát harmadik helyre tippelném az eredményét.

John Stetton: Ezzel teljes egészében egyetértek, de nem adhat neki lendületet a váratlan eredménye?

Thomas H. Black: Ha lesz váratlan eredménye. De ezt nem tudhatjuk előre, hiszen akkor nem lenne váratlan. (nevet)

Edward Kerry: Szerintem nem különösebben, nincs információm arról, hogy beszédeket tartott volna, vagy találkozott volna a választókkal Denfield megyében. Úgy gondolom, az embereknek fontosak a szemmel látható és kézzel fogható kampányok, az alapján bíznak meg egy-egy politikusban leginkább. Tehát azt akartam mondani, hogy nem számítok meglepetésszerű, váratlan eredményre Blank Úr részéről.

John Stetton: Miért választhatta ezt a taktikát? Hisz láttátok, még Barnabas Collins is beállt kampányolni, miközben Monroe-ban ezt nem tette.

Edward Kerry: Sajnos nincs mentalista diplomám, és nem látok bele az elnökjelölt úr fejébe. (mosolyog) De lehet, hogy egyéb elfoglaltságai voltak.

Thomas H. Black: Nem lehet tudni. Erre én sem tudom a választ.

John Stetton: És ki a favorit Monroe után a progresszívak oldalán?

Edward Kerry: Úgy gondolom, hogy Underwodd újra viszi a pálmát.

Edward Kerry: A tények, az aktivitás és a politikája mind mellette szólnak.

Thomas H. Black: Itt egyértelműen Underwoodra tenném a voksom. Ő kampányolt a legaktívabban, és ez szerintem szavazatokat fog hozni.

John Stetton: Gloverrel mi a helyzet? Számára csak Grenne lehet a nyerő megye?

Edward Kerry: Szerintem az aktív kampány és a személyes találkozások hozzák a szavazatokat. Glovernek ezt kellene tennie, és akkor talán lehet esélye Greene megyében.

Thomas H. Black: Hát, ha így folytatja, az a megye sem. Talán, ha aktívabb lenne.

Edward Kerry: Ha így haladunk tovább, Underwoodnak kihívója sem lesz lassan a párton belül. A Reformpártiak körében azonban végig szoros és izgalmas eredményekre számítok.

John Stetton: Megérkeztek az első eredmények. A Reform Párt oldalán vezet Wright, a progresszívaknál Underwood.

Edward Kerry: Ez várható és logikus eredmény, azonban ebből ne vonjunk le hosszú távú következményeket ilyen alacsony feldolgozottság mellett. Minden esetre személy szerint engem ez az eredmény nem lepett meg, körülbelül erre számítottam.

Thomas H. Black: Hát még nagyon az elején járunk. Még bármi lehet ebből.

John Stetton: Azt látom, hogy Taylor megint gyenge lehet vidéken, tíz nappal korábban is, ha jól emlékszem, csak Indianolát nyerte meg. Elég lehet most is neki Warwick?

Thomas H. Black: Ha a korábbi tapasztalatokból indulunk ki, akkor elég lehet. De akkor Taylor kampánya nagyon erős volt, de most Wright is nagyon kampányolt, így elég szoros lehet.

Edward Kerry: Lehet, de nem biztos. Nagyobb feldolgozottságnál jobban választ tudunk majd adni erre a kérdésre.

John Stetton: Wright tudta szerintetek megszólítani Warding támogatóit leginkább?

Edward Kerry: Ez számomra egyértelmű, mivel ők állnak egymással a legközelebb egymáshoz, és egyedül Wrightban vélem felfedezni a katonás karizmatikusságát, határozottságát és magabiztosságát.

Thomas H. Black: Ha azt nézzük, hogy a párt ugyanazon platformjáról jöttünk, akkor mondhatjuk, hogy igen. De mint múltkor is mondtam, ez a hétköznapi embereknek nem igen mond semmit. A program a meggyőző, és ez hasonló lehet.

John Stetton: Mégis, mi a programja? A párt jobbszárnyáról jön, így polgárjogi kérdésekben mást képvisel, mint Warding tábornok tette?

Edward Kerry: Emellett Wright beszélt a legkeményebben a kommunisták ellen is, ezért is szólíthatja meg Warding szavazóit.

John Stetton: Ez igaz, de a négerek emancipációja mellett nem szállt síkra, az atlantai események fényében sem!

Edward Kerry: Wright egyértelművé tette, hogy kiáll minden kisebbség mellet, az atlantai események után, és elmondta, hogy ha a négereket bármilyen bántás érné, Ő ugyanúgy ki fog állni mellettük, mint a meggyilkolt kapitány mellett. John, ha már te vezeted a műsort, tájékozódj jobban. (nevet)

Thomas H. Black: Ebben a kérdésben mindenki egyforma módon nyilvánította ki a véleményét, ezzel nem fog szavazatokat nyerni senki.

John Stetton: Ez igaz, csak arra gondolok, hogy Francis Wright szintén esélyes lesz a következő előválasztáson, Greene-ben, de az a kérdés, hogy a liberális Burkillben tud-e látható eredményt elérni? Vagy sikerül a taylori terv, hogy a négyből négy, esetleg három megyét nyerjen?

Edward Kerry: Wrightnak miért lenne hátránya a liberális Burkillben? Wright nem antiliberális, sőt, elkötelezte magát jogászként az emberi és polgári jogok védelme mellett, John, ne állítsd be úgy szegény Francis Wrightot, mint egy illiberális diktátort, a logikád szerint, aki határozott és karizmatikus, már nem is lehet liberális? (nevet)

Thomas H. Black: Hát nem tudjuk, hogy mennyire fog sikerülni neki, de ha aktív marad a kamoány, akkor Wright veszélyes kihívó lehet.

John Stetton: Én nem erre gondoltam, de ő közelebb áll a vidéki, konzervatív, keményvonalas csoporthoz. De mielőtt erre válaszolnál, Tomot kérdezném meg, hogy szerinted mivel magyarázható a progresszívak választási apátiája?

Thomas H. Black: Ennek sok oka lehet. Talán túl magabiztosak, vagy nem igen értik még a választókat. Az is lehet, hogy a háttérben valamiféle megegyezés van. Nem lehet pontosan tudni, de minden esetre ez Underwoodnak tesz jót. Még pár ilyen megye, ahol sokat tarolhat - ahogy ma is fog szerintem - akkor már a végén a Reform Párt ellen kampányolhat.

John Stetton: De ez nem nehezíti meg majd az országos kampányát? Ha nem lesz elég regisztrált voksolójuk, hogy nyerhetnek novemberben?

Thomas H. Black: Nem hiszem, mert amikor a Reform Párt ellen fog kampányolni, akkor leginkább a függetleneket kell meggyőznie, mivel az elhivatott - teszem azt regisztrált - választók őt fogják támogatni, tehát csak a függetlenekre kell koncentrálni.

John Stetton: Újabb eredmények vannak már! Wright egy kicsivel még vezet Taylor előtt, a sorrend nem változott, ahogy a progresszívak esetében maradt Underwood előnye.

Edward Kerry: Ahogy vártuk: A progresszívaknál elhúzott Underwood, a reformpártiaknál pedig nagyjából maradtak a százalékpontok a feldolgozottság növekedése után is.

John Stetton: Közben hihetetlen hír futott be: Warwickben száz százalékos a részvétel a Reform Párt oldalán!

Edward Kerry: Ez komoly meccs lesz. (nevet)

Thomas H. Black: Hát igen. Ilyen magas részvételt szerintem egy országban sem mértek sehol. Ha bár ez csak egy város, de ez mégis kiemelkedő.
Edward Kerry: John Stetton: Hatott a mormon erkölcs és morális hozzáállás?
Thomas H. Black: Ezt nem kötném valláshoz.

Edward Kerry: Lehetséges. Úgy gondolom, az fog nyerni, aki jobban és erőteljesebben hatott az emberek lelkére és érzelmeire.

John Stetton: Úgy vélitek, hogy a vallás szerepet játszott a választásban, mindkét oldalon?

Thomas H. Black: Én ezt nem gondolnám. Bár semmit nem lehet kizárni, de erről egy felmérést kéne végzni az emberek között.

Edward Kerry: Én sem bocsátkoznék jóslatokba felmérések ismerete nélkül.

John Stetton: És akiről eddig keveset beszéltünk, Barnabas Collins? Mit gondoltok, van esélye még kitörni?

Thomas H. Black: Nem hinném. Úgy gondolom Wright és Taylor ugyan ilyen erősen fog kampányolni végig, és így nem sok esélye lesz behoznia a lemaradást.

John Stetton: De nem szívhat úgy el voksokat, mint ahogy azt tette Blank Monroe-ban?

Thomas H. Black: De akár ez is lehet, de ez megint jóslás lenne, ami nem a munkaköri leírásom része. (nevet)

John Stetton: De a jóslás nélkül a mi munkák se igazán hasznos. (mosolyog) Információink szerint most kezdik el feldolgozni a Reform Párt városi szavazatait. Ez fog dönteni.

Thomas H. Black: Először is a mi jóslásink a tapasztalatokon alapulnak, ami még nagyon csekély, mivel fiatal demokrácia vagyunk. A városi szavazatok pedig tényleg sokat fog számítani.

John Stetton: Amiről korábban nem tudtunk beszélgetni, mert elhúzódott a kaukusz. Szerintetek mi történt Monroe-ban?

Thomas H. Black: Nyert Taylor. Ennyi. A tanulságot pedig levonták a politikusok, mert aktív kampányba kezdtek többen is, ami úgy tűnik, a szavazatokat hozza. Ráadásul a megye legnagyobb városában, ami jó sok szavazatot hozhat.

John Stetton: Újabb eredmények vannak, sőt egy bejelentést szeretnék tenni.

Thomas H. Black: Halljuk!

John Stetton: A Progresszív Párt versenyében korábban megjelent mérések alapján, és a feldolgozottság állása mellett, az MSC szerint a verseny bejelentett győztese Frank Underwood, aki második győzelmét aratta ma!

John Stetton: Most figyeljük denfieldi központot, hogy mikor kezdi győzelmi beszédét a politikus. Utána interjút ígért nekünk. Már mozgolódás van, oda is kapcsolunk!

Francis Underwood: (Francis Underwood nagy üdvrivalgás és taps közepette lépked fel az emelvényen a mikrofonhoz) Cironia és Denfield polgárai! Köszönöm nektek ezt az újabb nagy győzelmet, mellyel egyértelműen bebizonyítottuk, hogy a Progresszív Párt nagy része elutasítja a szélsőségeket és a radikalizmust!

Remélem, hogy ezen folyamatok nem állnak le és a Monroe-i valamint a ma esti események utat mutatnak az egész országban a progresszív szavazóknak és minden embernek kiket érdekel nemzetünk sorsa!Köszönöm nektek, hogy ennyien megbíztok bennem, köszönöm hogy bíztok a mérsékelt politika létjogosultságában! Ma itt legyőztük ebben az establishmentpártinak számító megyében a liberálisnak álcázott kommunista Cartelt... Cartel úr, remélem, elgondolkozik mai vereségén és végleg felhagy azzal, hogy a progresszív párt mérsékelt irányvonalú szavazóit akarja megtéveszteni!

Továbbra is hiszek azon értékekben melyeket képviselek! Ellent mondunk a faji szegregációnak ellent fogunk mondani a kommunizmusnak és ellent fogunk mondani mindenféle destruktív politikának!

Helyette támogatni fogjuk és elősegíteni új munkahelyek létrejöttét, családjaink erkölcsi és anyagi biztonságát. Veletek együtt, valóra válthatjuk a Ciron álmot! Bármit Cironiáért! Köszönöm a figyelmet! Isten áldjon benneteket! Isten áldja Cironiát!

John Stetton: Köszönöm, mindjárt kapcsoljuk a központot, de előbb nézzétek meg az újabb eredményeket. Még mindig nagyon szoros a reformpárti verseny, pedig magas a feldolgozottság, Taylor már csak harmadik.

Thomas H. Black: Igen, de ez csak pár szavazat. Ne feledjünk Blank alig kampányolt a városban, ahol viszont Taylor sok szavazatot nyerhet. Viszont azt elképzelhetőnek tartom, hogy Wrightot nem fogja tudni már behozni.

John Stetton: Akkor kapcsoljuk Frank Underwoodot. Jó estét, Uram!

Francis Underwood: Jó estét kívánok!

John Stetton: Először is engedje meg, hogy gratuláljak a győzelméhez!

Francis Underwood: Nagyon szépen köszönöm! De igazából, ez a választók érdeme, hogy ma itt este így állhatok itt! (nagyot mosolyog)

John Stetton: Minek köszönheti a győzelmét? Immár a másodikat?

Francis Underwood: 2 dolognak, úgy hiszem. Legfőképp annak, hogy a választók java része felismerte azt, hogy a Progresszív Párt csak akkor lehet eredményes a Reform Párttal szemben, ha egy olyan jelöltet állít, aki mérsékelt és higgadt politikával tud válaszolni a másik oldal politikájára.

Országunknak egy higgadt és céltudatos elnökre van ma szüksége, Én és a politikám ezt képviseli. Másodrészt pedig annak úgy hiszem, hogy főleg az utóbbi időben aktív kampányt folytattunk. Hiszek abban, hogy el kell menni az emberekhez, oda kell menni hozzájuk, ha még csak egy pár szót is váltani, de tudni kiket is képviselünk mi.

John Stetton: Mégis hatalmas az apátia a pártjában. Mi az oka? Bocsánat, ha közbevágtam!

Francis Underwood: Pont erre akartam részint kitérni. Semmi baj. Nagyon sokan úgy látom pártunkból úgy gondolják, hogy majd egy név, vagy egy eszme egyszer kétszeri hangoztatása elég a választási győzelemhez. Én úgy hiszem, fel kell ráznunk az embereket. Remélem, hogy aktív kampány felrázza a választókat és aktívabban részt vesznek.

Ezen apátia, ahogy Ön mondta, egyértelműen a jelöltek hibája, de én legalábbis megteszek mindent, hogy ezen változtassak.

John Stetton: Miként kíván ezen változtatni pár pontba szedve?

Francis Underwood: Olyan országos szintű kampány mely valóban megtudja szólítani az embereket. Valljuk be részint ennek is köszönhető győzelmem, hiszen az Underwood-kampány mindenki számára fontos témákat feszegetett és nem olyan blődségeket, mint a Feltétel Nélküli Alapjövedelem.

John Stetton: Tom, neked van kérdésed?

Thomas H. Black: Nekem nincs, kimerítő válaszokat kaptunk. Minden esetre gratulálok Önnek, és sok sikert a későbbiekben.

Francis Underwood: Önnek is nagyon köszönöm!

John Stetton: Köszönjük, hogy a rendelkezésünkre állt!

Francis Underwood: Én köszönöm az interjút! Viszontlátásra!

Thomas H. Black: Közben esetleg új eredmények a Reform Párt oldaláról?

John Stetton: Közben újabb eredmények vannak a Reform Párttól, igen.55 százalékos feldolgozottság mellett kicsivel Wright vezet. Úgy látszik, a vidék a szociális konzervatívokkal van. Most indulnak a warwicki eredmények hivatalossá tétele. Szerinted tud fordítani Taylor?

Thomas H. Black: Ha az előző megyei adatokból indulunk ki, akkor van esélye. De Wright is sokat kampányolt a városban, így akár még ős is nyerhet.

John Stetton: Ha megnyeri a választást, és ugyan kisebb különbséggel, jóval kisebb különbséggel, az győzelem vagy vereség számára?

Thomas H. Black: Ha Wright nyer, akkor akár lendületet is kaphat a későbbiekre.

John Stetton: És egy erős második helyezés neki jó? Illetve Greene-ben ebből előnyt kovácsolhat?

Thomas H. Black: Wrightnak ma szerintem veszítenivalója nincsen, mert mindenképpen jobban fog szerepelni, mint korábban, és abból erőt meríthet.
John Stetton: Újabb feldolgozottságunk van, 76 százalékos feldolgozottság mellett George Taylor átvette a vezetést. Ezek már a warwicki eredmények. Mit gondolsz, megfordult?

Thomas H. Black: Igen, igen. Erre lehetett számítani. Bár egy kicsit nagy a különbség. Azt hittem Wright jobban meg fogja szorongatni Taylort. Ha Taylor nagyon tud győzni, az hatalmas lökés lehet számára.

John Stetton: A T-Team központjában, Warwickben tombolnak a támogatók. Ez azt is jelenti, hogy Taylor csak a nagyvárosok lakosait képes megszólítani?

Thomas H. Black: Lehet. De lehet, hogy taktikázik, és csak az igazán fontos területeken kampányol, ahol sok regisztrált szavazó van, és így nyerhet.

John Stetton: De ez kitarthat neki a szuperszombatig és tovább?

Thomas H. Black: Meglehet. Nem tudjuk, mert elég kevés szavazati tapasztalatunk van, így akár egy "sima - nagyvárosban kampányolok csak" mód is elég lesz megnyerni az előválasztásokat.

John Stetton: De ezzel megszerezheti a bűvös 604 delegáltat a konvencióra?

Thomas H. Black: Bőven megvan rá az esélye.

John Stetton: Most még úgy látszik, hogy senki sem lép vissza, míg Rosenfield sem, akinek semmi esélye sincs nyerni.

John Stetton: Szerintem még izgalmas küzdelmek lesznek, és a vita is sokat nyomhat a latba.

Thomas H. Black: Hát ki tudja. Még bőven van idő, akár még vissza is léphetnek.Természetesen. A vita sokat jelenthet.

John Stetton: A progresszív oldalon Ed Glover még visszavághat?

Thomas H. Black: Van esélye bárkinek. Egy-egy megyét még nyerhet, de sokat kell nyernie, ha végül elnök akar lenni.

John Stetton: Most viszont bejelentést kell közzétennem: Az eddigi eredmények és feldolgozottság alapján az MSC szerint a Reform Párt denfieldi előválasztását George Taylor nyerte meg. 86 százalékos feldolgozottság mellett 36 százalékponton áll, Francis Wright lett a második 24 százalékkal. Harmadik lett Francis Blank 19 százalékkal. Barnabas Collins 16 százalékot kapott, Anna Rosenfield 6% százalékkal az utolsó.

Thomas H. Black: Az előző feldolgozottságból várható volt. Ami meglepő az az eredmény. Sokkal nyert, ami azt jelenti, jól taktikázik és a választási rendszert jól használja ki. Ez a későbbiekben is azt jelentheti, hogy sok delegáltat szerezhet.

John Stetton: Most kapcsoljuk még George Taylor központját, ahol az est győztese beszédet mond.

George Taylor: GEORGE, GEORGE, GEORGE! Drága Barátaim! Drága Baráta...GEORGE, GEORGE! Barátaim! A tiszta hang két megyében is átjárta a választókat, és győzedelmeskedtünk újfent! (hatalmas taps)
John Stetton: Először is engedjék meg, hogy gratuláljak Francis Wrightnak, Francis Blanknek és Barnabad Collinsnak. Kemény harc volt, amelyet végük mi nyertünk meg! John Stetton: Az előző hónapokban és az utolsó héten nagyon aktívan kampányoltunk ebben a kiváló megyében, hogy meggyőzzük a választókat arról, hogy a mi programunk az, amivel át lehet formálni az országot, amivel konzervatív irányba tolhatjuk Cironiát.

A mai nappal ehhez még közelebb jutottunk! GEORGE, GEORGE, GEORGE! Denfield mellettünk állt, ahogy legközelebb mellénk áll Greene is, majd Burkhill is, és még áll a korábbi kijelentésem: mag akarom nyerni mind a négy elsőválasztó megyét!

Most pihenjetek meg, mi pedig már indulunk is tovább, hogy Greene-ben is folytatódjon a kampány. Jó éjszakát Önöknek, és még találkozni fogunk: a novemberi választás előtt úgy jövök ide, mint a Reform Párt elnökjelöltje! Köszönöm!

John Stetton: Most pedig elköszönünk Önöktől, remélem, hogy szórakoztatta Önöket a műsor, és remélem, hogy megérte kitartani velünk. A holnapi nap folyamán kerül nyilvánosságra, hogy ki hány delegáltat kapott. Köszönöm, hogy velünk voltál, Tom!

Thomas H. Black: Nos szép, magabiztos beszéd volt ez, és meg is érdemelt. Én is örültem, hogy itt lehettem. Sok sikert minden jelöltnek, és persze a választók pedig minél többen menjenek el. Jó éjszakát Neked is John!

John Stetton: Veled a nézők pár nap múlva találkoznak, ha jól tudom, te vezeted majd a reformpárti elnökválasztási vitát.

Thomas H. Black: Hát erről most hallok először, de szívesen vállalom megint! Akkor viszont sok sikert Magamnak is! (nevet)

John Stetton: Jó éjszakát Önöknek, mi a greene-i előválasztáson találkozunk, Viszontlátásra!

Thomas H. Blackwell: Jó napot kívánok a kedves nézőknek! A mai nap fontos, nem csak Monroe megyének, de egész Cironiának, hiszen az első előválasztás ma van Monroe megyében. Reméljük élvezik majd a színes műsort, amelyből sok érdekességet meg lehet tudni a választásokkal kapcsolatban és persze az eredményekről is. Mielőtt azonban tovább mennénk bemutatkoznék: Thomas Blackwell vagyok, és sokak ismerhetnek már a Reform Párti vita levezetéséről, és úgy tűnik, annyira jól sikerült, hogy most ezt a műsort is megkaptam. A nap folyamán azonban fontos szerepet fog még játszani - a választókon kívül - John Stetton kollégám, akit most megpróbálunk kapcsolni a helyszínen. John hallasz engem?

John Stetton: Teljesen jól, Thomas! Igen, én itt vagyok Indianola is utcáin, és itt van mögöttem a városi mozi, amelyik a mai kaukusz-helyszínek egyik lesz.

Thomas H. Blackwell: Remek az jó hír. Sok mindenről lesz szó a mai nap folyamán, hogy a nézők is tisztában legyenek az egyes fogalmakkal, illetve a részeredményeket is közölni fogjuk majd. De a legelső kérdésem az lenne, milyen a hangulata a választóknak az utcán? Elvégre ez a demokrácia egyik ünnepe, és végre önálló államként megtarthatjuk az első választásunkat, ha csak előválasztás is. Érződik ez az embereken?

John Stetton: Most még az emberek az utcán sétálnak, beszélgetnek, ahogy kérdezgettem tőlük, azt mondják, még ráérnek, hiszen messze van még este nyolc, amikor kezdődik a kaukusz. Ahogy itt beszélgettem a választókkal, azt mondták, el fognak menni, szavazni, többen vannak a reformpárti választók, kevesebben a progresszívak, de ebből még sok mindent nem lehet leszűrni.

Thomas H. Blackwell: Mint mondtad, este nyolckor kezdődik a kaukusz. Felvilágosítanál minket a pontos menetrendről?

John Stetton: A kaukusz jelölőgyűlés, ami azt jelenti, hogy a választók pártonként összegyűlnek különböző helyeken, ahol minden jelölt támogatói közül választanak egy szószólót, aki kortes beszédet mond. Amikor ezt befejezték, egy papírra felírják a szavazók, kit választanak, és megkezdik összeszámolni. Legkorábban 20:45-kor lehetnek részeredmények a megyei hivatal közlése szerint, és olyan 11 felé hirdethetünk bejelentett győztest, azaz akkor a győztes személye már biztos lesz.

Thomas H. Blackwell: És a győztes mit nyer pontosan?

John Stetton: Küldötteket lehet nyerni a nyári konvenciókra. A Progresszív Párt esetében vannak megyei és választókerületi szinten megszerezhető küldöttek. A megyei szinten megszerezhető küldöttek esetén 5% a küszöb, ha valamelyik jelölt a voksok több mint felét megszerzi, akkor megszerzi mind a 16 küldöttet. Választókerületenként 8 küldött szerezhető, és ott nincs küszöb, ott minden jelölt szerezhet küldöttet. A Reform Pártnál ugyanez a metódus, csak ott a megyei küszöb 15%.

Thomas H. Blackwell: Akkor a reklám előtt még egy kérdés, hogy teljesen világos legyen. Mi van abban az esetben, ha valaki nem szerzi meg a szavazatok több mint felét, akkor a megyei jelöltek arányosan lesznek elosztva?

John Stetton: Így van, Thomas, abban az esetben, ha átlépte a küszöböt, ha nem, akkor a jelölt szavazatai elvesznek.

Thomas H. Blackwell: Köszönjük a kimerítő válaszokat. A reklám után további felvilágosítást kaphatnak a nézők az előválasztással kapcsolatban. De most akkor mindenki pihenjen egy kicsit. Nemsokára visszajövünk.

(reklám)

Thomas H. Blackwell: Üdvözlöm újra a nézőket és John kollégámat is. Mivel te vagy a szakértő újabb kérdés merült fel bennem, és gondolom a nézőkben is. A Reform Párt Nemzeti Bizottságának első közleménye az előválasztás menetéről szól. A kérdésem az előválasztások típusával kapcsolatos lenne. A kaukusz tudjuk mit jelent, de akkor mit takar az "előválasztás", mint az előválasztás típusa? Mi a különbség a kettő között?

John Stetton: A kaukusz a jelölőgyűlés, amikor összegyűlnek a választók, hogy kiválasszák a jelölteket. Az előválasztásként említett választás pedig a tipikus "ikszelős", amikor egész nap nyitva vannak a helyiségek, és voksolhatsz.

Thomas H. Blackwell: Értem. Utóbbi esetben teljesen arányosan osztják fel a küldötteket, vagy itt is van olyan eset, hogy mindenki mindent visz?

John Stetton: Nem, vannak olyan megyék, ahol a győztes mindent visz, vagy a győztes a szavazatai által arányosan megszerzett küldöttei mellé automatikusan megkapja a küldöttek harmadát, ez a győztes viszi legtöbbet-elv.

Thomas H. Blackwell: Értem. Akkor ez nem az előválasztás típusától függ. Most térjünk rá egy kicsit a jelöltekre. Az utcán kérdezve kik a legesélyesebbek a megyében a Reform Párt jelöltjei közül?

John Stetton: Ez egy nagyon komplex kérdés. Korábban George Taylor volt a népszerű, a támogatottsága a vita óta megkopott, és nem lehet tudni, hogy Francis Blank mennyire tudott megerősödni az utóbbi napokban. A függetlenek körében egyértelműen Barnabas Collins vezet, de kétséges, hogy mennyien mennek el voksolni. A városban inkább Taylor a favorit, de nem tudtam mindenkivel beszélni (mosolyog).

Thomas H. Blackwell: Ez csak természetes. A vitáról miket lehet hallani a járókelőktől?

John Stetton: Meglepte őket Blank szereplése, és ezért bizonytalanodtak el. A kérdés, hogy ez mennyire befolyásaolja választók döntését az este folyamán.

Thomas H. Blackwell: A Reform Párt jelöltjeiről hallhattunk, de a Progresszív Párt is ma tartja itt a kaukuszt. Első kérdésem, hogy minden megyében együtt fogják tartani a pártok az előválasztásokat, ugyan az lesz a menetrend a két pártnál?

John Stetton: Nem, az első négy esetben lesz ugyanaz a menetrend, a Progresszív Párt vezetése a napokban fogja kiadni, hogy a szuperszombattól hogy alakul a választási naptár, és mikor lesznek a viták.

Thomas H. Black: Értem. És a megyében most melyik Progresszív Párti jelölt a favorit? Annak a pártnak a vitája korábban volt, ami már nincs talán akkor hatással az előválasztásokra, vagy tévedek?

John Stetton: Lehet, erről nem tudtam semmilyen információt szerezni. Az esélyes Frank Underwood, de még Green Carter vagy Elliot Weser is esélyes lehet.

Thomas H. Blackwell: Köszönjük a válaszokat, rengeteg információt kaptunk. A délutáni adásnak egyelőre vége. Később még visszatérünk a televízió képernyőjére, hiszen majd jönnek is az eredmények. Viszont látásra!

"Mason Warding elnökjelölt időlegesen felfüggeszti a párton belüli kampányát" - adta hírül a kampánycsapata. A közlemény igen szűkszavú, és nem tudni, miért függeszti fel a kampányát a reformpárti politikus, egykori tábornok, de többen az egészségügyi állapotára vezetik vissza a lépését, tudniillik, hogy a műtétből még nem sikerült teljesen felépülnie.

A kampány felfüggesztése azt jelenti, hogy ugyan a jelölt nem kampányol, viszont lehet rá voksolni, és a konvenció napján a delegáltak is szavazhatnak rá.

- Jó napot kívánok, ez itt az MSC rendkívüli hírei a monroe-i kaukusszal kapcsolatban

A Reform Párt első elnökválasztási vitáját Francis Blank oaklandi politikus és diplomata nyerte, akit a nézők és hallgatók 47 százaléka látott jobbnak. Az élen haladó George Taylort mindössze harmaduk látta a legjobbnak, pedig a vita előtt ő volt az esélyes. Több helyi forrásunk szerint ez komolyan befolyásolhatja a voksolást is holnap.

A tegnapi nap kiadott legújabb felmérések szerint még egyik pártnál sem lefutott a kaukusz eredménye. A progresszívaknál Frank Underwood vezet 30 százalékkal, második Green Carter 23 százalékkal. Harmadik helyen áll Ed Glover 21 százalékkal, míg Elliot Weser 19 százalékkal az utolsó. A szavazni akarok 6 százaléka bizonytalan, vagyis még változhat is az eredmény. A Reform Pártnál is szorosabbá vált az eredmény. A vita óta George Taylor 7 százalékpontot vesztett, most 39 százalékon áll. Második helyen áll a voksait pár hét alatt megduplázó Frank Blank 20 százalékkal. Harmadik Francis Wright 17 százalékkal, negyedik Collins Barnabas 14 százalékkal, és utolsó 6 százalékkal Rosenfield. A bizonytalanok aránya három százalék. Mindkét mérés esetében a hibahatár +/- 5 százalék.

- Amint új információink vannak, azonnal értesítjük Önöket! Viszontlátásra és viszonthallásra!

A választópolgárok összességében Francis Blank oaklandi konzervatív jelöltet látták a legjobban a Reform Párt elnökjelölti vitájában, ami a gazdasági kérdésekről szólt. Az összes megkérdezett 47 százaléka Blankot nevezte győztesnek, George Taylorra, akit korábban a vita témája miatt győztesnek vártak, 33 százalék látott a legjobbnak, Mason Warding 10 százalékot kapott, további 10 százalék nem tudott választani.

A lapunk megbízásából készített felmérés nagyon meglepő volt, hiszen mindenki az élen haladó unioni jogászt várta győztesnek, ennek ellenére igen lemaradva lett második csak. A megkérdezettek szerint ő adta a legjobb válaszokat a szituációs kérdésekre, neki voltak a legszakmaibb válaszai, és ő volt a legfelkészültebb. Komoly veszteség számára, hogy a vita előtt a monroe-i választópolgárok vele szimpatizáltak, de ezt teljesen elvesztette. 12 kategóriából csak kettőben tudott nyerni.

Francis Blank mindent vitt. Kilenc kategóriában ő volt a legjobb, a vitában felülmúlta korábbi elvárásokat, a voksolók kétharmada szerint, továbbá az ő gazdasági programja a legelfogadhatóbb a helyieknek. Külön fricska Mr. Taylornak, hogy a vita hallgatói és nézői szerint Mr. Blank tudja egyesíteni a pártot. Továbbá míg eddig a vitát hallgatók Taylorral szimpatizáltak, most teljes egészében Blank mögé sorakoztak fel.

Mason Warding minden korábbi elképzelésnek megfelelően ugyan domináns résztvevője volt a vitának, de mégsem tudott átütő sikert produkálni.

Rand Scott szerint, aki a felmérést készítette, ha még aktívan tud kampányolni az utolsó órákban Blank, akár meglepetést is okozhat. „Barnabas Collins passzív kampánya, és a Taylor-Warding-páros agresszivitása miatt nagy esélye van Frank Blanknek, hogy felülmúlva a korábbi várakozásokat, meglepjen minket a kaukuszon.” Addig ugyan nem ment el, hogy akár nyerhet is, de ha megszorongatja a megyét eddig magabiztosan uraló Taylort, akár olyan lendületet kaphat, amivel megtörheti George Taylor előnyét.

Francis J. Wright közleményét olvashatják a továbbiakban, amelyet pár perccel ezelőtt juttatott el hozzánk a Walker megyei politikus. 

Francis J. Wright közleménye: 

Mély megrendüléssel értesültem arról, hogy az atlantai városi kapitányt, Robert Hamiltont különös kegyetlenséggel meggyilkolták. Ismertem Robertet, páldamutatóan szolgálta hazáját, munkáját hivatásnak tekintette. Engedjék meg, hogy kifejezzem az együttérzésemet a hozzátartozók és barátok felé, remek embert vesztett ma el a Ciron Köztársaság. Tekintettel arra, hogy Walker megyében, a szülőhazámban, történt az eset, úgy döntöttem, hogy személyesen kell kiállnom Atlantáért és az egész megyéért, minden lehetőségemet kihasználva, ezért bejelentem, hogy korábbi kijelentésemmel ellentétben mégis indulok a Reform Párt elnökjelöltségéért. Legyen igazság, béke és szabadság az egész országban! 

Robert Hamiltont, Atlanta kapitányát este hazafelé tartva az egyik be nem világított útszakaszon elfogták, megverték, aztán egy döfésre alkalmas tárggyal halálosan megsebezték. A nyomozás folyik, a megye vezetése mindent megtesz, hogy kézre kerítsék a gyilkosokat. A városi kapitány nagy tiszteletnek örvendett a helyi lakosok körében. A 48 éves Hamiltont többször kitüntették, igaz, több emberi és polgári jogi aktivista kritizálta a munkáját.

Többen ugyanis azzal vádolják, hogy rasszista volt, hiszen erőszakos bűncselekmények 95 százalékát a korábbi évek tapasztalatai alapján a lakosság negyedét kitevő négerek közül valaki követi el a városban, továbbá vizsgálatot követeltek ellene a tanúk és a vádlottak bántalmazásáért is. Névtelen forrásaink úgy tudják, hogy a néger kisebbség körében keresik a gyilkosokat.

A Reform Párt jelöltjeinek első vitája

A Reform Párt három jelöltjének vitája gazdaság- és szociálpolitika témakörében

Thomas H. Blackwell: Jó estét kívánok minden nézőnek a televízió előtt és azoknak is, akik itt megjelentek a ma esti Reform Párti vitán. Mielőtt szólítanám a ma este főszereplőit a nézőkkel meg kell osztanom egy kis kulissza titkot: én eredetileg csak az egyik újságírói résztvevő lettem volna, de ma délután szóltak, hogy a műsort is én kell vezessem! Ezért hát remélem, nemcsak a jelöltek de jómagam is jól fogok szerepelni, a lámpalázam ellenére. De akkor jöjjenek is a jelöltek: Francis Blank, Mason Warding és George Taylor.

Francis Blank: Köszöntök mindenkit! Végre eljött az első komolyabb reformpárti vita napja. Úgy gondolom ez egy fontos állomása az elnökjelöltségért való versenynek. A mai napon mindent meg fogok tenni, hogy egyértelműen át tudjam adni a céljaimat, terveimet, elképzeléseimet. Remélem a vitapartnereim is hasonló határozottsággal és rendíthetetlenséggel fognak szólni. Legyen ez egy izgalmas este! Köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehetek, és sok sikert kívánok mindenkinek mára!

Mason H. Warding: Üdvözlök én is mindenkit. Emellett sok szerencsét kívánok az mai ellenfeleimnek, ugyanis szükségük lesz rá. Ma eldől, hogy kinek jobb a programja, illetve hogy ki az igazi feketeöves a szájkaratéban.

George P. Taylor: Ez az év történelmi pillanat Cironia naptárában. Amikor az Egyesült Államok népe vérével kivívta a szabadságát az angoloktól, és amikor sikerült felszámolni a rabszolgaságot, még senki nem gondolta volna, hogy itt, Florida mellett létrejöhet egy ország. Most megtörtént ez a történelmi pillanat. Ennen folyamodványaként ma Önök a rádiókészülékek és a televíziók mögött megtudhatják, hogy mi, a Reform Párt elnökjelöltjei mit képviselünk a legégetőbb problémákról. Remélem, hogy sikerül Önöket meggyőznöm, hogy ma tiszta hangra van szükség a politika és a nemzet szintjén is, amit én képviselek. Remélem, hogy sikerül Önöket meggyőznöm, hogy ma tiszta hangra van szükség a politika és a nemzet szintjén is, amit én képviselek. És én is sok szerencsét kívánok a többieknek, illetve azt, hogy ne titkolják el tovább a terveiket.

Thomas H. Blackwell: Nos miután a három jelöltünk röviden be is köszönt el is kezdhetjük a vitát. Azonban megjegyezném előtte, hogy a két párt abban hasonlít, hogy két jelöltjük nem vesz részt a vitán.

George P. Taylor: De közülünk több mint a jelöltek fele eljött! (közben mosolyog Taylor)

Thomas H. Blackwell: Ez így van. (mosolyog). De akkor kezdjük is el. Először mindenki két percben ismertetheti programját a gazdasági és szociálpolitikai táméban, ami ma este a középpontban lesz. A bejövetelük sorrendjében kapják meg a szót.

Mason H. Warding: A programom főbb pontjai a következők: a szegregáció ellenzése, egészségügyi fejlesztések és szociális ellátás növelése a gazdaság teljesítőképességéhez mérten, a Fiatal Vállalkozók Programja (FVP), alacsony adók, süvítő gazdaság.

Thomas H. Blackwell: Elnézést Warding úr, de először Francis Blank jelölt úré a szó.

George P. Taylor: Legalább van ideje kigondolni, meg átgondolni ezt a felsorolást...

Francis Blank: Cironia gazdasága véleményem szerint az eredeti amerikai példa szerint kell, hogy folytassa. Habár elváltunk a nagytestvérünktől, az ott megismert és hosszú évek alatt kiforrott rendszert feleslegesnek érzem túlzottan megbolygatni hazánkban. rendelkezésre. Itt azonban a régi hagyományokról szóltam. Az újféle gazdasági módszer szerintem Cirónia számára elkerülendő út, jól működött ami eddig volt, most csak finomítani kell az önálló rendelkezésre. A gazdasági szektorban a vállalatok működésébe nem kell hatalmas állami befolyás, ez csak elrettenti a cégeket, és nem pörög fel a piac. Az adók mértékét is minimális szinten kell tartani. A fő az ösztönzés, mind a régi, mind az új versenyzők számára. A versenynek kiegyenlítettnek kell lenni, és szabadnak, ezek az államunk alapjai, ezért a piacon egyensúlyra kell törekedni, ez igaz, de a túlkorlátozások feleslegesek. Fontos lehet az oktatás fejlesztése, fontos a munkások egészségügyi háttere, és fontos a szabad munkaerő vándorlás. A progresszív oldalról felröppent "alapösszegek" gondolatát azonban elutasítom. A népet azzal kell támogatni, hogy jól ösztönözzük a jó munkára és a teljesítményre, nem azzal, hogy otthon ülve is kényelmesen ellehetnek. A munkanélküliség rossz, és tenni kell ellene, nem rásegíteni. Ezért a tényleges pénzügyi támogatásokat minimálisra kell venni.

Mason H. Warding: Tehát, ahogy már korábban mondtam, a programom főbb pontjai a következők: a szegregáció ellenzése, egészségügyi fejlesztések és szociális ellátás növelése a gazdaság teljesítőképességéhez mérten, a Fiatal Vállalkozók Programja (FVP), alacsony adók, süvítő gazdaság.

George P. Taylor: Ahhoz, hogy vitázzunk, kell érdemi információ is.

Mason H Warding:A főbb pontokban összefoglalás ezt jelenti. Majd a kérdések körében mindenki megkaphatja a megfelelő mennyiségű információt idejében.

Thomas H. Blackwell: Taylor úr, most a programját mutassa be kérem, röviden.

George P. Taylor: Ha gazdasági kérdésekről beszélünk, akkor a legneuralgikusabb témákról kell beszélnünk, hiszen a választópolgárokat ezek érdeklik leginkább, ezek azok a folyamatok, amelyek leginkább befolyásolják a középosztály mindennapjait. Mivel a gazdaság komoly gondban van, ezért a következő elnök első feladata, hogy stabilizálja a gazdaságot. Erre egy akciótervre van szükség, és a vetélytársaim egyikének sincs ennyire kidolgozott programja, mint nekem, legalábbis eddig nem hangoztatta. Először is a legfontosabb lépés, hogy ki kell egyezni a Kongresszus mindkét házával, hogy a következő három évben melyek legyenek a költségvetés legfontosabb kiadásai, és azokat három évig nem emeljük. A lehető legkisebb mértékben csökkenteni kell az üzleti életet szabályozó adókat, hogy munkahelyek sokasága jöjjön létre. Emellett sávos személyijövedelem-adórendszert kell bevezetni, amely a középosztályt segíti. A költségvetési kiadásokat nagyon meg kell nyesni, és a legfontosabbakra szabad csak költeni, ezenfelül meg kell beszélni a megyékkel, hogy ők milyen részesedést vállalnak a cironiai kiadásokból. Ehhez egy megfelelő képességű, kvalitású és tapasztalt vezetőre van szükség, mert ezek véghezvitele egy nagyon nehéz, két párti kompromisszumot igényel. Én képes vagyok erre. Szóval ez lenne minden gazdaságélénkítés alapja, és persze az, hogy a politika ne szóljon bele, ne korlátozza a szabad vetélkedést a gazdaságban, és ne vezessen be túl drága szociálpolitikát.

Thomas H. Blackwell: A rövidebb és hosszabb programismertetők után a kérdések köre következik. Az előbbi sorrendet tartjuk meg, és mindenkinek egy kérdést teszek föl programjával kapcsolatban. Tehát akkor Blank úrhoz fordulok először. A programjából számomra az jön le, hogy az államnak a gazdaságban kizárólagosan - vagy csak minimális gazdasági szerepkörben - a gazdaság irányítói, felügyelői szerepkör jutna. Hogyan valósítani ezt meg, egy állami hivatallal? És ennek a hivatalnak, vagy szervezetnek, milyen jogköre lenne?

Francis Blank: Szükségesnek látom egy gazdasági szakértőkből álló csoport létrejöttét, amellyel konzultálva hozná meg a gazdasági minisztérium a korlátozásait. A hivatal célja nem az lenne, hogy a kormány irányítsa a versenyt, hanem, hogy a verseny, verseny maradjon. Az elrettentés veszélyes. A cégek, ha azt látják, hogy ilyen kitételnek, meg olyan szabályozásnak kell megfelelni, ezen bírák véleményét kell jóra fordítani, meg ennyi és annyi összeget kell befizetni stb, akkor előfordulhat, hogy nem szívesen ruháznak be kicsiny országunkba. Ez főleg igaz az Amerikából felénk kacsingató, eddig itt talán még nem megtelepedett vállalatokra. A kis cégek számára megint csak elrettentő lehet, ha túl sok mindennek kell megfelelniük, vagy túl sok pénzt kell befizetniük, ez gondolom magától értetődő, miért lenne probléma. Ezért kell folyamatos szakértői stábbal meghozni a döntéseket. Hogy milyen hatókörben? Adók, előírások, ellenőrzések a lehetséges módszerek, de mondom, csínján kell bánni velük.

Thomas H. Blackwell: Nos Taylor úr kért szót. Kérem csak röviden.

George P. Taylor: Frank mondandójára szeretnék reagálni. Ön is tudja, Frank, hogy ha valamit szabályozunk, az már nem szabályozatlan. Hogy ha törvényt hozunk, miként tartsuk be a demokráciát, az már nem demokráciai. A gazdaságnál ugyanez a helyzet. Hagyjuk rá a vállalatokra, hogy irányítsák saját életüket, és csak a kirívó, törvénytelen ügyeket vizsgálja az állami bürokrácia. De az, hogy egy formai dolgot betartanak-e vagy nem, ez ne legyen gátja a beruházásoknak. Másrészt, ha a megyék külön-külön szabályozásokat akarnak bevezetni, máris borul az Ön rendje, akkor máris nagy fejtörést szenved ez a hivatal, Francis.

Thomas H. Blackwell: Warding úrhoz szól a következő kérdésem. Említette, hogy az elesetteket egészségügyi ellátásáról az államnak kell gondoskodni. Kiket ért elesettek alatt, és milyen szintű egészségügyi ellátásra gondol pontosan? Esetleg éves költségeket határozna meg egy-egy embernek? Milyen lenne a rendszer, és ki állna a költségeket? És egyben Önnek is megadom az esélyt, hogy Francis úr válaszát kommentálja. Majd pedig Francis úr kap esélyt, hogy reagáljon mindkét másik jelölt mondanivalójára, ha kíván

Mason H. Warding: Ha megengedik, először azért mégis szeretnék elnézést kérni Mr. Blanktól, még nem vagyok teljesen formában a műtétem óta, de hát egy igazi férfi fájdalomban is harcol, az orvosok szerint egy hét múlva épülök fel teljesen. A kérdésre rátérve pedig azt mondhatom, hogy a szociális politikám megvalósítása elsősorban a gazdaság helyreállásától függ. Gyermekéhezés elleni akciót kívánok indítani, ami államilag finanszírozott, civil hozzájárulási lehetőséggel. Emellett a veteránok, az idősek és szellemileg vagy fizikailag korlátozottakat az egészségügyi rendszer keretében kell ellátnunk. A keménység, az előretörés egy dolog. De nem hagyhatunk embereket a sorsukra. Ehhez egészségügyi fejlesztésekre is szükség van, ami csak akkor lehetséges, ha a gazdaság helyreállt. Ezen felül szeretnék reagálni a jelöltségre pályázók szavaira. Jó dolog, hogy törekszünk arra, hogy a vállalatok szabadon működjenek. Ezt én is támogatom. Ugyanakkor valamilyen formában meg kell védenünk a munkásokat is. Ugyanakkor erre nem a kormány a megoldás. A kormány nem megoldás, a kormány a probléma. Meg kell teremtenünk azt a morális légkört, ami biztosítja, hogy szigorú szabályok nélkül is figyeljenek egymásra az emberek. A cégvezető az alkalmazottjára, a politikus a titkárnőjére. Ezt csak megfelelő légkörrel érhetjük el, szellemi fejlődéssel. Ezt a politika támogathatja. Ezt csak szellemi és lelkületi fejlődéssel lehet elérni. Ha a média akkora befolyásoló erővel bír, mint ahogy én gondolom, akkor a média a megfelelő eszköz erre, egy állami adás, újság keretében, ahol az emberek megfelelő iránymutatást kapnak.

Thomas H. Blackwell: Most Blank úron a lehetőség, hogy reagáljon. Utána Warding úrnak teszek fel egy kérdést.

George P. Taylor: Taylor, Warding most beszélt. (mosolyog a politikus)

Mason H. Warding: Én érdekesebb vagyok, mondtam, hogy uncsi lesz.

Thomas H. Blackwell: Igen elnézést. Nyelvbotlás. Természetesen Taylor úré a következő kérdés.

Francis Blank: Úgy látom a megfontoltság politikája nem teljesen volt egyértelmű. Természetesen csak a valamilyen tényleges ország szinten veszélyt jelentő cégekkel szemben lenne szükséges fellépni. Nincs szó itt demokrácia megfékezéséről. Nem azt szabná meg a kormány, hogy mit csinálhatnak a cégek, hanem hogy azon nagyon kevés dolgot, amely szembemegy az emberi jogokkal, vagy az egész gazdasággal, azokat nem. A bírák között egyébként is a megyei életben résztvevő tagok is bekerülnének, hogy a megyék hangja is megmaradjon, sőt, az ő szavuk jelentené a legtöbbet. Ha ezen képviselők is egy döntés mögött állnak, akkor minden bizonnyal jogos a felvetés, és át kell engedni. Wardingg úr megközelítésében van fantázia, de megkérdőjelezhető, hogy erre építhető-e egy egész gazdaságtervezet. Nem tudjuk, hogy mekkora hatást gyakorolna a média egy cégvezetésre. Egyszerűen nem tudhatjuk. Veszélyes CSAK ebben gondolkozni. Valamint az előző válaszára: Természetesen nemes gesztus, amit felvetett, és ez minden jóravaló országban előbb-utóbb egy kitűzendő cél, de mindezt állami pénzből finanszírozni szerintem merész. Kedvezmények, vagy külső segítségek ösztönzése járhatóbb út, mint az államkasszából sokat erre fordítani. Akiket az egészségügyi rendszeren belül látunk el, rájuk egyébként is költ az állam, a többit pedig vagy ez alá kell betaglalni, vagy más megoldásokkal megvalósítani. De Ön is mondta, hogy fejlesztések előtt a gazdaságnak helyre kell állni. Ez nem teljesen tiszta, mennyi időt jelent. Mikortól mondja Ön azt, hogy most már helyreállt a gazdaság, mehet a pénzköltés? Úgy érzem ezek jelenleg még nagyon bizonytalan előrevetítések. Köszönöm a szót!

Thomas H. Blackwell: Nos rendben. Úgy látom ezen az estén jó kis vita elé nézünk. Taylor úrhoz intézném kérdésem. Programismertetőjében a középosztályt emelte ki. De mi van a többi állampolgárral? Az alacsonykeresetűeket, hogyan kívánja segíteni, és a munkásosztályt? Adna a szakszerveteknek valamilyen különleges jogot, mely befolyásolhatja a gazdasági életet? Ezen kívül persze jelzésének eleget téve reagálhat az elhangzottakra. Ha végzett, akkor pedig Warding úrtól kérdeztek, így ő kapja meg a szót reagálásra.

George P. Taylor: Francis Blank javaslatával még most sem értek egyet. A törvényes rendet egy országban a jogszabályok és az Alkotmány biztosítja. Azt hiszem, hogy az országunk elég stabil ahhoz, hogy a jogszabályok mentén kormányozzuk, és ne kiválasztottak döntsenek néhány fontos kérdésben. Ha erre nem lennénk alkalmasak, a függetlenségünk is veszélyben lenne. Mason Warding a saját interpretációjában szembement az eddigi nézeteivel. Eddig azt mondta, hogy nem támogatja a nagy ás túlköltekező államot, ma már állami egészségügyről beszél, és a manipulált emberekről. Ez egy demokrácia, Mason, ne akarja megmondani a cironoknak, hogy mit képviseljenek, mit érezzen, ők ezt nagyon jól tudják! A kormányzat nem erkölcscsősz.

Mason H. Warding: Én nem akarok túlköltekező államot. Ez mind szükséges. Ami szükséges, az nem lehet "túl".

George P. Taylor: Ön egy ciron New Dealt akar bevezetni, akkor miért nem a Progresszív Párt jelöltjeként indult? Ön állami biztosítót akar, ez ellen minden porcikámmal harcolni fogok!

Thomas H. Blackwell: Kérem, jelölt urak. Ennyire ne szabaduljunk el! Taylorr úr válaszoljon most a kérdésre! Utána jöhet Warding úr!

Mason H. Warding: Én létbiztonságot akarok. Ha az embert kisemmizhetik bármikor, az nem létbiztonság. Ön előbbre helyezi az elit érdekeit, mint a többségét!

Francis Blank: (Francis Blank kuncogva figyeli ellenfelei heves összeszólalkozását) Uraim, csak normálisan.

George P. Taylor: Ön csak egy populista programnélküli politikus, állandóan öt dolgot említ: 'Naggyá teszem Cironiát!', 'a felmérések ellenére én vezetek mindenütt', 'megnyerek minden választást', 'Mindenki puhányabb és butább tőlem', 'Csak Taylor lehet az alelnököm!' ez az Ön választási programja, csak ennyi!

Thomas H. Blackwell: A személyeskedést kérem hagyjuk abba! Taylor úr a feltett kérdésre válaszoljon!

George P. Taylor: Az Ön kérdésére válaszolva, Thomas, azt kell mondanom, hogy nálam a középosztály nem egy kirekesztő fogalom, hanem éppen egy befogadó közeg. A konzervatív értelmezés szerint mindenki tagja lehet ennek a társadalmi közösségnek, aki eleget dolgozik és tesz érte. Ez elhatározás kérdése. A középosztály a lakosság azon része, akik fenntartják az ország működését, adóznak, dolgoznak, és cserébe bizonyos jogokat kapnak és nyernek el, illetve gyakorolhatnak. De aki egy cent adót sem fizet be, az ne kapjon semmilyen ellátást. Ha megkérdezi az embereket, Ön is így fogja tudni. Nem kell aggódni, a ciron polgárok 99 százaléka a középosztály tagja kíván lenni, és szorgalmával az is lesz, de van olyan, aki nem kíván tenni önnön boldogulása érdekében. A Reform Párt a keményen dolgozó középosztályért akar dolgozni, ahol a farmertől kezdve a gyári munkásig, bányászig az egyetemi tanárig bezárólag mindenki helyet kap. A szakszervezeti jogokra térve, nem támogatom, hogy politikai befolyáshoz jussanak a szakszervezetek, hiszen azzal a politika színpadjára emeljük a gazdaságot és az üzleti világot, amelyet éppen hogy meg kell óvni ettől. Természetesen a szakszervezeteket nem tiltanám de, nem is kapnának lehetőséget magas politikai fórumon véleményük hangoztatására.

Thomas H. Blackwell: Köszönöm a választ! Most pedig Warding úr kap szót reagálásra, majd Francis úr! Utána pedig öt perc szünet következik!

Mason H. Warding: A szakszervezeti gondolataival egyet értek Mr. Taylorral. Ha a szakszervezetek túl sok beleszólást kapnak a politikába, az aláássa a gazdaság stabilitását. Ide is a politikusok erkölcse szükséges. Itt nincs egyértelmű válasz. Vagy érzi az ember, hogy mi a helyes, vagy egy barom. Itt, ahogy elnézem nem népszerű az erkölcs, így igyekszem nem sokat említeni, nehogy megsértsem Mr. Taylort, hogy nem gázolok át azokon akik az elnöki székbe juttatnak. Tudja, ha valamit kap tőlük, azt illik meghálálni legalább azzal, hogy nem törli beléjük a lábát. De hát illik. Van olyan, ami szókimondás és mentalitás kérdése, de ez szimpla állatias viselkedés. Hitler gondolkodott így Európában. Ő is mindenáron le akart számolni azokkal, akiknek a hatalmát köszönhette. És még én vagyok szélsőséges.

George P. Taylor: Egy erkölcsös konzervatív ember nem henceg a vélt vagy valós nőügyeivel.

Mason H. Warding: Nekem vannak nőügyeim, Önnek nincsenek, frusztráló lehet.

Thomas H. Blackwell: Ne személyeskedjünk! Kérem viselkedjenek! Most Francis úré a szó!

George P. Taylor: Nekem családom van. Önnek sajnos nincs része ebben az isteni áldásban.

Thomas H. Blackwell: Taylor úr, kérem ne személyeskedjenek Warding úrral együtt! Ennél értelmesebb vitát várok, szakmai érvek mellett!

Mason H. Warding: Ha Ön is a fronton lett volna a hazájáért harcolva, akkor nem lenne családja. Szóval amíg Ön magával volt elfoglalva én az országért küzdöttem. Ezzel nem hencegnék a helyében.

Thomas H. Blackwell: Francis úr, kíván mondani valamit?

George P. Taylor: Én is harcoltam a háborúban, és sok embert mentettem meg.

Mason H. Warding: Akkor is háborúztam, amikor maga a kertben játszott pelenkában. Nem csak a világháborúról van szó. Amíg Ön élte az életét, én a hazát szolgáltam. Ez tesz különbséget köztünk. Én a hazát szolgálom, Ön a saját érdekeit képtelen félretenni.

George P. Taylor: Ez választás, és nem háború!

Mason H. Warding: Ezt felírom magamnak, jó hogy szólt.

Thomas H. Blackwell: Uraim! Most hagyják abba. Ha ez a személyeskedés nem marad abba, azonnal félbeszakítom a vitát! Erre nem kíváncsiak a választók!

Francis Blank: Először is, köszönöm a szót, Mr. Blackwell. Már nehezen bírtam türtőztetni magam az itt kialakult komikus helyzet közepette, de nem akartam vitapartnereim hibájába esni. Kövessük a rendet, uraim! Ha majd a vita után beülnek a kocsmába, ott mehet ez a stílus, de itt, a nép nem erre kíváncsi. Nem a show kell. Ha a személyiségüket akarják villogtatni, tegyék a javaslataikon és a terveiken keresztül, ne az ilyen nevetséges megnyilvánulások formájában. Itt vezetőt keresünk, nem show mant. Persze jót kacagtam Önökön, ez való igaz. Térjünk inkább át a tényleges pontokra. Mint mondtam, szerintem is felesleges nagy számban költekezni, amikor még a gazdaság helyrehozását sem sikerült véghezvinni. A Taylor-féle középosztály mánia pedig szintén túlzó. Úgy érzem Önök pont két végletet képviselnek, amelyekből egyik sem kedvezne az országnak. Középút kell, és én ezt javaslom. Az ország nem egy kolosszuem, hogy csak az erőseket hagyjuk állva, a gyengék meg elhulljanak. De nem is egy óvodai közösség, hogy mindig oltalmazzuk a kicsiket. De nem is egy óvodai közösség, hogy mindig oltalmazzuk a kicsiket. Köszönöm.

Thomas H. Blackwell: Akkor jöjjön öt perc szünet! Utána remélem visszatérhetünk az érdemi vitára a személyeskedés helyett!

(reklám)

Thomas H. Blackwell: Köszöntöm a nézőket a szünet után! Egy újabb kör kérdést teszek fel, de mivel kicsit elhízódott a dolog, egy szituációs kérdést kap mindenki! Francis Blanké az első kérdés. Kampánya során egy hajléktalan arra kérné, hogy vegye fel kampánystábjába, hogy etetni tudja gyermekeit, mit tenne? És ehhez kapcsolódóan lenne a kérdésem általánosságban is. Hogyan segítené a hajléktalanokat munkához?

Francis Blank: Ha az utcán leszólít egy hajléktalan, elbeszélgetnék vele, miért került oda, ahova. Nem szabad hátrahagyni az embereket, de még fontosabb, hogy megismerjük az okokat, amelyekből ered egyáltalán a probléma. Ha tanulhatunk ezekből, felkészíthetjük az országot az elkerülésükre. Bezárt a gyár, amelyben életét töltötte? Ne engedjük, vagy gyorsan szerezzünk a helyére másikat. Kirúgták, mert alulteljesített? Képezni kell a munkaerőt, és felkészíteni a piac várakozásaira. Ha egy hajléktalan hozzám szólna, és a kampánystábon tagja szeretne lenni, természetesen kvalifikáltságát azért felmérném. Ezt a cégek is így tennék. Így ahhoz, hogy egy munkanélkülit munkához juttassunk, egyrészt alacsony belépési küszöbű munkahelyeknek is helyet kell adni, másrészt, aki még nem került az utcára, azt ne engedjük, hogy oda kerüljünk, adjunk neki lehetőséget szakmát tanulni. Egy hajléktalan már nem hiszem, hogy megengedheti magának, hogy válogasson. El kell vállalnia az alsóbb munkákat, aztán onnan feltörekednie, és ebben kell őt segítsük, erre kell ösztönöznünk. Semmi másban, semmi másra. Ingyenélésre és lébecolásra végképp nem.

Thomas H. Blackwell: Warding úrhoz fordulok most. A szakszervezetek szóba kerültek. Ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem. Mi lenne, ha egy egységes szakszervezeti fellépés, esetleges sztrájk - még ha erre az Ön elnöksége alatt nem is lenne joga a szakszervezetnek - arra szólítaná fel Önt, hogy mondjon le, mert a munkások érdekeit nem tartja szem előtt, mit tenne? Lemondana, tárgyalna, esetleg bezáratná börtönbe a sztrájkolókat?

Mason H. Warding: Tárgyalnék. Meg kell vizsgálni, hogy mi a pontos oka a sztrájknak, hogy miért gondolják, hogy nem tartom szem előtt az érdekeiket. Ha az indok új szempontokat ad nekem a munkám során, meg lehet győzni. Ha pedig valami elfajzott őrületről van szó, ami csak szimpla lázítás, akkor keményen lecsapnék. Mondjuk ha ez egy kommunista-indíttatású akció lenne, ami csak veszélyezteti az országot. Nem mondanék le. A lemondás egyenlő azzal, hogy feladom. Én sosem adom fel!

Thomas H. Blackwell: Köszönöm a választ! Taylor úré a következő kör. A keleti blokk - legyen az Szovjetunió, vagy más kommunista berendezkedésű ország - egyik vezető politikusa arra szólítja fel nyilvánosan, hogy terjessze ki a munkások jogkörét, mit tenne? És akkor általánosan: mennyire engedné beleszólni a külföldieket a gazdaságba, mennyire fogadna meg tanácsot külföldi politikusoktól?

George P. Taylor: Cironia szuverén ország, egyik másik ország sem szólhat bele annak működési mechanizmusaiba. Egy kemény kommünikében utasítanám vissza a követeléseket, és arra hivatkoznék – amely teljes mértékben helytálló –, hogy a ciron munkás sokkal szabadabb, mint a szovjet kollégája, akit a saját kormánya szipolyoz ki. Nem gondolom, hogy bármelyik külföldi ország arra törekedne, hogy befolyása alá vonjon minket, ennek nem is látom semmilyen veszélyét ebben a pillanatban. Gazdasági szinten nem kívánok merkantil politikát folytatni, azaz a külföldi, elsősorban amerikai cégeket és befektetéseket tárt karokkal várjuk. A tanácsot pedig, ha az jó, minden bölcs ember megfogadja, jöjjön az bárkitől.

Thomas H. Blackwell: Nos az időnk vége felé járunk! Most mindenki kap két percet, hogy összefoglalóan győzze meg a nézőket a saját igazáról, a saját programja népszerűsítésével, vagy a másik kritizálásával. Mindenki két percet kap a következő sorrendben: Francis Blank, Wardingg úr, Taylorr úr.

Francis Blank: A lényeg, mint ahogy az elején mondtam, a működő dolgok megtartása mellett olyan óvatos változtatásokat alkalmazni, ami nem riasztja el a cégeket, és nem is dönti be a gazdaságot. Nem kell oroszlánharcot vívatni az emberek között, sem a cégek között, de hagyni kell, hogy maguktól nőjék ki magukat a dolgok. A megyék hatalmas fontos a gazdasági kérdésekben is, és az állam feladata csak annyi, hogy ami nagyon káros, azt kiküszöbölje. Én látom, hogy milyen mértékben kell haladni, változtatni, mit kell tenni. Hallhattunk ma többféle elképzelést, több kérdésben, de sokszor ugyanarra a problémára jutott: túl radikális. Nem erre van szükség. Én azt vallom, hogy találjuk meg a megfelelő állapotot, ami jó a szegényeknek, jó a gazdagoknak, és jó a középosztálynak. És akkor mindenki törekszik előre felé, és fellendül az állam. Köszönöm a ma estét! És köszönöm a vitapartnereimnek, hogy megjelentek!

Mason H. Warding: Nézzék: Én nem akarom a választókba törölni a lábam, ugyanakkor nem lehet elnyomni. Mr. Blank alig jutott szóhoz, Taylor pedig a Harmadik Birodalomban érzi magát. Önöknek egy olyan kemény elnök kell, aki meg is becsüli Önöket. Aki nem fél a változásoktól, de ragaszkodik ahhoz, ami jó és működik. Én vagyok a modern konzervativizmus egyetlen cironiai képviselője, aki képes egységbe kovácsolni az országot és aki az egész életét a hazának szentelte!

George P. Taylor: Az este folyamán lehetőségük nyílt meghallgatni, hogy milyen tervekkel és programmal vágnának neki az elnökségnek a konzervatív jelöltek. Monroe pár nap múlva választ, és úgy vélem, hogy az itt élőknek joguk van tudni, hogy mit gondolunk gazdasági kérdésekben, amely dominálja a politikai közbeszédet. Arra kérem Önöket, hogy amikor elmennek szavazni a kaukuszra, ne az érzelmeikre, az első felindultságukra hallgassanak, hanem az eszükre, és azt is gondolják meg, hogy Önök szerint ki a legalkalmasabb a párt egyesítésére, és a Progresszív Párt jelöltjének a legyőzésére.

Mason H. Warding: Már elnézést, de még nem fejeztem be!

George P. Taylor: Elég sokáig tartott, amíg rájött, hogy beszélni akar még.

Mason H. Warding: Én vagyok az, aki ellenzi a szegregációt és az egyetlen, aki ezt ma ki is mondja. Én vagyok az egyetlen, aki alacsony adókról beszél, aki tudja, hogy a moralitás micsoda gazdaságélénkítő hatással bír. Aki ma meghirdeti az FVP-t, azaz a Fiatal Vállalkozók Programját, ami nem szól másról, minthogy ösztönözzük a vállalkozásokat, a létrehozásukat! A fekete lakosság is hatalmas gazdasági potenciált jelent, azt jobb nem elfelejteni. És végül, de nem utolsó sorban: Tegyük naggyá Cironiát!

Thomas H. Blackwell: Köszönöm mindenkinek a jelenlétet! Sok sikert kívánok mindenkinek, és a nézőknek azt ajánlom, mindenki vonja le a számára megfelelő következtetést. Thomas Blackwellwell-t látták, hallották! Mindenkinek jó éjszakát!

Walker megyében - amely Frank Wright szülőhazája - hatalmas tömeg fogadta a megérkező katonai terepjárót Mason Wardinggal és Francis Wright-tal a fedélzeten. A két politikus beszélt a tegnapi vitáról, beszédeikben megemlítették az aktuálpolitikai kérdéseket, és természetesen elhangzott többször a Warding-kampány egyik fő üzenete: "Újra naggyá tesszük Cironiát!" 

A mai nap folyamán reggel lépte át a híres terepjáró Walker határait, amelyet sokan vártak, rengetegen mentek ki az utcára. Ahogy egy általunk megkérdezett helybeli elmondta: "Régóta vártuk a tábornok urat, Frank megígérte, hogy mindenképpen eljönnek, nagyon örülünk most nekik." Ami az embereket illeti, el kell mondani, hogy tele voltak büszkeséggel és lelkesedéssel, a jövőt egy erős országban, egy erős és határozott vezetésben látják. Egy olyan vezetésben, amely visszaszerzi hazánk hírnevét és nemzetközi megbecsülését, egy olyan vezetésben, amely nem hagy egyetlen embert sem az út szélén, egy olyan vezetésben, amely megvédi nemzetét a kommunizmustól és megadja Cironia számára azt, amit megérdemel: Jólét, Stabilitás, Erős és döntően független gazdaság, Szuverenitás és Nagyhatalmi státusz. Jelen pillanatban az emberek keménységet és határozottságot várnak el a következő elnöktől, és alig várják, hogy ennek érdekében Warding urat ne tábornoknak, hanem végre Elnök Úrnak szólíthassák. 

Frank Wright szólt legelőször az emberekhez, amelyből egy kis részletet közlünk: 

Honfitársaim! Barátaim! Köszöntök mindenkit, nagyszerű érzés újra itthon lenni, és ezen kívül hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy bemutathatom Cironia következő Elnökét, a legyőzhetetlen Mason H. Warding tábornokot, aki naggyá teszi Cironiát! (taps) 
Barátaim! Ki látta a tegnapi vitát? Micsoda kézerdő! Na és ki szerint győzött a tábornok? Ezt akartam látni, ezekkel az értkékes kezekkel szebbé, jobbá és élhetőbbé, egy szóval naggyá tenni az Országunkat! A legelső kihívás, amelyet sikerrel kell vennünk, a szavazófülkékben vár ránk! Arra kérem Önöket, hogy álljanak mellénk, csatlakozzanak a mozgalomhoz, amely történelmet fog írni és beírja hazánk nevét a nagyhatalmak becses könyvébe! Konkrétumokat szeretnének hallani? Elvhű konzervatívként azt valljuk, hogy sok esetben nem a kormány oldhja meg a problémát, hanem sok esetben maga a kormány a probléma! Csökkentenünk kell a kormányzati kiadásokat, annak érdekében, hogy a gazdaságfejlesztésre és az Önök jólétére több jusson! Ezen kívül még ráadásul spórolunk is. Hiszünk abban, hogy az ellen a pusztító, fertőző ideológia ellen, amely nyomorba dönt minden nemzetet, harcolni kell. Természetesen a kommunizmusról és a bolsevizmusról beszélek. Harcoljunk, alkossunk erősebb nemzetbiztonsági szabályokat, védjük meg egymást! Ezen kívül egy olyan hadsereget kell létrehozni a szabad piac és szabad vállakozáson nyugvó prosperáló gazdasági alapokon nyugodva, amely nemcsak képes megállítani bármely ország külső behatolását, hanem megelőző csapásra is képes, amennyiben a nemzetünk érdeke úgy kívánja. Ki védje meg a hazánkat, ha nem mi? Ami a szociális és jóléti kérdéseket illeti......És ki az, aki ezt mind megvalósítja? Ki az, aki ehhez elég erős és elég bátor? Mason H. Warding tábornok úr, egy igazi katona, aki már vérrel és vassal is harcolt a hazánkért. Mi meggyőzőbb ennél? Éljen Warding, Cironia következő elnöke!"

Összefoglalva a Walker megyében történteket, Warding tábornok kampánygépezete teljes gőzzel teszi a dolgát, és az ő elmondásuk szerint dolgozik az ország jövőjéért. Az teljesen igaz, hogy a tömeg végig tapssal és helyesléssel fogadta a két barátot és az elhangzott elképzeléseket. 

Nyertesek

A Reform Párt: Az első számú nyertes mindenképp a Reform Párt. A vita azt mutatta meg, hogy a Reform Párt jelöltjei külpolitikai téren sokkal kiforrottabb elképzelésekkel rendelkeznek, világos elképzelésük van, hogy győzelmük esetén milyen közel-keleti politikát kell követni, és úgy tűnik, ebben a választók is mellettük állnak.

Mason Warding: A Reform Párt excentrikus elnökjelölt-aspiránsa a vita során is előkerült, sőt Underwood és Glover is kiemelten foglalkozott az elképzeléseivel, amellyel ismét reflektorfénybe került a tábornok. Mindezt úgy, hogy meg se kellett hozzá szólalnia.

Vesztesek

A progresszív vitapartnerek: A két, jelöltségért küzdő politikus, akik között eldőlhet, hogy kit is indít a párt novemberben. Lehetőséget kaptak, hogy megmutassák, hogy annak ellenére van egy jól kiforrott programjuk, hogy a Progresszív Párt, a Reform Párttal ellenben, szervezetileg még igen gyenge lábakon áll, a pártvezetés kapkod és nem halad a feladataival, még az előválasztási menetrend is tisztázatlan, de ez nem sikerült. Van idejük novemberig, hogy felkészüljenek.

A pártvezetés és a donátorok: Most sem biztos még, hogy a pártvezetés, és a párt mögött tevékenykedő liberális donátorok végül kit fognak támogatni. Úgy lehetett tudni, hogy a vita után tisztábban lehet látni, de ez nem így történt.

A meg nem jelenő jelöltek, Green Cartel és Elliot Weser: Óriási hibát követtek el azzal, hogy nem jelentek meg a vitán, hiszen így azt közvetítették a választóik felé, hogy ők kiszálltak, és Glover-Underwood párharc következik.

A nézők és a hallgatók: Ha a ciron választók egy sorsdöntő, érzelmes és kemény vitára számítottak, nagyot csalódtak, de még sokaknak azt sem sikerülhetett eldönteni, hogy kire szavazzon jövő héten Monroe-ban, az első előválasztáson.

John Stetton: A műsort moderáló ismert tévés személyiség is komoly kritikát kapott. Nem volt elég kemény, hogy az általánosságokban beszélő politikusokból kicsikarjon valami érdemi információt, nem irányította a vitát, bedobta a gyeplőt a lovak közé. Az MSC szóvivője szerint részt vesz még a későbbi vitákon, de a jövő hét keddi reformpárti vitán éppen nem.

Sótlan, általános, idilli beszélgetés – így kommentálta az amerikai sajtó a kedden megrendezett progresszív jelöltek közötti vitát, amelyen Ed Glover és Frank Underwood vett részt a négy jelölt közül, és külpolitikáról beszéltek. Vita nem volt, a két jelölt egymást nem is kritizálta, nagyjából egy állásponton voltak. Egy izgalmas rész volt, amikor Frank Underwood azt pedzegette, hogy Mr. Glover politikája rasszista. A vitának ez volt a legforróbb pontja, ezen kívül semmilyen vitás pont, vagy kritika sem volt, többen elég unalmasnak értékelték az eseményt.

A vitát ennek ellenére fölényesen Frank Underwood nyerte. A nézők és hallgatók 53 százaléka gondolta így, míg Ed Gloverre csak 7 százalékuk szavazott. 33 százalék szerint egyik vitázó sem nyertese a vitának, 7 százalékuknak nem volt véleménye. Tizenegy kategóriában vizsgálta a mérés, hogy miként szerepeltek a jelöltek a vitán, Mr. Underwood öt kategóriában nyert, hatban az „egyik sem” opció. Mindazonáltal nagyon érdekes, hogy a választók 100 százaléka utasította el a két jelölt Izraellel kapcsolatos nézeteit, miszerint David Ben-Guriont, ha Cironia földjére lép, ki kell adni a brit hatóságoknak. Továbbá a megkérdezettek harmada szerint elképzelhető, hogy Mason Warding háborút robbantana ki elnöksége idején.

A reformpárti elnökjelöltek is reagáltak a vitára. George Taylor, az élenjáró jelölt, közleményben reagált még az este folyamán: „A másik felháborító momentum az az Izrael-ellenes hang volt, amely végig érződött. Ed Glover nem is találta elég fontosnak a kérdést, Frank Underwood az arabokkal és a britekkel egyezkedne. Egy keresztény ország, mint amilyen Cironia, ezt teljes egészében elveti, és kiállt Izrael mellett!”, nézeteit egy televíziós műsorban is megerősítette, kiemelte, hogy a Reform Párt nem fogja hagyni, hogy Ben-Guriont kiszolgáltassák, aki minden bizonnyal megjelenik a Warding-kampányban, és ha nem is ő lesz a párt jelöltje, várhatóan a Reform Párt mellett is kampányolni fog a cionista vezető. Francis Blank oaklandi elnökjelölt is hasonlóan nyilatkozott lapunk munkatársának: „Amit a progresszív elnökjelöltek csinálnak, az egyszerű tétovázás. Nemcsak Izrael kérdésében, hanem igazából az egész vitáról ez vált nyilvánvalóvá számomra. Izrael kérdésében például arról beszélnek, hogy támogatják a független zsidó állam létrejöttét, de amint számolniuk kellene az ezen kijelentésükkel járó felelőségükkel – mint például a Palesztinában történő fegyveres harcok lehetőségével – már nem, rögtön óvatoskodnak és menekülnek. A zsidó nép, úgy hiszem eleget szenvedett az évszázadok során, kiérdemelte, hogy hazatérjen ősi otthonába.” Mason Warding szerint „nem vitát láttunk, hanem baráti csevejt, aminek a politikán belül nincs helye. Ez a két ember fél vitatkozni, nem elég tökösek az elnökséghez.”

Robert Crawley: Kellemes délutánt kívánok Hölgyeim és Uraim, ez itt a Crawley Time, én Robert Crawley vagyok és itt van mellettem a Reform Párt egyik elnökjelölt aspiránsa, aki nem más, mint George Taylor! Üdvözlöm, Mr. Taylor!

George P. Taylor: Üdvözlöm. Robert!

Robert Crawley: Összesen 4 támával szolgálhatok mára, ugyanakkor most szeretném leszögezni, hogy szabad szellemben beszélgetünk, így a menet változhat. Ezt főképp a nézők kedvéért mondom. Az első kérdésem az lenne Önhöz, hogy mi a véleménye a progresszív vitáról és az ott elhangzottakról?

George P. Taylor: Robert, élő adásban néztem, és katasztrófa volt! A jelölek dezorientáltak voltak, a hangzatos szólamokon kívül semmit nem mondtak, és nemtelen támadást intéztek David Ben-Gurion és Izrael ügye ellen. Ha progresszív elnöke lesz Cironiának, és rajta múlik a Közel-Kelet sorsa, nem lesz Izrael. Számomra megfejthetetlen, hogy miért nincs egy kiforrott külpolitikai elképzelésük.
Abban sem vagyok biztos, hogy a Karib-térség viszonyaival tisztában lennének.

Robert Crawley: Lehetett érzékelni hogy a választók nem ezt várták. Ön szerint a reformpárti vita színvonalasabb lesz?

George P. Taylor: Merem remélni. Az első téma a gazdaságre és a szociálpolitikai kérdésekre fog koncentrálni. Én pár napja kezdtem el felkészülni a vitára, ahol világos választ kívánok adni a választók érdeklődésére és kérdéseire, hogy elnökké választásom után miként kívánom megvalósítani a programomat, miként hozom ki a recesszióból a gazdaságot, miként pörgetjük fel a gazdaságot, és miként támogatjuk a vállalatokat, milyen adópolitikának köszönhetően válik az ország sikressé.

Robert Crawley: Egy ország várja kíváncsian, hogy Önök Mr. Wardinggal hogyan vitáznak. Ha már Warding, Ön szerint miért őt támogatja Ben-Gurion, miért nem Önt?

George P. Taylor: Ez a vita nem rólam, és nem Mason Wardingról szól. Programokat és víziókat fogunk megosztani egymással, és kritizáljuk is azt, ha úgy látjuk szükségesnek. Én a választóolgárok igényeit kívánom szolgálni. David Ben-Gurion egy nagyformátumú politikus, ahogy sokra tartom John Trumpot, szeretem a rádióját hallgatni. Ha ők így döntöttek ezt nem elfogadom.

Robert Crawley: Nem fogadja el?

George P. Taylor: Bocsánat, két gondolat fogalmazódott meg bennem, és ezt egyszerre kívántam elmondani. Ha ők máshogy döntöttek volna, azt is elfogadtam volna.

Robert Crawley: Értem, semmi probléma, előfordul. Mik a tervei arra az esetre, ha nem nyer, ha nem lesz elnök?

George P. Taylor: Nincsenek ilyen terveim, nyerni fogok. Ha nem nyerném el a jelöltséget a párt színeiben, akkor a nyártól egy egyszerű állampolgár leszek, és esetleg valamelyik egyetemen fogok tanítani. De győzelemre készülök.

Robert Crawley: Ezek szerint nem indul újra?

George P. Taylor: Nézze a közeljövőt nem lehet előre meghatározni. De még nem a visszavonulásban, hanem a győzelemben és a konzervativizmus ügyének a sikerében gondolkodok.

Robert Crawley: Értem. Ön szerint mi történne az országgal, ha Mason Warding lenne az elnöke?

George P. Taylor: Azt gondolom, hogy az általa képviselt ügyek egy része vállalható, más része teljesen vállalhatatlan. Nem is ez lenne a legnagyobb baj, hanem sorsdöntő időszak következik, Harry Trumannal és más elöljárókkal kell majd tárgyalni a függetlenség kérdésében, az elszakadást békésen kell lefolytatni. A nemzetet egyesíteni kell, meg kell találnia a hangot a Kongresszussal, amely akár liberális többségű is lehet. Azt gondolom ezekre a finom nüanszokra Mason Warding képtelen.

Robert Crawley: Rendben, mára ennyi lenne. Köszönöm, hogy eljött! Viszontlátásra!

George P. Taylor: Köszönöm a meghívást, Robert!

John Stetton: Jó estét kívánunk!Ez itt az 1946-os elnökválasztás első progresszív elnökjelölti vitája. A téma: külpolitika. Hogy képzelik el az elnökjelöltek Cironiát a nemzetközi térben. Én John Stetton vagyok, és ma én moderálom ezt a vitát. Szeretném köszönteni a két kollégámat: Thomas H. Blacket és Robert Crawleyt, ők segítenek a ma estében nekem.
Robert Crawley: Én is köszöntök mindenkit!

Thomas H. Black: Jó estét a kedves nézőknek és a résztvevőknek is!

John Stetton: Most pedig hívnám a résztvevőket, akiket a legutolsó felmérések sorrendjében hívunk be, és kapnak szót: Edward Glover Pecksdale megyéből, és Francis Underwood Burkhill megyéből!

John Stetton: Jó estét kívánok, Uraim! Ketten nem jelentek meg a vitán: Green Cartal és Elliot Weser.

Edward Glover: Jó estét kívánok!

Francis Underwood: Jó estét kívánok kedves Hölgyeim és Uraim!

John Stetton: Elmondom az este napirendjét: először két percben köszöntik a nézőket, majd utána mindketten összefoglalják saját nézetüket a külpolitikában, és a megbeszélt menetrendtől eltérőben Izrael kérdésében is, amely most nagyon aktuális. Azt követően jönnek a kérdések, amelyeket hármunktól kapnak, ezt követi a szituációs kérdés, amikor egy szituációt, egy kitalált helyzetet fogunk Önöknek felvázolni, erre kell válaszolniuk, a két rész között 5-5 perc szünetet tartunk.

John Stetton: Aki úgy érzi, hogy reagálnia kell a másik mondanivalójára. kézfelemeléssel jelezze. Nem kívánom nagyon korlátozni a vitát, de arra kérem Önöket, hogy tisztességet vitát produkáljunk. Nincs más hátra, hogy sok sikert kívánjak Önöknek! Megadom a szót Edward Glover úrnak, hogy szóljon két percben a választókhoz.

Edward Glover: Kedves jelenlévők, Tisztelt Nézők! Nagyon fontos ez a mai nap, a politikai vita demokráciánk alapköve. Mellékesen jegyzem meg, szégyen, hogy két progresszív jelölt meg sem jelent itt, bizonyára inába szállt a bátorságuk. A külpolitika rendkívül fontos kérdés, ezért kellő figyelmet kell rá fordítani. Röviden a céljaimról: hazánk nemzetközi elismertetése, a ciron termékek exportjának növelése, illetve szoros együttműködés az USA-val. Köszönöm tehát a sok érdeklődő szempárt, sikeres vitát kívánok Mr. Underwoodnak is, a részletekről majd később.

John Stetton: Köszönöm, most megadom a szót Francis Underwoodnak, hogy ő is köszöntse a nézőket!

Francis Underwood: Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Nézők! Egyetértek Edward Glover és szerintem nagyon fontos ez a mai nap és ez a mai vita. A Demokrácia nagyon fontos támasza és létfeltétele a nyílt politikai vita és véleményformálás lehetősége. Maximálisan elszomorít, hogy kettő progresszív jelölt nincs itt, legfőképp engedjék meg, hogy nevén nevezzem... Green Cartel aki hevesen propagálja kampányát, ám fél-kommunista demagóg ígéretei mögé bújva nem hajlandó az érdemi vitára. Röviden és tömören ennyit szólnék külpolitikai elképzeléseimről: USA a barátunk így együtt kell vele működnünk, valamint a Ciron érdekek minél hatékonyabb képviselete, és óvatos, ámde nemzetünk biztonsága érdekében semmiképp sem feltétlen ellenséges politizálás a Szovjetunióval szemben. Én is szeretnék sok sikert kívánni Mr. Glover-nek, és remélem egy jó vita részesei lehtünk a mai nap!

John Stetton: Köszönöm! Most arra kérem Önöket, hogy három-három percben foglalják össze a külpolitikai programjukat. Ed Glover kezd.

Edward Glover: Hogyha három szóval kéne leírnom, hogy mit képviselek a külpolitikában, azt mondanám, hogy tisztességgel, őszinteséggel, és nyitottsággal kell fordulnunk a többi állam felé. Nyitottnak és kompromisszumkésznek kell lennünk hazánk érdekében, nyitnunk kell új külföldi piacokat és ebben a feszült nemzetközi helyzetben is szövetségesként kell tekintenünk a világ összes nemzetére. Fontos még Izrael kérdése is. Támogatom az önálló zsidó állam létrejöttét, de nem egy darab papírral és egy tollvonással kéne erről dönteni, hanem a szomszédos államok együttműködését kéne kérni ezügyben. Ne ágyazzunk meg egy újabb háborúnak a Szentföldön! Köszönöm, egyelőre ennyit mondanék!

John Stetton: Köszönöm, hogy az időt is tartja, most Frank Underwoodnak adom meg a szót!

Francis Underwood: Nemzetünk számára szerintem létfontosságú, hogy megteremtsük a külpolitikai stabilitást, mely az én külpolitikai elképzeléseimet behatárolják, ha mondhatjuk így. Minél több partnert kell keresnünk, de én úgy gondolom, hogy vannak olyan országok melyektől érdemes tartani a biztonságos távolságot, főleg, ha jóban akarunk lenni az Amerikai Egyesült Államokkal. Elnökségem alatt a ciron külpolitika nyitott, de határozott irányvonalak mentén zajlana. Izrael kérdésében személyes véleményem mely meghatározza ezen kérdésben politikai programomat az, hogy Izrael népe a zsidó nép megérdemli a független államot, de nem szabad elfeledkeznünk a helyi arab lakosság jogairól is. Leráztuk magunkról a nácik faji fenyegetéseit. Ahogy a zsidók megérdemlik a saját államot, a helyi arabok is jogokat érdemelnek. Mindenképpen a békés probléma megoldás az elsődleges cél. Köszönöm a szót!

John Stetton: Köszönöm, arra kérném Önöket, hogy ne csapongjanak a témában, hisz a következő percekben a közel-keleti helyzetről mondhatják el a véleményüket David Ben-Gurion kijelentése kapcsán. Ezek mellett van egy teljesen új hír, amit a vita előtt mondtak meg nekem a kollégáim. David Ben-Gurion Mason Warding mellé áll, és ha kéri, kampányolni is fog neki már az előválasztás során. Ezt is kommentálhatják. Ed Glovernek adom meg a szót!

Edward Glover: Köszönöm, Mason Wardinggal kapcsolatos kérdésekre nem reagálok, nem tudom komolyan venni azokat, akik a nevüket adják a tábornok ámokfutásához! Izraellel kapcsolatban épp most fejtettem ki álláspontomat, ahhoz még nem tennék hozzá mást egyelőre.

John Stetton: Mr. Underwood?

Francis Underwood: Köszönöm a szót! Mason Warding tábornok azt hiszi, hogy még tart a világháború, szerény véleményem szerint.Ez a mostani lépés illik is az ő agresszív természetéhez. Ebben a kérdésben Cironia-nak mérsékelt és óvatos politikát kell folytatnia. Én személy szerint elítélem az erőszakot és nem tudom támogatni azt. Köszönöm!

John Stetton: rendben Uraim, öt perc szünet következik a kérdések feltétele előtt. Folytatjuk a progresszívak vitáját. A kérdések jönnek. Először én teszek fel, majd Thomas Black, aztán Robert Crawley. Először Ed Glovernek tenném fel az első kérdésem: Elnökké választása esetén milyen politikát folytatna a Karib-térség országaival?

Edward Glover: Továbbra is fenntartom előbbi szavaim jelentőségét, minden nemzetet szövetségesként kell kezelni a világban, ez igaz a Karib-térség országaira is. E kis, harcias országoktól tartani kell a megfelelő távolságot, mindemellett a két ország kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatait külügyminiszterem segítségével mindenképpen meg kívánom újítani. Köszönöm!

John Stetton: Köszönöm! Tom, te következel!

Thomas H. Black: Köszönöm a szót! Francis Underwoodtól kérdezném, hogy a külpolitikát illetően, hogyan kívánja képviselni országunkat a Szovjetunióban? Gondolok itt arra, hogy kíván-e ott konzulátust vagy nagykövetséget létesíteni, illetve engedné-e ezt fordított helyzetben a Szovjetiniónak?

Francis Underwood: Konzulátusi szintű külképviselet létrehozása szerintem fontos, hiszen az esetlegesen a Szovjetunióban tartózkodó, bár tudtommal nem is van most nagyon ilyen, de a Szovjeteknél tartózkodó ciron állampolgárokat képviselnünk kell. Szerintem felesleges a nagyköveti szintű képviselet, hiszen nem lesznek túl szoros kapcsolataink az országgal. Amennyiben akar a Szovjetunió tehet ugyanilyen lépést a mi országunkban, de ez nem fogja egy nagy barátság kezdetét jelenteni az garantálhatom! Köszönöm!

Robert Crawley: Kérdésemet Mr. Glovernek szeretném feltenni: Elnökként milyen viszonyt kíván ápolni Európa országaival, melyek a nyugati demokrácia jegyében működnek?

Edward Glover: Az Egyesült Államok mellett a második legtöbb külpolitikai lépést a nyugat-európai államok irányába tervezem meglépni, ez ismét széleskörű gazdasági és diplomáciai lehetőséget rejt magában, ami Cironia elismertségéhez fog vezetni. Konkrétummal nem szolgálhatok, de biztosíthatom: mindent meg fogok tenni a jó viszonyért az európai demokráciákkal. Köszönöm!

John Stetton: Mr, Underwood! Ön az előbb azt mondta, hogy Izraellel kapcsolatban mindent elmondott. Ez alapján Ön hivatalosan elítéli a zsidó milíciák harcát a britekkel?

Francis Underwood: Szerintem a válasz nem az erőszak! Békés megoldás kell. Igen kijelentem a nyilvánosság előtt, hogy elítélem az erőszakot, tehát elítélem az ilyesfajta harcot. Diplomáciai megoldás kell, nem vér és fegyverropogás.

Thomas H. Black: Edward Glovertől kérdeznék. Említette, hogy a külgazdaságot is erősíteni. Ez így elég általános. Milyen konkrét intézkedésekre gondolt, és mely országokkal fűzné szorosabbra a gazdasági kapcsolatainkat?

Edward Glover: Főként az export növelésére, a lehetséges külföldi beruházók és nagyvállalkozók bevonzására gondolok. A szabad piacgazdaságnak - még ha van is némi állami beavatkozás - elengedhetetlenül feltétele a külföldi beruházások, ezért sem árt gyakran egyeztetni más országok vezetőivel külgazdasági kérdésekről. Cironia rejtett erőforrásait csak akkor fogjuk tudni kihasználni, ha mindent megteszünk a kifogástalan nemzetközi képünkért.

Robert Crawley: Mr. Underwood! Ön korábban azt mondta, hogy Warding Ön szerint még mindig azt hiszi, hogy világháború van. Reálisnak gondolja, hogy hazánk az ő elnőksége esetén háborúba kerüljön? A hagyománnyal ellentétben azt kérdezem: Mit tenne ellenzékiként ebben az esetben?
Edward Glover: Nem azt mondom, hogy jópofizni kell külföldi vezetőknek, de el kell hitetnünk a külföldi beruházókkal, hogy érdemes idejönniük. Hiszen valóban érdemes idejönniük! Köszönöm!

Francis Underwood: A tábornok személye eléggé kiszámíthatatlan és narcisztikus. Szerintem akár saját egója miatt is képes lenne háborúba vinni az országot. Bár azt nem mondanám meg feltétlen kivel, de szerintem igen, képes lenne háborút kirobbantani, avagy belevinni abba az országot. Amennyiben mint ellenzéki politikus reagálnom kéne ez ellen, a törvényhozásban próbálnék meg mindent megtenni ez ellen, avagy ha ezen háború nem egy defenzív háború, akkor utcai, békés demonstrációkra hívnám az embereket. Bár nem tartom magam feltétlen pacifistának, nemzetünket távol kell tartanunk a háborútól! Köszönöm!

John Stetton: Most pedig folytatjuk a vita harmadik részével, a motivációs kérdések! Az első kérdést Ed Glovernek teszem fel: Harry Truman elnök több olyan törvényjavaslatot is a Kongresszus elé kíván terjeszteni, amely kiszélesíti a polgári jogokat. Ha az ebben a kérdésben vallott véleményéért kritikát kap Truman elnöktől, megfogadja vagy visszautasítja azt?

Edward Glover: Ez attól függ, milyen kritikát kapok. A kisebbség pozitív diszkriminációjának tiltásából nem fogok engedni, nem gondolom, hogy kifejezetten ez rontaná meg Cironia viszonyát az USÁ-val. Ugyanakkor én abban hiszek, hogy a polgári jogok mindenkinek járnak, minden ciron állampolgárnak. Valószínűtlen, hogy amiatt támadna Truman elnök, hogy minden polgárt egyenlőnek tekintek. Köszönöm!

John Stetton: Mr. Underwood hozzá kíván szólni, két percben övé a szó!

Francis Underwood: Köszönöm! Az rendben van, hogy nem tesszük a kisebbség jogait a többség jogai elé, de tartsuk magunkat távol a faji szegregációtól! Igenis kellenek jogok a kisebbségek számára, hiszen csak így harcolhatunk a faji megkülönböztetések ellen. De igazából mondjuk ki. Minden ember, aki itt lakik és szereti a hazáját az számomra ciron ember. Ha fekete a bőre, ha vágott a szeme, ha nem. Számomra minden tisztességes és becsületesen dolgozó ciron ember fontos! Az én programomban mindenkit ugyanolyan jogok fognak megilletni. Köszönöm a szót!

John Stetton: Edward Glover válaszolhat

Edward Glover: Tisztelt Mr. Underwood! Hol van itt akkor a probléma? Én is azt vallom, hogy minden ciron állampolgár egyenlő, sőt, támogatom a kisebbségek beolvadását is a többségi társadalomba - az együttműködésre és alkalmazkodásra hajlandókat természetesen. Emellett én nem félek kimondani: vannak Cironiában olyan agresszív csoportok is, akik a többségi társadalmat nem tisztelik, magukat felsőbbrendűnek tartják. A nagy progresszív jogvédők persze rendszerint felkarolják őket, no, én ezt nem fogom hagyni! A pozitív diszkrimináció nem old meg semmit! Köszönöm a szót!

John Stetton: Akkor megyünk tovább, Thomas kérdez Frank Underwoodtól, vagyis felvet neki egy szituációt.

Thomas H. Black: Francis Underwoodtól kérdeznék megint. David Ben-Gurion többször kifejtette álláspontját, és mint most már tudjuk, akár Warding tábornok mellett is kampányolna. Ebben az esetben ide is kéne utaznia. Ha a brit kormányfő azt kérné Öntől, hogy tartóztassák le David Ben-Gurion-t, és adják át a brit hatóságoknak, mit tenne?
Francis Underwood: Köszönöm a kérdését! Mit ne mondjak, ez valóban egy kényes szituáció lenne, melyben nagyon komolyan meg kéne fontolnunk döntéseinket. Amennyiben a britek ezt kérik tőlünk akkor mi ezt végre is fogjuk hajtani. Ugyan támogatjuk a független Izraelt, de nem a harc útján, és meg kell, hogy mondjam, hogy a zsidó milíciák számos akciót hajtottak végre melyek a törvényesen intézkedő brit erők ellen indultak. Én hiszek abban, hogy a britek és az amerikaiak meg tudják oldani a problémákat. Ám őszintén remélem, hogy Warding tábornok nem hozza kényelmetlen diplomáciai helyzetbe hazánkat és nem hív meg olyan embereket ide, akiket más demokratikus országokban letartóztatnának. Köszönöm a szót!

Robert Crawley: Mr. Glover! Elképzelhetőnek tartja, hogy Warding kerüljön olyan helyzetbe, mint Ben-Gurion? Ha így történne, kiadatását kérné más ország, akkor mit tenne?

Edward Glover: Ha nem is kérdés nélkül, de megtenném. David Ben-Gurion egy tömeggyilkos, aki embereket szólít fel ölésre. Nem kerülgetem a kását, szerintem ez emberiség elleni súlyos bűn. Hogy ha Warding tömeggyilkosokkal nyíltan szövetkezne, maga is bűnrészessé válna, ebben a helyzetben kemény döntést kéne hoznom elnökként. Én a ciron embereket, a tisztességes polgárokat védem, a bűnözőket nem! Köszönöm!

John Stetton: Köszönöm szépen a résztvevőknek és a riporterkollégáimnak a részvételt! Most a jelöltek elmondhatják a záróbeszédjüket. Először Frank Underwood teheti meg ezt, utána Ed Glover.

Francis Underwood: Tisztelt Högyeim és Uraim, kedves Nézők! Nagyon örültem ennek az első vitának, hiszen a demokrácia alaptámaszait erősítettük meg ezzel. Nagyon remélem, hogy a többi progresszív jelölt nem futamodik meg a későbbi vitáktól! Mint ahogy külpolitikámban, így általános politikai nézeteimben is a mérsékeltség jelenti a kulcsszót. A szélsőséges nézetek, a szegregációt elősegítő nyilatkozatok vagy háborús uszítások nem fognak jót tenni nemzetünknek. Én a mérsékelt és stabil politizálás híve vagyok. Cironia valóban egy erős ország lesz, és ennek én leszek a felépítője amennyiben ezt önök megengedik. Engedjük magunkhoz közelebb és végül öleljük át a Ciron Álmot! Köszönöm a szót! Köszönöm a vitát!

Edward Glover: Tisztelt jelenlévők, Tisztelt Nézők! Bár ma a külpolitika volt a téma ezen a vitán, nem csak külpolitikáról esett szó - aminek őszintén örülök -, hanem a nemzet sorsáról, jövőjéről is. Elnézést kérek mindazoktól, akik szerint a vita unalmasra, laposra sikeredett, ennek oka, hogy a radikális és vállalhatatlan jelöltek nem voltak itt. Green Cartel és Eliot Weser szégyelheti magát! De most nem velük kell foglalkoznunk, hanem Cironiával, s a ciron emberekkel. Hogyha valódi változást, demokráciát és igazságosságot akarnak, támogassanak engem a kampány során! Előre Cironia! Köszönöm a figyelmet és a vitát!

John Stetton: Köszönöm az uraknak a korrekt vitát. Jövő héten találkozunk. Viszontlátásra!

John Stetton: Habár már csak kevesebb mint hét óra van a televíziónk által szervezett progresszív elnökjelölti vitából, ahol a külpolitika,és várhatóan Izrael ügye fog dominálni, most röviden egy különkiadásban foglalkozunk a témával. Itt van velem a stúdióban Mason Warding tábornok, a Reform Párt elnökjelöltségre pályázó aspiránsa. Jó napot kívánok!

Mason H. Warding: Jó napot kívánok, Mr. Stetton!

John Stetton: Tábornok Úr, Ön volt az első, aki DAvid Ben-Gurion nyilatkozatára, amit korábban röviden elmondtam, reagált. Ön, ha jól veszem ki a szavaiból, amellett, hogy támogtja a zsidó állam létrejöttét, támogatja a zsidó milíciák harcát is az arabaok és a britek ellen. Jól értelmezem a szavait?

Mason H. Warding: Igen, tökéletesen jól látja. Nem vagyok a britek vagy az arabok ellen alapvetően, tehát a támogatás érzete dominál, nem bármiféle ellenérzet.

John Stetton: Az Ön egyik ellenfele, George Taylor is kiállt Izrael mellett, viszont ő ENSZ-határozatot és békés megoldást támogat, nem a polgárháborút. Ön szerint ez a javaslat túl "puha"?

Mason H. Warding: Az én szemléletemben a briteknek kellene cselekedniük és engedni a zsidóságnak. Ebben Amerika is segítségükre lehetne, nyomást kell rájuk gyakorolni! Ez lenne a legjobb. Viszont mivel úgy látom, hogy ez a megoldás egyelőre nem működik, ezért nem szabad tétlennek maradniük, különben felőrölik őket szép lassan.

Mason H. Warding: Muszáj lendületben maradniuk. Az élet és a háború sikerének egyik legfontosabb tényezője is a lendület.

John Stetton: A Warding-doktrína értelmében, ahogy Ön nevezi, ha Ön elnök lesz, támogatást adna a zsidóknak a britek és az arabok ellen? Itt katonai és pénzügyi támogatásról beszélek

Mason H. Warding: Az első a saját országunk, így csak abban az esetben és olyan mértékben, ahogy a gazdaság ezt elbírja! De én nem fogok senkihez odamenni, hogy nem segíthetnék-e neki. Cironia büszke ország! Majd ha valaki segítséget kér, akkor kap.

Mason H. Warding: Ugyanez vonatkozik a doktrína kommunizmus-ellenes részére.

John Stetton: Köszönöm szépen, biztos vagyok benne, hogy még sokat beszélgetünk erről a témáról. Viszontlátásra!

Mason H. Warding: Viszontlátásra!

A cionizmus és a közel-keleti milíciák vezetőjeként ismert, az Egyesült Államokban élő emigráns, David Ben-Gurion mindezt egy, a New York Timesban megjelent cikkben közölte. Véleménye szerint a zsidó harcosok rövid időn belül elérik, hogy „Dávid és Salamon országa újból a jogos tulajdonosát illesse. Ebben biztos vagyok.” A brit kormány ugyanakkor egyre ingerültebb, az Attlee-kormány megoldást sürget, és Ben-Gurion kiadását, amit viszont az amerikai kormány visszautasít.

Cironiában is fontos lehet ez a téma, hiszen mostanában a reformpárti oldalon egyre inkább előtérbe került Izrael ügye. Kérdés, hogy mit szólnak a fejleményekhez.

Mason H. Warding, a Reform Párt elnökjelölt-aspiránsa az elmúlt 1,5 hétben eltűnt a nyilvánosság elől, csak kampánycsapata folytatta a munkát. Az okát a mai nap folyamán Warding titkárnője, Sarah Logan hozta tudomásunkra, szerintünk a tábornok engedélyével. A szavait pontosan idézzük:

,,A Tábornok úr az elmúlt héten egy műtéten esett át. Rutinműtétnek számít ugyan, de nagy fájdalmakkal jár. Mr. Warding hősiesen viselte a fájdalmat és most már nagyobb távokat is képes sételni, de mindenki a környezetében igyekszik kímélni. A rehabilitáció hamarosan véget érhet.

Továbbá azt üzeni mindenkinek, hogy a statisztika - hogy az ő szavait idézzem - ,,egy nagy lósz@r", szóval a választók ne annak higyjenek, hanem a szívüknek. és tegyék naggyá Cironiát!" - mondta lelkesen Mason H. Warding fiatal titkárnője. 

John Stetton: Jó estét kívánok, John Stetton vagyok, és ez itt a félórás, általam vezetett elemző műsor, ahol a mai nap az előválasztási kampányról fogunk beszélgetni és vitatkozni. Itt van Joseph Jefferson a Ridgefield Times, és Renly Anderson, a Cironia News újságírói. Jó estét Nektek is!

Renly Anderson: Jó estét! Üdvözlöm a Kedves Nézőket!

Joseph T. Jeffelson: Jó estét! Én is természetesen üdvözlöm a nézőket!

John Stetton: John Stetton: Szerintetek ez helytálló? Renly?

Renly Anderson: Szerintem abszolút megérdemelt. Világosan látszik, hohy Ed Glover a legaktívabb progresszív politikus, mindent belead a kampányba, rengeteg embert meglátogat saját lakhelyén. A többi jelölt véleményem szerint a nyomába sem ér - ebből a szempontból.

John Stetton: Joseph?

Joseph T. Jeffelson: Ez szerintem reális, mert ő kampányolt a legtöbbet és ő érezte át legjobban, hogy mit is kérnek az emberek. De azokból a megyékből, ahonnan adatok érkeztet, ott nem szerepelt jól.

John Stetton: Elképzelhető, hogy egy periférián szereplő jelölt megszerezze a progresszív jelöltséget? Az eddigi mérések szerint pedig Greene-ben vezet csak. Ez nem azt mutatja inkább, hogy regionálisan erős, főleg délen (Stetton Renlyre néz)?

Renly Anderson: Érdekes felvetés, jelenleg őt tartom a progresszívek esélyesének, bár nem elképzelhetetlen, hogy Underwood és Cartel összefognak majd a véghajrában. Az talán biztos, hogy nem fogja Glovert támogatni az összes progresszív nyugodt szívvel. Tény az is, hogy délen van a bázisa, viszont pélgául Garfield megyében rengeteget kampányolt, így akadnak azért támogatói nyugaton és északon is.

Renly Anderson: És ne felejtsük el azt se, hogy Denfieldben is szépen szerepelt azért, bár ott hibahatáron belül vezet.

John Stetton: Ez igaz, de szerinted mennyi esélye van arra, hogy megszólítsa a párt baloldalát, vagy az északi szavazókat? Mellette nem látod esélyét, hogy Weser erőre kap?

Renly Anderson: John Stetton: Szerintem a mérsékelt baloldali szavazókat Underwood könnyebben tudja megszólítani. Északi, liberális, nem kívánja korlátozni a polgári jogokat, és Cartellel szemben mögötte felsorakoznak a liberális donátorok is. Hosszabb távon nem neki van nagyobb esélye? Persze még nem ismerjük a menetrendet a Progresszív Pártnál.

Renly Anderson: Lehet hogy igazad van. A mérsékeltek ugyanakkor megosztottak, egy részük támogatja csak Underwoodor, aki ráadásul sokkal finomabban, sokkal kifinomultabb módszerekkel szólítja meg a választókat. A jelenlegi feszült helyzetben Glover hangzatos jelszavai és hosszútávú, kemény ígéretei sokakat magával ragadhat még a liberálisok közül is. Meglátjuk mit hoz a jövő, és ott van még Green Cartel is a pakliban. (mosolyog)

John Stetton: És ki veheti fel a versenyt a reformpártiakkal, és miért? Underwood vagy Glover? (Josephre néz Stetton)

Joseph T. Jeffelson: Szerintem Edward Glover venné fel a versenyt, mert ő nyíltabban ki mondja mit is szeretne tenni. Jobban megérinti az embereket, így nagyobb szavazótábort tud felállítani. Underwood aktivitása meg összehasonlíthatatlan, mert eddig csak néhány városban volt. Viszont a liberálisok leginkább Underwood mellett vannak, így még kétséges ki is nyeri az előválasztást. De én Glover mellett teszem le a voksom.

John Stetton: Szerintem ez azért ennél bonyolultabb, hisz ha kiesnek a versenyben lévő jelöltek, akik inkább Underwoodhoz állnak közelebb. Ez még igen szoros lehet. Renly, szerinted ki könnyebb ellenfél a progresszívaknak? Mason Warding vagy George Taylor?

Renly Anderson: Ez attól függ, hogy ki kerül ki győztesként a progresszíveknél. Úgy gondolom, hogy Ed Gloverrel szemben a heves természetű Warding tábornoknak van esélye inkább, míg Underwooddal szemben inkább a megfontoltabb George Taylor lehet a befutó. Összességében egyébként az a véleményem, hogy Taylor jobban össze tudná fogni a reformista tábort, ez nagyot dobhat az esélyein.

John Stetton: Szerinted egy Glover-Taylor párharcban George Taylor tudná megszólítani a függetleneket, vagy Glover?

Renly Anderson: Ha valóban sor kerül erre a párharcra, minden bizonnyal ez a kérdés fogja eldönteni a küzdelmet. George Taylorra tenném a voksomat, az ő programja támogathatóbb a függetlenek által, Glover inkább csak a párton belüli szavazatokat szeretné bezsebelni, az az érzésem.

John Stetton: És most következzenek a refompártiak. Hibahatáron belül, de George Taylor vezet. Joseph, szerinted ez mivel magyarázható?

Joseph T. Jeffelson: Warding tábornok szerintem a doktrínájával veszítette el azt a bizonyos előnyt, amit George-al szemben tartott. Mivel így az országban élő kommunista érzelműek veszélyben éreznék magukat, ha Warding kerülne az elnöki posztra. George ezután sokkal aktívabban kampányolt, mint Warding így be tudta hozni a lemaradást. A doktrínával meg átszakította a jeget.

John Stetton: Azért nem gondolom, hogy a konzervatív táborom belül a kommunizmus váltaná ki a feszültséget, és a választók lemorzsolódását, szerinte, Renly?

Renly Anderson: Semmiképp nem. Kétségtelen, hogy Joseph szavaiban van némi igazság, szerintem azonban Warding tábornok doktrinája inkább növelte a párton belüli támogatottságát. Az előválasztási eredmények tudatában ki fog derülni, hogy melyikünknek volt igaza.

John Stetton: Főleg, hogy az utolsó mérés óta ő is megduplázta a szavazóinak a számát. Viszont az elsőválasztó négy megyében nagy arányban vezet Mr. Taylor, többek között Burkhillben, Mr. Warding megyéjében is. Tőle szokatlan módon be is jelentette, hogy ott nyerni akar. Mivel magyarázható szerinted ez a nagy előny?

Renly Anderson: A tábornok radikalizmusa és szabadszájúsága legalább annyi embert taszít, amennyit vonz. Hogy konkrétan itt mi az oka Warding hátrányának, azt nehéz lenne megmondani, elsősorban én helyi okokat keresnék. Másrészről viszont George Taylor eddig főként ebben a négy megyében kampányolt, Warding pedig nem.

John Stetton: Utolsó kérdés hozzátok, igennel vagy nemmel feleljetek: Kikaphat-e Warding Burkhillben, vagy nem?

Joseph T. Jeffelson: Igen.

Renly Anderson: Erről sokáig vitatkozhatnánk, de mivel csak egyszavas választ vársz, én is igent mondanék.

John Stetton: Köszönöm, hogy eljöttetek, legközelebb folytatjuk. Viszontlátásra!

Ahogy a Reform Pártnál, úgy most a progresszívaknál is nyilvánosságra kerültek az első mérések, amelyek egyértelműen Ed Glover és Francis Underwood előnyét mutatják. Az országos felmérés szerint Mr. Glover a voksok 49 százalékával rendelkezik, Green Cartelt a választók 25, Underwoodot 18, míg Elliot Wesert csupán 5 százaléka, 3 százalék bizonytalan vagy egyik jelöltet sem támogatja. Ez nagyon nagy meglepetésnek számít, hiszen a hibahatár 5 százalékos, így akár 50 százalék felett is állhat. Glover minden kategóriában vezet, a déli megyékben megkérdőjelezhetetlen a támogatottsága. Robert Hawkley szerint ennek az oka, hogy eddig a Glover-kampány pörög száz százalékon, míg a mérsékeltek megosztottak: „Ed Glover folyamatosan járja a vidéket, mögötte állnak a prominens déliek, és a fiskális politikája is megfelel a liberális donátoroknak” – mondta el az újságíró. „Mindezek mellett az establishment megosztott, Green Cartel és Francis Underwood küzd ugyanazok voksokért, habár Underwood megszerezte Tom Taylor támogatását, és a kérdés már csak az, hogy ezt a kampány során képes lesz-e a javára fordítani.”

Hawkley szerint Cartel azért ár jobban országos kimutatásokban Underwoodtól, mert a szervezettsége sokkal jelentősebb, több helyi irodája van, már elég régóta kampányol, és bizonyos radikális progresszív retorika átvételével, amely a nagyfokú szociálpolitikai elképzeléseit takarja, sikerült voksokat nyernie a balszárnyról is. „Az sem lenne meglepő, ha még az előválasztási küzdelem során sikerülne pár támogatót megszereznie, országos szinten.” Viszont éppen a radikális fellépése miatt sok mérsékelt szavazó inkább Glovert választaná, mint őt. „A másik probléma, hogy ha el is nyeri a jelöltséget, ott lóg a levegőben, hogy indul egy független, mérsékelt progresszív, illetve ha nem is indul, a mérsékelteket a reformpártiak tudják megnyerni. Stílusa miatt pedig igen megosztó személyiség.”

Az elsőválasztó megyékben kicsit más a szituáció. Monroe-ban Frank Underwood vezet, a voksok 29 százalékát szereznék meg, ha most lenne a választás napja. Második Cartel 24, harmadik Glover 21, negyedik Weser 20 százalékkal. Hat százaléka a választóknak bizonytalan vagy passzív. „Monroe egy egészen más világ, és itt Underwood előnye főleg az indianolai előnye és korteskedése miatt áll fenn, de ha Elliot Weser az utolsó időszakban egy markáns és permanens kampányt vezet, még nyerhet is, hiszen a megye erősen nyitott a radikális progresszívak felé.” Thomas Everson helyi újságíró szerint a megyében az Underwood jelenlét érezhető, míg Weseré egyáltalán nem.

A másodikként szavazó Denfieldben ugyanakkor Mr. Glover előnye már hibahatáron kívül van: a választók 32 százaléka választaná. Második helyen Underwood áll 23 százalékkal, harmadik Cartek 19, negyedik Weser 17 százalékkal. A választók 8 százaléka még bizonytalan. Helyi progresszív vezetők szerint, akik nevük elhallgatását kérték, a denfieldiek még nem döntötték el, hogy ki mellé állnak oda, igen bizonytalanok, viszont a kampány kezdete óta igen aktív gloveri üzenetek sokakat magukkal rántottak a középnyugati progresszívak közül. Úgy vélik, hogy a sikere abban áll, hogy a mérsékeltek megosztottak. „Ha összeadjuk Underwood és Cartel százalékait, akkor könnyedén nyerhetnének.”

Greene megyében egyértelműen Ed Glover vezet, a felmérés alapján a szavazatok 41 százalékát szerezné meg. Második helyen Frank Underwood áll 21 százalékkal, míg harmadik Green Cartel (18 százalék). Meglepetésre Elliot Weser 13 százalékkal áll a negyedik helyen, és itt elég nagy eredménynek számít, hogy valós kampánytevékenység nélkül egy radikális jelölt kétszámjegyű eredmény érjen el. A bizonytalanok aránya 8 százalék.

A negyedikként szavazó Burkhillben behozhatatlannak tűnik Frank Underwood előnye: „Itt már csak az a kérdés, hogy mennyivel fog nyerni Mr. Underwood” – véli Robert Hawkley. „Ez a megye a lakóhelye, itt nőtt fel, a ’home-county’, ahol nyernie kell.” A felmérés alapján Underwoodot a szavazók 42, Green Cartelt 20, Ed Glovert 19, míg Elliot Wesert 13 százaléka támogatná, a bizonytalanok aránya 6 százalék.

A felmérések alapján tehát az elsőválasztó megyék esetében úgy tűnik, hogy Underwood és Glover fog párharcot vívni, bár ilyen messze az első választástól még nehéz bármit is levonni. A másik, hogy az első három megye kevésbé fontos, hiszen Monroe és Greene biztos progresszív, Denfield biztos reformpárti megyének számít, Burkhill „csatatér-megye” lesz novemberben, így arra különös gonddal kell figyelni.

Ez látszik legalábbis abból a négy felmérésből, amelyet a lapunk megbízásából készített el a Hartmann University szakmai stábja. Készült egy országos felmérés is, amiben először Mr. Taylor átvette a vezetést Nason Wardingtól, habár hibahatáron belül. A felmérés alapján Taylort a választók 45, Warding tábornokot 43, Barnabas Clollinst 5, Rosenfieldet és Blankot 3-3 százalékuk támogatná, a voksolók 1 százaléka még bizonytalan, a hibahatár 5 százalékos. „Ez mindenképp fontos pillanat, hiszen eddig minden mérés Warding előnyét mutatta, ami most elolvadt” – foglalta össze a kutatás eredményét Sam Robertson egyetemi tanár. Véleménye szerint a legfontosabb, amit le lehet szűrni, hogy mind Taylor, mind Warding durván megduplázta támogatóinak a számát, bár Mr. Wardingnál kisebb volt ez a bővülés.

A radikális változás a korábbiakhoz képest minden bizonnyal azért történt meg, mert az elmúlt időszakban Warding és Taylor volt a legaktívabb, akik végigjárták a számukra fontos megyéket, míg a többiek nem. „Változás csak akkor lesz, ha a többiek is felélednek a Csipkerózsika-álmukból, és elkezdenek végre kampányolni.” Warding és Taylor esetében két, egészen más taktika látszik megvalósulni, legalábbis Robertson professzor szerint. „Mason Warding az utóbbi időszakban nagyon mérsékelte magát, teljesen más hangot üt meg a kampányban, amivel sok mérsékeltet és szociális konzervatív voksolót megnyert. Kezdetben a nőügyeit hozta fel, mára azt mondja, hogy azért nincs családja, mert a hazáért tesz szolgálatot. Máskor nagyon keményen pocskondiázta az ellenfeleit, mára azt mondja, hogy rajta kívül senki nem verheti meg a progresszívak jelöltjét. Ez előrelépés.” Taylor esetében is számos változást fedezett fel Robertson: „Taylor kezdetben tartózkodott, hogy Wardinggal konfrontálódjon, mára azonban sokkal keményebb, konfrontálódik, és nyitott a vallási kérdések felé is, amelyet eddig hanyagolt. Kell is erősítenie, hiszen nem sikerült elnyerni sem Ben Gates támogatását, sem a westvale-i konzervatív donorok támogatását, pedig győzködte őket.”

Az is kezd egyre nyilvánvalóbbá válni, amelyet a kutatók a kezdetektől sejtenek. „Miközben Mason Wardingot elsősorban a kékgalléros szavazók és főként az idősek támogatják, illetve a konzervatív keménymag, addig Taylort a fehérgallérosok és az északiak, meg a fiatalok támogatják, közel állnak hozzá a kis létszámmal bíró liberális konzervatívok.”

A két jelölt stratégiája is, úgy látszik, egészen más. Miközben Mason Warding sorba járja a megyéket, főleg az erősen konzervatív beágyazottsággal rendelkező településeket látogatja, addig a T-Team az elsőválasztó megyékre feküdt rá, nagy sikerrel, legalábbis ezt mutatják a négy megyéből származó adatok. Monroe megyében George Taylor a voksok 46 százalékát szerezné meg a felmérés szerint, második lenne Barnabas Collins 18, harmadik Mason Warding 14 százalékkal. Negyedik Francis Blank 10, míg az utolsó Anna Rosenfield 8 százalékkal. A monroe-i függetlenek Collins mellett állnak, ez érthető is, hiszen a szomszédos megyéből származik, de a fiatalok és az indianolai reformpártiak Taylort választanák. Denfieldben Taylort a konzervatívak 53 százaléka választaná, második Warding 15, harmadik Collins 13, Rosenfield 8 százalékon áll. Greene-ben ugyancsak Taylor vezet 41 százalékkal, második Warding 17, harmadik Collins 15, negyedik Blank 14 százalékkal, Rosenfield itt is nyolc százalékon áll.

Burkhillben (ami igazán fájó pont lehet Mr. Wardingnak) szintén nagyon vezet George Taylor, a válaszadók 41 százaléka választaná őt. Második Mason Warding, akire 23 százalékuk voksolna, harmadik Collins 13, negyedik Blank 11, míg Rosenfield az utolsó nyolc százalékkal. A burkhilli kutatásból kiderül, hogy Warding sokkal ismertebb és valamivel kedveltebb Taylornál, de az unioni volt ügyész toronymagasan vezet a függetlenek között, akik a választáson majd részt vehetnek. Burkhill nagyon fontos lehetne a Taylor-csapatnak, hiszen akkor Wardingot a saját megyéjében győznék le. Erről egy interjú során nyíltan beszélt Taylor is. „Nem fél attól, hogy Burkhill, a Warding-ország, túl nagy falat lesz? A volt ügyész erre konkrétan válaszolt: Nem, egyáltalán nem félek, a burkhilliek bölcs emberek, és tudják, melyik az a jelölt, aki alkalmas a Reform Párt győzelemre vezetésére. Burkhillben győzünk, Warding ide vagy oda!” Ezzel George Taylor emeli a tétet, és eddig úgy tűnik, neki áll a zászló, hiszen ha mind a négy megyében győz, akkor szuperszombaton ez akár győzelmet, és a végén jelöltséget is hozhat neki.

Értesüléseink szerint a Progresszív Pártból, újabb támogató állt Francis Underwood mögé. Információink szerint Tom Taylor Progresszív Párti politikus is Francis Underwood mellett fog kampányolni az elkövetkezendő hetekben-hónapokban. Ezzel a bejelentéssel Francis Underwood már két támogatóval vághat neki a kampányidőszaknak. Más újdonságról beszámolni nem tudunk.

Mr. Green Cartel sajtófönökét Ms. Suzane White-ot szólaltattam meg. Kiváncsi voltam hogyan látja Cironia helyzetét. Mit szól Mr. Taylor programjához a párt, illetve mitszólnak az első női jelölthöz.

Ms. White:

"Cironia helyzete nem kilátástalan, viszont ha a Reform nyeri a választást, az lesz. Mr. Taylor programja több pontban is hibádzik. Az első és legfontosabb a megyék önnállósága. Itt több kérdés is felmerül. Például mi lesz azokkal a megyékkel ahol, Progresszív párti politikus nyeri a választást, holott Cironia elnöke esetleg reformpárti? Nyilván a "progresszív" megyéknek kevesebb fog jutni a költségvetésből a fejlesztésekre. Ugyanakkor vannak megyék ahol a nehézipar, van ahol a könnyűipar és van ahol a mezőgazdaság vagy épp a turizmus erősebb. Ezek a fajta természetbeli különbségek egyes régiók leszakadásához, aztán a nagy közös Cironia széthullásához vezethetne. A pènzbeli juttatások és a kormányzók túlkapásai átláthatatlanok lennének. Ez nyílván tökéletes lenne a reformpártiaknak az ország kirablásához. Ezzel a Progresszív Párt nem ért egyet, így mindenképp egy átláthatóbb, demokrata központi kormányzásra van szükség, ahhoz, hogy ezt a fiatal országot egyben tudjuk tartani. A többsávos adórendszert mi is támogatjuk, de nem az alsóréteg rovására. Mr. Taylor a középosztály segítését szorgalmazná, mi viszont leginkább azt szeretnénk, ha ehhez a középosztályhoz többen csatlakoznának az alsórétegből. Nagy gondot fordítanánk a fiatalok legmegfelőbb iskoláztatására. Fel kell töltenünk az országot, orvosokkal, jogászokkal, mérnökökkel és természetesen kiváló tisztekkel. Illetve nagyban segítenénk a feltalállók munkáit.

Ami Ms. Anna Rosenfildet illeti, örülünk, hogy egy Nő is jelölteti magát az elnökségért! Sok sikert kívánunk neki a választásokon!

Köszönöm a megkeresést és mint azt már a közleményünkben olvashatták a jövőben én állok a rendelkezésükre az interjúk kapcsán."

Tegnap estére eldőlt, hogy a következő években ki foglya vezetni a Progresszív Nemzeti Bizottságot. Nagy csatára lehetett számítani a választáson, és a jóslat be is igazolódott. A győztest kihirdető este előtt még három jelölt volt versenyben az elnöki székért, név szerint James Howard, Benjamin Carter, és Leonardo Lightman. Estére mikor lezárták a szavazást, Benjamin Carter sajnos nem tudott elég szavazatot összegyűjteni, hogy bekerüljön a második fordulóban ezért ő búcsúzott a további versengéstől. A következő nap már csak ketten voltak versenyben, a résztvevők: James Howard és Leonardo Lightman. Nagyon sokáig fej-fej mellett haladtak az elnök-aspiránsok, végül a késő esti órákban billent a mérleg nyelve Leonardo Lightman felé. Igy az a szavazás zárása, illetve azok összeszámolása után a szavazatok 60 százaléka Leonard Lightmanra esett.

Ezúton is gratulálunk Leonardo Lightman-nak a Progresszív Nemzeti Bizottság elnöki székének a megszerzéséhez.

Értesüléseink szerint a Progresszív  Pártból négy elnökjelölt mérkőzik meg az elnöki székért Ciróniában. Név szerint a következők: Edward Glover, Elliot Weser, Francis Underwood, és nem utolsó sorban Green Carter. Egy politikusról a párton belül már lehet tudni, hogy kit fog támogatni az elnöki-előválasztásokon és a normál elnökiválasztáson. Úgy hírlik, hogy Steve Reinold (Garfield) a Progresszi Párt egyik tagja , Francis Underwood mellett fog kampányolni az elkövetkező hetekben, hónapokban. Hát várjuk a fejleményeket, amint friss hírrel tudunk szolgálni azt azonnal, megosztjuk a közvéleménnyel.