Média cikkek

Üdvözlöm önöket!

Biztosan ismernek már, az elhíresült viták kapcsán, mint kellemetlen kérdezőt. Nem szeretnék senkit degradálni, de kérek mindenkit, gondolja át, demokratikus volt-e, ahogy a média célpontá és nem kívánatos személyé titulált engem. Részt vettem 2 vitán is mint kérdező, a vita elején én közöltem, hogy baloldali érzelmű ember vagyok, ez bűn? Bűn az ha az általam vitatott kérdéseket a Jobb oldali jelöltnek céloztam? Hol van itt a szólásszabadság? Hol a szabad akarat? A média és a Reform párt nem kívánatos személlyé nyilvánított engem. No comment! Gondolják át ez a Demokrácia kezdete a Reform pártnak?!

Köszönöm

Harold Trump

Megint szoros küzdelem alakult ki a nézők válaszai alapján a második elnökjelölti vitán a két politikus között. A bizonytalanokat is figyelembe véve 45-33%-ra nyert a jobboldali jelölt, míg a biztos pártválasztók között 58-42%-ra George Taylor. Ennek megfelelően a Reform Párt jelöltje kiegyenlített a viták nyerteseit számontartó virtuális táblázaton.

Érdekes képet kapunk, ha az egyes szakaszait tekintjük a vitának. Underwoodnak kizárólag a porgrambemutatást sikerült megnyerni, míg a válaszadók szerint George Taylor adott jobb válaszokat a neki feltett kérdésekre, illetve jobban reagálta le ellenfele válaszait és programját. A viszontválaszokban azonban a két politikus döntetelenre végzett. A választók többsége érdekes módón azonban Francis Underwoodot tartották felkészültebbnek.

Geroge Talor stílusa azonban továbbra is hagy kivánni valót maga után. Az agresszivitása továbbra sem tetszik a nézőknek és egyéb szempontból is jobban tetszik a baloldali Francis Underwood stílusa a nézőknek, mint a reformpárti Tayloré. Magabiztosságban azonban George Taylor nyert nagy fölénnyel.

Ha a tartalmat nézzük azt lehet mondani, hogy szinte minden pontban George Taylor nyert a szavazók szemében. A válaszadók egyedül a hitelességben hozták döntetlenre az eredményt, azonban a többi témakörben a jobboldali elnökjelölt nyert. Ennek alapján a szavazók a refomrpárti Izreaellel kapcsolatos politikát támogatják, és Ben-Gurion személyét tekintve is George Taylort támogatják az emberek. A polgárok többsége (60%-20%) arányban inkább tartják Ben-Guriont szabadságharcosnak, mint terroristának.

A moderátorok is kaptak kirtikát a nézőktől, pontosabban Harold Trump kérdező. A nézők nagy többsége látta elfogultnak az újságírót és a többség szerint jogos volt George Taylor felháboródása az újságíró felé. Nagy meglepetésre baloldali szavazók is így látták. Emellett a nézők nagy többsége nem szívesen látná megint a képernyőn Harold Trumpot, mint kérdező politikust.

Eközben a választásokkal kapcsolatos felmérések is szoros képet mutatnak, és emellett az elnökjelölti viták is döntetlenre állnak. Szoros eredmény prognosztizálható tehát a választásokra, hacsak nem történik valami nagyon váratlan esemény.

Thomas H. Blackwell: Jó estét kívánok mindenkinek. Eljött a harmadik alkalom is, hogy a két párt összecsapjon és meggyőzze a választókat, hogy az ó jelöltjére szavazzanak. Volt már két elnökjelölti vita, sőt rendhagyó módon egy megyében egy szenátorjelölti vita is, de ma este a két párt alelnökjelöltjei vannak soron. Köszöntsük őket tapssal, miközben befáradnak: Edward Glover és Francis Wrgiht!

Francis J. Wright: Jó estét kívánok én is mindenkinek, köszöntöm Edward Glover urat, és megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm a választópolgárokat, akik figyelemmel követik a ma esti alelnökjelölti vitát. Biztos vagyok benne, hogy tartalmas és izgalmas diszkusszió elé nézünk, először is sok sikert kívánok Glover úrnak, és biztos vagyok abban is, hogy Black úr egy remek vitát fog levezényelni.

Edward Glover: (Ed Glover befárad) Köszöntöm Önöket, kívánok én is sikeres, izgalmas vitát! Hajrá! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a vita végre olyan vita lesz, amelyben eltérő véleményű és eltérő személyiségű politikusok szócsatázhatnak, ez számomra sokkal érdekesebb, mint amikor Frank Underwooddal vitáztam az előválasztások idején. Szóval nem is szaporítom a szót, csapjunk a levesbe!

Thomas H. Blackwell: Én is köszöntöm Önöket, remélem mindenki elégedett lesz a munkámmal, igyekszem jól végezni. A mai vita nem csak a szemályekben rendhagyó, hanem a témában is. Ugyan is ma bármilyen téme szóba jöhet, hiszen ez egy általános vita. A szabályok nem változnak: először mindkét jelölt öt percben korteskedik a válaszókért, melyre ugyan úgy lehet reagálni és viszont válaszolni, mint a korábbi viták során. Egyértelmű lesz, hogy kinek adom meg a szót mikor. Utána a kérdések köre következik, ahol kérdéseket rakok fel, és arra három percben lehet válaszolni. A válaszokat az aktuális válaszadó ellenfele lereagálhatja és viszontválaszra lesz itt is lehetőség. Végül a lezárás során az estéről és minden másról három percben szólhat mindkét jelölt. Remélem mindenki készen áll. Ha igen, akkor kezdhetjük is. Ed Gloveré szó, mivel az előző vitt Taylor úr kezdte. Öt perc áll rendelkezésére.

Edward Glover: Köszönöm a szót! Bizonyára sokan követik, vagy fogják követni valamilyen úton-módon ezt a mai vitát, ezért most minden választópolgárt szeretnék megszólítani. Tisztelt Választók! Önök most talán azt hiszik, hogy két alternatíva közül lehet csak választani, vagy progresszív elnökünk lesz, vagy pedig reformpárti. Látszólag talán mindkét jelölt Önöket képviseli, de csak Frank Underwood áll ki a társadalom minden rétege mellett. Az Underwood-Glover csapat programja a szegényeknek segítő kezet nyújt, a beruházókat ösztönzi, a betegnek ellátást ígér, az egyszerű emberek gyermekeinek pedig fényes karriert és igazságos oktatási rendszer. A szakszervezetekkel a hátunk mögött csak mi képviseljük valóban a munkásságot, a parasztságot, és a munkanélkülieket. Ne dőljenek be a színes kampányvonatoknak, a hazug izraeli tömeggyilkos dorombolásának és a hazug, elnyomó reformpárti gazdaságpolitikai elképzeléseknek. Támogassanak engem, Underwoodot és a progresszíveket! Előre a győzelemért, a köztársaságért és a szolidáris államért! Köszönöm!

Thomas H. Blackwell: Most Francis Wright reagálhat az elhangzottakra két percben, ha akar.
Francis J. Wright: Reagálni szeretnék, mielőtt elmondom nyitóbeszédemet, mert egy-két dolgot Glover úr beszédében a helyére kell tenni. Először is, olyan részletes és szakmai gazdasági programot senki sem adott az országnak, mint a Reform Párt George Taylor vezetésével.

Edward Glover: És olyan igazságtalant sem...

Thomas H. Blackwell: Kérem, Glover úr, megkapja a viszontválaszra a lehetőséget, amint Wright úr végzett. Akkor reagálhat. Kerüljük ha lehet az ilyen közbeszólásokat. Az elnökjelölteknek olyan jól ment ez.

Francis J. Wright: Kiváló szakemberek segítettek bennünket, és tették le voksukat mellettünk, például Harold Thompson, a Silver City University Közgazdasági Tanszékének vezetője, vagy Robert Jules, a Miami Főiskola társadalomtörténettel foglalkozó professzora. Mi adtunk a nemzetnek egy valódi, néppárti programot, ami a társadalom minden egyes szegmensét és rétegét képviseli.

Edward Glover: Khhhmmm Krhmmmm Kghrmmm

Francis J. Wright: Ami pedig Izrael ügyét illeti, most is látszik, hogy a Progresszív Párt nem támogatja a létrejöttét. Ez mostmár tényként kezd körvonalazódni. Továbbá Ben Guriont tömeggyilkosnak beállítani több, mint orbitális hiba. Taylor urat tudom idézni. A progresszívak szerint Thomas Jefferson, vagy George Washington is tömeggyilkos bűnöző lázadók voltak? Kétlem.

Thomas H. Blackwell: Most Ed Glover-é a szó két percben a viszontválaszra!

Edward Glover: Szóval, akkor sorban haladnék. Ami a gazdaságpolitikai programjukat illeti, nyilván rengeteg amerikai republikánus "szakember" segédkezett a programjuk megírásában. Önök ezzel a programmal nem érnének el mást, mint hogy kiárusítsák a ciron nemzeti vagyont az - elsősorban - amerikai nagytőkének. Nem a ciron embereket és a ciron vállalkozáésokat segítenék, csakis a nagytőkét. Ezzel szemben a Cironia Works program a ciron népnek íródott. Segíti a szegényeket és ösztönzi a beruházásokat. A szabályozatlan piac a jelenlegi problémákra nem megoldás, ezt jó lenne észrevenniük végre! Ami Izraelt illeti. Hányszor kell még elmondanunk, hogy TÁMOGATJUK Izrael létrejöttét, de nem támogatjuk azokat, akik fegyverrel a kezükben embereket mészárolnak le azért, hogy erőszakkal jöjjön létre a zsidó állam! Ben-Gurion nyíltan gyilkosságra szólított fel zsidó embereket! A halálba küldte, nem csak a britt katonákat, de saját embereit is. Izrael kérdését csak békés úton, tárgyalásokkal lehet kezelni, nem gyilkolászással és terrorizmus útján! Ezért is vérlázító, hogy Ben-Gurion az Önök kampányrendezvényein feszít, ahelyett, hogy egy kényelmes börtöncellában ülne... Köszönöm!

Thomas H. Blackwell: Nos, most Wright úré a szó, hogy elmondja nyitó beszédét.

Francis J. Wright: Most viszont szeretnék rátérni a nyitóbeszédemre. Kedves Barátaim, Tisztelt Polgártársaim! Hölgyeim és Uraim! Sokan Önök közül valószínűleg azt mondják most, hogy „Na, itt a két jómadár, akik közül valaki majd csak elmegy a gyereknapokra és kitüntet pár kadétot.” Részben igazuk van, azonban én olyan alelnök szeretnék lenni, aki minden erejével az országért dolgozik, és azért, hogy az elnökét támogassa. Én ezt szeretném tenni: Minden kérdésben, minden percben támogatni és segíteni szeretném kemény kormányzati munkával az Elnök dolgát. Jogászként több, mint szenvedélyem az igazságért és a törvényességért folytatott harc. Emellett a szenvedélyem a diplomácia is, ügyvédi pályafutásom előtt Nemzetközi Jogi tanszéken dolgoztam. Ha egy olyan kormányzatot szeretnének, amely egytől-egyig szakemberekből áll, a törvényesség talaján áll, oroszlánként küzd nemzetének érdekeiért, akkor támogassák George Taylort és szerény személyemet! Tiszta és higgadt politikusok vagyunk, egy világos és egyértelmű, szakmai és néppárti programmal. Hallgasson ránk, Cironia tiszta hangjaira! Köszönöm szépen a figyelmet!

Thomas H. Blackwell: Két percben reagálhat Glover úr.

Edward Glover: Üres felsorolás, moderátor úr, nem kívánok reagálni egyelőre!

Thomas H. Blackwell: Wright úr, reagálhat erre a mondatra.

Francis J. Wright: Kedves Glover Úr! 2, azaz kettő egyszerű kérdést szeretnék feltenni Önnek. Ha a nyitóbeszédem üres felsorolás volt, akkor kérem, mondjon pár professzort pár egyetemről, hogy ki támogatja a Curonia Works programot, és kérem válaszoljon: George Washington tömeggyilkos volt? Két választ szeretnék hallani, professzorok nevét és egy igent vagy nemet.

Thomas H. Blackwell: Hát akkor rendhagyó módon Glover úré a szó a válaszolásra. Kérem, csak röviden.

Edward Glover: Jaj, drága alelnök-jelölt úr, ezt Ön sem gondolhatja komolyan! Ez egy provokatív, agresszív és tisztességtelen kérdés, de ezt Ön is érzi... A Cironia Works programot NEM amerikai professzorok, hanem tisztességes ciron emberek, szakértők írták. Megemlíteném például Peter Ferling gazdasági szakértőt, aki többek között a Cambridge Egyetemen egy igen neves professzora volt, ha jól tudom tavaly vonult vissza. Ennyi, több professzor nem segédkezett, de higyje el, hogy nem attól jó egy gazdasági program, hogy professzorok írják. A tartalom a fontos. Miért nem a tartalomról vitatkozunk? Ja, hogy a tartalomba nem tud belekötni? Kár... George Washingtont pedig ne keverjük David Ben-Gurionnal, két teljesen más szituációról van szó, ne keverjük az almát a krumplival! Washington egy amerikai nemzeti hős, nem tömeggyilkos! Ben-Gurion terrorista mivoltát a tettei igazolják! De Ön is érti nyilván a különbséget, ahgogy mindenki, aki kicsit is használja az eszét... Köszönöm!

Thomas H. Blackwell: Lesz lehetőség a vitára is, de csak a kérdéseim után. Most pedig a kérdések köre jön, amikor is először felteszek az egyik félnek egy kérdést, aki három percben válaszolhat. Erre ellenfele két percben reagálhat, majd a viszontválaszra is két perc áll a válaszadó rendelkezésére. Ezt fogjuk felváltva végigvinni. Remélem érthető voltam, és akkor Glover úrnak teszem fel az első kérdést. Nos. Egy olyan témát érintenék, ami még nem nagyon fordult elő az eddigi viták során. Egyszerűnek tűnik, de szerintem elég bonyolult: a pártja milyen oktatási rendszert képzel el az Amerikai Egyesült Államokkaltörténő hivatalos elválás után?

Edward Glover: Valóban, most hogy belegondolok, erről tényleg kevés szó esett, nagyon sajnálatos. Az oktatáspolitika a nemzet jövője! Cironiának egy átlátható, hatékony és egységes oktatási rendszerre van szüksége. A Progresszív Párt azt képviseli, hogy az iskolák közti átláthatóság végett kell egy bizonyos szintű állami kontroll, hogy úgy mondjam. Mégsem szabad elvenni az oktatás szabadságát sem! Az iskolák az iskolapolgároké, a diákoké és a következő generációk tagjaié. A szubszidaritás elvét is érvényesítenie kell a progresszív kabinetnek a köznevelésben, vagyis hogy a helyi problémákat helyben kell megoldani. Tehát egy mondatban: sokszínű, sokrétű, rugalmas, de mégis egységes és igazságos oktatási rendszert támogatunk.

Francis J. Wright: Köszönöm szépen a szót. Először is, ami a provokációt, az agressziót, és a tisztességtelenséget illeti, Ön beszélt bele és Ön köhögött bele a beszédembe, Glover úr! Én mindvégig betartom a szabélyokat, és csak akkor beszélek, ha kapok szót! Tiszteljen már ennyirem ha én is tisztelem Önt! Ami az oktatáspolitikai elképzeléseit illeti, szerintem helyben tudják a helyi közösségek a legjobb döntéseket meghozni,  tehát a szubszidiaritás kérdésében egyetértünk. A kor kíhívásaihoz kell alakítanunk az oktatást, és a diákoknak kell a középpontban lennie, partnerként kell dolgozniuk együtt a tanárokkal. Lényegében tanár nélkül és diák nélkül sincsen iskola, és nekik kell törekedniük a legjobb együttműködésre. Természetesen szükséges valamilyen szintű állami alapvetés, de helyben kell meghozni a kardinális döntéseket, ebben egyetértünk. Köszönöm, hogy reagálhattam.

Thomas H. Blackwell: Glover úré a szó két percben.

Edward Glover: Köszönöm! Mr. Wright! Én szabálytalanul kiabáltam közbe az igazságot, Ön az időkeretén belül beszél csacsiságokat. Azt javaslom, hogy bízzuk a választókra, hogy melyik tiszteségesebb. Ami az oktatáspolitikát illeti, örülök, hogy valamiben egyet is értünk, még ha csak egy apró morzsa is ez. Amiről még nem esett szó, tisztelt választók, ha a progresszívekre szavaznak, akkor a hátrányos helyzetűek oktatását, a kisebbségi oktatást - bármi is erről a személyes véleményem - és a minőségi oktatást támogatják. Gondolják át, hogy kinek szavaznak bizalmat!

Thomas H. Blackwell: Ezt a kört le is zárhatjuk. Most Wright urat kérdezném. Egy másik fontos kérdé, amiről nem nagyon esett szó eddig a viták során, az a hadsereg. A pártjuk, milyen létszámú hadsereget és milyen fegyvernemekre osztás képzelnek el? Milyen parancsnoki láncolatban gondolkodnak, természetesen a mellett, hogy minden fegyvernem főparancsnok az Elnök?

Francis J. Wright: Köszönöm szépen a kérdését. Ahogyan már korábban is elmondtuk, George Taylor Úrnak, nekem és a Reform Pártnak is szívügye a ciron emberek biztonsága, ezért politikánkban kiemelt prioritást élvez a hadsereg kérdése.  Azt le szeretném szögezni, hogy szükség van Ciron Haditengerészetre, Ciron Légierőre és Ciron Szárazföldi erőkre.  A hadsereg természetesen polgári irányítás alatt állna, - ahogy Ön is elmnondta - és főparancsnoka az Elnök lesz. Ezen belül szigorú alá-és fölérendeltségi viszonyokra van szükség minden hadsereg esetében, és világosan meg kell határozni a különböző tisztségviselők feladat-és hatáskörét. Szükség van a Ciron Hadsereg vezérkarára és a vezérkari főnökre, aki mellett kiemelten fontos szereplő természetesen a védelmi miniszter és az Elnök. Összefoglalva, a hadsereg szervezeti struktúrájában nem képzelünk el semmi átlagostól eltérő motívumot, és célunk, hogy minél modernebb, szervezettebb és ütőképesebb hadsereget hozzunk létre, mert ez nemzetünk érdeke. Köszönöm a kérdést.

Thomas H. Blackwell: Glover úr mondhatja el gondolatait két percben.

Edward Glover: Köszönöm a lehetőséget! A hadügy nem a szakterületem, de az biztos, hogy a progresszívek is kardinális kérdésnek tartják az önálló ciron haderő létrejöttét, hiszen az országot meg kell védeni egy esetleges katonai fenyegetettség idején. Mr. Wright utolsóelőtti mondatát most én is megismételhetném, mi sem tervezünk radikális átszervezéseket a hadsereg felépítésében. Viszont, a hadászati kiadásokat kordában kell tartani, nem szabad olyan ügyeknél fontosabbnak tekinteni, mint az oktatásügy, az egészségügy, vagy épp az egységes társadalombiztosítás. Inkább ebbe kell ölni az állami vagyont, nem például a haditengerészet USA-i szintűre fejlesztésére.

Thomas H. Blackwell: Nos, két percen fűzhet még hozzá valamit Wright úr.

Francis J. Wright: Köszönöm, most nem kívánok Glover úr szavaihoz hozzászólni.

Thomas H. Blackwell: Most John Stetton kollégám fogja feltenni egy-egy kérdést a két jelöltnek. Először Glover úrnak, majd a jobboldali jelöltnek. A reagálási sorrend marad, kollégám jelzi majd, mikor kinek mennyi idő áll rendelkezésére. Tiéd a szó, John.

John Stetton: Mr. Glover! Üdvözlöm!

Edward Glover: Én is Üdvözlöm Önt!

John Stetton: Gazdaságpolitikai kérdést tennék fel Önnek. George Taylor Wintersben beszélt részletesen az adópolitikájáról. Önök milyen személyijövedelem-adórendszerben gondolkodnak, hány adósáv lenne, illetve a vállalati adózást milyen módon képzelik el? Hány százalékos adót vetnének ki a vállalatokra?

Edward Glover: Köszönöm a kérdését! Pártunk szolidáris, többsávos adórendszerben gondolkodik, hitvallásunk, hogy aki többet keres, az adózzon is többet. A konkrét adókulcsok meghatározását egy kormányzati szakértői csoport fogja meghatározni, így Mr. Underwood és jómagam Cironia legnevesebb gazdasági szakembereeivel közösen hozzuk meg a döntéseinket, természetesen a szakszervezetek bevonásával. Konkrét adókulcsokat most nem tudok mondani Önnek, mert még nem is lehet, meggondolatlanság volna ezt előre kőbe vésni. Ugyanez igaz a vállalatok adóterheire, a Cironia Works program első lépéseinek eredménye után lehet csak biztosan meghatározni, a gazdasági helyzet és az államháztartás állapotának függvényében. Most mondhatnék a hasamra csapva bármilyen kedvező adókulcsokat, a mai napon még nem lehet tudni, hogy a jövő milyen konkrét adópolitikát kíván. Aki mást állít, az ne igen kezdjen pénzügyi karrierbe... Köszönöm!

John Stetton: Köszönöm, Mr. Wright, reagál rá? Önnek is jó estét!

Francis J. Wright: Üdvözlöm, Mr. Stetton! Jó estét! Igen, szeretnék reagálni. Drága Alelnökjelölt úr, csakhogy átvegyem a remek szófordulatát. (mosolyog) Önt konkrét adókulcsokról és konkrét számokról kérdezték, a gazdaságról kérdezték, azonban egyetlen egy számot sem ejtett ki a száján. A gazdaság nem egy novella, vagy egy glossza. A gazdaságban bizony számok vannak, ne féljünk kimondani őket! Nekünk, George Taylornak és a Reform Pártnak konkrét programja van, konkrét intézkedésekkel és konkrét számokkal, ellentétben Önökkel: Önöknek, Underwoodnak és csapatának nincs konkrét gazdasági programja, a Cironia Works pedig csak egy ötlethalmaz. Engedje meg, hogy én számokat is mondjak Önnek, merthogy nekünk van valódi programunk, ellentétben Önökkel, ezt a választók is látják. Az SZJA esetében abból kell kiindulni, hogy az átlagkereset egy évben 19 200 dollár, ami egy hónapban 1600 dollárnak felel meg. Mi, Reformpártiak soksávos adórendszerben gondolkozunk, ami a legigazságosabb feltételeket teremtené meg az országban. Mindenki, aki 200 dollár alatt keres 10, aki 201 és 500 dollár közt keres 12, aki 501 és 900 dollár között keres 20, aki 901 és 2.000 dollár között keres, 25 százalékkal adózna. Aki 2.001 és 5.000 dollár között keres, az 30, míg, aki 5.000 dollár felett keres 38 százalékos adókulccsal fog adózni. Úgy gondolom, hogy ezzel a rendszerrel biztosítjuk az arányos és igazságos közteherviselést, lehetőséget bíztosítanánk a szegényebbeknem a felemelkedésre és megerősítenénk a középosztályt. Köszönöm szépen a lehetőséget a reagálásra. Én mondtam számokat, alelnökjelölt úr, ezt látják a választók is. Számokról beszéltem, nem glosszát írtam.

John Stetton: Köszönöm, Mr. Gloveré a szó két percben!

Edward Glover: Az lehet, hogy Ön nem a glosszaírásból él, pedig lehet ám, hogy abból kéne... Amit az imént elmondott az szép és jó, ilyen számokkal én is tudnék csak úgy dobálózni, már most megmondom, hogy ebből a programjukból semmi nem lesz! Kedves Mr. Wright, Önök komolyan azt gondolják, hogy eredményre vezet az, ha már most meghatározzák, hogy ki mennyit fog adózni a jövőben? Nagyon rosszul teszik, ugyanis számos gazdasági és gazdaságpolitikai tényezővel még nincsenek - nem is lehetnek - tisztában! A szovjet tervgazdálkodásban talán szokás csak úgy előre benyögni az adókulcsokat, de egy demokráciában ez több, mint unfair. Az adórendszer kidolgozása nem önkényes folyamat, ebbe be kellene vonni a szakszervezeteket, a választókat különféle konzultációk útján, illetve a szakértői csoportokat is! Én elhiszem, hogy az oly híres amerikai professzoraik, akikről ma már sok szó esett teljes mértékben átlátják a ciron gazdaságot, és tudják, hogy mi a jó a népnek, de azért ez túlzás. A költségvetést is megcsinálták előre esetleg? Sőt, az államháztartási egyensúllyal és az infláció mértékével is számoltak? Gondolom nem. Ez a "részletes" adőprogram nem több, mint parasztvakítás. Láttunk mi már olyat, hogy a válasuztási kampányban elhangzottak szebbnél szebb szavak, de a valóságban épp az ellenkezőjét sikerült csak megvalósítani. Ez a helyzet most is, kapkodnak, pörög a kampányvonatuk, a demagógia és a populizmus... Csak Önmagukat járatják le az ilyen ostobaságokkal! Az imént már kifejtettem pártom részletes álláspontját az adópolitikánkról, javaslom, hogy majd olvassa vissza holnap egy jó kávé mellett, mert szemmel láthatóan meg sem hallotta, amit Mr. Stetton kérdésére válaszoltam. Köszönöm!

John Stetton: Mr. Wright, Ön alelnökként milyen szerepre számíthat George Taylor kományában, és alkalmasnak találja mgát erre a posztra?

Francis J. Wright: Köszönöm a kérdését, Stetton úr. Mivel nemzetközi jogász vagyok, aktívan részt szeretnék venni a leendő külügyminisztert segítve a külpolitikában, illetve mindenben szeretném támogatni Taylor leendő elnök úr munkáját, és elvégezni azokat a feladatokat Á-tól Z-ig, amelyeket rám, a leenső Alelnökére bíz. Úgy gondolom, alkalmas vagyok a feladatra, ezt már talán bebizonyítottam, de azon leszek, hogy bizonyítsak. Egy higgadt ember vagyok, higgadt elmével és tiszta politikával. Nem személyeskedek, és nem sértegetek senkit sem, ahogy azt most Glover úr tette. Glover úr, Ön lenézhet engem, Ön tiszteletlen lehet velem, Ön nyugodtan elküldhet engem gépírónak, attól még én képviselem Önnel szemben a higgadtságot. Szerintem az emberek nem azt fogják választani az ország második emberének, aki hisztizik és lenézi az ellenfelét. Az emberek nem azt fogják alelnöknek választani, aki burkoltan lebolsevikozza az ellenfelét, csakis azért, mert vele ellentétben én tudtam konkrét adókulcsokat mondani. Mélységesen csalódtam Glover úrban, lesüllyedt egy bizonyos szint alá. Mi, a Reform Párt víziót ad az országnak, és programot. Akinek nincs programja, konkrét számai, arra hogy szavazzanak az emberek? Bizonytalanságot senki sem szeretne. Ha a Reform Pártra szavaznak, akkor a biztos jövőre szavaznak! Köszönöm szépen a szót.

John Stetton: Most Ön reagálhat a kérdésre, Mr. Glover, és kifejtheti azt is, hogy miért lenne Ön alkalmas alelnöknek.

Edward Glover: Köszönöm. Tisztelt Mr. Wright! Az Önök számai annyit sem érnek, mint sirálykárogás a sivatagban. Kár, hogy Ön a szovjetes hasonlatot és a glosszaírásos szófordulatot tartotta fontosnak, mondandóm érdemi részére - mily meglepő - nem reagált. De tudja mit, nem fogom megismételni, biztos vagyok benne, hogy megértette! Egyébként gratulálok, sikerült egy igen rövid szövegen belül rácáfolni saját magára. Ön azt mondta, hogy nem személyeskedik, de egy mondattal később már a személyemet sértegette - arcátlan módon. De akkor felteszek Önnek még egy kérdést, hasonlót, mint korábban. Ön szerint melyik a jobb? Ha valaki higgadtan mond bődületes baromságokat, vagy ha valaki kissé hevesen, de szakmai érvek mentén haladva monda el a valóságnak is megfelelő véleményét? Én nem nézem le Önt, de sajnálom, hogy képtelen megérteni az adópolitikai álláspontunkat, helyette teljesen valótlanul azt állítja, hogy én lebolsevikoztam Önt. No comment! Én olyan alelnök szeretnék lenni, aki az emberek akarata mentén politizál. Nem a fiókból fogom elővenni az átgondolatlan kész terveket, hanem új tervekkel állok elő, amelyet a választóimmal közösen alkotok meg.Ki fogom mondani az igazat, ha kell, akár Underwooddal is szembe megyek, hogy védjem választóim igazát. Erre azonban nem fog sor kerülni, mivel Cironia leendő elnöke ugyanúgy a ciron emberekért küzd, ahogy jómagam. Döntsenek belátásuk szerint, a Progresszív Párt tiszta politikát, tiszta jövőt és folyamatos fejlődést ígér!

John Stetton: Mr. Wright, két percben reagálhat.

Francis J. Wright: A kedves nézők hallották minden szavamat, hallották a Reform Párt gazdasági programját, és hallották, hogy ki hogyan, és milyen hagnnemben beszél az ellenfelével. Nem kívánok egyéb dolgot hozzáfűzni, mivel nem süllyesedek egy bizonyos szint alá. Köszönöm a lehetőséget!

Thomas H. Blackwell: Nos köszönöm John Stetton kollégám segítségét és közreműködését. Lassan a műsoridő végére járunk, úgyhogy nem marad más mint, hogy mindketten összefoglalják gondolataikat a választóknak. Először Golver úrnak, majd Wright úrnak van öt perce. Reagálásra itt már nincs lehetőség, csak a két zárógondolat.

Edward Glover: Köszönöm! Sokmindenről esett szó, nem beszélnék tehát sokat így a végén. Köszönöm ezt a mai vitát, köszönöm Mr. Wrightnak is! Azért a sok eltérő álláspont ellenére voltak közös nevezők, viszont sok mindenben voltak tévedések az Önök programjában. Igazán sajnálatos. Választóinknak azt üzenném, hogy tartsanak ki mellettünk végéig, Frank Underwood a jó választás. Átgondolt politikát folytat, higgadt, de elkötelezett ember. Támogassák hát, támogassanak engem is! Hajrá Cironia, éljen a Nép!

Francis J. Wright: Kedves Polgártársaim! Köszönöm szépen, hogy figyelemmel követték a vitánkat, amelyen a Reform Párt számokkal, professzorok támogatásával és érthetően elmondta a programját szerény személyem közvetítésével. De nem csupán arról kaphattak képet, hogy Underwoodnak nincs konkrét programja, Taylornak pedig van, hanem arról is, hogy milyen habitusú emberek pályáznak az ország vezetésére. Én az Úr előtt tiszta lelkiismerettel állok, soha nem személyeskedtem és nem is fogok, hanem bemutattam a programot, amellyel újjá szeretnénk építeni ezt a nagyszerű országot. Tisztességes és higgadt vezetőkre van szükségünk, akik járják az országot is – merthogy én jártam, feleségemmel és a gyermekeimmel a vidéket – megismerve az átlagemberek problémáit. Azt tudom tanácsolni, hogy ne dőljenek be a progresszívak tiszteletlen vagdalkozásának, és támogassák Cironia Tiszta oldalát, a Reform Pártot, George Taylort és szerény személyemet. Köszönöm szépen! Isten Áldja Cironiát!

Thomas H. Blackwell: Én is további jó éjszakát kívánok a nézőknek és a jelölteknek is. Köszönöm mindenkinek a részvételt, én Thomas Blackwell voltam. Viszontlátásra, viszonthallásra!

Az MSC nevében kikérjük azokat a vádló szavakat, amelyeket a Progresszív Párt madisoni szenátorjelöltje velünk szemben fogalmazott meg. Granite Falls-ban egy rendezvény során a politikus ezt közölte: „Egy közjáték szereplője voltam, Hoyt és a Riporter által, előre megrendezett incidensekbe tuszkoltak bele, a legalitáson belül.” A televízió munkatársai nevében kikérjük magunknak ezeket a sértő a szavakat. A vitát éppen Thomas Kane felkérésére készítette elő az MSC, és Thomas Blackwell eddigi moderátori munkájával teljes egészében meg vagyunk elégedve, ezen nem is kívánunk változtatni.

Televíziónk mindig is nagy gondot fordított az elfogulatlan műsorvezetésre, és ez a jövőben sem lesz másképpen.

Ridgefield, 1946. október 15.

Az MSC Igazgatósága és munkatársai
s. k.

Habár nagyon szorosak azok a felmérések, amelyek a napokban láttak napvilágot, de több helyen sikerült előnyre szert tennie, ami csak pillanatnyi előny marad – feltéve, ha helyes ellenlépéseket tesz meg az Underwood-kampánycsapat.

„Amikor egy-egy ilyen eredményt elemzünk, azt a helyén kell kezelni” – mondta el lapunk érdeklődésére Harold Evrens, a Progresszív Párt hat évvel korábbi politikai tanácsadója. Evrens szerint az országos felmérésben való növekedése Taylornak lehet statisztikai hiba is, illetve előnyt adott neki a külpolitikai vita. „A valóság az, hogy ott mindenki Underwoodot látta esélyesebbnek, mivel George Taylorról köztudott, hogy nem rajong a külpolitikáért. Mégis, az izraeli kérdésben, és nem kis részben Harold Trump miatt, sikerült kivívnia a progresszív és független szavazók támogatását is.”

Ugyanakkor a veterán szakértő szerint alapjaiban hibás Frank Underwood csapatának a kampánytaktikája is. „Underwood meglehetősen csendben van, nem hallatszik a kampánygyár. Ed Glover sikeresen kezdte a kampányát Greene-ben, de túl sok időt tölt Oaklandban. A déli megyét valószínűleg megnyerik, a reformpártiak pénzeket vontak ki a megyéből. De ott van Jefferson és Lassen, ahol erősíteni kell, ott van Walker is, ami kell ahhoz, hogy legyőzzék George Taylort, aki, ha megnyeri Garfieldet, 20 elektorra lesz a bűvös 101 elektortól.” Véleménye szerint keményen kampányolni kellene Walkerban és a meglepetésre teljesen nyílttá váló Cookban, amely korábban egyértelműen konzervatív megye volt. Evrens szerint még kampányolni kell a párt politikusainak: Eagle-ben, Crowley megyében, Perryben és Clarkban, Garfiledben és Belfortban. „Ezek a csatatérmegyék, ezek közül kell minél többet megszerezni, mivel Taylor valószínűleg nyerni fog Unionban. Underwoodnak mozgatnia kellene a politikusokat, hogy ezeket a megyéket versenybe hozzák, ebben sokkal jobb Taylor csapata. Ahhoz, hogy sikeresek legyenek, át kell venniük pár taktikát, és lehetőség szerint a képviselőjelölteket és a szenátorjelölteket is mozgósítani kell a siker értelmében.”

Al Mellick konzervatív politikai tanácsadó, aki Herbert Hoover kampánycsapatában dolgozott 20 évvel ezelőtt, az enyhe előny ellenére is szkeptikus a nagyarányú reformpárti győzelemmel szemben. „A gazdasági vitát elbukta, a külpolitikáról szóló vitában pedig nagy hatással volt Harold Trump, akinek a támadása az ellenkezőjét érte el: az erős támadása nyomán sok progresszív nyitott Taylor felé. De ezek az eredmények kényelmessé is tehetik őket, amivel el is lehet bukni a választást.” A szakértő kritizálta a kampányt a Vanderbilt-ügy miatt, és azért is, hogy Madisonban nem bírnak Thomas Kane-nel, pedig rengeteg összeget csoportosítottak már oda. További vétkének tartja a T-Teamnek, hogy az északot teljesen kihagyta eddig, és nincs politikai hirdetés.

Egy friss felmérés szerint a regisztrált szavazók 57 százaléka szerint Stuart Hoyt reformpárti szenátorjelölt volt a jobb a vitában, míg Thomas Kane-re a választók 43 százaléka szavazott. Hoyt minden kategóriában jobban teljesített: a reformpárti szavazók 60 százaléka látta őt jobbnak, 40 százalék Kane-t. A progresszív szavazók 51 százaléka szerint is Hoyt volt a jobb, 49 százalék szerint Thomas Kane, a bizonytalanok körében 58-42 százalék az arány a konzervatív jelölt irányába. Tom Sellow madisoni újságíró szerint a vitán leginkább Hoyt hidegvére és szakmaisága döntött. „Thomas Kane egy nagyon temperamentumos, érzelmei vezérelte személyiség, aki őszintén jót akar tenni, jó ötletei vannak, de heves természete miatt könnyen agresszív lesz, és támadja az ellenfeleit. Stuart Hoyt éppen ezt használta ki, majd fordította ellene.” Hoyt mindvégig megőrizte hidegvérét, egy-két komolyabb kritikát vitt csak be, inkább a pozitív üzenetekre koncentrált, ami előnyt adott neki.

Az újságíró szerint a vitának ugyan lesz hatása a kampányra, lendületet kaphat Hoyt, de ezzel még nem fog tudni nyerni, „ahhoz sokkal többet kell tenni, és most vesztésre áll.”

Thomas H. Blackwell: Jó estét kívánok a nézőknek! Immár második alkalommal köszönthetem Önöket a képernyő előtt és itt a helyszínen is. Ma is vitáznak az elnökjelöltek, az én vezetésemmel. Thomas Blackwell vagyok, és akkor szólítom is a jelölteket, hogy fáradjanak be a stúdióba, hogy elkezdjük a mai estét, jöjjenek Gaorge Taylor és Francis Underwood!

(A jelöltek bejönnek, kezet fognak egymással, és beszélnek pár másodpercig, mosolyogva. Underwood ezután leül és nagy mosolyogva elkezdi kortyolgatni a pohár vizet ami ki lett neki rakva.)

Thomas H. Blackwell: Jó esté kívánok e jelötl uraknak is! Kezdjünk is neki egy kis szabályismertetés után. A mai este témája a külpolitika. A szabályok nem változtak az előző vitához képest. Először programismertető rész következik, melyet George Taylor úr fog kezdeni. Öt perc áll rendelkezésére, erre Francis Underwood reagálhat két percben, és a viszontválaszra is két perc áll majd rendelkezésre. Ezután ugyan ez fordítva. A következő részben kérdéseket kapnak a jelöltek felváltva, melyre három percben válaszolhatnak. Itt az ellenfélnek megint két perc reagálásra van lehetősége, és megint két perc a viszontválaszra. Ez megy felváltva, majd az utolsó részben három perces zárás áll mindkét jelölt rendelkezésére. Ha kezdhetjük a jelöltek szerint, akkor Taylor úré a szó öt percben.

Francis Underwood: Természetesen!

George P. Taylor: Ma a világban és Cironia körül is hatalmas változások történtek. Nemzetünk függetlenné vált, lezárult a második világháború, az Egyesült Államok úgy döntött, megvédi a fiatal demokráciákat a világban, létrejött az ENSZ – mind olyan lépés, amely komolyan befolyásolja hazánk életét. Éppen ezért fontos, hogy a következő elnök világos külpolitikai célokkal rendelkezzen, Washington szövetségese legyen, és ami ugyanilyen fontos: legyen elképzelése itt, a Karib-térséggel kapcsolatban, ahogy Latin-Amerikával is. Mi és a Reform Párt rendelkezik ilyen programmal, amelyet győzelmünk esetén a Kongresszus két házával egyeztetve vinnénk győzelemre.

Thomas H. Blackwell: Underwood úr reagálhat két percben.

Francis Underwood: Köszönöm, de nem kívánok reagálni!

Thomas H. Blackwell: Akkor kérem ismertesse Ön is programját a témában.

Francis Underwood: Cironia következő és egyben első elnökének komoly feldatai lesznek nem csak a gazdaság politikában, egyéb belügyi kérdésekben, hanem a külpolitikai irányvonalat illetően is. Fontos, hogy a 2. világháború után kialakult új hatalmi rendszerek között úgy tudjunk lavírozni, hogy megtartsuk országunk teljes függetlenségétés olyan egyezményeket és külpolitikai helyzeteket harcoljunk ki amik segítik elhozni a ciron emberek számára a prosperitást. Fontos az együttműködés az USA-val fontos hogy baráti országként tekinthessünk az Egyesült Államokra. Gazdasági és politikai együttműködést kell létrehozni ezen Szuperhatalommal, de nem nekünk kell a kommunizmus elleni harc élvonalában lennünk. Hideg és távolságtartó, de semmiképp sem ellenséges kell legyen az a viszony ami minket a Szovjetunióhoz "fűz". Cironia érdeke, hogy ne szerezzünk komoly ellenségeket. Ami pedig még rendkívül fontos, hogy csatlakoznunk kell az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Hiszem, hogy a UN képes lesz elhozni azt amit a Népszövetség nem tudott. A nemzetek közötti minnél nagyobb békét. A Ciron emberek érdeke a béke, így hát az én érdekem is ez, és az UN-en belül segítenünk kell ezt a földet átívelő béketörekvést. Köszönöm a figyelmet!

Thomas H. Blackwell: Taylor úr reagálhat két percben, ha kíván élni a lehetőséggel.

George P. Taylor: Majd a vita során szeretnék.

Thomas H. Blackwell: A külpolitikát illetően véleményem szerint sok témakör van, lehetőség szerint sokat fogunk érinte a kérdések során, hogy a nézők szélesebb képet kapjanak a jelöltek elképzeléseit illetően. Az első kérdést George p. Taylornak tenném fel. Minden ország külpolitikájának egyik forró pontjai az izraeli helyzet. Ben-Gurion támogatja Önt álláspontja miatt. A kérdésem több rétű lenne: nem gondolja, hogy egy sokak által szélsősgesnek tartott támogatása negatív hatással lehet kampánya során? Illetőleg meddig menne el a szabad Izrael látrejöttének támogatásában: fegyveres támogatás, diplomáciai támogatás?

George P. Taylor: Tom, nézze, engem nem David Ben-Gurion, hanem a zsidó nép támogat. David Ben-Gurion csak egyik szabadságharcosa azoknak az izraeli telepeseknek, akiknek nap mint nap harcolnia kell az arabokkal és a britekkel. David Ben-Gurion egy szabadságharcos, akinek a tevékenységét támogatni kell. Azt gondolom, hogy a ciron lakosság is egyetért abban, hogy Izraelnek létre kell jönnie, ebben a modern, nyugati világnak segítenie kell a holokauszt borzalmai után a kereszténységet megalapító népet. Politikusként és elnökként minden diplomáciai eszközt be fogok vetni, hogy megszülessen az egykoron oly erős Dávid országa, az ENSZ-ben és Washingtonnál is lobbiznék az országért.

(Underwood jelzi hogy reagálni szeretne)

Thomas H. Blackwell: Underwoodúr, nem kell jeleznie. Alanyi jogon jár Önnek a reagálás lehetősége két percben.

Francis Underwood: Elnézést úgy látszik megártott a túl sok víz! (nevet) Számomra is fontosak a zsidó emberek. Számomra is fontos Izrael létrejötte, számomra is fontos, hogy egy olyan nép mely sokat szenvedett végre újra letelepedhessen ősi földjén egy méltó állam keretein belül. Ezt viszont nem vérrel és bűnnel kell elérni. Bár kétségtelen, hogy a brit hatóságok retorziói is erősek az a fajta terrorizmus amit David Ben Gurion és egyes elvakult hívei követnek mindenképp elítélendő. Én semmiképp nem lennék arra büszke, ha egy iylen ember támogatna. Mint liberális politikus ahogy már mondtam az előző vitán is, a humanizmusban hiszek. Abban, hogy ha muszáj a vérontás is, legyen az minnél kevesebb. Tárgyalni kell, nem erőszakot alkalmazni. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében kell megvitatni ezt a kérdést, mely vita során garantálom, hogy Cironia elnökségem alatt támogatná a független Izraelt. Köszönöm a szót!

Thomas H. Blackwell: Taylor úré a szó két percben.

George P. Taylor: Ön és a pártja nem támogatja az izraeli államot! Mi lesz akkor, ha David Ben-Gurion vagy egyik szövetségese lesz az új Izrael első vezetője? Ön nem támogatja a függetlenedő államokat, akik, ha kell vérrel és vassal vívják ki a függetlenségüket. Nekünk könnyebb helyzetünk volt, mert az Egyesült Államok önzetlen és bölcs partner, amely nem bánta, hogy függetlenségünket megadja. De mi történt volna akkor, ha egy olyan hatalomhoz tartoznánk, amely nem ennyire bölcs? Amelyik fegyverrel próbálná elfojtani a kezdeményezésünket? Akkor én is fegyvert fogtam volna, hogy szabadságharcot folytassunk a megszállók ellen! Ön nem támogatta volna a Függetlenségi Háborút, Ön lázadónak és bűnözőnek tekintette volna George Washingtont, Thomas Jeffersont, ha a 18. században élt volna. Thomas Jefferson és Abraham Lincoln is , ahogy az Alapító Atyák, fegyverrel harcolt azért, hogy értéket teremtsenek. Persze, Ön egyiküket sem támogatta volna, mivel az Ön gondolkodásmódja szerint ők csak felkelők és bűnözők voltak.

Francis Underwood: Erre mindenképp reagálnék!

Thomas H. Blackwell: Nos, akkor most Underwood úrnak teszek fel kérdést. És látom nagyon reagálna a felvetettekre, és úgy vélem a elhangzottak sújossága miatt lehetőséget is adok rá, méghozzá úgy, hogy a kérdésemre plusz egy perben válaszolhat, és az a plusz egy perc áll majd arra szolgál, hogy reagálhasson. Ezt a lehetőséget Taylor úr is megkapja egyszer, ha igényli valamely témakörnél. Így fair.

Francis Underwood: Köszönöm!

Thomas H. Blackwell: Nos a kérdésem az USA-tól való elválással kapcsolatos lenne. Fontos kérdés szerintem, hogy milyen szintű elválásban gondolkodik. Esetleg egyből egy vámúnióban, külön pénznemben? Tehát egyrészt gazdaságilag, másrész minden más szempontból érdekel. Ideglenes közös hadsereg, míg föl nem áll országunk önálló hadereje, vagy esetéeg később is? Vízum mentesség, tőke szabad áramlása? Ilyenekre gondoljon kérem válaszában.

Francis Underwood: Nagyon fontos ugye ahogy mondtam az együttműködésünk az Egyesült Államokkal, ám törekednünk kell friss függetlenségünk megtartására. Nagyon fontos, hogy az amerikai dollártól külön álló ciron dollárt hozzunk létre, saját Központi Bankunk legyen. Ha anyagilag nem leszünk függetlenek Amerikától akkor sehogy nem leszünk függetlenek. Mindenképp szeretnénk viszont gazdasági kapcsolatainkat szorosra fűzni, a vízum mentesség elérése fontos szempont, valamint az, hogy olyan kereskedelmi szerződéseket kössünk az USA-val melyek megfelelő piacokat adnak a hazai vállalaltoknak. Bizonyos áruk szempontjából fontos a vámmentesség, de nem szeretnénk ha piacaink teljesen az USA-tól válnának függővé. A közös haderő míg a ciron haderő fel nem áll létfontosságú. Utána viszont nem gondolkodunk ilyenben. Kicsi, de mindenképp hatékony és ütőképes haderőre lesz szükségünk ami csakis ciron parancsokság alatt áll. Most pedig reagálnék az előbb elhangozottakra... Ön megint átment a személyeskedésbe. Ön megint engem és pártomat sérteget azzal, hogy ne lennénk hazafiak. Elárulom Önnek, hogy az amit lehet látni Izraelben sokkal inkább hasonlít egyes vonulataiban a terrorizmushoz mintsem a szabadságharchoz. Szégyelje magát Ön, hogy az amerikai nép függetlenségi harcát hasonlítja ehhez, avagy a ciron nép békés szabadság vágyát. Ahogy mondtam elítélem a briteket is, de a világon minden helyen elítélik a terrorizmust. A legközelebbi vád az lesz, hogy antiszemita vagyok... Én is a zsidó nép barátja vagyok, és hiszek Izrael függetlenségében, mel el fog jönni, de ehhez be kell szüntetni a harcokat. Elég vér folyt már, a britekre nagy nyomás nehezedik. Izrael függetlensége el fog jönni. Köszönöm!

Thomas H. Blackwell: Taylor úr Öné a szó két percben. Szeretném kérni, hogy ha tud akkor a feltett kérdésre reagáljon, az Izreaellel kapcsolatos témát ha lehet ne reagálja le. A nézők immár elég részletesen ismerik elképzeléseit abban a témában.

George P. Taylor: A vízummentességet támogatom, és ha elnök leszek, a közös tárgyaláson ezt képviselni fogom. A vámmentességet is támogatom a szabad piacpolitika alapján, amíg igazságos piacpolitikát folytathatunk. A hadsereg felállítása fontos, az egyik legfontosabb, de mivel én katonai szövetséget szeretnék kötni az Egyesült Államokkal, így a határaink a hadsereg felállítása után is biztosítva lesznek egy külső hatalom által. Mr. Underwood! Sose mondanám Önre, hogy antiszemita nem lenne igaz. De aki szabadságharcot terrorizmusnak titulál, az hatalmasabbat nem is tévedhet. A tizenhárom gyarmat lakosait is terroristának tartották Londonban.

Thomas H. Blackwell: Underwood úré a szó két percben.

Francis Underwood: Az Izraelről szóló kérdésben más állásponton vagyunk ebben mostmár nem kívánok véleményt formálni a mai vitán. A többi elhangzott dologra pedig nem kívánok reagálni.

Thomas H. Blackwell: És akkor jó estét kívánok Trump kollégámnak is. Most ő tesz fel egy kérdést Taylor úrnak, utána Underwood úrnak. A korábbi reagálási sorrend marad mindkét kérdésnél, illetve Taylor úr jelezze, ha valamikor élni kíván a plusz egy perc lehetőségével. Trump úré a szó.

Harold Trump: Köszönöm Mr. Blackwell. Kicsit hüledezve hallgatom a vitát. Nos Mr. Taylor én megforditanám a kérdésem az ön véleményétől! Mi van akkor ha egy terroristát támogat, szabadságharcosnak nevezve. Az amerikai függetlenségi háború, közel sem azonos az Izraeli konfliktussal, ha ön téved a Reform párt issza meg a levét, nem fél ettől? Megér ennyit David Ben-Gurion?

George P. Taylor: Ön nyíltan vállalja, hogy baloldali érdekcsoportok elveit képviseli, az előző vitában sem tudott elfogulatlan lenni. Erre előbb válaszoltam, és nagyon visszatetsző, ahogy Önök folyamatosan azt sulykolják, hogy egy keresztény szabadságharcos terrorista. Cironia keresztény nemzet, és támogatja a zsidóságot, sőt akkor Ön szerint Harry Truman terroristákat támogat? Hiszen David most az Egyesült Államokban él, ott kapott támogatást. Ön és a Progresszív Párt szembehelyezkedik Harry Trumannal?

Francis Underwood: Na na... Harold Trump nem tagja a Progresszív Pártnak, egy riporter aki kérdez és kérem hagyja az ilyesfajta személyeskedést.

Harold Trump: Én nyíltan baloldali érzelmü ujságíró vagyok ez nem titok, de nem párttag! a keresztény szabadságharcos, több vérontásért felelős, és emberellenes bűnei is vannak gratulálok a védencéhez, nincs több kérdésem!

Francis Underwood: Uraim!

George P. Taylor: Az Ön holdudvarához tartozik, Mr. Underwood, és nem először mutatta meg, hogy alkalmatlan az elfogulatlan moderátori szerepre, ezért nem is kívánok reagálni erre. Az pedig, hogy emberellenes bűncselekményekkel gyanúsít, gyomorforgató. A holokauszt emberiségellenes bűncselekmény, a szabadságharc nem.

Thomas H. Blackwell: Elég parázs vitát váltott ki ez a téma úgy látom. Trump úr kérdezhet a baloldali jelölttől.

Harold Trump: Elöször is két szóban kijavítanám Mr Taylort mielött félreértené, nem Önt vádoltam emberellenes büncselekménnyel! Nos Mr Underwood... Ön miként oldaná meg a Ciron határvédelmet, mik a tervei ezzel kapcsolatban, konkrét határrendészeti parancsnokságokon gondolkodik vagy a Hadsereg belül oldaná ezt meg?

Francis Underwood: A határvédelem rendkívül fontos, ennek a megoldását a rendőri erők valamint a hadsereg látná el közösen. Alapvetően a civil ügyekben a rendőrség fog eljárni, a hadseregnek pedig mindig lesznek bizonyos készültségben lévő hajói erre a kérdésre. A Repülőtereken lévő forgalmat pedig abszolút a rendőrség alá tarto határvédelmi szervek körébe utalnánk. Úgy hiszem a helyzetek nagyrészének kezelésére elég lesznek rendőri erőink, de ettől függetlenül bizonyos esetekre, mint külföldi hadihajók megjelenése ciron vizeken vagy egyéb, készen fognak állni rá  a hadsereg erői.
Harold Trump: Köszönöm!

Thomas H. Blackwell: Taylor úr reagálhat két percben, és a viszontválaszra is két perc áll Underwood úr részére.

George P. Taylor: Én mindenképpen a haditengerészetre bíznám a határvédelmi feladatokat, annak is két részére: a katonaira a különböző fegyveres beavatkozás kivédését, ez a hadiflotta. A másik, ha illegális határátlépés történik, vagy valamilyen mentési, evakuációs feladatot kell végrehajtani, azt a polgári tengerészetre, a parti őrségre bíznám, persze ezeket a folyamatokat össze kell hangolni más egységekkel.

Thomas H. Blackwell: Nos Underwood úr jelzése alapján nem kíván élni a viszontválasz lehetőségével. Így a két jelöltnek három perce van záró gondolatainak elmondására. Először Taylor úr, és végül Underwood úr jön.

George P. Taylor: Az én és a Reform Párt kidolgozott tervekkel rendelkezik arról, hogyan lehetne egy olyan külpolitikai kapcsolatrendszert kiépíteni, amelyben jól jár Cironia. Ennek nemcsak a diplomáciai kapcsolatok stabilitás a része, de többek között az ország számára hasznos és bevételeket is hozó külkereskedelem, és az is, hogy a térség egyik meghatározó, domináns országává váljunk. Nem fogunk nyitni a kommunista országok felé, de ugyanígy elítéljük a dél-amerikai fasiszta rezsimek működését is. Külpolitikai elképzeléseink egyszerre érdek- és értékpolitizálás, ehhez kérem a támogatásukat. Köszönöm!

Francis Underwood: Nagyon örvendek annak, hogy egy újabb vitán lehetünk túl. Napról napra csak erősödik demokráciánk, mely a legfontosabb nemzetünk számára. Fontos, hogy ezen demokratikus nemzet vezetése erős kézzel képviselje majd nemzetünket. Erős, mérsékelt és határozott politikával kell majd válaszolnunk az előttünk álló kihívásokra. El kell ítélnünk a kommunizmust és küzdenünk kell annak itteni betörése ellen, de nem szabad hogy mi legyünk az első frontban a kommunizmus elleni nemzetközi harcban. ég egyszer mondom, az csak többet ártana mint hazsnálna nekünk. A Progresszív Párt külpolitikai programja békés, mérsékelt és nyugodt haladást kínál. Piacokat a hazai termelőknek, kiszámítható utazási lehetőségeket polgárainknak és egy olyan jövőt, melyben nemzetünk a békéért való harc éllovasai közé tartozhat. Köszönöm a figyelmet!

(taps mindkét félnek)

(George Taylor és Frank Underwood gratulál egymásnak, kezet fognak, majd a két család feljön és színpadra és bemutatkoznak egymásnak, beszélgetnek kicsit, majd mindenki távozik)

Thomas H. Blackwell: Én is köszönöm mindenkinek a részvételt, mind a jelölteknek és az újságíró kollégámnak és a nézőknek. Sajnos sok témára nem volt időnk és akár ott is komoly vital alkaluhatott volna ki. Ez így alakult, de remélem így is mindenki jól érezte magát és sokkal okosabb lett. Én Thomas Blackwell voltam. Viszontlátásra! Viaszonthallásra!

Francis Underwood nyerte meg szoros küzdelemben az első elnökjelölti vitát. A vita utáni felmérés során a mostani helyzet tükröződik vissza a vita értékelése során is. Összességében Taylor-t 39% látta nyertesnek a vitában, míg a Progresszív Párt jelöltjét 43% nevezte meg a vita nyertesének. Érdekes módon 17% nem tudott dönteni, vagy egyik jelöltet sem látta kiemelkedően jónak a vita során. Természetesen akadnak érdekes dolgok, hiszen a felmérés nem csak egy kérdésből állt.

A vita elejét döntetlenre hozta a két jelölt, így a programbemutatásuk a nézők 40-40%-ának tetszett, de a nézők egy ötöde nem tudta eldönteni ebben a részben ki volt a jobb. A kérdésekre azonban kétszerannyi választó szerint adott jobb válaszokat Underwood, mint Taylor. Ebben a témában azonban nagyon magas volt a nem válaszolók száma (40%). Taylor viszont Underwood "támadásait" reagálta legjobban a válaszadók szerint, itt 80% szerint ő volt a jobb, míg 20% azt mondta a baloldali jelölt védekezett jobban.

A programokat illetően is nagy a megosztottság. Taylor programja leginkább a recesszió legyőzésére, az államadóság csökkentésére és a vállalkozók támogatására alkalmas a válaszadók szerint, míg Underwood programjában az egészségügyi és szociális ellátás rendszere népszerű, valamint a válaszadók szerint a progresszív jelölt a munkásokat támogatja jobban.

Így kimondható, hogy a a választók jelenleg Taylor-t a befektetők és vállalkozók, míg Underwood-ot a munkásosztály jelöltjének látják a válaszadók. A fenti 39-43% az összes kutatás során feltett kérdésre adott válaszok alapján kihozott eredményt mutatja, azonban arra a konkrét kérdésre, hogy a választók szerint ki nyerte a vitát döntetlenre hozta ki a két jelölt döntetlenre hozta ki az első vitát, de jelentős 60%-os azok aránya, akik nem tudtak választani, vagy nem választoltak.

A vita során Taylor azzal is támadta Underwood-ot, hogy nincs programja, és csak általánosságokban beszél, de a válaszok szerint a választók ezt nem így látják. Szerintük a baloldali jelöltnek is megvan a programja. Taylor-t a mostani vita során is egy kicsikét túl agresszívnak találták, ami megint rontott egy kicsit a stílusának megítélésén, de már nem annyian látták ezt így, mint az előválasztási viták során.

A vita során nem látták a választók az újságírókat teljesen semlegesnek, ami minden bizonnyal Harold Trump számlájára írható. Azt viszont a megkérdezettek nem találták megnyerőnek, hogy ezt az elfogultságot Taylor a vita során fel is emlegette.

Összességében azt mondhatjuk, hogy az első vita nem döntött el semmit, továbbra is fej-fej mellett halad a két jelölt, azonban az látható, hogy a vitával kapcsolatban sokan vannak még a bizonytalanok, amelyek száma a megyénkénti felmérésnél is nagyobb.

Thomas H. Blackwell: Jó estét kívánok minden nézőnek! Egy kis rendkívüli vita a kampány hevében, hiszen két szenátorjelölt vitázik ma este. Nem is húzom tovább az időt. Jöjjön is be a két főszereplő Thomas Kane és Stuart Hoyt!

Thomas Kane: Köszöntöm a Jelenlevőket!

Stuart Hoyt: Jó estét kívánok!

Thomas H. Blackwell: Én is köszöntök mindenkit, ha még nem ismernének Thomas Blackwell vagyok! A ma esti egy kicsit rendkívüli, hiszen rögtönzött vita, melyet Thomas Kane kezdeményezett tudomásom szerint.

Thomas Kane: Jól tudja Mr. Blackwell.

Thomas H. Blackwell: A ma esti vita ennek megfelelően másmilyen is lesz. Az este folyamán két kérdéskör lesz, melyről a két fél kétszer két percben vitázhat. Az első kört Thomas Kane, mint kezdeményező, a másodikat Hoyt jelölt kezdheti. Akkor szerintem kezdjük is el: az első témakör a megyék jogállása. Ki hogyan képzeli el a megyék jogait a központi kormányzattal szemben, illetve mellette. Melyiknek adna több jogot, ki milyen fontosabb kérdésekben lenne illetékes? Thomad Kane kezdhet két percben.

Thomas Kane: Köszönöm. Mindenképpen egy kormányzati irányítás szükséges bizonyos fokig, a teljes autónómiát, nem támogatom, mivel Cironia destabilizálódott eléggé ahoz, hogy a megyék önálló hatáskört gyakoroljanak. A megyék mint kisgyermekek, támaszra tartanak igényt amit egy erős kormányzat megadhat, de a végrehajtó hatalom mindenképp a megye legyen, kormányzati felügyelet melett.

Thomas H. Blackwell: Hoyt úr két perc áll rendelkezésére. Utána megint Kane szenátorjelölt kap kétpercet és a téma zárásaként megint Hoyt jelölt kap két percet.

Stuart Hoyt: Az álláspontom egyszerű. Ahogy a ciron alkotmányban is hangsúlyos szerepet kap az önrendelkezés és az önigazgatás intézménye perszonális és közjogi értelemben is, ezért el kell érni, hogy a megyék minél kisebb mértékben függjenek a központi kormányzattól. Ugyanakkor a legfontosabb kérdésekben, a pénzügyi, védelmi és nemzetközi kérdésekben, személyes véleményem szerint még az oktatásban is, szükség van az állam fölényére, cserébe azért, hogy a központi költségvetésből finanszírozzuk a megyék működését. A megye nem gyermek, a kormányzók nem gyermekek, Mr. Kane! A kormányzók egy, a választók által felruházott politikusok, ahogy a kongresszusi tagok is, és akik azért kapnak felhatalmazást, hogy a helyi lakosok érdekeit képviseljék. Nem hiszem, hogy helyes lenne, ha a megye döntését megvétózhatná az állam, ez alkotmányellenes.

Thomas Kane: Az első résszel egyetértek, és hasonlóan gondolom, de igenis a megyék Cironia gyermekei, ne forgassa ki a szavaim Mr. Hoyt, tulajdonképp ön is egyetért a gondolatmenetemmel, csak hát piszkálódni már egy Reformpárti tulajdonság. A megyék gyerekcipőben járnak ahoz hogy önálló autonómiát alkossanak ez Cironia összeomlását jelentené. Gyengék vagyunk közigazgatásilag és gazdaságilag ahoz, hogy a meghozott döntést a központ nélkül végre is hajtsuk. A vétó jogot én sem támogatom, nem is erről beszéltem, kérem több figyelmet szenteljen a vitának. Csak azt, hogy a megye által hozott törvényjavaslatot a kormány a központi költségvetéshez szinkronizálja.

Stuart Hoyt: Egy: a megyék és a kormányzók rendeleteket, és nem törvényeket hozhatnak. Ön mindig ki akar oktatni engem, hogy mit képviseljek, hogy mit mondjak, és először fel kellene készülnie országunk berendezkedéséből. Nagyon sok jó példa van, ami az autonómia megvalósítását prezentálja elénk. Svájc, az Egyesült Államok, Kanada példája mutatja, hogy megtalálhatunk az arany középutat. Én nem az állam leépítése mellett kampányolok, hanem egy ésszerű, racionális államot és egy önrendelkező államot.

Thomas Kane: Ön csak lovagol a szavakon, de ugyanazt képviseli amit én, más szavakkal. (mosolyog)
Thomas H. Blackwell: A követkeő kérdés kicsit a jövőbeni munkájukat is érinti. Mennyire fontos Önöknek az ideológia és mennyire a szakmai döntés? Ha egy másik párt által delegált elnök törvényjavaslatát megszavaznák-e, ha egyetértenek vele, de politikai szembenállsuk továbbra is megvan? Nagyon kíváncsi vagyok a válaszokra. Hoyt képvsielő kezdi, utána felváltva reagálhatnak összesen kétszer két perben.

Stuart Hoyt: Szenátorként én elsősorban Madison érdekeit képviselném. Ami jó a megyének, jó nekem is, amit a helyiek akarnak, azt akarom én is. Aztán a következő szenátorjelölti előválasztás majd választás alkalmával, ha újraindulok, és elnyerem a pártom jelöltségét, megmutatkozik, mennyire képviseltem jól a madisoni értékeket. Tom, én egy konzervatív ember vagyok, hiszek azokban az időt álló, modern és haladó gondolatokba, amit Doverben, a konvención fogalmaztunk meg. Mindent megteszek azért, hogy Cironia első elnöke George Taylor legyen, és egy jobb országot építsen fel, de úgy gondolom, hogy Frank Underwooddal is együtt tudnék dolgozni.

Thomas Kane: Nekem nagyon fontos az ideológia, de vannak emberek az ellenpártban akinek a véleményére sokat adok, ilyen Tom Kane is aki egy elsőrangú, igazságos politikus, vele tudnék együtt dolgozni. Cironia egy virágzó demokrácia, amit egy liberális gondolkodású párt nagyon jól eltudna vezetni, ezzel nem azt mondom, hogy a Reform párt alkalmatlan lenne, de sokkal nagyobb hibákat vétenének, és most Cironia sérülékeny, nem élne túl egy általuk képviselt politikát.

Thomas H. Blackwell: Akkor mindkét jelöltnek két-két perce van még, ha kívánnak reagálni a témában.

Stuart Hoyt: Ön sokadszorra emlegeti ezt, hogy mi tönkretennénk az országot. Ezt újból visszautasítom! Mi az ország érdekében dolgozunk, ami elnökjelöltünknek kiterjedt gazdasági és társadalomjobbítási programja van, Frank Underwoodtól ilyet nem kaptunk. Mondok egy titkot: mi is hiszünk a liberális demokrácia erejében.

Thomas Kane: Az ország érdekében, de rossz úton haladnak, pártjuk nemlétező szociális programja rossz, azért nem létező mert a munkanélkülisegélyt erőltetik és nagyrészben a felsőközép réteget támogatnák, ami egy hibás döntés, ha a szociális rendszer összeomlik akkor a gazdaság is megszenvedi azt. Sajnálom hogy ismét ezt kell felhoznom, de a tegnapi vitán is Mr Taylor kerülte a kérdést a riportertől, sőt másodikkörben már nem is válaszolt. De önöknek a kézzelfogható szociális programja Vanderbilt kezében van, és azt mindenki tudja milyen. (mosoly)

Thomas H. Blackwell: Nos a vita lezárásaként a záródondolatokra két percük van. Hoyt úré a szó, utána Kane szenátorjelölt búcsúzhat.

Stuart Hoyt: Kedves Madisoniak! Mint ahogy hallhatták az elmúlt órában, Thomas Kane nem a feltett kérdésekre válaszolt, elkalandozott, lazsáló gyerekeknek tartja a munkanélkülieket, akiket füvet nyírni, söprögetni küldene ki, például egy állását vesztett orvost. Ez nem madisoni érték, ezt nem tudom elfogadni! Ha engem választanak meg, én az összefogás, a szolidaritás és az önfejlesztés eszményeit fogom ötvözni a keresztényi szemlélettel. Gondolják el, hogy milyen olitikusokra van szükség: a temperamentumos, érzelmileg túlfűtöttekre, vagy arra, aki képes hidegfejjel gondolkodni, aki képes kompromisszumra más világnézetű politikusokkal. Ha a másik, támogassanak engem! Köszönöm!

Thomas Kane: Tisztelt választók, Mr Hoyt vádjai nevetségesek, és puszta kitalációk, nálam jobban senki nem támogatja a munkanélkülieket, nálam temperamentumosabb ember, ritka Cironiában, látják, hogy Mr Hoyt saját hibáját rám vetíti, ö az aki kerüli a kérdéseket, az ő pártjuk az aki fedezi Vanderbilt gyilkos politikáját. Madison hires mezőgazdaságáról és halászatáról, ezt kell gépiseíteni és a maximális export a cél az önfenntartás melett. Madison és több megye gyemekcipőben jár gazdaságilag, Hoyt szerint önöket neveztem gyereknek. Nevetséges próbálkozás a lejáratásomra, fel kell nőnie a feladathoz! Kedves Madisoniak a Cironia works és a PSZK egy élhető világot hoz ez viszonylag rövid idő alatt, ez az önök kezében van. A lehetőség adott, tudjanak élni vele hogy élhessenek! Köszönöm szépen.

Thomas H. Blackwell: Én is köszönöm, hogy eljöttek a jelölt urak, és a nézőknek a figyelmet. Viszontlátásra, viszonthallásra!

Thomas Kane: Köszönjük a fáradozását Mr. Blackwell.

Francis Underwood és George P. Taylor vitáját láthattuk , Vasárnap este az MSC műsorán. A vita házigazdája Thomas H. Blackwell volt, a segéd riporter Harold Trump. A vita a legnagyobb rendben zajlott le, Enyhén puskaporos volt a levegő, mert az érdekek ütközése nyilvánvaló volt. A progresszívak egy humánusabb liberális oldalt képviseltek, míg a Reform Párt jelöltje egy drasztikusabb jobbközép irányvonalat követett. Ha pontoznom Kellene a vitát egy nulla-tizes skálán, akkor Underwood-Taylor 9-7, persze ezek csak kósza gondolatok. A választók fognak dönteni, remélem a vita második felvonását is ilyen rendben tudjuk lefolytatni.

Thomas H. Blackwell: Jó estét mindenkinek! Üdvözlök mindenkit a mai estén Ez a nap is eljött, amikor a két párt elnökjelöltje vitázhat. Ez a demokrácia egyik ünnepe, amikor egy ország választott vezetőjét a nép megválaszthatja. A mai napi vita egy kis segítséget nyújthat a választóknak, hogy ki mellett döntsenek. De jöjjön is az este két főszereplője, a két elnökjelölt: Francis Underwood a Progresszív Párttól, És George Taylor, a Reform Párt jelöltje.

(George Taylor bejön Frank Underwooddal, kezet fognak egymással, és mindkét jelölt leül)

Francis Underwood: Üdvözlöm a kedves nézőket szerte nagyszerű országunkban! Remek alkalom ez a vita, hogy érdemi képet kaphassanak az elnökjelöltekről! Mindig öröm számomra egy ilyen vitán való részvétel! Remélem megtiszteljük azzal a ciron polgárokat, hogy minőségi vitát nyújtunk számukra!

Thomas H. Blackwell: Akkor jó estét Önöknek is jelölt urak. Önök a ma este főszereplői, és még ketten. Én magam, Thomas Blackwell, valamint kollégám, Harold Trump újságíró is. Köszöntelek téged is.

Harold Trump: Jó estét Uraim.

Thomas H. Blackwell: A mai este az első elnökjelölti vita, ahol a téma a gazdaságpolitika és a szociálpolitika. Természetesen ma este is lesznek szabályok, melyet be kell tartani. A kedves nézőknek mondom, hogy ezek a szabályok előre le lettek egyeztetve és az is, hogy a vitát Francis Underwood fogja kezdeni. A szabályok a következők: három részből álla a mai vita. Először Frank Underwood öt percet kap programja ismertetésére a témákban. Erre két percben reagál George Taylor, majd két perces viszontválasz illeti meg Underwood urat. Ezután ugyan ez fordítva. A második részben tőle, és kollégámtól összesen öt-öt kérdést kapnak a jelöltek felváltva, amire három percben válaszolhatnak. A válaszra az ellenfél két percben reagálhat és megint két perces viszont válasz illeti meg az aktuálisan soron lévőt. Az utolsó részben mind a két jelölt öt percet kap, hogy összefoglalja gondolatait az estét illetően. Remélem érthető voltam.

(Francis Underwood iszik egy korty vizet)

Francis Underwood: Most már abszolút!

George P. Taylor: Persze.

Thomas H. Blackwell: Akkor Francis Underwoodé a szó öt percben.

Francis Underwood: Ahogy elmondtam az elején szeretném még egyszer elmondani. Hatalmas öröm most itt Önök előtt állni. A vita a demokrácia egyik alapköve. Főleg, ha olyan fontos kérdésekről van szó mint a gazdaság és szociálpolitika. Ezen témák talán a legeslegjobban érintik országunk lakóinak megélhetési és boldogulási lehetőségeit. Mikor elindultam a Progresszív Párt előválasztásán, majd azután az elnökválasztáson hitet tettem amellett, hogy egy olyan rendszert kell kialakítanunk, mely egyszerre képes megőrizni a szociálisan érzékeny, humanista és liberális szociálpolitikát, mind emellett képes lesz leküzdeni a gazdasági problémkat is, beindítani a gazdaságot. Határozott és mérsékelt adópolitika kell melynek során át fogjuk alakítani a személyijövedelem adó sávjait egy hétsávos rendszerbe melynek során a gazdagok fogják magfizetni a nagyobb terheket míg a szegényebb emberek és a középosztály anyagi helyzetét megőrizzük.  A jelenlegi szorult gazdasági helyzetre való tekintettel enyhe 5%-os csökkentést intéznénk a válallati adóknál és megtartanánk a jelenlegi nyereségi adót. Így garantálva nemzetünk pénzügyi stabilitását és költségvetési egyensúlyát amelett hogy nem számoljuk fel a szociális támogatásokat. Mert mi bizony hitet tettünk a kötelező és általános egészségbiztosítás mellett, melyben vezető szerepet fog válallni az állam, hogy a terhek ne a munkáltatók avagy a dolgozókra tóduljanak. Munkanélülisegély, a munkahelyeken megfelelő biztonsági előírások. Egy jól működő társadalombiztosítási rendszert kell létrehoznunk, melyet mi a liberalizmus és a humanizmus ezsméinek mentén képzeljük el.  A cégeket sem hagyjuk hátra. A Cironia Worksel egyszerre fogjuk az első években támogatni a cégeket és felszámolni a munkanélküliséget. A Cironia Works és vele a Progresszív Párt egy olyan lehetőséget nyújt mely egy sokkal emberibb és sokkal szebb Ciron nemzetet vázol fel nekünk. Tartasanak velem és képesek leszünk elérni nemzetünk szociális és gazdasági jólétét! Köszönöm a szót!

Thomas H. Blackwell: George Taylor, most reagálhat két percben.

George P. Taylor: Köszönöm, nem kívánok most.

(Underwood mosolyog egyet)

Thomas H. Blackwell: Akkor most Geroge Taylor kap lehetőséget a programja bemitatására. Öt perc áll rendelkezésére.

George P. Taylor: Szeretném köszönteni én is azokat a ciron állampolgárokat, akik figyelemmel követik az eseményeket. Nagy nap ez fiatal demokráciánk életében, és remélem, hogy ez is segíteni fog a választóknak, hogy eldöntsék, kire voksoljanak. Ma a gazdasági recesszió jelenti az ország legnagyobb gondját. Munkahelyek szűnnek meg, vállalatok zárják be a kapukat, családok megélhetése kerül veszélybe, farmerek fejezik be a földművelést. Éppen ezért olyan gazdasági programot kell végrehajtanunk, amely képes kezelni a válságot, képes beindítani a gazdaságot. Ha sikerül vállalatbarát környezetet teremtenünk, akkor ismét megnyílik az út a munkavállalásra, újra lesz pénze a családoknak, újra tudnak vásárolni. Ezáltal pedig megtérül a farmerek munkái is. Újra kell építenünk az ország gazdaságát, újra kell építenünk az ipart, hitet kell tenni a szabad piacgazdaság mellett, tisztelnünk kell a kapitalizmus mechanizmusát. Ezt figyelembe véve egy sikeres országot építhetünk fel.

Thomas H. Blackwell: Frank Underwood ragálhat két percben.

Francis Underwood: Köszönöm szépen a lehetőséget, de nem kívánok élni vele!

Thomas H. Blackwell: Akkor most a kérdések köre következik. Első kérdést mindkét jelöltnek én teszem fel. A másodikat Trump kollégám, a harmadikat megint én. Aztán megint Harold következik, és az utolsó kérdéskör szintén az enyém. Akkor kezdjük is el. Francis Underwoodtól kérdeznék. Azt mondta mostani programjában, hogy olyan általános egészségügyet szeretne, melyben vezető szerepet vállalna az állam. Ez azt jelenti, hogy valamilyen formában, ha csekély mértékben is, de egészségügyi hozzájárulást azért kellene fizetni a munkáltatóknak és a munkavállalóknak? Ha igen milyen mértékűt, és ha nem, akkor miből fedezni a hatalmas költségeket, melyek az egésszégügyet terhelik?

Francis Underwood: Természetesen nem tudna az állam egy 100%-os átvállalást most végrehajtani. Mondhatnám persze ezt is, de akkor nem lennék több egy ígérgető elnökjelölttől aki képtelen végrehajtani terveit. Én csakis olyan tervekkel dolgozok melyeket végre fogunk hajtani. Egy ciron polgár egészségügyi költségeinek 60%-ét állná az állam, míg 20-20%ot a munkéltatója és maga az alkalmazott. Itt jön be pontosan a mértékletes adópolitika mely szükséges ahhoz, hogy megfelelő anyagi körülmények jöjjenek létre ahhoz, hogy egy jól űködő egészségügyi rendszert hozhassunk létre a költségvetési egyensúly megtartása mellett.A rokkantak. öregek számára pedig 100%-ban államilag finanszírozott rnedszert kívánnák létrehozni.

Thomas H. Blackwell: Taylor úr reagálhat a válaszra.

George P. Taylor: Mr. Underwood! Nagyon jók ezek a tervek, de itt nemcsak a biztosítottakról van szó, a biztosítónak, ezek szerint Ön állami biztosítóban gondolkodik, annak a biztosítónak vannak kórházai, bürokráciája, és egyéb költségei. Egy olyan évben, mint a mostani, amikor a gazdaság recesszióban van, adóemelés nélkül hogy tudná ezt megoldani? Honnan szerezne erre megfelelő forrásokat. Az én tervemben sok biztosító harcolna a biztosítandók kegyeiért, ami lenyomja az árakat, hiszen verseny van, és fenntartják, újítják és bővítik kórházainkat. Az Ön terve legalább 7-8 százalékos deficitet termelne, ezt képtelenség lenne megoldani.

Thomas H. Blackwell: Underwood úr, két perc áll rendelkezésére.

Francis Underwood: Mr. Taylor! Az Ön adócsökkentő politikájával valóban nem lehet létrehozni egyy szociálisan igazságosabb rendszert. Mi ezt nem is kívánjuk. Megtartjuk az adók szintjét, kezdeti pénzügyi támogatásokkal növeljük a cégek versenyképességét, teret engedünk és támogatjuk a ciron válallkozókat belföldön és külföldön egyaránt. A ciron emberek pedig tisztes fizetést fognak kapni. A több fizetéssel rendelkező polgár növeli az adózás későbbi összegét, megerősíti a felvásárló erőt ez pedig kedvezni fog a cégeknek. Elsimerem, hogy az első években lehet bizonyos fokú hitelek felvételére kényszerülünk, de ezeket a beinduló gazdasági folyamatok miatt és az 1-2 éven belül várható szufficit miatt hamar vissza tudjuk majd törleszteni. Ezzel együtt létrehozhatunk egy olyan rendszert mely senki sem hagy hátra.Köszönöm a szót!

George P. Taylor: De az érdemi felvetéseimre, az egészségüggyel kapcsolatban nem válaszolt!

Francis Underwood: Már megint közbe szól ugye kedves Taylor úr, ez úgy látszik a vérében van. Ön a forrásokra kérdezett rá, én feletem rá.

Thomas H. Blackwell: Nos, ez juttot válaszként Önnek Taylor úr! A választók majd eldöntik, hogy ez mennyit ér a választásokkor. Most viszont én kérdeznék Öntől. Mint mondta programismertetőjében sok munkahely van megszűnőben. Milyen módon segítene munkát keresni az embereknek? Milyen munkahelyteremtési programot indítana? Milyen munkanélküli segélyrendszert vezetne be?

George P. Taylor: Köszönöm, ez egy nagyon, ha nem a legfontosabb téma. A Reform Párt, minden igaztalan híresztelés ellenére, nem hagyja magára azokat, akik nem tudnak dolgozni, hiszen a munkanélküliek túlnyomó többsége nem azért nem dolgozik, mert nem akar, hanem azért, mert nem tud, mert a világgazdaságban a háborús termelés leállása után nem indult újra a polgári termelési mód, nem tudtak elhelyezkedni még. Nekünk, politikusoknak, az a feladata, hogy segítsük őket, hogy ösztönözzük a vállalatokat és a munkaadókat, hogy bővítsék a munkásaik számát. Éppen ezért támogatom a munkanélküli segély bevezetését, amelyet mindazok megkapnak, akiknek nincs állása, két éven keresztül ez a támogatás az átlagos ciron bér kétharmadát kapja meg, két év után az összeg 50, három év után pedig a 25 százaléka fog csökkeni. Ebből az összegből kell fizetni a munkanélkülinek az egészségügyi biztosítását, ami nélkül nem jogosult igénybe venni azt, csak térítés fejében, kivéve a sürgős beavatkozást. Mivel ez az összeg adómentes, így év végén adó-visszatérítést sem áll majd módunkban adni. Ugyanakkor törekedni kell arra, hogy a munkahelyek megmaradjanak, éppen ezért nem tervezünk leépítéseket az állami szférában sem, de átcsoportosítások a kormányzati és a megyei hivatalok között valószínűsíthetőek. A magánszektorban sem hagyjuk magukra a dolgozókat, hanem különböző állami támogatásokkal arra próbáljuk majd rábeszélni a vállalkozásokat, hogy alkalmazzanak minél több embert, így támogatást hívhatnának le azok a vállalatok, akik legalább egy éve nem találtak munkát, azok a vállalatok, amelyek finanszírozzák bizonyos szakmákra való ki- és átképzést, akik fiatalokat foglalkoztatnak. Erre minden évben megfelelő számú összeget félre fogunk tenni.

Thomas H. Blackwell: Nos, Underwood reagálhat két percben.

Francis Underwood: Nos itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezek olyan tervek melyek még akár a következő évben is a nyomor szélén hagyhatnak családokat. A mi elképzeléseink szerint nem ördögtől való a közmunkaprogramok életre hívása. Az első 1-2 évben azoknak a nayg szegénységben élő embereknek akiknek bizonyos körülmények miatt nincs meg a megfelelő végzetsége jelentkezhet a közmunkaprogramokba, mely nagyobb fizetést fog adni mint a munkanélküli segély. Ezalat az illető válallkozhat arra, hogy beiskoláztatását elválallja és így ahogy a Cironia Worksben általunk is felvázolt módszer érvényesül, melynek során a cégek állami támogatást kapnak majd a beiskoláztatásért és az egyén munkába állításáért. Az mellesleg nem elég, hogy próbálkozunk... Olyan körülményeket kell teremtenünk, melyek önként arra ösztönzik a válallkozókat, hogy vegyenek fel több embert. Meg kell teremtenünk nekik a lehetőséget.  A munkanélküli segéllyel kapcsolatos nézeteivel mindazonáltal egyetértek, hogy az illető kapjon egyfajta munkanélküli segélyt. De ahogy mondtam a közmunkaprogramok nagyobb fizetést fognak garantálni, és azzal a lelkülettel dolgozhatnak az emberek, hogy hozzjárulnak csodálatos nemzetünk építéséhez. Köszönöm a szót!

Thomas H. Blackwell: Hát ez jó hosszú volt. Taylor úr, kíván reagálni?

George P. Taylor: A közmunkaprogram nem megoldás. Ön azt akarja, hogy emberek menjenek árkokat ásni fizetésnek megfelelő összegért, ami nem térül vissza. Én infrastruktúrát építenék, ha megválasztanak, vagyis olyan programok beindítását szorgalmaznám, amihez a magánszektor is tud csatlakozni, és amely valódi bevételt hoz. Az én programom éppen, hogy munkahelynövelő lesz, hiszen még Ön emelné a vállalatok és a vállalkozók terheit, én csökkenteném nekik, amivel a felszabaduló összegből bővíthetik a munkásaik számát, és egy ilyen állás sokkal jobb a közmunkánál, Mr. Underwood. Sokszor ezzel a Cirona Works-szel kapcsolatban az az érzésem, hogy ez olyan, mint az Enigma feltörésének a kódja – két-három emberen kívül senki sem ismeri. (mosolyogva ellenfelére tekint Taylor).

Francis Underwood: Az eddigi felmérések nem ezt mutatják (visszamolyosg Underwood)

George P. Taylor: Ötlethalmaz az egész, és néha előhúz a zsebéből egy-két választ, de összességében nem láttuk ezt a programot. Én megtiszteltem Önt és a nézőket, hallgatókat, hogy lássák, én mit kínálok. Az állam szerepe fontos, hogy támogassa az elesetteket, de nem feladata az öngondoskodás és az állandó önfejlesztés intézményének a kiölése, amire Ön készül. Uniformizálni akar ezreket, tízezreket, ugyanolyan munkát adna teljesen más végzettségű embereknek. Ez pótcselekvés, Frank!

Francis Underwood: Ezt a pótcselekvést én több tízezer ember mentvárának mondanám inkább abból a mélyszegénységből amiben most élnek. Ha nálam ez a pótcselekvés, akkor a választók nyugodtan bízhatnak bennem, hiszen a valódi cselekvések elhozzák a Ciron álmot nemzetünk lakóinak számára.

George P. Taylor: Látom Ön sem bírta ki. Nincs koherens programja a gondok megoldására.

Thomas H. Blackwell: Nos, most Trump úr teszi fel a kérdéseit. Először Underwoodnak és utána Taylor úrnak. A reagálási idő és sorrend ugyan az, mint korábban.

Harold Trump: Mr Taylortól kérdeznék először. Számomra még mindig nem világos pártja szociális programja, nem vélek szavaiban felfedezni semmi konkrétumot. Csak ígéreteket, a "jobb" szociális hálóra. Egyetlen konkrétum volt eddig, Mr. Vanderbilt szélsőséges szociális tervei, amit azóta sem vont vissza hivatalosan! Lehetséges, hogy az a program, valóságos? És a kidolgozása van folyamatban?

Thomas H. Blackwell: Trump úr. A sorrendben és a szabályokban előre megyegyeztünk. Kérem tartsa be azokat. Először Underwoodtól kérdezzen és utána kérdezhet Taylor úrtól.

Harold Trump: Elnézést Mr Blackwell. Én már csak ilyen szabályszegő ember vagyok.

Francis Underwood: Maradjunk a rendnél, szívesen válallkoznék akkor én elősször!

Harold Trump: Mr Underwood a Cironia Works, rutinszerüen segítené a munkanélküliség felszámolását, vagy csak megadja a kezdő lökést?

Francis Underwood: A Cironia Works addig fog működni míg a cégek számra meg nem teremtjük azon lehetőségeket miszerint önmaguktól képesek lesznek  alkalmazni ezen embereket. Mindenképp egy hosszú folyamat ez, így úgy hiszem első elnöki ciklusom alatt mindenképp érvényben maradna a Cironia Works ezen része. A Közmunkaprogramok már más tészta, ha szabad így mondanom. Azokat 1-2 éves időre tervezzük nagyobb mértékben, utána már a beiskoláztatások révén az emberek jól fizető munkahelyeket fognak találni így átléphetnek a magánszektorba. A magánszektor pedig a kezdeti támogatások miatt garantálni fogja a tisztes bért és megélhetést. Amint mondtam hosszútávon a későbbiekben erre már maguktól is képesek lesznek. Tehát elmondhatjuk, hoyg a Cironia Works inkább egy hosszú távú terv, mely viszont csak az alkalmazottak után adna támogatást, nem torzítaná el a gazdaság szerkezetét. Nem sértené meg a szabad versenyt és a kapitalizmust. Köszönöm a kérdését!

George P. Taylor: Az Ön tervei nem fognak semmilyen pozitív folyamatot beindítani, mert gazdaságélénkítő program nélkül (a közmunka nem az), amint befejeződnek a tervezett állami beruházások, az aktívak ugyanúgy inaktívak lesznek, ugyanúgy nem találnak munkát. Ha nincs gazdaságösztönző program, amivel a munkaadók képesek növelni a kapacitásukat, nem lesz több munkahely a magánszektorban, sőt még meg is fognak szűnni. Ugyan nem sérti a kapitalizmust, de erősen korlátozza a szabad verseny intézményét.

Francis Underwood: A közmunkaprogramok által beinduló infrastruktúrális fejlesztések és még sorolhatném mindenképpen a gazdaság előnyére fognak vállni. Én úgy gondolom, hogy az a legfontosabb hogy az állam megadja a biztonságot a hazai cégek számára. Mind belföldön mind külföldön lehetőségeket fogunk nekik teremteni. Teret adunk a gazdaság szereplőinek és támogatásokat. Ön nagyon jól próbálja kifigurázni amit mondok vagy elferdíteni, de úgy hiszem, hogy a küzdelmemet egy jobb és szebb ciron társadalomért, melyben munkahelyek jönnek létre, mely a liberalizmus és a humanizmus eszméi mentén alakul ki, mely valljuk meg hiányzik a Reform Párt programjából, nem tudja eltántortani és nagyon remélem, hogy ezt a választók is meg fgoják látni.

Harold Trump: Mr Taylortól kérdeznék. Számomra még mindig nem világos pártja szociális programja, nem vélek szavaiban felfedezni semmi konkrétumot. Csak ígéreteket, a "jobb" szociális hálóra. Egyetlen konkrétum volt eddig, Mr. Vanderbilt szélsőséges szociális tervei, amit azóta sem vont vissza hivatalosan! Lehetséges, hogy az a program, valóságos? És a kidolgozása van folyamatban?

George P. Taylor: Harold, erről beszéltünk is korábban, hogy az én programom, az én problémafelvetésem teljesen más. Szerintem nem úgy lehet és kell a szociális biztonságot erősíteni, hogy minél inkább túlterjeszkedő, drága és nem hatékony központi kormányt építünk, hanem egyrészt támogatást adunk azoknak, akik a ciron középosztályt, középréteget alkotják, akik a valódi teherviselői az országnak. Ők azok, akik megtermelik azokat a javakat, amelyeket aztán szétosztunk. A mi szociális hálónk legfontosabb része az öngondoskodás: mindenkinek gondolnia kell magára, ezt a kormány nem teheti meg helyette! Az állam pedig csak azokon segítsen, akik próbálnak is tenni sorsuk javítása érdekében. Erősíteni kívánjuk a családosak és a gyermeket nevelők helyzetét is, ők a személyi jövedelemadózás terén kapnak kedvezményeket, hiszen ők majd kisebb adóval fognak adózni, mint az egyedülállók, így csökkentve a terheiket. A szociális háló nem azért lesz erős, mert hatalmas kedvezményeket és segélyeket folyósítunk, hanem azért mert erős a gazdaság, és az kitermeli a béremelést. Tervezünk állami nyugdíjat bevezetni az állami dolgozóknak, a rokkantaknak és külön, magas illetményt fognak kapni a veteránok. Támogatjuk az erős állami oktatást és a tanulmányi ösztöndíjak rendszerét is.

Francis Underwood: A mi elképzeléseinkben pedig egy olya nállam szerepel aki senkit sem hagy hátra. Nem csak a középosztály létezik. Ön a középosztály felsőbb rétegeit akarja megerősíteni, mi a nehezebb körülmények között élő szegény munkások és farmerekért is küzdünk és a szűkebb anyagi helyzetben lévő középosztályért is. A mi szoicális rendszerünk alapja a humanizmus... Önök egy olyan rendszert fognak létrehozni mely ugyan lehet hamarabb okoz költségvetési egyensúlyt, de nagy szakadékokat fog létrehozni a társadalomban. Mi egy olyan jövőt kínálunk melyben fontolva haladva, hozzuk el a Ciron álmot, melyben megbecsülik a kemény munát, melyben nem fog kevesebbet érni az alacsonyabb keresetű a középosztálybelinél, sem a középosztálybeli a gazdagabb és tehetősebb polgártársainknál.  Az ön politikája csak feszültséget és szakadásokat fog okozni...

George P. Taylor: Én készséggel elfogadom, amit mondd, de sehol se látom ezeket a terveket, nincs leírva, nincs publikálva. Ön azt mondta, azt nyilatkozta, hogy ez a vita kiváló alkalom lesz, hogy ütköztessük a nézeteinket, és Ön is bemutathassa a programját. Ön nem mutatja be a programját, Ön általánosságokban beszél, kikerül minden konkrétumot. Én programot, víziót hozok magammal, Ön liberális általánosságokat mond el percről percre. A mi programunk egyébként George P. Taylo: Én készséggel elfogadom, amit mondd, de sehol se látom ezeket a terveket, nincs leírva, nincs publikálva. Ön azt mondta, azt nyilatkozta, hogy ez a vita kiváló alkalom lesz, hogy ütköztessük a nézeteinket, és Ön is bemutathassa a programját. Ön nem mutatja be a programját, Ön általánosságokban beszél, kikerül minden konkrétumot. Én programot, víziót hozok magammal, Ön liberális általánosságokat mond el percről percre. A mi programunk egyébként nem fogja növelni a szakadékot, mi azon dolgozunk, hogy az általam középosztálynak tekintett állampolgárok és családok jól járjanak. Nem igaz, hogy én a felső középosztályt erősíteném, én megszervezném és megerősíteném a taylori középosztályt.

Thomas H. Blackwell: Nos egy kis eltéréssel a szabályoktól, most Taylor urat kérdezem először. Az adópolitikája érdekelni kicsit részletesebben. Abból is a cégeket érintő adópolitikája. Milyen adókat vetne ki a cégekre? Milyen járulékokat kellen fizetni a cégeknek a munkavállalók után? Tenne e különbséget a kis- és közepes vállalkozások, valamin a nagy cégek között? Milyen adózási rendszert gondlna az egyéni cégeknek? Sávos adózásban gondolkozik, vagy minden cégnek azonos kulccsal kellene adóznia?

George P. Taylor: Adópolitikában is annak vagyok a híve, hogy minél igazságosabb, minél stabilabb rendszert hozzunk létre, amely egyszer a társadalmi igazságosságot, másrészt a gazdasági stabilitást is szimbolizálja, az első a személyi adózást, a második a vállalati adózást jelenti. A vállalati adók terén két adót kívánok bevezetni, az egyik a társasági adó, a másik a kötelező társadalombiztosítási adó. A társasági adó egysávos lenne, és azt venné figyelembe, mekkora is az a cég, mennyire tőkeerős. A vállalatok és mindig a tőkeerejüknek megfelelően adóznának, így az egy sáv ellenére sem kerülne háttérbe a kisebb vállalat a nagyobbal, sem fordítva. Ennek mértéke 26 százalék lenne, ehhez kapcsolódna a nyereségadó, amelynek mértéke 15 százalék lenne. Különbséget nem tennék a vállatok nagysága között, hiszen ebben az esetben az egy sáv is teljesen jól működik, a nyereségadó kivetésében lehet gondolkodni, hogy azt csak bizonyos tőkeerő felett vetnénk ki. Ezt összekapcsolnám egy erős adóhatósággal és egy olyan adócsalás-elleni törvényjavaslattal, amely börtönbüntetéssel sújtja az adócsalókat.

Francis Underwood: Az adócsalás elleni törvényt személy szerint támogatom. Szerintem is fontos, hogy a törvény erejével harcoljunk azon csalók ellen akik kiakarják hazsnálni az államot és a tisztességes ciron polgárokat. Abban viszont nem értek egyet, hogy az ilyesfajta radikális adócsökkentés célravezető lenne. Ezzel pont hogy a költségvetésnek ártanánk... Ezzel nem tudok egyetérteni. A radikális adóengedmények helyett paicokat kell teremteni a hazai cégeknek.

George P. Taylor: Éppen, hogy ezzel az adókedvezménnyel segíthetjük a vállalkozókat ahhoz a profithoz, amelyből befektetnek, és amellyel munkahelyeket fognak teremteni. Nem hiszem, hogy a vállalkozóknak érdekük lenne, hogy a megtermelt profitot ne fektessék be, ne folytassák a fejlesztéseiket, ne alkalmazzanak több embert, ha lehetőségük van rá. De ehhez olyan környezetet kell teremteni, ahol tudnak profitot termelni. Az Ön rendszerében nem tudnak. Én a keményen dolgozó kisvállalkozók érdekeit nézem ebben a kérdésben, hiszen ők alkotják gazdaságunk gerincét.

Thomas H. Blackwell: Ha szabad egy magánvéleményt mondanom, úgy látom ebben a kérdésben két nézet csap össze. Egyik azt, hogy az állami beruházásokkal és munkahelyteremtéssel kell a keresletet növelni, a másik, hogy a vállalkozásoknál hagyjunk több pénzt, és azok beruházással és munkahely teremtéssel pörgessék fel a gazdaságot. Csak a nézők kedvéért mondom, és most nem is kívánok állást foglalni, semleges maradok. De akkor következzen Underwood úr kérdése. A munkanélküliséget Ön is kiemelte. Milyen állami munkanélkülieket segítő intézményrendszert képzel el? Munkanélküli segyélyről milyen elképzelései vannak?

Francis Underwood: Az államnak kötelessége gondoskodnia azon állampolgárokról akiknek sajnos nincs lehetősége munkához jutni. A munkanélküli segély 4 évig járna, ebből az első évben a fizetésük 75%-át, a második és harmadik évben fizetésük 50%-át míg utána az utolsó évben fizetésük 25%-át kapnák meg. Az állam az oktatási intézményekkel karöltve kíván beiskolázattsi programokat indítani amelyekkel újra a munka világába akarjuk vezetni az onnan hosszú ideje kikerülteket. Mi nem kívánjuk a munkanélküliekre rakni oly terheket mint a Reform Párt. A munkanélküliek számára is az első négy évben 80%-os állami támogatás jár, átválallva azt a szerepkört melyet a munkáltató vállal magára később. Hiszünk benne hogy ezek bajba jutott emberek kiket nem büntetnünk kell hanem segíteni neki. Abban viszont hiszünk, hogy a 4é ves munkanélküli segélyt nem szabad kitolni. Az könnyen támogathatna egy olyan képet miszerint az állam nem a munka értékén alapuló társadalmat támogatja. Megjegyzem mielőtt valaki kikezdené mondanivalómat, 80%, később 60%, a munkáltató 20% a munkavállaló 20%. A munkanélküliség ideje alatt 20% a munkanélkülinek a többit az állam garantálja.

Thomas H. Blackwell: Taylor úr reagálhat, és utána Underwood úrnak van a viszontválaszra lehetősége.

George P. Taylor: Ezek mind és szép jó tervek, Mr. Underwood, de megint azt kérdezném, honnan? Ön minden szinten növelné a költségvetési kiadásokat, Ön elsőszámú munkáltatóvá nevezné ki a kormányt, Ön radikálisan emelné az állami szociális juttatásokat. Miből? Honnan venné ehhez a megfelelő összegeket? Mennyivel emelné az személyi jövedelemadót annak érdekében, hogy ezek az összegek befolyjanak? Vagy hitelből finanszírozná, ami csődbe vinné az államot? Az Ön programja nincs kellően kidolgozva. Köszönöm!

Francis Underwood: Az én programomat áthatja a szociális érzékenység, mely az önével ellentétben gondol a kisemberre is. Ahogy már elmondtam, az adókat szinten tartjuk, olyan SZJA-t hozunk létre melyben nem terheljük a szegényebb rétegeket a gazdagabb rétegek pedig kiveszik részüket a nemzetünk építéséből ezáltal. Mi nem a szegényebb embereket terheljük, azokat akik ebbe belerokkannának henm azokat akik állni tudják a sarat. Kemény feladat lesz, de mi nem fogjuk szétszakítani országunk szociális hálóját. Fogunk hiteleket is felvenni, de Ön maximális tévedésben van hoyg egy hitel felvétel esetén tönkre menne az ország. Megfontolt gazdaságpolitikával és a gazdasági szereplők megerősödésével költségvetésünk stabilizálódik és képesek leszünk visszafizetni a hiteleket. Megfontolt gazdaságpolitikával és a gazdasági szereplők megerősödésével költségvetésünk stabilizálódik és képesek leszünk visszafizetni a hiteleket. A hitelek nem az ördögtől való dolgok, csak mértékkel kell alkalmazni őket és nem elpazarolni. Arról nem tehetek, hoyg a Reform Párt nem látja ennek a módját és csakis a kisembereken akarja meghúzni a nadrágszíjat.

Thomas H. Blackwell: Trump úr teheti fel a kérdéseit. A reagálásra és a viszontválaszra megint a megfelelő idő és sorrend áll rendelkezésre értelemszerűen.

Harold Trump: Mr Underwoodtól kérdezném: Önök még mindíg nem kaptak az ellenpárttól Vanderbilt szankciót, de már Thomas Kane nyilvánosan bocsánatot kért, Ok-Okozat, amig az  ok él az okozat is életképes, nem gondolja, hogy az egész perpatvar Vanderbiltet fedezi? Nem gondolja, hogy a Vanderbilt ügyet próbálják eltusolni? Ha már az érintetttől nem kaptam konkrétumot, önt kérdezem.

Thomas H. Blackwell: Elnézést, de megint bele kell szólnom. Ez a vita a gazdaság és szociális politikáról szól. Ebben a témában kérdezzünk kedves kolléga.

Francis Underwood: Mr. Trump, úgy hiszem ez nem teljesen a szoicális és gazdaság politikai kérdésekhez tartozik ezen szegmense a kérdésnek, de szívesen válaszolok rá. Mr. Vanderbilt tett egy igencsak felháborító kiejlentést melyét máig nem kért bocsánatot nyilvánosan. Thomas Kane ezt megtette. Ő is hibázott. Ő vele sem értek egyet. A Reform Pártemberei ugyanúgy patrióták mint mi csak más nézetvilággal. Ez az egy dolog amiben nem kételkedem.

Harold Trump: Mr Blackwell a Vanderbilt ügy szorosan szociális ügy.

Francis Underwood: De megtette. Vanderbilt nem. Elvárjuk tőle, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot ciron polgárok tömegeitől.

Thomas H. Blackwell: Nos, akkor a reagálási sorrend marad. És utána Taylor urat kérdezheti Trump úr.

George P. Taylor: Én úgy jöttem ide, hogy gazdasági megoldási javaslatról fogunk vitatkozni, és azzal a reménnyel, hogy megtudom végre, mit rejt a hatalmas köd, mi is az a Cironia Works. Úgy tűnik, a második fele nem valósul meg a vágyaimnak, de hogy az elsőben is csalódnom kelljen...nem vagyok hajlandó egy ilyen kérdésre válaszolni, ami teljes egészében azért lett feltéve, hogy az ellenfelemnek lejtsen a pálya. Ezenfelül nem is fogok ehhez hasonló kérdésekre reagálni az este folyamán, ez nem tisztességes.

Thomas H. Blackwell: Sajnos egyet kell értenem a megjegyzéssel. Harold kollégáám, szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy mi újságírók a függetlenséget képviseljük. Azért kérdezünk, hogy a választókat segítsük, hogy minél több információhoz jussanak, azáltal, hogy a jelöltek a programjuk egy vagy több részét jobban kifejtik. Kérem ehhez tartsa magát, köszönöm.

Harold Trump: Mr. Taylortól kérdezném: Ön felvetette az adósok börtönét, ezt már több államban is próbálták bevezetni, eddig senki nem járt sikerrel, (vagy összezárná őket köztörvényes bűnözőkkel?)nem csak a költségvetést tépázná meg a plusz kiadásokkal, de alkotmány ellenes is. Az adóhivatal jelenleg nem ítélő szerv, vagy alkotmány módosítás szükséges vagy az adóhivatalt kell 3 intézménnyel is összekapcsolni,  Bíróság, Rendőrség, BV intézet. hozzáteszem az összekapcsolás is hatalmas erőforrásokat igényel. Ön miként oldaná meg a helyzetet?

George P. Taylor: Félreértés, sose beszéltem adósok börtönéről. Az adósok börtöne a jobb kort is megélt 19. századi Anglia sajátja volt, és ha olvad Dickens-regényeket, ezek ott tűnnek fel. Nem, én azt mondtam, hogy az adócsalókat büntetném letöltendő szabadságvesztéssel. Mint volt ügyész, tisztában vagyok azzal, hogy a harmincas években milyen sok ilyen tényállást kellett kivizsgálnunk, és ne feledje, mennyi maffiózót sikerült ezáltal letartóztatunk New York államban! Azt mondtam, hogy aki elcsalja az adóbefizetést, amivel saját országát lopja meg, az kaphasson börtönbüntetést. Rendnek kell lenni, rendet kell tenni – ezt képviselem. Ez azt jelentené, hogy 3-tól 5 évig letöltendő szabadságvesztéssel lehet sújtani a mérséklés lehetősége nélkül ezeket az embereket. Valahol ez felér egy hazaárulással, szóval az adócsalók még így is olcsón úsznál meg a tettüket.

Francis Underwood: Ebben a kérdésben viszont teljesen egyetértek George Taylorral. Az adócsalás komoly bűntény, mely bűntett nemcsak Cironia ellen hanem minden tisztességes ciron ember ellen aki kötelességtudóan fizeti adóit. Azza már nem, hogy a vita lejtett volna bármerre is. Ugyan volt egy kérdés mely eltért a témától a semlegességet nem vonnám meg ezen vitától. Érvek ütköztek itt meg, melyek úgy érzem a mi oldalunkról erősebbek és hitelesebbek, ha Ön védekezésként ilyesfajta dolgokat hoz fel. Köszönöm a szót!

George P. Taylor: Maradjunk a témánál. Frank!

Francis Underwood: Én követem a témát, most ez is témába került. (mosolyog nagyot Underwood Taylorra)

George P. Taylor: Ha már kitaposták Önnek...így sajnos nem kellett részletesen beszélnie a programjáról (mosolyog vissza)

Thomas H. Blackwell: Sajnos az utolsó kérdéskörre nem maradt műsoridő, így a jelöltek három-három percben záró gondolataikat mondhatják el. Underwood úré a szó, utána Taylor úré.

Francis Underwood: Nagyon örvendek, hogy azért elmodhatjuk egy tisztességes vitán vagyunk túl. A vita során az is jól látszódott, hogy a humanista és liberális szociálisan érzékeny politikai szemlélet találkozott és mondhatjuk így ütközött meg ma itt, a szociális jóval kevésbé érzékenyebb és társadalmi szakadékokat létrehozó Refrom párti irányvonlallal. NAgyon remélem, hogy a választók ezáltal a vita által mélyebb és áttekinthetőbb képet kaptak a jelöltek gazdaságpolitikáját és szociális politikáját illetően. Én és a Progresszív Párt összes jelöltje keményen fogunk harcolni, hogy elhozzuk Önök számára, legyen az egyszerű munkás ember, farmer vagy középosztálybeli vagy bármi más társadalmi réteg tagja, a Ciron álmot, mely mindannyiunk nagy vágya. Együtt Önökkel, Bármit Cironiáért! Köszönöm a figyelmet! Isten Áldja Önket! Isten Áldja Cironiát!

George P. Taylor: Ma este két eltérő nézet, két eltérő filozófia csapott össze, két eltérő programot képviselő személy vívta meg itt a nemes, szellemi csatáját annak érdekében, hogy milliókat tájékoztasson arról, hogyan kívánja megváltoztatni az életüket, hogyan kívánja javítani a helyzetüket. Hiszek abban, hogy én is, és Frank Underwood is azért vállalta az elnökjelöltséget, hogy segítsen cironok millióinak, de abban is hiszek, hogy mi jobb lehetőséget kínálunk a mindennapok gondjainak a megoldására. Nem tudom, hogy jó lesz-e az az út, amit én mutatok, de ahogy a nagy republikánus elnök, Theodore Roosevelt is mondta: „Hidd el, képes vagy rá, és félig már véghez is vitted!”. Ezt képviselem én is. Köszönöm a figyelmüket, köszönöm a liberális demokráciába vetett hitüket. Jó éjszakát, Cironia!

Harold Trump: Köszönöm Uraim!

Thomas H. Blackwell: Én is köszönöm minden résztvevőnek a megtisztetlő munkáját. A nézőknek, hogy velünk tartottak. Remélem mindenki okosabb lett ma, és tudtunk segíteni a választóknak. Jó éjszakát mindenkinek, találkozunk a következő vitán. Viszontlátásra, viszonthallásra!

A legújabb közvélemény-kutatások újabb fordulatot hozhatnak az elnökválasztási küzdelembe. Cook megyében, ahol eleddig a reformpárti jelölt, George Taylor, magabiztosan vezetett, a Vanderbilt-ügy óta a progresszívaknak sikerült felzárkózni Taylorhoz. A legújabb felmérés szerint a választól 48 százaléka választaná George Taylort, 45 százaléka Frank Underwoodot, a hibahatár 5 százalék. Átlagosan Taylor 47,8 százalékon, Underwood 46,1 százalékon áll. A megye fontos a Reform Pártnak, mivel hét elektora van, és éppen ezért a szombati vita után Taylor vasárnap Cookban kampányol, már csak azért is, mert Underwood is kemény korteskedést indított, a progresszívak nyerhetőnek tartják a megyét.

Ugyanakkor nem örülhet feltétlenül a liberális oldal sem, hiszen Taylor kampánykörútja után szűkült az olló Jeffersonban és Lassenben. Jeffersonban a legújabb felmérés szerint 49 százaléknyian a választók közül Frank Underwoodot választanák, George Taylor 47 százalék. Átlagosan Underwood 49,7 százalékkal az első, Taylor 46,8 százalékkal a második. Lassenben már komolyabb változások történtek, amit sokan Thomas Kane rovására írnak. A szomszédos megye szenátorjelöltje az elmúlt hetekben folyamatos kirohanásokat intézett a reformpárti politikusok ellen, nácinak nevezve őket, emellett elég komolyan felvetette a deszegregációt, amivel délen komoly szavazatveszteségeket lehet kénytelen elkönyvelni a progresszív oldal, hiszen a párt szavazói támogatják a szegregációt az élet minden (oktatás, munkahely, tömegközlekedés stb.) területén. Ugyanakkor a T-Team sem kapott az alkalmon, és csak igen mérsékelten támogatja a szegregáció elleni harcot. Lassenben jelen pillanatban a szavazók 48 százaléka szavazna Taylorra, 45 százaléka Underwoodra, aki az átlagokat böngészve még így is vezet: 47,6-46,8 százalékra verné meg a reformpárti jelöltet. Sokan úgy hiszik, hogy Ed Glover bekapcsolódása megoldhatja Underwood déli problémáit. Információink az alelnökjelölt hamarosan fontos szerepet kap, jelenleg a Dél üzletembereit győzködi, hogy támogassák Underwood és a többi progresszív induló kampányát, méghozzá anyagiakkal.

A madisoni szenátusi versengésről készület felmérés alapján Thomas Kane népszerűségét megtépázták az utóbbi hetek elszólásai. az előző mérésekhez képest egy százalékot vesztett, ugyanakkor Stuart Hoyt reformpárti jelölt nem tudott profitálni a visszaesésből. Átlagosan Kane 49 százalékkal áll az első helyen, míg Hoyt 47 százalékkal a második, 4 százalék még nem döntött vagy egyik jelöltet se választaná.

John Stetton: Jó estét kívánok! Mai vendégünk Frank Underwood, a Progresszív Párt elnökjelöltje. Jó estét kívánok!

Francis Underwood: Jó estét kívánok Önnek és a kedves nézőknek is!

John Stetton: Pár nap múlva Warwickben fognak összecsapni egy vitában George Taylorral, aki nemrég mutatta be a gazdasági és munkahely-teremtési programját. Ön is kiteríti a lapjait? Bemutatja a tervezetét, vagy nem?

Francis Underwood: Természetesen ismertetni fogjuk a programunknak, de ennek már főbb vonulatait eddig hallhatták a választópolgárok. Viszont itt valódi részletekbe menő vita lesz, melyet már előre várok.

John Stetton: George Taylor kétségbe vonta, hogy van-e Önnek egyáltalán gazdasági programja, mert még nem ismertette azt részleteiben. Nem gondolja, hogy elkerülhette volna felesleges támadásokat, ha Ön is bemutatja, mit akar csinálni elnökként?

Francis Underwood: Alapvetően nevetséges állítás egy ilyen elmélet, miszerint ne lenne gazdasági programom, egy elnökjelölt hogy állhatna ki így a választásokra... Az elnökjelölti vita kiváló alkalom lesz ennek az ismertetésére, hiszen így maximális figyelmet fog kapni a program.

John Stetton: Én értem, de mit lát a választó. Ott van a reformpárti jelölt, aki Wintersben elsorolta tételszerűen mit akar, Ön viszont nem mondta el, hogy milyen adókat vezetne be, milyen adósávokkal számol, mire számíthatnak a vállalkozók. Nem jobb lett volna, ha elmondja tételesen, mit akar?

Francis Underwood: A választók így is megfogják ismerni tételesen a programunkat. Viszont így egy olyan figyelmet fog kapni, mely egyszeri azt hiszem és nem mellesleg így is megfogják ismerni a programot. Ezer és ezer alkalom lesz ezután, mikor tételes ismertetjük kampányunk során a gazdasági programunkat.

John Stetton: Elárulja akkor az adópolitikával kapcsolatos elképzeléseit?

Francis Underwood: Mi is úgy gondoljuk fontos az adórendszer átalakítása. A jelenlegi amerikai rendszer helyett 7 sávos adózási rendszert vezetnénk be, melynek célja az alacsony keresetűek védelme a középosztály alsóbb rétegeinek támogatása, valamint a tehetősebb rétegek megadóztatása. Ez nem azt jelenti, hogy adóemelésekre kerül sor, hanem hogy a szerkezeti átalakításokkal csökkenteni tudjuk majd az alsóbb keresetűek terheit.

A vállalati adók jelenlegi rendszerét fennkívánjuk tartani. A kezdeti állami támogatások ezen adózás mellet is garantálni fogják a növekedést. Ez már a Cironia Works ugye részint. A munkanélküliek alkalmazása után támogatást kapnak, és még sorolhatnám, de ez már más téma.

John Stetton: Térjünk át egy másik témára, ez a Reform Párt által PSZK-gate-ként emlegetett ügy. Mi is ez a Progresszív Szociális Központ? Pártalapítvány, mozgalom vagy egy teljesen független entitás?

Francis Underwood: Egy mozgalom mely igencsak közel áll pártunk ideológiai irányvonalához így sok Progresszív Párti politikus is kötődik hozzá, viszont én nem tudok arról, hogy a párt maga finanszírozná ezt a szervezetet. Tudom Thomas Kane ezt mondta, de itt valami félreértésről lehet szó. Számos pártközeli ember, avagy politikusunk adományozott ennek a mozgalomnak, de ezen anyagi támogatások mindig is szociális célokra használtak fel, nem kampányra vagy bármi másra, ami a párt vagy az én politikai céljaimat segítette volna.

Szerény véleményem, hogy ezen mozgalom szerepének felfújása aRefrom Párt érdekeit szolgálja, hiszen a Vanderbilt-ügy... a kommunistázás és a politikám bolsevizmussal való támadása súlyos fiaskó, melyet míg nem oldott meg a Reform Párt. Nem elég az elhatárolódás, egy ilyen embernek nincs helye a kampánycsapatban. Elvárom, hogy nyílvánosan kérjen legalább bocsánatot cironok tömegeitől.

John Stetton: Maradjunk még kicsit a PSZK-nál. A Reform Párt több politikusa, köztük az egyik képviselőjelölt etikailag teljesen megengedhetetlennek nevezte, hogy olyan adományokat költsenek kampánycélra, amit nem azért ajánlottak fel. Ha volt ilyen, Önök lépni fognak?

Francis Underwood: Természetesen lépni fogunk, ha van ilyenről szó. Elhivatott harcosa vagyok a korrupció és bármiféle visszaélés elleni harcnak. Úgy hiszem azonban ilyenről nem volt szó, ám ellenben ha még is az én tudtomon kívül történt én mindent meg fogok tenni ellene.

John Stetton: A másik dolog, amit említett. George Taylor ma Crowleyban visszautasította, hogy leváltsák George Vanderbiltet, csak azután, hogy Thomas Kane visszalépett a szenátorjelöltségtől. Megteszi ezt a madisoni jelölt?

Francis Underwood: A madisoni jelölt szintúgy elnézést fog kérni, de egy beszéd hevében elhangzott heves szónoklat siklott itt félre, mellyel egyébként egyáltalán nem értek egyet, de nem fogom elvárni a lemondását. Vanderbilt csak háttérbe vonult, de folytatja jelenlegi nézeteinek terjesztését a kampánycsapatban.

John Stetton: Egy másik beszédében újfent megerősítette állítását, sőt azt mondta, hogy amit a Reform Párt akar megvalósítani, azt csinálták a fasiszták és a nácik. Mármint, hogy a tanulmányi eredményhez kötik az ösztöndíjat. Ön hallott ilyenről?

Francis Underwood: Indulatos ember, de mindenképp a ciron nemzet barátja. Elnézést fog kérni viselkedésért és megfogja követni azon szavazókat és állampolgárokat, akiket megbánthatott, de a Madison megyei polgárok bíznak benne. Bízhatnak is, hiszen a helyi szegénység elleni harc élharcosa. A szociális háló az ő jelöltségével és megválasztásával csak erősödni fog.

John Stetton: De ettől még lenácizta a Reform Pártot, újra. Ez már nem egy elszólás, ahogy Ön mondta előbb.

Francis Underwood: Viszont egy ilyen értékes embert kiben ilyen sokan bíznak... Nem fogom követelni a lemondását. Én a választók akaratát tartom szem előtt, nem a politikai érdekeket. Ezért fogja megkövetni az ellen oldalt. Ettől többet viszont nem kívánok mondani az ügyben. Az események beszédesebbek lesznek, mintha tovább taglalnánk ezt a témát.

John Stetton: Igen, de ettől még a probléma megmarad, és Thomas Kane folyamatosan megsérti az ellenfeleit, miközben Ön meg elnézést kér. Nem rontja az Ön kampányának az eseményeit a kiszólások?

Francis Underwood: Mi egy olyan párt vagyunk, ahol létezik az individualizmus. Nem minden kiszólására fogunk úgy tekinteni, mint ami pártügy vagy nemzeti ügy lenne, ez a helyi kampány része, viszont ezen utóbbi incidense az volt, melyet meg fogunk oldani.

Francis Underwood: Ez a két párt nagy feladata, nagy felelősség. Meg kell akadályoznunk, hogy bármiféle radikalizálódás előfordulhasson a kampányban. Ebben abszolút bízok George Taylorban is. Ellenfelem, de igazi patrióta, aki nem venné jó néven, ha a kampánya szélsőséges és demagóg rigmusokat venne fel, és hogy az egész kampányt ez uralja.

John Stetton: A felmérések szerint több csatatérmegyében, nagy megyében elég rosszul áll. Unionra és Garfieldre gondolok elsősorban. Van terv Garfield megszerzésére, vagy úgy érzi, már elúszott a harmadik legnagyobb elektorszámmal rendelkező megye?

Francis Underwood: Mi nem elektorszámok szerint kampányolunk, hanem az emberek miatt kampányolunk, a nemzetünkért. Természetesen figyelembe vesszük ez a két megyében mért eddigi adatokat, de jelenleg déli kampányunkra koncentrálunk, melynek kiemelt célpontja Belfort mely egy hatalmas állam.

Természetesen aktívan fogunk kampányolni Garfieldban is és Uniont sem hagyjuk hátra. Nem látom úgy, hogy ezek az államok elvesztek volna. Az utolsó pillanatig kampányolni fogunk és majd a választáson meglátjuk mi lesz. Mivel ezen megyéket még nem érintett az Progresszív Párt nagyobb kampánya, ezért még nem is csoda ez a jelenlegi eredmény.

John Stetton: Viszont Ön is tudja, hiába kap több szavazatot Taylornál, az elektorok döntenek.

Francis Underwood: Tudom, hogy az elektorok döntenek, de amint mondtam a mi politikánkat nem a politikai machinációk és ilyesfajta stratégia mozgatja. Célunk a lehető legtöbb emberhez eljutni. Ez megfogja hozni az elektorokat is. A választások úgy hiszem, alá fogják támasztani az én nézeteimet ebben a kérdésben. Attól, mert vannak ideológiai nézeteink, még nem vagyunk ostobák...Nyilván tudjuk, hogy az elektorok száma dönti el ki lesz az elnök.

John Stetton: Én csak arra próbáltam utalni, hogy stratégia nélkül nehéz lesz győzniük, és biztos vagyok benne, hogy van, ebbe próbáltam belelátni.

Francis Underwood: Értékelem a kíváncsiságát, mint az összes eddigi riport alatt. A stratégiánk mind több emberhez eljutni. Jelenleg a déli megyék vannak, ha szabad így mondani kereszttűzben, de hamarosan elindítjuk északi megyéket érintő kampányunkat is. Burkhill megye más kérdés volt, egyértelmű volt, hogy ott kezdem a kampányomat.

John Stetton: Köszönöm szépen, hogy befáradt!

Francis Underwood: Én köszönöm, hogy itt lehettem! Viszontlátásra!

Trump: Üdvözlöm immár sokadjára Mr. Kane

Üdv. Mr. Trump

Trump: Gondolom, halott az Önt ért vádakról amit Oswald Alvin mondott önről

Kane: Természetesen és nevetségesnek tartom Alvin vádjait. A PSZK 100% ig pártfinanszírozott, nem kapunk pénzt magánemberektől, cégektől és senki nem fizet be semmit.

Tump: Értem, és mit szól ahoz, hogy Önt a párt pörölyének nevezik?

Kane: Annak neveznek aminek akarnak, de a tényekkel ők sem tudnak mit kezdeni, Vanderbilt a pártjukat sárba tiporta.

Trump: Ez az oka, amiért hevesen támadja a Reform Pártot?

Kane: Önmagában a párttal és szemléletükkel nem lenne bajom, a baj maga Vanderbilt és az a párthozzáállás amit a Vanderbilt riport után közzétettek. Támadnak fűvel-fával, csak hogy a Vanderbilt ügyet feledésbe merítsék, ők is tudják, hogy hatalmas hiba volt őt megszólaltatni, így hogy engem támadnak, remélik hogy a Vanderbilt ügy homályba kerül.

Trump: Mit vár tőlük, tulajdonképp?

Kane: Egyszerű, távolítsák el Vanderbiltet, rengeteg kiváló ember van még aki, alkalmas kampányfőnöknek

Trump: Köszönöm a gyors riportot.

Kane: Én is köszönöm Mr. Trump.

Leo Tuller, a Bizottság főtitkára lapunkhoz eljutatott közleményében tudatta, hogy megállapodásra jutottak a két elnökjelölti stábbal, hogy melyik vitát mikor rendezzék, és a helyszínekben is megállapodtak. „A vita két elnökjelölt és alelnökjelölt között mindig a demokrácia diadalát jelenti, mivel itt a választók még inkább megismerhetik a jelöltek világnézetét és a programját.”

A négy vitából hármat az elnökjelöltek egyet az alelnökjelöltek fognak vívni, és a vitákon több riporter is lesz, akik kérdéseket intéznek a jelöltekhez. Az első elnökjelölti szeptember 28-án, szombaton lesz, Warwick városában, ahol a Jézus Utolsó Szentjei Kulturális Központ ad otthont a rendezvénynek, ahol a jelöltek gazdasági és szociálpolitikai kérdésekről fognak vitatkozni. A második vitára október 12-én szombaton kerül sor a jeffersoni Wessex városában, ahol a helyi színház ad otthont a külpolitikáról vitázó jelölteknek. Október 16-án csap össze Ed Glover és Francis Wright alelnökjelöltek az eagle megyei Lynwoodban, a helyik kulturális központban fognak vitázni bármilyen témájú kérdésekben. Az utolsó elnökjelölti összecsapásra Columbiában kerül sor. Garfield megye legnagyobb városában a helyi egyetem biztosítja a helyszínt a vitázó feleknek, akik különböző belpolitikai kérdésekben fogják a véleményüket kinyilvánítani október 26-án, szintén szombaton.

A felmérések alapján fontos lehet a még bizonytalan választóknak, hogy melyik jelölt, hogy szerepel a vitán, mert ez alapján dönthetnek. A nagyon éles verseny miatt pedig elképzelhető, hogy komolyan fogja befolyásolni a versenyt a négy vita.

Tisztelt Közönség! Kedves Barátaim!

Ma az országban jelentős gazdasági és társadalmi gondok vannak Cironiában. Recesszióval küzdünk, munkahelyek szűnnek meg minden nap, a gazdaságunk termelékenysége fokozatosan csökken, ami komoly társadalmi gondokat szül, megindult az elszegényedés, sok cironnak nem jut már vacsorára pénze. Ezek komoly gondok, amelyekről komolyan kell beszélnünk.

Nagyon örülök ennek a fórumnak, amelyet két, eltérő filozófiájú szervezet hívott össze, és elfogadták, hogy itt, szakmai fórum és száz érdeklődő előtt ismertessem a gazdasági programomat, amely célul tűzte ki, hogy a korábban említett anomáliákat felszámoljuk, és növekedésre bírjuk a gazdaságunkat. Amikor gazdasági kérdésekről beszélünk, talán az egyik legösszetettebb problémáról beszélünk, amelyben megtalálhatóak a fiskális, szociális és nemzetközi kérdések is, és ezek közül mindegyiket meg kell oldanunk, hogy egy stabil gazdasággal rendelkező országot építhessünk fel. Nem kívánok most minden szegmenséről beszélni a gazdaságnak, hanem ezen a fórumon az adóval kapcsolatos elképzeléseimről, a kormányzat méretéről és költségeiről és a vállalkozásokkal szembeni politikámról szeretnék beszélni.

Az első és legfontosabb, hogy amint véget ér a választás, hozzálássunk a Válságkezelő Menetrendben foglaltak szerint a bizalom visszaszerzéséhez és a helyzet stabilizálásához. Éppen ezért a beiktatásig nem szabad várni, hanem elő kell készíteni azokat a kétpárti törvénytervezeteket, amelyeket az új elnök és a Kongresszus beiktatása után rögtön meg is szavaznak. Itt mindenképp szerepelnie kell a saját valutának, a Ciron Központi Banknak (amely a jegybank szerepét fogja betölteni) a létrehozását szabályozó törvényjavaslatoknak. Nagyon fontos, hogy ezek megszülessenek, hiszen tavaszra elfogynak azok a tartalékok, amelyeket az Egyesült Államok Cironiára fordít, és innentől kezdve önálló működésre kell átállnunk. Persze van akkora forrás még, illetve Washington nem vonja el, amely év végéig kitart, ugyanakkor 1947-et már saját költségvetéssel kell kezdeni, ami igazán nagy munka lesz, és ezeknek az alapja az önálló valuta és az önálló jegybank, amely reményeim szerint a ciron dollár lesz.

A következő lépés a deficit visszaszorítása. Tüzetesen át kell néznünk minden olyan ágazatot, amely az államhoz tartozik, hogy mennyi pénzt költ rá a kormányzat, és mennyit lehetne a rendszerből úgy kivonni, hogy az ne okozzon nagy kárt. Ugyanakkor azt hiszem, bizonyos szektorokra túl sokat költ a kormányzat, ami a gazdasági fejlődést torzítja, így ezt a pénzt a gazdasági stabilitásra lehetne fordítani. Minél kisebb a deficit, annál kevesebb hitelt kelt kell felvenni, és annál kevesebb lesz az államadósságunk. A célom az, hogy 1950-re a deficit 2,5 százalékos legyen, és ezt követően, miután a gazdasági növekedés beindult, akár költségvetési többlettel is tudjuk zárni a költségvetési éveket. A véleményem az, hogy a minél kisebb állam, amely nem törekszik a szabályozásra,megkönnyíti a gazdasági szereplők életét. Az is fontos, hogy a kormányzat ne irányítsa a gazdasági szereplők életét, éppen ellenkezőleg, engednie kell a saját kezdeményezést, engednie kell az önmegvalósítást, ugyanakkor nem tagadva, hogy az 1929-es tapasztalatokat beépítve bizonyos kérdésekben szükség van az állam szerepvállalására is, de ezek csak nagyon speciális szektorokat jelentenek, és nagyon kis hatásfokú beavatkozást kell, hogy jelentsenek. Az állami oktatás lehet az a szektor, amelynek a támogatását nem szabad csökkenteni, mert jelen helyzetben fontos, hogy az oktatás segítségével harcoljunk a szegénység ellen. Célom, hogy a költségvetés oktatási része ne csökkenjen három éven keresztül. Bizonyos bürokratikus terheket pedig, miután egyeztettem a megyék vezetőivel átruháznánk a megyékre, akiknek az országos költségvetési ellátmányból és saját közigazgatási területén szedett adóból kell fenntartani azokat.

Fontosnak tartom a munkahelyteremtést és a munkanélküliség elleni harcot. Éppen ezért támogatom a munkanélküli segély bevezetését, amelyet mindazok megkapnak, akiknek nincs állása, két éven keresztül ez a támogatás az átlagos ciron bér kétharmadát kapja meg, két év után az összeg 50, három év után pedig a 25 százaléka fog csökkeni. Ebből az összegből kell fizetni a munkanélkülinek az egészségügyi biztosítását, ami nélkül nem jogosult igénybe venni azt, csak térítés fejében, kivéve a sürgős beavatkozást. Mivel ez az összeg adómentes, így év végén adó-visszatérítést sem áll majd módunkban adni. Ugyanakkor törekedni kell arra, hogy a munkahelyek megmaradjanak, éppen ezért nem tervezünk leépítéseket az állami szférában sem, de átcsoportosítások a kormányzati és a megyei hivatalok között valószínűsíthetőek. A magánszektorban sem hagyjuk magukra a dolgozókat, hanem különböző állami támogatásokkal arra próbáljuk majd rábeszélni a vállalkozásokat, hogy alkalmazzanak minél több embert, így támogatást hívhatnának le azok a vállalatok, akik legalább egy éve nem találtak munkát, azok a vállalatok, amelyek finanszírozzák bizonyos szakmákra való ki- és átképzést, akik fiatalokat foglalkoztatnak. Erre minden évben megfelelő számú összeget félre fogunk tenni.

Adópolitikában is annak vagyok a híve, hogy minél igazságosabb, minél stabilabb rendszert hozzunk létre, amely egyszer a társadalmi igazságosságot, másrészt a gazdasági stabilitást is szimbolizálja, az első a személyi adózást, a második a vállalati adózást jelenti. A vállalati adók terén két adót kívánok bevezetni, az egyik a társasági adó, a másik a kötelező társadalombiztosítási adó. A társasági adó egysávos lenne, és azt venné figyelembe, mekkora is az a cég, mennyire tőkeerős. A vállalatok és mindig a tőkeerejüknek megfelelően adóznának, így az egy sáv ellenére sem kerülne háttérbe a kisebb vállalat a nagyobbal, sem fordítva. Ennek mértéke 26 százalék lenne. A személyi jövedelemadó terén mindenképp a többsávos megoldást preferálom, és itt figyelembe vehetünk bizonyos társadalmi szegmenseket is.

A személyi jövedelemadó esetében abból indulunk ki, hogy az átlagkereset egy évben 19.200 dollár, ez egy hónapban 1.600 dollárnak felel meg. Eszerint a következőképpen néznének ki az adókulcsok: mindenki, aki 200 dollár alatt keres 10, aki 201 és 500 dollár közt keres 12, aki 501 és 900 dollár között keres 20, aki 901 és 2.000 dollár között keres, 25 százalékkal adózna. Aki 2.001 és 5.000 dollár között keres, az 30, míg, aki 5.000 dollár felett keres 38 százalékos adókulccsal fog adózni. Úgy gondolom, ezáltal támogatjuk a középosztályt, nem lehetetlenítjük el éppen azokat, akik magukon viselik az ország gondjait. Ezeken túl szükség van a fogyasztási adó bevezetésére, az úgynevezett „hozzáadott érték-adóra”, amely minden terméket azonos, 20 százalékos kulccsal sújtana. Mindenki, aki 900 dollár felett keres, lehetősége lenne a jótékonysági kulcsot. Ez azt jelenti, hogy amennyit jótékony célra fordít, annak a másfélszeresét írhatja év végén az adóból. 

Azt gondolom, hogy szükség van a forgalmi típusú adóra is a rendszerünkben, és ez a legjobb, legegyszerűbb megoldása, ami érintené az importot és az exportot is.

Továbbá fontosnak tartom az öngondoskodást, így a társadalombiztosítás 50 százalékát a munkáltatók fizetnék, de a fennmaradó 50 százalékot a dolgozó, illetve a gyerekeinek is saját maga kell, hogy előteremtse az egészségügyi költségeket, kivéve, ha a szülő üzemi baleset miatt táppénzre kerül, ekkor a segélyt a megye és az állam fizeti, míg a gyermek és a dolgozó egészségügyi költségeit a munkáltató. Ezt egy jó kompromisszumnak tartom. Nem tervezek állami egészségügyi rendszert létrehozni, filozófiám szerint erre teljesen megfelelő a magánszektor, és ezt a véleményemet továbbra is fenntartom.

Ahogy eddig is, úgy most is azt mondom, hogy a vállalatok mindig is számíthatnak a segítségemre, amelyet az adórendszer mellett lehetőségük lesz pályázni bizonyos állami forrásokra, és jelentős infrastrukturális fejlesztéseket és építéseket tervezek, amelyben kiemelt szerep jut a ciron vállalkozóknak és bankoknak.

Hölgyeim és Uraim! Röviden vázoltam azt a gazdaságpolitikai filozófiát, ami mentén megpróbálom felvenni a harcot az országot sújtó gondokkal, amellyel sikerre vihetjük az ország gondjait. Lehetőséget adok a középosztálynak a megerősödésre, de nem hagyom magára a ciron kékgallérosokat sem. Ennek értelmében nem támogatom a szakszervezetek betiltatását, megerősítem a munkások legfontosabb jogát, a sztrájkolási jogot, amellyel kifejezhetik egyet nem értésüket a munkáltatókkal szemben, ezt pedig semmilyen hatalom vagy bíróság nem korlátozhatja.

A recesszió elleni harcban ugyanakkor nem egyedül állok szembe, csapatomba válogatott gazdasági szakemberek kerültek, eddigi életüket a gazdasági szektorban élték, vagy tanulmányozták azt, a gazdasági kabinetet tíz fő alkotná. Harold Thompson, a Silver City University Közgazdasági Tanszékének a vezetője, Gerald Friedson, a Belforti Állami Egyetem Makrogazdasági Kutatójának vezetője, Malcolm Berrick professzor, az amerikai vámtörténet kutatója, Robert Jules, a Miami Főiskola társadalomtörténettel foglalkozó professzora és William Smith, keynesiánus közgazdász, aki Princetonon dolgozik elemzőként. Ők adják a szekértői gárdát. Továbbá tagjai lesznek Bob Holder, a Holder&Holder Industrials. vezetője, a vállalat az egyik legerősebb ciron vállalat, amely többek között a közösségi közlekedés 60 százalékát tartja kezében és finanszírozza azt, de ők irányítják a hazai acélgyártást is. Carl Burrock, egy családi vállalkozás vezetője Columbiából, vaskereskedésük Garfield megye egyik legjelentősebbike, és John Pollard, a Pollard Naval Commerce of Pollards, aki a legjelentősebb exportot és importot bonyolítja le a szomszédos országokkal és Európával. Helyet kapott még Jeffrey Lewiston, a Bank of Ridgefield igazgatóhelyettese és Joshua Medlen, a „Klub a Deficit Ellen” titkárhelyettese, banki elemző. Ők azok, akikkel felvesszük a harcot, hogy kihúzzuk az országot a recesszió mocskos markából. Együtt. Közösen.

Köszönöm a figyelmüket!

Harold Trump: Jó napot Mr Taylor!

George P. Taylor: Jó napot kívánok, Harold!

Harold Trump: Így a kampány epicentrumában először is érdeklődnék, a pillanatnyi állásról, ön szerint ki áll vesztes pozícióban, ön vagy Mr Underwood?

George P. Taylor: Nézze, nem vagyok jós, és nem vagyok közvélemény-kutató sem, így engedje meg nekem, hogy ne találgassak. Nem foglalkozom a felmérésekkel, bízom benne, hogy az a kemény munka, amelyet a csapatommal és Francis Wrighttal végzünk meghozza a gyümölcsét november 9-én.

Harold Trump: Mr Taylor, a csapatában biztosan vannak olyan szakértők, akik napi szinten tájokztatják a pillanatnyi állásról, én csak annyit kérdeztem, ön szerint így féltávon, hogyan állnak?
George P. Taylor: Ahogy tavaly decemberben, amikor bejelentettem a jelöltségemet, úgy most is biztos vagyok benne, hogy nyerni fogunk (mosolyog).

Harold Trump: Tehát ön szerint Mr Underwood vesztésre áll?

George P. Taylor: Rengeteg emberrel találkoztam az elmúlt hetekben már, és úgy gondolom, hogy egyre több választót tudok meggyőzni arról, hogy a konzervatívok nyújtanak valódi megoldást Cironia és az emberek mindennapos gondjaira. Igen, Frank Underwood vesztésre áll, de inkább megfordítanám: mi állunk nyerésre.

Harold Trump: Nézze, én nyíltan egy baloldali újságíró vagyok és a kérdéseim alaposan megfontoltak. (mosoly) De térjünk át a hét nagy port kavart riportjára, Mr Vanderbiltel, úgy gondolom az önök sajtóközleménye csak felületes volt. Ha teljes mértékben elhatárolódik Vanderbilt szavaitól, hogy lehet ő a kampányfőnök?

George P. Taylor: Nyugodjon meg, Önt nem kívánom meggyőzni (nevet). George Vanderbilt egy fiatal politikus, aki nem készült fel eléggé egy olyan műsorba, mint a „30 perc Stettonnal”, illetve amit mondott, nem fontolta meg eléggé. Máskor, mielőtt nyilatkozik, meg fogja gondolni, mit fog mondani, hogyan fogja azt mondani, ezt megígérte nekem. Cook megyében nagyon jól ismerik, jó konzervatív, példás keresztény és családapa, és jól szervezi a kampányt. Ezért döntöttük úgy, hogy ő marad a kampány irányítója, nem pályázik választott tisztségre, ez egy operatív munka. Elbeszélgettem vele négyszemközt, az ügyet megbeszéltük. Én magam elhatárolódtam a szavaitól, de nem a személyétől.

Harold Trump: Tudja Mr Taylor, a szavait megválogathatja, megfontolhatja, de azt már nem mossa le magáról, hogy szélsőséges nézeteket vall, a szavait megváltoztathatja az ember de a róla beálított kép már marad, és ehez a Reform párt a nevét adja, nem gondolja, hogy a személycsere megoldást jelentene a problémára?

George P. Taylor: Nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás, szerintem a politikusok is hibázhatnak, ez is egy emberi tévedés volt, és mindenki megérdemel egy második lehetőséget, még egyet nem fog. De ennél komolyabb lépésre nem fogom rászánni magam ebben a pillanatban.

Harold Trump: Mr Taylor, önt egy őszinte politikusnak tartom, de ha Vanderbilt fog szónokolni a szociális rendszer reformjárol, ön szerint hiteles lesz? Hiteles a párt a szociális érzékenységéről? Nos térjünk át az adópolitikához, számomra még nem világos a párt adó programja és ezt Tom Kane is megerősitette? Talán a párton belüli széthúzás az oka, hogy egykulcsos vagy többkulcsos adót ígérnek?

George P. Taylor: Én Önt egy tájékozott embernek tartom. Ha elolvassa a Reformpárti Nemzeti Konvenció programját, akkor ott is láthatja, hogy többkulcsos, progresszív személyi adózásról beszélünk. Sose volt tervbe véve az egykulcsos adó, ez kacsa. Nem gondolom azt, hogy igazságos lenne, ha én ugyanakkora mértékben adóznék elnökként, mint egy tanár, vagy mint egy bányász. Ezt sose támogatnám. Véleményem szerint inkább azon kell dolgozni, hogy ezek a terhek minél inkább elviselhetőek legyenek, és így két legyet ütünk egy csapásra: lesz egy stabil bevételi forrásunk, emellett nem szegényedik el az ország. Mert ne legyen kétség afelől, hogy ha túl nagy adót vetünk a tehetősebbekre, és egy demagóg politikával azt mondjuk, fizessenek ők mindent, az megint nem megoldás. George Vanderbilt a saját álláspontját mondta el a szociális kérdésekben, és én leszek az elnök, nem ő. Nekem más terveim vannak, viszont központi szerepet kap benne az öngondoskodás.

Harold Trump: Látom Mr Taylor, önt sem hagyja nyugodni a Vanderbilt ügy (Mosoly) Ön szerint a gazdaság fellendítése miképp valósulhat meg a legkönyebben és leggyorsabban? Ön szerint is a középréteg támogatása a megoldás?

George P. Taylor: A középosztály az a réteg, amely a legtöbbet adja az országnak, és amelyik a legtöbbet szenvedi el, ha válság van. Az én értelmezésemben a középosztály nem egy zárt csoport, nem egy szekta, hanem mindenki, aki tenni akar önnön sorsa javításáért, az része. Része a banki dolgozó, a vasutas, a tanár. Tehát a lakosság 85-90 százaléka idetartozik. Igen, ők viselik a legkeményebb terheket, így azon kell dolgozni, hogy javítsunk a lehetőségeiken, ezt egy igazságos adórendszerben megoldhatjuk. A terveimet egyébként már az előválasztás során publikáltam Miamiban a Válságkezelő Menetrendben. A legelső lépés egy hiteles költségvetés elkészítése, amelyben a költségvetési deficitet a legalacsonyabb szintre kellene csökkenteni, minél kisebb az államháztartási hiány, annál kevesebb hitelt kell felvenni, annál kevesebbet kell kivennünk az állampolgárok zsebéből. A vállalatokat különböző kedvezményekkel és igazságos adórendszerrel kell ösztönözni a munkahelyteremtésre, és a bankvilággal is szeretnék kiegyezni, hogy hiteleket, kedvezményes hiteleket adjanak a vállalatoknak. Ha ezek megvalósulnak, lehetőségünk van kezelni a válságot.

Harold Trump: Akkor ön nem osztja Thomas Kane véleményét, miszerint a középréteg csak a felsőbbréteget tudja emelni és az alsó és középréteg között megnő a szakadék?

George P. Taylor: Nem hiszek ebben a progresszív filozófiában, Frank Underwood is ezt szokta felhozni. Ha a vállalatokat erősítjük, esetleg sikerül becsalogatni külföldi vállalatokat is, és sikerül befektetésre bíztatni őket, azzal csak nyerünk, mert munkahelyeket fognak teremteni, adót fognak fizetni, ez csak jó. Ha ehhez jön egy kicsi, de hatékony állam, akkor hamar megoldjuk az országot sújtó problémákat. Én az általam képviselt középosztálybeli felfogásomat osztottam meg, és hiszem, hogy a politikámmal az emberek 85-90 százaléka jól jár.

Harold Trump: Egy utolsó kérdésre maradt idő, mert a műsoridő véges, mégpedig a szegregáció, ön a megyékre bízná a feladatot! Nem úgy néz ki hogy azért mert önök áthárítsák a felelőséget és nincs konkrét tervük erre? Továbbá mi van akkor ha egy déli megyében egy szegregáció ellenes szenátor nyer? Megyei szinten Cironia megosztotságára számíthatunk továbbra is?

George P. Taylor: Nem, én azért kívánom a megyék kezébe adni a kérdést, mert a helyi ügyeket a helyiek oldhatják meg a legjobban a saját bajaikat. Én hiszek a megyei autonómiában, és hiszem azt, hogy így megoldhatjuk. Ma a választók ebben a kérdésben végletesen megosztottak, és ezért gondolom, hogy az ügyet a megyéken keresztül kell megoldani, de a kérdésben ugyanezt képviseli Frank Underwood is.

Harold Trump: Az én legprivátabb véleményem ez ügyben, hogy a megyéket ez 100%-ban lefogja terhelni, de még miníg várom arra a választ, hogy mi van akkor, ha egy déli megyében, egy szegregáció ellenes szenátor nyer. A főszerkesztő a fejemre fog koppintani, de ezt az utolsó választ még meg várom.

George P. Taylor: Akkor gyors leszek, ne érje retorzió (nevet). Mivel az emberek választják meg, legyen képviselő, szenátor vagy kormányzó, együtt fogok vele dolgozni, ha elnök leszek, tiszteletben tartom a ciron választók döntését.

Harold Trump: Köszönöm Mr. Taylor a fáradozását!

George P. Taylor: Köszönöm, Harold!

Harold Trump: Kedves Nézőim, George P. Taylort láthatták, hallhatták.

Trump: Nos, Mr. Kane elmondhatja reakcióját, Mr. Hoyt és Mr. Taylor részére, valószinűsíthetem, hogy olvasni fogják a lapot.

Köszönöm Mr Trump.

Mr. Hoyt és Mr. Taylor mondanivalójára kívánok reagálni, mert engem bocsánatkérésre szólítottak fel. Nem szeretnék bocsánatot kérni, mindaddig nem, amíg Vanderbilt a Pártjuk tagja, őt nem szólították fel bocsánatkérésre, kiadtak egy pártközleményt, hogy elhatárolódnak Vanderbilt szavaitól, de a pártban megtartják, azt hiszem ő az, aki megsértett minket, ő az, aki a ciron gyerekeket és nyugdíjasokat, ingyenéléssel vádolja, ne csodálkozzon a párt, hogy ha lefasisztázom őket, Hoytnak üzenem, hátrébb az agarakkal, Taylor előbb a pártjában tegyen rendet, mintsem engem kér bocsánatkérésre, kérdezem én, Vanderbiltet miért nem szólította fel erre? Vanderbilt bocsánatkéréssel tartozik a ciron népnek, a gyerekeknek, a nyugdíjasoknak, és nem utolsósorban nekünk akiket bolsevikoknak titulál, felszólítom Mr. Taylort, távolítsa el Vanderbiltet a pártból, és szólítsa fel bocsánatkérésre, aztán én is hajlandó leszek kompromisszumra. Köszönöm,

Trump: Én is köszönöm, Mr. Kane!

Thomas Kane gerillakampányt folytat a Progresszívok melett, és a Reforfmerek ellen.

Többször nyíltan támadja a Reform párt több tagját, Taylor elnökjelöltet, Vanderbiltet, és Hoyt szenátorjelöltet többek között. Úgy látszik a gerilla hadjárat az egyetlen fegyver a reformpártiak ellen. Kane jól tudja, hogy csak így van esély a győzelemre. A finom mérlegelt kampány nem vezet eredményre, és ezt jól tudja. Minden fegyvert bevet a reformerek ellen, ezzel a Progresszív Pártot éltetve. Underwood elnökjelölt hű követője és védelmezője. Egy biztos a párt és Underwood sokat köszönhet neki, a párt idő előtti bukását megakadályozta, és továbbra is aktívan kampányol. Kérdés, hogy a párt elismeri-e majd a törekvésit?

- Jó estét kívánok! Howard Briggs vagyok, és ez itt a STINS’31 esti hírei. Péntek este nyolc órakor fogja ismertetni gazdaságpolitikai terveit George Taylor, a Reform Párt elnökjelöltje a crowley megyei Wintersben. A politikus mindezt azért teszi meg, hogy ezzel kényszerítse Frank Underwoodot is a színvallásra, és ezzel tematizálhatja a közéletet az első elnökjelölti vitáig, ami a gazdasági kérdésekről fog szólni. Sokan úgy vélik, hogy Taylor ezzel kíván helyzeti előnyt szerezni, és arra kényszeríteni ellenfelét, hogy ő is tételesen számoljon be tervéről. George Taylor a „Klub a Deficit Ellen” szervezésében megtartandó gyűlésen fog beszélni mintegy ezer ember előtt.

- George Taylor kampányfőnöke közleményben határolódott el George Vanderbilt cooki politikus szavaitól, aki az elnökjelölt megyei kampánymenedzsereként dolgozik. A befolyásos szociális konzervatívok között számon tartott politikus a „30 perc Stettonnal” műsorban több kérdésre is megismételte, hogy Frank Underwood és a Progresszív Párt a bolsevik tanácsok mintájára szervezné át az országot, ha győznének. George Taylor kampányfőnöke szerint ezek nem Taylor szavai, aki hazafiként tekint ellenfelére. Ennek ellenére kampánymenedzserként folytatja a munkát. Szakértők rámutatnak, ezek nehéz hetek a Taylor-csapatnak, ugyanis egy másik szövetséges és a Középnyugat kampánymenedzsere, Tom Kane, azt nyilatkozta, hogy a párton belül nincs egység, ezáltal a konvenció óta legtöbbet hangoztatott üzenet válhat eredménytelenné, és kezdheti ki a Progresszív Párt.

- A Reform Párt elnökjelöltje Lassen és Jefferson megyében kampányolt, amelyek ugyan kék megyék, de mivel viszonylag kis, 5-6 százalékos különbség van, úgy gondolta a T-Team, hogy versenybe hozza a két megyét. Másrészt mivel törvényhozási és kormányzóválasztás is lesz, fontos, hogy mozgósítsa a szavazókat. Harmadrészt így csökkentheti azt a nyomást, ami rajta van, amiért több erős konzervatív megye vált csatatérré, leginkább Cook. Albert Freck szakértő szerint kemény küzdelemre kell készülni, és „itt az ideje, hogy a Progresszív Párt és Underwood is keményen beálljon, máskülönben komolyan lemaradnak a Reform Párt mögött.”

- Köszönöm, hogy velem tartottak, találkozunk holnap! Viszontlátásra!

Howard Briggs: Jó napot kívánok! Howard Briggs vagyok, és ez itt a STINS politikai műsora, amelyet ma én vezetek. Vendégünk Tom Kane reformpárti politikus, denfieldi kormányzójelölt. Jó napot kívánok!

Tom Kane: Jó napot kívánok mindenkinek! Köszönöm a meghívást, Mr. Briggs!

Howard Briggs: A legutolsó felmérések alapján Denfieldben tartja magát George Taylor,9-10 százalékponttal vezet Frank Underwood előtt. Valóban ilyen jól állnak, vagy van min dolgozni?

Tom Kane: Azt gondolom, hogy mindig van mit dolgozni, javítani, de ez jelenleg egy kedvező pozíció. Ha két lábbal a földön maradunk, akkor nem lesz gond. Meg tudjuk csinálni! Együtt. Közösen.

Howard Briggs: Ön egy régi Taylor-támogató. Mit gondol Mr. Taylor cooki kampánymenedzserének a tévés nyilatkozatáról?

Tom Kane: Nem volt szerencsés ezt az interjút abban a formában végigcsinálni, ahogy Mr. Vanderbilt tette. Abszolút nem tükrözi Mr. Taylor álláspontját az, hogy ilyen szinten szálljunk bele a munkásokba, a dolgozó emberbe. Ismerem őt személyesen is, tudom, hogy nem ilyen. Az pedig, hogy a progresszív emberek bolsevikok lennének, egyenesen felháborító kijelentés. Én szégyellem érte magam. És egyúttal elnézést is kérek a párt nevében.

Howard Briggs: A T-Team ígért nyilatkozatot, viszont Ed Mullins kampányfőnök szerint George Vanderbilt hibázott, de nem váltják le. Akkor Ön nem ért egyet a döntéssel?

Tom Kane: Mr. Vandelbilt is ember, hibázhat. Mindenkinek jár egy esély, de ebben a helyzetben magunkat tesszük hiteltelenné. Nem értek egyet. Jövendőbeli elnökünk helyében én keresnék neki egy másik munkahelyet, megköszönném a segítségét, aztán leváltanám. Így lenne korrekt.

Howard Briggs: Thomas Kane madisoni progresszív politikus kritizálta Önöket, mivel szerinte Önök csak a felső középosztályt képviselik, és az adópolitikájuk a tehetőseknél hagyna még több pénzt. Igaz ez?

Tom Kane: Ha Mr. Vanderbilt nyilatkozatából tájékozódik Thomas Kane, akkor megértem az álláspontját, de a politikában talán jobb lenne a valóságra koncentrálni. Senkit sem hagyunk magára, mindenkiért harcolni fogunk minden egyes pillanatban! Egy farmot üzemeltetek. A hozzá kapcsolódó bolthálózattal 1000 embernek adok munkát. Mindenkitől megkérdezem minden hónapban, hogy elégedett-e, mindenkivel konzultálok. George Taylor pontosan ilyen lesz elnökként, én pedig ilyen leszek kormányzóként.

Howard Briggs: Még nem válaszolt a kérdésemre. Milyen adórendszert tart ideálisnak? Az egykulcsosat vagy a progresszívat, mit képvisel ebben a kérdésben?

Tom Kane: Személy szerint a többkulcsos adórendszer híve vagyok. Milliomos vagyok, igazságtalan lenne, ha a jövedelméből egy tanárnak ugyanannyit kéne leadóznia, mint nekem. Most magam ellen beszélek, szörnyű. (nevet) Őszintén szólva, vívódás ez nekem, mert tudom, hogy a párton belül sokan mást képviselnek, nem akarok ellenük beszélni, de nem tudnék nyugodtan aludni, ha most nem a hitem szerint beszélek.

Howard Briggs: De a hírek szerint Taylor is többkulcsos adórendszerben gondolkodik. Ha Ön szerint ez sem törte meg az emberek lelkesedését, hoznék pár példát a legutóbbi felmérésekből: Clark -2, Cook -3,(Underwood +6) Edmund, tipikus piros megye :-6, Underwood: +10...ezek elég brutális számok, nem gondolja?

Tom Kane: Igen, Mr. Underwood nagyon felzárkózott, ezért én a párton belüli széthúzást okolom. A Progresszív Párt egységesebb az utóbbi időben. Ha azt szeretnénk, hogy ez a választás a Reform Párt győzelmét hozza, Mr. Taylor mellé kell állnunk! Összefogásra szólítom a valódi reform híveit!

Howard Briggs: Milyen széthúzásról beszél, kikről beszél?

Tom Kane: A legalacsonyabb szintekről beszélek. Tudják, én úgy gondolom, hogy ha az elnökjelölt valamit képvisel, de mondjuk, egy aktivista már szembehelyezkedik vele a párton belül, az is hatalmas károkat okozhat. Denfieldben is találkoztam ilyen esettel, ott éppen velem helyezkedtek szembe, azonnal vesztettem is aznap néhány szavazót. Alaposabban kell figyelnie a pártnak a kisebb szervezeti egységeire is.

Howard Briggs: Tehát Ön azt állítja, hogy valakik szándékosan szabotálják a Reform Párt kampányát?

Tom Kane: Nem, egyáltalán nem szándékosan szabotálják, vannak, akik nem tudják, hogy milyen nagy jelentősége van a szavaiknak. Igen, egy aktivista szavai is lehetnek olyan fontosak, mint Mr. Tayloré. Én ezután beszéltem az illetővel, akivel más véleményen voltunk és kiderült, hogy abszolút nem akart rosszat, csak fel akarta hívni a figyelmet néhány dologra. Mellesleg inkább engem támogat, mint a progresszív jelöltet.

Howard Briggs: De az Ön szavaiból azt vonom le, hogy a párt mégsem olyan egységes, ahogy azt kommunikálják.

Tom Kane: Minden rendszernek vannak hibái. Én egy őszinte ember vagyok, sem nálunk, sem a progresszívaknál nem tökéletes minden, de emberek vagyunk. Az emberekben pedig az az érdekes, hogy mindegyiknek vannak hibái és egészen kitűnő adottságai. Ezeket a problémákat pedig leküzdhetjük azzal, ha megmondjuk mindenkinek, hogy fontos. Fontos a takarítónő, fontos a katona, fontos a tanár, fontos az aktivista, fontos a szenátorjelölt is. Ha az emberek tisztában vannak ezzel, akkor a kommunikációjuk finomodni kezd, és nem követnek el olyan hibákat, mint Mr. Vanderbilt.

Howard Briggs: Igen, de akkor nyílt igent vagy nemet kérek Öntől: egységes-e két hónappal a választások előtt a Reform Párt vagy sem?

Tom Kane: A párt egységes. Javítani azonban azon is lehet, ami már jól működik.

Howard Briggs: Igennel vagy nemmel válaszoljon, kérem!

Tom Kane: Az "egységes" egy elég nyílt IGEN, Mr. Briggs.

Howard Briggs: Ön Denfieldben indul kormányzói posztért. Milyen esélyekkel vág a versenynek?

Tom Kane: A felméréseink szerint jelenleg jobb pozícióban vagyok, mint az ellenfelem, azonban itt is azt kell mondanom, mint a helyi Taylor-előny kapcsán. Nem kell hátradőlni, dolgozni kell tovább!

Howard Briggs: Már lehet tudni, hogy ki indul a progresszív oldalról?

Tom Kane: Nem, de az esélyeket így is fel lehet mérni. Már csak azért is, mert én előbb kezdtem a munkát, mint ő. (nevet)

Howard Briggs: Ön egyben Taylor elnökjelölt kampánymendzsere a Közép-Nyugaton. Milyen eséllyel vágnak neki a kampánynak? Gondolok itt a szenátorjelöltekre és a képviselőjelöltekre is.

Tom Kane: Hullámzó ez, mert ezen a területen vannak olyan megyék, melyekben papíron nem veszíthetünk, azonban találhatóak itt olyan megyék is, melyekben már nem ilyen jól indulunk. A megfelelő kampány elosztás döntő lehet. Már megvannak a terveink arra vonatkozóan, hogy hol mennyit és mikor kampányolunk majd, de ez jelenleg még hét pecsétes titok.

Tom Kane: Kemény munkával az összes megye nyerhetőnek tűnik.

Howard Briggs: Warwickbe elmegy George Taylor?

Tom Kane: Közösen fogunk kampányolni, hatalmas nap lesz. Az egész régiót bevesszük Mr. Taylorral. Együtt. Közösen.

Howard Briggs: Köszönöm szépen, hogy eljött!

Tom Kane: Én köszönöm a lehetőséget! Viszontlátásra!

A legutóbbi országos felmérés szerint George Taylor és Frank Underwood is 47-47 százalékon áll, a számok alapján mindketten két-két százalékot javítottak a korábbi felmérésekhez képest. Hat százalék bizonytalan, vagy egyik jelöltet se támogatná.

A felmérés George Vanderbilt interjúja után készült, aki bolseviknak titulálta a Progresszív Pártot és Frank Underwoodot. A felmérés alapján nagyon sok megyében kemény harc várható, Cookban sikerült komoly veszteségeket szenvednie Taylornak, aki három százalékpontot rontott, míg Underwood hatot javított. Edmundban hasonlóan sokat rontott Taylor: 6 százalékpontot rontott, míg Underwood 10 százalékpontot javított, bár még így is messze elmarad a reformpárti jelölttől: 56-41% az állás.

Megnyugtató lehet a Taylor-csapatnak ugyanakkor, hogy meglehetősen nagy előnyre tett szert Garfieldben, Uniont magabiztosan hozza az elnökjelölt, miközben Belfortban és Oakland megyékben kis előnnyel vezet Frank Underwood. Úgy tűnik, hogy a szegregációval kapcsolat véleménye találkozott a déliek nézeteivel, mivel ott viszonylag szorosnak tűnik a verseny.

Jeff Helling szakértő szerint még semmi sincs lefutva, mindkét pártnak esélye van nyerni. „A két párt jelöltjeinek akkor van esélye, ha a nagy megyéket megszerzik. Union megyét minden bizonnyal viszi Taylor, Ed Glover miatt Oakland várhatóan progresszív lesz. Underwoodnak szüksége lesz Belfortra, és versenybe kell hoznia Garfieldet is.” Ugyanakkor azt is gondolja, hogy minden megyében aktívan kell kampányolnia a jelölteknek a megyékben, mert mindkét jelölt „szavazótábora hasonló, sok tekintetben ugyanaz.” Véleménye szerint a vitákban nyújtott teljesítmény és a helyi kampány dönti el a verseny végét.

John Stetton: Jó estét kívánok! Ez itt az MSC szokásos esti műsora, mai vendégünk Thomas Kane, a Progresszív Párt egyik madisoni szenátorjelöltje. Jó estét kívánok!

Thomas Kane: Szép Jó estét! Picit kiegészíteném Önt, Mr. Stetton, én nem csak szenátorjelölt vagyok, hanem a párt, szószólója, Underwood elnök hű követője és támogatója is!

John Stetton: Még csak jelölt (mosolyog). Szó lesz erről is. Először is azzal az interjúval kapcsolatban kérdezném a véleményét, amelyet George Vanderbilt abban a székben tett nekem. Gondolom, Ön is olvasta.

Thomas Kane: Sajnálom, lemaradtam róla. A saját pártom kampánya leköti minden időmet, nem foglalkozom reformpárti dolgokkal.

John Stetton: Akkor ezzel kapcsolatban nem is kérdezném, hanem rátérünk a párt ügyeire és az Ön kampányára. Ön támogatja az Underwood/Glover-párost, ahogy előbb is jelezte. Ön hogy viszonyul a szegregáció kérdéséhez?

Thomas Kane: A szegregáció, egy évszázados probléma, nem lehet felületesen kezelni a dolgot, itt az ideje, hogy a dolgot, révbe jutassuk. A progresszívaknak és nekem a szegregációs kérdésre délen egy átfogó ötletünk van, északon pedig azt hiszem ebből nem lesz különösebb probléma. De hiszem, hogy nem lehet a szegregációs kérdést a megyére bízni, mindenképp kell egy átfogó problémamegoldás a kormányrészéről.

John Stetton: De ha Underwood nem is nyíltan, Ed Glover nyíltan támogatja a szegregáció fenntartását. Ön pedig egyik erős szövetségese az alelnökjelöltnek is.

Thomas Kane: Glower nézetei, magánjellegűek ezt nem hozza be a pártba, bár déli irányzatú, de azt hiszem, a mi megoldásunk az ő nézeteiket sem fogja sérteni semmiképp. A szegregáció kérdését csak úgy lehet megoldani, ha egyik fél sem sérül.

John Stetton: Ezt értem, de ha ő alelnök lesz, a nézetei megjelennek a kormány politikájában is, nem?

Thomas Kane: A nézetei nem olyan erősek, hogy a pártot megossza, mindenképp tiszteletben tartom a déliek és Ed akaratát, az ügy is ennek fényében lesz kezelve, de én mint színes bőrű politikus, mindenképp megakarom szüntetni a szegregációt. A szegregáció kérdését csak UN: Direkt szegregációval oldhatjuk meg.

John Stetton: mi az a direkt szegregáció?

Thomas Kane: A déli állampolgárok, szegregálják a színes bőrűeket igaz? Ha mi nyerünk, modern iskolákat építünk nekik, ahol a színes bőrűek tanulhatnak, ez egy direkt szegregáció, tovább megyek, ha fehér ember ebbe az iskolába íratja be fehér gyermekét az magas ösztöndíjban részesül így keveredik az iskola és pár évem belül önmagától eltűnik a szegregáció. Fényt kell mutatni a szegregáció pártiaknak, ahová, ha elindulnak, ők maguk szüntetik meg a problémát.

John Stetton: Miért gondolja azt, hogy a megyei tanácsok és a kormányzók majd nem tudják ezt a kérdést rendezni? Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy Frank Underwood és a Reform Párt is ezt a véleményt osztja.

Thomas Kane: Underwood azt osztja, hogy a megyékre kell bízni a dolog elrendezést, de az elrendezés mechanizmusa mindenképp a kormánytól jöjjön. Az hogy majd az adott megye kezeli és irányítja is a problémát, az egy vesztes ügy, a kormánynak mindenképp részt kell vállalnia a dologban. Ez egy több százéves probléma nem lehet talánra döntést hozni, meg kell szüntetni a problémát a felek sérülése nélkül!

John Stetton: Térjünk át Madisonra. Madisont piros megyének tartják, Ön szerint mégis nyerhető a Progresszív Pártnak?

Thomas Kane: A madisoni emberek is változásokat akarnak, mint mindenki, a progresszív programja megmutatja nekik, hogy van másik járható út is, mint a jelenlegi, ha Madisonban nyerünk, kétszer nyerünk, és a feladat adott, megkell mutatni a változást, akkor már nem programra lesz szükség, hanem tettekre.

John Stetton: Tehát Ön szerint Madison 5 elektorát megnyeri Frank Underwood?

Thomas Kane: Nem vagyok az a politikus, aki a bizakodást tényként kezeli, őszinte leszek, én hiszek benne, hogy megnyerhetjük. És érezte a hangsúlyt, Mr. Stetton? Megnyerhetjük, és nem megnyerjük. A túlzott önbizalom mindig csalódást okoz, a labda felvan dobva, Madison dönt, elkapja vagy továbbdobja.

John Stetton: Térjünk át az Ön versenyére. Nem is olyan régen Ön keményen támadta a Reform Pártot és Stuart Hoytot, aki visszautasította az Ön kemény vádjait, egy pillanat, mondom is..."Ne próbálja Hoyt parazitaként önökre erőltetni az akaratát." vagy hogy Ön tudni véli, hogy a Reform Párt és George Taylor egykulcsos adót akar?

Thomas Kane: Nem biztos, ez nem világos még számomra, hogy mi a végső akaratuk, de ha egy vagy többkulcsos adórendszert vezetnek be, ez lényegébe nem változtat azon, hogy nem lehet tovább a gazdagok, a vállalkozók zsebeit tömni, Hoyt többször kitért a vállalkozók finanszírozására, szerintem ez csak felületi problémamegoldás, ez sebkezelés és nem gyógyítás, a dolgot gyökerestől kell megváltoztatni és az alacsony réteget kell támogatni, hogy minél előbb felkerüljenek a középosztályba, Hoyt beszéde nyilvánvalóvá tette, hogy nem akar gyökeres változásokat, nyilvánvalóan a nagyobb szavazóbázis megnyerésére apellál.

John Stetton: Igen, de a kérdésem az, hogy most is vállalja a szavait ebben a két esetben? Egyetért a korábbi véleményével?

Thomas Kane: Persze, teljes mértékben, Hoyt parazitaként erőlteti az akaratát, az, hogy egy vagy többkulcsos adórendszert akarnak, abban még nem vagyok biztos, de a mechanizmus az mindenképp rossz, és ha a mechanizmus rossz az többkulcsos adórendszernél is megbukik.

Thomas Kane: Hoyt karrierista ez nyilvánvaló számomra!

John Stetton: Hogy érti, hogy parazita lenne Stuart Hoyt, miért?

Thomas Kane: Mert eme válságos időkben is azt a szektort célozza meg a programjaival, aki egyébként sem él rosszul. Tehát nem a valóságos problémamegoldás a célja, mint említettem, a nagyobb szavazóbázis elnyerése, ezzel tovább tiporja a szegényebb réteg jogait, illetve figyelembe sem veszi, szóval parazita, más néven élősködő, aki a középosztály szavazatival akar nyerni.

John Stetton: És nem gondolja úgy, hogy túl keményen fogalmazott?

Thomas Kane: Nem gondolja ön, hogy egy Déli megyében, ha támogatnám a szegregációt, akkor nagyobb lenne az esélyem? Nyernék valószínű, de parazita lennék! Aki a karriere érdekében támogatja a szegregációt délen egy déli megyében.

John Stetton: Ed Glover egy parazita akkor?

Thomas Kane: Ed nem az, ne forgassa ki a szavaim, kérem, más az, aki az irányzatot képviseli és ilyen ideológiát képvisel, és más az aki az ideológia nevében nyerni akar. Bármi áron. Ha ehhez szegregálni kell a népet, ám legyen, ha a középosztályt kell támogatni, aki egyébként is gazdag, legyen! Érti a szisztémát?

John Stetton: Nem tudom, egy tanár is része a középosztálynak, és nem hiszem, hogy gazdag. A középosztály szerintem ennél kiterjedtebb. Nem értem a gondolatmenetét, akkor csak egy progresszív képviselheti délen a szegregációt, egy reformpárti már nem? Hiszen mindkét párt olyan, mint egy nagy sátor, ahol sokan elférnek, nem?

Thomas Kane: Ez kétirányú kérdés tehát két részletben válaszolok

A középosztály tartalmilag szerteágazó, vannak benne kevésbé és nagyon gazdagok, ez a dolgon nem változtat hisz a problémamegoldást nem középről kezdjük alapesetben, még akkor sem ha velük nyerhető a választás.(mosolyog) az alsó réteg a cél, ha őket emeljük vele párhuzamosan emelkedik a középosztály és a felsőosztály is, ha csak a középosztályt emeljük, az emeli a felsőosztályt. De az alsó és a felső középosztály között nő a szakadék.

Mindegy melyik párt embere képviseli a szegregációt, egy Reformpárti is hűen képviselheti, nem ezzel van gondom. hanem azzal hogy valaki azért képviseli, hogy nyerhessen, vagy azért mert ilyen ideológiát képvisel. Képzelje el, ha a madisoni jelöltségem visszamondanám, és egy déli megyében indulnák a szegregációt éltetve? Mi lennék? Parazita!

John Stetton: De honnan tudja, hogy csak szavazatok miatt képviseli ezt az irányt? Ezt Ön sem én nem tudhatja. Illetve attól, ha a megyékre hagyná a döntést, nem lesz feltétlen valaki a szegregáció híve, csak a megyei autonómiát bővítené.

Thomas Kane: Nem ért engem! a tettei ezt sugallják, ha egy becsületes politikus lenne, aki a reformot pártolja, akkor az alsóréteghez szólna, hisz nem hülye, gondolom közgázt végzett és az alsóréteg emelése egy társadalomban alapvető. DE ha azonnal az amúgy sem éhező középosztályt szólítja meg, az a szavazóbázisra hajt vélhetőleg és nem a polgárok illetve Cironia érdekeit nézi.

Mint az elején elmondtam, a szegregáció kényes ügy és többszáz éves, hatalmas politikusoknak sem sikerült megoldani, miért gondolja hogy a megye majd megtudja? További megosztottságot szeretne Cironiában?

John Stetton: Ez az Ön véleménye, másnak más, ettől még nem lesz szavazatvadász, szerintem.

Thomas Kane: Én tényekkel tudom bizonyítani a mondataimat. Megalkottam a PSZK-t ami egy szociális bázis, ha nyerünk állami hivatal lesz és az alsóréteg támogatása már elkezdődött. De ha jól sejtem nincs több kérdése, Mr. Stetton?

John Stetton: Igen, lejárt az időnk, köszönöm, hogy befáradt!

Thomas Kane: Nagyon sajnálom, én köszönöm a fáradalmait és hogy megoszthattam önnel gondolataimat.

John Stetton: Találkozunk legközelebb is! Viszontlátásra!

John Stetton: Jó estét kívánok! Dübörög a kampány, egyre több esemény és politikai hirdetés jelenik meg, a két jelölt, George Taylor és Frank Underwood fej-fej mellett halad. Mai vendégem George Vanderbilt, George Taylor cook megyei kampánymenedzsere. Jó estét kívánok!

George Vanderbilt: Jó estét! Üdvözlöm a rádióhallgatókat is, nagyon köszönöm a meghívást!

John Stetton: Televízió, Mr. Vanderbilt (nevet). Cookban a legutóbbi felmérés szerint 51 százalékponttal vezet George Taylor, második Frank Underwood 41 százalékponttal. Annak ellenére, hogy Cook piros megye, elég kicsi a különbség, nem gondolja? Terveznek helyi kampányeseményeket is?

George Vanderbilt: Ha nem terveznénk, akkor sajnos elég gyorsan elveszíteném, ezt a pozíciómat! Természetesen tervezünk! Minél hamarabb, ha lehetséges, George természetesen személyesen is elfog látogatni hozzánk, azt próbálom éppen intézni a kampánystáb többi tagjával, hogy lehetőleg minél több ideig legyen itt velünk. De hát a stáb többi tagját is megértem, nekik is szükségük van az elnök jelöltünkre, és hála Istennek George igen népszerű hazánkban. Addig is amíg ő nem ér ide hozzánk, a képviselő és szenátor jelöltekkel foglyuk járni a megyét, és az összes ilyen kampány eseményen buzdítani fogjuk a Cook megyei lakosokat, hogy jöjjenek el voksolni, és természetesen, hogy a Reform párt jelöltjeire voksoljanak.

Addig is, amíg ő nem ér ide hozzánk, a képviselő és szenátorjelöltekkel foglyuk járni a megyét, és buzdítani az emberek, hogy jöjjenek szavazni, és a Reform párt jelöltjeire szavazzanak.

John Stetton: Mi a fő üzenetük Cook megyében a választóknak?

George Vanderbilt: Hát mi lenne? Ne szavazz a progresszívakra! (elneveti magát) Viccet félre téve, elsősorban felhívjuk a figyelmüket, hogy milyen veszélyt rejt magukban a Progresszív vezetés, miszerint: sem a Cook megyei lakosoknak sem az egész ciron népnek semmi, de semmi szüksége, a Kommunizmusra tudom, hogy a Progresszívek szocializmusról is beszélnek, de kedves nézők, kérem higgyenek nekem! Az majdhogynem ugyan azt jelenti!

Fontos még megjegyezni, hogy részünkről még igen fontos az oktatás! Nagy vágyunk, hogy nemzetünk élvonalban legyen a lángelmék számát figyelembe véve, és gyermekeink érdeke is az, hogy minél okosabbak legyenek.

John Stetton: Ön ezt hol hallotta? Frank Underwood, a párt elnökjelöltje magát liberálisnak nevezi, nem hallottam volna, hogy a Progresszív Párt szocialista lenne.

George Vanderbilt: Értem én, nagyon könnyű valamiről azt állítani, hogy nem az! Csak hát kibújik a szög a zsákból! Állandó jelleggel a munkásemberekről papolnak... aztán lassan már proletárok is lesznek a munkások? Félre ne értsenek! A munkáskezekre hatalmas szüksége van a nemzetnek! Én magam is tudom, bármit is tervezek megfelelő szakértelem, dolgos munkáskéz nélkül hazánk nem fejlődhet és épülhet! Ezúton is szólnék hozzájuk. Munkások! Szükségünk van rátok! Ne higgyetek ennek a baloldali maszlagnak! Mi is gondotokat viseljük! Nekünk is fontosak vagytok! Mondom, az én terveimet is általunk nagyon sokra tartott munkásemberek építették! Mi is gondjukat tudjuk viselni és érdekeiteket tudjuk képviselni!

John Stetton: De Mr. Vanderbilt, Ön szerint, ha valaki a kékgalléros cironokat akarja erősíteni, máris bolsevik? Szerintem Underwood programjának nincs ilyen része, ami ezt jelezné. Ön szerint melyik a program szocialista része?

George Vanderbilt: Kedves Stetton úr! Ön szakmája krémjéhez tartozik. (mosoly) Nenene, ne szabadkozzon! Szóval, az számít, hogy mit mondanak személyesen! Többször is kitértek a munkásosztályra országjárásuk során, ettől nem feltétlen lennének bolsevikok, de azért a munkaadókkal nem foglalkoznak.

Márpedig ezek a munkaadók, mint a nevük is mutatja, adnak munkát a munkásosztálynak!

John Stetton: Underwood kampányát a Westvale liberális befektetői és bankárai támogatják. Ennek ellenére Ön úgy véli, hogy titkon bolsevik rendszert építenének ki, ha Frank Underwood nyerné az elnökválasztást?

George Vanderbilt: Titkon?! Nem! (elneveti magát) teljesen nyíltan fogják! De szerencsére, se George se én se senki a Reform pártból nem fogják ezt engedni (mosoly) Ezt én magam garantálom!

John Stetton: Áttérve a törvényhozási választásokra, hány mandátumot vár a szenátorjelöltektől és a képviselőjelöltektől?

George Vanderbilt: Őszintén? Az összeset szeretnénk! (Mosoly) de ha reálisan nézem a dolgokat, mindkét szenátori helyet szeretnénk, képviselőből pedig ha 4 vagy több hely a miénk akkor már elégedett leszek.

John Stetton: Tehát az ötből legalább négyet szeretnének nyerni?

George Vanderbilt: Ne nézzen butának, pontosan tudom, hogy 5 képviselőnk van

John Stetton: A nézők figyelmét kívántam felhívni. Ők nem biztos (mosolyog). Ön magát fiskális és szociális konzervatívnak tartja?

George Vanderbilt: Első soron konzervatívnak tartom magam! Hogy utána melyik irányzathoz tartozom? Őszintén szerintem nem célszerű egy irányzat mellett állni. Mindenből ki kell szemezni a jó ötleteket. Igen szerintem fontos a vállalatok támogatása, de szociális kérdésekre is érzékenyen tekintek. Nem jó éhező embereket látni....

Nem jó tudni, hogy tehetséges fiatalok nem valósíthatják meg álmaikat, itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy bejelentsem, hogy szeretnénk egy ösztöndíjat indítani nehézsorsú jó tanuló vagy tehetséges, gyermekeknek. Ez nemcsak tanulmányi, hanem sportösztöndíj is! Van ötlete valami találó névre? (mosoly).

John Stetton: Milyen ösztöndíjat?

George Vanderbilt: Huh.. szóval nem érthetően fogalmaztam.... Egy támogatást szeretnénk biztosítani, arra érdemes ér rászoruló gyermekeknek.

John Stetton: Ez összefügg azzal, hogy a napokban és hetekben George Taylor változtatott eddigi oktatási elképzelésein, és hajlandó nagyobb összeget befektetni az állami oktatásba, ha elnök lesz?

George Vanderbilt: Stetton úr! Aki ennyire átlátja a dolgokat miért nem politizál? (mosoly) Nem hiába mondtam azt a szakma krémje dolgot. De igen jól látja a dolgot!

John Stetton: Köszönöm szépen, hogy elfáradt ide hozzánk! Biztos beszélünk még!

George Vanderbilt: Én köszönöm, hogy meghívott és lehetőséget adott, hogy elmondjam a gondolatainkat. És igen, ha hív, akkor feltétlen eljövök. (nagy mosoly)

John Stetton: Önökkel találkozunk legközelebb, viszontlátásra!