Média cikkek

Thomas Kane progresszív politikus, Rab Butler Brit progresszív politikussal tárgyalt négyszemközt. Megnem erősített források szerint, többek között a Ciron progresszív jövőkép volt a téma és a Brit Ipari Charta program kidolgozása. Mr Butler köztudottan a Brit politikai elit egyik legtekintélyesebb képviselője a Progresszív eszmének, míg Thomas Kane veresége ellenére a Progresszív ideológiát élteti. A Brit  Tory párt egyes politikusai keményen bírálták Kane látogatását, mivel szerintük ez egy lépés volt a szocializmus felé. Kane támogatja a Ciron-Brit közös munkát mely a Charta kidolgozását avagy a munkahelyek biztonságát, a teljes foglalkoztatottságot, a munkavállalók helyzetének javítását tűzte ki célként.

Londoból jelentkezett

Jack Rush

Ma este ülésezik a Fegyveres erők bizottsága William H. Franklin vezetésével. És a sorkatonai szolgálat minimális korhatár, módosító javaslatát vizsgálja felül, melyet Annabelle Turner szenátor nyújtott be a bizottság felé. A bizottsági ülés után friss hírrel jelentkezünk.

Harold Trump

Önnek vannak olyan alkalmazottai, akik egyedülálló státusban élnek, és nincsenek olyanok, akiket anyagilag el kell tartaniuk? Akkor lássuk mennyi fizetésből mennyit kap kézhez a dolgozó (K), és mennyit "nyúl le" az állam (Ny)!

Bruttó 60 002$/hó
K: 5400,2$
Ny: 52601,8$

Bruttó 36 001$/hó: 
K: 15 480,4$
Ny: 20520,6$

Bruttó 7201$/hó
K: 4680,7$
Ny: 2520,4$

Bruttó 6000$/hó
K: 4921$
Ny: 1080$

Bruttó 2399$/hó
K: 2159,1$
Ny: 239,9$

Bruttó 2401$/hó
K: 2280,9$
Ny: 120,1$

Kevesebb bér = Nagyobb bér! Köszönjük Elnök úr!

Edward Glover az előválasztások idején megígérte, Wendel Watson greene-i kormányzó most meg is valósítja a szabad fegyverviselést. A Progresszív Párton belül nagy vitákat is generáló intézkedés a kormányzó szerint a békét szolgálja és a lakossággal nagy egyetértésben valósult meg.

Mr. Watson a rendelet benyújtása előtt Hamiltonban tartott lakossági fórumot, ahol ismertette a rendelet-javaslatot. Itteni beszédében kihangsúlyozta, hogy a rendelet borzasztóan nagy felelősséget ró a greene-i emberekre. „A szabad fegyverbirtoklási jog egy szebb jövő érdekében megcselekedett nemzeti ügy, amelyet mi, greene-iek tapasztalhatunk meg először. Már a választási kampányban is rengetegen kérték tőlem, hogy építsem be programomba, ezt meg is tettem, így a kormányzói választásokon az emberek a szabad fegyverviselésről is véleményt nyilvánítottak. Mint minden alapvető jog, ez is felelősséget szül. Arra kérek mindenkit, hogy tartsák be a biztonsági utasításokat és ne éljenek vissza e rendelettel! A szabad fegyverbirtoklásnak nem az a célja, hogy erőszakot szüljön, épp ellenkezőleg, a cél a polgárok védelme és a közbiztonság javítása.” – fogalmazott a kormányzó.

Arról egyelőre nincsen információ, hogy a Progresszív Párt vezetőségének és a Kormánynak mi az álláspontja a megyei rendeletről, vélhetően az országos politika résztvevői majd vegyes érzelmekkel állnak hozzá e rendelkezéshez.

Chuck Dayton: Tisztelt Sajtóképviselők! Többen ismernek ebben a teremben, de szeretnék bemutatkozni: Chuck Dayton vagyok, a President Palace szóvivője, és a Sajtóosztály vezetője, szerencséjükre vagy szerencsétlenségükre, nem tudom (mosolyog). Elnök úr engem kért fel erre a feladatra, és most Taylor elnök úr megtartja első sajtótájékoztatóját. Elnök úr a mai napon gazdasági és törvénykezési kérdésekről kíván beszélni, ha elmondta a beszédét, Önök közül ő választja ki kinek a kérdésére felel. Mindenki egy kérdést tehet csak fel. A séma a következő: elnök úr megadja a szót, Önök bemutatkoznak, elmondják, melyik médiumot képviselik. Nagyjából tíz kérdésre lesz idő válaszolni.

Hölgyeim és Uraim, fogadják szeretettel Cironia elnökét. George Taylort!

George Taylor: Ahogy Chuck említette, leginkább gazdasági és törvénykezési munkáról szeretnék szólni, illetve egy-két információt mondanék külpolitikáról is. A kormány erőteljesen dolgozik egy jelentős gazdasági törvényjavaslat-csomagon, amelynek az a célja, hogy még ebben az évben stabilizálja az országot, kihúzza abból a nagyon recesszióból, amiben most vagyunk. Egy olyan javaslatot kívánunk benyújtani, amely kétpárti egyetértéssel kerül elfogadásra. Pár nappal korábban a hivatalomban fogadtam Frank Underwoodot, aki a választási kampány során a progresszív ellenfelem volt. Egyetértettünk abban, hogy közös, hosszú távú célokat kell kijelölni, van olyan kérdés, amelyben egyetértettünk, és volt olyan, amiben nem.

A gazdaság- és fiskális politikánkat olyan nagyszerű szakemberek jegyzik, akik a gazdasági tanácsadó szervemben foglalnak helyet, vagy éppen Daniel Purcell miniszter, mindnyájan bizonyították már a rátermettségüket a való életben. Most itt kell ezt megtenniük. A döntést már meghoztuk, hogy saját valutája lesz a Köztársaságnak, felállítjuk, amerikai mintára a jegybankot, már készen áll, az utolsó simításokat kell elvégezni az Adózási Törvénykódexen, amelyet Adam Miller kabinetfőnök dolgoz ki, már csak pár részletet kell tisztázni. Véleményem szerint tavasz végére a Képviselőház elnöke megkapja tőlem a költségvetési tervezetet.

A költségvetési politikánk egyszerű: minél alacsonyabb szintre kell szorítani a deficitet, egyben szolidárisan fogunk fellépni az elesettekkel és a nehéz anyagi körülmények között élőkkel. Emellett megbíztam megbíztam Kurt Miller külügyminisztert, hogy vegye fel a kapcsolatot Washingtonnal, hogy kedvező hitelt vehessünk fel a költségvetési hiány mérséklésére.

Az adópolitikánk is nagyon szolidáris lesz, például a legmagasabb fizetésekre, olyanra is, mint az enyém, nagyon magas, ötven százalék feletti adót vetünk ki, a leggazdagabbaktól pedig, akik egy hónapban több mint hatezer dollárt keresnek, ami évente 72 ezer dollárnak felel meg, ami nagyon magas összegnek számít, ott 91 százalékos adót fognak fizetni. Ez mutatja meg, hogy hazánk és a kormányzat, ahogy a Reform Párt is, szolidáris a középosztállyal.

Törvénykezési hírekből annyit osztanék meg, hogy benyújtotta a főügyész úr az úgynevezett applikációs törvényjavaslatot, amelynek az a lényege, hogy átvesszük az Egyesült Államok eddig elfogadott törvényeit, amelyet korábban, mivel társult státusban voltunk Washingtonnal, ezeket a törvényeket „honosítani” kellett, így megkíméljük a törvényhozást egy sziszifuszi munkától.

Végezetül azt osztanám meg Önökkel, hogy a Washingtonnal való tárgyalásokat Francis Wright alelnök és Kurt Miller külügyminiszter fogja vezetni. Ami pedig a Legfelsőbb Bíróságot illeti: ha feláll a progresszív szenátusi vezetés, tárgyalni fogok velük a jelöltekről.

Köszönöm!

Ha van kérdése, tegye fel bátran, Harold!

Harold Trump: Köszönöm tisztelt Elnök úr! Még nem volt alkalmam gratulálni a győzelméhez ezért most megtenném! Gratulálok!

George Taylor: Köszönöm szépen!

Harold Trump: Az önök adópolitikája szerintem irreális, nem gondoltak a magas adók helyett/mellett egy bérplafon bevezetésére?

George Taylor: A bérplafonra csak az állami szférában van lehetőség, és tudja, ezzel a legmagasabb kulccsal nem ők adóznak. Az én fizetésem havonta 3 ezer dollár, és akiket érint a 91 százalékos kulcs, azok milliomosok, hatalmas megtakarításokkal, jelentős osztalékkal, úgy gondolom, hogy ők ezt kifizethetik, és meg is fogják tenni. Ez szerintem így reális. Köszönöm, Thomas?

Thomas H. Blackwell: Jó esté, Thoas Blackwell a Ridgefield Times-tól. Először én is gratulálnék a megválasztásához. Másodszor pedig a kérdésem a következő. Említették, hogy dolgoznak a költségvetésen. Erről lehet valami közelebbit tudni, néhány konkrét számot esetleg?

George Taylor: Számokat most még nem szeretnék közölni, hiszen kezdeti fázisban van még a tervezés, lehet, lesz még módosítás, sőt biztosan lesz benne módosítás. A legfontosabbnak azt gondoljuk, hogy a bevételeket a lehető legnagyobb mértékben emeljük, míg a szükséges kiadásokat a lehető legkisebb szintre csökkentsük. Szolidáris személyi jövedelemadózás, és vállalkozásbarát vállalati adók – ez a terv. Ön ott hátul a harmadik sorban?

Jack Rush: Tisztelt elnök úr, Jack Rush vagyok a Columbia Posttól. A költségvetés és az adópolitika legnagyobb ellenfele a feketegazdaság, milyen eszközökkel vagy forrásokkal készülnek azt visszaszorítani?

George Taylor: Nagyon jó kérdés, Jack. Az első és a legfontosabb az igazságos és tisztességes adórendszer. Ha olyan légkört teremtünk a kis- és középvállalatinknak, amelyben megéri befektetni és foglalkoztatni, akkor nem fognak eltűnni a feketegazdaságba. A másik a járulékkérdés. Ebben is nyitottak vagyunk, így a munkáltatók oldaláról bizonyos terheket átvállal a kormányzat, így a járulékok egy kisebb hányada központi költségvetésből fog befolyni, ezzel is ösztönözve a vállalatokat a foglalkoztatás növelésére. Ez persze, ha a programunk sikeres lesz, kivezetjük a rendszerből. Ön ott, jobbszélen?

Adam Jones: Köszönöm a szót, Adam Jones, Cironia News. A kérdésem a külpolitikát érintené: mik lesznek a kezdeti lépések, illetve hogyan kezdenének hozzá az USA-tól való elváláshoz, megkezdődtek-e már valamiféle egyeztetések, hogy mikor lesznek az első találkozók?

George Taylor: A tárgyalások januárig nem kezdődhettek meg, hiszen nem volt hivatalosan megválasztott kormányunk. Francis Wright már felvette a kapcsolatot Washingtonnal, megkezdődnek a végső tárgyalások, hiszen az esetek többségében már sikerült megállapodni, és nem hiszem, hogy a többi kérdésben is komoly érdekütközés lenne. 1948 nyarára szeretnénk aláírni az egyezményt. A nyár folyamán pedig jómagam is szeretnék Truman elnök úrral tárgyalni.

Még két kérdésre van lehetőség, először Ön itt az első sorban!

Chris Edwards: Üdvözlöm elnök úr, Chris Edwards szabadúszó újságíró vagyok. Miből gondolja, hogy egykori országunk, avagy Washington egy kedvező hitellel hozzájárulhat Cironia építéséhez? Nem gondolkodik Európai hiteleken amelyek akár sokkal kedvezőbbek?

George Taylor: Nézze, Chris, jelen pillanatban válság pusztít az egész világon, és nincs olyan európai partner, amely finanszírozni tudná a deficitet és az államadósságot. Németország még nem létezik, Franciaország és Nagy-Britannia gazdasága pedig romokban van, nincs olyan lehetőség, ami alternatívája lehet az Egyesült Államokénak. Az Államok mindig is barátként fordultak felénk, most is szoros szövetség van köztünk, amely elszakíthatatlan lánc. Azt pedig nem gondolom, hogy a Szovjetuniótól kellene hitelt kérnünk, onnan vodkán és T-34-en kívül mást nem kaphatunk, ezek pedig nem elégségesek az államadósságra (nevet). Ön ott hátul?

Chris Edwards: Chris Edwards, elnézést elnök úr, de konkrétan svájci vagy északi hitelekre gondoltam, Finnország, Svédország, amelyek képesek a hitelre.

George Taylor: Ön szerint egy tőlünk kisebb lélekszámú és kisebb gazdaságú ország képes lenne hosszú időn át finanszírozni? Nem hiszem. Finnország vesztese a háborúnak.

George Jofferson: Köszönöm, George Jofferson, The New York Times. Az amerikai szétváláskor kérdezném: milyen elképzeléseik vannak a jelenleg itt lévő amerikai állami tulajdonról, átvennék, megvennék? Ez vonatkozik mind a polgári, mind a katonai ingóságokra és ingatlanokra?

George Taylor: Köszöntöm! Mivel ezeket az épületeket mi vagy az őseink építették, úgy gondolom, hogy ezek természetszerűleg a mi tulajdonunk, ezt nem kell megvenni. A katonai bázisokról részletesen fogunk tárgyalni, erről még nem tudok érdemleges információt közölni Önökkel. Köszönöm!

Chuck Dayton: Köszönöm szépen, elnök úrnak most távoznia kell, kérdéseiket a következő alkalomkor tehetik fel. Viszont látásra!

Több olyan név is felbukkant az első Taylor-kabinetben, akikre nem is számítottak, és vannak olyanok is, akik meglepetésnek számítottak. Wayne Webster főügyész, Kurt Miller és Donald Tenley miniszterek kinevezése már korábban kiszivárgott, ők biztosak voltak. Az se meglepő, hogy a Daniel Purcell lett a pénzügyminiszter, hiszen George Taylor korábban is szakértői gárdáról beszélt. Három meglepő név van a kormánytagok között: Adam Miller, Harold Wynn és Chuck Dayton.

Harold Wynn madisoni szenátorjelöltként indult a választásokon, de alulmaradt Cliff Bedroommal szemben, így nem kerülhetett másképp a törvényhozás közelébe, csak ha kinevezik valamilyen posztra. Ez most megtörtént. A libertariánus vállalkozó kinevezése azt is jelenti, hogy Taylor nem kíván változtatni szociálpolitikai tervein. „A Cironia Works nem valósul meg” – véli Tom Reburn gazdasági szakértő. „Taylor elnök a kampány során is többször kifejtette, hogy át kell emelni egy-két olyan javaslatot, amely korábban már bevált. Ezek közé sorolható a munkanélküli segély bevezetése, a progresszív adórendszer és egyéb intézkedés, amelyet a nehéz gazdasági helyzet miatt be kell vezetni.” Wynn kinevezése azt is jelenti, hogy nem kívánja a szakszervezeteket beemelni a hatalomban, hiszen ő teljesen mást képvisel.

Adam Miller lett a kabinetfőnök, ami szintén nagy meglepetésnek számít, hiszen erre a posztra mindenki Ed Mullins kampányfőnököt vagy Ernest Holdert, a Taylor-kampány pénzügyi főnökét várta a posztra. Adam Miller Taylor unioni kampányigazgatója volt, a megyében és Silver Cityben szervezte a kampányt, ezért maximálisan megbízik benne. Az elnök belső köréből származó információ szerint ezért is esett rá a választása. „Korábban Adam volt esélyes az országos kampányfőnöki posztra, de ezt nem vállalta, így esett Edre a választás.” Persze Ed Mullinsnak se kell szomorkodnia: bekerült a szűk tanácsadói körbe. Ernest Holder nem kapott posztot, de ő tartja a kapcsolatot az elnök és gazdasági tanácsadó testülete között.

A külpolitikai kérdéseket az elnök Francis Wright alelnökre és Kurt Millerre bízza, a legutolsó kormányülésen kettejüket bízta meg az Egyesült Államokkal folytatandó tárgyalásokkal, míg ő a költségvetéssel, a legfelsőbb bírókkal és a szenátusi többség megszervezésével foglalkozik. Stuart Hoyt (R-Madison) szenátor szerint erre az elnök képes. „Taylor elnök mérsékelt, egyesítő személyiség, láttuk ezt már a választási kampányban. Szerintem jó választás, hogy nem ő, hanem egy nemzetközi jogász és egy kiváló diplomata fogja a tárgyalásokat dominálni.” A szenátor hozzátette: reméli, hamarosan találkozik Taylor és Harry Truman amerikai elnök.

Chuck Dayton szóvivő azért lehet fontos az elnöknek, hogy javítja a sajtóval való sajátos viszonyát. Chuck Dayton eddig STINS’ 31 north haveni tudósítója volt, jó kapcsolatokat ápol az újságírókkal, és liberális konzervatívnak vallja magát, így jó kapcsolatai vannak a liberális médiával. „Vicces, könnyed ember Chuck, és ő lehet az, aki segít George-nak megbékélni a médiával” – mesélte az elnök egyik közeli szövetségese. Szerinte Taylor elnök érzékelte, hogy javítania kell a médiával való viszonyán, miután a konzervatív Ridgefield Times nem támogatta. Thomas Blackwell főszerkesztővel még az előválasztás folyamán összerúgta a port, míg Frank Underwood sokkal jobb kapcsolatot épített ki a média embereivel.

George Starson: Tisztelt Kongresszus!

Köszöntök mindenkit a független Cironia első Kongresszusi ülésén! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy eme jeles napon én elnökölhetek Hazám egyik legszebb épületében. Enyém a kiváltság és a megtiszteltetés, hogy bemutathatom Önöknek George Taylort, Cironia Köztársaság Elnökét.

George Taylor: Tisztelt Házelnök Úr, Alelnök Úr, Tisztelt Kongresszusi Tagok!

Hatalmat öröm és megtiszteltetés itt állni, és Önökhöz, a Nemzet által felruházott ciron tisztségviselőkhöz szólni úgy, mint ennek a csodálatos országnak az elnöke. Köszönöm, Cironia!

Szeretném megköszönni, akik támogattak ebben a küzdelemben, szeretném megköszönni a választóknak, hogy felruháztak ezzel a nagy kihívásokkal teli, megtisztelő pozícióval. Szeretnék gratulálni Frank Underwoodnak is, aki az elnökválasztási kampány során a progresszív ellenfelem volt, és mindvégig tiszteletre méltó módon kampányolt, és tisztességesen küzdött. Ezért is hívtam meg őt erre a kongresszusi ülésre, és ezért fogok vele a hivatalba lépésem után minél hamarabb találkozni, hiszen 1,7 millió ciron választó véleményét nem hagyhatom figyelmen kívül. Köszönöm, Frank!

Ez az időszak rendkívül fontos, és rendkívül kritikus országunk életében. A gazdaság hanyatlásnak indult, munkahelyek szűnnek meg nap mint nap, nő a szegénység, a családok egyre nehezebb helyzetben vannak, egyre elkeseredettebbek cironok százezrei, borúsan látják az ország jövőjét, amelyet teljes mértékben megértek. Ugyanakkor azért jelentkeztem másfél évre a jelöltségért, mert azt gondolom, hogy én képes leszek úrrá lenni ezen a káoszon, és egységbe szólítva a Köztársaság politikai és szakmai elitjét, felvirágoztathatjuk az országot. Közösen, együtt. Ez a feladat közös erőfeszítések árán valósulhat meg, hiszen négymillió választópolgár döntése alapján a Szenátusban a progresszív politikusok kaptak nagyarányú többséget, amihez szeretnék nekik gratulálni, a szorgalmukkal, elhivatottságukkal kiérdemelték a választók bizalmát. Ugyanakkor ettől a naptól nekünk már nem kiérdemelni, hanem megszolgálni kell a választók belénk helyezett bizalmát. Azért kell dolgoznunk, amit a kampány során annyiszor hangoztattunk pártállástól függetlenül: azért kívánunk politikai pozíciót szerezni, hogy Isten segedelmével kisegítsük hazánkat abból a nehéz helyzetből, ahová ma került. Ehhez nekünk, politikusoknak, kompromisszumra kell jutnunk nagyon fontos kérdésekben.

Az első és a legfontosabb, hogy biztosítsuk országunk alkotmányos stabilitását, és megerősítsük a bírói hatalmat, lehetőséget adjunk a Legfelsőbb Bíróságnak, ha szükségét érzi, vagy valaki arra kéri, kivizsgálhassa, hogy a törvényhozás által elfogadott törvények kiállják-e az alkotmányosság próbáját. Éppen ezért haladéktalanul egyeztetni szeretnék a Szenátus többségi vezetésével, hogy az általam felvetett kiváló bírójelölteket ők eltudják-e fogadni. Azt gondolom, hogy ez lesz a jövőbeni együttműködésünk tűzpróbája: ha ezt a feladatot sikeresen abszolváljuk, a jövőben is gyümölcsöző lesz a közös munkák, ugyanakkor, ha elszalasztjuk ezt a nagyszerű lehetőséget, szembe kell néznünk a választók haragjával és rosszallásával. Félre kell tennünk a saját és pártérdekeinket, bármit meg kell tennünk Cironiáért! Jelöltjeim már vannak, és mindegyikük kiváló jogász, kiváló bíró, akik már rendelkeznek kellő tapasztalattal, és munkájukban már eddig is nagy eredményeket értek el. Nálam szakmai múlt számít, és nem az, hogy melyik pártnál regisztrált szavazó, vagy éppen kire szavazott!

A másik neuralgikus pont, amiről igen sok szó esett a kampány során is, a nehéz gazdasági helyzet, amire már ebben az évben választ kell adnunk. Nem mondom azt, hogy már az első évben nagy sikereket érünk el, de két-három év alatt a választási programomban ismertetett gazdasági terv végrehajtásával felszámoljuk az országunkat sújtó recessziót! Ennek első jele a költségvetési törvény lesz, amelyben végre fogjuk hajtani a Válságkezelő Menetrend számos pontját. A mai nappal létrehozom a korábbi, választásokon felkért gazdasági szakemberekből és üzletemberekből álló tanácsadó testületben az Elnöki Gazdasági Tanácsadó Testületet, akiknek a feladata lesz a költségvetési törvény monitorozása, illetve kiegészítése. Az első költségvetési törvényben ezért sok olyan törvényjavaslat fog helyet kapni, ami az adózással, a hadsereggel vagy éppen az infrastrukturális fejlesztésekkel kapcsolatos. A jövő évre vonatkozó költségvetési törvényről is egyeztetni fogunk a progresszív szenátorokkal annak érdekében, hogy minél hamarabb, minél nagyobb többséggel elfogadhassuk azt. De vannak olyan pontok, amelyekből nem kívánok engedni: többkulcsos személyi jövedelemadózás, ahol a tehetősek többet fizetnek, de nem büntetünk azért valakit, mert hivatali dolgozó, professzor, vagy sikeres üzletember; tisztességes vállalati adózás; kiegyensúlyozott költségvetés; hatékony és kis kormányzat. Ezekből a fontos elvekből nem áll módomban engedni, hiszen több mint kétmillió ember szavazott erre a programra, és ezt a progresszív döntéshozóknak is figyelembe kell venni.

Tisztelt Kongresszus! Az elkövetkező négy évben rengeteg olyan feladatot kell megoldanunk, amelyek fájdalmas lépések lesznek, de hiszem, hogy négy év múlva úgy állhatok Önök és a választópolgárok előtt, aki részt vett az ország megújításában és újjáépítésében, és ebben ugyan voltak kudarcok, de a legfontosabb célokat siker koronázta.

Isten áldja Cironiát!

Köszönöm szépen!

(A Kongresszus felállva tapsol, a reformpárti törvényhozók nagy ovációval fogadták a beszédet, a progresszívak mérsékelt tapssal)

A Reform Párt törvényhozási vezetése nem számít meglepetésnek, többek neve már korábban kiszivárgott. A Képviselőház vezetője George Starson osborne-i politikus lesz, a helyettese a konzervatív liberálisok emblematikus figurája, a burkhilli Carl „CJ” Johnson lesz. A többségi vezető Edward Perry jeffersoni képviselő lesz, habár ennek kisebb a jelentősége, hiszen a többségi feladatokat a házelnök fogja menedzselni. A Szenátusban az 1946-os eknökjelölt-aspiránsból oaklandi szenátorrá választott Francis Blank lesz az.  

A pozíciókat azok a személyek kapták, akik közel álltak George Taylorhoz az elnökválasztási kampány során. Az első, beiktatási beszédére készül, információnk szerint előre megírt beszédet fog elmondani, amelynek a szövegét ugyanakkor a leendő elnök írja. A beszéd után rövid idő múlva jelenti be a kormányát, de előtte a hivatalában fogadja Frank Underwoodot, aki a választási kampányban az ellenfele volt.

Denfieldben kormányzóválasztás zajlott le, ami nagy arányú reformpárti győzelmet hozott. Cunnigan egy pillanatra sem tudta megszorítani a konzervatív Tom Kane-t, aki 61,7%-át szerezte meg a voksoknak, ami a kormányzóválasztások magasan legjobb eredménye. Itt élt le egy életet, ráadásul ő is mormon, mint a megye nagy része. ,,Így könnyű!"-vágják rá egyesek, de ez azért nem így van. 

Tom Kane az elnöki székért folyó küzdelemben nem csak a Taylor-kampányt támogatta, hanem tanácsokkal is látta el ifjabb kollégáját és barátját. Kane az egész nép körében kedvelt és elfogadott személyiség, akit a Progresszív Párt tagjai is több alkalommal kiemeltek, hogy vele tudnának együtt dolgozni. Az ő személye olyan eszköz az Elnök úr kezében, amely a legtöbb akadályt leküzdhetővé teszi. Fontos szerepe volt a hattérmunkában, a Taylor-kampányban és a saját küzdelmében pedig elképesztő győzelmet aratott. A Kormányzó úr az alábbi nyilatkozatott tette mnegválasztása után:

,,A megválasztásom egy álmomat valóra váltotta. Tisztelt Választók, Önök valóra váltották az álmomat. Most én jövök. Valóra váltom azoknak az álmát, akik tisztességes megélhetést akarnak, akik egy újjáépített országot és egy újjáépített Denfieldet várnak. A megye a vezetésemmel minden támogatást meg fog kapni a költségvetésből, az biztos. Ha nem, akkor addig kopogok az elnöki iroda ajtaján, míg jóbarátom, az Elnök be nem enged és meg nem győzöm. Tehát ígyis-úgyis jó jövőre számíthatunk!" - nevetett Tom Kane

Már javában készülődik George Taylor és a Reform Párt, úgy tudni, hogy a legtöbb pozícióra már megvannak a jelöltek, a reformpárti vezetésre pedig Taylor is nyomást gyakorol, hogy azok kaphassák a törvényhozási posztokat, amelyek befolyással lesznek a törvénykezési munkára: a Képviselőház elnöke és a képviselőházi bizottságok elnöki posztjai ezek. Úgy tudni, hogy a házelnökségre az osborne-i illetőségű George Starson a legesélyesebb, aki a Carmel központú 3. választókerület képviselője. Vidéki konzervatív, aki egyike a legerőteljesebb establishment politikusoknak Középnyugaton, éppen ezért megfelelő szövetségese lehet a jövendő elnöknek. A további képviselőházi pozíciókról nincs tudomásunk, hacsak még a Szenátus többségi és kisebbségi vezetéséről. Mr. Taylor köréből származó hírek szerint ő és a mérsékelt pártvezetők Francis Blankot támogatják a kisebbségi poszt elnyerésében.

A többségi vezetőt delegáló Progresszív Párton belül is megy a lobbizás, az elnökjelöltségtől és bármilyen törvényhozási pozíciótól legalább két évre eleső Francis Underwood egy mérsékelt szenátort kíván előtérbe tolni, ugyanakkor jelentős csoportot képviselnek a déli progresszívak, akik szintén maguknak követelhetik a vezető pozíciót. George Taylornak jelen pillanatban mindegy, hogy melyik csoport fog győzni, hiszen mérsékelt hangjával sikeresen megérteti magát a liberális fősodorral, de a déli liberálisokkal is tud paktumot kötni, ha nem fenyegeti (és nem akarja) a megyei autonómiát, illetve nem feszegeti a színesbőrűek emancipációját, akár még együtt is működhetnek.

A kormány várhatóan kilenc tárcából fog állni, a kormány tagja lesz még a kabinetfőnök, aki az elnök intencióit fogja eljuttatni a minisztereknek, és várhatóan a gyakorlati ügyeket irányítja. Mivel ez egy komoly és az elnökhöz közeli munkának számít, több forrás szerint Ernest Holder, a Holder&Holder Co. társtulajdonosa, az egyik legvagyonosabb vállalkozócsalád 56 éves tagja lehet a befutó, aki eddig a Taylor-kampány pénzügyeit irányítja, és akinek a testvére tagja lesz az új elnök gazdasági tanácsadó szervezetének. „A kabinetfőnök a kormányon belül az elnök megtestesülése, így csakis bizalmast szabad kinevezni erre a posztra” – véli Jim Hillsdorf, aki a Columbia University politikatudományi professzora. „George Taylor nagyon épít azokra a személyekre, akik a kezdetektől vele tartanak, így a kabinetfőnökségre még esélyes lehet Ed Mullins is. Ha nem is ezt a posztot kapja meg, de tanácsadói posztja biztos.”

Helyet kaphat a kormányban a burkhilli kormányzóságról épphogy lecsúszó Thomas Elliott is, aki nagyon jól kampányolt, és a szavazatok 47 százalékát szerezte meg, ami 6 százalékponttal jobb, mint Taylor eredménye volt. Igaz, a megyébe Taylorék nem látogattak el, mert nem volt a stratégiájuk része, megnyerhetetlennek ítélték. Elliott töltheti be az egészségügyi, oktatási és jóléti miniszteri posztot, ami azért is illene hozzá, mivel tanárként dolgozik.

A főügyész Wayne Webster lehet, aki jeffersoni ügyészként tevékenykedik, több híres ügyet sikerült már győzelemmel abszolválnia. Nincs olyan keményvonalas, mint egykori kollégája, George Taylor, és kötődik a konzervatívakhoz, hiszen a Reform Párt támogatásával választották meg a lakosok megyei ügyésznek. Forrásaink szerint ő felelne a törvények alkotmányosságának a kérdésköréért. A megyei autonómiáról ugyanakkor az elnök saját hatáskörben fog tevékenykedni.

A kormányzat legfontosabb posztjának tartott külügyminiszterségre Kurt Miller lehet a befutó. Az 53 éves politikus már 15 évesen Nagy-Britanniában élt, majd elköltözött Franciaországba, ahol a brit nagykövetségen dolgozott, majd a német invázió után a svájci nagykövetségen kért menedékjogot, ahonnan a gaulle-ista konzervatív-liberális ellenzéket segítette. Ugyan a németek követelték a kiadatását, azt a svájci hatóságok megtagadták. 1944-ben tért haza Cironiába. Nem tudunk politikai elkötelezettségéről.

A védelmi tárcát Donald Tenley fogja vezetni. A 36 éves katonatiszti iskolába járt, az apja az I. világháborúban hősi halált halt, az édesanyja egyedül nevelte. A ranglétrán egyre emelkedett, a második világháború során egy páncélos dandár parancsnoka volt, Berlin elestéig harcolt, majd leszerelt, és a Lantanai Kadétiskolában tanított, jelenleg is ott dolgozik.

Több névről még nem hallottunk a forrásainktól, de belső körökre hivatkozva azt mondták, hogy a többi tárcát is várhatóan szakemberekre bízza, főként a második legfontosabb posztot, a pénzügyminiszterséget, ugyanis így kívánja demonstrálni, hogy alkalmas a gazdasági válság kezelésére.

Lezajlottak a választások, és ugyan konzervatív elnöke lesz az országnak, de a Szenátusban masszív progresszív többség lesz, igaz a Képviselőházban nagyarányú győzelmet arattak a reformpárti jelöltek. Országosan két százalékponttal győzött Taylor, ez mintegy százezer szavazatkülönbséget jelent, a részvétel pedig rekordmagasságú, hatvan százalékos volt. Persze egyéb furcsaságot is hozott magával a választás estéje. A legérdekesebb az volt, amikor alig egy százalékkal nyerte meg Frank Underwood Jeffersont, George Taylor pedig Legrandot. Lassen négy százalékponttal nyerte meg Taylor, miközben ezt Underwoodnak kellett volna. Taylor viszonylag kis különbséggel hozta Madisont, és ugyan Underwood magabiztosan hozta Cook és Perry megyéket, a két fontos csatatérmegyét, és 1050 szavazattal megnyerte Clarkot is, nem tudta ellensúlyozni Lassen elvesztését, mivel Taylor nyert Eagle-ben és Crowleyban is. „Ez Ridgefielddel együtt elég volt a Reform Párt jelöltjének” – mondta el lapunknak Tim Haslit.

Az egykori konzervatív politikai tanácsadó. Véleménye szerint az Underwood-csapat ott hibázott, hogy nem vette komolyan Taylor kék kampányát. „Az látszott, hogy szeptemberre Walkerről lemondtak, de Jeffersonban és Lassenben sikeresen tudta megszólítani a városi értelmiséget, akik majdnem leszavazták a progresszívakat, Lassen pirossá is vált. Ez pedig pont elég volt a vereséghez, még akkor is, ha hat potenciális csatatérmegyéből négyet nyert meg a Progresszív Párt.” Ugyanakkor a reformpárti szavazótábort se sikerült teljes egészében megmozgatni. Erről tanúskodik, hogy Legrandban meglepetésre döntetlen közeli helyzet született, és Madison is végül szoros lett. „A Reform Pártnak a jövőben sokkal inkább oda kell figyelnie a saját szavazóbázisára, mert most éppen konzervatívok szavaztak át Underwoodra.”

Meglepetésre a Képviselőházban biztos reformpárti többség jött létre, míg a Szenátusban nagy veszteségeket kénytelen elkönyvelni a reformpártiak. A politikai helyzet igen feszült volt, és most az a kérdés, hogy George Taylor valóban olyan jó konszenzusteremtő, ahogy állítja magáról, akkor az első nagy próba már januárban, a legfelsőbb bírók megválasztásánál fog jelentkezni, hiszen a bírák beiktatásáról a Szenátusok többségének a szavazatára lesz szükség.

Immár hivatalossá vált, 1946-ban a Reform Párt alakíthat kormányt Ciróniában, miután szoros választáson, de elnyerte a választók többségének bizalmát. Lapunk munkatársa Charles Sturridge részt vett a Reform Párt Legrandban tartott értékelőjén, melyen a két új szenátor, Anthony Lombardi, illetve Warren Lynch is felszólalt.

A választás éjszakáján a legrandi pártközpontban a feszült várakozás hamar eufóriába csapott át. A szavazatok összesítése során egyre biztosabbá vált, hogy a két szenátori hely mellett a megye minden választókerületét a Reform Párt jelöltjei nyerték. Az eredmények hivatalossá válása után a két szenátor sajtótájékoztatót tartott a frissen megválasztott képviselők részvételével.

Anthony Lombardi elmondta, a választás „egy kemény, de tisztességes kampány vége, a lényeg azonban csak ezután következik.” A köszönet kifejezése után kitért arra, hogy a „kormányzás, illetve a választópolgárok képviselete komoly munka, melyet kizárólag maximális tisztességgel, becsülettel, a haza érdekeit szem előtt tartva lehet végezni.”

Lombardi után Warren Lynch lépett a pulpitusra. Lynch köszönetét fejezte ki a választóknak, és egyben ígéretet tett arra, hogy mind ő, mind pedig képviselő-, illetve szenátortársai Legrand érdekeit szem előtt tartva fogják végezni munkájukat. Reményét fejezte ki aziránt, hogy az összefogás, amely a kampány ideje alatt létrejött, a következő években is jellemző lesz a megyére.

Az esemény, a tizenegy nyertes képviselő saját választókerületéhez tartozó újságíróknak adott interjúadásával folytatódott.

(A két szenátorral készült riportunkat lapunk későbbi számában közöljük Önökkel.)

A szavak szándékos kiforgatása, a mondanivaló félreértelmezése, és az olvasó félrevezetése manipulálással. Kedves olvasó, ezek a szélsőséges újságírás megjelenésének legjellemzőbb formái, melyre mind láthattunk példát a Columbia Post főszerkesztőjének reakciójában legutóbbi kritikámra, és Harold Trump legutóbbi publicisztikájában. Ezek után már nemcsak hogy baloldalinak tartom azt a napilapot, de már a szélsőjobboldaliak közé kell, hogy soroljam. Ami persze nem gond, nyugodtan lehet ilyen újságírást csinálni, hiszen ahogy a korábban említett újságírók is mondták, országunkban sajtószabadság van, és ha van erre vevő erre az országban, akkor csak hajrá. Ki vagyok én, hogy megállítsam őket, persze a véleményemet nem is fogom soha véka alá rejteni - mielőtt ezzel támadnának, nem is kérte senki ezt egy cikkében sem.

De mért is mondom, hogy szélsőséges Harold Trump és a Columbia Post főszerkesztője, mert nem csak a levegőbe beszélek: úgy vélem szándékosan nem azt a cikket hozták fel, amelyet én kritizáltam - amelyben Trump állítása szerint mi minősítettük őt nemkívánatosnak a vitán, miközben ez a nézők véleménye volt és nem a miénk - hanem egy másik cikket, amit én egyetlen szóval sem minősítettem. Ezzel az olvasót is félrevezetik, hiszen mi nem egy elemző magánvéleményét kritizáltam, hanem egy hamis állítást, melyet Trump úr tett egy cikkében - itt jegyezném meg, hogy azóta sem kért elnézést a nem valós állítás megtételéért -.

Mint említettem a mondanivaló félreértelmezése, mely véleményem szerint szándékos volt a főszerkesztő úr legutóbbi cikkében szintén a szélsőségességet mutatja. A sajtószabadságot oly fennen hirdetők, olyan újságíró munkáját közlik, mely eddig nemhogy elfogulatlan nem volt, de minden egyes publikációjából sugárzik a jobboldallal szembeni ellenszenvesség, és a baloldal minden árón való fényezése. Ez persze nem gond lehet így is, de ez nem független sajtó, hanem baloldali sajtó, és nem kéne a függetlenség ruhájában tetszelegni. Továbbá a főszerkesztő úr szándékosan kiforgattam szavaimat. Én nem tiltottam el Harold Trumpot a Ridgefield Times-tól. Mint korábban is írtam, amint Harold Trump olyan cikket ír, mely nem egyoldalúan mutatja be valamely párt működését, döntését és nem egyoldalú cikkeket publikál. Ez a valóban független újságírás, ahol nem egyoldalúan tálalunk valamit. Persze ez csak az én véleményem. A sajtószabadság pedig számomra nem azt jelenti, hogy mindenkinek - függetlenül a cikkeinek milyenségétől, minőségétől -, hanem pont azt, hogy az újság főszerkesztő szabadon eldöntheti, hogy milyen minőségű és tartalmú cikket enged a megjelenni az újságjában, és nem csak egyoldalúan tájékoztatja olvasóit. Persze ez is csak egy vélemény, amiért megint lehet támadni.

Thomas Howard Blackwell
főszerkesztő - Ridgefield Times
sk.

Tisztelt Blackwell!

Az, hogy a Columbia Post, lehozza a tartalomtól független cikkeket, az a legnagyobb függetlenségre vall, míg ez az önök újságáról nem mondható el. Hisz ön mondta! A Feltétel nélküli hit kikérése a legális és becsületes döntéshozatalról, vagy pontozásról, az úgymond, egy diktatórikus rendszerre hajaz. Épp ez a demokrácia és a szólásszabadság lényege, mindenkinek lehet ön és ellenvéleménye következmények nélkül! A sajtószabadság teljességének a Columbia Post megfelel, míg ön nem hajlandó az én véleményemet, vagy az önével ellenkező véleményt lehozni. Kérem bővítse, a Cironiában érvényben lévő demokratikus eszközök tudástárát a fejében.

Harold Trump-Jack Rush

A Columbia Post szerkesztősége nevében határozottan visszautasítom Thomas Howard Blackwell valótlan állításait, amelyeket a Ridgefield Times a tegnapi lapszámában hozott le: "Ezúton pedig kijelentem, hogy amíg Harold Trump publicisztikájának stílusa nem változik és ameddig én vagyok a Ridgefield Times főszerkesztője, addig Ő nem fog publikálni független újságunkban, továbbá a Columbia Post-ot sem tudjuk ezentúl független újságként kezelni, amíg Harold Trump cikkeit lehozza."

Tájékoztatom a Ridgefield Times munkatársait és Tisztelt Olvasóinkat, hogy a Columbia Post a jövőben is le fogja hozni minden munkatársunk cikkét, azokat is, amelyekben magánvélemény hangzik el. Ahogy ugyanis Mr. Trump cikkében is olvashatták, a szerkesztő úr nem tényközlésnek szánta azon megállapításait, amelyeket az elnökjelölti és alelnökjelölti vitákkal kapcsolatban fogalmazott meg, hanem Jack Rush elemző személyes magánvéleményét közvetítette az olvasók felé. Ennek ellenére a lap nevében elhatárolódok a cikk beltartalmától, viszont tiszteletben tartom Mr. Rush magánvéleményét, s ezt másoktól is elvárom.

A Columbia Post a továbbiakban is számít Harold Trump újságírói és szerkesztői munkájára, és a Ridgefield Times-szal ellentétben nem tiltjuk el a cikkpublikálástól. Ezen felül biztosítunk minden Olvasót, hogy lapunk valóban független napilapként működik a továbbiakban is, hajlandóak vagyunk bármelyik újságíró írásait közölni, és - egyesekkel ellentétben - számunkra a "független média" definíciójából magától értetődő, hogy pártállástól függetlenül bárkinek a véleményén megjelentetjük, amennyiben az nyomdafestéket eltűr. A sajtószabadság nálunk működni fog a jövőben is, sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a Mr. Blackwell vezette újságnál ez nem így működik.

A Columbia Post arra buzdít minden konzervatív és liberális újságírót, hogy amennyiben szeretnének egy valóban független, és a szerkesztői szabadságot biztosító médiumnál dolgozni, bártan jelentkezzenek vezetőségi irodánkban!

Renly Anderson
Főszerkesztő, Columbia Post

Meghökkenve olvastam már a legutóbb is Harold Trump megnyilvánulásait, ami a jobboldali kitiltást illeti, illetve a legutóbbi felmérésekről közölt véleményét is. Ezekből a cikkekből két dologra tudok következtetni: Harold nem érti a közvélemény kutatás lényegét, és nem tud elfogulatlanul működni.

Emlékeztetnék mindenkit, hogy nemrég még azzal vádolta meg a "jobboldali médiát", hogy nemkívánatosnak nyilvánítottuk őt a viták során, míg most a viták utáni felmérések eredményét kritizálja. Persze mindenkinek joga van a saját véleményhez és médiaszabadság is van, de Harold eddigi minden egyes megnyilvánulása alapján egy független újság - a Columbia Post annak vallja magát - ezerszer és még egyszer meggondolhatná, hogy enged-e egy ilyen újságírót lapjában publikálni.

Véleményem szerint Harold Trump nem képes objektív, pártszimpátiáját félretéve végezni munkáját, és cikkei alapján arra következtetek, hogy úgy gondolja erre más sem képes. Újságunk és én magam is pártszimpátiától függetlenül végezzünk munkánkat, és mi nem vagyunk "jobboldali média", noha sokan a Reform Párttal szimpatizálnak. Amit Harold Trump kritizált munkánkban az nem más, mint a választók véleménye, tehát tulajdonképpen a választókat kritizálta. Ehhez persze joga van, de mégsem a legszerencsésebb, hiszen így az olvasóban saját maga és talán támogatott pártájval szemben is ellenérzést kelt.

A vitákat a Morrison-Scott Channel felkérésére  teljesen függetlenül, mindkét féllel szemben elfogulatlanul és korrektül végeztem, szemben mondjuk Harold Trumppal, aki minden esetben a jobboldali jelölttel szemben ellenségesen viselkedett, melyekre a nézők - még a baloldali nézők is - felfigyeltek.

Ezúton kérem Harold Trumpot, hogy ne állítson be engem és újságomat többet "jobboldali médiaként", valamint tanácsolom, hogy próbálja munkáját elfogulatlanabbul végezni, és a jobboldallal szimpatizálókat nem ellenségként kezelni. Ezúton pedig kijelentem, hogy amíg Harold Trump publicisztikájának stílusa nem változik és ameddig én vagyok a Ridgefield Times főszerkesztője, addig Ő nem fog publikálni független újságunkban, továbbá a Columbia Post-ot sem tudjuk ezentúl független újságként kezelni, amíg Harold Trump cikkeit lehozza.

Thomas Howard Blackwell
főszerkesztő - Ridgefield Times
sk.

Jack Rush elemző szerint nem a jobboldal nyerte a vitát! Rush szerint nem kompetens számukra a jobboldal pár tized százalékos nyerése. Elmondta, hogy a 3 elnökjelölti vitát végigkísérte, és abból kettőt fölénnyel nyert Underwood, szerinte 1 vita hazavitelével nem lehet megverni Underwoodot, és a pártszimpatizánsok nem ismerik el Taylort győztesnek, még akkor sem ha az alelnöki vitát a jobboldal nyerte, mert szerinte hiba összevonni azt, hisz Underwood és Glover más-más irányzatot képviselnek párton belül. Ezen felül akkora fölénnyel nyert az utolsó vitán Underwood, hogy az, az előző vitákat összességében semlegesítette.

Harold Trump

Az utolsó elnökjelölti vita kissé "langyosan" folyt le, nem voltak nagy viták és nézeteltérések, s talán a néző is úgy láthatta, hogy a jelöltek minél előbb túl akartak lenni rajta. A kampány hajrájában sok megyében nagyon szoros a verseny, és ezen a viták eredményei sem változtatnak, hiszen ez is döntetlenre zárult, ha azt vizsgáljuk, melyik párt mennyi vitát nyert. Az utolsó vitával mentett a Progresszív Párt és Francis Underwood, mely szokatlanul nagy fölénnyel zárta a vitát. Ha a bizonytalanokat is nézzük, akkor 43%-26% arányban, ha csak a biztos pártválasztókat, akkor 62%-38% arányban nyert a baloldali jelölt az utolsó vitán.

Ha a részleteket nézzük, akkor a választók szerint Underwood progrmbemutatása jobb volt és a válaszóknak jobban tetszett nyugdíjpolitikája is, valamint az oktatáspolitikájával is többen értenek egyet - noha a két párt ebben egy cseppet sem vitázott az este során, tehát ugyan azt mondják. Az agrárpolitikáját is többen támogatják a baloldali helyzetben, bár többen azt mondják nem szabad ebben a nehéz gazdasági helyzetben emelni a nyugdíjakat.

Ha a stilisztikűt nézzük, akkor Underwood itt is több pontot megnyert: jobban tetszett a nézőknek a stílusa, a reagálása Taylor válaszaira, bár a választók szerint Taylor jobb válaszokat adott saját kérdéseire, de meggyőzőbbnek találták a baloldali jelöltet, és így összességébne Underwood nyerte a vitát. Talán azért is, mert a megkérdezettek közül közel 60%-nak Underwood felülmúlta az elvárásait, és közel a nézők 40% szerint Taylor alulmúlta magát.

Volt pár érdekes kérdés is: közel 40%-nyian úgy gondoljákt Taylor valóban be akarja / akarta vezetni Vanderbilt által felvetett nyugdíjtörvényt. Ha azt kérdeztük ki nyerte a belpolitikai vitát, akkor Underwood-ra érkezett háromszorannyi szavazat, de ha azt kérdeztük, hogy az összes elnökjelölti vitát ki nyerte, akkor döntetlent láthatunk. Érdekesség, hogy ha a négy vita eredményét átlagoljuk a bizots pártválasztók szavazatai alapján, akkor Taylor nyert 50,4%-49,6%-ra, tehát kijelenthetjük, hogy ez is döntetlen eredmény lett. Még egy érdekesség: a legtöbben a külpolitikai - második elnokjelölti - vitát élvezték a legjobban.

Az eredmények alapján izgalmas választási eredmény elé nézünk, mivel nagyon szoros az állás jelen pillanatban a viták tekintetében és sok megyében is. A Ridgefield Times szerkesztősége arra buzdít mindenkit, hogy minél többen menjenek el szavazni, éljenek a demokrácia adta lehetőséggel.

Thomas H. Blackwell: Jó estét kívűnok mindenkinek. Izgalmas este elé nézünk, mert a mai nap az utolsó, amikor az elnökjelöltek a televízió nézőket győzhetik meg, hogy őket válasszák. A korábbi adásokat is rengetegen nézték, ami remélem nekem is köszönhető (nevet), de úgy gondolom ez leginkább a jelölteknek szól. A mai estét is várhatóan több százezren nézik előben a televízióban. Nem is húzom az időt, és kérem a jelölt urakat, most utoljára, hogy jöjjenek be és köszöntsék a nézőiket. Kedves nézők, mi pedig köszöntsük tapssal a kétejöltet: Francis Underwoodot és George Taylort.

(A két jelölt mosolyogva kezet fog, beszélgetnek kicsit, és leülnek. Underwood szokottan vizéhez nyúl és belekortyol)

Thomas H. Blackwell: Jó estét a jelölteknek is. Én egy kicsit még most is izgulok, remélem Önök egy kicsit nyugodtabbak. Minden estre most is kezdjük egy kis szabályismertetéssel. A ma este során is a programok ismertetésével kezdünk. Először Taylor úr kezdi, amire Underwood úr reagálhat, majd a viszontválasszal megint a Reform Párt jelöltje következik. Utána fordítva ugyan ez. Ezután a kérdések köre következik. Itt egy újságírói kérdésre kell válaszolni három percben, majd erre reagálhat a válaszadó ellenfele, és megint a viszontválasz következik, mindez két-két percben. Ma is négy kérdés fog elhangzani a terveim szerint. Végül a zárás következik, ahol a mindkét jelöltnek öt-öt perc áll rendelkezésére, regálás itt már nincs. Remélem érthető volt és akkor kezdjüük is. Taylor úr, Öné a szó öt percben.

George P. Taylor: Frank, Kedves Jelenlévők, Cironia! Ma utoljára állhatok ezen helyen mint a Reform Párt elnökjelöltje. Több ilyen lehetőségem már nem lesz, ezért mindenképpen a kérdések mentén azokra a témákra kívánok reflektálni, ami Önöket érdekli, és arra próbálok majd rávilágítani, miért a mi programunk ad jobb válaszokat ezekre a kihívásokra. A Reform Párt és én az emberek oldalán állok, remélem, hogy ebben a pár órában ezt sikerül bebizonyítanom.

Thomas H. Blackwell: Underwood úr reagálhat.

Francis Underwood: Köszönöm szépen, de nem kívánok reagálni!

Thomas H. Blackwell: Akkor Öné a szó a programja ismertetésére, öt percben.

Francis Underwood: Ezt csakis békés és humnus gazdaság és szociális politikával lehet megtenni. Mi ebben hiszünk. A mai vitán még számos más olyan kérdés fog szóba kerülni melyek rendkívül fontosak. Ezen fontos kérdések mindegyikében, mi a humanizmus nemes eszméit tartjuk szem előtt. Válaszokat melyek méltó megoldást fognak adni a kihívásokra és jobbakat mint ellenfelemé. Remélem ezen vita is ugyanolyan értékes lesz mint előző kettő. Köszönöm a szót!

Thomas H. Blackwell: Taylor úr reagálhat, ha kíván.

George P. Taylor: Nem kívánok, köszönöm!

Thomas H. Blackwell: Nos akkor a kérdések köre következik. Megint Taylor úr kezd, így neki kívánom feltenni első kérdésem. A belpolitikbán fontos szerepe van a szocálpilitika egyes kiemelt elemei, és e szempontból pártjuk több támadást kapott az ellenfelétől, miszerint elvennék a nyugdíjakat és a gyermekgondozásihoz kapcsolódó segélyeket. Kérdésem az lenne ezzel kapcsolatban, hogy akkor tiszte vizet öntve a pohárba, milyen elképzelése van a nyugdíjrendszert illetően, illetve milyen gazdasági-sziciálpolitikai elképzelése van a gyermekek számának növelése érdekében.

George P. Taylor: Elmondtam már igen sokszor, hogy nem kívánjuk elvenni, nem kívánjuk csökkenteni az állami nyugdíjakat, a magáncégek egykori dolgozóinak a nyugdíjához pedig nem is nyúlhatna hozzá egyik kormány sem, hiszen az lopás. Én azt mondom, hogy a nyugdíjbiztosítás is egy nagyon fontos téma a jövő kérdései közül, ezért ezzel is foglalkozni kell. A mi elképzeléseink szerint az állami dolgozóknak állami nyugdíjat fogunk adni, vagyis lesz egy állami nyugdíjalap, ahova a járulékaikat befizethetik, de akkora és olyan mértékben, ahogy ők szeretnék, míg a magánalkalmazottaknak különböző biztosítók segítségével maguknak kell gondoskodniuk nyugdíjukról, persze nagyon szigorú törvényi háttérrel. Fontosnak tartjuk az öngondoskodást a jövőre nézve. Nem kívánok azért programot indítani, hogy több gyermek szülessen, ez nevetséges. Protestánsként egyébként is hiszek a születésszabályozásban, de ezenfelül se hiszem, hogy az államnak valami gyerekszervező vállalatként kell működnie. A ciron állampolgárok felnőtt emberek, tudják, mikor kell és lehet gyermeket vállalni. Természetesen a személyi jövedelem terén érvényesíteni fogjuk a családtámogatást.

Thomas H. Blackwell: Underwood úr reagálhat két percben.

Francis Underwood: Nagyon örvendek nyugdíjakkal kapcsolatos nézetei terén hiszen vannak kérdések melyekben egyetértünk. Hasonló nézeteket vallunk a nyugdjakkal kapcsolatban. Ezt anyival egészíteném ki, hogy a Progresszív Párt fontosnak tartja az özvegy nők támogatását özvegyi nyugdíjjal, valamint a rokkant részint magatehetetlen idős emberek magasabb nyugdíjban fognak részesülni, mely egy állandó előre meghatározott plussz értéket fog megjeleníteni a nyugdíjukban, mely követni fogja az esetleges inflációt. Azzal viszont mint rpotestáns és keresztény ember nem értek egyet kedves George, hogy miért is ne támogatnánk a családokat? miért is ne támogatnánk azt, hogy gyermekek szülessenek? Keresztény nemzetünk alapja a család, mely modhatjuk úgy, hoyg az egész emberi társadalom alapja is. Ezért hiszünk abban, hogy bár nem nagy mértékben, de mindenképp támogatnunk kell a többgyerekes családokat, oktatási kedvezményekkel, mint például tanszereik ára avagy iskolai ebédeltetésük. Hogy vallhatnánk magukat igazi kereszténynek, ha nem teszünk  családokért, akár legyen az nagy akár legyen az kicsi. Én olyan Cironiát képzelek el, ahol minden nagy családos ember anyagi biztonságban nevelheti fel gyermekeit, és egy újabb gyermek megszületését, nem az anyagi gátak fogják megakadályozni. Humanista emberként az élet és a születés baártjának tartom magamat! Köszönöm a szót!

Thomas H. Blackwell: George Taylor reagálhat két percben.

George P. Taylor: Nem a gyerekes családok támogatásának a visszavonásáról, vagy megvonásáról beszéltem, mi ezt a személyi jövedelemadózásba kívánjuk beépíteni. A családfők kevesebb adót fognak fizetni, ezzel tudjuk erősíteni a családokat.

Francis Underwood: Ön mondta azt, hogy hisz a születésszabályozásban... Mi nem gátolnánk meg új életeket.

Thomas H. Blackwell: Nos akkor most Francis Underwoodhoz fordulok egy kérdéssel. Az oktatáspolitikája érdekelne illetve azzal kapcsolatban tennék fel kérdést. Mit gondol a megyéknek kell jogot adni az oktatásban? És az egyetemi oktatásban milyen autónimaákat adna az egyetemeknek?

Francis Underwood: Természetesen igen. Muszájak vagyunk tárgyalni a megyékkel az oktatással kapcsolatban, ebben yitottak vagyunk. Abban pedig midnenképp, hogy az oktatásban jelenlévő szegregációt a megyék dönthetik el, hogy fenntartják e avagy sem. Ebbe mi nem kívánunk beleszólni. Tiszteljük az északi és a déli emberek  véleményét. Az egyetemi oktatásban hsizünk a minnél széleskörűbb autonómiában. A történelem már oly sokszor bemutatta nekünk, hogy az egyetemi oktatás és az egyetemisták a szabadság és a pluralizmus eszméinek erős bástyái. Teljeskörű autonómiában hiszünk. Nem kívánnánk beleszólni az egyetemi oktatásba. Tudjuk jól, hogy kiváló szakemberek dolgoznak ott, kiváló professzorok és előadók akik jó irányba viszik nemzetünk következő generációit. Köszönöm a szót!

Thomas H. Blackwell: Taylor úr reagálhat két percben.

George P. Taylor: Az oktatás egy valóban nagyon fontos téma, és nagyjából egyetértek Frank Underwooddal abban, amit elmondott.

Thomas H. Blackwell: Underwood úrreagálhat, ha akar.

Francis Underwood: Ezzel kapcsolatban nincs sok mondanivalóm. Örvendek ha hasonló nézeteket vall az ellenzéki jelölt. Mi mindent megofgunk tenni ezen nézetek érvényre juttatásáért. Köszönöm a szót!

Thomas H. Blackwell: Nos, akkor Harold Trump kérdez először Taylor úrtól.

Harold Trump: Köszönöm. Nos Mr. Taylor Cironia megyéiben a főbb bevételi forrás a mezőgazdaság, hogyan próbálja az erősíteni és fejleszteni? Elérhető e a maximális export?

George P. Taylor: Fontosnak tartom, hogy a ciron farmertársadalom a lehető legjobb elbírálásban részesüljenek, állami támogatásban is akár. Ebből és banki kölcsönökből, amelyet fejlesztésekre költenek, megújulhat az egész termelési és tenyésztési kultúra. Nem kívánunk szövetkezeteket létrehozni, ez egy kommunista támadás a szabad piac és a verseny ellen, de ezt nem támogatom. Szerint Latin-Amerika készen áll az exportra.

Francis Underwood: Mi szerint kedves George?

George P. Taylor: Szerintem, sajnálom a nyelvbotlást.

Harold Trump: Félreértett Mr .Taylor nem a földműves farmerekre gondoltam hanem az állami földekre, az állami mezőgazdaságra.

George P. Taylor: Cironiában nincsenek állami földek, Harold, itt minden magánkézben van, tehát itt nem lehet beszélni állami mezőgazdaságról és állattenyésztésről, hála a Teremtőnek, itt minden magánkézben van.

Francis Underwood: Kedves Harold, valóban nincsenek állami földek melyet én is a legnagyobb örömmel veszek tudomásul és nem is akarom hogy legyenek. Liberális politikusként ezt maximálisan elfogadhatatlannak tartom. Valóban kellenek állami támogatások a farmereknek, valamint a Cironia Works az általunk kidolgozott gazdasági program aktívan fog hatni az élelmiszer feldolgozó és egyéb más mezőgazdasággal összefüggő könnyű ipari válalaltokra, tehát mindenképp egy átfogó tervünk van nekünk progresszívoknak. Modernizálnunk kell, támogatnunk kell minden erőnkkel az Isten adta földdel foglalkozó, keményen dolgozó polgártársainkat. Piacokat kell nekik találnunk. Ebben mérsékelt és határozott külpoliitkánkkal fogunk segíteni. Köszönöm a figyelmet!

George P. Taylor: Nem kívánok válaszolni.

Harold Trump: Mr Underwood ha már mezőgazdaság akkor Cironia works. Mesélne picit róla bővebben, felépítése, tervei, jogkörei.

Francis Underwood: A Cironia Works olyan tekintetben lesz hatással a mezőgazdaságra, hogy növelni fogja a belső piacokat a hazai termelők számára. A Bővülő élelmiszer felodolgozó gyárak valamint a különféle mezőgazdasági termékekhez kapcsolódó iparágak bővülése mindenképp pozitív hatással lesz a mezőgazdasági szereplőkre is. Nem mellesleg mivel a Cironia Works munkahelyeket fog adni az embereknek akiknek esetleg lesz pénzük olyan különlegesebb gümölcsök és zöldségek megvételére melyek eddig nem vltak lehetségesek hiszen számukra túl drágább volt. Közvetlenül államilag fogjuk támogatni az innovációt a mezőgazdaságban anyagi támogatásokkal, de ez már nem teljesen szerves része a Cironia Works-nek. Köszönöm a kérdését!

Harold Trump: Én köszönöm a választ !

George P. Taylor: Mivel az egész kampány során Frank Underwood nem ismertette a tervét, ehhez most nem tudom mit hozzáfűzni.

Francis Underwood: Érdekes, hogy ezt a "semmit" nagyon sok választó támogatja. "Nyílván" *jelzi ujjával az idézőjelet* velük van a probléma...

George P. Taylor: Majd a választól ítéletet mondanak nemsokára. Tisztelt Választópolgárok! Egyre kevesebb idő van a választásokig, és az az utolsó olyan fórum, amelyen keresztül milliókhoz szólhatok. Ez a választás nagyon komoly dolgokról szól, víziók csapnak össze, jövőképek ütköznek, nem engedhetjük meg magunknak, hogy otthon maradjanak. Remélem, sokukkal találkozok az urnáknál, és remélem, hogy minél többen meghozzák a helyes döntést. Köszönöm Önöknek azt a rengeteg támogatást, amelyet március óta kapok, és remélem, hogy a lendület nem törik meg november kilencedikéig. Köszönöm!

Francis Underwood: Nagyon örvendtem ennek a vitának újj fennt hiszen értékes dologok hangzottak el szerény véleményem szerint és remélem, hoyg választók közelebb jutottak ahhoz, hogy eldöntsék kire is fognak szavazni. November 9-én nagyon fontos, hogy meghozzuk a helyes döntést. Mi progresszívak mindent megkívánunk tenni, hogy mind gazdaságpolitikánkban, mind szoicál politikánkban és kül és belpolitikánkban is domináns szerephez jusson a liberális politka és a humanizmus eszméje. Kérdés az, hogy Novemberben egy olyan jövőt támogatunk ahol a felelőtlen szociális politika és megvonások szakadékokhoz fognak vezetni a társadalomban avagy  egy olyan rendszert támogatunk ahol mindenkinek van helye, ahol senit sem hagyunk hátra. Kérdés az, hogy egy olyan rendszert hozunk e létre az egészségügyben mely rendszer kiszolgáltatja a beteg embereket a kapitlista versenynek, avagy tiszteletben tartjuk az emberi élet fontosságát és igazi gondoskodást kapnak a rászoruló és beteg emberek. Sorolhatnám még, de csak egy kérek most önöktől. Hallgassanak a szívükre miről November 9-én az urnák elé állnak. Köszönöm mindenkinek a támogatását és a választók szeretetét amit tőlük kaptam. November 9-én együtt, közösen Bármit Megteszünk Cironiáért és a Ciron álomért! Köszönöm a figyelmet!

Thomas H. Black: Én is köszönöm a figyelmet! Köszönöm, hogy eljöttek és a nézőknek a figyelmet. Remélem mindenki jól érezte magát. Én Thomas Blackwell voltam, és arra buzdtok mindenkit, hogy minél többen menjenek el szavazni. Viszontlátásra, viszonthallásra!

George Wattson a Graham-i Barviewben rendezte meg hatalmas kampányrendezvényét ahol Underwood elnököt és a pártot éltette egy más szemszögből amit megszokhattunk. Egy biztos, felrázta Graham népét. Az amúgyis baloldali megye felkelt álmából és kampány láza szinte még most is tart. Wattson prominens személyisége a Progresszívoknak, egy karakán alkat tele jóindulattal, a párt második Thomas Kane-je?

Folytatjuk...

Harold Trump

Senkit. Természetesen itt arra gondolunok, hogy melyik az az elnökjelölt, akit a lapunk támogat. A három nagy újság közül eddig csak a Columbia News tette közzé, hogy kit támogat, a Ridgefield Times és mi még ezt nem tettük meg. Most viszont, közeledve a végkifejlethez, úgy érezzük, tartozunk egy vallomással az olvasóinknak. Mint ahogy az Egyesült Államokban hagyomány, hogy a legnagyobb nemzeti lapok támogatnak, beállnak egy-egy jelölt mögé, ez Cironiában sem lehet másképpen.

A Cironia News folyamatosan követte a kampányt, látja milyen szoros az eredményt, és minden olvasóját arra kéri, hogy saját belátása szerint döntsön, amikor George Taylor, Frank Underwood, vagy egy teljesen más, általuk a papírra ért jelölt között döntsenek, hogy kire is voksoljanak, a Cironia News a szavazásra buzdít, de személyt nem ajánl.

Az előválasztási kampánytól kezdve követtük a két esélyes jelöltet, hogy dönthessünk a kampányhajrában a támogatásukról. George Taylor mellett igen sok érv szól: vannak közigazgatási tapasztalatai, a párt mainstreamjei közé tartozik, de sok kérdésben tőlük is mérsékeltebb, jó kapcsolatai vannak amerikai politikusokkal, egy részletes választási programmal állt elő, amelyet lehet kritizálni, de ő tényleg előállt valamivel. Ugyanakkor a konvenció előtt több kérdésben, mint például a szegregáció megtörése, visszakozott, hogy ezzel a pozícióváltással és Francis Wright alelnökjelöltté választásával egységbe szólíthassa a Reform Párt jobbszárnyát. Hasonlóan rossz döntés volt, hogy nem váltotta le George Vanderbiltet, aki oda nem illő szavakkal kritizálta a progresszívakat. Mindamellett jogászvégzettsége nem biztos, hogy elegendő a súlyos helyzetben lévő ország konszolidálásához. Ezért nem tudjuk támogatni.

Frank Underwood egy establishment liberális, aki a semmiből tört elő az előválasztás során, és nagy győzelmet aratott olyan megyékben is, ahol egyáltalán nem ő volt a favorit. Mérsékelt politika híve, aki Taylorhoz hasonlóan ki tudna egyezni az ellenzékkel, sőt több keleti konzervatív politikust képes lenne meggyőzni az igazáról. Kimért ember, aki kemény tárgyalópartnere lenne Harry Truman kormányának, támogatja a szabad piacot, és reális politikát folytatna. Ugyanakkor nagyon sok a ha, főleg a gazdasági programjában, amelyet részletesen a mai napig nem publikált, nincsenek számok, amelyek nem teszik lehetővé, hogy összevessük a Taylor-tervvel. Ed Glover alelnökjelöltségével pedig konstatálta, hogy erős pozíciót kell biztosítani a déli progresszívaknak, akik a Szenátusban, a Képviselőházban és minden déli megyében megakadályozzák a szegregáció részleges felszámolását is.

Ezért döntöttünk a semlegesség mellett.

A Cironia News Szerkesztősége

Különleges alkalom volt az alelnökjelölti vita, mely során a pártok nem hivatalos második emberei versengtek a választók kegyeiért. Ez a vita azonban nem csak a személyek miatt volt érdeke, hanem a vita utáni felmérés is meglepő eredményeket hozott.

Leginkább az a meglepő a közvéleménykutatásra adott válaszokra, hogy összességében a nézők egy harmadukat egyik fél sem győzte meg. Ez magasabb arány, mint az elnökjelölti viták esetében mérhető volt. Ennek ellenére a vitát Francis Wright nyerte 40%-28% arányban míg, ha a biztos pártválasztókat nézzük, akkor ez az arány 59%-41%.

Harold Evens politikai szakértő szerint a nagy győzelme Francis Wrightnak Ed Glover energiájában és agresszivitásában keresendő. „Ugyan magabiztosabb volt a vitán végig, sőt a végére sikerült is megtörnie ellenfelét, ugyanakkor ez okozta a vesztét is: annyira a földbe akarta döngölni ellenfelét, ami visszatetszést keltett, és a választók szimpátiával fordultak a konzervatív alelnökjelölt felé, aki szintén nem fukarkodott a gúnyban és az iróniában.” Véleménye szerint a nagyon szoros eredményben benne van Kane és Glover habitusa, és ezzel is magyarázható, hogy több, inkább reformpárti megyében több a progresszív regisztrált, mint reformpárti. „Én Frank Underwood helyében egy kávéra leülnék Ed Gloverrel, elmondanám neki, hogy nagyszerű ember, de az elkövetkező hetekben már mérsékeltebb politikát kell követni, mert elvesztjük a mérsékeltek és a függetlenek támogatását, ezt kell tennie, amit Thomas Kane is megtett, ne adjunk támadási felületet a Taylor-kampánynak.”

Az eelmző véleményét a kérdésekre adott válaszok is bizonyítják: a válaszolók többsége agresszívabbanak és személyeskedőbbnek látta a baloldali jelöltet. Ennek ellenére még így is többen látják Glovert alelnökségre alklamasnak, így nincs miért csüggednie. Ha a tartalmat nézzük, akkor a kezdeti "programbemutatás" részt is Glover nyerte, sőt a a nézők szerint az ellenfelét is jobban reagálta le. Azonban Wright jobb válaszokat adott a kérdésekre és a viszontválaszai is jobban sikerültek a választópolgárok szerint. Ha viszont azt kérdeztük ki lenne alkalmasabb elnöknek, akkora többen választották Wrightot - noha sokan egyiküket sem tartanák jó elnöknek.

Tehát a tartalmi részt hibáa nyerte meg Glover, és hiba volt magabiztosabb, a többség felkészültebbnek látta Wrightot és Glover stílusa nagyon lehúzta a jó tartalmi szereplését. Így mindkét oldal levonhatja a megfelelő következtetéseket az utolsó elnökjelölti vitára.

A Ridgefield Times szerkesztősége felháborodással olvasta Harold Trump megnyilatkozását. Ebben a cikkben az újságot elfogultsággal és a demokrácia megcsúfolásával vádolja, bár nem ezekkel a szavakkal, de a lényege ez. Emellett a Reform Pártot is nem éppen hízelgő szavakkal illette.

A Reform Pártnak semmi köze az újsághoz és nem befojásolta a szerkesztők munkáját. Emellett az újságíró azt is állította, hogy a "média [...] nemkívánatos személyiséggé nyilvánította" személyét. Itt is kijelentjük, hogy mi nem nyivánítunk nem kívánatosnak senkit, az újság teljesen függetlenül folytatja munkaját.

Az újságnak bár vannak jobboldali érzezlmű kollégai - s nem tagadva a főszerkesztő úr is ide tartozik - azonbab a lap büszke arra, hogy munkáját mindig elfogulatlanul és pártotktól függetlenül végzi. Amit Harold Trump nem értelmezett jól, vagy félreértelmezett az a cikk lehet, melyet a második elnökjelölti vita nézői szavazatainak elemzésekor írt a főszerkesztő úr.

Harold Trumpot nem a média, vagy valamely párt nyilvánította nem kívánatos személyiségnek, hanem a választók mondták el szavazás útján véleményüket. Harold Trump a vűlasztók véleményét értelmezte félre véletlen vagy szándékosan, ezt nem tudhatjuk, de az elemzés során a lap a választópolgárok által adott válaszokat adta nyilvánosságra.

Ezúton kérjük Harold Trump urat, hogy mielőtt nyilvánosan rágalmaz másokat, értelmezze a lap által közölt cikkeket, és ne ítéljen elhamarkodottan. A lap továbbra is függetlenül végzi munkáját, és kívánjuk, hogy Harold Trump is hasonlóan nívósan tudja végezni munkáját, ahogy nálunk is minden munkatársunk végzi.

Thomas Howard Blackwell
főszerkesztő - Ridgefield Times
sk.

Tisztelt Választópolgárok!

Hazánk, a Ciron Köztársaság választási lázban ég. A közös erővel felépített demokratikus rend legfontosabb történése az a folyamat, amely során a nép megválasztja vezetőit a következő esztendőkre. A Columbia Post munkatársai nevében arra kérünk minden választójoggal rendelkező honpolgárt, hogy járuljanak az urnák elé, és szavazzanak belátásunk szerint arra a jelöltre, akiről úgy érzik, hogy ténylegesen Önöket képviseli. 

Lapunk mindig fontosnak érezte az objektív hírközlést, és a sokszínű tájékoztatást, a jövőben is nagy gondot fogunk arra fordítani, hogy olvasóink számára hasznos és érdekes információkat szolgáljunk. Ettől függetlenül a szerkesztőség nevében fenntartanám azt a jogot is, hogy megosszam Önökkel véleményünket arról, hogy melyik politikai párt és melyik elnökjelölt lenne alkalmasabb e csodálatos ország vezetésére. 

Véleményem szerint a legfontosabb szempontok közé tartoznak a következők: hitelesség, karizmatikusság,  szakmai program, vállalható szociálpolitikai elképzelések, átgondolt és megfontolt gazdaságpolitika, igazságos és méltányos egészségügyi-, oktatási- és társadalombiztosítási rendszer ígérete. E feltételeknek pedig csupán egyetlen jelölt felel meg, mégpedig Francis Underwood. Szerkesztőségünk és jómagam minden polgártársunknak azt tanácsoljuk, hogy a választásokon támogassák a progresszív jelölteket és drukkoljanak az Underwood-Glover team-nek! 

Tisztelettel:

Renly Anderson

A Columbia Post új főszerkesztője