Média cikkek

Feltehetően, megnem erősített hírek szerint, Floridán keresztül kelet Cironiába érkezett több maffia család embere, őket Burkhill és Union környékén azonosította az Amerikai Hírszerzés mondta el a New York Times. A Gambino és Mangano család tagjai hírhedtek hazárdjátékok megszervezésében, emberkereskedelem és védelmi pénz szedése a fő területük. Valószínű Cironia egy "szűz" terület számukra benne ezernyi lehetőséggel. A kormánynak hatékonyan kell fellépni a szervezett bűnözés ellen, különben nagyon gyorsan elterjednek külömböző megyékben és akkor már megállíthatatlan lesz a bűnözés. Danny Sanchez szenátor már próbálta erősíteni a büntető törvényhozás intézményét amit a képviselőház igazságyügyi bizottsága elutasított, arra hivatkozva, hogy a kormány szándékában áll egy komplex büntetőkódex létrehozása. Ennek már több hónapja és nem tudunk ilyen vagy hasonló törvénytervezet beadásáról. Az amerikai-olasz maffia betört Cironába, lehet, hogy már késő?

Patrick Rafter a mai napon a Caracasban tett látogatást. Cironia és Venezuela között semmilyen gazdasági és politikai kapcsolat nincsen. Rafter éppen ezért utazott ide. Találkozott a helyi progresszív képviselővel Oscar Jiménezzel, de megjelent a jelenlegi elnök Rómulo Betancourt is. A beszélgetés érdekessége volt, hogy nem az elnöki hivatalban beszélgettek, hanem a Caracasban található Bolívar szobornál.

„Gazdasági és politikai kapcsolataink nincsenek Caracassal. Éppen ezért jöttem ide, ha Cironia élén Progresszív Párti Kormány lesz, akkor a későbbiekben tudjunk kapcsolatokat létesíteni Caracassal. És most is felszólítanám országom Reform Párti Kormányát, hogy kezdjék meg a tárgyalásokat a Latin-amerikai országokkal!” –hangoztatta ismét Patrick Rafter. A beszélgetést a helyi rádió és televízió is közvetítette.

Mr Blackwell, Kane kormányzó kifejtette véleményét az ön által felvetett dolgokról, mindenkinek világos, önnek nem, sajnálom. Mr Kane nem támogatja Madison szárazföldjén a katonai bázist, ezt bárhogy csűri csavarja ez tény. Ön azt mondja pártatlan, viselkedjen úgy, én baloldali újságíró vagyok nyíltan és úgy is viselkedem. Annyi politikus van Cironiában és annyi megye kérem nézzen körül mibe lehetne belekötni...adhatok tippet is, pl olvassa át figyelmesen az uj adótörvényt amiben a szegényebbeknél magasabb az adókulcs váltás keresethatárnál mint a gazdagoknál... mondjuk 3x annyi, érdekes hogy ez senkinek nem tünik fel.

2.401-3.600 $ közötti kereset: 10%

3.601-6.000 $ közötti kereset: 18%

6.001-7.200 $ közötti kereset: 30%

7.201-8.400 $ közötti kereset: 35%

8.401-12.000 $ közötti kereset: 43%

12.001-36.000 $ közötti kereset: 53%

36.001-60.000 $ közötti kereset: 57%

60.001 $ feletti kereset: 68%

Harold Trump

Először is engedje meg a kedves olvasó, hogy szó szerinte közöljem Cliff Bedroom sajtóközleményét: " Cliff Bedroom Madisoni szenátor készen áll a Thomas Kane kormányzóval való eszmecserére, azonban Stuart Hoyt szenátortársával már most ellenkező véleményen vannak. Madison partjaitól 800-1000 méterre egy parányi kis sziget található ami Cironia része és lakatlan egy kisebb falunyi területű ami tökéletes lenne katonai bázisnak,Ellenben az anyahajón való bázist Hoyt nem támasztotta alá az indoka "az sem megoldás" pedig több országban is müködőképes a dolog mint a USS Alabama de a világháború ideje alatt több bázis is müködött anyahajón a Szovjetúniónak, a Briteknek, a Franciáknak, Németországnak. Az eszmecserén remélem találunk kollégáimmal és miniszter urakkal egy közös pártatlan megoldást."

Először is had dícsérjem meg a politikust - nehogy már mindig csak kritizáljak -, hogy komprumisszumra törekedve áll a dologhoz. Ez úgy vélem minden politikus feladata, és ebben példát lehet venni a baloldali szenátortól. De nézzük meg jobban egy kicsit a közleményt: "Madison partjaitól 800-1000 méterre egy parányi kis sziget található ami Cironia része és lakatlan egy kisebb falunyi területű ami tökéletes lenne katonai bázisnak." Madison megye lakójaként (kevesen tudják, de Charlotte városában lakom és onnan járok be dolgozni a Ridgefield Times szerkesztőségébe) rögtön el is szégyelltem magam ennek olvasatán, elvégre én nem tudtam semmilyen szigetről a partoktól ilyen távolságra, sőt semmilyen szigetről.

Ennek megfelelően gyorsan fel is csaptam az első kezem ügyébe eső atlaszt, de azon sem találtam az említett szigetet. Nem baj - gondoltam magamban - a szakemberek biztos jobban tudják, így felkerestem egy földrajz tanárt is. Sajnos ő sem tudta miről beszél a szenátor úr, így ezúttal sem lettem okosabb. Persze lehet, hogy aki az elméletet tudja, az a gyakorlatot nem, így naprakész információra volt szükségem: egy halászt is megkerestem, aki jól ismeri a Madison környéki tengereket, nap, mint nap járja a nyílt vizet. Sajnos ő sem tudott semmilyen szigetről, noha azt megemlítette, hogy az említett helyen egy zátony van, és ott sokkal sekélyebb a víz, mint körülötte máshol.

Lám-lám lehet, hogy a szenátor akkorát nem is tévedett. Mélyebb utánajárás után kiderült, hogy 15. századi térképeken valóban rajta van azon a területen egy sziget - noha valóban elég kicsi, de a későbbieken már nincs, és most sem találni már ott szigetet. Így bár a jelen időben a szenátor tévedett, mert a környezeti eróziónak köszönhetően az egykori kis szigetecske eltűnt, egykoron valóban megvolt az említett természeti képződmény. Ez a tengerészeti bázis elhelyezésének krédéseben nem segít, de talán érthető, hogy Cliff Bedroom mért tévedett ebben a kérdésben. A tanúlság: mindig firss információk alapján dolgozzunk.

Thomas Blackwell

Azt már korábban láthattuk, hogy Harold Trump és Thomas Kane a szélsőséget képviselik, de hogy a szövegértelmezés se mennyen nekik, az még én sem gondoltam volna. Persze most már ezzel is tisztában vagyunk, így a reakcióikat nem tudjuk igazán komolyan venni. Mondjuk Harold Trump számára igazán fontos lehet Thomas Kane személye, ha egyetlen krédés miatt olyan sokot utazott egészen a kormányzó otthonáig. Én azt javaslom, hogy legközelebb egyetlen kérdését - bár azt nem láthattuk így interjúnak nem is nevezném a cikket - tegye fel inkább levélben, úgy sokkal olcsóbb.

De nézzük is miként reagált Thomas Kane - és Harold Trump - legutóbbi cikkemre: engem a Reform Párt szóvívőjének nevezett, pojácának titulált. Nos a véleménye mindenkinek meglehet rólam, de tény, hogy én nem adok olyan ember szavára, aki nem tud egy szöveget értelmezni és a tényeket és realitásokat figyelmen kívül hagyva becsap másokat.

Nézzük a tényeket. Thomas Kane Autreyvillben ezt mondta: " Miért akar egy demokratikus államból katona államot a Reformpárt miért akar Madison keleti partján haditengerészeti bázist létrehozni? Kérem ez felfoghatatlan.  A haditengerészeti bázist egy lakatlan területen/szigeten a partokhoz közel vagy a nyílt tengeren Cironiai vizeken kell létrehozni. A Bázis a Cironia Angel anyahajón is létrehozható, mint ahogy Washington is teszi a USS Alabama hajón vagy Perl Harborban." Míg egy közleményt maga adott ki ezzel a szöveggel: "Thomas Kane Madisoni kormányzó Zártkörű megbeszélésre hívja Donald Tenley védelmi minisztert. John Robin Haditengerészeti minisztert, Cliff Bedroom szenátort, és Stuart Hoyt szenátort, hogy együtt dolgozzák ki a Ciron védelmet melynek Madison lehet az ország keleti bástyája. Az itt létrehozandó Haditengerészeti bázis szerinte fontos és halaszthatatlan ügy."

Namármost én úgy olvasom, hogy egyszer támogatta a bázis létrehozását madison megyében egyszer meg nem. Szó szerint le van írva. Az megint más kérdés, hogy mitől lenne katonaállam egy ország, ha területén haditengerészeti bázist hoznak létre, ez megint a szélsőség megjelenése. Emelett országunk földrajzával tisztában kéne lenni, legalábbis illene egy kormányzónak: nincs országunkhoz tartozó sziget. Országunk egy sziget, mely a floridai partokhoz fekszik közel, területe adott, nincs semmiféle lakatlan sziget, ami hozzánk tartozna. Emellett a mi országunk fejlettségi szintjén egy bázist egy anyahajón teljesen nonszensz létrehozni - a politikai demagógia megjenésének egy formája. Meg hát mindenképpen kell egy szárazföldi bázis, ahol megépítjük a hajóinkat, azt nem lehet anyahajón megtenni. Az persze más kérdés, hogy ez hol legyen, és természetesen a kormányzónak joga van tiltakozni ellen, ahogy a kampányában is tette, csak nem értem mért változtatja a véleményét úgy mint más az alsóját. Persze szavazókat így is lehet szerezni, csak egy idő után már beleunnak a választók is az örökös véleményváltozásba.

Másik kritikám a szenátorok munkáját illette cikkembe, ahol is minden szenátor és képviselő munkájának elégtelenségét mondtam ki. Persze a szélsősőges újságíró és olvasó megint csak azt olvasta ki belőle, hogy a baloldalt becsméreltem, de aki értelmesen olvassa a cikket az látja, hogy a reformpárti képviselőket sem dícsérte. Sőt még a kormányt sem, csak kiemeltem, hogy még így is többet tettek, mint a kongresszus tagjai, és a továbbiakban még szorgalmasabban kellene az adminisztrációnak is olvasni. Sajnálatosan Harold Trump és Thomas Kane vagy nem tudta értelmezni az írásom, vagy szándékosan félreértéemezte. Nem tudhatom, hogy melyik a kettőből, de egyik sem szerencsés eset. Ráadásul állításomat is tények bizonyítják és nem feltételezések, ahogy azt állítják: egy megszavazott törvény, vagy jelenleg - a cikk írásának idején - szavazás alatt álló javaslat sem képviselői indítvány, hanem kormánytag munkája. Tények, és nem feltételezések.

Véelményformálási jogomat is kétségbevonják mind a cikk írója, mind a benn szereplő kormányzó. Mind minden szabad állampolgárnak nekem is van véleményt formálnom, nem korlátozhat ebben senki. Ráadásul minden amit leírtam száraz tényen alapul: beszédek szövege, kormányzói sajtóközlemények, és egyszerű tények. Nem én találtam ki ezeket, hanem ezek így vannak. Azon pedig már csak nevetni tudtam, hogy a "demokrácia lovagja" címen háborodott fel a kormányzó úr. Itt jegyezném meg, hogy nem ezekkel a szavakkal fejezte ki, de a trend ez: saját magát a demokrácia "élharcosának" mondja, míg a reformpárti intézkedéseket antidemokratikusnak. De ez megint az intelligens szövegértelmezéshez tartozik. Itt jelezném akkor Harold Trumpnak és Thomas Kanenek, hogy nem mindent szó szerint kell venni, hanem a trendet nézni.

Itt jelezném minden olvasónak, hogy bár lehet egyesek így látják, nem vagyok a Reform Párt szóvívője, bár ezt a lehetőséget - ha felkérnek rá - akkor nem biztos, hogy kihagyom. A korábbi és ezutáni cikkeimben is prtatlan voltam, a tényeken alapultak és alapulnak írásaim - ahogy előző írásomban is a reformpárti képviselők munkájával sem voltam elégedett - és ezután is így fogom végezni munkám.

Thomas Blackwell
főszerksztő
Ridgefield Times

 Kedves olvasóim

Thomas H. Blackwell a Ridgefield Times kiveséző cikkében erősen kritizálta Thomas Kane-t és a baloldalt talán Reform Párti indíttatásból. Azt hiszem úgy igazságos ha meghalgatjuk a másik felet is.

Vendégem Thomas Kane kormányzó, akit otthonában látogattam meg.

Üdvözlöm Mr Trump

Nos, Mr Blackwell egy pojáca ez köztudott, de a mai cikke nem csupán kritika volt, hanem a baloldal lejáratása, hergelése, ismerős a szituáció, hisz a választási vitákban ugyanezt a taktikát vetette be. Egyáltalán, hogy van mersze emberekről véleményt alkotni, miközbe engem soha nem invitált riportra és tudtom szerint egyik párttársamat se a választások óta. Cikkekből, közleményekböl halászik foszlányokat és ebből egy hazug állitást készít. Több baloldali kezdeményezés volt javaslatokra, módosításokra, Danny Sancheztől, Kate Mckinsontól, William H. Franklintől, az már más kérdés hogy a kormány ezeket szabotálta illetve saját ötleteként tette azt közzé. De lépjünk tovább! A Haditengerészeti bázis kérdése számomra egy eldöntött ügy, Madison Cironia keleti bástyája de egy szóval nem mondtam hogy változtatok az álláspontomon Mr Blackwell! A Katonai bázist sürgősen létre kell hozni, azt a Madisoni partokhoz közel, nyílt tengeren egy anyahajón, vagy egy közel eső szigeten ami Madison és egyben Cironia része. Kérem legközelebb ne állítson be tényként ön által nem világos dolgokat. Mr Blackwell a demokrácia egyik lovagjaként említett engem, én ilyet sohasem mondtam! Viszont a Reform párt antidemokratikus a halálbüntetésével, a fegyviselésével, és az adókulcsok mahinálásával. Ön összekeveri a ciklust a választással, csupán az adott kormányzó lehetőséget kap, hogy, többször is induljon választásokon ez azonban nem biztosítja azt, hogy meg is nyeri. Ön tévedésben van akkor, amikor azt mondja hogy élete végéig bebiztosítja magát ezzel egy kormányzó. Csupán két opciót adott a kormány  és én azt választottam amiben akár kormánypárti politikusként is lehetőségem lesz kormányzóként ténykedni, ez 8 év alatt nem biztos. Javaslom Mr Blackwell maradjon az újságírásnál és ne politizáljon, főleg ne hazug szavakkal, összecsipkedett információmorzsákból. 

Köszönöm

Én köszönöm kormányzó úr.

Harold Trump

Az elmúlt hetekben sok minden történt országszerte, ami kisebb-nagyobb nyilvánosságot kapott, de mindenképpen említésre méltó és érdemes mélyebben megnézni a dolgokat. A mostani cikkben többek között a Taylor-kormányzat első évét, a kongresszusi munkát, a választásokat és Thomas Kane-t vesszük jobban górcső alá.

De haladjunk sorban: három megyében volt választás, melyből kettőt a Reform Párt, egyet pedig a baloldal nyert meg, azonban a megyei képviselőtestületben mindenhol a jobboldal szerzett többséget. Ez leginkább Thomas Kane-nek rossz hír, aki megnyerte Madison megyében a választásokat, de ellenfeli többségben lettek a megyei képviselők között. Így aztán nehéz munka vár rá, de nem féltem, biztosan tud így is dolgozni, és ha az közjót szolgálja - és mért ne tenné - akkor biztosan tud kompromisszumot kötni a jobboldali képviselőkkel. Személyére azonban még részletsebben visszatérek. A megyei választásoknak azonban van egy másik szembetűnő mondanivalója: aktív munkával lehet a választókat meggyőzni, mert aki aktívabban kampányolt egy megyében az meg is nyerte a választásokat.

De ha már aktív munkáról beszélünk: nézzük meg a kongresszusi munkát: itt sajnélatos módon nem lehet sok pozitívumról beszámolni. Egy szenátor vagy képviselő sem nyújtott be törvényjavaslatot, minden javaslat, ami meg lett szavazva - vagy éppen nem - az mind egy szálig valamely kormánytag munkája. A képviselők annyira passzavak, hogy egyes baloldali szenátorok még csak szavazni se szavaznak - noha ez előfordult, de sokkal kisebb számban a jobboldalon is -, de az meg csak pláne, hogy egyes baloldali közéleti szereplők a kormányt kritizálják, hogy nem dolgoznak. Erre csak azt tudom mondani, hogy előszöt mindenki a saját háza táján tegyen rendet, és saját magában keresse a hibát, és azután kritizáljon másokat.

Ugyanis én úgy gondolom, hogy a képviselőket és a szenátorokat nem csak azért választották meg, hogy vélemnyt mondjanak a bizottságokban, és szavazgassanak, hanem azért is, hogy törvényeket és határozatokat alkossanak. Tessék aktivizálni magukat a kongresszus tagjainak, mert nem nagyon lesz ez így jó, és nem nagyon lesz hiteles senki, aki ott üldögél.

De térjünk rá a kormány munkájára: a legfontosabb úgy tűnik a gazdaság talpraállítása a Taylor-adminisztráció számár, ez jól látható az eddigi javaslatokból, illetve az alapok lerakása. Ez dícséretes, noha aktívabb munkával persze más területen is lehetett volna alkotni, de ne legyünk telhetetlenek, a korámány még így is jóval többet dolgozott, mint bármelyik képviselő a kongresszusban. Ennek megfelelően én egy erős közepest adok a kormánynak, annak tudatában, hogy nem tudjuk még milyen hatása van gazdasági tevékenységének. Ezt még fel lehet javítani jóra, ha a gzadasági mutatók pozitív irányba modulnak, de ez már csak a következő cikk tárgya lesz.

És akkor térjünk rá a politikai égbolt egyik ragyogó csillagára: Thomas Kane-re. Ez az ember számomra nem hiteles, az a tipikus politikus, aki bort iszik, de vizet prédikál. De mért is mondom ezt? Hát erre két gyönyörű példa is akada a közelmúltban: nézzük a madisoni haditengerészeti bázis kérdését. Kampányában a baloldali jelölt még serényen ellenezte a katonai objektum létrahozását, azt elfogadhatatlannak tartotta, azt egy lakatlan szigetre akarta száműzni, illetve egy anyahajóra. Ezzel szemben hivatalba lépése után egyből a helyi politikusok egy részéz, illetve a védelmi minisztert is zártkörű megbeszélésre hívja, hogy Madisonból a védelem keleti bástyáját létrehozza és a haditengerészeti bázist - melyet korábban erősen kritizált - most fontos és halaszthatatlan ügynek nevezte. Politikai demagógiából ötös, következetességből bukás.

Thomas Blackwell
főszerkesztő
Ridgefield Times

Patrick Rafter Progresszív Párti képviselő a mai napon a Kolumbiai Köztársaságban tett látogatást. Cironia és Bogotá között semmilyen gazdasági, vagy politikai kapcsolat nem volt eddig, Rafter éppen ezért látogatott el a latin-amerikai köztársaságba, hogy ezekről tárgyaljon. A vizitáción találkozott a helyi progresszív képviselővel Juan Santos-al, de megjelent a múlt évben megválasztott elnök, Mariano Ospina Pérez is.

„Eddig Cironiának semmilyen kapcsolata nem volt Kolumbiával. Sem politikai, és sem gazdasági. Nos, én ezért látogattam ide, hogy ha Cironia élén Progresszív Párti Kormány lesz, akkor megerősítsük kapcsolatunkat Bogotával. És üzenném a Reform Pártnak, hogy kezdjék meg Cironia és a latin-amerikai országok közti kapcsolatok kialakítását!” –hangoztatta Patrick Rafter.

Harold Trump: Köszöntöm kedves olvasóinkat, a mai Párbeszéd vendége, a Progresszív Párt legkarizmatikusabb politikusa Thomas Kane, üdvözlöm Mr. Kane.

Thomas Kane:Köszöntöm az olvasókat és önt is Mr Trump.

Harold Trump:Talán vágjunk is bele a közepébe és beszéljünk Madisonról illetve a választásról, mit jósol magának?

Thomas Kane: Nézze, kicsit félek már jóslatokba bocsátkozni, de a jelen állás szerint vezetek reméljük ez így is marad.

Harold Trump:Reméljük Mr Kane, én szorítok önnek. Az elmúlt hetek politikai hangulata azt sugallja, hogy ön és pártja sokszor nem akar részt venni az aktív politikában, sőt a Reform párt azzal rukkolt elő, hogy önök nem hajlandóak velük együtt dolgozni. MI a véleménye erről?

Thomas Kane:Ez sokkal összetettebb dolog ennél. Azt hiszem kimondhatom hogy a pártunk aktivitása csak másodlagos, itt a Reform párt politikája és aktivitása az irányító szerep. Ha ők aktívabban politizálnának, gyorsabban hoznának törvényeket, akkor minket is aktívabb politikára kényszerítenének. Ahogy a nevükben is benne van ők kormányoznak és mi követjük őket ha lassan haladnak mi is csak kullogunk utánuk, érti Mr Trump? Ez nálunk egy bizonyos fokig szándékosság is, mig nekik ez az egész egy tehetetlenség. Nem tudnak kormányozni, nem alkalmasak erre a szerepre, egy év telt el és semmi változás, sem az egészségügyben, sem az oktatásban, sem a munka világában. Szélsőséges nézeteiket viszont harsányan hangoztatják. A halálbüntetést, a túl korai katonai besorozást, és így tovább. Ne várják el tőlünk, hogy majd mi fogjuk tolni a politikai szekeret, ők nyertek bizonyítsanak.

Harold Trump:Értem Mr Kane, ha már szóba került a kormányzás, nem került szóba párton belül, hogy ön indul a következő elnökválasztáson?

Thomas Kane: (mosolyog) Nem került ilyesmi szóba, ez a pártvezetésen és Underwoodon múlik, ha esetleg ilyesmi szóba kerül a Columbia Post lesz az első média amelyik értesül róla.

Harold Trump:Értem és mit szól a Madisoni ellenfeléhez aki haditengerészeti bázist akar nyitni Madison keleti partjánál.?

Thomas Kane:Badarságnak tartom! Madison egy sűrűn lakott, föleg mezőgazdasági terület. Haditengerészeti bázist a keleti part nyílt vízein kell létrehozni akár egy anyahajón, vagy közel eső szigeten. Sőt ha már itt tartunk, Cironia védelme katonai szempontból még így egy év után is hézagos, innen üzenném Taylor elnök úrnak, hogy a honvédelmet azonnal erősítse meg. Be kell szereznünk 2 cirkáló anyahajót a keleti partra és a Mexikói öbölbe továbbá 2-2 flotta harcászati hadihajót a keleti és nyugati partra, a szárazföldi erőket 200 tankal és 400 harckocsival, légvédelmi tüzérséget és csapásmérő bombázókat a Ciron légtér védelmére, így a háború után ki vagyunk szolgáltatva, bármikor a mai helyzetbe csapást mérhetnek ránk, Ha Pearl Harbort sikerült a Japánoknak megtámadni akkor Cironia teljesen kiszolgáltatott.

Harold Trump:Igen Mr Kane ezzel egyet kell értsek, Cironia védelme nagyon fontos! Beszéljen nekem kicsit a bizottságokról, milyen szerepük van a Ciron politikában és mennyire érvényesülnek?

Thomas Kane:A Bizottságok hatásköre azt hiszem elégséges, viszont nagyon kevés a felülvizsgálandó törvénytervezet. Van olyan bizottság, ami több hónapja müködik de még egy ülésük sem volt. A jövőben valószínüsítem hogy bizottságok egybe lesznek vonva, legalábbis szerintem ez megoldás lehetne, ezzel is szűkítve a bürokráciát.

Harold Trump: Köszönöm Mr Kane eme rövid kis riportot, Kedves olvasóim a Párbeszéd című rovatunk soron következő riportját olvashatták.

Már csak pár hét maradt az idei kormányzóválasztási kampányból, és úgy tűnik, hogy a Reform Párt nagy előnyhöz jutott a kék Grahamban, és biztosan hozza Edmundot, amit egy éve George Taylor 10 ponttal nyert meg, hasonlóan a megyéhez tartozó Ridgefieldet is.

Graham megyét ugyan nagy különbséggel, 55-45%-os arányban nyerte meg Frank Underwood, a szenátorok és a képviselők is progresszívak lettek, ugyanakkor az idei nem választási év, és ilyenkor sokkal nagyobb eséllyel indulnak a mérsékelt konzervatívok a kék megyékben.

John Steinnek helyben egy nagyon jól felépített hálózata van, ezzel sikerült megnyernie az előválasztást, és ezzel szerzett ilyen nagy előnyt – állítják reformpárti stratégák. Egyikük, Robert Taffler, aki Peter Noun szenátori győzelméért dolgozott, sikeresen, kiemelte, hogy John Stein valószínűleg már régen készülhet erre a kampányra. „Irodákat nyit szerte a megyében, van pénze, alig költ hirdetésekre, és sorra veszi be a megye legnagyobb városait. Ez lehet a siker kulcsa.” A felmérések szerint Stein vezet Barwiew-ba, a megye legnagyobb városában, könnyedén hozza a fehérgallérosokat és a diplomásokat is, de sok, egykori Underwood-szavazó is úgy gondolja, hogy rá fog szavazni, hasonlóan magas a támogatottsága a függetlenek körében is. Ugyan eddig csak két felmérés látott napvilágot, de mindkettő 60 százalék felett mérte. Taffler szerint „55 és 58 százalék körüli eredményre számíthat a grahami jelölt.”

Edmundban még tisztább a helyzet, mivel még ellenfele sincs a szenátusi választásokon éppen csak alulmaradó reformpárti Philipp Howardnak. A politikus a legutolsó felmérések alapján 71 százalékot kaphat abban a megyében, ahol George Taylor 10 ponttal nyert. Robert Droch, Howard ridgefieldi kampányigazgatója lapunk érdeklődésére elmondta, hogy „mi itt és az egész megyében földcsuszamlásszerű győzelmet várunk, úgy gondolom, Philipp nagy győzelméhez nem fér kétség.” A kampányforrásokat is nagyban kímélik Edmundba, augusztus óta, amikor hivatalosan is elnyerte a jelöltséget Howard, mindössze 500 dollárt költött el, és nem is szándékoznak további összegeket költeni hirdetésekre.

Ugyanakkor a legélesebb harc Madisonban várható, ahol Thomas Kane méri össze erejét Frank Sentonnal. Az eredményt megjósolni lehetetlen, hiszen két teljesen különböző karakter csap össze egy konzervatív megyében. Frank Senton az establishmenthez köthető, mérsékelt konzervatív szereplő, aki épphogy elnyerte a kormányzójelöltséget. A korábban Harmonyban újságíróként dolgozó politikus ugyanakkor sokkal kevésbé ismert személyiség, mint a korábban a Szenátusba pályázó Kane. Továbbá azért is aggódnak a helyi reformpárti kampánytanácsadók, hogy már nincs elég idejük arra, hogy bemutassák a választóknak Sentont.

Egy neve elhallgatását kérő kampánystratéga elmondta, hogy most sokkal keményebben kell küzdeni, és még akkor se biztos a siker. „más volt a tavalyi Hoyt-kampány, és más a Senton-kampány. Stuart Hoytnak egyrészt kapóra jött az elnökválasztás, illetve az intenzív kampány. Madisonban szavaztak tavaly a legtöbben. Másrészt Stuart Hoyt egy régi sedgefieldi, sokan ismerik, jó kapcsolatokat ápol a kékgalléros progresszív választói blokkal, a szakszervezetekkel, és egy ügyes, higgadt politikus. A győzelmét nagy kampányolások és Thomas Kane provokációjával sikerült elérni. Másrészt akkor [Thomas Kane] nem fordított kellő figyelmet a nagyobb településekre, és hiába győzött a vidéki kisvárosokban néhol hetven százalékkal, a 65 százalékos sedgefieldi győzelmünk és az ott tapasztalt nagyon magas reformpárti részvétel meghozta azt a szükséges 500 szavazatot. Frank Sentonnál ez nagyon billeg.” Véleménye szerint a progresszív oldal tanult a hibájából, és most jobban koncentrál a nagyobb lélekszámú településekre, másrészt nincs elnökválasztási év, ami előnyt jelent.

További jele a bizalmatlanságnak a reformpárti oldalról, hogy Hoyt szenátor először úgy nyilatkozott, hogy „kölcsönadja” a titkárságvezetőjét, Timothy Harringont, aki az ő kampányát építette fel mint kampányfőnök, és a konzervatív tanácsadók mindegyike egyetért abban, hogy tőle jobban senki se ismeri a megyét. Másrészt Taylor elnök is csak két rendezvényen fog szerepelni a tervezett hat helyett. Mindezt azért, mert egy sedgefieldi kampánygyűlésen a politikus nagyon félreérthetően fogalmazott a halálbüntetéssel kapcsolatban: „A halálbüntetés ma már nemcsak az igazságügyi büntetési rendszerünk egyik legstabilabb része ez, és ezt nem hagyjuk eltörölni! Ma már a halálbüntetés több egyszerű büntetési tételnél, a megyék önrendelkezésének alapfoka. Hogy dönthetnék el Ridgefieldben, hogy itt, Sedfieldben egy megyei főbíró miként ítélkezzen egy ügyben? Hogy várhatják el azt, hogy ellentétes társadalmi összetételű megyékben azonos módon ítélkezzenek?” Thomas Kane a megye második legnagyobb városában tartott nagygyűlésén reagált a beszédre: „De mivel Santon társadalmi összetételről beszélt mondhatnám azt is, hogy egy madisoni gyilkos és madisoni fekete bőrű gyilkos más-más büntetést érdemel? Ez kérem a Reformer demokrácia!!!!! Felfoghatatlan számomra, hogy egy ember miként ejthet ki ilyet a száján. Én felkészítettem a családom összes tagját, hogy ha Santon nyer, fekete bőrűként el kell hagynunk Cironiát és az USA-ba emigrálunk. Ez a fekete bőrű üldözés alapeszméje a társadalmi megkülönböztetés alappillére. A hátrányos megkülönböztetés a demokrácia ősi ellensége és ezt a Reform párt képviseli és kelti életre.”

A kormányzójelölt még nem reagált az ügyre, később adnak tájékoztatást, de Milford Corwin képviselő, aki az egyik fő támogatója Sentonnak, azt mondta, hogy „a jelölt nem jól válogatta meg a szavait, de fontos kérdésről beszélt. Madisonban a lakosok támogatják a halálbüntetést, és nem akarjuk, hogy azt a Szenátus vagy a Képviselőház egy törvény formájában korlátozza.”

De aggódnak a progresszív stratégák is, ők Kane túlzott temperamentuma miatt attól tartanak, hogy valami olyat fog mondani, amivel a Reform Párt könnyedén mozgósíthat. „Egy éve ilyen volt a nácizás és a fasisztázás. Úgy gondolom, akkor bukta el a választást” – mondta el lapunknak Harold Merrick, közismert liberális kampánytanácsadó. „Az egész egyenletben Thomas Kane az X. Most hallgatnia kell a tanácsadóira, és kemény terepmunkát kell végeznie, amiben jó, de a temperamentumából vissza kell vennie. Stuart Hoyt is ezt használta ki ellene a tévévitán, ahol még a progresszív szavazók is jobban elképzelték szenátornak a nyugodt és higgadt mérsékelt konzervatívot, mint Thomas Kane-t, aki agresszív volt. Most kormányzónak kell tűnnie, mérsékelnie kell magát, hiszen ha győz, neki kell képviselnie azoknak az érdekeit is, akik Sentonra szavaztak.” Véleménye szerint Kane-nek tartózkodnia kell a „durva és általánosító jelzőktől,” inkább a saját programjára és a pozitív üzenetekre kell koncentrálnia. „Ha megsérti a több tízezres konzervatív bázist, elveszti a választást. Ha én lennék a kampánytanácsadója azt mondanám, ne beszéljen fejből, írja le, nézesse át, olvassa fel, kisebb a hibalehetőség.”

Véleménye szerint, ha a nagyobb városokban belendül a tavalyihoz hasonló kampányba Kane, és ha nem is nyer Sedgefieldben, de csak 5-6 százalékponttal veszti el, „akkor nyert ügye van. De ez iszonyatos terepmunkát és nagygyűlést jelent, viszont ebben Kane jó.”

Chuck Dayton: Tisztelt Sajtóképviselők!

Üdvözlöm Önöket a President Palace termében. Aki nem ismerne, Chuck Dayton elnöki szóvivő vagyok, és konferálom fel Elnök Urat. Elnök Úr a mai napon jelölésekről fog beszélni, elmondja, hogy ki lesz az a kilenc jogász, akit a Legfelsőbb Bíróságba kíván jelölni, és akikről a Szenátusnak kell szavazni. Arról is beszámol, hogy kit választott ki az Egyesített Ciron Haderő parancsnokának.

Köszöntsék nagy szeretettel Cironia elnökét, George Taylort!

George Taylor: Köszönöm szépen!

Hölgyeim és Uraim, azért kértem, hogy idejöjjenek, mert több pozícióra is megtaláltam azokat a személyeket, akik alkalmasak a posztok ellátására. Ma bejelentem, hogy kiket jelölök a Legfelsőbb Bíróságba, miután egyeztettem szenátorokkal, illetve elmondom, hogy kit jelöltem ki a hadsereg főparancsnoki posztjának a betöltésére.

A választás nem volt egyszerű, hiszen rengeteg remek jogász van az országban, akik nap mint nap peres ügyek ezreivel hadakoznak, legyenek ügyvédek, ügyészek vagy épp bírók, hogy így szerezzenek még nagyon tekintélyt a szakmában, és ezzel egyszerre növeljék a tapasztalataikat. Éppen ezért nem volt könnyű választanom. Mivel az ország az előző évben úgy döntött, hogy a Szenátusban a progresszívakba helyezi a bizalmát, ami egyben felelősséggel is jár, mindenképp egyeztetnem kellett a szenátusi többséggel a jelöltektől, így egy olyan Legfelsőbb Bíróság születhet meg, amely pártpolitikától mentesen képviseli a Köztársaságban élők érdekeit.

De lássuk a jelölteket:

Elsőként egy hölgyet neveznék meg, Emily Fraudot. Nagypolgári családban született, Greene megyében. Édesapja révén hamar megismerkedett a politikával, egy ideig tagja volt az amerikai Demokrata Pártnak. Jogi tanulmányait Angliában végezte, majd ügyvédként dolgozott Floridában. Sokat küzdött a nők társadalmi egyenrangúságáért és elismertségéért. Jelenleg férjezett és négy kisgyermek boldog édesanyja.

Francis Edinburgh 1892-ben született a Walker megyei Roswell városában, 1925-ben diplomázott a Henryfield egyetemen, Ohio-ban és 1927-től megyei büntetőbíróként dolgozik Walkerben.

Adam Brown 1918. március 6-án született Cironiában. Egy ideig Washingtonban tanult, majd 1941 és 1945 között Warner Robins-ban dolgozott mint ügyvéd.

A következő jelöltem Arnold Ferguson, aki 45 éves, korábban a Denfieldi Megyei Bíróság elnöke volt, ma már ezt a posztot nem tölti be.

Harold Stinson 60 éves, természetesen ő is jogász, méghozzá ügyvédként tevékenykedik, nagy sikerrel, ezért munkája elismeréseként 2 kitüntetésben részesült.

James Sheát még a második világháborúban ismertem meg, 55 éves, a háború alatt és után a Hadbíróságnál tevékenykedett, részt vett a nürnbergi perekben.

Chad Carter 53 éves, bíró, korábban több megyében volt főbíró, konzervatív, halálbüntetés-párti. Ő képviseli majd a konzervatív irányt, ami a jogban is megtalálható, miszerint az Alkotmányt nem szabad módosítani.

Philip Walton, 59 éves, a konzervatív és halálbüntetés-párti bíró korábban a Ciron Hadseregben töltött be bírói szerepkört. 10 éve az állami bíróságokon dolgozik, leginkább életelleni bűncselekményekkel kapcsolatos ügyeket.

Sam Scott, 49 éves, karrierjét ügyészként kezdte, 15 éve a helyi megyei bíróság ranglétráján járta végig a fokozatokat. Elsősorban gazdasági, illetve személy elleni bűncselekmények tárgyalásait vezette. A Legfelsőbb Bíróság elnökének is őt jelölöm.

Fontos az is, hogy a hadseregünket olyan emberek irányítsák, akiknek van már tapasztalatuk, és nem riadnak vissza az organizációs és logisztikai feladatoktól sem. Választásom az 58 éves Arthur Grandra esett, aki a csendes-óceáni fronton teljesített szolgálatot a haditengerészetnél, harcolt Midwayné, de a háború végéig kivette a részét a munkából.

Mondanom sem kell, hogy minden jelölt elfogadta a jelölésem.

Most pedig kérdezhetnek tőlem. Tom?

Thomas H. Blackwell: Jó estét Elnök úr! Thomas Blackwell, Ridgefield Times. A kérdésem az lenne, hogy az új Adókódex, amit benyújtott már olyan módon állították össze, hogy az a progresszív képviselőknek is elfogadható legyen? Illetve a korábi tervezet készítői a kudarc okán valamiféle retorzióra számíthatnak?

George Taylor: Igen, a javaslatot már elfogadják a progresszívak is, de ami még fontosabb, a reformpárti törvényalkotók is, ugyanis, ha ők elfogadják eredetiben, akkor már nem lenne miről beszélnünk, hiszen a Képviselőházban konzervatív többség van. Senkit nem váltok le emiatt, hiszen az egész kérdés filozófiai és fiskális különbség volt köztünk és néhány reformpárti képviselő között, a törvénynek nem voltak alkotmányos aggályai, a törvényt nem slendrián módon készítettük el. Köszönöm. John?

John Howard: John Howard, Columbia News. Köszönöm a szót, Elnök úr! A kérdésem a Legfelsőbb Bíróság jelöltjeire vonatkozik: mint mondta egyeztetett a Szenátus képviselőivel a baloldalról is. Mely jelölteket javasolták a Progresszív Párt politikusai, és mennyire elfogadható Önnek az általuk javasolt személyek?

George Taylor: Természetesen egyeztettem, átbeszéltem a vezetéssel a névsort, ők is ajánlottak neveket, akik fel is kerültek a listára, ez természetes, hiszen nélkülük elképzelhetetlen a 24 voks, ami egy-egy bíró beiktatásához szükséges. De engedje meg, hogy ne mondjam meg, hogy a progresszívak kiket jelöltek, nem lenne tisztességes dolog a részemről a jelöltekkel szemben. Mark?

Mark Emerett: Mark Emerett, Columbia Post! Köszönöm a szót! A kérdésem a nemrég kirobbant kormányzati botrányt érinti. Az alelnök úr nem szólalt meg a vitával kapcsolatos vádakra. Mikor hallhatjuk a hangját, mért menekül Francis Wright? És Önnek mi az álláspontja az üggyel kapcsolatban?

George Taylor: Nem vagyok Wright alelnök szóvivője, nagyon keményen dolgozik, éppen az Egyesült Államokkal egyezkedik, és most teszik az utolsó pontot is fel a kiválással kapcsolatos iratokra, hogy a jövő év elején ezt ratifikálja a két ország törvényhozása, majd parafálja Harry Truman elnök úr és én. Ez egy roppant kimerítő és összetett feladat. Szerintem kérdezze meg Frank Underwoodot, hogy ő hány felmérést töltött ki a stúdió magányában, amikor nem figyeltünk oda (nevet). Paul?

Paul Wels: Paul Wels, Stins '31 rádió. Köszönöm a szót! Az lenne a kérdésem, hogy a hadsereg területén mik a legfontosabb feladatok, melyet az új vezetőnek elsődlegesen el kell végeznie? Milyen elvárásokat állít a jelölt elé?

George Taylor: A legfontosabb elvárás a tapasztalat, hogy ezekben a nehéz időkben, amikor a háború Damoklész kardjaként csüng felettünk, a ciron haderőt bármikor bevehessük, ha szükséges. Azt várom elő tőle, mint az adminisztráció dolgozójától: kemény munka, szakértelem és hozzáértés. A következő kérdést David teheti fel.

David Johnson: David Johnson, Ridgefield Times. Elnök úr, milyen a kapcsolata George Starsonnal? Elképzelhetőnek tartja, hogy Önök rivalizáljanak a párton belül a jövőben?

George Taylor: Nem hiszem, hogy rivalizálni fogunk, nincs polgárháborús hangulat a Reform Párton belül. Házelnök úrnak volt egy véleménye, és másoknak, amely az adott pillanatban nem egyezett meg az enyémmel, ez csak nézetkülönbség, nem kell többet belelátni. Két kérdést eltérően ítéltünk meg, és ítélünk meg szerintem most is, de a demokrácia szépsége és lényege. Starson házelnök szavazóinak más az érdeke, és engem mindig is érdekeltek mások véleményei is. Steve?

Steve Johnson: Steve Johnson, Columbia Post. Elnök úr, konzultált már Arthur Grand tábornok úrral a hadseregről? Milyen jelentős átalakítások, változások várhatóak, mik az ő elképzelései?

George Taylor: Ez még nem került szóba, hiszen ezt a hadsereget először meg kell szervezni, és ez kettős feladat: neki mint vezérkari főnöknek a szakmai részét kell felügyelnie, tehát hogy szakmailag minden jól és olajozottan működjön, másrészt, hogy a hadsereg kvalitásában is megfelelő legyen egy esetleges katonai konfliktus kitörésének a pillanatában. A politikai oldalért én mint főparancsnok és Tenley miniszter a felelős. Még egy kérdés…mondjuk Jacktől!

Jack Norton: Jack Norton, Cironia News. Elnök úr, Önök masszívan kiálltak a halálbüntetés intézménye mellett. Tom Kane, Denfield kormányzója és az Ön személyes jóbarátja egy kompromisszumos javaslatot lengetett meg a médiában korábban egy közleményében. Mi a véleménye erről?

George Taylor: Nézze, Jack, én gyakorló ügyészként dolgoztam éveken keresztül, és szerintem a halálbüntetés nemcsak egy kiszabható büntetési tétel gyilkosság, hazaárulás vagy éppen szervezett bűnözés elkövetésért, hanem alkotmányos jog. Egy olyan alkotmányos jog Cironiában, amely felhatalmazza a megyei főbírókat, hogy saját hatáskörben, ha úgy ítélik meg, hozhassanak halálos ítéletet, persze ha az esküdtszék bűnösnek találta az illetőt. Véleményem szerint káoszhoz és belső feszültséghez vezetne, ha az egyes bírók egymást vizsgálnák felül, ezt nem tudom támogatni. Minden elítéltnek egyébként joga van fellebbviteli eljáráshoz, ezt pedig a Legfelsőbb Bíróság tölti be hazánkban, ez a legfőbb jogi intézmény Cironiában. Nem támogatom a halálbüntetés gúzsba kötését.

Chuck Dayton: Köszönjük Uraim, Elnök Úrnak folytatnia kell a munkáját, örültem, hogy eljöttek. Viszontlátásra!

Patrick Rafter Washington után, most Mexikóban tett látogatást. Látogatásának célja az volt, hogy megerősítse Cironia és Mexikóváros gazdasági kapcsolatait, ha egyszer Cironia élén Progresszív Párti Kormány lesz. Találkozott többek között Juan Ojeda mexikói progresszív képviselővel. A látogatáson megjelent Alfredo del Mazo Vélez Mexikó elnöke is. A találkozón még szó esett Cironia és Mexikó kapcsolatainak újjáépítéséről és az Európát kettéosztó vasfüggönyről.

„Cironiának nem nagyon volt kapcsolata Mexikóvárossal. Azért utaztam ide, hogy ha egyszer Cironiának Progresszív Párti Kormánya lesz, akkor Mexikóval legyen az egyik legszorosabb kapcsolatunk a karibi térségben.” –nyilatkozta Rafter.

Frank Santon szavaiban a tegnapi Sedgefieldi beszédében, talán tudtán kívül antidemokratikusan és megkülömböztetéssel beszélt a Ciron emberekről.

Idézem: "Hogy várhatják el azt, hogy ellentétes társadalmi összetételű megyékben azonos módon ítélkezzenek?”

Ez mindent elmond, Santonnak esze ágában sincs egységesíteni a büntetőjogot, sőt kifejezetten ezt felháborítónak tartja. Szerinte a külömböző társadalmi összetétel nem egy-egy embert takar akikre azonos büntetés szabható ki. hanem egy-egy kasztot, a fehérember kevesebbet érdemel mint egy színesbőrü vagy latin.

A Reform párt minimum egy bocsánatkéréssel tartozik ezeknek az embereknek.

Ehhez nincs több hozzáfűznivalóm!

George Starson, a Képviselőház elnöke, aki korábban az elnökkel is sikerrel szállt szembe, most a Columbia Post újságírójának ment neki.

,,Valami baj lehet nála a szövegértési képességekkel." - kezdte Mr. Starson a nyilatkozatát, miután a Columbia Post újságírója rágalomhadjáratot indított az alelnök ellen, majd Milford Corwin-t is kritizálta. Mint tudjuk, Milford Corwin lebuktatta Adam Left progresszív polgármestert, aki korrupciós ügyek miatt 1 hónapon belül megkezdheti börtönbüntetését. 

,,Adam Left polgármestert már elítélték, a nyomozás lezárult. Ezek tények, Left bűnöző. Ez nem jelenti azt, hogy a Progresszív Párt az lenne. Az alelnök ellen pedig nincsen semmilyen tényleges információja senkinek, csak vagdalkoznak."

Tisztelt Hoyt szenátor úr!

Azt hiszem Wright alelnök nem szorul védelemre, főleg nem akkor ha ártatlan!  Miért nem áll ki a nyilvánosság elé, és Ed Glover elé és ő mondja azt, hogy most már elég!? Ha ártatlan miért ön védi ki? és miért nem válaszol több mint egy hete Glover véleményére? Azt hiszem ez a "homokbadugomafejem" politika már Vanderbiltnél sem működött. Az én véleményemhez semmi köze a Columbia Postnak azt hiszem demokrácia van és szólás szabadság miért ne lehetnék párthoz közeli újságíró? Ez nem diktatúra, hogy titkolnom kellene politikai hovatartozásom. Abból viszont tényleg elég, hogy önök tényként közölnek feltevéseket, hogy Adam Left korrupt lenne, ez az önök légbőlkapott feltevése, de ha akarja én is közlök le tényként Reformpárti visszaéléseket! Visszatérve Wright alelnök ügyére, azt hiszem az alelnök Glovernek tartozik némi elszámolással, és ezzel ne ön támadjon engem, vagy szavaztassa meg a szabad vélemény nyílvánitás tiltását!

Mint kiderült Milford Corwin, Adam Left Winston-Salemi polgármester korrupciós ügyével fedezi Wright alelnök választási csalását. Adam Left koncepciós ügybe keveredett, Reform párti politikusok bizonyítékok nélkül, feljelentést tettek ellene, Corwin képviselő vezetésével aki a Progresszív politikusok szerint Left polgármestert korrupciós ügybe keverte, hogy Wright alelnök választási csalását fedezze és elfordítsa róla a média figyelmét. Ettől még az ügy él és Wright nem cáfolta meg eddig a dolgot, talán mert nincs mivel? Progresszív politikusok Wright alelnök azonnali lemondását követelik, de mindenképp egy közleményt és bizonyítékokat várnak tőle az alelnöki vita legitimitása ügyében.

John Fitzgerald Kennedy Cironiába utazott, hogy több Progresszív vezető politikussal tárgyaljon, többek között, Edvard Glover, Thomas Kane, Cliff Bedroom, Frank Underwood fogadták. Zárt tárgyalásokat folytattak a Demokrata Párt és a Progresszív Párt közös jövőjéről. A fiatal demokrata képviselő és exkatona a liberalizmus hű követőinek nevezte a Ciron progresszíveket. 

A Képen Thomas Kane kormányzójelölt és John Keneddy több vezető Progresszív politikussal

John Keneddy és Cliff Bedroom szenátor

A konzervatív közép-nyugati és a progresszív képviselők összefogásával könnyedén megbuktatták a Taylor elnök által benyújtott adótörvény-javaslatot. A konzervatív törvényalkotók egy része belső információk szerint azért szavazott a törvényjavaslat ellen, mert túlságosan büntetőnek érezték a felső egy százalékkal szemben a 91 százalékos adókulcsot, és információk szerint ezt közölték is az elnök tanácsadóival, akik nem számoltak komolyan lázadással.

A President Palace úgy számolt, hogy jó pár progresszív átszavazó van, hiszen a leggazdagabbakat sújtó magas adósáv az elnökválasztási kampány egyik fontos része volt, és hasonló terveket lehetett hallani Frank Underwoodtól is. Ezzel magyarázható, hogy pár progresszív valóban igennel szavazott a javaslatra, de ez csak töredéke volt a szükséges voksnak. Úgy tűnik, hogy George Taylor elszámította magát. „A Taylor-koalíció nem működik a törvényhozásban” – mondta el lapunk érdeklődésére Bob Zelner politikai elemző. Szerinte a kormányzat úgy gondolta, hogy sikerül átnyomni a javaslatot, amit a Reform Párt kemény magja a kezdetektől ellenzett, mivel a reformpártiak szerint minél alacsonyabban kell tartani a személyi jövedelemadót.

George Starson volt a hangadók vezetője, akit korábban nem gondoltak ennyire harcias politikusoknak, sokan csak bürokratának ismerték, és sokan, az elnök is, teljesen félreismerték. Az osborne-i törvényalkotóról úgy tartották, hogy George Taylor elnök politikáját fogja segíteni, ezzel szemben keményen szembeszállt a President Palace-szal a hagyományos konzervatív értékek védelmében. „George Starson azokért a fundamentumokért szállt harcba, amit a Taylor-kampány képviselt hónapokon keresztül.” Zelner szerint Starson házelnök most fontos pozícióba lépett a párton belül, erőt mutatott. „A házelnök azt demonstrálta, hogy a kormányzati politikával szemben is képes képviselőket szerezni, és ha kell, le is tud szavaztatni előterjesztéseket. George Taylornak a jövőben sokkal körültekintőbbnek kell lennie, ha nem akar veszteségeket elszenvedni, mert ez számára egy nagy vereség.”

Az elemző szerint még az sem kizárt, hogy Starson három évvel később, vagy hét évvel később sikerrel pályázhat a Reform Párt elnökjelöltségére is.

Kijelenthető, hogy Winston-Salem progresszív polgármestere, Adam Left megbukott a megválasztása után nem sokkal.

Adam Left 2 hónapja került a polgármesteri székbe, de nem is maradhat tovább, ugyanis a tegnapi napon letartóztatták. A város vagyonát játszotta ki a barátainak, ismerőseinek, ami feltűnt a Madison ügyeivel rendíthetetlenül foglalkozó 1. választókerületi reformpárti képviselőnek, Milford Corwinnak. A képviselő megtette a feljelentést, a nyomozás pedig lezárult. Várhatóan éveket tölthet majd rács mögött Adam Left.

Patrick Rafter Progresszív Párti képviselő Magyarország után az Amerikai Egyesült Államokba látogatott. Látogatásának célja volt, hogy megerősítse a Cironia és Washington politikai és gazdasági kapcsolatait, ha egyszer Progresszív Párti Kormánya lesz Cironiának. Rafter találkozott a helyi progresszív képviselővel, Michael Richmond-dal. A beszélgetésen megjelent az Amerikai Egyesült Államok elnöke Harry S. Truman is.

„Ha Cironiának a Progresszív Párt által vezetett Kormánya lesz, mindent el fogok követni azért, hogy Washingtonnal a lehető legjobb viszonyt építsük ki.” –mondta Rafter a találkozón.

A Fracis J. Wright alelnökről felröppent hírek, amelyek szerint csalhatott az alelnökjelölti vita során, nem kis port kavartak a ciron közéletben. Több progresszív politikus, a President Palace, sőt, még Harold Trump is megszólalt az ügy kapcsán.
 
Először Chuck Dayton elnöki szóvivő reagált a Columbia Post cikkére, aki természetesen tagadta a vádakat és igyekezte elhárítani a támadásokat. Edward Glovert erről kérdeztük, szerinte a szóvivő szavai csak megerősítik Wright csalását. „Szánalomra méltó, ahogy Mr. Dayton falaz az alelnöknek, egyértelmű, hogy valami történt azon a vitán, aminek nem kellett volna. A Kormánytól, és személyesen az alelnöktől is magyarázatot várok, illetve követelem, hogy hozzanak nyilvánosságra minden olyan dokumentumot, amelyek a vita idején, valamint utána készültek!” – nyilatkozta lapunknak a déli progresszív politikus. Arra a kérdésünkre, hogy pontosan mit vár Mr. Wright-tól, ezt válaszolta: „Leginkább a lemondását, de azt mindenképp, hogy szólaljon meg ezzel kapcsolatban, ne bújjon az elnöki szóvivő szoknyája mögé.” 
 
Nem csak Ed Gloverből váltott ki heves indulatokat a Wright-ügy, Harold Trump újságíró is kifakadt, amikor kérdéseinket riporterünk feltette neki. Elmondása szerint számára teljesen világos volt, hogy elhallgattak előle bizonyos dolgokat az alelnökjelölti vita idején, valamint többször érezte magát megfélemlítve, megtévesztve is. Az újságíró szerint Francis Wright az orránál fogva vezette a sajtót, és az egész ciron médiát, biztos benne, hogy az eredményeket manipulálták.
 
Thomas Kane progresszív politikus is magyarázatot vár, álláspontja szerint ez a csalás nagyban hozzájárult a progresszívek vereségéhez, noha azok számára, akik figyelemmel kísérték a vitát, egyértelmű volt Glover győzelme.

"Taylor elnök és a Reform párt egy-egy javaslaton hetekig ülnek, semmi céltudatosságot nem látok munkájukban. Wright alelnök mint ha visszavonult volna, aktívan nem vesz részt a politikában. Az ország védelme fontos és halaszthatatlan. A sorkötelezettségre utaló törvény, még a módosítási időszakban van. Semmilyen változás nem érzékelhető az egészségügyben, az oktatásban, az igazságügyben de a szociális rendszerben sem. Munka továbbra sincs ezernyi családnak és a Munkaügyi bizottság elnöke szerint, hozzá eddig semmilyen javaslat nem érkezett. A Reform párt nem ezt igérte! Washington is kezdi érezni azt a csalódottságot, mint azok a választók akik bizalmat adtak a Reform pártnak. Egy épülő országnak olyan céltudatos aktív politikára lenne szüksége mint amit Thomas Kane képviselt, őt kigolyózták az aktív politikai életből, így kérjük a nép nevében Taylor elnököt és Wright alelnököt lendítse fel a politikai életet."

Jack Rush

politológus-újságíró

„Magyarország egy olyan hely, ahova érdemes elmenni. Erre értelmezem a szép tájakat, a magyar embereket és a demokráciáért való küzdelmet.” –nyilatkozta Patrick Rafter a Progresszív Párt Walker megyei képviselője. A múlt évben megalakult Magyar Köztársaság az egyetlen olyan állam a szovjet térségben, ahol a Kormányt demokratikus úton választották meg. Rafter magyarországi látogatásán találkozott a helyi progresszív képviselővel, Szentesi Gyulával, majd a jelenlegi miniszterelnökkel, Dinnyés Lajossal. Megállapodtak abban, hogy ha Cironiának a Progresszív Párt által vezetett kormánya lesz, akkor kölcsönösen fogják támogatni egymást. Nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is. Rafter így nyilatkozott a Magyar Köztársaságról: „Csak dicsérni tudom Dinnyés urat és a magyar népet! Lassan végeznek a Második világháború utáni helyreállításokkal. Ráadásul nem könnyű dolog a szovjet megszállási zónában egy demokratikus országot kiépíteni. Én minden erőmmel támogatom a magyar törekvéseket a demokrácia felé!”

Cironia jelenlegi második emberéről különös hírek röppentek fel az alelnökjelölti vita kapcsán. A nem oly régen történt esemény után a közönség nagy többsége Mr. Wright-ot szavazta meg győztesnek, aki sokkal passzívabban szerepelt, illetve a végére ellenfelének sikerült összezavarnia is. Már ekkor szárnyra kaptak különféle híresztelések azzal kapcsolatban, hogy valamilyen módon befolyásolhatták a szavazást, vagy annak eredményét, ez a feltételezés azonban hamar a feledés homályába merült, hiába kért többször felülvizsgálatot Edward Glover.

Egy, a neve elhallgatását kérő személy, aki állítólag korábban Francis Wright közvetlen közelében dolgozott és a kampányában is segédkezett, a Columbia Postnak azt nyilatkozta, hogy előre el lett rendezve a vita eredménye és az alelnök személyesen intézkedett ez ügyben.

John Bradley politológus és belpolitikai szakértő szerint a forrás erőteljesen kétes eredetű, és több ponton is megkérdőjelezhető. Azzal viszont ő is egyet ért, hogy a legfrissebb kiszivárgott hírfoszlányok kellőképp alátámasztják, hogy valamilyen módon belepiszkáltak az ominózus vitába, vagy annak eredményeibe. „Korai lenne még biztosat állítani, nem tudjuk, hogy a vita eredményét, vagy az arról szavazó emberek összetételét módosították-e valamilyen módon, biztos vagyok benne, hogy az üggyel kapcsolatban további információk is napvilágot látnak majd, ez már csak idő kérdése. Amíg nem kerülnek nyilvánosságra konkrét tényfeltáró dokumentumok, addig csak találgathatunk.” – nyilatkozta az elemző.

Leszavazták az elnök által benyújtott adótörvény-javaslatot a Képviselőház konzervatív-liberális blokkja. Starson házelnök és a közép-nyugati reformpárti képviselők szavaztak a javaslat ellen, amelyet George Taylor elnök személyesen nyújtott be, és információk szerint sikerült megszerezni a szenátusi többséget, pár progresszív átszavazóval.

A President Palace még nem válaszolt, későbbre ígértek választ.