Média cikkek

William Stenley gazdasági szakértő, több országnak segített már talpraállni, Kanada, Mexikó, de a Közel-Keleten is dolgozott, jelenleg Truman pénzügyi főtanácsadója az USA-ban. Egészen Texas, Dallasig kelett utaznom, hogy kikérjem gyors véleményét.

HT: Üdvözlöm Mr Stenley. Biztos halott a Ciron nyugdíjtörvényről ami szétszakítaná a költségvetést, mi a véleménye?

WS: Üdv Mr Trump. Igen egész Washingtonig jutott a Hír miszerint Cironia megvétozta a nyugdíjreformot és kénytelen kelletlen de átfutottam a számokat. Mit mondjak... egyik kutya másik eb. Bedroom szenátor javaslata a jelen állás szerint nem valósítható meg. Az valószínüleg Cironia végét jelentené. Viszont a Taylor adminisztráció költségvetési számai satuba vannak fogva. Cironia bevételi forrása csaknem gazdasági és személyi adókból áll össze. Ez hatalmas hiba. Nem hogy a nyugdíjreform de semmilyen pluszkiadást nem tudnak vállalni. Pengeélen táncolnak.

HT: Tehát ön szerint emelhető a büdzsé?

WS: Persze, csupán pici üzleti érzék kell hozzá és nyitott szemlélet. Cironia bevételi forrásai teljesen kiaknázatlanok. Átnéztem a jelen törvényeket és gazdasági adatokat. Minden szegmens felületes, a mezőgazdaság, az ipar, a bányászat. Az exportjuk minimális. Ebben a formában semmi nem valósítható meg.

HT: Mit gondol a nyugdíjtörvényben milyen változtatásokat eszközölne?

WS: Mindenképp csökkenteném a százalékos arányokat és picit talán a jogosultsági feltételeket is szigorítanám a nyugdíjkorhatár emelésével. Ha jól tudom a számokat 6 milliárd dollár többletköltséget jelentene ez Cironiának. Pici változtatással ez csökkenthető akár 3,5 milliárdra, de ehhez emelni kell a bevételi forrásokat jelen adatok tudatában, ez 5-6 milliárd dollárral könnyen emelhető.

HT: Köszönöm Mr Stenley továbbítom üzenetét Cironiának. További jót.

Harold Trump- Columbia Post, Texas-Dallas

John Stetton: Egyre nagyobb a politikai vihar a nyugdíjvita kapcsán, amely idén januárban tört ki elemi erővel, és Cliff Bedroom híres vagy hírhedt javaslata váltotta ki, amelyet megvétózott George Taylor elnök. Vendégünk most Madison szenátora, a javaslat benyújtója. Jó estét kívánok!

Cliff Bedroom: Jó estét!

John Stetton: Szenátor, Ön szerint meglesz a 60%+1 szavazati arány a Kongresszus két házában, hogy felülírhassák az elnöki vétót?

Cliff Bedroom: Fogalmam sincs őszintén megmondva, mert bármilyen módosításra vevő lettem volna, de Taylor elnök hallgat és kerüli a párbeszédet ezért nyújtottam be újra változtatás nélkül, mert valahogy szóra kell bírnom az elnököt.

John Stetton: Ön nem hallotta Silver Cityben beszélni? Ott kifejtette a véleményét elég nyíltan.

Cliff Bedroom: Épp ez a problémám. Másnak beszél, más helyen. A President Palace előtt kelett volna a nyugdíjasoknak és az NNE közreműködésével velünk.

John Stetton: Miért? Egy fórumnak a helyét nem ő választja meg? Szerintem a hely mindegy, a tartalom fontosabb, és ott arról beszélt, hogy több figyelmet kell fordítani a nyugdíjasok felé. De ebben gondolom nincs Önök között ellentét.

Cliff Bedroom: Ebben nincs. Viszont ellentmondás van. Az, hogy több figyelmet kell fordítani a nyugdíjasokra, azaz első lépés, hogy kiáll a President Palace elé ahol napok óta várják, és elmagyarázza nekik mi baj a javaslattal és mit kínál ő.

John Stetton: Mit kellene mondania Ön szerint?

Cliff Bedroom: Ez kicsit vicces kérdés, de megpróbálok válaszolni. Az ő szemszögéből én az alábbiakat tettem volna. Az elnöki Palota előtti pódiumra álltam volna fel már első nap, megelőzve a bajt és elmondtam volna nekik miért hibás a javaslat és min kellene változtatni a saját véleményem szerint. Másnap megkerestem volna az NNE elnökét meginvitálva a Palaceba egy javaslat kidolgozására. De az én szemszögemből már más kérdés, nem gondolom, hogy nekem kellene megválaszolni, hogy mit tegyen az elnök.

John Stetton: A reformpárti törvényalkotók ezt sokszor közölték. De akkor térjünk rá erre: mennyibe kerülne a javaslata a költségvetésnek?

Cliff Bedroom: Nem ért engem Mr Stetton... Vagy mással üzen, vagy másnak beszél más helyen miért kell ezt túlbonyolítani, őt várjuk a President Palace elé. Térjünk rá a költségvetésre. Először is úgy gondolom a költségvetés csak számok halmaza, a bevételből a kiadásra jutó összeg... a kiadást a bevételhez mérten igazítják azaz opció miszerint a bevételt kellene növelni, eszükben sincs. Tehát ha a nyugdíjtörvény 6 millióval terhelné a költségvetést az evidens hogy nem működne a jelen keretek között. De bevételnöveléssel igen…

John Stetton: 6 milliárd, Bedroom szenátor

Cliff Bedroom: elnézést elszólás volt. Lényegében leegyszerűsítem a dolgot, hogy mindenki értse. Adott egy fiatalember, aki munkanélküli segélyt kap, venni akar egy televíziót, de nem futja neki, és inkább hogy elmenne dolgozni, vesz egy használt olcsóbb televíziót. A 6 milliárd dollár rengeteg pénz, de mihez képest? Cironia egy kiaknázatlan aranybánya és ha lenne 30-40 milliárd költségvetésünk akkor máris nem sok a 6 milliárd.

John Stetton: És ezt Ön hol találta meg? Melyek ezek a források? Nem elrugaszkodott 60 milliárd pluszdollárról beszélni?

Cliff Bedroom: A Reform párt semmit nem tett a bevételi források növelésére. Az adókból nem lehet egy országot fenntartani. A mezőgazdaság fejlesztése, és maximalizálása, Bányaterületek feltárása, légtérhasználati díj, teherhajók vámfizetése Ciron vizeken való áthaladásakor, Európai és Ázsiai kereskedelem és sorolhatnám. Nem elrugaszkodott, ha minden lehetőséget megragadunk, de azzal beérni, amit az emberek és a cégek leadóznak az hatalmas hiba. Maradhattunk volna Az Egyesült Államok része is ennyi erővel.

John Stetton: Ön egyezkedni akar a kommunista blokk országaival? Azért egy ekkora országnál nem hiszem, hogy olyan sok természeti kincs állna a rendelkezésre, mint amiről Ön beszél. Azt sem hiszem továbbá, hogy egy ilyen rendszert finanszírozni lehetne adóemelés, vagy kiadáscsökkentés nélkül.

Cliff Bedroom: Látja ez itt a baj, hogy egykalap alá veszi Európát és Ázsiát a Kommunista blokkal. És az is baj hogy ön még mindig ragaszkodik az adóemeléshez vagy a kiadás csökkentéshez. Bevételnövelés Mr. Stetton ez a kulcs, Cironia mezőgazdaságilag gazdag, Búza, kukorica, árpa. És vannak olyan országok ahol ezek hiánycikkek.

John Stetton: De hogy magasabb legyen a hozam, állami támogatás kell. Most 20 százalékkal erősödött és bővült az agrárium, de ehhez 400 millió dollár állami támogatás kellett. Ön szerint kiknek lehetne eladni a ciron agrártermékeket?

Cliff Bedroom: A Marshall terv keretében bárkinek. És ehhez nem is kell országokkal üzletet kötnünk. Csak csatlakozni kell az amerikai programhoz és Anglia, Németország, Franciaország, vagy épp a mezőgazdaságilag szegény Mongólia vevő lenne.

John Stetton: Mongólia kommunista ország, és azért lassan az európai termelés is beindul. De Ön szerint az nem ütne vissza, ha fejlesztési hitelt (és a Marshall-terv ilyen). amit vissza kell fizetni, szociális célokra kellene költeni? Egyébként ezek szerint Ön a jelenlegi konstrukcióban nem végzett számítást, hogy van-e forrás a javaslatára?

Cliff Bedroom: Mongólia egy orosz uralom alatt álló ország, de szükségük van gabonára nekünk pedig pénzre. De bármit mondhattam volna Mongólia helyett itt nem ez a lényeg. A Marshall terv nem egy hitelprogram, hanem egy európai újjáépítésre létrehozott program. Európa hitelt kap, hogy import árut vásároljon. Nem végeztem mélyebb kutatásokat, de ez is egy lehetőség, a kormány dolga lenne a források kutatására, vagy így vagy úgy de megoldható a dolog. Európa újjáépítése, sok országnak csak jó haszonnal kecsegtető bevételi forrás. De ez nem is az én/mi feladatunk vagy egy Mezőgazdasági miniszterünk, aki eddig nem villogott és van egy kormányunk akinek Cironia építése lenne a cél.

John Stetton: Taylor elnök bejelentette, hogy újraindul az elnökségért, a Progresszív Pártból eddig csak Ed Glover kormányzó jelentette be indulását. Önnek vannak ilyen tervei?

Cliff Bedroom: Vannak, és többünknek is van például Thomas Kane kormányzónak, de Underwoodra várunk, az ő döntése fogja eldönteni.

John Stetton: Ha Frank Underwood bejelentkezik, Ön nem fog indulni?

Cliff Bedroom: Ha Underwood bejelentkezik és aktív lesz, őt fogjuk támogatni, jómagam még nem vagyok biztos a dologban, annál inkább Thomas Kane, aki csak Underwood döntésére vár.

John Stetton: Ön szerint a déli demokraták elfogadnák Thomas Kane-t egyáltalán?

Cliff Bedroom: Thomas Kane nagyon megosztó ember, a modern liberalizmus értékét képviseli, délen valószínű nem lenne népszerű szegregáció ellenességével, de nekik is bekell látniuk, hogy nagyon sok ország és az ENSZ egyetemes nyilatkozata a szegregáció megszüntetésén dolgozik, ahogy az USA is.

John Stetton: Még egy utolsó kérdés: Nagyon friss hír, hogy az új egészségügyi és szociális miniszter, így a nyugdíjreform felelőse Tim Goodman Denfield reformpárti szenátora lehet. Ön szerint az elnök jó döntést hozott?

Cliff Bedroom: Igen, egyetértek Taylor elnökkel ez ügyben, sőt pártom nevében is beszélhetek, hogy az új tárca nagyon jó döntés. Tim Goodman-t személyesen nem ismerem, de valószínűleg egy szociális ágazatból érkezett szakember.

John Stetton: Nagyon köszönöm, hogy befáradt, Szenátor! Remélem, lesz még ilyen lehetőségünk! Viszontlátásra!

Cliff Bedroom: Én köszönöm a lehetőséget Mr. Stetton, kellemes beszélgetés volt egy kellemetlen témáról.

John Stetton: Legközelebb is várom Önöket a képernyők elé, hasonlóan érdekes témában. Viszontlátásra!

A nagy port kavart nyugdíjvita, amely minden bizonnyal a jövő évi elnökválasztási kampányt is befolyásolhatja, komoly dilemma és rendkívül erős támadásoknak elé állította az újrainduló elnököt. Habár többen kritizálják Taylort, hogy túlságosan is sok dolgot emelt át a New Dealből a kormányprogramba, mégis inkább a távolmaradást támogatja a gazdasági szektortól: nem kíván direkt támogatásokat nyújtani a vállalatoknak, cserébe alacsonyak a cégadók, a költségvetési egyensúly pedig fontos prioritás. Ugyanakkor a progresszívak radikális szárnyának dühödt és folyamatos támadása, a reformpárti politikusok kihátrálása az elnök mögül komoly problémát okozott a kormányzatnak.

Ha támogatják a progresszív javaslatot, az kétszámjegyű deficitet okoz, ami gazdasági visszaesést hozna, és a termelés bővülésével meg exporttal sem lehetne ezt pótolni, hiszen a kereskedelmi mérleg ugyan többletet termel, de az mindössze egy százalékos. Vagyis: ha kivonjuk a kivitelt a behozatalból, akkor a kivitt áruk aránya 1 százalékkal magasabb, ez pedig nem lenne elég. Ezt vagy hitelekből, vagy egy jelentős adóemelésből lehetne megtenni, amire a konzervatívok biztosan nemet mondanak, de nem lehet kizárni, hogy a progresszívak egy része is. Hiszen az Alkotmány értelmében, ha a megvétózott törvényjavaslatot Bedroom szenátor (P-MN) ugyanebben benyújtja, és a Kongresszus mindkét házában megvan a 60%+1 szavazati arány, akkor a javaslatot az elnöknek kötelező szentesítenie. De a szenátor is tudja, hogy a két ház együttes támogatása nem biztosított, még akkor sem, ha a Progresszív Pártnak megvan a többsége. „Egy ilyen döntéssel több, újrázni kívánó szenátor és képviselő is elveszítené a mandátumát a konzervatívokkal szemben.” Fred Vilker egyetemi tanár szerint a fiskális szigort előnynek tartó középosztálybeliek elfordulhatnak a progresszívaktól Belfortban, Cookban, Greene-ben, de még Pecksdale-ben is, és a képviselőházi többségüket is elveszíthetik. „A Középnyugat világa erre mindig rezonál, és így elképzelhető, hogy a Reform Párt visszaszerezhetné a többségét a Képviselőházban.”

Ez a bizonytalanság látszik azon progresszív törvényhozók között, akik nyilatkoztak a lapunknak. Rowle házelnök (P-CK) szerint az elnöknek a vétó helyett kompromisszumos megoldást kellett volna találni, és csak azt jegyzi meg, hogy ő személy szerint támogatja a javaslatot: „Sajnálatos, hogy Mr. Taylor lesöpörte a javaslatot, ahelyett, hogy közös megoldásra törekedett volna az érintettekkel és az ellenzékkel is akár.” Albert Lee szenátor (P-GE), aki egy év múlva a félidős választások eredményét tekintve, amikor egy új belépő, Jim Holsakamp könnyedén győzte az addig hivatalban lévő szenátort, akár kemény újraválasztás elé is nézhet, már sokkal óvatosabban fogalmazott: „Én azt mondom, hogy a javaslatot átdolgozott formában újra be kell nyújtani. Déli progresszív politikusként, bár megszavaztam a javaslatot, elutasítom a benne rejlő pozitív diszkriminációt, amely a nőket érinti. Ez egy történelmi jelentőségű kérdés, ez tény, ezért néhány déli szenátortársammal hamarosan tárgyalást fogunk kezdeményezni Mr. Bedroom-mal a továbbiakról.” John Myne (P-GD) újdonsült szenátor ugyanakkor ebben a formában támogatja a javaslatot: „Mr. Taylor rendszeresen járja a vidéket, ezért biztosan tudja, hogy teljes nemzeti egyetértés alakult ki a nyugdíjkérdés kapcsán”.

Ugyanakkor a kérdésben rendkívül megosztott a Reform Párt is. Az elnökhöz közelálló törvényhozók, akik javarészt Nyugat-Cironiából jönnek, teljes mellszélességgel támogatják Taylort, a törvényjavaslatot populistának tartják. Martin Ricketts szenátor (R-ED) szerint, aki a Szenátusban a második számú reformpártinak számít, elítéli a javaslatot, annak teljesen politikai tartalma van. „A balszárny megpróbálja átvenni az irányítást a párt felett, és ehhez nem átall olyan javaslatokat benyújtani, amelynek a végrehajtásáról ők is tudják, hogy megvalósíthatatlan.” Stuart Hoyt szenátor (R-MD), akit a Szenátus egyik legsikeresebb alkukötőjének ismernek, és aki kifejezetten baráti kapcsolatot ápol pár liberális szenátortársával, úgy gondolja, hogy kompromisszumos megoldást kell kötnie a két oldalnak. „Taylor elnök hozott egy döntést, ami helyes volt, én is így döntöttem volna. De a két oldal már eddig is képes volt kompromisszumok megkötésére. Progresszív javaslatra került be a sorkatonai szolgálat alsó korhatárának a megemelése, amelyet ugyan a radikálisok szerint elloptunk, a nagy többség szerint kompromisszumot kötöttünk. De említhetném a kampányfinanszírozás kérdését is, mint ami pozitív eredménye a ciklusnak.” Véleménye szerint azonnali megoldás nincs, hanem tárgyalni kell, hogy 1951-ben életbe léphessen az új reform.

 George Taylor a Silver Cityben elmondott beszédében kiemelte, hogy foglalkozni kell a problémával, de egy olyan javaslatot, mint a Bedroom-törvényjavaslat, nem fog aláírni, és nem fogja támogatni. „El kell mondanunk ciron nyugdíjasok tömegeinek, hogy mi nem azért nem támogatjuk a Bedroom-törvényjavaslatot, mert nem lennénk nyitottak a szociális problémák felé. Amikor meghoztam a döntést, hogy vétóval fogok élni, akkor Cironia jövőbeni gazdasági és szociális alapjait tartottam szem előtt. Ha elfogadjuk a törvényjavaslatot, az egy brutális adóemeléssel, radikális kiadáscsökkentéssel járna, amely minden polgár életét megkeserítené.”

Ugyanakkor a President Palace már erőteljesen dolgozik a megoldáson. Chuck Dayton szerint az elnök mindenképp egyeztetni akar a Kongresszus vezetésével, és semmit sem akar elkapkodni. Információink szerint George Taylor munkastratégiája ez: addig nem reagálni, amíg egy akut ügyet, amely nem követel azonnali beavatkozást, megfontolni, több lehetőséget átbeszélni, ne okozzon túl nagy veszteséget, politikai értelemben. A problémát az elnök személyesen kívánja kezelni, és az ügy fontosságát mutatja, hogy Ernest Holder gazdasági főtanácsadó mellett Adam Miller kampányfőnök és Ed Mullins veterán kampányfőnököt, aki várhatóan jövőre ismét irányítani fogja a Taylor-kampányt, illetve Stuart Hoytot vonta be a munkába. Várhatóan külön törvényben szabályozná a nyugdíj-megtakarításokat menedzselő takarékpénztárakat és biztosítókat. Mivel sok, egyéni vállalkozónál dolgozó ciron polgár nem tud megtakarítani, hiszen ezek a kisvállalkozók nem tudnak valódi nyugdíjbiztosítót működtetni, ezért az ilyen helyen dolgozóknak lehetőségük lenne máshova jelentkezni. A biztosítók felügyelőtanácsaiban helyet kapnának a szakszervezetek, illetve a munkavállalókat védő szervezeteknek is lenne lehetőségük takarékpénztárakat létrehozni, és aki fizeti az éves tagdíjat, csatlakozhatna ezekhez a takarékfiókokhoz is, amivel a szakszervezetek forrásai is jelentősen megnőne.

Ugyanakkor az biztos, hogy a kormányzat nem fog támogatni semmiféle olyan döntést, ami a brit modellhez hasonlót hozna létre, és nem várható olyan döntés sem, amely a költségvetési egyensúlyt komolyan befolyásolná, hiszen akkor a vállalatok munkahelyeket számolnának fel. A President Palace azt nem zárta ki, hogy bizonyos mértékű nyugdíjemelésre ne kerülne sor, mind az 1,4 millió nyugdíjasnak, vagy könnyítést kapnának az egészségügyi rendszerben. Mindenképp lesz valami pozitív döntés, hiszen a Reform Pártban többen félnek, hogy a jövő évi választásokon „oldleash” lesz, amely elvághatja a pártot a President Palace-tól és a Kongresszustól. „Mivel az idős fehér szavazók főként progresszívként regisztrálnak, könnyedén eldönthetik a versenyt” – véli az egyik elnöki tanácsadó. Ha a legutolsó, még a botrány előtt készített felméréseket nézzük, akkor a félidős választással súlyozott eredmény szerint (és itt Uniont Taylorhoz értük, amit nagy valószínűséggel hoz) 123 elektora lehet egy progresszív jelöltnek, és mindössze 78 egy reformpártinak. De egy elnökválasztás más, és nem szabad a jelenleg is népszerű vezetőnek számító George Taylort leírni, okozhat még meglepetést. Tény, hogy a ciklus három évéből most először sikerült hosszú időre defenzívába szorítana kormányt.

A Kormány bejelentette a jövőbeni terveit, haladjunk hát szép sorban. Wright jelenlegi alelnök amerikai nagykövetté avanzsálódik ( vagy visszacsúszik a ranglétrán?) Ez csak azért érdekes, mert a kormányban eddig semmilyen tevékenységet nem tapasztaltunk tőle. Sem a Szenátusban, sem a Képviselőházban, sem a Kongresszusban nem lehetett látni, egy szellem. Taylor elnök szép lassan eltünteti a közéletből és Amerikába küldi, nem mint ha eddig jelen lett volna, de a Reform Párt akkor sem látja be tévedéseit, inkább szépen eltünteti.

A belügyminiszterrel ugyanez a helyzet, de nem csak őt kellene lecserélni, egyik miniszter sem dolgozott, legalább látszólag tette volna ez egy árnyékkormány.

A fiskális szigor tőlük már egy elcsépelt szöveg. a Fiskálissal tele a padlás, ugyanúgy mint a párbeszéddel. Többször bebizonyosodott, hogy a kormány nem hajlandó párbeszédre. Meghallgatja ellenfeleit de ötleteiket rendszerint elutasítják, ilyen vagy olyan indokokra hivatkozva.Próbálják úgy beállítani a dolgokat hogy a Progresszívektől jött javaslat jó de általuk tett módosításokkal lehet csak elfogadni. Ezzel ötletet lopnak és próbálják azt sajátjuként kezelni. Lásd:sorkatonaság ami teljes mértékben Progresszív ötlet volt, mármint a korhatár megemelése. A Progresszív javaslatot elvetették aztán sajátjukként azt újra benyújtották, érdekes nem?

Két új tárca bevezetését tervezik miközbe legalább 3 tárca jelenleg sem müködik pedig kellene, szóval nem 2 új tárcát hoznak létre csak az elmulasztott baklövéseket pótolják

HT-Columbia Post

Jó estét kívánok, ez itt a STINS ’31 különkiadása az elnök Silver Cityben elmondott beszédéről. Howard Briggs vagyok.

George Taylor bejelentette, hogy újrajelölteti magát a Reform Párt színeiben elnökjelöltnek, és az elkövetkező négy évben dolgozna tovább, ha a választók megválasztják. A beszédében bejelentett egy nagyarányú kormányzati átalakítást, amelynek keretében leváltja a belügyminisztert, helyére várhatóan Ryan Hutton ex-képviselő kerülhet Unionból, míg lesz külön tárca a szociális kérdésekben és lesz egy külön oktatási is. Továbbá azt is bejelentette, hogy a színesbőrű katonák lehetőséget kapnak, hogy tisztté válhassanak, és a hadsereg egységein belül felszámolja a szegregációt. Francis Wright alelnök a jövőben Cironia washingtoni nagyköveteként fog szolgálni, de csak 1951 január végétől, nem nevezte még meg, ki lesz az alelnökjelöltje a választások idején, várhatóan ezt csak jövőre teszi meg. Győzelme esetén hatalmas infrastrukturális fejlesztéseket ígért, többezer kilométernyi új utat és vasútvonalat ígért, illetve az ország és a hétköznapok biztonságát. Az elnök hozzátette, hogy Cironia csatlakozni fog az ENSZ-hez, és aktív külpolitikára készül.

A bejelentés után röviden beszélt a választókkal, és nyilatkozott a kollégánknak is, most ezt fogják hallani: „Nem lesz állami nyugdíjrendszer, ez biztos, amíg én vagyok az elnök, nem fogunk ilyen szocialisztikus góliátokat építeni, amelyek költségesek, de valódi hasznuk nincs. A jelenlegi rendszer jól működik, de nemsokára megtudják, mit tervezünk változtatni rajta, amivel szerintem a liberálisok is megelégszenek.” Az elnök elmondta, hogy még az idén kiadja a rendeletét, amelyben deszegregálja a hadsereget, amelyet történelmi lépésnek nevezett.

A bejelentése után várhatóan a Reform Pártból senki sem jelölteti magát az elnökkel szemben, aki így egy könnyű előválasztási procedúrán mehet át, miközben kormányoznia és egyezkednie kell majd a progresszív kongresszusi többséggel. Kérdésünkre azt is elmondta, hogy a minisztereket hamarosan kijelöli, de az alelnökjelölt keresése ráér egészen a jövő évi konvencióig, hiszen a ciron nagyköveteket csak 1951 januárjában akarja kinevezni Taylor elnök, hogy megvitathassák a progresszívakkal is a jelölteket.

Zsúfolt időszakok jönnek, hiszen nagy mennyiségű törvényjavaslat kerülhet a Kongresszus elé rövid időn belül, amely fontos átalakításokat fognak magukkal hozni.

Tisztelt olvasók! 

Sajnos megint ugyanabban a témában kell cikket közölnöm Nick Lawrence kormányzójelölt úr nevében. 
Ma a Ciron politika életében a nyugdíjtörvény kérdése egyszerűen brutális szintű vitatéma és talán már az általános iskolás gyerekek is erről beszélnek. A kormánynak miért kell az embereket ezzel a témával traktálnia. Négyóra után közölték a rádióban, hogy tisztelt elnök úr bejelenti indulási szándékait, de érdekes módon utána már mondták is, hogy az államban módosításokat fognak beiktatni. Az én véleményem az, hogy nem kell itt a dolgokat bejelenteni, hisz benne élünk, amit a reform párt szégyenletes módon generált. Arra van kapacitás, hogy 1500 főnek beszédet tartsanak. Gondolom nem az elnök úr saját kasszájából fizeti és gondolom a rendezvény nem pár ezer dollárba kerül. Gondolkodjunk el azon, hogy kik vezetik ezt az országot? Voltaképp nem hibáztatható csak az elnök, mert el kell ismernie a progresszív pártbélieknek, hogy sok minden hibádzik még itt is és vannak még olyan dolgok amiket tökéletesíteni kell. Ebből a példábol tanulván Nick Lawrenc úr úgy is indul a kormányzó választáson, tudja hogy mik a hibái a pártnak és kifejezetten azok elemzésére és megoldására specializálódott mint politológus és mint párt tag egyaránt. Ennek fejében a reform párt úgy tesz, mintha ők tökéletesek lennének, de valójában nem történik semmi csak a magyarázkodás mindezek szinesítve a párton belüli ellentmondásokkal. Az a dolog is gondolatbaejtő, hogy miért tart a nyugdíjtörvény vitája érthetetlen módon sokáig tart. Egyszerű a sportban is ismeretes időhúzásnak lehetne megfogalmazni. Mindez szándékos és megfontolt, mivel a tisztelt kormány tagjai most gondolják ki, hogy mire fogják azt a sok eltűnt pénzt ami csak úgy elúszott az országból. Nem feltételezek lopást és nem gyanusítom a kormányt, de össze kellene szedniük magukat. Két választás van: 1: Összeszedik magukat 2: Lemond az elnök és új kormány alakul. Valószinüsíthető, hogy a másodikra nagyobb esély van.

Írta: Deer Alexander

Tisztelt Unioni Polgárok, Tisztelt Cironia! Honfitársaim!

Hatalmas öröm tölt el, amikor ismét Silver Cityben állhatok a Hope Square történelmi alapkövein. Egy évszázada ezen a helyen álltak hazánk első vezetői, itt íródtak a híres írónk, Arthur Trevor, aki ekkoriban írta a legjobb írásait, amelyekbe a nagy művész beleírta a ciron nemzeti lelket.

Úgy állok most itt Önök előtt, mint a Ciron Köztársaság első megválasztott elnöke, és három évvel ezelőtt arra vállalkoztam, hogy megpróbáljam jobb irányba terelni Cironia jövőjét. Három évvel ezelőtt azt vállaltam, hogy talpra állítom a gazdaságot, csökkentem a munkanélküliséget, visszaszorítom a bűnözést. Hadd mondjam el, a jótékony folyamatok megkezdődtek, és sikerült Cironiát fejlődő pályára állítani! Nem állítottam soha, hogy megteremtem a Kánaánt; nem mondtam, hogy minden gondot sikerül négy év alatt megoldani; nem mondtam, hogy könnyű lesz. De a kormány sikeres gazdaság- és társadalmi politikájával Cironia a növekedés útjára lépett, és ha a konzervatív irányvonal marad a President Palace meghatározó ideológiája, akkor a Köztársaság további modernizáción fog átesni, utak és sínek épülnek, infrastrukturális fejlesztések jelentkeznek, nőni fognak a bérek, csökken a munkanélküliség, a gazdasági fejlődés pedig egyre nagyobb mértékben fog növekedni. Ez a Reform Párt gazdasági programjának a hatása.

Az elmúlt három év a stabilizációról szólt. Van már erős hadseregünk, van erős gazdaságunk, vannak munkahelyeink, és a ciron polgárok, Önök, jobban élnek, mint 1946 előtt. Ehhez az erős háttérhez pedig sikerült megteremteni egy biztos lábakon álló, kétpárti kompromisszumrendszert, amelynek segítségével a progresszív törvényalkotók elfogadták azokat a fontos kormányzati törvényjavaslatokat, vagy éppen azokat, amelyek valamelyik reformpárti politikustól érkeztek, amelyek alapjaiban formálták országunk életét. A Kongresszus kétpárti kompromisszummal elfogadta a költségvetési törvényjavaslatokat, amelyekkel költségvetési többletet termeltünk, és a ciklus végére, a következő ciklus elejére ezt a hitelt már vissza is fizethetjük, amelynek segítségével a gazdaságunk sokkal erősebb, sokkal prosperálóbb lesz.

Hiszek benne, hogy elnökségem három éve alatt egy sokkal sikerült összekovácsolni a politikailag és a társadalmilag szabdalt ciron polgárok millióit egy nagy közösségbe, amely párthovatartozás nélkül azért dolgozik, hogy Cironiát még jobbá tegyük, együtt, közösen. Közös erővel vált ez az ország erőssé, és ezzel a közös összefogássá válhat még erősebbé. Ez a négyéves ciklus arról szólt, hogy megoldjuk a gazdasági recesszió okozta negatív változásokat, munkahelyeket teremtsünk, lehetőséget adjunk az oktatási rendszer kibontakozásának, a középosztály fiataljainak a felzárkóztatására, és esélyt arra, hogy egyetemre járhassanak. Azért vállaltam ezt a négy évet, hogy megadjam azokat a lehetőséget a ciron polgárok millióinak, amelyet én, jobb helyzetben, megkaptam a családomtól. De a munka nem ért véget, nem érhet véget. Hiszen nagyon sok gond tornyosul előttünk, amelynek a leküzdésére egy vezetőnek mindent meg kell tennie. Érzem magamban a potenciált, érzem magamban az erőt, hogy megteremtsen a mindennapok biztonságát, hogy Cironia minden tekintetben kiszámíthatóbb és biztonságosabb legyen. Kedves Barátaim, eljött az idő, hogy bejelentsem, újraindulok a Ciron Köztársaság elnöki posztjáért, és ha megnyerem a választásokat, elhozom Önöknek a biztonságos hétköznapokat!

Persze sok munka áll előttünk addig is. Meg kell győzni a választópolgárokat, hogy az elmúlt négy év a siker négy éve volt, hogy a kormányzat sikeresen oldotta meg a legégetőbb problémákat, ezenfelül pedig reagálnunk kell az aktuálpolitikai kérdésekre is. El kell mondanunk ciron nyugdíjasok tömegeinek, hogy mi nem azért nem támogatjuk a Bedroom-törvényjavaslatot, mert nem lennénk nyitottak a szociális problémák felé. Amikor meghoztam a döntést, hogy vétóval fogok élni, akkor Cironia jövőbeni gazdasági és szociális alapjait tartottam szem előtt. Ha elfogadjuk a törvényjavaslatot, az egy brutális adóemeléssel, radikális kiadáscsökkentéssel járna, amely minden polgár életét megkeserítené. Nem bírná a költségvetés kitermelné az állami dolgozók járulékait, nem tudnánk a rokkantjainkról és az egyéb sajnálatosan sérült lakosainkról gondoskodni, iskolákat kellene bezárni, és elmondom, hogy nekem a szívem szakadna meg, ha elnökként ilyen döntéseket kellene meghoznom, és tudom, hogy azoknak is, akik a President Palace előtt némán tiltakoznak. A szociális populizmus és a brit jóléti állam iránti sóvárgás nem megoldás, hiszen ilyen radikális lépéseket még a New Deal sem foganatosított. Nyitott vagyok a kompromisszumra, nyitott vagyok, hogy beszéljünk a témáról, támogatom, hogy rendezzük a veteránok életkörülményeit záros határidőn belül.

De ennek a nyitottságnak nem elég szóban megmutatkoznia, hanem kormányzati szinten is eleget teszek: átalakítom a kormányzati szerkezetet. A Belügyminisztériumból államtitkárságok vállnak ki, amelyek önálló minisztériumokká fognak válni. Létrejön az Egészségügyi és Szociális Minisztérium, külön tárcaként szerveződik a jövőben az oktatás és a kultúra, létrejön az Oktatási Minisztérium. Mivel pedig kiemelt kérdésként kell kezelnünk a jövőben a veteránok helyét és szerepét hazánk életében, létrehozom a Veteránügyek Minisztériumát is, amelynek az élére egy olyan embert fogok kinevezni, aki szolgált a világháborúban, és tudja, milyen módon lehet segíteni a veteránok helyzetén. Ebben a munkában számítok bárkire, szavazzon bármelyik formációra, támogasson bárkit is a választási küzdelemben, mi mindnyájan cironok vagyunk, és össze kell fognunk.

De van még tennivaló. Habár az egyik progresszív szenátor szerint nem fontos, hogy miként bánnak az országunk kisebbségeivel, nekem ez roppant fontos. Számomra minden állampolgár egyforma, és felháborít, ha valamelyik polgárunkkal is jogsértés történik. Személyesen fogom kérni Cook kormányzóját, hogy tájékoztasson a Centennialban történt eseményekről, és tegyen meg mindent a rasszista rendőri dolgozók ellen, hiszen a jogban és a törvényben mindnyájan egyenlőek vagyunk. Bár magam is tudom, hogy ez csak elv, és nem gyakorlat, és tudom azt is, hogy a háború során megannyi színesbőrű katona küzdött a nácik ellen, magam is dolgoztam velük együtt. Mindnyájan halált megvető bátorságról tettek tanúbizonyságot, amikor puskaropogások közepette kellett a hideg francia partoknál előrenyomulni, vagy amikor be kellett venniük Aachent. Ezért megérdemlik a legnagyobb tiszteletünket, és megérdemlik, hogy a terepasztal mellett is bizonyítsanak. Bejelentem, hogy elnöki rendeletben fogom megszüntetni az etnikai alapokon szétosztott osztagokat, és be fogom osztani őket a fehér egységek közé. Emellett 1950-től a színesbőrű honfitársaink is jelentkezhetnek a kadétiskolákba, lehetnek belőlük tisztek. Azt hiszem, minőségi változást tudok elérni ezzel a döntésemmel. Egy nyitottabb nemzetté kell válnunk, hiszen a nyitottság tesz minket erőssé.

De ugyanilyen fontos, hogy ne zárkózzunk be, ne forduljunk magunkba, hanem nyissunk a világ felé. Az elmúlt három évben úgy éreztem, hogy fontosabb az ország stabilizációja, ezért a belpolitika dominált, de eljött az idő, hogy felépítsük országunk erős diplomáciai kötelékeit. Ennek fontos lépése lesz az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez való csatlakozásunk. Nem maradhatunk ki ebből a fontos nemzetközi szerveződésből. Felveszem a kapcsolatot a főtitkárral, és kérni fogom, hogy csatlakozhassunk úgy, hogy közben a ciron értékek mind megmaradjanak, hiszen az ENSZ nem a Népszövetség utóda, az ENSZ egyben értékszövetség, és azt szeretném, hogy ők is tiszteljenek minket, mert megérdemeljük. Mindez ugyanakkor nem elég, ki kell építenünk a szövetségi hálónkat is. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatunk sziklaszilárd, és ezt nagyköveti kinevezéssel fogom megerősíteni, méghozzá egy fontos személyt szeretnék delegálni Washingtonban.

Kedves Ciron Barátaim, a következő években országunk érdeket Francis Wright alelnök fogja szolgálni, akitől jobb politikust, jobb nemzetközi jogászt és hozzáértőbb diplomatát keresve se lehet találni. De ne aggódjanak, a ciklusát ki fogja tölteni, hiszen minden nagykövetről politikai diskurzust szeretnék kezdeni a Kongresszus tagjaival.

Persze, ez a múlt és a közeljövő, és Önök, akik ide ilyen sokan eljöttek, hallani akarják, hogy mit kínálok az országnak, és milyen víziót szeretnék kínálni a ciron polgároknak, hiszen tudniuk kell, hogy mit akarok tenni az országért. Ha én nyerem meg az elnökválasztást, egy nagyarányú infrastrukturális fejlesztést fogok kezdeményezni, amelynek keretében több mint háromezer autóút, és több mint ötezer vasúti sínt fektetünk le, amely behálózza majd az egész országot, és ez munkahelyet fog teremteni, és ahol jó minőségű utak és sínek vannak, ott munkahelyek is születnek.

Továbbra is mindent meg fogok tenni a költségvetési egyensúly fenntartásáért, és azért fogok tevékenykedni, hogy minél takarékosabb kormányzatot működtessek, minél több pénzt tudjunk félretenni a szűkös időkre. Hiszen Önök is tudják, akkor jó a gazdálkodás családi szinten és országos szinten is egyaránt, hogy ha akkor takarékoskodunk, ha jobban megy, és akkor adunk többet, amikor az ország polgárai kénytelen nélkülözni a nehéz anyagi körülmények közepette. Nem akarom, hogy az ország hitelekből éljen, nem akarom, hogy elherdáljuk a gyerekeink jövőjét.

Fontosnak érzem a megyei autonómia intézményét, amelyet megfelelő mértékűnek érzek most is. Ezt a relációt fenn kell tartanunk, el kell fogadnunk, hiszen szükség van arra, hogy a megyékben élők úgy éljenek, ahogy a saját kulturális környezetük azt igényli. Kár lenne ezt a nagyszerű országot asszimilálni, kár lenne ráerőltetni a vidéki Cironiára a városi Cironiát, vagy fordítva. Ugyanakkor azt nem szabad elfelejtenünk, hogy szükség van egy központi adminisztrációra, amely felügyeli az ország életét. Hiszen tudjuk: külön-külön erősek vagyunk, együtt viszont legyőzhetetlenek!

Mivel a hétköznapok biztonságát szeretném megteremteni 1955-re, fontos szerepet fog kapni a kampányban a hadsereg és a hadi kiadások. Nehéz idők következnek, amikor kemény döntéseket kell hoznunk: a kommunisták a Sztálin segedelmével arra készülnek, hogy beszivárogjanak a demokratikus berendezkedésű polgári államok intézményeibe, szétzilálják azt, majd megszállhassák, katonai úton. Hány ilyen példát láttunk már, és hány szemenszedett hazugságot hallottunk a görögökkel kapcsolatban? Sztálin elvtárs, Cironia nem lesz egy újabb kelet-európai ország, mi megvédjük magunkat! A következő öt év során hozzálátunk határaink megerősítéséhez, így megépítünk és felszerelünk három nagy tengeri bázist. Egy épül Madisonban, egy épül Belfortban, és remélem, sikerül megállapodnom Ed Glover kormányzóval, hogy Oakland legyen a harmadik erős bástya a védelemben. Ne legyenek illúzióink: csak egy erős hadsereg és flotta lesz képes megvédeni Cironiát egy ellenséges támadástól, és én mint az ország főparancsnoka, köteles vagyok megtenni mindent a szuverenitásunk megőrzéséért!

Remélem, hogy sikerült meggyőznöm Önöket, hogy alkalmas és potens elnöke vagyok Cironiának, aki megérdemli a következő négy évet is, hogy azt a víziót, amelyet felvázolt, az ország érdekében megvalósíthassa. Nem vagyok tökéletes, nem vagyok tévedhetetlen, én is csak egy vagyok cironok milliói közül, de abban biztos vagyok, hogy a vezetői képességem birtokában sikerre tudom vinni mindannyiunk ügyét, Cironia további modernizációját és nemzetközi téren való elismerését. Minden egyes cselekedetemben a patriotizmus tüze hajt, és remélem, ezt honorálni fogják a polgárok.

Ezért kérem Önöket, hogy a mindennapok biztonságáért, támogassanak!

Köszönöm, Isten áldja Cironiát, Isten áldja Silver Cityt!

Jó napot kívánok! Ez itt a STINS ’31 hírei négy után. Howard Briggs vagyok.

19 órától kezdődik Silver Cityben George Taylor elnök nagygyűlése, ahova nagyjából 1500 szimpatizánst várnak. Kormányzati információk szerint a Hope Square-n jelenti be, hogy újraindul-e a jövőre esedékes elnökválasztásokon. Az is kiszivárgott, hogy beszédében kormányzati átalakítást fog bejelenteni, valószínűsíthetően a jövőben külön miniszter foglalkozik majd a szociális ügyekkel. Francis Wright alelnökre diplomáciai feladatot fog szabni Taylor elnök, így nem indul újra alelnöknek, míg a belügyminisztert lecserélheti, helyére Ryan Hutton kerülhet, aki 1947 és 1949 között unioni kongresszusi képviselő volt. Az elnöki vonat délelőtt tízkor indult el, és 15 órakor gördült be Silver Citybe, az elnök találkozik reformpárti politikusokkal, többek között Peter Nounnal és Jeremy Kolbyval.

Folytatódik a nyugdíjvita, Robert Shaw, a Progresszív Párt balszárnyához köthető politikus szerint fel kell számolni a magánnyugdíjrendszert, és egy brit mintára működő államit kellene létrehozni. Eközben a nyugati konzervatívok Tom Kane és George Starson vezetésével kritizálták az elnököt, a nyugdíjvitában tanúsított véleménye miatt, mindkét politikus a fiskális szigor enyhítésére tett javaslatot, amelyből emelni lehetne rövidtávon a nyugdíjakat, míg azt követően egy átfogó törvényjavaslatot kívánnak a Kongresszus elé terjeszteni. Az elnök környezetéből származó információk szerint Taylor elnök ki fog tartani a magánnyugdíjrendszer mellett, annak kíván törvényi hátteret adni. Ezenfelül tárgyalni fog a kongresszusi liberális és konzervatív vezetőkkel, hogy ne támogassanak egy ilyen hatalmas deficitet eredményező törvényt.

A „Klub a Deficit Ellen” megválasztott új titkára, Karl Orson keményen bírálta a radikális progresszív politikusokat a nyugdíjjavaslat miatt, és kilátásba helyezte, hogy a fiskális szigort felrúgó reformpárti politikusokat sem fogja a szervezet támogatni. Orson elmondta, hogy a javaslat idézem: „nemcsak kétszámjegyű éves deficitet fog termelni, de gazdasági visszaesést is, hiszen a befektetőknek nem lesz bizodalma egy olyan országban, amely évente dollármilliárdokat fog felvenni a hiány konszolidálására, és nem kell mondanom, hogy a kamatlábak folyamatosan fognak növekedni.”

Gazdasági szakemberek szerint akár hosszú távú is lehet a ciron dollár gyengülése, amelynek legfőbb kiváltó oka a politikai és a gazdasági bizonytalanság. Az elhúzódó vita és a konzervatív meg liberális establishment látványos puhulása az ügyben a befektetőket visszakozásra késztetheti, és kivonhatják a forrásokat, mivel a törékeny költségvetési egyensúly megbomlásával a gazdaság mutatói erőteljesen vissza fognak esni. Erősödés holnap lehetséges, ha ma Taylor elnök bejelenti újraindulását – amire a piacok várnak.

Kormányzati források szerint a főügyész tájékoztatta az elnököt, hogy miként fog dönteni a Thortongate-ben. Wayne Webster azt vizsgálja, hogy van-e bizonyíték politikai nyomásgyakorlásnak jele Tom Kane részéről, vagy nincs. Ha úgy értékeli, hogy igen, akkor a nyomozást kiterjesztik Denfieldben, ha nincs, lezárhatják. Mint ismeretes, John Prescott, a denfieldi Salt Lake City reformpárti polgármestere, azzal vádolja Kane kormányzót, hogy bosszúból, amiért támadta őt a polgármester a fegyverkorlátozás miatt, rávette az egyik helyi céget, hogy mégse újítsák fel a Thorton vasútállomást, amely hatalmas veseség a polgármesternek.

Köszönöm a figyelmet, találkozunk egy óra múlva, viszonthallásra!

Botrányos amit művel a kormány Cironiával. Egyszer nem tetszik nekik a törvényjavaslat utána meg valaki akit nem neveznék meg közli, hogy az elnök ébredt rá későn a dolgokra, de egyébként a nyugdíjasok megérdemelnék azt ami nekik jár. Tehát beigazolódik, hogy a progresszív pártnak igaza van. Már eljutott ez a politikai vita odáig, hogy a reform párton belül is van aki szembeszáll az elnökkel. Persze e mögött a hatalomátvétál áll méghozzá ebben a formában: Majd én megmondom mit rontott az elnök, de én kijavítom. Ennek semmi köze a politikához. Gyerekes és egymásnak ellentmondónak nevezhető. Elnök úr persze úgy gondolja, hogy mindenki mellette áll. Felhívnám arra a dologra a figyelmét, hogy a legfontosabb elem nem áll mellette. A nemzet.
A cikket közzétette: Deer Alexander

John Stetton: Az elmúlt egy évben Denfield belpolitikai élete teljesen felbolydult, Tom Kane fegyverkorlátozó rendelete és a Thortongate komoly gondokat okozott a helyi Reform Pártnak is, amely a háromból kettőt veszített el a denfieldi körzetekből. Mai vendégem Thomas Kane, Denfield kormányzója. Jó estét!

Tom Kane: Jó estét kívánok, köszönöm a meghívást!

John Stetton: Kormányzó, az elmúlt fél év során nem tartott egyetlen sajtónyilvános eseményt, sem sajtótájékoztatót. Miért tette ezt?

Tom Kane: Tudja, amikor az ember politikusnak áll, akkor választhat. Vannak, kifejezetten olyan politikusok, akik imádnak a médiában tetszelegni és élnek is a lehetőséggel, aztán nem dolgoznak. Neveket most nem említenék, ha megengedi. Én ennek az ellentéte vagyok. Imádok dolgozni, de nem szeretem, hogyha rágalmakkal törik meg a lendületemet és ezáltal a megye vezetésének lendületét. Amikor kellett, mindenre reagáltam. Megjegyzem, nem kaptam senkitől felkérést semmilyen szereplésre, így jogosan gondolhatom, hogy nem voltak annyira kíváncsiak rám. (nevet)

John Stetton: Nem a fegyverkorlátozás körüli politikai vihar és a Thortongate miatt hagyta ki a médianyilvánosságot?

Tom Kane: Amikor a rágalmazásról beszéltem, erre gondoltam. Több összetvője van a médianyilvánosság mellőzésének. Ez valóban egy elem, ugyanakkor a legfontosabb, hogy ez idő alatt azon dolgoztam tanácsadók egész hadával karöltve, hogy hol és hogyan építsünk utat, kórházat és iskolákat a megyében. Az ilyen műveleteket én szeretem precízen elvégezni, rengeteg munka volt vele. 1 éven belül meg is lesz az eredménye.

John Stetton: Beszéljünk azért még a Thortongate-ről. Sajtóinformációk szerint az Igazságügyi Minisztérium fog dönteni erről az ügyről. Erről Ön mit tud?

Tom Kane: Ez valóban így van. Én korábban Joe Vilsack úrnak küldtem egy levelet, amit ő nyilvánosságra is hozott. Akkor is elmondtam, hogy vállalom a vizsgálatokat, ugyanis nincs félnivalóm.

John Stetton: A Thortongate-ben nem tartja bűnösnek magát? Sokak szerint a Harrash-ra politikai nyomást helyezett, azért, hogy ne sikerüljön a Thorton újjáépítése. Ezt nem látja bizonyítottnak a hírekben megjelent bizonyítékok kapcsán sem?

Tom Kane: Nem. Amit a polgármester úr állít, az nem igaz. Eleve nem férhetett hozzá az igazgatói magánlevelezésekhez, ha pedig fel is törte volna, akkor törvényt sértett volna. Ő egy törvénysértéssel próbálná bebizonyítani, hogy én bűnös vagyok, amit továbbra sem ismerek el, ugyanis nincs így. Döntse el mindenki maga, hogy egy ilyen esetben hol lehet az igazság... A cégnek pedig joga volt visszalépni, a polgármester úr tisztelhetné mások jogait.

John Stetton: Azok a találkozók, amelyeket a források említenek, amelyeket bizonyítéknak nyilvánított a Denfield Megyei Ügyészség, azok nem valótlanságot állítanak? Gondolok itt a munkaebédekre, találkozókra?

Tom Kane: Ezek a találkozók nem a nyomásgyakorlásról, hanem a megegyezésről szóltak. A cég visszalépett anyagi okok miatt, én pedig nem gázoltam bele a jogaikba azzal, hogy pereskedésbe kezdjek velük, amit elvesztett volna a megye és az emberek bánták volna. Munkaebédekre és találkozókra a legtöbb politikus jár, bár a polgármester úr ezeket előszeretettel kihagyja. Az ebédre igent mond, csak a munkára nem.

Tom Kane: A találkozók megtörténtek, de nem olyan céllal, mint amit állítanak.

John Stetton: Önt kihallgatta a megyei ügyész?

Tom Kane: Egyetlen ügyészi kihallgatásom volt eddig az ügy kapcsán, akkor mindent elmondtam, amit tudok. A Harrash Group&Co. igazgatóját is ki fogják hallgatni, a kettőnk által elmondottak pedig igazolni fogják az ártatlanságomat.

John Stetton: Most már egyre közelebb érezzük az 1950-es kampány beindulásához, lassan Taylor elnök is bejelenti, hogy újraindul-e. Önt az elnök közeli szövetségesének tartják, tudja esetleg, hogy miként döntött az elnök?

Tom Kane: Azok között az emberek között vagyok, akik a média előtt fogják megtudni, hogy indul-e, azonban még a családjának sem mondta el a döntését. Nehéz helyzetben van, szerintem vívódik. Érdekelte a véleményem, én pedig elmondtam, hogy mit tartok helyesnek. Többet nem mondhatok.

John Stetton: Ha nem indul, Ön pályázik a Reform Párt elnökjelöltségére?

Tom Kane: Csak abban az esetben, ha nem indul.

John Stetton: Denfieldben újrajelöli magát kormányzónak, ha George Taylor újraindul?

Tom Kane: Igen, mindenképpen.

John Stetton: Akkor le kell győznie John Prescottot, aki mindenképpen indulni fog, és várhatóan mögötte ott fog sorakozni a fegyverlobbi. Azt már közölte, hogy győzelme esetén eltörli ezt a "represszív korlátozást". Nem tartja komoly ellenfélnek Salt Lake City polgármesterét?

Tom Kane: Sosem becsülöm le az ellenfelemet, így bárki is lesz az ellenfelem, azt komolyan veszem. A fegyverkorlátozás bevezetése óta rohamosan csökkennek a bűncselekmények Denfieldben és azon belül is különösen nagy eredményt értünk el a gyilkosságok visszaszorításában. Aki megtanulta kezelni a fegyverét és alkalmas is fizikailag és szellemileg annak birtoklására, az visszakapta, illetve akinek még nem volt, az a törvényben foglaltak elvégzése után vásárolhat magának fegyvert. Túl nagy médiahisztériát kerítenek ennek, ahelyett hogy elfogadnák, hogy megvédtem azokat, akik iránt felelősséggel tartozom.

John Stetton: Bocsásson meg, akkor mivel magyarázza, hogy a piros Denfieldben két körzetet, a két vidéki körzetet, liberális jelölt hódítota el tavaly?

Tom Kane: Éppen Salt Lake City polgármesterének a hozzáállásával. Az ilyen hozzáállás miatt veszítünk folyamatosan szavazókat. Nem én indultam ott. Ha én indulok, akkor megnyerem a választókörzetet. Engem a progresszívek és a mérsékelt jobboldaliak egyaránt támogatnak. Az én feladatatom a kampány során az lesz, hogy meggyőzzem a konzervatívabb szavazókat arról, hogy helyes döntést hoztam.

John Stetton: Megverheti Önt egy progresszív kormányzójelölt?

Tom Kane: Hiszem, hogy meg fogom nyerni a választást amennyiben újraindulok. Ugyanakkor megvan rá a lehetőség, hogy legyőzzenek. Én mindent megteszek azért, hogy ez ne történjen meg.

John Stetton: Mi a véleménye a Bedroom-törvényjavaslatról, amely a mai aktuálpolitikai kérdések egyik legnagyobb visszhangot kiváltó vitája? Ha Ön az elnök, aláírja a javaslatot?

Tom Kane: Egyértelmű, hogy a jelenlegi formájában nem írom alá a törvényjavaslatot, ha én vagyok az elnök. Lehetetlen előteremteni azt a pénzt, ami ehhez szükséges. 11 milliárdos költségvetésből nem lehet 6 milliárd dollárt csak úgy elővarázsolni. Viszont én már sokkal régebben szorgalmaztam volna a nyugdíjasok támogatását. Ezt az elnök elmulasztotta és most meg is fizeti az árát.

John Stetton: Az edmundi konzervatív szenátor, Gregory McInnis a magánnyugdíj és az egyfizetős nyugdíjrendszer támogatója. Aki nem értené, ez arról szól, hogy a dolgozó életében gondoskodik a jövőbeni státusáról. Ön szerint kellene állami nyugdíjrendszer? Mi lenne az Ön programja?

Tom Kane: Személy szerint ezt jó ötletnek tartom, ugyanakkor ezzel még nem érünk el áttörő változást a jelenben. Ennek sokkal később lenne érezhető a hatása. Jelenleg úgy gondolom, hogy egy százalékos emelés lenne a legjobb döntés a 30 évnél több időt munkaviszonyban töltött nyugdíjasoknál, de nem olyan esztelen mértékben, mint ahogy azt a nyugdíjtörvényben láttuk.

John Stetton: Kane kormányzó, köszönöm, hogy befáradt!

Tom Kane: Köszönöm a meghívást, Mr. Stetton!

Holnap tartja nagyszabású rendezvényét George Taylor Silver City legnagyobb terén, a Hope Square-n, ahol 1945 nyarán jelentette be indulását az akkor jogászként dolgozó, azóta elnökké választott George Taylor.

Az elnökhöz közelálló források szerint az elnök titokban tartja a döntését, de már meghozta a döntését, a családja és a legközelebbi szövetségesei már tudják, miként döntött. „Nagyon rejtélyes néha a T-Team: egy kooperatív, barátságos, már-már meghitt csapat egyszer, másszor az elnök nem bízik meg senkiben, csak a belső körében.” – mondta el lapunknak az adminisztráció egyik tagja, aki a nyílt beszélgetésért cserébe neve elhallgatását kérte. Az elmúlt napokban több prominens személyiség is járt a President Palace-ben: ott volt Stuart Hoyt szenátor, John McGregor, a Stuart-kampány vezetője, Anthony Lombardi szenátor (R-LE), Martin Ricketts szenátor (R-ED) és Bob Sinder képviselő (R-ED). Mindegyikük fontos szerepet töltött be az előző kampányidőszakban, így ők várhatóan ők már tudják, miként döntött Taylor elnök. Habár egy személy most kimaradt: Tom Kane.

Az előzőleg említett forrásunk kiemelte, hogy az elnök taktikai okok miatt tartja távol a mormon kormányzót: a Thortongate Wayne Webster főügyész asztalán van, mivel az ügy fajsúlyos, így neki kell dönteni, hogy folytatják-e a hatóságok a nyomozást, vagy lezárják azt. A főügyész már meghozta a döntést, tájékoztatta az elnököt, de Taylor nem beszél erről, illetve a főügyésznek szabad kezet adott. Minden további, Kane-nel kapcsolatos ügy attól függ, miként döntött az Igazságügyi Minisztérium. Információk szerint a kormányzó esélyes lehet kormánytagságra is, ha újraindul és nyer a reformpárti elnök, de az alelnökség megszerzése már bizonytalanabb. „George Francis Wrightot kívánja ENSZ-nagykövetnek megtenni, és szüksége lesz egy új alelnökre, de Tom Kane-től nem repesnének a nyugati konzervatívok” – mondta el lapunknak az egyik anonim Taylor-támogató.

Ezenfelül komoly fejfájást okozhat az elnöknek a Bedroom-javaslat, amely az állami nyugdíjrendszer kialakítását tűzte a zászlajára, és amelynek az életbe lépését az elnök megvétózta. Azóta a Progresszív Párt baloldala keményen támadja az elnököt, demonstrációkat szervez, hogy életben tartsa a mozgalmat, miközben az a terv, hogy defenzívába szorítsák a Reform Pártot.

Mindezek ellenére a gazdasági adatok optimistává teszik a Taylor-támogatókat. „A gazdasági és a szociális adatok pozitívak, egyre több munkahelyet sikerült teremteni, és ezekkel a progresszívak sem tudnak mit tenni. A másik nagyszerű dolog, hogy a Reform Párt egységes, és kiáll az elnök mellett, ez nagy eredmény” – mondta el a forrásunk.  

Tudósítóink elmondása szerint a demonstrálók immár nem csak nyugdíjasokból állnak több száz fiatal értelmiségi és aktív korú az utcára vonult külömböző transzparensekkel és a President Palace felé tartanak. Az NNE megnem erősített közleménye szerint a demnstrálók nem hajlandóak kézhez venni a soron következő ellátásukat ezzel is jelezve, hogy nem koldusok és nem alamizsnára vágynak. A saját befizetett pénzüket követelik ami még mindig homály, hogy mennyi az és hova tünt. Az egyik demonstrálót kérdeztük:

Harry Masitc

63 éves nyugalmazott katonatiszt

" mindkét világháborúban résztvettem az elsőben mint őrmester a másodikban mint hadnagy az akkori zsoldom többszörese volt a mostani nyugdíjamnál amit nem vagyok hajlandó felvenni amíg nem lesz változás"

Az NNE szerint többszázezer dollár fog az államnak visszavándorolni a felnemvett járulékokból

JR-Columbia Post

Tisztelt Publikum!

Egyre jobban nő a ketté határolódottság mértéke az egesz nyugdíjazási üggyel kapcsolatban. Érthetetlen módon, olyan politikusok is kiveszik a részüket a vitákból akiknek az ég világon semmi hozzáértése nincsen, csak a rádió mikrofonja mellől próbálják véleményüket érvényesíteni. Nos ez nem probléma hisz egy újságíró szemével talán a politika szemfényvesztés és manipuláció. Ennek céljából René Artois-t kérdeztük.

LW: Mit gondol a nyugdíjasokról ebben a mai helyzetben?

RA: Mi vendéglősök erre csak annyit mondunk: "Bort az öregnek". Ez annyit tesz, hogy ha az emberek megkapják amit akarnak akkor lenyugszanak. Persze ezt politikailag megfogalmazni elég bonyolult, mivel egy-egy embercsoport más-más korosztályban van és máshogy gondolkodik, illetve a politikus nem a pásztor aki a birkanyájat terelgeti dombról le és dombra fel...

LW: Igen, értem amit mond. Gondolom a kormányt személyesítette meg pásztorként?

RA: Fején találta a szöget szerkesztő asszony! Nem szeretném kimondani nyiltan, mert rengeteg támadást kapnék érte. Ezeket a dolgokat csak az érti akik látják a részletekben rejlő igazságot.

LW: Artois úr! Ön miként oldaná meg ezt a komplikált helyzetet?

RA: Nos semmi sem lehetetlen de a lényeg, hogy ehetetlen..... Valójában nem szükséges drasztikus megoldásokhoz folyamodni, egyszerűen nézzük meg az idei költségvetés tervezetét és ahol van rés amit kieső pénznek nevezünk, ami tudjuk hová esik bele természetesen. Tehát azt a pénzt kellene a nyugdíjasok támogatására fordítani. Ahogy anno a francia vendéglátásban mi adtunk 13. és 14. havi fizetést ezt ugyanúgy meglehetne csinálni itt is. Azaz adjanak a nyugdíjasoknak 13. és 14. havi nyugdíjat ami ezesetben a bor lesz.

LW: Látom a vendéglátóipari humor még önben van.

RE: A józan ésszel sokszor többre megyünk mint a nagy matematikusok komplikált számolásával.

LW: Köszönöm válaszait.

RE: Köszönöm kérdéseit!

A riportot készítette: Lucy Wilmord

Amikor Tom Kane beszél a médiában, arra az egész ország erőteljesen figyel. Mindig tud olyat mondani, amivel szimpátiát vált ki a progresszív és reformpárti szavazókból egyaránt. Most a nyugdíjtörvény kapcsán beszélt a tőle megszokott higgadtsággal és intelligenciával.

,,Amikor a nyugdíjtörvényt előterjesztették és megszavazták, nem igazán értem, hogy miért nem számoltak utána, hogy milyen terhet ró ez a gazdaságra. Cironia teljesen megroppanna, ha ezt a törvényt aláírná az elnök. Ugyanakkor egy dolgot mindenképpen kiemelnék: A nyugdíjasokat jobban kell támogatnunk, mint azt jelenleg tesszük. Ezért a személyes jelenlétemmel számolva kezdeményezek találkozót az elnök és a nyugdíjasokat képviselő személy vagy személyek együttműködésével és a Progresszív Pártot képviselő politikussal, mely találkozó végén egy olyan javaslatban állapodhatunk meg, aminek értelmében a nyugdíjasok sem lesznek az út szélén hagyva, illetve a gazdaságunkat sem döntjük romba. Cironiáért. Magunkért. A nyugdíjasokért."

Tisztelt George Taylor elnök!

Mint a Progresszív Párt Walker megyei képviselője arra kérem Magát, hogy a demokratikusan megszavazott nyugdíjtörvényt írja alá! Az idősek megérdemlik azt a pénzt és nyugalmat, hiszen egész életükben dolgoztak. Mindenegyes nap azt hallom egész Warner Robinsban az idősektől, hogy éheznek és nyomorognak a mostani nyugdíj kevéssége miatt. Sőt, már családom körében, főleg apámtól hallom, idézem: „Mi, katonák. Kik harcoltunk az Első világháborúban, annyi nyugdíjat sem kapunk, mint amennyi a zsoldunk volt!” A kormányzati irodák is tele vannak panasszal a nyugdíj kevéssége miatt. Maga a deficitre hivatkozva nem írja alá. Szerintem nem a deficit van a háttérben, hanem a kormánytagok korruptsága!

Több, cooki lakos panaszkodott a lapunknak, hogy a cook megyei Centennialban a helyi rendőrség visszaélt a hatalmával, és többször inzultált latinókat. A vélt törvénysértéseket helyi aktivisták jelentették, többek között a spanyolajkú közösség kiemelkedő tagjai, a katolikus papok. A vádak között szerepel az erőszakoskodás, a hatalommal való visszaélés, éheztetés.

A Kormányzói Hivatal ugyanakkor közleményben kérte ki a városi rendőrség „értelmetlen vegzálását.” Walter George kormányzó kabinetfőnöke, Joseph Hevan szerint nincs semmiféle bűncselekmény, erre csak értelmetlen vádakat tudnak felhozni, bizonyítékot nem. „A bűnösök, akik elkövetnek valamit, azok kerülnek a rendőrségre. A városi rendőrség tagjai kiváló, rendes emberek, és George kormányzó is teljes mellszélességgel kiáll a rendőrök mellett.”

Pár nappal ezelőtt egy új politikus került a progresszív politikai élet dél konzervatív részéhez. Az politológus végzetséggel bíró úr kisebb politikus baráti körével lépett a pártba. Immárom hét új tag csatlakozott a párt déli konzervatívak köréhez. Nick Lawrence, René Artois, Pier Lemont, John von Smalhausen, Kim Hopes, Betty Westeood új színt visznek a déliek körébe.
Lawrence úr egyböl munkához is látott és megalapította a Déli Konzervatívok Egyesületét. Az egyesületbe a baráti körben lévők is alapító tagoknak számítanak.

- Szükség van a változásokra, a konzervatív változasokra. Sokan mondják rám, hogy annyira konzervatív vagyok. Nos az vagyok de talán mégsem igazából annyira. Mentségemre szolgáljon, hogy logikusnak tartom az új nyugdíjjal kapcsolatos törvényjavaslatot. Ez nem azért van mert egy pártbéli kollégám készítette, pusztán józan eszemre hallgatva látom hogy az emberek tüntetnek az éhinség miatt. Néha egy konzervatív is lehet modern konzervatív.- mondta nevetve Lawrence az egyesület nyitó ülésén.

Lawrence úr baráti köre igen különleges, mivel találkozhatunk benne francia és német származású politikusokkal is. John von Smalhausen például a háborúban a német titkosszolgálatnál munkálkodott. Apja német nemzetiszocialista ember volt aki fiát is belerángatta a párt életébe. Édesanyja Ciron származású házvezetőnőként szolgált egy gazdag üzletember villájában. Mikor apját a keleti frontra küldték, Smalhausen azonnal útra kelt és átszökött Angliába a francia ellenállók segítségével. Angliából egyenesen Amerikába igyekezett és Roosevelt elnöknek szigorúan titkos információkat nyújtott át német haditervekről. Érdemes megjegyezni, hogy Smalhausen nem vett részt koncentrációs táborok szervezésében és legbelül sosem támogatta Adolf Hitlert. Így végül Cironiába kötött ki és édesanyja meglátogatásával kezdte útját. Az országban ragadt mivel tudta ha visszamegy akkor hadbíróság elé állítják dezertálásért. Ennek következményeképp feleségét és két 14 éves iker fiait kivégezték. Smalhausen csatlakozott a párthoz és azóta is a demokráciáért küzd és óvja a világot a gonosztól.

Sokmindent lehetne még mesélni ez csupán egy élettörténet a sok közül, de talán ebből tudjuk a legnagyobb következtetést levonni, hogy legyün bárhol a világban a demokrácia szent és sérthetetlen és óvnunk kell történelmünket megfelelő konzervatív keretek között.

Írta: Lucy Wildmord

George Taylor januárt 15-én, szombaton, az új Kongresszus első ülésén mondta el az előző évet értékelő beszédét, amelyben sokkal inkább a jövőre koncentrált. Nem is lehet panasza a múltra: sikerült költségvetési többletet termelni, a termelékenység (főként az agráriumba és a farmokba injektált támogatások hatására), meredek emelkedése fenntartotta a gazdaság erősödését, a gazdaság 1948-ban 1,72 százalékkal bővült. Az állami szférában infláción felüli béremelés történt, és mivel pozitívak az ország kilátásai, és hírek szerint a kormány a következő évben 600 millió dollárt spórolna, amely a vállalkozások számára jó jel.

Ezek az adatok igen kedvezőek a Reform Párt számára, és kifejezetten Taylor elnöknek. Ugyanakkor az elnök még nem jelentette be, hogy újraindul-e, és még a környezete sem tudja biztosra. „George nem szokta megosztani velünk a legfontosabb stratégiai döntéseit” – mondta el lapunk érdeklődésére egy neve elhallgatását kérő elnöki tanácsadó. „Vagyunk körülbelül ötvenen, akik közel állunk hozzá, mi George-nak szólíthatjuk, de a legfontosabb döntéseit a feleségével, gyerekeivel, Adam Miller kabinetfőnökkel, Ed Mullinsszal, a kampányának főigazgatójával, Martin Rickettszel, a Szenátus második számú konzervatív politikusával, Stuart Hoyt szenátorral és régebben Tom Kane-nel beszélte meg.” Mióta Kane kormányzó (R-DE) komolyan kompromittálódott a fegyverkorlátozás és a Thortongate-botrányban, azóta a kapcsolatuk már nem személyes, a kormányzó így próbálja óvni az elnök népszerűségét. „Tom Kane fontos szerepet játszik az elnök politikájában. A denfieldi kormányzó hídként közvetít a keleti konzervativizmus és a nyugati Reform Párt között. Az elsőt az elnök, a másikat George Starson személyesíti meg.” Az elnök sokkal nyitottabb, sokkal liberálisabb bizonyos kérdésekben, míg a Reform Párt nyugati establishment szárnya közelebb érzi magát a szociális konzervatívokhoz, mint a liberális vezetéshez. Ebben Tom Kane tudott segíteni a botrányokig.

Stuart Hoyt (R-MN) egy fiatal, törekvő politikus, az elnök kampánycsapatának oktatási programjáért volt felelős. Tavaly egy óriási győzelmet aratva könnyedén megőrizte a székét, ami információink szerint nagy hatással volt Taylor elnökre. „Egyenesen ledöbbentette a közel 80 százalékos győzelem, még aznap este felhívta, és annyit mondott: ’Ez nem semmi volt.’” – mondta el egy másik forrásunk.

Elemzők szerint a január 15-i beszéde nem egy visszavonuló államférfi köszönetnyilvánítása volt. „George Taylor szerintem heteken belül bejelentheti újraindulását” – véli Robert Shall, az Economist már 14 éve hazánkban élő tudósítója. „Egy harcos beszédet mondott el az eddigi csendes, inkább háttérmunkásként jellemezhető elnök, de emellett egységbe is szólította a cironokat. Új utat jelölt ki, a biztonságról beszélt. Szerintem programot hirdetett.” Véleménye szerint a piacok jól reagálnak az elnökségére, és a lassú, de kiszámítható növekedés is előnyt jelent, a munkanélküliség rekord alacsony. Ezt még a progresszív félidős diadal se törte meg, hiszen az elnök jó alkukötőként ismert, így a befektetők bíznak, hogy áthidalja ezt a nehézséget.

A Reform Párt törvényhozói is hasonlóan gondolkodnak. Martin Ricketts, a második számú reformpárti a Szenátusban, úgy gondolja, hogy Taylor újraindul. „Taylor elnök az elmúlt két évben megmutatta, milyen jó elnöke az országnak, és ezt a munkát folytatnia kell.” A konzervatív politikus éppen ezért egységre kéri majd a pártját, és szeretné, ha a párttagok egyként állnának ki az elnök mögött. „Ezt fogjuk tenni, elnökké is választjuk, ha ez nem tetszik Clement Attlee-nek, akkor is.”

Szakértők szerint minél hamarabb döntenie kell Taylornak, hiszen meg kell kezdeni a választásra való felkészülést. „Ez nem egy könnyű munka, kampányadományokat kell gyűjteni, meg kell kezdeni az országjárást, és meg kell győzni a reformpárti szavazókat, hogy regisztráljanak, majd menjenek el szavazni. Akkor pedig még nem is ejtettünk szót arról, hogy mi lesz, ha valaki ellenjelöltként lép fel a regnáló ellen, az nagyon komoly megmérettetés lesz” – mondta el lapunknak Jeff Trevor, a Wright-kampány három évvel ezelőtti tanácsadója. Véleménye szerint többen kerülhetnek be az adminisztrációból a Taylor-kampányba. „Szerintem újra fog indulni, és minden esélye megvan arra, hogy győzzön” – fejezte be Trevor a választ.

Tisztelt Olvasók!

Lawrence úr riportját egyből megcáfolták és közleményként adták ki amelyben nyilvános bocsánatkérést követelnek tőle. A politológus úrnak nem áll módjában bocsánatot kérnie. Nem vádolt ugyan is nincs vádalap. A riportban ugyan elég erőteljes módon fejtette ki azt hogy szerinte pénzek tünnek el az országban. Sokszor mondják azt, hogy a győztesek írják a történelmet. Ez hasonló a politikai életmódban. A vezetők döntik el, hogy mi kerül a nyilvánosság elé. Sokszor az ember határozottan kimondja azt amit valojában gondol. Ezeket ki is kell mondani, mivel szólásszabadság van az országban. Na most az a tény, miszerint politikus nem rágalmazhat politikust illetve nem valami sportszerű a szakmában az rendben is van csak hogy ez nem történt meg. Mi történt a riport alatt? Lawrence úr egyszerű eszmefuttatást tartott személyes véleménye és tapasztalatai alapján. Véleményt és kritikát lehet alkotni amit el is kell tudni fogadni önkritikánknak megfelelően. Kijelenthetem, hogy a bocsánatkérés elmarad. A politikus úr szerint ami nem múlik az jön, meg a vonat! Talán így van ez az igazság bevallásával is ami még nem történt meg de hamarosan megfog.

Írta: Lucy Wilmord ( Lawrence úr személyi sajtó felelőse )

Tisztelt Olvasóközönség!

A napokban egyre felkapottabban foglalkoztatja Cironiát a nyugdíj kérdése. Kinek járjon? Hány éves munkaviszony után? Kiktől vonják meg az előnyugdíjat? Legyen-e özvegyi nyugdíj támogatás? Ezekkel a kérdésekkel Nick Lawrence progresszív párti politikus urat kérdeztük.

LW: Lawrence úr! Ön milyennek látja a Ciron vezetés hozzáállását az ügyhöz?

NL: Nos tisztelt újságíró nő! Valójában az ügy borzasztó egyszerű, csak vannak olyan politikus társak akiket valamilyen érdek fűz ahhoz, hogy ne írják alá az újonnan elfogadott törvényjavaslatot.

LW: Mit gondol miért?

NL: Véleményem szerint a Reform pártnak egy dolog az érdekük, hogy a saját zsebüket azaz a kormány tagjainak zsebe tele legyen. Ők jól élnek. Természetesen hozzá kell tennem azt, hogy ebben az országban megélni nem olyan lehetetlen feladat. Én személy szerint nem gondolom jó ötletnek azt, hogy a kormány ilyen dolgokkal foglalkozik munkaidejében. Egy esti tea mellett szivesebben beszélget hobbi szinten erről az ember. Igen el kell ismerni, hogy a nyugdíjjal kapcsolatos törvényjavaslat egy jó dolog. Először is az elnöknek illetve a többi támogatójának akik a legnagyobb problémát is vele vívják azt kellene megérteniük, hogy rajtuk kívül is vannak még jópáran ebben az országba és azoknak az embereknek a sorsa egy ember kezében van.

LW: Ön szerint megoldható lenne a törvényjavaslatban leírtak?

NL: Az a helyzet, hogy természetesen kifogás nélkül kivitelezhető. Minap a kormány közleményét olvastam, amiben leírják, hogy 2 milliárdnyi adósságunk van Amerikának. Mindezek mellett a tavaji év eredményeképp a kormánynak van 1 milliárd megspórolása. Olyanról ír hogy kb 6 milliárdot lehetne egyes megvonásokkal és emelésekkel elérni. Mindezek mellett 6 milliárdnyi rés keletkezne és a deficit emelkedne. Sztem mindannyian tisztában vagyunk a matematika szépségével és tudományával. Tételezzük fel, hogy van 1 milliardunk tavaly óta azon kívül hatot spóroltunk és kettővel tartozunk. Egy egyszerű matematika művelettel levezethető, hogy: 1 plusz hat az hét és abból 2 az még mindíg 5.

LW:Mire akar kilyukadni?

NL: Csak annyira, hogy amikor valaki belátja, hogy tud spórolni akkor igenis a gazdasági és társadalmi kiadásokat és juttatások amely területeken ez lényegesen sok onnan visszább kell venni. Mindezek mellett az a hat milliárdos rés amiről beszélnek az csak egy lyuk az elnök úr zsebén ahol kifolyna az a hat milliárd.

LW: Köszönöm, valóban érdekes dolgokat mond.

NL: Igazán nincs mit. Az embereknek egyszerű tényekre van szüksége és nem a tényekről elterelt ál állításokra.

Írta: Lucy Wilmord

A nyugdíjas demonstrálók létszáma a President Palace előtti téren nő, immár több ezerre tehető számuk akik ülő sztrájkba kezdtek. Megkérdeztünk egy résztvevőt a történtekről:

Josh Bright

64 éves volt mezőgazdasági szakember

" Taylor elnök amíg nem írja alá a nyugdíjtörvényt itt maradunk és sztrájkolunk. a jelen nyugdíjunk alamizsna, éhezünk és nem tudjuk fedezni kiadásainkat miközbe 38 évet ledolgoztam, ellopták a pénzemet amit befizettem"

Senki nem tudja mikor lesz ennek vége, George Taylor pedig hajthatatlan a deficitre hivatkozva nem akarja aláírni a törvényt. Ilyen áron ne akarja a Ciron gazdaságot stabilizálni. A Progresszív Párt és Cliff Beedrom több párttagot a helyszínre küldött, hogy képviseljék a sztrájkolók érdekeit.

HT.

Columbia Post

A Cliff Beedrom (P) Madisoni szenátor által benyújtott nyugdíjreformot mindkét ház elfogadta, de Taylor elnök nem hajlandó azt aláírni és A Ciron nyugdíjasok szövetségének vezetésével országos demonstrálásba kezdtek, több ezer ember vonult utcára a nagyvárosokban és már a President Palace előtt is megjelentek ilyen:" Ne Lopjátok a pénzünk" és hasonló transzparensenket lobogtatva.

Harold Trump

Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata egy, az ENSZ által elfogadott nyilatkozat, mely összefoglalja a világszervezet álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról. A nyilatkozatot a második világháború borzalmai ihlették és 1948. december 10.-én fogadták el. Az ENSZ-közgyűlésben hozott döntés értelmében a nyilatkozat elfogadásának napját minden évben az emberi jogok napjaként ünneplik.

Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata elvárja minden államtól a békés szándékot, a szegregáció eltörlését, a halálbüntetés eltörlését, a demokratikus berendezkedést. Cironia, illetve a Taylor kormányzattal szemben az ENSZ nem szab feltételeket, nem akarja minden államra ráerőltetni akaratát, mint ahogy azt a Taylor adminisztráció hiszi. De elvárja minden magát demokratikusnak nevezett jogállamtól a nyilatkozat megértését és betartását.

Trygve Lie ENSZ főtitkár, Norvég szocialista politikus az izraeli-palesztin konfliktusban is rendet kíván tenni.

Lie felszólitotta a vezetőket, a kongresszusi beszédén: Kérek minden demokratikus államot, tegyenek rendet az országukban. Fontolják meg azt az újkori békét, mely a múltbeli hibás berendezkedést eltörli és amely két háborúhoz vezetett.

Jack Rush

A félidős választásokon a Progresszív Párt jelöltjei összességében győzelmet arattak: két szenátusi helyet vesztettek, szereztek három újat; tizenkét kormányzói helyből hatot szereztek meg; és ami a legfontosabb: fölényes győzelmet aratva megszerezték a képviselőházi többséget. Összességében 29 szenátora lesz a progresszíveknek a következő két évben, ehhez jön a 97 megválasztott képviselő. Jó hír a Reform Pártnak (és George Taylornak is), hogy a Kongresszus egyik házában sem nyert kétharmados többséggel. Az est győztese, és az évből hátralévő pár hétnek, teljes egészében a Progresszív Párt.

Ugyanakkor ezt a győzelmet nem nevezhetjük földcsuszamlásszerűnek, több okból sem. A részvétel rendkívül alacsony volt, országos szinten még a negyven százalékot sem érte el, míg két évvel ezelőtt meghaladta a hatvan százalékot.  Ugyanakkor közismert tény, hogy a félidős választások mindig az ellenzéki pártnak kedveznek, hiszen az ellenzéki szavazók mindig motiváltabbak. A másik fontos tény, hogy ha voksok országos megoszlását nézzük, akkor a progresszívak mindössze két százalékponttal, 51-49 vezetnek a képviselőházi, 0,4 százalékkal a szenátusi jelöltek között, míg a kormányzói versenyben négy ponttal vannak lemaradva, 52-48 arányban, a reformpártiak mögött.  Ez mindenképp fontos jel. Az is, hogy a Reform Párt ugyan sok mandátumot vesztett olyan konzervatívnak vélt megyékben, mint amilyen Peterson vagy Denfield, de sikerült mandátumot elhódítaniuk Greene-ben, Cookban, Grahamben és Burkhillben. Habár elvesztettek a Szenátusban olyan fontos csatatérmegyéket, mint amilyen Garfield vagy Crowley, ugyanakkor elhódították a kék Greene-t, és visszaszerezték a piros Edmundot. A kép vegyes, de egyértelműen a progresszívakat favorizálja. Az is egy fontos momentum, hogy voltak olyan kerületek az országban, ahol a különbség a két jelölt között mindössze kétszámjegyű volt a szavazatok terén, és több tucat olyan, ahol a különbség kevesebb, mint kétszáz szavazat volt.

A kérdés, mihez kezd a győzelmével a Progresszív Párt. A kampány során John Myne, aki Garfield szenátusi mandátumáért indult, és el is nyerte, felvetette, hogy az elnöknek a progresszívak nagy győzelme esetén meg kellene fontolnia a visszahívását. Igaz, ezt az Alkotmány nem engedi, ehhez komoly indokot kell találni, ráadásul George Taylor eltávolítása esetén is Francis Wright alelnök válna elnökké. Ugyanakkor Thomas Kane kormányzó (P-MN) közleményében gratulált a progresszív társainak a győzelméhez, de kiemelte: „Ezzel nem szeretnénk és nem is fogunk visszaélni. Nem szeretnénk Taylor elnököt arra késztetni, hogy mondjon le. Ha le akarjuk őt győzni, azt csakis tisztességesen szeretnénk.” A liberálisoknak sem lehet érdeke a komoly állóháború, hiszen akkor a gazdasági helyzete is megrendülhet Cironiának, másrészt a konzervatív törvényhozók könnyedén támadhatják azzal, hogy „béna kacsává” akarják az elnököt tenni.

„A házelnöknek nagyon fontos szerepe lesz, hiszen a törvényhozási menetrendet, a törvényjavaslatokat és a költségvetési javaslatot is. Eddig nem volt fontos, hiszen akármennyire is nem kedvelte egymást az elnök és Starson házelnök, mégis egyetértettek a legtöbb kérdésben” – mondta el lapunk érdeklődésére Karl Hollings egyetemi tanár Hillsboroughból. A professzor szerint, ha a két politikai erő állóháborút fog egymással folytatni, akkor az a gazdaság kárára megy. „A befektetők stabil kormányzást várnak el, stabil gazdaságpolitikával, máskülönben a növekedés nagyot csökken.” A szakértő szerint ugyanakkor nincs ok pánikra, hiszen az elnök eddig is talált szövetségeseket a kiadáscsökkentésre: a déli progresszívakat. A kérdés, hogy kitartanak-e az elnöki terv mellett, amely közel 800 millió dollárt vonna ki az egészségügyből, privatizálva azt a biztosítók között.