Média cikkek

George Taylor november elején nevezi meg, hogy ki követheti a washingtoni nagykövetté váló Francis Wrightot az alelnökségben. Az első helyen Adam Cougnes Crowley kormányzója áll. Az idős politikus a félidős választások idején, miközben a Progresszív Párt a hat kongresszusi körzetből ötöt és a szenátusi mandátumot is megszerezte, Cougnest nem tudta legyőzni. George Taylor azért számít leginkább rá, mivel 1946-ban a Taylor-Wright páros igencsak leszerepelt a vidéki Cironiában, és kikapott az erős, vidéki konzervatív területeken is, sok legrandi települést is elvesztett. Cougnesnek kellene ezeket a szavazókat megszerezni, illetve Crowley nyolc elektora így könnyebben kerülhet Taylorhoz, aki 1946-ban mindössze két százalékponttal nyerte meg a megyét.

A második helyen Francis Blank áll, aki oaklandi szenátorként vezeti a reformpárti frakciót három éve a Szenátusban. Habár az előválasztás során kemény ellenfele volt Taylornak, de miután a későbbi elnök Blankot kiütötte Oaklandben, nem volt komoly ellenfele, viszont az egyik szenátusi mandátumot sikerült megszereznie. Az ő alelnökké választásával Taylor egyértelműen üzen a progresszívaknak: Oakland is pirosra vált. Blank szenátor választása valódi biztonsági játék, hiszen hasonló nézeteket vall, mint az elnök, de számíthat rá, ha kell valaki, aki közvetítsen a Kongresszus és az elnök között. Rendkívül tapasztalt, nyugodt vezetőként tartják számon, aki sok liberális szenátortársával jó kapcsolatokat ápol. Blank jelölése ellen sok szenátortársa lobbizik, ugyanis, ha ő lesz az ország alelnöke, akkor a megüresedő helyére Ed Glover kormányzó fog szenátort jelölni, aki minden bizonnyal progresszív lesz.

A harmadik esélyes Anthony Lombardi szenátor (R-Le.), aki erős konzervatív gyökerei segítségével mozgósíthatja a három éve sok helyen passzív vidéki konzervatívakat, most ebben segíthet Cook, Legrand, Crowley és Eagle megyékben. Ezek mind olyan területek, amelyek elektorait a végső győzelemhez Taylornak meg kell szereznie. Lombardi lemondása pedig azért sem rengetné meg a pártot, mert a helyére Rodgers kormányzó jelölhet, de ha a reformpárti megyei vezető különleges választást is ír ki, nagyon kicsi a valószínűsége, hogy a liberálisok megnyerik azt.

Cironia elnöke oaklandi látogatása során zárt ajtók mögött tárgyalt Ed Glover kormányzóval, majd közösen jelentették be, hogy Madison és Belfort mellett itt épülhet meg a harmadik nagy haditengerészeti bázis, amit sajtótájékoztatón méltatott Glover kormányzó is. Ezután még egy közös ebédet is elfogyasztottak. Ezt követően az elnök még találkozott a helyi Reform Párt vezetésével, mielőtt elindult volna Kubába, hogy találkozzon Carlos Prío Soccarás kubai elnökkel. Miután zárt ajtók mögött beszélt többek között a megye szenátorával és a párt szenátusi kisebbségi vezetőjével, Frank Blankkel, Taylor elnök sajtótájékoztatót tartott, ahol bejelentette, hogy egy átfogó, közigazgatási és törvényhozási és –alkotási reformot kíván benyújtani. A bejelentésre senki sem számított, így bombaként robbant.

„Mivel az elmúlt időszakban sok olyan kérdés merült fel, amelyek alapjaiban késztettek a kormányzati és közigazgatási struktúrák átgondolására, a kor viszonyaihoz igazítva. Most, hogy már nem az Egyesült Államokhoz tartozunk, hanem a saját utunkat járjuk, néhány esetben teljesen más szabályozásra van szükség, mint eddig.” Az elnök közölte, hogy éppen ezért egy nagy reformcsomagot fog benyújtani a törvényhozásnak, és arra kéri a politikai szereplőket, hogy közösen javasoljanak még olyan pontokat, amelyek reformra szorulnak. „Ez a csomag egy többéves folyamat lesz, amelyben szabályozni fogjuk a Kongresszus bizonyos jogosítványait, de csatlakozva a Hoyt-Lombardi törvényjavaslathoz, szeretném a megyei jogokat is bizonyos kérdések mentén szabályozni.” Beszédében kiemelte, hogy lemondás vagy halál esetén az alelnököt az elnök jelöli, de a Szenátus többségének a támogatása kellene, hogy be is iktassák. Mint mondta, novemberben megnevezi Francis Wright utódját, és akkor kikéri a Szenátus véleményét a jelöltről. A kormánytag-jelölteket a Szenátus illetékes bizottságainak meg kellene hallgatni, és véleményezheti a jelölteket, de két esetben, a főügyész és a külügyminiszter esetében vétóval is élhetne. Az Igazságügyi Minisztériumnak és a főügyésznek nagy autonómiát biztosítana, hogy bármilyen kérdésben politikai nyomás nélkül járhasson el. Továbbá a megyék bevonásával meg kell állapodni, hogy a megüresedő helyeket miként töltsék fel: különleges választással a mandátumból hátralévő ideig, vagy kinevezéssel, a megyei tanácsok részéről. „Ez mindenképpen komoly együttműködést fog igényelni, így már egyeztettem Rowle házelnökkel is, hogy figyelembe vehessük a progresszív törvényhozók véleményét is.”

A javaslat, együttműködve a szenátusi reformpártiakkal, megalkotná a kormányzók jogkörét, rendelkezne, hogy ha egy kormányzó kormányzati pozícióba kerül, miként helyettesítheti őt a kormányzó-helyettes. Továbbá a Szenátus véleményezhetné a nagykövetjelölteket, de vétót nem gyakorolhatnának. A Legfelsőbb Bíróság tagjainak megválasztásánál ugyanakkor az elnök előírná, hogy csak 28 támogató szavazat mellett lehessen valaki bíró. „Ezek a rendelkezések megerősítik hazánk alkotmányos rendjét” – mondta el az elnök Miamiban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Oakland megye polgárai!

Különleges nap ez a mai, én magam sem számítottam arra, hogy ilyen rövid időn belül egy légtérben fogok tartózkodni az általam egyik legnagyobb politikai ellenfelemnek tartott George Taylor Elnök Úrral, s most mégis így áll a helyzet. Őszintén szólva progresszív politikustársaim és barátaim le akartak beszélni arról, hogy eljöjjek, de megmondtam nekik, hogy szoknom kell a Mr. Taylorral való együttlétet, hiszen hamarosan az elnökjelölti vitán amúgy is találkoznánk. Komolyra fordítva a szót, most nem politikusként, hanem Oakland megye vezetőjeként vagyok itt, egy nagyon fontos ügy érdekében.

Az oaklandi emberek bölcsen tették, amikor a progresszívekre tették le a voksukat, és engem választottak kormányzójukká. Arra tettem esküt, hogy kormányzóként mindent el fogok követni azért, hogy megyémet és hazámat szolgáljam, s képviseljem a helyi emberek szavát. Büszke vagyok arra, hogy magamnak tudhatom a „legaktívabb kormányzó” címet, ugyanis eddig én adtam ki a legtöbb rendeletet a helyiek életének megkönnyítéséért és az emberek akaratának teljesítéséért. Kétlem, hogy lenne még egy olyan megye ebben az országban, ahol a kormányzó és a nép együtt gondolkodik, eddig a visszajelzések azt igazolják, hogy ez nekem simán ment.  Most egy olyan ügy mellett foglalok állást, amely nem csak az itt élők, hanem az egész Ciron Nemzet számára stratégiai kérdés. Elnök úrral szinte minden kérdésben igen jelentős véleménykülönbségeink vannak, de abban egyetértünk, hogy Cironia védelmét meg kell erősíteni e feszült nemzetközi légkörben, ezt szolgálja ez az új terv az oaklandi haditengerészeti bázisról. Biztosítok mindenkit, hogy a bázis a civil lakosság életét nem fogja befolyásolni, megyénk meg fogja őrizni a korábban jellemző nyugodt, csendes vidéki jellegét. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány, a jelenlegi kormányzathoz köthető kezdeményezést tudok meleg szívvel üdvözölni, nos, ez az egyik ilyen a kevés közül.

Köszönöm Mr. Taylornak, hogy idefáradt Oaklandbe, biztos vagyok benne, hogy a jövőben is tudunk találni olyan ügyeket, amelyekért közösen is ki tudunk állni, elvégre a haza védelme nem lehet politikai sárdobálás tárgya. Minden tiszteletem az Öné, hogy vállalta e markánsan ellenzéki területen a személyes részvételt, kérem, engedje meg, hogy meghívjam Önt ebédre és egy jó kávéra városunk legnevesebb éttermébe, a Burston Hillbe. Természetesen a meghívás minden vendége számára él. Most pedig szeretném megköszönni mindenkinek a figyelmet, Hajrá Oakland, Hajrá Cironia!

Tisztelt Jelenlévők, Tisztelt Kormányzó Úr, Oaklandiek!

Nagyon nagy öröm, hogy most itt állhatok Önök előtt, ebben a nagyszerű megyében, ahol mindig olyan kedélyesen süt a Nap, és ahol az emberek is olyan jókedvűek. Most azért gyűltünk itt össze Glover kormányzóval, hogy garantáljuk ne csak Oakland, hanem az egész Köztársaság biztonságát. Ennek keretében Oakland keleti partján is építeni fogunk egy haditengerészeti bázist, amely bármilyen keletről és délről jövő támadással képes lesz felvenni a kesztyűt, és mielőtt ciron földre lépne az ellenség, Oakland feltartóztatja őket, és a tengerbe kergeti őket. Elfogadta a javaslatot Madison és Belfort kormányzója is, így összesen három ilyen haditengerészeti bázis fog épülni, amely hozzávetőleg háromszázmillióba és három évbe fog telni, de azt hiszem, hogy úgy szolgáljuk Cironia stabilitását, ha ezeket a védelmi célú kiadásokat minél előbb kitermeljük, megbízzuk a hadiipari cégeket, és nem átalljuk, hogy a jövőben is költsünk ezekre a létesítményekre. Ezt pedig respektálnia kell, és ezt közölni is fogom Carlos Prío Soccarás elnökkel, Kuba államfőjével, akihez délután utazok három napra, hogy tárgyaljunk államaink jövőben együttműködéséről. De természetesen közölni fogom vele, hogy az építkezés nem egy Kuba-ellenes lépés, de remélem, respektálja a kubai nemzet is, hogy nekem vezetőként az a célom, hogy megvédjem a népemet. Ezzel a bázissal pedig éppen ez a célom.

Nagy örömmel tölt el, hogy Glover kormányzó az első felvetésemre elfogadta ezt a korszakos javaslatot, és hogy minden vitánk ellenére, amelyet a pártjának a képviselőivel, szenátoraival és kormányzóival, én magam is vitatom azokat a dolgokat, amelyeket felvetnek, de a nemzet érdekében bármikor készek vagyunk félretenni nézeteltéréseinket, és rögtön Cironia érdekében tudunk dolgozni. Ezért vagyok akkora híve annak a politikai kultúrának, amelyeket évszázadokkal korábban az Alapító Atyák lefektettek, és úgy érzem, most is azon az úton járunk. Azt nem tudom előre, hogy kevesebb, mint egy év múlva kivel fogok a pódiumon állva vitázni, de sok sikert kívánok Önnek az előválasztási procedúrában, úgy érzem nem lesz könnyű dolga, de nem baj, a nehézségek edzik a lelket (mosolyogva a kormányzóra néz). Az ebédet köszönöm, elfogadom, így még hosszan tudunk beszélgetni Oakland és Cironia előtt álló feladatokról.

Köszönöm szépen!

Még csak néhány nap telt el a Haroldy Wynn-hez és feleségéhez köthető adócsalási és meggazdagodási botrány óta, azóta rengeteg ehhez köthető esemény történt, főleg Oakland megyében. Tüntető civilek és szakszervezeti aktivisták egy csoportja a miniszter nejének egyik miami cégének székháza előtt több napja demonstrál. Egy kisebb ellenzéki csoport tagjai egy időre hozzáláncolták magukat az épülethez, így ellehetetlenítve a ki-be közlekedést, végül a hatósági szerveknek kellett eltávolítani a helyszínről az aktivisták egy részét.

A tüntető civilek egyik szószólója nyilatkozott lapunknak, elmondása szerint ők nem köthetők egyik párthoz sem, és csupán a kormányzati korrupció elleni küzdelem és a Wynn-botrány pofátlansága vezetett odáig, hogy erre a radikális lépésre szánták el magukat. „Demokráciában élünk, nem értjük, hogy hogyan fordulhat elő olyan, hogy egy kormánytaghoz egyértelműen köthető vállalkozás ennyire arcátlan módon hágja át a saját kormánya és pártja által megalkotott Adótörvényt. Egyszerűen felháborító, hogy a kormányzat már a saját játékszabályait is megszegi.” – nyilatkozott a szószóló.

Újságírónk Haroldy Wynn miniszter urat is megkereste, aki bár válaszolt kérdéseinkre, mosta kezeit, és tagadta, hogy bármilyen módon köze lenne felesége oaklandi cégeihez. „Semmi közöm a cégekhez, amióta a Taylor-kormány minisztereként dolgozok, távol tartom magam az üzleti világtól, a cégemben betöltött vezetői posztomról is lemondtam” – fogalmazott. – „A feleségem oaklandi származású, és egy tehetős, banki család leszármazottja, így számára a családi tőke nem vitás, hogy megvan, és azt a családja a rendelkezésére is bocsátja. (…) Sem a Munkaügyi Minisztérium, sem a kormány más hivatala nem bízta meg semmilyen munkával a feleségeim cégeit” – tette hozzá. Mr. Wynn elmondta azt is, hogy a három oaklandi cég tulajdonában rengeteg jármű van, ám ennél többet állítása szerint nem tud a cégek működéséről. (Úgy látszik, hogy a miniszterék családján belül nem igazán működik a házastársak közötti, munkával kapcsolatos kommunikáció – minden vállalkozó irigykedhet, íme a tökéletes családmodell… - a szerk.)

Mr. Wynn azonban arról nem mondott semmit, hogy mivel magyarázza a cégek hirtelen meggazdagodását, amelyek pontosan az után vették kezdetüket, hogy Taylor elnök kinevezte őt miniszterré. Az adócsalási ügyre is semmitmondóan csak annyit felelt, hogy nincsen tudomása arról, hogy miként adózott a három oaklandi vállalkozás. („Megint a mintacsalád, nehezen hihető, hogy egy ilyen botrány után a vasárnapi ebéd alatt nem kérdezett rá Mr. Wynn a hitvesénél, hogy ’Drágám, hogy is van ez az adócsalási ügy?’ – a szerk.)

Miamiban, miután kitudódott Haroldy Wynn álláspontja, többszörösére nőtt a demonstrálók száma, s páran petícióval fordultak Edward Glover kormányzóhoz is, aki értesülve az eseményekről, sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy még a héten kiad egy rendeletet, amely lehetővé teszi Oakland megyében a politikusok, és azok családtagjai által működtetett cégek hatékonyabb ellenőrzését, és adott esetben felelősségre vonását.

„Kedves Barátaim, Cironia népe! Az elmúlt éveket nézve büszkék lehetünk magunkra! Sikerek sikerek hátán! Ez így is maradjon továbbra is! Ezen sikereken felbuzdulva ünnepélyesen kijelentem, hogy indulok az elnökségért! Bízom abban, hogy támogatni fognak. Ígéretek helyett inkább megvalósítani fogom, azon dolgokat, melyeket kampányaim során elmondok! Célom: az életszínvonal fellendítése, erős diplomáciai kapcsolatok, erős gazdaság, erős és jól szervezett oktatási rendszer, ütőképes hadsereg, erős és ütőképes rendőrség, és természetesen a President Palace!  Köszönöm, hogy eljöttek! Béke, biztonság és jólét Cironiának! Isten áldja magukat! Isten áldja Cironiát!”

Kedves olvasóim!

Közeleg a következő elnökválasztás, míg a Reform pártiak közül csak George Taylor jelenlegi elnök valószínüsíthető indulónak, addig az ellenzék már 3 tagja is bejelentkezett indukóként. A korábbi elnökjelölt Frank Underwood szinte biztos induló aki hajszálnyira maradt alul az előző választáson. Bejelentkezett a korábbi alelnökjelölt Ed Glower kormányzó is és friss hírek szerint bejelentette indulását Patrick Rafter Walker-i képviselő is.is. Na de lássuk ki jöhet még szóba... Belső információk szerint Cliff Bedroom Madisoni szenátor is gondolkodik az induláson és Robert Shaw neve merült még fel, aki a szenátus levezető elnöke. Az már szinte biztos ha az utóbbiak nem is indulnak de Underwoodot fogják támogatni és egyikük esélyes az alelnöki posztra is. Madisonba látogattam a kormányzósági épületbe ahol az ellenzék legmegosztóbb személyiségét kérdeztem Thomas Kane kormányzót.

HT: Üdvözlöm Mr. Kane

TK: Üdvözlöm Mr. Trump örülök a látogatásának.

HT: Vágjunk hát a közepébe és feltenném első de legfontosabb kérdésemen, ön nem gondolkodott az elnökjelöltségen?

TK: Egy ideig gondolkoztam de úgy döntöttem Cironia még legalább 3-4 ciklus erejéig nem érett meg egy szinesbőrű elnökre. A Déliek nagyon aktívan szorítják a szegregációt és szakértők szerint ott a támogatottságom nulla lenne. Én a politikai életben magamat adom a szegregáció előbb vagy utóbb elfog tűnni Cironia életéből és majd akkor én leszek a befutó.

HT: Érdekes Mr. Kane, tehát ön elvi okokból nem indult?

TK: Nevezhetjük annak is. De az a nevetséges aktuálpolitika és közéleti tudat miszerint, a Bedroom nyugdíjtörvény diszkriminálta a férfikat és közben délen szegregáció zajlik ez neveztségessé teszi a dolgot. A Reform párt erősen harcolt a férfiak és nők egyenjogúságáért és ők azok akik a szegregáció legnagyobb támogatói. Ebben a színjátékban nem szeretnék részt venni.

HT: Igen ez elég érdekes. Tehát a Bedroom nyugdíjjavaslat hozta meg önnél a végső döntést?

TK: Szerintem egy nő egyben anya is, és sokkal gyengébb, a kétéves korhatár kedvezmény minimális volt, én személy szerint ötöt adnék, de a kormány szerint ez a férfiak diszkriminációja, nevetséges. Főleg tőlük így azonnal döntésre jutottam.

HT: Értem! De beszéljünk akkor a jelöltekről akik hivatalosan is bejelentették indulásukat, ön mit tud erről?

TK: Én személy szerint a jelenlegi indulók közül Underwoodot támogatom, bár értesüléseim szerint Patrick Rafter is indul ami igencsak meglepő. Ő egy kiváló szakember egy volt katonatiszt aki méltó ellenfele lehetne George Taylornak. Természetesen vannak még várakozók is, Cliff Bedroom aki személyes jóbarátom, akivel az előző választáson szenátorként indultam, ha ő indul természetesen minden erőmmel őt fogom támogatni. De szóba került párton belül Robert Shaw neve is aki a nagyrabecsült Szenátus levezető elnöke. Ő már egy nyugodtabb vérmérsékletű politikus mint én vagy Cliff de hozzáértésében nem kételkedem. Robert az aki Cironiát már az első ciklus feléig az igazi demokrácia felé tudná terelni.

HT: Tehát ha jól értem akkor Underwood vagy Bedroom az ön befutója?!

TK: Igen mindenképp, bár a többi nevet sem ejteném el mert mind-mind kiváló szakemberek.

HT: Köszönöm Mr. Kane, ha megengedi megfogom még látogatni.

TK: Én köszönöm Mr. Trump, szívesen várom.

A Columbia Post megjelentette Cliff Bedroom első könyvét a Ciron politikai helyzetről, a visszáságokról, leleplezésekkel és fordulatokkal teli könyve Kate Wallace ismert írónővel készült.

Egy ciron polgárokból álló egyesület is kampányolni fog az elnök mellett a jövő évi kampány során. A mozgalom élére Christopher Wolf filantróp és ridgefieldi egyetemi professzor állt, aki társaival együtt támogatásáról biztosította az elnököt, hogy támogatják az ország jelenlegi irányát, de nemcsak beszélni, tenni is akarnak érte. „Én független szavazó vagyok, egyik párthoz sem regisztráltak, a bátyám progresszív, a nagybátyám és a feleségem pedig konzervatív gondolkodású emberek, én meg egyik sem” – meséli Wolf professzor. A 44 közgazdász szerint Taylor nem egy megveszekedett konzervatív, hanem egy „mérsékelt, nyitott, tisztességes fickó, aki megérdemel még négy évet.” Mint elmondta, ha egy sokkal konzervatívabb jelölt lenne a Reform Párt kandidátusa, nem tudnák támogatni. „George Starson, Philipp Howard vagy Francis Wright nekünk már túl konzervatívak” – folytatja Wolf. Az egyesületet egyébként harminckét személy hozta létre, mára a tagok létszáma meghaladja a háromszáz szót.

A „Polgárok Taylorért” adományokat is gyűjt, és azt is ígéri, hogy a törvényhozási reformpártiak mellett nem fognak kampányolni, csak Taylor elnököt kívánjak megválasztatni. „Ennek keretében a Taylort-csapattal mindenképp egyeztetni fogunk, hiszen terepmunkában is részt vennénk, emellett hirdetéseket is fogunk közzétenni, és ennek a stratégiáját mindenképp át kell beszélnünk Ed Mullins-szal.”

Azóta kiderült, hogy a korábbi értesülések a kampányvezetőkről helyesek voltak, habár hivatalos bejelentés csak november elején lesz, a megyei kampányigazgatókat december közepén jelentik be.

Még a nyár folyamán hivatalos levélben jelezte a President Palace, és személy szerint maga George Taylor az ENSZ főtitkárának, Trygve Lie-nak, hogy Cironia szeretne csatlakozni az Egyesült Nemzetek szervezetéhez, de azóta Lie főtitkár nem küldött hivatalos levelet az elnöknek – több reformpárti törvényhozó mérges is ezért.

Sokáig a President Palace sem hozta nyilvánosságra a levél tartalmát, de a legutóbbi elnöki szóvivői tájékoztatón Chuck Dayton közölte, hogy „George Taylor elnök levélben kérte a főtitkár segítségét, hogy Cironia csatlakozhasson minél hamarabb az ENSZ tagországai közé.” Ezután került nyilvánosságra a levél is, amelyet az elnöki hivatal eljuttatott a sajtónak, amelyben rendkívül barátságos hangon kérte Lie segítségét Taylor. „Hazánk politikai elitje, attól függetlenül, hogy melyik párthoz és ideológiához is tartozik, teljes mellszélességgel támogatja a demokrácia, a polgári liberalizmus intézményeit, és készen áll, hogy ezen civilizációs értékek mellett hallassa a hangját az ENSZ ülésein is. Cironia támogatja a világ népeinek szabad akaratát, a választáshoz való jogukat, hogy megválasszák, milyen kormányzati formát tartanak helyesnek, hogy szeretnének élni.” – jegyzi meg a levelében az elnök.

Több befolyásos reformpárti politikus, akik szkeptikusak az ENSZ-szel kapcsolatban, de hajlandóak megszavazni a csatlakozással kapcsolatos törvényt, ha az elnök erre kéri őket, felháborítónak tartják a főtitkár viselkedését. Michael Jezza képviselő (R-Be.) szerint „Lie főtitkárnak kötelessége válaszolni, ha egy államfő megkeresi. Ön is válaszol, ha kap egy levelet valakitől.” Martin Ricketts szenátor (R-Ed.), aki a Szenátus Külügyi Bizottságában dolgozik, „szokatlannak” nevezte, hogy még nem válaszolt a főtitkár, de véleménye szerint „ami késik, nem múlik, és nem ez dönti el a viszonyulásunkat a nemzetközi szervezethez.”

Egy nemzetközi protokollal foglalkozó egyetemi tanár, James Lowell a Hillsborough University oktatója, elmondta, hogy az elnöki levél minden protokollnak megfelel. „Az ENSZ főtitkára nemzetközi vezető, ezért jár ki neki az Őméltósága megnevezés, a mi elnökünknek a tiszteletre méltó cím jár ki, külföldi vezetők ezzel ruházzák fel, és ez így illik.” Lowell professzor szerint Lie válaszolni fog a levélre személyesen, ez így illik.

Ezt gondolja az elnök is. Adam Miller kabinetfőnök egy értekezleten kapott kérdésre válaszolta, hogy a Taylor-adminisztráció nyitott az ENSZ felé, és biztos benne, hogy a főtitkár válaszolni fog az elnöki levélre.

Vajon a két rutinos induló, Frank Underwood és Edward Glover mellett lesz-e olyan progresszív politikus, aki belevág az előválasztási küzdelembe. A burkhilli szenátor és az oaklandi kormányzó szívélyes ismerősök, négy éve is egymás ellen indultak el, de végül Glover elvállalta az alelnökjelöltséget, és az Underwood-Glover páros a voksok 49 százalékát, míg az elektorok 47 százalékát szerezte meg. Habár a választást kétezer szavazattal buktál el, ami kevesebb mint egy százalék volt: ha Legrand megye 13 elektorát megszerzik, hiába kapott volna több voksot a reformpárti páros, ma Underwood és Glover újraválasztása lenne a téma.

Ugyanakkor kérdéses, hogy csak ketten indulnak el az elnökségért, hiszen mégis csak vesztettek három évvel korábban. Progresszív forrásaink több olyan politikust is emlegetnek, aki elindulhat az elnökjelölti előválasztáson, és ha nem is nyer, de sokkal ismertebb lehet, és akár alelnökjelölt is lehet egy korábbi versenytársból.

A radikális progresszívak négy évvel korábban Elliot Wesert indították el, aki megosztó politikája ellenére rendkívül népszerű volt a pártján belül, és nem elképzelhetetlen, hogy valamelyik politikusa beszáll a küzdelembe. Az egykoron Wesert támogató politikusok közül Cliff Bedroom (P-Mn.) gondolkodik az induláson. aki a nyugdíjtörvényével vált igazán ismert szenátorrá. Éppen e vita miatt erős a nyugdíjasok közötti támogatottsága, ami egy kulcsfontosságú társadalmi csoport a progresszívak számára: három éve csak a fiatalok nagyon magas részvétele miatt bukták el a választást, hiszen a városi fiatalság elsöprő többsége Taylort támogatta. A félidős választásokon az alacsony részvétel ezért kedvezett annyira a pártnak, és 1948-ban az idősek domináltak a választásokon. Ez fontos lehet a madisoni szenátornak, aki lendületet vehet az idős korosztály segítségével.

Sokan emlegetik Robert Shawt, aki jelen pillanatban a Szenátus levezető elnökeként fontos posztot tölt be a szenátusi életben. Ismert politikus, és mivel Eagle-ből jön, ami a hat elektorával potenciális csatatérnek ígérkezik, idén kormányzót is választ, fontos lehet a liberálisoknak. Növeli az ázsióját, hogy a félidős választásokon fölényes győzelemmel erősítette meg hat évre a mandátumát. Kérdés, hogy mennyire megosztó lenne a kampányban, és mennyire tudná megszólítani a párt mérsékelt szavazóit, akik nélkül a kulcsfontosságú elsőválasztó megyékben nem tud győzni. Ezek közé lehet sorolni Denfieldet, hiszen a másik mérsékelt megyében, Burkhillben, Underwood az abszolút esélyes. Mivel még nem állt ki egyértelműen a kérdésben, így csak találgatni lehet. Mint az establishmenthez sorolható politikus, komoly kihívója lehet Frank Underwoodnak, aki hasonló szavazói réteget célzott meg három éve, és a taktikája most is hasonló lehet.

Ugyanakkor „fekete lóként” tekintenek a déli kötődésű képviselőre, Patrick Rafterre (P-Wa.), aki már második ciklusát tölti a Képviselőházban. A déli, konzervatív progresszívak felé nyitott, de a radikálisok bizonyos témáit is magáévá tevő politikus is számíthat a déliek és a vidéki fehér munkások szavazatára, és leginkább Glover kormányzó esélyeit rontaná. Ha Greene-ben, amely jövőre is a harmadikként választó megye lesz, tud győzni, az esélyei exponenciálisan megugranak. Nem is beszélve az előválasztási vitákról, ahol akármelyik jelölt, aki nagyon jól szerepel, lendületet vehet, és legyőzheti az előző választási év jelöltjeit.

Egyre több szó esik a President Palace-on belül, hogy ki lehet az a személy, aki George Taylor Francis Wright távozása után, akit washingtoni nagykövetnek fog javasolni a Szenátusnak (a felsőháznak formálisan rá kell bólintania a külképviseleti vezetőkre, de mivel az alelnök nemzetközi jogot végzett, nem valószínű, hogy leszavaznák), így megüresedik az alelnöki poszt. Ezt belső információk szerint még idén be akarja jelenteni az elnök, hogy elkerülve az előválasztási küzdelmet, kiegyezzen a Kongresszussal a jelöltje elfogadásáról. Mivel hazánkban lemondás esetén a poszt betöltéséhez szükség van a Kongresszus két házának is a támogatására, ezt el kell érnie. Természetesen mivel az alelnök az elnök szuverén döntése alapján kerül kiválasztásra, valószínűleg a progresszívak nem fognak akadályokat görgetni a jelölt elé. Ugyan ilyen rendelkezést az Alkotmány nem ír elő, de Taylor elnök, egyeztetve a progresszív kongresszusi vezetéssel ezt külön kiegészítésben szeretné megtenni, cserébe elvárná, hogy a képviselők és a szenátorok elfogadják a jelöltjét.

A President Palace sem tudja még, ki lehet az elnök kiválasztottja, sőt úgy tudjuk, hogy még az elnök sem tudja. „Ez egy rendkívül bonyolult kérdés, de ha az elnök meghozta a döntést, várhatóan közli Önökkel” – válaszolta újságírói kérdésre Chuck Dayton elnök szóvivő. Más, neve elhallgatását kérő forrásunk ugyanakkor arról számolt be, hogy George Taylor még nem döntött, öt-hat néven gondolkodik. De kik is ők?

A listán van Tom Kane, Denfield kormányzója. A poltikus már 1946-ban a befutók között szerepelt, de akkor a párt jobbszárnyának a megnyerése céljából Wrightot választotta Taylor. Most szintén esélyes lehet, de sok függ attól, hogy a Thortongate kapcsán a független ügyészi vizsgálat mit hoz: ha az ügyész vádemelést javasol, Kane politikai pályafutása véget ér, és az esély is, hogy alelnök legyen. Sokak szerint így is nagy rizikót vállal Taylor, ha őt választja alelnökének, hiszen politikai támadásnak tenné ki magát, és igazolhatná a progresszívak gyakori vádjait, hogy a Reform Párt korrupt – igaz, ezek az ügyek az elnökre még nem hulltak vissza, de egy alelnökjelölttel megtörténhet.

Esélyesként emlegetik Tim Goodmant is. A szenátorból miniszterré avanzsált szintén denfieldi politikus rendkívül jól megértette magát a radikális progresszívakkal, és sikerült nyugdíjkérdésben egy kompromisszumos megoldást kötni, és ezzel kivívta az elnök nagyrabecsülését. Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy Goodman miniszter nem biztos, hogy a konzervatív bázist megfelelően tudná mozgósítani, és mivel Denfieldet várhatóan megnyeri Taylor, nem jelente elektorokban is nagy sikert az alelnökké emelése.

George Starson és George Taylor kapcsolata hosszú, de mondható kiegyensúlyozottnak. A jelen pillanatban kisebbségi vezetőként tevékenykedő nyugati konzervatív politikus volt az, aki megfúrta Taylor első adótörvény-javaslatát. A volt házelnök rendkívül népszerű a konzervatív keménymagnál, és ha ő lesz az alelnök, akkor olyan szerepet játszhat be a Taylor-kampányban, mint Francis Wright. A kérdés, hogy a reformpárti törzsszavazók mozgósítása elég lesz-e ahhoz, hogy megnyerje a választást az elnök, aki köztudottan a mérsékeltek körében népszerű.

Esélyes lehet Francis Blank, a Szenátus kisebbségi vezetője. Három évvel korábban Blank volt az, aki az establishment oldaláról kihívta Taylort, és a monroe-i kaukuszon szorosan második lett Taylor mögött, aminek hatására felcsillant a remény, hogy az oaklandi diplomata még kiütheti a nyeregből Taylort. Ugyanakkor a másik három elsőválasztó megyében harmadik lett, és a szuperszombaton súlyos vereséget szenvedett el Oaklandben, ami után a támogatók Taylorhoz szivárogtak. De Blank támogatásáról biztosította a későbbi elnököt, és ő könnyedén nyerte meg az okalandi szenátori posztot. Erőssége a külpolitikai tapasztalat, és személyéven Oakland pirosra válthat. Ugyanakkor több reformpárti szenátor nem örülne ennek, hiszen mással nehéz lenne jövőre megtartani az okalandi szenátori posztot.

John Stein is a listán van. Graham kormányzója, aki 1949-ben meglepetésre csak kis különbséggel nyert a kék megyében, miközben nagy győzelmet jósoltak neki, egy mérsékelt jobboldali politikus, akivel az elnök a választáson sikeresen hódíthatna meg független és mérsékelt szavazókat. Mégis, sokak szerint Grahamet nem tudja Taylor elhódítani, ezért nem kellene Steint választania.

Utolsó helyen emlegetik Adam Cougnest, aki Crowley kormányzójaként különösen nehéz feladat előtt áll: a segítségével meg kell nyerni ezt a fontos csatatérmegyét. Négy évvel korábban Crowley fontos szerepet játszott a Taylor-kampányban, és végül kevesebb mint kétezer szavazattal szerezte meg a megye nyolc elektorát. Cougnes kormányzóval pedig sokkal nagyobb esélye lenne az elnöknek az újbóli győzelemnek. Abban pedig minden szakértő egyetért: Crowley csatatér lesz.

Trygve Lie munkáspárti ENSZ főtitkárt telefonon értem el, és elmondta véleményét a csatlakozni kívánó országokról.

Az ENSZ egy demokratikusan működő világszervezet amely a békét és biztonságot tűzte ki célul. A világszervezet tárt karokkal várja a csatlakozni kívánó országokat, azonban az adott ország lehetőség szerint tartsa be a tavaly kidolgozott Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát amely kimondja hogy nem lehet valakit faji, vallási, nemi identitási okokból megkülömböztetni, üldöztetni. A csatlakozni kívánó ország számolja fel a szegregációt, szüntesse be a halálbüntetést és korlátozza a fegyvertartási jogokat országában. Ezek nem csatlakozási feltételek csak elvárható momentumok.

mondta el lapunknak Trygve Lie.

JR-Columbia Post

A Sentinel-ügy legújabb fejleménye alapjaiban változtathatja meg a Belfort megyei politikai életet. 

Nick Devon testvére, Martin Devon közvetlenül a Belfort megyei kormányzóválasztás után került be a Sentinel Co. elnökségébe. Az eset érdekessége, hogy a Sentinel azóta halad folyamatosan a csőd útján mióta ez az előléptetés megtörtént, gyakorlatilag attól a hónaptól történtek meg az első nagyobb veszteségek a cégnél.

Hogyan lehet, hogy Devon kormányzó nem tudott semmiről? Vagy ha tudott, akkor miért nem tette meg a megfelelő lépéseket?

Ez az ügy jelentősen alááshatja a belforti kormányzó pozícióit. 

Haroldy Wynn gazdasági és befektetői tevékenységéről könnyen be lehet látni, hogy nem létezik. Azaz csak be lehetne látni, ha a felesége nevén lévő három oaklandi telephelyű cég a közelmúltban nem került volna a média reflektorfényébe. Mrs. Wynn, férje miniszteri kinevezése után érezte úgy, hogy ideje beszállni a ciron vállalkozói életbe, s gyakorlatilag 0 saját tőkével alapított cégeket, amelyek azóta az egyik legnagyobb bevételű vállalatok lettek Miamiban. Cégei több ízben vettek fel nagy összegű hiteleket, majd pár hónapra rá egy összegben törlesztették vissza azokat.

Az egyik cég adónyilatkozataiból világosan látszik, hogy a törvényben előírtnál jóval kevesebb vállalati adót fizettek be a ciron költségvetésbe. Egy pénzügyi statisztikákat kezelő dolgozó lapunkhoz eljuttatta a vállalat ez évi költségvetésének részletét, amiből lerí, hogy a cégnek bevételének 45%-át kellett volna adó gyanánt befizetnie. Ehelyett ők a haszon mértékét tüntették fel összbevételük helyett, s így annak 45%-át adózták le. Ily módon gyakorlatilag akár 40 000$, más becslések szerint összesen csaknem 200 000$ veszteséget is okozhattak az államnak.

Egy egykor itt dolgozó, mára elbocsátott férfi szerint a munkaügyi miniszter bábként használja fel nejét üzleti céljai elérésére, szerinte Mr. Wynn miniszteri közbenjárása nélkül feleségének esélye sem lett volna három ilyen óriáscég kiépítésére. Az előkerült bizonyítékok, és számos, neve elhallgatását kérő egykori és jelenlegi alkalmazott beszámolója is erre utal. Kerestük az ügyben Ed Glover kormányzó urat is, de lapzártánkig nem érkezett tőle válasz.

A Belfort megyei iparban dolgozó munkások jelentős része sztrájkba kezdett, amiért a korábban az ipari üzemek legnagyobb részét birtokló Sentinel Co. nem hajlandó kifizetni munkásait, ugyanis a cég a csőd felé rohan.

Ha a cég csődbe megy, a megye egész gazdasága megbomlik, valamint a sztrájk is jelentős károkat okoz, miközben az emberek nem tudják etetni a családjukat.

Erős a gyanú, hogy a vezetők szándékosan vezették csődbe a vállalatot, ugyanis a béketűrő munkások hónapok óta fizetés nélkül dolgoznak, így összeharácsolhatnak hatalmas összegeket.

Az ügyben egyre többen panaszkodnak a kormányzó tétlenségére és beavatkozást várnak.

 A CN szerint a Thortongate ügy folytatódik és Tom Kane továbbra is célpont. Tom Kane től a pártja és Taylor elnök is távolodni látszik. Megnem erősített hírek szerint a Progresszív párt nyitott az ügyben és tártkarokkal várja Mr. Kane-t, akik szerint egy becsületes jóravaló ember, továbbá a Radikálisok szerint ő az egyetlen reformpárti akivel hajlandóak egyezkedni.

HT.-Columbia Post

Kevin Ryan progresszív kötődésű jeffersoni főügyészt jelölte ki az Igazságügyi Minisztérium, hogy folytasson vizsgálatot a Thortongate-ben. Az ügy nagyjából két éve tart, amikor Denfield egyik városának, Salt Lake Citynek a polgármestere, a reformpárti John Prescott megvádolta a megye kormányzóját, a szintén konzervatív Tom Kane-t, hogy politikai nyomásgyakorlással elérte, hogy a Harrash Co. elálljon a város Thorton elnevezésű vasútállomásának a bővítésétől és felújításától. Mindezt azért tette, mert a polgármester keményen kritizálta a fegyverkorlátozó rendeletét.

Éppen ezért kezdett nyomozásba a Denfieldi Megyei Ügyészség, de a megyei vezető ügyész kikérte felettesének a véleményét, és Wayne Webster, akinek nyomozási ügyekben teljesen szabad keze van, úgy látta, hogy valóban lehet valami, ezért a liberális megye liberális megyei vezető ügyészét nevezte ki, hogy vizsgálja meg a bizonyítékokat, és ha szükséges, folytassa a nyomozást. Tegnapelőtt Ryan ügyész Warwickben tartott sajtótájékoztatót, ahol elmondta, hogy március óta folytatja a nyomozást, és valószínűleg még hónapig fog. A nyomozás állását illetően az ügyész elmondta, hogy a Harrash központjában iratmegsemmisítésre utaló jeleket fedeztek fel a nyomozók. „Az ügy rendkívül visszás, és ezért meg kell vizsgálnunk, hogy mi történt. Ezt követeli meg a jogállami keret.” Ryan hozzátette, hogy házkutatási parancsot kért a Denfield Megyei Bíróságtól, hogy átkutathassák a Harrash irodáit, illetve Tom Kane hivatalát is. „Az ügy tisztázása miatt nagyon fontos, hogy átlátható legyen Denfield.”

Mindeközben politikai kommentátorok és szakértők azon gondolkodnak, ez mennyire üthet vissza. Úgy tűnik, hogy az elnök népszerűségét nem tépázta meg az ügy, annak ellenére, hogy Tom Kane 1946-ban az egyik legfontosabb támogatója volt a reformpárti elnökjelöltnek. Ugyanakkor a denfieldi kormányzó komoly bajba kerülhet. Három éve szerepelt Taylor elnök alelnökjelöltjei között, Francis Wright, Francis Blank után ő volt a harmadik, és sokáig az egyik legesélyesebbnek tűnt a posztra, ha az elnöknek cserélnie kell, ami meg is fog történni. Ugyanakkor az ügy eszkalálódása, és hogy két év alatt csak egy műsorban szerepelt Kane, rontja az esélyeit. „Nem biztos, hogy ő lesz az alelnök” – állítják elnöki források. Taylornak mérlegelnie kell, hogy nehezítheti meg az újraválasztását, ha folyamatosan védekeznie kell az alelnöke miatt. Ugyanakkor megnehezíti Tom Kane pozícióit is, akit 1954-ben esélyes reformpárti jelöltként emlegetnek, de még az sem biztos, hogy a jövő évi reformpárti kormányzói előválasztáson, ha mégsem lesz alelnök, legyőzi az elleni induló Prescottot, és ha nyer is, lehet, hogy a Progresszív Párt beveszi Warwicket.

Sokan azon is aggódnak, hogy nem tudja a Reform Párt visszaszerezni a két elvesztett képviselőházi mandátumot, és elveszthetik a Warwick központút is, nem is beszélve, hogy Goodman miniszter egykori szenátusi mandátumáról is szavaznak a helyiek. „Az ügynek mihamarabb le kell zárulnia, hogy a következő évben tiszta lappal indulhassunk” – szögezte le az egyik anonimitást kérő denfieldi reformpárti politikus.

Két hónapja jelentette be George Taylor hivatalban lévő elnök, hogy újraindul az 1950-es elnökválasztáson, hogy újabb négy évre megválasszák. Habár elég sok idő van még addig, lezajlik egy progresszív elnökválasztás, és az elnöknek jobboldalról ugyan nem lesz kihívója, de újra fel kell építeni a kampánygépezetet (és ami most nehezebb) békeidőben, hogy elérjék az embereket. Taylor elnöknek egyszerre két dolognak kell majd megfelelnie: lelkesítenie a választókat és kivédeni progresszív jelöltek támadását (lehetőség szerint még meg is törni a lendületüket). Mindamellett a kampányköltségekre forrásokat is kell gyűjteni. A Reform Párt a félidős választások idején nagyon kevés anyagi forrást használt fel a jelöltjei népszerűsítésére, amelynek következtében mandátumokat vesztettek szerte az országban. Az elnök információink szerint a progresszív előválasztással egyszerre leginkább adománygyűjtő esteket fog tartani, hogy kellő mennyiségű forrást halmozzon fel az augusztusban meginduló kampányra, amikor már azzal a jelölttel kell szembenéznie, aki megnyerte a Progresszív Nemzeti Konvenció támogatását.

A kampánycsapat szervezeti felépítése erősen megosztott lesz, szakmai alapon, emellett kiemelten fontos szerepet fognak kapni a megyei kampányigazgatók is. „Az elnök négy évvel korábban is rendkívül sokat foglalkozott a kampány szervezeti és szerkezeti felépítésével, amivel akkor megnyerte a választást” – mondta el lapunk érdeklődésére Nick Devon kormányzó (R-BE), aki 1946-ban szenátusi mandátumért indult, de alulmaradt. „Magam is segítettem George Taylor kampányát, és láttam azt a hatalmas munkát, amelyet a belforti csapata végzett, majd amikor találkoztam vele Silver Cityben, a kampányközpontban, akkor láttam rá igazán az egészre. Rengeteg telefon, valamelyik mindig csörgött, térképek mindenfele, szórólapok, menetrendek. Nagyon érdekes volt belelátni.” Más forrásaink is megerősítették, hogy Taylor egyik erőssége a gondos tervezés, és ezt a kormányzás során is alkalmazta. „Amikor később nyilatkozott egy-egy ügyben, az csak azért volt, mert a csapatával a lehető legjobb választ kívánta adni a felmerülő kérdésre, és valljuk meg, nem is volt komolyabb botrány, amely megtépázta volna a népszerűségét” – nyilatkozta név nélkül lapunk egy, a President Palace-ban dolgozó személy.

Az 1946-ostól eltérően idén a három, a kampányban legfontosabb, feladatot három különböző személyre bízza: a napi stratégiáért és a politikai üzenetekért, rendezvényszervezésekért Ed Mullins lesz a felelős, aki négy évvel korábban szintén kampányfőnöki poszton vitte győzelemre a Taylor-kampány. Azóta Mullins több reformpárti politikust is segített, így a félidős választásokon Gregory McInnis edmundi és Nick Dover belforti kampányát is segítette, de most visszatér Taylorhoz. A STINS ’31 híradójában elismerte, hogy George Taylor megkereste. „Március elsejére hívott meg a President Palace-ba az elnök, ahol elmondta, hogy három nappal később bejelenti az újraindulását, és érdeklődött, hogy vállalnék-e ismét szerepet a kampányban. Azonnal igennel válaszoltam.”

A kampányfinanszírozásért Ernest Holder lesz a felelős. A Holder Incorporation a legjelentősebb ciron családi vállalkozás, amelyet hat testvér felügyel, akik közül kettő a Reform Párthoz sorolható, egy a Progresszív Párt adományozóit erősíti, a többiek nem vesznek részt a politikai életben. A cégóriás jelen van az ipari életben (Holders’ Industry), a vasúti közlekedésben (Holder Transport) és részesedik a bányászatból is (Holder Coal-Mining Corporation), de emellett sok összeköttetésük van a pénzügyi szektorral is. Ezért tűnik ideális választásnak az elnök gazdasági főtanácsadója erre a posztra. Holder a család harmadik legidősebb gyermeke, és már 1946-ban intenzíven kampányolt Taylornak, a gazdasági stáb tagja volt már akkor is. Ernest Holder, eltérően a másik két konzervatív-libertariánus testvérétől, támogatja a magasabb jövedelemadókat, és bizonyos állami szerepvállalást, de feltétlen híve az alacsony cégadóknak. Nagyon jól forog az üzleti életben és az estélyeken, és így a 36 éves Holder-fivér könnyedén szerezhet erős pénzügyi támogatókat, kiváltképp a Klub a Deficit Ellen támogatását is megszerezheti, amely nem támogatja a nyugdíjemelést, amelybe végül belement Taylor is.

A megyei szervezeteket és erőforrásokat, a megyei szervezeteket, a megyei stratégiát John Lensing, Stuart Hoyt titkárságvezetője fogja felügyelni. A 28 éves Lensingre akkor figyelt fel George Taylor, amikor a félidős választásokon Hoyt szenátor (R-MN) a voksok 78 százalékát szerezte meg, amivel felülmúlta az elvárásokat, hiszen 63 százalékot várt a reformpárti tábor. Lensing egyébként először 1946-ban a sedgefieldi kampányt szervezte, és a nagy munkájának a hála Hoyt nagy győzelmet aratott a városban, ezzel pedig vékonyan megnyerte a választást. Lensing azóta tapasztalatot szerzett a Szenátusban, és a kiválasztásával Taylor megtette az egyik legbefolyásosabb reformpárti kampányemberré, főleg ha sikeres is lesz. „Kölcsönadtam George-nak, de lehet, már nem kapom vissza” – viccelődött Hoyt szenátor újságírói kérdésre, amikor arról kérdezték, hogy Lensing valóban leigazolt-e az elnöki kampányba.

Információink szerint ugyanakkor nem lesz egy olyan ember, aki hármójuk felett állna, ők közvetlenül az elnöknek fognak jelenteni, és közvetlenül neki felelnek. A döntés George Taylort ismerve nem véletlen. „Nem szereti, ha a csapaton belül viszály van” – emlékeztetett minket az egyik, neve eltitkolását kérő reformpárti forrásunk. „Taylor elnök még az egyetemen versenyeztette a hallgatóit, ott ezt pozitívnak látta, de amikor az egész egzisztenciáért folyik, az már bomlaszt. Ezért gondolja úgy, hogy a kampánycsapat ugyan egy erősen hierarchikus, alá-felérendeltségi viszonyban működik, ezért lesz ő [Taylor] az első számú kampányfőnök.” Ugyan még nem lehet tudni, hogy kik indulnak még Ed Glover kormányzón (P-OL) kívül ki jelentkezik be a progresszív előválasztásra, de George Taylor kiszivárgott információk szerint már elküldte a kampánycsapata felső vezetésének az első feljegyzését. Ebben kemény munkát kér tőlük: „Nem tudjuk, hogy ki nyeri meg a progresszív előválasztást, de arra készüljünk, hogy a lehető legkeményebb ellenfelet kapjunk, Liberal Joe-t, aki népszerűbb tőlem, aki hiteles személyiség és aki képes legyőzni minket. Ha így készülünk, akkor 1950 novemberében győzni fogunk.”

A nyugdíjügy kapcsán nyilatkozik tárgyalásuk eredményéről Cliff Bedroom szenátor és Tim Goodman egészségügyi és szociális miniszter.

Martin Show (Ridgefield Times): A megállapodást körvonalazva azt kérdezném a minisztertől, hogy mennyibe fog ez kerülni a központi költségvetésnek?

Tim Goodman: A számításaink szerint a teljes törvényjavaslat által a költségvetésre rótt terhek összege nem haladja meg az 1 milliárd dollárt, néhány tízmillióval még alatta is maradunk az erre szánt keretnek.
 

(Martin Show) Akkor a kormány tervbe vesz bizonyos bevételnövelő vagy kiadáscsökkentő javaslatokat?

Tim Goodman: Jelenleg az elképzeléseink a szinten tartás mentén futnak, nem kívánjuk egyik ágazatot sem forráscsökkentésnek kitenni, miközben a gazdaságot csak negatív irányba terelő védővámokat is elutasítjuk. Jelenleg nincsenek tervben ilyen intézkedések.

Thomas Lock (Cironia News): Bedroom szenátor! A javaslat mennyire tükrözi az Ön valódi elképzeléseit, mennyiben kellett módosítani az?

Cliff  Bedroom: A javaslat teljesen kompromisszumokra épült. Goodman miniszter megmaradt emberként viszont a kormány elképzeléseinek is elegett tett. Azt hiszem a Progresszív és Reform párt között ez volt az első nagyvolumenü munka. Annyit módositottunk amennyi még nekem is bőven belefért.

Edward Delbew (Time): Hogy érti azt, hogy megmaradt ember? Goodman minisztertől azt kérdezném, hogy a rokkantsági forrásokat a továbbiakból is az IKÁF-ból fogják megoldani?

Cliff  Bedroom: A nyugdíjrendszer illetve az eredeti javaslatom teljes átszabása, egy érzéketlen, embertelen minisztert tükrözött volna. Goodman miniszter megmaradt a valóság talaján és csak annyit módosított ami még nem terheli le a költségvetést de a Ciron nyugdíjasok fellélegezhetnek.

Tim Goodman: Százalékmódosítások történtek, amelyek az IKÁF-ba még bele fognak férni. Bedroom szenátorral ebben a kérdésben nagyon könnyen dűlőre jutottunk.

Albert Roose (MSC): a törvényt ki nyújtja be, mikor kerülhet előkészítésre, és mikortól fog életbe lépni? Illetve a gazdasági szereplők is el fogják fogadni ezt a javaslatot?

Tim Goodman: Az elkövetkezendő hetekben az Egészségyügyi és Szociális Minisztérium előkészíti a törvényjavaslatot és be is nyújtja azt. Azt várom, hogy a szereplők elfogadják majd a javaslatot. Mindenkinek kedvező megoldást találtunk.

Bob Kendor (STINS): Én azt kérdezném, hogy Robert Shaw szenátor felvetette, hogy állami nyugdíjbiztosító kellene, magán nem. Ebben sikerült megállapodni?

Cliff  Bedroom: A Gzdasági szereplőknek a nyugdíjasokkal kell szembenézniük ha ezt a kompromisszumos törvényt elutasítják. Igen ebben is megegyeztünk teljes mértékben nem lesznek állami nyugdíjbiztosítók, de szakszervezeten belül lesznek.

Bob Kendor: Tehát akkor Taylor elnök kiszivárgott terve fog ezen a téren megvalósulni?

Tim Goodman: Az Elnök úr kijelölte az irányokat, de ez nem az ő javaslata. A saját elképzeléseimet közöltem Bedroom szenátor úrral. Ez nem egy elnöki javaslat.

Cliff  Bedroom: Nem tudom Taylor elnöknek mi volt az akarata de azt gondolom nekünk mint ellenzéknek, valahol és valamit engednünk kelett ez volt az állami nyugdíjbiztosító, de hiszem, hogy olyan javaslatok is benne maradtak a törvényben ami Taylor elnöknek nem volt tervben.

Köszönjük, mára ennyi volt!

Cliff Bedroom országos hírnevet szerzett magának azzal, hogy benyújtott egy vitatott törvényjavaslatot, amely megbolygatta az egész cironiai közéletet. Arra biztosan jó volt a nyugdíjtörvény körüli felhajtás, hogy foglalkozzanak a nyugdíjas emberekkel a politikában. 

Bedroom szenátor ma este látogat el a frissen kinevezett az egészségügyi és szociális miniszter irodájába, ahol nyugdíjügyben tárgyalnak majd Tim Goodman-nel. Ha sikerül egy mindkét fél számára elfogadható megoldásban megállapodni, akkor várhatóan az az alapján benyújtott törvényjavaslatot elfogadják majd.

A találkozó után a felek sajtótájékoztatót tartanak.