Média cikkek

Feebe Larson a National Observer lapjain fejtette ki véleményét a választási eredménnyel kapcsolatban, én pedig erre kívánok reagálni, amire a főszerkesztő áldását adta, amiért köszönetet szeretnék mondani. Az első és a legfontosabb egy választási vereségnél, hogy a vesztes feltárja azokat az okokat, amelyek felelősek a bekövetkezett sikertelenségért. De ismerni kell azokat a tényezőket is, amelyek a megválasztáshoz szükségesek. Ezek: kampány, személyiség, program, megvalósítás, tisztesség, vezetői képesség. Ha megnézzük ezeket a pontokat a kampányban, George Taylor és csapat mindezt abszolválta.

Folyamatosan kampányoltak, és a Bedroom szenátor által hangoztatott gerillakampány helyett Ed Mullins és köre a precíziós kampányt választotta. Kezdetben a nagy elektorszámú csatatérmegyéket, a kisebb csatatérmegyéket hódították el, ezt követték a kék területek. Az elnök személyisége is fontos faktor volt, a folyamatosan nyugodt Taylor nem vesztette el sose az önkontrollt, kézben tartotta az eseményeket. Hogy ne erodálja a saját népszerűségét, a keményebb támadásokat Bedroom ellen, amely a Reform Párt törzsszavazóinak szólt, mindig mások vitték be, az elnök ettől távol tartotta magát. Program terén gyakran hivatkoztak az elmúlt négy év „csendes és nyugodt építkezésére,” de jó ötletnek bizonyult az infrastruktúra felemlegetése, hiszen ezzel olyan megyékben is nyert Taylor, mint Clark vagy Perry, amely inkább a progresszívakhoz húznak. Mivel az elmúlt években a kormányzat valóban ért el sikereket, erre lehetett alapozni (megvalósíthatóság kipipálva), de folyamatosan hangsúlyozták azt is, hogy nem teljes a siker vannak elmaradások (tisztesség is kipipálva).

Ezzel szemben Cliff Bedroom azt a taktikát próbálta alkalmazni, amelyet az előválasztás során sikeresen alkalmazott: teljes pályás letámadás, a progresszív keménymag segítségével nyerni. De a kampánystratégák nagyon elszámoltak magukat: George Taylor nem egy előválasztási ellenfél volt, és a Reform Párt elnökjelöltjének fél éve volt felkészülnie Bedroomból, és amire Underwood, Rafter és Ed Glover képtelen volt, azt a hivatalban lévő elnök megtette: legyőzte a madisoni szenátort. Kezdetben aktív kampányt folytatott a progresszív jelölt egy jól sikerült konvenció után, de aztán stratégiailag érthetetlen és értelmezhetetlen dolgokat csinált: kampányolt Osborne és Denfield megyékben, két konzervatív bástyában, míg hagyta elúszni a keleti partot és a középnyugatot, aztán az északi erősségeket, Clarkot és Perryt. A programja szintén nem volt koherens, hiszen korábbi ígéreteit teljesen újakra cserélte, hogy megtartsa a mérsékelt liberális, urbánus szavazókat. De fő baj a jelölt személyisége és habitusa volt. A túlságosan sötét képet lefestő, néha valóban alternatív valóságban élő Bedroom. A kampányában azt kellett volna megmutatnia, hogy ő a változás embere, de csak Taylor antitézise lett. A vitákon pedig bebizonyította járatlanságát a szakpolitikai kérdésekben, így a választók azt sem hitték el, hogy Cironia válságban. Mindamellett komoly veszteségeket okozott, amikor maffiafőnökhöz hasonlította Taylort, illetve Hitlerhez hasonlította, sok mérsékelt voksot vesztett így. Kontraproduktív volt továbbá „ugató kutyákhoz” hasonlítani Taylor támogatóit, hiszen ezt az elnök kampánycsapata rögtön ellene fordította: Cliff Bedroom több millió ciront hasonlított kutyához. Ezek a tényezők mind arra mutattak, hogy személyében alkalmatlan az elnökségre, miközben a programja több kérdésben (például az adózásban) sokkal jobboldalibb, mint Tayloré. Egy elvégzett kutatás szerint egy skálán, ahol -3 a szélsőbaloldali és +3 a szélsőjobboldali, Taylor 0,1 ponttal centrista, míg ellenfele -0,4 ponttal balközép.

A progresszívak mozgalma válságban van, és ezt rövid úton meg kell oldaniuk, különben négy év múlva újra elvesztik az elnökségért folytatott harcot.

Thomas Mallone, a Markshilli Egyetem professzora, aki négy éve Frank Underwoodra, idén George Taylorra szavazott.

Tisztelt olvasók!

Feebe Larson vagyok, valószínüleg sokuknak ismerősen cseng a nevem. Tudják sok országot bejártam, sok mindent láttam, sok politikai csatározás résztvevője voltam. Az 1950.-es Ciron választás számomra egyértelmű. Nem a Reform Párt győzött hanem a Progresszív Párt veszített, és itt nagy különbség van a kettő között. Számomra Cliff Bedroom volt a meggyőzőbb és ő az aki igazi változásokat ígért, evidens hisz az elmúlt négyévben nagy volumenű változást nem tudott hozni George Taylor a habitusából adódóan a következő négy évben sem fog. A kampányuk sem volt egetverően jobb mint Cliff Bedroomé, sőt sok szempontból Bedroom lenyomta Taylort, amit a médiumok próbáltak nem kiemelni.

A TIME magazin történelmi felhatalmazásnak nevezte a Reform Párt újabb négy évét. De a Reform Párt legyen tisztába a "felhatalmazás" szó jelentésével. Nem egy kitüntetett címet kaptak, hanem bizalmat, hogy elvezessék Cironiát a felemelkedés útján. És ahoz, hogy ezt a Ciklust történelminek tudjuk majd nevezni, igenis a Bedroom féle politikát kell vinniük, tehát megújítani az adórendszert és élénkíteni a gazdaságot. Beindítani az export piacot, fellendíteni a túrizmust, megszüntetni a korrupciót és a bürokráciát.

Én magam azt látom, hogy jobb az országnak ha a Reform Párt győzött, mert a Progreszív Párttól nem csak, hogy nem volt támogatója nem volt Bedroomnak de teljesen inaktívak voltak és bezárták maguk mögött a politika ajtaját. És ez most a kampány után ez még szembetűnőbb. George Taylor két ember miatt tudta megnyerni ezt a választást, Adam Cougnes és Jack Shepard, Cliff Bedroom pedig két ember miatt veszített, Ed Glover és Francis Underwood. Ez nyílt titok és nem türtem el, hogy ne beszéljek róla a nyilvánosság előtt. Ha csak a két elnökjelölt egyéni kampányát nézzük, Bedroom sokkal jobb és meggyőzőbb volt Taylornál, viszont a Reformerek részéről Cougnes és Shepard tarolt, míg a Progresszívok két oszlopos tagja Glover és Underwood teljesen kizárta magát a közéletből. Ez hát Taylor újabb négy évének a titka és nem nevezném történelmi pillanatnak!

Feebe Larson

Cliff Bedroom szenátor kérdésünkre elmondta, hogy folytatja politikai pályafutását, és a legtöbb politikushoz hasonlóan nem tűnik el a vesztesek süllyesztőjében.

"Most legfőbb célom, hogy a Reform Párti Nick House szenátor kezdeményezését támogassam miszerint a költségvetési kiadásokat csökkenteni kell."

A szenátor teljes erőbedobással dolgozik az ügy mellett, mert úgy véli ez az első kezdeményezés ami a nép javát szolgálja. A választásokra is kitértem a kérdéseimmel, ő nagyot mosolygott és azt mondta:

"Egyáltalán nem vagyok elkeseredve, sőt ezt már több helyen elmondtam, A Reform Párt megérdemelten győzött, én is jobbnak látom azt, hogy ők nyerték meg a választásokat, mert ez a Progresszív Párt nem tudta volna elvezetni az országot. Erősödnünk és egységesnek kell lennünk, aktív fiatal értelmiségeket kell a pártba hozni, hogy képviseljék azt az eszmét amit én hírdettem."

Kérdéseim között az is szerepelt, hogy Mr. Bedroom részt fog-e venni az "54-es választásokon:

"Most jelenleg azt látom, hogy igen, mert a népnek és a mi szavazóinknak szüksége van rám. Ha az elkövetkezendő négy évben lesz olyan feltűnő személyiség aki erre alkalmas és aktív lesz, akkor nem fogom gátolni abban, hogy elnökjelölt legyen, de mindaddig amíg így marad nem fogom cserben hagyni a pártot."

A szenátor nagyon szépen veszi az elé gördülő akadályokat és nekem ez tetszik, ahogy rengeteg embernek, nem hátrál meg és nem omlott össze a vereség után, sőt azt érzem, hogy erősödik, a mai Progresszív Párt azt hiszem büszke lehet rá, hogy életben tartja a reményeiket!

Jack Rush

Alexander Smith képviselőúr, a Progresszív Párt tagja teljes mértékben támogatja azon szankciókat, amelyek Argentína, és azon belül Juan Perón diktatúrája ellen irányulnak. Emellett a Progresszív politikus teljes vállszélességgel kiáll George Taylor elnök mellett.

"Mi, kik mindig is a béke, a demokrácia, és az egyenlőség mellett harcoltunk és harcolunk, sosem szítunk háborút! Sosem szítunk konfliktust! De, ha édes Hazánkat, Cironiát támadják becstelenül, alaptalanul, azt nem tudjuk eltűrni! Én teljes mértékben támogatom azon szankciókat Argetína ellen, amelyeket Mr Taylor hozott! Ez egy bölcs döntés! Nem hagyhatjuk, hogy egy átkozott diktátor, ki egy népet nyom el, az parancsolgasson nekünk! Nem hagyhatjuk! Itt látszik meg Mr Perón tudatlansága és antidemokráciája! Nem kérem, hanem KÖVETELEM az Juan Peróntól, hogy azonnali hatállyal kérjen bocsánatot Cironiától és népétől! Tehát mégegyszer! KÖVETELEM az Juan Peróntól, hogy azonnali hatállyal kérjen bocsánatot Cironiától és népétől!" -mondta Alexander Smith egy konferencián.

Chuck Dayton (sajtófőnök): Tisztelt Sajtóképviselők! Köszönöm, hogy képviseltetik magukat az elnöki sajtótájékoztatón. Én mint az elnöki hivatal sajtófőnöke köszöntöm Önöket, elmondom a szabályokat. Taylor elnök következik utánam, aki beszámol, miért kérette ide Önöket. Kérem, fogadják szeretettel Cironia elnökét. George Taylort!

George Taylor: Köszönöm, Chuck! Hölgyeim és Uraim, nagyon örülök, hogy a kérésemre összegyűltek, és megoszthatom Önökkel gondolataimat. Az ügy, ami miatt idehívattam Önöket, nem tűr halasztást, hiszen komoly külpolitikai bonyodalmat okozott. Argentínáról beszélek, és annak diktátoráról, Juan Perónról, aki kétségbe vonta hazánk demokratikus berendezkedését, és választásának tisztaságát, és amely nem tűri a kritikát, ezért is, illetve önös célból, hogy erősítse pozícióit, Cironia ellen gazdasági szankciókat vezetett be.

Örömmel jelentem, hogy az argentin agrár- és ipari termékek csak nagyon kis hányada része a ciron gazdaságnak, így semmilyen hatással nem lesz ránk nézve, ezt most kijelenthetem, gazdaságunk nem kerül veszélybe. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül Argentína agresszióját, érkezzen ez a kereskedelem felől is. Cironia Köztársasága ezt nem hagyhatja szó nélkül, sem Argentína külpolitikáját, ami veszélyes és immorális. Veszélyes, mert diktatórikus törekvésével aláássa a latin-amerikai demokráciák kiteljesedését, és immorális, mert a fasizmusra hajazó peronizmus befogadja azokat a háborús bűnösöket, akik milliók lemészárlásáért felelősek. Itt az idő ez ellen fellépnünk!

Éppen ezért a holnapi nap folyamán elnöki rendeletet fogok kibocsátani, amely azonnali hatállyal szankciókat léptet életben Argentínával szemben, ezek egy része politikai, másik része gazdasági természetű. Többek között Cironia területén tilos lesz bármilyen gazdasági tevékenységet fenntartani Argentínával, nem folytathatnak banki kereskedést, nem tarthatnak fenn semmilyen import-export kapcsolatot. A Cironián áthaladó, Argentínába tartó szállítmányokat határozatlan időre felfüggeszthetik a rendvédelmi szerveink, míg azok az argentin állampolgárok, akik valamit is elkövetnek Cironia ellen, itt politikai természetű bűncselekményekre gondolok, azonnal kiutasításra kerülnek, a köztörvényeseket pedig igazságszolgáltatásunk fogja megbüntetni. Továbbá azok a háborús bűnösök, akik argentin protektorátus alatt állnak, és Cironiában tartózkodnak, nem hagyhatják el az országot.

Nem hátrálunk meg, és ha komolyabb támadás éri Cironia érdekeit, abban a pillanatban még keményebben fogunk fellépni, és segíteni fogjuk Dél-Amerika demokratikus mozgalmainak a kibontakozását.

Köszönöm szépen! Most pedig Önök kérdezhetnek!

Adam Torms (Cironia News): Tisztelt Elnök Úr! Mi a stratégia arra az esetre, ha Argentína fegyveres konfliktussal fenyeget?

 Nem hiszem, hogy egy ilyen bizonytalan lépést megkockáztatnának, nincs sem közös határunk, sem érdekütközésünk az argentin kormánnyal, egy lokális háború kitörésének pedig nincs sok esélye. Mi ezzel a lépéssel a ciron és a nemzetközi érdekek védelmét kívántuk deklarálni és erősíteni, másrészt megvédeni a nemzet büszkeségét, amelyet Perón elnök megpróbált besározni. De a fegyveres konfliktus megakadályozása számunkra is prioritás.

Steve Nolman (Columbia Post): Mr. Stannard ebben a konfliktusban nagyon is hallatta a hangját Ön mellett. Sőt még Alexander Smith szervezete az EPC is kiállt Ön mellett. Önnek mi erről a véleménye?

Örülök, ha a legfontosabb kérdésben mindkét párt közös álláspontot képvisel, és annak is nagyon örülök, hogy Smith képviselő kiállt mellettem, ez mutatja meg, hogy mennyire is erős a mi demokráciánk.

Chuck Dayton (sajtófőnök): Köszönöm szépen, ha nincs több kérdés, Taylor elnök visszavonul. Köszönjük, hogy idefáradtak. Jó estét kívánunk!

 

RIDGEFIELD CC – 1950. november 4-én George Taylor nyerte meg az elnökválasztásokat, a voksok 58 százalékát szerezte meg, Cliff Bedroom, a Progresszív Párt elnökjelöltjét a választópolgárok 41 százaléka választotta. Az Elektori Kollégiumban az arány még nagyobb, 95 százalékos (198-5 arányban győzött). A győzelem nem meglepő annak a fényében, hogy a kutatások folyamatosan Taylor elnök előnyét nyerte meg, de az újraválasztásának mértéke sokakat meglepett.

A részvétel is nagyon magas volt, és a Reform Párt mozgósításának köszönhetően a konzervatívok elhódították a Képviselőházat, míg a Szenátusban hat mandátumot elhódítva a progresszívaktól, a többségi erővé vált. Itt van hat meghökkentő tény a választásokról:

1. Right Red Flood

A választásokon nagyon magas volt a részvétel, összességében a regisztrált szavazók 87 százaléka látogatta meg a szavazóhelyiségeket. Az exit poll tanulsága szerint ugyanakkor a Reform Párt szavazóbázisa rekordméreteket öltött: a reformpárti regisztráltak 90 százaléka élt jogával, ugyanakkor a progresszívak körében ez mindössze 79 százaléka voksolt. Még a függetlenek is túlszárnyalták őket a saját 83 százalékukkal. A szakértők szerint a választáson érvényesült az úgynevezett „Right Red Flood”, vagyis a Jobboldali Piros Áradat. Ez pedig eldöntötte a versenyt. Ezzel együtt vörösbe borult az ország, hiszen Cliff Bedroom ötvennél kevesebb településen lett első, a többit Taylor nyerte.

2. A Progresszív Párt átalakításra szorul

A választási eredmény megmutatta, hogy nemcsak a Bedroom-kampánnyal voltak gondok, hanem az egész Progresszív Párt válságban van. A sikeres, ámde alacsony részvétel mellett zajlott, így a magas részvétel komoly veszteségeket okozott a progresszívaknak. Taktikai hibának róják fel az inaktivitást, és hogy a „Godfater”-kampányvideó után nem határolódtak el a madisoni szenátortól. Ez taktikai hibának minősült, hiszen a reformpárti kampány ettől kezdve folyamatosan ezzel támadta az alsóbb posztokért induló jelölteket. Meg is lett az eredménye: elbuktak egy kormányzói, hat szenátori, és hozzávetőleg ötven kongresszusi képviselői helyet.

3. Van Taylor-hatás

Sokszor tanakodtak a szakértők, hogy van-e Taylor-hatás. A keleti parti mérsékelt konzervatív politikus négy évvel korábban nagyon szoros harcban tudta csak legyőzni Frank Underwoodot, most viszont, megfelelő alternatíva híján egy táborba tudta szólítani a mérsékelt liberálisokat és a függetleneket is. Az eredmény azt mutatja több megyében, példának okáért Unionban, Belfortban, Jeffersonban, hogy az elnök által megszólított szavazók, ha már elmentek, szavaztak a más posztokért induló reformpárti jelöltekre. Ez intőjel lehet a félidős választásokra készülő liberálisoknak is.

4. A Taylor-progresszívak létezése nem mítosz

Négy éve még kétségbe vonták, hogy Underwoodtól átszavazó mérsékelt liberálisok segítségével tudott győzni Taylor elnök Lassenben, Crowleyban és Jeffersonban. Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a népesebb városokban igenis a progresszívak bizonyos hányada Taylort támogatta (országosan körülbelül minden negyedik liberális az elnökre voksolt). Különösen szembetűnő ez Silver Cityben, ahol az elnököt a lakosság 74 százaléka támogatta, és az exit poll alapján itt a progresszív szavazók több mint fele Taylor elnököt támogatta.

5. A negatív kampány nem kifizetődő

Cliff Bedroom kampánystratégiája arra épült, hogy George Taylort egy tekintélyelvű, hataloméhes és korrupt embernek ábrázolja, és bebizonyítsa, hogy az elmúlt négy évben szinte semmi sem sikerült, hozzáértők szerint ettől saját táborának a feltüzelését, és a reformpártiak és a függetlenek elbizonytalanodását várta. De mindennek a fordítottja történt. A Reform Párt szavazóit „felpiszkálta” a kampány, és elmentek szavazni, miközben sok progresszívnak túl sötét volt a kampány, és a függetlenek körében sem örvendett nagy népszerűségnek. Itt a hivatalban lévő elnök 12 ponttal, 56-44-re győzte le riválisát, miközben négy éve ez 52-48% volt Taylor javára.

6. Autentikusak voltak a mérések

Idén, eltérően a négy évvel korábbiakhoz képest, viszonylag pontosan mértek az irodák, csak az utolsó napok nagy taylori aktivitását nem tudták bemérni a kék megyékben, amelyeket aztán sorra fordított meg szombat este. De abban teljesen jól mértek, hogy az elnök támogatottsága 55-57 százalék körül mozog.

 

 

 

 

Köszöntöm kedves olvasóinkat! Ismét én, Steve Parker jelentkezek a legfrissebb hírekkel a Koreai hadszíntérről! Az utóbbi hetekben/hónapokban sikerült felépülnöm teljesen. Így folytathatom a harcot az átkozott kommunista seregekkel! 

El sem fogják hinni, hogy honnan írok Önöknek! Phenjanból! Igen, jól olvassák! Phenjanból! Az átkozott északiak fővárosából! Szöul felszabadult! Csapataink elérték a kínai határt!

Na, ehhez mit szólsz Sztálin? Mit szólsz Kim Ir Szen? Mit szólsz Mao Ce Tung? Kérdezem! Válaszoljatok! Ennyire gyengék a seregeitek!? Mert igen azok! Gyengék! Garantáljuk, hogy mind meg fogtok azért fizetni, amit az ártatlan polgári lakossággal műveltetek!

Ezt az utolsó sorokat üzenem Sztálinnak, Maonak és Kimnek!

John Stetton: Jó estét kívánok, John Stetton vagyok, és ez az MSC választási műsora!

Kollégáimmal fogjuk elemezni a választási kampányt, az eredményeket, illetve figyelemmel követjük, hogy ki tudja megszerezni a 102 elektort. George Taylor vagy Cliff Bedroom. Továbbá figyelemmel kísérjük a harcot a szenátusért és a képviselőházért. Itt van Green Cooper, Paul Potzdam és Adam Hutchinson.

 

Green Cooper: Jó estét kívánok minden kollégámnak és a kedves nézőknek is!

 

John Stetton: Jó estét Nektek is! Az első kérdésem az lenne, hogy kinek kedvez a rekordrészvétel? Egyes becslések szerint akár a 90 százalékot is meghaladhatja a részvétel.

 

Adam Hutchinson: Én úgy gondolom, hogy ilyen magas részvételnél bármi megtörténhet. Nem hinném, hogy bárkinek is számottevően kedvezne ez, inkább egy szorosabb eredményt ígér.

 

Paul Potzdam: Jó estét kívánok, szervusztok! Meglepőnek tartom ezt a magas részvételt, én magam és számos elemző kollégám jóval alacsonyabb érdeklődést jósoltunk előre. Ez is igazolja szerintem, hogy a ciron demokrácia erős és az emberek felelősséget éreznek hazájuk iránt. Nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni, de Mr. Hutchinsonnal ellentétben én nem számítok szoros eredményre, ha most kéne tippelnem, inkább földcsuszamlás-szerű Taylor-győzelmet mondanék így az elején.

 

Green Cooper: Én viszont úgy látom ez a Reform Pártnak kedvez. És nem csak az elnökválasztás szempontjából, hanem a kongresszusi választás szintján is. A konzervatív párt nagyon aktív kampány folytatott, ami a regisztráción is meglátszott. Úgy vélem emiatt is mentek el sokan szavazni, amit elsősorban az északi megyék magas részvétele dobhat meg - bár részletes adatokat nem láttam, így egy csak felvetés.

 

John Stetton: Lesz Taylor-hatás? Úgy értem, hogy kihat az elnök népszerűsége a kongresszusi küzdelmekre?

 

Green Cooper: De úgy gondlom a korábbi választásokhoz képest az északi választók nagyobb arányban mennek el mint korábban, míg ez az arány délen korábban is magasabb szinten volt, mint északon. Tehát a növekedés északon nagyobb, őgy vélem, ami az aktív konzervatív kampánynakköszönhető.

 

Adam Hutchinson: Taylor elnök nagyon népszerű, én nem zárnám ki annak a lehetőségét, hogy a Reform Párt jelentős mennyiségű kongresszusi helyet fog visszaszerezni és megtartani.

 

Green Cooper: Bár nem akarom lenézni az elnök úr népszerűségét, de szerintem ez némileg fordítva van. A helyi képviselőjelöltek kampánya úgy vélem nagyobb mértékben tudta mozgósítani a választókat. Ők több, városba jutottak el, több mebert tudtak megszólítani.

 

Paul Potzdam: Szerintem nem lesz, vagy csak igen minimális. A Progresszív Párt újrázó szenátorainak és képviselőinek nagy része próbált távolmaradni a Bedroom-kampánytól, amennyire csak tudtak, és inkább a saját mandátumuk megújítását tűzték ki fő célul. De előbb-utóbb ki fog derülni, hogy működött-e ez a stratégia.

 

John Stetton: Szerintem a kampányban két világot láttunk. Taylor elnök és a Reform Párt egy egyesítő, pozitív képet mutatott, Cliff Bedroom szenátor és Progresszív Párt egy sötét képet. Melyik lehetett az erőteljesebb, sikeresebb?

 

Green Cooper: Ha a felméréseket nézzük, akkor az előbbi. Úgy vélem nem sikerült az esetleges hibáit az elmúlt négy évnek úgy kidomborítani, hogy az hatásos legyen. Ellen az előnyeit végtelenségig hangsúlyozták, ami szerintem arra elég volt, hogy aki nem hitt eddig a Reform Pártnak legalább kételkedni kezdett a komor képben, amir Cliff Bedroom hangsúlyozott.

 

Adam Hutchinson: Szerintem a pozitív erőnek nagy hatása van az emberekre a második világháború borzalmai után. Továbbá érdemes nem elfelejteni, hogy sokszor hamis, avagy teljesen téves adatokkal kampányolt a Progresszív Párt, ami az értelmiség szemében mindenképp döntő lehet.

 

Paul Potzdam: Mindkét típusú kommunikációnak és kampánystratégiának megvolt a maga célközönsége, én úgy érzem, hogy a Reform Párt hatékonyabban el tudta juttatni a választókhoz saját mondanivalóját. Mennyiségben és minőségben is Taylor elnök kampánycsapata teljesített jobban álláspontom szerint, de biztosan sokakat befolyásoltak Bedroom szenátor változást ígérő, sokszor demagóg hatást keltő ígéretei, üzenetei is.

Illetve, még azt hozzátenném, hogy teljesen igaz, hogy kétféle világ jelent meg a kampány során, de azt se felejtsük, hogy a valóság valahol a két világ között helyezkedik el félúton.

 

John Stetton: Nem inkább arról van szó, hogy a Bedroom-kampány folyamatosan rossz úton járt? Erőltették a korrupciót, a tekintélyelvű rendszer kiépítését, miközben nem foglalkoztak a valódi, támadható kérdésekkel? Gondolok itt a lassú gazdasági növekedésre, az elmaradó ígéretekre.

Egyszer-kétszer jól eltalálta Bedroom is ezt, de aztán letért róla.

 

Green Cooper: Hogy melyik valódi vagy nem valódi vád, azt nem igen merném így kijelenteni, vagy találgatni, mert minden embernek más lehet fontos, illetve másképp látja a helyzetet. Így inkább maradnék a korábban kijelentettek mellett. Az egyik a negatívnak vélt oldalt, a másik pozitívnak vélt oldalt domborította ki kisebb-nagyobb sikerekkel.

 

John Stetton: Ebben igazad van, de ezekkel az üzenetekkel még a kékgalléros fehéreket se biztos, hogy elérte a Progresszív Párt.

 

Paul Potzdam: Ez egy komoly stratégiai hiba volt Bedroom részéről, de nem gondolom, hogy folyamatosan rossz úton járt a progresszív kampány. Voltak jobb pillanataik és voltak kevésbé jók. Amibe bele lehetett kapaszkodni, azzal meg is tették, de nem olyan összeszedetten, mint ahogy kellett volna, ezért még csak komolyabb társadalmi felháborodást sem tudtak kelteni.

 

Green Cooper: Az meglehet. Vagy legalábbis nem olyan szinte, mint szerette volna.

 

John Stetton: Ed Glover és Frank Underwood prominens támogatói a madisoni szenátornak, mi lesz velük, ha ma sikerül Taylornak újrázni?

 

Adam Hutchinson: A kormányzó és a szenátor egyaránt a tapasztalt, de nem túl idős kategóriába sorolható, így szerintem újra megpróbálhatják majd az indulást az elnöki székért, csak akkor már nem Taylor elnök ellen és a másik ami biztos, hogy nem Adam Cougnes ellen.

 

Paul Potzdam: Szerintem vissza fognak térni korábbi feladataikhoz, Ed Glover esetében ebben legalábbis biztos vagyok.

 

Green Cooper: Ed Glover nehéz helyzetbe kerül szerintem, mert már másodszor fut neki alelnökjelöltként egy választásnak. Ha most is elbukik úgy gondolom a kormányzói széknél marad továbbra is és nem fog állami szinten politizálni. Frank Underwood talán könnyebb helyzetben van, mert benne talán jobban látják az emberek a progresszív oldal egységesítésére képes jelöltet. Ráadásul a választásból kvízi kiszálta az előválasztás után, így nevéhez nem kötődik semmi.

 

John Stetton: Viszont mindketten vesztettek, és főleg Ed Glovernek okozhat ez gondot, hiszen két év múlva az újraválasztásáért kell küzdeni.

 

PaulPotzdam: Oaklandban Ed Glovernek viszonylag stabil szavazóbázisa van, akik várhatóan nem pártolnak el tőle, viszont ha legközelebb ismét indul az elnöki székért, akkor már sokkal nehezebb lesz a dolga a progresszív előválasztásokon.

 

Adam Hutchinson: Egyiküket sem olyannak ismerem, aki feladná. Persze kérdés, hogy lehetnek-e még elnök-vagy alelnökjelöltek. A saját pozíciójukat nem is említettem. Természetesnek tartom, hogy újraindulnak.

 

Green Cooper: Helyi szinten nem hinném, hogy lenne gondja a politikai életben. Megyéjében továbbra is népszerű és elimsert politikus. Frank Underwood pedig az előválasztáson vesztett, és inkább ő vesztette el az előválasztást, mindsem Bedroom nyerte meg. Amíg kampányolt vezetett Underwood.

 

Adam Hutchinson: Az Glover volt, nem?

 

John Stetton: Azért Underwood eléggé leszerepelt Monroe-ban és Denfieldben is.

 

Adam Hutchinson: Szerintem Ed Gloverre gondolt. (mosolyog)

 

GreenCooper: Igen bocsánat. (mosolyog). Olyan sok politikus van, már keverem a neveket.

 

John Stetton: Már csak pár perc van az első szavazóhelyiségek zárásáig. Ha tippelnetek kellene, mi lenne az? Ki nyer, mennyivel?

 

Green Cooper: Én Taylorra tippelnék, de hogy mennyivel, azt nem tudom megtippelni. Olyan 10 szézalékkal több szavazatot jósolok neki.

 

Adam Hutchinson: Szerintem Taylor elnök fog nyerni, magabiztosan. Pontos jóslatokba nem bocsátkoznék, lemaradtam a jósképzésről. (mosolyog)

 

Paul Potzdam: Én 58-42%-os Taylor győzelemre tippelek.

 

Green Cooper: Ez elég konkrét. (mosolyog)

 

John Stetton: Akkor magamhoz is ragadom a szót, ugyanis másodpercek vannak hátra, hogy Legrandban és Jeffersonban lezárják a szavazást. Ez meg is történt, ezért pár előrejelzés következiik:

Az MSC a korábbi felmérések és az exit-poll alapján azt jelzi előre, hogy George Taylor megnyerte a középkeleti konzervatív megyét, legalább 20 százalékpontos előnnyel, négy éve ez egy százalékpont alatt volt.

Jefferson: túl korai győztest hirdetni, itt az exit-poll szoros eredményt mutat, ahogy a szenátusi harcban is. Nick Holmes és David Ford fej-fej mellett halad. Ebben a megyében négy éve Frank Underwood két ponttal előzte meg Taylort. Lehet, hogy most vált.

Ellenben Henry Smith kormányzó megőrizte a székét, neki ellenféllel sem kellett szembenézni, a reformpártiak a szenátusi mandátumra koncentráltak.

Ez egy jele lehet annak, mármint Jefferson, hogy a Taylor-progresszívak megjelentek? Részt vettek a választáson, így gondoltam.

 

Adam Hutchinson: Nem hiszem, hogy Taylor-progresszívak lennének, ez inkább Bedroom hatása. Ha Glover győz az előválasztáson, akkor nem hiszem, hogy beszélhetnénk akár felvetés szintjén is ilyenről.

 

GreenCooper: Úgy gondolom ebben az évben Taylor azért fog nyerni, mert nem csak a konzervatív sazvazókat, de a függetlenek döntő többségét maguk mellé tudták állítani. Azonban azt nem gondolom, hogy a progresszív oldalról sok szavazót tudott volna átcsábítani. Pár százaléknál nem lehet több ez. Inkább arra gondolok, hogy a progresszívak között a részvételi hajlandóság kisebb, mint a reformpárti és a független szavzók között. Ők nem csak, hogy Taylorra szavaznak, de el is mennek szavazni. Ennek hatására a csataátr megyék többségét úgy vélem meg fogják nyerni amellett, hogy a kötelezeő konzervatív megyéket hozzák. Emellett a progreszsív megyéket is be tudják hozni szorosra.

 

JohnStetton: Megvárom Pault, és utána vitatkozom veletek .(nevet)

 

Paul Potzdam: Egyetértek, Mr. Hutchinsonnal, viszont azzal nem, hogy nem sikerült Taylornak elhódítania progresszív szavazókat. Inkább pont arról lehet szó, hogy sok Glover-párti déli progresszív szavazó inkább támogatja a jelenlegi elnököt, mint a déliekkel korábban nyíltan szembeforduló Bedroom-ot.

 

GreenCooper: Énúgy gondolom, hogy ez a Taylor támogatás a progresszívakról inkább abban rejlik, hogy ők a tíz százalék, akik nem mentek el szavazni.

 

Adam Hutchinson: Én is így gondolom, de ha Bedroom miatt szavaznak át, akkor nem Taylor-progresszívek, hanem egyszeri jelenség, akik inkább anti-Bedroom-progresszívek, akik egy másik mérsékelt reformpártira is szavaztak volna.

 

John Stetton: Először Greenre reagálnék. 9 óra után jön az országos exit-poll, az majd segít eligazodni, hogy vannak-e "hűtlen" liberálisok, és mennyien. Adam, szerinted Glover kormányzó képes megszólítani Jeffersont? Ez volt az egyik legszorosabb megye az előválasztáson idén, másrészt négy évvel ezelőtt is megvolt ez a jelenség, gondoljatok bele, akkor Taylor győzni tudott Lassenben, négy ponttal.

Illetve Bedroom igen ügyesen tudta mozgósítani a választók az előválasztásokon...1 millió voksot kapott.

Ha valóban ilyen vonzereje van a Biztos Délen Glovernek, miért vívott állóháborút Jeffersonban és Walkerben? Most pedig miért nem jelentkezik a hozadéka ennek?

 

Adam Hutchinson: Jeffersonban Taylor elnök kampánya nagyon komoly nyomást helyezett a progresszív kampánygépezetre. Összehangolt támadást láthattunk a végén, folyamatosan összezavarva az ellenfelet, de úgy látszik, ők képben voltak. 2 azaz kettő progresszív aktivitást lehetett észlelni Jeffersonban elnöki szinten, így nem is igazán tudom, hogy mivel szólíthatná meg a Progreszív Párt és vele Glover kormányzó Jeffersont, főleg akkor, ha beleszámítom, hogy az ellenfél több mint tízszer annyit kampányolt, mint ők.

 

JohnStetton: Veszélyben lehetnek a déli megyék?

 

Green Cooper: Egyetértek. Nagyon elhanyagolták azt a megyét, amiben lehet az is szerepet játszott, hogy talán túlságosan magabiztosak voltak, és úgy vélték a megye könnyen hozható.

Ha elolvassák a cikkemet a kampány elemzéséről, akkor olvasható, hogy a déli megyéket úgy általában mindkét párt hanyagolta az északi megyékhez képest, de talán a progresszívak talán jobban. És ez szoros eredményt hozhat délen, akár Taylor győzelmet is egy-egy helyen.

 

Adam Hutchinson: Lehetséges. Ne feledjük, hogy Greene-ben is elkövették ugyanezt a hibát, ott konkrétan nem is kampányoltak, míg az ellenfél ott is egy tucat kampányaktivitást mutathat fel.

 

Paul Potzdam: Mindezek mellett én úgy hiszem, hogy Bedroom nyeri a déli megyék többségét, ha nem is nagy szavazatkülönbséggel.

 

Adam Hutchinson: Pecksdale-t szerintem elbukta Bedroom, Walkerben is odatette magát Taylor, ott szoros eredményre számítok.

 

John Stetton: Most magamhoz ragadom a szót, zártak a szavazóhelyiségek Lassenben. Az MSC előrejelzése szerint a megye túl korai eredményhirdetésre. Négy éve 52 százalékkal nyert George Taylor.

Közben Jeffersonból három százalékos feldolgozottság mellett George Taylor vezet 50 százalékkal, Cliff Bedroom a második 49 százalékkal. Tehát Jeffersonban túl kicsi a különbség győztest hirdetni.

Szerintetek Cliff Bedroom hogy változtatja meg hosszabb távon a Progresszív Pártot, ha megváltoztatja?

 

AdamHutchinson: Nem hiszem, hogy megváltoztatja. Akkor változtathatná meg, ha a demagóg politizálással sikeres lenne. Nem hiszem, hogy bárki is átvenne egy sikertelen modellt.

 

Paul Potzdam: Hogyha esetleg mégis ő kerül ki győztesként a küzdelemből, akkor egész biztosan lesznek változások a párton belül, de ha Taylor elnök nyer, akkor aligha. Hogy mégis miféle változásokra lehetne számítani, arról korai lenne most beszélni. Szerintem a progresszív vezetés is érzi, hogy ezt a versenyt most elbukták, számukra is meglepetés lenne, ha Cliff Bedroom-ból válna Cironia következő elnöke.

 

John Stetton: Viszont kétségtelen előnye, hogy képes mozgósítani a párt hardcore szavazóit.

 

Adam Hutchinson: Én még mindig úgy gondolom, hogy Ed Glover erősebb jelölt lett volna, mint Bedroom, de csak akkor, ha képes az aktív kampányra. Glover kormányzó kiemelkedő képességű politikus, láthattuk, hogy kicsivel ugyan, de Cougnes alelnököt is legyőzte a vitán.

 

John Stetton: Akkor miért nem sikerült megszereznie a jelöltséget?

 

AdamHutchinson: Mert nem folytatott aktív kampányt egy ponton túl.

 

John Stetton: Közben újabb eredmények jönnek Jeffersonból: 7 százalékos feldolgozottság mellett George Taylor 52 százalékkal vezet, míg Nick Holmes kevesebb, mint fél százalékponttal első.

 

Adam Hutchinson: Mellesleg, ha valaki a hardcore szavazókat mozgósítja, az nem túl nagy haszon, ha a mérsékeltebbek átszavaznak. Egy "hardcore" sosem szavazna át és meglennének a mérsékelt szavazatok. De így megvannak a hardcore-ok és átszavaznak a mérsékeltek. Szerintem nyilvánvaló, hogy melyik a jobb felállás.

 

John Stetton: Glover képes megszólítani a mérsékelteket?

 

Adam Hutchinson: Képes lenne, de szerintem most nem is nem volt képes, talán valahol ő is próbált nem belebonyolódni abba, hogy túl sokszor kerüljön az ő és Bedroom neve egy lapra. Kétségtelen, politikai öngyilkosság lett volna.

Nem hiszem, hogy teljes mellszélességgel állt volna Bedroom szenátor mellett.

 

Green Cooper: Eddig csak egy olyan politikust láttam, aki a mérsékelteket meg tudta volna szólítani a porgresszív oldalról és az Underwood. Ha aktívan kampányol, akkor szerintem több esélye lett volna az előválasztáson is.

 

John Stetton: De ha így van, miért lett alelnökjelölt? Paul, szerinted?

 

Green Cooper: Szerintem nem volt más választása. Olyan ember kellett, aki országosan ismert, nincsenek nagy botrányai és elég aktív kampányolni. Ez a tapasztalatok alapján csak Glover lehetett. Úgy gondolom más racionális választás akkor nem volt.

 

Paul Potzdam: Glover alapvetően mérsékeltebb személyiség, mint Bedroom. A déli megyéket egyértelműen sikerült volna megnyernie és az északi nagy megyékben is több esélye lenne, mint Bedroom-nak. Ha ő nyert volna, akkor a radikális szavazatok sorsa lenne kérdéses, nem hiszem, hogy Bedroom olyan könnyedén beállt volna mögé, mint ahogyan az fordított esetben megtörtént.

Hogy miért vállalta el Bedroom mellett az alelnökjelöltséget, ez szerintem az év kérdése, talán azért, mert így akarta ellensúlyozni Bedroom sokszor meggondolatlan politikáját és kiszámíthatatlan nyilatkozatait.

 

Adam Hutchinson: Underwood is lehetett volna, de ő kevésbé hozta volna a délt, viszont a pártelit könnyebben elfogadta volna Bedroomot, hiszen Underwood az estabilishmenthez tartozik.

 

Green Cooper: Ez sajnos úgy vélem egyrészt nem sikerült tól jól, másrészt ezzel a saját országos politikai esélyeit a jövőben rombolta le.

 

Paul Potzdam: A pártelit többsége az előválasztások során inkább Glovert támogatta, ezt se feledjük. Glover mögött komoly establishment progresszív támogatók voltak és vannak.

 

John Stetton: Köszönöm, most magamhoz ragadom a szót, hiszen pillanatokon belül újabb megyékben zárulnak le a szavazások:

 

Green Cooper: Ez nem ér, mindig magadhoz ragadod a szót. (nevet)

 

Adam Hutchinson: Örülj neki, így is vagy 3 órát itt leszünk még. Legalább előbb mehetünk aludni. (mosolyog)

John Stetton: Az MSC előrejelzése szerint George Taylor megnyerte Burkhill és Edmund megyék elektorait. Greene, Oakland és Walker megyékben túl korai győztest hirdetni. Francis Blank, a Reform Párt kisebbségi vezetője viszont megőrizte a mandátumát, Albert Lee marad Greene egyik szenátora. Johnatan Kwon pedig Burkhill reformpárti kormányzója lesz jövőre, magabiztosan nyert.

Közben Jeffersonban 16 százalékos feldolgozottság mellett George Taylor 52 százalékkal vezet, Cliff Bedroom a második, 47 százalékkal. Jeffersonban Nick Holmes és David ford fej-fej mellett vezet, Lassenben viszont alacsony feldolgozottság mellett 11 ponttal vezet Taylor.

Jelenleg Taylornak 26 biztos elektora van, Cliff Bedroomnak nincs.

 

Green Cooper: Én az északi megéykben sok helyen reformpárti győzelmet várok. Kvázi lerohanták az északi megyéket, annyit kampányoltak ott a konzervatív jelöltek helyi szinten is, és az elnök is eléggé kitett magért ott. Nekem az lesz a meglepő, ha nem nyerne ott a konzervatív elnökjeölt illetve a szenátorok a burkhilli kormányzó mellett. Képviselő házi szinten nagyobb lehet az osztozkodás, de feljebb inkább reformpárti győzelemnek van esélye szerintem.

 

John Stetton: Meglep benneteket a déli eredmény elnöki és szenátori szinten?

 

Paul Potzdam: Bevallom, engem egy kicsit igen. Bár elsöprő Taylor-győzelemre tippeltem a műsor elején, a déli megyékben egyértelmű Bedroom-győzelmet vártam volna.

 

Green Cooper: A déli megyék alapvetően progresszívek, így nem meglepő ott egy liberális győzelem, de szorosabb eredményt várok ott is, mint akár négy évvel ezelőtt. Egy-egy megelepetés refrompárti győzelem sosem kizárt idén.

 

Adam Hutchinson: Talán betalált a flip-floproom kampány. Az azért elég hatásosra sikerült és főleg a déliek érthetik, hogy mit is jelent ez a szójáték.

 

Paul Potzdam: Annál is inkább, mert ezzel a jelszóval Glover kampányolt először az előválasztásokon. (nevet)

 

John Stetton: Érdekes Francis Blank sikere is, aki sokáig a politikai túlélésért küzdött, legalábbis a felmérések szerint.

 

Adam Hutchinson: És? Underwood meg Mason Warding kampányszlogenjét lopta el. Az azért cikibb. (nevet)

 

Paul Potzdam: Valóban, Blank szenátor nem volt túl aktív a ciklusa alatt, de végül a kampány idején le tudta nyomni Bernie Fingery-t, aki mellett egyébként Glover is kampányolt Oaklandben.

 

John Stetton: Közben be kell jelentem egy győzelmet. Jeffersonban 78 százalékos feldolgozottság mellett George Taylor 52 százalékkal az első, 47 százalékkal második Cliff Bedroom. A további adatok már érdemben nem befolyásolják a helyi eredményt, emiatt az MSC szerint Taylor elnök megnyerte Jeffersont.

Ez egy nagy nagy siker, most 30 biztos elektora van Taylornak.

 

Green Cooper: Úgy tűnik halad a következő négy év felé. Szerintem ezek egyre inkább abba az irányba mutatnak.

John Stetton: Szerintetek Milyen arányban tudja megnyerni az elektorokat?

 

GreenCooper: Északon Jonathan Kwon eredménye azt mutatja, hogy Burkhill is várhatóan Tayloré lesz. Emellett Jeffersonban nem igen dobta be magát és nyerni tudott, szóval ahol aktívabb volt, ott szerintem nagyobb az esélye a győzelemre.

 

Green Cooper: Én olyan 130-150 elektort tippelek Taylornak.

 

John Stetton: Green, kijavítalak, Burkhillt már odaadtuk Taylornak

Közben az is kiderült, hogy elvesztette a Reform Párt mindkét jeffersoni képviselőjét

A kérdésem is ehhez kapcsolódik: vajon az elnökválasztás kihat a törvényhozási jelöltek sorsára? Most már valamennyit láthattok ebből.

Mialatt ezen gondolkodtok, újabb bejelentést teszek közzé:

 

Green Cooper: Ez mondjuk érdekes: itt nemigen van összefüggés a helyi jelölt és az elnöki kampány között. Én úgy gondolom van valami összefüggés, de a kongresszusi jelölteknek maguknak kell megküzdeni a győzelemért. Erre Jefferson a legjobb példa.

 

John Stetton: Ebben a pillanatban két újabb megyében zártak a szavazóhelyiségek. Garfieldben túl korai győztest hirdetni, ugyanakkor Madisont könnyen nyerte meg Taylor elnök, amely Cliff Bedroom megyéje. Ez úgy tűnik, nem volt hatással. Közben 91 százalékos feldolgozottság mellett Nick Holmes megszerezte a jeffersoni szenátusi mandátumot. Vagyis eggyel kevesebb liberális törvényhozó foglal helyet a felsőházban.

 

Adam Hutchinson: Én olyan 140 elektort tippelek és úgy gondolom, hogy bár maguk küzdenek a győzelemért, Taylor elnök tényleg olyan, mint egy apa. A félidős választásokon csúnyán kikapott a Reform Párt, de most "itt van apa" és lám, másképp is megy.

 

JohnStetton: Tanult a Reform Párt a félidős malőrből, és most sokkal jobb a hálózata. A Progresszív Párt viszont ilyen téren szétesett. Képes lesz újraépíteni a pártvezetés a mozgalmat?

 

Adam Hutchinson: Nem hiszem, hogy itt a pártvezetés volt a döntő. Sok esetben Bedroom szenátor hozzá nem értése is téma volt és sokan úgy gondolják, hogy a képességei miatt nem lenne jó elnök. Így nem lehet választást nyerni.

 

Paul Potzdam: Egyetértek, és nem gondolom, hogy újra kéne építeni a pártot. Nem a Progresszív Párt esett szét, csak a Bedroom-stratégia mondott csődöt.

 

John Stetton: Közben újabb eredmények vannak: Greene, Oakland és Walker megyékben fej-fej mellett áll Taylor és Bedroom, kiszámíthatatlan, ki nyer.

 

Green Cooper: Én úgy gondolom ha a Progresszív Párt újra erőre akar kapni nem a pártvezetésben kell gondolkodnia elsősorban. A megyei szervezeteket kell újra felépítenie és aktivizálnia a pártnak, és utána keresni az előválasztások alkalmával olyan jelöltet, aki kihívója lehet egy reformpárti jelölttel. A Reform Pártot sem felülről vezetik, a helyi szervezetek nagyon energiát öltek a kampányba és ezért is fog nyerni Taylor. Persze a személye is közrejátszik, de mindig fontos, hogy a helyi szervezetek aktívak és szervezettek legyenek.

 

John Stetton: Közbne Lassenben 62 százalékos feldolgozottság mellett is tartja nagy előnyét Taylor, ezért az MSC szerint Taylor elnök megyneri az öt lasseni elektort is.

Vagyis 35 elektora van jelen pillanatban Taylornak.

Most viszont kapcsolunk az eredményváró rendezvényekre, először Silver Citybe, Frank Allisonhoz:

 

Haló, Frank?!

 

Frank Allison: Köszöntöm a nézőket! Hallgatlak, John.

 

John Stetton: Milyen ott a hangulat?

 

Frank Allison: Nagyszerű! Az emberek egy része már a zsebében érzi a sikert, Taylor elnök azonban higgadt ember, ő se nem idegeskedik, se nem iszik előre a medve bőrére.

 

John Stetton: Láttad is, megérkezett már? Gondolom zárt körben várja az eredményt.

 

Frank Allison: Így van, de néhány ki-be járkáló embert el lehet csípni néhány szóra, ők elég közvetlenek.

 

John Stetton: Mit mondanak, mennyien vannak?

 

Frank Allison: A szűk kör több tucatnyi... Itt van Adam Cougnes alelnök is, valamint a pártvezetés, feleségek. Adam Cougnes az unokáit is elhozta, de ők hamar elmentek lefeküdni, elvégre késő van. Legalábbis azt mondta nekem, mikor bement. (nevet)

 

John Stetton: Lehet-e arról hallani, hogy az elnök mikor akar beszédet mondani?

 

Frank Allison: Úgy tudom, hogy akkor tart beszédet, amikor eldől, hogy ki szerezte meg a szükséges elektormennyiséget, addig azonban legfeljebb a párt egyéb tagjai tartanak sajtótájékoztatókat, de ők sem az elnökválasztásról, az az elnök úr privilégiuma lesz.

 

JohnStetton: Köszönöm, még kapcsolunk téged. Most viszont újra bejelentések következnek:

George Taylor a városi szavazatok beérkezése után megnyerte Greene-t, ez egy fontos győzelem az elnöknek, ahogyan a következő is. Garfieldet, hasonló aránnyal, mint négy éve, vagyis 10 százalékponttal, megnyerte Taylor elnök, ezáltal Garfield 16 elektorát is. Ez az egyik legfontosabb csatatérmegye, ahol sokáig Bedroom szenátor vezetett.

A Reform Párt pedig, az elnökjelöltjüket felülmúlva, megszerezte az összes kongresszusi választókerületet. Oaklandben túl korai győztest hirdetni, hiszen Miamiban pár százalékkal vezet Cliff Bedroom, itt a vidék fog dönteni. Walkerben úgyszintén szűk, hárompontos vezetést tart fenn Taylor.

Közben újabb megyék zártak. Clark. Clarkban túl korai győztest hirdetni, szoros eredmény várható, ezzel szemben Paul Kellermann a szenátusi harc előrejelzett győztese, az exit poll alapján. George Taylor nagy győzelmet aratott Crowleyban, ahogy Chris Howard is, aki megőrizte a Reform Pártnak a szenátusi mandátumot.

 

GreenCooper: Garfield nagy gőzelem a Refprm Pártnak, mert ott a félidős választásokon ott vesztettek, de most nagyon aktívak voltak. Clark eleinte sima progresszív megyének tűnt, de aktív kampánnyal felhozták döntetlenre. Sőt Paul Kellermann láthatan fordított is.

 

John Stetton: Osborne-ban George Taylor az előrejelzett győztes, Nick House is megőrizte a mandátumát; Pecksdale. A biztosnak számító kék megyében túl korai győztest hirdetni, elnöki szinten, a szenátusi mandátumot Annabelle Turner progresszív szenátor megőrizte. Perryben nagy győzelmet, 20 pont felettit aratott az exit-poll szerint George Taylor, Leslie Artz is elnyerte a szenátusi mandátumot. Peterson 8 elektorát a Reform Párt elnökjelöltje szerezte meg, ahogy a szenátusi mandátumot is. Ridgefieldben és Unionban is meggyőző fölénnyel nyert Taylor, mindkét helyen 60 százalék felett végezhet. Hilary Renfield eközben megtartotta a Reform Párt unioni szenátori mandátumát.

Ezután az est legfontosabb bejelentése következik:

Az eddigi adatok és elektorokszámok alapján George Taylor győzedelmeskedett, jelen pillanatban bőven a szükséges 102 elektor felett áll, jelen pillanatban 112 elektort szerzett, és minden más megyében vezet, ahol zártak a szavazóhelyiségek.

Egy hosszú kampány zárult így le, és Cironia első elnöke így kitölti a rendelkezésére szolgáló nyolc évet.

 

Paul Potzdam: Nos, erre az eredményre talán nem számított egyikünk sem. Még a végén az összes elektor Tayloré lesz. (mosolyog)

 

John Stetton: Az országos exit-pollok alapján a Reform Párt szavazóinak 90-91 százaléka jelent ma meg, a progresszívak esetében ez az arány 78-79. A Reform Párt táborában George Taylor a szavazók 84 százalékát szerezte meg, míg Cliff Bedroom saját szavazótáborában a 76 százalékát birtokolja. A függetleneknél George Taylor 56-44 százalékra győzte le Bedroomot. Na, most tiétek a szó!

 

Green Cooper: Úgy gondolom, ha a kampányból indulunk ki, akkor mindenképpen megérdemelt a győzelem, mert nagyon sokat dolgoztak.

 

Adam Hutchinson: Kíváncsian várom a következő négy évet. Ne feledjük, Taylor elnöknek nem lesz vesztenivalója, így talán olyan dolgokat is bevállal majd, amit más esetben nem tenne meg. Itt van például Nick House szenátor javaslata, amely 30 ezer embertől venné el a munkáját, igaz, teremtene is legalább annyit, amely lássuk be, hogy hasznosabb állás lenne. Tényleg, hogy áll House?

 

 

JohnStetton: Az MSC szerint ő az osbornie-i szenátusi választás győztese.

Közben újabb bejelentés következik: Walkerben, ha szűken is, de a nagyvárosok segítségével George Taylor győzött. Oakland még mindig szoros, de Taylor négy ponttal vezet.

 

Adam Hutchinson: Akkor még komolyabban kell venni a javaslatát. Mellesleg úgy hírlik, ő lehet az egyik jelölt a következő elnökválasztáson.

 

John Stetton: Közben van grafikánk is:

  &feature=youtu.be

 

Green Cooper: Milyen kis hazafias zene fut a grafika alatt. (nevet)

 

John Stetton: Közben újabb eredmények vannak, Oaklandból: Habár Miamit Cliff Bedroom nyerte, minden más településen Taylor győzedelmeskedett, így ő kapta a 14 elektort. Emellett minden körzetben a Reform Párt jelöltjei győztek.

 

Green Cooper: Most nem vagyok naprakészen felkészülve. Mi az arány jelenleg a már biztos eredményekkel a szenátusi arány?

 

Adam Hutchinson: Bedroom-hatás és ne feledjük, hogy Taylor elnök most másik alelnökjelölttel indult a kampánynak, akivel mintha jobban összhangban lennének.

 

John Stetton: Ha nyerik Cookot, Belfortot, Grahamet és Monroe-t, egyfős többségük van, ha egyiket bukják, egyenlő az arány, az alelnöki szavazattal többségük van.

Mégis, mit gondoltok, hogyan kerülhetett sor erre a "right floodra"?

De mielőtt erre válaszoltok, pár dolgot közölnék, ami hihetetlennek hangzik: George Taylor vezet Pecksdale-ben és Clark megyében is, Pecksdale-ben minden településen ő az első helyezett.

Miamiban 99 százalékos részvétel mellett győzött 51 százalékkal Cliff Bedroom, Taylor 97 százalékkal Silver Cityben, igaz, 75 százalékot szerzett.

 

Green Cooper: Én egyértelműan két dolgot emelnék ki: alapvetően a gazdasági számok pozitívak és ezt az emberek látják. Másrészt az aktív kampány. Ez a kettő együtt hozta meg a reformpárti győzelmet.

 

Adam Hutchinson: Egyetértek. Továbbá szerintem ezt fejtegettük ki az elején is.

 

John Stetton: Újabb bejelentések következnek: Cook megyében George Taylor nyert, itt is közel 60 százalékot szerzett az exit-pollok szerint. Andrew Trump is sikerrel vette a szenátusi harcot, hasonló aránnyal győzte le a hivatalban lévő progresszív szenátort. Kérdéses Johnatan Rowle házelnök mandátuma is.

Denfieldben George Taylor győzött, ahogy Francis Thackeray is megőrizte a szenátusi helyét. Tom Kane kormányzó újabb négy évet harcolt ki magának. Eagle-ben szintén George Taylor nyert, hasonló számok mellett.

Jelen pillanatban nincs olyan megye, ahol vezetne Bedroom szenátor.

 

GreenCooper: A képviselőházi helyekről tudunk valami részletesebbet?

 

Paul Potzdam: Taylor rengeteget köszönhet annak, hogy Bedroom lett az ellenfele. Nehéz szavakat találnom, erre álmomban sem gondoltam volna. Kíváncsi vagyok ezután mihez kezd a Progresszív Párt.

 

JohnStetton: Igen, folyik a feldolgozottság, de úgy néz ki, közel jár a Reform Párt, hogy biztosítsa a helyét, a Progresszív Párt közel 30 helyen vezet, 8-10 mandátum sorsa bizonytalan. Mihez tud kezdeni a Progresszív Párt?

 

Green Cooper: Én úgy vélem el kell kezdeni készülniük a két év múlva esedékes választásokra. Ahol szükséges új embereket kell felépíteniük, ahol kell a meglévőket tovább építeni.

 

JohnStetton: És miként kell viszonyulniuk az elnökhöz?

Hiszen a félidős választásokon szükség lesz a Taylor mögé álló liberálisokra is.

 

Green Cooper: Úgy vélem markánsabb szakmai politizálást kell végezniük a személyi támadások helyett. Törvényjavaslatokat írni, esetéleg kétpárti törvényeket, olyan területen, amiben mindkét párt egyet ért. Eddig ilyen volt a közbiztonság. Ezekkel kapcsolatos törvények mindig is csont nélkül átmentek. Olyan területen javaslatokat kidolgozni, ami a programjukhoz, politikájukhoz illik. Nem feltétlen szükésges, hogy át is menjenej ezek a javaslatok a törvényhozáson, de felmutathatják, hogy ők próbálkoztak és dolgoztak.

 

 

Paul Potzdam: Nem olyan régen azt mondtam, hogy nincs szükség drasztikus átalakításra a Progresszív Párton belül, de tévedtem. Hogyha vissza akarják szerezni az elveszített lendületet, akkor azonnali, radikális átalakításokra lesz szükség. Hogy az elnökhöz miként kell viszonyulniuk, ez egy jó kérdés, a Taylor-kormány démonizálása nem jött be, viszont emlékezzünk, hogy a progresszív törvényhozók többsége korábban együttműködő volt a Reform Párttal. Részükről hiba volt, hogy nem emelték fel a szavukat a progresszív lejáratókampány ellen.

 

John Stetton: Most pedig Westminsterbe kapcsolunk, ahol Andrew Trump, Cook megválasztott reformpárti szenátora fog beszélni.

 

Andrew Trump: Üdvözlök mindenkit! Nagyon örülök a győzelemnek, mivel keményen megdolgoztunk érte. Ma az emberek a biztos jövőre szavaztak a radikális kisérletezések helyett, amikor Taylor elnökre szavaztak.A cook-i emberek pedig a megyéjük gyorsabb felvirágzására, és a déli tradiciók megmaradására szavaztak, amikor rám és a képviselő kollegáimra tették az x-et. Együtt naggyá tesszük Cook megyét!!!

 

John Stetton: Habár Andrew Trump nagyon boldog volt, úgy néz ki, a cooki képviselőjelölteknek hosszú éjszakája lesz, mert kicsi a különbség.

Pár percen belül zárnak az utolsó szavazóhelyiségek a nyugati parton is. Ahol szintén fontos megyék következnek.

Ebben a pillanatban zárnak az utolsó megyék, nézzük, mit mutatnak az exit-pollok:

Az MSC előrejelzése szerint Belfortban George Taylor fog nyerni. Arnold Barreth reformpárti szenátorjelölt pedig legyőzte William Franklin újrázni akaró liberális szenátort.

 

Green Cooper: Grahamből van hírünk?

 

John Stetton: A biztos kék Grahamet, a fontos kékgalléros központot szintén George Taylor nyerte meg, és annak 13 elektorát is. Lincoln Burrows reformpárti szenátorjelölt nagy fölénnyel nyerte meg. Monroe túl korai győztest hirdetni elnöki szinten. Kevin Smith progresszív szenátorjelölt ugyanakkor megvédte a progresszív mandátumot.

Ez alapján Taylor a legjobb forgatókönyv szerint 203, a legrosszabb szerint 198 mandátumot fog szerezni. Populáris szavazatokat tekintve 57-59 százalékot szerezhet.

A Reform Párt közel 120 képviselői helyet szerezhet a 155-ből, a szenátusban ők adják a többséget. Nagy este ez a Reform Pártnak.

 

Green Cooper: Úgy gondolom a Reform Párt ma nagy győzelmet aratott. A Képviselőházban többségük van, míg a Szenátusban kiegyenlítettek - ha jól emlékszem az adatokra, de javítsatok ki, ha tévednék. Ezzel a Szanátus is a övék lett az aelelnök szavazatával.

 

John Stetton: Mi lesz most a Progresszív Pártban? Hatalmi vákuum?

Közben Sedgefielden tartjuk a szemünket, hogy Cliff Bedroom és/vagy Ed Glover mond-e valami beszédet, vagy szólunk, amint megtudjuk, hogy a progresszív vezetők telefonon gratulálnak-e George Taylornak.

 

Adam Hutchinson: Mindenképp klasszikus vezető nélkül marad a párt, de azt hiszem, hogy ez nem lesz újdonság. Glover visszatér a helyi politikához, ahogy 4 éve is. Underwood utána felszívódott a Szenátusban, nem lett vezéralak.

 

Green Cooper: Én úgy gondolom a helyi szervezetek építésével egy időben kell találniuk két-három olyan személyt, aki potenciális jelölt lehet négy év múlva. Nekik sokat kell szerepelniük és dolgozniuk, hogy ismertek lehessenek. Ez is fontos a helyi szervezetek építése mellett.

 

John Stetton: Tényleg, a kampány vehemenciáját alapul véve, lesz vereségelismerés és/vagy gratuláció, vagy annyira polarizált a közélet, hogy elmarad?

 

Adam Hutchinson: Bedroom agresszív politikus, de nem gondolom, hogy elmaradna.

 

GreenCooper: Szerintem lesz, mert Bedroom sokat finomodott a kampány alatt. Megtanulta, hogy azért az ilyen formaságokra is adni kell.

 

John Stetton: És Cliff Bedroomnak két év múlva egy kemény újraválasztási küzdelemben kell megőriznie a mandátumát egy olyan megyében, amelyet Taylor nagyon nyert.

Közben az este utolsó bejelentése következik: Monroe-ban Cliff Bedroom nyert, ezáltal megszerezte Monroe 5 elektorát is.

 

Cliff Bedroom: Tisztelt választópolgárok! Tisztelt Progresszív Párt! A mai este nem a mi esténk! Nagyot buktunk mint elnökjelölti szinten, mind a szenátus szintjén! Azt gondolom a Reform Párt tagjai és a Taylor team, sokkal aktívabb volt nálunk, több választót tudtak megszólítani.

Gratulálok George Taylornak és a Reform Pártnak az elsöprő győzelemért, elfogadom a vesztes szerepét de nem fogom feladni, továbbra is küzdök az elveimért és azon leszek, hogy pártunkat egységesítsem és munkára bírjam.

Azt gondolom, ami belőlem kitelt azt megtettem, aktívan kampányoltam az elsőtől az utolsó napig, de mint már jeleztem, ehez egyedül kevés vagyok, legyen ez tanulság a Progresszív Pártnak, mert nem az én egyedüli vereségem ez, ez a Progresszív Párt veresége és büntetése az inaktívságért.

A jövőben összekell fognunk és harcolnunk pártunk elveiért, azokért az emberekért akik a mai este ránk szavaztak. Nem fogom feladni és nem fogok eltünni. Dicsően viselem majd el a vereséget és most már az 1954 es kampány lesz a cél! Mégyegyszer gratulációmat fejezem ki a győzteseknek. Köszönöm hölgyeim és uraim!

 

John Stetton: Most pedig Steve Carbot tudósítónkat szólítom Sedgefieldben. Halló, Steve! Hallasz?

 

Steve Carbot: Halló, Jó estét! Igen, hallak.

 

John Stetton: És látjuk is egymást. (nevet), Steve, összefoglalnád, milyen volt kezdetben a hangulat, és milyen most? Mi történt, hallottál-e valamit?

 

Steve Carbot: A hangulat kezdetben vidám volt, a tömeg Bedroom és Glover nevét skandálta, mostanra azonban ez elcsendesedett és átadta a helyét a csalódottságnak és a beletörődésnek. Sikerült beszélnem jó pár vendéggel és progresszív politikussal, a többségük egy ideig még optimistán viszonyult a részeredményekhez, jelenleg olyan már a hangulat, mintha egy temetésen lennénk.

 

John Stetton: A bennfentesek szerint mi okozta a vereséget? Miért nem tudták mozgósítani a szavazóikat?

Közben, amíg várjuk a bejelentésed, újabb két előrejelzés következik: Clark és Pecksdale megyét is Taylor nyerte meg, a feldolgozottság meghaladta a 90 százalékot.

 

Steve Carbot: Megoszlanak a vélemények. A többség a kampánystratégiát okolja, mások szerint sokkal aktívabb kampányt kellett volna folytatni. Sok déli, főként oaklandi és pecksdale-i is ideutazott az eredményváró rendezvényre, ők a legelégedetlenebbek, egy részük már el is hagyta a főteret, ahol a tömeg összegyűlt. Vezető politikusokat is próbáltam megszólaltatni, de sajnos nem sokat mondtak kérdéseimre.

 

John Stetton: Mi a vélemény, le kellene mondania Donald Houstonnak? Mégis ő vezeti a PNB-t.

Illetve hallottál valamit arról, hogy a kongresszusi progresszívek miként viszonyulnak Taylorhoz? Közben már kiderült, hogy Graham körzeteit a progresszív jelöltek nyerték meg, ahogyan Monroét is, nagyjából 10 körzetben a kis különbség miatt nem lehet végeredményt hirdetni.

 

Steve Carbot: Hogy le kell-e mondania, arról nem esett szó, de egy pecksdale-i fiatalember azt mondta nekem, hogy a Progresszív Párt összes politikusának le kellene mondania. Látszik tehát, hogy elszabadultak némiképp az indulatok és nagy az elégedetlenség a pártvezetéssel szemben.

Sajnos egyetlenegy kongresszusi tag sem volt hajlandó nyilatkozni, úgyhogy a második kérdésedre nem tudok felelni.

 

John Stetton: Köszönöm, most kapcsolunk Silver Cityben, ahol az újraválasztott elnök fog beszélni. Lássuk!

 

George Taylor: Köszönöm Silver City, Köszönöm, Cironia! Hmm…nagyon nehéz megszólalni, köszönöm! Ez életem egyik legfontosabb és legmeghatóbb estéje, köszönöm szépen! Alig tudok megszólalni (nevet zavarodottan).

Köszönöm, mindenkinek, aki elment szavazni ebben a városban, és támogatott. 75 százalék, ez nem semmi!

Cironia nem adta fel, nem hátrált meg, nem fordult vissza! Cironia ma a fejlődésre, a modernizációra, a jövőre szavazott. Szavakban ki sem tudom fejezni, milyen fontos ez a felhatalmazás, amelyet ma a kezünkbe adtak a választók. Most már biztos, hogy megnyertük a képviselőházi többséget, és harcolunk a szenátusi többségért. És természetesen szeretném megköszönni mindenkinek, aki ma rám adta a voksát, ígérem, hogy teljes szívemmel az ország jólétéért fogok dolgozni, és olyan messzemenő változásokat fogok végrehajtani, ami bekerül a történelemkönyvekbe is.

Engedjék meg, hogy megköszönjem a családomnak, a hozzám legközelebb állóknak, akik itt vannak velem, és ott voltam velem a kampányban, m

- Nagyon nagy tömegek állnak sorba az országban, a részvétel nagyon magas lehet, a legmerészebb becslések szerint meghaladhatja a 80, akár a 90 százalékot. Az elemzők nem tudják megmondani, kinek jó lesz. Edward Gorret szerint, aki négy évvel ezelőtt az Underwood-kampányban dolgozott, kiszámíthatatlan a végeredmény ilyen magas részvételnél, Ed Mullins viszont biztos George Taylor újraválasztásában. Az elnök kampányfőnöke szerint a Reform Párt szavazói rendkívül motiváltak, és ez segít a szenátusi és képviselői mandátumok megszerzésében is.

- A harmadik elnökjelölti vita is George Taylor győzelmét hozta. A felmérések szerint Taylor elnököt a válaszadók 55, Cliff Bedroom szenátort a 34,6 százaléka látta jobbnak, míg 10,3 százalék nem tudott dönteni. Ez hasonló mértéket mutat, mint a második elnökjelölti vita utáni mérés. Az utolsó napokban készített országos felmérések alapján George Taylor vezet, a különböző elemzői becslések szerint a voksok 53-55 százalékával, Cliff Bedroomot a választók 45-47 százaléka választaná, ugyanakkor a reformpárti mozgósítás ígéretesebbek, míg a függetlenek körében 54-45%-ra vezet Taylor elnök. A felmérések alapján George Taylor 120-130 elektorra számíthat a 203-ból.

- Cliff Bedroom Sedgefieldbe, George Taylor Silver Citybe várja a híveit, hogy közösen ünnepeljenek. Az eredményváró rendezvényekről nem szivárgott ki semmi, a Taylor-kampány annyit közölt, hogy az este folyamán lesznek beszédek, politikusok, ismert Taylor-párti személyiségek fognak felszólalni Ritz szálloda konferenciatermében tartandó választási bálon.

- A piac Taylor elnök győzelmének örülne. Több, a neve elhallgatását kérő westvale-i bankár és tőzsdeügynök szerint Taylor újraválasztásával minden bizonnyal maradna a jelenlegi, üzletbarát kormányzat, míg Cliff Bedroom terveiről nem lehet semmit tudni. Az előválasztási kampány során azt ígérte, hogy nagyobb adókkal sújtja a vállalatokat, a nyár végén azonban kihátrált ebből az ígéretéből, vagyis bizonytalan a jövő.

Köszöntem a figyelmüket, viszonthallásra!

A választás nagyon fontos esemény volt az elmúlt időszakban, ami az emberek mindennapi életét is meghatározta a kampány az elmúlt hónapokban. Az eggyel korábbi cikkben a tartalommal foglalkoztam, most egy kicsit számszerűen vizsgálatam meg a kampányt. Megyénként, pártonként ls összesítve is megvizsgáltam a kampányt, ahol minden féle kampányeseményt figyelembe vettem. A szórólapok és a naggyűlések ugyan olyan súllyalszámítottak és mind az elnöki, mind a helyi képviselői kampányt is figyelembe vettem szintén azonos súllyal. Ezek után sok szempontból vizsgáltam meg a kampányt és infografikákat is készítettem.

Első lépésként nézzünk egy összesített térképet az országról. Ezen a képen megtekinthetjük, hogy egy-egy megyében hány db kampányesemény volt, illetve 10.000 lakosra vetítve mennyi eseményt rendeztek összesen a pártok. Mivel nem lehet minden egyes megyében kiírni az összes adatot, minden kategóriában öt intervallom lett képezve:

Jól látható, hogy a pártok a középső megyéket eléggé elhanyagolták mind a kampányesemények darabszámát tekintve, mintha azt vizsgáljuk, ha 10.000 főre vetítve tekintjük az eseményeket. És bár a déli megyékben nagyobb számban kampányolták a nagy lakosszám miatt ezeknél is kevesebb embert értek el egy-egy kampánnyal. Ezzel ellentétben északon nagyon sok embert értek el a nagyszámú kampánnyal. Leginkább Graham, Garfield és Clark megyék emelkednek ki. Ezekben a megyékben mind darabszámban, mind elért személyek számában is. A térképen a főváros ugyan nem szerepel a listán az alsóbb kategóriákban szerepel. A következő képen a két párt kampányát hasonlítom össze darabszám alapján:

Érdekes megfigyelni, hogy Cliff Bedroom megyéjét a Progresszív Párt eléggé haynagolta, de ez így igaz a Reform Pártra is. Ez a konzervatív párt számáról érthető is, mivel úgy gondolták sok esélyük nincs ott és vélhetően ezért hanyagolta Madison Bedroom is. Minek pocsékolja oda az energiáját, ha máshol nagyobb szükség van rá. Ugyanezt az összhasonlítást elvégeztem a 10.000 főre vetített eseményekre is:

Ha ezt az összahsolítást nézzük meg, akkor a Progresszív Párt még rossazbb helyzetben van. A kampányaikkal kevesebb embert értek el, mint a Reform Párt. És ez nem csak északon igaz, de a déli megyékben is. Kiegyenlítettség azonban a középső megyékben megvan: mindkét párt keveset akart és keveset kampányolt is. Úgy tűnik ennek fényében az északi és a déli megyékben dől el az elnöki szék sorsa. Ha a két étrképet összevetjük, akkor láthatujuk, hogy ezt a két párt is tudja azonban a Reform Párt úgy tűnik jobban reagált rá, legalábbis minden északi és déli megyékben is többet kampányolt és több embert is ért el. Ennek megfelelően nézzük is meg az utolsó térképünket, ami azt mutatja, hogy mennyiségi szempontból melyik megyét, melyik párt nyerte meg:

Ez a kép jól mutatj,a hogy a Reeform Párt aktivitásban nagyon megverte a liberális párt politikusait. Mind délen, mind északon többet kampányoltak és több embert is értek el. Egyedül a középső megyében sikerült a Progreeszív Pártnak előnyre szert tennie, illetve a fővárost is megnyerte. A saját megyéjét mindkét jelölt hozta mennyiségileg, és egy megy döntetlenre jött ki. Bár ez nem végeredmény a választásokat tekintve, de az látszik, hogy ha Taylor nyer - illetve a reformoárti helyi jelöltek - akkor ez annak köszönhető, hogy ilyen aktívan kampányoltak.

Green Cooper
belpolitikai elemző

Üdvözlöm a kedves nézőket. Febee Larson vagyok, az MSC TV műsorvezető riportere, Cliff Bedroom lesz a mai vendégem akit végre megszólaltathatok.

Köszöntöm a mai estén Mr. Bedroom!

Én is köszöntöm önt Mr. Larson és üdvözlöm a kedves nézőket!

-Larson: Nos szenátor úr, ön összefoglalva az egész választást, hogy jellemezné?

-Bedroom: Akciódúsnak nevezném, drámai fordulatokkal és meglepetésekkel teli volt. Bármelyikőnk is győz azt elmondhatom, hogy Cironia második elnökválasztása rendkívülire sikeredett.

-Larson: ebben egyetértek önnel, mit gondol ön a Progrresszív Párt elmúlt munkájáról?

-Bedroom: Ez kényes kérdés, ugyanis a kampánycsapatom kőkeményen dolgozott, az irodistáktól a portáson át a szóvívőkig mindenki. Viszont a párt prominens személyiségei úgy érzem, bár mellettem álltak de inaktívak voltak. Egyedül vettem fel a harcot a Taylor-teammel akiknek hatalmas tiszteletem az összetartásért. Azt gondolom, ha pártom minden tagja, a szenátorok, a kormányzók, olyan vehemenciával kampányolnak mint én akkor már most ünnepelhetnénk a győzelmünket. Sajnos ki kell jelentenem, hogy én veszítek, akkor az nem az én veszteségem hanem pártomé.

-Larson: Ez tényleg kényes szenátor úr, tehát ön azt mondja ezzel, a pártja nem állt ön mellett és ha veszít ezért veszít?

-Bedroom: nézze ne kerülgessük a forró kását, a Reform Párt egységes és kiálltak Taylor mellett az utolsó percig. Míg én egyedül küzdöttem, pártom nem tett meg mindent a győzelemért, sokkal többre vagyunk képesek, de változtatni kell a habituson mert ez így édes kevés.

-Larson: Mondana neveket is?

-Bedroom: Nem szeretnék! De Pártunknak erősödnie kell még ezen a téren. Úgy még soha senki nem nyert választást, hogy egy párt nevében kampányolt de a párt tagjai nem kampányoltak mellette.

-Larson: Mit gondol ez lehet Taylor sikere?

-Bedroom: Igen, ugyanis ha Jack Shepard, vagy Adam Cougnes nem ilyen aktív akkor már most a győzelmemet ünnepelném. Míg nálunk nem volt olyan beszéd vagy kampányesemény mely a győzelmemet erősítette volna.

-Larson: jól érzem, hogy ön neheztel a pártjára?

-Bedroom: közel sem, a Progresszív Párt értékei és működési elve számomra nagyon fontosak és tisztelem a pártot, azt amit ad és én adhatok neki. Azonban vannak a pártban olyan emberek akik valami oknál fogva félvállról vették az idei kampányt. Nem hiszem, hogy a pártomban a mai nap lenne olyan ember aki nálam aktívabb, vagy alkalmasabb lenne elnöknek, ha így lenne én örülnék a legjobban. Tehát most lett volna a legalkalmasabb, hogy engem támogassanak ami nem történt meg. És nem gondolom, hogy a személyem miatt, egyszerüen azt hitték a Taylor-team is inaktív lesz és az én hozzáállásom győzni fog.

-Larson: Tehát ön felvan készülve a vereségre?

-Bedroom: Tévedés ne essék, én nem könyveltem el a vereségem, hisz bármi megtörténhet, de az utolsó felmérések alapján ellenfelem jobban állt. Ha viszont a Progresszív Párt kitesz magáért már most győzelmet ünnepelhetnénk.

-Larson: Kicsit menjünk előre az időben és beszéljünk 1954-ről, ön kíván majd újraindulni az elnöki székért?

-Bedroom: Most jelen pillanatban azt mondom, hogy nem, de ez sok mindentől fog függeni, hisz az elkövetkezendő négy évben számos fiatal feltörekvő politikusunk fog színre lépni és ha magamnál alkalmasabbat fogok látni köztük, akkor őt fogom támogatni.

-Larson: tehát még bármi megtörténhet. mit gondol ön az eltökélt Taylor-hívekről, hogy most ne maradjunk név nélkül, beszéljünk Cougnesről és Shepardról.

-Bedroom: olyan szempontból kíváló emberek, hogy hűségesek és harciasak, noha véleményükkel nem értek egyet, főleg nem Shepardével, attól függetlenül tiszteletet érdemelnek, amiért végigkampányolták az elmúlt időszakot.

-Larson: Mit gondol, mi lehet az a fő momentum ami miatt Taylor esetleg nyerhet?

-Bedroom: nagyon egyszerű kérdés, Cougnes és Shepard! Tehát ha nyerni fog azt nekik köszönheti és nem a politikájának vagy a nemlétező programjának.

-Larson: mi lehet a két párt közötti főbb különbségek?

-Bedroom: míg a Progresszív párt, egy igazságosabb polgári vonalat képvisel, addig az ellenpárt, bürokratikus, önző elveket képvisel, viszont pártunk sokkal megosztottabb és inaktívabb, mint a Reform Párt, ők összetartóbbak és egységesebbek.

-Larson: Mit róna fel hibának Taylor elnöknél és mit magánál?

-Bedroom: Taylor egy elavult politikát folytat, nincs progrramja, azokat az ígéreteket tette mint '46-ban, általánosságokkal kampányol, mint a munkanélküliség, vagy a gazdaságélénkítés, az emberek hisznek neki, de én tudom, hogy az elkövetkezendő négy évben semmi változás nem fog történni, ugyanaz lesz, mint az elmúlt négyévben. Egy második ciklusát betölteni szándékozó elnöknek, konkrét, stabil programmal kelett volna előállnia, számokkal és dátumokkal. Fel kellene ismernie azokat a valós problémákat mint például a hibás adópolitika,  én úgy érzem mindent kihoztam magamból, olyat ígértem amit be is tudnék tartani, konkrét programok, adócsökkentés és béremelés, a gazdaság fellendítése, új szegmensek megmozgatásával, motorizáció és infrastruktúrális robbanás. amit hibaként rónák fel magamnak az az, hogy a pártomat nagyobb aktivitásra kellett volna ösztökélni és nem hagyni punnyadni.

-Larson: meglátjuk szenátor úr ki fog győzni, de azzal egyetértek, hogy bármi megtörténhet, ez a választás rendkívülire sikeredett sok szerencsét kívánok önnek és pártjának a választás napjára. Köszönöm a riportot!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Esti műsorunkba ma egy olyan szenátort hívtunk meg, aki 4 éves regnálása után most újraválasztására készül. Az osborne-i Reform Párt egyik nagy alakja a vendégünk, köszöntsék szeretettel Nick House-t!

-Szenátor úr, üdvözlöm a műsorban!

-Jó estét kívánok, köszönöm a meghívást!

-House szenátor...

-Kérlek, John, szólíts csak Nicknek! Régóta ismerjük már egymást és nyugodtan tegeződhetünk is! (mosolyog)

-Igazán megtisztelsz, de most térjünk is rá a fontos kérdésekre, amiket ma fel kell tennem neked. Először is, hogyan értékelnéd a választási kampányt elnöki szinten?

-Nos, ami a kampányt elnöki szinten illeti, én nagyon elégedett vagyok. Úgy érzem, hogy egy a sokszor demagóg és tisztességtelenül hamis adatokkal kampányoló jelölt legyőzése nagy fegyvertény a pártnak és az elnöknek is. Bár még nem dőlt el a küzdelem, de a felmérések és az egyéni meggyőződésem szerint győzni fogunk. Ha ez így lesz, én továbbra is mindent megteszek azért, hogy a progresszívak konstruktív ellenzék lehessenek, mert én úgy gondolom, hogy ez az ország érdeke. Bedroom szenátorral pedig szabadidőmben ugyanúgy beülök kávézni a büfébe, mint azelőtt. Tudja, az Al Moritz által rendezett vacsorán is érezhető volt a légkörön, hogy a politikai elit minden küzdelem és ellentét ellenére is képes egy közös célért összefogni. Úgy vélem, egy sikeres nemzetnek ezen tényezők képezik az alapját.

-Tényleg szoktál kávézni a Progresszív Párt elnökjelöltjével?

-Igen, én kedvelem Mr. Bedroom-ot, szerintem nagyszerű ember, még ha nem is értek vele egyet sok dologban. Az pedig, hogy a kampányban milyen ember valaki, nem mindig tükrözi a valóságot. Mindig taktikázás folyik, de mivel én ezeket az embereket ismerem, én nem tudok olyan gyűlölettel viseltetni egyik vagy másik politikussal szemben, mint a politikusok által felhergelt választók. Én inkább látom az emberi oldalukat is, hiszen jobban ismerem őket. 

-Megnyugtató, hogy vannak, akik így gondolkodnak. Szerinted az elnök is ilyen?

-Én úgy tapasztaltam, hogy igen. Ha támadják, akkor védekezik, visszatámad, de egyébként az emberi oldala a kapcsolatainak a politikai körökben hasonló, mint az enyémnek.

-Most, hogy az elnökválasztási kampányon átbeszéltük magunkat, térjünk rá a saját kampányodra. Milyen volt, hogy fogadtak az emberek... De legfőképp milyen eredményre számítasz? 

-Osborne megye hagyományosan piros, így mindenképpen hoznunk kellett, ami szerintem sikerült is. A felmérések szerint 60% körüli győzelmet arathatok, ami nem lenne rossz teljesítmény szerintem, azzal elégedett lennék. Az emberek nagyon kedvesek voltak, úgy látszik, hogy szeretnek, ami engem végtelenül boldoggá tesz.

-Szerinted 4 év múlva ki követheti Taylor elnököt? Az alelnök már jelezte, hogy nyugdíjba vonul a ciklus végén legkésőbb, ez nyilván a választási eredménytől függ. Ha nyersz, ha veszítesz novemberben... mik a terveid a jövőre nézve? 

-Igen, én is hallottam róla, amit sajnálok, de megértem Mr. Cougnes-t. Sokat tett ezért az országért, de egy politkusnak tudnia kell, hogy mikor van vége és szerintem ő tudja is. Mindenképpen beszélni fogok vele a nyugdíjazása után is, vele is jó viszonyt ápolok. Ő tényleg a reformpártiak apja vagy nagyapja kortól függően, erről már az elnök úr is beszélt. 

-És a terveid? Ne térj ki a kérdés elől! (nevet)

-(nevet) Nos, az még a jövő zenéje. Nem zárom ki az indulást az elnöki székért, de most az elsődleges számomra az újraválasztás és az, hogy a következő 4 évben méltó módon képviseljem az embereket, akik majd leadják rám a szavazatukat, még akkor is, ha nem én nyernék. 

-Köszönöm, hogy eljöttél! Legközelebb folytatjuk és talán addigra már mint elnökjelölt leszel itt. 

-Még az is lehet! Én köszönöm a lehetőséget! (mosolyog)

-Köszönöm, hogy ma este is velem, velünk tartottak, viszonthallásra! 

 

Idén az egyik legfontosabb belpolitikai esemény a kampány volt, ahol alapvetően két eltérő taktikát és megvalósítást láthattunk arra, ki miként szeretné meggyőzni a választókat arról, hogy rá szavazzanak. De nem csak két megvalósítás, hanem két világszemlélet is ütközött. Ez utóbbiról most nem kívánnék írni, az másik téma, most leginkább a kampányt kivitelezését és formáját tekintem át.

A Progresszív Párt lépett fel inkább támadólag az egész kampány folyamán, amit nem csak a vitákon lehetett érzékelni, de a liberális jelöltek – elsősorban az elnökjelölt és az alelnökjelölt esetében – beszédében, fórumain is látható volt. A vélt vagy valós – ebbe most nem mennék bele – reformpárti korrupció volt a legfőbb támadásuk, illetve Taylor elnököt támadta leginkább azzal, hogy az előző négy év ígéreteit sem tartotta meg. Ezen kívül elég negatív képet festett az ország helyzetéről a progresszív oldal. Ennek igazságtartalmát már a választónak kell eldöntenie, nyilván az, aki a konzervatív oldal felé húz, kevésbé látja olyan komoran a helyzetet, mint ahogy azt Bedroom megfestette. Persze a progresszív jelölt saját programmal is előjött, azonban ezt leginkább a vitán hozta előtérbe. Próbálkozott később is ennek propagálásával, azonban ezt leginkább csak védekezés formájában tehette meg, mivel a reformpárti jelöltek azt igencsak támadták. Ennek megfelelő nem biztos, hogy kellő mértékben és kellő mélységben jutott el Bedroom programjának üzenete a választókhoz, bár ezt majd csak a választás napján látjuk meg. A progresszív kampány elsősorban rádió- és plakáthirdetéseken keresztül kommunikált, kevesebb személyes kontaktus, kevesebb lakossági fórum, kampányesemény volt, mint hirdetés. Ez leginkább a helyi jelöltek szintjén jelent meg, az elnökjelölt azért tartott a nagyobb városokban nagygyűléseket.

A Reform Párt nem csak szemléletben, de kampányban is más stratégiát hajtott végre. Valószínűleg – előválasztási procedúra híján – már jó előre készültek a kampányra, ami meg is látszott azon. A helyi jelöltek, főleg az északi megyékben, nagyon aktívak voltak mind szenátusi mind képviselőházi szinten is, amellett, hogy az elnök és az alelnök is rengeteg városba látogatott el. Eleinte a plakát- és rádióhirdetésekkel operáltak a progresszív elnökjelölthöz hasonlóan, azonban később nagyon sok személyes kapcsolatot alakítottak ki. Ami a tartalmat illeti elsősorban az elmúlt négy év eredményeit próbálták meg előtérbe helyezni, illetve Bedroom programját támadták. A reformpárti kampányra jellemző volt, hogy gyorsan reagáltak a viták utáni felmérésekre, és annak eredményeit próbálták felerősíteni főleg, amelyek számukra pozitívok voltak. Ezzel ellentétben úgy látom Bedroom inkább a reformpárti kampányra reagált, és ezáltal közvetve csak a választók véleményére. Taylor elnök is előállta egyfajta programmal, amely nagyjából azzal foglalható össze, hogy folytatja az elmúlt négy év megkezdett munkáját. Azt, hogy ez mennyire pozitív, azt a választások majd eldöntik.

Minden esetre a kampányból már most is sokat lehetett tanulni, ami a regisztrációt illeti. Nagyon sok megyében több reformpárti regisztrált volt, ami akár meglepő is lehet. Több olyan megyében tudtak fordítani, amelyet korábban inkább kéknek tartottak a szakértők, illetve több csatatérmegyében is előnyt tudtak szerezni a regisztráltak számában, emellett a „nagyon kék” megyéket is úgy tudták alakítani, hogy közel kerüljenek a Progresszív Párthoz. Bár jósolni nem szeretek ennyire előre, a kampány alapján úgy vélem a választóktól George Taylor újabb négy évre kap felhatalmazást. Négy év múlva a mostani csata biztosan nem alakul ki, mert Taylor elnök biztosan nem indul újra 1954-ben, és Cliff Bedroom is belengette, hogy veresége esetén nem indul el legközelebb előválasztáson sem.

Green Cooper
belpolitikai elemző

Tisztelt olvasók!

Merem venni a bátorságot, hogy én, aki a választási időszak minden egyes napját végigkövettem, elmondjam véleményem, egy pici elemzéssel fűszerezve. Nos, Cliff Bedroom és George Taylor mindketten karizmatikus személyiségek. Azt hiszem mindketten egyformán kivették részüket a munkában és időt-energiát nem kímélve kampányoltak. Ez merőben más fordulatot hozott, mint az 1946-os Taylor-Underwood kampány. Ott igencsak egyoldalú kampányt láthattunk, hisz Taylor dominált, Underwood kíváló irányt vett fel, de sajnos igencsak inaktív volt, és megesett, hogy hetekig nem hallatott magáról. A mostani azonban merőben más volt. Taylor és Bedroom egyformán részt vettek a munkában és járták Cironia megyéit. Taylor a hagyományos politikát, míg Bedroom a reforrmációs vonalat vitte. A végeredmény még kétséges számomra, mert az utolsó felmérés alapján Taylor vezetett de nem annyival, hogy az behozhatatlan lenne. És Bedroom ráadásul a véghajrában nagyot alakított, sokszor azt gondoltam, ez az ember nem is alszik. Tehát minden lehetséges, annyi biztos, hogy méltó ellenfelek voltak egymásnak. És bármelyikük is nyer várunk egy 1954-es visszavágót.

Harold Trump

National Observer

Paul Potzdam : Sok szeretettel üdvözlöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik a harmadik ciron elnökjelölti vitát, amelynek ezúttal a Pecksdale-beli Leeds csodálatos városa ad helyet! Én Paul Potzdam vagyok, a mai vita moderátora. Önökhöz hasonlóan én is nagyon várom már a két elnökjelölt végső összecsapását a választások előtt. Ne is szaporítsuk tovább a szót, hölgyeim és uraim, szólítom a két jelölturat: George P. Taylort, a Ciron Köztársaság elnökét és Cliff Bedroom Madison megyei szenátort! (…) Jó estét kívánok!

(George Taylor mosolyogva lép be, és kezet nyújt Cliff Bedroomnak)

(Cliff Bedroom kezet fog Taylorral majd meghajol és üdvözli a jelenlévőket)
 

Paul Potzdam : Az iménti sorsolás úgy hozta, hogy az első kérdést Mr. Taylor kapja, a vita végén az utolsó szó pedig Bedroom szenátoré lesz. A szabályokat gondolom már mindketten ismerik, kérem, hogy ne ragadja el Önöket a hév a mai estén! Természetesen ha valaki reagálni szeretne ellenfele szavaira, akkor szót fog kapni tőlem.

Szóval, az első kérdés elnök úrhoz: Ön az év első felében ígéretet tett arra, hogy tovább javítja majd az izraeli-ciron kapcsolatokat, valamint azt is előre bejelentette, hogy ez év május 20. és 23. között Izraelbe látogat, ahol a beszédet mond a Knesszet előtt és találkozik David Ben-Gurion miniszterelnökkel is. Mi volt az oka annak, hogy végül nem került sor a látogatásra? Mennyiben jelent romlást a két ország diplomáciai kapcsolataiban ennek az előre beígért találkozónak az elmaradása?

George Taylor : Kedves Paul, Bedroom szenátor, Tisztelt Fórum! Szeretném megköszönni az Elnökjelölti Viták Bizottságának a munkáját, nagyon színvonalas három esemény van a hátunk mögött, és most itt a következő. Számomra rendkívül fontos az Izraellel való jó nexus, és már az előző kampány során deklaráltam, hogy milyen fontos Cironia számára Izrael és David Ben-Gurion, aki személyes barátom. Izrael megszületése egy nagyon fontos esemény volt, és óvnunk, védenünk kell a fiatal országot. Az utazás valóban fixálva volt, de nem kívántam a zsidó állammal való kapcsolatunkat politikai témává tenni, éppen ezért decemberre halasztottuk el a találkozót. Nem romlott a kapcsolatunk, és arra is ígéretet tehetek, hogy egy fontos javaslat kerül a kongresszus elé: ha náci háborús bűnöst fogunk, kiszolgáltatjuk Izraelnek.

Paul Potzdam : Hogyha nem kívánta a zsidó állammal kapcsolatunkat politikai témává tenni, akkor Sarasotában miért ígérte meg az izraeli látogatást? Illetve a decemberi időpont miben más, mitől lesz az megfelelőbb? Egy elnök esetében a választók nem nézik túl jó szemmel, ha olyat mond, amit később nem valósít meg. De gondolom erre nem nekem kell emlékeztetnem. (mosolyog)

George Taylor : Természetesen igen fontosak a kapcsolatok, de egy ilyen felfokozott kampányban támadás célpontjává válhatott volna az izraeli kapcsolat, ezt pedig nem akartam megtenni, szeretném, ha a zsidó állam támogatása kétpárti támogatást élvezne. Azért lesz más, mert akkor már tudjuk a választási végeredményt, és mindnyájan higgadtan állunk a kérdéshez. Sarasotában pedig arról beszéltem, hogy mit folytatnék a következő négy évben. Izrael szilárd támogatása prioritás marad.

Paul Potzdam : A Pineland Times című folyóiratból idéznék: "Azt is elmondta - mármint Ön, elnök úr - , hogy május végén, 20. és 23. között Izraelbe látogat, ahova meghívta David Ben-Gurion, Izrael egyik legbefolyásosabb vezetője, Taylor lehetőséget kap a Knesszet előtti beszédre is." Tehát konkrét időpontra kapott meghívást, amelyet Ön visszamondott. Mr. Bedroom, kíván reagálni?

Cliff Bedroom : Igen, Mr. Potzdam,

Paul Potzdam : Parancsoljon!

Cliff Bedroom : Taylor elnök mindenkit próbál félrevezetni! Az előválasztás során amikor Ed Gloverrel csatáztam, Taylor és a Reform Párt már akkor az Izraeli témában kampányolt. Szóval hazugság az amikor azt mondja idézem, "nem kívántam a zsidó állammal való kapcsolatunkat politikai témává tenni" igenis politikai előnyszerzés céljából már akkor kampányolt ez ügyben. Minket pedig Izrael ellenesnek titulált, tehát a kétpárti támogatás gondolata is valótlan.
 

Paul Potzdam : Köszönöm, szerintem rátérhetünk a következő témánkra.

Mr. Bedroom, a progresszív kampány egyik jelentős eleme volt a jelenlegi adórendszer bírálata. Erről sokat beszélt már, de szeretném ha válaszolna arra, hogy miért úgy állítja be, mintha az Adótörvénykönyv a „Taylor-féle önkényuralom” terméke lenne? Elvégre a javaslatot kétpárti konszenzussal fogadta el a Kongresszus, tehát a progresszív honatyák is megszavazták. És miért hiszi azt, hogy jó megoldás a magasabb keresetűek jövedelemadóinak további csökkentése?

Cliff Bedroom : Az első kérdésére a válaszom az, hogy elvannak rejtve a számokban olyan igazságtalanságok amik szerint az ha valaki kevesebbet keres többet vihet haza mint ha 1000$-al többet keresne. a kétpárti konszenzus is azon alapszik, hogy a Progresszív Párt ez ügyben kevesebb fővel szavazott igennel mint aki egyáltalán nem szavazott. Továbbá ezeket a számbeli igazságtalanságokat szakértői szem nélkül nehéz észrevenni, hisz adósávok nem egyenes arányban növekednek az adókulcsal.

Az hogy miért hiszem azt, hogy az adócsökkentés és béremelés, ugyanannyi, esetenként több költségvetési bevételt hoz, azt konkrétan levezettem és közzétettem. Az adósávoknak egyenes arányban kell növekedniük az adókulcsok százalékaival

Mindenki jobban jár így hisz az embereknél is több pénz marad és az állam is több bevételre tesz szert. Nem lehet 1200$-os béremelkedésnél nagyobb százalékú adókulcs mint 24.000$-nál, ez nonszensz és teljes mértékben igazságtalan amire az adótörvény javaslatnál amikor még a szenátus előtt volt én felhívtam Taylor elnök figyelmét, azt válaszolta nem kíván rajta változtatni.

Paul Potzdam : Nos, be kell valljam, válaszának elejét nehezen tudom értelmezni, lehet, hogy csak a meleg miatt. Egyet mondjon még meg, szenátorként miért nem emelt szót az Adótörvény ellen a Szenátusban? Megtehette volna...

Cliff Bedroom : Felszólaltam és levélben is kérte Thomas Kane a módosítást, de Taylor elnök hajthatatlan volt, azt válaszolta nem fog és nem kíván rajta módosítani. Egyébként aki utána kíván nézni a 2-3 kulcs és 7.-8- kulcsról beszélek, tehát 3.601-6.000 $ közötti kereset: 18% 6.001-7.200 $ közötti kereset: 30%, és 12.001-36.000 $ közötti kereset: 53% 36.001-60.000 $ közötti kereset: 57%

Arról beszélek hogy az elsőnél 1200$ kereset különbség van de máris 12% al nő az adó mig az utóbbinál 24.000$ keresetkülönbség van de csak 4%-al nő az adó.

Paul Potzdam : Azért tisztázzuk, az Adótörvénykönyv első verziója elbukott a szavazáson, a második verzió pedig progresszív szenátorok és képviselők bevonásával került kidolgozásra, legalábbis a médiában én ezt olvastam. Így történt, elnök úr? Természetesen reagálhat is Mr. Bedroom szavaira.

George Taylor : Látja, pont ezért nem utaztam ki. Egyébként Ön is azok közé tartozik, aki szerint Ben-Gurion terrorista. De rátérve a kérdésre. Valóban, az első javaslatot a reformpárti képviselők is leszavazták, ezért kellett egy kétpárti javaslatot kidolgoznunk. Aki többet keres, adózzon is többet, ez egy fontos elv, amelyet általában a szenátor pártja szokott követelni. Habár én nem vagyok közgazdász, de a tanácsadóimmal egyetértésben úgy gondoltam a törvényjavaslat idején is, hogy a tehetőseknek szolidárisnak kell lenniük a nehéz helyzetben, és miért ne foghatnának le az én vagy Bedroom szenátor fizetéséből többet, mint egy tanáréból? Mellette más adónemet, amely az egyént érik, úgymint vagyonadó, örökösödési adó, nincs, és a vállalataink és cégeink is kedvező feltételek mellett adózhatnak, Ez az, ami szerintem fontos. Az pedig, hogy a progresszív oldalról hányan fogadták, kevesebben vagy többen, nem számít, ugyanis a szenátus már akkor is liberális többségű volt, nélkülük nem ment volna. A radikális progresszívak felvetései pedig teljesíthetetlenek voltak, mint általában szokott lenni. Persze azt még a szenátor most se magyarázta meg, hogy: 1. miként nő az alapja a jövedelemnek, amelyből az adót vonják 2. hogyan kényszeríti a magánszférát a fizetések emelésére.

Cliff Bedroom : Ön folyamatosan elbeszél a probléma melett, természetesen aki többet keres többet adózzon de itt épp az ellenkezője a probléma miért kell egy kiskeresetűnek 12%-al több adót fizetnie mint egy magaskeresetűnek aki csak 4%-al fizet többet?
 

Paul Potzdam : Szerintem eddig még egyikük sem adott érdemi választ a kérdéseimre, de sebaj, én próbálkozom tovább. (mosolyog)

Azt hiszem, ezt a témát is lezártnak tekinthetjük. Mr. Taylor, a következő kérdésem a Wynn-ügy legújabb fejleményeit olvasva fogalmazódott meg bennem. Ugyebár ejtették a korrupció vádját Haroldy Wynn volt munkaügyi miniszterrel szemben, de még zajlanak ellene bizonyos vizsgálatok. Lehet, hogy sokaknak már ez az egész dolog egy lerágott csont, hiszen az előző vitán is felmerült már az ügy, de úgy gondolom, nem válaszolt érdemben a legfontosabb kérdésekre. Miért vártak éveket az ügy kivizsgálásával, miért nem indítottak azonnal vizsgálatot, amikor az adócsalás és a korrupció gyanúja felmerült? Valamint arra is kíváncsi lennék, hogy Ön döntött úgy, hogy lemond a miniszter, vagy saját döntése volt Mr. Wynn-nek? Esetleg Ön tett arra finom utalást a miniszternek, hogy ideje távoznia?

George Taylor : Semmilyen politikai kérdés nem lerágott csont, és örülök, hogy itt tudom tisztázni a helyzetet. A vizsgálatot az Adóhivatal kezdeményezte, ami nem lehet kormányzati báb, így ennek a hivatalnak nagyfokú autonómiája van. A botrány kirobbanása után a hivatal döntött úgy, hogy áttekinti a cég adatait 1946-ot követően, jelzem, ez már akkor is téma volt. Ezt követte egy teljes kivizsgálás, amiből én elnökként szerettem volna teljesen kimaradni, és ez most sincs másképpen. A vizsgálat lefolyt, az edmundi ügyészi hivatal vádat is emelt, és hat vádpontban nyomoznak. A nyomozás és az ítélkezés nem az én feladatom, hanem a bíróságé, amelynek a függetlenségét én a lehető legfontosabb alkotmányos kritériumnak tartom. Harold Wynn nagyon hatékony miniszter volt, emlékeztetnék mindenkit, hogy 11-ről 4 százalékra csökkent a munkanélküliség, ami fontos fegyvertény. Ez az ő személyes döntése volt, ezt tiszteletben kell tartanunk.

Paul Potzdam : Ha nem az Ön közbenjárására döntött úgy a munkaügyi miniszter, hogy lemond, akkor miért csak most történt ez meg? Nem lett volna Ön szerint etikusabb Mr. Wynn részéről, ha a botrány kirobbanásakor azonnal beadja lemondását? Számomra ez így életszerűtlennek hangzik. Azt értem, hogy nem az Ön dolga a nyomozás, de mégis csak egy volt miniszteréről van szó.

George Taylor : A nyomozást azután kezdték el, hogy már feladta az érdekeltségeit, Wynn miniszter pedig állandó célpontjává vált a progresszív támadásoknak, így az ő munkáját is ellehetetlenítették, másrészt a kampánynak is ártottak, és ő ezt érzékelte. De nem kértem erre se én, se a csapatom.

Paul Potzdam : Mr. Bedroom, mit gondol? Ön szerint melyik jobb, egy korrupt miniszter, aki hatékony, vagy egy nem korrupt miniszter, aki kevésbé hatékony? Reagálhat is, ha szeretne.

Cliff Bedroom : Badarság és mentegetőzés amit ön mond, a Wynn botránytól mossák kezeiket, viszont a Thomas Kane ügyben azonnal ítélkeznek, sőt már nem csak a törvényhozó reform pártiak hanem a jelöltek is.

Mindenképpen a másodikra voksolok, ne legyen korrupt és ha esetleg kevésbé hatékony az még nem bűn azt lehet korrigálni. Az a véleményem, hogy Mr. Wynn bűnös és pártja nyomásgyakorlására mondott le, bár kétségtelen ezt önszántából tette, de biztos vagyok benne, hogy ennek van egy háttere is amit a jelen kampány nagyban befolyásol. Továbbá azt is igazságtalannak atartom miszerint Taylor elnök az elöző vitánkon azt mondta, hogy Mr.Wynn egy pénzbüntetésnek fog elébe nézni, miközbe 46.-ban azzal kampányolt ami azóta már törvénybe is van fektetve, hogy az adócsalók börtönbüntetést kapnak többek között.

George Taylor : Nem én döntök az ügyben, hanem a bíróság. Pénzbüntetést már kapott, a többit még nem tudjuk. De az Ön által hangoztatott korrupció vádját ejtették.
 

Paul Potzdam : Rendben. Akkor most egy olyan kérdésre térjünk rá, amelyről nagyon kevés szó esik sajnos a politikában, konkrétan az egészségügyre gondolok.

A kérdés mindkettőjükhöz ugyanaz: Miként képzelik el Cironia egészségügyi politikáját a következő négy évben? Szükség van-e nagyobb állami szerepvállalásra, esetleg állami egészségbiztosításra hosszútávon? Hogyan értékelik a kormány eddigi munkáját az egészségügyet tekintve? Mr. Tayloré a szó.

George Taylor : Mi egy jelentős átalakításra készülünk, amely egyszerre érinti a biztosítói kérdés átgondolását, a finanszírozás formáját. Első lépcsőben növelni szeretnénk a megyék szerepét az egészségügyi ellátásban és irányításban egyaránt. Egy kormányzó sokkal kompetensebb, hogy a megyéjében hogy kell működnie az egészségügyi infrastruktúrának, mint bárki más. Ez természetesen közös tárgyalások mentén alakulna ki, és ebbe bevonnánk a megyéket természetesen, és bizonyos esetekben pluszforrásokat is biztosítana a költségvetés. Ezt követné egy teljes, a magánbiztosítási rendszer felé hajló biztosítási modernizáció, egy alapvető állami, központi szerepvállalással. Többek között nem tennénk kötelezővé a biztosítást.

Paul Potzdam : Mr. Bedroom, Ön hogy látja ezt a kérdést? Állami egészségügy versus magánbiztosítók rendszere, parancsoljon!

Cliff Bedroom : Azt gondolom, két szegmens van, amihez mindenképpen nagyobb állami szerepvállalás kell és ez az egészségügy illetve az oktatás! Nem jó megoldás az, hogy magánkézben lévő intézményekre bízzuk több millió Ciron sorsát. Részben egyetértek a magánbiztosítással de állami felügyeleti szerv melett illetve állami betegbiztosítás melett. A megyék szerepét ez ügyben én nem bőviteném hisz nem gondolom, hogy kormkányzókon múljon a betegek sorsa és ellátása. Ugyanazt az ellátást és színvonalat akarom kapni Edmundban mind Eagleben.

George Taylor : Az oktatás jelentős költségvetési támogatásokból részesül most is, és ha nyerek, marad is. Szerintem az államot nem szabad további jogokkal bővíteni, ezzel ugyanis csak a kiadási oldal növekszik.

Cliff Bedroom : A Ciron egészségügy legyen egységes és atombiztos, és ez csak úgy valósítható meg ha a mindenkori vezetés ezt garantálja. Az elmúlt évek munkája, úgy gondolom hanyag és nemtörődöm volt. Tim Godman nem fordított elég figyelmet az egészségügyre ami mára már tarthatatlan állapotokat idézett elő. A nagyobb városokban elfogadható a szolgáltatásás, míg vidéken hatalmas hiány van orvosi müszerekből és végeláthatatlan várólisták vannak. Ezt csak az állam tudja kordában tartani. Ismétlem magam...Ugyanazt akarom kapni egy Oaklandi kisvárosban mint Ridgefieldben. Taylor elnök mindent eltol magától ami valamiféle felelőséggel jár, azt vagy magánemberekre vagy megyékre bízza azzal az érvel hogy megyei egyenjogúság.
 

Paul Potzdam : Utolsóelőtti témánkhoz érkeztünk. George Starson reformpárti kisebbségi vezető közleményében úgy fogalmazott, hogy a kormányzati struktúráról szóló törvény szembemegy egy hatályos alkotmány-kiegészítéssel, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak meg kellene semmisítenie azt. Azonban ez az alkotmány-kiegészítés – mint kiderült – törvénytelenül lett elfogadva a Szenátus által, hiszen nem szerezte meg a szenátorok kétharmadának támogatását. Viszont a Szenátus elnöke a szavazást sikeresnek mondta ki, majd Taylor elnök úr alá is írta. (az elnökhöz fordul)

Mr. Taylor, hogy fordulhatott ez elő? Egyrészt, ha az alkotmány-kiegészítés törvénytelen volt, akkor miért szentesítette azt aláírásával? Ezek után pedig miért nyújtottak be egy olyan javaslatot, amely szembemegy az alkotmány-kiegészítéssel?

George Taylor : A kérdés összetett, és ebben az én felelősségem is hatalmas, ezt el kell ismerni. Starson kisebbségi vezető szavait vitatnám, miszerint a kormányzati struktúráról szóló törvény Alkotmányba ütközik. A XXI. Kiegészítés arról szól, amit a képviselő vitatott, hogy kongresszusi szakbizottságok meghallgathatják a miniszterjelölteket, ez vonatkozik a képviselőházra és a szenátusra is. Ez egy lehetőség, nem kötelező, a kormányzati struktúrát taglaló törvényben viszont az szerepel, hogy a szenátus jogköre a meghallgatás és a szavazás a miniszterekről. Mivel a kiegészítés alkotmányellenes, így a másik törvény nem lesz az, és több konzervatív törvényhozóval beszéltem már, a kiegészítést újra beadják, a miniszteri passzus nélkül. Azért döntöttünk így, mármint a szenátusi meghallgatás kizárólagossá tételéről – meghagyva a kiskaput a kiegészítésben –, hogy dönthessenek a mindenkori törvényhozók hol kívánnak miniszterjelölteket meghallgatni. Én személy szerint azt gondolom, ez a szenátus jogköre, amelyet az Alapítók is potensebbé tettek az alsóháznál, legfelsőbb bírókat választ, nagyköveteket véleményez, szóval vannak olyan jogkörei, amely a képviselőháznak nincs meg. Hibát követtem el, a jövőben erre figyelni fogok.

Paul Potzdam : Szenátor, Ön mit gondol, mi állhat ennek a hatalmas bakinak a hátterében? Azt látjuk, hogy reformpárti politikusok eddig elképzelhetetlen módon vitatkoznak egymással, Ön szerint mi lehet az oka ennek az általános zavarnak? Ki hibázott elsődlegesen ebben a kérdésben?

Cliff Bedroom : Először is Taylor elnököt ez ügyben immár nem szeretném támadni, hisz mondadója végén elismerte, hogy hibázott, innentől kezdve számomra az ügy lezártnak tekintendő. Az, hogy Reform Párti politikusok vitatkoznak, az csak számomra azt a pozitív képet adja, hogy igen, az ellenzékben is vannak becsületes igazságos emberek. Aki elsődlegesen hibázott az ügyben mindenképpen Taylor elnök, már csak azért is mert aki vétójogot élvez az felülbírálhatja, jogorvosolhatja a szenátus döntését, de ő aláírta tehát a törvénytelenséget hatályba helyezte.!

George Taylor : A progresszív vezetésű szenátusnak is komoly felelőssége van az ügyben, ezt tegyük hozzá.

Cliff Bedroom : Igen ezt az állítást elfogadom. Robert Shaw is hibázott, de nincs akkor passzusa mint önnek, továbbá Mr. Shaw felelőségre vonása a pártvezetés által nem marad el!
 

Paul Potzdam : Köszönöm. A legvégére kötetlen témában kapnak szót, fejenként két percben, hogy szóljanak a választóikhoz. Először elnök úr kap szót, majd ha befejezte, akkor szenátor úr következik. Parancsoljon, Mr. Taylor!

George Taylor : Két hét múlva választások lesznek, és ez a három+egy vita nagyszerű alkalmat jelentett Önöknek, hogy eldöntsék, ki alkalmasabb az elnöki posztra, és melyik az a jövőkép, amelynek a következő négy évben meg kell határoznia Cironia életét. Én, ahogy négy évvel ezelőtt tettem, egy kiszámítható, stabil programot vázoltam fel, amely minden cironnak lehetőséget ad, amely fejleszti az iskoláinkat, amely megvéd minket bármelyik ország ellenséges támadásától. Ha támogatnak engem, bizton ígérhetem, hogy négy év múlva elhozom mindnyájunknak a mindennapok biztonságát, amikor nem kell nélkülözni, amikor mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné. Ez az én programom, és ezt az üzenetet mindig támogatni fogom.

Paul Potzdam : Mr. Bedroom?

Cliff Bedroom : Hölgyeim és uraim, kedves nézők és választók. A mai az utolsó vitám volt Taylor elnökkel, azt gondolom ez is egy fejezet végét jelenti. Azt gondolom el kell függetlenedniük attól, hogy ki nyerte az első két vitát és ki fogja nyerni ezt. Lássák meg azt az emberséges hozzáállást amit én, Mr. Glover és pártom képvisel. Ellenfelem ígéretekre és feltevésekre alapozza az önök következő négy évét. A 46"-os ígéreteiből sem valósult meg sok minden és valószínű a következő ciklusban sem fog. Próbálják azt a képet adni miszerint nekik van egy stabil programjuk de sajnos ezt én még nem láttam. Nincs konkrét tervük semmire amit esetleg ígér, több milliós beruházások és infrastrukturális fejlesztések hangzanak el tőle, de ezek az ígéretek négy évvel ezelőtt, ugyanilyen erőteljesen elhangzottak, mi lett belőlük? Semmi! Mi a biztosíték rá, hogy a következő négy évben ezek majd megvalósulnak? Semmi! Azt gondolom pofátlanság az ha valamit ígérek és nyerek nem valósul meg, még részben sem, majd négy évvel később ugyanezeket ígérem...hogy majd most....ez nem egy fogadóiroda, ez egy demokratikus állam, ahol valós problémák vannak valós hiányosságokkal amit orvosolni kell. Én és Mr. Glover ezt orvosolni is fogjuk, csak adjanak esélyt rá! Köszönöm!

Paul Potzdam : Nos, mindkettőjüknek köszönöm a mai estét, szerintem ez a vita is igen tanulságos volt mindenki számára, remélem, hogy a Kedves Nézők közelebb jutottak kedvenc jelöltjükhöz. (mosolyog) Uraim, viszontlátásra, jó éjszakát és sikeres szereplést a választásokon! Én már tudom kire fogok szavazni, remélem a Kedves Nézők többsége is így van ezzel.

(A két elnökjelölt és Paul Potzdam kezet fognak egymással)

Új fejezet kezdődhet a Koreai Háborúban. Az ENSZ csapatok partra szálltak Koreában és azonnal felvették a harcot a megszálló kommunista seregekkel. Reménykedjünk abban, hogy az átkozottakat minél előbb visszaszorítják a szovjet és kínai határhoz.

Eközben Kim Ir Szen észak-koreai diktátor megfenyegette az ENSZ-et azzal, hogy megsemmisítő szőnyegbombázást fog Szöulban intézni! Cironiának az üzente külön, hogy a ciron csapatokat a földbe fogják döngölni, és ha ejtenek ciron hadifoglyokat, azokat a legbrutálisabb, legkegyetlenebb és legfájdalmasabb módon fogják őket kivégezni.

Közben a ciron csapatok kezére jutott Szöul 50%-a! Ez hatalmas nagy előrelépés. Csapataink körülbelül 250 kommunista katonát ejtettek foglyul! Hogy mit tegyenek velük? Csupán a ciron vezérkari főnök parancsát várják!

KÜLÖN MEGKÉRJÜK CIRONIA VEZÉRKARI FŐNÖKÉT, HOGY MINÉL ELŐBB DÖNTSÖN AZ ELFOGOTT ÉSZAK-KOREAI, SZOVJET ÉS KÍNAI HADIFOGLYOK TOVÁBBI SORSÁRÓL!

Az ENSZ bombázói ma hajnalban megsemmisítő légicsapást mértek a Szöult megszálló kommunista csapatokra. A csapásban rengeteg ellenséges katona vesztette életét! Enne hatására a szöuli ciron csapatok ma reggeltől elfoglalták a város 35-40%-át! Ez hatalmas nagy előrelépés a kezdeti patthelyzettől. Bízzunk benne, hogy fel tudják szabadítani a város az elnyomás alól. Ezzel párhuzamban egy apró, ciron csapatok által katonailag biztosított humanitárius folyosó nyílt a város és a külvilág között. Ezen keresztül érkezik az orvosi segítség, a gyógyszerek, az alapvető élelmiszerek és a katonák ellátása.

Eközben hírek érkeztek miszerint Kim Ir Szen észak-koreai diktátor bosszút esküdött elhunyt katonáiért! Elmondása szerint Cironia és az ENSZ még meg fog ezért lakolni.

Úgy látszik a bosszú elkezdődött. Hírek érkeztek miszerint észak-koreai katonák hadifoglyokat és civileket mészároltak le! Az áldozatok száma 30 000 főre rúg!

Az ENSZ forrásai szerint az USS Lincoln holnap fog megérkezni Koreába, és azonnal fel fogják venni a harcot a megszálókkal!

/Szöul a bombázás után/

/A kommunisták által legyilkoltak/

Bill Heslit: Tisztelt Vendégeink! Mindenkinek szép estét kívánok.

Nagyon örülök, hogy ennyien eljöttek, mint láthatják a szakácsok is kitettek magukért. Rossz hír, hogy most a vendégek és Al Moritz, a rendezvény házigazdája szól Önökhöz. Addig még korogni fog a gyomruk. Hölgyeim és Uraim, fogadják nagy szeretettel Mr. Al Moritzot!

 

Al Moritz: Jó estét kívánok tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Elnökjelölt és Elnök úr!

Köszöntök mindenkit a rólam elnevezett vacsorán, ami nagy megtiszteltetés számomra, ugyanakkor nem érzem úgy, hogy megérdemelném. Nekem viszonylag könnyű életem volt. Tudják, néha úgy érzem, hogy a rászorulókról kéne elnevezni ezt az eseményt, nem egy gazdag emberről, aki hamarosan rossz viccekkel fogja fárasztani az egybegyűlteket. (nevet)

 

Először is elnézést szeretnék kérni Mr. Bedroomtól, hogy kutya illatúan jöttem, de egyszerűen indulás előtt nem hagyott békén Cézár, a kutyám... Szóval ez nem valami hallgatólagos tüntetés a Reform Párt mellett. (hangos nevetés)

(Taylor nevet)

 

Minekután ezt tisztáztuk, fel szeretném hívni a figyelmet, hogy ez alapvetően egy jótékonysági est, így szeretném, ha a hangulat megmaradna olyannak és nem változna csatatérré az épület.

 

Tudják, beszéltem a hotel vezetőségével és elgondolkodtak, hogy megemelhetik-e a az ételek árát, hogy több pénz folyjon be adományként. Végül abban maradtunk, hogy a két elnökjelöltét megemelik, de százalékos arányban, mellé pedig egy grafikont tesznek, hogy az elmúlt 10 évben hogyan változott az étel ára. Sosem jönnek rá. (mosolyog, a teremben nevetés)

(az elnök jóízüen nevet)

(Underwood a vízzel teli pohárhoz nyúl és mosolyogva belekortyol)

 

Az mindenki előtt tény, hogy egy nagyon harcias, kemény kampány közeledik most a végéhez, mi pedig egy ilyen szép eseményen tehetünk valamit azokért, akik rászorulnak, de nem tudnak kimenni tüntetni érte. Mondjuk nem is ajánlom, elvégre progresszív kormányzó van, még a végén kijárási tilalom címszó alatt itt ragadnánk. (hangos nevetés)

(Bedroom, Gloverrel beszélget és italt kortyolgatnak)

 

Áh, Mr. Lawrence is itt van... rögtön kiszúrtam. Ő az egyetlen, aki nem nevetett. (mosolyog)

Jövőhéten, azt hiszem, hogy törvényen kívüli leszek Walkerben, tudják, mint az a vicc, amit már apáink is mondtak esti lefárasztóként: Az orvos nem írhat fel receptre szúrásra alkalmas kézifegyvert, tehát a tőr vényen kívüli. (kitörő nevetés, miután majdnem mindenkinek leesett a vicc)

(Underwood kivigyorog Mr. Lawrence-re)

(Glover nagyokat nevet, miközben Al Moritzot nézi)

Látom, hogy néhányan még gondolkodnak, keresik a poént. Legközelebb valami egyszerűbbel jövök. (mosolyog)

Nem, a fegyverekkel vigyázni kell manapság. Részben mert a progresszív vezetés alatt álló megyék és a nyugati konzervatív megyék kisebb-nagyobb korlátozást rendeltek el, részben pedig nem szeretnék arra ébredni, hogy valaki azt kiabálja az ágyamnál, hogy: ,,Tartsd meg a kalasnyikovot, te mocskos állat!" (nevetés)

 

Miután én sem ehetek, amíg a beszédek tartanak... Remélem nem bánják, ha szívességet teszek a gyermekeimnek és hazaviszek egy-két ételt a fogásokból. Úgy tudom, hogy nem számít korrupciónak... Csak lopásnak. (hangos nevetés)

 

Végezetül szeretném megköszönni a feleségemnek, hogy kiszabadított ma a csomóra kötött nyakkendőm csapdájából és nem hagyta, hogy ez az este nélkülem kezdődjön el, vagy velem, de érdekesen kötött nyakkendővel. (nevet) Köszönöm, hogy itt vannak! Köszönöm a figyelmet!

Most pedig megadom a szót Cironia Köztársaság elnökének, George Taylor úrnak. Fogadják szeretettel! (Kezet nyújt Taylornak)

(Taylor mosolyog, motyognak valamit)

(Underwood, a nevetéstől enyhén hátrabiccentett fejjel tapsolja meg Moritzot és a szóhoz jutó Taylor elnököt)

("HAZUDIK! Ja, még el sem kezdődött, elnézést!"- Nevet Ed Glover)

 

George Taylor: Kedves Al Moritz Úr, Érsek Úr, Bedroom Szenátor Úr, Cougnes Alelnök Úr, Glover Kormányzó Úr!

 

Hatalmas megtiszteltetés, hogy ennek a fontos rendezvényen, szeretném megköszönni Al Moritz-nak a meghívást. Az a munka, amit Ön csinál, Al, az egy nagyszerű dolog, és remélem, hogy sokáig folytatja. A helyzetemet megnehezíti, hiszen rendkívül humoros volt, és most hoznom kell a formát.

 

Szeretném megköszönni a progresszív elnökjelölti párosnak, hogy eljöttek, és ennek a rendezvénynek ilyen nagy jelentőséget adott. Ez egy igazi kétpárti siker. Jó, hogy még nincs több befolyásos párt, mert nem férnénk el az asztal mellett.

 

Az elmúlt három évben, amióta vezetem az adminisztrációt, prioritásnak éreztem az oktatást, és nagyon fontos az est üzenete: támogassuk a szegény gyerekeket, segítsük őket tanulmányaikban, ösztöndíjakhoz segítsük őket. Szerintem Bedroom szenátorral együtt visszaülhetünk matematikaórára, ha már ennyi pénzt költök erre. De nem szégyellem, bölcsész vagyok, nem fizikus. De azért Cliffnek sokkal több tudást kell felszednie, nekem elég egy kis korrepetálás a százalékszámítás rejtelmeiből. Minket aztán oktathatna Ed Glover, természetesen csak főállásban. Sokakat megörvendeztetne ezzel Oaklandban.

(Rafter meg hozná a vodkát, szól ki Underwood)

(Glover a könnyeit törölgetve kacag)

 

Komolyra fordítva a szót nagyon fontos, hogy fejlesszük az oktatást, ezért is gondolom, hogy a ciron oktatás fejlesztése és irányítása Ridgefield feladata, nem lehet a megyékre bízni. Ezért is küldtem mindkét fiam állami iskolába. Meg persze azért, mert a magas adókulcsok, ami a fizetésemet terhelik, nem tudom megfizetni a drága külföldi intézményeket. Ők így is szeretnek, de a cironok is. Az elmúlt napokban Uniont jártam Hilary Renfielddel, itt is van az, akinek a mandátumáért száll harcba. Üdvözletemet küldöm Jeremiah Kolby szenátornak és Peter Nounnak is.

 

Nem csodás, amikor két reformpárti szenátora van egy megyének? Kár lenne ezt a ragyogást elhomályosítani. Na, amikor jártuk a megyét és egyik nagygyűlést a másik követte, a közönség sorából egyre többen emelték a magasba a „George Taylor, the Cironian Dad” táblákat, aminek én nagyon megörültem, hiszen nem sikerült Cliff Bedroom Godfather-kampánya, a választók nem hiszik el, hogy maffiafőnök lennék, és pár héttel a választók előtt ennél jobb jelet nem is adhatnának. A másik persze az, hogy amíg én lehetek dad, Cliff jóhiszeműen is csak grandpa. Tőlem ezt a jóindulatot megkapja, habár a kérdésben még egyezkednie kell az Adammal is.

 

Persze a dad jelző azt is jelenti, hogy nagyon sokan laknának a szomszédomban, sokak elfogadnának a szomszédjuknak. Kivéve William Franklin belforti szenátor. De Frank Underwood kifejezetten örülne. Megemlítem, ha már ő is itt van. Underwood szenátorral nagyon szívélyes a kapcsolatom, vannak lányai, és összebeszéltünk, hogy a két családod össze kellene boronálni, bár a fiam szerint ez túl hamar van még. Én bíztatom, hiszen amennyit Frank jár a szenátusi ülésekre és amilyen csendes, nem hiszem, hogy sok baja lenne a sokszor ellenséges apósokkal, akiknek lányuk van.

 

Tisztelt Vendégek, Sajtóképviselők! Bármilyen nehéz is a helyzet, bármilyen szívszorító pillanatokat is kell megélnünk, egy dolgot nem hagyhatunk el: a humorunkat és ezzel együtt a reményt, hogy minden jó irányba fog változni. Istenfélő baptistaként hiszek benne, hogy ha hittel és reménnyel fordulunk az Úr és Jézus felé, életünk jobbá válhat. Pár évvel ezelőtt, még amikor önkéntesként csatlakoztam a sereghez a nácik elleni háborúhoz, bíztam benne, hogy megdöntjük a gyűlölt hitlerista birodalmat. Amikor 1946-ban elnökjelöltként indultam el, erősen hittem benne, hogy minimum négy, lehetőleg nyolc év alatt képes leszek megváltoztatni az országot, és úgy érzem, valami megindult, ha nem is haladunk úgy, ahogy szeretném. Mielőtt Al Moritz elkezdte karitatív tevékenységét igen sok szegény és elesett gyermek imádkozhatott egy védőangyalért, és Al személyében meg is kapták. De mindenkit el kell, hogy szomorítsak: nem jelölöm magam helyett elnöknek.

 

(,,Kár, pedig jobb vagyok matekból!" - kiabálja Moritz)

 

Büszke vagyok rá, hogy az elmúlt években a törvényhozás az adminisztrációm kapcsolata kiváló volt, nagyon sok fontos barátot szereztem a kongresszusból. Johnatan Rowle házelnök például heti rendszerességgel kávézik nálam a President Palace épületében, és közösen cserélünk eszmét bizonyos kérdésekről. Szóval, ha a progresszív páros állami pénzek elherdálásával akar vádolni a hátralévő napokban, felhívom a figyelmüket a kávészámlára, és hajtsák be a házelnökükön. Viszont ezek a beszélgetések bebizonyították, hogy a pártpolitikai ellentéteink ellenére van valami hasonló bennünk: Cironia szeretete. Cliff Bedroommal is összeköt valami, de az kevésbé elvont, inkább a fiatalkori hajkoronánk megritkulása.

 

Köszönöm a lehetőséget, Isten áldja Cironiát, Isten áldja mindannyiunkat!

 

(Underwood széles mosollyal az arcán tapsolja meg Taylor elnököt)

(Bedroom tapsol)

(Glover röviden tapsol, majd odasúg valamit Underwoodnak)

 

Al Moritz: Köszönöm, Elnök úr! Igazából örülök, hogy nem nekem kell ennyit kampányolnom, meg vitatkoznom. Még a végén nekem is kihullana a hajam. (mosolyog)

 

(Underwood vigyorogva bólint nagyokat Glovernek majd ő is visszasú valamit)

(Az enyém egész jól átvészelte anno-szól közbe Underwood)

 

Most pedig átadom a szót a Progresszív Párt elnökjelöltjének, Cliff Bedroom szenátornak. Köszöntsék szeretettel! (Kezet nyújt az érkező Bedroomnak)

 

(Bedroom kezet fog Moritzal)

 

CliffBedroom: Üdvözletem hölgyeim és uraim! Üdvözletem Al Moritz úrnak, a mai est szervezőjének akinek külön köszönet a meghívásért! A ma este egy jótékonységi est amiért mindannyiónk nebében hálámat és tiszteletemet szeretném kifejezni. Köszönjük Mr. Moritz!

 

Moritz úr, mint tudjuk a katolikusok, mint jómagam, támogatója ezért hatalmas tiszteletnek örvend nálam és katolikus barátaim előtt. Szeretném ismételten a hálámat kifejezni neki és hatalmas tapsot kérek a tiszteletére. (hatalmas taps, Al Moritz feláll és mosolyogva meghajol) Üdvözlöm körünkben politikai ellenfelem Mr. George Taylort is, ő is tapsot érdemel. (hatalmas taps, George Taylor feláll és mosolyogva meghajol) Picit komolyabbra vettem a mai beszédem stílusát a mostani meghatódottságom után. (mosolyog)

 

Taylor elnökkel a magánéletben nem ápolok rossz viszonyt, rengeteg alkalommal beszélünk személyesen és telefonon is a mindennapok dolgairól. Természetesen a politikai hozzáállásával nem tudok egyet érteni, sőt megkockáztatom azt mondani, hogy legbelül ő maga is tudja, hogy sokszor lépései hibásak de az önös érdekei ezt legyőzik. Nem szeretném sorra venni azokat az intézkedéseit amik ellenemre vannak, de ha csak a több milliós ígéreteire gondolunk amiből semmi nem teljesült az már több mint elég. Egy ország írányítása hatalmas feladat ezt jól tudom, és akarva akaratlan, rossz döntéseket hozunk. Ez evidens, gyarló emberek vagyunk és hibázunk. Nem is ez a legfőbb gond, hanem az amikor hibáinkat nem látjuk be és nem vagyunk hajlandóak azt és annak hatásait mérlegelni. George Taylor ilyen, sajnos. Nem képes belátni hibáit és pártja ballépéseit.

 

Nem hajlandó azt korrigálni-kijavítani. Ez önfejűségre utal. Csak az önös érdekeket veszi figyelembe, azt probálja meg kivetíteni a társadalom felé, hogy ő és pártja hibátlan. Pedig hibátlan ember nincs. Nekem is voltak vannak hibáim, rossz döntéseim, de vele ellentétben én azt mindíg mérgelem akár utólag is. Hiba volt tőlem, hogy a szegregációt annak idején teljes mértékben elítéltem, sőt most is elítélem de annyi különbséggel, hogy most már az ellentábor érveit tiszteletben tartva, nem akarom megváltoztatni egy társadalmi réteg akaratát. (hatalmas taps) És én ezt a változást beismerem, de nem ismerem be hibaként, inkább egy bizonyos felvilágosodásként. Taylor elnök nagyon sokszor támad engem azzal, hogy akár hetente változik a véleményem. Nem igaz! Ez az egyetlen nézetváltásom volt az elmúlt négy év alatt. Amit nem bánok, hisz megismertem a déli emberek életszemléletét, megismertem Ed Glovert aki egy csodás ember. Úgy gondolom, ahogy a világ fejlődik a szegregációs probléma önmagát fogja megoldani. Fekete-fehér barátságok szövődnek, családok alakulnak ki ahol egy szinesbőrű ember beleszeret egy fehér emberbe, ugyanez fordítva is igaz. Kollégák és egymásrautaltság fog létrejönni, például egy színesbőrű orvos és fehér betege között. Csak idő kérdése és a színesbőrü társadalom teljesen beleintegrálódik a többségi társadalomba.

 

George Taylornak felkell nőnie ehez a feladathoz. Nincs készen a változásokra, a modernizációra, arra a szemléletváltásra amelyre Cironia népe vágyik. Ő még gyerekfejjel szenvedte át az első világháborút, viszont én már kamasz felnőttként. Ahol megtanultam azt, hogy azt emberi kapzsiság az önigazolások harcra háborúba taszítja a világ nemzeteit. A Progresszív Párt ezt kínálja önöknek. Tapasztalatot és haladást a korral. Változásokat, mely jó irányba mozdítja majd el Cironiát. Gondviselést! Gondviselést, az elesettek a szegények, a nyugdíjasok és mindenki számára akinek nem úgy alakult az élete ahogy azt eltervezte. Modernizációt és globalizációt amit az ötvenes évekbe átlépve szinte az egész világon építenek. Kényelmet az embereknek, lakhatás, utazás, tanulás, gyógyulás és a mindennapi élet területein. Nem járhatunk szemellenzővel, nem képviselhetjük a harmincas évek politikáját ami a kilenszázas évek elején is háborúba taszította a világot és a harmincas évek végén is.

 

Tanulnunk kell a hibáinkból, be kell látnunk kell azt, hogy amit eddig képviseltünk az már két nagy háborút idézett elő, és a világ polgárai már nem bírnának ki egy harmadikat. Változás kell, meg kell szüntetni azt a politikát mely kapzsi, korrupt, önös célok vezérlik. Al Moritz úr egy felvilágosodott értelmiségi, akiről példát vehet Cironia, hisz vagyonosodása nyilt titok, mégsem öntelt és fukar. Rengeteget adományoz támogatja az egyházakat és az elesetteket, megértette, hogy adni jó! Ezt kellene megértenie George Taylornak és a Reform Pártnak is. Adni Jó. A Ciron embereknek szüksége van a becsületes vezetőkre, ki kell építeni egy szociális hálót a gazdaság fellendítése melett. Ők ennek a jelét sem mutatták az elmúlt négy évben. Tehát távozniuk kell a politika színpadáról legalábbis egy időre. Engedjék meg nekünk, hogy mi is bizonyíthassunk.

 

(Adam Cougnes közben inkább várat épít az evőeszközökből)

 

Köszönöm szépen!

(George Taylor Frank Underwoodra és Ed Gloverre kacsint)

(Underwood megtapsolja Bedroomot, közben enyhe mosolyt enged meg Taylor felé a kacsintásra válaszul)

(Glover tapsol, majd vakargatni kezdi szemöldökét)

(Cougnes hangosan: ,,Nem megyünk enni?")

 

Al Moritz: Tisztelt Egybegyűltek! Köszönöm, hogy eljöttek! Köszönöm, hogy támogatják a munkánkat és köszönöm mindenkinek, aki segített. Köszönöm a ruhatárosnak, köszönöm a feleségemnek, az édesanyámnak, mindenkinek, aki segített, hogy segíthessünk! Isten áldja a Föld népeit! Isten áldja Cironiát!

(Underwood feláll és hangosan elkezdi: "Így van! Isten Áldja Cironiát!")

 

Természetesen a felszólalóknak is köszönöm, meg azoknak a felszólalóknak is, akik önkényesen döntöttek saját felszólalásukról! (Nevet) Viszontlátásra az étkek körül!

Üdvözlöm kedves olvasóinkat! Elnézésüket kérem, hogy nem hallottak rólam, illetve híreket nem hallottak. Nyugodtan közlöm, hogy nem haltam meg! Nem estem hadifogságba! Indokként mondom, hogy azért nem tudtam cikket küldeni, mert nem sokkal a rohamunk előtt egy akna csapódott be az állásunkba. Sajnálattal közlöm, hogy 4 társam meghalt, és 3, köztük én is súlyosan megsebesültünk. Részvétemet fejezem ki a családtagoknak! És meghalt bajtársaim nyugodjanak békében!

Rohamunkat nem tudtuk a múltkor véghez vinni a támadás miatt, sőt inkább minket rohamoztak meg a kommunista sereg katonái. Állásunkat elfoglalták, akik ott voltak ciron katonák, és még éltek az aknatámadás után, azokat mind megölték. Engem és maradék 2 bajtársamat meg tudtak menteni a Nemzetközi Vörös Kereszt helyszíni orvosai. Akik sebesültek ott maradtak még, azokat a kommunista katonák megölték.

Jelenleg is a csatatéren felállított kórházban vagyok két társammal. Sebesüléseink súlyosak. Egyik társamnak a lábát kéne leamputálni, hogy túlélje. Az a veszély, hogy a kommunista katonák betörnek a kórházba és megölnek mindenkit, mindennapos. Ezért egy pisztollyal a párnám alatt, és egy Thompsonnal a jobb kezemben próbálok pihenni. A sebesüléseim nekem is súlyosak. Még nem sikerült a repeszeket kiszedni a testemből.

SZEMÉLYESEN, EZEN A CIKKEN KERESZTÜL KÉREM A NATO ÉS AZ ENSZ PARANCSNOKSÁGÁT, HOGY KEZDJÉK EL SZÖUL LÉGI BLOKÁDJÁT ÉS BOMBÁZÁSÁT!

Belfort megyébe érkezett Cironia volt britanniai nagykövete, aki azelőtt 3 éven át volt a külügyminiszter főtanácsadója. A 48 esztendős szakember egyetemi tanárként, közgazdászként és a nemzetközi kapcsolatok doktoraként nem ért egyet a külügy jelenlegi tétlenségével és a Clement Attlee-vel való szópárbajjal.

A Belfort Megyei Egyetemen korábban 2 évet tanársegédként, 11 évet pedig egyetemi oktatóként eltöltő Mike Shelly Kurt Miller külügyminiszter főtanácsadójaként is azért került kiszorításra a tanácsadói pozícióból, mert hevesen ellenezte a diplomáciai konfliktust a britekkel, valamint nem viselte jól a tétlen minisztérium légkörét. Ezután úgy döntött, hogy nagykövetként próbál segíteni hazánk helyzetén, de mikor úgy látta, hogy minden lehetséges erő szembemegy ezzel a törekvésével, úgy döntött, hogy lemond és tesz egy próbát: Jelentkezik az elnöknél, hogy alkalmazza külügyminiszterként. 

Korábban Chris Howard szenátorjelölt is beszélt arról, hogy tapasztalatot kell vinni a diplomáciába, valamint Adam Cougnes alelnök állítólag egy személyes találkozó után azt mondta Shelly-nek, hogy ha képes rendbehozni a britekkel való viszonyát Cironiának, akkor támogatja őt, hiszen láthatóan ért a szakmájához és kemény kijelentéseit is hajlandó visszavonni a diplomácia fellendüléséért. 

„A Cironi Veteránok Országos Szövetsége a tagok szavazata alapján egyik jelöltet sem támogatja” – jelentette Ki Charles Timons, a szervezet szóvivője. Mint elmondta, a két elnökjelölt beszéde után minden tagnak lehetősége volt levélben illetve személyesen szavazni, hogy kit támogatnak. Az eredmények alapján George Taylor jelenlegi elnök tetszési indexe a veteránok között 83, Cliff Bedroom progresszív elnökjelölté pedig 77 százalékos volt. Timons hozzátette, hogy a CVOSZ vezetői ezért döntöttek úgy, hogy idén egyik elnökjelölt mögé sem csatlakoznak.

„Mindkét párt jelöltje nagyon hiteles és számunkra fontos programot mutattak be, és arra kérjük a ciron veteránokat, hogy a szívük szerint döntsenek.” Mások szerint egyébként a veteránok George Taylor külpolitikája és a hadikiadásokra fordított jelenős összegek, illetve a haditengerészeti bázis miatt támogatják, Cliff Bedroomot a szociális programja miatt.

"Teljes mértékben egyetértek Mr. Starsonnal! A mindenkori kormányzati struktúráról szóló törvény teljes mértékben szembemegy az alkotmánykiegészítéssel. A Képviselőházat nem szabad kikerülni! Ugyanis joguk van ahhoz, hogy a miniszterjelölteket jóváhagyják! Én is képviselő vagyok és Mr. Starson is képviselő. Ezért, Mr. Starson mellé állok, és támogatom, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz forduljon!" -nyilatkozta lapunknak Alexander Smith.

George Starson, a Reform Párt Osborne megyei kisebbségi vezetője, korábbi többségi vezető szerint hibát követtek el azok, akik megszavazták a kormányzati struktúráról szóló törvényjavaslatot, ugyanis az szembemegy egy alkotmánykiegészítéssel. 

Mint mondta: ,,A XXI. alkotmánykiegészítés a Ciron Kormányzat hatás- és jogkörének módosításáról szóló kiegészítést már 1950 februárjában elfogadtuk, ennek értelmében a miniszterjelölteket a Képviselőház és a Szenátus szakbizottságai meghallgathatják, az erre vonatkozó időt a két ház többségi vezetése jelöli ki. Ezzel azonban ellentétes a 7 hónappal későbbi, A mindenkori kormányzati struktúráról című törvény, amelyet mind a kettő ház elfogadott. Ez azt mondja ki csupán, hogy a miniszterjelölteknek a Szenátus jóváhagyására van szüksége. Hatalmas hiba, hogy ezt senki sem vette korábban észre és hogy megfosztottuk a Képviselőházat egy fontos jogától."

Az érvelésben nem volt hiba, valóban igaza van a Reform Párt Képviselőházi vezetőjének, aki azt is megígérte, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz fog fordulni, hogy eme általa is elkövetett hibát kijavítsa és az Alkotmány méltósága ne sérüljön tovább. 

Jó estét kívánok, ez a STINS’31 esti kiadása. Martin Seller vagyok.

- Rádiónk információi szerint holnap le fog mondani Harold Wynn munkaügyi miniszter. Wynn miniszter döntéséről már értesítette George Taylor elnököt. A politikus azután döntött így, hogy a felesége ellen az oaklandi és az edmundi bíróság folytatja az eljárást okirathamisítás, adócsalás, adóelkerülés és a hivatali eljárásrend megszegése ellen, de a korrupció gyanújában ejtették a vádat. Ugyanakkor Wynn miniszter, akinek a helye a második Taylor-adminisztrációban is biztos volt, miután négy év alatt 11-ről 4 százalékra esett a munkanélküliség, azért távozik, hogy ne zavarja a Taylor-kampányt. Informátoraink szerint a döntést nem az elnök kezdeményezte, de tudomásul vette.

- George Taylor nyerte a második elnökjelölti vitát, ez derül ki az MSC gyorselemzéséből, részletes elemzés a következő napokban kerül nyilvánosságra. Taylor elnököt a válaszadók 55 százaléka látta győztesnek, Cliff Bedroom madisoni szenátort, aki idén a Progresszív Párt elnökjelöltje, a 35 százalék. Jó jel a progresszívaknak a harmadik vita előtt, hogy sokat javult a megítélése az első vitához képest, ahol 31 százalékponttal kapott ki a regnáló elnöktől. Kérdés, hogy az utolsó vitán képes lesz-e Taylor felé kerekedni.

- Három nap múlva véget ér a választói regisztráció a novemberi választásokra. Aki vasárnapig nem regisztrál, nem vehet részt a választásokon. A ciron törvények értelmében három módon regisztrálhatnak a cironok: progresszív, reformpárti vagy független. Az eddigi ismereteink szerint, amelyet az egyes megyei hivatalok tettek közzé, a Reform Párt több megyében jelentős előnyre tett szert. Elemzők szerint ez komolyan rontja a progresszívak esélyeit, hogy elnöki és törvényhozási szinten megnyerjék a választást. Felhívták a figyelmet, hogy ennek elkerülésére be kell vetniük magukat a csatatérmegyékbe, hogy minél többen regisztráljanak, illetve a hátralévő időben nagyon koherens és aktív kampányt szervezni.

- Újabb újságok álltak be egy-egy jelölt mellé. Belfort öt liberális lapja úgy döntött, hogy Arnold Barreth mellé állnak. A napilapok kiemelik, hogy azért támogatják inkább a Reform Párt jelöltjét az újrázni kívánó William Franklin helyett, „mert bizonyította rátermettségét, kompromisszumkészségét, és a négy év kongresszusi munkával tapasztalatot is szerzett.” Más szerkesztőségi cikkek a haditengerészeti bázis telepítése miatt álltak a konzervatív jelölt mellé. Clark három független lapja Paul Kellermann reformpárti jelöltet támogatja. Kiemelik, hogy a konzervatív jelölt „új színt vitt megyénk életében az aktív, emberközeli kampányával, amely érdemel egy esélyt.” Graham liberális és független lapjai szintén a konzervatív jelöltet, Lincoln Burrows-t támogatják. A megyei lapok szerint „a jelölt programja rendkívül agilis, Mr. Burrows mérsékelt politikus, aki képes a liberálisokkal is jó kapcsolatokat kiépíteni.”

Köszönöm, hogy meghallgattak, találkozunk holnap! Viszonthallásra!