Média cikkek

Andrew Trump szenátor és René West kormányzó négy évvel korábban egymás legnagyobb ellenségei voltak, ma már egymás szövetségesei a pártvezetés kritizálásában, ami sokaknak nem tetszik. René West arról beszélt, hogy a Reform Párt vezetése hibázott, hogy nem támogatta a déli reformereket. René West szerint „Hibázott és nem csak a képviselőjelöltek kiállításakor, vagy ki nem állításakor. Hibáztak a vezetők, és erre félek, az 58-as elnöki küzdelmek is rá fognak menni.” De továbbment: „A Reform Párt vezetése elhatárolódik a déli jelöltektől sok esetben, cserben hagyják a párt déli konzervatív szárnyát, méghozzá önös érdekekből. Egy déli progresszív jelöltet nem lehet legyőzni a déli megyék minimális támogatása nélkül. Ha úgy futunk bele az ’58-as választásokba, hogy Glover elnök 4-5-6 déli megyét is fixen magáénak tudhat, akkor nem lesz olyan jobb oldali jelölt, aki felvehetné a versenyt vele.”

Újságírói kérdésre többen cáfolják az állítását. George Lee, az egyik legismertebb liberális konzervatív grahami szenátor szerint „West kormányzó túlzó állításokat fogalmazott meg. Az Elektori Kollégium számaival matekozva, ha kivonunk minden déli megyét, akkor is nyerhet egy Reform Párt által támogatott, elfogadható, mainstream jelölt.” Lee úgy véli, hogy a Reform Párt több csatatérmegyét veszélyeztet, ha magáévá teszi a szegregáció támogatását. „A reformpártiak mindig is kritizálták egymást, és sose törtek lándzsát egy program mellett. Ha ezt megtesszük, nemcsak a vita inspirációját, hanem mérsékelt szavazóink és a kisebbségek támogatását is elvesztjük. Gondoljunk bele, hogy Taylor elnök kétszer is elnyerte a kisebbségek támogatását, Andrew Trump nem. Láthatjuk, ki volt a sikeres.”

Ed Mullins, aki George Taylor kétszeres kampányfőnöke volt, elmondta, hogy Taylor és sok reformer jelölt sikere abban rejlett, hogy képes volt megszólítani a progresszívak mérsékeltjeit. „1946-ban Taylor elnök nyerte Silvery Cityt, Columbiát, Winterst és Markshillt, miközben egy nagyon erős és hiteles ellenfele volt Underwood személyében. 1950-ben minden nagyvárost megnyert Miami kivételével, azt is csak 3 ponttal vesztette el. Trump pedig csak a piros megyék nagyvárosaiban nyert, a csatatérmegyék nagyvárosait – ahol a progresszív szavazók tömegei élnek – teljes mértékben elvesztette. Tudsz nyerni a Biztos Dél nélkül, de ezeket a szavazókat kell tudnod elérni, és erre sokan képtelenek.” Mullins emlékeztetett: minden déli megye más és más, „Ernest Holder úgy tudott nyerni Oaklandben, hogy a szegregáció ellenzőjeként mutatkozott, miközben Greene megyében csak egy Jim Holsakamp tud győzni. Nem tudsz olyan stratégiát reprodukálni, amivel mindkét megyét hathatósan magad mellé tudod állítani.”

Mivel mindkét cooki politikus gondolkodik, hogy elinduljon az elnökjelölő előválasztáson jövőre, több aspiráns is élesen kritizálta a megszólalásukat. Michael Jezza megkeresésünkre mindkét cookit kritizálta. Szerinte „Andrew Trump legutóbb bebizonyította, hogy alkalmatlan az elnökségért folytatott harcra, nem kellene erőltetni,” majd hozzátette: „A Szenátus Kormányzati Ügyek Bizottságának elnökeként ő is nyomozhatott volna, de nem tette meg, ahogy nem tiltakozott, hogy szociális kiadások növeléséért kap több pénzt kormányzati keretből Cook.” René Westet is kritizálta, „ne az emelje fel a szavát a Reform Párt rossz stratégiai döntései, szellemi öröksége és ideológiája ellen, aki feláldozza a fiskális szigort Glover elnök íróasztalán. Talán azért kaptak egyes jelöltek kevesebb szavazatot, mert egy-két kormányzója a Pártnak pénzt kért és kapott az elnöktől, akit utána csak nagyon dicsérni lehet csak.”

A többi esélyes kicsit finomabban fogalmazott. Martin Ricketts szenátor szerint, aki a Szenátus pro tempore elnöke lett, nem látja „azoknak a szükséges és fontos részleteknek a meglétét”, amely ahhoz lenne szükséges, hogy a Reform Párt elnyerje a Biztos Dél kegyeit. „Az ott élők támogatják a társadalombiztosítás kiszélesítését, a nagyobb adókat, a nagyobb állami koncentrációt, főként a gazdasági szektorban. Számomra ezek dermesztő dolgok, és nem is támogatom” – mondta el egy lakossági fórumán Edmund törvényhozója. Szerinte a Biztos Dél helyett több figyelmet kell fordítani a Rozsdaövezetre. „Ed Glover magabiztosan nyert Graham, Garfield, Clark és Perry megyékben, de a félidős választások azt mutatták, igenis van keresnivalónk ezekben a megyékben. Szerintem ezek megszerzésére több energiát kellene fordítanunk.” Andrew Trumpról azt mondta, hogy jogosak a kritikák, amelyeket ő is megoszt, de „szigorúan csak zárt körben, hiszen nem újságokon keresztül kell üzengetni, fenyegetni.” Aláhúzta:

Nick Devon korábbi belforti kormányzó szerint „a ciron konzervatív gondolkodás mentén” kell megnyerni a következő választásokat, nagyobb szervezettséggel, jobb hálózattal, és nem utolsó sorban jó jelöltekkel ismét reformpárti lesz a Képviselőház is. Szerinte a jelölteknek „inkább a programjukról kellene beszélni, mint a pártvezetésről.”

Arnold Barreth belforti szenátor szerint pedig „Hoyt többségi vezetőt megilleti a legnagyobb tisztelet és hála, amiért a tizenöt szenátusi helyből tizenkettőt védve csak három került progresszív kézre, ez jelentős teljesítmény.”

John Richard készített interjút a reformer szenátorral,ami az egyetlen hivatalos forrás a kb. 1 hónapja történt Lynwoodi gyűlésnek.

J.R:Üdvözlöm szenátor úr!

A.T.:Üdvözlöm Mr.Richard!

J.R.:Még mielőtt rátérnénk a Lynwoodi eseményekre,muszáj megkérdeznem,hogy mit gondol a mid-term election eredményeiről?

A.T.: Úgy vélem itt az idő,hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. A Reform Párt története során először párt szinten is vereséget szenvedett,mégis csak egy vezetőnek volt gerince felelőséget válalni a történteket. Véleményem szerint a vezetőségnek teljes vagy majdnem teljes megújulásra van szüksége. Egyszerűen egy ilyen történelme vereséget nem lehet félválról venni. Sok helyen azért vesztettünk,mert nem indítottunk jelöltet,máshol meg azért,mert a párt egyszerűen megfúrta azoknak a kampányát akik nem az mainstream részbe tartoznak. Ilyen téren maximálisan igaza van René Westnek aki azt mondta,hogy:" A Reform Párt vezetése elhatárolódik a déli jelöltektől sok esetben, cserben hagyják a párt déli konzervatív szárnyát, méghozzá önös érdekekből." Én ezt annyival egészíteném ki,hogy nem csak a párt déli konzervatívait,de amblokk a párt jobboldali tömörülését az ún"szociális-konzervatívokat" nem hagyják érvényesülni,érthetetlen okokból. Pedig mi képviseljük azokat az alapokat,amikre 1946-ban felhúztuk a pártot,nem Quentin Archer vagy Geore Lee. 

J.R.: Szóval Ön szerint a párt eltávolodott a régi értékeitől?

A.T.: Ezt így teljes egészében nem jelenteném ki,csak annyit mondanék,hogy Wright alelnök távozása után a párt elkezdett balra tolódni,és egyes emberek a vezetésből felültek erre a vonatra. Azért,mert George Taylornak az apró balra tolódás manővere bagyon bejött 1950-ben,nem azt jelenti,hogy 1956-ra már nem kell megfeleni a konzervatív szavazóknak,mert ők úgyis ránk szavazznak. Ahogyan láttuk ez nem így van. Az elmúlt 4 év eseményeinek hála,egyes helyeken már jobban elhitték a választók a progresszív jelöltnek,hogy ő a konzervatív,és a reformer a liberális. Egyszerűen erre nincsenek szavak. Nem is csodálom,hogy Mr.Wright visszavonult. Szerintem ebbe a jelenlegi Reform Pártba be se lépne.

J.R.: És van magának vagy a többi markásan konzervatív politikusnak elképzelése arra,hogy min kéne változtatni 1958-ra vagy 1960-ra?

A.T.: A vezetőség cseréje az egyetlen megoldás. Olyan vezetőket kell választanunk,akikről az emberek elhiszik,hogy valódi konzervatívok,nem pedig hitelt vesztett a politikai palettán össze-vissza balettozó,megalkuvó emberek. Ed Glover eddigi elnöksége katasztrofális. A Legfelső Bíróság továbbra is működés képtelen,ez pedig komolyan fenyegeti a 3.hatalmi ág,az igazságszolgáltatás avagy a bírói hatalom rendeltetésszerű működését. De látta,hogy rajtam kívül ezt bárki más szóvá tegye? Nem. Tudja mi van? Hatalmas lapítás. Mivel ez egy hatalmas támadási lehetőség lenni,de ezt a támadást nem tudják megindítani azok a szenátoraink,akik az elmúlt években asszisztáltak ehhez a lapításhoz,hiszen ez a hullám őket is elsodorná,de legalább összevizezné őket. Jómagam akárhányszor felhozzom ezt,a párt vezetőség annyit mond,hogy jelenleg is folynak a tárgyalások az új főbíró jelölt személyéről. Félnek attól,hogy vizesek lesznek.  És bizony ennek a hecce-huccának mi lettünk a vesztesei. Tavaly még 30 szenátorunk düböröghetett volna a President Palace ajtaján,most csak 27. Egyszerűen Ed Glover hülyére vette a vele tárgyaló reformereket. A többi alku,amit kicsikartunk szintén pocsék volt. Nekünk volt masszív többségünk a Kongresszusban,mégis alig vittünk át érdemi kezdeményezéseket. A Progresszívek 6 évvel ezelőtt felismerték,hogy Cliff Bedroommal és bandájával soha a büdös életben nem fognak itt kormányra kerülni,szóval Bedroom helyett eladhatóbb arcokat húztak elő a zsákból,és láss csodát bevált nekik. Ettől függetlenül Bedroom továbbra is a háttérből irányítja a pártot,de ezt már nagyon elrejtik,annyirra,hogy az átlag szavazónak ez már fel se tűnnik,csupán azoknak akik velük vannak összezárva a Kongresszus falain belül.  Nekünk is ezt a példát kéne követni,azzal különbséggel,hogy nekünk nem kell olyan ember,aki a háttérből irányít.

J.R.: Látt bíztató jeleket a jövőre nézve?

A.T.: Bob Sinder házelnökké való jelölése,és a képviselőink azon kijelentése,hogy: "a Képviselőház reformpárti frakciója: sokkal konfrontatívabb lesz, mint eddig." Ezek mind-mind nagyon szép elképzelések,de mondani nem elég,bízonyítsák is. Bob Sinder jelölése egyébként egy közös döntés volt,Mr.Sinder egy nagyon tapasztalt és remek ember,egyébként számos valódi konzervatív jelölttel is beszélgetet,akik elfogadhatónak találták a személyét. Egyébként a petersoni képviselőink már nagyban dolgoznak,és komoly eredményeket értek el Marcus Kane kormányzónál. Visszont nem elég cak a képviselőink hozzáálását megváltoztatni. Ha az almán rothadás van,azt teljesen ki kell vágni. Lehet,hogy ez a hasonlat kissé durva,de,mint mondtamn,ha valamikor most nincs helye az udvariaskodásnak és a PC világának. Csak úgy lendülhetünk túl ezen a helyzeten,ha mindenki szemébe mondjuk a teljes igazságot. Szóval visszatérve. A szenátusi brigádunknak is meg kell változna,ehhez pedig nem jók azok az alakok,akik eddig Stuart Hoyttal kötötték a különböző megalkuvásokat. Minden csókost le kell váltani,éppen ezért jelöltettem magamat a Szenátusi Kampoánybizottságunk vezetőjének.  Ha pártnak van essze és tényleg meg akar változni,akor visszaadják régi pozíciómat. Illetve Stuart Hoyt tartozik egy komoly magyarázattal a napokban elkövetett Szenátusi pingvin tánca után.  Stuart maga se tudja,hogy mit akar,mégis neki kéne vezetnie rengeteg szenátort. Mondjuk mostmár csak 27-t,de ha így folytatja be esünk 20 alá,akkor talán megbírkozik a feladattal.

J.R.: Mit gondol az elnökjelöltség kérdésében,mennyirre komoly szembe állások lesznek?

A.T.: Szerintem annyirra komolyak,mint 1946-ban,vagy még komolyabbak. Akik a vezetőségbe vannak,valószínűleg megpróbálják menteni magukat,és vagy személyesen indulnak el,vagy egy lekötelezettüket indítják. Visszont azt most közlöm,hogy a szociális-konzervatív ideológia követői nem fogják a nevüket adni egy számukra válalhatatlan és egyébként totálisan esélytelen jelölt mellé. 1946-ban kialakult erő-egyensúly a Taylor-Wright páros. Ezt az egyensúlyt kéne most megtalálunk. Emellett megjegyzem,hogy jelenleg év vagyok az egyetlen olyan aktív reformer aki nyert megyéket és elektorokat elnökválasztáson,méghozzá nem is keveset,hiszen történelmi szoros összecsapáson vesztettem,köszönhetően azoknak akik meglékelték az elnök választási hajónkat. Itt első sorban azokra gondolok,akik árulóként a Progresszív Párt gyűlésére mentek el. 

J.R.: Tehát komolyan tervezi,hogy elindul a reformer primary-n?

A.T.:Ezt jelenleg nem jelenteném ki. Igaz pár éve se gondoltam volna,hogy egy hajszájnyival maraduk alul egy elnökválasztásom.  Mardjuk annyibban,hogy gondolkodom rajtam. Ha jönn egy számomra is elfogadható jelölt,aki egyébként még esélyes is,vissza lépek a javára,vagy vállalok mellette alelnökjelöltséget,vagy őt jelölöm az alelnökömnek,egyszóval közösséget vállalok vele,azt,hogy milyen formában azt majd a jövő eldönti. Viszont rengeteg ember van,akik mögé biztosan nem állok és állunk be. Egyenlőre ezeket a neveket megtartanánk magunkat,deha elindulnak a primary-n,bizony nem lesz melegfogadtatásban részük.

J.R.:Hogyha az elképzelésük,miszerint a Reform Pártnak vissza kell térni gyökereihez és vissza kell állítani az erő-egyensúlyt,ami a Taylor-Wright időszakban volt jelen,megbiknának,akkor tervezeik,hogy kilépnek a pártból,ne talán új pártot alapítanak?

A.T.: Jelenleg ez az ötlet fel se merült. Mi optimisták vagyunk és bízzunk a többiek józan észében. Emellett,ha valakinek el kéne hagynia a pártot,azok nem mi vagyunk. Tudja én úgy gondolok a pártra,mint egy nagy családra. Vannak olyan rokonok,akiket jobban szeretünk és vannak akiket kevésbbé,de végső soron egy család vagyunk,és megtaláljuk a harmóniát. A célunk az,hogy a Reform Pártot újra egy nagy,erős és harmonikus családdá tegyük,ehhez pedig mindenki kell.

J.R.:Köszönöm szenátor,hogy itt volt,kívánom a legjobbakat magának.

A.T.: Én köszönöm a lehetőseget.

"Úgy látszik,hogy a Reform Pártban jelenleg forran az indulatok a választási kudarc után. Kérdés az,hogy mikor és hogyan oldják meg eme problémáikat,és lesznek megint olyan párt,mit korábban. Izgalmas év elé nézzünk. "(John Richard)

 

 

 

Jó pár név kering, hogy ki indul a jövő évi reformpárti elnökjelölti előválasztáson, és a félidős választások óta csak nő a létszám. A félidős választások ugyanakkor újabb esélyeseket mutatnak, és akár egy sokszereplős elnökjelölő előválasztás is lehet. Most megpróbáljuk összeszedni azokat a reformpárti személyeket, akik esélyesek lehetnek arra, hogy elinduljanak a jövő évi választáson.

1. René West: Cook reformpárti kormányzóját tavaly fölényesen választották újra Cook kormányzójának, minden településen könnyedén nyert, míg Westminstert is csak egy szavazattal vesztette el, ami pedig erős progresszív bástya. A kormányzó már többször elhintette, hogy gondolkodik az induláson, és a félidős választások előtt sem nyilatkozott egyértelműen, hogy elindul-e, vagy marad kormányzó. Legutóbb arról beszélt, hogy a Reform Párt nem nyerhet néhány déli megye támogatása nélkül, és kemény kritikát fogalmazott meg a pártelit felé, amiért nem támogatták a déli jelölteket. Ebből következik, hogy agresszív módon próbálná megszólítani a délieket, ami viszont azzal a veszéllyel járhat, hogy elveszthet bizonyos számú elővárosi mérsékeltet, másrészt a nagyon jó kapcsolata Glover elnökkel jobbról ad támadási lehetőséget.

 

2. Michael Jezza: Belfort 1. kongresszusi körzetének a képviselőjét a legnagyobb különbséggel választották idén egy olyan körzetben, ahol mindkét nagy párt adott jelöltet. Az 1946 óta folyamatosan újraválasztott törvényhozót a párt jobbszárnyához kötődik, de egy town hall fórumán tagadta, hogy szociális konzervatív lenne. Szociális és kulturális témákban konzervatív, ellenez bármiféle fegyverkorlátozást, nem támogatja a szociális kiadások növelését, szerinte minél több jogot kell adni a megyéknek. Gazdaságilag viszont liberális populista: támogatja a vámrendszert a ciron ipar megvédése céljából, szerinte minden cironnak ciron terméket kell vásárolni. Legutóbb beszélt arról, hogy gondolkodik az indulásán, miután könnyedén nyert olyan településeken is, ahol több a progresszív regisztrált szavazó, mint a reformpárti. A kérdés, hogy képes lenne-e a mérsékelt szavazókat megszólítani.

 

3. Nick House: Osborne szenior szenátora, aki a második számú személy a szenátusi többségi vezetésben, már 1954-ben is kacérkodott a gondolattal, hogy elindul az elnökjelöltségért, ehelyett teljes mellszélességgel Andrew Trump mellé állt, és az ő kampányát támogatta. Ugyanakkor a veresége megtépázta a saját hatalmát is, ezért visszavonult, ámde megkapta a befolyásos szenátusi Igazságügyi Bizottság vezetését. Az elmúlt időkben ugyanakkor egyre többen gondolják, hogy a befolyásos nyugati konzervatív el fog indulni a jelöltségért. Amiért támogatta Trumpot, valószínűleg a párt keménymagja támogatni fogja, a kérdés, hogy a korábbi konfliktusai George Taylorral (aki még mindig befolyásos személyiség) mennyire ad támadási felületet az ellenfeleinek.

 

4. Nick Devon: Belfort kétciklusos kormányzója szintén azok között volt négy éve, akik mérlegelték, hogy elindulnak az elnökválasztáson, akkor mégsem érezte, hogy elindul. Most viszont baráti körében arról beszél, hogy gondolkodik az elinduláson, és habár beállt Andrew Trump mögé, amikor szélsőségesen nyilvánult meg, akkor elhatárolódott tőle, és szerinte ez neki ad elég hitelt, hogy a reformpárti bázis elé állhasson, főként, ahogy hangoztatja, Trump nem volt képes megváltoztatni a szavazói bázist. A jelenleg hivatalt be nem töltő politikus szerint ő lehet az, aki leginkább képviselheti a taylorizmust. A kérdés, hogy nem inkumbensként mennyi esélye lesz.

 

5. Martin Ricketts: Az edmundi szenátor 1946 óta tagja a Szenátusnak, legutóbb 40 ponttal győzte le ellenfelét, és a befolyásos Külügyi Bizottságot vezeti. Izolacionista, kulturális témákban konzervatív nézeteket vall, még az új adótörvényt is leszavazta. Mellette ugyanakkor nyitott a kompromisszumra is, lojális, folyamatosan együtt dolgozott Taylorral, amíg elnök volt, és azóta is folyamatosan egyeztet a pártvezetéssel, támogatta Andrew Trumpot is, de a botrányos kijelentések idején ő is elhatárolódott. Népszerű választása lehet a párt bázisának, képes megnyerni a vidéket, és ezt erősíti csak, hogy pletykák szerint Glover elnök kifejezetten nem kedveli. Ugyanakkor vagy egy nagy nehézség: Edmundban nem engedik a szabályozások, hogy egyszerre induljon szenátornak és elnökjelöltnek, márpedig jövőre lejár a mandátuma, és Alfred Cameron kormányzó nem akarja megadni a lehetőséget, hogy elfogadásra kerüljön egy „Ricketts-rendelet”, amely ezt engedélyezné.

 

6. Arnold Barreth: A belforti szenátor korábban nem került fel a listákra, ámde bravúros újraválasztási győzelmével a 73 éves törvényhozó is előtérbe került. Mindenki szoros választási küzdelemre számított, de a hivatalban lévő szenátor kevés pénzbefektetéssel magabiztosan nyert, és egy olyan csatatérmegyében, mint Belfortban, jelzésértékű lehet. Barreth ideális választás lehet a mérsékelt szavazóknak.

 

7. Andrew Trump: Miután tavaly kevesebb, mint egy százalékkal újraválasztották, a cooki szenátor megpróbálkozhat egy újabb előválasztási kampánnyal, mondván, nem sokon múlott a győzelme. Akkor ellenfél nélkül tudott jelöltséget szerezni, egy többszereplős versenyben ez már nehezebb lehet neki.

REDLANDS – Ahogy minden év legelső napjaiban, úgy Michael Jezza (R-Belf.) képviselő a szülővárosában, egyben a választókerületének egyik településén kezdte a town hall fórumát, ahol az ott élők kérdéseire válaszolt. A rendezvényen beszélt a mostanság felmerült vádakról, miszerint sok korrupt politikus ül a Kongresszusban, akik a maffiának jelentenek. „Azt mondják, hogy Belfortból is vannak ilyen emberek. De aki azt mondja nekem, hogy korrupt vagyok, azt jól pofán vágom.” Szerinte az elmúlt 12 év, amióta képviseli a körzetét a Kongresszusban, megmutatta, mennyire fontos neki a körzete, és „nem hódoltam be semmilyen maffiának, ezután sem fogok.”

Jezza arról is beszélt, hogy gondolkodik rajta, hogy elinduljon a jövő évi elnökválasztáson. „Eddig minden választást megnyertem a körzetben, tavaly én szereztem országosan, kétpárti versenyben az egyik legjobb eredményt, ha nem a legjobbat: 62 százalékot szereztem egy olyan körzetben, ahol vidéken több a progresszív regisztrált, mint a reformpárti vagy a független, és ott is, minden településen 60% felett szerepeltem.” Szerinte ez azt jelenti, hogy képes megszólítani a progresszívakat is, és legyőzi a hivatalban lévő elnököt: „Lusta Ed az elmúlt években semmilyen jelentős változást nem vitt véghez. Ezt a progresszívak is érzik, és remélem, hogy ők is váltanak.”

A kongresszusi képviselő szerint ugyan sok „derék jelöltünk van, de egyet sem látok, aki képes lenne átütő sikert elérni”. Arra kérdésre, hogy ő szociális konzervatív-e, ezt válaszolta: „A francba, hát kit érdekelnek ezek a billogok, amiket úgy belénk akarnak égetni, mint a marháinkba? Én büszke ciron vagyok, és büszke belforti konzervatív.”

A félidős választások elteltével nem áll meg a politikai élet, sőt ha lehet mondani még jobban felpörög, noha már nem kampány szinten. A mai napon két prominens liberális politikus a vendégem és ad interjút a félidős választás tanulságáról: Thomas McDornish és Jay Harrington jött el ma a szerkesztőségbe.

David Rossi: Köszönöm, hogy eljöttek. Kezdjük is egy könnyed kérdéssel: mi a véleményük a választásról, mik a tapasztalataik?

Thomas McDronish: Előszöt is köszönöm a meghívást és a lehetőséget. Bár félig meddig örülhetünk úgy gondolom sok tapasztalatot kell levonnunk a félidős választás eredményéből. Az egyik, hogy aktív politikusokkal, aktív kampánnyal olyan helyen is lehet győzni, ahol korábban erre nem gondoltak. Emellett nagyon fontos a politikus személye és politikja. Egy mérsékelt liberálisra inkább szabaz egy mérséklet konzervatív választó, mint a szélsőjobboldali jelöltre. Ez persze fordítva is igaz. Ennek köszönhető, hogy az egyik szemünk nevethet. Sok olyan jelöltünk volt, aki a mérséklet konzervatív szavazóknak is szimpatikus volt.

Jay Harrington: És ahol veszítettek ezek a jelöltek, ott is szoros csatában. Ahogy én magam is. Úgy gondolom a csatatér megyékben mindenképpen fontos az ilyen jelöltek megkeresése és támogatása, emellett a pirosnak mondott megyékben is nyerhetnek ezek a jelöltek. Emmellet én is azt látom, hogy az aktív kampány fontos: az emebreket érdekli a közélet, és amíg van mit értelmesen modanunk nekik, addig ezt értékelik a szavazók is. Fontos, hogy ne ígérgessünk feleslegesen, hanem a fontos témákban határozott véleményen álljunk ki, de hallgassunk meg minden érvet.

D.R.: Bár egyikük veszített a választásokon úgy tudni mindketten fontos pozíciókra pályáznak. Mi a tervük a megcélzott pozíciükban?

J.H.: Ha nem probléma most kezdeném én. Az legutóbb sajnos rosszul jelent meg az újságban, hogy a Kormzányzói Kampánybizottság vezetője lennék, mert az szabály szerint évente váltakozva egy kormányzó tölti be. Azonban az tényleg igaz, hogy a Bizottságban szükség van állandóságra, hogy összehangoltan tudjunk a kormányzók szintén is kampányolni. Az én személyem ezt az állandóságot fogja reprezentálni, segíteni fogom a mindig aktuális bizottsági vezetőt tapasztalataimmal, tanácsaimmal. Illetve feladatom között szerepel majd, hogy aktívan lépjen fel a válaszók előtt ez a kampánybizottság is, mert eddig ez bizony elmaradt.

T.M.: Mint az bizonyára Ön is és az olvasók is jól tudják, én a Házelnöki posztot fogom megpályázni a Progresszív Párt színeiben. Ez egy nagyon megtisztelő és felelősségteljes feladat, a három fő közjogi méltóság egyike. Úgy vélem a Házelnöknek, ahogy ez Elnöknek is az egységet kell képviselnie. Ez több szinten is meg kell jeleníteni: az Elnök és a Képviselőház, tágabb értelemben a Kongresszus között is, valamint a Képviselőházban a frekciók között is. Feladatomnak érzem, hogy Házelnökként a két frakció közös értékei mentén együtt dolgozzunk, azokat összehangolva, kompromisszumos törvényeket alkossunk az emberek és az ország javának érdekében. Hiszem, hogy a Házelnöknek feladata a két frakció közötti kommunkiáció elősegítése és ezzel a trövényhozás gördülékeny munkájának biztosítása. Emellett fontos a folyamatos kapcsolat a kormányzattal, hogy a hirtelen felmerülő problémákra hatásos és gyors választ tudjunk adni.

D.R.: Az Ön személyét, Mr. McDornsih, már támadás is érte a konzervatív frakcióból. Erre mi a válasza?

T.M.: Nevezzük nevén a dolgot. Thomas Levin adott ki egy közleményt a reformpárti Kampánybizottság nevében és állított teljes valótlanságokat. Konkrétan hazudott. Úgy vélem az ilyesfajta sárdobálás nem alkalamzható a politikában, leginkább a szélsőségesekre jellemző. Én nem is fogok ilyesmibe belemenni, ahogy a kampányomba sem tettem. Valószínűleg Mr. Levin nemigen figyelte a kampányomat, mert abban pontosan arról volt szól, hogy nem szabad a szélsőségesek megosztására irányuló politikáját követni, fontos a kétpárti együttműködés a törvényhozásban, mert ezek viszik előre az országot. És ehhez most is tartom magam, ahogy akkor is ezeket mondtam. Mr. Levin szánt szándékkal hazudott ezzel kapcsolatban. Én nem fogok ilyen sárdobálásba belemenni: Bob Sinder-ről nem fogok hazugságokat állítani. Tisztességes, mérsékelt politikusnak tartom. Ugyanakkor én magamat alkalmasnak tartom a feladatra és azt látni kell, hogy a választók a Progresszív Pártnak adtak bizalmat a Képviselőház vezetésére, amit mindenkinek tiszteletben kell tartania.

D.R.: Mik a rövid és hosszútávú terveik ezekben a pozíciókban?

J.H.: A kormányzói kampánybizottságnak már rövidtávon fontos feladata lesz, hiszen négy megyében - Eagle, Lassen, Osborne, Walker - választás lesz, amit természetesen szeretnénk megnyerni. Ennek már első lépése a megfelelő jelölt megtalálása és kampányának aktív támogatása. Fontos, hogy aktív kampányt folytassunk majd. Hosszú távon pedig egy aktivista hálózat kialakítását szeretném elérni, ami minden megyére kiterjed, és akik a választáson aktívan tudják segíteni a kampányokat. Ezzel úgy vélem sokat segíthetünk a jelölteknek a saját aktivistahűlózatuk kiegészítésével.

T.M.: A Házelnököt mindig az újraválasztott Képviselőház választja meg, így hosszútávú terveket nem alakítottam ki. Munkámat a két "k" köré szeretném építeni: kommunikáció, kompromisszum. Kommunikáció a kormányzat és a törvényhozás valamint a két frakció között. Kompromisszum a törvények meghozásakor a kétpártiság biztosítása érdekében.

A félidős választásokon a Progresszív Párt több helyen is a vártnál jobban szerepelt, aminek köszönhetően nem csak a Szenátusban csökkentették a létszámbeli hátrányukat a konzervatív politikusokkal szemben, de a Képviselőházban többséget is szereztek. Több szakértő is úgy véli, ebben szerepe lehet annak, hogy olyan körzeteket is meg tudtak nyerni, ahol korábban nem is gondoltak volna arra, hogy egy kék politikus képviselje az adött körzetet. Többen úgy vélik ebben két fő ok játszot szerepet: a Reform Párt hatalma bakija, miszerint nem minden körzetben állítottak jelöltet, másrészt a mérsékelt liberálisok "újbóli előre törése". A politikai elemzők úgy vélik, hogy a választók olyan helyeken is honorálták a mérsékelt politikus kompromisszumkész politikáját, ahol korábban erre nem volt példa.

A mérsékelt politikusok úgy látszik nem csak a képviselőházi győzelemhez akarnak hozzájárulni, hanem egyes kulcspozíciókat is megpályáznak a jövőbeni siker megalapozásaként. A progresszív körökből származó pletykák szerint a Hátelnök-i címért a legesélyesebb Thomas McDornish. Lapunk a politikust is megkérdezte, aki elmondta: "Valóban szóba került ez az eshetőség és megtiszteltés lenne ezt a címet viselni. Természetesen a Képvsielőház dönt a szavazáson, de úgy érzem alkalmas vagyok a pozíció betöltésére. Remélem a Tisztelt Ház is így látja majd és megszerzem a többség támogatását." Mivel progresszív többség van a Képvsielőházban, a fővárost immár sokadik ciklusában képviselő politikus nagy eséllyel pályázik a posztra. Ráadásul úgy tudni, hogy a párton belül kihívója sincs, így a teljes többség támogatja. A szakértők szerint a mérsékelt politikus alkalmas lehet a törvényhozás és a kormányzat közötti kapcsolat biztosítására, az Elnökhöz pedig úgy tudni közvetlen kapcsolata is van. Ugyanakkor azt is tudni, hogy a szélsőséges politikát nem támogatja a párton belül sem, így a mérsékelt konzervatív politikusokhoz is utat törhet, képes lehet az együttműködésre.

Bár a Házelnöki az egyik legfontosabb, de nem az egytlen pozíció, aminek betöltésére mérsékelt politikusok az esélyesek. A Progresszív Képviselők Kampánybizottság vezetésére Eric Beal lehet a befutó, aki Crowley megyében győzte le a hívatalban lévő konzervatív képviselőt és teljesítményével felhívta magára a figyelmet. A többségi vezetői székért ugyan nem tudni még ki az esélyes, de a helyettesét már szinte kijelöltnek tekintik Jamie Hyneman személyében. Kihívója nem volt a jelöltnek, de ennek ellenére kampányolt és ezzel több progresszív politikus tiszteletét is kivívta. A politikus kérdésre válaszolva azt mondta "megtisztelő volt, hogy én szóba kerültem én is, ráadasul nagy esélyesként. Úgy tudom, hogy a pártban a nagy többség támogat ebben. Fontosnak tartom, hogy aktív legyen a frakció a törvényhozásban, és frakcióvezető helyettesként ezért fogok dolgozni, úgy hogy a többségünket ki is használjuk a törvényhozásban."

A kormányzói választást elveszítette ugyan, de aktív kampányának és teljesítményének köszönhetően a garfield-i Jay Harrington a legesélyesebb a progresszívok Kormányzói Kampánybizottságának vezetésére. A politikus kérdésünkre elmondta: "Először váratalnul érintett ez a fajta ötlet, de tulajdonképpen örülök neki. A garfield-i politika mellett lesz időm ezt a fajta feladatot is elvégezni. Ráadásul nem szabad megállni, hisz a következő kormányzói választás már itt van a nyakunkon. Nem szabad megállni és a Bizottságnak nagyobb szerepet kell szánni a kampány szervezésében és a források megszerzésére."

Egészen megdöbbentő hírek jutottak lapunk birtokába egy neve elhallgatását kérő informátortól, aki, mint mondta, félteni kellene a saját testi épségét, ha nyíltan beszélne. Elmondása szerint Cironia területén jóval kiterjedtebb az a maffia hálózat, amely a ciron alvilágot uralja, befolyása pedig olyan messzire ér el, hogy nem egy politikai közéleti személyiség és tisztségviselő számít a maffia emberének. A lapunkat tájékoztató személy vallomása szeint megvásárolt emberek ülnek a Kongresszusban Garfield, Union és Belfort megyéből is. Konkrét nevek nem hangoztak el, így az információk hitelessége megkérdőjelezhető, de sokak fejében szöget ütött, hogy kikről is lehet szó. A megnevezett megyékben olyan ismert politikusok nevére is árnyékot vethetnek a pletykák, mint Danny Sanchez, Arnold Barreth, Michael Jezza, Isaiah Guttmann, John Myne vagy éppen Peter Noun, nem beszélve több ígéretes karrier előtt álló képviselőről.

Lapunk megkeresésére többen is nyilatkoztak, Donovan Winchester, unioni képviselő szerint: „Ha a szóbeszéd beigazolódik, az súlyos válságot és általános bizalmatlanságot idézhet elő az országban, elengedhetetlen foglalkozni a kérdéssel és a végére járni. Amíg viszont az állítólagos informátor nem tájékoztatja a hatóságokat, addig ezek csak vaktában tett vádaskodások. Bízom unioni kollégáim tisztaságában.”

Wilhelm Silverman korábbi képviselő és bizottsági elnök, aki elveszette garfieldi képviselői mandátumát a mostani választások alatt, így kommentálta a híreket: „Az elmúlt években még az is kétséges volt, hogy egyáltalán beszélhetünk-e valóban helyi maffia hálózatról. Merész állítás, hogy a Kongresszus bizonyos tagjai megvásárolt bérencek lennének. De a szemünket nyitva kell tartani, az igazságszolgáltatást pedig támogatni kell, hogy mielőbb pont kerüljön egy a mostanihoz hasonlóan kényes ügy végére. Hogy Garfield megye is érintett lenne? Nincsenek erre vonatkozó információim..”

Aleister Chesterfield, petersoni szenátor, aki mindig is szókimondó stílusáról volt ismert, ezúttal is markáns véleményt fogalmazott meg. „Mindez nem történhetne meg, ha a Kongresszus tagjait alapos pénzügyi átvilágításnak vetnék alá. Jelenleg mindenki a politikai mentelmi joggal takarózik, ha bármilyen kényes kérdés felmerül személye kapcsán. Ezek után van bárki, aki meglepődik a hivatali korrupció jelenségén Cironiában? Korrupcióellenes Bizottságot kell életre hívni, alapos átvilágítást tartva, és felül kell vizsgálni a képviselők, szenátorok, kormányzók, megyei tanácsosok vagyoni helyzetét, illetve mentelmi jogát. Bízom abban, hogy lesznek olyan kollégák, akik hajlandóak társulni egy ilyen kezdeményezéshez, és nevüket adni egy ezt felülbíráló törvénytervezethez.”

Remile D'Alambert szerint súlyos probléma, hogy jelenleg nincs átfogó politikai akcióterv a szervezett bűnözés ellen. "Egyik párt sem kezelte az elmúlt években ezt kiemelt problémaként, holott pletykák, szóbeszédek korábban is voltak. Ezen a szemléleten határozottan változtatni kell." Legrand szenátora szerint az is káros hatással van az országra, hogy továbbra sincs megnevezve a progresszív kormány által a legfelső bíró személye. "Nincs jó hatással az általános morálra, ha bizonyos pozíciókban nem hogy nem megfelelő személy ül, hanem konkrétan senki sem."

A történetnek bizonyosan még lesz folytatása, a hatóságok viszont már jelezték, megkezdik a szükséges vizsgálatokat, amit a törvényi keretek biztosítanak és ameddig jogkörük lehetőséget biztosít.

Új taktikát fog követni a Képviselőház reformpárti frakciója: sokkal konfrontatívabb lesz, mint eddig. Több törvényhozó magánbeszélgetéseken jelezte, hogy a túlságosan együttműködő hang az elnökkel és John Viber progresszívjaival sérülékennyé tette a Reform Pártot, és ezért vesztettek annyi jelentős körzetben – igaz, azt nem tették hozzá, hogy egy tucat körzetet hódítottak el. Többen úgy gondolják, hogy több jelképes ügyet is fel kell vállalniuk, hogy megtartsák a támogatóikat. Ezért a Reform Párt, annak ellenére, hogy a progresszívak többségbe kerültek, jelölni fognak házelnököt. A jelölt minden bizonnyal Bob Sinder edmundi törvényhozó lesz.

Az Előirányzati Bizottságot vezető Sinder Edmund szénvidékét képviseli egy olyan körzetből, ahol sokkal több a progresszív, mint a reformpárti – de a szervezetlen progresszívak és szakszervezetek miatt, nem különben a kulturálisan konzervatív értékeket valló munkások jóvoltából – immáron hatodjára is nyert, 12 éve képviseli a körzetet. Kulturális téren konzervatív, fegyverpárti, antibolsevik, támogatta a koreai beavatkozást, szerinte le kell számolni Cironián belül a kommunista szervezetekkel. Ugyanakkor a fő előirányzóként kompromisszumkész személyiség, hiszen minden javaslat jelentős vita nélkül ment át a Kongresszuson. Ezért reménykedik benne a Reform Párt.

„Ő az, aki nagy fejtörést okoz a progresszívaknak” – állítja Thomas Levin, szintén edmundi képviselő, aki a Reform Párt Kongresszusi Kampánybizottságát vezeti. „Ötfős többségük van, képviselőik vannak Petersonból, Madisonból, Garfieldből, Legrandból, Cookból, akik kedvelik azt, amit Bob is mond. Hogy fognak elszámolni a választóik felé, ha a jó jelölt helyett a pártfegyelmet választják?” Levin közölte: ha és amennyiben az új progresszív képviselők a vörös körzetekből Sinder ellen szavaznak, rögtön kampánytémává teszik, és „akkor nehéz lesz két év múlva is győzni.” A Reform Párt szerint a végső győzelem a párté lehet: vagy sikerül egy reformpárti házelnököt választani, ami óriási pofon lenne az éppen csak hat év után a hatalomba visszakerülő progresszíveknek, vagy védekezésre kényszerítik a többségi frakciót.

A kérdés, hogy a mérsékelt reformpártiak miként viszonyulnak ehhez. Ugyanakkor a beszűkült tér miatt, többségük nyitott az ötletre, kiemelve, hogy Bob Sinder az elnökkel is napi kapcsolatban áll, tudnának együtt is dolgozni. Don Jester, aki Garfield 5. kongresszusi körzetének a megválasztott képviselője, és aki mindössze két ponttal nyert elmondta: Bob Sinder tapasztalt törvényhozó, „és ezt a progresszívak is tudják, ideje összekapaszkodni.”

A frissen újraválasztott cooki kormányzó rendkvül elégedett volt a kormányzóválasztás eredményével, mint mondta: „A megyei emberek újfent tanújelét adták annak, hogy elégedettek azzal, ahogy Cookban mennek a dolgok 4 éve. Ezúton is köszönöm a támogatást és bizalmat.” René West röviden ecsetelte a tennivalókat Cook megyében és örömmel fogadta, hogy mindehhez egy immár reform többségű megyei tanács fogja megteremteni az alapot. Végül beszélt az ország egészét érintő 56-os választások eredményéről is, a lezajló trendekről, a Reform Párt munkájáról és előttük álló tennivalókról, sőt futólag már kitekintett az 58-as elnökválasztásokra is. „Nos ha röviden kéne fogalmaznom, azt mondanám, a Reform Párt hibázott. Hibázott és nem csak a képviselőjelöltek kiállításakor, vagy ki nem állításakor. Hibáztak a vezetők, és erre félek, az 58-as elnöki küzdelmek is rá fognak menni. Miért vagyok ilyen borúlátó? A déli területeken lényegében egyetlen konzervatív, jobb oldali jelölt sem nyert, csak elvétve. Súlytalanok voltunk Pecksdale, Walker, Greene, Lassen megyében is, teret vesztettünk Cook és Jefferson megyében eközben. A probléma viszont nem ezzel van. Hanem a mögöttes okokkal. A Reform Párt vezetése elhatárolódik a déli jelöltektől sok esetben, cserben hagyják a párt déli konzervatív szárnyát, méghozzá önös érdekekből. Mi ezzel a gond? Edward Glover elnök, mint déli hazafi és patrióta, jó eséllyel újrázni készül két év múlva. Egy déli progresszív jelöltet nem lehet legyőzni a déli megyék minimális támogatása nélkül. Ha úgy futunk bele az 58-as választásokba, hogy Glover elnök 4-5-6 déli megyét is fixen magáénak tudhat, akkor nem lesz olyan jobb oldali jelölt, aki felvehetné a versenyt vele. Ismétlem, a Reform Párt hibázott, amikor nem próbált egyes jelöltek mögé állni, hogy felépíthessünk egy masszív déli támogatói kört és bázist, akik egy-egy esetben a mi javunkra billenthetik a mérleget. Nincsenek déli politikusok pozícióban, akik támogatására később alapozni lehetne. Ez pedig nagyon meg fogja még nehezíteni a Reform Párt ambícióit.„

Végezetül arról is szól a kormányzó, mit tehet pártja, hogy a helyes irányba terelődjenek a dolgok. "Azt hiszem ideje lenne párton belül letisztázni a szerepeket és a célokat. Nem lehet egy irányba evezni, ha a média 5-6-7 nevet forgat a köztudatban, mint lehetséges elnökjelölt. Ez kiélezheti az ellentéteket a párton belül, nyugtalanságot szül. A munkára, a feladatainkra kell koncentrálni és a konszenzus lehetőségét keresni. Egyszer már felépítettünk valamit ebben az országban, hiszem hogy az elmúlt két év és a következő kettő erősebbé, egységesebbé fogja tenni a Reform Pártot. Képesek lehetünk elérni céljainkat, de ahhoz egy határozott, kijelölt csapásirányra van szükség és olyan személyekre, akik hajlandóak magasra tartani a sötétben az útjelző fáklyát."

Thomas Levin (Edm.) bejelentette, hogy indul a Reform Párt Kongresszusi Kampánybizottságának a vezetéséért, amiről Jason Chaffee (Belf.) a félidős választások után lemondott. Mára biztos, hogy a progresszívak többséget szereztek: 6 képviselővel lett több, mint kell a többséghez, a Reform Párt legalább 20 körzetet vesztett el, de mivel több mint 10 körzetet hódított el, a különbség kisebb lett.

„Ez nem jelenti azt, hogy jó úton vagyunk, azt gondolom gyökeres változásokra van szükség, ezért jelentkezem a megüresedett posztra.” Levin terveiben beszélt a folyamatos adománygyűjtésről, a kongresszusi körzetek osztályozásáról, és arra is kitért, hogy minden nyerhető körzetben olyan jelöltet kell állítani, aki megállja a helyét. „Nekünk is kutakodni, keresni kell, nem lehet még egyszer olyan, hogy nyerhető körzetekbe ne állítsunk jelölteket. Nem lehet olyan, hogy nincs pénz hirdetésekre, ezért kell új lendületet vinni a munkánkba.”

Levin zárt ajtók mögött arról is beszélt, hogy „folyamatos kampányüzemmódban kell dolgozni a jövőben, akár többségben, akár kisebbségben vagyunk.” Az edmundi törvényhozó kiemelte, hogy az elővárosi körzetekre kell alapozni, amelyet viszonylag könnyedén nyertek több helyen, és a pártvezetés most már hivatalosan is közli, mely kongresszusi körzeteket fogják megcélozni. Ezenfelül folyamatosan fognak hirdetni is, és nyomást helyeznek a piros körzetből érkező progresszívakra. „Legalább 7-8 olyan kongresszusi körzet van, ahonnan progresszív jelölt jön, de a lakosok konzervatívak, nem hiszem, hogy ők támogatnának egy szélsőségesen liberális programot” – mondta el Jock Williams petersoni képviselő.

A Reform Párt kisebbségi vezetője valószínűleg Nathen Bartek marad, a helyettesi posztra még nincs jelölt, sem a törvénykezési helyettesre. Ennek ellenére nem biztos, hogy Bartek lesz a Reform Párt házelnökjelöltje. Többen szeretnének egy olyan reformpártira szavazni, aki alkalmas arra, hogy megossza a mérsékelt progresszívakat, ezáltal nagyon nehéz legyen John Viber kisebbségi vezetőre szavazni. „Aki nem szavaz a mi jelöltünkre, az visszalátja magát a hirdetésekben két év múlva” – mondta el lapunknak egy neve elhallgatását kérő reformpárti tanácsadó.

MIAMI - Oakland megválasztott szenátora Miamiban tartott sajtótájékoztatót, ahol elmondta: szenátorként sürgősen be fog nyújtani egy olyan határozati javaslatot, amely kifejezi a kommunistáktól menekülőkkel szembeni szolidaritását a ciron törvényhozásnak, és felszólítja az adminisztrációt, jelesül a Nemzetbiztonsági Minisztériumot, hogy alakítsák ki a megfelelő környezetet az esetleges érkezőknek. „Nagyon fontos, hogy olyan helyzetet teremtsünk, amely nem okoz fennakadást, ha megérkeznének a menekülőkkel teli hajók”

Holder azt is javasolni fogja, hogy a következő költségvetésre nyissanak egy új alapot, amelyben finanszírozni tudják a kommunista áldozatok támogatását. „Nagyon fontos, hogy felvegyük a harcot a nemzetközi kommunizmussal.”

Később közölte, hogy a szuezi válság megmutatta, hogy „Moszkva bárhova beszivárog, ahová csak tud, ezért világossá kell tenni: semmi keresnivalója a Közel-Keleten. Szenátorként azon fogok dolgozni, hogy a ciron-izraeli kapcsolatok legalább annyira mélyek és barátiak legyenek, amilyenek voltak a Taylor-adminisztráció idején.”

 

A magyar eseményekkel egy időben háború zajlott Egyiptom az angol-francia-izraeli koalíció csapatai között. 

Gamal Abdel Nasser egyiptomi elnök még idén Július 26-án államosította a Szuezi csatornát,ami ellen már akkor felszólaltak a Brit Birodalom és Franciaország vezetői,sőt az államosítás bejelentése az egész világot meglepte. Először fordult elő, hogy egy korábban brit befolyás alatt álló arab ország nyíltan szembeszállt Nagy-Britanniával és az új világhatalmat képviselő USA-val. Az események pedig elszabadultak.Izrael Október 29-én lerohanta Egyiptomot,így a korábbi, brit és francia befolyás alatt született nemzetközi egyezmények értelmében ha egy arab országot külső támadás ér, akkor Nagy-Britannia és Franciaország újra elfoglalhatja a Szuezi csatornát.Ennek következményeként Nagy-Britannia ultimátumot intézett Egyiptomhoz, amelyben október 31-ig adott haladékot a Szuezi-csatorna kiürítésére. Miután október 31-én Nasser a várakozásnak megfelelően elutasította Nagy-Britannia és Franciaország ultimátumát, azok megkezdték az ország bombázását, majd November 5-én haderőik partra szálltak Egyiptomban.

Nasser előrelátóan a bombázásokat megelőzve a légi erejének jelentős részét a biztonságos Szíriába irányította. A Szuezi-csatorna forgalmának akadályozására pedig 47 hajót süllyesztettek el a világ egyik legfontosabb vízi útján, amelyen a nemzetközi olajszállítás jelentős része zajlott. A hármas koalíció az előretöréskor összesen hatvanhétezer jól felszerelt katonát tudott felvonultatni Nasszer ötvenezer egyiptomi fegyverese ellen.A koalíció valószínűleg képes lett volna a háború sikeres folytatására és befejezésére. Ekkor azonban a többirányú nemzetközi nyomás alá került, ami végül az akció befejezésére kényszerítette őket. Hiszen az Egyesült Államok határozott gazdasági nyomásgyakorlásba kezdett Londonnal szemben: megakadályozta egy azonnali IMF gyorshitel folyósítását, amire Londonnak a Szuezi-csatorna lezárásával kieső olajszállítások miatt szüksége lett volna. Továbbá font-kötvény eladásokkal árfolyamtámadást intézett az angol font ellen, heteken belüli gazdasági válsággal fenyegetve Nagy-Britanniát. 

Ezt súlyosbította, hogy a legnagyobb olajtermelő Szaúd-Arábia olajembargót vezetett be Nagy-Britannia és Franciaország ellen, és az USA sem volt hajlandó saját olajjal kisegíteni őket csapataik visszavonásáig. A világ első olajembargója meglepte a briteket, hiszen polgáraik benzinjegyért sorban állva először érezték a saját bőrükön a közel-keleti konfliktusok hatását. A Szovjetunió Egyiptom és az invázió megszüntetése mellett állt. A békekötésre végül November 7.-én került sor,egyenlőre azonban a csatorna területe Izraeli megszállás alatt áll,így még sok kérdés merülhet fel.

Az 1956-as év vége sok olyan eseményt tartogatott számunkra,ami miatt sajnos ki kell jelentenünk,nagyon messze állunk attól a világbékétől,amit 1945 vége és 1950 között reméltünk.

„Magyarország egy olyan hely, ahova érdemes elmenni. Erre értelmezem a szép tájakat, a magyar embereket és a demokráciáért való küzdelmet.”

„Csak dicsérni tudom Dinnyés urat és a magyar népet! Lassan végeznek a Második világháború utáni helyreállításokkal. Ráadásul nem könnyű dolog a szovjet megszállási zónában egy demokratikus országot kiépíteni. Én minden erőmmel támogatom a magyar törekvéseket a demokrácia felé!”

Ezen szavak hangzottak el Magyarországon a volt walkeri képviselő, Patrick Raftertől, illetve voltak olvashatóak a Columbia Post 1947.09.17.-i számában.

A magyar forradalmat és szabadságharcot pár nappal ezelőtt fojtották vérbe a szovjet Vörös Hadsereg intervenciós csapatai. November 4. előtt még jó pár nappal tüntetések, sztrájkok és utcai összecsapások jellemezték a Budapestet, és számos nagyobb vidéki várost Magyarországon. A magyar nép demokrácia utáni vágyát jól jellemzi az, hogy a Gerő Ernő vezette kommunista pártvezetés reakciója a forradalom kirobbanásakor, illetve közben is impotens volt. De hogyan keveredik ide Patrick Rafter neve?

Szerintem páran még emlékeznek rá, igaz nagy valószínűséggel mindenkinek a Kalasnyikovgate-botrány jut róla az eszébe. De még ezelőtt számos országban járt köztük Magyarországon is, ahol a fenti szavakkal illette az akkori állapotokat. Rafter álma nagyvalószínűséggel egy demokratikus Magyarország volt. Lássuk be, hogy ez majdnem sikerült. Sikernek mondható, hogy Magyarországnak pár napra sikerült kilépnie a Varsói Szerződésből, aminek hatására független ország lett. Nagy Imrének és ideiglenes kormányának egy bizonyos ideig sikerült visszahoznia a többpárti rendszert, s ezzel Magyarország elindult volna a demokrácia útján. De ez mind kudarcba fulladt 1956. november 4. hajnalán, amikor a Vörös Hadsereg intervenciós csapatai Záhonynál átlépték a magyar határt, s megindultak, hogy leverjék a forradalmat. Rafter magyarországi álma nem valósult meg, s az eseményeket tekintve egy ideig nem is fog.

Lapunk összeállította a legfontosabb tudnivalókat, hogy ki, hol milyen arányban győzött, röviden elemeztünk néhány különleges versenyt. Cikkünk megjelenése pillanatában a hivatalos közlés szerint már 80 képviselője van a Progresszív Pártnak a Képviselőháza, 73 a Reform Pártnak, 2 körzetben túl kicsi a különbség győztest hirdetni. A Szenátusban 26 szenátora van a Reform Pártnak, 18 a progresszíveknek, két megyében túl kicsi a különbség győztest hirdetni.

Belfortban maradnak a kongresszusi reformpártiak, a kormányzói harcban túl korai győztest hirdetni

A Reform Párt megőrizte minden kongresszusi tagját Belfortból, ami nagy siker a párt számára. Arnold Barreth magabiztosan nyert, a Belfort Megyei Választási Bizottság közleménye szerint 247.984 szavazatot kapott a 73 éves szenátor, ez a voksok 57 százaléka, ellenfele, James Byrnes 173.496 szavazatot szerzett, az a voksok 40 százalékának felel meg. Az eredmény nagyjából megfelel a négy évvel ezelőtti szintnek, és már az exit poll azt mutatta, hogy Barreth nagy győzelmet fog szerezni, ezért az MSC már a szavazóhelyiségek zárásakor azt jelezte előre, hogy Barreth újrázni fog.

A kongresszusi körzetek tekintetében nem történt változás. Michael Jezza 62 százalékával a legjobb eredményt érte el olyan választókerületben, ahol mindkét nagy párt képviseltette magát, a három hillsborough-i körzetben maradtak a progresszív képviselők, akiknek kihívójuk sem volt. Belfort 5 Hilary Renfield Belfort 6. körzetében Al Groose újrázott, igaz, csak 4 százalékkal győzött, Vallejóban ellenfele nyert teret. Könnyedén választották újra Jason Chaffee-t, Belfort 8 és Belfort 9 progresszív képviselőket ad: Joseph Hart és Jack Robinson két évig biztosan képviselők lesznek. Belfort 10-ben a félidős választás Leslie Fast győzelmét hozta, Tony King (11.), Robert Wallace (12.), George McKay (13.) és Thomas McCarthy (15.) reformpárti képviselők újráztak, győzött, ellenfél nélkül Michael Deveron a 14. kerület képviselője, a 16. körzetben Gracelyn Holmes győzött.

A kormányzói választáson viszont túl korai győztest hirdetni: a végleges adatok szerint William Franklin vezet 185.047 szavazattal (47,95%), ellenfele, Ronald Tanner reformpárti jelölt 184.835 szavazatot kapott (47,89%). Mivel a különbség 1 százalék alatti, itt automatikusan újraszámol a Bizottság. Nick Devon kormányzó utódját január elejéig meg kell találni. A Belfort Megyei Tanácsban az eddigi felosztás marad, amelyben 26 reformpárti és 22 progresszív volt, most ez nem változik. Ha Franklin korábbi szenátor lesz a kormányzó, egy reformpárti többséggel kell szembenéznie.

 

Burkhillben a Reform Párt elsöprő győzelmet aratott

Mindkét kongresszusi körzetet reformpárti jelölt nyerte, a Megyei Tanácsban is nagy többséghez jutottak. Burkhill 1. kongresszusi körzetében Rob Oldman reformpárti jelölt 56 százalékot szerzett, Arnold Murphyt Burkhill 2-ben a választók 54 százaléka választotta meg – ez biztos többség az ország legkisebb csatatérmegyéjében. A Megyei Tanácsban, amelyben jelenleg 8 progresszív és 4 reformpárti foglal helyet, januártól 9 reformpárti és 3 progresszív foglal helyet.

 

Clarkban a Progresszív Párt dominált

A Clark Megyei Progresszív Párt örülhet, minden versenyt megnyertek a megyében, igaz sokkal kisebb különbséggel, ahogy Ed Glover nyerte azt. Leon Vance lesz januártól a megye új szenátora, akit a választók 50,5 százaléka támogatott, ellenfele, Monica Salvatore 48 százalékot szerzett, a különbség nem jelentős, mindössze háromezer szavazat. Kongresszusi szinten itt van az egyik még el nem dőlt verseny: John Silverton progresszív képviselő vezet John Ward előtt 54 szavazattal. John Ward reformpárti jelölt már bejelentette, hogy jogászokkal egyeztett. „Habár az újraszámolás közvetlenül megtörténik, de minden lehetőséget megvizsgálunk, hogy az eredmény teljes mértékben hiteles, elfogadható legyen, és ezt biztosítsuk jogi értelemben is.” A jelölt nem zárta ki, a nagyon szoros eredmény miatt szükség lenne új választásokra is. A kérdés, hogy ezt az újonnan megválasztott progresszív kormányzó támogatja-e. A másik két kerületben hasonló eredmény alakult ki: John Soanfield és Caitlin Todd is a voksok közel 51 százalékét szerezte meg.

A progresszív kormányzójelölt, Tim Austin komoly ellenfél nélkül nyerte meg a versenyt, a Megyei Tanács viszont kiélezett csatákat fog folytatni: 7 progresszív és 5 reformpárti tanácsost választottak meg.

 

Cook megyében teret nyert a Progresszív Párt

Cook ismét bebizonyította, hogy még mindig rózsaszín: a szenátusi verseny még nem dőlt el, és az öt reformpárti körzetből három váltott progresszív képviselőre – egy kivételével mind vidéki körzet. Habár a megye szenátora, Andrew Trump előszeretettel hangoztatja, hogy a Reform Párt megyéje, még az sem biztos, hogy ő lesz a megye szenátora. A 100 százalékos feldolgozottság mellett 46,3 százalékkal vezet Trump, ellenfele, a progresszív Chris Coons 45,9 százalékkal követi, a különbség kevesebb, mint 800 szavazat. Ez azt is jelenti, hogy a Cook Megyei Választási Bizottság automatikusan újra fogja számolni a voksokat.

Trumppal ellentétben René West kormányzót könnyedén újraválasztották. A végleges feldolgozottsági adatok szerint 54 százalékot szerzett, ellenfele, Dawson Reeley csak 41 százalékot szerzett. Ez biztos győzelem, és Westminster kivételével mindenütt nyert, ott is csak egy szavazattal kapott ki. A Megyei Tanácsba 9 reformpárti és 6 progresszív tanácsos jutott be, ezáltal biztos többsége lesz a kormányzónak.

A kongresszusi körzetek viszont egyértelműen a progresszívek sikerét hozta: ötből három körzetet sikerült megfordítani. A Reform Párt jelöltjei között az 1. körzetben Quentin Archer magabiztosan győzött, Richard Franklin a 3. kongresszusi körzetben hat százalékkal verte meg ellenfelét – mindketten elővárosi körzetben nyertek. Sarah Leylmann ugyanakkor legyőzte Bernadeth Robinsont a 3. kongresszusi körzetben, méghozzá nagy arányban. A 4. körzetben Benson Radcliff progresszív jelölt legyőzte Andrew Wilson hivatalban lévő képviselőt, és hasonló történt Cook 5-ben is: Keith Waterson legyőzte Jefferson Lee-t. A különbség az előbbi esetében 2, utóbbi esetében 3 százalék volt. Fontos fegyvertény, hogy a vidéken sokat erősödött a Progresszív Párt.

 

Crowleyban változtak az erőviszonyok a félidős választások után

Crowley, az egyik legnagyobb középnyugati ingamegye, megmutatta, hogy a félidős választások során és csatatér: minden posztért komoly csaták voltak. Habár korábban úgy tűnt, hogy Chris Howard szenátor könnyedén veszi az akadályt, és újráz, a hivatalos adatok szerint csak 1,4 százalékkal győzte le James Callent, aki a progresszív ellenfele volt. A végleges adatok szerint a hivatalban lévő szenátort a választók 48,9 százaléka, ellenfelét 47,5 százalék választotta. Kevésbé volt szoros a kormányzó választás, ahol Henriette Lange a voksok 52 százalékát szerezte meg, a hivatalban lévő kormányzó, a reformpárti Alfred Kick a voksok csak 44 százalékát szerezte meg. A 18 tagú Megyei Tanácsban 10 helyet szereztek meg a progresszívak, 8 mandátum jut a Reform Pártnak.

A kongresszusi versenyeket is jól szerepelt a Progresszív Párt: három körzetet már biztosan elnyert, egy helyen még várhatóan a párt jelöltje fog győzni, Kesny Blye győzött az 1. kongresszusi körzetben, ahol három ponttal győzte le a hivatalban lévő Roy Harpert; Crowley 2-ban 170 szavazattal vezet Eric Beal Malcolm Queen hivatalban lévő reformpárti képviselővel szemben, az előnye 0,98 szézalék. Marty Deeks legyőzte Carl Alkar reformpárti hivatalban lévőt a 4. kongresszusi körzetben, Simon Bright korábbi progresszív szenátor közel 20 ponttal győzte Arnold Clinton képviselőt Crowley 5-ben. A reformpárti Jamie Grugran megőrizte a második kongresszusi körzetet, míg a hatosban is reformpárti hivatalban lévő győzött Harry Jenkins személyében.

 

Denfield marad piros

A félidős választások tükrében kijelenthető, hogy Denfield még mindig reformpárti, köszönhetően annak is, hogy elég kis intenzitású kampányt folytatott a Progresszív Párt. Francis Thackeray könnyedén újrázott, ahogy mindhárom körzet reformpárti hivatalban képviselője is. A Megyei Tanácsban sor került a kétévente esedékes választásra, de nem történt túl nagy meglepetés: 11 helyet szerzett a Reform Párt, 1 mandátumot a Progresszív Párt.

 

Eagle megyében a Reform Párt győzött

Sok megyében komoly vitákat hozott elő a félidős választásokat megelőző kampány, nem úgy Eagle-ben, amely ezúttal nem került a Progresszív Párt célkeresztjébe. Ebből is adódóan mind a négy reformpárti képviselőt újraválasztották, nagyobb ellenállás nélkül. 1950 óta a Progresszív Párt küzd Eagle-ben: elvesztették mindkét szenátorukat, nem tudtak kormányzót választani, se kongresszusi képviselőket. Két éve Andrew Trump 59 százalékkal nyerte meg a megyét, míg előtte George Taylor 60 százalékkal győzedelmeskedett.

 

Edmundban a Reform Párt totális győzelmet aratott

Nem volt túl izgalmas az idei félidős választás sem Edmundban: minden kongresszusi körzetet könnyedén nyert meg a hét reformpárti képviselő, akik közül öt konzervatív törvényhozót már 1946 óta választanak meg. Habár az edmundi vidéken jóval több progresszív szavazó regisztrált, kulturális konzervativizmusok, és a progresszívak rossz hálózatának köszönhetően, itt is a reformerek győzedelmeskedtek.

 

Garfieldban teret nyert a Progresszív Párt, de elvesztették a kormányzói széket

Nicholas Mulligan a vártnál nagyobb arányban nyerte meg a kormányzóválasztást – ezzel elhódította a korábban James Gilly kormányzó által tartott posztot. A választások előtt szoros eredménnyel számoltak a Jay Harrington progresszív jelölttel folytatott harcban, végül a Mulligan 52 százalékot szerzett, több mint 45 ezer szavazattal szerzett többet. A vidékért komoly harc folyt, a vidéki-ipari városokat nagyon megnyerte Harrington, de az elővárosokban hasonló előnyt kovácsolt a reformpárti jelölt, és szűken, de megnyerte Columbiát is – George Taylor óta ő az első, akinek ez sikerült reformerként.

A Megyei Tanácsért folytatott harcban viszont a progresszívak győztek: 24 körzetben progresszív, 18 körzetben reformpárti jelöltek győztek.

A kongresszusi körzetek tekintetében is a progresszívaké az előny: Garry Fredrick az 1. kongresszusi körzetben legyőzte Bill Waters hivatalban lévőt, Finn Collins Wilhelm Silvermann bizottsági elnököt (2. KK), a 3. kongresszusi körzetben a reformpárti Jack Lester győzött, kevesebb, mint két százalékkal. James Gilly kormányzó megnyerte Garfield 4. körzetét, Don Jester (R) viszont éppen csak, de nyert Garfield 5-ben. Jamie Hyneman (6. KK), John Murphy (7. KK) és Tristan Glover (8. KK) progresszív jelöltek ellenfél nélkül győztek, miközben a tavaly szenátusi jelöltséggel próbálkozó Thad Castle és a szintén reformpárti Paul Kerrigen reformpárti jelöltek nyertek az elővárosi 9. és 10 körzetben. Hanna Monteyro (11. KK) ellenfél nélkül győzött progresszív színekben, a szintén progresszív William Bean 1,5 százalékkal győzte le Spencer Royce reformpárti jelöltek, korábbi komédiást. Garfield 13-ban Shelley Roberts, Garfield 14-ben Arnold Jones reformpárti hivatalban lévők győztek.

 

Graham többé nem kék

Elillant minden mítosz arról, hogy Graham biztos progresszív bástya, a félidős választások ezt mutatják. A szenátusi választás eredményeképpen Nate Getz progresszív jelölt 48,2 százalékot szerzett, ellenfele, Trevor tucker 47,7 százalékot, vagyis automatikusan újraszámolják a szavazatokat. Az is lehet, hogy a Tucker-kampány több keresetet is bead, hiszen a különbség háromezer szavazat csak – több mint félmillióan szavaztak összesen. A Reform Párt Szenátusi Kampánybizottsága is figyelemmel kíséri a helyzetet, és adott esetben jogi segítséget is biztosít.

Kongresszusi szinten a Reform Párt elsöprő győzelmet aratott: hat körzetet fordítottak a meglévő kettőt megtartották, és mindkét, progresszív körzetben kemény csatában vesztettek csak. A reformpárti képviselők a következők lesznek januártól: Paul Morganstown (1. KK), Elissa Robertson (2. KK), Brook Galloway (3. KK), Jim Mellone (4. KK), Sam Torrington (5. KK). Montana Walsh (6. KK), Elissa Metkint (7. KK), Paul Heslith (11. KK). A progresszívak: Rudolph Martin (8. KK), Mace Brillenberg (9. KK), Arya Lanchester (10. KK).

 

Serge vesztett, már csak egy reformpárti van Greene kongresszusi delegációjában

Greene teljesen kék lett, aminek köszönhetően csak Jim Holsakamp szenátor az, aki reformpártiként jelen van a megyében. Albert Lee szenátort a voksok mindösszesen 52 százalékéval választották újra, kevesebb, mint hatezer szavazattal kapott többet, mint Dalton Broderick volt megyei bíró, reformpárti ellenfele. Habár győzött, ez mégis intő jel lehet a progresszív vezetésnek, hogy a Biztos Délen nem sikerült nagyobb előnnyel győzni.

A három kongresszusi körzetből mind kék lett, Anthony Serge, aki reformpártiként 1951 óta képviseli a választókerületet, 8 százalékkal kapott ki Wendel Watson korábbi kormányzótól, aki viszont két éve Jim Holsakamptól szenvedett el egy vereséget.

A Megyei Tanácsban nem történt számottevő változás, 10 progresszív és 2 reformpárti foglal majd helyet januártól is.

 

Jefferson marad csatatér

Változó képet mutatnak a jeffersoni eredmények, de alapvetően örülhet a Reform Párt. Nick Holmes szenátor, akit a leginkább támadhatónak véltek, kényelmes 6 ponttal nyerte meg az újraválasztását. Alapvetően Wessexnek köszönheti a győzelmét: a városban 59 százalék választotta őt, az 1. kongresszusi körzetben 56 százalékot szerzett, viszont a 2. körzetben már William Edwards győzött 50-48-ra.

A körzetek közül elvesztette a másodikat, de megtartotta az elsőt. Mike Andrews 49,8 százalékkal győzött, ellenfele, David Ford, 48 százalékot szerzett. Visszatér a kettesben Andrew Podrick, aki Vincent Aldreent mindössze három ponttal győzte le.

 

Lassenben a helyzet változatlan

Lassenben minden képviselőt újraválasztottak, a három körzetből kettőben a progresszív jelölt ellenfél nélkül indult, Lassen 1-ben is könnyedén győzött a hivatalban lévő képviselő. Ezáltal a képviselőházi küldöttség változatlan marad.

 

Nagyot nyert a Progresszív Párt Legrandban

Ellenfél híján Dave Norton progresszív kormányzót Heinz Doofenshmirtz megválasztott kormányzó váltja, aki ugyancsak progresszív. Dan Corwood (1. KK) és Blaise Delacroix (2. KK) megtartották körzeteiket, igaz, előbbi 3, másik csak 2 ponttal, mindketten reformpárti törvényhozók. Győzött még a hivatalban lévők közül Peter Slendon (4. KK), Martina Carrey (5. KK), Arthur Kerrington (6. KK), Rupert Hardeway (7. KK).

A progresszívak nyertek a 3. (Salvatore Belleci), a 8. (Jack O”Neill), a 9. (Vick Baltimore), a 10. (Johnny Lassen), és a 11. (Chris „Coyonne” Wayne) körzetekben, amelyek mindegyike új szerzemény. A harmadik kivételével (ahol Belleci 1,1 százalékkal győzött) a többi hivatalban lévő 6 százalékponttal győzte le a reformpárti inkumbenseket.

 

Madison megválasztotta első progresszív képviselőjét

Jasper Jordan progresszív színekben nyerte meg Milford Corwin visszavonuló képviselő körzetét, és ellenfele sem akadt – ezáltal ő az első progresszív, aki nyerni tudott Madisonban. Frank Sentont 54 százalék választotta újra MN-2-ben (ellenfele 39 százalékot kapott), Balthazar Nelson is megvédte a hármast (51-42 arányban).

 

Monroe reformpárti kormányzót választott

Jasmin Payne mérsékelt reformpárti jelölt nyerte meg a kormányzóválasztást, a voksok 51,2 százalékát szerezte meg, ellenfele, Luis Ferreria, 46,3 százalékot szerzett. Ez az első alkalom, hogy reformpárti jelölt nyerjen Monroe-ban. A választókerületekben nem lesz változás, mindet a hivatalban lévő progresszívak nyerték meg.

 

Holder győzött, maradt a progresszív képviselőházi többség

Ernest Holder korábbi elnöki főtanácsadó legyőzte a progresszív Vernon Grewlyt a Francis Blank mandátumért folytatott kemény harcban. A reformpárti jelölt, aki liberális nézeteiről ismert (ellenzi például a szegregációt), 49,1 százalékot szerzett, kevesebb, mint 9 ezer szavazattal győzte le ellenfelét. Habár a vidéken legyőzte Grewly, Miamiban 51 százalékot szerzett, Grewly csak 44 százalékot, és az elővárosokat több mint 20 pontos győzelemmel szerezte meg, amely elég volt, a szűk győzelemhez. A képviselőházi választás ugyanakkor nem sikerült ilyen jól: három körzetben indult reformpárti jelölt, ebből a 10. kongresszusi körzetben sikerült nyerni (Miami egy része és Panacea elővárosa tartozik ide) Phil Jackson 20 pontos győzelmét hozta.

 

Osborne: változatlan

Osborne megye még mindig reformpárti fellegvár – annak ellenére, hogy Észak-Osborne területének körzeteiben több, mint kétszerese a regisztrált progresszívak aránya a reformpártiakhoz képest. Nick House szenátor és minden kongresszusi inkumbens könnyedén újrázott, nem történik ebben a felállásban semmilyen változás januárt követően.

 

Pecksdale kék maradt

Habár több energikus reformpárti jelölt kapcsolódott meg a megyei és a kongresszusi posztokért folyó harcokba, mégsem történt érdemi változás. Annabelle Turner befolyásos szenátort a választók 66 százaléka választotta újra, ami biztos többség. Ugyanakkor a kormányzói versenyben sokkal kisebb volt a különbség: a jelenleg képviselőként tevékenykedő Melanie Scott a voksok 52 százalékát szerezte meg, ellenfele, Maxwell Pestage, 44% támogatását nyerte el, amely George Taylor 1950-es győzelme óta a legjobb megyei szintű eredmény egy reformpárti jelölttől.

Szintén csalódás volt a választási eredmény Sonja Westwoodnak, aki kisebbségi vezető John Vibert próbálta legyőzni, de 55-42%-os arányban vereséget szenvedett. Minden más hivatalban lévő képviselő nyert, Adam Rogers hivatalban lévő kormányzó lett Melanie Scott helyett az 1. körzet képviselője.

A Megyei Tanács progresszív maradt 19 progresszívval és 2 reformpártival.

 

Perry csatatér marad

Habár sokan azt hitték, hogy a vidéki-ipari megye, Perry végleg a kék fal része lesz, a progresszívoknak csalódniuk kellett: habár a kormányzói posztot megtartották (a Reform Párt nem állított ellenjelöltet), Sean Blueberry kormányzó nem tudta megszerezni a nyílt reformpárti szenátori széket, hanem Joe Harkley, Osborne reformpárti polgármestere győzedelmeskedett. A voksok 51 százalékát megszerző városvezető kivétel nélkül minden vidéki települést megnyert, legalább 12-13 százalékpontos előnnyel, csak North Havent vesztette el, itt Blueberry 56-43-ra győzött.

A két kongresszusi körzetért vívott csatában Sedric Bean megtartotta a North Haven központú Perry 1-et, de a kettes reformpárti lett: Dave O’Carroll magabiztosan, 55 százalékkal nyert, legyőzve a hivatalban lévő Marcos Hammondot, aki csak 42 százalékot szerzett. Ezt tükrözi a Megyei Tanács is: 6 progresszív és 6 reformpárti tanácsost választottak.

 

Peterson először választott progresszív jelölteket

Nagy meglepetés, hogy az ország egyik legkonzervatívabb megyéje három progresszívat is megválasztott a félidős választásokon: Cody Parks lett Peterson történetének első progresszív szenátora. A konzervatív, mérsékelt liberális vállalkozóból lett politikai jelölt kampánya során folyamatosan kritizálta saját pártjának nézetrendszerét, és elmondta, hogy két éve Andrew Trumpra szavazott. Beszédjeiben kiállt a konzervatív értékek mellett, úgymint: a szabályozatlan piac, adócsökkentés, deficitellenes harc, fegyvertartás korlátozásának megakadályozása, szabadkereskedelem. A választók bíztak benne, a voksok 52 százalékát szerezte meg, ellenfele, Peter Wright 45 százalékot kapott. Wright bejelentette, hogy újraszámolást kér, de mivel a különbség nagyobb, mint 1%, ezt csak akkor tudja megtenni, ha ő fizeti ki a költségeket. A Reform Párt Szenátusi Kampánybizottsága még nem nyilatkozott az ügyben, hogy adnak-e erre forrásokat.

Marcus Kane kormányzójelölt már sokkal szorosabb csatát vívott Fred McCoy reformpárti jelölttel: 1,5 százalékkal sikerült elnyernie a nyitott reformpárti mandátumot (a hivatalban lévő kormányzó, William Smith nem indult újra). Kane helyzete ugyanakkor nem lesz egyszerű: 16 reformpárti és csupán két progresszív megyei tanácsosból áll az új Tanács, amely így megnehezítheti a kormányzó helyzetét.

A kongresszusi körzetek tekintetében egy helyen tudott a Progresszív Párt előretörni: Joanne Paris megszerezte a Dover központú 4. kongresszusi körzet képviseletét, minden más körzetben a Reform Párt jelöltje nyert, jelesül: Greg Craig (1. KK), William Jackson (2. KK), Mark Davis (3. KK), Hugh Same (4. KK) és John „Jock” Harris (5. KK).  

 

Unionban mindkét párt örülhet

Peter McCain megtartotta a szenátusi mandátumot, Mark Harmon elnyerte a kormányzóit – ez Cironia legnagyobb megyéjének két fontos csatájának az összefoglalója. McCain, aki a Reform Párt jelöltje volt, a voksok 51,3 százalékával nyerte meg Hilary Renfield székét, ellenfele, Patrick Esprit 45,6 százalékkal lett második. Habár Esprit megnyerte Silver Cityt 6 ponttal (51-45% arányban), de McCain sikeresen egyesítette a vidéki és elővárosi szavazatokat, és ezek segítségével tudott nyerni.

Mark Harmon 50 százalékot szerzett, míg hivatalban lévő ellenfele, Adam Miller csak 44 százalékot kapott. George Taylor korábbi kabinetfőnöke elvesztette a vidéki területeket, az elővárosi régiót kisebb arányban nyerte, mint McCain, és jelentős, 13 pontos vereséget szenvedett Silver Cityben is. A Megyei Tanácsban 28 progresszív szerzett helyet a 26 reformpártival szemben.

A kongresszusi körzetekért is komoly küzdelem folyt a reformpárti körzetekért. Alfred Stow 3 ponttal győzött Union 1-ben, hasonló arányban győzött Shayan Crowther (2. KK), Jared Hayes (3. KK) is és Paisley Waters (18. KK). Magabiztosan győzött ugyanakkor Gil Grifton (3. KK), Zidane Cordova (5. KK), Donovan Winchester (6. KK), Isaiah Guttmann (7. KK), Harold Mickensen (16. KK) és Taio Wright (17. KK). Silver Cityben megtartotta pozícióját Robert Sullivan (10. KK), Arthur Price (12. KK) és Jeremy Frost (13. KK).

A progresszívek elhódították Annie Jenson (8. KK) és Jeffrey Romero (11. KK) mandátumait, helyettük Mick Shamen és Lindsey Tyson lesznek a képviselők. Megtartották a 9. (Peter Schneider), a 14. (Ted Butcher) és a 15. kongresszusi körzeteket (Andrew Fawkeslin).

 

Walkerben nem sikerült az áttörés

Walker mind az öt kongresszusi körzetében nyert a progresszív jelölt, akik közül egy újonc lesz csak: Oscar Rafter. A korábbi képviselő fia Walker 2. kongresszusi körzetében indult, ahol a mérsékelt reformpárti, Elijah Conelly hívta ki, de alulmaradt 52-46% arányban.

 

John Stetton: Ez itt az MSC műsora, jó estét kívánok. A mai napon csak a kampánnyal foglalkozunk, hiszen mindjárt itt vannak a félidős választások, és érdemes átbeszélni, mi történt az elmúlt hónapokban. Az első kérdésem az lenne: Melyik párt fogja vezetni a Kongresszust?

Alex Recon: Üdvözlöm a nézőket. Jó eséllyel a Progresszív Párt, hiszen több mint 30 képviselői fórral indulnak, ahol már most győztest lehet hirdetni

LizAveller: Szerintem is a P az esélyesebb ilyen téren.

John Stetton: De ez a többlet főleg olyan körzetekből adódik, ahol a Reform Párt esélytelen. Walker öt körzete, Greene megyéből kettő. Ezeket jelölt esetén is nyernék a progresszívok.

Alex Recon: Éppem ezért nem lesz szerintem elsöprő diadal, csak pont annyi, ami már elég a képviselőházi többséghez.

Liz Aveller: Ugyanakkor például Belfortban bőven lett volna esélye a reformpártiaknak és ott szintén több körzetben nem indultak.

John Stetton: Mi ennek az oka? A Bartek-Chaffee páros felkészületlensége?

Alex Recon: Vagy éppen Madison 1-es körzetében, ami 100 % piros körzet. A Reform Párt egységére már két évvel ezelőtt is lehetett kritikát felhozni, úgy tűnik tovább tart a Taylor elnök utáni átmeneti állapot. Persze ennyi elvesztegetett képviselői körzetet nehéz csak ezzel magyarázni.

Liz Aveller: Jó kérdés, a Reform Pártnak egy esetleges kongresszusi vereség után le kell vonnia a megfelelő konzekvenciákat, pláne, ha pont ezen a pár mandátumon fog múlni a Képviselőház. Az biztos, hogy nem segít országos szinten sem az R-nek, hogy helyenként ilyen szervezetlenek.

Alex Recon: A párt kulcsszemélyeinek azt hiszem a jövőben többet kell vállalni, és muszáj a vállaikra venni a párt kormányzását, különben oda süllyednek, ahol a bal oldal volt 50 és 54 között.

John Stetton: A párton belül több, neve elhallgatását kérő képviselő kritizálta a vezetést, hogy nem gondoskodnak a megfelelő jelöltekről, nem építik fel őket, ahogy például Stuart Hoyt teszi ezt. De régóta szervezetlen a képviselőházi frakció, például láttok ti megfelelő házlenökjelöltet?

Alex Recon: Mindenképpen olyan jelölt kell erre a posztra, aki 2-3 ciklus óta benne van ebben a vérkeringésben. Ez szűkíti a kört

Liz Aveller: És az is fontos szempont, hogy tudjon együttműködni a progresszív kormányzattal és személyesen Glover elnökkel is. Ez szintén szűkíti a kört, hiszen több olyan karakteres képviselő, mint például Michael Jezza, alkalmas lenne a posztra, viszont kevésbé kompromisszumkész, ezért nem lenne megfelelő választás.

Alex Recon: Igen, ezt maximálisan osztom.

John Stetton: Furcsa, hogy épp őt hoztad fel, róla is kérdeznék. Valóban annyira ellenálló? Csak arra gondolok, hogy a belforti cowboy kampányban keményen fogalmaz, de legtöbbször a pártjával és az elnökkel szavaz. Viszont gazdasági populista nézeteivel meg képes megnyerni a kékgallérosokat.

Alex Recon: A stílusa azt hiszem mindenki számára egy időzített bomba, különc stílusa kockázati tényező lehet, azt hiszem sokak szemében.

Liz Aveller: Abszulút egyetértek. Illetve én úgy látom, hogy túlságosan szembemegy az elnökkel és a progresszív elittel ahhoz, hogy házelnök legyen belőle, vannak mérsékeltebb, de hasonló tapasztalattal rendelkező konzervatív politikusok, akik jobb választások lennének.

JohnStetton: Ki az az öt fő mondjuk, akit eltudnátok képzelni?

Alex Recon: Bob Sinder, Anthony Serge, Frank Senton, Martin Forman, Donovan Winchester hogy csak öt személyt említsek

Liz Aveller: Anthony Serge, Frank Senton és Bob Sinder nálam is befutó, de Preston Coodridge is akár, de nyilván ezt nem mi döntjük el. Sajnos (mosolyog).

John Stetton: A progresszív oldalról meg természetesen John Viber, ha nyer. Nyerni fog?

Liz Aveller: John Viber nem kampányolt túl sokat, meglehetősen lazára vette a kampányt annak ellenére, hogy erős és aktív ellenfelet kapott. Talán a neve és az elnök támogatása elég lesz ahhoz, hogy elnyerje a pecksdale-iek szavazatát, talán nem.

Alex Recon: Nem vette komolyan a kampányt, talán azt hitte a neve és a déli politikai felfogás elég lesz. De ezen korábban már mások is rajta vesztettek, elég csak Osborne megyére gondolni és Nathen Bartek győzelmére, aki az akkori házelnököt győzte le újoncként.

John Stetton: A Reform Pártnak érdeke egyébként beszivárogni azekbe a déli, konzervatív körzetekbe? Sokan attól félnek, hogy ennek hatására elveszthetik a sokkal mérsékeltebb elővárosi voksokat.

Alex Recon: Az átlag polgárok fenn északon nem foglalkoznak azzal, hogy mi történik délen egy kerületben. A saját jelöltjeikre koncentrálnak és azok hitelességére. Ha ezen múlna egy két Trump féle beszéd már réges rég alapokig rombolta volna a Párt jó hírét. Nem hiszem, hogy egy esetleges déli térnyerés negatívan hatna a nyugati vagy középső országrészbeli teljesen piros megyékre.

Liz Aveller: Valamit valamiért. Most úgy döntöttek, megéri nekik, meglátjuk, hogy bejön-e a számításuk vagy rajtavesztenek. Összességében és is azt gondolom, hogy minden választópolgár a saját körzetének jelöltjeire koncentrál elsősorban.

John Stetton: De egy szisztematikus, Délre épülő politika okozhat ilyet, nem? Én sokkal inkább mondjuk eg George Leere gondolok, aki egy liberális megyéből érkezik, neki például rosszul jöhet egy ilyen váltás.

Alex Recon: Ez még a jövő zenéje, jelenleg nem azt látjuk, hogy a párt mindent a Déli területekre tenne fel.

Liz Aveller: George Lee egy mérsékelt jelölt, attól, hogy vannak markánsan déli jelöltjei a pártjának, nem hiszem, hogy szavazókat vesztene. Trumpot elnökjelöltnek választották úgy, hogy számtalan kompromittáló mondata volt és a múltjához tartozott egy FCFSZ, mégis majdnem elnöknek választották. A politika meglepő fordulatokat hozhat.

John Stetton: Térjünk át a Szenátusra. Szerintetek megtartja a többségét a Reform Párt?

Liz Aveller: Szerintem igen, de a progresszívek ledolgoznak valamennyit a lemaradásukból. Nagyságrendileg 50-50%-os szenátusi összetételre tippelnék, kis előnnyel az R-nek.

Alex Recon: Ebben a kérdésben határozott véleményem van, szerintem igen.

John Stetton: Hat olyan megye van, ahol Ed Glover kényelmes többséget szerzett, és a Reform Párt védi, továbbá három másik, ahol kis különbséggel kapott ki, de nyerhető lenne most nekik. Most például azt látom, hogy például Belfortot már a kampány elején elengedték. Illetve Glover nagyon kedves a reformpárti törvényhozókkal, keményen egyikük ellen sem vetette be magát.

Alex Recon: Viszont a legtöbb esetben sikerült a Reform Pártnak hiteles jelölteket kiállítani. Ez sokat számít, az elnök személyétől és támogatásától függetlenül. Plusz sok esetben a Progresszív Párt is újoncokat vetett be, így ez a pici fór se volt meg nekik, például Clark vagy Graham megyében.

Liz Aveller: Nyilván az elnök is számít rá, hogy hamarosan ezekkel a politikusokkal - vagy legalábbis egy részükkel - együtt kell majd működnie, meggondolatlanság lett volna keményen beléjük szállnia, pláne hogy erre ők nem is igen adtak okot egyelőre. Nem lenne jó stratégia a észéről maga ellen fordítani a reformpárti többséget, ha meg akarja valósítani programját a következő két évben.

John Stetton: Igen, de ezzel csökkentette a saját pártjának a győzelmi esélyeit, nem?

AlexRecon: Ha hosszú évek után átveszik a többséget a Képviselőházban, már az is siker számukra, illetve ha sikerül csökkenteni a hátrányukat a szenátusban. Erre pedig most nagyon jó esélyük is van.

Liz Aveller: Taylor elnökre sem volt jellemző a negatív kampány a progresszív törvényhozók ellen, akkor sem, amikor ők voltak többségben. Szerintem nem helyes, ha az elnök felesleges sárdobálásba kezd, jól tette, hogy beszállt a kampányba és azt is jól tette, hogy csak pozitív üzenetekkel kampányolt.

John Stetton: A szenátusi versenyek közül kiemelkedik Graham, Perry, Oakland, Clark és Union. Legalábbis nálam (nevet). Mit vártok itt?

Liz Aveller: Petersont tegyük még hozzá szerintem, Cody Parks meglehetősen sokat kampányolt és egy új progresszív pólus kialakítását tűzte ki célul, ez mindenképp említésre méltó. Az öt általad említett megyében én nagyon szoros eredményt várok, főleg Perryben és Oaklandban.

John Stetton: Vele még később foglalkoznék, egy másik csoportban.

Alex Recon: Én kiemelném még azért Greene megyét is. Cook pedig egy külön kategória. Ha már szenátusi küzdelem.

John Stetton: És persze Jefferson, ahol az egyik legsérülékenyebb hivatalban lévő reformpárti szenátor indul.

Alex Recon: És persze akad még pár érdekes hely, ami csendesebb mederben foylt, ilyen Pecksdale szenátusi küzdelme, ahol az inaktív jobb oldal miatt ó eséllyel nem lesz változás.

John Stetton: Kezdjük egyesével. Jefferson megy vagy marad? Nick Holmes mennyire esélyes?

Alex Recon: Szerintem marad, nem érheti panasz a munkáját és nem volt erős ellenfele, aki veszélyeztetné posztját. Határozottan azt gondolom, sérülékenység ide vagy oda, de maradni fog.

Liz Aveller: Trevor Idle szenátor és a kormányzó is Edwards mellett állt, valamint Glover elnök is őt támogatta. A rádió is főként Edwards hirdetéseit sugározta, ugyanakkor Holmes többet volt az emberek között, ami azért a délieknek fontos szempont.

John Stetton: Az egész kampány során arról beszélt, hogy ő képes együttműködni Glover elnökkel, ez pedig a szavazási történetével igazolható. Képes elég voksot hozni így a számára nagyon fontos progresszív blokkból?

Alex Recon: A déli megyékben különösen fontos egy politikus hitelessége, pártállástól függetlenül. Itt nem elég a simabeszéd a makulátlan öltönyben és az ígéretek garmadája. Holmes mindenképpen hiteles, amit az elmúlt hat éve is megalapozott.

Liz Aveller: Meglátjuk. A választók összességében elégedettek szerintem Holmes eddigi munkásságával, viszont a teljes helyi progresszív elit Edwards mellett sorakozott fel. Bár láttunk már nem egy győzelmet ilyen helyzetből, ez most sem elképzelhetetlen.

John Stetton: A Holsakamp-hatás (nevet).

Liz Aveller: Pontosan. (mosolyog)

John Stetton: Oaklandben homlokegyenest más taktikát követ Ernest Holder, aki sokkal liberálisabb, mint a társai. Győzhet-e Oaklandben?

Alex Recon: Szerintem itt Vernon Grewly fog nevetni és pezsgőt bontani. A neve, a tapasztalata, a programja alapján is. Egyszerűen minden mellette szól, de a labda gömbölyű ugye, bármi megtörténhet és annak az ellenkezője is.

Liz Aveller: Ez így igaz. (mosolyog) Ernest Holder jó stratégiát választott álláspontom szerint, viszont bárhogy is, Oaklandben nehéz vállalkozás elindulni reformpártiként, még akkor is, ha a Taylor-Cougnes páros támogat.

John Stetton: Viszont elég úgy látszik, hogy Oakland néha csatatér: reformpárti szenátora van, Taylor is megnyerte. Amit én látok, hogy főleg Miamira és a Miamit körbevevő, konzervatív, magasan képzett elővárosi lakosokra koncentrált. A kérdés, hogy képes-e elegendő részvételt produkálni.

Alex Recon: aktív kampány volt mindkét fél részéről, a részvétellel aligha lesz gond. A szavaztok megoszlása lehet érdekesebb kérdés.

John Stetton: És ami érdekes, kerülték egymás támadását, a vitában is alig volt összeszólalkozás. Miközben mindkét jelöltnek az a stratégiája, hogy a saját bázisát tudja megszólítani. Sikeres lehet ilyenkor a lovagias kampány?

Liz Aveller: Kisebb összeszólalkozások azért voltak emlékeim szerint, de valóban nem volt jellemző a vérre menő küzdelem. Valószínűleg féltek, hogy a túlzott indulatok és a radikálisabb hangnem elriasztotta volna a mérsékeltebb szavazókat.

Alex Recon: Igen, én is úgy hiszem, hoyg a mérsékelt szavazók dönthetik el ezt a versenyt, ez lehetett az oka a visszafogott támadásoknak.

John Stetton: A taylori nosztalgia hozhat még plusz szavazatokat? Szemben más déli jelölttel, ő bevetette az országos politikusokat, és ezáltal országos szintre emelte a versenyt, ami azért nagy szerencsejáték, valljuk meg.

Alex Recon: Abszolút nyerő ötlet volt, ha valaki hozhat plusz szavazatokat, azt ki kell használni. Ez politika, nem szabd meglepődni az ehhez hasonló trükkökön.

Liz Aveller: A taylori nosztalgia bizonyára mozgósít számos választót, de Oaklandben Ed Glover szereplése bizonyára több embert késztet részvételre.

John Stetton: Greene-ben mi a helyzet? Győzhet Broderick bíró?

Liz Aveller: Broderick aktív kampányt folytatott, jóval többet járt terepen, mint Lee szenátor, ellenben Lee ismertebb és népszerűbb jelölt. Holsakamp támogatása még nagyon kellett volna Brodericknek, de így is van esélye.

John Stetton: Nagyjából azt követte, mint Holsakamp. De kell egy másik Holsakamp?

Alex Recon: Nem szabad elfelejteni, hogy egyszer már megmérettette magát a helyi kormányzói választásokon és ott sem sokon múlott a győzelme. a nevét már ismerik a helyiek és most a tpártból is érkezett támogatása. Nem esélytelen egy szoros küzdelemben, ahol Hamilton lakosainak részvételi szándéka lesz a döntő, ahol egyébként rengeteget kampányolt.

Liz Aveller: Ahogy mondani szokás, a villám nem vág be kétszer ugyanabba a tuskóba. Meglátjuk, hogy kell-e a helyieknek egy másik Holsakamp, én ebben a kérdésben nem foglalok állást, rábízom a greene-iekre. (mosolyog)

John Stetton: Mi a helyzet a Rozsdaövezetben?

Alex Recon: nagy változások lesznek szerintem ebben a térségben Osborne megyét leszámítva. Rá is fér talán a térségre.

John Stetton: Kifejtenéd?

Alex Recon: A legjobb példa Clark, ahol meglehetősen passzív volt az elmúlt négy évben a helyi vezetés és képviselet is. Vagy éppen Perryben. Viszont közben olyan problémák jelentkeztek ezen a részen, mint a kukorica vész vagy az a a halvész, aminek okai Garfield megyébe vezethetőek vissza. Az új jelöltek új impulzust fognak hozni, egészen bizonyosan aktívabb szerepvállalás mellett képzelik el politikájukat. Ebből pedig sokat profitálhat az adott megye, az egész övezet és persze maga az ország is. Ne feledjük el, a hazai gazdaság gerincét adja az itteni ipari termelés.

John Stetton: De főleg Clark és Perry esetében két, homlokegyenest eltérő jelöltet láttunk: a progresszívak két urbánust küldtek csatába, a reformpártiak vidéki konzervatívokkal próbálkoznak. Szerinted, Liz, ez jó taktika volt?

Liz Aveller: Perryben a progresszívek hagyományosan North Havenben erősek, ott ők most is arra játszottak, hogy minél magasabb legyen a részvétel. Ennek ellenére Blueberry amennyire tudott, vidéken is korteskedett, de egyértelmű volt, hogy ő alapvetően urbánus jelölt. Ugyanígy Harkley inkább a vidéki, konzervatívabb területeken mutatott nagy aktivitást. Clakrkban is hasonló helyzet állt fenn, én azt hiszem, mindkét párt azokon a területeken kampányolt leginkább, ahol hagyományosan erős, ez logikus lépés volt részükről.

John Stetton: Blueberry múltja elég a győzelemhez?

Alex Recon: Szerintem nagyon sokszor bizonyosodott már be az elmúlt évek alatt, hoyg a múltból nem lehet megélni. És ennek egyre több igazolását látjuk a szavazók irányából is.

Liz Aveller : Önmagában nem elég, de ezt ő is így gondolhatta, mert elég sokat kampányolt, sokféle eszközt bevetett és szinte folyamatosan járta az utcákat, vagy tartott rendezvényeket.

John Stetton: Blueberrynek viszont nem volt olyan kiemelkedő kormányzói munkája, ami mondjuk sokat segíthetne.

Liz Aveller: Ez így igaz, ezért sem dőlhetett hátra a kampányidőszakban.

John Stetton: Harkley konzervativizmusa elegendő egy kékgalléros megyében? Vagyis nem lesz túl sok?

Liz Aveller: Vidéken ezzel a nézettel sok támogatót tudhat maga mellett, North Havenben ellenben valószínűleg nem ő lesz a favorit, ez egyértelmű. Kérdés, hogy elegendő-e pusztán a vidék egy esetleges győzelemhez, pláne, hogy mint említettem, Blueberry sem csak a városokban kampányolt.

Alex Recon: Viszont egy dologról elfeledkeztek. A Perryhez vagy Clarkhoz hasonló megyékben a nagyvárosi gazdaság, a városi ipar ezer szállal kötődik a vidéki mezőgazdasághoz és agráriparhoz. Ha valaki azt mondja erősíteni akarja a mezőgazdaságot, az üdvözítő lehet a nagyvárosban élők számára is, mert az azt jelenti biztos megélhetésük lesz a gyárakban, logisztikai cégekben és így tovább. Egy látszólag vidéki jelölt mindjárt nem csak vidéken lehet potens és szimpatikus.

Liz Aveller: Ez igaz, viszont Perryben mindkét jelöltnél hangsúlyos kérdés volt a mezőgazdaság és az agrárium, Blueberry is gyakran emelt szót ezen ügyek támogatásáért, sőt, kormányzósága idején a megye csatlakozott a farmerek kedvezményes hitelprogramjához is.

Alex Recon: Igen, talán pont emiatt esélyesebb is, mint ellenfele. Én csak arra akartam felhívni a figyelmet, hoyg nem szabad abba a hitbe ringatni magunkat, hogy Harkley lényegében esélytelen a városokban.

John Stetton: Azt se felejtsétek el, hogy midterm van, és ilyenkor az a párt van jobb helyzetben, amelyik nincs a President Palace-ban. Perry pedig megmutatta, hogy képes éles váltásokra. Taylor 60 százalékkal nyerte, egy baloldali Bedroommal szemben. Grahamben lesz csere? Főleg, hogy Trevor Tucker elég konzervatív programmal mutatkozik.

Liz Aveller: Alapvetően mindkét jelölt kitett magáért, ha csak az aktivitást nézzük. Hogyha mélyebben megnézzük a jelöltek politikáját, azt gondolom, Getz okosabb stratégiát választott. A progresszív jelölt igyekezett minél többféle irányzat képviselője felé nyitni és óvatosan fogalmazott például fegyvertartásügyben is, míg ellenfele markáns nézeteket képvisel, elég csak arra gondolni, hogy kötelezővé tenné a halálbüntetést minden megyében. Ebből kiindulva én Getz megválasztását látom esélyesebbnek, pláne hogy Graham alapból liberális fellegvárnak mondható.

Alex Recon: Sokat segíthet a helyi reform elit támogatása, a verseny nem lefutott, azt viszont öröm látni, hogy két jól felkészült jelölt mérkőzött meg egymással.

John Stetton: Mit gondoltok Petersonról és Cookról? Kezdjük Cookkal, ahol mindkét párt szélsőségeset választott ki a szenátusi választásra.

Liz Aveller: Cookban igazából mindegy, hogy ki nyer, két hasonló vérmérsékletű és nézetű jelölt csap össze, így körülbelül mindketten ugyanazt képviselnék a Szenátusban. Trump bukása mondjuk érdekes lenne annak tükrében, hogy két éve kis híján Cironia elnökének választották.

Alex Recon: A két jelölt által képviselt szélsőségek mind a mai napig nagy veszélyeket hordoznak magukban, személy szerint csak idő kérdésének tartom, mikor termeli ki egyik vagy másik párt a maga jelöltjét ezen személyek ellen, akár Cook-ban. Nem véletlen, hogy még maga René West sem kötelezte el magát egyik irányba sem.

John Stetton: Viszont nem is határolódott el a botrányos kijelentés kapcsán. Ez nem egy elszalasztott lehetőség a progresszívaktól, hogy az előválasztáson nem indult mérsékelt jelölt?

Alex Recon: Mindenképpen, de talán azt gondolhatták, a tűz ellen csak tűzzel lehet harcolni és radikális úton próbálták Trump szenátort kigolyózni a szenátusból.

John Stetton: Liz?

Liz Aveller: Abszolút én is így látom, ugyanakkor legalább indult progresszív jelölt, reformpártiaknál ez sem magától értetődő. (mosolyog)

John Stetton: Akkor térjünk át az igazán forró témára, ami Peterson, ahol győzhet mind kormányzói, mind szenátusi szinten a Progresszív Párt. Eddig a párt nem is törekedett arra, hogy találjanak olyan jelölteket, akik beillenek a piros megyékbe. Mennyire esélyes Parks?

Alex Recon: Parks meglepően hiteles jelölt, azt is mondhatnám, hogy szinte reform színekben is indulhatott volna. Ez mindenképpen veszélyes ellenféllé és esélyes jelöltté teheti. Szerintem egy hajszállal esélyesebb is, mint jobb oldali ellenfele, ami formabontó lenne a megyében.

Liz Aveller: Az biztos, hogy most nagyon odatette magát a petersoni Progresszív Párt, különösen Parks, aki gyakorlatilag a társadalombiztosítási elképzeléseit leszámítva egyáltalán nem nevezhető liberális jelöltnek, sőt, van olyan konzervatív, mint Ricketts, vagy McInnis. Az bizonyos, hogy üde színfolt lenne a Szenátusban, ha progresszív indulóként győzedelmeskedni tudna egy mélyvörös megyében.

John Stetton: Nem frusztrálná a progresszív vezetést? Hiszen az ellenoldal bármikor maga mögé állíthatja.

Alex Recon: Ez valós veszély lehet, kérdés hogy Parks elvei elég erősek e egy esetleges pártnyomás esetén is. Láttunk már olyat, hogy egyeseket kampány alatt pártkatonának neveztek, vagy éppen Bedroom báboknak. Parks esetében erről eddig nem igen bezsélhetünk.

Liz Aveller: Nem lesz belőle progresszív báb, az is kijelenthető, hogy sokszor fog ellene szavazni fontos liberális javaslatoknak, de a kampányban tanúsított magatartása alapján azt is valószínűtlennek tartom, hogy a reformpárti frakció manipulálni fogja. Parks egy szuverén elvhű embernek tűnik, aki nem szereti, ha diktálnak neki.

John Stetton: Viszont kiterjesztheti a progresszív befolyást. Az utolsó, talán nagyon szorosnak ígérkező verseny, amit megemlítenék, az Garfield. Ott mi történik?

Alex Recon: Garfield új kormányzót fog kapni, aki talán kicsit felrázhatja az alvó óriást. A kérdés az, hogy lesz-e oldal váltás a megyében vagy megy minden a megszokott progresszív politka mentén. Azt ki kell emelni, hogy a két jelölt ideológiájában nem volt sok különbség, ez is lehetett az oka egyebek mellett a meglehetősen szívélyes, már már baráti viszonynak a kampányküzdelem során.

Liz Aveller: A Harrington-Mulligan párharc elképesztő mértékeket öltött az elmúlt hónapokban, talán ez volt országszerte a legaktívabb kampány, ha a rendezvények számát és a jelöltek aktivitását nézzük. Mindkét párt magának szeretné a kormányzói széket, ezért két alkalmas és hiteles jelölt szállt ringbe. Igazából bármelyikük nyer, a garfieldi helyi politika fel fog pezsdülni.

John Stetton: Egyikőkkel a pártja, másikuk a pártjukkal fordult szembe. A Reform Pártban attól tartanak, hogy ugyan Mulligan képes az átlagtól több liberálist elérni, de attól is félnek, hogy ők a kongresszusi versenyben a saját pártjuk jelöltjeire voksolnak, amiben van logika. Viszont Harrington a saját pártja támogatását tolja el magától. Ezek sikeres taktikák?

Liz Aveller: Mindketten nyitni akartak egymás szavazói felé, ezért dönthettek így, szerintem a garfieldieket jobban érdeklik jelen esetben a jelöltek személye, mint a mögöttük álló - vagy nem álló - pártjaik.

Alex Recon: Az biztos, hogy képes lehet mindkét jelölt halászni az ellenoldalról vagy éppen a bizonytalanok köreiből. De innen megmondani, hogy ki is járt ezen lépésével jobban, szinte lehetetlen. Az idő fog erre választ adni, illetve maga a választás végeredménye, hiszen a nyertes számára minden igazolást nyer majd abban az esetben. Azt viszont jó látni, hogy valóban két olyan jelölt küzd egymással, akik a teljes megyei polgárságot akarják képviselni nem csak a saját szavazóbázist. Ezért pedig akár hajlandóak a pártjukkal szembe is menni, ha kell.

JohnStetton: Érdemes?

Alex Recon: Mint mondtam, ha az illető megnyeri a választást és kormányzó lesz, akkor igen. A győztesnek mindig igaza van. A vesztes oldal pedig gondolkodhat azon, hogy vajon okos döntést hozott e.

John Stetton: De ha a pártja veszít, ő is veszít vele, nem?

Alex Recon: Itt ebben a küzdelemben szerintem a két jelölt kellően önálló döntést hozott a kampánystratégiát illetően, a pártjuktól független. Maguk akarják vállalni a felelősséget a kampány kimeneteléért, illetve később a megyei lakosokért is. Hadd tegyem hozzá, hogy azért akadtak helyi támogatói Mulligan kormányzójelöltnek, hiszen Landford szenátor, Roberts és Jones képviselő is korábban támogatásukról biztosították.

John Stetton: De ez még azután volt, hogy Harringtont nevezte volna meg helyettesének esetleges győzelme esetén

Alex Recon: Nem a saját jelöltjük ellen szóltak, csak megválasztása esetén egy későbbi döntése ellen. EZ nagy különbség. A helyi refom elit szimplán nem szeretné, hy a progresszív oldalnak bárminemű beleszólása lenne a megye vezetésébe. Ettől még nem fognak a saját jelöltjük ellen beszélni a választások előtt.

Liz Aveller: Szerintem hiba volt saját ellenfelét megnevezni helyettesének, ez talán a választók egy részének szimpatikus, de a párt értelemszerűen nem rajong egy ilyen lépésért. De erre számítania kellett, mielőtt így döntött, még így is lehet, hogy többet nyer ezzel, mint amennyit veszít, ez már csak a választókon múlik.

John Stetton: A másik félelem talán, hogy Mulligan liberális konzervatív, és szegregációellenes, Harrington ebben sokkal mérsékeltebb, és nem akart hibázni. Ez mit jelenthet Garfield esetében?

Alex Recon: Mire gondolsz pontosan John?

John Stetton: Mennyiben jelenthet veszélyt vidéken a Reform Pártra Mulligan liberális gondolkodása?

Alex Recon: Az elmúlt évek minden, ismétlem, MINDEN választásán azt láttuk, hogy Columbia volt a mérleg nyelve. Az a jelölt, aki megnyerte Columbiat, vitt mindent. Mulligan talán a columbiai szavazókra akarja bízni megválasztásának kérdését, amihez némi liberális nyitottság nélkülözhetetlen. Hozzá téve, hogy vidéken is kampányolt és számos mérsékelt, konzervatív szavazók szívéhez közelebb álló húrt is megpendített. De tény, ez egy markáns különbség volt a két jelölt között. Ettől még nem hiszem, hogy a vidéki reform szavazók hátat fordítanának pártjuknak és a jelölteknek, akik a helyiek ízléséhez illő beszédeket és ígéreteket tesznek.

John Stetton: Köszönöm, hogy itt voltatok. Találkozunk a választás estéjén, ahogy Önökkel is. Jó éjszakát!

 

Legfrisebb híreink szerint szovjet haderők léptékát a Záhonyi határt, Nyíregyházán keresztül Budapestre tartanak, igen kimondhatjuk! A Szovjetúnió megszállta Magyarországot, kitört a forradalom és szabadságharc. A II. világháború utáni legnagyobb konfliktus. Közben Konyev Marshall a Varsó szerződés haderjének főparancsnoka, már Budapesten harcol az ellenállókkal szemben. Az esményt forgószél hadműveletnek keresztelték.

Az ország nyugati és déli határvonalain már szinte megszünt a határellenőrzés, információink szerint eddig 200.000 ember menekült el az országból, de brit és francia szakértők szerint a napokban már ennek többszöse kelt útra. Roy Benedict londoni migrációs szakértő szerint, a menekültek 20%-a Dél-Európát célozta meg, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Portugália, ezek között van a világhírű labdarúgó Ferenc Puskás és családja is. A Menekültek 80%-a azonban Amerika partjait célozta meg, Kanada, Usa, Cironia, Brazília, Argentina, Chile. Immár országunknak is fel kell készülni a menekültáradatra.

Jack Rush

Ren West, Cook megye újraválasztás előtt álló kormányzója is reagált a közép-európai politikai helyzetre, a korábbant kirobbant lengyel, illetve jelenlegi magyar forradalmakra, ami lázban tartja a világsajtót is.

„Azok az események, amiket pár hónapja és jelenleg Közép-Európában látunk, egyfelől elkeserítőek, másfelől pedig visszaigazolást adnak arról, hogy a kommunista rezsimeknek nincs helye és létjogosultsága ebben a világban. Erre úgy tűnik a lengyel és magyar sanyargatott polgárok is ráébredtek. A kommunista rákfene láncait le kell vetni magukról, csak ez biztosíthat számukra szabad, demokratikus életet. Én, mint a kommunizmus elleni harc elkötelezett híve, maximális támogatásomról és egyetértésemről kell biztosítanom az európai forradalmakat, amiket akár nevezhetünk felszabadítási küzdelmeknek vagy valódi szabadságharcnak is. Bízom benne, hogy a kormányzat is figyelemmel kíséri az eseményeket és adott esetben hajlandóak segédkezet nyújtani egy rászoruló nemzetnek, egyben maximálisan elhatárolódik az elnyomástól és zsarnokságtól, amit Magyarország kénytelen egy vesztes világháborút követően elviselni.”

A kormányzó bár direkt módon nem mondta ki a fegyveres beavatkozás lehetőségét, de az észak koreai válsághoz hasonlította a közép európai krízist.

Európai tudósítónk szerint, a tegnapi nappal kitört a Budapesti forradalom és szabadságharc, a "Sztálini terror" és a Szovjet megszállás miatt! Tegnap éjjel a kommunista pártvezetés véres sortüzet nyitott a békésen felvonuló tömegre. Ez fegyveres felkeléssé nőtte ki magát. Már így is több ezer ember emigrált Magyarországról az előző hónapokba, de mostanra ismét nagy emigráció várható főleg az Amerikai békés kontinensre. Azt gondoljuk a magyar nép megunta a Szovjet terrort, ártatlan emberek legyilkolását, az elnyomást, a Szovjet-Magyar rezsim diktatúráját.

Jack Rush

"Joga van tudni!

Önnek is joga van tudni a Reform Párt hozzáállasáról a választókhoz. A Reform Párt nem állított képviselő jelöltet több kongresszusi körzetben. Többek között Graham, Garfield, Walker megyékben és a fővárosban is van olyan kerület, ahol nincs konzervatív jelölt. Ez a hozzáállás veszélyes.

A Progresszív Párt megbecsüli a választóit és nem hagyja cserben. Szavazzon a progresszív jelöltekre és ne csak ott, ahol egyedül indul a képviselői helyért."

(Készült a PKKB megbízásából és finanszírozásából. A hirdetés egy héten át - a szavazás előtt - naponta háromszor az ország minden településén hallható)

Kampányeseménye után kötetlenül beszéldettem Thomas McDornish újrainduló progresszív képviselővel, akivel többek között saját és a Reform Párt kampányáról, a jelöltekről és úgy általában a politikau hangulatról beszéltem. A progresszív politikus közel elégedett a saját és a progresszívek kampányával általánosságban: "Úgy vélem a félidős választások esetében a kampány mennyiségét is minőségét is elégedettséggel tekinthetem. Az emberek láthatják mik az elképzeléseink, az egyes megyékben sikerült a legnagyobb támogatottsággal rendelekező embereket jelöltnek állítanunk. Noha vannak kivételek mind a stílusban és elképzelésben is, de nagy általánosságban úgy vélem a jelöltek igen jól teljesítenek és vállahatók."

Természetesen a politikus megerősítette, hogy támogatja saját pártjának jelöltjeit és amíg nem tesz vállalhatatlan kiejelntéseket, addig kiáll a jelöltek mellett. Emellett a Refrom Párt kampányáról is beszélt: "Sajnálattal látom a Reform Párt kampányát. A minőségről nem ejtek szót, mert az elég szubjektív dolog. De azt mindenképpen megemlíteném, hogy egyes politikusok aktivitása már-már megalázza a választókat. Van olyan kormányzójuk, aki bejelentette, hogy újraindul a posztjáért, de azóta egyetlen egy lakossági fórumot sem tartott. De azt már kimondottan felháborítónak tartom, hogy egyes kongresszusi körzetekben arra sem méltatják a választókat, hogy jelölteket állítsanak. Mindenkinek joga van tudni, hogy hol nem indul reformer képviselőjelölt: Belfot 2., 3., 4., 8., 9., 14. 16., Graham 5., 11., Greene 1., 2., Lassen 2., 3., Madison 1., Oakland 2., 3., 4., 5., 6., 7., 9., 11., 12., Garfield 6., 7., 8., Walker 1., 3., 4., 5., valamint a főváros Ridgefield CC. Remélem a választók ezt helyén értékelik és még sokáig megjegyzik."

Arra a felvetésre, hogy Nathen Bartek erre választ is adott egy interjú során ezt válaszolta: "Ez nevetséges. Mindenki jól ismeri az országunkban a választások rendjét és menetét. Taylor elnök már két éve nem a President Palace vezetője. Ennyi idő bőven elég kéne, hogy legyen a megfelelő jelöltek megtalálására, erről szólnak az előválasztások és az azt megelőző időszak. Ezért ez a kifogás elfogadhatatlan."

Nathen Bartek miután hivatalosan is támogatásáról biztosította megyéje képviselőjelöltjeit párton belül, Ridgefieldben adott interjút lapunknak, ahol egyben újabb bejelentést tett. "Az ország minden reform párti jelöltjét személyes támogatásomról biztosítom. A jelöltek nagyrészét személyesen is ismerem, jórészükkel napiszintű munkaviszonyban állok. Aikkel még nem volt alkalmam esetleg találkozni, a következő napokban pótlásra kerül."

A többségi vezető egyetértett Taylor elnökkel és osztja azon vélekedéseket, hogy: "A reform többségű Kongresszus hatékonyan és kooperatív, nyitott felfogással tudott együttműködni a bal oldali kormánnyal, úgy hogy közben azért gátat is szabtunk olyan intézkedéseknek, amiket veszélyesnek ítéltünk volna meg a gazdaságra nézve. A Képviselőház jelenlegi összetételében eredményes két évet zárt, semmi sem indokolná, hogy ezen változtassunk, legfeljebb a választók szavazatai, amik esetében bízok, hogy a mi jelöltjeink érdemlik ki."

A képviselő kommentálta azon híreket is, mely szerint a párt egyes prominens tagjai elégedetlenül figyelték hogy rengeteg képviselői kerületben nem sikerült jelöltet állítani, ami hatására a képviselőházi többség is veszélybe kerülhet. "Taylor elnök leköszönéséval a Reform Párt egy átmeneti ststuszba került, ahol sok mindent újra fel kellett és kell is épteni. Köztük olyan tehetséges, potens jelölteket, akik a következő évtizedekben meghatározó tagjai lehetne a párt és a ciron politikai életnek. Ha bárki a kongresszusi többségért aggódik, azt megértem, az én felelősségem is a dolog. Ugyanakkor semmiképpen sem akartam olyan jelölteknek teret engedni, akiken azt éreztem, hogy nem képviselnék megfelelően a konzervatív értékeket. Egyes megyékben és kerületekben pedig nem voltak megfelelő jelöltek, az alkalmatlan képviselők indulásával pedig csak a Reform Párt jóhírét forgácsoltuk volna el, és további ellentéteket szült volna párton belül. Lehet, hogy ezért a felfogásért most egyet vissza fogunk lépni, de csak azért, hogy utána öles léptekkel kettő lépést tegyünk előre. Azokon a helyeken pedig ahol vannak jelöltjeink, ott az utolsó szálig nyerni is akarunk. Megvédjük a kongresszusi többséget."

Zárógondolatként a saját párton belüli pozíciójáról is beszélt, illetve hogy lát e arra lehetőséget, hogy továbbra is többségi vezető maradjon. "Egy inaktívnak nevezhető progresszív kormányzati két év után tudtunk sikeres munkát végezni a Kongresszusban, a Reform Pártnak hála. Az eredmények minket igazolnak. Folytatnám a megkezdett munkát, de ez nem csak rajtam múlik. Ha a Pártban úgy látják, nem én vagyok a megfelelő személy erre a pozícióra, úgy át fogom adni a stafétabotot. Jelen pillanatban úgy érzem, nem lesz e téren változás, mert céljainakt teljesítjük."

Nick Robertson: Jó estét kívánok! Ez itt az MSC Félidős Választások különkiadása, a mai este Garfield megye kormányzói posztjára pályázó jelöltek vitáját hallgathatják meg. A Progresszív Párt jelöltje Jay Harrington, a Refom Párté Nicholas Mulligan. A két kampánycsapat megegyezett egymással, hogy a vita miként fog zajlani, ez a következő: A kérdéseket egymásután kapják a jelöltek, amire a kérdést kapó jelölt három percben reagálhat, az ellenfelének három perce van válaszolni, majd a kérdést megkapó jelölt két percet kap viszontválaszra.

A kérdések minden témakörből érkezhetnek, amelyet a szerkesztőségünk a vita előtt 30 perccel rakott össze, azokat senki sem ismeri. A közönségtől azt kérjük, hogy a vita során semmilyen módon ne adjanak teret az érzelmüknek, hagyjuk, hogy a jelöltek kifejthessék véleményüket. Most köszöntsük a két jelöltet!

(Jay Harrington integetve lép a színpadra és mosolyog a közönség felé. Fél percig elidőzik, majd ellenfeléhez közelít, hogy kezet fogjanak. Ezután tovább integetve lép a helyére. Arca magabiztosnak látszik.

(Mulligan besétál a stúdióba, kimért, határozott léptekkel halad, miközben magabiztos mosoly kíséretében integet a közönség „minden” tagjának. Végül kezet fog Robertson műsorvezetővel és szívélyesen üdvözli ellenfelét egy markáns kézfogással, másik kezével a vállát paskolja meg, miközben valamit mond neki, amit nem hallanak mások)

A pénzfeldobás eredményeként Nicholas Mulligan fog kezdeni. Uram, Ön pár nappal ezelőtt bejelentette, hogy győzelme esetén Jay Harringtont kéri fel kormányzóhelyettesnek, amely élénk vitát váltott ki konzervatív oldalon. Több helyi pártvezető fejtette ki a véleményét, akik a Megyei Tanácsban leszavaznának egy ilyen kezdeményezést, illetve több, jelenleg Önt támogató politikus kritizálta a kijelentését. Ön szerint érdemes volt ezzel a témával kampányolni? Megvalósíthatónak tartja, hogy egy progresszív személy legyen az Ön helyettese?

Nicholas Mulligan : Köszönöm a kérdést, örülök hogy ezt a témát azonnal tisztázhatjuk is. Mi volt az alapja a kijelentésnek? Egyszerű, az, hogy egy rendkívül szimpatikus ellenfelet ismertem meg Harrington személyében, aki emellé kellően felkészült Garfield ügyeiben. A jelenlegi progresszív vezetés alkalmatlan a vezetésre, de ez nem jelenti azt, hogy egy ekkora párt ne tudna előrántani értelmes tagokat a kalapból. Ha pedig valaki segítségére lehet a megyének és annak lakosainak, akkor számomra mindegy, hogy az piros vagy kék, fekete vagy fehér, katolikus vagy zsidó, férfi vagy nő.

Garfield egy sokszínű, hatalmas megye, különféle érdekekkel, nehéz összefogni, de legalábbis kihívás. Egy ilyen összetételű megyei vezetés hűen tükrözné a kétpárti egyezségeken alapuló politizálást, amivel a legtöbb ember büszkén kampányol, csak ebből később semmi sem látszik érdemben. Egy ilyen, kvázi gesztus vagy felajánlás talán a nép körében is népszerű döntés lenne, azt sugallná, itt a győztes kilététől függetlenül végül mindenki nyerne, és olyan személyt láthatna a vezetésben, akitől azt a bizonyos pluszt vagy változást várja és reméli.

Én hiszem, hogy a progresszív oldalról is jöhetnek konstruktív gondolatok, még ha nyilván a célom, hogy a Reform Párt tartsa a gyeplőt a megyében és a korábbi vezetési politikát újrakalibráljuk a megyében. Nincs ebben nagy varázslat, az eset túl lett fújva, nagyobb a füstje mint a lángja. Kicsinyes politikai marakodásnak tűnik ott, ahol az embereke érdekeit kellene figyelnünk.

Jay Harrington : Először is jó estét kívánok mindenkinek, és sok sikert kívánok ellenfelemnek, valamint szeretném megköszönni Önnek, hogy elfogadta a moderálás fontos, ám eddigi tapasztalataink szerint, olykor nehéz szerepét. Ami a kérdést illeti: én úgy vélem, hogy kimondhatjuk, hogy a mérsékelt liberálisok ma közelebb állnak a mérsékelt konzervatívokhoz, mint a Progresszív Párt baloldali szárnyához, vagy ahogy a mérsékelt konzervatívok a Reform Párt jobbszárnyához.

Ennek tükrében sajnálatos, hogy ezt egyes garfieldi konzervatívok nem tudnak a közös munka gondolatával megbarátkozni. Azt pedig kimondottan sértőnek találom, hogy a jelenlegi kormányzó emberének tartanak engem, mert én nem vagyok báb vagy alattvaló. Én egy valaminek felelek majd a munkám során: a garfieldi választóknak. Öröm az ürömben, hogy a garfieldi konzervatívok között is vannak olyan gondolkodók, akik képesek az együttműködésre. Én minden esetre bármilyen eredmény esetén Garfield-ért fogok dolgozni. Az viszont a jövő kérdése, hogy ez milyen formát fog ölteni, és nem merek ebben a tekintetben jósolni.

Nicholas Mulligan : Nincs sok minden, amit hozzáfűzhetnék még a témához, de való igaz, hogy ha valaki követi a két jelölt kampányát, sok azonos szál és párhuzam fedezhető fel azokban. Az egyes politikai ideológiák valóban akár egészen közel is eshetnek egymáshoz, ezt látjuk talán Garfield megyében, kicsiben.

 

Nick Robertson: Mr. Harrington, Ön többször arról beszélt, hogy Garfieldet be kell indítani, többször kritizálta a hivatalban lévő James Gilly progresszív szenátort. A legújabb felmérések viszont azt mutatják, hogy a kormányzó népszerű, a választók 57 százaléka szerint jól végzik a munkáját, 14% gondolja csak, hogy rosszul végezné. Ön szerint Gilly kormányzó miért végzi rosszul a munkáját? Nem gondolja, hogy a kormányzót támogató szavazókra szüksége lesz a győzelemhez?

 

JayHarrington : Nos úgy vélem nem jól emlékszik a kampányomra: James Gilly nevét egyszer nem említettem meg a kampányomban, noha tény, hogy úgy vélem vannak a munkájának hiányosságai. Egyrészt az utolsó előirányzat is csak 1954 szeptemberében született meg, ami a hivatalok működését biztosítja, de egy költségvetés sem született, egyetlen döntés sem, hogy a Garfield megyei politikai vezetés, hogy kívánná ösztönözni a gazdaságot, hogyan fejlesztené az oktatást, hogyan segítene a hely farmereknek.

Úgy vélem ez komoly hiba, és akik a mostani kormányzót támogatják, engem is támogatni fognak, mert én többet kívánok tenni, mint Gilly úr, amit szerintem az őt támogatók is szívesen fognak látni. Be kell ismernem, hogy ebben a mostani helyzetben, mint megyei politikai szereplő, én is részben hibás vagyok: nagyobb nyomást kellett volna a kormányzóra helyezni a cselekedés érdekében. De kormányzóként többet kell tenni, mint az eddigi vezetés tett. Ezt remélem mindenki látja és támogatnak ebben.  

Nick Robertson: De ha ez így van, miért támogatják őt mégis az emberek?

Jay Harrington: Úgy vélem erre egy kérdőíves felmérés részletes választ tudna adni. Én nem vagyok elég kvalifikált és nem rendelkezem a szükséges tudással ahhoz, hogy erre válaszoljak.

Nick Robertson : Mr. Mulligan, Ön következik.

Nicholas Mulligan : Azt hiszem, Gilly kormányzó munkáját megítélni nagyon visszás. A megyében nem mennek drámaian rosszul a dolgok. Nem egy Nick Lawrence vagy megboldogult Walter George a kormányzó. De ha figyelembe vesszük, milyen források kerültek be a megyei gazdaságba, hogy milyen hatalmas megyéről beszélünk, micsoda potenciállal, azt mondhatjuk, az elvégzett munka nem elégséges, a fejlődés pedig távolról sem kielégítő. Jobb megyei menedzselésre van szükség, olyan vezetésre, aki valós eredményeket képes elérni és nem csak stagnálásra ítéli a megyét.  

Jay Harrington : Szerintem elmondtam mindent, amit gondoltam a témában. A megyében még rengeteg lehetőség rejlik, ebben egyetértünk. És kormányzóként kötelességünk kiaknázni ezeket.  

Nick Robertson : Nekem még lenne egy kérdésem. Önt támogatja James Gilly kormányzó, akkor ezt elutasítja?

Jay Harrington : Természetesen nem. Minden támogatást szívesen veszek. De ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértek, és hogy hibátlan munkát végezne. Amit csinál, azt jól csinálja, de vannak hiányosságai a munkának. És biztos lesz az én munkámban is hibák, mert csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. A kritikát pedig majd meg kell hallgatnom és megtárgyalni a felmerült kritikákat.  

 

Nick Robertson: A kampány során eddig a gazdasági kérdések dominálták a garfieldi politikai teret, ebből kiemelkedett az infrastruktúra fejlesztése. Ön szerint milyen fejlesztésekre lenne szükség a garfieldi infrastruktúra modernizációjához, mely területek a legfontosabb? Mennyiben tudná egy ilyen fejlesztés beindítani a vidéki Garfieldet?

Nicholas Mulligan : Az infrastrukturális fejlesztések összetett kérdésnek minősülnek. Nem csak megyei, hanem országos szinten is. Pont annyira fontos a kisebb megyéknek, mint Eagle, Monroe vagy Madison, mint az iparos óriásoknak, mint Garfield, Union vagy Graham. Összetett olyan értelemben is, hogy rendkívül sok ágazata területe van. E téren Bartek képviselő javaslata hiánypótló alkotás, itt részletesen és jól tagoltan különülnek el az egyes szakterületek, úgy, mint közút vagy éppen csatornahálózati fejlesztés.

Nicholas Mulligan : Alaposan ki kell elemezni, hogy a megye egyes részein mire van szükség, mi kell a fejlesztéshez, a modernebb területekkel való integrációhoz. Jellemzően a vidéki területeken sok helyen kell villamosrendszert kiépíteni, az agrárterületeken öntöző rendszert, a nagy városokban a csatornarendszer bővítési indokolt a megnövekedett terhelés miatt, az úthálózatot pedig megyeszerte kell korszerűsíteni, az országos és helyi közlekedési vérkeringésbe bekapcsolni minden kis és nagytelepülést is. Éppen ezért nem emelnék ki egyetlen területet sem, ami prioritást élvez, hiszen, ha van egy matracom rajta öt lyukkal, nem sokra megyek vele, ha kettőt befoltozok. Minden lyukat be kell tömni, lehetőleg minél előbb.

Ezek a fejlesztések pedig nem csak a vidéket fogják fejleszteni, élhető környezetet teremtenek a nagyvárosokban is, de a vidék is sokkal modernebb lesz, több lehetőséggel. Indokolt minden régiót egyformán fejleszteni, az elmaradottabb részeket felzárkóztatni. Ez az én célom.

Nick Robertson : Ön szerint állami vagy magáncélú befektetések mentén kell ezeket végrehajtani?

Nicholas Mulligan : Ilyen volumenű beruházások nehezen képzelhetők el állami beavatkozás nélkül. Ugyanakkor a külföldi magántőke beáramlása rengeteg munkahelyet teremthet, továbbá kisebb terhet rónak a felmerülő költségek az államháztartásra, nem okozva ezzel deficitet, amit alapból el is utasítana számos konzervatív képviselő és szenátor, márpedig egységes támogatás nélkül ezek a fejlesztési tervek halálra lennének ítélve. Egészséges egyensúlyt kell találnunk. A megyéknek pedig arányosan kell kivenni a részüket ebből, hiszen az ő érdekük is mindez. Már csak ezért sem hátrányos, ha egy kormányzó hajlandó átlátható éves költségvetést készíteni, és a helyi pénzekkel felelősen, takarékosan bánni. Ezeknek a megyei pénzeknek még lesz helye később, azt kell mondanom.

Nick Robertson : Csak külföldi cégek vagy a ciron vállalatokat is bevonná?

Nicholas Mulligan : Szabad piac, szabad verseny. Mindig öröm a szívnek, ha hazai cégek képesek kinőni és sikeressé válni a kapitalista rendszerben, de ez nem jelenti azt, hogy egy külföldi befektető ne próbálhatna szerencsét országunkban. Főleg, ha a kínálata jutányosabb. De hát éppen ez lenne a piaci verseny lényege nem igaz? A lényeg, hogy a munka tisztességesen legyen kivitelezve, és a lehetőségekhez mérten korrekt áron, ami piaci versenyen, állami kontroll nélkül dől el. Ez a fejlődés záloga ciron földön is, ahogy minden tisztességes, demokratikus, nyugati országban. Ez nem a Szovjetunió szerencsére. Ne is akarjunk az lenni.

Nick Robertson : Köszönöm, Mr. Harringtoné a szó.

Jay Harrington : Az infrastruktúra fejlesztése mindenki számára egyértelműen kulcsfontosságú a gazdaság fejlődő szakaszában: munkaerőt teremt és a piac számára kapcsolatot a külvilággal. Garfield esetében más megyékkel és más országokkal is. A Mulligen úr által említett várhatóan hamarosan elfogadás sorsára jutó törvényjavaslat állami szinten határozza meg a dolgokat, összeköttetést teremt a megyékkel. Garfieldnak ezt ki kell egészíteni, hogy a megyében teljes lefedettség legyen. Mindenből. Ez idő. Amint kiépült az infrastruktúra minden ága, azt karban kell tartani, fejleszteni.

A magántőke és az állami szerep kérdése összetett és nem szabad leegyszerűsíteni még egy választási kampány során sem. Önmaguktól a vállalkozások nem fognak a hálózati kialakításba tőkét fektetni, mert alacsony a megtérülési ráta. Ebben az államnak és a megyéknek nagy szerepet kell vállalni, és a hálózatot saját kézben kell tartani a későbbiekben. Azonban a szolgáltatást már lehet liberalizálni, a vállalatok versenyezzenek, ki tud megfelelő színvonalon egy vasúti viszonylatot működtetni. A hálózatért annyi használati díjat kell kérni, ami fedezi a fejlesztési és fenntartási költségeket, de nem többet.

A hálózatból nem profitot kell termelnie az államnak és a megyéknek, hanem biztosítani a folyamatos szolgáltatás lehetőségét. A vállalatok szolgáltatási versenye pedig a magas szolgáltatási színvonalat biztosítja majd. De természetesen több ága van az infrastruktúrának: egy vasúti üzemnél az általam elmondottak teljes mértékben igazak, de látni kell, hogy a piac működését látva a vállalatok nem fognak tolongani azért, hogy egy szennyvízszolgáltatást biztosítsanak, noha a lehetőségét nem szabad kizárni.

Ahol a magántőke nem kíván szolgáltatást nyújtani, ott a megyének kell átvállalni ezt a szerepet, de ekkor is úgy kell a szolgáltatást biztosítani, hogy azt ne adófizetői forrásból tegyük, hanem a szolgáltatási díj nonprofit módon fedezze a fejlesztési és fenntartási költségeket.

Nick Robertson : Ez azért érdekes, amit mond, mert az új adótörvény keretében az állami támogatásokat elvonta a Kongresszus, és az üzemeltetőkkel kötött szerződésekből, illetve egyéb, j adókból tudja fenntartani magát egy megye. Ön szerint akkor ez irreális bevételi célnak tűnik?

Jay Harrington : Ez nem irreális bevétel, mert fedezi a fenntartási és a fejlesztési költségeket. Ez igazából, az én meglátásom szerint, egy bürokratikus akadály megszüntetése ezen a téren. A megyék közvetlenül a szolgáltatókkal egyeztethetnek, köthetnek szerződést, az állam kivonul ebből. És persze rengeteget számított az állami támogatás, de az eddig is a hivatali működésre ment a legtöbb esetben és a fejlesztések saját forrásból mentek. A helyi adók is egyfajta szolgáltatási díjak: a hivatalok, iskolák stb. működésének és fejlesztésének költségeit fedezik. Az adóért az állampolgár szolgáltatást kap a megyétől, az államtól. Ez így lesz a közmű szolgáltatások esetén is. A szolgáltatók a hálózat használásért fizetnek és ez fedezi a fejlesztést és a fenntartást.

NickRobertson : Mr. Mulligan?

Nicholas Mulligan : Nem hiszem, hogy sok újdonságot lehetne még hozzáfűzni az elhangzottakhoz, Mr. Harrington alaposan körüljárta a témát és kimerítette azt. Az elhangzottakkal pedig maximálisan egyet tudok érteni. Izgalmas időszaknak néznek elébe a megyék, fontos, hogy ebből Garfield a lehető legjobban tudjon profitálni. Profán módon leegyszerűsítve már csak ezért is fontos az infrastruktúra fejlesztés, hiszen a jövőben direkt és indirekt úton is képes lesz bevételt generálni a megyék számára mindez. Én pedig szeretnék a csúcsra törni Garfield megyével, amihez szükség is lesz a tőkére.

Nick Robertson : A következő kérdés Mr. Harringtoné. Ahogy kiteljesedett a megyei autonómia, különböző jogokat nyertek, úgy megkapták a kormányzók, hogy kinevezzék a Megyei Választási Bizottságok tagjait, jelöljenek több, fontos megyei tisztségre személyeket, és kijelöljék a megyei és városi bírókat. Az igazságügyi szervezetekbe milyen jogászokat nevezne ki, ha Ön lenne a kormányzó? Konzervatív vagy liberális bírókat? Akik szegregációpártiak vagy ellenzik azt? Akik támogatják vagy ellenzik a szakszervezetek befolyását?

Jay Harrington : Én úgy vélem ezekkel a megkapott jogainkkal felelősen kell sáfárkodnunk. Én nem érzem magam olyan embernek, aki egy személyben el tudja dönteni, hogy ki töltheti be ezeket a fontos pozíciókat. Egyszerűen sem időm, sem tudásom nem lesz, hogy megfelelő információkat gyűjtsek a megfelelő személyekről. Persze formálisan a kinevezést én hagynám jóvá, de a döntésem alapját minden esetben egy szakmai folyamat előzné meg. Egy külön kétpárti bizottságot kell létrehozni, mely a megyei bírókat és a Megyei Választási Bizottság tagjait ajánlja számomra. A pozíciókat meg kell pályáztatni, melynek minden elemét transzparenssé kell tenni. Mind a pályázatokat, mind az értékeléseket a nyilvánosság meg kell, hogy ismerhesse.

A pályázatok elbírálása után a bizottság javaslatot tesz az adott pozícióra alkalmas személyre és ez alapján döntenék. Városi bírók esetén ugyan ez lenne a folyamat, csak helyi - városi - szinten. Nyílt pályázat, nyílt bírálat és javaslattétel és ezután döntés. Ebben a folyamatban egy nyilvános meghallgatásnak is szerepet kell adni, ahol a helyi választók is elmondhatnák véleményüket a pályázóról. Elképzelésem szerint a bizottságokban mindig a választásoknak megfelelő arányban delegálnának tagot a pártok. Úgy vélem ezeknek a fontos pozícióknak a betöltésére így szakmailag és politikailag is elfogadható jelöltek kerülhetnének.  

Nick Robertson : Mr. Mulligané a szó.

Nicholas Mulligan : A Glover-kormány kampányígéretei között szerepelt egy passzus, egy tétel, ami a szegregáció megyénkénti létjogosultságára, esetleges felszámolására kíván majd társadalomtól választ kapni egy népszavazás keretében. Azt hiszem, könnyebb lenne ennek ismeretében jelölteket állítani bizonyos posztokra. Viszont ezzel azt hiszem, most kikerülném csak a kérdést és nem vállalnék felelősséget egy döntésemért vagy álláspontomért. Így induljunk ki a jelenlegi helyzetből. Garfield sok megyével ellentéten lényegesen liberálisabb, gondolkodású, az emberek elfogadók, persze láthatunk példát ennek ellenkezőjére. De azért mégis csak volt itt nem is olyan régen egy részben a szegregáció ellen is szóló tüntetés, vagy inkább felvonulás. Hiszem, hogy egy olyan kérdésről van szó, amit, ha meg is akarunk oldani, le is akarjuk ezt a rendszert bontani, azt csak nagy körültekintéssel és apró lépésekben lehet.

Hozzáteszem, rengeteg jövőbeni konfliktust küszöbölnénk ki ezzel, ha végre nem újra és újra és újra a szegregáció kontra ne legyen szegregáció kérdését járjuk körül. Az egyik ilyen apró lépés lehetne, ha részben példát is mutatva a felelős tisztségviselők, legyen az kormányzó, szenátor vagy éppen bíró, legalább nyilvánosság előtt elhatárolódnának a szélsőségektől. Hogy összegezzem gondolataimat és egyben választ adjak a kérdésére, ha nem is ultra liberális jelölteket javasolnék, de mindenképpen olyan bírákat, akik úttörői lehetnek a szegregáció lebontásának, ha máshol nem is, legalább itt Garfield megyében éljünk végre nyugodtan és békességben. Nem kell egymást szeretni, de lehet tisztességesen élni a magunk életét.

Ehhez pedig nem kell semmiféle mesterségesen fenntartott gyűlöletintézményt fenntartani. Akinek vannak etnikai alapú fenntartásai, azt nem fogja megváltoztatni így se úgyse a jó Isten se. Tiszteletben kell tartanunk ezen emberek véleményét is, de nem engedhetünk ettől még teret neki és nem tekinthetjük legitim cselekvésnek, ha valakit kirekesztenek abból a társadalomból, aminek ő is szerves része, amit az ő adójából is fenntartanak, és amiért ő maga is harcolt a világháborúban. Láthatjuk, hogy mitől is válik a szegregáció kérdése sok esetben abszurddá. Lazítani kell ezen a gyeplőn és rendet tenni a fejekben.

Én úgy gondolom, és ezen a ponton ellent kell mondjak Mr. Harringtonnak, hogy egy vezető igenis legyen képes és legyen elég bátorsága meghozni döntéseket és vállalni értük a felelősséget, ahelyett, hogy azt megosztaná másokkal, gittegylet bizottságokat alapítanánk és elforgácsolnánk az időnket, az energiánkat és nem mellékesen az adófizetők pénzét. Egy kormányzó igenis legyen képes irányítani és a megfelelő embereket kiválasztani, ahogy zajlik az egy cégvezető esetében is. Persze mindezt előzze meg személyes találkozás, interjúztatás, legyen legalább tanácsadási szinten beleszólása a megyei tanácsnak, de a végén igenis a megye vezetője legyen az, aki mond A-t vagy mond B-t.

Nick Robertson : Mr. Harrington következik.

Jay Harrington : Én úgy gondolom, hogy manapság nem élnek már polihisztorok, mint az ókorban. Nem ért mindenki mindenhez. Egy vezetőnek be kell látnia, ha valamit nem tud és ehhez szakmai segítséget kérni. Én tudom, mik a korlátaim, és azokat nem tagadni próbálom, hanem átlépni azzal, hogy mások segítségére támaszkodom. Emellett fontos szerintem, hogy az ilyen társadalmilag fontos pozíciókba ne sötét szobákban kötött politikai alkuk juttassanak embereket, hanem olyan személyek töltsék be, akik értenek hozzá és társadalmilag elfogadottak.

Úgy vélem az általam felvázolt módszer alkalmas arra, hogy olyan emberek üljenek ezekbe a székekbe, akik szakmailag rátermettek, az emberek elfogadják őket és megbíznak a döntéseikben. Mint mondtam a végső szót és a kinevezést a kormányzónak kell meghoznia és aláírnia a kinevezési papírokat, de azt egy megfelelő társadalmi vita kell, hogy megelőzze, amit az általam vázolt rendszer biztosít.

Nick Robertson : Most elérkeztünk a vita végéhez, a zárógondolatok következnek, először Mr. Harrington tarthatja meg a záróbeszédet.

NicholasMulligan : Nos szerintem ha egy vezetőnek vannak bizonyos kötelezettségei, akkor nyilván mérlegelni kell előtte, hogy képes e azok maradéktalan ellátására avagy sem. Ellenkező esetben nem biztos, hogy vezetői ambíciókat kell dédelgetnie... Bocsánat. ha közbe vágtam uraim.

Jay Harrington : Köszönöm a mai lehetőséget, mind a szervezőknek, az ellenfelemnek és nem utolsó sorban a moderátornak. És természetesen a választóknak is, akik követték a ma esti vitát. Sok kérdésben egyetértettünk Mulligan úrral és volt, amiben nem. Úgy vélem ennek ellenére mindenki csak nyert a mai este folyamán. Mi további ismertséget és a választók további információt a döntés meghozatalához. Én természetesen úgy vélem az én elképzeléseim jók, tudom a korlátaimat, melyeknek átlépéséhez mások segítségére szükségem van. Úgy gondolom fontos, hogy ismerjük választóinkat és a megyénket, de még fontosabb, hogy ismerjük saját magunkat. Még egyszer köszönöm a lehetőséget, és remélem minél többen elmennek választani azon a bizonyos napon. Viszontlátásra!  

Nicholas Mulligan : Ezúton is szeretném megköszönni a Garfield megyei választópolgároknak az eddigi bíztatást, támogatást és határtalan szeretetett, a sok-sok ezer ember, aki megtisztelt azzal, hogy kilátogasson egy-egy rendezvényemre, csak megerősít abban, hogy megéri ezért a megyéért, és annak MINDEN lakosáért dolgozni. Egyúttal szeretném megköszönni a moderátor figyelmes, precíz munkavégzését az est során, illetve megköszönni ellenfelemnek, hogy elfogadta kihívásomat és kulturált keretek között cserélhetünk a nagy nyilvánosság előtt eszmét, egyben további bepillantást engedhettünk felfogásainkba, politikánkba, esetleg programunkba a Garfield megyében élők számára.

A mai vita után hatványozottan azon az állásponton vagyok, hogy a megye személyemmel csak nyerhet, és ezt igyekszem már most a kampányidőszakban is bizonytani, és méltóvá válni az emberek bizalmára. Nem vagyok az az ember, aki elbújik a döntések vagy a felelősség elől, amiket itt elmondtam, amik ma itt elhangzottak, nyugodtan a fejemre olvashatja bárki egy hét, egy év vagy egy ciklust követően is. Itt leszek. Egy dolgot megígérhetek, tisztességesen fogok harcolni a végsőkig a megye vezető székéért, mert szentül meg vagyok győződve, hogy egy reformpárti vezetés új impulzust adhat annak a megyének, amelyik jelenleg stagnál, és amely minden statisztika vagy szakértő alátámasztása szerint többre lenne hivatott.

Négyévnyi progresszív lehetőség röppent ki az ablakon. Ha valami nem megy, és látványosan nem, akkor nem toldozgatni foltozgatni kell, hanem komoly változásokat eszközölni. Gilly kormányzó ideje lejárt. Úgy hiszem vele együtt talán a baloldali progresszíveké is. De mint mondtam, ez nem zár ki egyetlen kék oldalról érkező szakértőt vagy politikust sem. A közös munka lehetősége mindig adott lesz, az irodám ajtaja pedig kormányzóként is nyitva lesz az előtt aki hőn szeretett megyémért és a benne élőkért tevékenyen akar tenni. Köszönöm, hogy meghallgattak és köszönöm, hogy ma este figyelemmel kísértek.

Nick Robertson : Kedves Nézőink! Megtisztelő volt ma este moderálni ezt a vitát, remélem, hogy ezzel a lépéssel is segítettünk Önöknek, hogy kit válasszanak novemberben. Jó éjszakát!

 

(Jay Harrington a záróbeszédek végeztével újból mosolyogva és integetve búcsúzik a választóktól, miközben az ellenfele felé megy, hogy kézfogással zárja le a vitát.)

 (Nicholas Mulligan határozottan fogadja a kézfogást, néhány közös kép erejéig még integet is a kameráknak, majd elbúcsúzik a műsorvezetőtől is)

(Jay Harrington a Mulligan-nel történ kézfogás után a moderátornak is kézfogással köszöni meg a munkát. Ezután távozik a színpadról ott, ahol bejött.)

JosephWalker : Jó estét kívánok! Kedves nézőink, ez itt az MSC, én Joseph Walker vagyok. A mai napon Ernest Holder és Vernon Grewly vitáját fogom moderálni. Mind azért jöttünk ma ide, hogy az Oakland megyei választópolgárok könnyebben hozzanak döntést a félidős választáson. Jöjjenek tehát a jelöltek: Ernest Holder, Taylor elnök korábbi főtanácsadója és Vernon Grewly, korábbi közlekedésügyi miniszter. Jó estét, üdvözlöm Önöket a választási vitaműsorban!

VernonGrewly : Jó estét kívánok! Jó estét, Oakland!

ErnestHolder : Jó estét (Ernest Holder mosolyog, kezet nyújt Vernon Grewlynak)

VernonGrewly : (Grewly kezet ráz Holderrel, majd két kézzel integet a nézőknek és a kamerának.)

JosephWalker : Ismertetem a vita menetét. Alapvetően a kérdések és feleletek struktúrája úgy fest, hogy kérdezek az egyik jelölttől, aki válaszolhat 2 percben, majd viszontválaszra van lehetőség egy percben, a viszontválaszra pedig az első választ adó 1 percben reagálhat.

JosephWalker : Kérem Önöket, tartsák meg nyitóbeszédüket! Elsőként Grewly miniszter urat kérem fel nyitóbeszéde megtartására, majd Holder urat. Viszontválaszra a nyitóbeszédek folyamán nincs lehetőség. Miniszter úr, Öné a szó.

VernonGrewly : Köszönöm, Mr. Walker! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Oaklandiek! Megtiszteltetés, hogy itt állhatok Önök előtt és részt vehetek a félidős választások eddig egyetlen vitaeseményén. Remélem, sikerül majd termékeny és politikai programpontokon alapuló vitát lefolytatni, kerülve a személyeskedést és egymás sértegetését.

VernonGrewly : Miniszterként az volt a vesszőparipám, hogy bármilyen politikai tevékenység alapját az elvek határozzák meg. Azt gondolom, nekem sikerült végig kitartani az elveim mellett és a mai vitában is ezeket szeretném képviselni. Meghatározó témák számomra az oaklandi közlekedés fejelsztése – ez ugyebár nekem mondhatni szakmába vág –, a szociális háló, a külpolitika és a ciron farmok helyzete. Szenátorként azt szeretném elérni, hogy Oakland egy modern, fejlett és a gloveri utat követő gazdag és szabad déli régió legyen, amely hű múltjához és kész cselekedni a szebb jövő érdekében is.

VernonGrewly : Én nem határozom meg magamat független jelöltként, mert nem leszek az. Nem leszek független a déli progresszív elvektől, nem leszek független az oaklandi polgároktól. Kizárólag értük óhajtok dolgozni és minden olyan intézkedés ellen fel fogom emelni a szavamat, amely a helyiek érdekeit sértik. Elöljáróban csak ennyit mondanék, a vita során még úgyis számos témát fogunk érinteni. Köszönöm!

JosephWalker : Mr. Holder, Ön következik.

ErnestHolder : Ez az esemény nagyon fontos államosa az idei választásoknak, hiszen Oakland dönteni fog arról, hogy ki képviselje a következő hat évben a megyét a Szenátusban. Ez azért fontos ma különösen, mert történelmi léptékben mérve jelentős törvényjavaslatok kidolgozása kezdődik meg, ebbe tartozik az infrastruktúra megújítása, az adóreform folytatása, de több olyan téma is előkerülhet, amely különösen érdekli az oaklandi embereket.

ErnestHolder : Éppen ezért olyan személyt kell küldeni a Szenátusba, aki ismeri az itt élők gondolatainak minden rezdülését. Én itt születtem, itt nősültem, itt születtek a gyerekeim, itt vezetjük a cégünket, itt adunk munkát és megélhetést sok-sok oaklandi családnak, és ezért gondolom, hogy alkalmas vagyok arra, hogy felülemelkedve a pártpolitikai vitákon, független hangja legyek Cironia legnagyszerűbb megyéjének. Nekem Oakland az első.

JosephWalker : Köszönöm uraim. Az első választási téma, amely mindkettejüket érinti, az a kétpártiság kérdésköre. Önök mindketten azt állítják, nem lesznek pártkatonák, függetlenek lesznek és ha jó egy a másik pártból érkező javaslat, Önök bátran melléállnak. Ehhez képest a kampány során eddig domináltak a pártellentétek. Önök szerint milyen egy kétpárti törvényhozó, Önök mitől számítanak annak? Mi a programjukban a kétpárti? Először Holder úr következik.

ErnestHolder : Az elsődleges probléma egy ország életében, ha a meghatározó politikai pártok nem tudnak egymással kommunikálni, nem tudnak megállapodni a legfontosabb politikai kérdésekben. Szerintem nagyon fontos, hogy olyan törvényhozókat válasszanak meg kongresszusi posztokra, akik együtt tudnak működni a másik oldal képviselőivel, én ilyen személy lennék.

ErnestHolder : Én a kampány során, mióta megkezdtem, folyamatosan arról beszéltem, hogy milyen kérdésekben tudjuk megtalálni a közös hangot. Ilyen az infrastruktúra modernizációja, amely Oaklandnek robban fontos, ilyen fontos az adótörvény, a hadsereg támogatása, hiszen partmenti határaink sérülékennyé tesznek minket. Ezeknek a kérdéseknek a rendezéséhez nem segít, hogy ki a kék, ki a piros, ki kit támogat, ki kit ellenez.

ErnestHolder : Ezekhez program és háttér kell. Nyolc évig voltam George Taylor főtanácsadója, amikor sok törvényhozóval tárgyaltam, és bátran állíthatom, kompromisszumkész személyiség vagyok és voltam, a Taylor-adminisztráció sok fontos kérdésben lépett egyezségre a kisebbségben lévő progresszívakkal is. Ha én leszek a megye szenátora, ezt az attitűdöt viszem magammal, és komoly kérdésekben szeretnék közös nevezőt találni David Coleman szenátorral és Ed Gloverrel is.

JosephWalker : Mr. Grewly, Ön következik, két percben reagálhat.

VernonGrewly : Nos, azt gondolom, hogy Oakland egy speciális hely, ahol a progresszív politikusok az országosnál – szociális és munkaügyi kérdéseket leszámítva – konzervatívabb elveket vallanak magukénak. Magamat is ebbe a kategóriába sorolom, így elvi síkon is tudnék közeledni a reformpárti törvényhozók felé. Hogy mennyire vagyok nyitott a kétpárti együttműködések irányába, azt szerintem jól tükrözi, hogy többévnyi progresszív képviselőházi munka után engem kért fel George Taylor a közlekedési tárca élére. Ha pártkatona lettem volna, nyilván az elnök úr – akit egyébként a mai napig nagyra becsülök – nem tett volna ilyet. Persze nem állítom azt, hogy Mr, Holder ne lenne nyitott a kétpárti munka irányába, de akkora tapasztalata biztosan nincs ezügyben, mint akár jómagamnak.

VernonGrewly : Többévnyi munka bizonyítja, hogy képes vagyok valódi kompromisszumokat kötni mindkét párt törvényhozóival, rendelkezem azokkal a tapasztalatokkal és kompetenciákkal, amelyeknek birtokában elképzeléseimnek és terveimnek hatékonyan teret tudok biztosítani a lassú és nehézkesen működő ciron törvényhozásban. Nem titok, személyesen is jó kapcsolatot ápolok mind Glover elnökkel, mind számtalan reformpárti szenátorral és képviselővel, ezeket szintén Oakland megye javára tudom fordítani.

VernonGrewly : Azt is bizton állítom, engem nem fog érdekelni, hogy egy javaslatot melyik párt törvényhozója készít elő és nyújt be, kizárólag azt fogom vizsgálni, hogy az adott javaslat összeegyeztethető-e az oaklandi emberek akaratával és a megye érdekeivel. Más egyéb nem érdekel.

JosephWalker : Holder úr, Öné a szó egy perc erejéig.

ErnestHolder : Mr. Grewly életútja valóban tartalmaz ilyen jegyeket, de ne felejtsük el, hogy Mr. Grewly közlekedési miniszterként nem rendelkezett valódi, kiforrott programmal, nem volt koncepciója, amelyet megtárgyalt volna, hanem lemondott, és arról beszélt, hogy Taylor elnök próbálja meg ellehetetleníteni a modernizációt, ami nem volt igaz. Azt is azért megjegyezném, hogy Grewly minisztert 1950-ben a körzetének a lakosai leváltották.

JosephWalker : Köszönöm. A második téma a pénzügyek körébe vezet. Tudják, elolvastam az összes választási beszédjüket az újságokban és Önök összesen egyetlen számot mondtak a választóiknak, Grewly úrtól érkezett egy 90%-os utazási kedvezmény programja, de ez az egy, más semmi. Arra teszek kísérletet a témában, hogy átlássuk mit és miből kívánnak adni az embereknek és ehhez honnan kívánnak elvenni. Ennyit bevezetőnek a témakörhöz. (folyt.)

JosephWalker : Az első kérdésem a Miniszter úrhoz szól. Mr. Grewly, Ön 90%-os utazási kedvezményt kíván nyújtani a nyugdjíasoknak a választási programja alapján. Mit gondol, milyen terhet ró ez a gazdaságra, továbbá arra lennék kíváncsi, hogy csupán a nyugdíjasokat érinti-e az Ön tervezete, vagy más rászoruló társadalmi csoportokat is lefedő javaslatről beszélünk, amelynek Ön csupán egy részletét emelte ki Hogy néz ki az Ön terve számokban kifejezve?

VernonGrewly : Az előbb Mr. Holder úgy vélem, elferdítette kissé a valóságot. Sejtettem, hogy elő fog kerülni a lemondásom kérdésköre és arra is számítottam, hogy a reformpárti helyi erők ezzel próbálnak meg lejáratni. Szerintem elég egyértelműen tisztáztam a lemondásom körülményeit. Közlekedési miniszterként az volt a koncepcióm, hogy legyen egy egységes és országos szintre kiterjedő, átfogó infrastruktúrafejlesztési terv, ami az akkori ciklusban nem jött létre, köszönhetően az akkori elitnek. Szerintem egy politikusnak vállalnia kell a következményeket akkor, ha programját nem tudja megvalósítani. Én akkor ezt tettem és most is hiszek abban, hogy a hiteles politikusok feladata nem a hatalom megszerzése mindenáron, hanem a választópolgárok képviselete és érdekeinek védelme. Cironia nem lehet övetkezmények nélküli ország! Most szerencsére más időket élünk, most már van társadalmi és politikai akarat az infrastruktúrafejlesztés megvalósulásához.

VernonGrewly : Elnézést kérek a kis kitérőért, máris válaszolok a kérdésre. A 65 éven felüliek 90%-os utazási kedvezménye nem az én ötletem, ezt már előttem kitalálták, sőt, az új előirányzatokban is szerepel ilyen tétel, körülbelül 22 millió dollárt irányoz erre elő a Kongresszus, ha átmegy a javaslat. A kampány során én azt ígértem, hogy mindent megteszek azért, hogy az időskorúak élete minél könnyebb lehet, ehhez első lépésnek tökéletes lehet az utazási kedvezmények bevezetése és későbbi kiterjesztése minden nyugdíjaskorúnak. Nem gondolom, hogy ez túlságosan nagy terhet róna az államra, egy hatékony bürokráciacsökkentési politika mellett egyáltalán nem növelné a deficitet.

JosephWalker : Holder úr, 2 percben reagálhat.

ErnestHolder : A magam részéről én ezt a tervet nem támogatom, nem azért, mert ne lenne rá forrás, hanem azért, a kifogásaim többnyire elvi problémákat, illetve finanszírozásbeli problémákat vetnek fel. Ha a központi kormányzat kitalál egy ilyen rendszert, hogy fog működni annak a finanszírozása. Hogyan tudják bizonyítani, hogy tényleg az vette igénybe a szolgáltatást, aki arra illetékes? Milyen igazolás kell hozzá? Ez nincs kidolgozva, és az is egy probléma, hogy a privát közlekedési vállalatok hogyan kapják meg a támogatást, kinek kell azt bevallani. Ezek mind nyitott kérdések, és szerintem ezt így nem szabad elfogadni.

JosephWalker : Mr. Grewly-t egyperces viszontválasz lehetősége illeti meg.

VernonGrewly : Remek volt a felvetés Mr. Holder részéről, természetesen nem szabad ezeket a pénzeket csak úgy egyszerűen szétosztani az idősek között az államnak, bármiféle ellenőrzés nélkül. Azt gondolom, hogy az illetékes miniszternek rendeletben kell garantálnia a források hatékony elosztását, hogy valóban a jogosultak vegyék csak igénybe és csak olyan célokra, amelyekre ki lett találva a rendszer.

VernonGrewly : Ezek azonban csupán gyakorlati problémák, amelyeket hatékonyan és könnyen tud orvosolni akár a kormányzat, akár későbbiekben a Kongresszus. A lényege ennek a kérdésnek az, hogy azon a honfitársaink, akik egy élet munkáját fektették abba, hogy Oakland megye és egész Cironia felépüljön, azok időskorukban könnyebben és nagyobb anyagi biztonságban élhessenek. Ez számomra nem gazdasági kérdés elsősorban, hanem humánum és szolidaritás.

JosephWalker : Köszönöm. A témában második kérdés Holder úr irányába történik. Ön egy beszédében azt mondta, támogatja az adóreformot, amely, hogy kulcsszavait idézzem: ,,Kétpárti, Glover elnök is támogatja, szolidáris, nem teremt deficitet, megoldja a megyék gazdálkodását is." - A kérdésem arra vonatkozik, hogy rengeteg pozitívomut hallhattunk, mégis, Ön ténylgesen úgy gondolja, hogy nincs negatív hatása a törvénynek, nem változtatna rajta semmit, vagy csupán nem közölte ezt a beszédben?

ErnestHolder : Az idén elfogadott adótörvény egy fontos változás, amely stabilizálni fogja az ország gazdaságát. Az új adójóváírási rendszer, amelyeket még bővíteni fog, a vállalati adózás is a modern gazdasági folyamatokhoz lesz igazítva, amely versenyképessé és hatékonnyá teszi Cironiát. Persze, vannak a társadalomnak olyan rétegei, akiknek emelkednek a kiadásai, több adót kell fizetniük, de a szolidaritás jegyében ez el is várható, és nem fogja őket különösebb veszteségekbe hajszolni. Ezért tartom jó törvénynek a Holsakamp-törvényt.

JosephWalker : Mr. Grewly, Ön mit gondol?

VernonGrewly : Ebben a kérdésben szerintem nem lesz nagy vita köztünk. Nyilván tökéletes törvény nem létezik, ugyanakkor ez az adótörvény maximálisan támogatható. Aki többet keres, fizessen is több adót, viszont a kétkezi munkából élő munkásoknál, akik éjt nappallá téve dolgoznak meglehetősen alacsony bérért, azoknál hagyjunk több pénzt.

JosephWalker : Viszontválasz illeti meg Mr. Holdert.

ErnestHolder : Nem szeretnék reagálni.

JosephWalker : Köszönöm szépen. A harmadik részben ismét Holder főtanácsadótól fogok kérdezni. Ennek oka, hogy Ön a beszédeiben beszélt a vállalati adózás reformjáról. Hogyan képzeli el a vállalatok megfelelő mértékű teherviselését? Mit gondol, milyen hatásokat vált ki az Ön elképzelése gazdasági és társadalmi szinten, vannak-e már erre vonatkozóan számadatok a birtokában?

ErnestHolder : Mindenképp átalakítanám ezt a rendszert. Először is meg kell tárgyalnunk, mely adókat fizetik a munkáltatók, mely adókat fizetik, ezek között támogatom a nyereségadót, amely lehetne sávos, minél nagyobb a bevétel és a vállalat nagysága, úgy állítanánk be a sávokat, ami nagyon fontos, hogy ne csak a nyereséget adóztassuk, illetve kontextusnak megfelelően kezeljük, ne büntessük a sikeres vállalatokat. Meg kell határozni az adójóváírást is, hogy az mennyiben lehet helyes irány, meg azt is, hogy a megyék milyen adókat vethetnek ki. Ez nagyon fontos, mert akkor megindul a verseny a megyék között, és ez a piacgazdaságunk lényege. Ezeket mind fel kell mérnünk, és egy olyan törvényjavaslatot benyújtani, ami ezeket az igényeket kielégíti.

JosephWalker : Mr. Grewly, öné a szó.

VernonGrewly : Nekem az az elvi álláspontom, hogy a cégeknek is hatékonyan ki kell venniük a részüket a közterhek viseléséből, hogy ezt milyen módon teszik, az képezheti vita tárgyát a későbbiekben. Egyetértek azzal, hogy a sikeres vállalkozásokat nem szabad büntetni, ugyanakkor behoznék egy új szempontot is, ez pedig a munkavállalókkal szembeni bánásmód, ami a tisztességes bérekben, a biztonságos munkakörülmények formájában, vagy a munkavállalói érdekképviseletekhez való hozzáállásban nyilvánulhat meg.

VernonGrewly : Azt gondolom, hogy a jó adórendszer olyan, hogy nem a multinacionális nagyvállalatokat, hanem a tisztességes ciron vállalatokat juttatja előnyhöz, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra, de nem kirekesztve a ciron tulajdonú nagyvállalatokat sem.

VernonGrewly : Ehhez a témához tartozhat még a ciron termékek védelme is, úgy gondolom, az államnak meg kellene védenie a hazai termékeket, ezt meg lehet tenni különféle adókedvezményekkel, vagy védjegyekkel is akár. Az oaklandi vidéknek és a helyi iparnak mindenesetre érdeke, hogy a helyben előállított, kifogástalan minőségű termékek versenyképesek legyenek és ne szorítsák ki őket tisztességtelen eszközökkel a piacról. Ezért én mindenképpen tenni kívánok szenátorként.

JosephWalker : Mr. Holder következik, ezzel esélye nyílik a reagálás mellett a konkrét pénzügyi kérdésre is válaszolni.

ErnestHolder : Nincsenek számadataim, de mindenképpen jelentős bevételeket remélek, viszont a bürokrácia is meg fog növekedni, ez bizonyos mennyiségű forrást le fog kötni. Magam is vállalkozói múltból jövök, ezért tudom, hogy növekedni fog a bevétel és a kiadás is, át kell ellenőrizni a folyamatokat, ez nem lesz egyszerű. De mindenképp pozitív változásokat fog indukálni.

VernonGrewly : Annyi megjegyzésem azért lenne, Mr. Holder, hogy meglehetősen komolytalan úgy konkrét adópolitikai reformot hirdetni, hogy nem tud mondani egyetlen számadatot sem.

ErnestHolder : Ön tud?

VernonGrewly : Kettőnk közül Ön beszélt a jelenlegi rendszer radikális átalakításáról. Sajnálom, de nem látok az Ön fejébe, hogy milyen átalakításokat óhajt konkrétan eszközölni, úgyhogy nem tudok az Ön tervéhez számadatot rendelni. De nem is az én feladatom, ha jól sejtem.

ErnestHolder : Ha szokott újságot olvasni, Ön is tudja, hogy a Szenátusban már mérlegelik az egyes terveket, ezeket én sem tudom, de több verziót is el tudok képzelni ebben a kérdésben.

VernonGrewly : Ha nekem ilyen konkrét terveim lennének, azért közölném a választópolgárokkal, hogy milyen átalakításokra is lehet pontosan számítani, legalább főbb vonalakban ismertethetné, hogy milyen kategóriákban milyen mértékben tervez átalakításokat. A választókat biztosan érdeklik, hogy mire számíthatnak Öntől, ezek így csak üres szavak. (mosolyog)

ErnestHolder : Nem hiszem, hogy a választók konkrét törvényjavaslatot várnak tőlünk, hanem az irányok felvázolását, és akkor el tudják mondani, hogy támogatják-e vagy sem. Én beszéltem ezekről a témákról a választókkal, és nem csak azzal kampányolok, hogy azért válasszanak, mert progresszív vagyok (mosolyog)

VernonGrewly : Szerintem én sem állítottam ilyet soha, de ezt Ön is jól tudja. Nem vártam Öntől kész javaslatot, csupán a koncepció lényegére lettem volna kíváncsi, hogy mégis mire számíthatnak az oaklandi kis- és középvállalkozások, illetve Miami városának becsületes vállalkozói. Sajnálom, hogy nem kaptam választ, azt hiszem tovább is léphetünk.

JosephWalker : Uraim, ezt a részt ezen a ponton lezárnám mielőtt a konkrét témától eltérve személyeskedésbe torkollik a vita.

JosephWalker : Köszönöm válaszaikat. A negyedik rész, amely a témakör utolsó kérdése, a vidék támogatásáról fog szólni, melyben a kérdést Grewly jelöltnek teszem fel. Mik az elképzelései a vidék, az agrárium támogatásában, milyen forrásokat kíván felhasználni és miből kívánja mindezt előteremteni?

VernonGrewly : Elsősorban a kis- és középbirtokú farmergazdaságok kedvezményes hitelprogramjának forrásainak – évenként legalább 15%-os – emelését támogatom. Azt gondolom, ez egy nagyszerű program, amely progresszív kezdeményezésre került be az előirányzatokba és idén is jelentős forrásokkal gyarapodott. Oaklandi farmerek százai járnak már most jobban ezzel a programmal, a jövőben folyamatos emelést fogok támogatni.

VernonGrewly : Egyértelmű számomra, hogy a farmerek támogatása nem egyszerű állami kiadás, hanem nemzetstratégiai fontosságú, többszörösen megtérülő befektetés. Az oaklandi farmok ennek a programnak köszönhetően az évek során könnyen világszínvonalúvá válhatnak, nőni fog a termelésük és a bevételük, ami további terjeszkedést tesz lehetővé számokra, illetve növelni fogja az egész megye, sőt, az egész ország versenyképességét, ami konkrét számokban is meg fog nyilvánulni.

VernonGrewly : Természetesen a hosszútávú megtérülés ellenére is biztosítani kell a forrásokat ehhez a programhoz, ezt én a bürokrácia csökkentésével és források átcsoportosításával oldanám meg, de ez nyilván kétpárti megállapodásokhoz kötött folyamat.

JosephWalker : Mr. Holder, Öné a lehetőség a viszontválaszra.

ErnestHolder : Évek óta, az első Taylor-adminisztráció vezetésével sikerült kidolgozni az előirányzatok benyújtásakor egy jelentős költségvetési támogatást nyújtó javaslatot, amely kezdeményes forrásokat és pályázatokat biztosít a farmergazdaságoknak. Egyértelművé teszem, hogy a farmergazdaságok a ciron agrárium alapja a farmerek munkája. Abban kell nekik segíteni, hogy a termelés mellett kiépíthessék a feldolgozókomplexumokat is, ezáltal a termékeket ők maguk tudják eladni.

ErnestHolder : A farmerek termékeit el kell juttatni a külső piacokra, ez főleg Közép- és Dél-Amerikát jelenti, ott versenyképesek vagyunk, ezért a törvényhozásnak szabadkereskedelmi szerződéseket kell kötnünk az amerikai partnerekkel, kivéve azokkal az országokkal nem, amelyek feketelistán vannak.

JosephWalker : Mr. Grewly, Ön reagálhat.

VernonGrewly : Amit az imént Mr. Holder említett a farmerek terményeinek védelméről, azt részben már említettem én is korábban, amikor a ciron termékek védelméről beszéltem, úgyhogy ezzel magam is egyetértek. A taylori támogatási program fő eleme, a Farmergazdaságok Modernizációja Alap egy jó kezdeményezése volt, viszont fő hibája az volt, hogy csak szűkkörű felhasználhatóságot biztosított, amit a kis- és középbirtokú farmgazdaságok kedvezményes hitelprogramja orvosolt. Én azt támogatom, hogy e két támogatási rendszer párhuzamosan tud hozzájárulni a ciron farmok nagymértékű modernizációjához, ezért mindkettő fejlesztéséért lobbizni fogok.

JosephWalker : Köszönöm. A harmadik, egyben utolsó nagy témánk a szegregáció és a déli értékek témaköre lesz.

JosephWalker : Holder főtanácsos, ön nyíltan kimondta, nem szimptizál a szegrégációval. Milyen érvek mentén utasítja el a szegregációt, illetve az is érdekelne, ha úgy gondolja, ez nem helyes intézmény, akkor miért nem akar ellene tenni a jelenben, miért gondolja, hogy ez még várhat? Emellett az is a kérdés részét képezi, mit tart Ön déli értékeknek? Jelen kérdésben mindkettőjüktől kérem, fejtsék ki állásponjukat részletesen, 4 perc áll rendelkezésükre a kérdés összetettsége miatt.

ErnestHolder : A kérdés annál komplexebb, hogy igent vagy nemet mondjak, hanem körbejárnám a témát. a déli értékek Cironia szerves részét képezi, hiszen a déli vendégszeretet, a déli jószomszédi viszony, a déli segítőkészség és nyitottság, a folklór, amit ápolunk, mindannyiunknak fontosak. Akárhol is lakunk, a közös hússütés bármikor bekövetkezhet, együtt dalolunk. Én ezeket tartom a Déli Értéknek. Ezt folytatni és ápolni kell. A szegregáció ezzel teljes egészében szembemegy, hiszen ott kiszorítanak bizonyos emberi csoportokat valamilyen okból. Ebben az esetben a színesbőrű honfitársainkat, akik a szabadságunkért küzdöttek az első és a második világháborúban, akik ma már a hadseregben karriert építenek Taylor elnök végrehajtási rendeletének hála.

ErnestHolder : Ezért, ha már ők a vérüket áldozzák a többségi társadalomért, ha a katonaságunk tagjaiként védik a határainkat, megérdemlik, hogy teljes jogú polgárként kezeljük őket. Ma iskolák utasíthatnak el ártatlan gyerekeket, mert nem fehérek, nem tudnak egyetemre járni, csak a legalantasabb munkákat bízzák rájuk, nem ülhetnek egy buszra a fehérekkel, nem szavazhatnak bárhol, arról nem is beszélve, hogy ezeket a jogokat meg is nehezítik. Ez nem helyes, ez ellen valamit tennünk kell. Cironia mindig is a szabadságra, a függetlenségre és az összefogásra épült, és most is erőt és egységet kell mutatnunk.

ErnestHolder : Magánemberként, főtanácsadóként azt képviseltem, hogy a szegregáció rossz, akadályozza a gazdasági folyamatokat, és ha szenátor leszek, akkor is ezeket az elképzeléseket fogom képviselni. Ha egy ilyen irányú törvényjavaslat kerül a Szenátus elé, ott el fogom mondani a véleményemet, és tájékozódom a választóknál, miként szavazzak. De azt most elmondom, hogy milyen olyan törvényjavaslatot, proklamációt, nyilatkozatot el fogok utasítani, amely megszilárdítja a szegregációt, vagy azt pozitív értelemben említi.

JosephWalker : Mr. Grewly, Öné a szó.

VernonGrewly : Szerintem csak kétfajta legitim álláspont lehetséges. Az első, hogy támogatjuk a déli tradíciókat és megőrizzük ezt az életformát, a második, hogy elvetjük és lebontjuk azt. Köztes megoldás nem létezik, aki ebben mindkét tábornak kedveskedni akar, az maszatol és mellébeszél. Én abszolút kiállok a fegyvertartás, a halálbüntetés és a déli lobogó használata mellett, a szegregáció kérdésében pedig Ed Glover programjával értek egyet.

VernonGrewly : A déliekre – ahogy az északiakra sem – nem szabad felülről ráerőltetni semmiféle társadalmi változást, vagy életmódot. A szegregáció mellett, vagy ellen kizárólag az oaklandi embereknek van joguk dönteni! Nem számít, hogy a politikai elit mit gondol, az ilyen döntésekben csak a nép szava lehet mérvadó!

VernonGrewly : Szerintem Mr. Holder téved, amikor a vendégszeretetet és a hússütést említi kizárólagos déli értékként. Persze, mi Oaklandiek híresek vagyunk vendégszeretetünkről és kedvesen bánunk a hozzánk érkezőkkel, ugyanakkor a déli identitás számomra többet jelent. Jelenti például a családjaink védelmét és a közbiztonság javítását célzó fegyvertartást, vagy azon kulturális és turisztikai értékeink védelmét, amelyeknek több évszázados története van. Mi, Oaklandiek sokfélék vagyunk, sokfélét gondolunk a világról, de az kétségtelen, hogy fontosak számunkra a gyökereink és nagyatyáink kultúráját szeretnénk az unokáinknak is tovább adni. Számomra elsőrendűen ezt jelenti délinek és oaklandi lokálpatriótának lenni.

VernonGrewly : Oaklandnek nem olyan politikusokra van szüksége, akik ravaszkodva és kihasználva az emberek jóhiszeműségét szembe mennek a helyi érdekekkel a Szenátusban, Oaklandnek valódi déli lokálpatriótákra van szüksége. Magamat ezutóbbi kategóriába sorolom.

JosephWalker : Mr. Holder, Öné a lehetőség a viszontválaszra.

ErnestHolder : Sose mondtam, hogy ellenezném a halálbüntetést, és és második kiegészításpárti fickó vagyok, támogatom a fegyvertartás jogát. Ön kiragadta, rengeteg olyan dolgot említettem, amely jellemez minket, másokat nem, és ezekre oda kell figyelni. Mindamellett kiemelném, hogy Miami egy világváros, ami egy más világ, de az is Oakland része.

VernonGrewly : Nézze, Ön a tényleges déli értékeknek csak egy részét nevezte meg, erre akartam utalni, de szerintem Ön is pontosan értette. Azt egyébként én sem tagadom, hogy Miami bizonyos mértékben másmilyen, mint a megye többi része, támogatom is azt a gloveri örökséget, amely gyakorlatilag új városképet adott Miaminak, gondolok itt például a megújuló közterekre, vagy az ország legnagyobb zsinagógájának megépítésére. Az ilyen programok folytatásáért is lobbizni szeretnék a Szenátusban, hogy a vidék mellett a nagyvárosok is fejlődhessenek.

ErnestHolder : Én magam is a zsidó közösség támogatója vagyok, és azt mindenki tudja, hogy a Taylor-adminisztráció az egyik legnagyobb Izraelbarát kormányzat volt a világon. Támogatom a ciron zsidó közösséget Oaklandben, és remélem, hogy bővítik kultúránkat. Szerintem Okaland multikulturális megye, befogadó és nyitott. És ezek az oaklandi értékek, amelyek számomra szintén fontosak.

VernonGrewly : Ezek oaklandi értékek, valóban, de nem ezek a kizárólagos oaklandi déli értékek. Azt is kiemelhetném, hogy Öntől eltérően átfogó ifjúságpolitikai programom is van, növelném az egyetemi ösztöndíjakat, bővíteném a felsőoktatás támogatásait és új kollégiumok építését is szorgalmazni fogom a Szenátusban.

ErnestHolder : Én Oaklandet szeretném képviselni, nem a Délt.

VernonGrewly : És Oakland dél része.

JosephWalker : Érzem, elmegyünk a témától, ezért azt most és ezzel együtt a vitát lezárom. Ez volt a Holder-Grewly vita, a nézőknek köszönöm a figyelmet, Önöknek pedig hogy eljöttek és összemérték programjukat. Viszontlátásra!

(Holder odalép Grewlyhoz, és kezet nyújt neki)

(Holder odalép Grewlyhoz, és kezet nyújt neki)

(Walker mindkettejükkel kezet fog, majd a közönségnek jelzi, most már lehet tapsolni)

Ed Glover és Gregory Hammer közös sajtótájékoztatójukon jelentették be, hogy a félidős választások valamennyi progresszív jelöltjét támogatják.

Edward Glover kiemelte, hogy bár akad egy-két olyan jelölt, akinek elképzeléseivel kevésbé tud politikai értelemben azonosulni, alapvetően úgy gondolja, mindenhol sikerült megtalálni a lehető legmegfelelőbb személyt arra, hogy végül a progresszívek sikeresen szerepeljenek. „Minden ciron választót buzdítok arra, hogy éljen demokratikus jogával és szavazzon a félidős választásokon a progresszív jelöltekre!” – fogalmazott az elnök.  Gregory Hammer is voksolásra buzdította a ciron választópolgárokat, szerinte minél magasabb lesz a részvétel, annál jobban megjelenhet a népakarat a törvényhozásban.

 

George Taylor hivatala bejelentette, hogy a Cironia első elnöke kiket támogat a félidős választásokon. „A félidős választások tétje nagyon nagy: vagy marad egy cselekvő Kongresszusunk, vagy a jövőnket a bizonytalanság fellegei lepik be. Ha egy cselekvő Kongresszust szeretnénk, akkor támogassuk a Reform Párt jelöltjeit, akik megmutatták, képesek cselekedni.

A volt elnök szerint a reformpárit Kongresszus megmutatta, hogy alkalmas az elnökkel való együttműködésre. „Glover elnök nem ütközött obstrukcióban, hanem teljesen harmonikusan tud együttműködni a törvényhozással. Ne törjük meg ennek a kétpárti egyetértésnek a tökéletes modelljét.” Taylor aláhúzta: az általa támogatott jelöltek mindegyike „kiváló kvalitásokkal rendelkező, Cironia értékeit képviselő kiváló hazafi.”

A volt elnök ugyanakkor megjegyzi: nem támogatja Andrew Trump cooki szenátort. „Trump szenátor kijelentései, szóhasználata, agresszivitása, amelyet Cironia nagyszerű kisebbségeivel szemben felkavaró, visszataszító gondolatok, nem férnek meg a Reform Pártban, sem az országban, fel kell lépnünk ellenük.”