Szenátus?

Tisztelt Ricketts Szenátortársam!

Nem gondolom, hogy egy demokratikus jogállamban, megkellene kérdőjelezni a nyugdíjhoz való jogosultságot, még ha ez megterheli a költségvetést akkor sem. Vannak egy államnak olyan alapvető kiadási ami kötelezően fontos, és az emberi méltóságban elsőrendű feladat minden országnak. Ha ilyen kiemelkedően magas adótörvényt szavaztunk meg, akkor nem hiszem, hogy a szenátus vagy a közpolitikusok feladata lenne előteremteni a forrást erre. Ez a mindenkori kormány kötelező feladata és nem az oktatás vagy más ágazat terhére. Egy komplex szociálpolitikai program hiányossága sajnos ilyen problémákat szül. A miniszterelnök, a pénzügyminiszter, és sorolhatnám erre esküdtek fel. Nem mondhatjuk egy idős, az életét ledolgozó bácsinak, hogy "honnan"? Teljesen mindegy, hogy valaki 39 évet dolgozott vagy 11-et. Hisz a nyugdíjjárulék kötelező mindenkinek. Ezt olyannyira nem tudjuk kontrollálni mint ahogy azt, hogy valaki 80 évig él és 18 éven át fizettünk neki nyugdíjat mint ha valaki 60 évesen elhunyt pedig 30 éven át fizetett járulékot. Ily szempontból a társadalmi igazságosság elvész. Létrekell hozni egy globális nyugdíjalapot akik a befizetett járulékot kezelik, (nem zsebre tenni mert akkor tényleg nem lesz nyugdíj) Ezt a járulékot a nemzeti bank évtizedek alatt kamatoztatja, ilyen magas adókbol még a kormány is tud betenni a nyugdíjalaba egy önrészt, és a mindenkori kormány feladata, hogy ezt a pénzt ha kell kiegészítse. Ön egy olyan dolgot kritizál ami alapvető emberi jog mindenhol és minden országban ez működik, vagy vesztességel vagy stagnálva de működnie kell vagy így vagy úgy de kötelező, önöknek is. Ön úgy fogalmazott hogy hibás döntés ha csak a munkaviszonyhoz kötjük a nyugdíj jogosultságot, miért mihez kötné még? Ön egy globálisan müködő nyugdíjrendszert kérdőjelez meg, és túlbonyolítja a szálakat. Egy szemény dolgozik x éven át, és járulékot fizet, időskorában az államnak kötelezően elkell tartani a megtakarításábol. Ezt nem kell túlkomplikálni, hisz ez nem az ön vagy az állampénze, ezt a személy fizette be államkasszába egy életen át akit majd majdan eltartunk belőle.

Tisztelt Elnök Úr!

Azért kértem szót, hogy Bedroom szenátortársam indítványáról beszéljek, amely nemsokára a Szenátus elé kerül, hiszen valószínűleg átszavazásokkal és tartózkodással a Képviselőház megszavazza. Nem csoda, választási év van, és senki se kockáztatja az újraválasztását. Én ugyanakkor nem kampányolok a mandátumomért, ezért nyíltan és kritikusan beszélnék a javaslatról.

Az első, amit megállapítanék, hogy egy valóban jól kidolgozott javaslatról van szó, ami igazán nagy pozitívum és dicséret Bedroom szenátor felé. Szakmai javaslat, amelynek bizonyos részeit messzemenőkig támogatom, ilyen a nyugdíjkorhatár mértéke, illetve, hogy bizonyos állami dolgozók, mivel munkájuk veszélyes és stressztől nem mentes, hamarabb mehessenek nyugdíjba, ezt tudnám támogatni, és egy másik törvényjavaslatában a liberális szenátoroknak, ha ilyen a Szenátus elé kerül, támogatni is fogom, egy szakmai vita után persze.

Ami viszont számomra teljesen elfogadhatatlan, és ami miatt nemmel fogok szavazni, hogy a javaslat hatalmas terhet ró a központi költségvetésre. Önök kiszámolták, hogy ez mennyibe kerülne a költségvetésnek? Számoltak Önök azzal, hogy mennyivel nőne meg a költségvetési hiány? Nem. Ugyanis, ha ezt megtették volna, akkor világosan látnák, hogy jelen demográfiai mutatók mentén számolva ez körülbelül hétmilliárd dollárt tesz ki. Hétmilliárd dollárt! A szufficitet figyelembe véve évente 6 milliárddal terhelné meg a központi költségvetést, és 55 százalékkal nőne egyik pillanatról a másikra a kiadási oldal a jelenlegiről. Ezek borzasztó számok, nem gondolják? Ha ez elfogadásra kerül, és szentesíti Taylor elnök, akkor ez beláthatatlan következményekkel jár. Persze, ha Önök megmutatják nekem ezt a költségvetésen belüli hét milliárdnyi pluszt, akkor természetesen elfogadom a javaslatot. Tudnak olyan területet, ahol ez megspórolható? Mennyivel csökkentsük az oktatásra szánt kétmilliárd dollárt? Hány hivatalt építsünk le? Mennyit vegyünk el a megyéktől? Adót emelnének? Kinek és mennyit?

Ezek mind olyan kérdések, amelyeket a javaslat szenátusi vitájában le kell, hogy folytassunk. A másik vitás pont ebben az egészben, hogy a meglévő nyugdíjrendszert, amely az öngondoskodásra épül, megtoldaná egy másik, állami nyugdíjjal. Ugye, jól értem? Ez mind szép és jó, de óriási felelőtlenségnek érzem, azt gondolom, hogy ez a javaslat radikalizmusában túlmutat a New Dealen. Másodsorban igazságtalan, hiszen olyanok is megkapnák, akik egy centet nem fizettek nyugdíjjárulékot, hiszen a javaslat csak munkaviszonyhoz köti a jogosultságot. Ha Joe 39 éven át dolgozott, fizette a járulékokat, nem fog haragudni Benre, aki 11 évet dolgozott, egy cent nyugdíjjárulékot nem fizetett, és ő is jó pénzt kap? Hol a társadalmi igazságosság, Barátaim?

Rokkantnyugdíjra pedig nincsen szükség, hiszen ha felütik az 1947. évi adótörvényekkel foglalkozó törvényt, láthatják, hogy az Időskori, Árvasági és Fogyatékossági Járulék (röviden: IÁFJ) biztosítja a rokkantak és a fogyatékosok ellátását az egészségügyben, illetve ebből segélyt is folyósít a kormányzat.

Mindent egybevetve, a javaslatot én ebben a formájában nem tudom támogatni.

Köszönöm a figyelmet!

Tisztelt Noun szenátor.

A Szavazást újraindítottam mind három törvényjavaslatnál.

Tisztelt Shaw Elnök Úr!

Kérem, kérjen új szavazásokat a korábbi, három javaslatban, több szenátortársam a kampány miatt nem tudott részt venni a szavazáson, és kérem, adjuk meg nekik is a lehetőséget. 

Köszönöm!

McKinson asszony, támogatom a tervét még ha a Reformpártiak oly hűen hallgatnak is!

Tisztelt szenátus, Tisztelt elnök úr, szenátorok és képviselők, Reformpárti és Progresszív társaim. Szeretném ha Cironia felemelkedése a leggyorsabb ütemben zajlana le. Szeretném ha a Ciron emberek nem éreznék meg a recessziót, a törvényalkotás és országépítés lankás köveit. Szeretném ha összefognánk és a választóink érdekeit nézve, létrehoznánk egy közmunkaprogramot országosan, mely ideiglenes sok család hétköznapjait könnyítené meg. Tisztelt Reformpártiak, tudom, hogy önök nem támogatják a közmunka bevezetését, azonban ez elkerülhetetlen egyenlőre, a munkanélküli segély bevezetése nem megoldás. Mindenképp munkára kell ösztönöznünk a társadalmat, még ha ilyen csekély mértékben is. A munkanélküli segély nem rossz ötlet de mindenképp összekötném a közmunkával, ami ugyancsak nem hosszútávú megoldás belátom, de mindenképp ösztönző és mindenképp minimálisan gazdaságélénkítő hatása lesz. Szeretném ha a közmunkaprogram teljesen adómentes lenne, és 3 hónap közmunka után lenne jogosult a polgár munkanélküli segélyre. Tehát minimum 3 hónap és maximum 1 évben határoznánk meg a programban való részvételt. Kérem az illetékes bizottságot, az illetékes Minisztert fontolja meg az ügyet és közösen dolgozzuk ki eme programot.

Köszönöm