Szenátus?

Monroe szenátora.

Szót kérek Elnök úr!

Tisztelt Elnök Úr!

Monroe szenátorának a felszólalására szeretnék reagálni. A „Beutazási tilalom bizonyos kommunista országok lakosai ellen” c. javaslattal kapcsolatban a progresszív kollégám számon kérte a többségi vezetést, miért nem nyújtja be a vita lezárását kezdeményező indítványát. Nem tisztem Stuart Hoyt testőri posztját ellátnom, de úgy gondolom, hogy Hoyt többségi vezető tisztában van vele, milyen jogosítványok illetik meg, és milyen lépéseket tehet meg az Alkotmány és a törvényesség figyelembe vételével.

Az ok, amiért nem adja be ezt az indítványt, nagy egyszerű: ez a javaslat nem felel meg azoknak a törvényességi kritériumoknak, amelyeket elvárnánk, és nincs nyolc olyan szenátor a Szenátusban, aki a vita lezárását kezdeményező javaslat mellé állna.

Az első pont, hogy a javaslat éppen azokat védené, akik a bolsevik diktatúrából menekültek, de paradox mód ellenük irányul több része is a javaslatnak. Ennek a leginkább szembetűnő része, hogy mentességet ad, azoknak, akiknek diplomáciai útlevele van, miközben, akik nincs, azt ki kell toloncolni. Megkérdeznék én itt bárkit: nem egy nagykövetségen dolgozónak, vagy kormányközeli alkalmazottnak van diplomáciai útlevele? Éppen azokat segíti elő ez a cikkely, akiknek lehetőségük van kémkedni.

A másik, hogy kitoloncolást foganatosítana azok ellen, akik megsértik a törvényjavaslat pontjait, de ennek nincs időintervalluma. Meddig tart egy ilyen folyamat? Három napig, két hétig, öt évig? Melyik kormányzati hivatal fogja ezt azután végrehajtani? Ki felügyeli a kitoloncolás jogi hátterét? Ez nem derül ki.

Továbbá a javaslatban vannak olyan részek, amelyek nem kapcsolódnak a törvényjavaslat tematikájához, idézek, 3. cikkely: „Ciron Hatóságoknak az illegálisan beutazni akaró polgárokat meg kell akadályozni a tevékenységükben.” Mi köze van a kommunista blokk bizonyos országainak a kémeit kitiltó rendeletnek a bevándorláshoz? Másik helyen katonai felhatalmazást adna az elnöknek, amely megint szembekerül a ciron törvényi gondolkodással. Egyik elnök se kapjon lehetőséget csakúgy háborút kirobbantani, ez ellen a lehető leghatározottabban tiltakozok, a Kongresszus azért van, hogy ellensúlyt képezzen az elnökkel szemben is.

Átadom az ülésterem nyilvánosságát.

Nincs ellenvetés!

Monroe szenátora beszédéhez szeretnék hozzászólni.

Megadom a szót!

Elnök Úr!

Köszönöm a szót Elnök úr! Tisztelt Szenátus és Szenátortársaim!

Lehet, hogy modorom eme felszólalásban nyers és faragatlan lesz, de meg kell, hogy kérdezzem Önöktől, hogy Mr. Andrew Trump javaslata a Beutazási tilalom bizonyos kommunista országok lakosai ellen törvényjavaslat mi a ló fülének van még mindig abban a kicseszett fiókban!? Uraim! Lassan már sok, nagyon sok hónapja csak ülünk rajta és nincs meg döntés, nincs meg a szavazás eme fontos és sürgető ügyben! Jogos az a kijelentés, hogy rohadt lassan dolgozunk! Nagyon is igaz! Egyikünk sem képez kivételt! Még én sem! De már nem türhettem szó nélkül a dolgot! Uraim! Kapjuk össze magunkat! Míg mi itt ülünk, addig a kommunizmus polipja egyre jobban nyújtja ki a csápjait! Félő, hogy egy idő után az egyik ilyen csáp Cironiát is eléri! Arra kérem Önöket és a tisztelt Elnök urat, hogy minél előbb zájuk le a vitáját, és küldjük szavazásra! Nem ülhetünk a papírokon, mint a kotlós tyúkok a tojásokon! Ideje, hogy cselekedjünk! Amíg mi itt nem csinálunk semmit, addig a Vörös Pestis hódít! Mr. Trump nem hiába készítette el a törvényjavaslatot! Országunk érdekében gürcölt vele naphosszakat! 

Tudom Uraim! Mondani, sőt támadni fognak, hogy miért napirenden kívül beszél eme törvényjavaslatról. Gondoltam, hogy azért beszélek napirenden kívül eme mára már égető dologgá vált dologról, hogy a tisztelt szenátor társak végre felébredjenek a szép álomból! Jó reggelt! Ébresztő!

Megadom a szót Szenátor!

Elnök úr! Szót kérek! 

Elnök Úr, nehéz időket élünk. Nyolc év prosperáló és fejlődő időszak után Cironia válaszút elé érkezett: merre folytassa az útját, amelyen eddig George Taylor vezette? Válaszút elé érkezett a konzervativizmus is: milyen utat képviseljen a jövőben a mozgalom?

Éppen ezekben a napokban ülésezik a Reform Párt Nemzeti Konvenciója Silver Cityben. Mivel hiszek benne, hogy a pártunk legnagyobb fórumának résztvevői bölcs és mértéktartó emberek, új utat fognak szabni, vagyis úgy fognak dönteni, hogy követik a taylori utat, nem tér le róla a ciron konzervativizmus legjelentősebb mozgalma. Még akkor sem, ha a párt elnökjelöltje vélhetően egy olyan személy lesz, aki szerint a taylorizmus rossz irányba vitte a Reform Pártot, és az általa hirdetett jobbratolódással megoldja ezt a nehéz feladatot. Andrew Trump demagóg és szélsőséges politikájáról már vannak elképzeléseink. Olyan emberek mellé állt, akik szakadár elképzeléseket hirdettek, akik kiskirálysággá tették azt a megyét, ahol megválasztották, akik nem hisznek a tudományban. Ezek mind olyan sötét előjelek a jövőre nézve, amellyel szemben nem maradhatunk csendben. Ha a Reform Párt ezen az úton fog megindulni, akkor veszélybe kerül az elmúlt évek stabilitása, a társadalomban húzódó szakadékok felszámolására tett kísérletek. Hiszen egy ilyen változás nemcsak egy pártot, hanem egy egész országot elér.

Azt gondolom, hogy a ciron társadalom immunrendszere erősebb annál, minthogy befogadjon a gyűlöletre, a félelemre és a megosztásra épülő programot. De nekünk józanul gondolkodó törvényhozóknak, akik egy-egy megyét képviselünk, a stabilitás és a béke oldalára kell állnunk. Nekünk kell felvállalni a vezető szerepet, és nekünk kell felszólalni minden ilyen próbálkozás ellen, jöjjön az jobbról vagy balról. Az elmúlt időszakban a családommal együtt komolyan fontolóra vettük a politikai karrieremet: induljak-e a második hatéves ciklusomért, vagy ne. A ciron politikában manapság folyó események hatására kezdetben rezingált és demoralizált voltam. „Hogy történhet ez meg a hazámban?” Úgy éreztem, az események kifutnak a kezünkből, és nem tudunk semmit sem tenni a kialakulóban lévő, új folyamatokkal szemben. De a véleményem megváltozott, és úgy vélem, hogy a demokratikus intézmények és szokásjogok megvédése a mindenkor hatalomra törő demagógokkal szemben a törvényhozók privilégiuma, főleg akkor, ha a demagógia a President Palace falai közé akarja bevenni magát. Ezért döntöttem úgy, hogy újraindulok a posztomért, hogy megvédjem Edmundot és az országot olyan vezető személyiségektől, aki bizonyíték nélkül vádolja részrehajlással azokat az újságokat, amelyek kritikát fogalmaznak meg vele szemben, vagy amikor azt mondja, hogy nem fogadja el a független elemzővel és irodával készített közvéleménykutatási eredményt, mert az nem az ő elsőbbségét mutatja.

Ezekkel a lépésekkel pedig nagyon könnyedén alááshatja bárki is Ciron Nemzet demokráciába és szabadságba vetett hitét. Ugyanakkor mi, törvényhozók, azért leszünk, én magam is azért leszek ott újra az edmundi szavazólapokon, hogy az értékeinket féltő állampolgárok is megfelelő képviselethez jussanak, és ha szükséges támogassam az egyes javaslatukat, vagy éppen ellenálljak annak, jöjjön az a konzervatív vagy a liberális oldal felől. Mi a Szenátusban megfelelő példát tudunk mutatni, és rendelkezünk minden olyan felhatalmazással, hogy ellenőrizhessük az elnököt, vagy ha szükséges, megvédjük a demokratikus intézményeket bármilyen politikai támadástól.

Mivel ezeket az értékeket csak akkor tudom megfelelően kommunikálni, ha a Kongresszus tagja vagyok, ezért döntöttem úgy, hogy ismét elindulok az edmundi szenátusi mandátumért. Nem ígérhetek sok mindent, nem tudok jól hangzó, de tartalmában üres ígéreteket deklarálni, de egy valamit ígérhetek: ahogy eddig is, úgy ezután is a legnagyobb elszántsággal és odaadással fogom szolgálni Edmundot, és fogom szolgálni Cironiát, hogy a helyes úton tartsuk.

Átadom az ülésterem nyilvánosságát.

Megadom a szót Szenátor Úr!

Elnök Úr!

Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr! Tisztelt Szenátus!

Úgy gondolom, hogy Hoyt szenátor iménti napirend előtti felszólalásában olyan hangot ütött meg, amely mellett nem mehetek el szó nélkül, sem mint progresszív szenátor, sem pedig mint a Progresszív Párt kisebbségi törvénykezési vezető-helyettese. Az a vád ért bennünket – szerintem egyébként nevetséges módon –, hogy csak a kampányidőszakban vagyunk aktívak és nem akarunk tárgyalni a reformpárti törvényhozókkal fontos javaslatokkal kapcsolatban. Ez nonszensz állítás.

Hogyha valakinek, akkor Önnek tudnia kéne, Mr. Hoyt, hogy a progresszív honatyák az elmúlt években mindig hajlandók voltak leülni tárgyalni a kormányoldallal, hogyha fontos stratégiai kérdésekről volt szó. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a számtalan kétpárti törvényjavaslat, amelyek közül az egyiket pont Ön dolgozta ki Albert Lee szenátortársammal közösen, ha jól emlékszem, de azóta is több ilyen együttműködésre sor került, mint azt Ön is tudja. Arra kérem, hogy legyen korrekt és válogassa meg a gondolatait, mielőtt szót kérne és valótlanságokat állítana!

Az pedig egyenesen hazugság, hogy nem akarunk tárgyalni a költségvetésről, az adóreformról, vagy éppen az infrastrukturális fejlesztések kérdéséről! Ilyen tárgyalásokra ugyanis korábban nem kaptunk meghívást, de természetesen könnyű úgy hibáztatni minket azzal, hogy nem ülünk le Önökkel egy asztalhoz anélkül, hogy hívnának bennünket. Ha jól tudom, még egyszer sem utasított vissza egyetlen progresszív párttársam sem egyetlen tárgyalást sem Önökkel, higgye el, az a jövőben sem fog megváltozni. Nem örülök, hogy ilyen ízléstelen, erőszakos és ultimátum-jellegű módon kapunk tájékoztatást arról, hogy vegyünk részt néhány Önökkel közös javaslat kidolgozásában, erre csupán egyetlen magyarázat lehetséges: valójában Önök azok, akik nem akarnak tárgyalni velünk. Ennek természetesen ezer oka lehet, hogy miért van így, de kérem, hogy ez esetben beszéljenek egyenesen, és mellőzzék ezt a ciron törvényhozást eddig egyáltalán nem jellemző arroganciát és gőgöt!

Zárójelben jegyezném meg, hogy Ön, Mr. Hoyt arról beszél, hogy nem ismeri a véleményünket a költségvetéssel kapcsolatban, vagy épp az infrastrukturális fejlesztésekkel kapcsolatban. Ezt betudhatjuk az Ön tájékozatlanságának is akár, hiszen álláspontunk számtalan alkalommal elhangzott a médiában, viszont érdekes módon az elmúlt két évben az Önök szájából sem lehetett hallani egy árva szót sem az infrastruktúráról, vagy a főbb gazdasági irányvonalakról, maximum ígérgetés szintjén. Arról már nem is beszélve, hogy a Kormány külpolitikája, szociális politikája és egészségpolitikája egyenértékű a nullával, ezekről persze mélyeket hallgatnak, nem úgy mint a választási kampányok idején…

Kijelenthető, hogy a Reform Párt már készül az elnökválasztásokra és érzi a vesztét, azért próbálják meg bemocskolni a progresszív honatyákat. Érzik, hogy Ed Glover fog jövőre kormányt alakítani, és akkor végre valóban pozitív változások indulhatnak meg Cironiában, valódi reformokkal. Ne aggódjon, szenátor úr, nincs sok hátra a ciklusukból, kíváncsi leszek, hogy Ön olyan konstruktív ellenzéke lesz-e a Glover-kormánynak, mint amilyen mi voltunk Önöknek! Kötve hiszem. Köszönöm a figyelmet!

Garfield szenátoráé a szó.

Elnök úr, szót kérnék!

Elnök Úr! A Szenátus többségi vezetőjeként örömmel tölt el, hogy rövid időn belül sikerül kinevezni minden kormányzati és bírójelöltet, akiket Taylor elnök nevezett meg, ezáltal növekedni fog a kormányzati hivatalok működésének hatékonysága, és a fellebbviteli bírók beiktatásával sokkal nagyobb hatásfokkal fognak működni a bíróságok, ez pedig mindenképpen az ország és a társadalom érdekét fogják szolgálni. Remélem, hogy ebben és a következő évben sikerül a fennmaradó bírósági és kerületi ügyészi posztokra is megtalálni azokat a szakembereket, akik a legalkalmasabb Cironia Köztársaság igazságszolgáltatásának a vezetésére és függetlenségének a megőrzésére. Ez ennek a Szenátusnak lesz a feladata.

Továbbá komoly törvényeket kell előkészíteni. Adóreform és egy összetett költségvetést kell kidolgoznunk, ehhez viszont szükség lenne a progresszívakra. A progresszív törvényhozók ugyanakkor csak a kampányidőszakban aktívak. Az elmúlt időszakban nem volt egy érdemi javaslatuk, nem tettek le semmit az asztalra, nem akarnak tárgyalni sem az adóreformról, sem az infrastrukturális fejlesztésekről. Önök szerint ez nem az ország érdeke lenne? Önök szerint nem lenne szüksége az Önökre szavazók millióinak, hogy valaki képviselje az érdekeiket? Nem gondolják, hogy el kell fogadni Taylor elnök meghívását, és egy kétpárti egyezségen alapuló adórendszert teremtsünk? Ma a progresszív vezetőket nem érdeklik ezek a fontos kérdések, pedig éppen ezek a javaslatok fogják hosszú időre átrajzolni hazánk társadalmi és gazdasági struktúráját, éppen ezért lenne fontos, hogy a progresszív kollégák is csatlakozzanak. Mi készen állunk, és pontosan május vége az az időpont, amíg jelezhetik, hogy részt akarnak-e venni ebben a munkában vagy sem. Június 7-én találkozik a delegációnk Taylor elnökkel, ahol megbeszélik a részleteket, azt már elmondhatom, hogy Holsakamp szenátortársam vezetésével működő munkacsoport kidolgozta a közel 1000 oldalas javaslatnak a vázát. Ha nem lépnek a progresszívak, egyedül nyújtjuk be.

Ugyanezt tudom a költségvetéssel kapcsolatban mondani. Eltökélt tervünk, hogy a költségvetési törvénnyel egyszerre, annak részeként szeretnénk elfogadni az infrastrukturális fejlesztéseket, amely 10 éves periódusban át fogja formálni hazánk arculatát. Azóta se hallottunk érdemi felvetést a progresszív oldalról, hogy ők mit akarnak. Mi a prioritása az egyes törvényhozóknak. Mi június elején tájékoztatni fogjuk a közvéleményt erről, és legkésőbb decemberben szavazunk róla. Nincs több idő várni. Itt az idő, hogy a progresszív szenátorok is kivegyék a részüket a munkából, miközben azzal vádolnak minket, hogy nem történik semmi érdemi dolog. Most fog.

Elnök Úr! A lehető leghamarabb elfogadásra kerül a Gregory McInnis edmundi szenátortársunk által benyújtott, a költségvetés törvényi hátterét erősítő és szabályozó javaslat. Annak fényében, hogy nem érkezett rá érdemi válasz, remélem, hogy támogatni fogják.

Mindezek a döntések az ország jövőjét alapozzák meg, ezért kérem, támogassák azokat!

Átadom az ülésterem nyilvánosságát.

A többségi vezetőé a szó.

Elnök Úr!

Elnök Úr, Szenátortársaim!

Ma azért kértem szót, hogy azokról az értékekről beszéljek, amely miatt országunk és társadalmunk annyira erős és termékeny, mint amilyen. Cironiában nagyon erős a demokrácia fenntartása iránti vágy, az alkotmányos rendszerünk tisztelete, az egyén, a sajtó és a vallásszabadság, hiszünk a másik ember véleményében, és befogadjuk azokat, akik messziről vagy nehéz körülmények közül érkeznek. Ezek az értékek minden konzervatív honfitársunkban ott vannak.

Hiszek benne, hogy az országba érkező menekülteket nem ellenségként, csőcseléknek címezve kell várni, hanem segítenünk kell nekik. Nagy többségük olyan országokból érkeznek, ahol hírből sem ismerik a demokráciát, az önrendelkezés jogát, támadják az általános emberi jogokat, és semmibe veszik a szabadság bárminemű fajtáját. Ezeket a támogatásra szoruló férfiakat és nőket, gyerekeket és családokat támogatnunk kell! Ezért nagyon örülök, hogy a hazánkba érkező vélhetőleg kubai menekülteket Taylor elnök védelmébe vette, úgy hiszem, ezzel komoly segítséget nyújthatunk a számukra. De ez egyben gazdasági érdek is. Ezek az új jövevények, annak érdekében, hogy befogadjuk őket, dolgozni fognak, részt kérnek Cironia fejlesztéséből. Ma, amikor a munkanélküliség rekordalacsony, minden segítséget el kell fogadnunk! Hiszek benne továbbá, hogy hazánk elég befogadó és toleráns, hogy segítséget nyújtson olyan embereknek, érkezzenek bárhonnan is, akik bajban vannak. Ennek érdekében arra kérem a Szenátust, hogy a továbbiakban is támogassuk az országba legálisan érkezőket, és támogassuk azokat az illegálisan ideérkezőket, akik szeretnének Nemzetünk tagjaivá válni. Persze azok, akik nem akarnak tenni annak érdekében, hogy befogadjuk őket, azoknak nem is tudunk segíteni.

Hasonlóan fontos, hogy tiszteletben tartsuk Cironia értékeit. Minden törvényhozónak, közéleti személyiségnek el kell ítélnie azokat a támadásokat, amelyet politikusok a szabad sajtó ellen intéznek. Nem attól lesz egy újság jobb vagy rosszabb, hogy konzervatív vagy liberális értékrenddel rendelkező újságírókat, rovatvezetőket vagy szerkesztőket foglalkoztatnak, vagy éppen a tulajdonos milyen pártnál regisztrál. Nem attól lesz jobb vagy rosszabb egy újság, hogy az éppen kritizált személy milyen módon minősíti azt. Az újságírók komoly feladatot teljesítenek: keresik az igazság forrását, próbálják elmagyarázni az egyes politikusok tetteit, de ha kell kritizálják is őket, mindezt annak érdekében, hogy fejlődésre bírják a törvényhozókat. Egy demokráciában ezt el kell fogadniuk, nem pedig hazugnak vagy szennynek minősíteni az adott lapot. A nemrég meghalt nagyformátumú író, George Orwell, egyszer azt írta: „A sajtószabadság jelent mindent, jelenti a kritizálás és az ellenzés szabadságát.” Ezt a rövid idézetet minden szenátortársam figyelmébe ajánlom!

Ciron konzervatívként hiszek a kormányzat és a törvényhozás ellenőrzésében, hiszek azokban a szavakban, amelyeket Thomas Jefferson mondott egyszer: „Ha aközött kellene választanom, hogy kormányunk legyen újságok nélkül, vagy újságjaink legyenek kormány nélkül, habozás nélkül a másodikat választanám.”

Átadom az ülésterem nyilvánosságát.

Megadom a szót Szenátor Úr!

Elnök Úr!

Köszönöm! Az is fontos, hogy hasonló forrásokkal lássuk el a halászatot, amely mezőgazdaságunk és Greene egyik legfontosabb ipara. Jelen pillanatban nagyon sok jól működő családi vállalkozás foglalkozik halászattal, az én családom is ebben a mezőgazdasági ágban dolgozik, de az is lényeges, hogy elősegítsük a halászati ipar fejlődését. Erre egy sajnálatos példa a burkhilli tömeges halmérgezés esete. Nagyon komoly krízis, és ebben az ügyben számítanék a Taylor-adminisztráció segítségére is, hiszen egy ilyen tömeges pusztulásnak mesterséges okainak kell lennie. Azt pedig ne feledjük el, hogy ha a szennyező gyárak oldalára állunk, kétszer is meg kell majd gondolnunk, hogy mi eszünk meg. Javaslom, hogy a Mezőgazdasági Minisztérium vizsgálata mellett a Kongresszus illetékes bizottságai is vizsgálódjanak a katasztrófában.

Ha sikerül a ciron halászatot kimozdítani a jelenlegi helyzetéből, akkor az komoly fejlődést fog hozni hazánk gazdasága szempontjából.

Átadom az ülésterem nyilvánosságát.

Nincs ellenvetés!

Ma a mezőgazdaság helyzetéről szeretnék beszélni, illetve az ehhez kötődő könnyűipar helyzetéről. Mint Greene megye szenátora, fontosnak érzem, hogy a ciron mezőgazdaság, és a hozzá köthető ipar megfelelő támogatást kaphasson, hogy a ciron farmerek több lehetőséghez jussanak, mint eddig, hogy a halászat kiemelt program legyen a kormány számára is.

Milyen formái vannak a ciron mezőgazdaság számára? Először is a farmergazdaságok erősítése. Cironia azon nagyszerű országok közé tartozik, ahol családok, barátok, ismerősök összefogva hoznak létre közös farmergazdaságokat, ahol növényeket termesztenek, állatokat tenyészetnek és értékesítenek. Büszkeséggel tölt el, hogy farmerjeink kiváló termékei ott vannak Cironia különböző megyéinek különböző boltjainak a polcain, sokak közülük saját maguk árulják a termékeiket. Ugyanakkor azt hozzá kell tennünk, hogy ez a munka nagyon nehéz, az időjárás viszontagságainak is ki vannak téve nap mint nap. Éppen ezért szükség van a központi kormányra. Olyan programokat és projekteket kell indítanunk, amelyek segítségével még több forráshoz jutnak a farmerek, és elvárom a Mezőgazdasági Minisztériumtól és a minisztertől, hogy az előirányzati és költségvetési bizottsági meghallgatás során, beszámol azokról a kormányzati tervekről, amely hosszú távon fejlődő pályára fogja állítani a ciron mezőgazdaságot.

Másrészt állandó forrásokat kell biztosítani a mezőgazdaság számára, főként akkor, ha megindulnak az infrastrukturális fejlesztések és az útépítések. Félreértés ne essék, támogatom az ország átalakítását és megújulását, de nem szeretném, ha ez az agrárium rovására menne. Javaslom, hogy az útdíjból befolyó összegből majd a központi kormányzat, bizonyos állandó százalékot figyelembe véve, támogassa a farmereket a kormányzat. Ez úgy gondolom, megfelelő eljárás lenne, miután a földek egy részét más célokra kerülnek felhasználásra.

Ezenfelül szükség van még egyéb lépésre is, hogy fokozzuk a ciron agrártermelést, és minél több kiváló terméket juttassunk a külföldi piacokra. Ennek érdekében olyan külkeresdelmi egyezményeket kell kötnünk a külföldi partnerekkel, amelyek elősegítik a termékeink forgalmazását. Ennek érdekében javaslom, hogy minél kisebb vámokat vessünk ki, és ne engedjük, hogy ellehetetlenítsék a külföldi kereskedést a partnereink! Nagyon sok lehetőségünk van terjeszkedni, ajánlom a szenátortársaim figyelmébe Közép- és Dél-Amerikát, ahol biztos vagyok benne, hogy lenne kereslet a termékeinkre.

Elnök Úr, szeretnék részben eltérni a beszédem témájától.