Szenátus?

Elnök úr!

Elnök Úr!

A javaslatot visszavonom, ugyanis az előirányzati törvényben különítettünk el szociális juttatásokra bizonyos forrásokat, de arról nem volt szó, hogy ennyire szabadon használja azt a kormány. Mi történik, ha elfogy az összeg, és van még jelentkező? Ki lehet az arra alkalmas? Ezek nagyon fontos felvetések, és a jövőben, ezt remélem, meg fogjuk tudni oldani.

Átadom az ülésterem nyilvánosságát.

Van-e ellenvetés?

Elnök Úr!

Azért kértem szót, mert szeretnék bizottsági vita nélkül benyújtani egy közös határozati javaslatot, amelyben javaslom, hogy azonnal blokkoljuk Margaret Beumont miniszteri rendeletét. Az Egészségügyi és Jóléti Minisztériumot vezető kormánytag úgy vezetett be új, szociális segélyként meghatározott programokat, hogy arra nincs fedezet, ez nem szerepel a tavaly elfogadott előirányzati törvényjavaslatban. Ez az Alkotmányunkkal és az egész törvényes berendezkedésünkkel ellentétes.

Ezért kérem a javaslat bizottsági szakaszának mellőzését, és kérem a Szenátus egyhangú támogatását.

Átadom az ülésterem nyilvánosságát.

Madison szenátoráé a szó!

Elnök Úr!

Tisztelt szenátus

Osztom Ricketts szenátor véleményét, és csatlakozom a javaslat szponzorai közé. A Kétpárti konszenzuson alapuló javaslatok mindig is sikeresek és igazságosak voltak.

Számíthat rám Ricketts szenátor!

Köszönöm

Madison szenátora.

Szót  kérnék elnök úr!

Elnök Úr!

Azért kértem szót, hogy mint a Szenátus Külügyi Bizottságának elnöke, kifejezzem határtalan támogatásomat minden olyan nemzet fiai és lányai felé, akik vállvetve harcolnak a bolsevik rezsimek legyőzéséért. Nekünk pedig, a világ naposabb oldalán, el kell fogadnunk, hogy meg kell ezeket a nemzeteket segíteni. Ma azt kérem a szenátortársaimtól, hogy ne hallgassunk mi sem, csatlakozzunk Glover elnökhöz, és fejezzük ki a jelenlegi kommunista rezsimekkel szembeni felháborodásunkat, és segítsünk az emigrációba kényszerülőknek egy jobb élet megteremtésében.

Rövidesen szeretnék egy közös határozatot benyújtani, és hogy kétpártiságát kihangsúlyozzuk, szeretném, ha a Külügyi Bizottság rangidős tagja, Cliff Bedroom szenátor is csatlakozna a javaslat szponzorai közé. Ebben világosan lefektetjük, hogy kiállunk Kelet-Európa és bármelyik másik földrész azon országai mellett, akik a bolsevik elnyomás ellen akarnak harcolni, és ahogy erőnkből telik, segítjük őket. Humanitárius célokkal, befogadással és hasonló ügyek felkarolásával. Ugyanakkor nem hiszem, hogy Európa felszabadításának az ügye a mi dolgunk lenne, sem katonai se politikai megközelítésben, és nem hiszem, hogy Cironiának aktívan be kellene lépnie az európai diplomácia világába, ahogy Európa is hagyja meg nekünk Cironiát.

Ugyanakkor azt támogatom, hogy az emigránsokat befogadjuk, természetesen megfelelő ellenőrzés és megfelelő befogadási kapacitás esetén, erre a kormányzatnak a Kongresszussal együtt közösen kell megtalálnia a forrásokat. Ezenfelül azt is kezdeményezem, hogy továbbra se működhessen szovjet nagykövetség hazánkban, és minél kisebbre redukáljuk a szovjet diplomaták számát. Ezt meg kell lépni, hiszen a Szovjetunió előszeretettel avatkozik bele más országok belügyeibe, és próbálja a rothadó forradalmát elhinteni a nyugati világban is. Láttuk ezt Sztálin alatt is, és ma sem látom, hogy más akarnának, vagyis ma olyan nagyfokú a tanácstalanság Moszkvával szemben, hogy nem érdemes kockáztatni.

Cironia mindig is támogatta a demokratikus kezdeményezeseket, hiszen a történelem megtanított minket arra, hogy miként válhatunk függetlenné és demokratikussá, persze mi egy demokratikus hatalomról váltunk le. De azt is tudnunk kell, hogy Kelet-Európában az emberek nem kérték, hanem kapták az elnyomást, amely szembehelyezkedik azokkal az erkölcsökkel, tanításokkal és morállal, amelyekre a családom, a tanáraim és a Nemzet tanított, ezért kell megadni nekik azt a segítséget, hogy kifejthessék véleményüket, ellentmondhassanak a gonosz rezsimnek, vagy egy jobb élet reményében elmenekülhessenek, mi pedig szolidárisak legyünk, és befogadjuk őket.

Átadom az ülésterem nyilvánosságát.

Ricketts szenátor. 

Elnök Úr!

Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Kongrsszus, tisztelt Szenátorok! Azért kívántam soron kívül felszólalni, mert úgy éreztem a jelenlegi közép-európai helyzet, mi több, válság szót érdemel és foglalkoznunk kell vele itt a Kongresszus falai között is. A kommunizmus és a szovjet rezism ismételten kimutatta foga fehérjét, bizonyítván embertelenségét ország és világ előtt. A magyarországi események és forradalom ismételten rávilágított arra, hogy a vörös veszedelem elleni küzdelemben egyetlen lépést sem tehetünk hátra, szilárdan kell képviselni a demokratikus alapértékeket és eszmeiséget. 

Látjuk, hogy egy Cironiahoz hasonló méretű ország milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet szövetségesek vagy éppen jól felszerelet modern hadserege nélkül. Intő példa kell, hogy legyen dicső nemzetünk számára is. Aktív külpolitikával teremthetünk masszív szövetségesi rendszert, illetve a források biztosításával és ésszerű felhasználásával minden igényt kielégítő hadsereget. Intő példa kell, hogy legyen mindez számunkra, hoyg hadsergeünket a jövőben sem hanyagolhatjuk el és nem a hadi kiadásokon szabad spórolni vagy összegeket elvonni. 

Végezetül szeretném elmondani, hoyg üdvözlöm Glover ELnök kijelentését, mely szerint diplomáciai segítséget nyújtunk Magyarország számára. Cironia nem engedheti meg, hogy bármilyen módon is nyíltan kerüljön fegyveres konfliktusba a SZovjetúnióval, de nem tűrheti szó nélkül az embertelen zsarnokságot sem. Sok politikai menekült hagyja el ezekben a percekben is az országot, a legtöbben minél messzebb kivánnak kerülni a kommunista üldöztetéstől, meg sem állva Kanada, az Egyesült Államok vagy ritkább esetben Cironia határáig. Ezen a ponton egyfeleől a fokozott biztonsági intézkedések és ellenőrzésekre tennék javaslatot határainkon, hiszen nem szabad hagynunk, hogy kommunista ügynökök a zavarosban halászva, kihazsnálva empátiánkat, az országba szivárogjanak. Másfelől pedig az arra érdemesek, méltó és rászoruló egyéneket Crowley megye tárt karokkal fogadja, szolidaritást vállalva a menekülő, emigráns magyar polgárokkal. Köszönöm a szót és a figyelmet!

Crowley szenátoráé a szó!

Elnök Úr, szót kérnék!

Tisztelt szenátortársaim!

Trump szenátor folyton az európai kommunizmust emlegetim azt gondolom ha már itt tartunk akkor meg kell említsek egy fontos dolgot. Az ön és Mr. Coons állásfoglalása és eszméi, ugyanolyan veszélyesek a társadalomra és a demokráciára mint a kommunista eszmék. Egyikük sem jobb a másiknál, egyet kell értsek Lee szenátortársammal teljes mértékben. Ön pont az a személy aki ugyanolyan káros eszméket képvisel mint az európai kommunista rezsim. Harag és gyűlölet árad önből. Walter Georgetól hála az égnek megszabadultunk, de én sajnálom a Cooki becsületes polgárokat mert vagy önt kapják vissza, vagy egy szintén rasszista Coonst. Ideje hogy igazi demokráciát építsünk, fel kell számolni a szegregációt Cironiában is. Nem élhetünk a múltban, nem becsülendő a hagyományokra hivatkozni amikor fehér embertársaink rabszolgágat tartottak, kegyetlen módin megkínoztak és szétszakítottak családokat. Kérem szépen, ez nem hagyomány hanem egy fekete múlt aminek a szegregáció az ivadéka. Ismétlem magam Lee szenátorsam beszédével fasizmus, náci párt, kommunizmus, szegregáció és gyülöletbeszédek és eszmék ez mind káros országunknak. Egyszóval az ön és a Coons félék eszméi sem jobbak a kommunizmusnál, ne ön legyen az aki felveszi a kesztyűt ellenük hisz maga sem jobb csak épp más köntösbe öltöztetve.

Köszönöm

Belfort szenátora következik!

Szót kérek elnök úr!

Elnök Úr! Tisztelt Szenátus!

Mind tudják,hogy jómagam nem vagyok a felesleges körítések és barokkos körmondatok híve,ezért rögtön a lényegre is térek.

Mr.Lee!Örülök,hogy olvassa az Alkotmányt,de kicsit tovább is jutthatott volna,a kezdő gondolat sorától. Különösen ajánlom figyelmében a X.Alkotmánykiegészítést:"Az alkotmány által Cironia Köztársaságra rá nem ruházott, de az egyes megyéknek meg nem tagadott jogok a megyéket, illetve a népet illetik." Tudtommal,és a cooki lakosok tudtával is,ma nincs olyan törvény Cironiában,ami megszabná azt,hogy mi Cook megye vagy Jefferson megye vagy Belfort megye vagy éppen Graham megye kultúrája,ahogyan az sincs megszabva,hogy az adott megyében élő individuumok hogyan gyakorolják kulturájukat. 

Amikor a szabadság jogokról beszélünk,ne önkényesen ragadjunk ki bizonyos pontokat. Szerencsére jómagamnak már számtalanszor sikerült megértetni a Cooki álláspontot,a nagyra becsült Szenátus tagjaival,reménykedem benne,hogy ez a Szenátus is lesz olyan bölcs,mint az előzőek. 

Igen a megosztotság kérdése valóban egy fontos dolog. De ebben az országban koránt sem én,vagy más déli politikusok a megosztotság forrásai,hanem az olyanok,akik itt tudás és tapasztalat nélkül arról prédikálnak,hogy a szegregáció rossz,és félre magyaráznak mondatokat,eszméket,szinte mindent,amiből politikai tőkét remélnek. Szerintem is vannak itt olyanok,akik populista politikát próbálnak folytatni,például a megye jogok csorbítói vagy a szabad fegyver tartás támadói,ám jómagam vagyok annyirra inteligens,hogy elfogodam azt,hogy az az ember,aki ezeket mondja,egy bizonyos megye többségének a nevében beszél,hiszen a választók küldték ide,úgyhogy nem kérdőjelezem meg itt létének legitimitását. Ellenben ők folyamatosan ezt teszik az én legitimitásommal. Úgyhogy ezek az emberek az irodájukban találni fognak pár,friss-ropogós levelet cooki polgároktól,amiben szolídan kifejezik,hogy én legitim szenátora vagyok a megyének,éshogy előbb a maguk házatáján söprögessenek.

Hölgyeim és Uraim! Bizonyára egyikünk se tudja teljesen megérteni azt,hogy egy dolgot,a többi politikus társunk megyéjében miért úgy csinálnak,de nem is nekünk tisztünk ezt eldönteni,hogy az adott aspektus jó vagy rossz. Cironia szuverén megyék szövetségére,együttműködésére épül fel,aminek természetesen része a Központi Kormány is,de sose szabad elfelejteni,hogy a hatalom a néptől ered. És amikor a nép azt látja,hogy még mindig nem teljes a Legfelsőbb Bíróság,éshogy mindig nincs egységes felépés a kommunisták ellen,viszont Cook már 368-szor téma a Szenátus vagy Képviselőház ülésein,akkor jogosan lehetnek szkeptikusak a rendszerben dolgozók elszántságával kapcsolatban. És mind tudjuk,hogyha egy nép szkeptikus a vezetéssel szemben,akkor az előbb-utóbb a kommunizmus melegágya lesz. Ezt kell nekünk megakadályozni.

Éppen ezért egységre szólítok minden honatyát,honanyát,és ciron polgárt,hogy megelőzzük az anarcholiberálisok és kommunisták törekvéseit! Év végére tegyük teljessé a Legfelsőbb Bíróságot. A következő évben pedig lépjünk fel közösen egy törvényben a kommunizmus ellen! Üzenjük meg az egész világnak,hogy Cironia nem adja meg magát,és erősebb,mint valaha!

Köszönöm a szót! 

Cook szenátoráé a szó!

Elnök úr,szót kérek!

Elnök Úr, Tisztelt Szenátus!

Ma azért kértem szót, hogy felszólaljak az egész társadalmunkat körülvevő harag, gyűlölet, félelem és erőszak ellen, mert ha most nem teszünk ezek ellen valamit, akkor nemsokára már túl késő lesz, hogy megakadályozzuk az erőszakot. 1950-ben, amikor még nem voltam a nagyszerű Szenátus tagja, örömmel konstatáltam, hogy a választópolgárok szerte az országban csatlakoztak George Taylor mozgalmához, és a választók négyötödének a részvétele mellett majdnem háromötöde támogatta Taylor elnök politikáját. Ez a jelentős felhatalmazás adott lehetőséget az optimizmusra, hogy képesek vagyunk összefogni, és hiába lett nagy reformpárti többség a Kongresszusban, nem akartunk bosszút állni a progresszívakon, hanem kezet nyújtottunk nekik, és együtt nagy sikereket értünk el. Ez a politikai klíma adott lehetőséget egy jelentős igazságügyi reformra, előkészítette az adóreformot, és teret adott az infrastruktúra modernizációjának. Ezek a mérföldkövek bekerülnek történelkönyvünk lapjaiba, amelyet majd az unokáink és dédunokáink örömmel fognak lapozni.

Ma arra kérem a szenátorkollégáimat, hogy fogjunk össze, álljunk ellen azoknak a szélsőséges mozgalmaknak, amelyek megpróbálják átformálni köztársaságunkat, társadalmunkat. Ahogy pár évvel korábban, úgy most is ez a pusztító gondolat ismét Cookban fogant meg. Abban a megyében, ahol idén ebbe a nagyszerű intézménybe választanak a kiváló cooki polgárok szenátort, de nincs okuk örülni, amikor a döntést meghozzák. Két olyan jelölt közül választhatnak, akik behódoltak ennek a szélsőséges gondolkodásnak. Kampányukban mindketten Cironia fehér kultúráját féltik. Tudják, hol mondtak még hasonlókat? A fasiszta Olaszország és a náci Németország úgy húsz évvel ezelőtt. Felháborító, amikor hasonló retorikai eszközök segítségével kampányol valaki. Azt hittem, hogy 1954-ben, amikor sokadmagammal együtt a Pártban megtagadtuk Andrew Trump támogatását, és nem szavaztunk rá, hogy képesek leszünk úrrá lenni azokon a folyamatokon, amelyek megindultak a Reform Pártban. Azt hittem, hogy mindkét politikai mozgalom megtanulta a leckét, és képes lesz megváltozni, képes lesz megszabadulni saját szélsőségeseiktől. Tévedtem. Ma Cook a legrosszabb időszakát juttatja újra eszünkbe, amikor egy, Andrew Trump által nagyra becsült nepotista, korrupt, gátlástalan és rasszista vezető irányította a megyét: Walter George. Akkoriban a Párt elitje viszont fel tudott, fel akart lépni, és Nick Devontól kezdve McInnis szenátortársamig bezárólag mindenki René Westet támogatta, aki leszámolt ezzel a jogtalanságtól átitatott rendszerrel, lebontotta annak minden béklyóját, amivel Cookra és az országra nehezedett. De West kormányzó ezt sikeresen megoldotta, a baj csak az, hogy ma nem látom a Szenátusba készülő új René Westet.

Ugyanis a Reform Párt, amely büszke a hagyományára, nem engedheti meg magának, hogy olyan embert tartson politikai okokból a sorai között, aki szerint a vele ellentétes véleményen lévő sajtótermékek álhíreket gyártanak, aki szerint az etnikai kisebbségek provokálják, és megpróbálják megsemmisíteni a fehér társadalmat, aki egy korrupt politikus példaképének nevez, és aki szerint ugyanez a korrupt kormányzó kisebbségek összeesküvésének az áldozata lett. A ciron konzervativizmusban, a taylorizmusban, amely alapján újra kell gondolnunk helyünket a világban és az országban, ott rejlik a megoldás kulcsa, amelyet meg kell találnunk, különben elvesztjük azokat a társadalmi csoportokat, akik kiálltak mellettünk, és el kell, hogy érjük, hogy a politikai elit az együttműködésre, a társadalmi békére és a megértésre törekedjen, ahogy tette azt 1950-ben. Andrew Trump a kirekesztésre, a gyűlöletre és a félelemre épít. El kell utasítanunk az ilyen politikát. Aki szerint harc folyik az egyes rasszok között, aki szerint ma kulturális harc folyik, nem méltó sem a bizottsági elnökségre, sem arra, hogy e nagyszerű intézmény tagja legyen.

De a progresszív barátaim felé fordulva nekik is ugyanezt kell mondanom: Chris Coons jelöltsége veszélyes a ciron demokrácia, veszélyes arra az útra, amelyet együtt kezdtünk el kitaposni 1946 óta. Coons az Önök Trumpja lesz, ha ezt a mérhetetlenül szörnyű és szomorú kampányt ő nyerné meg, és akkor Önöknek is fel kell állni, és azt kell mondani, hogy elég. Elég a kirekesztésből, elég a jognyirbálásból, elég a szélhámos, megtévesztő populizmusból, elég az egymás elleni uszításból! Mi nem ilyen Nemzet vagyunk.

Egy percre felejtsenek el mindent, hunyják be a szemüket, és idézzék fel az Alkotmány első gondolatsorát: „Mi, Cironia Köztársasága népe attól vezetve, hogy tökéletesebbé tegyük a Köztársaságot, megvalósítsuk az igazságosságot, biztosítsuk a belső nyugalmat, gondoskodjunk a közös védelemről, előmozdítsuk a közjót, biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára, meghagyjuk és bevezetjük az Cironia Köztársaság jelen alkotmányát.”

Ezzel kezdődik az a felbecsülhetetlen értékű irat, amely történelmi értékén túl irányt mutat nekünk, és a kiegészítésékkel vegyítve egy kötelező érvényű erkölcsi és jogi útmutató, amelyet minden kongresszusi tagnak követnie kell. Nem lehet állampolgárokat megkülönböztetni nemre, fajra, származásra vagy vallásra tekintettel, nem lehet őket hamis színben feltüntetni, és nem engedhetjük meg, hogy bárkinek a testi épségét veszélybe sodorják. Ma ez sem számít bizonyos törvényhozóknak és politikusoknak.

Ma, amikor a szovjet vörös árnyék a lakott területek harmadára terjed ki, nekünk, Nyugaton, egy nagy fegyverünk van: a szabadság és a befogadás eszménye, amelyekben mi cironok páratlanok vagyunk. Mint Önök is tudják, a felmenőim között vannak németek, britek, és hogy a véletlen folytán lehetek most itt, édesanyám volt ciron, neki köszönhetem ennek a nagyszerű országnak az állampolgárságát. Amikor ideérkeztünk, mindenki szeretettel várt, és bárhova utaztunk – apám miatt sokat kellett utaznunk az ország különböző pontjai között –, mindig szeretettel vártak minket, és befogadtak minket, nem kaptunk azért soha megvetést, hogy mi bevándorlók vagyunk, sőt. Én pedig már teljesen beilleszkedtem ebbe a közegbe. Talán ennek is tudható be, hogy mindig is nagy volt bennem a szabadságvágy, és a háború kezdetén jelentkeztem, harcoltam önkéntesként Finnországban, ott voltam a nyugati fronton, láttam felkelni a Napot Észak-Afrikában, és hálát adtam, amikor 1945-ben felszabadítottuk Németországot. Én ott voltam, én harcoltam a diktatúrák ellen, én tudom, milyen fontos is a szabadság. Ahogy Robert Ingersoll mondta egyszer: „Ez az én tanításom: Adj meg minden más embernek minden olyan jogot, amit magadnak követelsz.” Én eszerint élek.

Ne engedjük, hogy bármelyik politikai entitás bármelyik politikusa a „déli hagyományok” fogalom mögé bújva megpróbálja elvenni az, ami az ember természetes és elidegeníthetetlen joga az élethez. Vegyük fel együtt a harcot az ilyen gondolatok ellen.

Átadom az ülésterem nyilvánosságát.

Graham szenátora.

Elnök Úr!

(ilyenkor 24 óra áll a rendelkezésetekre, hogy tiltakozzatok, és akkor a bizottsági szakjaszba megy a javaslat,. Ha nem, két napon belül szavazunk róla. Elég egy szenátornak is tiltakozni, és a javaslat bizottsági szakaszba kerül)