Média cikkek

Harvey Dent-et öt emberrel együtt látták ebédet elfogyasztani. Ugyan nem kértek külön szobát, de láthatóan nem keresték mások társaságát. Az kiderült, hogy nem titkokról beszélgettek, vagy rejtőzni akartak volna, de a beszélgetésből csak szófoszlányokat lehetett hallani. Megkerestük a megválasztott elnököt, akinek munkatársa megerősítette, hogy kikkel fogyasztott el ebédet a leendő elnök. A munkatárs azt is megerősítette, hogy a következő kormány személyi kérdéseiről is szóesett a munkaebéden.

Az infromációk összerakása alapján az alábbi öt ember személyt lehet nagy valószínűséggel a következő kormányzatban majd látni: Egészségügyi és szociális miniszter: Serena Waterford, Pénzügyminiszter: Gale Burton, ENSZ nagykövet: Jacob McMiller, Haditengereszet: Robert O'Connor Veteránügyi miniszter: Jim Barkley. Egyelőre tahát az alelnök és az elnök személye mellett nyolc személy neve ismerhető a leendő kormány tagjai közül.

Jacob McMiller 59 éves jogász, egyetemi tanár, külügyi szakértő. Fiatalkorában Angliában és az Egyesült Államokban hallgatott jogot, kutatási területe a diplomácia és a közép-európai gazdaságtörténet volt. Tudományos fokozata megszerzése után Cironiában vállalt tanári állást, több egyetemen is oktatott diplomáciát és gazdaságtörténetet. Külső szakértőként több alkalommal dolgozott az ENSZ különböző hivatalaiban és egy ideig tanácsadói szerepet töltött be a ciron Külügyminisztériumban is.

Gale Burton 63 éves közgazdász, üzletember. Franciaországban szerzett közgazdászi diplomát, majd hazatért Cironiába és gazdasági szakemberként helyezkedett el Lassen megyében. Már fiatalon saját tőkéből textilipari és gyapottermesztő vállalkozást indított el, amely egyre sikeresebbé vált, cégei mára piacvezetőnek számítanak Lassenben. Belekóstolt a helyi politikába is, 1954 és 58 között tagja volt a megyei tanácsnak, ahol deficitellenes és mérsékelten konzervatív gazdaságpolitikai álláspontot képviselt. Támogatja a szociális háló bővítését, a szabad fegyvertartást és a szegregációt a déli megyékben.

Serena Waterford 44 éves szülészorvos, civil aktivista. A Garfield megyei Columbiábna született, majd iskoláinak elvégzése után külön ösztöndíjjal kezdte meg tanulmányait a Harvard Medical School-on. Szülészetre szakosodott, majd hazatért Cironiába és egy columbiai klinikán kezdett praktizálni. Civil polgárjogi aktivistaként egyre aktívabban kezdett foglalkozni a politikával, több alkalommal felemelte a szavát az egészségügy reformja, a kommunizmus elleni fellépés és a szociális rendszer bővítése érdekében, majd amikor az 1958. évi választásokon pártja szenátorjelöltje lett, többek között ezek is lettek fő kampánytémái. Végül 48,1%-ot szerzett, ami csak a második helyre volt elegendő. Támogatja a szociális háló bővítését, a minimálbért, valamint a társadalombiztosítási rendszer kibővítése mellett foglal állást.

Robert O'Connor admirális 1893.-ban látta meg a napvilágot, katona család sarjaként, apja és mindkét nagyapja is katonatiszt volt és a haditengerészetnél szolgáltak. Szülei Cironok voltak de az USA-ban éltek New York államban, Albany városában. Robert a tenger és a haditengerészet szerelmese volt. Apja már 16 évesen a New York állambeli West Point katonai akadémiára küldte. Robert az első világháború hatására késztetést érzett az éles bevetésre és felfüggeszte tanulmányait, majd matrózként szegődött egy katonai fregattra. Aktívan részt vett tengeri csatákban, a háború utolsó évében, az akkori admirális altiszté nevezte ki. 1918.- ban már folytatta tanulmányait hazájában a West Pointon mert minden álma volt hogy tiszt lehessen. Sikerei felfelé íveltek, végülis 1921-ben fejezte be katonai tanulmányait, rögtön munkához látott és korvetthadnagyként megkapta első bevetését a USS Mississippi fedélzetén, ahol az Atlanti térségben kelett járőrözniük. Katonai pályája innen csak felfelé ívelt. Pár év múlva már sorhajó hadnagy volt majd 1929.ben már fregattkapitány a USS Langley-n. Teltek az évek és Robert többet volt tengeren mint szárazföldön, közelgett a második világháború kitőrése. Az akkor elnök és admirális közös döntése alapján Robert saját flottát kapott hogy Európa vízein járőrözzenek 1942 környékén.megkapta a Flotillatengernagy majd a következő évben az Ellentengernagyi rangot. Vele együtt a USS AlbeMarie-t mellyel a Japán partokat ellenőrizte, és felügyelte. 1945-ben megkapta a Tengernagy (Admirális) rangot és a 14 ezer tonnás USS Pine Island repülőgép anyahajót. Robert katonai páyafutása feddhetetlen és sikeres volt. 1953.-ban veteránként nyugdíjba vonult.  És őshazájába Cironiába költözik.A politka felé kacsintgatott 1954.-től a Progresszív Párt tagja.

Jim Barkley 1901 ben született törzsgyökeres Ciron, metodista családból származik, szülei földmüvesek voltak. Már kiskorában is katona akart lenni, de nem valami kimért irodai katonatiszt, hanem kétlábon álló fegyverrel harcoló gyalogos. A Katonai akadémia elvégzése után, részt vett a második világháborúban. A tengerészgyalogos ejtőernyős, a D. Day kitüntett katonája a Francia partaszállásban aktívan részt vett századosként. Súlyosan megsérült így mindkét lábában platina van. karjában pedig részleges bénulás van mivel átlötték a felkarját és idegi csomópontott találtak el. A háború után hazatért Cironiába, hosszas korházi kezelés után. Ismét megtalálta önmagát és feledni látszottak a háború borzalmai. Konresszusi becsületrendet kapott. Tiszteletbeli ezredesként távozott a hadseregtől. Példátlan bátorságárt pedig Truman elnök 1.000.000 dollár tiszteletdíjat ajándékozott neki, mert saját lelkiépségét nem kímélve, 4 fiatal katonatársa életét mentette meg a frontvonalon, önmaga aknára lépett és súlyos lövést is kapott, vállán cipelte egyik katonatársát több méteren keresztül aki eszméletét vesztette. Egy égő kunyhóból pedig szintén három alárendelt katonáját húzott ki. 1955.-től a párt tagja  és élesen hangoztatja a párt kongresszusokon a veterán katonák hősiességét. Harcol a jogaikért, és eltökélte amíg él küzdeni fog, hogy a veterán katonák tisztességben megbecsülésben élhessenek.

A Progresszív Párt felemásan érezheti magát a választások után: a végrehajtó hatalmat megtartották, de a törvényhozás mindkét házát elveszítették. Pedig utóbbiba is sok enrgiát öltek, de úgy tűnik még nem teljesen értik, hogyan kell ezen a téren nyerni: a Képviselőházban nem sok ideig volt többségük, a Szenátusban pedig még sohasem. Így "vígasztalódhatnak" az kormányzattal. Harvey Dent már korábban is jelezte, hogy teljesen új emberekkel szeretne együtt dolgozni és senkit sem fog megtartani az előző kormányzatból. Ezen túlmenően eddig sokkal többet nem lehetet tudni, de egyre több informácó lát napvilágot.

Az elnök környezetéből azt a hírt kaptuk, hogy teljesen progresszív színezetű kormányt akar felállítani. Eddig csak az elnök és az alelnök személye volt ismert, de most egy zárt ajtós beszélgetésből néhány név napvilágot látott. Ezek szerint főállamügyésznek Thelonius Jaha-t fogja jelölni a Dent-adminisztráció, emellett az is lehetett hallani, hogy a nemzetbiztonsági miniszter helyére jó eséllyel Erbert Burows nevezhet. Mindketten elbukták az idei választást ott, ahol indultak, de a megjelölt pozíciókban szereztek szakmai tapasztalatot.

Burrows 1896-ban a denfield-i Salt Lake City-ben született. Gyermekkorában a ciron vidéki ifjak életét élte. A világháború kitörése előtt kezdte meg jogi tanulményait Wadhington városában. A háború kitörésekor a katonai felderítésnél szolgált és tizedesi rangig jutott. A háború után folytatta tanulmányait és jogi diplomát szerzett. Később visszakerült a hadsereghez, mint civil szolgálatos és a hírszerzésbél folytatta karrierjét. A Ciron Köztársaság függetlenedése után a ciron hírszerzésnél is dolgozott egy darabig, majd jogászi hivatásához tért vissza és 1956 óta segíti a progresszív pártot tagként is. 1958-ban jelöltként indult a párt színeiben, de a választást elbukta. Harvey Dent megválasztott elnök felkért e Nemzetbiztonsági Miniszteri pozíció betöltésére.

Jaha 1905-bne született a burkhilli Manchester városában. Apja ügyvéd, édesanyja háztartásbeli volt, két nővére van. Már fiatal korában is jellemző volt rá jó érvelési technikája, ami szüleit sokszor felbosszantotta. A háború alatt folytatta tanulmányai mellett a hadiipart is segítette: minden második délután a ruhaiparban segített katonai felszereléseket gyártani. A háború után a felsőoktatását a ridgefield-i jogi egyetemen folytatta majd polgárjogi üfyvéd lett. Politikai karrierje kezdetéig társ volt egy ügyvédi irodában.

Belügyminiszteri posztra Raymond-Ross Benett neve merült fel. 1898-ban született, Charles Benett farmer, és  Victoria Adams varrónő egyetlen gyermekeként, nevét az anyai és apai nagyapja után kapta, Raymond és Ross. Nagy szegénységben nevelkedett egy Grahami kis farmon, amit apja művelt meg és ebből élt a család. A kis Raymond egy katonai akadémiára iratkozott be, majd rendvédelmi iskolába, tiszti rangban már a második világháború kezdetekor bekapcsolódott ezredesként. Majd az akkor amerikai elnök 1944.ben. tábornokká nevezte ki, háborús érdemei miatt. Részt vett a partraszállásban, Franciaországban, részt vett  a Holland ellenállók és felkelők csatájában a nácik ellen. A háború után  Grahami rendőrparancsnok és Belbiztonsági tanácsadó  1949-től a Progresszív párt tagja.  Politikai képzéseken vett részt Ridgefieldben, és a belügyi dolgokra specializálódott.

Több megyében elkészültek a költségvetési javaslatok is, azonban a megyei tanácsokon felszólaló progresszív képviselők nem mindig elégedettségüknek adnak hangot. Talán a legrosszabb véleménnyel Graham megyében vannak: "Elfogadhatatlan ez a költségvetés. Felesleges ekkora tartalékot kpezni, mivel az előző éves lyukat - amit a kormányzó hozzá nem értése okozott - a hitelfelvétel befoltozza. A hitelt azonban nem egyben kell visszafizetni, hanem részletekben. Ezért szerintünk elég 5-10 milliós tartalék képzése, a felszabaduló forrásokat pedig a közalkalmazottak bérének növelésére, és fejlesztésekre kell fordítani." Emellett javaslatot tettek a megyei tulajdonban lévő kikötők esetében a használati díj bevezetésére.

A denfield-i képviselők a fejlesztéseket hiányolják, miközben a túlzott bürokráciát szerintük csökkenteni kellene: "Túl nagy a bürokráci, miközben fejlesztésekre nincs pénz. Arányaiban kell nézni a dolgokat. Sokkal nagyobb megyék alig nagyobb bürokráciát tartanak fent és még fejlesztésre is költenek. Hol folyik el ennyi pénz?" - tette fel a kérdést az egyik progreszív képviselő a tanácsi ülésen. Eagle-ben pedig a kormányzót támadják: "Nem bizots, hogy a legjobb megoldást választotta a kormányzó, ráadaásul velünk nem is egyeztetett semmi ilyesmiről. Továbbá tíz milliós hotelt akar felvenni, de nem tudjuk az mire fog menni: talán a közüzemi cégre? Mert akkor tényleg nem ez a megye számára a legjobb megoldás."

Ugyanakkor látnak jó példákat is. Osborne megye költségvetését elfogadhatónak találják. Ugyanakkor azt megjegyzik, hogy a jelenlegi tartalékot túl magasnak tartják. Szépen lassan fel lehetne ezt használni fejlesztésekre: "250 milliós tartalék szép de felesleges. Ha ezt egy tizenöt-húsz év alatt lecsökkentjük 30-50 millióra és fejlesztésekre fordítjuk, akkor nagyon nagyot erősödhetne a megye, miközben a pénzügyi egyensúlya is megmarad." A Garfield megye költségvetést teljes mértékben támogatják, és Monroeban is hasonló a helyzet. Persze lehet egy két dologban kicsit más megoldást választanánk, de alapvetően támogatják ebben a két megyében a költségvetést és meg is fogják szavazni, ahogy Osborne-ban is.

Nathen Bartek zárt ajtók mögött, a képviselőházi vezetés ülésén jelezte, hogy elindul a házelnökválasztáson. Az osborne-i törvényhozó, aki annak idején maga George Starson házelnököt győzte le az előválasztáson, már szerzett elég tapasztalatot a Reform Párt vezetőjeként hogyan irányítsa a Képviselőházat. Ez most azért is igazán fontos lesz, mert Dent következő elnökkel milyen alkukat tud megkötni, és hogyan tudja biztosítani, hogy két év múlva is megőrizzék a többségüket.

Thomas Levin, a Reform Párt Kongresszusi Kampánybizottságát vezeti, elmondta, teljes mellszélességgel támogatja Barteket. „Nathen jó vezetője volt a frakciónak eddig is, ő képviselt minket keményen, és neki is köszönhető, hogy sikerült legyőznünk a progresszívakat.” Szerinte a frakció tagjai is „egyöntetűen fogják támogatni a jelöltségét, mert ő az a képviselő, akinek megvan a tapasztalata és az országos ismertsége, hogy menedzselje az ügyeinket.”

Arról, hogy kit jelöl a progresszív oldal, még nincs információ, de Levin szerint az RKKB több, piros körzetben nyert progresszívat támadni fog hirdetésekben, ha Thomas McDornish mögé állnak be. „Ha McDornish házelnök újraválasztását fogják támogatni, akkor bebizonyítják, hogy nem értik a körzetük lakosainak a véleményét. És akkor két év múlva le is fogjuk őket győzni.”

Jason Chaffee, egy másik prominens reformer képviselő is támogatja Barteket, szerinte senki se fogja ellenezni a jelöltségét. „Nem hiszem, hogy bárkinek is ellenére lenne Nathen házelnöksége. A reformer konferencia mind a 79 tagja támogatni fogja őt.” Arra kérdésre, hogy a Trump-kampányt segítő kongresszusi tagok is felsorakoznak Bartek mellé, a belforti képviselő annyit közölt, hogy nem szeretne találgatni, „de mindnyájan újraválasztásra készülnek két év múlva. Ki akar magának előválasztási ellenfelet, vagy ki szeretné, ha a donorok nem támogatnák?”

Alex Recon: Jó estét Hölgyeim és Uraim, üdvözlök minden ciron hallgatót, Alex Recon vagyok, ez pedig itt az Msc vasárnap esti műsora, ahol ezúttal vendégünk nem más lesz, mint a szenátusi többségi vezető, Madison megye nagyra becsült szenátora, Stuart Hoyt. Üdvözlöm Szenátor úr, köszönjük, hogy elfogadta a meghívást.

Stuart Hoyt: Jó estét, Alex (kezet fognak)

Alex Recon: Vágjunk is bele Stuart, sok érdekes fejleményen vagyunk ugyanis túl az elmúlt hetekben és hónapokban. Rögtön szeretném is megkérdezni, elégedett-e a magunk mögött hagyott 58-as választásokkal? Úgy ül most itt, hogy őszinte a mosolya, hogy nem maradt hiányérzete?

Stuart Hoyt: Szerintem a szenátusi Reform Párt mindenképpen büszke lehet, sikerült mandátumokat szereznünk, sok olyan megyében, ahol azt mondták, hogy biztosan vesztünk, sikerült győznünk, sok helyen pedig sikerült megszorítani a hivatalban lévő progresszívakat. Ez óriási eredmény, és felhívnám a figyelmet, hogy 1950 óta nálunk van a szenátusi többség, ami annak a jele, hogy a választók bíznak bennünk, és azt szeretnék, ha továbbra is ellenőriznénk a progresszív adminisztrációt. Ez mind azt mutatja, hogy jó jelöltjeink vannak, hitelesek, képviselik a választóik érdekeit. Pedig a liberális elit most mindent megtett, hogy elnyerje a Szenátust, de nem sikerült. Arra is figyelmeztetnék, hogy olyan megyékben is győztünk, ahol végül Harvey Dent győzött, és általában minden jelöltünk, aki nyert, az elnöki különbségtől nagyobb arányban győzedelmeskedett, ez fontos jel lehet a két év múlva esedékes félidős megmérettetésekre.

Alex Recon: Melyik megyei szenátusi győzelemre a legbüszkébb?

Stuart Hoyt: Minden jelöltre büszke vagyok, illetve az RSZKB vezetőjére, Rufus Blackburn szenátorra is, páratlan munkát vittek véghez. (vége)

Alex Recon: Van olyan megye, ahol a vereség különösen fájdalmas vagy éppen bosszantó?

Stuart Hoyt: Hehh (mosolyog), amikor egy csapatot vezetsz, minden győzelem öröm, minden vereség szomorúsággal tölt el. Tudja, Alex, ezzel így vagyok én is, az eredményeket elemezzük, a konzekvenciákat levonjuk. (vége)

Alex Recon: Képes lehet a következő választásokon a mostani eredményeket is felülmúlni a párt, esetleg elérni a szenátusi kétharmadot?

Stuart Hoyt: Nem szeretek számításokba bocsátkozni. Ebben az évben azt hallottuk mindenhonnan, hogy például George Lee grahami szenátor nagy bajban van, ennek ellenére könnyedén újrázott, vagy Legrandban és Unionban is szoros versenyt vártak. Ennek ellenére egészen más lett a végkimenetel. Célunk mindig a háromötödös többség elérése, hiszen az már obstrukcióbontó hatású, de azon fogunk dolgozni, hogy két év múlva még ennél is jobb eredményeket érjünk el. (vége)

Alex Recon: Térjünk át az elnöki küzdelmekre. Nagy volt a Reform Párt fogadkozása a kormányváltást illetően. Ön közösen is kampányolt West kormányzóval. Ennek ellenére mostanra hivataossá vált, hogy Harvey Dent lesz az ország harmadik elnöke és folytatódik a progresszív kormányzás. Gondolja, hogy a megfelelő jelölt indult végül reform színekben?

Stuart Hoyt: A Reform Párt előválasztásán a polgárok úgy döntöttek, hogy a Reform Párt színeiben René Westnek kell indulnia, és a Reform Párt fel is sorakozott mögé egységesen. Ez a választás a történelem legszorosabb eredményét produkálta, hiszen Harvey Dent mindössze 61 szavazattal lett megválasztott elnök. Ez azt mutatja, hogy mindkét kampány kemény harcot folytatott, és a polgárok is eltökéltek voltak, ezt mutatta, hogy a részvétel 90 százalékos volt. De az eredményeket el kell fogadni, ez a demokrácia játékszabálya.

Alex Recon: Mit gondol, mennyire lesz egyszerű a tapasztalatlan Harvey Dent, immáron elnökkel együtt dolgozni?

Stuart Hoyt: Ezt kérdezze meg jövő évben ugyanekkor (nevet). Ez múlik rajtunk meg rajta is, de ha az elnök azt szeretné, hogy elérje a céljait, rajtunk keresztül vezet az út, és számolnia kell a kompromisszumokkal, máskülönben blokkolni fogjuk a javaslatait .

Alex Recon: Térjünk ezekre a javaslatokra vissza még később. Előtte azonban egy kérdés. Mit gondol, mi lehetett az oka, hogy ha szűken is, de a Reform Párt elvesztette az elnökválasztást? Vannak, akik West kormányzó liberális politikájában látták a hibát, mások szerint Dent elnök mérsékelt személye volt a kulcs, míg megint mások egyenesen Andrew Trumpot kiáltották ki bűnbaknak. Hogyan látja Ön?

Stuart Hoyt: Nem tisztem elemezni, hogy milyen volt René West politikája, hogy milyen volt Harvey Dent programja, de Andrew Trump dezertőr jelöltsége mindenképpen rontotta West kormányzó esélyeit, és ezzel rontotta a konzervatív mozgalom esélyeit. Nem kérdés, támogattam René Westet, szavaztam is rá, és az ő elnökségének sokkal jobban örülnék.

Alex Recon: Számíthat Andrew Trump valami féle retorzióra párton belül? Kívánnak egyáltalán az üggyel foglalkozni a jövőben?

Stuart Hoyt: Katolikus vagyok, szóval mikor ellenem kampányol, azért nem haragszunk, mi hiszünk a megbocsátásban (nevet). Az, ha más frakciótagját sértegeti, az számomra elfogadhatatlan, és nem is hagyom szó nélkül. Másrészt külön retorziótól nem kell tartani, persze a bizottsági helyeket a frakciótagok szavazataival döntjük el, ahol már lehet gondja.

Alex Recon: Térjünk át a következő ciklusra. Mik azok a progresszív programpontok, amiket nem kíván támogatni?

Stuart Hoyt: Ha látok konkrét javaslatokat, akkor arról tudok véleményt mondani.

Alex Recon: Milyen kérdéseket tekint a legfontosabbnak a következő egy évben vagy egy ciklusban?

Stuart Hoyt: Fontosnak tartom az infrastrukturális fejlesztéseket, ezt meg kell tárgyalni, ki kell hozzá alakítani a jogi hátteret, erre munkacsoportokat kell létrehoznunk, egyenként át kell néznünk minden egyes részleget, majd tárgyalni kell a kormányzattal, illetve a megyékkel, városokkal, és egy monumentális költségvetési törvényjavaslatba foglalni. Az eddigi időszakban a kormányzat nem akart együttműködni. Felhívnám a figyelmet, hogy a Taylor-adminisztráció hatalmas összegeket küldött az energetikai modernizációra, de amióta a Glover-adminisztráció regnál, semmiféle előrelépés nem történt. Meg kell oldanunk a vidéki Cironia gondjait is, a frakción belül több olyan kollégám is van, aki kifejezetten vidéki megyékből jönnek, és javaslatokat fognak kidolgozni, amely egyrészt a vidéki vállalkozásoknak, illetve a farmoknak segítene. Másrészt fel kell készülnünk a kommunista fenyegetésre is, hiszen Kubában egyre erősebbek a kommunista gerillák, és az is megtörténhet, hogy megpróbálnak Cironiában is hídfőt találni. Erre a progresszívak eddig nem fordítottak túl nagy hangsúlyt, sőt elbagatellizálták, remélem, mostantól komolyabban tudunk ezekben a témákban maradandót alkotni, főleg úgy, hogy mindkét házban többséget szereztünk.

Alex Recon: Próbálnak nyomást gyakorolni a Képviselőházra is most, hogy többségbe kerültek? Esetleg leváltják McDornish Házelnököt?

Stuart Hoyt: Mivel reformpárti többség van a Képviselőházban, logikus, hogy a házelnök is reformpárti legyen.

Alex Recon: Köszönöm, szépen Szenátor úr a mai esti részévételt és kívánok eredményes ciklust Önnek és a Kongresszusnak is. Ennyi volt mára Hölgyeim és Uraim, Alex Recon voltam az MSC műsorában, vendégem pedig Stuart Hoyt Szenátor volt. További szép estét!

Az alábbi plakátok kerültek elhelyezésre országszerte minden 10.000 főt meghaladó városban és településen, különös tekintettel a megyeszékhelyekre, összesen. 250 darab példányban.

 

                           

 

//A plakátok a René Westet támogató PAB finanszírozásával kerültek elhelyezésre.// 

A mindennapi emberek számára talán kicsit bonyolultnak tűnhet a költségvetés rendstere és folyamata, de talán azt mindenki tudja, hogy a költségvetési év a naptári évtől eltér. Azt is nagyon sokan tudhatják, hogy a költségvetés a megye működésének - és optimálisabb esetben az állam esetében is ez lenne, ha nem csak előriányzatok lennének - és fejlesztésének egyik kulcsfontosságú eszköze. Az utóbbi időben egyre nagyobb szerepet kapnak a megyék politikai élteében és kiforrani látszik egy egységes forma.

Azonban úgy tűnik megtorpanni látszik a lelkesedés a megyék és a kormányzók részéről. Az országban huszonhárom megye van, ebből a jelenleg három megyének van elfogadott költsgévetése a következő szeptemberben befejeződő költségvetési évre. Union, Peterson és Crowley megyén kívül egyedül Grahamben hallottuk azt, hogy lassan elkészül a költségvetés. A többi megyében eddig nem hallani semmit.

Költségvetés nélkül nem marad még működésképtelen a megye, de ha előirányzatok sem kerülnek elfogadásra, akkor a megyei hivatalok is leállhatnak. Állami szinten ez már megoldott, mert a két párt nem akart ilyen problémát, így az előirányzat a hivatalok máködését biztosítja. A fejlesztéseket azonban csak a költségvetési pénz tudja biztosítani.

Harvey Dentet 106 elektori szavazattal lett Cironia Köztársaság harmadik elnöke, már csak a januári beiktatás választja el, hogy Ed Glovert kövesse a President Palace-ban. Ezzel elhárult minden jogi akadály is, hogy René West cooki kormányzó, aki idén az ellenfele volt a Reform Párt oldaláról, hogy jogi úton változtassa meg az eredményt, ahogy nem történt meg az sem, hogy a konzervatív megyék elektorai kiszavaztak volna.

Az új elnök beiktatására január első napját megelőző kedden fog sor kerülni.

John Richard beszélgetett Trump szenátorral.

J.R.:Üdvözlöm szenátor úr!

A.T.:Üdvözlöm Mr.Richard!

J.R.:Először is azt kérdezném meg,hogy elfogadja-e a választás eredményeit?

A.T.:Igen.

J.R.:Akkor ezt a választást fairnek és demokratikusnak találta,szemben a Reform Párt előválasztásával?

A.T.:Persze. Ezt a választást a Ciron Állam rendezte,amelynek demokráciájához és a tiszta választásához nem férhet kétség. Ellenben a Reform Párt által tartott bohóckodással,ahol Stu felrajzolta a számokat,majd René dobott a kockával. És akkor még ők,meg a csatlósaik akarnak engem tisztességről kioktatni. A tisztesség ott kezdődik,hogy nem hazudunk a választóknak és tiszteséges előválasztást tartunk,hamár egy demokratikus országban élünk.

J.R.:Értem,nos valóban a Ciron Állam demokratikus mivoltához nem férhet kétség. A Reform Párt belső ügyeit,pedig maga ismeri. Nem érzi úgy,hogy maga miatt vesztette el West kormányzó a választást?

A.T.:Egyáltalán nem. A kedvéért előhozták Taylor elnököt a nyugdíjból,és úgy teletömték pénzzel a kampányát,mint senkiét előtte. Az ellenfele pedig a legyengébb volt,akit a Progresszív Párt valaha jelölt. Ez előtt a választás előtt Harvey Dent egy örök vesztes volt,de René alkalmatlansága és rossz teljesítménye az elnökjelölti vitán,amiről minket kizártak,elnökké tették Dentet,és ezek vesztették el neki a választást. Mondhatni magát verte meg. Ezt a választást 100-ból 99 reformer megnyerte volna. 

J.R.:Mit gondol kizárják a pártból?

A.T.:Nem. Azokat se zárták ki,akik 4 éve konkréten a progresszívek szekerét tollták és elmentek a progresszív konvencióra. Én ilyet nem tettem,sőt annyiszor kritizáltam a President-elect urat,akárhányszor csak tudtam. Emellett a Reform Pártnak szüksége van a szociális-konzervatívakra,hogy megtudja magát különböztetni a Progresszív Párttól. És,ha egyikünket bántják,akkor összezárunk. A valódi konzervatívok egyetlen esélye a túl élésre az,ha követjük az "egy mindenkiért,mindenki egyért"elvet. 

J.R.:Értem. Nos,szenátor köszönöm,hogy itt volt.

A.T.:Én köszönöm.

 

Cook szenior szenátora éveken át próbálta rávenni pártját, hogy sodródjon jobbra, és szálljon harcba a Biztos Délért. Többször támogatott progresszív jelöltet sajátja helyett, legemlékezetesebb, amikor a Reform Párt Szenátusi Kampánybizottság elnökeként Lewis York mellett kampányolt Steve Paulsonnal szemben. Többször tett megbotránkoztató kijelentéseket, de Stuart Hoyt többségi vezető még az őt ért sértéseket is elnézte, még bizottsági elnöki posztot is kapott.

De a legnagyobb hibát idén követte el: az egykori zsivány, jobbszárnyat képviselő mozgalmárból előbb szenátor majd elnökjelölt lett, aki megfogadta az establishment tanácsait, majd egy megnyerhetetlen csatába bocsátkozva útját állta René West elnökségének. A Reform Párton belül többen a fejét követelik, amiért megakadályozta West győzelmét. „Nézze meg az eredményeket: Osborne, Peterson és Denfield megyékben Trump jobban szerepelt, mint amennyivel Harvey Dent vezet, csak egy megyében kellett volna nyerni, és minden megváltozik. Most 61 szavazattal folytatódik a progresszív elnökség” – nyilatkozta lapunknak John Prescott denfieldi szenátor. A mérsékelt szenátor régóta harcban áll Trumppal, négy évvel korábban sem támogatta a jelöltségét, hanem George Taylorra szavazott.

Martin Ricketts, Edmund szenátora szerint „a Párton belüli illendőség és szokásjogok értelmében Trump szenátornak el kellett volna fogadni, hogy West kormányzó a jelölt. Én négy éve őt is támogattam, idén természetesen Westre szavaztam, és erre kértem az edmundiakat is.” A konzervatív törvényhozó szerint Trump politikai jövőjének jobbat tett volna, ha kimarad az idei kampányból, hiszen így „ráég a billog, hogy miatta nincs reformpárti elnökünk a következő négy évben sem.”

„Trumpnak két hibája volt: az egyik, hogy a középnyugati konzervatív megyékben túl sok szavazót vitt el René Westtől, miközben Délen nem eleget Denttől, hogy a Reform Párt elektorokhoz jusson.” – mondta el kérdésünkre Ed Mullins, George Taylor korábbi kampányfőnöke. „Ha 2-3 ponttal több szavazót képes leválasztani mondjuk Pecksdale-ben a progresszív párosról, ma West az elnök, és ő is ünnepli Trumpot.”

Mindamellett veszélyben lehetnek azok a törvényhozók is, akik vagy nem támogatták Westet, és melegen üdvözölték Trump indulását, vagy például David Chesterfield, Madison kormányzója, akinek a következő évben lesz az újraválasztása, még adományt is gyűjtött a független jelöltnek, miközben West könnyed, 7 pontos győzelmet aratott a megyében. Ezeknek a személyeknek a szerencséje könnyen kudarcba fulladhat egy olyan előválasztáson, ahol indulnak West-párti jelöltek is. De akár Hoyt többségi vezető is dönthet úgy, hogy nem kap bizottsági elnöki széket a cooki szenátor.

Cliff Bedroom, Madison leköszönő szenátora, aki visszavonult az aktív politizálástól, gratulál Harvey Dentnek a győzelemhez.

"Harvey Dent kitűnő politikus, fiatalos, energikus, és ami lényeg motivált. Kiváló vezetője lesz az országnak az elkövetkezendő négy évben"

Cliff Bedroom megerősitette azt amit eddig is tudtunk, családjával elhagyja Madison megyét és a délnyugati óriásmegyébe Belfortba költözik, nem indult újra az idei szenátorválasztáson, felesége kérésére, felhagy a politizálással és többet fog foglalkozni a családjával, unokáival, nem utolsósorban a 63 éves Bedroom mostanság elég sokat betegeskedik kora miatt, magasvérnyomás, szívelégtelenség,

Cliff Bedroom 12 évig, azaz 1946 óta Madison szenátora volt, ez idő alatt sokan elakarták tüntetni a politikai elitből, véleményét, mindig kihangsúlyozta és élesen bírálta politikai ellenfeleit. Ezért sok ellenségre tett szert pártján kívűl és belül is. Az idő Bedroom felett is eljárt, remélem Belfortban megtalálja a számításait és nyugdíjas éveit családja körében tölti majd.

/JR./

Minden megyében és minden kongresszusi körzetben befejeződtek az újraszámolási procedúrák, ezek nyomán nem történt változás, hacsak az nem, hogy a columbiai levélszavazatok beszámításával kihirdetésre került a garfieldi 12. és 13. kongresszusi körzet képviselői eredményei is, mindkét körzetben a Reform Párt győzött: az első Spencer Royce hódította el, a 13. körzetben Shelley Roberts hivatalban lévő győzedelmeskedett. Várhatóan Harvey Dent lesz Cironia harmadik elnöke, de reformpárti Kongresszussal kell együtt dolgoznia.

A leginkább kecsegtető váltás Denfieldben történhetett volna meg, ahol 101 szavazat volt a választások után a két jelölt közötti különbség, Dent javára, ez most 61-re módosult, de még mindig a progresszív jelölt vezet. „Jelen pillanatban nincs arra erős bizonyíték, hogy René fordítani tudna” – ismerte el lapunknak Dave Merrick, Denfield újraválasztott kormányzója. Szerinte méltósággal kell viselni, ha szombaton az Elektori Kollégium Dentet választja meg elnöknek. „Ez a demokrácia, ettől szeretünk ebben élni, nem győzhetünk mindig, van, hogy vesztünk.”

Mindamellett a Reform Pártnak nem kell szégyenkeznie, hiszen az utolsó pillanatban sikerült megszerezniük a Képviselőházat, három fős többséggel, viszont a Szenátusban magabiztos, 8 fős többségük lesz.

Cironia történetének negyedik elnökválasztása történelmi pillanat volt, hiszen 5,9 millió ember ment el szavazni, történetének eddig legnagyobb választói tömege, a regisztrációhoz viszonyított részvétel 91% volt, amely minden rekordot megdöntött. Több hónapon keresztül René West és Harvey Dent mérsékelt jelöltek küzdöttek egymással, bár jócskán rontotta a cooki kormányzó esélyeit, hogy Andrew Trump cooki szenátor, korábbi elnökjelölt független jelöltként indult, ha ez nem történik meg, akkor minden bizonnyal nyerni tudja a konzervatív közép-nyugat valamelyik megyéjét, amely elég a győzelemhez. West sikere ugyanakkor, hogy közel százezerrel több szavazatot kapott, mint Dent, aki a Biztos Délen sok szavazót vesztett – Trump miatt.

A mai nap során René West Westminsterben tartott hivatalos sajtótájékoztatót, ahol bejelentette, hogy több megyében is az elnöki választási szavazatok újraszámolását fogja kérvényezni. A megemlített megyékben kizárólag olyan helyszínek szerepelnek, ahol nagyon nagyon kis különbség volt csak, kivétel nélkül 1 % alatti, a jelöltek között. Az érintett megyék között szerepel három korábban megingathatatlannak tűnő reform párti helyszín is. "Peterson, Osborne és Denfield megye is olyan példanélkülien szoros versenyt hozott, hogy tarotzunk a demokrácia felé annyival, hogy a sok sok ezer szavazatot ellenőrizzük. Akár egyetlen megyében beálló változás is fordíthat az elektori küzdelem jelenlegi helyzetén, így fontos, hogy mindneki tisztában lehessen azzal, valóban helyes döntés született-e. Hiszem, hoyg ez a három megye továbbra is inkább piros és, hoyg a számlálások során csak a hajtásból fakadó figyelmetlenségek vezettek oda, ahol most tartunk."

René West elmondta, vannak megyék, ahol az eredmények beszédesek voltak, mindkét fél részére, így ezeken a helyeken nem is kér újraszámolást. "A monroe-i, jeffersoni vagy éppen unioni polgárok határozott állásponton voltak. Itt értelmetlen az időt húzni. De Belfort és Oakland megye nem ilyen. Ez a két megye is rajta van a listánkon, ahol többet vártunk és többet is várunk annál, mint ami a jelenlegi hivatalos álláspont. Ezen öt megyében megtesszük a szükséges jogi lépéseket és bízunk a legjobbakban. "

Úgy néz ki tehát, az elnöki verseny napokkal a választások után sem hagynak alább és a jelöltek továbbra is feszülten figyelhetik, hogy az ország sorsa balra avyg jobbra fog-e eldőlni...

ROCKVILLE, GR. – Graham 1. kongresszusi körzetének reformer képviselője arra kéri a megyei választási hatóságot, hogy kezdjék meg a körzetében leadott szavazatok újraszámolását. Ellenfele, Doug Jones, aki volt már a körzet progresszív képviselője 0,6 százalékkal vezet a választási eredmények közzététele óta, ami 237 szavazat.

A hivatalban lévő reformer törvényhozó szerint szükség van az újraszámolásra, „mert csak akkor tudjuk magabiztosan azt mondani, hogy győzött a demokrácia. Bízok az újraszámlálásban, hiszem, hogy megnyerem, de ha nem, akkor is el fogom fogadni a végeredményt.”

Több kongresszusi körzetben még nem hirdettek végeredményt, sőt, várhatóan pár elnökválasztási és szenátusi csatatérmegyében is újraszámolás következik, de igyekezniük kell a hatóságoknak, hiszen hét nap múlva az Elektori Kollégiumnak szavaznia kell az elnök személyéről.

Már-már úgy lehetett látni, hogy a választási eredmény végelgesnek tekinthető, de még mindig nincs itt a nagyon izgalmas elnökválasztási kampánynak. Több progresszív politikus is bejelentette, hogy a leadott szavazatok újraszámlálást kérik a körzetükben, vagy megyéjükben. A legrosszabbul talán Burkhill megye szavazatszámlálói jártak. Ebben a megyében nem csak az első kongresszusi választókerület jelöltje - Adam McFayden - kérte az újraszámlálást, de a kormányzó jelölt és a szenátorjelölt is. Mind Kramer, mind Jaha a nagyon kicsi szavazatkülönbségre hivatkozott.

Szenátusi szinten Thelonius Jaha-n kívül Adam Robertson madison-i progresszív szenátorjelölt kérte a szavazatok újraszámlálását a megfelelő helyen. Ezen kívül az alábbi kongresszusi körzetekben kért a képviselőjelölt újraszámlálást: Clark 1. (Gregory Cortez), Denfield 3. (Grant Imahara), Eagle 3. (Cameron Tucker), Union 3. (Harvey Bullock), és Union 7. (Bob Jones). Ezeken a helyeken mind a progresszív jelölt veszített nagyon kis különbséggel. Az látható, hogy a párt a szenátusban csak csökkenteni tudja a hátrányát, ha ezek az eredmények fordulnak. Ezen kívül a beadott igényekből kiolvasható, hogy a Progrezssív Párt nem kockáztatja előnyét a Képviselőházban és csak olyan helyen kért újraszámlálást, ahol egy százalékon belül beszítették el a jelöltséget.

Ezen kívül Harvey Dent is három megyében kérte a szavazatok újraszámlálását. Clark, Denfield és Eagle megye minden szavazókörének számlálói újra feladatot kapnak. Látszik, hogy a progresszív jelölt nem kockáztatja elektori többségét, csak olyan megyéket jelölt meg, ahol kis különbséggel veszített. Várhatóan a populáris szavazatokban így sem fogja behozni West-et, de az elektori többséget növelheti, ami talán megnyugatatóbb számára és nagyobb demokratikus felhatalmazást jelenthet a szemében.

CLAYTON, PET. – A kétszeres győztes petersoni képviselő, Jock Harris, aki idén újraindult Peterson 6 kongresszusi körzetének törvényhozója, aki 1954 óta képviselte a körzetet, sajtótájékoztatón gratulált az ellenfelének. „Gratulálok Clarke Griffinnek, remélem, akkora elszántsággal és akarattal fogja képviselni a Kongresszusban a körzetet, ahogy azt én is tettem. Remélem meg fogja érteni, hogy a körzet konzervatív értékeket vall, és nem fogadja be a ridgefieldi liberálisok rózsaszín álmai.” Megerősítette: nem kér újabb újraszámolást, kettő után sem változott érdemben a különbség, jelenleg 267 szavazattal vezet a progresszív jelölt. „De nem szívódok fel, nyugalom” – mondta nevetve.

A képviselő szerint Harvey Dent jól mozgósított, ezért áll nyerésre Petersonban, és miatta vesztett sok reformer hivatalban lévő, ami „nem katasztrófa, bármikor megeshet. De a dolgok mélyére kell nézni, és ki kell találnunk, miért vesztettünk teret a klasszikus konzervatív megyékben, ezt pedig orvosolni kell.” Harris szerint a pártvezetésnek többet kellene foglalkozni Peterson megyével. „Eddig mindig győztünk, biztosra vették. Mától egyetlenegy megye sem garantált, mindegyikért meg kell küzdenünk.” Beszédében kritizálta Andrew Trumpot, szerinte a cooki kormányzó azzal, hogy nem csak a déli megyék listájára tetette fel magát, hanem mindenhova máshova, elvette a győzelem lehetőségét. „Ha azt mondja, hogy csak a déli megyékben akar felkerülni a szavazólapra, nem szólok, de így nem tisztelte kétmillió ember döntését, vagyis egymillióét, aki René Westre szavazott, és a másik egymillióét, aki Mike Jezzára, aki meg Renét támogatta. Én most Mike-ot támogattam, de René mellé álltam. 1954-ben Trump szenátort. Ő is támogathatta volna, legalább pár megyében West kormányzót.”

Harris kizárta, hogy azért kapott volna ki, mert sokszor kérte Ed Glover vád alá helyezését megalapozó eljárás levezetését. „El kellett volna távolítani, az ország kárára van, a pártja se jelölte újra, ők is, tudják. Harvey Dent nem kampányolt vele, mert kínos.”

John Stetton: A mai nap folyamán minden megye közzétette a hivatalos. levélszavazatokkal felszámolt szavazatokat. Ez itt a 60 perc Stettonnal, különkiadás, én John Stetton vagyok, jó estét kívánok. Itt van velem a stúdióban David Rossi, Alex Recon és Albert Dennis, ma velük elemezzük az eredményeket.

David Rossi: Jó estét!

Alex Recon: Jó estét Cironia!

Albert Dennis: Jó estét kívánok!

John Stetton: Egy biztos előrejelzésünk már van: a Reform Párt megtartotta a Szenátust, a következő két évben 27 tagú lesz a többségi frakció, amit várhatóan továbbra is Stuart Hoyt vezet majd.

Alex Recon: Ez hatalmas fegyvertény, tekintve, hogy mekkora erőket mozgósítottak a többségért progresszív oldalon.

John Stetton: A Képviselőházban jelen pillanatban 78 progresszív képviselő áll nyerésre, és van 77 reformer. Thomas McDornish szenátor mindössze 51 százalékkal nyert Ridgefieldben, de nyert.

Albert Dennis: Hát lehetnek kellemetlen percei a progresszívoknak, ha ők maradnak hatalmon.

John Stetton: Az Elektori Kollégiumban jelen állás szerint Harvey Dent vezet 106 elektorral, 97 elektora van René Westnek.

David Rossi: Igen. Nagyon sokat kampányoltak, míg a reformer oldalon kevesebbet. Úgy tűnik az aktivitást nem díjazzák annyira a választók.

Albert Dennis: Ha éppenséggel olyan témákra tapintanak rá, kevesebb kampánnyal, ami nagyobbat hat a választókra, akkor tudnak eredményesebbek lenni.

John Stetton: Most végignézzük a legfontosabb megyéket, hogy miként állt meg a számlálás, utána tudunk róla beszélni.

David Rossi: A progresszívek fontos hétköznapi témákról beszéltek sokat: gazdaság, infrastruktúra, egészségügy, oktatás, külpolitika. De ezek szerint ez sem számított. A legszembetűnőbb, hogy a nagyvárosokban nem olyan eredményeket értek el, mint várták. Sokat kampányoltak a nagyvárosokban minden szinten és a munkások mégsem támogatták olyan mértékben őket a nagyvárosokban, mint várni lehetett. Ez vajon mért lehet? Pedig a szakszervezetek szinte mindenhol a progresszív jelöltek mellett álltak ki.

Alex Recon: Az lehet az oka, hogy az emberek jobban szeretik a helyi, személyre szabott problémákra reflektáló kampányokat.

Albert Dennis: Hát, hogy őszinte legyek erre én nem igazán tudok választ adni. Sajnos újságíró vagyok, nem politológus, vagy szociológus. Ez számomra is rejtély.

John Stetton: Végignézzük egyenként a versenyeket, és úgy tudunk szerintem legjobban elemezni.

David Rossi: Mint például? Milyen ilyen témát hoztak a reformer politikusok, amiket a progresszívek nem? A helyiekhez szóltak ők is: helyi farmerekhez, munkásokhoz...

John Stetton: A Progresszív Párt minden szinten például a vámokkal kampányolt, amely a vidéki és diplomás körökben egyáltalán nem népszerű. Martin Ricketts, aki például ellenzi, könnyedén tudott újrázni.

David Rossi: Mégis a nagyvárosokban szerepeltek a vártnál rosszabbul...

John Stetton: Az eredményekből világosan látszik, erre majd egy másik elemző műsor fog majd kelleni (nevet), hogy Dent az ipari városokban tudott erősíteni. A nagyvárosok közül csak Hillsborough és Miami maradt progresszív. Silver City, Bouyenne, Westminster, Markshill, Columbia mind pirosra váltott. De ennek azért köze van ahhoz is, hogy egy konzervatív progresszív küzdött egy progresszív konzervatívval.

Albert Dennis: Én őszintén ki is merem jelenteni, hogy ez a választás, most nem lenne ennyire szoros, ha Trump nem lenne. Közel sem járnánk egy Bedroom típusú vereséghez, sőt, de sokkal több helyen dőlne el a mérleg nyelve West-hez. Ezzel szemben mindenhol nagyon szoros, és a Trump által elvitt 2-3-4-5%ok nagyon sokat érnek most. Az biztos, hogy Trumpot a Reform Párt ahol csak lehet gátolni fogja bármit is akarjon majd elérni a jövőben.

John Stetton: Igen, sajtóinformációk szerint Dave Merrick újraválasztott denfieldi kormányzó napokon belül sajtótájékoztatón fogja kritizálni Andrew Trump cooki szenátort.

Alex Recon: Én kiegészíteném ezt annyival, hogy Trump és holdudvarára egyaránt céltábla kerül ezután.

John Stetton: Nézzük az elnökválasztást összességében: Ugyan Harvey Dent vezet az elektori szavazatokban, de West kapta a több szavazatot: a részvétel 91%, minden idők legnagyobb részvétel, meghaladta az 1950-es rekordot. West 2,88, Dent 2,78 millió voksot kapott, tehát nagyjából százezer szavazattal vezet West, ami százalékosan 48,7% contra 47,1%

Albert Dennis: Bármennyire is a választási rendszerünkben az elektori szavazat számít, ez egy kellemetlen tüske lehet Dent esetlegesen eljövendő ciklusában.

John Stetton: Most pedig végignézzük megyénként: Belfortban 0,8 százalékkal vezet Dent, ez 5 ezer szavazat. William Franklin kormányzó progresszív, nem biztos, hogy kéri az újraszámolást. Danny Sanchet viszont könnyen újrázott, 7 százalékponttal. De mindjárt látjuk az összesített táblát:

John Stetton: 

John Stetton: Trump országosan 3 százalékot szerzett, de nézzétek meg a déli megyéket: Lassen. Pecksdale, Jefferson, Greene. Meg Walkert persze.

Albert Dennis: Megmerem kockáztatni, hogy Peckslade-ben West azért esett 40% alá, mert Trump ennyit elvitt. Clark megye iszonyat szoros pedig, még azon se csodálkoznék, ha valaki egy új helyi választást vetne fel a megyében.

John Stetton: Jefferson az egyetlen megye, ahol Dent 50% felé ment és nézzétek: Trump átlag alatti. Viszont Pecksdale, Walker és Greene megyékben Trump átlag feletti, Dent átlag alatti. Vagyis a déli gyengülés miatt lett csak Dent második a populáris szavazatokban. És mit tett Westtel? Nézzétek meg Peterson, Denfield és Osborne megyéket: Dent előny Denfieldben 101 szavazat, Trump 2.272 szavazatot kapott. Osborne: 666 szavazat, Trump: több mint négyezer. Peterson 800 szavazat körüli előny, Trump több mint 5 ezer. Ez összesen 25 elektori szavazat. Szóval megállapíthatjuk, hogy a Dent-kampány sikeresen tette országos témává Trump jelöltségét.

Alex Recon: Egyértelmű a Trump hatás, amit Cook szenátora nem magyarázhat meg semmiféle józan indokkal. A cselekedete a saját pártjának ártott a legtöbbet.

John Stetton: Dent örülhet, de Trump mennyire lehet biztonságban a pártjában?

Alex Recon: Azt viszont nem mondanám, hogy a Dent csapat jól meglovagolta a Trump hatást, ez tőlük független hullám volt.

John Stetton: Közben egy friss hír: Stuart Hoyt egy zártkörű találkozón, ahol kampánydonorokkal találkozott, azt mondta, hogy ellenzi, hogy Dentet "jogi praktikákkal tartsák távol az elnökségtől," és hogy neki jó kapcsolata volt Glover elnökkel is, és kész együttműködni Denttel is. A reformpárti vezetés ezek szerint beletörődik a helyzetbe? Egyébként az tény, hogy Dent igenis elérte a mérsékelt, mérsékelt konzervatív szavazókat Keleten és Nyugaton is, mert sok megyében még Underwoodtól is jobb eredményt ért el, aki még a legszorosabb versenyt tudta produkálni a piros megyékben. Válaszoljatok mindre (nevet).

Alex Recon: Szerintem a Reform Párt bizakodik még, de értelmetlen jogi hercehurcákba senki sem fog belebonyolódni, ez árt az országnak és az elkövetkező évek kampányának és párt megítélésének.

David Rossi: Nehéz szülés, ha Dent a végén nyerni fog. Azonban a progresszívak a törvényhozási választás kapcsán csalódottak lehetnek. A következőkben nagyon más módon kell hozzáállniuk ehhez a kérdéshez, ha nyerni akarnak bármikor a Szentáusban.

Albert Dennis: Igen, új kampánystratégia kell és nem mellesleg a szenátoroknak is sok helyen aktívabbaknak kell lenniük.

David Rossi: A Reform Pártnak viszont először a saját soraiban kell rendet tennie. A pártban lehetnek különböző vélemények, de azt mindenkinek el kell fogadni, ha más elnökjelölt van.

John Stetton: Nézzünk rá a szenátusi eredményekre:

Alex Recon: Még a keményfejű Mike Jezza is beállt a sorba a nagyobb jó érdekében, ezt alapul véve Trump reakciója érthetetlen volt egy olyan ezt megelőző elnöki küzdelemben, ahol a Reform Párt egységesen támogatta őt, minden ellenérzés ellenére.

John Stetton: Szerintetek kitessékelik Trumpot a szenátusi frakcióból?

David Rossi: Könnyen megeshet.

John Stetton: Sőt, van ennek a választásnak egy másik vesztese: David Chesterfield kormányzó, aki nyíltan Trumpot támogatta, miközben West 52 százalékkal nyert. Ott pedig jövőre kormányzóválasztás lesz. Mennyi eséllyel pályázik újra? Főleg úgy, hogy Balthazar Nelson képviselő kemény küzdelemben alulmaradt végül, ő pedig egy erős kihívó lehet.

Alex Recon: Szerintem már most meg van a forgatókönyv egy későbbi szenátusi ellenjelöltre vonatkozóan.

David Rossi: De szerintem akkor nézzük meg a szenátusi eredményeket.

John Stetton: 

David Rossi: 10-8 a Reform Pártnak, ha jól látom.

John Stetton: Feketével jelöltük, ahol nem történt változás a pártállásban vagy hivatalban lévő nyert, kékkel, ami progresszív szerzemény, pirossal, ami reformer.

Albert Dennis: Mhh... Ezek szerint több olyan választó is van aki nem "egy irányba" szavazott. Eltérnek a szenátorok és az elnökök közötti támogatottságuk.

John Stetton: Néhány érdekesség, nézzük Walkert. Steve Paulson volt a leginkább veszélyeztetett hivatalban lévő, és nagyobb arányban győzött, mint hat évvel ezelőtt.

David Rossi: A burkhilli eredmény elég érdekes számomra: Jaha kétszer annyit kampányolt, mint Wallace még sem volt semmi értelme....

Alex Recon: Sok megyében volt az elnökihez hasonlóan szoros verseny.

John Stetton: Viszont West elég erős munkát fektetett Burkhillbe, ott volt Mike Jezza is, na meg a burkhilli progresszívak elég gyenge munkát végeznek, ezt te is tudod. A kisebbségek körében pedig a Reform Párt győzedelmeskedett, Burkhill pedig igen csak kevert lakosságú.

David Rossi: Való igaz.

Alex Recon: Én a gyenge progresszív szenátusi képviseletben látom a vereség okát. Irons és Underwood meglehetősen passzív munkát végetek.

David Rossi: Madisonban vajon ugyan ez a helyzet? Ott is aktivitásban háromszor olyan erős aktív kampányt folytatott Robertson, mint Jonas és még is Jonas nyert.

John Stetton: Madison, Union, Burkhill, Garfield esetében azért West jó szereplése húzta a többi jelöltet is. Igazából szerintem a fő probléma az volt a progresszív szenátusi kampánnyal, hogy összekötötték magukat olyan megyékben is Denttel, ahol lehet, hogy inkább egy Cody Parks hitelesebb lett volna. Nézzétek meg, a petersoni szenátor sokszor szavaz a pártja ellen, nem támogatta Harvey Dentet sem a kampány során, hogy megőrizze népszerűségét a konzervatív közönség körében.

David Rossi: Mire gondolsz. A szenátusi jelöltek saját egyéni kampányt folytattak nagyon sokáig, csak a végén volt pár közös kampány...

Alex Recon: Így van, én sem hiszem, hogy szenátusi szinten is az elnöki kampány mellett kellett volna az utolsó betűig kardoskodni.

John Stetton: Vagy ott van Paulson szenátor, aki senkit sem támogatott, négy éve Jim Holsakamp Glovert támogatta. Tehát például egy madisoni szenátorjelölt, hogy Cliff Bedroom munkája rossz volt, és nagyra becsüli Hoyt munkáját. Vagy Taylor elnökét, aki hívószó még mindig reformpárti oldalon. Értitek, mire gondolok.

David Rossi: Nem is volt. A szenátorjelöltek nem is említették Dent-et a kampányuk során. A különböző témákban nyilatkoztak meg: gazdaság, oktatás, stb..

Alex Recon: De a témákon belül nem volt eltérés a Dent üzenetekhez képest.

David Rossi: Hát ha valaki támogatja a vámot, az támogatja a vámot...

John Stetton: Viszont például Ricketts szimplán összekötötte ellenfelét a liberális elittel. Vagy Grahamben Lee megszerezte a liberális voksokat. Na igen, de egy piros megyében nyugodtan mondhatja, hogy nem szavazza meg. Parks is azt mondta, hogy ellenezni fogja.

Albert Dennis: Clark megyében pedig pont például Michael Smith erősen Dent mellett kampányolt, és annak ellenére, hogy a megye nem az elnökjelöltre voksolt, ő mégis szépen nyert. Tehát itt sok összetevős az egyenlet, úgy általánosságban.

John Stetton: A Reform Párt oldalán sokkal több olyan, független törvényhozó áll, aki a megyéje érdekében a pártja ellen is szavaz, ami által kétpártiként tud feltűnni, ez eddig a másik oldalról nem jelent meg. De ellenpéldának ott van John Prescott: majdnem elvesztette a székét, pedig ő is a nyilvánosság előtt kampányolt.

David Rossi: Igen. Tehát a Szenátusban egyel növelte az előnyét a Reform Párt, a Képviselőházban pedig éppen csak lemaradtak. Ez jó hír nekik.

Alex Recon: Viszont Denfieldben nem úgy szerepelt West, mint várták, Prescott pedig mellette állt a kezdetektől fogva.

John Stetton: Nézzük a Képviselőházat:

John Stetton: 

John Stetton: A Biztos Dél, még biztos, ott a Reform Párt nem jutott mandátumhoz, elvesztették Jefferson 1-et, Greene 3-ban Anthony Serge vesztett; egyedül az oaklandi elővárosokban tudtak előretörni.

David Rossi: Szoros az biztos.

John Stetton: Clark 1-ben John Ward két éve 33 szavazattal kikapott; most 350-el nyert. Cookban egy kivétellel eltekintve, az is szoros volt, a West-hatás érvényesült.

Alex Recon: A Reform Párt számára a képviselői küzdelmek csalódásként érhetnek fel.

John Stetton: A piros megyékben a progresszívak előretörtek, de Silver City minden körzete piros lett.

Alex Recon: Olyan tapasztalt törvényhozók vesztettek, mint Serge vagy Nelson. Miközben a legutóbbi ciklushoz képest most majd mindenhol volt jelöltjük, nem értek el jobb eredményt, de több helyen is visszaestek, lásd Osborne megye.

John Stetton: Ott működött a home-county hatás, és Dent meg a csapata erősödött. De az nem csoda, egy éve majdnem kormányzó lett.

John Stetton: Ilyen eredmény után Thomas McDornish maradhat házelnök?

David Rossi: Belső körökben azt suttogják nem is akarja jelöltetni magát. Hibát vétett és ez az ára a hibájának.

Alex Recon: Elégedettek szerintetek a progresszív oldalon?

John Stetton: Még nem számoltuk össze, de rengeteg olyan progresszív van, aki olyan körzetben nyert, ahol René West. Mennyire tudja őket felhasználni a Reform Párt?

Alex Recon: Szerintem így, hogy folytatódik jó eséllyel a balodali kormányzás, kevésbé.

Albert Dennis: Igen, így valamivel kevésbé. Sok múlik azon, hogy ki lesz az elnök. Most tudom ez evidens (nevet) de komolyan szólva ezen a téren is sokat formál az eseményeken.

John Stetton: Viszont őket két év múlva újra megmérik a választók, és egy félidős választás mindig az ellenzéknek kedvez.

Alex Recon: Most bizonyosan sokat dobott az eredményeken az elnökválasztási küzdelem és a számok alapján sikeresnek mondható progresszív kormányzás.

John Stetton: Köszönöm, hogy itt voltatok, találkozunk legközelebb!

Alex Recon: Köszönöm a meghívást.

Albert Dennis: Köszönöm, hogy itt lehettem, a viszontlátásra!

David Rossi: Örültem, hogy itt lehettem, viszontlátásra.

 

Stuart Hoyt, aki a Reform Párt szenátusi frakcióját vezeti, reformpárti adományozóknak tartott beszédet, zárt ajtók mögött Ridgefieldben, ahol felvetette annak a lehetőségét, hogy Harvey Dent lesz Cironia harmadik elnöke. „El kell fogadnunk, hogy ennek ugyanennyi esélye, minthogy West kormányzó végül győztesként kerül ki ebből a helyzetből. A jó hír, hogy tartjuk a Szenátust.” Hoyt szerint Harvey Dent ugyanúgy nem fogja tudni reformpárti segítség nélkül törvényjavaslatot elfogadni, ahogy Ed Glover sem. „Ha akar valamit, velünk kell kompromisszumot kötnie, ez pedig nem lesz olyan egyszerű.” Azt is hozzátette, hogy nem támogatja, hogy „jogi ügyeskedéssel elvegyük Harvey Dent győzelmét, hiszen az elektorok körében ő nyert.”

A politikus kitért a reformpárti szenátorok és jelöltek sikerére. „Minden hivatalban lévőnk újrázott, máshol is sikerült legyőznünk az ellenfeleinket, igazán büszke vagyok a sikerünkre, ezért készülni kell már a két év múlva esedékes választásra is. Hozzátette: két év múlva komoly összecsapásokra számít, sok helyen bajban lehetnek a hivatalban lévők.

Ugyanakkor kellő felkészüléssel biztos a győzelem. „Nagyon sok adománygyűjtésre van szükség, hogy a [Szenátusi] Kampánybizottság készen álljon a félidős választásokra, megvédjük az embereinket.” Azt is hozzátette, hogy elvárja a jelöltektől, hogy járják a megyéiket, és önállóan is gyűjtsenek adományokat.

A nagy megyék változó képet mutatnak az idei választások után. Sok helyen sikerült előnyhöz jutnia a Reform Pártnak, máshol a progresszívak vezetnek, megszorítva régi hivatalban lévőket is.

Garfieldben még mindig West vezet

A hivatalos eredmények szerint, bár ez még mindig nem a végleges, René West cooki kormányzó vezet, a választás estéjén elért 0,7 százalékos előnyét 0,9-re növelte, ami 5,400 szavazatnak felel meg. Bár matematikailag lehetséges, de nem valószínű, hogy a két automatikus újraszámolás találna legalább ennyi rosszul leadott szavazatot. Másrészt a megyében a Reform Párt adja a kormányzót és a megyei tanácsosok többségét, és nem valószínű, hogy ők is kifogást emelnének. Előnyét az elővárosok és Columbia adja, ahol a végén sikerült pár százalékkal győznie.

A szenátusi küzdelemben ugyanakkor már nem igazán lehet fordítani. Thad Castle képviselő legyőzte Serena Waterfordot, közel 9,000 szavazattal, ami legalább 2 százalékpontos előnyt jelent. Ezáltal az eddig progresszív szenátusi mandátum hat évre reformpárti lesz. Castle négy évvel korábban eredménytelenül próbálkozott John Myne legyőzésével, akit az akkori kormányzó, James Gilly jelölt Gregory Hammer helyére, aki alelnök lett. Most viszont legyőzte az aktivistából lett jelöltet, aki a balszárny jelöltjének számít.

A kongresszusi körzetekben marad a status quo, 9 progresszív lesz a jelenlegi 8 helyett, és 5 reformer az eddigi hat helyett. Csak Shelley Roberts kapott ki Garfield 13. kongresszusi körzetében, minden hivatalban lévőt újraválasztottak, ahol nem indult inkumbens, ott i s az ő pártja adja az új törvényhozót.

A Megyei Tanács továbbra is reformpárti többségű lesz, 22 tanácsost adnak, a Progresszív Párt 20-at.

A részvétel 84% volt.

Legrandban Harvey Dent nyert

Legrand 13 elektorát Harvey Dent nyerte meg, amivel történelmet írt, hiszen a közép-keleti megyében még sose nyert progresszív jelölt. A végső számok 198 ezer szavazattal győzött, René West 193 ezret kapott, ezáltal 49,3 százalékot szerzett Dent, 48,1%-kal lett második a cooki kormányzó. Győzelmét a vidéken való erő szereplésének és magas részvételnek köszönheti, miközben West győzött Bouyenne-ben és az elővárosokban, de ez most nem volt elég.

A szenátusi választásokon Remiel D’Alambert hivatalban lévő szenátor győzött, 200 ezer szavazattal (50%), James Dawson progresszív jelölt 48 százalékkal lett második. D’Alambert hat éve tölti be a szenátusi helyet Ridgefieldben, és aktív törvényhozónak számít. Nagyjából hasonló eredményt ért el, mint West, vagyis az elővárosi körzetekben és Bouyenne városában nyert, viszont jócskán voltak Dent-D’Alambert szavazók is.

A kongresszusi delegációban a jövőben 6 progresszív és 5 reformpárti lesz. Két helyet vesztett a Reform Párt (Legrand 2 és 7), egyet a Progresszív (Legrand 11). A Megyei Tanácsban előtörtek a reformpártiak: az eddigi 8 helyett 15 tanácsosuk lesz, a progresszívaknak 25-ről 18- ra csökkent.

A részvétel 85% volt.

Oakland: csökken Dent előnye

Harvey Dent közel négyezres előnye kevesebb, mint ezerre csökkent Oaklandben. Jelenleg alig több mint 800 szavazattal vezet, ami 0,2%-nak felel csak meg. Miközben Dent győzött Miamiban és az oaklandi vidéken, addig West nagy arányban nyerte az elővárosokat, és vidéken zárta az ollót, George Taylor óta először nyerte meg kisvárosok sorát progresszív elnökjelölt. Főként a feketék és a spanyolajkúak által lakott területeken látványos az előretörése, ami annak a jele, hogy elérte az üzenet a kisebbségeket: René West szegregációellenes. Most ugyan két újraszámlálás következik, de kérdés, hogy a progresszív megyei vezetés mennyire lesz partner a teljes átvilágításban.

David Coleman idén életének legszorosabb választási eredményét élve át lett újra szenátor. A hivatalban lévő törvényhozó 50-48 arányban győzte Raymond Ericcsen reformer jelöltet. Ez azt is jelenti, ahogy a progresszívak sikeresen tették országossá a választásokat piros megyékben, a reformerek is elérték ugyanezt kék megyékben.

A kongresszusi körzetekért vívott harcban az eddigi 11-1-es felállásból, ahol a progresszívak vezettek, jövőre 10-4 lesz. A Reform Párt nyert Oakland 5-ben, Oakland 10-et megtartották, és megnyerték még a 11. és a 12. körzeteket is.

A Megyei Tanácsban változatlanok maradtak az erőviszonyok, eggyel több reformer tanácsos lesz, de ez nem változtat a biztos progresszív többségen.

A részvétel összességében 87% volt.

 

Unionban nagyot nyert az R

Cook megye után Unionban ért el legjobb eredményt René West, ahol a végső számok szerint 53 százalékot szerzett, Harvey Dent eredménye 44%. Ez az eredmény Unionban George Taylor után a legjobb, aki 1950-ben 66 százalékkal nyert. Habár vidéken kemény csata folyt a két jelölt között, az elővárosokban 20, Silver Cityben 15 százalékponttal győzött West. Ezáltal a legnagyobb elektorszámmal rendelkező Union West mellett fog állni az elektorokért vívott harcban.

A szorosnak ígérkező szenátusi küzdelemből Ethan Fairbanks reformpárti jelölt került ki győztesen, viszonylag kényelmes, 4 pontos győzelemmel (51-47%). Itt is ez elővárosok és Silver City adta Fairbanks előnyét, aki januártól Peter Noun szintén reformer szenátor helyét fogja átvenni.

A kongresszusi kerületekben valóságos vérfürdő zajlott. A progresszív jelöltek elhódították az 1. és a 2. körzetet, az 5. és a 6. körzetet. 33 szavazattal vezet mindössze Gil Clifton Union 3-ban, Unionban 7-ben Isaiah Guttmann csak 1,04 százalékkal győzött. De aztán jött Silver City. A nagyvárosi körzetek közül 7 progresszív volt, 1 reformer. Januártól 8 reformer törvényhozó képviseli a várost.  Dan Sullivan (R) minden progresszív elbukott. Így 14 képviselőből fog állni az unioni reformpárti küldöttség, a progresszív csak négyből.

A Megyei Tanácsban eddig 30 progresszív és 24 reformer tanácsos ült, januártól 31 reformer és 23 progresszív foglal helyet, megnehezítve Mark Harmon kormányzó helyzetét.

A részvétel nagyon magas, 99% volt.

Sok helyen lesz újraszámlálás, minden szinten.

Folytatódnak a megyék eredményhirdetései, Cook, Crowley és Edmund megyék hivatalosan is kihirdették a választási eredményeket, meglepetésre sehol sem kell újraszámolásról gondolkodni.

Cook West-ország

Cookban a regnáló kormányzó, René West elnökjelölt könnyedén szerezte meg a megye 7 elektorát, minden körzet minden településén nyert, a voksok 54 százalékát szerezte meg, Harvey Dent progresszív elnökjelölt mindössze 39 százalékot kapott. Úgy tűnik, ez lesz az egyetlen olyan elnökválasztási küzdelem, ahol bármelyik jelölt elsöprő aránnyal tud győzni. A függetlenként induló megyei szenátor, Andrew Trump ugyanakkor alulmúlta a várakozásokat, mindössze 4 százalékot ért el.

A szenátusi küzdelem reformer szerzeménnyel zárult: Bernadeth Robinson a voksok valamivel több mint 50 százalékával legyőzte Andrew Fox hivatalban lévő konzervatív progresszív szenátort, aki a választók közel 48 százaléka támogatott. A választásokat megelőző hetekben és hónapokban Fox jelentős, 19 pontos hátrányt dolgozott le, de nem volt ez sem elég, bár vidéken és az ipari városokban legyőzte Robinsont, Westminster és elővárosai a korábbi képviselőnőt választották.

A kongresszusi helyekért folyó küzdelemben a Reform Párt megőrizte az 1. és a 3. kongresszusi körzetet. Miközben Quentin Archer magabiztosan, 22 ponttal újrázott, Richard Franklin mindössze három ponttal tudott, de így is megszerezte a voksok több mint felét. A 2. kongresszusi körzetben Frank Moses, az 5-ben Jefferson Lee korábbi képviselők három-három ponttal győzedelmeskedve tértek vissza korábbi székükbe, mindössze a Reform Párt fiatal reménységének tartott Marc Johnson nem tudott nyerni, igaz, mindössze 1,8 százalékkal maradt le egy erős, kékgalléros körzetben. Ez alapján két körzetet hódított el a Reform Párt.

A megyei tanácsban is nőtt a Reform Párt jelenléte, a jelenlegi 8-7-ről 10-5-re.

Elemzők egyértelműen West-hatásról beszélnek. A kormányzó népszerűsége segített majdnem minden jelöltnek győzedelmeskedni. A részvétel 88% volt.

Crowley marad piros

A hatalmas részvétellel (elnökválasztás: 97, kongresszusi választás: 99%) crowley-i választásokon René West magabiztosan győzött, a voksok 51 százalékát szerezte meg, Harvey Dent 47%-kal lett második, ami kísértetiesen megegyezik a Glover-Trump párharc eredményével. A vidéki megye urbánus részein West egyértelműen győzött, ahogy a farmerek lakta körzetben is, csak az iparvidékeken vesztett, de még így is közel 10 ezer szavazattal kapott többet.

Fordulópont következett a kongresszusi választáson is: két körzetet sikerült elhódítania a Reform Pártnak, másik kettőben versenyképesek, kettőt magabiztosan hoztak. Crowley 1-ben Roy Harper revansot vett Kensi Blye-n, aki két éve legyőzte. Most 2,8 százalékkal a reformer jelölt győzött. A 2. körzetben Eric Beal győzött, a hivatalban lévő a Progresszív Kongresszusi Kampánybizottság elnöke, ennek ellenére csak 1,800 szavazattal, hat ponttal verte meg Malcolm Queen korábbi képviselőt. Crowley 3-ban Jacob Manson 57 százalékkal újrázott, progresszív ellenfelének esélyt sem adva. A 4-ben Marty Deeks győzött, hozzávetőleg öt százalékponttal, ami jó hír a P-nek. Vesztettek viszont az 5. körzetben, Robin Houston legyőzte Simon Bright progresszív hivatalban lévőt, 8 ponttal, 2,5 szavazattal. Crowley 6-ban Harry Jenkins reformer képviselő a voksok több mint 60 százalékával magabiztosan győzött.

Ezen versenyek mellett változott a megyei tanács összetétele is: a korábbi 8 reformer helyett két évig 12 tanácsos lesz, a 10 progresszív helyett csak 6, így társbérletbe költöznek a progresszív kormányzóval.

Edmund kitartott

Az egyik leginkább konzervatív erőközpontnak tartott megye, Edmund, meglepetésre, nehezebben sikerült Westnek, mint várni lehetett. Végül 127 ezer szavazattal győzött, (49,2%), Dent is történelmi csúcsot ért el. Progresszívként megyei választáson először szerzett 100 ezernél több voksot, pontosan 124 ezret, de a különbség még így is 1,2%, és mivel a kormányzó és a Tanács is reformpárti, nem valószínű, hogy újraszámoltatnak.

Martin Ricketts szenior szenátor is újrázott, megnyerve harmadik választását. A törvényhozó ugyanakkor a vártnál kisebb arányban győzedelmeskedett, 9 százalékponttal győzte James Martint.

A kongresszusi körzetek közül mindenhol a Reform Párt győzött, bár vesztett a befolyásából. Mark Greshamet 53 százalékkal választották újra, de rossz hír neki, hogy a körzetében Harvey Dent nyert, ét év múlva keményebb csata várhat rá. Hasonló arányban lett újraválasztva Bob Sinder konzervatív törvényhozó, körzetében a két elnökjelölt fej-fej mellett végzett. Harry Weissman 11, Paul Allen és Ronald Barnes 3-3 újrázott. Alec Harrison és Thomas Levin (utóbbi a Reform Párt Kongresszusi Kampánybizottságának az elnöke) viszont kevesebb, mint két százalékponttal tudott győzedelmeskedni.

A részvétel összességében 90% volt.

Belfort, Denfield, Graham – eddig ezekben a megyékben fejezték be a szavazatok teljes összeszámlálását, és erről tájékoztatta a közvéleményt minden megye választási bizottsága. Az adatokból az látszik, hogy sok helyen lesz újraszámlálás, minden szinten.

Belfortban túl korai győztest hirdetni

Automatikus újraszámolás következik Belfortban, amely felsorakozik így azon egy tucat megye és Ridgefield mögé, ahol Harvey Dent és René West elnökjelöltek közötti különbség egy százalék alá csökkent. A választás éjszakáján még 1,4 százalékkal vezetett a progresszív elnökjelölt, ami 0,8 százalékra csökkent, számokra fordítva Harvey Dent nyolcezer szavazatnyi előnye mára csak 5.000 körülire olvadt. A hatályos törvényi szabályozásoknak megfelelően a Belfort Megyei Választási Bizottságnak fel kell készülnie, hogy kétszer újraszámolja a voksokat – megyei költségen. Ha a különbség 1% feletti, akkor az újraszámolást követelő jelöltnek kell összegyűjtenie a szükséges forrásokat.

Belfortra mindkét párt fontos célpontként tekintett, hiszen elektorokban gazdag, és a belforti 18 elektor eldönti az egész választás kimenetelét, ahogy négy évvel ezelőtt is tette, Ed Glover javára. 2,4% támogatta Andrew Trump reformer szenátort, aki függetlenként indult, 2,6% pedig a szavazólapra írta saját jelöltjét.

A szenátusi küzdelem már ennél könnyebb a helyzet: Danny Sanchez kisebbségi vezető megnyerte harmadik választását, eddigi legnagyobb különbséggel: 44 ezer szavazattal, amely körülbelül 8 százaléknak felel meg.

A kongresszusi körzetekért folyó harcban ugyanakkor a Reform Párt győzedelmeskedett. Eddig 9 reformer és 7 progresszív képviselő foglalt helyet a Capitol Square-n, jövőre 11 reformer és csak 5 progresszív lesz a Képviselőház tagja. Egy körzetet elhódított a Progresszív Párt, viszont három progresszívat nyert el a Reform Párt jelöltje. Mike Jezza Belfort 1-ben 17 ponttal győzedelmeskedett, ahogy Hillsborough minden körzetében a hivatalban lévő progresszívak nyertek. Belfort-ben Harry Minstel reformer kongresszusi képviselő, aki 1951 óta képviseli a körzetét Ridgefieldben, mindössze két szavazattal vezet Roy Esteban előtt, itt újraszámlálás következik. Belfort 6. körzetében, ahol Al Groose reformer képviselő nem indult újra, John Spielberg 49,3 százalékkal vezet, miközben reformpárti kihívója, David Miller, 48,7 százalékkal követi. Itt is újraszámolás lesz.

Jason Chaffee könnyedén nyert a körzetében (53-45%), addig addig Belfort 8-ban Joseph Hart progresszív inkumbens vereséget szenvedett Leonard Maguire reformer jelölttől. A különbség ugyan alig 700 szavazat, de ez 1,4 százalékos különbségként elég, hogy elkerüljék a szavazatok újraszámlálását. Belfort 9. kongresszusi körzetében John Robinson nem indult újra, de Bob Moses nem tudta progresszív kézben tartani a körzetet, John Bacara nyert 51-47% arányban. Belfort 10-ben Lesley Fast 49,5 százalékot szerzett, ellenfele, a progresszív William Hewitt 48,5 százalékkal követi, de mivel a különbség több mint 1%, ez a reformpárti inkumbensnek kedvez. Tony King közel négyezer szavazattal, 11 százalékponttal újrázott (Belfort 11), miközben Robert Wallace Bacarához hasonló különbséggel tartotta meg a székét a 12. körzetben. A 13. körzetben nem volt túl izgalmas csata, George McKay reformer hivatalban lévő 16 ponttal győzött, Thomas McCarthy a 15. körzetben újrázott, de a körzetét négy éve tartó reformpárti törvényhozó csak 52 százalékot szerzett. A 16. körzetben Gracelyn Holmes progresszív képviselő újrázott (51-46%), de Michael Deveron, Belfort 14. körzetének liberális törvényhozója meglepetésre 1.500 szavazattal kapott ki, ami közel 6 százalékos hátránynak felel meg.

A Belfort Megyei Tanácsban nem lesz nagy változás: ahogy eddig, úgy januártól is 25 főt a Reform Párt, 23-at a Progresszív Párt delegál.

A részvétel az elnökválasztáson rekordméretű, 91% volt, alig kétezerrel szavaztak kevesebben, mint 1950-ben, igaz, kongresszusi szinten ezt a szintet is áttörte Belfort, 92% volt.

Denfieldben történelmi sikert értek el a progresszívak

101 szavazat – ennyivel vezet jelen pillanatban Harvey Dent René West előtt a korábban biztos reformpártinak tartott Denfieldben, a különbség mindössze 0,09%. A Választási Bizottság már dolgozik az újraszámlálás megoldásán. Trump itt harmadik lett, a voksok 2 százalékával.

A szenátorválasztás is szoros lett, de ott John Prescott tekinthető győztesnek. A hivatalban lévő reformer törvényhozó, aki tagja a többségi vezetésnek is, 49,5 százalékot szerzett, ellenfele, Erbert Burrows, 48,2 százalékkal követi. A különbség 1.400 szavazat, itt változás már nem várható. A különbség hat évvel korábban még 30 százalékpont feletti volt.

A kongresszusi körzetekért vívott harc is rendkívül izgalmasra sikeredett. Robert Folksen, az 1. kongresszusi körzet képviselője, 1,8 százalékkal nyert, ez 1,300 szavazatnak felel meg, és bár szűken, de Till Dreher is vezet Denfield 3-ban: 49,4-48,6% arányban győzi le Grant Imaharát, viszont itt újra fogják számolni a voksokat. Denfield 2. körzetében viszont eldőlt a választás, itt Adam Savage 1.000 szavazattal győzte le Greg Jesworth hivatalban lévő reformer képviselőt, információink szerint a konzervatív törvényhozó napokon belül elismeri vereségét.

Győzött, viszonylag kényelmes különbséggel, Dave Merrick kormányzó, akit a választók 53 százaléka támogatott, ellenfelét a progresszív Donald Kellerman 45 százalékot ért el, a megye vezetője 10 szavazattal többet kapva győzte le kihívóját. Habár a megyei tanácsban teret vesztettek, de még így is többséget alkotnak a Reform Párt tanácsosai: 8 körzetben ők, 7-ben a Progresszív Párt győzött, korábban mind a 15 helyet a reformerek birtokolták.

Az előretörés jelentős, ilyen jól megyei versenyben, mint ahogy Dent és Burrows szerepelt, még senkinek sem sikerült, ugyanakkor 1948-ban sikerült két körzetet is nyerniük, és habár erre matematikailag most is van esély, de nem valószínű, hogy a 3. kongresszusi körzet változna.

A részvétel minden korábbi rekordot megdöntve 93% volt.

Graham: jó jelek Walshnak

Grahamben jól szerepeltek a Reform Párt jelöltjei, és annak ellenére, hogy sokan komoly veszteségekkel számoltak, sikerült megőrizniük vezető helyüket. Habár a választások előtti felmérések fej-fej melletti küzdelmet mutattak, René West magabiztosan nyert: 50,8 százalékkal győzött, miközben Dent csak 47 százalékot szerzett, ami meglepő volt, főleg, hogy négy évvel korábban Ed Glover 20 százalékponttal győzte itt le Andrew Trumpot. A korábbi elnökjelölt, aki most függetlenként indult, csak a voksok 1 százalékát szerezte meg.

A szenátusi versenyben George Lee mérsékelt reformer szenátor dominált, 205 ezer szavazatot szerzett, miközben ellenfele, Martin Gregg, csak 169 ezer voksot kapott – 30 ezerrel kevesebbet, mint Dent elnökjelölt. Százalékos arányait tekintve Lee 54-44% arányban győzött, csakúgy, mint hat éve, akkor 55-44% arányban győzte le a hivatalban lévő progresszív szenátort.

A kongresszusi csatában kettőt biztosan elnyertek a progresszívak, egy helyen vezetnek, egy körzetet viszont a Reform Párt hódított el. Az 1. körzetben a korábbi képviselő, Doug Jones vezet a reformer hivatalban lévő, Paul Morganstown előtt 0,6 százalékkal. alig több mint 230 szavazattal. Itt biztosan újraszámolnak minden szavazatot. A második körzetben újrázott Elissa Metkins, aki 49,8 százalékot szerzett, ellenfele, Charles Lewis 48,2 százalékkal második helyezett lett. A 3. körzetnek viszont új képviselője lesz: James Gordon progresszív jelölt 50 százalékot szerzett, Brook Galloway inkumbens reformer képviselő 48 százalékot. Graham 4-ben Finn Collins progresszív jelölt 52 százalékkal nyert, Jim Mellone képviselő csak 46 százalékot kapott. Graham 5-ben Sam Torrington veterán reformpárti képviselő magabiztosan, 14 százalékponttal győzött, ugyanekkora különbséggel nyert Montana Walsh (Graham 6) és Elissa Metkins (Graham 7) reformer képviselők. Graham 8. körzetében, amely Barview városát foglalja magában Rudolf Martin progresszív hivatalban lévő csak 106 szavazattal vezet (49,6-49,2%). Graham 9. körzetében meglepetésre vesztésre áll Mace Brillenberg progresszív hivatalban lévő, Iris Memphis, a Reform Párt jelöltje, 427 szavazattal vezet, ami 0,98% előnynek felel meg. Graham 10. körzetében, ahol Arya Lanchester (P) képviselő nem indult újra, szintén nyitott a verseny: John Murphy progresszív jelölt 49,3 százalékkal az első, Sebastian Phoenix (R) 48,8 százalékkal szorosan követi. Paul Heslith, a 11. körzet képviselője 55 százalékkal ismét törvényhozó lesz, Stephanie Sigman csak 43 százalékot szerzett.

Az elnökválasztási részvétel itt is kiugró, a regisztrált választók 96 százaléka ment el szavazni.

Graham jövőre dönt a kormányzó személyéről és a megyei tanácsosok összetételéről, de a jelenlegi választási eredmény a vártnál könnyebb versenyt vetít előre Bob Walsh kormányzónak, aki minden bizonnyal újraindul posztjáért.

James Conway, a West-kampány egyik vezető stratégája, pár napja felvette a telefont, hogy felhívja korábbi főnökét. A Taylor-kampány vezető helyetteseként 1950-ben megérezte milyen egy történelmi győzelem részese lenni, milyen, amikor vörösbe borul az ország. Most egy történelmi választás kampányában dolgozik, amely a Taylor-Underwood párharc óta a legszorosabb elnökválasztás lehet.

Harvey Dent, a Progresszív Párt elnökjelöltje, még mindig hitelesen képviseli a mérsékelt szerepét: ellenzi a minimálbért, nem beszél társadalombiztosítási juttatásokról, nem akar a déli megyékkel konfrontálódni szegregáció kérdésében, támogatja a fegyvereket és agresszív fellépést ígér a kommunistákkal szemben. Ezzel szemben, a Reform Párt elnökjelöltje René West, Cook kormányzója, liberálisabb, mint George Taylor volt: támogatja a minimálbért, harcot hirdetett a faji megkülönböztetés ellen, átalakítaná a társadalombiztosítást. A déli megyék kivétel (bár Dent ott sem éri el az 50 százalékos támogatottságot, miközben négy éve Ed Glover elsöpörte ott Andrew Trumpot), a legtöbb megyében, legyen az kék, piros vagy lila, nagyon szoros az eredmény, majdnem minden megyében hibahatáron belül mozognak.

A West-kampány vezetői éppen ezért gondolják, hogy szükség van George Taylorra. „Taylor elnök neve még mindig húzóerő” – mondta egyik, a West-kampányban dolgozó szakértő. Úgy gondolják, hogy Taylorral való közös kampány lendületbe hozza West kampányát a nyerhető megyékben. Bár ez annak is a beismerése, hogy az újgenerációs reformerek nem tudnak a nyomába lépni.

„Tetszik vagy sem, ő egy modell, akit sokan követnek, fognak is” – mondta el Adam Miller, Union korábbi kormányzója, aki nyolc évig volt Taylor kabinetfőnöke. „Képes rezonálni a választókkal, még mindig ő ’Cironia’s Dad’, aki képes fontos választási küzdelmeket befolyásolni. Ha West kihagyja, csak magát lövi lábon.” Nick Devon, Belfort korábbi kormányzója, is úgy véli, hogy a taylori nosztalgia erős. „Főleg azért, mert jelenleg van egy gyakorlatilag nem is működő kormányzat, miközben George [Taylor] ugyan nem szeretett a médiában szerepelni, de a háttértárgyalásokkal sok kompromisszumot összehozott, ezért is támogatta őt a progresszívak 10-20 százaléka.”

Arról, hogy lehet West hasznára a volt elnök, megoszlanak a vélemények. Koncentrálhat a hagyományosan reformpárti elővárosokra, mások szerint a nagyvárosokban, ahol West felülmúlja Trump négy évvel ezelőtti eredményét, hozhat annyi szavazót, ami végül felé billenti a mérleg nyelvét.

John Stetton: Jó estét, Cironia, üdvözlök minden megjelentett, azokat, akik a televízióból vagy a rádióból követik figyelemmel a ma esti vitát. A mai vitában több témát fognak a jelöltek megválaszolni, éppen azért, hogy Önök minél szélesebb alapokon nyugvó döntést hozzanak, amikor eldöntik, hogy kit támogatnak. A ma este folyamán minden jelöltnek 2-2 perc áll a rendelkezésére, hogy kifejtse a véleményét, válaszoljon, majd vitatkozzon. Az egyes témákról szóló rész addig tart, amíg azt nem mondom, hogy utolsó hozzászólás következik. Kérem, üdvözöljük Mr. Dentet, a progresszív elnökjelöltet, és West cooki kormányzót, a Reform Párt elnökjelöltjét!

Harvey Dent: (Dent az utolsó vitára is a megszokott magabiztossággal érkezik meg. Integet a közönségnek és a TV nézőknek. A szokásos kézfogás sem maradhat el a moderátorral és ellenfelével sem. Aztán a helyére fárad.)

René West: (West besétál és üdvözöl mindenkit)

John Stetton: A mai vitán az első téma, amit érintünk, a társadalombiztosítási és a szociális ügyek lesznek. Mr. Dent, Ön az előző vitán azt mondta, hogy nem támogatja a minimálbér bevezetését, amely megnehezítené a ciron vállalkozások helyzetét. Fenntartja ezt az állítását, mit gondol, nem fogja elveszteni a szakszervezetek támogatását?

Harvey Dent: Úgy gondolom a szakszervezetek erősebb bérszintet tudnak kiharcolni, mint amit az állam minimálisan meghatározna. Így tulajdonképpen szerintem csak hátráltatnánk a munkásokat a megfelelő bér kiharcolásában. Emellett a korábban tett megjegyzésem arra vonatkozott, hogy West úr szívesen költi és herdálja el más pénzét és a közös vagyont, míg én a felelős közpénz elköltés híve vagyok. Tehát úgy gondolom a szakszervezetek erősek, hogy a megfelelő bért kiharcolják a munkásoknak. A szakszervezetek azért nem támogatják a reformer politikusokat, mert hazug támadásokat intéznek feléjük, csökkenteni akarják a munkások jogait. Mi progresszívak a mostani szakszervezeti törvény tartjuk megfelelőnek, amin nem kell változtatni. Egyébként még a minimálbérhez tartozóan: kormányom nem fog ilyen témájú indítványt tenni a törvényhozás felé. De ha a bölcs Kongresszus egy ilyen törvényt megszavaz nem fogok élni az elnöki vétóval. Azt hiszem ennyit szerettem volna a témában.

René West: Az előző vitán is elmondtam és most is tartom, Dent jelölt a vállalatok érdekeit nézi és nem a munkásokét ezen kijelentésével. A szakszervezetekre pedig szemmel láthatóan nem úgy van szükség, ahogy a progresszív kormány elképzelte, hiszen a minimálbért ők sem tudták kibrusztolni. Ezt egy ez iránt elkötelezett kormány tudja végig vinni és a West kormány ilyen lesz. A szakszervezeteknek pedig volt 4 évük. Ehelyett mit csináltak? Pénzt osztogattak az őket felemelő progresszív politikusoknak. Ami akár a bujtatott finanszírozás fogalmát esetleg korrupciót is kilátásba helyez. Ki fogjuk ezeket az estekeet vizsgálni. (vége)

Harvey Dent: A szakszervezetek nem a minimálbért harcolják ki, hanem annál magasabb bért. Tehát a minimálbér rossz lenne a munkásoknak, mert azzal megkötnénk őket egy alacsonyabb bérszinten. Egyébként sok mindent csinálnak a szakszervezetek: kollektív szerződéseket kötnek, munkásoknak teszik könnyebbé a mindennapjaikat és a többi. A felesleges politikai támadásoktól meg fogjuk védeni a szakszervezeteket. A szakszervezetek tisztségviselőit a tagok maguk közül választják meg, a politikusoknak ehhez nincs közük semmi. Így mi biztosan "nem emeljük fel" őket. Ahogy senkit sem. Mindenki az érdemei szerint kap tisztséget ott. Olyan munkás, aki a napi robot mellett foglalkozik még a munkások jogi védelmével. Nem öltönyös elitisták, mint West és a bandája. De persze egy ilyen ember nem fogja megérteni a napi 8-10-12 órát dolgozót soha. (vége)

René West: Hát nem kapkodják el ezt a magasabb bért...

Harvey Dent: Folyamatosan nő az átlagos bér. Egyébként milyen szintű minimálbérre gondolt? Évi 10.000 $?

John Stetton: West kormányzótól kérdeznék. Ön egy olyan alelnökötjelöltet választott maga mellé, akinek a célja a Goodman-nyugdíjtörvény eltörlése. Ön támogatja McInnis szenátor ezirányú elképzeléseit?

René West: Határozottan nem támogatom, sőt én törvénybe foglaltatnám, hogy a következő négy évben fix nyugdíj növekedés legyen. Legyen annak mértéke bármennyi is. A nyugdíjasok sokat tettek országunkért, becsülni fogjuk őket továbbra is. Egyetlen feltétellel támogatom az alelnökjelöltem ebben, ha találunk egy ennél is jobb megoldást, ami kapcsán természetesen konkrét egyeztetéseket fogunk még eszközölni. Mert valaminek kell lenni akkor is helyette.

John Stetton: Mr. Dent, Ön egyetért a jelenlegi szabályozással?

Harvey Dent: Úgy gondolom a jelenlegi nyugdíjtörvény alkalmas a céljának betöltésére. Felülvizsgálatát nem látom indokoltnak. Ha a nyugdíjakkal kapcsolatban változtatásra lenne szükség, azt széles társadalmi és politikai vita kell megelőzze. Egy fél éves kampány nem elég arra, hogy ezt el lehessen dönteni.

John Stetton: Mindkettejüknek szól a kérdés: állami vagy magánnyugdíjrendszer az Önök által támogatott rendszer?

René West: Egyértelműen a ciron-amerikai minta, azaz a magánnyugdíj rendszer, a biztosítók szabad versenye mentén. De ha a lehetőségeink engedik, ki kell szélesíteni a támogatottak körét, ez állami feladat. Mindenkinek jár az egészség.

Harvey Dent: Én az Öngondoskodás híve vagyok elsősorban. De indokolt esetben a szociálisan rászorulóknak a támogatásában lehet szerepe az államnak.

John Stetton: Most váltsunk a megyei jogok kérdésére. West kormányzó, Ön ellenzi a szegregációt, állami szinten akadályozná azt. Ön korábban támogatta a megyei autonómiát, illetve az azt hirdető Andrew Trumpot. Mi változott azóta?

René West: Megyei autonómia kapcsán semmi. Minden megye önálló. De ne felejtsük el hogy Grahamban, Belfortban vagy éppen Cookban is elsősorban ciron polgárok laknak. Az ő jogaikkal ki törődik, amikor szegregálják őket származásuk miatt. Támogattam azt az Andrew Trumpot aki a változás útjára lépett. És aki egy országot tévesztett meg ezzel. Ma már másképpen tennék és elhatárolódok attól a személytől, akit manapság is látunk.

Harvey Dent: A szegregáció kérdésében egyetértünk. A szegregációt nem támogatom és állami szinten megszüntetem. A megyék azonban a saját döntésüknek következményeit kell viselniük. Ha egy megye a szegregáció mellett dönt, akkor annak a következményeivel is együtt kell élnie. Az állam biztosítani fogja mindenkinek az alkotmányos jogokat. Ha valaki el akar költözni azért mert hátrányosan kezelik, úgy az állam segíteni fogja, hogy olyan megyében éljen, ahol jól érzi magát. Ez belső migrációs hullámot indíthat el, ami egyes megyéknek nagyon hátrányos lehet. Ez nyilván el fog gondolkodtatni minden megyét, hogyan cselekedjen.

René West: Nem értelmetlen költségeket kéne az államnak magára vállalni, alapból nehezen ellenőrizhető, hogy ki miért is akar valójában költözni. Arról nem beszélve, hogy ezzel a megyéket tesszük tönkre, ha egyes települések és régiók elnéptelenednek emiatt. Nem a belső migrációt kell fokozni és támogatni értelmetlen módon, hanem karakán módon megoldani a szegregáció kérdését. Egyszer az életben valaki vállalja fel végre a véleményét és ne a potya szavazatokat lesse.

John Stetton: Mr. Dent, Délen nagyon erős az agrárium, ha az Ön magszavazói, például a déli vállalkozók és farmerek azt kérnék, hogy ne támogassa az elköltözést, meggyőzhető lenne?

Harvey Dent: Én a demokratikus jogállam híve vagyok. Soha nem gondolnék arra, hogy az akaratomat a megyékre erőltessem. Ez a bolsevik tempó, amit West úr magáénak vall. A demokrácia lényege, hogy mindenki felelős döntését hozhat szabadon - amíg a törvényeket betartja - de a döntésének a következményeivel is él. Úgy látszik West úr nemigen híve ennek a demokratikus megközelítésnek, gondolom inkább élne a Szovjetunióban, ahol minden úgy történik, ahogy ő akarja.

René West: A Glover kormány vállalja a felelősséget hogy 4 éve nincs költségvetés? A Dent kormány is hasonlóan szeretné vállalni? Ne beszéljen olyan dolgokról ami a maguk pártjában nem látezik.

Harvey Dent: A Glover kormányzat vállalja a felelősséget: le lesz váltva. Bár Ön meg akar tartani onnan pár embert, gondolom olyanokat, akik nemigen csináltak semmit a fizetésükért. A déli vállalkozók és farmerek pedig a megyei vezetésre gyakoroljanak nyomást, hogy olyan körülményeket teremtsenek, hogy élhető megyéjük legyen. Ez az ő felelősségük. A választóknak és a társadalomnak is van felelőssége. (vége)

John Stetton: Tehát legyünk nyíltak: mit üzen a déli szavazóknak? Ne szavazzanak Önre, ha azt várják, hogy megőrzi a szegregációt?

Harvey Dent: Ezt üzenem a déli választóknak: a szegregáció kérdését három szinten kezeljük: állami, megyei és személyes szinten. Én az állami szintért tudok felelősséget vállalni: állami hivatalokban megszűnik a szegregáció. A megyékért és a személyes döntésért a megyék és lakosaik felelősek. Ha megtartják az az ő dolguk és a felelősségük, ahogy a következményeik is. Én tiszteletben tartom a döntésüket és elfogadom. Tisztelni fogom a megyei autonómiát ezen a téren is.

John Stetton: West kormányzó, Ön milyen lépéseket tenne a szegregáció felszámolására?

René West: Szavazzanak rám Délen is, mert a szegregáció önmagában nem tesz ételt az asztalra, nem épít iskolákat, nem hoz létre utakat. Nem old meg rengeteg olyan problémát, amit a West kormány el akar érni. Mindezt úgy, hogy párhuzamosan egy jogegyenlő társadalmat hoz létre, amiben minden ember jól érzi magát és élhetőnek érzi a mindennapokat.

Harvey Dent: Ez nem válasz a kérdésre. Milyen intézkedéseket fog tenni? Milyen jogszabályokat erőltetne rá a megyékre?

René West: Ráerőltetni? Amíg a megyék az állam által épített utakra sem fognak nemet mondani, vagy az egyetemekre, addig mulatságos dolog erről beszélni. A Kongresszusban pedig tudtommal minden megye képviselője és szenátora benn ül. Az ő dolguk lesz megszavazni azt a törvényt, ami egységesen és országosan eltörli a teljes szegregációt.

John Stetton: Mi a terve, kormányzó?

Harvey Dent: És ezt Ön fogja benyújtani személyesen? Vagy kire bízza ezt a megtisztelő feladatot?

René West: A Kongresszusban vannak még elhivatott politikusok, akik osztják országvíziómat. Maga egy csökevényes rendszert konzerválna, miközben a szavazók között ballanszírozik északon és délen.

Harvey Dent: Én nem konzerválok semmit. Állami szinten megszüntetem a szegregációt.

John Stetton: Lépjünk tovább.

René West: Félmegoldás Mr Dent, a progresszív specialitás ahogy látom.

John Stetton: Mr. Dent, Önt többször is érte támadás amiatt, hogy védelmébe vette Thomas McDornish házelnököt, amiért a boslevizmust nem tartja gonosz eszmének, mivel szerinte az eszme nem lehet az. Ellenben egy javaslatban a bolsevizmust, a fasizmust és a nácizmust egy helyen említette a cionizmussal és a kereszténységgel. Nem gondolja, hogy el kellene határolódnia ezektől a nézetektől?

René West: (West tapsol a kérdésnek)

Harvey Dent: Egyrészt: nem védtem a Házelnököt, másrészt a Házelnök nem védte a bolsevizmust. McDornish úr a kommunizmus platón-i kommunizmust állította szembe a politikai kommunizmussal. A platón-i kommunizmus nagyon különbözik a bolsevizmus, vagy leninizmus, vagy sztálinizmus elveitől. A Házelnök politikai hibát vétett, mert rossz eszközökkel akarta kifejezni elveit. Ennek viselnie kell a következményeit, amit a választók majd a szavazáson kinyilvánítanak. Tehát rosszul mondta, a Házelnök nem mondta, hogy a bolsevizmus ne lenne gonosz eszme. Egyébként én kiállok a gondolati szabadság és a jogállamiság mellett. Csak a bolsevisták akarnának bárkit is gondolataiért börtönbe zárni, ahogy West úr is akarja. Egy jogállamban csak akkor ítélnek el valakit, ha törvényeket szeg, a törvények pedig nem vonatkoznak gondolatokra jelenleg. Én hiszek a jogállamban. A bolsevizmus terjedését pedig nagy veszélynek tartjuk, minden progresszív politikus, és ez ellen belföldön és külföldön is fel kell lépni, a már korábban általam már többször kifejtett eszközökkel. Tehát összegezve: senki nem védte a bolsevizmust, védjük a jogállamot és küzdünk a politikai kommunizmus terjedése ellen külföldön és belföldön egyaránt.

René West: Nem unják még, hogy párt szinten boldog boldogtalan elismétli ezt a betanult szöveget, amit lassan már a legkisebb település legifjabb tagja is kívülről fúj? Ez a propaganda egyszerűen nevetséges. Most elhatárolódik tőle vagy sem? Egyetért vele vagy sem? Tudni akarják a választók, ez egy eldöntendő kérdés uram.

Harvey Dent: Egyértelműen fogalmaztam: védjük a jogállamot, a gondolati szabadságot és küzdünk a bolsevizmus terjedése ellen. Kész.

René West: De a kérdés nem ez volt. Maga becsapja most a szavazóit, akárcsak a szegregáció kapcsán

John Stetton: Most West kormányzótól kérdeznék. Mike Jezza és más reformpárti törvényhozók arról beszélnek, hogy szükség lenne egy, a McCarthy-bizottságra hajazó kongresszusi bizottságra, illetve megesketnék az állami dolgozókat, hogy nem kommunisták. Ezt Ön elnökként támogatja?

Harvey Dent: Egyértelműen fogalmaztam mindkét kérdésben. Ha Ön nem tudja értelmezni azt, az nem érvényes az egész társadalomra, csak Önre.

René West: Röviden: Igen, maximálisan. Korábban korrupciós botrányról cikkezett a sajtó, a maffia itt nyaral nálunk, kommunista szerveződések ütik fel a fejüket. Ideje tisztán látni és rendet vágni. Elnökként pedig saját magam szeretnék az első lenni, aki alá veti magát ennek a procedúrának.

John Stetton: Szóval támogatna egy Cironellenes Bizottság létrehozását, akik ciron állampolgárok után nyomoznának?

René West: A kérdés nem ez volt John.

John Stetton: De, a McCarthy-bizottság éppen erről szólt.

René West: Mi nem fogjuk a privátszférát megsérteni és illegálisan vájkálni az állampolgárok életében. Én azt támogatom, hogy a Kongresszus tagjai legyenek tiszták megbízhatóak és ezt ellenőrizzük és bizonyos állami pozíciókban lévőn szintúgy. De nem az átlagpolgárokat akarjuk fasiszta módon megfigyelni.

Harvey Dent: A kommunizmus ellen harcot a CCA-re és a CIO-ra kell bízni a jogállami keretek között: bírósági végzés kell a lehallgatáshoz és a házkutatáshoz. A jogállami keretek között kell küzdeni, különben mi sem leszünk jobbak náluk. West úr kezdi átvenni a szovjet tempót több téren is. Egyre fenyegetőbb jelek utalnak arra, hogy a jogállamiság nem jelent sok mindent a kormányzó úrnak.

John Stetton: Most mindkettejükhöz szól a kérdés. Kubában egyre aggasztóbb a politikai szituáció, és a kommunista lázadók egyre nagyobb teret hódítanak maguknak. Önök szerint mit kell erre reagálnia Cironiának? Mr. Dent kezd.

Harvey Dent: Először is fel kell venni a diplomáciai kapcsolatot a kubai demokratikus erőkkel és támogatni kell őket gazdaságilag is, hiszen ha a gazdasági jólétet megteremtik az országban kevesebben fognak csatlakozni. A nemzetközi szervezeteknél is lobbizni kell a kubai demokratikus erők mellett és fel kell hívni a kommunisták bűneire a figyelmet. Másrészt segíteni kell őket más módon is: katonailag is, hogyha engedélyezik, hogy a katonáink részt vegyenek a lázadók elleni közdelemben. A haditengerészet pedig az utnpótlást is elzárhatná a kubai haditengerészettel összefogva. Ezen felül a saját védelmünkre is fel kell készülni és a legközelebbi megyébe kell vezényelni egy hadosztályt, hogy készenlétben legyenek a legrosszabb eshetőségre felkészülve.

René West: Megerősíteni a déli és nyugati partvédelmet, diplomatáinkat pedig hazahívni, ez utóbbit akkor ha a helyzet menthetetlenül elfajul. Cironia nem tárgyalhat kommunista országokkal. És mindennemű érvényben levő vagy éppen jövőbeni kereskedelmet meg kell szakítani velük. Egyértelműen kell Kuba és a világ tudtára adni, hogy Cironia nem egyezkedik kommunistákkal és nem kokettál velük. A helyzetet pedig továbbra is árgus szemekkel kell figyelnünk, egyrészt a bevándorlás kérdése miatt, másrészt mert az ellenség a tőszomszédságban mozgolódik. Éppen ezért fel kell vennünk a kapcsolatot ez ügyben szövetségeseinkkel is, gondolok itt elsősorban az Egyesült Államokra. De azt nem tudom tiszta szívvel támogatni, hogy ciron katonákat küldjünk ismét idegen földre. Mindenkinek a maga háborúját kell megvívni és ez a kihívás most a kubai erőkre is igaz lesz.

John Stetton: Uraim, elérkeztünk az utolsó pillanathoz, megtarthatják záróbeszédeiket. Először megadom a szót West kormányzónak, a záróbeszéde után Harvey Dent következik.

René West: Hölgyeim és Uraim, köszönöm, hogy figyelmesen végighallgatták ezt a mai vitát. A választások a nyakunkon vannak és mind fel kell tettünk magunknak a kérdést. Milyen országot is kívánunk a következő 4 évben? Olyat, ahol a munkásokat nem támogatják, ahol Ridgefield öltönyös nagyurai tartják a markukban a madzagot, miközben politikusok tucatjai úgy ugrálnak ahogy ők füyülnek, ahol a kommunista veszélyt néhányan elbagatelizálják, ahol a mezőgazdaságot már nem tekintik prioritásnak, ahol embereknek reszketve kell utcára lépniük csak mert más a bőrszínük? Vagy olyan országot, ahol a társadalmi egyenlőség és a jogállamiság nem csak üres szóbeszéd, hanem valódi jelenség, olyan országot, ahol gondunk lesz a költségvetési egyensúlyra és unokáinkra hagyott államháztartási egyensúlyra, ahol a kommunistákat nem vendégül látják, hanem elkergetjük, ahol utak épülnek, kikötők és erőművek, ahol a párbeszéd és a kétpárti egyezségek mindennaposak lesznek? Ha ez utóbbi a szimpatikusabb Önöknek, akkor szavazzanak majd rám, ha eljön az idő, menjenek el minél többen, mert az ország számít magukra. A mai vita is csak megerősíthetett mindenkit abban, hogy az én országvízióm a járható út és az ami valós fejlődéssel és valódi igazságossággal kecsegtet. Sok százezren jöttek már rá erre de bízom benne, hogy még többen kelnek fel holnap így. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Harvey Dent: Köszönöm szépen a lehetőséget a három elnöki vita alkalmával. Úgy gondolom sikerült több dolgot is bizonyítani: programom és személyem alkalmas, hogy a következő ciklusban vezessem az országot és az az ország érdekében fog majd megtörténni. Másik legfontosabb dolog, hogy bebizonyosodott, hogy a vádak, amivel engem és a liberális politikusokat illetnek, minden igazságot nélkülöznek: nem támogatjuk a bolsevizmus terjedését, hanem küzdünk ellene, nem vagyunk egyházellenesek, hanem a káros politikai befolyástól védjük őket. És a harmadik - bár ez nem volt a szándékom, csak a viták közben derült ki - :mindkét reformpárti jelölt alkalmatlan az elnöki székbe. West nem ismeri az alapvető gazdasági és államigazgatási mechanizmusok működését, nincs tisztában a tényekkel. Például állította, hogy ma nem kell vámot fizetni a farmereknek például az avokádóra. Ez nem igaz. A vámokat csak kormányközi egyezményekkel lehet megszüntetni, ha vannak, és ilyen egyezmény ma nincs. Jelenleg a legfontosabb kérdések a vámrendszer, melyben a háború már elindult és mi fegyvertelenek vagyunk. Be kell vezetni a vámrendszert, hogy gazdaságunk ne dőljön össze teljesen, mert az katasztrófához vezet. Másik fontos az egészségügy új alapokra helyezése, amelyben a megyék, az állam és a magántőke is megtalálja magának a helyet. Ezen kívül meg fogom reformálni a külpolitikánkat, hogy tényleg tudjuk képviselni a ciron érdekeket külföldön is. Központba fogom helyezni a tudományt minden téren: államigazgatás, gazdasági fejlődés, mezőgazdaság, katonaság, rendvédelem. Hiszem, hogy ha az alábbi hármas teljesül, akkor erős Cironia-t tudunk építeni: demokrácia, tudományos fejlődés, társadalmi felelősségvállalás. Ez a Ciron Szövetség, amire építhetjük az országunkat. Építsük együtt a Ciron Szövetséget. Köszönöm a figyelmet!

John Stetton: Köszönöm Uraim, sok sikert Önöknek. Remélem, segíthettünk cironok millióinak, akik végignézték mind a három elnökjelölti illetve alelnökjelölti vitát. Ez a célunk. Köszönöm szépen, jó éjszakát, Cironia!

 

A ciron konzervatív gazdasági szereplői idén nem támogatják egyik elnökjelöltet sem – mindkettő hiteles számukra. „Az előző választásokon a Reform Párt jelöltjeit támogattuk, és West kormányzó programja, illetve alelnökjelöltje, Gregory McInnis szenátor, hiteles és teljesíthető fiskális politikát fogalmaz meg. Ugyanakkor Harvey Dent több kérdésben sikerrel verte vissza a szélsőbaloldali megközelítést, ezért arra biztatjuk, hogy folytassa ezt a hiteles fiskális utat. Bármelyik jelölt is győz, az első naptól szeretnénk vele dolgozni.”

A Klub támogat minden olyan hivatalban lévő törvényhozót, aki idén újraindult, és támogatja a deficitellenes javaslatokat. „Éppen ezért támogatjuk Andrew Fox cooki szenátort, reméljük, hogy folytatja azt a kemény, de gyümölcsöző munkát, amelyet az országért végez.” Ez egy komoly ütés lehet Bernadeth Robinsonnak, aki kezdetben nagy előnnyel vezetett Foxhoz képest, de mostanra, belső mérések szerint, már hibahatáron belül vezet csak.

Az aktív kampányidőszak várhatóan történelmi részvételt is produkál november 7-én.

A megyei adatok, a települési elhelyezkedések figyelembevételével, a választói regisztrációval kapcsolatban drámai növekedés olvasható ki a két évvel korábbi félidős választásokhoz, mindenhol. A pártok közötti rangsort nemhivatalos számolgatások után a Progresszív Párt vezeti, közel 5 százalékpontos előnnyel. Ha elemeire bontjuk, és az országos átlaghoz mérjük, a progresszívak 5 százalékponttal regisztráltak többen, mint ami az átlag, a Reform Pártnál ez +3, de amíg a progresszívakhoz húzó függetlenek körében a tendencia csak -1, a független reformereknél már -9.

Jelentősen növekedett az ipari és nagyvárosi körzetekben a regisztráltak aránya a progresszívek körében, amely főként a kékgallérosok érdeklődésének tudható be, közöttük 121 százalékkal nőtt a regisztrálók száma, legalábbis számításaink szerint. Jelentősen növekedtek azok a vidéki, ámde tehetős térségek regisztrációs kedve is, amelyek főként konzervatív erősségek, és ugyanez látható az elővárosi területeken is, ott is az R neve mellé írták magukat többen.

Ugyanekkor ez mérvadó. Tom Metkins kutató szerint a regisztráció inkább hagyomány, minthogy azt döntse el, ki hova szavaz. „Délen például sok progresszív szavazó fogja Andrew Trumpot választani, és lesznek olyan reformpártiak, akik Harvey Dentet választják, viszont a kongresszusi választásokon a Reform Párt mellé állnak, ahogy a nagyvárosokban meg liberális körzetek állnak René Westhez. Nem szabad túl sok következtetést levonni a regisztrációból, főleg, hogy nem is mindenki fog szavazni közülük.”