Egy cikk

Ön, bár a párton belüli és azon kívüli baloldali gondolkodókat és aktivistákat tömörítő Radikális Liga elnöke, nem szokott gyakran megszólalni a sajtóban. Mi ennek az oka? 

Nem szeretek közvetlenül a sajtónak nyilatkozni, olyan, mintha a semmibe üvöltenék. Érti, ugye? Kitűnő. Beszélni szerintem csak akkor van értelme, ha az ember egy közösség előtt teszi azt, persze ha már politikáról beszélünk. A riporter és a politikus egymással szemközt ülve nem fogja megváltani a világot. Már ha ezzel nem sértem meg. 

Ugyan, kérem. Mi vezette most mégis arra, hogy eleget tegyen lapunk megkeresésének, és rögtön egy nagyinterjút vállaljon? 

Elliotnak sok dolga van mostanában, és én a barátja vagyok, ráadásul ugyanazt akarjuk Cironia jövőjének, ezért segítek neki. Ilyen módon is, akár. 

Beszéljen magáról egy keveset. Más radikális progresszívakról tudunk azért egyet s mást, például Mr. Weser múltja nyitott könyv, tudjuk, hogy vannak közöttünk például fiatal és tehetséges orvosok, et cetera. De ki ön? 

Nem érzem teljesen relevánsnak a kérdést, mivel nem vagyok a Progresszív Párt tagja. Ennek több oka is van, de ezeket nem szeretném részletezni, nem léptem be. A Liga egy tekintélyes része persze tag, de tőlem a párttagság idegen. Nekem az a fontos, hogy azok a baloldali elképzelések, amiket vallunk, megvalósuljanak. Egyébként pedig az életem nem túl izgalmas. Négy évvel vagyok idősebb Elliotnál, egy középiskolába jártunk, ott lettünk barátok, de én Union megyébe mentem, hogy filozófiát tanuljak. Ott ábrándultam ki teljesen mindenfajta konzervativizmusból. 

Miért? 

A konzervativizmus nem más, mint ragaszkodás egy adott pontjához a történelemnek, amit ideálisnak tartunk. Visszafelé fejlődés rosszabb esetben. Nietzsche jellemezte úgy, mint szellemi rákjárás. 

Nietzsche a szocialistákat sem tartotta sokra. 

Én sem tartom sokra Nietzschét, de ezzel a mondásával egyetértek. 

Hogyan van tovább az ön története? 

Elliottal a harmincas években újra felvettük a kapcsolatot. Ő a Társadalomtudományi Intézetben dolgozott, én egyetemen tanítottam. Nem voltam a háborúban, egyikben sem, de azért nem, mert alkalmatlan vagyok arra, hogy katona legyek. Párizs felszabadításáig a francia ellenállás értelmiségi koponyáival leveleztem, Blanchot és én még mindig tartjuk a kapcsolatot. Szakszervezeti mozgalmakban vettem részt, ha ez esetleg érdekli. 

Mi a véleménye arról, ami mostanában a cironiai politikában, azon belül is a médiában megjelenő részében zajlik? 

Mellébeszélések sorozata, ami elképesztően veszélyes jelenség. 

Mit ért mellébeszélés alatt? 

Örülök, hogy megkérdezte, szeretném, ha nem értene félre. Nem a konkrét programpontokat hiányolok egyelőre, hiszen még az előválasztási folyamatok sem kezdődtek meg igazán. A Reform Párt, de sajnos a Progresszív Párt vezető alakjainak egy része is arra törekszik, hogy a konstruktív párbeszédet ellehetetlenítse. Jó példa erre, hogy a reformpártiak establishment szárnya fél a vitától, mint a tűztől, és képtelen elismerni azt, hogy ha két politikus akar, akkor vitázni fog, az előválasztási folyamattól akár függetlenül. Az pedig, hogy a demagógia jelszavával söpörnek le mindent, miközben olyan humbuggal és nonszensszel hozakodnak elő, mint például hogy a társadalmi tulajdon "lopás", szintén ebbe az irányba mutat. Amit ők demagógiának, programnélküliségnek szeretnek titulálni, az könyvtárnyi filozófiai vizsgálódás, társadalomtudományi és közgazdaságtani kutatás, különböző elméletek és gyakorlatok miriádja, és persze nem utolsó sorban érvényes morális állásfoglalás is. De természetesen a másik oldalon, a mi oldalunkon is vannak olyanok, akik inkább utalgatnak az ellenfél vélt intelligenciaszintjére, mint azokra a dolgokra, amiket mond, melyek rendszerint valóban borzasztóak. Elliotot nem aggasztja annyira a mellébeszélés, meggyőződése, hogy vitában, békés, demokratikus és tiszteletteljes módon mindent el lehet intézni. 

Értem. Milyen szerepet szán a Radikális Ligának a közeljövőben? 

Készek vagyunk változtatni Cironián, és ezt a magunk demokratikus eszközeivel akarjuk megvalósítani, segítve azt a pártot és azokat a politikusokat, akik szerintünk a jó irányba terelhetik ezt az országot.