Egy cikk

Lapunk riportere, aki korábban is foglalkozott már a hazai radikálisokkal, ezúttal leült, hogy Elliot Weserrel beszélgessen, azzal, akinek kijelentései és megjelenése a politikában nagy port kavart az utóbbi időben. 

RF: Először is, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásom, Mr. Weser. 

EW: Igazán nincs mit, ami azt illeti, én tartozom köszönettel. Még az is lehet, hogy talán ez az utolsó alkalom, hogy anélkül beszélhetek, hogy elhallgattasanak (nevet). 

RF Ha nem tévedek, ezzel Mr. Mason H. Warding nyilatkozataira céloz, ahol azt irányozta elő a Reform Párt tagja, Cironia ismert tábornoka, hogy a radikálisokat meg kell figyelni, mivel nem elég, hogy amiket állítananak és követelnek, "marhaság", de ráadásul szovjet kémek lehetnek. Mi a véleménye erről? 

EW: Nézze, ellentétben Wardinggal, én a társadalom és a politika különböző bugyrait már megjártam, ráadásul az ő hivatása, a háború sem idegen tőlem. Én tudom, milyen, amikor az egyik oldalról fasiszták tüzelnek rám, a másik oldalról pedig a sztálinisták ütnek puskatussal. A szovjet kísérlet megbukott, ez ma már a baloldal egy részén is pontosan tudott. Olvasson Warding Pannekoek-ot, vagy a frankfurti iskola gondolkodóit. Az pedig, hogy el akarnak hallgattatni, komoly veszélyt jelent az alkotmányosságra. Jogaimban akadályoznának meg ezáltal engem és másokat. Mivel Warding az Alkotmány szellemével szembemenve akarna megfigyelés alatt tartani és alapvető jogaitól megfosztani egy politikai csoportot, ki merem jelenteni, hogy Warding nem hazafi. Kicsit úgy érzem magam, mintha a nemrég legyőzetett Németországban lennék, csak épp a harmincas években; utoljára ott tettek ki baloldaliakat törvényileg meghatalmazott üldöztetésnek. Ha Warding a fasiszták útját akarja járni, lelke rajta, de így ellenfelek leszünk, nem pedig szövetségesek Cironia építésében. Kár érte. 

RF: Tehát azt mondja, távol áll öntől a kommunizmus, ami a Szovjetunióban működik. 

EW: Kamaszkoromban, mikor még keveset tudtam arról, hogy valójában miképpen működik a lenini elveken felépült Szovjet-Oroszország, természetesen lelkes voltam, mert úgy láttam, hogy egy szabad és sikeres szocialista forradalomról van szó. Viszont ettől a nézőponttól már egyetemi éveim alatt eltávolodtam. 

RF: Akkor most hogyan definiálná önmagát? 

EW: Én egy dolgot akarok; demokráciát. De teljes demokráciát, ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak a politikában, de a gazdaságban is. A kapitalizmus nem lecserélhető, azonban mivel antidemokratikus, szándékomban áll változtatni azon, ahogyan jelenleg Cironiában működik.

RF: Ha úgy adódna, ön is egy forradalom élére állna? 

EW: A demokratikus intézményrendszer híve vagyok. Én társadalmi forradalomról beszéltem nemrég, de annak az urnáknál kell eldőlnie, nem pedig a barikádokon. Ehhez ragaszkodom. 

RF: Mik a gazdasági elképzelései? 

EW: Az alapjövedelem ötletével nem feltétlenül értek egyet. Másfelől közelíteném meg a problémát. Mindenképpen az adózás átalakítására van szükség, mégpedig úgy, hogy adócsökkentést kell végrehajtani a szegényebbek irányában. A társadalmi tulajdont tartom optimálisnak, ez pedig megvalósulhat államosítással, vagy ami jobb, munkás-önigazgatással. Utóbbinak persze meg kellene teremteni a jogi feltételeit. A szakszervezetek jogainak kiszélesítése, úgy gondolom, szintén idetartozhat, hiszen hatással van a gazdaságra. 

RF: Nemrég meglengette, hogy akár ön is indulhat az elnökjelölti posztért a párton belül. Megerősítené ezt nekünk? 

EW: Most már igen. Radikálisként talán hátránnyal indulok, de nem érdekel, megmérettetem magam: szándékomban áll a Progresszív Párt elnökjelöltjének lenni.