Egy cikk

Kísértet járja be Cironiát, a radikalizmus kísértete. Carter javaslatát is sokan támadták meg az utóbbi időben, pedig ő még csak nem is vallja radikálisnak magát, míg azok, akik valóban a hazai politikai élet balszélén helyezkednek el, össztűz alá kerültek, s nemcsak a Reform Párt támadta meg elképzeléseiket, hanem a Progresszív Párt déli szárnyának prominens alakja is. A nagy vihart kavaró feléledő radikalizmus cironiai zászlóvivője, Elliot Weser lapunk megkeresésére mondta el a következőket:

"Ismerem természetesen George Taylort és tisztában vagyok Mr. Edward Glover érdemeivel is, bár vele személyesen nem volt alkalmam még találkozni. Tisztelem azt a szerepet, amit ők Cironia függetlenségének kivívásában betöltöttek, ám ez nem jelenti azt, hogy egyet is értenék politikai elképzeléseikkel. Az a helyzet, és ezzel ma, 1946-ban már mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a cironiai kettős egységfrontnak vége. Vége van először is azért, mert a háborúban a civilizált világ sikerrel győzte le a fasizmust, és vége van másodszor azért, mert függetlenségünket az USA-tól kivívtuk. A mi nemzedékünket már élete végéig meg fogja határozni az érzés, hogy valamikor vállt vállnak vetve szervezkedtünk ugyanazért. A céljaink azonban most különböznek. Ez egyáltalán nem baj! Ne számítson azonban senki arra, hogy én, vagy a radikálisok, hogy mi megfutamodunk. Nem hagyjuk szó nélkül az elmőlt idők eseményeit. Ha Edward Glover lenne a Progresszív Párt elnökjelöltje, azt minden feltétel nélkül nem fogom elfogadni, erre ne számítson senki. Én magam jelentkezem ellenfelének a párton belül, ha más nem akad erre a feladatra. Azt mondom: ne legyen ez előre lejátszott mérkőzés. A Progresszív Párt pedig valóban legyen a haladás és az igazságosság zászlóshajója. Lehet engem azzal gyanúsítani, hogy demagóg vagyok, vagy olcsó pozőr. Azok a változások, melyeket mi, radikálisok akarunk, nem moralitás, hanem szükségszerűség kérdései. A laissez faire egészen egyszerűen nem maradhat. Úgy lesz, úgy kell lennie."