Média

folyóirat 1960. szeptember 22.
Főszerkesztő: George Lee

Újdonsült Reform párti jelöltek

Néhány ismeretlen konzervatív képviselő aspiráns jelöltette magát néhány megyében. Ilyen például Theo Moore, Franklin Barker vagy Bud Marrow. Néhány szót fog ejteni a cikkem ezekről a jelöltekről, hogy kicsit megismerhessük őket.

Theo Moore

Theo Moore a 93. képviselői körzetben szeretne indulni. Építész,45 éves. Warwickban született, és a főiskola után vállalkozni kezdett. Egy jól menő építészeti vállalata van Denfieldben. Saját bevallása szerint konzervatív libertariánus, mivel mint vállalkozó érzi az adók terheit és szeretne ezen változtatni. 

Franklin Barker

Franklin Barker 36 éves , közgatdász. Szívügye a kisvállalkozások segítése. Megkeresésünkre úgy válaszolt, hogy azért indul a választásokon, mivel már magasabb szinteken is a helyi vállalkozókat szeretne segíteni. Poltikai kérdéseinkre úgy válaszolt, hogy támogatja a kissebségek szegregációjának megszüntetését, Izraelt, és egy erősebb fellépést a kommunista államok ellen. Franklin Barker a 94. választókörzetben indul.

Bud Marrow

Bud Marrow a 95. válaszókörzetben indul. Orvos,43 éves. Szintén a szegregáció megszüntetését támogatja és az adók csökkentését. Támogatja a szorosabb kapcsolatok kiépítését Japánnal, és Dél-Koreával, Igérete szerint megválasztása esetén nem venné fel a fizetését, hogy az emberek is láthassák, hogy ő nem a pénzért csinálja.

 

 

1960.09.02
  
(John Wöhler)

0 0
 

Ismeretlen jelöltek Madisonban

Ismeretlen jelöltek készülnek indulni Madisonban a képviselőházi választásokon. A 134-es (Észak-Madison)választókörzetben egy helyi üzletember szeretne megmérkőzni reformpárti színekben. A 25 éves Fernand Geber, egy francia származású, de zsidó üzletember.  Egy helyi cipőgyár tulajdonosa. A családja 5 éves korában menekült el hazájukból az üldöztetések, és a nemzetiszocialisták elől. Személyesen megkérdeztem miért indul a választásokon:

Tudja szerintem sokkal konzervatívabb irányt kellene vennie az országnak. Jobban kellene az államnak gondoskodnia a kisvállalkozókról, a hazai cégeket kellene előnybe részesíteni. Nem tartom elégségesnek az ország kommunizmus elleni harcát sem. Sokkal erőteljesebben kell támogatnunk a kommunista ellenes mozgalmakat Kelet-Európában. Támogatnunk kell a forradalmakat. Négy éve Magyarországon volt egy forradalom ami elbukott, de hát mit is várhatunk , ha a nyugati hatalmak nem támogatják ezeket a forradalmakat? Egyedül nem sok esélyük van a Szovjetek ellen. 

A másik jelölt a 135-ös(Dél-Madison) választókerületben szeretne indulni szintén Reform-párti szinekben. Milton Ramsay, egy katonatiszt Madisonból. Harcolt a világháborúban Európában. Őt is megkérdeztem miért gondolja, hogy ő az ideális jelölt.

Tudja, én egy katonaember vagyok. Tartom a szavam. Szeretném ha az adókat csökkentenénk az emberek között, viszont a Bankoknak adót emelnék. Miért? Mert nekik van miből, még ha az embereknél hagyjuk a pénzüket abból az állam is profitál, hisz minden elköltött dollárból befolyó adó számunkra olyan pénz amivel nem a szegény embereket kínoztuk.

 

 

 

1960.08.01
  
(John Wöhler)

2 0
 

A kommunizmus melegágya

Még ha nem is korábbra, de napjainkra világossá vált, hogy a kommunizmus mindenhova betud férkőzni a világon. Ezen állításra a legkitűnőbb példa, hogy az Egyesült Államokban McCarthy szenátor regnálása alatt rengeteg, magát kommunistának valló személy tartóztattak le a filmiparban és az állami szférában. Ráadásul a szovjet ügynökök is alaposan beásták magukat az amerikai kutatóintézetekbe, aminek köszönhetően a mocsadék vörösöknek is lett atom-és hidrogénbombájuk. Nem hazudok, amikor azt mondom, hogy örömömben sírtam, amikor meghallottam a hírt, hogy Bradley Rylan perére készülnek Arlingtonban. Remélem, hogy azt kapja, amit megérdemel: úgy végzi, mint a Rosenberg házaspár. A ciron nemzet szinte egyhangúlag már kijelentette, hogy nem kell nekünk a kommunizmus! Vagy ha mégis felüti a fejét, akkor kegyetlenül le kell vele számolni!

A szakszervezeti mozgalom sok helyen nagyon is kezd megerősödni! Nagyon! De már annyira, hogy az félelmetes. Ékes példa erre Franciaország, hogy már mindennek és mindenkinek szakszervezete van. Ezek a kommunizmus melegágyai! Ne feledjük, hogy amikor az 1950-es évek elején folyt a koreai háború és az ENSZ, illetve a NATO keretében francia katonák is érkeztek a félszigetre, akkor milyen nagy volumenű tüntetések zajlottak Párizsban, illetve Marseilleben! Nem kétséges, hogy a demonstrációk mögött kik álltak… Hát persze, hogy a vörösök! Ki más!? Marseille esetében a dokkmunkás szakszervezet bújtotta fel a kikötői dolgozókat, hogy sztrájkoljanak a koreai beavatkozás ellen. Párizsban pedig több gyár, például a Renault dolgozói olyan szólamokkal tüntettek, mint „Legyen Korea a koreaiaké! Állítsuk meg az Egyesült Államok koreai előre törését!” Ezekből levonhatjuk a következtetést, hogy azt akarták elérni, hogy a félsziget egésze vörös legyen! Szerencsére nem hagytuk, de sajnos nem sikerült teljességében, hiszen a Kim-rezsim északon megalakult. Sajnos.

Hazánkban is kezdenek szakszervezetek alakulni, amelyek azt kiabálják és vallják, hogy a munkások jogaiért harcolnak. Van benne valami, de veszélyes is! Mint már említettem, hogy bizonyos országokban a szakszervezetek nagy része a kommunisták irányítása alatt áll. És ne legyenek ábrándjaink! Ez nálunk is megtörténhet! Hogy mégis mit kéne tenni? Úgy, ahogy vannak egytől egyig betiltani a szakszervezeteket! Véleményem szerint a munkáltatók Cironiában tisztában vannak azzal, hogy meddig mehetnek el. Eddig nem hallottam semmiféle visszaélést, hogy a munkáltató kihasználta a munkavállalót, de ha mégis megtörténne, akkor a dolgozó tudna a hatóságokhoz fordulni, akik hatékonyan tudnának cselekedni. Ezeknek tudatában nem hinném, hogy hazánkban szükség lenne bármilyen szakszervezetre. Sőt, ne is legyenek! Ha csak nem azt akarjuk, hogy Cironia vörös legyen, de nem akarjuk!

1960.08.23
  
(Dominick Taylor)

0 3
 

Perre készülnek

Perre készül az Arlingtoni Bíróság a Ciron Kommunista Párt vezetője, Bradley Rylan ügyében. A magát főtitkárnak valló politikus helyzete nem éppen rózsás, hiszen több bűncselekmény elkövetésével is vádolják, mint például bűnszervezetben részvétel, közveszély okozása, alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak, alkotmányos rend elleni szervezkedés stb. Lapunk megkérdezte az érintett személy, hogy mit szól az ellen felhozott vádakról, de nem kívánt nyilatkozni. Ügyvédje annyit elmondott, hogy védence alaptalannak és hamisnak tartja az ellene felhozottakat. Szerinte ugyanis koncepciós per zajlik McCarthy módra a világnézete miatt, ami egy magát demokratikusnak nevező jogállamban lehetetlenség, s emiatt szerinte Cironia jó úton halad az autoriter diktatúra felé.

Noha betiltották a Ciron Kommunista Pártot, az továbbra is működik. Ugyanúgy folyik a tagtoborzás a helyi irodákban és a plakát ragasztás az utcákon. Tüntetések az elmúlt hónapokban nem voltak, de neme lehet tudni, hogy a per kapcsán mire készülnek a szélsőbalosok.

1960.08.20
  
(Dominick Taylor)

0 1
 

Visszatért!

Több mint egy évvel ezelőtt közöltünk le egy szomorú hírt, miszerint Alexander Smith kormányzóúr szívinfarktussal került kórházba. Akkor a helyzet súlyos volt, hiszen élet-halál harc kezdődött Mr. Smith szervezetében. Sok hónapon át semmi hír nem érkezett az állapotáról. Lapunk újságírói többször is megkeresték Dr. Jeff Markkula főorvost, de ő is csak stagnálást, illetve élet és halál közti állapotot mondott nekünk. Sajnos többen betudtuk, hogy ez már nem lesz jobb és feladtuk a remény, hogy Alexander Smith már soha többet nem fog kameráink, diktafonjaink és újságíróink elé állni. Feladtuk és gyászosan elkönyveltük, hogy neki már eljött az ideje, hogy jobb létre szenderüljön.

Meglepetésünkre tegnap kaptunk egy elsőbbségi levelet, amin feladóként Alexander Smith állt. Nagyot néztünk. Azt hittük előszörre, hogy valamelyik családtag akar velünk valamit közölni, de nem. Írógéppel írt meghívót kaptunk a Smith-rezidenciába. Aláírva: Alexander Smith. Nem hittünk a szemünknek. Gyorsan megnéztük a kormányzói törvények fényképes kópiát, és megegyezett a két aláírás. „Hihetetlen!” -gondoltuk, majd ketten fogtuk magunkat és összekészítettük a szükséges dolgokat és mentünk is autóval a rezidenciára. Megérkeztük, majd megnyomtuk a csengőt. Kinyílt az ajtó, és ott volt! Személyesen Alexander Smith nyitott nekünk ajtót. Kedves és nyugodt hangon betessékelt minket, és a dolgozószobájába invitált minket. Majd mikor elővettük a diktafont, egyből elkezdte mondani az interjúbeszédet, amit a STINS ’31 rádióban hallhatnak majd a kedves olvasók és hallgatók!

1960.07.09
  
(Dominick Taylor)

0 0
 

Ha ezt Smith meglátja...

A sok elmélkedés és fonál keresgetés közepette az ember sok mindenre rájön, főleg, ha még ráadásnak olvassa a napi sajtót és visszamenőleg még tanulmányozza a különböző kiadványokat, törvényeket, alkotmánymódosításokat. Ahogyan egyre jobban megyünk az idővel, úgy változik meg a regnáló kormánytagok és kongresszusi képviselők gondolkodása, főleg a Keleti Blokkal és a Szovjetunióval kapcsolatban. Szép dolog az enyhülés és támogatandó dolog, de egészen addig, amíg az nem formálja át a hatalom embereinek gondolkodását az ország irányításával kapcsolatban. Merthogy valami átalakult a politikusok agyában, főleg az északiakéban, az szinte száz százalék. Régebben is szerették, és most is szeretik Cironiát az amerikai mintaállamnak nevezni, amiben van is valami igazság, hiszen 1945-ben békés úton kiváltunk az USÁ-ból, és az alkotmányunk, illetve a politikai és közigazgatási berendezkedésünk is tükrözi északi szomszédunkét. Vagyis inkább csak tükrözte. Az új közigazgatási törvény bevezetésével az eddigi történelmi megyéket megszüntették, és helyettük a szótár segítségével egészen újakat kreáltak. Az 1.0 nem volt senkinek sem jól, most egy 2.0-val igyekeznek pontot tenni az ügy végére. A másik égbekiáltó dolog, hogy a kormányzóságokat egytől egyig megszüntették, ami példátlan eddigi történelmünkben. Úgy látszik, hogy az északi gépezet erősen támadásba lendült a Dél ellen. Azzal a rémképpel élve a fejükben, hogy a kormányzókban nem lehet megbízni, egyszerűen fogták és megszüntették őket. Senkit sem kérdeztek meg a ciron polgárok közül, hogy ez jó lesz-e neki! Nem! Pedig bizonyos megyékért a kormányzók sokkalta többet tettek, mint maga az állam! Ráadásul a kormányzókat is megkérdezhették volna, hogy „Mr. Smith! Önnek mi a véleménye erről?” Hoppá! No igen, szerencsétlen Alexander Smith, ha tudná, hogy ő többé már nem Walker kormányzója. Ő az egyik legjobb példa rá, hogyan kellett egyensúlyt teremteni fehérek, latinok és feketék között. Nem is beszélve arról, hogy a keze alatt a walkeri bűnüldöző szervek csillagos ötösre vizsgáztak, míg a kormányzat csak menetelt egyhelyben a zavarodottság közepette, hogy mégis mit kéne csinálni azokkal a csúnya maffiózókkal, majd a lázadozó kommunistákkal. „Ülj le fiam! Egyes!” Ez az állami hatalom értékelése. Az északiak tudták, hogy milyen módszerrel kell megölni a Délt! Hát tessék! Itt van! Sikerült! Szabályosan nem bíznak a déli emberekben! Pedig ők csak egy déli ügyekért felelős minisztert szerettek volna a kormányba delegálni! Egy olyan embert, aki tudja mi a helyzet a déli végeket, mert az is biztos, hogy a ridgefieldi elit azt sem tudja megmutatni a vaktérképen, hogy hol van Arlington!

1960.06.30
  
(Dominick Taylor)

1 0
 

Viharfelhők az új közigazgatási beosztás törvény felett

Cironia Kongresszusa 1959 novemberében fogadta el a „Cironia Köztársaság új közigazgatási beosztásáról” nevezetű törvényt, amely rengeteg ismeretes megyét szüntetett meg, s a rengetegnél több ismeretlent hozott létre. Csak egy példa: 1959-ben még azt írhattuk a papírra Arlingtonban, hogy Walker, de most 1960-ban már azt kell írnunk, hogy Frenston vagy Roberts. Ugye milyen furcsa már csak a kiejtésük is? Próbálják ki kedves olvasóink! Nekünk is kellett vagy 5 perc, amíg sikerült végre kimondanunk és memorizálnunk. Sőt, egyik munkatársammal már majdnem szabályos párbajra kellett leállnunk, mert míg ő Frenston megyei, én addig Roberts megyei vagyok az új rendszer szerint. De a szórakozást félre téve, nagyon komolyan azt gondolták a honatyák, hogy ez majd pontot tehet valaminek a végére. Igen, pontot tehet annak a végére, hogy szétszabdalja a már megszokott történelmi megyéket, amelyekre mindenki büszke, s helyettük valami mesterkélt, nagyon is mű dolgot tesz a helyükre, ezzel gyakorlatilag meghazudtolva a régmúltat és a hagyományokat. Na de kérem! Mióta lett a Kongresszus jelmondata az, hogy „a múltat végképp eltörölni”? Tudtommal nem kommunisták ülnek a vezetői székekben. Ha mégis, akkor máris lehet küldeni Moszkvába a diplomatát, hogy „Hruscsov elvtárs! Cironia kíván lenni a Varsói Szerződés azon szatellitállama, amely közel van nagyon is az USÁ-hoz.” De, mint mondtam, elég a tréfálkozásból!

Most márciusban a 4. Fellebbviteli Bíróság nemes egyszerűséggel hatályon kívül helyezte az új közizgatási, akarom mondani, vagyis írni, hogy közigazgatási beosztásról szóló törvényt hivatkozva az Alkotmányra és „az egyes polgárok egyenlőségének és a szolgáltatások igénybevételének az elvére.” Albert Kerns bíró fontosnak tartja, hogy „fontos szempontok a kulturális-társadalmi hagyományok közigazgatási szinten történő érvényesítése, de jelen megyei határvonalak mentén bizonytalan, hogy a társadalom tagjai, akik fizetnek a szolgáltatásért, ne kapják meg időben azt az ellátást, amire jogosultak.” Továbbá kifogásolta, hogy „hogy bizonyos városokat több megye között osztott szét a törvényhozó házak két ága, ami megnehezíti az egyes polgárok és az államigazgatás közötti kapcsolat konkretizálását a választási regisztráción át a szavazáson, jelöltségig át az igazságszolgáltatásig.”

Ha a saját véleményemre kíváncsiak, akkor azt mondom, hogy igaza van Mr. Kerns-nek, és jó döntést hozott a törvény hatályon kívül helyezésével. De a kritika is megérkezett azzal a rövid bevezetővel az egyik újságban, hogy „Albert Kerns fellebbviteli bíró döntésével kódoltan kritika alá vonta a két párt közötti túl szoros kapcsolatrendszert is, amely a megyék és a kongresszusi körzetek kijelölésénél túl is látszódik.” Félreértés! Nem vonta kritika alá, hanem az Alkotmányt és a törvényeket alaposan átolvasva megállapította, hogy bizonyos mértékben a felosztás hibás, amit kikapva a határozatból, fentebb olvashatnak. Egyelőre az államvezetés nem reagált még semmire, de ez lehet csak időkérdése, hiszen ne feledjük, hogy Ridgefield és Moszkva között hatalmas a távolság fizikálisan és kommunikáció szempontjából is.

1960.03.10
  
(Dominick Taylor)

1 0
 

Hogyan vesztette el a Progresszív Párt a nagyvárosokat

– összeállította: Nick Robertson –

 

1954-ben Ed Glover oaklandi kormányzó úgy nyerte meg a választásokat, hogy minden csatatérmegyében megszerezte a nagyvárosok támogatását. Hillsborough-t 12 ponttal, Columbiát 13, Barview-t 15, Granttownt 18, Miamit 11, Silver Cityt 3, Arlingtont 19 ponttal nyerte meg. Ridgefieldet 3, Westminstert 21 ponttal vesztette el. Négy évvel később, amikor a progresszív jelölt Harvey Dent volt, ellenfele pedig René West, ugyanezekben a városokban már másként alakultak az eredmények: Dent Hillsborough-t 3, Barview-t 1% alatt, Granttownt 6, Miamit 4, Ridgefieldet alig 1, Arlingtont szintén 1 pont alatt nyerte meg. Ezzel szemben a reformpárti jelölt győzedelmeskedett Columbiában (1 pont), Westminsterben (12 pont) és Silver Cityben (14 pont). Ez a jelentős kitérés azt mutatja, hogy a progresszívak szavazókat vesztettek a leginkább urbánus területeken, sőt, teret vesztettek biztos kék területeken is: Dent az első olyan progresszív jelölt, aki nem szerezte meg a voksok legalább 50 százalékát, amit még olyan nagy vereségben is sikerült is elérni, mint 1950-ben, amikor Cliff Bedroom 51 százalékkal nyerte el a monroe-i elektorokat.

A trendek ugyanakkor nemcsak az elnökválasztási versenyekben látszik ilyen nyilvánvalóan, hanem a további, alsóbb versenyekben is. Thad Castle garfieldi szenátor 1958-ban 49,9 százalékkal nyert Serena Waterford előtt, aki 48,1 százalékkal lett második, és Castle 52-46-ra győzött Columbiában. George Lee Grahamben ugyanolyan arányban nyert megyei szinten, mint ahogy Granttownban és Barview-ben, Ethan Fairbanks reformpárti szenátor három ponttal győzött Silver Cityben, ugyanennyivel megyei szinten; Steve Paulson 50-47% arányban nyerte meg újra a walkeri szenátusi versenyt, miközben Arlingtonban alig egy százalékponttal győzedelmeskedett. Ami mégis megnyugtató lehet a Progresszív Pártnak, hogy a kongresszusi körzetek egy részét meg tudták védeni. Kérdés, hogy alakul ez majd a félidős választásokon, majd két év múlva az elnökválasztáson

Megkérdezve jó pár stratégát, korábbi kampánytanácsadót, szakértőt. aki a Progresszív Pártnál dolgozott, a válaszuk egyértelmű: hosszabb távon ugyan a progresszívak esélyeit az elnökválasztásokon nem ronthatja ez Elektori Kollégiumban, de nominálisan, a szavazatszámban igen. „Két évvel korábban azt láthattuk, hogy az Elektori Kollégiumban holtverseny alakult ki, és épphogy nyert Dent, viszont West magabiztosan hozta a populáris szavazatokat. Ez hosszabb távon gond lehet.” – vélekedett Jim Hollard, az Union Megyei Progresszív Párt korábbi elnöke. Szerinte ugyan az új közigazgatási beosztás kedvezhet a progresszívaknak, de a lakosságszámkoncentrációnak köszönhetően, a gazdasági növekedés adta lehetőségeknek köszönhetően egyre többen áramlanak a nagyvárosokba és az azt körbevevő elővárosokba, amely előnytelen lehet a progresszívaknak. „A kékgalléros elővárosokban még versenyképesek lehetnek a jelöltek, azon kívül erősen bizonytalan.”

Martin Hoover, aki mind az Underwood-, mind a Glover-kampány garfieldi csapatában dolgozott, szintén aggodalmát fejezte ki. „Garfieldból most több kisebb megye lett, Columbia több megyébe is került. Ha a Reform Párt jelentős mértékben tudja a bázisát növelni, azzal több megyét is elveszthetünk. Láthattuk, mikor Columbiát vesztettük 1946-ban és 1950-ben, akkor elvesztettük a megyei elektorokat. Amikor 1954-ben megnyertük Columbiát, nyertük Garfieldet. Amikor 1958-ban elvesztettük Columbiát, elvesztettük a megyét. Ez ilyen egyszerű.”

Mások ugyanakkor úgy vélik, hogy vannak egyéb változások is. A progresszívak előre törtek a vidéki körzetekben, még olyan biztosnak hitt térségekben is, amelyeket korábban a Reform Párt magabiztosan győzött. Több olyan kongresszusi képviselő is nyert két évvel ezelőtt, akiknek Harvey Dent jelenléte segítette a megválasztását. Úgy gondolják, hogy Lee hasonlóan segíthet a rurális körzetekben, illetve a kékgalléros elővárosi körzetekben is. David Moanson, aki korábban a Progresszív Párt megyei tanácsosa volt Dél-Belfort vidéki régiójából, nem tart a nagyvárosok elvesztésétől. „Az az üzenet, amelyet Lee elnök fogalmazott meg, és amit korábban Dent elnök is mondott, a rurális Cironia lakosai között, és ez pont kiegyenlítheti a nagyvárosokban elszenvedett veszteségeinket.”

Mások szerint Albert Leenek arra kell törekednie, hogy olyan alelnököt válasszon maga mellé, aki ki tudja egyenlíteni az ideológiai különbségeket. Lee az egyik leginkább konzervatív elnök a President Palace falai között, konzervatívabb társadalmi kérdésekben Edward Glovertől is. Ugyanakkor érdekes, hogy fiskális és szociális témában, támogatja az országos minimálbért, a munkanélküli segélyt, a társadalombiztosítási reformot, amelyből Cironia jelenleg híján van, és egy jelentős, államközpontú egészségügyi reformot is fontolgat. Ezek népszerűek nemcsak a kékgallérosok, de a periférián élő nem fehér lakosoknak is. A kérdés, hogy a Lee-adminisztráció képes-e lágyítani déli nézetein. Abban az esetben a nagyvárosok újra játékba kerülhetnek.

1960.03.02
  
(Nick Robertson)

1 0
 

Holnap szavaznak a külügyminiszterjelöltről

Holnap ül össze a Szenátus Külügyi Bizottsága, ahol döntenek Albert Lee külügyminiszterjelöltjéről. Az ülésen megjelenik a jelölt is, hogy megtarthassa záróbeszédét, majd ezt követően a bizottsági tagok is elmondják a véleményüket, és döntenek. A bizottság elnöke, Martin Ricketts újságírók kérdésére sem árulta el, miként fognak dönteni, de a meghallgatást „kielégítőnek” nevezte, és a plenáris szakaszban a többi szenátor is intézhet írásbeli kérdéseket a jelöltnek. „A bizottsági szavazás csak az első lépcsőfok, a Szenátusnak kell meghozni a végső döntést.” Több bizottsági tag támogatja a jelöltet a többségi oldalról. George Lee és Ernest Holder kérdésekre válaszolva jelentették ki, hogy Mendes felkészült a miniszteri posztra. Lee szerint „minden képessége megvan ahhoz, hogy képviselje Cironiát a nemzetközi színtéren,” Holder szerint „ugyan sokak szerint furcsa lehet, hogy női külügyminisztere legyen hazánknak, de gondoljanak csak Golda Meirre.” Az oaklandi szenátor még hozzátette, számára nagyon fontos, hogy Izrael-párti legyen a külügyminiszter.

Stuart Hoyt többségi vezető elmondta, akkor fogja a Szenátus elé terjeszteni a jelöltet, ha a bizottsági tagok többsége támogatja. „Ez számomra egy szűrő, és akkor fogom a jelöltet a szenátoroknak vitára ajánlani, vagyis a jelölését, ha a Külügyi Bizottság arra alkalmasnak találta.”

1960.03.01
  
(Nick Robertson)

2 0
 

Ha Moszkva tárgyalni akar velünk, akkor oda kell ülnünk az asztalhoz

„Mára már elfogadott tény, hogy Hruscsov teljesen más politikát folytat, mint annak idején Sztálin. 1956-ban befejeződtek a hatalmi harcok Moszkvában, s ez egy olyan fordulatot hozott, ami bizonyos fokban kedvező a külpolitika számára. Természetesen a lengyel és a magyar forradalom szovjetek által történt vérbe fojtását nem lehet olyan könnyen elfelejteni, de be kell látnunk, hogy ez a két állam a Varsói Szerződés tagjai közé tartoznak. Mint láthattuk az 1959-es év enyhülést hozott Nyugat és Kelet között. Itt két fő eseményre utalok: először is, amikor Nixon alelnök Moszkvában tett látogatást, másodszor pedig Hruscsov látogatására az Egyesült Államokban. El kell fogadnunk, hogy a békés egymás mellett élés politikája nem is olyan elfogadhatatlan. Persze, ez csak az én véleményem. Valaki azt mondja, hogy mindent meg kell tenni a kommunizmus visszaszorítása és elpusztítása érdekében. A visszaszorítással egyet értek, hiszen én sem szeretném ha Cironia, vagy valami közeli ország a szovjet akolba menjen. De elpusztítani nem lehet. De mégis! Ha atomrakétákkal megcélozzuk Moszkvát és megnyomjuk azt a bizonyos nagy, piros gombot, de az egyenlő lenne az emberiség teljes pusztulásával, és lássuk be, az egész nem érne ennyit, nem is beszélve a sok ártatlan civil áldozatról. De hogy mire is akarok összpontosítani? Arra, hogy ha a szovjetek egyszer tárgyalni akarnak velünk, cironokkal, azt nem szabad elutasítani. Ne feledjük, hogy a kereskedelem is lényeges szempont, s lehet, hogy Kelet-Európa ideális felvevőpiac lenne a termékeink számára. Tehát lenne belőle bizonyos gazdasági hasznunk. Természetesen nem szabad velük szövetkezni, ez tény. De nem utasíthatjuk el, ha ők ott Moszkvában egyszer csak úgy döntenek, hogy ideje az USA után Cironiában is tenni egy látogatást. Készségesen a tárgyalóasztal mellé kell ülni, de természetesen ott az érdekeinket is védeni kell. S ha ők látszólag leteszik nyíltan a kártyáikat, akkor nekünk is ezt kell tennünk. S tán még jól is jöhetünk ki belőle.” -Jack Harrison Taylor

1960.01.06
  
(Thomas Kimball)

0 0
 

Ez már az enyhülés jele?

Nyugat és Kelet viszonyát 1945 óta a tartózkodás és a hűvösség jellemezi. Ugyan voltak párszor ökölrázások és kardcsattogások, de nyílt háború eddig még nem tört ki az Egyesült Államok és a Szovjetunió között.

A sztálini időszak alatt a koreai háborúban mindenki elsőízben tapasztalhatta meg, hogy milyen valójában a kommunizmus igazi arca, amikor diktatúrák csaptak össze a demokráciákkal. Feszült helyzet volt, amikor Douglas MacArthur tábornok atomtölteteket kért az amerikai kormánytól, hogy megfékezzék a maoista Kína „önkénteseinek” előre nyomulását. Ekkor csak pár perc választotta el világunkat a végső pusztulástól, de a nyugati demokráciák okos húzásának köszönhetően ezt sikerült elkerülnünk.

Sztálin halála utáni következő veszélyes helyzet 1956 második fele volt. Először volt egy munkásfelkelés Poznanban, majd ennek hatására Magyarországon lobbant fel a szovjet megszállás iránti ellenérzés lángja, amit Konyev és Szerov marsallok tankjai fojtottak vérbe, s a tisztogatások a mai napig tartanak Kádár János vezetésével. A szuezi válság volt a csúcspontja mindennek, amikor Nasszer egyiptomi elnök államosítani akarta a Szuezi-csatornát. Ennek hatására brit, izraeli és francia csapatok indultak meg Kairó felé, hogy Nasszert végleg elűzzék. Az előre nyomulást Moszkva akadályozta meg azzal, hogy atomtámadással fenyegette meg Londont és Párizst. Ekkor Washington elhatárolódott, mert nem akarta megkockáztatni egy esetleges atomháború lehetőségét. De ekkor is csak pillanatok választották el a világot a pusztulástól.

Az ezután következő időszak viszonylag békés volt. Igaz, az Egyesült Államokban tombolt a Joseph McCarthy által meghirdetett, kommunisták elleni pogrom, ami végig söpört, s a mai napig tart északi szomszédunkban hiába halt meg 1957-ben a republikánus szenátor. Ciróniára érezhetően a kommunista-törvény bevezetésével is átterjedt a mccarthyzmus, ami betiltotta a Ciron Kommunista Pártot. Walker megyében is ennek a szellemében verték szét a szélsőbalos tüntetéseket a helyi progresszív kormányzó parancsára. Még ebben az évben történt, hogy a vörösök megtették ez első kísérletet a világűr meghódítására, amikor októberben felbocsátották a Szputnyik-1 nevezetű műholdat, amelynek jelét a világ minden országában, még nálunk is venni lehetett. Majd novemberben a Szputnyik-2 következett fedélzetén egy Lajka nevű kutyával, aki 1958-ban sikeresen tért vissza az űrből élve és egészségesen. Ezeknek a fényében kérdem: Hamarosan egy embert fognak a világűrbe küldeni a vörösök?

Ennyit a történeti bevezetésről, most jöjjön a lényeg! Talán a feszültség csökkentése, s az enyhülés korszaka 1959-ben jött el remélhetőleg. Július 24-én rendezték meg Moszkvában az Amerikai Nemzeti Kiállítást, ahol a szovjet nagyközönség számára bemutatták az amerikai termékeket. Talán az enyhülés egyértelmű jelenként tekinthetünk arra a fontos momentumra, amikor Hruscsov megivott egy pohár Pepsi-Colát Nixon alelnök társaságában? Szeptember 15. volt a nagyon forró nap a történelem folyamán annak ellenére, hogy ősz volt. Fogalmazhatok úgy is, hogy a szovjetek közel voltak hozzánk, túl közel! Rendben, mindenki tudja, hogy a Kalasnyikovgate során voltak olyan újságírói túlkapások, amelyek azt hirdették, hogy szovjet hadihajókat és tengeralattjárókat láttak Kuba, majd Cironia partjainál. Nem tudom, hogy azok az újságírók mit szedtek vagy szívtak, de én is kérek belőle, ha ilyen „csodákat” lehet látni tőle. De visszatérve szeptember 15. napjára. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió történelmében először látogatott el szovjet vezető az Államokba. Higgyék el nekem, mert én ott voltam. Tátott szájjal néztem a két zászlót egymás mellett. A fülemnek nem akartam hinni, hogy az amerikai katonai zenekar a szovjet himnuszt játszotta. Hihetetlen volt! De még furcsább volt látni őt, a világ legnagyobb diktátorát élőben: alacsony, kopasz, kövérkés. Igen, ez Hruscsov, a Szovjetunió vezetője! Nem úgy tűnik, mintha valami zsarnok lenne. Jobban hasonlít valamilyen humoristára, s nem egy diktátorra. Viselkedését tekintve bizonyos fokú nyugalmat sugároz, ahogyan mindenkivel kezet fog, s integet. Talán ez a két esemény hozza el a békét a két blokk között? S tán Cironia történelmében először lép majd szovjet vezető hazánk földjére a békés együttélés jegyében?

/Hruscsov megkóstol egy pohár Pepsi-Colát Richard Nixon amerikai alelnök társaságában a moszkvai Amerikai Nemezeti Kiállításon/

/Hruscsov kezet rázni készül Frank Sinatrával egy Hollywoodban tartott vacsoraesten/

1960.01.04
  
(Thomas Kimball)

3 0
 

Moses LeBrown szerint Albert Lee „visszavezetné Cironiát a legsötétebb korszakokba”

Albert Lee elnök beiktatása utáni első lépése az volt, hogy visszavonta elődje rendeleit, amelyben Harvey Dent megtiltotta az állami hivatalokban a szegregációt. De a korábban Greene megyét képviselő szenátor, aki ma már az ország első embere, vitatta a rendeletek jogosságát, és első lépése annak visszavonása volt.

Moses LeBrown, az NAACP helyi vezetője szerint az elnök vissza akar térni múltba, döntésével próbálja állami szinten konzerválni a megkülönböztetést. „Albert Lee arra készül, hogy minden korábbi eredményt, amelyet a függetlenség óta elértünk, elvegyen tőlünk, legszívesebben visszavezetné Cironiát a legsötétebb korszakokba, futni hagyná a KKK tagjait, hagyná, hogy erőszakosan lépjenek fel velünk szemben. De itt az ideje, hogy végre erre nemet mondjunk.” LeBrown szerint a nem fehérek Cironiában „elég időt vártak, hogy türelmesek legyenek, és olyan törvényeket kapjanak a Kongresszustól, amely végre egyenlő állampolgárrá teszi őket a fehérekkel. Vártunk eleget.”

A kisebbségvédő szervezetek arra készülnek, hogy fellépjenek, mert attól félnek, hogy az új elnök vissza fogja nyesni a már a Taylor-adminisztráció idején meghozott döntéseket. Habár több törvény visszavonására nincs elegendő támogatás a Kongresszusban, de több rendelkezést hatályon kívül helyezhet korábbi rendelkezéseket, és a meginduló jogi vita hosszú ideig eltarthat, és a Legfelsőbb Bíróságig juthat az ügy, ami évekig eltarthat.

1959.10.23
  
(Nick Robertson)

0 3
 

Pizsamás interjú, avagy kellenek a kapcsolatok az EGK-val

Dominick Taylor: Jó napot kívánok Mr. Stannard! Köszönöm a National Observer nevében, hogy fogad minket otthonában!

Dominick Stannard: Jó napot kívánok Mr. Taylor! Köszöntöm Önt, érezze otthon magát! Én is köszönöm, hogy meglátogatott. Előre is elnézését kérem, hogy pizsamában fogadom Önt, de olyan váratlanul érkezett, hogy nem volt időm átöltözni. Szerintem az olvasók megfogják köszönni, hogy ez nem egy televíziós interjú.

D.T.: Természetesen semmi gond. Hogy van mostanában? Mióta, kikerült a kormányból, azóta nagyon keveset lehet hallani magáról, sőt szinte semmit. Mi az oka ennek?

D.S.: Köszönöm a kérdését. Már vagy két hónapja fáj a bokám, de meg vagyok. Igen, ezt megerősítem, hogy szinte semmit sem vagyok a nyilvánosság előtt. A négy év miniszterségem alatt elég sokat voltam kamera előtt szerintem. Ezek után az ember szeretne egy kis kikapcsolódást, hogy több időt töltsön együtt a családjával, hogy pihenjen. A másik ok, mint mondtam, hogy nem nagyon tudok járni. Egyik kirándulásunk alkalmával sikerült megcsúsznom egy dombos terepen és szerencsétlenségemre kibicsaklott a bokám. Emiatt két hónapja ki sem tettem a lábam a házból. De ne higgye senki, hogy egész nap az ágyat nyomom. A feleségem, a gyermekeim, az írógépem és a töltőtollaim a tanúim arra, hogy napi 8-9-10 órát vagyok az íróasztal mellett és folyamatosan gépelek, miközben hallgatom a rádiót vagy háttérzajként a televíziót.

D.T.: Az elmondottak alapján, akkor nincs munka nélkül. S mit gépel ennyi időn át? Hányszor kell egy nap emiatt megolajoznia az írógépet?

D.S.: Nagyon sok mindent. Véleménycikkeket a külföldi politikai eseményekről, verseket, novellákat. Illetve rohamosan írom önéletrajzi könyvemet. És heti egyszer szoktam megolajozni az írógépet. S mielőtt megkérdezné, a töltőtollaimat csak akkor töltöm meg tintával, amikor az kifogy belőlük.

D.T.: Akkor beismerhetjük, hogy jól karbantartja a „munkatársait”.

D.S.: Igen. Nem panaszkodhatnak.

D.T.: Említette nem sokkal ezelőtt, hogy véleménycikkeket ír a külföldi eseményekről. Melyeket emelné ki a legjobban?

D.S.: Különös figyelmet fordítok Európára. Sőt, legjobban az öreg kontinenst figyelem a legjobban, hiszen az ottani dolgok alapjaiban határozzák meg az amerikai politikát. Egyik ilyen esemény az 1957. március 25-én aláírt Római Szerződés. Ugye, mint tudjuk, az aláíró országok egy úgynevezett Európai Gazdasági Közösséget hoztak létre. Ezzel megszüntették a vámokat egymás között, így az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabadon áramolhat ezen országok között.

D.T.: Maga szerint Cironiának is csatlakoznia kéne ehhez a tásuláshoz?

D.S.: Nem, országunknak nem kell ehhez csatlakoznia, hiszen mi nem európai állam vagyunk. De ettől függetlenül a gazdasági és politikai kapcsolatainkat nagy mértékben fokozni kéne ezekkel az államokkal. Véleményem szerint a nyugat-európai országoknak szükségük van a ciron termékekre, s ugyanez fordítva. Mondhatni, hogy az EGK és Cironia kitűnő partnerei lehetnének egymásnak.

D.T.: És mi a helyzet Latin-Amerikával?

D.S.: Egy érdekes térség. Egyik nap még demokrácia, a másikon szocialista-kommunista kormány, a harmadnap pedig már katonai junta van. Instabil egy térség, ezért csakis azokkal az országokkal kéne kapcsolatokat kialakítani, akikről tudjuk, hogy a kormányuk stabil. De általánosságban elmondható az egész régióról az, hogy eléggé változatos. ez rejt veszélyeket és lehetőségeket is. De véleményem szerint hazánk csak azokkal az országokkal kezdjen bele diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokba, akikről tudjuk, hogy hosszútávon megfelelő partnereink lesznek.

D.T.: Riportunk immáron a végére ért. Köszönöm Mr. Stannard, hogy fogadott minket. És jobbulást a lábára! Viszontlátásra!

D.S.: Köszönöm a jókívánságot és az interjút! Viszontlátásra!

1959.09.15
  
(Dominick Taylor)

1 0
 

A Reform Párt törvényhozói készen állnak, hogy megmutassák az új körzetbesorolást

RIDGEFIELD CC – George Lee, Joe Harkley szenátorok, illetve Frank Senton és Don Jester képviselők közösen jelentették be, hogy a Reform Párt által kijelölt személyekként, elkészítették az új választókerületi beosztásokat, az új megyék rajzához igazodva, amelyeket napokon belül megosztanak a progresszívakkal is.

George Lee grahami szenátor, aki az új megyei beosztásért is felelős, elmondta: a jövőben 83 megye lenne, amelyek saját, választott vezetését közvetlenül választanák meg „pártsemleges, általános választásokon, a városokban pedig választókerületekből kerülnének a tanácsosok megválasztásra.” Lee szerint az új rendszer könnyebben kezelhető lesz. „Ha bemutatjuk az új felosztási javaslatot, meglátják, hogy követtük a kulturális és társadalmi változásokat, a hagyományokat a kijelöléseknél, és remélem, mindkét párt számára elfogadható alternatívát nyújtunk be.

Joe Harkley hozzátette, hogy a szenátusi körzetek kialakításánál figyelemmel voltak a „kulturális és társadalmi hagyományokra, ezért eltérő lakosságszámú körzeteket alkottunk.” Az Igazságügyi Bizottság elnöke kifejtette, hogy a létrejövő Ridgefield megye, ahova a főváros tartozik, már kap képviseletet, méghozzá CC 2, illetve a fővárost körbevevő, jelenlegi edmundi-lasseni térség is két szenátort kap. „Úgy gondoljuk, ezzel mind a főváros lakosait, mind a vidéki választókat megfelelően tudjuk képviselni. Megerősítette, hogy maradna az elektori rendszer elnökválasztás esetén, de erről még később fog szólni.

Frank Senton madisoni képviselő a kongresszusi körzetek kapcsán elmondta, hogy sikerült mind a 155 körzetet elosztani, és sikerült tartani az arányszámokat. „Külön öröm, hogy a 15 százalékos átlagtól való eltérés sehol sem jelenik meg, nem úgy, mint a jelenlegi körzetek kapcsán.” Senton elégedett, és úgy véli, hogy a Képviselőház támogatni fogja ezt az indítványt. Don Jester garfieldi törvényhozó is megerősítette, hogy jó javaslatot sikerült megalkotniuk, és saját maga fogja segíteni azok elfogadását a progresszív táborban.

1959.08.20
  
(Nick Robertson)

0 0
 

Tudományos áttörés

1959.július 1-jén megszületett a nemzetközi yard és font egyezmény. A tudósok munkájának hála, ma 1 yard nagysága megfelel 0.9144 méternek,még 1 font megfelel 0.45359237 kilogrammnak. Az egyezményt Cironia mellett,még aláírta az USA,Kanada,UK,Ausztrália,Új-Zéland és Dél-Afrika. Ennek a változásnak,ugyan semmiféle kihatása nem lesz a hétköznapi vásárlásunkra,ugyanakkor jó látni,hogy az angol-szász országok tudósai közösen dolgoznak azért,hogy megőrizhessük kultúránk egy igen fontos darabját. Ez egy nyílvános üzenet,miszerint mi elismerjük a francia mértékegységeket,de sose fogjuk őket elfogadni! 

1959.07.09
  
(John Richard)

1 1
 

„Ha az elnök szerint ez rendben van, nagyon téved”

Ernest Holder oaklandi szenátor és Moses Douglas, a Cironia NAACP újonnan megválasztott vezetője közös sajtónyilvános eseményen kritizálták Harvey Dent válaszát, amelyet „elégtelennek és igazságtalannak” tartanak. Holder, aki korábban George Taylor főtanácsadója volt, elmondta: „Harvey Dent válasza Gloria Morgan esetére nem elég. Azzal elintézi, hogy a faji megkülönböztetés, a rasszizmus, a megyék dolga. Ez elfogadhatatlan.” Holder azt is elmondta, hogy el fog menni Hamiltonban, hogy találkozzon Gloria Hamiltonnal, aki szabadlábon védekezik.

Moses Douglas aktívabb mozgalmi életet ígért. „Dent elnök saját és pártja politikai megfontolásából nem mer harcba bocsátkozni a Biztos Déllel. Ha ő nem teszi, majd mi lépünk, különböző békés akciókkal fogjuk felhívni a figyelmet az intézményes rasszizmus ellen.”

Gloria Morgan Hamiltonban egy fehéreknek fenntartott buszra szállt fel, így tiltakozva a tömegközlekedést érintő szegregáció ellen.

1959.06.21
  
(Nick Robertson)

0 0
 

Központosító törekvések a Reform Párt szenátorától

COLUMBIA – Union junior szenátora beszédet mond a „Közös gondok, közös megoldások” konferencián, ahol arról fog beszélni, hogy központosítani kell a jelenlegi közigazgatási és alkotmányos szabályozásokon. Szerinte egy teljesen új modellre van szükség, ahol felszámolják a jelenlegi megyei autonómia rendszerét, sokkal több megyére lenne szükség, ahol a helyi ügyeket teljes mértékben a megyékre bízná, és a kormányzó feladatait a megyei bizottságok vennék át, akiknek a tagjait és vezetőjét a szavazók választanák, de sokkal kisebb befolyással rendelkeznének, mint a mostani kormányzók.

Ez alapján a Kongresszus és a kormányzat venné át a megyék menedzselését, illetve jelentősebb szerepet kapnának a nagyvárosok, azok saját városi tanácsukat megtartva nem kapnak helyet a megyei vezetésben, de egy-egy nagyváros nagyjából egy egész megyét tenne ki. A megyék központi finanszírozását ezentúl is az előirányzatokból finanszíroznák, de azok felhasználását a bizottságok ellenőriznék és javasolnák.

A Képviselőház megtartaná jelenlegi létszámát, de ebben a felvetett javaslatban egyszerre több megye tartozhat egy kongresszusi körzetbe miközben 50 szenátor lenne, akiket a jelenlegi metódusban 25 körzetből választanának meg. Szabályozná a népszavazások tartását, egységesítené a választási eljárásokat. McCain információink szerint mindezt azzal fogja még megerősíteni, hogy egy jelentősebb, központilag homogénebb ország jobban képes ellenállni az olyan kihívásoknak, mint az infrastrukturális reform, egységesíteni lehet az oktatási szegmenst, a meghozott törvények mindenkire vonatkoznának.

Szerinte a gazdaság is sokkal egységesebb képet mutatna, mivel nemcsak a nyugati és bizonyos keleti megyék fejlődnének gőzerővel, hanem a szegényebb térségek is.

Union szenátora erre négy év vitát engedélyezne, és Harvey Dent újraválasztásának évében, figyelembe véve a jövőre kezdőd népszámlálási eredményeket, már az új rendszer lépne életbe.

 

1959.05.14
  
(Nick Robertson)

0 0
 

Déli érzelmű civilek vonultak fel Warner Robinsban

A mai nap déli érzelmű civilek vonultak fel Warner Robins belvárosában. A gyülekezés reggel 8 órakor kezdődött Lee tábornok szobránál, majd 9 órakor vonultak végig a főutcán, ezzel megbénítva a reggeli csúcsot. A tüntetést a déli jogok, kultúra, szellem, patriotizmus és törvények védelmében szervezték meg civilek, akik egyhangúan ítélték el Gloria Morgant. Szerintük ezzel a fekete nő alapjaiban sértette meg a déli embereket. Az esemény külön érdekessége, hogy egyetlen politikus sem vett részt rajta, illetve egyetlen szervezet sem hirdette meg ezt.

„Igen, szervezet és politikus nélkül vonulunk, mi Déliek. Az a fekete alap jogainkban sértett meg minket, s ezt nem hagyjuk annyiban. Ezért szervezetük közösen ezt a tüntetést, hogy hallják meg Cironia szerte, hogy elítéljük eme súlyos szabályszegést.” -nyilatkozta lapunknak az egyik tüntető.

„Déliek vagyunk, amire büszkék vagyunk! Nem hagyjuk, hogy megtapossanak minket, ezért is szerveztem meg többi társammal ezt a tüntetést. Sajnos tudjuk, hogy a sok északi képviselő és szenátor direkt nem akarja felfogni a dolgokat, és ez hatalmas probléma. Kiállnak amellett a nigger nő mellett, aki törvényt sértett, sőt lassan már szentnek állítják be! Ezt nem engedhetjük meg, hogy egyszerű köztörvényeseket az égig emeljenek!” -nyilatkozott lapunknak az egyik szervező, aki neve elhallgatását kérte.

A tüntetés során sokszor skandálták a következő mondatot hangosan: „Négerek! Ha nem tetszik Dél, Északon tágasabb!”

Az esemény délután 4 órakor ért véget.

1959.05.13
  
(Dominick Taylor)

0 0
 

Rick Fulton mozgalmat szervez Harvey Dent és a progresszívak ellen

JEFFERSON CITY – Meleg nyári nap, rengeteg érdeklődő jelent meg Rick Fulton rendezvényén, ahol bejelentette, hogy újraindul a mandátumáért a jövő évi félidős választáson. Az eddig kevésbé ismert törvényhozó ugyanakkor egyórás beszédében nemcsak erről beszélt, hanem felvázolta tervét, hogyan kívánja legyőzni Dent elnököt és a progresszívakat.

 „Valódi megoldásokra van szükség, valódi konfrontációkra van szükség, meg kell mutatnunk, hogy nem támogatjuk Harvey Dent és a progresszív elvbarátai súlyosan veszélyes politikáját. Azért indulok újra szenátornak, hogy megvédjem Legrandot ezektől a pusztító politikai döntésektől.”  Legrand junior szenátora vissza akar térni az „egyetemleges, ciron kulturális és társadalmi értékekhez.” Fulton folytatta: „Vannak olyan kérdések, amelyekben nem lehet egyezkednünk, meg vannak olyan kérdések, amelyekhez vissza kell térnünk annak érdekében, hogy hazánk ismét erős, erkölcsös és bátor nemzet legyen.” Fulton szerint ebben jelentős változásokat kell elérni. „Többek között tiltani kell a pornógráfiát, olyat a posta se szállíthasson, ahogy a különböző szexjátéknak nevezett erkölcstelen dolgokat, a prostitúciót, az abortusz mindenféle formáját. Ideje visszatérni a régi keresztény gondolkodáshoz, Istenhez, hiszen keresztény múltunk segített abban, hogy független államot hozhassunk létre.”

Fulton ennél is tovább ment, szerinte a progresszívak elfordultak ettől az iránytól. „Csak nézzünk a Progresszív Pártra. Legutóbb egy katolikust jelöltek, aki idehívta a pápát, az egyik utolsó teokratikus diktátorát a világnak, aki a középkor óta azon ügyködik, hogy igája alá hajtsa a keresztény embereket. Glover pedig idehívta, hogy a pápaság feje alá adja hazánkat. A progresszív pártelit nem hisz erkölcsben és morálban, nem hisz vallási elveinkben, csak saját hatalmi igényeit akarja kielégíteni.” A szenátor szerint a Reform Pártnak ebből az irányból is támadnia kell az ellenfelét. „Először is, a Reform Pártnak fel kell vállalnia, hogy mi képviseljük az evangéliumi keresztényeket, hiszünk abban, hogy a vallásnak fontos szerepe van államunk életében. Aztán kiállunk a pápa ellen, támogatjuk a néger barátainkat a polgárjogokban, hiszen ők is annyira konzervatívak és keresztények, akárcsak mi.”

Fulton hozzátette: nemcsak kampányt, hanem mozgalmat is kell építeni. „Ha igazam lesz, ez a morális, erkölcsös és keresztényi, alulról szerveződő mozgalom nemcsak eldönti a következő választás sorsát, de hosszú időre ellenzékbe kényszeríti a Progresszív Pártot.”

1959.05.10
  
(Nick Robertson)

0 0
 

Győztesek és vesztesek a Választás Estéje után

A tegnapi választások érdekes eredményeket hoztak, és az estének vannak nagy nyertesei, de ugyanúgy vannak vesztesei. A cikkben körbejárjuk, ki örülhet, ki búslakodhat, kinek van lehetősége visszavágni.

GYŐZTESEK

Elizabeth Byron

A megválasztott denfieldi szenátor mindenképp boldog lehet. Ő az első olyan progresszív politikus, aki abszolút többséggel nyert meg megyei szintű választást. Habár tavaly Dent elnök győzött Denfielden, de neki nem sikerült 50% felé tornáznia a szavazatait, viszont Byron 96 százalékos feldolgozottság mellett 50,3 százalékkal vezet, és nem valószínű, hogy a fennmaradó szavazatok ezt komolyan befolyásolnák. A kérdés már csak az, hogy ha megválasztják, tudja-e tartani a független attitűdjét, amelyet a Reform Párt biztosan górcső alá fog venni. Byron 1962-ig marad szenátor, akkor szállhat ringbe egy teljes mandátumért.

Mark Scott

A progresszívak fiatal reménysége, aki egy karakteresen reformpárti körzetben próbálkozik megszerezni egy olyan körzetet, ahol eddig csak reformpárti jelöltek győztek, 20 százalékpontos előnnyel verte meg Mitchell Pritchettet, aki a progresszívak korábbi jelöltje volt, és aki markáns támadásával elérte, hogy adományozzanak neki – igaz, ez nem volt elég a sikerhez. A reformpárti és a progresszív előválasztáson nagyjából ugyanannyi választó vett részt, és Scott szerezte a négy jelölt közül a legtöbb szavazatot Hammondban, ami igencsak aggasztó a Reform Pártnak.

A kérdés, hogy ha meglesz a reformpárti ellenfele (ugyanis Ray McMiller és Dave Hopkins között mindössze 33 szavazat a különbség, ezért újraszámolnak), és szembe kell néznie a teljes reformpárti elittel és gépezettel, képes lesz-e győzni.

A Progresszív Párt

Az elnök pártja büszke lehet, hiszen sikerült megnyerniük Denfieldet, amely pár hete még inkább csak álom volt, és sikerült jelentős részvételt produkálni Osborne 2. kongresszusi körzetében, és jön Denfield 3, ahol Byron nagyon népszerű volt. Ugyanakkor nem lesz könnyű dolguk, ha győzelemre akarják segíteni Mark Scottot a hammondi körzetben. Frank DeWine szenátor korábbi körzete az egyik legpirosabb.

VEGYES

Harvey Dent

Az elnök is boldog lehet, hiszen a denfieldi eredményét Byronnak sikerült túlszárnyalni, erősített a megye iparvidékén, és habár gyengült Warwickben, és Salt Lake City hű maradt Farrellhez, a vidéki térségek erősítették a megválasztott szenátort. Másrészről viszont nem felhőtlen a boldogsága, mert mind Byron, mind Scott azzal szerzett magának valódi támogatást, hogy függetlenül fognak politizálni az elnöktől.

 

VESZTESEK

Reform Párt

Rossz estéje volt a Reform Pártnak. Elvesztettek egy olyan szenátusi mandátumot, amely 1946 óta volt a kezükön, bajban vannak Osborne 2-ben. Stuart Hoyt zárt ajtók mögött fog egyeztetni a szenátusi vezetéssel, hogy megtalálják a progresszív mérsékeltek felemelkedését, és megőrizzék a szenátusi többségüket. Emlékeztetőül, négy olyan szenátor is akad, akinek olyan megyében kell győznie, amelyet Dent nyert, és további háromban igen szoros eredmény született, amely megnehezítheti a védekezést.

De a kongresszusi Reform Párt sem pihen, hiszen nekik meg kell védeni Osborne 2-t, ahol Mark Scott esélyes lehet progresszív színekben. A McMiller-Hopkins párviadalban még túl korai dönteni, ezért az RKKB várhatóan Scottra összpontosít majd. További probléma lehet Denfield 3. kongresszusi körzete, ahol májusban lesz időközi választás, de Elizabeth Byron 52-46-ra legyőzte Dustin Farrellt.

Dustin Farrell

Valószínűleg szomorú Farrell szenátor is, akinek pár hónap után távoznia kell a felsőházból, mivel elbukta a választást. Több reformpárti forrás Denfieldből Farrellt okolja a verségért, amiért „nem volt elég profizmus a kampányban, nem volt aktív, keveset járta a megyét.” Több megyei politikus vészjóslónak látta, hogy Byronnak több forrása van egy piros megyében, mint a hivatalban lévő szenátornak. Dave Merrick denfieldi kormányzó korábbi beosztottjáról egy baráti társaságban tegnap azt mondta: „Most elbukta ezt a versenyt, de három év múlva, sokkal felkészültebben, a győztes helyéről fogja elmondani a beszédét.”

1959.04.19
  
(Nick Robertson)

0 0
 

Kórházba került Alexander Smith

Válságos állapotban vitték kórházba ma reggel Alexander Smith-t. A walker kormányzó a hivatala kapujában esett össze. A portás azonnal értesítette a mentőket, akik a perceken belül a helyszínen voltak.

"Egyik pillanatban még jött, a másikban már a földön rogyott a kormányzóúr. Gyorsan értesítettem telefonon a mentőket, hogy gond van. Addig kimentem, hogy megnézzem az állapotát. Pulzusa és légzése nem volt, emiatt elkezdtem az újraélesztést, addig, míg meg nem érkeznek a mentők. Mikor kiérkeztem, még akkor sem volt állapotánál. A mentős urak átvették kezelését. Aggódom, hogy mi történhetett Mr. Smith-szel." -nyilatkozott lapunknak a kormányzóhivatal portása.

Lapunk a továbbiakról, Dr. Jeff Markkula főorvost kérdezte.

"Mikor beérkezett a mentő, már volt légzés és keringés is. A vizsgálatok kimutatták, hogy szívinfarktus okozhatta az átmeneti életjel kimaradást, de hála a mentősöknek, ezt sikerült visszahozni. Azonban jót még nem mondhatunk, hiszen a kormányzóúr még mindig élet és halál között lebeg, állapota válságos! De mi orvosok igyekszünk mindent megtenni, hogy felépüljön, hiszen erre esküdtünk fel." -nyilatkozta.

1959.03.06
  
(Dominick Taylor)

1 0
 

Kávészünet

Augusto Prescottot kérdezte lapunk a déli kérdésről.

„A Déli kérdés Cironián belül országos kérdés és nem pártpolitikai. Ezt onnan is lehet venni, hogy amikor pár évvel ezelőtt voltak a déli lázongások, akkor nem csupán egy párt emberei, hanem mindkettő déli konzervatívjai fogtak össze a Déli Autonómia ügyében. A Reform részről a volt cooki kormányzó, Walter George, a Progresszív részről pedig Lewis York voltak azok, akik nagyon is irányították az eseményeket. Számomra az volt a meglepő, hogy Lewis York, aki lássuk be, nem volt egy híres politikus, akkora hatalmas nagy tömeget volt képes megszólítani. Gyakorlatilag egész Walker megye fehér lakosságát mozgósította az ügy érdekében. De Walter George is egészen jó munkát végzett ebben a tekintetben, hogy még a cooki déli progresszívokat is megszólítani tudta. Amikor azok az események pörögtek, akkor nem igazán számított az emberek párthovatartozása, csak az, hogy déli érzelmű legyél, illetve fehér, hiszen lássuk be, hogy az egész incidenssorozatot a feketék kezdték azzal, hogy a konföderációs zászlókat égettek, Lee tábornok arcképeit tépdesték majd vizelték le. Ez nyilván felkorbácsolta az indulatokat a fehér, déli érzelmű lakosság körében, akik számára ezen tettek szentségtörésnek számítottak. Az események sajnos nem hozták el a Déli Autonómiát, hiszen az északi politikusok egésze gyakorlatilag be volt gyöppösödve, mert nem is akarták megérteni a Déli Autonómia tervezetét. De nem maradtak meg a harcok nyom nélkül, hiszen Walker megyében például a Lawrence zsoldosok és rendőrök nagyon is kegyetlenül bántak a lakosság minden tagjával, ami végül a volt kormányzó népszerűtlenedését, majd bukását jelentette. A rákövetkező kormányzóválasztást azaz Alexander Smith nyerte meg, aki egy keverék, hiszen liberális, de egyben déli konzervatív nézeteket is vall. A megválasztásával zárult le a hanyatló lawrence-i diktatúra és kezdődött el a virágzás kora Smith kormányzó képében, aki ténylegesen meghozta a változások szelét.

Hogy mit is lehet levonni tanulságként a Déli Lázongásokból? Azt leginkább, hogy nem szabad hergelni a déli embereket! Ezt megkéne tanulnia minden politikusnak, akár elnök, akár miniszter, akár a kongresszus tagja. Talán az elnök felelőssége a legnagyobb ebben a kérdésben, hiszen úgy kell kormányoznia az országot, hogy azt a déliek is elismerjék. Tehát igen, a déli konzervatívok kedvére is kell tennie minden elnöknek, hiszen ez a szavazótábor jelen állásában is nagyon stabil, és csakis olyat támogat, aki kiáll az ügyükért. Tehát, a déliek addig nem fognak megnyugodni, amíg nem sikerül kiharcolniuk egy autonómiát, vagy legalább egy Déli Ügyekért felelős Minisztert az elnöki kabinetben.

Igen, olvastam a hírlapokat, hogy mik történtek a Szenátusban és a Képviselőházban a déli zászlók ügyében. A részemről egyfajta provokáció volt, amit a levezető elnök tett. Nem szabadott volna megtennie, hiszen lehet, hogy éppen ez a szikra kell majd ahhoz, hogy tán egy nagyobb volumenű megmozdulás meginduljon.”

1959.03.06
  
(Dominick Taylor)

1 0
 

Bob Walsh újraindul Grahamben

RAINIER – Graham kormányzója újraindul a mandátumáért – ezt maga az érintett jelentette be sajtótájékoztatón. A mérsékelt reformpárti megyei vezető szerint az elmúlt négy év sikeres volt, és most is jó évet fog zárni. „A tavalyi gazdasági adatok kiértékelése valahogy tavasszal fog megérkezni, de sokat javuló államháztartásról, nyitott folyamatokról, javuló életszínvonalról kaphatunk tanúbizonyságot.”

A hivatalban lévő kormányzó szerint folytatni kell a megkezdett munkát. „Csak akkor tudunk építkezni, ha a megkezdett alapokat nem bontjuk szét, ezért is vállalom ezt a jelöltséget, újból. Ha engem választanak, a nyugodt, kiszámítható fejlődés időszaka folytatódik.” Walsh beszédében támadta a Progresszív Pártot.  „Ha én maradok a kormányzó, további adókkal nem sújtom az itt élőket, és arra ígéretet teszek, hogy az üzemanyaghasználat továbbra is adómentes tétel marad, ahogy a grahami halászcsaládoknak se kell kikötői díjat fizetniük.”

Progresszív oldalról Jay Harrington jelentkezett be eddig, de információk szerint Leo Wellington korábbi kormányzó is élénken érdeklődik a kormányzójelöltségért. Walshnak idén könnyebb dolga lehet, hiszen René West közel 4 százalékponttal győzött, George Lee szenátor pedig könnyedén, közel 10 ponttal újrázott. Ez könnyebb kampányt ígér a számára, sőt a Reform Párt arra is törekedni fog, hogy megszerezzék a Megyei Tanácsban a többséget.

1959.02.30
  
(Nick Robertson)

0 0
 

„Pácban lehetünk, ha Dent elnök nem jön”

A President Palace sajtófőnöke, Kensi Blye bejelentette, hogy Harvey Dent tevékenyen nem fog részt venni az idei kampányokban, ami sokkhatásként ért több, az idei időközi választásokra készülő stratégát és pártvezetőt. Denfield szenátort és képviselőt, Osborne képviselőt választ, és ugyan a Szenátus visszahódításához a félidős választások során legalább öt reformpárti törvényhozót kellene legyőzni, de a Képviselőházban mindössze egyfős többsége van Nathen Barteknek – ezt akár Denfield 3. vagy Osborne 2. kongresszusi körzetének az elhódításával.

A szenátusi küzdelemben kellene leginkább az elnök támogatása, hiszen ő az első olyan progresszív, aki megyei küzdelmet tudott nyerni Denfieldben. A Progresszív Párt esélyese, Elizabeth Byron, mérsékelt progresszív arculattal kampányol, ezzel kívánja megnyerni Francis Thackeray székét. Többen attól tartanak, hogy az időközi sokkal nagyobb falat lesz az elnökválasztásnál. „Andrew Trump több mint kétezer szavazatot kapott, Dent kevesebb, mint száz szavazattal nyert, és az időközi választásokon jóval alacsonyabb részvétel prognosztizálható.” – nyilatkozta Edward Mendils, aki korábban megyei tanácsos volt. Szerinte nem lehet megjósolni, hogy milyen hatással lehet az elnök jelenléte a versenyekre. „Merrick [kormányzó] népszerű, Prescott szenátor a többségi vezetés tagja. Nehéz ilyenkor dönteni.”

Mások elismerik, hogy a másik két kongresszusi harcban az elnök személyes jelenléte nem biztos, hogy segít. „Denfield 3-ban 3, Osborne 2-ben 7 ponttal kapott ki René Westtől, Madisonban és Grahamben West több mint a voksok felét kapta, egyedül Edmundban volt szorosabb a végeredmény. Sokkal inkább lesz aktív Dent a félidős kampányban.” – véli Mark Thompson politikai guru, aki a Reform Párt Nemzeti Bizottságának dolgozik. Thompson szerint a rekordrészvétel segített igen sokat Dentnek, de ez most nem várható, hogy bekövetkezik, „és a Reform Párt is résen lesz.” Információink szerint Thomas Levin (R-Edm.) nemsokára Warwickbe utazik, hogy a kampányadományozókkal egyeztessen, Stuart Hoyt többségi szenátusi vezető pedig arra kérte Thad Castle garfieldi szenátort, hogy kezdjen adománygyűjtésekbe.

A President Palace kérésünkre már finomította a korábbi kijelentését: A denfield-i időközin az Elnök biztos nem vesz részt aktívan, nem fog a jelöltek mellett kampányolni. Jelenleg az Elnöknek fontosabb dolga van ennél. Azonban minden esetben jelezni fogja a választók felé, hogy szerinte a választáson ki az általa támogatott jelölt.” – áll a sajtónyilatkozatban, hozzátéve: a kormányzóválasztásokban már lehet, hogy aktívabban fog részt venni.

1959.02.28
  
(Nick Robertson)

0 0
 

Már csak pár emberre korlátozódott Denfieldben az új szenátor személye

WARWICK – Dave Merrick Warwickben tárgyalt, részt vett a denfieldi Reform Párt konferenciáján is, ahol beszédet is tartott. Ebben aláhúzta, hogy még egyszer nem következhet be az, ami megtörtént idén. „Egy teljes mértékben esélytelen, futottak még kategóriába tartozó, magát konzervatívnak mondó jelölt ellopta tőlünk President Palace-t. Tenni fogunk, hogy ez még egyszer ne következhessen be.” Mindezt azzal erősítette meg, hogy Francis Thackeray helyére olyan személyt jelöl a Szenátusba, aki képes lesz megnyerni a választást, „és legközelebb mi verjük be az utolsó szöget Harvey Dent újraválasztási kísérletébe.”

Merrick hangoztatta, hogy olyan szenátorra van szüksége Denfieldnek, „akinek van hite a megyében, és aki nem kételkedik Stuart Hoyt bölcsességében, vezetői képességében.” Információk szerint már csak három személy van versenyben a posztért.

Az egyik Greg Jesworth, aki novemberben hajszállal kikapott Denfield 2. kongresszusi körzetért folytatott harcban. A mérsékelt törvényhozó azért lenne jó választás, mert jelölésével nem kell megkockáztatni a Reform Pártnak egy időközi kongresszusi választást, és Jesworth azt közölte Merrickkel, csak átmeneti időre, az új szenátor megválasztásáig vállalná a posztot, ezáltal a Reform Párt jelöltje maximálisan tudna a kampányával foglalkozni.

Az esélyesek között van még Robert Folksen kongresszusi képviselő, akinek annyiból könnyebb, hogy körzetében található Salt Lake City, amely erős reformer bástya, így egy időközi választáson is győzhet a párt jelöltje. Ugyanakkor az 1950 óta a körzetét képviselő Folksen ugyanakkor nem biztos benne, hogy átülne a Szenátusba, jelenleg „kitűnően érzi magát, ott, ahol van.”

Merrick saját hangját is próbálja a Capitol Square felé vinni – többek között erősen gondolkodik, hogy elindul az 1962-es elnökválasztáson –, ezért az esélyesek között tartják számon Dustin Farrellt, aki a kormányzó kabinetfőnöke. Habár neki még nincs semmiféle politikai tapasztalata, de ha megnyeri az időközi választást, 1962-ig törvényhozóként segíthet korábbi főnökének, hogy erős pozícióból várhassa az elnökjelölti megmérettetést.

1958.11.28
  
(Nick Robertson)

0 0
 
 1/14  

   Üzenőfal

2021. jan. 01. George Lee: Sziasztok, Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek! Ne felejtsétek el megnézni 14 órakor a Youtube-on a premiert https/www.youtube.com/watch?v=PBdwcSD9Nic

2020. dec. 28. George Lee: szia, írtam neked üzenetet

2020. dec. 28. Peter Wright: Üdvözlök mindenkit!

2020. dec. 27. John Robert: Kellemes ünnepeket, így utólag is!

2020. dec. 25. George Lee: Kellemes Ünnepeket Kívánok Mindenkinek én is

2020. dec. 25. Francis J. Wright: Kellemes Ünnepeket Kívánok Cironia Népének és Politikusainak!

2020. dec. 10. Cliff Bedroom: Szia, rendben azt akkor megvárom. Es aktivan visszatérek.

2020. dec. 07. George Lee: Szia, most lesz egy nagy változás, vagyis sok változás, Facebookon lehet rajta olvasni

2020. dec. 05. Cliff Bedroom: Sziasztok udv mindenkinek. Hogy megy a játék, vannak változások?

2020. nov. 23. Alexander Smith: Augusto Prescott kampány megkezdéséről szóló cikk a Weekly Walker-ben jelenik meg! (elfelejtettem odaírni)

2020. nov. 16. George Lee: sziasztok, a tegnapi események holnap délután jelennek meg!

2020. nov. 08. George Lee: Platformok a választások során a VÁLASZTÁSOK 1960 - INFORMÁCIÓK, PONTOK, RANDOM ESEMÉNYEK között!

2020. nov. 07. George Lee: Szia, Kommunista Párt hivatalosan nem működik, írj privátban, és segítek

2020. nov. 07. Andrew Strezhinyin: Látom van Ciron Kommunista Párt is ahhoz lehet csatlakozni valahol?

2020. nov. 07. Andrew Strezhinyin: Annyi nagyjából megvan, hogy Usa politikai pártok vannak a játékban is, csak más néven

2020. nov. 07. Andrew Strezhinyin: Mit kellene csinálnom ebben a játékban?

2020. nov. 07. Andrew Strezhinyin: Sziasztok

2020. nov. 06. George Lee: Sziasztok, ma délután az eddig bejelentett jelöltek megkapják a személyiségpontjaikat, itt fogok jelentkezni.

2020. okt. 22. George Lee: VÁLTOZOTT A MENETREND!

2020. okt. 22. Matthiash Smidth: Köszönöm a válaszokat.

2020. okt. 21. George Lee: Szia ez nagyjából azért van, mert a többség a karakterét a képviselő/szenátor vonalon építi

2020. okt. 21. Alexander Smith: Alteregók tekintetében ha jól tudom nincs megkötés, hogy mennyi lehet. De a lényeg, hogy kevés ne legyen de túl sok sem!

2020. okt. 21. Alexander Smith: Mivel nem vagyunk sokan aktív játékosok, ezért kézenfekvőbb dolog a különböző pozíciókba az alteregóinkat helyezni.

2020. okt. 21. Alexander Smith: Szia! Újságot nem tudsz alakítani. Max. ha írsz az Adminnak és ő engedélyt ad rá. De pl. mi az újságíró alteregóinkkal szoktunk írni cikkeket a nagyon újságokba, mint pl. a National Observer.

2020. okt. 21. Matthiash Smidth: Hogy hogy szinte csak alteregók vannak a kormányban?

2020. okt. 21. Matthiash Smidth: Helló, új vagyok, örülök, hogy megtaláltam az oldalt, izginek tűnik. Újságot hogy kell alakítani?

2020. aug. 05. George Lee: körzetek feltöltve!

2020. aug. 04. George Lee: egy napot kérek még a körzetekhez

2020. aug. 04. George Lee: Sziasztok, a szabályzatban megtaláljátok az új választókerületeket, ott van az Elektori Kollégium is, tanulmányozzátok

2020. júl. 18. Andrew Trump: Jojo

2020. júl. 16. George Lee: mivel ez folyó szavazás, a következőnél már tudsz majd. Sajnos elsiklottam a rendelet felett, a lónak is négy lába van ugyebár

2020. júl. 16. Andrew Trump: William Rochefortnak nem kéne tudnia már szavaznia? Csak mert meg mindig csak Trumppal tudok szavaznia a Szenátusban

2020. jún. 07. Albert Lee: Üdv a sötét oldalon!

2020. jún. 06. William Price : És ha szeretnétek ,,mi van a táskámban?" videót, akkor lájkoljatok

2020. jún. 06. George Lee: és új pártban

2020. jún. 06. William Price : Nick vagyok, ha valaki nem ismerne majd fel

2020. jún. 06. Nick House: Sziasztok, úgy fest visszatérek, épp az új karakteremen dolgozok. Egyelőre apró lépésként erre az egy karakterre szeretnék elsősorban koncentrálni, aztán meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok.

2020. jún. 05. George Lee: lesz pár xD

2020. jún. 05. Albert Lee: Ha valaki tenne fel újságírói kérdéseket az elnöknek a sajtótájékoztatón, jövő vasárnapig (júni 14) küldje el nekem pm-ben

2020. jún. 03. George Lee: szia, persze Küldtem üzenetet

2020. jún. 03. Marco Francis: Sziasztok! Ma találtam rá az oldalra, nagyon új vagyok egy kis segítséget kérhetek?

2020. máj. 30. George Lee: új szabályok, új megyék, új elnök

2020. máj. 30. Andrew Trump: Zajlanak a nagyváltozások

2020. máj. 30. Francis J. Wright: Sziasztok! Mi újság?

2020. máj. 18. George Lee: még ma érkeznek az új szabályok és lehetőségek

2020. máj. 17. Albert Lee: Az enyémet is, köszönjük

2020. máj. 17. Andrew Trump: Az én tetszésemet is elnyerték az új módosítások

2020. máj. 17. Alexander Smith: Akkor már értem, hogy miért változott meg a betűtípus. Mindenesetre jól sikerült minden módosítás! Gratula!

2020. máj. 15. George Lee: Sziasztok, lassan közlésre kerül pár változtatás, könnyítés, amely mindenképp segít a játéknak.

2020. ápr. 26. Harvey Dent: Elnézést a késésért, most jutottam el ide, hogy írjak

   Online (0)

 
Cironia politikai-gazdasági szerepjáték - Madenia CMS v1.4 © 2016-2021 Balla Péter / Molnár Dénes | Adatkezelési tájékoztató