Média

folyóirat 1958. november 10.
Főszerkesztő: George Lee

Andrew Trump megszólal

John Richard beszélgetett Trump szenátorral.

J.R.:Üdvözlöm szenátor úr!

A.T.:Üdvözlöm Mr.Richard!

J.R.:Először is azt kérdezném meg,hogy elfogadja-e a választás eredményeit?

A.T.:Igen.

J.R.:Akkor ezt a választást fairnek és demokratikusnak találta,szemben a Reform Párt előválasztásával?

A.T.:Persze. Ezt a választást a Ciron Állam rendezte,amelynek demokráciájához és a tiszta választásához nem férhet kétség. Ellenben a Reform Párt által tartott bohóckodással,ahol Stu felrajzolta a számokat,majd René dobott a kockával. És akkor még ők,meg a csatlósaik akarnak engem tisztességről kioktatni. A tisztesség ott kezdődik,hogy nem hazudunk a választóknak és tiszteséges előválasztást tartunk,hamár egy demokratikus országban élünk.

J.R.:Értem,nos valóban a Ciron Állam demokratikus mivoltához nem férhet kétség. A Reform Párt belső ügyeit,pedig maga ismeri. Nem érzi úgy,hogy maga miatt vesztette el West kormányzó a választást?

A.T.:Egyáltalán nem. A kedvéért előhozták Taylor elnököt a nyugdíjból,és úgy teletömték pénzzel a kampányát,mint senkiét előtte. Az ellenfele pedig a legyengébb volt,akit a Progresszív Párt valaha jelölt. Ez előtt a választás előtt Harvey Dent egy örök vesztes volt,de René alkalmatlansága és rossz teljesítménye az elnökjelölti vitán,amiről minket kizártak,elnökké tették Dentet,és ezek vesztették el neki a választást. Mondhatni magát verte meg. Ezt a választást 100-ból 99 reformer megnyerte volna. 

J.R.:Mit gondol kizárják a pártból?

A.T.:Nem. Azokat se zárták ki,akik 4 éve konkréten a progresszívek szekerét tollták és elmentek a progresszív konvencióra. Én ilyet nem tettem,sőt annyiszor kritizáltam a President-elect urat,akárhányszor csak tudtam. Emellett a Reform Pártnak szüksége van a szociális-konzervatívakra,hogy megtudja magát különböztetni a Progresszív Párttól. És,ha egyikünket bántják,akkor összezárunk. A valódi konzervatívok egyetlen esélye a túl élésre az,ha követjük az "egy mindenkiért,mindenki egyért"elvet. 

J.R.:Értem. Nos,szenátor köszönöm,hogy itt volt.

A.T.:Én köszönöm.

 

1958.11.06
  
(John Richard)

Andrew Trump személyes kudarca

Cook szenior szenátora éveken át próbálta rávenni pártját, hogy sodródjon jobbra, és szálljon harcba a Biztos Délért. Többször támogatott progresszív jelöltet sajátja helyett, legemlékezetesebb, amikor a Reform Párt Szenátusi Kampánybizottság elnökeként Lewis York mellett kampányolt Steve Paulsonnal szemben. Többször tett megbotránkoztató kijelentéseket, de Stuart Hoyt többségi vezető még az őt ért sértéseket is elnézte, még bizottsági elnöki posztot is kapott.

De a legnagyobb hibát idén követte el: az egykori zsivány, jobbszárnyat képviselő mozgalmárból előbb szenátor majd elnökjelölt lett, aki megfogadta az establishment tanácsait, majd egy megnyerhetetlen csatába bocsátkozva útját állta René West elnökségének. A Reform Párton belül többen a fejét követelik, amiért megakadályozta West győzelmét. „Nézze meg az eredményeket: Osborne, Peterson és Denfield megyékben Trump jobban szerepelt, mint amennyivel Harvey Dent vezet, csak egy megyében kellett volna nyerni, és minden megváltozik. Most 61 szavazattal folytatódik a progresszív elnökség” – nyilatkozta lapunknak John Prescott denfieldi szenátor. A mérsékelt szenátor régóta harcban áll Trumppal, négy évvel korábban sem támogatta a jelöltségét, hanem George Taylorra szavazott.

Martin Ricketts, Edmund szenátora szerint „a Párton belüli illendőség és szokásjogok értelmében Trump szenátornak el kellett volna fogadni, hogy West kormányzó a jelölt. Én négy éve őt is támogattam, idén természetesen Westre szavaztam, és erre kértem az edmundiakat is.” A konzervatív törvényhozó szerint Trump politikai jövőjének jobbat tett volna, ha kimarad az idei kampányból, hiszen így „ráég a billog, hogy miatta nincs reformpárti elnökünk a következő négy évben sem.”

„Trumpnak két hibája volt: az egyik, hogy a középnyugati konzervatív megyékben túl sok szavazót vitt el René Westtől, miközben Délen nem eleget Denttől, hogy a Reform Párt elektorokhoz jusson.” – mondta el kérdésünkre Ed Mullins, George Taylor korábbi kampányfőnöke. „Ha 2-3 ponttal több szavazót képes leválasztani mondjuk Pecksdale-ben a progresszív párosról, ma West az elnök, és ő is ünnepli Trumpot.”

Mindamellett veszélyben lehetnek azok a törvényhozók is, akik vagy nem támogatták Westet, és melegen üdvözölték Trump indulását, vagy például David Chesterfield, Madison kormányzója, akinek a következő évben lesz az újraválasztása, még adományt is gyűjtött a független jelöltnek, miközben West könnyed, 7 pontos győzelmet aratott a megyében. Ezeknek a személyeknek a szerencséje könnyen kudarcba fulladhat egy olyan előválasztáson, ahol indulnak West-párti jelöltek is. De akár Hoyt többségi vezető is dönthet úgy, hogy nem kap bizottsági elnöki széket a cooki szenátor.

1958.11.05
  
(Nick Robertson)

Bedroom gratulál Dent-nek és a progresszív győzteseknek

Cliff Bedroom, Madison leköszönő szenátora, aki visszavonult az aktív politizálástól, gratulál Harvey Dentnek a győzelemhez.

"Harvey Dent kitűnő politikus, fiatalos, energikus, és ami lényeg motivált. Kiváló vezetője lesz az országnak az elkövetkezendő négy évben"

Cliff Bedroom megerősitette azt amit eddig is tudtunk, családjával elhagyja Madison megyét és a délnyugati óriásmegyébe Belfortba költözik, nem indult újra az idei szenátorválasztáson, felesége kérésére, felhagy a politizálással és többet fog foglalkozni a családjával, unokáival, nem utolsósorban a 63 éves Bedroom mostanság elég sokat betegeskedik kora miatt, magasvérnyomás, szívelégtelenség,

Cliff Bedroom 12 évig, azaz 1946 óta Madison szenátora volt, ez idő alatt sokan elakarták tüntetni a politikai elitből, véleményét, mindig kihangsúlyozta és élesen bírálta politikai ellenfeleit. Ezért sok ellenségre tett szert pártján kívűl és belül is. Az idő Bedroom felett is eljárt, remélem Belfortban megtalálja a számításait és nyugdíjas éveit családja körében tölti majd.

/JR./

1958.11.05
  
(Jack Rush)

Véget értek az újraszámolások

Minden megyében és minden kongresszusi körzetben befejeződtek az újraszámolási procedúrák, ezek nyomán nem történt változás, hacsak az nem, hogy a columbiai levélszavazatok beszámításával kihirdetésre került a garfieldi 12. és 13. kongresszusi körzet képviselői eredményei is, mindkét körzetben a Reform Párt győzött: az első Spencer Royce hódította el, a 13. körzetben Shelley Roberts hivatalban lévő győzedelmeskedett. Várhatóan Harvey Dent lesz Cironia harmadik elnöke, de reformpárti Kongresszussal kell együtt dolgoznia.

A leginkább kecsegtető váltás Denfieldben történhetett volna meg, ahol 101 szavazat volt a választások után a két jelölt közötti különbség, Dent javára, ez most 61-re módosult, de még mindig a progresszív jelölt vezet. „Jelen pillanatban nincs arra erős bizonyíték, hogy René fordítani tudna” – ismerte el lapunknak Dave Merrick, Denfield újraválasztott kormányzója. Szerinte méltósággal kell viselni, ha szombaton az Elektori Kollégium Dentet választja meg elnöknek. „Ez a demokrácia, ettől szeretünk ebben élni, nem győzhetünk mindig, van, hogy vesztünk.”

Mindamellett a Reform Pártnak nem kell szégyenkeznie, hiszen az utolsó pillanatban sikerült megszerezniük a Képviselőházat, három fős többséggel, viszont a Szenátusban magabiztos, 8 fős többségük lesz.

Cironia történetének negyedik elnökválasztása történelmi pillanat volt, hiszen 5,9 millió ember ment el szavazni, történetének eddig legnagyobb választói tömege, a regisztrációhoz viszonyított részvétel 91% volt, amely minden rekordot megdöntött. Több hónapon keresztül René West és Harvey Dent mérsékelt jelöltek küzdöttek egymással, bár jócskán rontotta a cooki kormányzó esélyeit, hogy Andrew Trump cooki szenátor, korábbi elnökjelölt független jelöltként indult, ha ez nem történik meg, akkor minden bizonnyal nyerni tudja a konzervatív közép-nyugat valamelyik megyéjét, amely elég a győzelemhez. West sikere ugyanakkor, hogy közel százezerrel több szavazatot kapott, mint Dent, aki a Biztos Délen sok szavazót vesztett – Trump miatt.

1958.11.04
  
(Nick Robertson)

Cook, Crowley és Edmund is végzett

Sok helyen lesz újraszámlálás, minden szinten.

Folytatódnak a megyék eredményhirdetései, Cook, Crowley és Edmund megyék hivatalosan is kihirdették a választási eredményeket, meglepetésre sehol sem kell újraszámolásról gondolkodni.

Cook West-ország

Cookban a regnáló kormányzó, René West elnökjelölt könnyedén szerezte meg a megye 7 elektorát, minden körzet minden településén nyert, a voksok 54 százalékát szerezte meg, Harvey Dent progresszív elnökjelölt mindössze 39 százalékot kapott. Úgy tűnik, ez lesz az egyetlen olyan elnökválasztási küzdelem, ahol bármelyik jelölt elsöprő aránnyal tud győzni. A függetlenként induló megyei szenátor, Andrew Trump ugyanakkor alulmúlta a várakozásokat, mindössze 4 százalékot ért el.

A szenátusi küzdelem reformer szerzeménnyel zárult: Bernadeth Robinson a voksok valamivel több mint 50 százalékával legyőzte Andrew Fox hivatalban lévő konzervatív progresszív szenátort, aki a választók közel 48 százaléka támogatott. A választásokat megelőző hetekben és hónapokban Fox jelentős, 19 pontos hátrányt dolgozott le, de nem volt ez sem elég, bár vidéken és az ipari városokban legyőzte Robinsont, Westminster és elővárosai a korábbi képviselőnőt választották.

A kongresszusi helyekért folyó küzdelemben a Reform Párt megőrizte az 1. és a 3. kongresszusi körzetet. Miközben Quentin Archer magabiztosan, 22 ponttal újrázott, Richard Franklin mindössze három ponttal tudott, de így is megszerezte a voksok több mint felét. A 2. kongresszusi körzetben Frank Moses, az 5-ben Jefferson Lee korábbi képviselők három-három ponttal győzedelmeskedve tértek vissza korábbi székükbe, mindössze a Reform Párt fiatal reménységének tartott Marc Johnson nem tudott nyerni, igaz, mindössze 1,8 százalékkal maradt le egy erős, kékgalléros körzetben. Ez alapján két körzetet hódított el a Reform Párt.

A megyei tanácsban is nőtt a Reform Párt jelenléte, a jelenlegi 8-7-ről 10-5-re.

Elemzők egyértelműen West-hatásról beszélnek. A kormányzó népszerűsége segített majdnem minden jelöltnek győzedelmeskedni. A részvétel 88% volt.

Crowley marad piros

A hatalmas részvétellel (elnökválasztás: 97, kongresszusi választás: 99%) crowley-i választásokon René West magabiztosan győzött, a voksok 51 százalékát szerezte meg, Harvey Dent 47%-kal lett második, ami kísértetiesen megegyezik a Glover-Trump párharc eredményével. A vidéki megye urbánus részein West egyértelműen győzött, ahogy a farmerek lakta körzetben is, csak az iparvidékeken vesztett, de még így is közel 10 ezer szavazattal kapott többet.

Fordulópont következett a kongresszusi választáson is: két körzetet sikerült elhódítania a Reform Pártnak, másik kettőben versenyképesek, kettőt magabiztosan hoztak. Crowley 1-ben Roy Harper revansot vett Kensi Blye-n, aki két éve legyőzte. Most 2,8 százalékkal a reformer jelölt győzött. A 2. körzetben Eric Beal győzött, a hivatalban lévő a Progresszív Kongresszusi Kampánybizottság elnöke, ennek ellenére csak 1,800 szavazattal, hat ponttal verte meg Malcolm Queen korábbi képviselőt. Crowley 3-ban Jacob Manson 57 százalékkal újrázott, progresszív ellenfelének esélyt sem adva. A 4-ben Marty Deeks győzött, hozzávetőleg öt százalékponttal, ami jó hír a P-nek. Vesztettek viszont az 5. körzetben, Robin Houston legyőzte Simon Bright progresszív hivatalban lévőt, 8 ponttal, 2,5 szavazattal. Crowley 6-ban Harry Jenkins reformer képviselő a voksok több mint 60 százalékával magabiztosan győzött.

Ezen versenyek mellett változott a megyei tanács összetétele is: a korábbi 8 reformer helyett két évig 12 tanácsos lesz, a 10 progresszív helyett csak 6, így társbérletbe költöznek a progresszív kormányzóval.

Edmund kitartott

Az egyik leginkább konzervatív erőközpontnak tartott megye, Edmund, meglepetésre, nehezebben sikerült Westnek, mint várni lehetett. Végül 127 ezer szavazattal győzött, (49,2%), Dent is történelmi csúcsot ért el. Progresszívként megyei választáson először szerzett 100 ezernél több voksot, pontosan 124 ezret, de a különbség még így is 1,2%, és mivel a kormányzó és a Tanács is reformpárti, nem valószínű, hogy újraszámoltatnak.

Martin Ricketts szenior szenátor is újrázott, megnyerve harmadik választását. A törvényhozó ugyanakkor a vártnál kisebb arányban győzedelmeskedett, 9 százalékponttal győzte James Martint.

A kongresszusi körzetek közül mindenhol a Reform Párt győzött, bár vesztett a befolyásából. Mark Greshamet 53 százalékkal választották újra, de rossz hír neki, hogy a körzetében Harvey Dent nyert, ét év múlva keményebb csata várhat rá. Hasonló arányban lett újraválasztva Bob Sinder konzervatív törvényhozó, körzetében a két elnökjelölt fej-fej mellett végzett. Harry Weissman 11, Paul Allen és Ronald Barnes 3-3 újrázott. Alec Harrison és Thomas Levin (utóbbi a Reform Párt Kongresszusi Kampánybizottságának az elnöke) viszont kevesebb, mint két százalékponttal tudott győzedelmeskedni.

A részvétel összességében 90% volt.

1958.11.16
  
(Nick Robertson)

A Klub a Deficit Ellen Andrew Fox cooki progresszív szenátort támogatja

A ciron konzervatív gazdasági szereplői idén nem támogatják egyik elnökjelöltet sem – mindkettő hiteles számukra. „Az előző választásokon a Reform Párt jelöltjeit támogattuk, és West kormányzó programja, illetve alelnökjelöltje, Gregory McInnis szenátor, hiteles és teljesíthető fiskális politikát fogalmaz meg. Ugyanakkor Harvey Dent több kérdésben sikerrel verte vissza a szélsőbaloldali megközelítést, ezért arra biztatjuk, hogy folytassa ezt a hiteles fiskális utat. Bármelyik jelölt is győz, az első naptól szeretnénk vele dolgozni.”

A Klub támogat minden olyan hivatalban lévő törvényhozót, aki idén újraindult, és támogatja a deficitellenes javaslatokat. „Éppen ezért támogatjuk Andrew Fox cooki szenátort, reméljük, hogy folytatja azt a kemény, de gyümölcsöző munkát, amelyet az országért végez.” Ez egy komoly ütés lehet Bernadeth Robinsonnak, aki kezdetben nagy előnnyel vezetett Foxhoz képest, de mostanra, belső mérések szerint, már hibahatáron belül vezet csak.

1958.10.02
  
(Nick Robertson)

Grahamben is hibahatáron belül mérik a két esélyest

Graham megyében is döntetlenre állnak az elnökjelöltek. A St. George University által készített felmérés szerint Harvey Dent vezet 46 százalékkal, 45% támogatja René West reformpárti elnökjelöltet, 7% bizonytalan, mindössze 1% támogatja Andrew Trump független elnökjelöltet.  A hibahatár 3.4%. Miközben a vidéken Dent hajszálnyival vezet (46-45%), a nagyvárosi kongresszusi körzetekben már négy ponttal (48-44%), ami hibahatáron kívül esik, de az elővárosokban René West vezet (48-45%).  „Ez azt mutatja, hogy a választás estéjén lesznek izgalmak Graham megyében is, továbbá kérdés az is, mennyire fog ez a harc kihatni a kongresszusi körzetekben folyó csatákra.” – áll az elemzésben. „Ha igen, akkor mind a 11 körzet játékban van, ha a személyiség is szerepet játszik, talán az a Reform Pártnak kedvez.”

Érdekes, hogy a népszerűségi mutatók esetében a progresszív jelölt tarol: Dent +19, West +9, Tump -32.

Felmérést közöltek a szenátusi versenyről is, de ott egyértelműen George Lee az esélyes. A hivatalban lévő reformer szenátort a válaszadók 52 százaléka támogatja, Martin Gregg progresszív jelöltet csak 42%, 6% bizonytalan. Népszerűségben Lee viszont nagyon vezet: 56% támogatja, csak 38% nem támogatja, Gregg esetében ez 47-47%. „Lee szenátor vezet vidéken (+10%), nagyvárosokban (+7%) és az elővárosokban is (+13%). Figyelembe véve a bizonytalanok arányát is, mi nagyjából 54-58 százalékra mérjük a végső támogatottságát, amely megegyezik az öt évvel korábbival.”

1958.10.29
  
(Nick Robertson)

A feltörekvő mormon reménység

J.R.:Üdvözlöm Jesse Hood alelnökjelölt urat,legelső interjúján!

J.H.:Én is üdvözlöm magát,Mr.Richards!

J.R.: Kezdjünk is bele. Magával a politikai palettán idén találkozhattunk először,amikor is elindult a reformer primaryn Denfield 2.vk-jában. Ott végülis is szoros vereséget szenvedett,egy ismert politikustól. Ön ezt hogyan értékeli?

J.H.:Nos,én úgy értékeltem,hogy a Denfieldi Reform Pártra már rá fér a vérfrissités,ezért is mérettem meg,magamat idén. Úgy látszik,hogy egy kicsit előre diettem,de hsizem,hogy 1960-ban,de 1962-ben már biztosan új arcok lesznek a Denfieldi Reform Pártban. Az eredményeket pont ezért pozitívan értékelem,hiszen midenféleképen komoly jelzés volt ez a mostani párt elitnek,hogy már nem sokáig trónolhatnak Denfieldben. 

J.R.: És,hogyha arra,számít,hogy a következő 4 évben le fog cserőlődni a reformer vezetés Denfieldben,miért lett Andrew Trump alelnökjelöltje.

J.H.: Nos,nagyon egyszerű a helyzet. Ha országos szinten már idén leváltjuk az elitista vezetést,azzal elősegítjük a Denfieldi változásokat is. Emellett pedig úgy gondoltam,hogy itt az ideje annak,hogy Denfield is fel kerüljön az országos politika színpadára azzal,hogy alelököt küldd a President Palace-ba. Illetve a mormon közösség számára is egy remek képviseleti lehetőség.

J.R.: Értem az állítását. Megismertetné velünk eddigi életét nagyvonalakban?

J.H.: A denfieldi Orem városában szülletem 1923.Január 7.-én. Denfieldben jártam általános iskolába és gimnáziumba. 1946-ban szereztem ügyvédi diplomámat Silver Cityben. Ezután kezdtem el praktizálni Warwickban,egészen 1952-ig,amikor is Koreába mentem. 1953-ban hazatértem,és folytattam tovább ügyvédi tevékenységemet. 1954-ben léptem be a Reform Pártba,Andrew Trump hatására.Előtte hidegen hagyott a politika,de Korea felnyitotta a szememet,és ott váltam anti-kommunistává,emellett mormon származásomnak hála,konzervatív ember vagyok. 1954-ben láttam,hogy Andrew Trump milyen jól érti az átlag emberek problémáját,és nem csak a déliekét,hanem a nyugatiakét is. Akkor léptembe a Reform Pártba,és szavaztam először. Ezután Andrew Trump hajszálnyi veresége az elitista Glovertől,kicsit kedvemet szegte,így továbbra is az ügyvédi munkára koncetráltam egsézen idénig. Ekkor elhatároztam,hogy megmérettem magamat Denfieldben. Emelett már rég óta az NRA tagja is vagyok,ez is segített abban,hogy alelnökjelölt legyek. 

J.R.: Érdekes élet. 4 éve kezdett el,egyáltalán szavazni,most meg már alelnökjelölt. Beszélne alapvető poltikai elveiről? 

J.H.: Nos,mint ahogyan azt már említtem,anti-kommunista és patrióta vagyok. Társadalmi kérdésekben erősen konzervatív,nem támgattom a nagy és erős központi kormány tervét,én a megyék autonómiájában hiszek. Emellett a szigorú költségvetés támogatója,illetve a 2.Alkotmánykiegészítés védelmezője. Gazdaságilag a szabad kereskedelmet pártolom,nem láttom értelmét egy vámháborúnak NATO-s barátainkkal.

J.R.: Köszönöm,hogy itt volt Mr.Hood. Sok sikert a további kampányhoz!

J.H. Én köszönöm,hogy itt lehetem! 

1958.09.14
  
(John Richard)

A Biztos Dél Harvey Dent mögött áll

Lapunk megrendelésére a Kervin Research felméréseket készített Greene, Lassen és Pecksdale megyékben, és ezekből levonható, hogy várhatóan könnyedén behúzza a déli megyéket a progresszív elnökjelölt. Harvey Dent, aki nem kívánja bolygatni a megyei autonómiát, és ő ehhez sorolja a szegregáció intézményét is, minden megyében vezet.

Greene megyében 45% a támogatottsága, René West 32, Andrew Trump 14 százalékon áll, 9% bizonytalan. A népszerűségi mutatókat tekintve Harvey Dent +9, West és Tump -8-as mutatókkal rendelkezik. Lassenben Dent a voksok 48 százalékával vezet, 30% támogatja a reformer jelöltet, Trumpot 14%, 8% bizonytalan. Itt a népszerűség alakulása: Dent +15, West -7, Trump -5. Pecksdale-ben 45-32-16 a jelöltek támogatottsága, a fenti sorrendben. A népszerűségi indexek: Dent +12, West -9, Trump -10.

A felmérést végző cég szerint az „adatokból egyértelműen kiolvasható, hogy Harvey Dent jól pozícionálta magát a déli megyékben, és várhatóan ezek a megyék biztosan kékek lesznek. Másrészt, ha sikerül erősödnie az oaklandi, walkeri és jeffersoni vidéken, ezek az elektorok is őt fogják erősíteni.”  West, aki korábban abban reménykedett, hogy nyerheti a Biztos Delet, az erős szegregációellenes kampányával ennek a lehetőségét elvesztette, ennek ellenére a Reform Párt szavazóinak a nagyobbik hányadát nyerheti. Andrew Trump főleg vidéken tud terjeszkedni, ezt mutatják az eredményei is, és képes még a Dent-szavazók közül is sokakat maga mellé állítani. Ugyanakkor nem várható, hogy itt végül ő győzne.

1958.09.12
  
(Nick Robertson)

Belfort csatatér, Cook West mellett áll

Belfortban statisztikai hibahatáron mozognak az elnökjelöltek. A lapunk kérésére, a Gallup Cironia által készített felmérések alapján Cironia második legnépesebb megyéjében Harvey Dent progresszív elnökjelölt a voksok 45, René West reformer jelölt a 44 százalékát kapná meg, 11% bizonytalan vagy mást választana. Dent támogatottsági indexe +4 (47-43%), Westé is (48-44%).

Cookban René West magabiztosan vezet, 53% őt, 40% Dentet támogatja, a választók 7 százaléka mást támogat, vagy bizonytalan még.

A két nyugati megyében szenátusi választásokat is tartanak, illetve több csatatérkörzet is van. A belforti szenátusi küzdelemben Danny Sanchez kisebbségi vezető csap össze Mike Shelly korábbi kereskedelmi miniszterrel. Jelen pillanatban Sanchez, aki hat éve is szűken tudott csak nyerni, 41 százalékkal vezet, Shelly 39 százalékkal követi, 20% bizonytalan. Cookban Andrew Fox progresszív hivatalban lévő küzd a politikai túléléséért, de úgy néz ki, nehéz dolga lesz. Bernadeth Robinson korábbi kongresszusi képviselő, aki a Reform Párt jelöltje, a választók 52 százalékának a bizalmát élvezi, Foxot 39% támogatja, 9 % bizonytalan.

1958.09.02
  
(Nick Robertson)

Semmi alapja nincs pártegységről beszélni

J.R.:Üdvözlöm szenátor úr!

A.T.:Üdvözlöm Mr.Richard!

J.R.:Nos,megtörtént a reformer konvenció is,ahol a megjelent és felszólaló vezetők hosszasan áradoztak a párt egységről úgy,hogy a párt egy jelentős részét képző ideológia követői nem is voltak ott Columbiában. Ez számomra,és valószínűleg az ország számára is elég ellentmondóan hangzik. Akkor most van pártegység a Reform Párton belül vagy nincsen?

A.T.:  Nézze,teljes egység soha nem is volt és nem is lesz. Egy ekkora pártban,mint a miénk,nem lehet mindenkit ugyanarra a lapra tenni. Az ország különböző területéről származunk,különböző a vallásunk,a nemünk és az életkorunk is. Egyedül ami összefog minket az a ciron patriotizmus és a konzervatizmus,illetve a protestantizmus. Habár a 3. aspektus alól már számos kivétel van,vegyük csak az új alelnök-jelöltünket,aki ugye katolikus.  És eddig senki nem is próbálta meg egy lapra terelni a pártot. Egészen tavalyig.

J.R.: Ahhoz képest,hogy állítása szerint most akarják a legjobban egy lapra tenni a párttagokat,elég nagy a széthúzás. Sőt,a legnagyobb a pártjuk életében.

A.T.: Való igaz. Pont ezért,mert egy lapra akarnak rakni minket,mi meg nem hagyjuk az elveinket elvenni tőlünk.  Éppen ezért teljesen alaptalan az,amit egyes párttársaim csinálnak. Hatalmas fanfárokkal telezengik az országot,hogy a Reform Pártban mindenki ugyanazt gondolja és támogatja a West-McInnis duót. Én és a szociál-konzervatív tömb ezt kikérjük magunknak! Egyrészt minket ne említsenek egy lapon Stuart Hoyttal,egy George Lee-vel pedig főleg nem. Másrészt mi határozottan elhatárolódunk az elnökjelölti duótól. Nem kampányolunk ellenük,nem támogatjuk Dentéket,de őket sem.

J.R.: Ha jól tudom ezért nem is mentek el a konvencióra?

A.T.: Nézze,mi lefektettük a feltételeinket Renének,ő pedig ignorálta őket. Ha ő nem tart igényt ránk,akkor mi se tartunk igényt arra,hogy éljenezzük őt a konvención.

J.R.: Ennek ellenére magát a konvenciót figyelemmel kísérték?

A.T.: Természetesen. A párt azon része,aki nem vett részt ezen a szokatlanul alacsony minőségű konvención,Wessexben találkoztak egymással,ahol tv-n néztük a konvención,majd megtárgyaltuk azt.

J.R.: Maga szerint van arra esély,hogy támogassák Mr.Westet?

A.T.: Nincs.

J.R.: Ennél kicsit bővebb válaszra számítottam.(nevetés)

A.T.: Nézze.René West nekem és sok más embernek is már bebizonyította,hogy milyen ember valójában Eljátszotta a bizalmunkat. Emlékezzen vissza 54-ben még hatalmas követőm volt,ha mentem valahova Cookban,utánfutóként jött velem. Habár már akkor is selytettem,hogy ennek a kapcsolatnak a lényege számáról főleg politikai haszonszerzés,de titkon azért reménykedtem,hogy egy barátinak mondható kapcsolatot sikerül majd kialakítanunk. De sajnos ez volt eddig pályafutásom legnagyobb tévedése. René nem csinált mást azokon az alkalmakon,amikor együtt dolgoztunk,minthogy ellopta a legjobb kampánypontjaimat. Amikor együtt kampányoltunk,mindig azt figyelte,hogy melyik ötletemre reagál a legjobban a nép. Majd a kampány után azokról a pontokról kérdezősködött,én pedig jóhiszeműen felvilágosítottam,mondhatni fegyvert adtam a kezébe,amit aztán idén hátulról belém szúrt. Hiszen amellett,hogy a 4 éve tőlem tanult dolgokat hírdeti fel sajátjaként,ami már önmagában is plágium,még nekem mondja azt,hogy tőle loptam. Ez akkora mértékű gerinctelenség,amivel soha nem találkoztam még. 

J.R.: Ezekután Ön mégis kész lett volna kibékülni vele?

A.T.: Igen,de nem magam miatt. Hanem amiatt,hogy az 1946-ban alapított párt megmeneküljön a pusztulástól. Hiszen a Reform Párt már a ciron történelem és kultúra része,egy jó konzervatív pedig megvédi a történelmi értékeinket és kulturánkat. Éppen azért mondtam,hogy,ha egy szociális-konzervatív alelnökjelöltet választ kész vagyok békülni. Ő nem így tett,sőt egy katolikus alelnökjelöltet választot, amivel még jól oda tudott pörkölni az ultrakonzervatív nyugati kollégáimnak. 

J.R.: De,hogyha maguk ennyire nem szívlelik Mr.Westet,miért nem mondják azt az önneket támogatóknak,hogy szavazzanak Mr.Dentre?

A.T.: Azért,mert én,sőt,mi nem vagyunk ilyen emberek. Való igaz,hogy kicsinyes bosszúból elmehettünk volna a Progresszív Konvencióra,és járkálhatnánk Mr.Dentet hypolva azokban a megyékben,ahol magas a támogatotságunk. De mi nem ilyen emberek vagyunk. Mi a legjobbat akarjuk a ciron embereknek,és Mr.Dent ugyanolyan rosszválasztás,mint René,ezért nem tudjuk őt se protezsálni. 

J.R.: Ez így rendben van szenátor úr,de majd valakire csak muszály lesz szavazni,hiszen a President Palace nem állhat üresen.

A.T.: Ez így igaz. És bizony most nehéz helyzetben vannak a ciron emberek,főleg a fehér konzervatívak,mint én. Hiszen egyik oldalon szocializmus,másik oldalon hipokráciát és opportunizmust látthatunk. Őszintén,ha nem lennék szenátor,el se mennék szavazni.(nevetés) De nekem,mint szenátornak jó példával kell előjárnom,ezért el fogok menni,már csak azért is,hogy a maradék pozícióknál le tudjam adni a szavazatomat a valódi konzervatív jelöltekre. És ezt tanácsolom mindenki másnak is.

J.R.: Köszönöm,hogy itt volt szenátor úr! Remélem találkozunk még.

A.T. Én köszönöm,hogy itt lehetem! Biztos vagyok benne!

 

1958.07.13
  
(John Richard)

Megmenekült a Reform Párt

Eldőlt. Megmenekült a Reform Párt. Az 1946-ban alapított párt idén minden eddiginél nagyobb veszélybe került,amikor az Andrew Trump által vezetett szociális-konzervatív csoport,átmenetileg felfüggesztette párttagságát,választási csalásokra hivatkozva. Az első napokban még lehetett olyan pletykákat hallani,hogy Trump szenátor függetlenként indulna,de ezt gyorsan cáfolta,mondván függetlenként nem veheti fel a versenyt a 2 nagy párt kampánygépezetével és pénzével. Ezután arról szóltak a pletykák,hogy Trumpék külön pártot hoznak létre,ám attól tartva,hogy a bíróságok nem jegyzik be őket mindenhol,felhagytak ezzel az ötlettel is. A leghihetőbb információk szerint a kilépők bosszút akartak állni,és azokban a megyékben,ahol ők vannak többségben a törvényhozásban,el akarták érni,hogy a törvényhozzás válassza ki az elektorokat,amire Cironiában még nem volt példa,de az USA történelmében is 1876-ig kell visszamenni,hogy ennek a módszernek az utolsó használatát lássuk. Akkor Colorado használta ezt,ezzel eldöntve a 76-os választást. Nos,ettől nyilván a Reform Párt fejesei is aggodalomba estek,ezért leültek tárgyalni a szociális-konzervatívokkal. Ennek eredményeként a szociális-konzervatív politikusok teljesjogú tagként térnek vissza a Reform Pártba,megtarthatják eredeti pozíciójukat a különböző bizottságokban,illetve újraindulhatnak a jelenlegi hivatalukért reformer színekben. Viszont nem fogják támogatni René West-et-*egyedüli esély erre akkor lehet,ha közülük választanak alelnököt- és a Reform Párt Nemezeti Konvenciójára se mennek el,csak,ha a Nemzeti Bizottság elnökét közülük választják ki. Emellett viszont,nem fogják hátráltatni René West esélyeit,és készek a további kooperálásra párttal a megyei tanácsokban és a Kongresszusban is. Így tehát René West megúszta,hogy egy független jelölt elnyerje előle az ultra konzervatív megyéket,hiszen a megyei törvényhozások biztos neki adta volna őket,ahogyan azt is,hogy a csatatér államokban jelentős mínusszal induljon. Jelentsük ki,Trumpék visszatollták a széket West alá,de párnát nem raktak rá. 

*a szerkesztő

 

1958.06.27
  
(John Richard)

Mike Jezza elismerte a vereségét

Belfort 1. kongresszusi képviselőjének a törvényhozója, aki ringbe szállt az idei elnökválasztási év reformer elnökjelöltségéért, közleményben gratulált René Westnek, aki az ellen fele volt, és bejelentette, támogatja Westet, ezzel eloszlatva minden olyan felvetést, hogy elindulna függetlenként.

„Nagy harcon vagyunk túl, de az a több mint egymillió szavazat, amelyet sikerült összegyűjteni, megmutatja, hogy az a politika, amelyet 1947 óta képviselek a Kongresszusban, igenis vannak támogatói szerte az országban, minden megyében van mozgalmunk. Erre építve át fogjuk formálni a ciron konzervativizmust.” Jezza arra kéri a támogatóit, hogy szavazzanak René Westre: „West kormányzóval sok mindenben nem értünk egyet, sok dologban igen. Ennek ellenére arra kérem a szavazóimat, hogy ne csüggedjenek, támogassák a kormányzót, hiszen csak vele van esélyünk leváltani a ridgefieldi liberálisokat.”

Arról még nem lehet tudni, hogy Jezza újraindul-e a kongresszusi körzetéért.

1958.06.19
  
(Nick Robertson)

Hat következtetés a szuperhétvégéről

Az elmúlt hétvégén lezajlott „szuperhétvége” során 15 megyében tartottak előválasztásokat és kaukuszokat, és az eredmények alapján nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni, hogy ki szerzett magának előnyt. A lentebb megpróbáljuk összegezni, hogy mégis milyen következtetéseket vonhatunk le a jövőre nézve.

1. Westnél az előny, de Jezza szervál

A szuperhétvégén populáris szavazatokat tekintve teljesen döntetlen: René West kormányzó körülbelül 729 ezer szavazatot szerzett a két napon, Mike Jezza belforti képviselő 711 ezret, ha összesítünk az eddigi összes előválasztást és jelölőgyűlést, akkor 36 ezer szavazattal vezet Cook megye első embere, ez kétpontos előny. A delegáltakat tekintve viszont West 695-öt szerzett Jezza 572-jével szemben, az arány 54-44%. Ugyanakkor legközelebb Belfort következik, Mike Jezza lakóhelye, ahol, ha sikerül nagyarányú győzelmet szereznie, beérheti ellenfelét.

2. Nagyon megosztott a Reform Párt

A korábbi vélekedésekkel ellentétben az idei előválasztáson nincs vidék-város ellentét: mindkét jelölt erős támogatottsággal rendelkezik mind a vidéken, mind a nagyvárosokban, ami azt jelenti, hogy nincs geopolitikai cezúra a jelöltek között. A különbségek idővel el is tűntek, ma már a legtöbb kérdésben azonos platformon kampányolnak a jelöltek. A gond mégis jelentős több stratéga szerint. Ha ebben az ütemben folytatódnak az előválasztások, csak nyáron dőlhet el, ki lesz Harvey Dent ellenfele novemberben, és ez nehezíti a felkészülést a kampányra, nem különben növelheti a párton belüli ellentéteket az előválasztási küzdelem.

3. Vannak Glover-Jezza szavazók, de nem elegen

Valóban sikerül Mike Jezzának becsalogatni olyan vidéki szavazókat, akik négy éve még Ed Gloverre szavaztak, többségük kékgalléros, de nincsenek elegen, hiszen az ipari körzetek jókora hányadát René West nyerte meg, illetve az előválasztások annyira dinamikusak részvétel terén, hogy a West-kampány képes ellensúlyozni Jezza szavazóit. A belforti képviselő leginkább a vidéki középosztály körében erős. Ellenben stabil bázisa van Délen és egy-két nagyvárosban, Oaklandet Miami szavazatival sikerült megnyernie.

4. René West nem a mérsékeltek elsőszámú választása

Eddig úgy tűnt, hogy a cooki kormányzó az, akire a tehetősebb elővárosok és a nagyvárosok szavazói voksolni fognak, ezzel szemben ezekben a kongresszusi körzetekben Jezza rendre 40% felett szerepelt. Ugyanakkor West átlag felett szerepelt a vidéki Cironia településein, ami helyzetbe hozta. További jelentős eredmény, a Reform Párt bázisát jelentő megyékben is átlag felett szerepelt, és ugyan a Biztos Délen is nyert, de ennél fontosabbak a csatatérmegyékben elért helyezése, itt csak félsikert ért el: győzött Garfieldben, Jeffersonban és Unionban. Ugyanakkor az előzetes eredmények szerint Jezza nyert Legrand, Madison, Oakland és Perry megyékben.

5. Homály, ki nyeri meg a jelöltséget

A lezajlott szuperhétvége nem hozott átütő sikert egyik jelöltnek sem. Ha a dinamika így fog folytatódni, akkor júniusig nem fog eldőlni, ki lesz az elnökjelöltje a pártnak. A soron következő megyéket figyelembe véve az is elképzelhető, hogy június végére sem sikerül egyik jelöltnek sem sikerül megszerezni a 817 küldöttet. Ebben az esetben a szuperdelegáltakon múlik a jelöltség, akik kongresszusi körzetenként hárman vannak, köztük van minden hivatalban lévő kormányzó, szenátor és képviselő. Ugyanakkor ők se biztosak, hogy kivel lehet nyerni, legalábbis ez látszik, hogy nem igazán támogatják a jelölteket, sokan még azután is kivárnak, hogy már véget ért az előválasztás.

6. Rekordrészvétel az előválasztásokon

Jó hír a Reform Pártnak ugyanakkor, hogy rekordrészvétel tapasztalható az előválasztásokon. Sok megyében sikerült meghaladni az 1954-es választás összrészvételét, de a legtöbb helyen is több szavazat érkezett, mint amennyi négy éve abban a megyére Andrew Trumpra jutott, vagy legalábbis megközelítette azt. Ez mindenképp jó jel a szavazók mozgósítása terén, a kérdés, hogy a progresszívak képesek lesznek-e hasonló mozgósításra, hiszen ott most nincs valódi csata, Harvey Dent lesz a jelölt. Az is nehezítheti a mozgósítást, ha a végén a győztest nem támogatja a vesztes jelölt.

1958.04.26
  
(Nick Robertson)

Frank Senton nem indul a madisoni szenátusi posztért

SEDGEFIELD – Frank Senton kongresszusi képviselő nem indul el a madisoni szenátusi mandátumért, amelyből Cliff Bedroom visszavonul – ezt maga az érintett jelentette be sajtótájékoztatóján. A törvényhozó szerint „van még feladatom Madison 2-ben, ezért szeretném folytatni ezirányú tevékenységem.” Azt is hozzátette, hogy támogatja Tom Jonas színész szenátusi terveit. „Tom Jonas egy hiteles, támogatható konzervatív hangja Kelet-Cironiának, teljes mellszélességemmel támogatni fogom.”

Hozzátette: sok sikert kíván Cliff Bedroomnak, akivel hosszú időn át dolgozott együtt. „Bedroom szenátorral sok vitánk volt, sok vitánk van, nem támogatom a politikai elképzeléseit, viszont az idők során tudott változni, megértette, mit akar tőle Madison. Sok sikert kívánok neki Belfortban.”

1958.01.14
  
(Nick Robertson)

Mire készül Dominick Stannard?

Az utóbbi napokban nagyon sok levél érkezett szerkesztőségünkbe, miszerint a Haditengerészeti Minisztérium épületénél a megszokottnál jóval nagyon az autóforgalom, illetve az oda „látogató vendégek” száma. Egyik újságírónk a mai nap személyesen kereste fel a helyszínt. Elmondása szerint a bejárati ajtón annyi ember megy be egyszerre, hogy ahhoz képest egy hangyaboly semmi gyakorlatilag. Hogy mi ennek az oka, azt egyelőre nem tudjuk. Mindenesetre újságírónk bement az épületbe, hogy Dominick Stannard minisztertől szerezzen tudomást, de a portánál levő kisasszony csak annyit tudott mondani, hogy sajnálja, de a miniszterúr jelenleg nagyon elfoglalt. Annyit viszont sikerült elérnünk, hogy a személyi titkárjával beszéljünk, akit szó szerint idézünk:

„Igen, valóban hatalmas a forgalom az utóbbi napokban. Ezt jól mutatja az, hogy Mr. Stannard már 3 napja nem ment haza aludni, és nagy a valószínűsége, hogy a mostani éjszakát is itt fogja tölteni. Ennek az az oka, hogy az irodájában 3db 150 centiméter magasságú papírhegy tornyosul, de nekem és a többi irodai alkalmazottnak sem könnyebb a dolga, igaz, mi a 8 munkaóra letelte után hazamehetünk. A másik dolog, hogy a tárgyalások sorra követik egymást, amin neki személyesen részt kell vennie. Hogy mi készül, azt egyelőre én sem tudom. Még annyi, hogy pár napja egy viasszal lepecsételt sürgős fokozattal ellátott levelet adott át nekem, amit a pár száz méterre levő President Palace-ba kellett átvinnem. A levél címzettje Edward Glover elnökúr volt. Ennyit tudok sajnos mondani. Illetve még annyit, hogy ha személyes riportot akarnak Mr. Stannarddel, akkor vigyenek neki ajándékba 10 csésze kávét sok tejjel és cukorral.”

Ezek után szerintünk mindenkiben felvetül a kérdés: „Mire készül Dominick Stannard?”

1958.01.12
  
(Thomas Kimball)

Rendőrségi roham vetett véget a walkeri tüntetéseknek

A Walkerben jó pár napja tartó szélsőbaloldali tüntetéseknek a mai nap remélhetőleg végleg vége. Mint beszámoltunk már korábban, hogy a demostrálók kövekkel dobálták meg az őket biztosító rendőröket, nos ugyanezen jardok a rohamegységekkel kiegészülve a mai napon gyakorlatilag szétkergették a kommunistákat, illetve sokukat letartóztatták.

Az szükségintézkedéseket Alexander Smith bátor hangvételű sajtótájékoztatóján engedélyezte Walker megye rendőrfőnökének. A kormányzó a következő szavakkal illette az engedélyt: "Nyugtatni akartam, kővel dobtak, hát akkor kóstoljanak kendjeik egy kis tömör kaucsukot!" Ez meg is történt. Nem sokkal a sajtótájékoztató után a rohamrendőrség teljesen felszerelkezett tagjai érkeztek meg mindkét település érintett szakaszaira. A tömegoszlató eszközök között helyet kapott a vízágyú, a könnygáz, a paprikaspray, illetve a gumilövedék.

Két újságírónk a helyszíneken tartókodtak, amikor megkezdődött a tömegoszlatás, így képeket is tudunk közölni.

/Munkában a rohamrendőrség Arlingtonban/

/Egy letartóztatott szélsőbaloldali szintén Arlingtonban/

/Ismét munkában a rohamrendőrség ezúttal Warner Robinsban/

/Szintén Warner Robins, a kormányzói hivatal előtti tér/

1957.12.30
  
(Dominick Taylor)

Szélsőbaloldali lázadás vagy rosszabb?

Mint korábban beszámolt már a Cironia’s Week és a Weekly Walker arról, hogy Arlingtonban és Warner Robinsban a Szovjetunió és a Ciron Kommunista Párt zászlaját lengető szélsőbaloldali tüntetők zárták le a főbb közlekedési csomópontokat és a kormányzói hivatal előtti teret. Az események akkor még békésen zajlottak, de a mai nap délelőttjén a demonstrálók kövekkel dobálták meg a kivezényelt rendőrséget, illetve autókat borítottak fel és rongáltak meg, sőt még a kormányzói hivatal ablakait is betörték a kövekkel.

Most kaptunk hírt egy megdöbbentő esetről. A kormányzó Alexander Smith éppen a hivatal erkélyére ment beszédet mondani, hogy lecsitítcsa a tömeget, de még bele sem kezdett és egyből kövekkel dobálták meg, s azt kiáltották rá, hogy "Halál rád de büdös, kapitalista, imperialista patkány!". A kormányzót, aki a lábát érte egy kicsiny találat, a biztonsági szakemberek gyorsan visszavitték az épületbe.

A jelenlegi történéseket még egyetlen szervezet sem vállalta magára, de nagy a valószínűsége, hogy vagy a Ciron Kommunista Párt, vagy a Szovjetunió felbújtói állhatnak a háttérben.

1957.12.25
  
(Dominick Taylor)

Nem lesz harmadik Smith-ciklus

Szerkesztőségünk a mai nap telefonon kért interjút Alexander Smith kormányzótól, aki készségesen állt elébe kérésünknek.

Milyen érzés elkezdeni a második kormányzói ciklust?

Talán olyan érzés, mint mikor az ember másodjára lesz elnök. Bizony, az én szemszögömből nézve, teljesen olyan érzés, mintha elnök lennék, pedig a hivatalos titulus a kormányzó. De bővebben kifejtve elég kellemes érzés, hogy a polgárok ismét bizalmat szavaztak nekem, s ez kellemes, szívmelengető a számomra.

Lesz-e harmadik kormányzói ciklusa?

Ezt már sajnálattal kell, hogy tudassam. A következő kormányzóválasztáson már nem fog a Progresszív Párt listáján szerepelni a nevem. Hogy ennek mi az oka? Vannak már nálam fiatalabbak is, akik csak a lehetőségre várnak, s én meg szeretném adni ezt nekik. Kapásból két nevet tudok mondani! Patrick Smith és Oscar Rafter, akik szerintem megérettek erre a feladatra.

Mit fog tenni miután már nem lesz kormányzó?

            Egy időre majd visszavonulok a politikából. Utazni szeretnék, s írni egy könyvet.

Merre kacsintgat az utazások terén, illetve miről szólna majd a könyve?

Leginkább az angolszász országok, mint jó barátunk az USA, Kanada, Nagy-Britannia, Ausztrália és Új-Zéland. De még a célkeresztben van Japán és Izrael. A könyvem pedig egyfajta életrajzi regény lenne, hogyan lettem azzá, aki most vagyok.

Mit gondol, Nick Lawrence valaha lesz még Walker kormányzója?

Ez nem rajtam múlik, hanem a választókon. Nem akarom Nick-et megsérteni semmiféle válasszal. Igaz, annak idején cirón Sztálinnak neveztem, azért ami Walkerben történt még a Déli Lázongások idején. De a választókon múlik minden!

Az utazásokon és az íráson kívül, milyen munkát fog még végezni a második ciklus után?

Lehet, hogy meg fog lepődni, de lehet, hogy elszegődök újságírónak a National Observerhez, vagy legalább elemzőnek. Illetve mivel üzleti diplomám van, ezért lehet, hogy elszegődök gazdasági tanácsadónak a mindenkori kormányhoz, vagy a Progresszív Párthoz. De leginkább az újságíráshoz húz a szívem.

Az utolsó kérdésem lehet, hogy személyes lesz, de kiket érez igazán a barátainak párttól függetlenül?

Én igyekszem a jót keresni az emberekben! Lawrence, Trump, West, Glover, Bedroom, Cougnes, de még sorolhatnám a végtelenségig. Mindenesetre, ha ezt a pár embert elhívnám egyszer egy közös kocsmázásra, biztos jókat nevetnénk és beszélgetnénk.

1957.11.23
  
(Dominick Taylor)

Hogyan változott meg Jezza véleménye a társadalmi igazságosságról

Mike Jezza képviselő, aki most a Reform Párt elnökjelöltje akar lenni, kezdetben éles fiskális politikával, és a társadalombiztosítás teljes kritikájával vágott a kampányba – pár napja Burkhillben meg arról beszélt, hogy szükség van egy „Social Security Lite”-ra. Legnagyobb riválisa, René West már kritizálta is a jezza-i váltást: „Jezza képviselő minimálbérre vonatkozó elképzelései hatalmas pálfordulatnak számítanak, egyben végérvényesen hiteltelenné tették őt, de nem csak a kékgalléros réteg előtt. Mindvégig kritizálta ezen elképzelésem és most büszkén előállt, mint szociális programjának egyik sarokpontja vele. Íme a jelölt, aki hülyének nézi Cironia rászoruló, dolgos polgárait, a kékgallérosokat és mindenkit, aki eddig hitelesnek tartotta.” A kampánycsapat máshogy gondolja.

Habár éles viták folytak arról, hogy ezt a programpontot beemeljék a burkhilli kampányba, Jezza képviselő úgy döntött, hogy vállalja a konfrontációt, és beleáll a harcba. „Tudta, hogy kemény támadásokat fog ezért kapni, de úgy érezte, ez a hiteles lépés.” – nyilatkozta egy, a kampánystábban dolgozó közeli munkatárs. Szerinte a belforti törvényhozó a kezdetektől gondolkodik, miként vegyítse konzervatív elképzeléseit a társadalmi szolidaritással. A konzervatív személyiség nem annyira konzervatív, mint sokan hiszik: általában 90%-ban szavazott együtt George Taylorral, támogatta a Taylorcare néven ismert egészségügyi biztosítójavaslatot is. Mivel pedig egy viszonylag szegényebb, vidéki körzetet képvisel, mindig is érdekelték a szociális témák.

„Mike sokkal inkább két véglet között rohangáló ember, mint egy ösvényen járó politikus” - mondta róla Jason Chaffee, akivel együtt dolgoznak már 1950 óta a Képviselőházban. Chaffee, aki eddig semleges maradt az elnökválasztási kampányban, kiemelte, hogy Jezza nem annyira konzervatív ezekben az ügyekben, mint sokan gondolják, ezt mutatja a javaslata. „Elutasítja a Goodman-törvényt, ellenzi a szakszervezetek politikai befolyását, ugyanakkor támogatta a biztosítási reformot, családtámogatást vezetne be, támogatta a rokkant veteránok és rokonaik munkába helyezésének enyhítését célzó javaslatot, de mellette komoly támogatója a fiskális egyensúlynak. Ő egy fura fickó.”

Tim Gorman, a Jezza-kampány sajtófőnöke ugyanakkor „a kontextusból kiragadott” mondatoknak nevezte West kritikáit. „West kormányzó terve az, hogy ráerőlteti a Kongresszusra és a munkáltatókra, a munkavállalókra az akaratát, egységesen, egy összeget. Jezza képviselő terve ennél összetettebb, amely figyelembe veszi a regionális különbségeket, és teret enged a megyéknek, hogy közösen formálhassák a javaslatot, majd arra kérhesse a Kongresszust, hogy támogassa azt.”

Jezza a következő napokban tisztázni fogja az elképzeléseit, és a tervek szerint nemcsak erre a kérdésre hegyezi ki a kampányát: állhatatos konzervatívként támadni fogja a szakszervezetek vezetését, és a nagyvállalatok helyett a kis ciron vállalkozások felé irányítja a figyelmét. A képviselő ugyanakkor elégedett az eddigi eredményekkel: rekordösszeget gyűjtött össze kampánya finanszírozására, Crowleyben statisztikai hibahatáron belül van Westtel szemben, Burkhillben vezet, és információink szerint Cookban is fog befektetni.

Habár a közeljövőben több sarkos véleményével is elő fog állni, így tematizálva a közvéleményt, habár ez kettős élű penge. „Ha sikerül neki, azzal jelentős lendületet szerezhet, ha viszont újabb vitákba keveredik, a jelöltségébe is kerülhet” – véli egyik, neve elhallgatását kérő RNB-tisztviselő.

1957.11.21
  
(Nick Robertson)

7 következtetés az idei novemberi választásokról

Véget értek az elnökválasztások előtti utolsó megyei választások, amelyek nagy meglepetéseket hoztak magukkal. Meglepetésre több, a Reform Párthoz kötődő megyében nagyon szoros eredmények születtek, a megyei tanácsválasztásokon a Progresszív Párt elsöprő győzelmet aratott.

1. A Reform Párt kormányzói nyertek, de…

Eagle és Osborne megye voltak idén a valódi csataterek, mindkettőben három éve könnyedén nyert Andrew Trump reformer elnökjelölt. Most ennél szorosabb lett a végeredmény. Max Alderholt reformer megyei tanácsos győzött Eagle-ben, miután a roppant népszerűtlen, szintén reformer Nigel Wood nem vállalta az előválasztást ellene. Alderholt 5 százalékponttal győzte le Robert Shaw korábbi szenátort. Osborne nagyon népszerű kormányzója (+38 pont), Marcus Mortimer győzött, de csak 3 százalékponttal, legalábbis az adatok 98 százalékának a feldolgozottsága után. Ez két olyan megyében, ahol négy éve még 70 százalék felett nyertek a kormányzójelöltek, kudarcnak tekinthető.

2. A progresszívak taroltak a tanácsválasztáson

Az előzetes eredmények szerint minden tanácsosi választásokon, ahol idén megújították ezeket a mandátumokat, mindenhol győzedelmeskedtek a progresszívak, és úgy néz ki, többségbe is kerülnek, kivétel egyedül Edmund lehet. Eagle-ben hét helyet szereztek, a reformerek csak 5-öt; Osborne-ban 19-5-re győztek; Madisonban 8-4-re; Grahamben 19-12-re nyertek. Lassenben mind a 12 mandátum a progresszívaké lett, Walkerben 12-3-ra győztek.

Ezek komoly gondot okoznak azoknak a reformer kormányzóknak is, akik társbérletbe kényszerülnek a tanácsosokkal, és kifejezetten kellemetlen Osborne-ban Mortimer helyzete: a progresszív tanács képes lesz vétójogot emelni a rendeletei ellen, hiszen megvan a kétharmados többségük.

3. Harvey Dent mint elnökjelölt?

Az osborne-i választás nagy nyertese, a veresége ellenére is, Harvey Dent progresszív jelölt. Ő az első olyan progresszív jelölt, aki megyei szintű választás során nemcsak megnyerte Markshillt, de több mint a voksok háromötödével. Az északi ipari vidéken is győzedelmeskedett, és a várakozások ellenére jobban szerepelt vidéken, sőt, délen nagyobb arányban nyerte az ipari városokat. A nyolcból hat körzetben győzött, legkevesebb 4, legnagyobb arányban 30 ponttal.

Az, hogy sikerült megszólítani a városi, inkább liberális szavazókon túl a kékgallérosokat és a vidéki, konzervatívabb lakosokat, valódi lehetőséget ad neki, hogy beszálljon az elnökválasztási küzdelemben. Habár nincs politikai tapasztalata, az elmúlt hónapokban ismerté vált a kormányzójelölti kampánya okán, és képes lehet egységbe szólítani a progresszívakat, de a bizonytalanok felé is nyithat. Több progresszív donor is gondolkodik, hogy megkeresse a komoly anyagi háttérrel rendelkező kormányzójelöltet: csatlakozzon az előválasztási harchoz. „Most van esélye, és valódi alternatíva lehet West ellen” – nyilatkozta egyikük.

4. Az ipari területek és a nagyvárosok kékre váltottak, a vidék csatatér, az elővárosok nagyon reformerek

Az egész este legfontosabb tanulságai ezek. Eagle és Osborne megyék ipari körzetei jelentősen pártoltak át a progresszívakhoz, de amíg Dent nagyon nyerte is őket, Alderholt szűken hozta. A vidék Eagle-ben kényelmes többséget adott a reformer jelöltnek, de Mortimer csak pár ponttal hozta ezeket a körzeteket. Viszont az elővárosok komoly előnyt adtak, Mortimer minden elővárost 80 százalék felett nyert meg, és ennek köszönheti a végső győzelmét is. Ez viszont azt is jelzi, hogy ha a Reform Párt elveszíti a fehér, diplomás és jólkeresők támogatását, komoly gondba kerülhet jövőre.

5. Hullámzó részvétel

Nagyon változatos volt idén a részvétel: miközben Lassen, Edmund, Madison és Walker megyékben 15-28% között ingadozott, Grahamben is csak 30 feletti lett, Eagle-ben pedig 45-47% közei lehet, Osborne-ban viszont legalább 83-85 százalék volt, majdnem elérte az 1950- évi 89 százalékot. Szakértők arra figyelmeztetnek, ha a választások nem szombaton, hanem pénteken lennének, sokkal többen elmennének szavazni bármilyen választáson.

6. Országos jelzés?

Hogy az idei tanácsválasztás, ahol sokkal jobban érvényesül a pártszimpátia, egy figyelmeztetés-e a Reform Párt számára, jövő tavasszal derül ki. Mivel William Jensen kongresszusi képviselőt megyei főügyésszé választották, Osborne 8. kongresszusi körzetében időközi választás lesz. Ez egy biztos piros megyének számít, de idén a progresszívak mind kormányzói, mind tanácsosi szinten körülbelül kétezerrel kaptak több szavazatot, amely 6-7 pontos előnyt jelent, ez pedig magabiztos győzelmet jelentene. Ha itt az elnökválasztási előválasztás során a progresszívak nyerni tudnak, az egy hatalmas lendületet jelente a kampányuknak.

7. Még mindig száguld a T-Train

A Reform Párt bázisának a megmozdításához még mindig a Cironia's Dad jelzővel ellátott George Taylor elnök a legjobb személy. Mind Eagle, mind Osborne kormányzójelöltje elhívta kampányolni a volt elnököt, aki ki is tett magáért. A saját és az országban is népszerű elnök, úgy látszik, még mindig megkerülhetetlen, ezért nagyon fontos lehet, hogy az előválasztás során az elnökjelöltek közül kit fog támogatni.

1957.11.16
  
(Nick Robertson)

William Harris és Cody Parks ellenzik, hogy a húsvét hétfő állami ünnep legyen

William „Jock” Harris és Cody Parks közös sajtótájékoztatót tartott, ahol arra kérték a Kongresszust, hogy utasítsák el a húsvét hétfő állami ünnepé nyilvánítását. „Ez a javaslat ellenkezik az Alapító Atyák rendelkezéseivel, felrúg minden eddigi szabályt, és sértő is, hogy egy, a fasisztákkal kooperáló egyházi diktátor mondja meg Cironia népének, hogy mi legyen ünnep, és mi nem” – jegyezte meg a protestáns képviselő. Harris szerint a javaslatot el kell utasítani, hiszen ez nem a katolikusok emancipációjáról szól. „Az elnök katolikus, nincs elnyomás, minden vallás egyenlő jogokban a többivel. De ilyen alapon a lutheri pontok kitűzése miért nem ünnepnap?” – tette fel a kérdést a képviselő.

Peterson progresszív szenátora, Cody Parks, hasonlóan vélekedett: „Megdöbbentőnek tartom, hogy szinte semmiféle visszhangja nem volt elmúlt időszakban bekövetkezett, ciron jogrendszerbe történő példátlan nemzetközi beavatkozásnak. Akik ismernek, tudják, hogy Glover elnök urat személyesen is sokra becsülöm, nagyra tartom számos törekvését, ugyanakkor azt elfogadhatatlannak tartom, hogy elnöki minőségben tárgyal egy olyan egyházi főméltósággal, mint XIII. Piusz, majd ezután a pápa utasítására felkéri a Kongresszust törvényalkotásra. Eleve már az is visszás, hogy a ciron elnök hivatalos keretek között egyházi méltóságokat fogad, de a húsvét és nagypéntek állami ünnepre emelése, ráadásul katolikus nyomásra túlmegy minden határon. Azt gondolom, hogy ez az állam és az egyház szétválasztása elleni durva üzenet, amelyet a Kongresszusnak nem szabad megszavaznia! Én egész biztosan nem fogom a szavazatomat és arcomat adni egy felsőbb egyházi utasítás végrehajtásához és ugyanerre fogom bíztatni szenátortársaimat is!”

1957.09.04
  
(Nick Robertson)

Újabb olasz fenyegetettség?!

A Clarki partiőrség közleménye szerint A New Orleans-Reddon szerinti menetrend szerint közlekedő személyhajón 3 személyt tartóztattak fel, akik már a hajóút során is, ittas állapotban megengedhetetlen hangnemben beszéltek a személyzettel. Matthia  Reicentti, Govanni Hercetto és Tom Lucaterro állításuk szerint egy Osborne-ban élő rokonukat látogatták volna meg. Természetesen nem tudták megnevezni ezt a rokont, csak annyit mondtak egy bizonyos Benedict. A Hatások vizsgálódnak de előzetesen elmondták, hogy valószínűsíthető, hogy a három férfi Szicíliai és Szardíniai és a Cosa Nostra tagjai. A további vizsgálatig a Clarki rendőrfőnök hírzárlatot rendelt el.

1957.06.23
  
(Jack Rush)

Kibújt a szög a zsákból

A cooki kormányzó Mason Cityben hevesen támadta ellenfeleit. Új attitűdjének mozgatórugója valószínűleg az lehet,hogy egyes progresszív politikusok annyirra látványosan támogatják West kormányzót,mintha egy pártban ülnének. 

René West azt mondta és ígérte,hogy ő ellenfeleivel ellentétben nem fog személyeskedni és nem vesz részt semmiféle lejárató kampányban. Ehhez képest Mason Cityben politikai atombombát dobott Trumpra és Jezzára,akiket visszont szemmel láthatóan nem érdekli a progresszív-barát West próbálkozásai. Miközben ő értetlenül kérdezi azt,hogy mi történt a 3 évvel ezelőtti Trumppal,mi is jogosan megkérdezhetjük,hogy mi történt a 3 évvel ezelőtti Westtel,aki az első fütyszóra ráugrott a Trump-vonatra,és sokszor látványosan támogatta,most viszont egyik legnagyobb kritikusa lett. Talán a progresszívekhez való közeledés az,ami új véleményt formált a cooki kormányzóban a cooki szenátorról? Talán a Reform Párt pár elitista kampánydonorja kérte ezt Westtől? 

Mike Jezzát soha nem kedvelte igazán a cooki kormányzó,a párt többségével egyetértésben,így az őt érintő támadások még érthetőek is lennének,ha Mr.West korábban nem tett volna fogadalmat arra,hogyha valaki,akkor ő soha sem fog lejárató kampányt idítani. Ezzel szemben egyes pletykák azt terjesztik,hogy West áll a denveri lószaros esett mögött,mivel korán likvidálni akarja Jezza képviselőt a versenyből,ez által meggátolva azt,hogy Trump és Jezza,akik a politikai iránytűn elég közel állnak egymáshoz,közösen lemossák őt,és a Reform Párt jobboldala adja a következő elnökjelöltet. Aki,ha sikeres könnyen lehúzhatja a sülyesztőn a progresszívekkel megalkuvó reformer politikusokat. Szóval ezt megelőzendően West a sebezhetőbb Jezza ellen indított támadást.  Ez azt is megmagyarázná,hogy Council Bluffsben már miért csak Mike Jezzát támadta.

Szóval ez a jelenlegi helyzet kedves olvasók. Kiváncsian figyeljük a reformer belharcok további folytatását.

1957.06.21
  
(John Richard)

Mészárlás a polgárokért

A mai nap délelőttjén hatalmas nagy volt a készültség itt Warner Robins belvárosában. A rendőri különleges egységes megtöltötték fegyvereiket, beszélgettek egy jót, s talán utolsót a bajtársakkal, megbeszélték a taktikát, felkészültek a végső, mindent eldöntő csatára.

„A parancsnokokkal mindent átbeszéltünk részletesen, hogy az akció a lehető legjobban sikerüljön. Lehet már ez az utolsó pillanat a roham előtt, de még mindig a családom képét szorongatom kezemben. Lehet, hogy ezen a képen látom őket utoljára.” -Cyril Britton, walkeri rendőrtizedes.

„Hogy érzem magam? Teljesen nyugodt vagyok. Bár az adrenalin szintem az egekben van. De a rágó segít. Kérsz egyet?” -Quinton Berry, belforti rendőrközlegény.

„Vallásos ember vagyok, ezért az akció előtt elmentem a templomba, hogy Istentől erőt kérjek, illetve megköszöntem neki, hogy ha meghalok, akkor az utolsó pillanatig a polgárokat szolgálhattam.” -Rigby Jocelyn, walkeri rendőrőrmester.

„Nem tudjuk, hogy pontosan mi fog ott bent ránk várni, de nagyvalószínűséggel maga a Pokol. Minden igyekszünk megtenni azért, hogy a még élő túszokat épségben kihozzuk valahogy az épületből, még akkor is, ha mi rendőrök ebbe bele is halunk.” -Mikey Bert, walkeri törzsőrmester.

Pár mondat azon hősöktől, akik az akció során életüket vesztették. Négyen voltak, emberek voltak, apák, s fiúk voltak. Életüket áldozták azért, hogy béke lehessen, hogy nyugodtan tudjunk aludni éjszakánként, hogy biztonságban érezzük magunkat. Hogy mi hajtotta őket a végsőkig? A becsület? A hit? Az elköteleződés? Vagy csak simán tették azt, amit tenniük kellett, ami a kötelességük? Ezekből mindegyik!

A mai nap délelőtt 11 órakor a rendőrség különleges egységei tüzet nyitottak arra a házra Warner Robinsban, ahol a gazfickók lakoztak. A tűzharc közepette egy 20 főből álló egység betört a házba, ahol az összes gazfickót, köztük Carlos Marcellót is lelőtték. A házban kialakult tűzharcban a fent említett négy rendfenntartó életét vesztette. A kint levők közül 5-en megsebesültek. A gengszterek az összes túszt már korábban kivégezték. Carlos Marcello úgy halt meg, hogy két rendőr egy-egy jól célzott lövéssel fejbe találta. A harc félóráig tartott. Ezalatt összesen 25 gengsztert semlegesítettek. A csata után öt perccel a műveleti parancsnok bement a házba, hogy megtekintse a helyzetet.

„Szabályos vérfürdő. Mind amit mi műveltünk, mind amit azok a rohadék maffiózók.” -foglalta össze a látottakat Jimmie Gordy műveleti parancsnok.

1957.06.17
  
(Dominick Taylor)
 1/13  

   Üzenőfal

2019. dec. 01. George Lee: választási menetrend frissítve!

2019. okt. 29. George Lee: igen, úgy

2019. okt. 29. Andrew Trump: mivel nem az egész megye tartozik a médiapiachoz

2019. okt. 29. Andrew Trump: A rádió adásoknál ugye az van írva, hogy 400$*ahány megye tartozik a médiapiachoz. És mi van a fél megyékkel? Észak-Legrandot mondjuk egész árral számoljuk, mint a többit, vagy csak 200$-ral, féláron,

2019. okt. 25. George Lee: SZAVAZÁS A SZENÁTUSBAN!

2019. okt. 25. George Lee: pótolva

2019. okt. 25. Andrew Trump: Csak én nem láttom Madisonét?

2019. okt. 23. George Lee: megyék tartalékai fe löltve!

2019. okt. 23. Thomas McDornish: SZAVAZÁS A KÉPVISELŐHÁZBAN

2019. okt. 22. George Lee: gazdasági növekedések a jelentésben megyénként megtekinthetők!

2019. okt. 16. Nathen Bartek: Thad Caslte Eagle megyébe írt kampánya rossz helyre ment, a garfieldi a helyes

2019. okt. 15. Nathen Bartek: Thomas, a tankönyves észrevételem semmis, megtaláltam közben amit hiányoltam

2019. okt. 15. Nathen Bartek: Thomas, írtam egy levelet, benne az észrevételeimmel, mostanra jutottam oda, hogy átfussam

2019. okt. 15. Thomas McDornish: KH Költségvetési bizottság nézze meg az előirányzati törvényt és csütörtök estig jelezzenek a tagok.

2019. okt. 12. Thomas McDornish: Az utlosó edmundi kampámyt Bellick-e és nem McFayden-é. A sok jelöltet összekavartam.

2019. okt. 08. George Lee: most már visszatérek

2019. okt. 08. Edward Glover: Okés

2019. okt. 08. Nathen Bartek: Szerintem legyen Markshill (Osborne)

2019. okt. 08. Edward Glover: Azt lehet tudni, hogy melyik megyében/településen tartjuk?

2019. okt. 08. Edward Glover: Ez a beszéd

2019. okt. 07. Thomas McDornish: Nekem mindegy. Csak nyerd meg

2019. okt. 07. Edward Glover: Bocsi srácok, Peti elég elfoglalt a napokban. A legfrissebb időpont kedd este 8, ha nektek is alkalmas.

2019. okt. 07. Thomas McDornish: Dent nem is kapott meghívót

2019. okt. 07. Nathen Bartek: Akkor most miben maradtunk a vita kezdéásét illetően? szerintem nekem nyolc órától már jó lenne. A kérdéseim meg vannak, tehát rajtam nem fog múlni, hogy pörögjünk

2019. okt. 05. George Lee: sziasztok! Alelnökjelölti vita hétfőn, 18 óra után lesz, várunk mindenkit Bővebb info holnap

2019. okt. 05. Thomas McDornish: Nathen: még van észrevételem. Majd írok este.

2019. okt. 04. Nathen Bartek: az én postagalambom eltávedt akkor ezzel az információval

2019. okt. 04. Edward Glover: Vasárnap délután lesz, ha minden igaz

2019. okt. 04. Nathen Bartek: Thomas, ment a beígért számolás.

2019. okt. 04. Nathen Bartek: Srácok, az alelnöki vita ma vagy holnap lesz?

2019. szept. 27. George Lee: félóra múlva jön a vita

2019. szept. 26. Nathen Bartek: A West Doverben a hlászokkal című kampánynál nem Dover hanem Groveton ahogy a cikkben is jelölve van.

2019. szept. 18. George Lee: és kész

2019. szept. 18. Thomas McDornish: Jhonson Edmund hatban, Pace Edmund hétben jelölt (nem volt kihívója). Elrtam a szövegben.

2019. szept. 18. George Lee: előválasztási cikk holnap olvasható

2019. szept. 17. George Lee: Sziasztok, ma este meglesznek az előválasztási eredmények, cikkekbe foglalva

2019. szept. 14. Thomas McDornish: Nekem most egy hét Horvátország, de utána újult erővel, kipihenten jövök

2019. szept. 12. George Lee: nézd meg

2019. szept. 12. Thomas McDornish: Hozzám nem jutott el a körüzenet.

2019. szept. 11. George Lee: Megy róla köremail még ma

2019. szept. 11. Thomas McDornish: Milyen javaslatokról van szó? Hol olvashatom?

2019. szept. 10. George Lee: Sziasztok, a javaslatok közül beemeljük a vallási felekezeti kérdés hovatartozását, ez már beleszámít a választási harcba.

2019. szept. 08. Thomas McDornish: Az utolsó kampányomban a címet elrontottam, bocsi

2019. szept. 07. Nathen Bartek: Mi ez az orwelli rémálom?

2019. szept. 07. Thomas McDornish: Mindenhol balodali-liberális médiatúlsúly van. Ez alól Cironia sem kivétel

2019. szept. 07. Nathen Bartek: A fránya baloldali és kormányközeli lapok csúsznak az információszolgáltatással, aláásva ezzel a tisztességes reform kampányt

2019. szept. 07. Thomas McDornish: Csak viccelek. Nem reklamálok, nekem mindegy mikor kerül ki

2019. szept. 07. George Lee: ma kikerül az első nap, csak éjszakás vagyok, nem könnyű háromkor beszédeket írni

2019. szept. 07. Thomas McDornish: Elmaradt a konvenció? Csak visszalép West?

2019. szept. 05. George Lee: okés

   Online (0)

 
Cironia politikai-gazdasági szerepjáték - Madenia CMS v1.3b © 2016-2019 Balla Péter / Molnár Dénes | Adatkezelési tájékoztató