Média

folyóirat 1959. április 21.
Főszerkesztő: George Lee

Győztesek és vesztesek a Választás Estéje után

A tegnapi választások érdekes eredményeket hoztak, és az estének vannak nagy nyertesei, de ugyanúgy vannak vesztesei. A cikkben körbejárjuk, ki örülhet, ki búslakodhat, kinek van lehetősége visszavágni.

GYŐZTESEK

Elizabeth Byron

A megválasztott denfieldi szenátor mindenképp boldog lehet. Ő az első olyan progresszív politikus, aki abszolút többséggel nyert meg megyei szintű választást. Habár tavaly Dent elnök győzött Denfielden, de neki nem sikerült 50% felé tornáznia a szavazatait, viszont Byron 96 százalékos feldolgozottság mellett 50,3 százalékkal vezet, és nem valószínű, hogy a fennmaradó szavazatok ezt komolyan befolyásolnák. A kérdés már csak az, hogy ha megválasztják, tudja-e tartani a független attitűdjét, amelyet a Reform Párt biztosan górcső alá fog venni. Byron 1962-ig marad szenátor, akkor szállhat ringbe egy teljes mandátumért.

Mark Scott

A progresszívak fiatal reménysége, aki egy karakteresen reformpárti körzetben próbálkozik megszerezni egy olyan körzetet, ahol eddig csak reformpárti jelöltek győztek, 20 százalékpontos előnnyel verte meg Mitchell Pritchettet, aki a progresszívak korábbi jelöltje volt, és aki markáns támadásával elérte, hogy adományozzanak neki – igaz, ez nem volt elég a sikerhez. A reformpárti és a progresszív előválasztáson nagyjából ugyanannyi választó vett részt, és Scott szerezte a négy jelölt közül a legtöbb szavazatot Hammondban, ami igencsak aggasztó a Reform Pártnak.

A kérdés, hogy ha meglesz a reformpárti ellenfele (ugyanis Ray McMiller és Dave Hopkins között mindössze 33 szavazat a különbség, ezért újraszámolnak), és szembe kell néznie a teljes reformpárti elittel és gépezettel, képes lesz-e győzni.

A Progresszív Párt

Az elnök pártja büszke lehet, hiszen sikerült megnyerniük Denfieldet, amely pár hete még inkább csak álom volt, és sikerült jelentős részvételt produkálni Osborne 2. kongresszusi körzetében, és jön Denfield 3, ahol Byron nagyon népszerű volt. Ugyanakkor nem lesz könnyű dolguk, ha győzelemre akarják segíteni Mark Scottot a hammondi körzetben. Frank DeWine szenátor korábbi körzete az egyik legpirosabb.

VEGYES

Harvey Dent

Az elnök is boldog lehet, hiszen a denfieldi eredményét Byronnak sikerült túlszárnyalni, erősített a megye iparvidékén, és habár gyengült Warwickben, és Salt Lake City hű maradt Farrellhez, a vidéki térségek erősítették a megválasztott szenátort. Másrészről viszont nem felhőtlen a boldogsága, mert mind Byron, mind Scott azzal szerzett magának valódi támogatást, hogy függetlenül fognak politizálni az elnöktől.

 

VESZTESEK

Reform Párt

Rossz estéje volt a Reform Pártnak. Elvesztettek egy olyan szenátusi mandátumot, amely 1946 óta volt a kezükön, bajban vannak Osborne 2-ben. Stuart Hoyt zárt ajtók mögött fog egyeztetni a szenátusi vezetéssel, hogy megtalálják a progresszív mérsékeltek felemelkedését, és megőrizzék a szenátusi többségüket. Emlékeztetőül, négy olyan szenátor is akad, akinek olyan megyében kell győznie, amelyet Dent nyert, és további háromban igen szoros eredmény született, amely megnehezítheti a védekezést.

De a kongresszusi Reform Párt sem pihen, hiszen nekik meg kell védeni Osborne 2-t, ahol Mark Scott esélyes lehet progresszív színekben. A McMiller-Hopkins párviadalban még túl korai dönteni, ezért az RKKB várhatóan Scottra összpontosít majd. További probléma lehet Denfield 3. kongresszusi körzete, ahol májusban lesz időközi választás, de Elizabeth Byron 52-46-ra legyőzte Dustin Farrellt.

Dustin Farrell

Valószínűleg szomorú Farrell szenátor is, akinek pár hónap után távoznia kell a felsőházból, mivel elbukta a választást. Több reformpárti forrás Denfieldből Farrellt okolja a verségért, amiért „nem volt elég profizmus a kampányban, nem volt aktív, keveset járta a megyét.” Több megyei politikus vészjóslónak látta, hogy Byronnak több forrása van egy piros megyében, mint a hivatalban lévő szenátornak. Dave Merrick denfieldi kormányzó korábbi beosztottjáról egy baráti társaságban tegnap azt mondta: „Most elbukta ezt a versenyt, de három év múlva, sokkal felkészültebben, a győztes helyéről fogja elmondani a beszédét.”

1959.04.19
  
(Nick Robertson)

Kórházba került Alexander Smith

Válságos állapotban vitték kórházba ma reggel Alexander Smith-t. A walker kormányzó a hivatala kapujában esett össze. A portás azonnal értesítette a mentőket, akik a perceken belül a helyszínen voltak.

"Egyik pillanatban még jött, a másikban már a földön rogyott a kormányzóúr. Gyorsan értesítettem telefonon a mentőket, hogy gond van. Addig kimentem, hogy megnézzem az állapotát. Pulzusa és légzése nem volt, emiatt elkezdtem az újraélesztést, addig, míg meg nem érkeznek a mentők. Mikor kiérkeztem, még akkor sem volt állapotánál. A mentős urak átvették kezelését. Aggódom, hogy mi történhetett Mr. Smith-szel." -nyilatkozott lapunknak a kormányzóhivatal portása.

Lapunk a továbbiakról, Dr. Jeff Markkula főorvost kérdezte.

"Mikor beérkezett a mentő, már volt légzés és keringés is. A vizsgálatok kimutatták, hogy szívinfarktus okozhatta az átmeneti életjel kimaradást, de hála a mentősöknek, ezt sikerült visszahozni. Azonban jót még nem mondhatunk, hiszen a kormányzóúr még mindig élet és halál között lebeg, állapota válságos! De mi orvosok igyekszünk mindent megtenni, hogy felépüljön, hiszen erre esküdtünk fel." -nyilatkozta.

1959.03.06
  
(Dominick Taylor)

Kávészünet

Augusto Prescottot kérdezte lapunk a déli kérdésről.

„A Déli kérdés Cironián belül országos kérdés és nem pártpolitikai. Ezt onnan is lehet venni, hogy amikor pár évvel ezelőtt voltak a déli lázongások, akkor nem csupán egy párt emberei, hanem mindkettő déli konzervatívjai fogtak össze a Déli Autonómia ügyében. A Reform részről a volt cooki kormányzó, Walter George, a Progresszív részről pedig Lewis York voltak azok, akik nagyon is irányították az eseményeket. Számomra az volt a meglepő, hogy Lewis York, aki lássuk be, nem volt egy híres politikus, akkora hatalmas nagy tömeget volt képes megszólítani. Gyakorlatilag egész Walker megye fehér lakosságát mozgósította az ügy érdekében. De Walter George is egészen jó munkát végzett ebben a tekintetben, hogy még a cooki déli progresszívokat is megszólítani tudta. Amikor azok az események pörögtek, akkor nem igazán számított az emberek párthovatartozása, csak az, hogy déli érzelmű legyél, illetve fehér, hiszen lássuk be, hogy az egész incidenssorozatot a feketék kezdték azzal, hogy a konföderációs zászlókat égettek, Lee tábornok arcképeit tépdesték majd vizelték le. Ez nyilván felkorbácsolta az indulatokat a fehér, déli érzelmű lakosság körében, akik számára ezen tettek szentségtörésnek számítottak. Az események sajnos nem hozták el a Déli Autonómiát, hiszen az északi politikusok egésze gyakorlatilag be volt gyöppösödve, mert nem is akarták megérteni a Déli Autonómia tervezetét. De nem maradtak meg a harcok nyom nélkül, hiszen Walker megyében például a Lawrence zsoldosok és rendőrök nagyon is kegyetlenül bántak a lakosság minden tagjával, ami végül a volt kormányzó népszerűtlenedését, majd bukását jelentette. A rákövetkező kormányzóválasztást azaz Alexander Smith nyerte meg, aki egy keverék, hiszen liberális, de egyben déli konzervatív nézeteket is vall. A megválasztásával zárult le a hanyatló lawrence-i diktatúra és kezdődött el a virágzás kora Smith kormányzó képében, aki ténylegesen meghozta a változások szelét.

Hogy mit is lehet levonni tanulságként a Déli Lázongásokból? Azt leginkább, hogy nem szabad hergelni a déli embereket! Ezt megkéne tanulnia minden politikusnak, akár elnök, akár miniszter, akár a kongresszus tagja. Talán az elnök felelőssége a legnagyobb ebben a kérdésben, hiszen úgy kell kormányoznia az országot, hogy azt a déliek is elismerjék. Tehát igen, a déli konzervatívok kedvére is kell tennie minden elnöknek, hiszen ez a szavazótábor jelen állásában is nagyon stabil, és csakis olyat támogat, aki kiáll az ügyükért. Tehát, a déliek addig nem fognak megnyugodni, amíg nem sikerül kiharcolniuk egy autonómiát, vagy legalább egy Déli Ügyekért felelős Minisztert az elnöki kabinetben.

Igen, olvastam a hírlapokat, hogy mik történtek a Szenátusban és a Képviselőházban a déli zászlók ügyében. A részemről egyfajta provokáció volt, amit a levezető elnök tett. Nem szabadott volna megtennie, hiszen lehet, hogy éppen ez a szikra kell majd ahhoz, hogy tán egy nagyobb volumenű megmozdulás meginduljon.”

1959.03.06
  
(Dominick Taylor)

Bob Walsh újraindul Grahamben

RAINIER – Graham kormányzója újraindul a mandátumáért – ezt maga az érintett jelentette be sajtótájékoztatón. A mérsékelt reformpárti megyei vezető szerint az elmúlt négy év sikeres volt, és most is jó évet fog zárni. „A tavalyi gazdasági adatok kiértékelése valahogy tavasszal fog megérkezni, de sokat javuló államháztartásról, nyitott folyamatokról, javuló életszínvonalról kaphatunk tanúbizonyságot.”

A hivatalban lévő kormányzó szerint folytatni kell a megkezdett munkát. „Csak akkor tudunk építkezni, ha a megkezdett alapokat nem bontjuk szét, ezért is vállalom ezt a jelöltséget, újból. Ha engem választanak, a nyugodt, kiszámítható fejlődés időszaka folytatódik.” Walsh beszédében támadta a Progresszív Pártot.  „Ha én maradok a kormányzó, további adókkal nem sújtom az itt élőket, és arra ígéretet teszek, hogy az üzemanyaghasználat továbbra is adómentes tétel marad, ahogy a grahami halászcsaládoknak se kell kikötői díjat fizetniük.”

Progresszív oldalról Jay Harrington jelentkezett be eddig, de információk szerint Leo Wellington korábbi kormányzó is élénken érdeklődik a kormányzójelöltségért. Walshnak idén könnyebb dolga lehet, hiszen René West közel 4 százalékponttal győzött, George Lee szenátor pedig könnyedén, közel 10 ponttal újrázott. Ez könnyebb kampányt ígér a számára, sőt a Reform Párt arra is törekedni fog, hogy megszerezzék a Megyei Tanácsban a többséget.

1959.02.30
  
(Nick Robertson)

„Pácban lehetünk, ha Dent elnök nem jön”

A President Palace sajtófőnöke, Kensi Blye bejelentette, hogy Harvey Dent tevékenyen nem fog részt venni az idei kampányokban, ami sokkhatásként ért több, az idei időközi választásokra készülő stratégát és pártvezetőt. Denfield szenátort és képviselőt, Osborne képviselőt választ, és ugyan a Szenátus visszahódításához a félidős választások során legalább öt reformpárti törvényhozót kellene legyőzni, de a Képviselőházban mindössze egyfős többsége van Nathen Barteknek – ezt akár Denfield 3. vagy Osborne 2. kongresszusi körzetének az elhódításával.

A szenátusi küzdelemben kellene leginkább az elnök támogatása, hiszen ő az első olyan progresszív, aki megyei küzdelmet tudott nyerni Denfieldben. A Progresszív Párt esélyese, Elizabeth Byron, mérsékelt progresszív arculattal kampányol, ezzel kívánja megnyerni Francis Thackeray székét. Többen attól tartanak, hogy az időközi sokkal nagyobb falat lesz az elnökválasztásnál. „Andrew Trump több mint kétezer szavazatot kapott, Dent kevesebb, mint száz szavazattal nyert, és az időközi választásokon jóval alacsonyabb részvétel prognosztizálható.” – nyilatkozta Edward Mendils, aki korábban megyei tanácsos volt. Szerinte nem lehet megjósolni, hogy milyen hatással lehet az elnök jelenléte a versenyekre. „Merrick [kormányzó] népszerű, Prescott szenátor a többségi vezetés tagja. Nehéz ilyenkor dönteni.”

Mások elismerik, hogy a másik két kongresszusi harcban az elnök személyes jelenléte nem biztos, hogy segít. „Denfield 3-ban 3, Osborne 2-ben 7 ponttal kapott ki René Westtől, Madisonban és Grahamben West több mint a voksok felét kapta, egyedül Edmundban volt szorosabb a végeredmény. Sokkal inkább lesz aktív Dent a félidős kampányban.” – véli Mark Thompson politikai guru, aki a Reform Párt Nemzeti Bizottságának dolgozik. Thompson szerint a rekordrészvétel segített igen sokat Dentnek, de ez most nem várható, hogy bekövetkezik, „és a Reform Párt is résen lesz.” Információink szerint Thomas Levin (R-Edm.) nemsokára Warwickbe utazik, hogy a kampányadományozókkal egyeztessen, Stuart Hoyt többségi szenátusi vezető pedig arra kérte Thad Castle garfieldi szenátort, hogy kezdjen adománygyűjtésekbe.

A President Palace kérésünkre már finomította a korábbi kijelentését: A denfield-i időközin az Elnök biztos nem vesz részt aktívan, nem fog a jelöltek mellett kampányolni. Jelenleg az Elnöknek fontosabb dolga van ennél. Azonban minden esetben jelezni fogja a választók felé, hogy szerinte a választáson ki az általa támogatott jelölt.” – áll a sajtónyilatkozatban, hozzátéve: a kormányzóválasztásokban már lehet, hogy aktívabban fog részt venni.

1959.02.28
  
(Nick Robertson)

Már csak pár emberre korlátozódott Denfieldben az új szenátor személye

WARWICK – Dave Merrick Warwickben tárgyalt, részt vett a denfieldi Reform Párt konferenciáján is, ahol beszédet is tartott. Ebben aláhúzta, hogy még egyszer nem következhet be az, ami megtörtént idén. „Egy teljes mértékben esélytelen, futottak még kategóriába tartozó, magát konzervatívnak mondó jelölt ellopta tőlünk President Palace-t. Tenni fogunk, hogy ez még egyszer ne következhessen be.” Mindezt azzal erősítette meg, hogy Francis Thackeray helyére olyan személyt jelöl a Szenátusba, aki képes lesz megnyerni a választást, „és legközelebb mi verjük be az utolsó szöget Harvey Dent újraválasztási kísérletébe.”

Merrick hangoztatta, hogy olyan szenátorra van szüksége Denfieldnek, „akinek van hite a megyében, és aki nem kételkedik Stuart Hoyt bölcsességében, vezetői képességében.” Információk szerint már csak három személy van versenyben a posztért.

Az egyik Greg Jesworth, aki novemberben hajszállal kikapott Denfield 2. kongresszusi körzetért folytatott harcban. A mérsékelt törvényhozó azért lenne jó választás, mert jelölésével nem kell megkockáztatni a Reform Pártnak egy időközi kongresszusi választást, és Jesworth azt közölte Merrickkel, csak átmeneti időre, az új szenátor megválasztásáig vállalná a posztot, ezáltal a Reform Párt jelöltje maximálisan tudna a kampányával foglalkozni.

Az esélyesek között van még Robert Folksen kongresszusi képviselő, akinek annyiból könnyebb, hogy körzetében található Salt Lake City, amely erős reformer bástya, így egy időközi választáson is győzhet a párt jelöltje. Ugyanakkor az 1950 óta a körzetét képviselő Folksen ugyanakkor nem biztos benne, hogy átülne a Szenátusba, jelenleg „kitűnően érzi magát, ott, ahol van.”

Merrick saját hangját is próbálja a Capitol Square felé vinni – többek között erősen gondolkodik, hogy elindul az 1962-es elnökválasztáson –, ezért az esélyesek között tartják számon Dustin Farrellt, aki a kormányzó kabinetfőnöke. Habár neki még nincs semmiféle politikai tapasztalata, de ha megnyeri az időközi választást, 1962-ig törvényhozóként segíthet korábbi főnökének, hogy erős pozícióból várhassa az elnökjelölti megmérettetést.

1958.11.28
  
(Nick Robertson)

Stuart Hoyt újra pályázik a többségi vezetői posztra

Stuart Hoyt sajtótájékoztatón jelentette be, hogy újraindul a szenátusi többségi vezetésért, mivel úgy véli, hogy a Reform Párt ismét jelentős győzelmet aratott, és a választók támogatják azt az utat, amit képvisel. „1950 óta mi vagyunk többségben, ez fontos jel, a választók követnek minket, elismerik a munkánkat, ezért komoly változásokra nem is kell felkészülni.”

A madisoni törvényhozó nem kommentálta Nathen Bartek várható házelnök kijelentését, aki alkalmatlanoknak nevezte Harvey Dent megválasztott elnök eddig jelöltjeit, és pártkatonáknak nyilvánította őket. „A Szenátus bizottságainak a hatásköre eldönteni, alkalmasak-e vagy sem, azt megígérhetem, hogy amint az új Kongresszus felesküdött, a bizottságaink folyamatosan meghallgatják a jelölteket, alkalmasak-e a posztjukra.”

1958.11.21
  
(Nick Robertson)

Nathen Bartek lehet a házelnök

Nathen Bartek zárt ajtók mögött, a képviselőházi vezetés ülésén jelezte, hogy elindul a házelnökválasztáson. Az osborne-i törvényhozó, aki annak idején maga George Starson házelnököt győzte le az előválasztáson, már szerzett elég tapasztalatot a Reform Párt vezetőjeként hogyan irányítsa a Képviselőházat. Ez most azért is igazán fontos lesz, mert Dent következő elnökkel milyen alkukat tud megkötni, és hogyan tudja biztosítani, hogy két év múlva is megőrizzék a többségüket.

Thomas Levin, a Reform Párt Kongresszusi Kampánybizottságát vezeti, elmondta, teljes mellszélességgel támogatja Barteket. „Nathen jó vezetője volt a frakciónak eddig is, ő képviselt minket keményen, és neki is köszönhető, hogy sikerült legyőznünk a progresszívakat.” Szerinte a frakció tagjai is „egyöntetűen fogják támogatni a jelöltségét, mert ő az a képviselő, akinek megvan a tapasztalata és az országos ismertsége, hogy menedzselje az ügyeinket.”

Arról, hogy kit jelöl a progresszív oldal, még nincs információ, de Levin szerint az RKKB több, piros körzetben nyert progresszívat támadni fog hirdetésekben, ha Thomas McDornish mögé állnak be. „Ha McDornish házelnök újraválasztását fogják támogatni, akkor bebizonyítják, hogy nem értik a körzetük lakosainak a véleményét. És akkor két év múlva le is fogjuk őket győzni.”

Jason Chaffee, egy másik prominens reformer képviselő is támogatja Barteket, szerinte senki se fogja ellenezni a jelöltségét. „Nem hiszem, hogy bárkinek is ellenére lenne Nathen házelnöksége. A reformer konferencia mind a 79 tagja támogatni fogja őt.” Arra kérdésre, hogy a Trump-kampányt segítő kongresszusi tagok is felsorakoznak Bartek mellé, a belforti képviselő annyit közölt, hogy nem szeretne találgatni, „de mindnyájan újraválasztásra készülnek két év múlva. Ki akar magának előválasztási ellenfelet, vagy ki szeretné, ha a donorok nem támogatnák?”

1958.11.12
  
(Nick Robertson)

Andrew Trump megszólal

John Richard beszélgetett Trump szenátorral.

J.R.:Üdvözlöm szenátor úr!

A.T.:Üdvözlöm Mr.Richard!

J.R.:Először is azt kérdezném meg,hogy elfogadja-e a választás eredményeit?

A.T.:Igen.

J.R.:Akkor ezt a választást fairnek és demokratikusnak találta,szemben a Reform Párt előválasztásával?

A.T.:Persze. Ezt a választást a Ciron Állam rendezte,amelynek demokráciájához és a tiszta választásához nem férhet kétség. Ellenben a Reform Párt által tartott bohóckodással,ahol Stu felrajzolta a számokat,majd René dobott a kockával. És akkor még ők,meg a csatlósaik akarnak engem tisztességről kioktatni. A tisztesség ott kezdődik,hogy nem hazudunk a választóknak és tiszteséges előválasztást tartunk,hamár egy demokratikus országban élünk.

J.R.:Értem,nos valóban a Ciron Állam demokratikus mivoltához nem férhet kétség. A Reform Párt belső ügyeit,pedig maga ismeri. Nem érzi úgy,hogy maga miatt vesztette el West kormányzó a választást?

A.T.:Egyáltalán nem. A kedvéért előhozták Taylor elnököt a nyugdíjból,és úgy teletömték pénzzel a kampányát,mint senkiét előtte. Az ellenfele pedig a legyengébb volt,akit a Progresszív Párt valaha jelölt. Ez előtt a választás előtt Harvey Dent egy örök vesztes volt,de René alkalmatlansága és rossz teljesítménye az elnökjelölti vitán,amiről minket kizártak,elnökké tették Dentet,és ezek vesztették el neki a választást. Mondhatni magát verte meg. Ezt a választást 100-ból 99 reformer megnyerte volna. 

J.R.:Mit gondol kizárják a pártból?

A.T.:Nem. Azokat se zárták ki,akik 4 éve konkréten a progresszívek szekerét tollták és elmentek a progresszív konvencióra. Én ilyet nem tettem,sőt annyiszor kritizáltam a President-elect urat,akárhányszor csak tudtam. Emellett a Reform Pártnak szüksége van a szociális-konzervatívakra,hogy megtudja magát különböztetni a Progresszív Párttól. És,ha egyikünket bántják,akkor összezárunk. A valódi konzervatívok egyetlen esélye a túl élésre az,ha követjük az "egy mindenkiért,mindenki egyért"elvet. 

J.R.:Értem. Nos,szenátor köszönöm,hogy itt volt.

A.T.:Én köszönöm.

 

1958.11.06
  
(John Richard)

Andrew Trump személyes kudarca

Cook szenior szenátora éveken át próbálta rávenni pártját, hogy sodródjon jobbra, és szálljon harcba a Biztos Délért. Többször támogatott progresszív jelöltet sajátja helyett, legemlékezetesebb, amikor a Reform Párt Szenátusi Kampánybizottság elnökeként Lewis York mellett kampányolt Steve Paulsonnal szemben. Többször tett megbotránkoztató kijelentéseket, de Stuart Hoyt többségi vezető még az őt ért sértéseket is elnézte, még bizottsági elnöki posztot is kapott.

De a legnagyobb hibát idén követte el: az egykori zsivány, jobbszárnyat képviselő mozgalmárból előbb szenátor majd elnökjelölt lett, aki megfogadta az establishment tanácsait, majd egy megnyerhetetlen csatába bocsátkozva útját állta René West elnökségének. A Reform Párton belül többen a fejét követelik, amiért megakadályozta West győzelmét. „Nézze meg az eredményeket: Osborne, Peterson és Denfield megyékben Trump jobban szerepelt, mint amennyivel Harvey Dent vezet, csak egy megyében kellett volna nyerni, és minden megváltozik. Most 61 szavazattal folytatódik a progresszív elnökség” – nyilatkozta lapunknak John Prescott denfieldi szenátor. A mérsékelt szenátor régóta harcban áll Trumppal, négy évvel korábban sem támogatta a jelöltségét, hanem George Taylorra szavazott.

Martin Ricketts, Edmund szenátora szerint „a Párton belüli illendőség és szokásjogok értelmében Trump szenátornak el kellett volna fogadni, hogy West kormányzó a jelölt. Én négy éve őt is támogattam, idén természetesen Westre szavaztam, és erre kértem az edmundiakat is.” A konzervatív törvényhozó szerint Trump politikai jövőjének jobbat tett volna, ha kimarad az idei kampányból, hiszen így „ráég a billog, hogy miatta nincs reformpárti elnökünk a következő négy évben sem.”

„Trumpnak két hibája volt: az egyik, hogy a középnyugati konzervatív megyékben túl sok szavazót vitt el René Westtől, miközben Délen nem eleget Denttől, hogy a Reform Párt elektorokhoz jusson.” – mondta el kérdésünkre Ed Mullins, George Taylor korábbi kampányfőnöke. „Ha 2-3 ponttal több szavazót képes leválasztani mondjuk Pecksdale-ben a progresszív párosról, ma West az elnök, és ő is ünnepli Trumpot.”

Mindamellett veszélyben lehetnek azok a törvényhozók is, akik vagy nem támogatták Westet, és melegen üdvözölték Trump indulását, vagy például David Chesterfield, Madison kormányzója, akinek a következő évben lesz az újraválasztása, még adományt is gyűjtött a független jelöltnek, miközben West könnyed, 7 pontos győzelmet aratott a megyében. Ezeknek a személyeknek a szerencséje könnyen kudarcba fulladhat egy olyan előválasztáson, ahol indulnak West-párti jelöltek is. De akár Hoyt többségi vezető is dönthet úgy, hogy nem kap bizottsági elnöki széket a cooki szenátor.

1958.11.05
  
(Nick Robertson)

Bedroom gratulál Dent-nek és a progresszív győzteseknek

Cliff Bedroom, Madison leköszönő szenátora, aki visszavonult az aktív politizálástól, gratulál Harvey Dentnek a győzelemhez.

"Harvey Dent kitűnő politikus, fiatalos, energikus, és ami lényeg motivált. Kiváló vezetője lesz az országnak az elkövetkezendő négy évben"

Cliff Bedroom megerősitette azt amit eddig is tudtunk, családjával elhagyja Madison megyét és a délnyugati óriásmegyébe Belfortba költözik, nem indult újra az idei szenátorválasztáson, felesége kérésére, felhagy a politizálással és többet fog foglalkozni a családjával, unokáival, nem utolsósorban a 63 éves Bedroom mostanság elég sokat betegeskedik kora miatt, magasvérnyomás, szívelégtelenség,

Cliff Bedroom 12 évig, azaz 1946 óta Madison szenátora volt, ez idő alatt sokan elakarták tüntetni a politikai elitből, véleményét, mindig kihangsúlyozta és élesen bírálta politikai ellenfeleit. Ezért sok ellenségre tett szert pártján kívűl és belül is. Az idő Bedroom felett is eljárt, remélem Belfortban megtalálja a számításait és nyugdíjas éveit családja körében tölti majd.

/JR./

1958.11.05
  
(Jack Rush)

Véget értek az újraszámolások

Minden megyében és minden kongresszusi körzetben befejeződtek az újraszámolási procedúrák, ezek nyomán nem történt változás, hacsak az nem, hogy a columbiai levélszavazatok beszámításával kihirdetésre került a garfieldi 12. és 13. kongresszusi körzet képviselői eredményei is, mindkét körzetben a Reform Párt győzött: az első Spencer Royce hódította el, a 13. körzetben Shelley Roberts hivatalban lévő győzedelmeskedett. Várhatóan Harvey Dent lesz Cironia harmadik elnöke, de reformpárti Kongresszussal kell együtt dolgoznia.

A leginkább kecsegtető váltás Denfieldben történhetett volna meg, ahol 101 szavazat volt a választások után a két jelölt közötti különbség, Dent javára, ez most 61-re módosult, de még mindig a progresszív jelölt vezet. „Jelen pillanatban nincs arra erős bizonyíték, hogy René fordítani tudna” – ismerte el lapunknak Dave Merrick, Denfield újraválasztott kormányzója. Szerinte méltósággal kell viselni, ha szombaton az Elektori Kollégium Dentet választja meg elnöknek. „Ez a demokrácia, ettől szeretünk ebben élni, nem győzhetünk mindig, van, hogy vesztünk.”

Mindamellett a Reform Pártnak nem kell szégyenkeznie, hiszen az utolsó pillanatban sikerült megszerezniük a Képviselőházat, három fős többséggel, viszont a Szenátusban magabiztos, 8 fős többségük lesz.

Cironia történetének negyedik elnökválasztása történelmi pillanat volt, hiszen 5,9 millió ember ment el szavazni, történetének eddig legnagyobb választói tömege, a regisztrációhoz viszonyított részvétel 91% volt, amely minden rekordot megdöntött. Több hónapon keresztül René West és Harvey Dent mérsékelt jelöltek küzdöttek egymással, bár jócskán rontotta a cooki kormányzó esélyeit, hogy Andrew Trump cooki szenátor, korábbi elnökjelölt független jelöltként indult, ha ez nem történik meg, akkor minden bizonnyal nyerni tudja a konzervatív közép-nyugat valamelyik megyéjét, amely elég a győzelemhez. West sikere ugyanakkor, hogy közel százezerrel több szavazatot kapott, mint Dent, aki a Biztos Délen sok szavazót vesztett – Trump miatt.

1958.11.04
  
(Nick Robertson)

Cook, Crowley és Edmund is végzett

Sok helyen lesz újraszámlálás, minden szinten.

Folytatódnak a megyék eredményhirdetései, Cook, Crowley és Edmund megyék hivatalosan is kihirdették a választási eredményeket, meglepetésre sehol sem kell újraszámolásról gondolkodni.

Cook West-ország

Cookban a regnáló kormányzó, René West elnökjelölt könnyedén szerezte meg a megye 7 elektorát, minden körzet minden településén nyert, a voksok 54 százalékát szerezte meg, Harvey Dent progresszív elnökjelölt mindössze 39 százalékot kapott. Úgy tűnik, ez lesz az egyetlen olyan elnökválasztási küzdelem, ahol bármelyik jelölt elsöprő aránnyal tud győzni. A függetlenként induló megyei szenátor, Andrew Trump ugyanakkor alulmúlta a várakozásokat, mindössze 4 százalékot ért el.

A szenátusi küzdelem reformer szerzeménnyel zárult: Bernadeth Robinson a voksok valamivel több mint 50 százalékával legyőzte Andrew Fox hivatalban lévő konzervatív progresszív szenátort, aki a választók közel 48 százaléka támogatott. A választásokat megelőző hetekben és hónapokban Fox jelentős, 19 pontos hátrányt dolgozott le, de nem volt ez sem elég, bár vidéken és az ipari városokban legyőzte Robinsont, Westminster és elővárosai a korábbi képviselőnőt választották.

A kongresszusi helyekért folyó küzdelemben a Reform Párt megőrizte az 1. és a 3. kongresszusi körzetet. Miközben Quentin Archer magabiztosan, 22 ponttal újrázott, Richard Franklin mindössze három ponttal tudott, de így is megszerezte a voksok több mint felét. A 2. kongresszusi körzetben Frank Moses, az 5-ben Jefferson Lee korábbi képviselők három-három ponttal győzedelmeskedve tértek vissza korábbi székükbe, mindössze a Reform Párt fiatal reménységének tartott Marc Johnson nem tudott nyerni, igaz, mindössze 1,8 százalékkal maradt le egy erős, kékgalléros körzetben. Ez alapján két körzetet hódított el a Reform Párt.

A megyei tanácsban is nőtt a Reform Párt jelenléte, a jelenlegi 8-7-ről 10-5-re.

Elemzők egyértelműen West-hatásról beszélnek. A kormányzó népszerűsége segített majdnem minden jelöltnek győzedelmeskedni. A részvétel 88% volt.

Crowley marad piros

A hatalmas részvétellel (elnökválasztás: 97, kongresszusi választás: 99%) crowley-i választásokon René West magabiztosan győzött, a voksok 51 százalékát szerezte meg, Harvey Dent 47%-kal lett második, ami kísértetiesen megegyezik a Glover-Trump párharc eredményével. A vidéki megye urbánus részein West egyértelműen győzött, ahogy a farmerek lakta körzetben is, csak az iparvidékeken vesztett, de még így is közel 10 ezer szavazattal kapott többet.

Fordulópont következett a kongresszusi választáson is: két körzetet sikerült elhódítania a Reform Pártnak, másik kettőben versenyképesek, kettőt magabiztosan hoztak. Crowley 1-ben Roy Harper revansot vett Kensi Blye-n, aki két éve legyőzte. Most 2,8 százalékkal a reformer jelölt győzött. A 2. körzetben Eric Beal győzött, a hivatalban lévő a Progresszív Kongresszusi Kampánybizottság elnöke, ennek ellenére csak 1,800 szavazattal, hat ponttal verte meg Malcolm Queen korábbi képviselőt. Crowley 3-ban Jacob Manson 57 százalékkal újrázott, progresszív ellenfelének esélyt sem adva. A 4-ben Marty Deeks győzött, hozzávetőleg öt százalékponttal, ami jó hír a P-nek. Vesztettek viszont az 5. körzetben, Robin Houston legyőzte Simon Bright progresszív hivatalban lévőt, 8 ponttal, 2,5 szavazattal. Crowley 6-ban Harry Jenkins reformer képviselő a voksok több mint 60 százalékával magabiztosan győzött.

Ezen versenyek mellett változott a megyei tanács összetétele is: a korábbi 8 reformer helyett két évig 12 tanácsos lesz, a 10 progresszív helyett csak 6, így társbérletbe költöznek a progresszív kormányzóval.

Edmund kitartott

Az egyik leginkább konzervatív erőközpontnak tartott megye, Edmund, meglepetésre, nehezebben sikerült Westnek, mint várni lehetett. Végül 127 ezer szavazattal győzött, (49,2%), Dent is történelmi csúcsot ért el. Progresszívként megyei választáson először szerzett 100 ezernél több voksot, pontosan 124 ezret, de a különbség még így is 1,2%, és mivel a kormányzó és a Tanács is reformpárti, nem valószínű, hogy újraszámoltatnak.

Martin Ricketts szenior szenátor is újrázott, megnyerve harmadik választását. A törvényhozó ugyanakkor a vártnál kisebb arányban győzedelmeskedett, 9 százalékponttal győzte James Martint.

A kongresszusi körzetek közül mindenhol a Reform Párt győzött, bár vesztett a befolyásából. Mark Greshamet 53 százalékkal választották újra, de rossz hír neki, hogy a körzetében Harvey Dent nyert, ét év múlva keményebb csata várhat rá. Hasonló arányban lett újraválasztva Bob Sinder konzervatív törvényhozó, körzetében a két elnökjelölt fej-fej mellett végzett. Harry Weissman 11, Paul Allen és Ronald Barnes 3-3 újrázott. Alec Harrison és Thomas Levin (utóbbi a Reform Párt Kongresszusi Kampánybizottságának az elnöke) viszont kevesebb, mint két százalékponttal tudott győzedelmeskedni.

A részvétel összességében 90% volt.

1958.11.16
  
(Nick Robertson)

A Klub a Deficit Ellen Andrew Fox cooki progresszív szenátort támogatja

A ciron konzervatív gazdasági szereplői idén nem támogatják egyik elnökjelöltet sem – mindkettő hiteles számukra. „Az előző választásokon a Reform Párt jelöltjeit támogattuk, és West kormányzó programja, illetve alelnökjelöltje, Gregory McInnis szenátor, hiteles és teljesíthető fiskális politikát fogalmaz meg. Ugyanakkor Harvey Dent több kérdésben sikerrel verte vissza a szélsőbaloldali megközelítést, ezért arra biztatjuk, hogy folytassa ezt a hiteles fiskális utat. Bármelyik jelölt is győz, az első naptól szeretnénk vele dolgozni.”

A Klub támogat minden olyan hivatalban lévő törvényhozót, aki idén újraindult, és támogatja a deficitellenes javaslatokat. „Éppen ezért támogatjuk Andrew Fox cooki szenátort, reméljük, hogy folytatja azt a kemény, de gyümölcsöző munkát, amelyet az országért végez.” Ez egy komoly ütés lehet Bernadeth Robinsonnak, aki kezdetben nagy előnnyel vezetett Foxhoz képest, de mostanra, belső mérések szerint, már hibahatáron belül vezet csak.

1958.10.02
  
(Nick Robertson)

Grahamben is hibahatáron belül mérik a két esélyest

Graham megyében is döntetlenre állnak az elnökjelöltek. A St. George University által készített felmérés szerint Harvey Dent vezet 46 százalékkal, 45% támogatja René West reformpárti elnökjelöltet, 7% bizonytalan, mindössze 1% támogatja Andrew Trump független elnökjelöltet.  A hibahatár 3.4%. Miközben a vidéken Dent hajszálnyival vezet (46-45%), a nagyvárosi kongresszusi körzetekben már négy ponttal (48-44%), ami hibahatáron kívül esik, de az elővárosokban René West vezet (48-45%).  „Ez azt mutatja, hogy a választás estéjén lesznek izgalmak Graham megyében is, továbbá kérdés az is, mennyire fog ez a harc kihatni a kongresszusi körzetekben folyó csatákra.” – áll az elemzésben. „Ha igen, akkor mind a 11 körzet játékban van, ha a személyiség is szerepet játszik, talán az a Reform Pártnak kedvez.”

Érdekes, hogy a népszerűségi mutatók esetében a progresszív jelölt tarol: Dent +19, West +9, Tump -32.

Felmérést közöltek a szenátusi versenyről is, de ott egyértelműen George Lee az esélyes. A hivatalban lévő reformer szenátort a válaszadók 52 százaléka támogatja, Martin Gregg progresszív jelöltet csak 42%, 6% bizonytalan. Népszerűségben Lee viszont nagyon vezet: 56% támogatja, csak 38% nem támogatja, Gregg esetében ez 47-47%. „Lee szenátor vezet vidéken (+10%), nagyvárosokban (+7%) és az elővárosokban is (+13%). Figyelembe véve a bizonytalanok arányát is, mi nagyjából 54-58 százalékra mérjük a végső támogatottságát, amely megegyezik az öt évvel korábbival.”

1958.10.29
  
(Nick Robertson)

A feltörekvő mormon reménység

J.R.:Üdvözlöm Jesse Hood alelnökjelölt urat,legelső interjúján!

J.H.:Én is üdvözlöm magát,Mr.Richards!

J.R.: Kezdjünk is bele. Magával a politikai palettán idén találkozhattunk először,amikor is elindult a reformer primaryn Denfield 2.vk-jában. Ott végülis is szoros vereséget szenvedett,egy ismert politikustól. Ön ezt hogyan értékeli?

J.H.:Nos,én úgy értékeltem,hogy a Denfieldi Reform Pártra már rá fér a vérfrissités,ezért is mérettem meg,magamat idén. Úgy látszik,hogy egy kicsit előre diettem,de hsizem,hogy 1960-ban,de 1962-ben már biztosan új arcok lesznek a Denfieldi Reform Pártban. Az eredményeket pont ezért pozitívan értékelem,hiszen midenféleképen komoly jelzés volt ez a mostani párt elitnek,hogy már nem sokáig trónolhatnak Denfieldben. 

J.R.: És,hogyha arra,számít,hogy a következő 4 évben le fog cserőlődni a reformer vezetés Denfieldben,miért lett Andrew Trump alelnökjelöltje.

J.H.: Nos,nagyon egyszerű a helyzet. Ha országos szinten már idén leváltjuk az elitista vezetést,azzal elősegítjük a Denfieldi változásokat is. Emellett pedig úgy gondoltam,hogy itt az ideje annak,hogy Denfield is fel kerüljön az országos politika színpadára azzal,hogy alelököt küldd a President Palace-ba. Illetve a mormon közösség számára is egy remek képviseleti lehetőség.

J.R.: Értem az állítását. Megismertetné velünk eddigi életét nagyvonalakban?

J.H.: A denfieldi Orem városában szülletem 1923.Január 7.-én. Denfieldben jártam általános iskolába és gimnáziumba. 1946-ban szereztem ügyvédi diplomámat Silver Cityben. Ezután kezdtem el praktizálni Warwickban,egészen 1952-ig,amikor is Koreába mentem. 1953-ban hazatértem,és folytattam tovább ügyvédi tevékenységemet. 1954-ben léptem be a Reform Pártba,Andrew Trump hatására.Előtte hidegen hagyott a politika,de Korea felnyitotta a szememet,és ott váltam anti-kommunistává,emellett mormon származásomnak hála,konzervatív ember vagyok. 1954-ben láttam,hogy Andrew Trump milyen jól érti az átlag emberek problémáját,és nem csak a déliekét,hanem a nyugatiakét is. Akkor léptembe a Reform Pártba,és szavaztam először. Ezután Andrew Trump hajszálnyi veresége az elitista Glovertől,kicsit kedvemet szegte,így továbbra is az ügyvédi munkára koncetráltam egsézen idénig. Ekkor elhatároztam,hogy megmérettem magamat Denfieldben. Emelett már rég óta az NRA tagja is vagyok,ez is segített abban,hogy alelnökjelölt legyek. 

J.R.: Érdekes élet. 4 éve kezdett el,egyáltalán szavazni,most meg már alelnökjelölt. Beszélne alapvető poltikai elveiről? 

J.H.: Nos,mint ahogyan azt már említtem,anti-kommunista és patrióta vagyok. Társadalmi kérdésekben erősen konzervatív,nem támgattom a nagy és erős központi kormány tervét,én a megyék autonómiájában hiszek. Emellett a szigorú költségvetés támogatója,illetve a 2.Alkotmánykiegészítés védelmezője. Gazdaságilag a szabad kereskedelmet pártolom,nem láttom értelmét egy vámháborúnak NATO-s barátainkkal.

J.R.: Köszönöm,hogy itt volt Mr.Hood. Sok sikert a további kampányhoz!

J.H. Én köszönöm,hogy itt lehetem! 

1958.09.14
  
(John Richard)

A Biztos Dél Harvey Dent mögött áll

Lapunk megrendelésére a Kervin Research felméréseket készített Greene, Lassen és Pecksdale megyékben, és ezekből levonható, hogy várhatóan könnyedén behúzza a déli megyéket a progresszív elnökjelölt. Harvey Dent, aki nem kívánja bolygatni a megyei autonómiát, és ő ehhez sorolja a szegregáció intézményét is, minden megyében vezet.

Greene megyében 45% a támogatottsága, René West 32, Andrew Trump 14 százalékon áll, 9% bizonytalan. A népszerűségi mutatókat tekintve Harvey Dent +9, West és Tump -8-as mutatókkal rendelkezik. Lassenben Dent a voksok 48 százalékával vezet, 30% támogatja a reformer jelöltet, Trumpot 14%, 8% bizonytalan. Itt a népszerűség alakulása: Dent +15, West -7, Trump -5. Pecksdale-ben 45-32-16 a jelöltek támogatottsága, a fenti sorrendben. A népszerűségi indexek: Dent +12, West -9, Trump -10.

A felmérést végző cég szerint az „adatokból egyértelműen kiolvasható, hogy Harvey Dent jól pozícionálta magát a déli megyékben, és várhatóan ezek a megyék biztosan kékek lesznek. Másrészt, ha sikerül erősödnie az oaklandi, walkeri és jeffersoni vidéken, ezek az elektorok is őt fogják erősíteni.”  West, aki korábban abban reménykedett, hogy nyerheti a Biztos Delet, az erős szegregációellenes kampányával ennek a lehetőségét elvesztette, ennek ellenére a Reform Párt szavazóinak a nagyobbik hányadát nyerheti. Andrew Trump főleg vidéken tud terjeszkedni, ezt mutatják az eredményei is, és képes még a Dent-szavazók közül is sokakat maga mellé állítani. Ugyanakkor nem várható, hogy itt végül ő győzne.

1958.09.12
  
(Nick Robertson)

Belfort csatatér, Cook West mellett áll

Belfortban statisztikai hibahatáron mozognak az elnökjelöltek. A lapunk kérésére, a Gallup Cironia által készített felmérések alapján Cironia második legnépesebb megyéjében Harvey Dent progresszív elnökjelölt a voksok 45, René West reformer jelölt a 44 százalékát kapná meg, 11% bizonytalan vagy mást választana. Dent támogatottsági indexe +4 (47-43%), Westé is (48-44%).

Cookban René West magabiztosan vezet, 53% őt, 40% Dentet támogatja, a választók 7 százaléka mást támogat, vagy bizonytalan még.

A két nyugati megyében szenátusi választásokat is tartanak, illetve több csatatérkörzet is van. A belforti szenátusi küzdelemben Danny Sanchez kisebbségi vezető csap össze Mike Shelly korábbi kereskedelmi miniszterrel. Jelen pillanatban Sanchez, aki hat éve is szűken tudott csak nyerni, 41 százalékkal vezet, Shelly 39 százalékkal követi, 20% bizonytalan. Cookban Andrew Fox progresszív hivatalban lévő küzd a politikai túléléséért, de úgy néz ki, nehéz dolga lesz. Bernadeth Robinson korábbi kongresszusi képviselő, aki a Reform Párt jelöltje, a választók 52 százalékának a bizalmát élvezi, Foxot 39% támogatja, 9 % bizonytalan.

1958.09.02
  
(Nick Robertson)

Semmi alapja nincs pártegységről beszélni

J.R.:Üdvözlöm szenátor úr!

A.T.:Üdvözlöm Mr.Richard!

J.R.:Nos,megtörtént a reformer konvenció is,ahol a megjelent és felszólaló vezetők hosszasan áradoztak a párt egységről úgy,hogy a párt egy jelentős részét képző ideológia követői nem is voltak ott Columbiában. Ez számomra,és valószínűleg az ország számára is elég ellentmondóan hangzik. Akkor most van pártegység a Reform Párton belül vagy nincsen?

A.T.:  Nézze,teljes egység soha nem is volt és nem is lesz. Egy ekkora pártban,mint a miénk,nem lehet mindenkit ugyanarra a lapra tenni. Az ország különböző területéről származunk,különböző a vallásunk,a nemünk és az életkorunk is. Egyedül ami összefog minket az a ciron patriotizmus és a konzervatizmus,illetve a protestantizmus. Habár a 3. aspektus alól már számos kivétel van,vegyük csak az új alelnök-jelöltünket,aki ugye katolikus.  És eddig senki nem is próbálta meg egy lapra terelni a pártot. Egészen tavalyig.

J.R.: Ahhoz képest,hogy állítása szerint most akarják a legjobban egy lapra tenni a párttagokat,elég nagy a széthúzás. Sőt,a legnagyobb a pártjuk életében.

A.T.: Való igaz. Pont ezért,mert egy lapra akarnak rakni minket,mi meg nem hagyjuk az elveinket elvenni tőlünk.  Éppen ezért teljesen alaptalan az,amit egyes párttársaim csinálnak. Hatalmas fanfárokkal telezengik az országot,hogy a Reform Pártban mindenki ugyanazt gondolja és támogatja a West-McInnis duót. Én és a szociál-konzervatív tömb ezt kikérjük magunknak! Egyrészt minket ne említsenek egy lapon Stuart Hoyttal,egy George Lee-vel pedig főleg nem. Másrészt mi határozottan elhatárolódunk az elnökjelölti duótól. Nem kampányolunk ellenük,nem támogatjuk Dentéket,de őket sem.

J.R.: Ha jól tudom ezért nem is mentek el a konvencióra?

A.T.: Nézze,mi lefektettük a feltételeinket Renének,ő pedig ignorálta őket. Ha ő nem tart igényt ránk,akkor mi se tartunk igényt arra,hogy éljenezzük őt a konvención.

J.R.: Ennek ellenére magát a konvenciót figyelemmel kísérték?

A.T.: Természetesen. A párt azon része,aki nem vett részt ezen a szokatlanul alacsony minőségű konvención,Wessexben találkoztak egymással,ahol tv-n néztük a konvención,majd megtárgyaltuk azt.

J.R.: Maga szerint van arra esély,hogy támogassák Mr.Westet?

A.T.: Nincs.

J.R.: Ennél kicsit bővebb válaszra számítottam.(nevetés)

A.T.: Nézze.René West nekem és sok más embernek is már bebizonyította,hogy milyen ember valójában Eljátszotta a bizalmunkat. Emlékezzen vissza 54-ben még hatalmas követőm volt,ha mentem valahova Cookban,utánfutóként jött velem. Habár már akkor is selytettem,hogy ennek a kapcsolatnak a lényege számáról főleg politikai haszonszerzés,de titkon azért reménykedtem,hogy egy barátinak mondható kapcsolatot sikerül majd kialakítanunk. De sajnos ez volt eddig pályafutásom legnagyobb tévedése. René nem csinált mást azokon az alkalmakon,amikor együtt dolgoztunk,minthogy ellopta a legjobb kampánypontjaimat. Amikor együtt kampányoltunk,mindig azt figyelte,hogy melyik ötletemre reagál a legjobban a nép. Majd a kampány után azokról a pontokról kérdezősködött,én pedig jóhiszeműen felvilágosítottam,mondhatni fegyvert adtam a kezébe,amit aztán idén hátulról belém szúrt. Hiszen amellett,hogy a 4 éve tőlem tanult dolgokat hírdeti fel sajátjaként,ami már önmagában is plágium,még nekem mondja azt,hogy tőle loptam. Ez akkora mértékű gerinctelenség,amivel soha nem találkoztam még. 

J.R.: Ezekután Ön mégis kész lett volna kibékülni vele?

A.T.: Igen,de nem magam miatt. Hanem amiatt,hogy az 1946-ban alapított párt megmeneküljön a pusztulástól. Hiszen a Reform Párt már a ciron történelem és kultúra része,egy jó konzervatív pedig megvédi a történelmi értékeinket és kulturánkat. Éppen azért mondtam,hogy,ha egy szociális-konzervatív alelnökjelöltet választ kész vagyok békülni. Ő nem így tett,sőt egy katolikus alelnökjelöltet választot, amivel még jól oda tudott pörkölni az ultrakonzervatív nyugati kollégáimnak. 

J.R.: De,hogyha maguk ennyire nem szívlelik Mr.Westet,miért nem mondják azt az önneket támogatóknak,hogy szavazzanak Mr.Dentre?

A.T.: Azért,mert én,sőt,mi nem vagyunk ilyen emberek. Való igaz,hogy kicsinyes bosszúból elmehettünk volna a Progresszív Konvencióra,és járkálhatnánk Mr.Dentet hypolva azokban a megyékben,ahol magas a támogatotságunk. De mi nem ilyen emberek vagyunk. Mi a legjobbat akarjuk a ciron embereknek,és Mr.Dent ugyanolyan rosszválasztás,mint René,ezért nem tudjuk őt se protezsálni. 

J.R.: Ez így rendben van szenátor úr,de majd valakire csak muszály lesz szavazni,hiszen a President Palace nem állhat üresen.

A.T.: Ez így igaz. És bizony most nehéz helyzetben vannak a ciron emberek,főleg a fehér konzervatívak,mint én. Hiszen egyik oldalon szocializmus,másik oldalon hipokráciát és opportunizmust látthatunk. Őszintén,ha nem lennék szenátor,el se mennék szavazni.(nevetés) De nekem,mint szenátornak jó példával kell előjárnom,ezért el fogok menni,már csak azért is,hogy a maradék pozícióknál le tudjam adni a szavazatomat a valódi konzervatív jelöltekre. És ezt tanácsolom mindenki másnak is.

J.R.: Köszönöm,hogy itt volt szenátor úr! Remélem találkozunk még.

A.T. Én köszönöm,hogy itt lehetem! Biztos vagyok benne!

 

1958.07.13
  
(John Richard)

Megmenekült a Reform Párt

Eldőlt. Megmenekült a Reform Párt. Az 1946-ban alapított párt idén minden eddiginél nagyobb veszélybe került,amikor az Andrew Trump által vezetett szociális-konzervatív csoport,átmenetileg felfüggesztette párttagságát,választási csalásokra hivatkozva. Az első napokban még lehetett olyan pletykákat hallani,hogy Trump szenátor függetlenként indulna,de ezt gyorsan cáfolta,mondván függetlenként nem veheti fel a versenyt a 2 nagy párt kampánygépezetével és pénzével. Ezután arról szóltak a pletykák,hogy Trumpék külön pártot hoznak létre,ám attól tartva,hogy a bíróságok nem jegyzik be őket mindenhol,felhagytak ezzel az ötlettel is. A leghihetőbb információk szerint a kilépők bosszút akartak állni,és azokban a megyékben,ahol ők vannak többségben a törvényhozásban,el akarták érni,hogy a törvényhozzás válassza ki az elektorokat,amire Cironiában még nem volt példa,de az USA történelmében is 1876-ig kell visszamenni,hogy ennek a módszernek az utolsó használatát lássuk. Akkor Colorado használta ezt,ezzel eldöntve a 76-os választást. Nos,ettől nyilván a Reform Párt fejesei is aggodalomba estek,ezért leültek tárgyalni a szociális-konzervatívokkal. Ennek eredményeként a szociális-konzervatív politikusok teljesjogú tagként térnek vissza a Reform Pártba,megtarthatják eredeti pozíciójukat a különböző bizottságokban,illetve újraindulhatnak a jelenlegi hivatalukért reformer színekben. Viszont nem fogják támogatni René West-et-*egyedüli esély erre akkor lehet,ha közülük választanak alelnököt- és a Reform Párt Nemezeti Konvenciójára se mennek el,csak,ha a Nemzeti Bizottság elnökét közülük választják ki. Emellett viszont,nem fogják hátráltatni René West esélyeit,és készek a további kooperálásra párttal a megyei tanácsokban és a Kongresszusban is. Így tehát René West megúszta,hogy egy független jelölt elnyerje előle az ultra konzervatív megyéket,hiszen a megyei törvényhozások biztos neki adta volna őket,ahogyan azt is,hogy a csatatér államokban jelentős mínusszal induljon. Jelentsük ki,Trumpék visszatollták a széket West alá,de párnát nem raktak rá. 

*a szerkesztő

 

1958.06.27
  
(John Richard)

Mike Jezza elismerte a vereségét

Belfort 1. kongresszusi képviselőjének a törvényhozója, aki ringbe szállt az idei elnökválasztási év reformer elnökjelöltségéért, közleményben gratulált René Westnek, aki az ellen fele volt, és bejelentette, támogatja Westet, ezzel eloszlatva minden olyan felvetést, hogy elindulna függetlenként.

„Nagy harcon vagyunk túl, de az a több mint egymillió szavazat, amelyet sikerült összegyűjteni, megmutatja, hogy az a politika, amelyet 1947 óta képviselek a Kongresszusban, igenis vannak támogatói szerte az országban, minden megyében van mozgalmunk. Erre építve át fogjuk formálni a ciron konzervativizmust.” Jezza arra kéri a támogatóit, hogy szavazzanak René Westre: „West kormányzóval sok mindenben nem értünk egyet, sok dologban igen. Ennek ellenére arra kérem a szavazóimat, hogy ne csüggedjenek, támogassák a kormányzót, hiszen csak vele van esélyünk leváltani a ridgefieldi liberálisokat.”

Arról még nem lehet tudni, hogy Jezza újraindul-e a kongresszusi körzetéért.

1958.06.19
  
(Nick Robertson)

Hat következtetés a szuperhétvégéről

Az elmúlt hétvégén lezajlott „szuperhétvége” során 15 megyében tartottak előválasztásokat és kaukuszokat, és az eredmények alapján nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni, hogy ki szerzett magának előnyt. A lentebb megpróbáljuk összegezni, hogy mégis milyen következtetéseket vonhatunk le a jövőre nézve.

1. Westnél az előny, de Jezza szervál

A szuperhétvégén populáris szavazatokat tekintve teljesen döntetlen: René West kormányzó körülbelül 729 ezer szavazatot szerzett a két napon, Mike Jezza belforti képviselő 711 ezret, ha összesítünk az eddigi összes előválasztást és jelölőgyűlést, akkor 36 ezer szavazattal vezet Cook megye első embere, ez kétpontos előny. A delegáltakat tekintve viszont West 695-öt szerzett Jezza 572-jével szemben, az arány 54-44%. Ugyanakkor legközelebb Belfort következik, Mike Jezza lakóhelye, ahol, ha sikerül nagyarányú győzelmet szereznie, beérheti ellenfelét.

2. Nagyon megosztott a Reform Párt

A korábbi vélekedésekkel ellentétben az idei előválasztáson nincs vidék-város ellentét: mindkét jelölt erős támogatottsággal rendelkezik mind a vidéken, mind a nagyvárosokban, ami azt jelenti, hogy nincs geopolitikai cezúra a jelöltek között. A különbségek idővel el is tűntek, ma már a legtöbb kérdésben azonos platformon kampányolnak a jelöltek. A gond mégis jelentős több stratéga szerint. Ha ebben az ütemben folytatódnak az előválasztások, csak nyáron dőlhet el, ki lesz Harvey Dent ellenfele novemberben, és ez nehezíti a felkészülést a kampányra, nem különben növelheti a párton belüli ellentéteket az előválasztási küzdelem.

3. Vannak Glover-Jezza szavazók, de nem elegen

Valóban sikerül Mike Jezzának becsalogatni olyan vidéki szavazókat, akik négy éve még Ed Gloverre szavaztak, többségük kékgalléros, de nincsenek elegen, hiszen az ipari körzetek jókora hányadát René West nyerte meg, illetve az előválasztások annyira dinamikusak részvétel terén, hogy a West-kampány képes ellensúlyozni Jezza szavazóit. A belforti képviselő leginkább a vidéki középosztály körében erős. Ellenben stabil bázisa van Délen és egy-két nagyvárosban, Oaklandet Miami szavazatival sikerült megnyernie.

4. René West nem a mérsékeltek elsőszámú választása

Eddig úgy tűnt, hogy a cooki kormányzó az, akire a tehetősebb elővárosok és a nagyvárosok szavazói voksolni fognak, ezzel szemben ezekben a kongresszusi körzetekben Jezza rendre 40% felett szerepelt. Ugyanakkor West átlag felett szerepelt a vidéki Cironia településein, ami helyzetbe hozta. További jelentős eredmény, a Reform Párt bázisát jelentő megyékben is átlag felett szerepelt, és ugyan a Biztos Délen is nyert, de ennél fontosabbak a csatatérmegyékben elért helyezése, itt csak félsikert ért el: győzött Garfieldben, Jeffersonban és Unionban. Ugyanakkor az előzetes eredmények szerint Jezza nyert Legrand, Madison, Oakland és Perry megyékben.

5. Homály, ki nyeri meg a jelöltséget

A lezajlott szuperhétvége nem hozott átütő sikert egyik jelöltnek sem. Ha a dinamika így fog folytatódni, akkor júniusig nem fog eldőlni, ki lesz az elnökjelöltje a pártnak. A soron következő megyéket figyelembe véve az is elképzelhető, hogy június végére sem sikerül egyik jelöltnek sem sikerül megszerezni a 817 küldöttet. Ebben az esetben a szuperdelegáltakon múlik a jelöltség, akik kongresszusi körzetenként hárman vannak, köztük van minden hivatalban lévő kormányzó, szenátor és képviselő. Ugyanakkor ők se biztosak, hogy kivel lehet nyerni, legalábbis ez látszik, hogy nem igazán támogatják a jelölteket, sokan még azután is kivárnak, hogy már véget ért az előválasztás.

6. Rekordrészvétel az előválasztásokon

Jó hír a Reform Pártnak ugyanakkor, hogy rekordrészvétel tapasztalható az előválasztásokon. Sok megyében sikerült meghaladni az 1954-es választás összrészvételét, de a legtöbb helyen is több szavazat érkezett, mint amennyi négy éve abban a megyére Andrew Trumpra jutott, vagy legalábbis megközelítette azt. Ez mindenképp jó jel a szavazók mozgósítása terén, a kérdés, hogy a progresszívak képesek lesznek-e hasonló mozgósításra, hiszen ott most nincs valódi csata, Harvey Dent lesz a jelölt. Az is nehezítheti a mozgósítást, ha a végén a győztest nem támogatja a vesztes jelölt.

1958.04.26
  
(Nick Robertson)

Frank Senton nem indul a madisoni szenátusi posztért

SEDGEFIELD – Frank Senton kongresszusi képviselő nem indul el a madisoni szenátusi mandátumért, amelyből Cliff Bedroom visszavonul – ezt maga az érintett jelentette be sajtótájékoztatóján. A törvényhozó szerint „van még feladatom Madison 2-ben, ezért szeretném folytatni ezirányú tevékenységem.” Azt is hozzátette, hogy támogatja Tom Jonas színész szenátusi terveit. „Tom Jonas egy hiteles, támogatható konzervatív hangja Kelet-Cironiának, teljes mellszélességemmel támogatni fogom.”

Hozzátette: sok sikert kíván Cliff Bedroomnak, akivel hosszú időn át dolgozott együtt. „Bedroom szenátorral sok vitánk volt, sok vitánk van, nem támogatom a politikai elképzeléseit, viszont az idők során tudott változni, megértette, mit akar tőle Madison. Sok sikert kívánok neki Belfortban.”

1958.01.14
  
(Nick Robertson)

Mire készül Dominick Stannard?

Az utóbbi napokban nagyon sok levél érkezett szerkesztőségünkbe, miszerint a Haditengerészeti Minisztérium épületénél a megszokottnál jóval nagyon az autóforgalom, illetve az oda „látogató vendégek” száma. Egyik újságírónk a mai nap személyesen kereste fel a helyszínt. Elmondása szerint a bejárati ajtón annyi ember megy be egyszerre, hogy ahhoz képest egy hangyaboly semmi gyakorlatilag. Hogy mi ennek az oka, azt egyelőre nem tudjuk. Mindenesetre újságírónk bement az épületbe, hogy Dominick Stannard minisztertől szerezzen tudomást, de a portánál levő kisasszony csak annyit tudott mondani, hogy sajnálja, de a miniszterúr jelenleg nagyon elfoglalt. Annyit viszont sikerült elérnünk, hogy a személyi titkárjával beszéljünk, akit szó szerint idézünk:

„Igen, valóban hatalmas a forgalom az utóbbi napokban. Ezt jól mutatja az, hogy Mr. Stannard már 3 napja nem ment haza aludni, és nagy a valószínűsége, hogy a mostani éjszakát is itt fogja tölteni. Ennek az az oka, hogy az irodájában 3db 150 centiméter magasságú papírhegy tornyosul, de nekem és a többi irodai alkalmazottnak sem könnyebb a dolga, igaz, mi a 8 munkaóra letelte után hazamehetünk. A másik dolog, hogy a tárgyalások sorra követik egymást, amin neki személyesen részt kell vennie. Hogy mi készül, azt egyelőre én sem tudom. Még annyi, hogy pár napja egy viasszal lepecsételt sürgős fokozattal ellátott levelet adott át nekem, amit a pár száz méterre levő President Palace-ba kellett átvinnem. A levél címzettje Edward Glover elnökúr volt. Ennyit tudok sajnos mondani. Illetve még annyit, hogy ha személyes riportot akarnak Mr. Stannarddel, akkor vigyenek neki ajándékba 10 csésze kávét sok tejjel és cukorral.”

Ezek után szerintünk mindenkiben felvetül a kérdés: „Mire készül Dominick Stannard?”

1958.01.12
  
(Thomas Kimball)

Rendőrségi roham vetett véget a walkeri tüntetéseknek

A Walkerben jó pár napja tartó szélsőbaloldali tüntetéseknek a mai nap remélhetőleg végleg vége. Mint beszámoltunk már korábban, hogy a demostrálók kövekkel dobálták meg az őket biztosító rendőröket, nos ugyanezen jardok a rohamegységekkel kiegészülve a mai napon gyakorlatilag szétkergették a kommunistákat, illetve sokukat letartóztatták.

Az szükségintézkedéseket Alexander Smith bátor hangvételű sajtótájékoztatóján engedélyezte Walker megye rendőrfőnökének. A kormányzó a következő szavakkal illette az engedélyt: "Nyugtatni akartam, kővel dobtak, hát akkor kóstoljanak kendjeik egy kis tömör kaucsukot!" Ez meg is történt. Nem sokkal a sajtótájékoztató után a rohamrendőrség teljesen felszerelkezett tagjai érkeztek meg mindkét település érintett szakaszaira. A tömegoszlató eszközök között helyet kapott a vízágyú, a könnygáz, a paprikaspray, illetve a gumilövedék.

Két újságírónk a helyszíneken tartókodtak, amikor megkezdődött a tömegoszlatás, így képeket is tudunk közölni.

/Munkában a rohamrendőrség Arlingtonban/

/Egy letartóztatott szélsőbaloldali szintén Arlingtonban/

/Ismét munkában a rohamrendőrség ezúttal Warner Robinsban/

/Szintén Warner Robins, a kormányzói hivatal előtti tér/

1957.12.30
  
(Dominick Taylor)
 1/13  

   Üzenőfal

2020. febr. 15. Harvey Dent: Pritchettnél elírtam. Ennyi embert találátunk meg a kampány során és nem ennyi háztartást. Bocsi.

2020. febr. 14. Harvey Dent: Nem tudom mért nem jelent meg rendesen a hír címe. Amikor jóváhagytam, akkor még látszódott. A lényeg benne van a szövegben.

2020. febr. 12. Nathen Bartek: Jó tudni, ebben az esetben kéretik figyelmen kívül hagyni a felszólalásom meg hamarosan érkezik

2020. febr. 12. George Lee: a házelnök bármikor szólhat kérés nélkül

2020. febr. 12. Harvey Dent: Ja értem. De a Házelnök vezető az üléseket. A Képviselőházban nem jelöltünk ki soha eddig levezető elnököt.

2020. febr. 12. Harvey Dent: Bartek nem a Házelnök? Akkor ki az?

2020. febr. 12. Nathen Bartek: Nem Bartek a levezető elnök végül is. Gondolom akkor neki is be kell állni a sorba

2020. febr. 12. Harvey Dent: A Házelnök kér szót a Házelnöktől? Ezt megnézem

2020. febr. 06. Alexander Smith: https/www.youtube.com/watch?v=OCP-Y4u-beQ

2020. febr. 06. George Lee: Egy valamit sose felejts el: https/www.youtube.com/watch?v=_MHusGl9BeM

2020. febr. 06. Andrew Trump: Semmi baj,te csak félreértelmeztél egy dolgot akkor. Peti viszont rögtön rám akarta fogni azt,hogy félre ment valami.

2020. febr. 06. George Lee: Mit gondolsz, hol van ez a pont?

2020. febr. 06. Edward Glover: Az oldal megengedte, hogy napirendre tűzzem, így azt gondoltam, hogy igazam volt és valóban jogosult vagyok rá. Tanulva az esetből, legközelebb szólok előre, mielőtt ilyesmi történik

2020. febr. 06. Edward Glover: Én tűztem napirendre a kérdéses javaslatokat, mint kisebbségi vezető. A szenutusi szabálykönyv alapján úgy értelmez(t)em, hogy erre lehetőségem van a többségi vezető szándéka ellenére is.

2020. febr. 06. Edward Glover: Elnézést mindenkitől, főleg Trumptól, nem akartam konfliktusokat generálni! Sajnos az elmúlt 2 napban nemigen tudtam figyelni az oldalt, így nem tudtam tisztázni a helyzetet.

2020. febr. 06. Andrew Trump: amúgy előtte kellett volna megkérdezned,mielőtt automatikusan elkönyveled,hogy biztos én csináltam

2020. febr. 05. George Lee: ennek utána fogok járni ebben az esetben

2020. febr. 05. Andrew Trump: Meg mondom,én anno a szóadásért lettem levezető elnök,a napirendi pontokkal sose foglalkoztam.

2020. febr. 05. Andrew Trump: Magamtól soha

2020. febr. 05. Andrew Trump: De én se tűztem napirendre semmit. Sőt egész pályafutásom alatt egyszer tűztem ki napirendi pontot,amikor te mondtad.

2020. febr. 05. George Lee: nem szót adtál, azokhoz nincs is hozzászólás, azok napirendre lettek tűzve, de nem általam

2020. febr. 04. Andrew Trump: nézem,hogy ez most miért.

2020. febr. 04. Andrew Trump: Aztán,hogy a szenátor mit garázdálkodott,arról én nem tehetek. De mindegy,akkor nem leszek levezető elnök. Csak a tájékoztatás elég,hiányos volt,egyzer csak láttam a főoldalon,hogy mi történt és így

2020. febr. 04. Andrew Trump: Én csak,szót adtam Perry szenatorának,mivel anno azt mondtad,hogy azért lenne jó,ha én is levezető elnök lennék,hogy hamarabb kapjon valaki szót ée ezzel felgyorsúljon a játék.

2020. febr. 04. George Lee: 21:16-kor

2020. febr. 04. George Lee: A két módosító javaslatot

2020. febr. 04. Andrew Trump: Tegnap óta? Melyiket?

2020. febr. 04. George Lee: előterjesztettél két javaslatot, amit a szenátusi többségi vezető blokkolt, és amihez nem volt jogosítványod.

2020. febr. 04. Harvey Dent: Ezt Peti intézi...

2020. febr. 04. Andrew Trump: Csak,mert anno mikor kaptam meg lettem kérdezve,most meg hirtelen el lett véve...

2020. febr. 04. Andrew Trump: Mégis mi alapján lett elvéve a levezető elnöki pozícióm?

2020. febr. 04. Alexander Smith: Egyelőre fokozatosan, szépen De igyekszem

2020. febr. 04. Harvey Dent: Remélem a kormányban is aktív leszel

2020. febr. 04. Alexander Smith: Ave Cironia! I came back after a long time!

2020. jan. 31. George Lee: 5 perc és kezdődik az Üzenet a Köztársaságnak, a chaten lehet majd elérni, utána a Reform Párt válasza is következik, nemsokára

2020. jan. 30. George Lee: egy elnöknek is lehetnek és vannak támogatottjai, támogatói

2020. jan. 30. Harvey Dent: Marc Scott cikkáhez: természetesen az Elnök nem hív meg senkit a Pártba, ez nem feladata és joga. És sajtótájékoztató sem tartott új tag bemutatásáról...

2020. jan. 24. Nathen Bartek: Don Colloway korábbi bejelentése törlésre került, a mostani a hivatalos

2020. jan. 13. George Lee: új feladat van, olvassátok

2020. jan. 13. George Lee: Ha ez megvan, küldjétek a bizottságok elnökeinek az anyagot, ezenfelül minden bizottsági elnök és rangidős tag adjon nyitó nyilatkozatot.

2020. jan. 13. George Lee: Sziasztok, kiment minden jelölés, keressétek Harveyt, hogy melyik kormánytag kihez tartozik, és kérdezzetek tőlük.

2020. jan. 11. George Lee: Sziasztok. nézzétek a PVI-t, az sokat fog nektek segíteni holnap frissítem az időt, küldöm a jelöléseket, megvannak a szenátusi bizottságok elnökei, lehet kérdezni a jelöltektől

2020. jan. 08. George Lee: bocsi, a házelnökszavazást tolnunk kell, holnap lesznek meg az új képviselők

2020. jan. 07. Cliff Bedroom: Valaki kuldje mar el nekem a mail hozzaferes újratelepítettem a gépet és elveszett minden

2020. jan. 06. Harvey Dent: Progresszív játékosoknak: e-mailben van új feladatkiosztás

2020. jan. 04. Frenk: BÚÉK

2020. jan. 01. George Lee: BÚÉK!

2020. jan. 01. Edward Glover: BÚÉK!

2019. dec. 30. Edward Glover: Itt is leírom azért, hátha valaki kimaradt, a progik nézzék meg a párt email fiókját a szenátusi bizottsági helyek ügyében

2019. dec. 28. George Lee: szia, dolgozunk, reményeim szerint szilveszter estére meglesz az új bizottsági rendszer, elküldöm a jelöléseket, januártól kezdődhetnek a meghallgatások

   Online (1)

Harvey Dent,

 
Cironia politikai-gazdasági szerepjáték - Madenia CMS v1.3b © 2016-2020 Balla Péter / Molnár Dénes | Adatkezelési tájékoztató