Egy cikk

Még ha nem is korábbra, de napjainkra világossá vált, hogy a kommunizmus mindenhova betud férkőzni a világon. Ezen állításra a legkitűnőbb példa, hogy az Egyesült Államokban McCarthy szenátor regnálása alatt rengeteg, magát kommunistának valló személy tartóztattak le a filmiparban és az állami szférában. Ráadásul a szovjet ügynökök is alaposan beásták magukat az amerikai kutatóintézetekbe, aminek köszönhetően a mocsadék vörösöknek is lett atom-és hidrogénbombájuk. Nem hazudok, amikor azt mondom, hogy örömömben sírtam, amikor meghallottam a hírt, hogy Bradley Rylan perére készülnek Arlingtonban. Remélem, hogy azt kapja, amit megérdemel: úgy végzi, mint a Rosenberg házaspár. A ciron nemzet szinte egyhangúlag már kijelentette, hogy nem kell nekünk a kommunizmus! Vagy ha mégis felüti a fejét, akkor kegyetlenül le kell vele számolni!

A szakszervezeti mozgalom sok helyen nagyon is kezd megerősödni! Nagyon! De már annyira, hogy az félelmetes. Ékes példa erre Franciaország, hogy már mindennek és mindenkinek szakszervezete van. Ezek a kommunizmus melegágyai! Ne feledjük, hogy amikor az 1950-es évek elején folyt a koreai háború és az ENSZ, illetve a NATO keretében francia katonák is érkeztek a félszigetre, akkor milyen nagy volumenű tüntetések zajlottak Párizsban, illetve Marseilleben! Nem kétséges, hogy a demonstrációk mögött kik álltak… Hát persze, hogy a vörösök! Ki más!? Marseille esetében a dokkmunkás szakszervezet bújtotta fel a kikötői dolgozókat, hogy sztrájkoljanak a koreai beavatkozás ellen. Párizsban pedig több gyár, például a Renault dolgozói olyan szólamokkal tüntettek, mint „Legyen Korea a koreaiaké! Állítsuk meg az Egyesült Államok koreai előre törését!” Ezekből levonhatjuk a következtetést, hogy azt akarták elérni, hogy a félsziget egésze vörös legyen! Szerencsére nem hagytuk, de sajnos nem sikerült teljességében, hiszen a Kim-rezsim északon megalakult. Sajnos.

Hazánkban is kezdenek szakszervezetek alakulni, amelyek azt kiabálják és vallják, hogy a munkások jogaiért harcolnak. Van benne valami, de veszélyes is! Mint már említettem, hogy bizonyos országokban a szakszervezetek nagy része a kommunisták irányítása alatt áll. És ne legyenek ábrándjaink! Ez nálunk is megtörténhet! Hogy mégis mit kéne tenni? Úgy, ahogy vannak egytől egyig betiltani a szakszervezeteket! Véleményem szerint a munkáltatók Cironiában tisztában vannak azzal, hogy meddig mehetnek el. Eddig nem hallottam semmiféle visszaélést, hogy a munkáltató kihasználta a munkavállalót, de ha mégis megtörténne, akkor a dolgozó tudna a hatóságokhoz fordulni, akik hatékonyan tudnának cselekedni. Ezeknek tudatában nem hinném, hogy hazánkban szükség lenne bármilyen szakszervezetre. Sőt, ne is legyenek! Ha csak nem azt akarjuk, hogy Cironia vörös legyen, de nem akarjuk!