Alex Recon: Üdvözlöm Cironia minden polgárát és azokat a nézőket, akik ma velünk tartanak, én Alex Recon vagyok. Osborne megyéből, Markshill városából jelentkezünk, ahol ma megtartjuk az 1958 évi elnökválasztások első alelnöki vitaestjét. A helyszínválasztás igazán pikáns, hiszen a progresszív elnökjelölt szülőmegyéje, miközben egy a korábbiakban színtiszta piros megyéről van szó. Meglátjuk, hogy kinek hoz ma szerencsét. Hadd mutassam be az est két főszereplőjét. A Progresszív Párt alelnökjelöltje Albert Lee, Greene megyei szenátor, és Gregory McInnis, Edmund megyei szenátor. Fogadják a két nagy tiszteletnek örvendő törvényhozót lelkes tapssal.
Gregory McInnis: (McInnis mosolyogva jön be, kezet fog Alex Reconnal, majd nyújtja jobbját Albert Lee-nek)
Albert Lee: (Albert Lee határozott léptekkel befárad, köszönti a közönséget, majd kezet nyújt Gregory McInnisnek.)
Alex Recon: Uraim, köszönöm, hogy ma itt vannak velünk és vállalták, hogy szemtől szembe is összemérjék tudásukat, elnökjelöltjük segítségére kellve ezzel is egy kiélezett választási és kampányküzdelemben. Az este során a megtartott nyitóbeszédeket követően az alábbi témákban lesz lehetőségük bizonyítani a választóknak: 1: Elnökjelöltek: 2: A Glover-kormány megítélése, 3: Deszegregált társadalom, 4: Kommunista fenyegetés, 5 latin-amerikai migráció és végül egy kis izgalom a műsorba, afféle hatodik területként lehetőségük lesz zárásképpen egy-egy tetszőleges témában kérdést feltenni a másik félnek. Az egyes témákban különböző kérdéseket fognak kapni, melyre 3 percben lesz lehetőségük reagálni, majd az ellenfél reagálhat másfél percben, végül a kérdést kapó fél egy percben válaszolhat és lezárhatja a témát. Megkérném Önöket, hogy a megszabott időkeretre ügyeljenek, a felszólalási szándékainkat külön felém jelezzék. Tartsuk be a szabályokat és tiszteljük meg a választókat a színvonalas vitával. Uraim, most készüljenek fel nyitóbeszédükre, melyet pénzfeldobás utááááááán (feldob egy érmét) McInnis szenátor fog kezdeni. Szenátor Úr, Öné a szó.
Gregory McInnis: Tisztelt Ciron Honfitársaim, akik most a televízió vagy a rádió előtt hallgatják az elnökjelöltek vitáit, legyenek üdvözölve, köszöntöm az itt megjelenteket, a vitát moderáló urat és az ellenfelemet, akivel már elég régen egy helyre járunk dolgozni (mosolyog). Ez egy fontos nap, hiszek benne, hogy minden ilyen fórum lehetőséget teremt arra, hogy a választók eldöntsék, kit akarnak támogatni, kinek a programja áll inkább hozzájuk közel, nem mellesleg lehull a lepel mindenkiről. Ma két út van: az egyiket a Dent-Lee páros képviseli, ami a bizonytalanság, a mérsékeltnek álcázott költekezés, a felelőtlen gazdaságpolitika védjegyeit halmozza, és itt van a West-McInnis páros, akik szigorú költségvetési politikát, fejlődő gazdasági modellt és ebből származó jólétet teremtenének, ha megnyerik a választást. A Reform Párt hosszú évek óta a Kongresszusban is bizonyította a rátermettségét, és most West kormányzó vezetésével ideje visszatérni a President Palace-ba is.
Alex Recon: Lee szenátor következik.
Albert Lee: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves jelenlévő markshilliek, Vendégeink, Tisztelt Televíziónézők! Ezúton ragadnám meg a lehetőséget, hogy megköszönjem az est szervezőinek, hogy ez a mai vita létrejöhetett, illetve természetesen Mr. McInnisnek is köszönöm a részvételt! Bízom benne, hogy sikerül lényegretörő, érdemi és politikai sárdobálástól mentes vitát megvalósítani, amely méltó demokratikus hagyományainkhoz. Én mindenesetre erre készültem ma este. Nem csinálok belőle titkot, én – nem túlzás azt állítani, hogy sokszázezer ciron emberrel egyetemben – úgy gondolom, hogy egyedül a Harvey Dent mögött álló progresszív politikai tömörülés rendelkezik a jó kormányzáshoz elengedhetetlenül szükséges hiteles programmal, jövőképpel és létező vízióval, erről szeretném meggyőzni a kétkedőket a mai este folyamán. Biztosra veszem, hogy a mai vita után a választók könnyebb helyzetben lesznek a tekintetben, hogy kire adják le voksukat. Nem is akarom szaporítani a szót, arra itt az est hátralévő része, csapjunk minél előbb a lovak közé és győzzön a jobbik!
Alex Recon: Köszönöm Uraim. Most pedig következik a vita érdemi része, ahol igazán kibontakozhatnak. Az első témánk, afféle bemelegítésként és felvezetésként a már ismertettek szerint az Elnökjelöltek személye és megítélése. Itt még kivételesen azonos kérdéseket kapnak. Külön reagálási lehetőségre nincs mód Lee szenátor, Önhöz fordulok. Mit gondol ki szerepelt jobban az első elnöki vitán és miért?
Albert Lee: Én azt gondolom, hogy sok szempontból érdekes volt az első elnökjelölti vita, remekül kibontakoztak az alapvető különbségek a jelöltek között. Azt gondolom, hogy Mr. West hozta a szokásos formáját, ami jellemzően az, hogy felméri, mit akar hallani az aktuális nézőközönsége és annak megfelelően kommunikál. Függetlenül attól, hogy milyen politikát képviselt korábban és mennyire van ez összhangban az elhangzottakkal. Ezzel szemben Harvey Dent higgadtan, felkészülten és határozott elvek birtokában szólalt meg, a tőle már megszokott szakmaisággal. Éppen ezért azt gondolom, hogy természetesen Mr. Dent szerepelt jobban.
Alex Recon: McInnis szenátor, ugyanez a kérdésem Önhöz is.
Gregory McInnis: Természetesen René West. West kormányzó megmutatta, milyen egy határozott vezető, példát mutatott hitelességből, tapasztalatból, és rámutatott, hogy Harvey Dent programja csupa kéj és báj, de nincs mögötte valódi tartalom. Két út van: folytatni West elnökjelölt programját, amelyet a kampányban bemutatott, vagy válasszunk egy üres szavazólapot, ami a denti program.
Alex Recon: Mivel ez egy alelnökjelölti vita, úgy hiszem kár további szavakat fecsérelni az elnökjelöltekre (nevet), ők már szerepeltek, de a nézők Önöket is meg szeretnék jobban ismerni, hogy lássák, vajon valóban annyira alkalmasak alelnöknek, mint amennyire pártjuk állítja. A második témában az első kérdést McInnis szenátor fogja kapni, méghozzá a Glover kormány megítélése kapcsán. Lee szenátornak a válasz után lesz lehetősége reagálni. Szenátor úr. Vissza-visszatérő téma, hogy a progresszív párt és a progresszív kormány passzív, nem dolgozik, nem tesz eleget és még sorolhatnánk. De az ország és az egyes megyék gazdasági mutatói még a Taylor kormány teljesítményét is meghaladja. Nem érez Ön ebben némi kettősséget?
Gregory McInnis: Egyáltalán nem. Nézzük meg a számokat: általában azokból a megyékből vannak jó gazdasági számok, amelyet reformer kormányzó vezet. Az eddigi adatok alapján Denfieldben lesznek a legjobb számok, és minden megtiszteltés Dave Merrick kormányzóé és a tanácsosoké, hiszen nélkülük ezt nem lehetett volna elérni. De mi történik a progresszív megyékben? Folyamatos a leszakadás, nincsen fejlődés és modernizáció. Országos szinten mi történik? A Reform Párt által benyújtott szenátusi előirányzatok és törvények biztosítják Cironia növekvő pályáját. Ed Glover adminisztrációja egyszer sem keresett meg minket, egyszer sem akart egyeztetni, ezáltal ránk hárult Cironia vezetése. Ideje olyan elnököt választani, aki képes költségvetési javaslatot benyújtani, aki támogatja a deficitmentes költségvetést, ellenzi az értelmetlen kiadásnövelést. Én pedig, aki ezeknek a politikai programoknak harcos támogatója vagyok, segíteni fogok West elnökjelöltnek.
Alex Recon: Lee szenátoré a lehetőség, hogy reagáljon.
Albert Lee: Minden fórumon elmondom én is és elmondja Mr. Dent is, hogy egy Kormánynak nem csupán a nemzet ügyének előremozdítása és a kemény munka a feladata, hanem a hatékony, emberek felé történő politikai kommunikáció is. Kétségtelen, hogy a Glover-kormánynak voltak hiányosságai – megjegyzem főként ezutúbbi tekintetében –, de azt senki nem állíthatja, hogy nem történtek pozitív irányú előrelépések. A négy évvel ezelőtti Glover-kampány ígéreteit összegezve láthatjuk, hogy nem állunk olyan rosszul, főleg ha az emberek életét közvetlenül meghatározó intézkedéseket vesszük számba. Azon túl, hogy a gazdaság jobban szárnyal, mint valaha, megerősítettük jogaikban a szakszervezeteket, küzdöttünk a munkásjogokért, megőriztük a progresszív adórendszert, valamint az előirányzatok útján olyan fontos programokat valósítottunk meg, mint a kis- és középbirtokú farmergazdaságok kedvezményes hitelprogramja, az időskorúak ingyenes utazása, a szociális segélycsomagok rendszere, vagy a szociális ösztöndíjak bevezetése. Ezeket kivétel nélkül mi, progresszívek kezdeményeztük, a kormányzat szoros támogatásával! Nem igaz tehát az az összeesküvéselmélet, hogy amíg a progresszívek a lábukat lógatják, addig a Reform Párt a háttérből vezeti az országot! Egyébként örülök, hogy a szenátor úr megyei példákat hoz, ugyanis ha már denfieldi példát tud hozni, akkor bizonyára ismeri a Cook megyei számokat is és tisztában van vele, hogy West kormányzóék 10%-os deficitet csináltak röpke egy esztendő leforgása alatt. A Klub a deficit ellen bizonyára örül ennek is. (mosolyog)
Alex Recon: McInnis Úr, kíván reagálni egy percben, mielőtt Lee szenátor kap kérdést?
Gregory McInnis: Ha megnézzük a törvényjavaslatokat, azokat a Reform Párt nyújtja be, vagyis a hozzá kötődő törvényhozók. Hogyha mi nem dolgoznánk az Előirányzati Bizottságban, akkor bizony nem lennének ma működő hivatalok, mert a progresszívak tehetetlenül néznék, ahogy beköszönt szeptember 30., és másnap a hivatali dolgozók nem mennek be dolgozni. Lehet ötletekről beszélni, szenátor, ha a megvalósítását ránk hagyják.
Alex Recon: Köszönöm Uraim. Lee szenátor, Önt kérdezném. A Glover kormány sok szép és még több érdekes programmal kampányolva váltotta le a Reform Pártot az ország élén. Most négy év távlatából azonban azt látjuk, hogy a leghangzatosabb ígéretekből kevés valósult meg, vagy legalábbis sokak szerint nem elég, és azok egy része is a Reform törvényhozók nevéhez köthető. Mivel tudja ezt magyarázni és mit tudna mondani a szavazóknak, akik talán kételkednek egy ilyen ciklus után abban, hogy a mostani ígéretek kivétel nélkül beváltásra kerülnek? Miben lehet más a Dent kormány, mint volt a Glover kormány? És milyen lehetőségei maradnak a Dent kormánynak, ha ismét totális reform többség lesz a Kongresszusban?
Albert Lee: Ahogy az imént is mondtam, nem teljesen igaz, hogy a négy évvel ezelőtti ígéretekből nem valósult meg semmi. Úgy látom, hogy azon pontjai a Megújuló Cironia Programjának, amelyeket kétpárti kompromisszumok révén meg lehetett valósítani, azt meg is valósítottuk, legyen szó akár az előbb elmondott fontos szociális programokról, akár oktatáspolitikai és természetesen számos intézkedésekről. Ezen kívül voltak olyan konkrét tervek és javaslatok, amelyek megszülettek ugyan, de a reformpárti többség lesöpörte, erre a deszegregációs kérdés kapcsán bizonyára visszatérünk még. Valamint voltak olyan programelemek, amelyekre esély sem volt, hogy megvalósuljon, ezek közé tartozik többek között a minimálbér kérdése, amelynek még a gondolatától is epét hányt korábban az úgynevezett McInnis-platform, most pedig mint ismeretes, egy olyan ember alelnökjelöltje a szenátor úr, aki nyíltan a programjára tűzte ugyanezt a kérdést. Hiába, változnak az idők… Ami a másik kérdését illeti, én úgy látom, hogy Harvey Dentben megvan az a lendület, amely az előző négy esztendő alatt hiányzott, tehát mindenképpen egy sokkal aktívabb, sokkal több konkrét tervvel rendelkező és sokkal dinamikusabb kormány lesz a Dent-kormány az elődjénél. Természetesen van a fejünkben olyan forgatókönyv, hogy ismét reformpárti ellenszélben kell dolgoznunk, azonban ez nem tántoríthat el terveinktől, mi készen fogunk állni a kétpárti együttműködésre, amelyeknek köztudottan nagy híve vagyok. Megjegyzem akkor is nyitottak leszünk a reformpártiakkal történő kompromisszumokra, hogyha mi adjuk mindkét házban a többséget jövőre, egyébként ezt tekintjük elsődleges forgatókönyvnek.
Alex Recon: McInnis szenátornak van lehetősége reagálni az elhangzottakra.
Gregory McInnis: 1: Az aktív törvénykezési oldalt mi vittük. A progresszív elnök arra se méltatta a Kongresszust, hogy tárgyaljon a reformer vezetéssel, hogy felfedje, mit képvisel. Erre nem került sor, a párt szenátorai és képviselői se jeleskedtek, hogy lobbizzanak az elnöki programért, amelyet, ha mi nem is támogattunk volna, legalább megvitattuk volna. 2: A legtöbb felvetett programpont még tárgyalási szintre se jutott el. 3: Sose támogattam a minimálbért, most se támogatom, és azt a szenátortársam is tudja, hogy legyen akármilyen programpont, kongresszusi felhatalmazás nélkül megvalósíthatatlan.
Alex Recon: Lee szenátor, kíván még valamit röviden hozzáfűzni?
Albert Lee: Csupán annyit, hogy a Szenátor úr által elmondottak tényszerűen nem igazak, hiszen akkor nem lennének benne az előirányzatokban a Glover-program legfőbb pontjai. A valóságtagadás iskolapéldáját hallhattuk az imént. Ami a minimálbért illeti, ezügyben nem nekem tartozik elszámolással, hanem a saját választóinak. Hogyha nem ért egyet a West-programmal, akkor miért vállalt alelnökjelöltséget?
Alex Recon: Köszönöm a válaszokat, most nyargalunk arra a témakörre, ami talán a leginkább foglalkoztatja, egyben meg is osztja országunk társadalmát. A szegregáció intézménye mind a mai napig létező jelenség, hol erősebben, hol lazábban, de még megyéken belül sem egységes a lakossági vagy a politikai álláspont. Lee szenátorhoz fordulok. Ön vérbeli, keményvonalas déli politikus, kiáll a déli megyék szokásai mellett, így a szegregáció intézményéhez is ragaszkodik. Harvey Dent viszont egy mérsékeltebb személy. Adódik a kérdés, engedni fog a kérdésben vagy akár még az elnökkel is szembe fog menni a kérdésben, mint alelnök? Illetve hozzá akar egyáltalán nyúlni ehhez a rendszerhez a progresszív elnökjelölt, vagy meghajol a párt déli szárnyának akarata előtt? Ez persze felvetheti a sokszor hangoztatott bábelnök kérdéskörét is. Hogyan vélekedik mindezekről Ön, Szenátor Úr?
Albert Lee: Hogy mi az álláspontom a konkrét politikai kérdésben, azt szerintem mindenki tudja ebben az országban, természetesen a véleményem alelnökként sem lesz más. Az is világos, hogy a déli és nemdéli progresszívek között ez egy radikális véleménykülönbség. Mi viszont, hogyha vannak politikai vitáink, akkor nem ráindulunk egymásra, ahogy a reformpártiak szokták, hanem kompromisszumos megoldást próbálunk találni. Én azt az álláspontot képviselem, hogy minden megye lakosságának joga van eldöntenie, hogy hogyan kívánja élni mindennapjait. Másképp szólva elégedett- e a déli életformával, avagy sem. Nálunk Greene-nen erre egyértelmű a válasz, de nyilván mondjuk Garfield lakossága másként láthatja ezt a témát. Erre volt szerintem egy kitűnő és demokratikus kezdeményezés az – egyébként szintén a Glover-programban szereplő – népszavazási törvényjavaslat megalkotása, amely tartalmazta a megyei érvényű országos népszavazás jogi kategóriáját. Eszerint lehetőség lett volna minden megyének döntenie arról, hogy legyen-e szegregáció, avagy ne legyen. Ezt a javaslatot egyébként a Képviselőház simán megszavazta, ellenben a Szenátusban a Reform Párt mondvacsinált indokokkal megakasztotta és még csak szavazásra sem bocsátotta. Volt tehát politikai kezdeményezésünk ezen ügy kezelésére és ezt személy szerint örülnék, ha átmenne a jövőben ez a javaslat. Nem állítom, hogy ez lecsillapítja a szegregációs vitát, de az biztos, hogy ennél demokratikusabban nem lehet állni ehhez a kérdéshez.
Alex Recon: McInnis Szenátor kap lehetőséget reagálásra.
Gregory McInnis: Ma két álláspont van szegregáció kérdésében az országban: az egyik, amit West kormányzó képvisel, hogy szüntessük meg a szegregációt minden megyében, minden településen, minden közintézményben, hogy ne lehessen embereket a bőrszínük alapján megkülönböztetni. Ez evidens. A Dent-Lee páros kiáll a szegregáció fenntartása mellett, nem gondolják, hogy ezen változtatni kellene. Ez nem megyejog, ez szimplán megkülönböztetés. Lee szenátortársam itt népszavazásról beszél, ami egy rendkívüli nagy blöff volt, hiszen, ha az egyes megyékben, ahogy most is, szegregált marad a választójog, hogy lehetne mindenki számára megnyugtató módon rendezni a kérdést, hiszen azok szavazhatnának ezekről, akik úgy gondolják, hogy jó a szegregáció. A Progresszív Párt pedig ebben a kérdésben sose lesz túl bátor, mert akkor veszélybe kerülnének a déli pozíciói. Ez politikai kérdés. Ami pedig az előválasztási csatákat illeti. Igen, nálunk vannak előválasztások, egymás elleni kampányok, viták, ami még mindig jobb, mint Önöknél, ahol füstös társalgók szürkeségében dől el, kit indítanak elnöknek, ki felel meg a liberális elitnek.
Alex Recon: Lee szenátor, van esetleg még hozzáfűznivalója?
Albert Lee: Szomorú látni, hogy a szenátortársam ismét csúsztat és elferdíti a tényeket. Én ebben a kérdésben a saját magam és a déli emberek álláspontját képviselem és ahogy említettem ez sok szempontból különbözik Mr. Dent álláspontjától. Mégis mi meg tudjuk beszélni ezen vitás kérdéseket, Önök ezzel szemben csak gyűlöletpolitikára képesek. Mellesleg hadd emlékeztessem Önt, hogy négy évvel ezelőtt a mögé az Andrew Trump mögé állt be, aki nálam sokkal radikálisabb a déli ügyek megítélésében és számos nyílt erőszakra való felbujtásban is érintett volt. Ő akkor nem volt fasiszta és kirekesztő, igaz? Ellenben én az vagyok, csak mert nem vagyok hajlandó megtagadni déli elveimet?
Gregory McInnis: Még reagálnék, megszólítottak.
Alex Recon: Csak röviden Szenátor úr.
Albert Lee: Költői volt a kérdés természetesen, de ha szeretne, reagálhat, én nem bánom. (mosolyog)
Gregory McInnis: Nem támogattam Andrew Trumpot, most sem támogatom, ezután sem fogom, ez a valódi félretájékoztatás. Kampányoltam a szélsőséges jelöltek ellen. Itt az ideje, hogy ebben a kérdésben mindig is határozott álláspontot képviseltem. És George Taylorra szavaztam, szenátor.
Albert Lee: Ön személy szerint nem támogatta, de mégis őt találták a legalkalmasabbnak a Reform Párt elnökjelöltjének kiválasztásakor. Gyakorlatilag szinte a teljes pártelit felsorakozott Trump mögött, vagy nem így volt? Ezek után hiteltelen, amit mond. Pláne, hogy nemigen tiltakozott Trump elnökjelöltsége ellen a kampányban, ha jól emlékszem.
Gregory McInnis: De tiltakoztam, sose kampányoltunk együtt, akkor választottak engem is újra. Ez félreértelmezése az egész tevékenységemnek, tudatosan.
Albert Lee: Én nem hallottam nagy Trump-ellenes rigmusokat a kampányban, és az akkori eredményeket látva az Ön megyéjének választópolgárai sem túlzottan. De lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé.
Gregory McInnis: Ahogy az Ön megyéjében is kapott voksokat, sajnos.
Alex Recon: Uraim, folytassuk menetrend szerint, Lee szenátornak is lesz még lehetősége reagálni. McInnis Úr, Önt ismerjük már, mint az állami és megyei deficit legnagyobb ellensége, a költségvetési egyensúly keresztes lovagja, de kevésbé esik szó az Ön neve kapcsán a szegregációról való vélekedés. René West egyértelművé tette, hogy lépéseket fog szorgalmazni ennek nemzetszintű felszámolására. De vajon Ön személy szerint egyetért ezzel? És ha igen, hogyan képzeli ezt el? Egyetlen ciklus alatt, vagy lassabb, hosszabb folyamat keretében, illetve milyen formában mégis? Progresszív oldalról ismerjük a dolgok kezelési módját egy megyénként kiírt népszavazás formájában ugyebár.
Gregory McInnis: Ez így az álláspontom és pályafutásom totális félreértelmezése. Korábban tanácsos és tanár voltam Ridgefield fővárosban, és már akkor harcos támogatója voltam az oktatásban tapasztalható szegregáció teljes felszámolásának. Már akkor jeleztem, hogy a szegregáció rossz, nem támogatható. Azóta a Szenátusba választásom óta ellenzem azt minden fórumon, minden helyen. Támogattam George Taylor elnök országos szegregációt felszámoló javaslatát, de az nem ment túl messzire. Támogattam az Igazságügyi Minisztériumon belül felállított, a szegregációs visszaéléseket vizsgáló osztályt. Ma másra van szükség. Szükség lenne egy Kiegészítésre, Alkotmánykiegészítésre, amely biztosítja a szabad választójogot, felszámoljuk a megyei kézben lévő közintézményekben tapasztalható szegregációt, kivizsgáljuk, hogy a rendőrség bizonyos akcióiban van-e rasszista fennhang, a halálbüntetések esetén is át kellene világítani az egyes bűncselekményeket. Szerintem, de ez csak saját érzés, René West nyitott lenne egy fekete kormánytag kinevezésére is.
Alex Recon: Lee szenátor reagálhat.
Albert Lee: Úgy látom, hogy a köztünk lévő különbség egyértelműen látszik. Én alapvetően arra esküdtem fel a saját választóim előtt, amikor először szenátorrá választottak, hogy kiállok a déli hagyományok mellett, védelmezem a szabad fegyverviselést és a halálbüntetés intézményét. El tudom fogadni, hogyha valakinek más az álláspontja, de az én magánvéleményem az, hogy ha valaki egy ridgefieldi iroda négy fala között akar dönteni emberek százezreinek sorsáról, akár szegregációs témában, akár másban, az a legantidemokratikusabb és leginkább nemzetellenes cselekedet, amit csak tehet. A déli emberek természetesen nyitottak a politikai párbeszédre bármely kérdésben, de a fejünk felett meghozott döntésekkel nem tudunk és nem is szeretnénk azonosulni.
Gregory McInnis: Egy ilyen javaslat elfogadásához kétharmados többség kell a Kongresszusban, az már a többség.
Albert Lee: Menjen le Greene-be és magyarázza ezt el az ottani embereknek. Vagy akár Pecksdale-be, vagy Jeffersonba. Az ottaniak egy ilyen döntést úgy élnének meg, mint amit a fejük fölött hoztak meg. És olyan nagyot nem is tévednének. Önök, konzervatívok gyakran érvelnek a megyei autonómia fontossága mellett. Érdekes módon a déli kérdésben ez ritkán nyilvánul csak meg.
Alex Recon: Mit szól ehhez McInnis szenátor?
Gregory McInnis: Ma két út áll egymással szemben: vagy marad a status quo, vagy előrelépünk. West kormányzó a progresszíó képviselője, aki megvívott pár csatát a fejlődés érdekében, és én hiszem, hogy ellenzi a szegregáció intézményesült formáit, azt felszámolná, ha tehetné. Harvey Dent pedig a déli elektorokért cserébe mindent meghagy a jelenlegi formájában.
Alex Recon: Köszönöm, a témát lezártuk uraim, de az látszik, hogy igen parázs a hangulat akörül még itt a stúdióban is. A következő témánk a kommunista veszély. McInnis szenátortól kérdezném, hogy Ön szerint demokratikusnak tekinthető intézkedés e, hogy számos megyében, progresszív és még inkább reformer vezetésű megyében kitiltották a Ciron Kommunista Pártot, annak gyülekezési jogát megvonták, a tagjait börtönnel fenyegették. Többek között a René West vezette Cook megyében, de Edmund megyében is érvényben van egy ilyen kormányzói rendelet. Kiegészítő kérdés lenne, hogy támogatja-e a külföldi, akár fegyveres fellépéseket is, figyelembe véve micsoda költségvonzata van ezeknek az akcióknak, illetve hány ciron életet követelhet?
Gregory McInnis: A Harkley-törvény szerintem elég egyértelműen fogalmaz, amelyet a Kongresszus nagy többséggel fogadott el. Az személyes véleményem az, hogy kormányzói rendeletekben nem lehet a végrehajtói hatalmat leképezni, az Igazságügyi Minisztérium és a főállamügyész a helyzet magaslatán van. Attól is óva intenék mindenkit, hogy meginduljunk a mccarthyzmus útján, és mindenkit bolseviknak kiáltsunk ki, természetesen fel kell hatalmazni a CIO-t a gyanús személyek megfigyelésére, bírói felügyelet alatt. Cironiának részt kell vennie az ENSZ, a NATO és egyéb, stratégiai szövetségeseink katonai és gazdasági akcióiban. Ahogy Koreában, máshol is veszélyeztetik a békét a kommunisták, mi is kérhetünk segítséget. Prioritásként kell ezt az ügyet tekinteni a védelmi és a nemzetbiztonsági kérdésekben is, erre törvényjavaslatokat kell hoznia a Kongresszusnak, minél hamarabb, annál jobb.
Alex Recon: Lee Szenátor fejtheti ki véleményét az elhangzottak kapcsán.
Albert Lee: Ebben a kérdésben nem lesznek nagy viták közöttünk. Én magam is támogatok minden olyan kezdeményezést, amely a kommunista előretörésnek gátat szab. A Harkley-törvényben foglaltakat én magam is rendkívül pozitívnak tartom, nem véletlen, hogy társszponzorként több progresszív párttársam is csatlakozott a kezdeményezéshez. Harvey Dent programja egyébként a bolsevik beszivárgásokra és esetleges kémtevékenységekre is megoldást kínál, hiszen biztonságpolitikai elképzelésünk között szerepelnek a titkosszolgálati szervek fejlesztése, a hírszerzés és a belbiztonsági rendszer felülvizsgálata és ehhez kapcsolódóan új képzési programok indítása.
Alex Recon: McInnis szenátor reagálhat még röviden.
Gregory McInnis: Nem kívánok.
Alex Recon: Lee Szenátor. Az Ön pártja össztűz alatt áll a regnáló Házelnök, Thomas McDornish furcsa, kétes kijelentéseit követően, aki szerint nem lehet elítélni valakit a gondolataiért, legyen az akár politikai jellegű is, illetve, hogy a mai kommunisták már csak nevükben emlékeztetnek a klasszikus érelemben vett marxistákra. Mindezt tetézte azzal, hogy a náci és fasiszta eszmerendszereket egy lapon említette a kereszténységgel. Az emberek bizonyára tudni szeretnék, hogy Ön elhatárolódik-e ettől a kijelentéstől vagy sem, esetleg talál e rá ésszerű magyarázatot. Ha igen, mit gondol arról, hogy Harvey Dent viszont szinte szó szerint idézte egy kampányrendezvényén McDornish képviselőt és teljes mértékben adoptálta véleményét, azzal azonosult? Valóban csak félremagyarázott reform hecckampányról van szó?
Albert Lee: Én úgy látom, hogy a házelnök nagyon rosszul fogalmazott és ez már előre predesztinálta, hogy a politikai ellenfeleink fel fogják használni ellenünk. Sajnos ilyen a politika természete. Én a magam részéről minden további nélkül elhatárolódok minden olyan kijelentéstől, amely a kommunista bűnöket bármilyen módon relativizálja, vagy bármely módón egy lapon említi a kereszténységet a nácizmussal. Mégis én úgy látom, hogy az eredeti McDornish-mondatoknak nem ez volt a szándéka, nem is ez hangzott el pontosan, ettől függetlenül nem tartom helyes kommunikációnak. Az viszont totális hecckampány, ami Harvey Dent ellen zajlik! Aki komolyan azt gondolja, hogy Mr. Dent bármilyen módon a kommunista eszméket védi, vagy bármilyen módon keresztényellenességgel vádolja, annak nincs ki a négy kereke! A valóság az, hogy Harvey Dent egy remek jelölt, remek programmal, a rosszindulatú sárdobálásokkal pedig nem kell foglalkozni!
Alex Recon: McInnis szenátoré a hozzászólás lehetősége.
Gregory McInnis: Akkor itt lenne az ideje elhatárolódni Thomas McDornish több cselekedetétől! McDornish házelnök, aki szerint a javaslata egyébként egy vicc, ami már magában felháborító, idesorolja még a cionizmust, ami különösen sértő egyik leghűségesebb szövetségesünk, Izrael felé is. A progresszívaknak ideje elhatárolódni a házelnöktől, ideje megmutatni, hogy tudnak máshogy is gondolkodni. Miért olyan nehéz elhatárolódni? Miért olyan nehéz azt mondani, hogy amit mondtam, az hiba volt? Miért Platónnal kell takarózni? Az üzenet világos: ellenfeleink nem tudnak és nem is akarnak olyat beismerni, hogy hibáztak, ami a jövőre nézve is elgondolkodtató. (vége)
Alex Recon: Kíván még hozzáfűzni valamit Lee Szenátor?
Albert Lee: Ahogy az imént mondtam, szerintem hiba volt a házelnök részéről így fogalmazni, de szerintem ez nem olyan fajsúlyú kérdés, hogy a kampány meghatározó eleme legyen. Sokkal jobban örülnék, ha ehelyett a munkásjogokról, a szakszervezeti mozgalomról, a vámpolitikáról vagy akár a költségvetési hiány optimális mértékéről vitatkoznánk. A házelnök úr természetesen felelősséggel tartozik a szavai iránt, de Harvey Dentet, vagy akár engem belekeverni ebbe az ügybe több mint nevetséges!
Alex Recon: Lee szenátor fogja kapni a moderátori oldalról származó utolsó, migráció témában az első kérdést. Az elmúlt években fokozatosan növekvő tendenciát mutat a hazánkba legális és illegális úton érkező latin-amerikai bevándorlók száma. Ön szerint ez egy káros folyamat? Kérdésem lenne továbbá, hogy mit kívánna tenni Harvey Dent oldalán a folyamat kezelésére, továbbá a már hazánkba érkezők részére indítanának e valamiféle integrációs programot? Egyáltalán be kell-e fogadnia Cironianak ezer és ezer politikai vagy gazdasági menekültet, akik nem beszélik a nyelvet, kulturálisan más közegből érkeznek?
Albert Lee: A bevándorlás kérdése mindig nagyon érzékeny terület egy ország életében, hiszen számos kihívás elé állítja az adott befogadó nemzetet. Nyilvánvalóan az illegális migrációt nem tartom elfogadhatónak, hiszen Cironia területére veszélyes olyan egyéneket beengedni, akikről azt sem tudjuk, kicsodák. Másrészről viszont azt gondolom, hogy az ide érkező menekülteket, akik valamilyen zsarnoki rendszer elől hazánkban keresnének menedéket, segítenünk kell, akár csak ideiglenesen. Ez persze nem feltétlenül jelent állandó letelepedési engedélyt, vagy ciron állampolgárságot az én olvasatomban. Az eltérő kulturális és nyelvi szokások természetesen számos nemkívánatos problémát felvetnek és új kihívásokat indukálnak, akár az egészségügy terén is, erre Harvey Dent programja konkrét megoldásokat is kínál, ami a járványügyi rendszer átalakításával és egy hosszútávú egészségügyi stratégia kidolgozásával történne meg. Ezen kívül új feladatok jelenhetnek meg az oktatásban és a rendfenntartásban is, ezeket is kezelni kívánjuk. Sajnos ezek közül egyik sem túl pozitív következmény, épp ezért a radikális mértékű, tömeges migráció nem lehet járható út.
Alex Recon: McInnis szenátor válaszolhat.
Gregory McInnis: A bevándorlás kérdése alapvetően fontos, nézzünk csak a gazdaságra: a munkanélküliségi ráta alacsony, ezért szükség van munkaerőre. Másrészt morális kötelességünk befogadni olyan áldozatokat, akik a diktatúrából menekülnek Cironiába, ezt egyébként West kormányzó is így gondolja. Kell egy átfogó bevándorláspolitikai reform, amelyet aztán tudunk alkalmazni. Természetesen, ahogy eddig is, a határok védelme kiemelt feladatnak számít, és nem hiszem, hogy ez megváltozna.
Alex Recon: Lee szenátoré még a szó ha igényli.
Albert Lee: Köszönöm, ezúttal nem kívánok reagálni, egyetértek az elhangzottakkal.
Alex Recon: McInnis szenátoré az utolsó általam megfogalmazott kérdés az este során, amit részben meg is válaszolt már, de most lehetősége van esetleg kiegészíteni még. Az országos munkanélküliségi ráta jelenleg rendkívül alacsony, számos megyében technikailag nem létező fogalom. Ez viszont számos szekértő szerint problémát jelenhet az ipari potenciál bővítése vagy éppen a CIEF már hosszú évek óta húzódó és egyre időszerűbb megvalósítása kapcsán. A munkanélküliség elleni harc lassan átcsap munkaerőhiányba, ami a gazdaságot is érzékenyen érintheti, tehát a következő kormánynak komoly feladatként kell tekinteni ezt a problémát. Ön szerint orvosolhatja ezt a hazánkba érkező latin-amerikai vagy szovjet földről érkező politikai menekültek hada? Kezelhető lenne egy ilyen mértékű bevándorlási hullám? Kell esetleg szigorítani a bevándorlási politikán vagy Cironianak szolidaritást kell vállalni, akár anyagi áldozatok árán is?
Gregory McInnis: Ahogy hangsúlyoztam, szükség van egy bevándorlási rendszer felállítására, amelyet a Kongresszus fogad el, ebben nyugodtan hagyatkozhatunk West elnökjelöltre, akinek megvan a maga terve. Meg kell könnyíteni a munkát kereső bevándorlók lehetőségeit, ez nem feltétlenül jár korai állampolgársággal, de dolgozhat. Ezt külön is lehet alkalmazni szakmák, iskolai végzettség területén is. Szerintem jelen szituációban a nyitott gazdasági piac az egyetlen megoldás a gazdasági növekedés fokozására, illetbe a belső elvándorlás pótlására is alkalmas lehet a bevándorlás célzott támogatása.
Alex Recon: Lee szenátor szólhat még utoljára hozzá.
Albert Lee: A szolidaritás egy fontos érték, ezért természetesen a Dent-kormány is nagy figyelmet fog fordítani erre a kérdésre. Ami ugyanakkor a munkaerőhiányt illeti, azt személy szerint nem tartanám szerencsésnek, ha kizárólag latin-amerikai bevándorlókkal akarnánk feltölteni a ciron munkahelyeket, ennél talán egy fokkal jobb megoldás, ha például az Egyesült Államokból érkeznének vendégmunkások hazánkba.
Alex Recon: McInnis szenátor?
Gregory McInnis: Vagy Európából is várjuk természetesen őket.
Albert Lee: Természetesen.
Alex Recon: Köszönöm uraim. Most a záróbeszédek előtt egy utolsó kör következik, ahol Önök tehetnek fel egy tetszőlege témában kérdést egymásnak. Először Lee szenátor kérdezhet, reagálásra nem lesz lehetőség.
Albert Lee: A jelenlegi reformpárti elit alkalmatlanságáról és kormányképtelenségéről sokat elárul, hogy Önök képtelenek voltak rendet teremteni a saját házuk táján! Amíg mi félretéve belső vitáinkat, kompromisszumok mentén egy egységes déli-nemdéli szövetséget, azaz teljes pártegységet valósítottunk meg, addig a Reform Párt gyakorlatilag két táborra szakadt és az az Andrew Trump indult el Önökkel szemben az elnökválasztásokon, aki mögött négy éve szinte a teljes jobboldali tábor felsorakozott. Mindezen tények tudatában én az Ön helyében a saját szememben keresném a gerendát, mielőtt a mi szemünkben lévő szálkát kritizálja. A kérdésem tehát az, hogy hogyan akarnak Önök sikeresen vezetni egy országot, ha még a saját pártjukban sem urai a helyzetnek? Illetve alkérdésként hadd szúrjam közbe, Ön szerint alkalmas egy ország vezetésére az, aki a szavak szintjén a deficit elleni harcról beszél, miközben ő maga 10%-os deficitet termel a saját megyéjében?
Gregory McInnis: A progresszív elit kiválasztott egy jelöltet, akinek a múltjában semmi sincs, igaz, sose vezetett megyét, nem volt kongresszusi képviselő, sem szenátor – indult ő, de mindig kikapott. Ebben a kontextusban inkább azon gondolkodnék el, hogy a szélsőbaloldal mennyire volt sikeres. Az pedig, hogy a Progresszív Pártnak nem fontos, hogy a Greene-ben vagy a Pecksdale-ben élő néger szavazhasson, most világossá vált. A Reform Pártnak van egy jelöltje, vannak mellette más jelöltek is, de a mi ellenfelünk Harvey Dent, ezért mi vele szeretnénk foglalkozni, és hadd ne kelljen kommentálni minden egyszámjegyű támogatással rendelkező független jelöltet.
Alex Recon: Köszönöm Szenátor úr, zárásképpen Öné a lehetőség, hogy kérdést tegyen fel.
Gregory McInnis: A Progresszív Párt miért nem hallgatja meg a ciron középosztályt? Olyan politikai programokat, szélsőséges programokat támogatnak, amely árt a ciron gazdaságnak, fiskális szigorról beszélnek, miközben növelnék a kiadásokat. Miből kívánják finanszírozni ezeket a programokat? Megint csak szólamok vannak, vagy lenne, aki törvénybe is önti ezeket?
Albert Lee: Hogy egy pillanatra visszautaljak az előző válaszára, – amely egyébként cseppet sem volt válasz a kérdésemre, de ez most mellékes is – , azért nem ártana kommentálni, ha az egyszámjegyű támogatással rendelkező jelölt az Önök korábbi hivatalos elnökjelöltje. Itt tart ma a Reform Párt… Ami a kérdését illeti, vajon kitől hitelesebb a szigorú fiskális politika? René Tízszázalék Westtől, vagy attól a Harvey Denttől, aki mögött olyan gazdasági szakemberek fognak állni, mint Albert Greenwood Monroe megyei képviselő, akinek nagy gyakorlata van az előirányzatok és a gazdasági kérdések terén? Természetesen az is rágalom, hogy mi nem képviseljük kellőképp a középosztályt, kivéve ha Ön a milliárdos nemzetközi multicégek vezérigazgatóit érti középosztály alatt, mert egy ilyen embernél valóban jobban érdekel bennünket a ciron munkavállalók és a farmerek sorsa. A „Miből?” kérdésre roppant egyszerű a válasz, csökkenteni lehet a bürokratikus kiadásokat. Emellett a jelenlegi progresszív adópolitika is biztosítja a kellő mennyiségű bevételt. Meg fogjuk tudni csinálni, pont úgy, ahogy megcsináltuk a szociális segélycsomagot, az ösztöndíjemeléseket, vagy az időskorúak kedvezményes tömegközlekedését!
Alex Recon: Köszönöm Uraim, most következnek a záróbeszédek. Lee szenátort kérem fel, hogy tartsa meg beszédét, megkoronázva az estét.
Albert Lee: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Remélem, hogy a mai vitában elhangzottak is meggyőzték Önöket arról, hogy a közelgő választásokon csak egy jó választás van! Hogyha Önök békés fejlődést, szakértelmet és világos politikai célokat szeretnének a következő négy évre, akkor csakis Harvey Dentet választhatják! Mi nem árulunk zsákbamacskát, nem kérdés, hogy kiállunk a tisztességesen dolgozó, ciron munkavállalók, a szakszervezetek, a gazdasági fejlődés és az alacsony deficit mellett. Sajnos a túloldalon nem ilyen tiszta a képlet, nem tudni, hogy hogyan viszonyulnak a nemzet legsürgetőbb sorskérdéseihez, ahogy azt sem, hogy Mr. McInnis alelnökjelöltsége miképp változtatja meg West korábbi törekvéseit, például a munkásjogokhoz, vagy a minimálbér kérdéséhez. Én azt ajánlom mindenkinek, hogy menjen el regisztrálni időben és a döntő pillanatban szavazzon a biztos sikerre, amit egyedül a Dent-Lee páros képvisel! Nem számít, hogy déli, vagy északi, nem számít, hogy farmer, munkás, vagy fehérgalléros, Harvey Dent az Ön elnökjelöltje is! Köszönöm ezt a mai lehetőséget, Isten áldja Önöket és Cironiát!
Alex Recon: Most pedig McInnis szenátort fogjuk hallgatni.
Gregory McInnis: A nézők és hallgatók most meggyőződhettek, hogy két különböző vélemény, pólus áll egymással szemben. Mi, reformerek, René West vezetésével, képviseljük a modernizációt, a fejlődést, a gazdasági előrelépést, támogatjuk az egyenlőségért vívott harcot. Ha valaki egy modern, korszerű és nyitott országot szeretne, támogassa West kormányzót az elnökjelöltségben. Ha felhatalmazást kap, West elnökjelölt át fogja formálni az országot, és a következő négy év a sikerről fog szólni.
Alex Recon: Köszönöm Uraim, nagyszerű vitaesten vagyunk túl, ezzel pedig műsorunk végére értünk. Kívánok Önöknek további sok sikert. Alex Recon voltam Markshillből, ezzel búcsúzunk, további szép estét Cironia!
Alex Recon: Üdvözlöm Cironia minden polgárát és azokat a nézőket, akik ma velünk tartanak, én Alex Recon vagyok. Osborne megyéből, Markshill városából jelentkezünk, ahol ma megtartjuk az 1958 évi elnökválasztások első alelnöki vitaestjét. A helyszínválasztás igazán pikáns, hiszen a progresszív elnökjelölt szülőmegyéje, miközben egy a korábbiakban színtiszta piros megyéről van szó. Meglátjuk, hogy kinek hoz ma szerencsét. Hadd mutassam be az est két főszereplőjét. A Progresszív Párt alelnökjelöltje Albert Lee, Greene megyei szenátor, és Gregory McInnis, Edmund megyei szenátor. Fogadják a két nagy tiszteletnek örvendő törvényhozót lelkes tapssal.
Gregory McInnis: (McInnis mosolyogva jön be, kezet fog Alex Reconnal, majd nyújtja jobbját Albert Lee-nek)
Albert Lee: (Albert Lee határozott léptekkel befárad, köszönti a közönséget, majd kezet nyújt Gregory McInnisnek.)
Alex Recon: Uraim, köszönöm, hogy ma itt vannak velünk és vállalták, hogy szemtől szembe is összemérjék tudásukat, elnökjelöltjük segítségére kellve ezzel is egy kiélezett választási és kampányküzdelemben. Az este során a megtartott nyitóbeszédeket követően az alábbi témákban lesz lehetőségük bizonyítani a választóknak: 1: Elnökjelöltek: 2: A Glover-kormány megítélése, 3: Deszegregált társadalom, 4: Kommunista fenyegetés, 5 latin-amerikai migráció és végül egy kis izgalom a műsorba, afféle hatodik területként lehetőségük lesz zárásképpen egy-egy tetszőleges témában kérdést feltenni a másik félnek. Az egyes témákban különböző kérdéseket fognak kapni, melyre 3 percben lesz lehetőségük reagálni, majd az ellenfél reagálhat másfél percben, végül a kérdést kapó fél egy percben válaszolhat és lezárhatja a témát. Megkérném Önöket, hogy a megszabott időkeretre ügyeljenek, a felszólalási szándékainkat külön felém jelezzék. Tartsuk be a szabályokat és tiszteljük meg a választókat a színvonalas vitával. Uraim, most készüljenek fel nyitóbeszédükre, melyet pénzfeldobás utááááááán (feldob egy érmét) McInnis szenátor fog kezdeni. Szenátor Úr, Öné a szó.
Gregory McInnis: Tisztelt Ciron Honfitársaim, akik most a televízió vagy a rádió előtt hallgatják az elnökjelöltek vitáit, legyenek üdvözölve, köszöntöm az itt megjelenteket, a vitát moderáló urat és az ellenfelemet, akivel már elég régen egy helyre járunk dolgozni (mosolyog). Ez egy fontos nap, hiszek benne, hogy minden ilyen fórum lehetőséget teremt arra, hogy a választók eldöntsék, kit akarnak támogatni, kinek a programja áll inkább hozzájuk közel, nem mellesleg lehull a lepel mindenkiről. Ma két út van: az egyiket a Dent-Lee páros képviseli, ami a bizonytalanság, a mérsékeltnek álcázott költekezés, a felelőtlen gazdaságpolitika védjegyeit halmozza, és itt van a West-McInnis páros, akik szigorú költségvetési politikát, fejlődő gazdasági modellt és ebből származó jólétet teremtenének, ha megnyerik a választást. A Reform Párt hosszú évek óta a Kongresszusban is bizonyította a rátermettségét, és most West kormányzó vezetésével ideje visszatérni a President Palace-ba is.
Alex Recon: Lee szenátor következik.
Albert Lee: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves jelenlévő markshilliek, Vendégeink, Tisztelt Televíziónézők! Ezúton ragadnám meg a lehetőséget, hogy megköszönjem az est szervezőinek, hogy ez a mai vita létrejöhetett, illetve természetesen Mr. McInnisnek is köszönöm a részvételt! Bízom benne, hogy sikerül lényegretörő, érdemi és politikai sárdobálástól mentes vitát megvalósítani, amely méltó demokratikus hagyományainkhoz. Én mindenesetre erre készültem ma este. Nem csinálok belőle titkot, én – nem túlzás azt állítani, hogy sokszázezer ciron emberrel egyetemben – úgy gondolom, hogy egyedül a Harvey Dent mögött álló progresszív politikai tömörülés rendelkezik a jó kormányzáshoz elengedhetetlenül szükséges hiteles programmal, jövőképpel és létező vízióval, erről szeretném meggyőzni a kétkedőket a mai este folyamán. Biztosra veszem, hogy a mai vita után a választók könnyebb helyzetben lesznek a tekintetben, hogy kire adják le voksukat. Nem is akarom szaporítani a szót, arra itt az est hátralévő része, csapjunk minél előbb a lovak közé és győzzön a jobbik!
Alex Recon: Köszönöm Uraim. Most pedig következik a vita érdemi része, ahol igazán kibontakozhatnak. Az első témánk, afféle bemelegítésként és felvezetésként a már ismertettek szerint az Elnökjelöltek személye és megítélése. Itt még kivételesen azonos kérdéseket kapnak. Külön reagálási lehetőségre nincs mód Lee szenátor, Önhöz fordulok. Mit gondol ki szerepelt jobban az első elnöki vitán és miért?
Albert Lee: Én azt gondolom, hogy sok szempontból érdekes volt az első elnökjelölti vita, remekül kibontakoztak az alapvető különbségek a jelöltek között. Azt gondolom, hogy Mr. West hozta a szokásos formáját, ami jellemzően az, hogy felméri, mit akar hallani az aktuális nézőközönsége és annak megfelelően kommunikál. Függetlenül attól, hogy milyen politikát képviselt korábban és mennyire van ez összhangban az elhangzottakkal. Ezzel szemben Harvey Dent higgadtan, felkészülten és határozott elvek birtokában szólalt meg, a tőle már megszokott szakmaisággal. Éppen ezért azt gondolom, hogy természetesen Mr. Dent szerepelt jobban.
Alex Recon: McInnis szenátor, ugyanez a kérdésem Önhöz is.
Gregory McInnis: Természetesen René West. West kormányzó megmutatta, milyen egy határozott vezető, példát mutatott hitelességből, tapasztalatból, és rámutatott, hogy Harvey Dent programja csupa kéj és báj, de nincs mögötte valódi tartalom. Két út van: folytatni West elnökjelölt programját, amelyet a kampányban bemutatott, vagy válasszunk egy üres szavazólapot, ami a denti program.
Alex Recon: Mivel ez egy alelnökjelölti vita, úgy hiszem kár további szavakat fecsérelni az elnökjelöltekre (nevet), ők már szerepeltek, de a nézők Önöket is meg szeretnék jobban ismerni, hogy lássák, vajon valóban annyira alkalmasak alelnöknek, mint amennyire pártjuk állítja. A második témában az első kérdést McInnis szenátor fogja kapni, méghozzá a Glover kormány megítélése kapcsán. Lee szenátornak a válasz után lesz lehetősége reagálni. Szenátor úr. Vissza-visszatérő téma, hogy a progresszív párt és a progresszív kormány passzív, nem dolgozik, nem tesz eleget és még sorolhatnánk. De az ország és az egyes megyék gazdasági mutatói még a Taylor kormány teljesítményét is meghaladja. Nem érez Ön ebben némi kettősséget?
Gregory McInnis: Egyáltalán nem. Nézzük meg a számokat: általában azokból a megyékből vannak jó gazdasági számok, amelyet reformer kormányzó vezet. Az eddigi adatok alapján Denfieldben lesznek a legjobb számok, és minden megtiszteltés Dave Merrick kormányzóé és a tanácsosoké, hiszen nélkülük ezt nem lehetett volna elérni. De mi történik a progresszív megyékben? Folyamatos a leszakadás, nincsen fejlődés és modernizáció. Országos szinten mi történik? A Reform Párt által benyújtott szenátusi előirányzatok és törvények biztosítják Cironia növekvő pályáját. Ed Glover adminisztrációja egyszer sem keresett meg minket, egyszer sem akart egyeztetni, ezáltal ránk hárult Cironia vezetése. Ideje olyan elnököt választani, aki képes költségvetési javaslatot benyújtani, aki támogatja a deficitmentes költségvetést, ellenzi az értelmetlen kiadásnövelést. Én pedig, aki ezeknek a politikai programoknak harcos támogatója vagyok, segíteni fogok West elnökjelöltnek.
Alex Recon: Lee szenátoré a lehetőség, hogy reagáljon.
Albert Lee: Minden fórumon elmondom én is és elmondja Mr. Dent is, hogy egy Kormánynak nem csupán a nemzet ügyének előremozdítása és a kemény munka a feladata, hanem a hatékony, emberek felé történő politikai kommunikáció is. Kétségtelen, hogy a Glover-kormánynak voltak hiányosságai – megjegyzem főként ezutúbbi tekintetében –, de azt senki nem állíthatja, hogy nem történtek pozitív irányú előrelépések. A négy évvel ezelőtti Glover-kampány ígéreteit összegezve láthatjuk, hogy nem állunk olyan rosszul, főleg ha az emberek életét közvetlenül meghatározó intézkedéseket vesszük számba. Azon túl, hogy a gazdaság jobban szárnyal, mint valaha, megerősítettük jogaikban a szakszervezeteket, küzdöttünk a munkásjogokért, megőriztük a progresszív adórendszert, valamint az előirányzatok útján olyan fontos programokat valósítottunk meg, mint a kis- és középbirtokú farmergazdaságok kedvezményes hitelprogramja, az időskorúak ingyenes utazása, a szociális segélycsomagok rendszere, vagy a szociális ösztöndíjak bevezetése. Ezeket kivétel nélkül mi, progresszívek kezdeményeztük, a kormányzat szoros támogatásával! Nem igaz tehát az az összeesküvéselmélet, hogy amíg a progresszívek a lábukat lógatják, addig a Reform Párt a háttérből vezeti az országot! Egyébként örülök, hogy a szenátor úr megyei példákat hoz, ugyanis ha már denfieldi példát tud hozni, akkor bizonyára ismeri a Cook megyei számokat is és tisztában van vele, hogy West kormányzóék 10%-os deficitet csináltak röpke egy esztendő leforgása alatt. A Klub a deficit ellen bizonyára örül ennek is. (mosolyog)
Alex Recon: McInnis Úr, kíván reagálni egy percben, mielőtt Lee szenátor kap kérdést?
Gregory McInnis: Ha megnézzük a törvényjavaslatokat, azokat a Reform Párt nyújtja be, vagyis a hozzá kötődő törvényhozók. Hogyha mi nem dolgoznánk az Előirányzati Bizottságban, akkor bizony nem lennének ma működő hivatalok, mert a progresszívak tehetetlenül néznék, ahogy beköszönt szeptember 30., és másnap a hivatali dolgozók nem mennek be dolgozni. Lehet ötletekről beszélni, szenátor, ha a megvalósítását ránk hagyják.
Alex Recon: Köszönöm Uraim. Lee szenátor, Önt kérdezném. A Glover kormány sok szép és még több érdekes programmal kampányolva váltotta le a Reform Pártot az ország élén. Most négy év távlatából azonban azt látjuk, hogy a leghangzatosabb ígéretekből kevés valósult meg, vagy legalábbis sokak szerint nem elég, és azok egy része is a Reform törvényhozók nevéhez köthető. Mivel tudja ezt magyarázni és mit tudna mondani a szavazóknak, akik talán kételkednek egy ilyen ciklus után abban, hogy a mostani ígéretek kivétel nélkül beváltásra kerülnek? Miben lehet más a Dent kormány, mint volt a Glover kormány? És milyen lehetőségei maradnak a Dent kormánynak, ha ismét totális reform többség lesz a Kongresszusban?
Albert Lee: Ahogy az imént is mondtam, nem teljesen igaz, hogy a négy évvel ezelőtti ígéretekből nem valósult meg semmi. Úgy látom, hogy azon pontjai a Megújuló Cironia Programjának, amelyeket kétpárti kompromisszumok révén meg lehetett valósítani, azt meg is valósítottuk, legyen szó akár az előbb elmondott fontos szociális programokról, akár oktatáspolitikai és természetesen számos intézkedésekről. Ezen kívül voltak olyan konkrét tervek és javaslatok, amelyek megszülettek ugyan, de a reformpárti többség lesöpörte, erre a deszegregációs kérdés kapcsán bizonyára visszatérünk még. Valamint voltak olyan programelemek, amelyekre esély sem volt, hogy megvalósuljon, ezek közé tartozik többek között a minimálbér kérdése, amelynek még a gondolatától is epét hányt korábban az úgynevezett McInnis-platform, most pedig mint ismeretes, egy olyan ember alelnökjelöltje a szenátor úr, aki nyíltan a programjára tűzte ugyanezt a kérdést. Hiába, változnak az idők… Ami a másik kérdését illeti, én úgy látom, hogy Harvey Dentben megvan az a lendület, amely az előző négy esztendő alatt hiányzott, tehát mindenképpen egy sokkal aktívabb, sokkal több konkrét tervvel rendelkező és sokkal dinamikusabb kormány lesz a Dent-kormány az elődjénél. Természetesen van a fejünkben olyan forgatókönyv, hogy ismét reformpárti ellenszélben kell dolgoznunk, azonban ez nem tántoríthat el terveinktől, mi készen fogunk állni a kétpárti együttműködésre, amelyeknek köztudottan nagy híve vagyok. Megjegyzem akkor is nyitottak leszünk a reformpártiakkal történő kompromisszumokra, hogyha mi adjuk mindkét házban a többséget jövőre, egyébként ezt tekintjük elsődleges forgatókönyvnek.
Alex Recon: McInnis szenátornak van lehetősége reagálni az elhangzottakra.
Gregory McInnis: 1: Az aktív törvénykezési oldalt mi vittük. A progresszív elnök arra se méltatta a Kongresszust, hogy tárgyaljon a reformer vezetéssel, hogy felfedje, mit képvisel. Erre nem került sor, a párt szenátorai és képviselői se jeleskedtek, hogy lobbizzanak az elnöki programért, amelyet, ha mi nem is támogattunk volna, legalább megvitattuk volna. 2: A legtöbb felvetett programpont még tárgyalási szintre se jutott el. 3: Sose támogattam a minimálbért, most se támogatom, és azt a szenátortársam is tudja, hogy legyen akármilyen programpont, kongresszusi felhatalmazás nélkül megvalósíthatatlan.
Alex Recon: Lee szenátor, kíván még valamit röviden hozzáfűzni?
Albert Lee: Csupán annyit, hogy a Szenátor úr által elmondottak tényszerűen nem igazak, hiszen akkor nem lennének benne az előirányzatokban a Glover-program legfőbb pontjai. A valóságtagadás iskolapéldáját hallhattuk az imént. Ami a minimálbért illeti, ezügyben nem nekem tartozik elszámolással, hanem a saját választóinak. Hogyha nem ért egyet a West-programmal, akkor miért vállalt alelnökjelöltséget?
Alex Recon: Köszönöm a válaszokat, most nyargalunk arra a témakörre, ami talán a leginkább foglalkoztatja, egyben meg is osztja országunk társadalmát. A szegregáció intézménye mind a mai napig létező jelenség, hol erősebben, hol lazábban, de még megyéken belül sem egységes a lakossági vagy a politikai álláspont. Lee szenátorhoz fordulok. Ön vérbeli, keményvonalas déli politikus, kiáll a déli megyék szokásai mellett, így a szegregáció intézményéhez is ragaszkodik. Harvey Dent viszont egy mérsékeltebb személy. Adódik a kérdés, engedni fog a kérdésben vagy akár még az elnökkel is szembe fog menni a kérdésben, mint alelnök? Illetve hozzá akar egyáltalán nyúlni ehhez a rendszerhez a progresszív elnökjelölt, vagy meghajol a párt déli szárnyának akarata előtt? Ez persze felvetheti a sokszor hangoztatott bábelnök kérdéskörét is. Hogyan vélekedik mindezekről Ön, Szenátor Úr?
Albert Lee: Hogy mi az álláspontom a konkrét politikai kérdésben, azt szerintem mindenki tudja ebben az országban, természetesen a véleményem alelnökként sem lesz más. Az is világos, hogy a déli és nemdéli progresszívek között ez egy radikális véleménykülönbség. Mi viszont, hogyha vannak politikai vitáink, akkor nem ráindulunk egymásra, ahogy a reformpártiak szokták, hanem kompromisszumos megoldást próbálunk találni. Én azt az álláspontot képviselem, hogy minden megye lakosságának joga van eldöntenie, hogy hogyan kívánja élni mindennapjait. Másképp szólva elégedett- e a déli életformával, avagy sem. Nálunk Greene-nen erre egyértelmű a válasz, de nyilván mondjuk Garfield lakossága másként láthatja ezt a témát. Erre volt szerintem egy kitűnő és demokratikus kezdeményezés az – egyébként szintén a Glover-programban szereplő – népszavazási törvényjavaslat megalkotása, amely tartalmazta a megyei érvényű országos népszavazás jogi kategóriáját. Eszerint lehetőség lett volna minden megyének döntenie arról, hogy legyen-e szegregáció, avagy ne legyen. Ezt a javaslatot egyébként a Képviselőház simán megszavazta, ellenben a Szenátusban a Reform Párt mondvacsinált indokokkal megakasztotta és még csak szavazásra sem bocsátotta. Volt tehát politikai kezdeményezésünk ezen ügy kezelésére és ezt személy szerint örülnék, ha átmenne a jövőben ez a javaslat. Nem állítom, hogy ez lecsillapítja a szegregációs vitát, de az biztos, hogy ennél demokratikusabban nem lehet állni ehhez a kérdéshez.
Alex Recon: McInnis Szenátor kap lehetőséget reagálásra.
Gregory McInnis: Ma két álláspont van szegregáció kérdésében az országban: az egyik, amit West kormányzó képvisel, hogy szüntessük meg a szegregációt minden megyében, minden településen, minden közintézményben, hogy ne lehessen embereket a bőrszínük alapján megkülönböztetni. Ez evidens. A Dent-Lee páros kiáll a szegregáció fenntartása mellett, nem gondolják, hogy ezen változtatni kellene. Ez nem megyejog, ez szimplán megkülönböztetés. Lee szenátortársam itt népszavazásról beszél, ami egy rendkívüli nagy blöff volt, hiszen, ha az egyes megyékben, ahogy most is, szegregált marad a választójog, hogy lehetne mindenki számára megnyugtató módon rendezni a kérdést, hiszen azok szavazhatnának ezekről, akik úgy gondolják, hogy jó a szegregáció. A Progresszív Párt pedig ebben a kérdésben sose lesz túl bátor, mert akkor veszélybe kerülnének a déli pozíciói. Ez politikai kérdés. Ami pedig az előválasztási csatákat illeti. Igen, nálunk vannak előválasztások, egymás elleni kampányok, viták, ami még mindig jobb, mint Önöknél, ahol füstös társalgók szürkeségében dől el, kit indítanak elnöknek, ki felel meg a liberális elitnek.
Alex Recon: Lee szenátor, van esetleg még hozzáfűznivalója?
Albert Lee: Szomorú látni, hogy a szenátortársam ismét csúsztat és elferdíti a tényeket. Én ebben a kérdésben a saját magam és a déli emberek álláspontját képviselem és ahogy említettem ez sok szempontból különbözik Mr. Dent álláspontjától. Mégis mi meg tudjuk beszélni ezen vitás kérdéseket, Önök ezzel szemben csak gyűlöletpolitikára képesek. Mellesleg hadd emlékeztessem Önt, hogy négy évvel ezelőtt a mögé az Andrew Trump mögé állt be, aki nálam sokkal radikálisabb a déli ügyek megítélésében és számos nyílt erőszakra való felbujtásban is érintett volt. Ő akkor nem volt fasiszta és kirekesztő, igaz? Ellenben én az vagyok, csak mert nem vagyok hajlandó megtagadni déli elveimet?
Gregory McInnis: Még reagálnék, megszólítottak.
Alex Recon: Csak röviden Szenátor úr.
Albert Lee: Költői volt a kérdés természetesen, de ha szeretne, reagálhat, én nem bánom. (mosolyog)
Gregory McInnis: Nem támogattam Andrew Trumpot, most sem támogatom, ezután sem fogom, ez a valódi félretájékoztatás. Kampányoltam a szélsőséges jelöltek ellen. Itt az ideje, hogy ebben a kérdésben mindig is határozott álláspontot képviseltem. És George Taylorra szavaztam, szenátor.
Albert Lee: Ön személy szerint nem támogatta, de mégis őt találták a legalkalmasabbnak a Reform Párt elnökjelöltjének kiválasztásakor. Gyakorlatilag szinte a teljes pártelit felsorakozott Trump mögött, vagy nem így volt? Ezek után hiteltelen, amit mond. Pláne, hogy nemigen tiltakozott Trump elnökjelöltsége ellen a kampányban, ha jól emlékszem.
Gregory McInnis: De tiltakoztam, sose kampányoltunk együtt, akkor választottak engem is újra. Ez félreértelmezése az egész tevékenységemnek, tudatosan.
Albert Lee: Én nem hallottam nagy Trump-ellenes rigmusokat a kampányban, és az akkori eredményeket látva az Ön megyéjének választópolgárai sem túlzottan. De lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé.
Gregory McInnis: Ahogy az Ön megyéjében is kapott voksokat, sajnos.
Alex Recon: Uraim, folytassuk menetrend szerint, Lee szenátornak is lesz még lehetősége reagálni. McInnis Úr, Önt ismerjük már, mint az állami és megyei deficit legnagyobb ellensége, a költségvetési egyensúly keresztes lovagja, de kevésbé esik szó az Ön neve kapcsán a szegregációról való vélekedés. René West egyértelművé tette, hogy lépéseket fog szorgalmazni ennek nemzetszintű felszámolására. De vajon Ön személy szerint egyetért ezzel? És ha igen, hogyan képzeli ezt el? Egyetlen ciklus alatt, vagy lassabb, hosszabb folyamat keretében, illetve milyen formában mégis? Progresszív oldalról ismerjük a dolgok kezelési módját egy megyénként kiírt népszavazás formájában ugyebár.
Gregory McInnis: Ez így az álláspontom és pályafutásom totális félreértelmezése. Korábban tanácsos és tanár voltam Ridgefield fővárosban, és már akkor harcos támogatója voltam az oktatásban tapasztalható szegregáció teljes felszámolásának. Már akkor jeleztem, hogy a szegregáció rossz, nem támogatható. Azóta a Szenátusba választásom óta ellenzem azt minden fórumon, minden helyen. Támogattam George Taylor elnök országos szegregációt felszámoló javaslatát, de az nem ment túl messzire. Támogattam az Igazságügyi Minisztériumon belül felállított, a szegregációs visszaéléseket vizsgáló osztályt. Ma másra van szükség. Szükség lenne egy Kiegészítésre, Alkotmánykiegészítésre, amely biztosítja a szabad választójogot, felszámoljuk a megyei kézben lévő közintézményekben tapasztalható szegregációt, kivizsgáljuk, hogy a rendőrség bizonyos akcióiban van-e rasszista fennhang, a halálbüntetések esetén is át kellene világítani az egyes bűncselekményeket. Szerintem, de ez csak saját érzés, René West nyitott lenne egy fekete kormánytag kinevezésére is.
Alex Recon: Lee szenátor reagálhat.
Albert Lee: Úgy látom, hogy a köztünk lévő különbség egyértelműen látszik. Én alapvetően arra esküdtem fel a saját választóim előtt, amikor először szenátorrá választottak, hogy kiállok a déli hagyományok mellett, védelmezem a szabad fegyverviselést és a halálbüntetés intézményét. El tudom fogadni, hogyha valakinek más az álláspontja, de az én magánvéleményem az, hogy ha valaki egy ridgefieldi iroda négy fala között akar dönteni emberek százezreinek sorsáról, akár szegregációs témában, akár másban, az a legantidemokratikusabb és leginkább nemzetellenes cselekedet, amit csak tehet. A déli emberek természetesen nyitottak a politikai párbeszédre bármely kérdésben, de a fejünk felett meghozott döntésekkel nem tudunk és nem is szeretnénk azonosulni.
Gregory McInnis: Egy ilyen javaslat elfogadásához kétharmados többség kell a Kongresszusban, az már a többség.
Albert Lee: Menjen le Greene-be és magyarázza ezt el az ottani embereknek. Vagy akár Pecksdale-be, vagy Jeffersonba. Az ottaniak egy ilyen döntést úgy élnének meg, mint amit a fejük fölött hoztak meg. És olyan nagyot nem is tévednének. Önök, konzervatívok gyakran érvelnek a megyei autonómia fontossága mellett. Érdekes módon a déli kérdésben ez ritkán nyilvánul csak meg.
Alex Recon: Mit szól ehhez McInnis szenátor?
Gregory McInnis: Ma két út áll egymással szemben: vagy marad a status quo, vagy előrelépünk. West kormányzó a progresszíó képviselője, aki megvívott pár csatát a fejlődés érdekében, és én hiszem, hogy ellenzi a szegregáció intézményesült formáit, azt felszámolná, ha tehetné. Harvey Dent pedig a déli elektorokért cserébe mindent meghagy a jelenlegi formájában.
Alex Recon: Köszönöm, a témát lezártuk uraim, de az látszik, hogy igen parázs a hangulat akörül még itt a stúdióban is. A következő témánk a kommunista veszély. McInnis szenátortól kérdezném, hogy Ön szerint demokratikusnak tekinthető intézkedés e, hogy számos megyében, progresszív és még inkább reformer vezetésű megyében kitiltották a Ciron Kommunista Pártot, annak gyülekezési jogát megvonták, a tagjait börtönnel fenyegették. Többek között a René West vezette Cook megyében, de Edmund megyében is érvényben van egy ilyen kormányzói rendelet. Kiegészítő kérdés lenne, hogy támogatja-e a külföldi, akár fegyveres fellépéseket is, figyelembe véve micsoda költségvonzata van ezeknek az akcióknak, illetve hány ciron életet követelhet?
Gregory McInnis: A Harkley-törvény szerintem elég egyértelműen fogalmaz, amelyet a Kongresszus nagy többséggel fogadott el. Az személyes véleményem az, hogy kormányzói rendeletekben nem lehet a végrehajtói hatalmat leképezni, az Igazságügyi Minisztérium és a főállamügyész a helyzet magaslatán van. Attól is óva intenék mindenkit, hogy meginduljunk a mccarthyzmus útján, és mindenkit bolseviknak kiáltsunk ki, természetesen fel kell hatalmazni a CIO-t a gyanús személyek megfigyelésére, bírói felügyelet alatt. Cironiának részt kell vennie az ENSZ, a NATO és egyéb, stratégiai szövetségeseink katonai és gazdasági akcióiban. Ahogy Koreában, máshol is veszélyeztetik a békét a kommunisták, mi is kérhetünk segítséget. Prioritásként kell ezt az ügyet tekinteni a védelmi és a nemzetbiztonsági kérdésekben is, erre törvényjavaslatokat kell hoznia a Kongresszusnak, minél hamarabb, annál jobb.
Alex Recon: Lee Szenátor fejtheti ki véleményét az elhangzottak kapcsán.
Albert Lee: Ebben a kérdésben nem lesznek nagy viták közöttünk. Én magam is támogatok minden olyan kezdeményezést, amely a kommunista előretörésnek gátat szab. A Harkley-törvényben foglaltakat én magam is rendkívül pozitívnak tartom, nem véletlen, hogy társszponzorként több progresszív párttársam is csatlakozott a kezdeményezéshez. Harvey Dent programja egyébként a bolsevik beszivárgásokra és esetleges kémtevékenységekre is megoldást kínál, hiszen biztonságpolitikai elképzelésünk között szerepelnek a titkosszolgálati szervek fejlesztése, a hírszerzés és a belbiztonsági rendszer felülvizsgálata és ehhez kapcsolódóan új képzési programok indítása.
Alex Recon: McInnis szenátor reagálhat még röviden.
Gregory McInnis: Nem kívánok.
Alex Recon: Lee Szenátor. Az Ön pártja össztűz alatt áll a regnáló Házelnök, Thomas McDornish furcsa, kétes kijelentéseit követően, aki szerint nem lehet elítélni valakit a gondolataiért, legyen az akár politikai jellegű is, illetve, hogy a mai kommunisták már csak nevükben emlékeztetnek a klasszikus érelemben vett marxistákra. Mindezt tetézte azzal, hogy a náci és fasiszta eszmerendszereket egy lapon említette a kereszténységgel. Az emberek bizonyára tudni szeretnék, hogy Ön elhatárolódik-e ettől a kijelentéstől vagy sem, esetleg talál e rá ésszerű magyarázatot. Ha igen, mit gondol arról, hogy Harvey Dent viszont szinte szó szerint idézte egy kampányrendezvényén McDornish képviselőt és teljes mértékben adoptálta véleményét, azzal azonosult? Valóban csak félremagyarázott reform hecckampányról van szó?
Albert Lee: Én úgy látom, hogy a házelnök nagyon rosszul fogalmazott és ez már előre predesztinálta, hogy a politikai ellenfeleink fel fogják használni ellenünk. Sajnos ilyen a politika természete. Én a magam részéről minden további nélkül elhatárolódok minden olyan kijelentéstől, amely a kommunista bűnöket bármilyen módon relativizálja, vagy bármely módón egy lapon említi a kereszténységet a nácizmussal. Mégis én úgy látom, hogy az eredeti McDornish-mondatoknak nem ez volt a szándéka, nem is ez hangzott el pontosan, ettől függetlenül nem tartom helyes kommunikációnak. Az viszont totális hecckampány, ami Harvey Dent ellen zajlik! Aki komolyan azt gondolja, hogy Mr. Dent bármilyen módon a kommunista eszméket védi, vagy bármilyen módon keresztényellenességgel vádolja, annak nincs ki a négy kereke! A valóság az, hogy Harvey Dent egy remek jelölt, remek programmal, a rosszindulatú sárdobálásokkal pedig nem kell foglalkozni!
Alex Recon: McInnis szenátoré a hozzászólás lehetősége.
Gregory McInnis: Akkor itt lenne az ideje elhatárolódni Thomas McDornish több cselekedetétől! McDornish házelnök, aki szerint a javaslata egyébként egy vicc, ami már magában felháborító, idesorolja még a cionizmust, ami különösen sértő egyik leghűségesebb szövetségesünk, Izrael felé is. A progresszívaknak ideje elhatárolódni a házelnöktől, ideje megmutatni, hogy tudnak máshogy is gondolkodni. Miért olyan nehéz elhatárolódni? Miért olyan nehéz azt mondani, hogy amit mondtam, az hiba volt? Miért Platónnal kell takarózni? Az üzenet világos: ellenfeleink nem tudnak és nem is akarnak olyat beismerni, hogy hibáztak, ami a jövőre nézve is elgondolkodtató. (vége)
Alex Recon: Kíván még hozzáfűzni valamit Lee Szenátor?
Albert Lee: Ahogy az imént mondtam, szerintem hiba volt a házelnök részéről így fogalmazni, de szerintem ez nem olyan fajsúlyú kérdés, hogy a kampány meghatározó eleme legyen. Sokkal jobban örülnék, ha ehelyett a munkásjogokról, a szakszervezeti mozgalomról, a vámpolitikáról vagy akár a költségvetési hiány optimális mértékéről vitatkoznánk. A házelnök úr természetesen felelősséggel tartozik a szavai iránt, de Harvey Dentet, vagy akár engem belekeverni ebbe az ügybe több mint nevetséges!
Alex Recon: Lee szenátor fogja kapni a moderátori oldalról származó utolsó, migráció témában az első kérdést. Az elmúlt években fokozatosan növekvő tendenciát mutat a hazánkba legális és illegális úton érkező latin-amerikai bevándorlók száma. Ön szerint ez egy káros folyamat? Kérdésem lenne továbbá, hogy mit kívánna tenni Harvey Dent oldalán a folyamat kezelésére, továbbá a már hazánkba érkezők részére indítanának e valamiféle integrációs programot? Egyáltalán be kell-e fogadnia Cironianak ezer és ezer politikai vagy gazdasági menekültet, akik nem beszélik a nyelvet, kulturálisan más közegből érkeznek?
Albert Lee: A bevándorlás kérdése mindig nagyon érzékeny terület egy ország életében, hiszen számos kihívás elé állítja az adott befogadó nemzetet. Nyilvánvalóan az illegális migrációt nem tartom elfogadhatónak, hiszen Cironia területére veszélyes olyan egyéneket beengedni, akikről azt sem tudjuk, kicsodák. Másrészről viszont azt gondolom, hogy az ide érkező menekülteket, akik valamilyen zsarnoki rendszer elől hazánkban keresnének menedéket, segítenünk kell, akár csak ideiglenesen. Ez persze nem feltétlenül jelent állandó letelepedési engedélyt, vagy ciron állampolgárságot az én olvasatomban. Az eltérő kulturális és nyelvi szokások természetesen számos nemkívánatos problémát felvetnek és új kihívásokat indukálnak, akár az egészségügy terén is, erre Harvey Dent programja konkrét megoldásokat is kínál, ami a járványügyi rendszer átalakításával és egy hosszútávú egészségügyi stratégia kidolgozásával történne meg. Ezen kívül új feladatok jelenhetnek meg az oktatásban és a rendfenntartásban is, ezeket is kezelni kívánjuk. Sajnos ezek közül egyik sem túl pozitív következmény, épp ezért a radikális mértékű, tömeges migráció nem lehet járható út.
Alex Recon: McInnis szenátor válaszolhat.
Gregory McInnis: A bevándorlás kérdése alapvetően fontos, nézzünk csak a gazdaságra: a munkanélküliségi ráta alacsony, ezért szükség van munkaerőre. Másrészt morális kötelességünk befogadni olyan áldozatokat, akik a diktatúrából menekülnek Cironiába, ezt egyébként West kormányzó is így gondolja. Kell egy átfogó bevándorláspolitikai reform, amelyet aztán tudunk alkalmazni. Természetesen, ahogy eddig is, a határok védelme kiemelt feladatnak számít, és nem hiszem, hogy ez megváltozna.
Alex Recon: Lee szenátoré még a szó ha igényli.
Albert Lee: Köszönöm, ezúttal nem kívánok reagálni, egyetértek az elhangzottakkal.
Alex Recon: McInnis szenátoré az utolsó általam megfogalmazott kérdés az este során, amit részben meg is válaszolt már, de most lehetősége van esetleg kiegészíteni még. Az országos munkanélküliségi ráta jelenleg rendkívül alacsony, számos megyében technikailag nem létező fogalom. Ez viszont számos szekértő szerint problémát jelenhet az ipari potenciál bővítése vagy éppen a CIEF már hosszú évek óta húzódó és egyre időszerűbb megvalósítása kapcsán. A munkanélküliség elleni harc lassan átcsap munkaerőhiányba, ami a gazdaságot is érzékenyen érintheti, tehát a következő kormánynak komoly feladatként kell tekinteni ezt a problémát. Ön szerint orvosolhatja ezt a hazánkba érkező latin-amerikai vagy szovjet földről érkező politikai menekültek hada? Kezelhető lenne egy ilyen mértékű bevándorlási hullám? Kell esetleg szigorítani a bevándorlási politikán vagy Cironianak szolidaritást kell vállalni, akár anyagi áldozatok árán is?
Gregory McInnis: Ahogy hangsúlyoztam, szükség van egy bevándorlási rendszer felállítására, amelyet a Kongresszus fogad el, ebben nyugodtan hagyatkozhatunk West elnökjelöltre, akinek megvan a maga terve. Meg kell könnyíteni a munkát kereső bevándorlók lehetőségeit, ez nem feltétlenül jár korai állampolgársággal, de dolgozhat. Ezt külön is lehet alkalmazni szakmák, iskolai végzettség területén is. Szerintem jelen szituációban a nyitott gazdasági piac az egyetlen megoldás a gazdasági növekedés fokozására, illetbe a belső elvándorlás pótlására is alkalmas lehet a bevándorlás célzott támogatása.
Alex Recon: Lee szenátor szólhat még utoljára hozzá.
Albert Lee: A szolidaritás egy fontos érték, ezért természetesen a Dent-kormány is nagy figyelmet fog fordítani erre a kérdésre. Ami ugyanakkor a munkaerőhiányt illeti, azt személy szerint nem tartanám szerencsésnek, ha kizárólag latin-amerikai bevándorlókkal akarnánk feltölteni a ciron munkahelyeket, ennél talán egy fokkal jobb megoldás, ha például az Egyesült Államokból érkeznének vendégmunkások hazánkba.
Alex Recon: McInnis szenátor?
Gregory McInnis: Vagy Európából is várjuk természetesen őket.
Albert Lee: Természetesen.
Alex Recon: Köszönöm uraim. Most a záróbeszédek előtt egy utolsó kör következik, ahol Önök tehetnek fel egy tetszőlege témában kérdést egymásnak. Először Lee szenátor kérdezhet, reagálásra nem lesz lehetőség.
Albert Lee: A jelenlegi reformpárti elit alkalmatlanságáról és kormányképtelenségéről sokat elárul, hogy Önök képtelenek voltak rendet teremteni a saját házuk táján! Amíg mi félretéve belső vitáinkat, kompromisszumok mentén egy egységes déli-nemdéli szövetséget, azaz teljes pártegységet valósítottunk meg, addig a Reform Párt gyakorlatilag két táborra szakadt és az az Andrew Trump indult el Önökkel szemben az elnökválasztásokon, aki mögött négy éve szinte a teljes jobboldali tábor felsorakozott. Mindezen tények tudatában én az Ön helyében a saját szememben keresném a gerendát, mielőtt a mi szemünkben lévő szálkát kritizálja. A kérdésem tehát az, hogy hogyan akarnak Önök sikeresen vezetni egy országot, ha még a saját pártjukban sem urai a helyzetnek? Illetve alkérdésként hadd szúrjam közbe, Ön szerint alkalmas egy ország vezetésére az, aki a szavak szintjén a deficit elleni harcról beszél, miközben ő maga 10%-os deficitet termel a saját megyéjében?
Gregory McInnis: A progresszív elit kiválasztott egy jelöltet, akinek a múltjában semmi sincs, igaz, sose vezetett megyét, nem volt kongresszusi képviselő, sem szenátor – indult ő, de mindig kikapott. Ebben a kontextusban inkább azon gondolkodnék el, hogy a szélsőbaloldal mennyire volt sikeres. Az pedig, hogy a Progresszív Pártnak nem fontos, hogy a Greene-ben vagy a Pecksdale-ben élő néger szavazhasson, most világossá vált. A Reform Pártnak van egy jelöltje, vannak mellette más jelöltek is, de a mi ellenfelünk Harvey Dent, ezért mi vele szeretnénk foglalkozni, és hadd ne kelljen kommentálni minden egyszámjegyű támogatással rendelkező független jelöltet.
Alex Recon: Köszönöm Szenátor úr, zárásképpen Öné a lehetőség, hogy kérdést tegyen fel.
Gregory McInnis: A Progresszív Párt miért nem hallgatja meg a ciron középosztályt? Olyan politikai programokat, szélsőséges programokat támogatnak, amely árt a ciron gazdaságnak, fiskális szigorról beszélnek, miközben növelnék a kiadásokat. Miből kívánják finanszírozni ezeket a programokat? Megint csak szólamok vannak, vagy lenne, aki törvénybe is önti ezeket?
Albert Lee: Hogy egy pillanatra visszautaljak az előző válaszára, – amely egyébként cseppet sem volt válasz a kérdésemre, de ez most mellékes is – , azért nem ártana kommentálni, ha az egyszámjegyű támogatással rendelkező jelölt az Önök korábbi hivatalos elnökjelöltje. Itt tart ma a Reform Párt… Ami a kérdését illeti, vajon kitől hitelesebb a szigorú fiskális politika? René Tízszázalék Westtől, vagy attól a Harvey Denttől, aki mögött olyan gazdasági szakemberek fognak állni, mint Albert Greenwood Monroe megyei képviselő, akinek nagy gyakorlata van az előirányzatok és a gazdasági kérdések terén? Természetesen az is rágalom, hogy mi nem képviseljük kellőképp a középosztályt, kivéve ha Ön a milliárdos nemzetközi multicégek vezérigazgatóit érti középosztály alatt, mert egy ilyen embernél valóban jobban érdekel bennünket a ciron munkavállalók és a farmerek sorsa. A „Miből?” kérdésre roppant egyszerű a válasz, csökkenteni lehet a bürokratikus kiadásokat. Emellett a jelenlegi progresszív adópolitika is biztosítja a kellő mennyiségű bevételt. Meg fogjuk tudni csinálni, pont úgy, ahogy megcsináltuk a szociális segélycsomagot, az ösztöndíjemeléseket, vagy az időskorúak kedvezményes tömegközlekedését!
Alex Recon: Köszönöm Uraim, most következnek a záróbeszédek. Lee szenátort kérem fel, hogy tartsa meg beszédét, megkoronázva az estét.
Albert Lee: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Remélem, hogy a mai vitában elhangzottak is meggyőzték Önöket arról, hogy a közelgő választásokon csak egy jó választás van! Hogyha Önök békés fejlődést, szakértelmet és világos politikai célokat szeretnének a következő négy évre, akkor csakis Harvey Dentet választhatják! Mi nem árulunk zsákbamacskát, nem kérdés, hogy kiállunk a tisztességesen dolgozó, ciron munkavállalók, a szakszervezetek, a gazdasági fejlődés és az alacsony deficit mellett. Sajnos a túloldalon nem ilyen tiszta a képlet, nem tudni, hogy hogyan viszonyulnak a nemzet legsürgetőbb sorskérdéseihez, ahogy azt sem, hogy Mr. McInnis alelnökjelöltsége miképp változtatja meg West korábbi törekvéseit, például a munkásjogokhoz, vagy a minimálbér kérdéséhez. Én azt ajánlom mindenkinek, hogy menjen el regisztrálni időben és a döntő pillanatban szavazzon a biztos sikerre, amit egyedül a Dent-Lee páros képvisel! Nem számít, hogy déli, vagy északi, nem számít, hogy farmer, munkás, vagy fehérgalléros, Harvey Dent az Ön elnökjelöltje is! Köszönöm ezt a mai lehetőséget, Isten áldja Önöket és Cironiát!
Alex Recon: Most pedig McInnis szenátort fogjuk hallgatni.
Gregory McInnis: A nézők és hallgatók most meggyőződhettek, hogy két különböző vélemény, pólus áll egymással szemben. Mi, reformerek, René West vezetésével, képviseljük a modernizációt, a fejlődést, a gazdasági előrelépést, támogatjuk az egyenlőségért vívott harcot. Ha valaki egy modern, korszerű és nyitott országot szeretne, támogassa West kormányzót az elnökjelöltségben. Ha felhatalmazást kap, West elnökjelölt át fogja formálni az országot, és a következő négy év a sikerről fog szólni.
Alex Recon: Köszönöm Uraim, nagyszerű vitaesten vagyunk túl, ezzel pedig műsorunk végére értünk. Kívánok Önöknek további sok sikert. Alex Recon voltam Markshillből, ezzel búcsúzunk, további szép estét Cironia!