Henry Stevenson: Jó estét kívánok minden nézőnek és hallgatónak, aki figyelemmel kíséri az első elnökjelölti vitát. Külön köszönet jár a warwicki Benjamin Franklin Universitynek, ahol megrendezhettük a vitát. Először is engedjék meg, hogy felkonferáljam a jelölteket: Harvey Dentet, a Progresszív Párt, René Westet, a Reform Párt elnökjelöltjét.
Harvey Dent: (Harvey Dent mosolyogva lép a színpadnak kijelölt részre. Egyik kezében egy csomó jegyzettel egy fűzős dossziéban, másik kezével integet. Miután kiintegette magát René Westhez lép, hogy kézfogással üdvözölje, majd a moderátort is hasonlóan üdvözli. Ezután a számára kijelölt helyre lép.)
Henry Stevenson: Jó estét, Uraim! A mai napon négy blokkban kapnak kérdéseket, az első a „Cironia stabil alapjai”, a második „Cironia prosperitása”, a harmadik a „Köztársaság kapcsolatai”, a negyedik pedig „Ciron mindennapok” nevet viseli. A szabályok egyértelműek: mindenkinek két perc áll a rendelkezésére, hogy ismertesse elképzeléseit, majd ezt követően egy percben van lehetőség válaszolni. Az egyes blokkok addig tartanak, amíg nem mondom, hogy lezárjuk. Sok sikert, Uraim!
Rene West: (René West lassan lépdél, halványan mosolyog, néhányat integet is, de nem viszi túlzásba, majd fogadja ellenfele kézfogását, üdvözli a moderátort, végül elfoglalja a helyét. A kezében nincs semmi, sem jegyzetek, sem egyéb.)
Henry Stevenson: A sorsolás eredményeként a vitát René West kezdi a köszöntőjével, őt Harvey Dent követi, aztán az első kérdést is René West kapja.
Rene West: Üdvözlöm Cironia minden polgárát, külön azokat, akik fontosnak érzik, hogy élőben kövessék ezt az eseményt, ahol csalhatatlan jelét fogják látni annak, kire is érdemes bízni az ország vezetését a következő négy évben. Köszöntöm ezúton is ellenfelemet, akinek kívánok sok szerencsét a továbbiakban, illetve szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a lehetőséget, hogy itt lehetek, hogy képviselhetem a Reform Pártot és több százezer embert. Sok munkás nap áll mögöttem és kampánycsapatom mögött, akikkel a lehetőségekhez mérten maximálisan felkészültünk erre az estére, így számomra teljesen egyértelmű, hogy a ma esti szereplés kimenetele a West kampány szempontjából pozitív lesz. Részemről nincs más hátra, mint kivonni azt a bizonyos kardot, megfújni a harci kürtöket és mr. Dent bemutatkozása után várni az első kérdést. Köszönöm!
Harvey Dent: Jó estét kívánok mindenkinek: a tévék és rádiók előtt, itt a nézőközönségben. Köszönöm a lehetőséget a moderátornak és természetesen ellenfelemnek a lehetőséget a mai vitára. Nagyon fontos, hogy ilyen viták legyenek, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy a választók dönteni tudjanak. Remélem ezen az estén is tudom bizonyítani, hogy alkalmas vagyok az elnöki székre. Nem is húznám az időt. Kezdődjön el az este! Köszönöm, hogy meghallgattak! (vége)
Henry Stevenson: West kormányzóé az első kérdés: Az előzetes részeredmények szerint, amelyek pár megyének a tavalyi gazdasági adatait közlik, az amerikai gazdaság lassú növekedése ellenére is látványos. A Glover-adminisztráció első három évében a gazdasági növekedés folyamatosan 5 százalék felett volt, a bérek növekedtek, ahogy a fogyasztás és a termelékenység is, Ön szerint ez az időszak mégis vészes Cironiának. Mire alapozza a véleményét? Miben lesz jobb, ha Ön lesz az elnök?
Rene West: Köszönöm a kérdést Henry, ugyanis egy olyan témáról van szó, amit nem árt rögtön itt az elején letisztázni és kicsit rendet rakni a fejekben.
Rene West: Az elmúlt 4 év azzal telt, hogy a reform többségű kongresszus jó szokásához híven dolgozott, aktívan vett részt az előirányzatok megalkotásában, beterjesztésében. A megfelelő előirányzati javaslat pedig kulcskérdés, mindennek az alapja. Nem véletlen, hogy a McDornish házelnök által benyújtott javaslat máris fennakadt a rostán. A Taylor adminisztráció minden vélt vagy valós hiányossága és hibája ellenére iszonyatosan masszív gazdasági alapokat helyezett le, olyat, amire még egy Trumphoz hasonló alkalmatlan elnök is képes lett volna építeni, és sikereket elérni. De mi történt a Glover kormányzás kezdetén? Hónapokat vártunk a kormány felállására, arról vajon van kimutatás, hogy ezekben a bizonytalan időkben hány millió dolláros veszteség érte a befektetői bizalom hiánya miatt az országot? A Glover kormány nem hozott egyetlen olyan intézkedést sem, ami pozitívan befolyásolta volna a gazdasági folyamatokat. Milyen alapon is tulajdonítjuk akkor a csodás eredményeket nekik? Kvázi beleültek a Taylor kormány alkotta tutiba és most fürdenének a dicsőségben, a reform Kongresszus meg kikaparta a gesztenyét, féken tartott a McDronish féle gazdasági ámokfutásokat. Miközben az országnak egyébként az előirányzatokon túl néhy éve nincsen költségvetése, mert Glover elnök és megkésett kormánya nem hajlandó beterjeszteni azt a Kongresszus részére. Tegye fel a kezét, aki szerint ilyen előzmények mellett a Glover kormány érdeme lenne a gazdasági növekedés és nem a szerencsés véletlenek közreműködésének köszönhető. Talán még mr. Dent is felemeli erre a kezét, ha nem akarja már az elején ostobának nézni a saját szavazóit. A helyzet az, hogy Cironiaban rengeteg megye, elsősorban reform vezetésű megye, néhány progresszív kakukktojás mellett persze, kimagasló eredményeket értek el, a kormányzat különösebb támogatása nélkül is. Élő példa erre Denfield előző éve, de mondhatnám Osborne megyét, vagy éppen Graham megyét. Mi dolgozunk, a progresszívek pedig négy éve csak próbálnak beletanulni a kormányzásba. Erre nem adhatunk még egy ciklust. A hajót az vezesse, aki tudja, hogyan működik a kormány. Ami gyökeres változás lesz a West kormány elnöklése alatt, hogy mi igenis megtiszteljük a Kongresszust a folyamatos kommunikációval és egyeztetésekkel, az évről évre benyújtott költségvetéssel, a gondosan kidolgozott előirányzatokkal, és persze megtiszteltjük az országot is évértékelő beszédekkel. Hogy az egyéb programpontokról most még ne is beszéljek. Az aktivitáson lesz a hangsúly és ezt fogjuk elvárni minden kongresszusi tagtól is. Köszönöm!
Henry Stevenson: Mr. Dent válasza következik.
Harvey Dent: Minden dolognak két oldala és hiba úgy tenni, hogy mindent tudunk, és mindent jobban tudunk, mint mások. Ebbe sok reformer politikus belesik és ellenfelem is sokszor megteszi. Egyrészt azt fontos kijelenteni, hogy nem elég kormányozni, kormánynak is kell látszani. Elismerem a Glover kormány hibáit, mely az aktivitást érinti, ezen a következő kormányzatnak mindenképpen változtatnia kell. Másrészt én úgy látom nagyon nagy leegyszerűsítése mindent a progresszív oldalra kenni. Tudomásul kéne venni, hogy immár két éve progresszív többség van a Képviselőházban, így amit nem akartak nem ment volna át a törvényhozáson. A legtöbb javaslat kétpárti volt, egyeztetések voltak a benyújtás előtt, így a költségvetések is így kerültek elfogadásra. Abba kéne hagyni azt a fajta kommunikációt, hogy minden, ami rossz az a Progresszív Pártnak köszönhető, és minden, ami jó az a Reform Pártnak. Ez az árokásás politikája, amit nem szabad folytatni. Én olyan politikát szeretnék, ahol a nézetkülönbségeinket meg tudjuk vitatni és kompromisszumos megoldásokkal előrébb tudjuk vinni. Azonban nagyon ijesztő dolgok hangzottak ma el René West szavaiból. A jogállamiságot tiszteletben kell tartani, aminek egyik alapfeltétele a hatalmi ágak megosztása. René West elvárásokat állít az elhangzottak alapján a törvényhozók felé. Ezt elnökként soha sem merném kijelenteni.
Henry Stevenson: René West válaszolhat.
Rene West: Elvárás hogy a tisztségviselők tegyenek eleget kötelességüknek, amiről a jelenlegi kormány nem egyszer megfeledkezett. Ezért élő ember nem vethet rám követ. Talán Ön bedobná a gyeplőt a lovak közé, hogy ugyanaz a négy éves nihil legyen mint most, de én szeretnék eredményeket is produkálni, ebben peig ösztönözni kívánom a Kongresszust, mi több szüksége van egy elnöknek az aktív, kooperatív Kongresszusra. Szerencsére a Reform Pártban több ilyen személy is akad, így ezzel nem lehet gond. Viszont a Progresszív Párt bebizonyította, hogy nem csak a kormányzásra alkalmatlan, hanem a képviselőházi többséget is vétek rájuk bízni. Az Önök kezében ott volt minden, hogy megvalósítsák programjukat, hogy nagy dolgokat vigyenek véghez, hogy túlszárnyalják a Taylor kormányt, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. Hát... Nem sikerült...
Henry Stevenson: A következő kérdés Harvey Denté.
Harvey Dent: Még szólnék pár szót erre.
Henry Stevenson: Utoljára, egy percben.
Harvey Dent: A kormány saját magával szemben állíthat fel követelményeket, de a törvényhozással szemben nem. Mint mondtam én is elégedetlen vagyok a Glover-kormány aktivitásával, de úgy látszik, ezeket már nem hallják meg. Egyébként szerintem ez egy elnökjelölti vita és nem a Kongresszusba készülünk. Egyikünk sem. Több érvem is lenne a progresszív többségű Képviselőház több oktatási és rendfenntartási törvényt is elfogadott progresszív kezdeményezésre: több tucat progresszív képviselő nevéhez fűződik törvényjavaslat. Ezek tények, amiket el kell fogadni. De akkor várom a kérdést.
Henry Stevenson: 1950 óta a Reform Párt uralja a Szenátust, és megtörténhet, hogy a Képviselőház, illetve a kormányzói posztok többségét a Reform Párt fogja megszerezni. Ez azt jelentené, hogy a Dent-adminisztráció terveit először a Reform Párt szereplőivel kell elfogadtatni. Képesnek érzi magát a kétpárti munkára?
Harvey Dent: Igen. Már korábban is említettem, hogy a politikában nem az árokásást képviselem. Nekem egy javaslat sem lesz elvetendő, csak azért mert valamely párt tagja terjeszti elő. Én a szakmaiságot szeretném a kormányzat munkájába integrálni elsősorban. De nem fogok hazudni, természetesen vannak olyan konzervatív és olyan liberális politikusok, akikkel nagyon nehezemre esni együtt működni és ha lehet kerülni fogom velük a konfrontációt, de nyilván az ország érdekében ezek olyan kellemetlenségek, amin képesnek kell túllépni.
Henry Stevenson: Önnek eddig nem volt semmilyen vezetői posztja. Miért hiszi, hogy képes lenne irányítani egy országot?
Harvey Dent: Két szóban: személyiségem és programom teszi alkalmassá.
Henry Stevenson: West kormányzóé a szó.
Rene West: Köszönöm Henry, élnék is vele. Mr. Dent az imént maga mondta, hogy egyes kongresszusi tagokkal nehezére esne párthovatartozástól függetlenül együttműködni, így igyekezne kerülni a konfrontációt. Ez máris egy méltatlan jellemzője egy vérbeli vezetőnek. Egy vezető igenis konfrontálódjon, ha képes érvekkel megvédeni elképzeléseit, elveit, igenis adjon szavainak tekintélyt. Ne egyből a fehér zászlót lengesse, csak mert az kényelmesebb. Számomra mr. Dent ezen kijelentései előre vetítik azt, amitől sokan tartanak jelenleg az országban: hogy olyan vezetője lesz az országnak, akit Ridgefield öltönyös nagyhatalmú személyei, a politikai elit fog drótokon rángatni, irányítani kényük kedvük szerint. Én nem egy bábelnök akarok lenni, elképzelésekkel, tervekkel bírok, ami képes leszek érvényre is juttatni. Hogy ehhez vitába kell szállni a legbefolyásosabb szenátorokkal, képviselőkkel is akár, ám legyen, a lényeg, hogy végén zöld ágra vergődjünk. De rossz taktika, ha már az elején kijelentjük, hogy a kétes szituációkban meg fogunk hunyászkodni. Egy elnök sugározzon tekintélyt!
Harvey Dent: Én nem kongresszusi képviselőt mondtam, hanem politikust. Nem tudjuk mik lesznek a választások eredményei. Jobban illene figyelni a másik szavaira, mert akkor könnyen ilyen félreértések adódnak. A vitára, mint most is kész vagyok, de a veszekedés soha nem tesz jót.
Henry Stevenson: Kér viszontválaszt West kormányzó?
Rene West: Nem köszönöm.
Henry Stevenson: Mr. West következik: Ön már második ciklus óta vezeti Cook megyét. Ebben az időszakban szerzett tapasztalatokat, de törvényhozási ügyekben nem elég jártas. Miként tudja meggyőzni a választókat arról, hogy Ön alkalmas-e az ország irányítására?
Rene West: Azt hiszem, egy megye vezetése mutat bizonyos elemeiben hasonlóságot egy ország vezetésével, még ha nem is teljesen azonos analógia. Viszont kiváló kapcsolatot ápolok a több kongresszusi taggal is, ami elengedhetetlen fontosságú. Egyébként egyetlen elnöknek sem polihisztor módon kell elnökölni, szakértők tucatjai vesznek körül mindenkit. Higgyék el, meg van a kellő tapasztalatom egy ország vezetéséhez, ha pedig ellenfelem pedigréjét nézzük, azt hiszem ez a meccs már itt ezen a ponton el is dőlt. Kétszer diadalmaskodtam kormányzói választáson, és túl vagyok egy sikeres elnök előválasztáson is. Ellenfelem eddig két elveszített választást tud felmutatni. Ezután némileg sértő a kérdés, ha bárki megkérdőjelezi a tapasztalatom és rátermettségem. De ami a legfontosabb, a Reform Párt bízik bennem és kvalitásaimban és az a több mint 1 millió ember is, aki támogatásáról biztosított az előválasztások során.
Henry Stevenson: Mr. Dent?
Harvey Dent: Annyit tennék hozzá az elhangzottak, hogy René West-nek azért a jogalkotásban is van némi tapasztalata, hiszen a rendeletalkotás szervesen része a kormányzói munkának. Úgy vélem senki nem kérdőjelezte meg René West alkalmasságát, legalábbis én nem tettem. Szemléletbeli eltérések vannak közöttünk, úgy vélem.
Henry Stevenson: Mr. West?
Rene West: Nincs hozzáfűzni valóm, általánosságban beszéltem csak.
Henry Stevenson: Áttérünk a következő blokkra, ami a „Cironia prosperitása”. Harvey Dent kapja a következő kérdést: Ön a tavalyi osborne-i kormányzóválasztáson kifejezte a támogatását a szakszervezeti mozgalom irányába, és ezt már az elnökválasztási kampányban is ezt hangsúlyozta. A szakszervezeti kérdésben jelentős különbségek mutatkoznak, a Reform Párt bizonyos törvényhozói például korlátoznák a mozgalom lehetőségeit. Ön elnökként megvétózna egy ilyen törvényjavaslatot?
Harvey Dent: Mindenképpen. Én úgy látom alapvetően rosszul látják egyes reformer politikusok - köztük René West is - a szakszervezetek működését. Leginkább azt hangsúlyozzák, hogy a szakszervezetek, ha támogatnak egy politikust az hiba. De ugyanakkor azt elfelejtik, hogy ezeket a döntéseket nem egyes személyek hozzák meg, hanem a teljes tagság. Tehát ha egy támogatás megtörténik, azt a munkásosztály hozza meg, nem egyes - a reformer politikusok által kivételezettnek nevezett - vezetők hozzák meg. Ők csak végrehajtók. Ráadásul más szervezetek támogatása ellen nem kelnek ki soha, csak a szakszervezetek támogatása ellen. Ez nekem kettős mércének tűnik.
Henry Stevenson: West kormányzó.
Rene West: Engem személy szerint roppant mód érdekelne, és bizonyára nem vagyok ezzel egyedül az országban, mr. Dent azon véleménye, hogy szerinte mennyire is normális jelenség, mennyire is tolerálható, ha a különféle szakszervezetek demokratikus választásokba avatkozva, anyagi támogatást nyújtanak bizonyos jelölteknek, ahelyett, hogy a munkájukat végeznék és erőforrásaikat is eredeti rendeltetésükre fordítanák. Hova tovább, a szakszervezetek ilyen irányú manipulációja felvetheti a kérdést, hogy vajon nem próbálnak e nyomást gyakorolni a tagokra és választási döntésükre. A szakszervezetek politikai szerepvállalása ilyen módon egy rendkívül káros jelenség, aminek elejét kell venni a következő ciklusban. Törvényünk van arra, hogy egy rendőrfőkapitány ne vehessen részt nyíltan kampányrendezvényeken, ne beszéljen nyíltan politikai meggyőződéséről. Miben mások a szakszervezetek vezetői, akik alá emberek százai tartoznak ilyen olyan módon? A szakszervezetek folytassák működésüket, de azt tegyék, ami a munkásokért van és nem a saját nyerészkedésükért. Ha jól emlékszem egyébként mr. Dentet is támogatták az osborne-i szakszervezetek, így Ön bizonyára teljes mértékig egyetért ezzel a folyamattal, a ciron munkások meg majd lenyelik a békát, nem igaz? Ami a tagok közös döntését illeti. Őszintén kétlem, hogy minden egyes tag véleményét kikérik a vezetők, arról nem beszélve, hogy a manipuláció, a nyomásgyakorlás lehetősége itt is fennáll. De tételezzük fel, hogy így van, nem gyanús senkinek sem, hogy egyetlen szakszervezet sem támogatott még reformpárti jelöltet? Jómagam egy ilyen forgatókönyvet is elítélnék teljes mértékben, ezért is fogunk a Kongresszus karöltve erre törvényt hozni.
Henry Stevenson: Mr. Dent jön.
Harvey Dent: Válaszolok West úr kérdésére: a rendőrfőnök választópolgár által választott tisztviselő, a szakszervezeti vezető nem. Ez olyan, mintha azt mondaná, hogy egy hobbi horgász civil szervezet ne mondhatná el véleményét, nem támogathatna senkit. Ez nevetséges. Vagy a deficit ellenes szervezet ne támogathatna senkit, ahogy a reformer politikusokkal szokta. Vagy talán az egyházak se, akikkel olyan gyakran szeret együtt kampányolni. Ne válogasson a szervezetek között, ne csak azokat akarja korlátozni, akik rendszerint nem a Reform Pártot támogatják. A szakszervezetek támogatási döntését a tagság hozza, ahogy minden egyes döntést.
Rene West: Felhívnám a figyelmét, hogy a Deficitellenes Klubnak nincs semmiféle politikai befolyása és hatalma. A Taylor kormány nem ruházta fel őket különleges jogokkal. Ami meg az egyházakat illeti, nem emlékszem, hogy bármelyik felekezet is támogatásáról biztosított volna.
Harvey Dent: Amikor az egyházi imádságokon kampányolhat, az már a támogatás jele. Már korábban is kifejtettem, hogy nem szeretem azokat a politikusokat, akik istentiszteleteken kampányolnak. A Deficitellenes Klubnak ugyan akkora politikai ereje van, mint a szakszervezeteknek.
Henry Stevenson: Uraim, ezt a részt lezártuk, René Westnek az én kérdésemre kell válaszolnia. Folytassuk, most René Westtől kérdezek: A Reform Párt mindig büszke volt a kiegyensúlyozott költségvetési politikájára, és 1954-ben kommunisztikus programnak mondták Ed Glover minimálbérre, szociális kiadásnövelésre tett kampányígéreteit, azokat nem is támogatták. Ön is kampányol ezekkel. Elnökként Ön szerint a pártja támogatni fogja, vagy Önt is leszavazza? Miként illeszkedik az a Reform Párt és az Ön kampányába, miután alelnökjelöltjét, Gregory McInnist tartják a legjelentősebb deficithéjának?
Rene West: McInnis szenátorral jó előre mindent letisztáztunk. A Reform Párti értékekhez mérten fogjuk prioritásként kezelni az állami költségvetés egyensúlyát, a feszes fiskális politikát. A lehetőségeinkhez, illetve az ország pénzügyi lehetőségeihez mérten fogunk szociális politikára is áldozni. A pénzeket mindig, minden körülmények között ésszerűen, és kétpárti egyezségek mentén fogjuk felhasználni. A Glover kormány kampányígéretével a legnagyobb probléma az volt, hogy a nem megfelelő időben dobták be a köztudatba, mindezt tetézte, hogy számos egyéb szociális intézkedést is előirányoztak. Jóból is megárt a sok, ahogy tartja a mondás. Az akkori reform politikusok joggal tartottak attól, hogy ha a progresszív kormány mindent megvalósít, az bizony komoly anyagi terheket ró a költségvetésre. McInnis szenátorral az oldalamon biztosíthatok mindenkit, hogy mi a fontolva haladás és a tudatos költekezés politikáját fogjuk képviselni.
Henry Stevenson: Mr. Dent következik.
Harvey Dent: Csak annyit mondanék, hogy én is a deficitmentes költségvetést támogatom. Minden fejlesztést, vagy jóléti kiadást a meglévő forrásokból kell finanszírozni. Úgy gondolom a kérdés erre irányult. Nem vagyok demagóg, nem fogom René West szemére hányni, hogy bezzeg Cookban mekkora hiány lett. Úgy vélem az nem az ő hibája, olyan gazdasági események voltak - történetesen, hogy a lakók szomszédos megyékben laktak - amit nem lehetett előre látni. Ez az északi megyéknél már másképp lesz, mert ott szinte mindegyik megye bevezette most vagy még az első kormányzói ciklus alatt az illetett adónemet: Garfield, Graham, Burkhill, Clark, Union és még sorolhatnám. Ezt a fajta "üzemanyagvándorlást" nem lehetett előre látni. Biztos vagyok benn, hogy West kormányzó ki fogja javítani ezt a csorbát.
Henry Stevenson: West kormányzó válaszolhat.
Rene West: Csak röviden szeretnék: A szeptemberben benyújtásra kerülő jövőévi előirányzatokban tanulva az előző évből kijavítjuk a megyei tanáccsal a hibákat, így a jövőben nem fordulhat elő hiány. Hozzá kell tennem, bár nem tartozik szorosan a témához, hogy vezetésem alatt a megye tekintélyes anyagi tartalékot halmozott fel, a célunk az volt, hogy ennek egy kis részét befektessük a jövőbe. Mondhatni egy lépést teszünk vissza, hogy utána kettőt tegyünk előre. Tény ettől még nem hiánnyal számoltunk előzetesen, de az események ilyen alakulása minket is meglepett. A következő évben viszont az idei fejlesztések és támogatások be fognak érni és megtérülnek, ebben biztos vagyok.
Henry Stevenson: Következik a „Köztársaság kapcsolatai” blokk, és Harvey Denttől kérdezek. A növekvő kommunista jelenlét a térségben arra sarkallta a Kongresszust, hogy törvényt alkosson a hazai kommunisták felszámolására, a törvényt kemény kritika érte a képviselőházi többségi vezetés részéről. Thomas McDornish szerint egy eszmét nem lehet büntetni, de törvényjavaslatot is benyújtott, amiben a cionizmust egy lapon említi a kommunizmussal. Ön egyetért ezzel a besorolással? Elnökként milyen lépéseket tenne a bel- és külföldi kommunista rendszerek megtörésére?
Harvey Dent: A Házelnök is már a benyújtáskor is mondta, hogy ez a politikai irónia eszköze volt. Ez talán eltúlzott lépés volt én lehet másképp hívtam volna fel a figyelmet az alapvető problémákra. A kérdésben két fontos leszögezni való van: ez a jelenlegi politikai kommunizmus már teljesen távol áll az eredeti filozófiai kommunizmustól és ezt a kettőt nem szabad összemosni. Második: a gondolatszabadságot mindig védeni kell. A tetteiért ítélhető el egy ember, gondolataiért nem. Ami pedig a kommunizmus elleni harcot érinti: egyrészt a nemzetközi szervezetekben folyamatosan fel kell hívni a figyelmet a kommunista diktatúrák emberiesség elleni bűntetteire, ezt a kérdést ott is napirenden kell tartani. A kommunizmus ellenségeit gazdaságilag támogatni és erősíteni kell és fegyveresen is. Bár nem vagyok híve a katonai beavatkozásnak, de el tudok képzelni olyan szituációt, ahol ennek kezdeményezését is megtenném. Belföldön elsősorban a CCA-t kell erősíteni megfelelő jogkörökkel és a szervezeten belül külön erre a célra felállított osztállyal, hogy a meglévő törvényeknek megfelelően érvényt tudjanak szerezni. De emellett fontosnak tartom a kommunisták utánpótlásának elvágását belföldön: ezt elsősorban az oktatásban képzelem el. A fiataloknak meg kell tanítani, hogy miért nem jó a politikai kommunisták ténykedése, hogy ne tudjanak híveket szerezni. De úgy gondolom, hogy például a folyamatosan fejlődő gazdaság által támogatott jóléti állam elégedettséget szül, ezáltal nem fordulnak ilyen radikális irányok felé az emberek és ez egyfajta küzdelem a kommunizmus és természetesen a fasizmus ellen is. További jogalkotási lépésekre is szükség lehet, de ezt a törvényhozással és a kormányzókkal egyeztetve lehet megvalósítani.
Henry Stevenson: Mr. West következik.
Rene West: Sokáig azt hittük, a kommunizmus, mint eszme, mint rendszer, mint egy megfogható ország és nagyhatalom, mindegy melyik megnevezést és besorolást használjuk, csak határainkon túl jelent fenyegetést. A CKP megjelenése éles kritika volt a Glover kormánynak, egyben hidegzuhany a ciron polgároknak. Hiszem, hogy a ciron hadsereget, derék ifjainkat nem idegen földön kell idegenek háborújában feláldozni, ettől még van lehetőségünk fellépni a kommunizmus ellen. A szélsőséges országokkal szemben minden demokratikus államnak meg kell szakítani a kereskedelmi kapcsolatokat, embargót kell hirdetni velük szemben, ellehetetlenítve ezzel belső piacukat, háborúkban, ha közvetlenül nem is, de közvetve részt vállalhatunk az ésszerűség határain belül, például ellátmány biztosításával. Ami a belbiztonságot illeti. A Harkley törvény megadta az alaphangot. Meg kell azonban vizsgálni a lehetőségét, hogy jogszabályi és törvényi úton mit tudunk még hozzátenni. Ezen túl támogatom, hogy fokozzuk a rendőri jelenlétet. Emellett szigorítani kell a vízumrendszerünkön, a határokon fokozott ellenőrzésre van szükség, hiszen a kommunizmus nem csak úgy kinő a földből, azt fizetett provokátorok hintik el idegen országokban. Ami a CKP hátterét illeti, komolyabb vizsgálatokra lesz szükség, hogy felderítsük a szálakat és az okokat. Nem értek viszont egyet McDornish képviselővel, és mivel szemmel láthatóan osztja a házelnök véleményét, így mr. Dent-el sem. Az, hogy valaki kommunista gyűléseket szervez egy olyan országban, amelyik akár katonailag is szembehelyezkedik az ilyen országokkal, az a ciron állam szembeköpése és megcsúfolása. Ettől még persze nem legitim egy boszorkányper, de tudni kell, hogy számos országban pont ugyanígy kezdődött a kommunista rezsim. Szélsőséges fiatalok egy csoportja összeverődött, majd később a forradalmi hangulat egy kicsit túlcsordult, a szervezetek pedig kinőtték magukat. Ma ennek az elburjánzásnak lehetünk szemtanúi és ezen terjeszkedés bűne sok millió ártatlan ember halála. Lehet, hogy a CKP vagy bármely más szerveződés a jövőben békés, pacifista elgondolások mentén jön létre, de akkor, amikor a kommunizmus globálisan is egyre fenyegetőbbé válik, potenciálisan nemzetbiztonsági kockázat egy ilyen szervezet megjelenése, főleg, hogy a Szovjetunió éppen ideológia mentén keres magnak szövetségeseket, legyenek azok szervezetek vagy komplett országok. Ha kezdetben nem is az a célja egy szervezetnek, könnyen elfajulhatnak a dolgok, ha tétlenek maradunk. Egyébként a többiben osztom mr. Dent elképzelését, minden az oktatásnál, fiatalkorban dől el. A CCA megerősítése, bővítése pedig már réges rég meg kell volna, hogy történjen.
Henry Stevenson: Mr. Dent?
Harvey Dent: Nem tudom mivel nem ért egyet velem Mr. West? Én azt mondtam, hogy a gondolataiért nem lehet elítélni valakit, csak a tetteiért. Egy gyűlés megszervezése, szervezet létrehozása már tett. Így úgy látom az ellenfelem ugyan azt mondja mint én.
Rene West: Progresszív oldalról többen is hangsúlyozták, nincs azzal semmi baj, ha valaki kommunistának vallja magát, hiszen az csak egy gondolat, egy ideológia. Na ebben sosem fogunk egyetérteni...
Henry Stevenson: Utolsó kérdés következik, mindkettejüknek ugyanaz. Lazításképpen (nevet). Mi volt az eddig legnehezebb dolog a kampányban? Mr. Dent kezd, Mr. West fejezi be.
Harvey Dent: Attól függ melyik kommunizmus. A politika, vagy a filozófiai. Mert a két dolog teljesen más, mint már mondtam. A politikai kommunizmus veszélyes, a filozófiai, amit Platón alkotott meg az nem. Olvassa el Platón írásait az általa elképzelteket a kommunizmusról és akkor ítélje azt el. A kérdésre válaszolva: a családtól távol lenni a legnehezebb.
Rene West: Egyértelműen a Mike Jezza képviselő elleni küzdelem volt. Egy elképesztő, már-már történelmi előválasztáson vagyunk túl párt szinten, amiért ezúton is köszönetet kell mondanom Belfort képviselőjének, hiszen könnyen lehet, hogy ez az öldöklő küzdelem lesz az, ami végül egy sosem látott reform mozgósítást fog eredményezni. Én legalábbis bízom ebben. Kicsit viszont kitekintenék a jövőbe, azt hiszem, a legnehezebb szakasz csak most jön majd. Számos megyébe kell még ellátogatni, rengeteg helyszín lesz azonban sajnos, ahova így sem juthat el az ember. Azt hiszem a kampány legnehezebb része, döntés szempontjából, amikor a jelöltnek el kell határozni, mely megyékbe és városokba megy el személyesen, és hányszor, hova fordít több energiát. Ez súlyos teher és bizony mindvégig ott motoszkál az ember fejében, hogy vajon jól döntött-e. Az előválasztás során minden megyét végiglátogattam, amire büszke is vagyok, erre fogok törekedni ezúttal is.
Harvey Dent: Szerintem egyáltalán nem nehéz döntés, melyik megyébe kell ellátogatni és energiát fektetni bele. Mindegyikbe. Egyiket sem lehet elhanyagolni és kiemelni a többi közül, vagy degradálni.
Henry Stevenson: Köszönöm, hogy részt vettek az idei első vitán, köszönöm, hogy türelmesen végig hallgattak minket itt a teremben vagy otthon. Találkozunk legközelebb, az alelnökjelöltek vitáján. Addig is a viszontlátásra.
Henry Stevenson: (Stevenson összeszedi a jegyzeteit, a jelöltek felé tekint.)
Rene West: (West a két hüvelykujját a magasba emeli, mutatja, hogy ez jól ment, közben mosolyog, végül integet. Később kezet fog ellenfelével és a moderátorral is)
Harvey Dent: (Dent összeszedi a jegyzeteit majd kézfogással búcsúzik a moderátortól és az ellenfelétől. Ezután rövid integetés után a közönséghez kilép és személyesen kezd el beszélgetni a közönség tagjaival. Egy jó fél órát marad még, majd nyugovóra tér)
Henry Stevenson: Jó estét kívánok minden nézőnek és hallgatónak, aki figyelemmel kíséri az első elnökjelölti vitát. Külön köszönet jár a warwicki Benjamin Franklin Universitynek, ahol megrendezhettük a vitát. Először is engedjék meg, hogy felkonferáljam a jelölteket: Harvey Dentet, a Progresszív Párt, René Westet, a Reform Párt elnökjelöltjét.
Harvey Dent: (Harvey Dent mosolyogva lép a színpadnak kijelölt részre. Egyik kezében egy csomó jegyzettel egy fűzős dossziéban, másik kezével integet. Miután kiintegette magát René Westhez lép, hogy kézfogással üdvözölje, majd a moderátort is hasonlóan üdvözli. Ezután a számára kijelölt helyre lép.)
Henry Stevenson: Jó estét, Uraim! A mai napon négy blokkban kapnak kérdéseket, az első a „Cironia stabil alapjai”, a második „Cironia prosperitása”, a harmadik a „Köztársaság kapcsolatai”, a negyedik pedig „Ciron mindennapok” nevet viseli. A szabályok egyértelműek: mindenkinek két perc áll a rendelkezésére, hogy ismertesse elképzeléseit, majd ezt követően egy percben van lehetőség válaszolni. Az egyes blokkok addig tartanak, amíg nem mondom, hogy lezárjuk. Sok sikert, Uraim!
Rene West: (René West lassan lépdél, halványan mosolyog, néhányat integet is, de nem viszi túlzásba, majd fogadja ellenfele kézfogását, üdvözli a moderátort, végül elfoglalja a helyét. A kezében nincs semmi, sem jegyzetek, sem egyéb.)
Henry Stevenson: A sorsolás eredményeként a vitát René West kezdi a köszöntőjével, őt Harvey Dent követi, aztán az első kérdést is René West kapja.
Rene West: Üdvözlöm Cironia minden polgárát, külön azokat, akik fontosnak érzik, hogy élőben kövessék ezt az eseményt, ahol csalhatatlan jelét fogják látni annak, kire is érdemes bízni az ország vezetését a következő négy évben. Köszöntöm ezúton is ellenfelemet, akinek kívánok sok szerencsét a továbbiakban, illetve szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a lehetőséget, hogy itt lehetek, hogy képviselhetem a Reform Pártot és több százezer embert. Sok munkás nap áll mögöttem és kampánycsapatom mögött, akikkel a lehetőségekhez mérten maximálisan felkészültünk erre az estére, így számomra teljesen egyértelmű, hogy a ma esti szereplés kimenetele a West kampány szempontjából pozitív lesz. Részemről nincs más hátra, mint kivonni azt a bizonyos kardot, megfújni a harci kürtöket és mr. Dent bemutatkozása után várni az első kérdést. Köszönöm!
Harvey Dent: Jó estét kívánok mindenkinek: a tévék és rádiók előtt, itt a nézőközönségben. Köszönöm a lehetőséget a moderátornak és természetesen ellenfelemnek a lehetőséget a mai vitára. Nagyon fontos, hogy ilyen viták legyenek, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy a választók dönteni tudjanak. Remélem ezen az estén is tudom bizonyítani, hogy alkalmas vagyok az elnöki székre. Nem is húznám az időt. Kezdődjön el az este! Köszönöm, hogy meghallgattak! (vége)
Henry Stevenson: West kormányzóé az első kérdés: Az előzetes részeredmények szerint, amelyek pár megyének a tavalyi gazdasági adatait közlik, az amerikai gazdaság lassú növekedése ellenére is látványos. A Glover-adminisztráció első három évében a gazdasági növekedés folyamatosan 5 százalék felett volt, a bérek növekedtek, ahogy a fogyasztás és a termelékenység is, Ön szerint ez az időszak mégis vészes Cironiának. Mire alapozza a véleményét? Miben lesz jobb, ha Ön lesz az elnök?
Rene West: Köszönöm a kérdést Henry, ugyanis egy olyan témáról van szó, amit nem árt rögtön itt az elején letisztázni és kicsit rendet rakni a fejekben.
Rene West: Az elmúlt 4 év azzal telt, hogy a reform többségű kongresszus jó szokásához híven dolgozott, aktívan vett részt az előirányzatok megalkotásában, beterjesztésében. A megfelelő előirányzati javaslat pedig kulcskérdés, mindennek az alapja. Nem véletlen, hogy a McDornish házelnök által benyújtott javaslat máris fennakadt a rostán. A Taylor adminisztráció minden vélt vagy valós hiányossága és hibája ellenére iszonyatosan masszív gazdasági alapokat helyezett le, olyat, amire még egy Trumphoz hasonló alkalmatlan elnök is képes lett volna építeni, és sikereket elérni. De mi történt a Glover kormányzás kezdetén? Hónapokat vártunk a kormány felállására, arról vajon van kimutatás, hogy ezekben a bizonytalan időkben hány millió dolláros veszteség érte a befektetői bizalom hiánya miatt az országot? A Glover kormány nem hozott egyetlen olyan intézkedést sem, ami pozitívan befolyásolta volna a gazdasági folyamatokat. Milyen alapon is tulajdonítjuk akkor a csodás eredményeket nekik? Kvázi beleültek a Taylor kormány alkotta tutiba és most fürdenének a dicsőségben, a reform Kongresszus meg kikaparta a gesztenyét, féken tartott a McDronish féle gazdasági ámokfutásokat. Miközben az országnak egyébként az előirányzatokon túl néhy éve nincsen költségvetése, mert Glover elnök és megkésett kormánya nem hajlandó beterjeszteni azt a Kongresszus részére. Tegye fel a kezét, aki szerint ilyen előzmények mellett a Glover kormány érdeme lenne a gazdasági növekedés és nem a szerencsés véletlenek közreműködésének köszönhető. Talán még mr. Dent is felemeli erre a kezét, ha nem akarja már az elején ostobának nézni a saját szavazóit. A helyzet az, hogy Cironiaban rengeteg megye, elsősorban reform vezetésű megye, néhány progresszív kakukktojás mellett persze, kimagasló eredményeket értek el, a kormányzat különösebb támogatása nélkül is. Élő példa erre Denfield előző éve, de mondhatnám Osborne megyét, vagy éppen Graham megyét. Mi dolgozunk, a progresszívek pedig négy éve csak próbálnak beletanulni a kormányzásba. Erre nem adhatunk még egy ciklust. A hajót az vezesse, aki tudja, hogyan működik a kormány. Ami gyökeres változás lesz a West kormány elnöklése alatt, hogy mi igenis megtiszteljük a Kongresszust a folyamatos kommunikációval és egyeztetésekkel, az évről évre benyújtott költségvetéssel, a gondosan kidolgozott előirányzatokkal, és persze megtiszteltjük az országot is évértékelő beszédekkel. Hogy az egyéb programpontokról most még ne is beszéljek. Az aktivitáson lesz a hangsúly és ezt fogjuk elvárni minden kongresszusi tagtól is. Köszönöm!
Henry Stevenson: Mr. Dent válasza következik.
Harvey Dent: Minden dolognak két oldala és hiba úgy tenni, hogy mindent tudunk, és mindent jobban tudunk, mint mások. Ebbe sok reformer politikus belesik és ellenfelem is sokszor megteszi. Egyrészt azt fontos kijelenteni, hogy nem elég kormányozni, kormánynak is kell látszani. Elismerem a Glover kormány hibáit, mely az aktivitást érinti, ezen a következő kormányzatnak mindenképpen változtatnia kell. Másrészt én úgy látom nagyon nagy leegyszerűsítése mindent a progresszív oldalra kenni. Tudomásul kéne venni, hogy immár két éve progresszív többség van a Képviselőházban, így amit nem akartak nem ment volna át a törvényhozáson. A legtöbb javaslat kétpárti volt, egyeztetések voltak a benyújtás előtt, így a költségvetések is így kerültek elfogadásra. Abba kéne hagyni azt a fajta kommunikációt, hogy minden, ami rossz az a Progresszív Pártnak köszönhető, és minden, ami jó az a Reform Pártnak. Ez az árokásás politikája, amit nem szabad folytatni. Én olyan politikát szeretnék, ahol a nézetkülönbségeinket meg tudjuk vitatni és kompromisszumos megoldásokkal előrébb tudjuk vinni. Azonban nagyon ijesztő dolgok hangzottak ma el René West szavaiból. A jogállamiságot tiszteletben kell tartani, aminek egyik alapfeltétele a hatalmi ágak megosztása. René West elvárásokat állít az elhangzottak alapján a törvényhozók felé. Ezt elnökként soha sem merném kijelenteni.
Henry Stevenson: René West válaszolhat.
Rene West: Elvárás hogy a tisztségviselők tegyenek eleget kötelességüknek, amiről a jelenlegi kormány nem egyszer megfeledkezett. Ezért élő ember nem vethet rám követ. Talán Ön bedobná a gyeplőt a lovak közé, hogy ugyanaz a négy éves nihil legyen mint most, de én szeretnék eredményeket is produkálni, ebben peig ösztönözni kívánom a Kongresszust, mi több szüksége van egy elnöknek az aktív, kooperatív Kongresszusra. Szerencsére a Reform Pártban több ilyen személy is akad, így ezzel nem lehet gond. Viszont a Progresszív Párt bebizonyította, hogy nem csak a kormányzásra alkalmatlan, hanem a képviselőházi többséget is vétek rájuk bízni. Az Önök kezében ott volt minden, hogy megvalósítsák programjukat, hogy nagy dolgokat vigyenek véghez, hogy túlszárnyalják a Taylor kormányt, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. Hát... Nem sikerült...
Henry Stevenson: A következő kérdés Harvey Denté.
Harvey Dent: Még szólnék pár szót erre.
Henry Stevenson: Utoljára, egy percben.
Harvey Dent: A kormány saját magával szemben állíthat fel követelményeket, de a törvényhozással szemben nem. Mint mondtam én is elégedetlen vagyok a Glover-kormány aktivitásával, de úgy látszik, ezeket már nem hallják meg. Egyébként szerintem ez egy elnökjelölti vita és nem a Kongresszusba készülünk. Egyikünk sem. Több érvem is lenne a progresszív többségű Képviselőház több oktatási és rendfenntartási törvényt is elfogadott progresszív kezdeményezésre: több tucat progresszív képviselő nevéhez fűződik törvényjavaslat. Ezek tények, amiket el kell fogadni. De akkor várom a kérdést.
Henry Stevenson: 1950 óta a Reform Párt uralja a Szenátust, és megtörténhet, hogy a Képviselőház, illetve a kormányzói posztok többségét a Reform Párt fogja megszerezni. Ez azt jelentené, hogy a Dent-adminisztráció terveit először a Reform Párt szereplőivel kell elfogadtatni. Képesnek érzi magát a kétpárti munkára?
Harvey Dent: Igen. Már korábban is említettem, hogy a politikában nem az árokásást képviselem. Nekem egy javaslat sem lesz elvetendő, csak azért mert valamely párt tagja terjeszti elő. Én a szakmaiságot szeretném a kormányzat munkájába integrálni elsősorban. De nem fogok hazudni, természetesen vannak olyan konzervatív és olyan liberális politikusok, akikkel nagyon nehezemre esni együtt működni és ha lehet kerülni fogom velük a konfrontációt, de nyilván az ország érdekében ezek olyan kellemetlenségek, amin képesnek kell túllépni.
Henry Stevenson: Önnek eddig nem volt semmilyen vezetői posztja. Miért hiszi, hogy képes lenne irányítani egy országot?
Harvey Dent: Két szóban: személyiségem és programom teszi alkalmassá.
Henry Stevenson: West kormányzóé a szó.
Rene West: Köszönöm Henry, élnék is vele. Mr. Dent az imént maga mondta, hogy egyes kongresszusi tagokkal nehezére esne párthovatartozástól függetlenül együttműködni, így igyekezne kerülni a konfrontációt. Ez máris egy méltatlan jellemzője egy vérbeli vezetőnek. Egy vezető igenis konfrontálódjon, ha képes érvekkel megvédeni elképzeléseit, elveit, igenis adjon szavainak tekintélyt. Ne egyből a fehér zászlót lengesse, csak mert az kényelmesebb. Számomra mr. Dent ezen kijelentései előre vetítik azt, amitől sokan tartanak jelenleg az országban: hogy olyan vezetője lesz az országnak, akit Ridgefield öltönyös nagyhatalmú személyei, a politikai elit fog drótokon rángatni, irányítani kényük kedvük szerint. Én nem egy bábelnök akarok lenni, elképzelésekkel, tervekkel bírok, ami képes leszek érvényre is juttatni. Hogy ehhez vitába kell szállni a legbefolyásosabb szenátorokkal, képviselőkkel is akár, ám legyen, a lényeg, hogy végén zöld ágra vergődjünk. De rossz taktika, ha már az elején kijelentjük, hogy a kétes szituációkban meg fogunk hunyászkodni. Egy elnök sugározzon tekintélyt!
Harvey Dent: Én nem kongresszusi képviselőt mondtam, hanem politikust. Nem tudjuk mik lesznek a választások eredményei. Jobban illene figyelni a másik szavaira, mert akkor könnyen ilyen félreértések adódnak. A vitára, mint most is kész vagyok, de a veszekedés soha nem tesz jót.
Henry Stevenson: Kér viszontválaszt West kormányzó?
Rene West: Nem köszönöm.
Henry Stevenson: Mr. West következik: Ön már második ciklus óta vezeti Cook megyét. Ebben az időszakban szerzett tapasztalatokat, de törvényhozási ügyekben nem elég jártas. Miként tudja meggyőzni a választókat arról, hogy Ön alkalmas-e az ország irányítására?
Rene West: Azt hiszem, egy megye vezetése mutat bizonyos elemeiben hasonlóságot egy ország vezetésével, még ha nem is teljesen azonos analógia. Viszont kiváló kapcsolatot ápolok a több kongresszusi taggal is, ami elengedhetetlen fontosságú. Egyébként egyetlen elnöknek sem polihisztor módon kell elnökölni, szakértők tucatjai vesznek körül mindenkit. Higgyék el, meg van a kellő tapasztalatom egy ország vezetéséhez, ha pedig ellenfelem pedigréjét nézzük, azt hiszem ez a meccs már itt ezen a ponton el is dőlt. Kétszer diadalmaskodtam kormányzói választáson, és túl vagyok egy sikeres elnök előválasztáson is. Ellenfelem eddig két elveszített választást tud felmutatni. Ezután némileg sértő a kérdés, ha bárki megkérdőjelezi a tapasztalatom és rátermettségem. De ami a legfontosabb, a Reform Párt bízik bennem és kvalitásaimban és az a több mint 1 millió ember is, aki támogatásáról biztosított az előválasztások során.
Henry Stevenson: Mr. Dent?
Harvey Dent: Annyit tennék hozzá az elhangzottak, hogy René West-nek azért a jogalkotásban is van némi tapasztalata, hiszen a rendeletalkotás szervesen része a kormányzói munkának. Úgy vélem senki nem kérdőjelezte meg René West alkalmasságát, legalábbis én nem tettem. Szemléletbeli eltérések vannak közöttünk, úgy vélem.
Henry Stevenson: Mr. West?
Rene West: Nincs hozzáfűzni valóm, általánosságban beszéltem csak.
Henry Stevenson: Áttérünk a következő blokkra, ami a „Cironia prosperitása”. Harvey Dent kapja a következő kérdést: Ön a tavalyi osborne-i kormányzóválasztáson kifejezte a támogatását a szakszervezeti mozgalom irányába, és ezt már az elnökválasztási kampányban is ezt hangsúlyozta. A szakszervezeti kérdésben jelentős különbségek mutatkoznak, a Reform Párt bizonyos törvényhozói például korlátoznák a mozgalom lehetőségeit. Ön elnökként megvétózna egy ilyen törvényjavaslatot?
Harvey Dent: Mindenképpen. Én úgy látom alapvetően rosszul látják egyes reformer politikusok - köztük René West is - a szakszervezetek működését. Leginkább azt hangsúlyozzák, hogy a szakszervezetek, ha támogatnak egy politikust az hiba. De ugyanakkor azt elfelejtik, hogy ezeket a döntéseket nem egyes személyek hozzák meg, hanem a teljes tagság. Tehát ha egy támogatás megtörténik, azt a munkásosztály hozza meg, nem egyes - a reformer politikusok által kivételezettnek nevezett - vezetők hozzák meg. Ők csak végrehajtók. Ráadásul más szervezetek támogatása ellen nem kelnek ki soha, csak a szakszervezetek támogatása ellen. Ez nekem kettős mércének tűnik.
Henry Stevenson: West kormányzó.
Rene West: Engem személy szerint roppant mód érdekelne, és bizonyára nem vagyok ezzel egyedül az országban, mr. Dent azon véleménye, hogy szerinte mennyire is normális jelenség, mennyire is tolerálható, ha a különféle szakszervezetek demokratikus választásokba avatkozva, anyagi támogatást nyújtanak bizonyos jelölteknek, ahelyett, hogy a munkájukat végeznék és erőforrásaikat is eredeti rendeltetésükre fordítanák. Hova tovább, a szakszervezetek ilyen irányú manipulációja felvetheti a kérdést, hogy vajon nem próbálnak e nyomást gyakorolni a tagokra és választási döntésükre. A szakszervezetek politikai szerepvállalása ilyen módon egy rendkívül káros jelenség, aminek elejét kell venni a következő ciklusban. Törvényünk van arra, hogy egy rendőrfőkapitány ne vehessen részt nyíltan kampányrendezvényeken, ne beszéljen nyíltan politikai meggyőződéséről. Miben mások a szakszervezetek vezetői, akik alá emberek százai tartoznak ilyen olyan módon? A szakszervezetek folytassák működésüket, de azt tegyék, ami a munkásokért van és nem a saját nyerészkedésükért. Ha jól emlékszem egyébként mr. Dentet is támogatták az osborne-i szakszervezetek, így Ön bizonyára teljes mértékig egyetért ezzel a folyamattal, a ciron munkások meg majd lenyelik a békát, nem igaz? Ami a tagok közös döntését illeti. Őszintén kétlem, hogy minden egyes tag véleményét kikérik a vezetők, arról nem beszélve, hogy a manipuláció, a nyomásgyakorlás lehetősége itt is fennáll. De tételezzük fel, hogy így van, nem gyanús senkinek sem, hogy egyetlen szakszervezet sem támogatott még reformpárti jelöltet? Jómagam egy ilyen forgatókönyvet is elítélnék teljes mértékben, ezért is fogunk a Kongresszus karöltve erre törvényt hozni.
Henry Stevenson: Mr. Dent jön.
Harvey Dent: Válaszolok West úr kérdésére: a rendőrfőnök választópolgár által választott tisztviselő, a szakszervezeti vezető nem. Ez olyan, mintha azt mondaná, hogy egy hobbi horgász civil szervezet ne mondhatná el véleményét, nem támogathatna senkit. Ez nevetséges. Vagy a deficit ellenes szervezet ne támogathatna senkit, ahogy a reformer politikusokkal szokta. Vagy talán az egyházak se, akikkel olyan gyakran szeret együtt kampányolni. Ne válogasson a szervezetek között, ne csak azokat akarja korlátozni, akik rendszerint nem a Reform Pártot támogatják. A szakszervezetek támogatási döntését a tagság hozza, ahogy minden egyes döntést.
Rene West: Felhívnám a figyelmét, hogy a Deficitellenes Klubnak nincs semmiféle politikai befolyása és hatalma. A Taylor kormány nem ruházta fel őket különleges jogokkal. Ami meg az egyházakat illeti, nem emlékszem, hogy bármelyik felekezet is támogatásáról biztosított volna.
Harvey Dent: Amikor az egyházi imádságokon kampányolhat, az már a támogatás jele. Már korábban is kifejtettem, hogy nem szeretem azokat a politikusokat, akik istentiszteleteken kampányolnak. A Deficitellenes Klubnak ugyan akkora politikai ereje van, mint a szakszervezeteknek.
Henry Stevenson: Uraim, ezt a részt lezártuk, René Westnek az én kérdésemre kell válaszolnia. Folytassuk, most René Westtől kérdezek: A Reform Párt mindig büszke volt a kiegyensúlyozott költségvetési politikájára, és 1954-ben kommunisztikus programnak mondták Ed Glover minimálbérre, szociális kiadásnövelésre tett kampányígéreteit, azokat nem is támogatták. Ön is kampányol ezekkel. Elnökként Ön szerint a pártja támogatni fogja, vagy Önt is leszavazza? Miként illeszkedik az a Reform Párt és az Ön kampányába, miután alelnökjelöltjét, Gregory McInnist tartják a legjelentősebb deficithéjának?
Rene West: McInnis szenátorral jó előre mindent letisztáztunk. A Reform Párti értékekhez mérten fogjuk prioritásként kezelni az állami költségvetés egyensúlyát, a feszes fiskális politikát. A lehetőségeinkhez, illetve az ország pénzügyi lehetőségeihez mérten fogunk szociális politikára is áldozni. A pénzeket mindig, minden körülmények között ésszerűen, és kétpárti egyezségek mentén fogjuk felhasználni. A Glover kormány kampányígéretével a legnagyobb probléma az volt, hogy a nem megfelelő időben dobták be a köztudatba, mindezt tetézte, hogy számos egyéb szociális intézkedést is előirányoztak. Jóból is megárt a sok, ahogy tartja a mondás. Az akkori reform politikusok joggal tartottak attól, hogy ha a progresszív kormány mindent megvalósít, az bizony komoly anyagi terheket ró a költségvetésre. McInnis szenátorral az oldalamon biztosíthatok mindenkit, hogy mi a fontolva haladás és a tudatos költekezés politikáját fogjuk képviselni.
Henry Stevenson: Mr. Dent következik.
Harvey Dent: Csak annyit mondanék, hogy én is a deficitmentes költségvetést támogatom. Minden fejlesztést, vagy jóléti kiadást a meglévő forrásokból kell finanszírozni. Úgy gondolom a kérdés erre irányult. Nem vagyok demagóg, nem fogom René West szemére hányni, hogy bezzeg Cookban mekkora hiány lett. Úgy vélem az nem az ő hibája, olyan gazdasági események voltak - történetesen, hogy a lakók szomszédos megyékben laktak - amit nem lehetett előre látni. Ez az északi megyéknél már másképp lesz, mert ott szinte mindegyik megye bevezette most vagy még az első kormányzói ciklus alatt az illetett adónemet: Garfield, Graham, Burkhill, Clark, Union és még sorolhatnám. Ezt a fajta "üzemanyagvándorlást" nem lehetett előre látni. Biztos vagyok benn, hogy West kormányzó ki fogja javítani ezt a csorbát.
Henry Stevenson: West kormányzó válaszolhat.
Rene West: Csak röviden szeretnék: A szeptemberben benyújtásra kerülő jövőévi előirányzatokban tanulva az előző évből kijavítjuk a megyei tanáccsal a hibákat, így a jövőben nem fordulhat elő hiány. Hozzá kell tennem, bár nem tartozik szorosan a témához, hogy vezetésem alatt a megye tekintélyes anyagi tartalékot halmozott fel, a célunk az volt, hogy ennek egy kis részét befektessük a jövőbe. Mondhatni egy lépést teszünk vissza, hogy utána kettőt tegyünk előre. Tény ettől még nem hiánnyal számoltunk előzetesen, de az események ilyen alakulása minket is meglepett. A következő évben viszont az idei fejlesztések és támogatások be fognak érni és megtérülnek, ebben biztos vagyok.
Henry Stevenson: Következik a „Köztársaság kapcsolatai” blokk, és Harvey Denttől kérdezek. A növekvő kommunista jelenlét a térségben arra sarkallta a Kongresszust, hogy törvényt alkosson a hazai kommunisták felszámolására, a törvényt kemény kritika érte a képviselőházi többségi vezetés részéről. Thomas McDornish szerint egy eszmét nem lehet büntetni, de törvényjavaslatot is benyújtott, amiben a cionizmust egy lapon említi a kommunizmussal. Ön egyetért ezzel a besorolással? Elnökként milyen lépéseket tenne a bel- és külföldi kommunista rendszerek megtörésére?
Harvey Dent: A Házelnök is már a benyújtáskor is mondta, hogy ez a politikai irónia eszköze volt. Ez talán eltúlzott lépés volt én lehet másképp hívtam volna fel a figyelmet az alapvető problémákra. A kérdésben két fontos leszögezni való van: ez a jelenlegi politikai kommunizmus már teljesen távol áll az eredeti filozófiai kommunizmustól és ezt a kettőt nem szabad összemosni. Második: a gondolatszabadságot mindig védeni kell. A tetteiért ítélhető el egy ember, gondolataiért nem. Ami pedig a kommunizmus elleni harcot érinti: egyrészt a nemzetközi szervezetekben folyamatosan fel kell hívni a figyelmet a kommunista diktatúrák emberiesség elleni bűntetteire, ezt a kérdést ott is napirenden kell tartani. A kommunizmus ellenségeit gazdaságilag támogatni és erősíteni kell és fegyveresen is. Bár nem vagyok híve a katonai beavatkozásnak, de el tudok képzelni olyan szituációt, ahol ennek kezdeményezését is megtenném. Belföldön elsősorban a CCA-t kell erősíteni megfelelő jogkörökkel és a szervezeten belül külön erre a célra felállított osztállyal, hogy a meglévő törvényeknek megfelelően érvényt tudjanak szerezni. De emellett fontosnak tartom a kommunisták utánpótlásának elvágását belföldön: ezt elsősorban az oktatásban képzelem el. A fiataloknak meg kell tanítani, hogy miért nem jó a politikai kommunisták ténykedése, hogy ne tudjanak híveket szerezni. De úgy gondolom, hogy például a folyamatosan fejlődő gazdaság által támogatott jóléti állam elégedettséget szül, ezáltal nem fordulnak ilyen radikális irányok felé az emberek és ez egyfajta küzdelem a kommunizmus és természetesen a fasizmus ellen is. További jogalkotási lépésekre is szükség lehet, de ezt a törvényhozással és a kormányzókkal egyeztetve lehet megvalósítani.
Henry Stevenson: Mr. West következik.
Rene West: Sokáig azt hittük, a kommunizmus, mint eszme, mint rendszer, mint egy megfogható ország és nagyhatalom, mindegy melyik megnevezést és besorolást használjuk, csak határainkon túl jelent fenyegetést. A CKP megjelenése éles kritika volt a Glover kormánynak, egyben hidegzuhany a ciron polgároknak. Hiszem, hogy a ciron hadsereget, derék ifjainkat nem idegen földön kell idegenek háborújában feláldozni, ettől még van lehetőségünk fellépni a kommunizmus ellen. A szélsőséges országokkal szemben minden demokratikus államnak meg kell szakítani a kereskedelmi kapcsolatokat, embargót kell hirdetni velük szemben, ellehetetlenítve ezzel belső piacukat, háborúkban, ha közvetlenül nem is, de közvetve részt vállalhatunk az ésszerűség határain belül, például ellátmány biztosításával. Ami a belbiztonságot illeti. A Harkley törvény megadta az alaphangot. Meg kell azonban vizsgálni a lehetőségét, hogy jogszabályi és törvényi úton mit tudunk még hozzátenni. Ezen túl támogatom, hogy fokozzuk a rendőri jelenlétet. Emellett szigorítani kell a vízumrendszerünkön, a határokon fokozott ellenőrzésre van szükség, hiszen a kommunizmus nem csak úgy kinő a földből, azt fizetett provokátorok hintik el idegen országokban. Ami a CKP hátterét illeti, komolyabb vizsgálatokra lesz szükség, hogy felderítsük a szálakat és az okokat. Nem értek viszont egyet McDornish képviselővel, és mivel szemmel láthatóan osztja a házelnök véleményét, így mr. Dent-el sem. Az, hogy valaki kommunista gyűléseket szervez egy olyan országban, amelyik akár katonailag is szembehelyezkedik az ilyen országokkal, az a ciron állam szembeköpése és megcsúfolása. Ettől még persze nem legitim egy boszorkányper, de tudni kell, hogy számos országban pont ugyanígy kezdődött a kommunista rezsim. Szélsőséges fiatalok egy csoportja összeverődött, majd később a forradalmi hangulat egy kicsit túlcsordult, a szervezetek pedig kinőtték magukat. Ma ennek az elburjánzásnak lehetünk szemtanúi és ezen terjeszkedés bűne sok millió ártatlan ember halála. Lehet, hogy a CKP vagy bármely más szerveződés a jövőben békés, pacifista elgondolások mentén jön létre, de akkor, amikor a kommunizmus globálisan is egyre fenyegetőbbé válik, potenciálisan nemzetbiztonsági kockázat egy ilyen szervezet megjelenése, főleg, hogy a Szovjetunió éppen ideológia mentén keres magnak szövetségeseket, legyenek azok szervezetek vagy komplett országok. Ha kezdetben nem is az a célja egy szervezetnek, könnyen elfajulhatnak a dolgok, ha tétlenek maradunk. Egyébként a többiben osztom mr. Dent elképzelését, minden az oktatásnál, fiatalkorban dől el. A CCA megerősítése, bővítése pedig már réges rég meg kell volna, hogy történjen.
Henry Stevenson: Mr. Dent?
Harvey Dent: Nem tudom mivel nem ért egyet velem Mr. West? Én azt mondtam, hogy a gondolataiért nem lehet elítélni valakit, csak a tetteiért. Egy gyűlés megszervezése, szervezet létrehozása már tett. Így úgy látom az ellenfelem ugyan azt mondja mint én.
Rene West: Progresszív oldalról többen is hangsúlyozták, nincs azzal semmi baj, ha valaki kommunistának vallja magát, hiszen az csak egy gondolat, egy ideológia. Na ebben sosem fogunk egyetérteni...
Henry Stevenson: Utolsó kérdés következik, mindkettejüknek ugyanaz. Lazításképpen (nevet). Mi volt az eddig legnehezebb dolog a kampányban? Mr. Dent kezd, Mr. West fejezi be.
Harvey Dent: Attól függ melyik kommunizmus. A politika, vagy a filozófiai. Mert a két dolog teljesen más, mint már mondtam. A politikai kommunizmus veszélyes, a filozófiai, amit Platón alkotott meg az nem. Olvassa el Platón írásait az általa elképzelteket a kommunizmusról és akkor ítélje azt el. A kérdésre válaszolva: a családtól távol lenni a legnehezebb.
Rene West: Egyértelműen a Mike Jezza képviselő elleni küzdelem volt. Egy elképesztő, már-már történelmi előválasztáson vagyunk túl párt szinten, amiért ezúton is köszönetet kell mondanom Belfort képviselőjének, hiszen könnyen lehet, hogy ez az öldöklő küzdelem lesz az, ami végül egy sosem látott reform mozgósítást fog eredményezni. Én legalábbis bízom ebben. Kicsit viszont kitekintenék a jövőbe, azt hiszem, a legnehezebb szakasz csak most jön majd. Számos megyébe kell még ellátogatni, rengeteg helyszín lesz azonban sajnos, ahova így sem juthat el az ember. Azt hiszem a kampány legnehezebb része, döntés szempontjából, amikor a jelöltnek el kell határozni, mely megyékbe és városokba megy el személyesen, és hányszor, hova fordít több energiát. Ez súlyos teher és bizony mindvégig ott motoszkál az ember fejében, hogy vajon jól döntött-e. Az előválasztás során minden megyét végiglátogattam, amire büszke is vagyok, erre fogok törekedni ezúttal is.
Harvey Dent: Szerintem egyáltalán nem nehéz döntés, melyik megyébe kell ellátogatni és energiát fektetni bele. Mindegyikbe. Egyiket sem lehet elhanyagolni és kiemelni a többi közül, vagy degradálni.
Henry Stevenson: Köszönöm, hogy részt vettek az idei első vitán, köszönöm, hogy türelmesen végig hallgattak minket itt a teremben vagy otthon. Találkozunk legközelebb, az alelnökjelöltek vitáján. Addig is a viszontlátásra.
Henry Stevenson: (Stevenson összeszedi a jegyzeteit, a jelöltek felé tekint.)
Rene West: (West a két hüvelykujját a magasba emeli, mutatja, hogy ez jól ment, közben mosolyog, végül integet. Később kezet fog ellenfelével és a moderátorral is)
Harvey Dent: (Dent összeszedi a jegyzeteit majd kézfogással búcsúzik a moderátortól és az ellenfelétől. Ezután rövid integetés után a közönséghez kilép és személyesen kezd el beszélgetni a közönség tagjaival. Egy jó fél órát marad még, majd nyugovóra tér)