Andrew Trump szenátor és René West kormányzó négy évvel korábban egymás legnagyobb ellenségei voltak, ma már egymás szövetségesei a pártvezetés kritizálásában, ami sokaknak nem tetszik. René West arról beszélt, hogy a Reform Párt vezetése hibázott, hogy nem támogatta a déli reformereket. René West szerint „Hibázott és nem csak a képviselőjelöltek kiállításakor, vagy ki nem állításakor. Hibáztak a vezetők, és erre félek, az 58-as elnöki küzdelmek is rá fognak menni.” De továbbment: „A Reform Párt vezetése elhatárolódik a déli jelöltektől sok esetben, cserben hagyják a párt déli konzervatív szárnyát, méghozzá önös érdekekből. Egy déli progresszív jelöltet nem lehet legyőzni a déli megyék minimális támogatása nélkül. Ha úgy futunk bele az ’58-as választásokba, hogy Glover elnök 4-5-6 déli megyét is fixen magáénak tudhat, akkor nem lesz olyan jobb oldali jelölt, aki felvehetné a versenyt vele.”
Újságírói kérdésre többen cáfolják az állítását. George Lee, az egyik legismertebb liberális konzervatív grahami szenátor szerint „West kormányzó túlzó állításokat fogalmazott meg. Az Elektori Kollégium számaival matekozva, ha kivonunk minden déli megyét, akkor is nyerhet egy Reform Párt által támogatott, elfogadható, mainstream jelölt.” Lee úgy véli, hogy a Reform Párt több csatatérmegyét veszélyeztet, ha magáévá teszi a szegregáció támogatását. „A reformpártiak mindig is kritizálták egymást, és sose törtek lándzsát egy program mellett. Ha ezt megtesszük, nemcsak a vita inspirációját, hanem mérsékelt szavazóink és a kisebbségek támogatását is elvesztjük. Gondoljunk bele, hogy Taylor elnök kétszer is elnyerte a kisebbségek támogatását, Andrew Trump nem. Láthatjuk, ki volt a sikeres.”
Ed Mullins, aki George Taylor kétszeres kampányfőnöke volt, elmondta, hogy Taylor és sok reformer jelölt sikere abban rejlett, hogy képes volt megszólítani a progresszívak mérsékeltjeit. „1946-ban Taylor elnök nyerte Silvery Cityt, Columbiát, Winterst és Markshillt, miközben egy nagyon erős és hiteles ellenfele volt Underwood személyében. 1950-ben minden nagyvárost megnyert Miami kivételével, azt is csak 3 ponttal vesztette el. Trump pedig csak a piros megyék nagyvárosaiban nyert, a csatatérmegyék nagyvárosait – ahol a progresszív szavazók tömegei élnek – teljes mértékben elvesztette. Tudsz nyerni a Biztos Dél nélkül, de ezeket a szavazókat kell tudnod elérni, és erre sokan képtelenek.” Mullins emlékeztetett: minden déli megye más és más, „Ernest Holder úgy tudott nyerni Oaklandben, hogy a szegregáció ellenzőjeként mutatkozott, miközben Greene megyében csak egy Jim Holsakamp tud győzni. Nem tudsz olyan stratégiát reprodukálni, amivel mindkét megyét hathatósan magad mellé tudod állítani.”
Mivel mindkét cooki politikus gondolkodik, hogy elinduljon az elnökjelölő előválasztáson jövőre, több aspiráns is élesen kritizálta a megszólalásukat. Michael Jezza megkeresésünkre mindkét cookit kritizálta. Szerinte „Andrew Trump legutóbb bebizonyította, hogy alkalmatlan az elnökségért folytatott harcra, nem kellene erőltetni,” majd hozzátette: „A Szenátus Kormányzati Ügyek Bizottságának elnökeként ő is nyomozhatott volna, de nem tette meg, ahogy nem tiltakozott, hogy szociális kiadások növeléséért kap több pénzt kormányzati keretből Cook.” René Westet is kritizálta, „ne az emelje fel a szavát a Reform Párt rossz stratégiai döntései, szellemi öröksége és ideológiája ellen, aki feláldozza a fiskális szigort Glover elnök íróasztalán. Talán azért kaptak egyes jelöltek kevesebb szavazatot, mert egy-két kormányzója a Pártnak pénzt kért és kapott az elnöktől, akit utána csak nagyon dicsérni lehet csak.”
A többi esélyes kicsit finomabban fogalmazott. Martin Ricketts szenátor szerint, aki a Szenátus pro tempore elnöke lett, nem látja „azoknak a szükséges és fontos részleteknek a meglétét”, amely ahhoz lenne szükséges, hogy a Reform Párt elnyerje a Biztos Dél kegyeit. „Az ott élők támogatják a társadalombiztosítás kiszélesítését, a nagyobb adókat, a nagyobb állami koncentrációt, főként a gazdasági szektorban. Számomra ezek dermesztő dolgok, és nem is támogatom” – mondta el egy lakossági fórumán Edmund törvényhozója. Szerinte a Biztos Dél helyett több figyelmet kell fordítani a Rozsdaövezetre. „Ed Glover magabiztosan nyert Graham, Garfield, Clark és Perry megyékben, de a félidős választások azt mutatták, igenis van keresnivalónk ezekben a megyékben. Szerintem ezek megszerzésére több energiát kellene fordítanunk.” Andrew Trumpról azt mondta, hogy jogosak a kritikák, amelyeket ő is megoszt, de „szigorúan csak zárt körben, hiszen nem újságokon keresztül kell üzengetni, fenyegetni.” Aláhúzta:
Nick Devon korábbi belforti kormányzó szerint „a ciron konzervatív gondolkodás mentén” kell megnyerni a következő választásokat, nagyobb szervezettséggel, jobb hálózattal, és nem utolsó sorban jó jelöltekkel ismét reformpárti lesz a Képviselőház is. Szerinte a jelölteknek „inkább a programjukról kellene beszélni, mint a pártvezetésről.”
Arnold Barreth belforti szenátor szerint pedig „Hoyt többségi vezetőt megilleti a legnagyobb tisztelet és hála, amiért a tizenöt szenátusi helyből tizenkettőt védve csak három került progresszív kézre, ez jelentős teljesítmény.”
Andrew Trump szenátor és René West kormányzó négy évvel korábban egymás legnagyobb ellenségei voltak, ma már egymás szövetségesei a pártvezetés kritizálásában, ami sokaknak nem tetszik. René West arról beszélt, hogy a Reform Párt vezetése hibázott, hogy nem támogatta a déli reformereket. René West szerint „Hibázott és nem csak a képviselőjelöltek kiállításakor, vagy ki nem állításakor. Hibáztak a vezetők, és erre félek, az 58-as elnöki küzdelmek is rá fognak menni.” De továbbment: „A Reform Párt vezetése elhatárolódik a déli jelöltektől sok esetben, cserben hagyják a párt déli konzervatív szárnyát, méghozzá önös érdekekből. Egy déli progresszív jelöltet nem lehet legyőzni a déli megyék minimális támogatása nélkül. Ha úgy futunk bele az ’58-as választásokba, hogy Glover elnök 4-5-6 déli megyét is fixen magáénak tudhat, akkor nem lesz olyan jobb oldali jelölt, aki felvehetné a versenyt vele.”
Újságírói kérdésre többen cáfolják az állítását. George Lee, az egyik legismertebb liberális konzervatív grahami szenátor szerint „West kormányzó túlzó állításokat fogalmazott meg. Az Elektori Kollégium számaival matekozva, ha kivonunk minden déli megyét, akkor is nyerhet egy Reform Párt által támogatott, elfogadható, mainstream jelölt.” Lee úgy véli, hogy a Reform Párt több csatatérmegyét veszélyeztet, ha magáévá teszi a szegregáció támogatását. „A reformpártiak mindig is kritizálták egymást, és sose törtek lándzsát egy program mellett. Ha ezt megtesszük, nemcsak a vita inspirációját, hanem mérsékelt szavazóink és a kisebbségek támogatását is elvesztjük. Gondoljunk bele, hogy Taylor elnök kétszer is elnyerte a kisebbségek támogatását, Andrew Trump nem. Láthatjuk, ki volt a sikeres.”
Ed Mullins, aki George Taylor kétszeres kampányfőnöke volt, elmondta, hogy Taylor és sok reformer jelölt sikere abban rejlett, hogy képes volt megszólítani a progresszívak mérsékeltjeit. „1946-ban Taylor elnök nyerte Silvery Cityt, Columbiát, Winterst és Markshillt, miközben egy nagyon erős és hiteles ellenfele volt Underwood személyében. 1950-ben minden nagyvárost megnyert Miami kivételével, azt is csak 3 ponttal vesztette el. Trump pedig csak a piros megyék nagyvárosaiban nyert, a csatatérmegyék nagyvárosait – ahol a progresszív szavazók tömegei élnek – teljes mértékben elvesztette. Tudsz nyerni a Biztos Dél nélkül, de ezeket a szavazókat kell tudnod elérni, és erre sokan képtelenek.” Mullins emlékeztetett: minden déli megye más és más, „Ernest Holder úgy tudott nyerni Oaklandben, hogy a szegregáció ellenzőjeként mutatkozott, miközben Greene megyében csak egy Jim Holsakamp tud győzni. Nem tudsz olyan stratégiát reprodukálni, amivel mindkét megyét hathatósan magad mellé tudod állítani.”
Mivel mindkét cooki politikus gondolkodik, hogy elinduljon az elnökjelölő előválasztáson jövőre, több aspiráns is élesen kritizálta a megszólalásukat. Michael Jezza megkeresésünkre mindkét cookit kritizálta. Szerinte „Andrew Trump legutóbb bebizonyította, hogy alkalmatlan az elnökségért folytatott harcra, nem kellene erőltetni,” majd hozzátette: „A Szenátus Kormányzati Ügyek Bizottságának elnökeként ő is nyomozhatott volna, de nem tette meg, ahogy nem tiltakozott, hogy szociális kiadások növeléséért kap több pénzt kormányzati keretből Cook.” René Westet is kritizálta, „ne az emelje fel a szavát a Reform Párt rossz stratégiai döntései, szellemi öröksége és ideológiája ellen, aki feláldozza a fiskális szigort Glover elnök íróasztalán. Talán azért kaptak egyes jelöltek kevesebb szavazatot, mert egy-két kormányzója a Pártnak pénzt kért és kapott az elnöktől, akit utána csak nagyon dicsérni lehet csak.”
A többi esélyes kicsit finomabban fogalmazott. Martin Ricketts szenátor szerint, aki a Szenátus pro tempore elnöke lett, nem látja „azoknak a szükséges és fontos részleteknek a meglétét”, amely ahhoz lenne szükséges, hogy a Reform Párt elnyerje a Biztos Dél kegyeit. „Az ott élők támogatják a társadalombiztosítás kiszélesítését, a nagyobb adókat, a nagyobb állami koncentrációt, főként a gazdasági szektorban. Számomra ezek dermesztő dolgok, és nem is támogatom” – mondta el egy lakossági fórumán Edmund törvényhozója. Szerinte a Biztos Dél helyett több figyelmet kell fordítani a Rozsdaövezetre. „Ed Glover magabiztosan nyert Graham, Garfield, Clark és Perry megyékben, de a félidős választások azt mutatták, igenis van keresnivalónk ezekben a megyékben. Szerintem ezek megszerzésére több energiát kellene fordítanunk.” Andrew Trumpról azt mondta, hogy jogosak a kritikák, amelyeket ő is megoszt, de „szigorúan csak zárt körben, hiszen nem újságokon keresztül kell üzengetni, fenyegetni.” Aláhúzta:
Nick Devon korábbi belforti kormányzó szerint „a ciron konzervatív gondolkodás mentén” kell megnyerni a következő választásokat, nagyobb szervezettséggel, jobb hálózattal, és nem utolsó sorban jó jelöltekkel ismét reformpárti lesz a Képviselőház is. Szerinte a jelölteknek „inkább a programjukról kellene beszélni, mint a pártvezetésről.”
Arnold Barreth belforti szenátor szerint pedig „Hoyt többségi vezetőt megilleti a legnagyobb tisztelet és hála, amiért a tizenöt szenátusi helyből tizenkettőt védve csak három került progresszív kézre, ez jelentős teljesítmény.”