RIDGEFIELD CC – Forrong a szenátusi Reform Párt, miután Nick House szenátor (R-Osb.) nyíltan, egy adománygyűjtésen feddte meg a törvényhozási társait, amiért úgy szavazták meg az erre az évre tervezett előirányzati törvényt, hogy abban nem adtak forrást energetikai fejlesztésre, sem olyan forrást nem különítettek el, amellyel karbantartanák az energetikai infrastruktúrát, és biztosítanák a lakossági ellátást.
A szenátusi frakcióban többen úgy látják, hogy House, aki egyike azoknak, akik esélyesek a reformpárti elnökjelöltségre, ezzel próbál magának előnyt szerezni, ugyanis a párt jobbszárnya, és a szavazók egy bizonyos része, elégedetlen a „puha” szenátusi vezetéssel. Stuart Hoyt többségi vezető (R-Mad.) sorra köti az alkukat az elnökkel, ő és néhány szenátornak állandó bejárása van a President Palace-ba, ahol tárgyalnak Gloverrel. Ennek köszönhetően eddig az elnök majdnem minden választási ígéretét vagy visszavonta, vagy sokkal felvizezettebb formában nyújtotta be, mint ahogy azt a kampány során hangsúlyozta. De többen idegesek amiatt, hogy Glover még mindig nem jelölt főbírót, és ezt nem erőlteti Hoyt sem, aki arra törekszik, hogy idén minél több hivatalban lévőjét megmentse, illetve minél több Gloverre szavazó megyében megtartsa a reformpárti székeket, nem különben 1958-ban, amikor védeni kell a walkeri és a grahami mandátumokat is.
Többen pedig a többségi vezetőnek tulajdonítják, hogy úgy volt képes elérni a konzervatív célokat, hogy nem háborúzott, hanem tárgyalt. „Stuart nem egy harcos alkat, inkább egy alkukötő személyiség” – mondta el lapunk megkeresésére John Prescott, a Reform Párt Szenátusi Kampánybizottságának az elnöke. A Hoyt-szövetséges denfieldi szenátor szerint a nyílt összecsapások „bizonyos szinten megérthetőek.” Szerinte „több alkalmas szenátorunk is van, aki képes megnyerni a két év múlva esedékes választást, és legyőzni Glover elnököt, és úgy látszik, többen úgy látják biztosítva a stratégiájukat, ridgefieldi vezetést támadják. Lelkük rajta.”
Egy másik szenátor, aki a neve elhallgatását kérte annak érdekében, hogy őszintén nyilatkozhasson, szerint House karrierista, és talált egy ügyet, amivel támadhatja a saját pártját. „Bekerült a szenátusi vezetésbe, folyamatosan rebellis volt, de beválasztottuk. Nem tett le az asztalra semmi érdemlegeset, de ő támad minket, mert elnök akar lenni.” Az ügynek sokak szerint van egy másik vetülete is. A források megvonása, a deficit csökkentésén túl, azért is történt, mert az adóreform szerint, amelyet a reformpárti többség dolgozott ki, főként a kék megyéből érkező konzervatívok vezetésével, az energiahálózat tulajdonát átadná a megyéknek, akik különböző mértékű adókat vethetnek ki a szolgáltatókra, akik így a szerződésük meghosszabbításakor veszteséget kell elkönyvelniük. Eddig egyszerűbb volt: a legnagyobb energiaszolgáltatók szerződést kötöttek a Belügyminisztériummal, és közösen szolgáltatták az energiát az egész országban. Csakhogy ettől kezdve minden megyével külön kell egyezkedni, mindenhol más szabályozásokkal, más és magasabb díjakkal, amelyet nem akarnak. És a tárgyalások jövőre kezdődnének.
Nick House közbeavatkozásával viszont levegőhöz jutnak a szolgáltatók, és jobb alkupozíciót vívhatnak ki maguknak. Az egyik szolgáltató vállalat, a Barron Coal Industries, Cironia egyik legnagyobb szénenergiával foglalkozó vállalata, bejelentette, hogy támogatja House-t és minden olyan jelöltet, aki őt támogatja ebben a kérdésben, létrehozzák a „Biztonságos Energiapolitikáért” Politikai Akcióbizottságot, amely pénzzel és egyéb módon támogatja House újraválasztását. „Olyan személyekre van szükség a Kongresszusban, akik szerint fontos a szén, fontos, amit képviselünk. House szenátor ilyen ember.” – áll a vállalat kommünikéjében. Osborne, House megyéje, pedig fontos központja a bányászatnak: Észak-Osborne bővelkedik szénben, és több cég úgy véli, hogy központját Markshillba fogja áttenni, jelezve szolidaritásukat.
RIDGEFIELD CC – Forrong a szenátusi Reform Párt, miután Nick House szenátor (R-Osb.) nyíltan, egy adománygyűjtésen feddte meg a törvényhozási társait, amiért úgy szavazták meg az erre az évre tervezett előirányzati törvényt, hogy abban nem adtak forrást energetikai fejlesztésre, sem olyan forrást nem különítettek el, amellyel karbantartanák az energetikai infrastruktúrát, és biztosítanák a lakossági ellátást.
A szenátusi frakcióban többen úgy látják, hogy House, aki egyike azoknak, akik esélyesek a reformpárti elnökjelöltségre, ezzel próbál magának előnyt szerezni, ugyanis a párt jobbszárnya, és a szavazók egy bizonyos része, elégedetlen a „puha” szenátusi vezetéssel. Stuart Hoyt többségi vezető (R-Mad.) sorra köti az alkukat az elnökkel, ő és néhány szenátornak állandó bejárása van a President Palace-ba, ahol tárgyalnak Gloverrel. Ennek köszönhetően eddig az elnök majdnem minden választási ígéretét vagy visszavonta, vagy sokkal felvizezettebb formában nyújtotta be, mint ahogy azt a kampány során hangsúlyozta. De többen idegesek amiatt, hogy Glover még mindig nem jelölt főbírót, és ezt nem erőlteti Hoyt sem, aki arra törekszik, hogy idén minél több hivatalban lévőjét megmentse, illetve minél több Gloverre szavazó megyében megtartsa a reformpárti székeket, nem különben 1958-ban, amikor védeni kell a walkeri és a grahami mandátumokat is.
Többen pedig a többségi vezetőnek tulajdonítják, hogy úgy volt képes elérni a konzervatív célokat, hogy nem háborúzott, hanem tárgyalt. „Stuart nem egy harcos alkat, inkább egy alkukötő személyiség” – mondta el lapunk megkeresésére John Prescott, a Reform Párt Szenátusi Kampánybizottságának az elnöke. A Hoyt-szövetséges denfieldi szenátor szerint a nyílt összecsapások „bizonyos szinten megérthetőek.” Szerinte „több alkalmas szenátorunk is van, aki képes megnyerni a két év múlva esedékes választást, és legyőzni Glover elnököt, és úgy látszik, többen úgy látják biztosítva a stratégiájukat, ridgefieldi vezetést támadják. Lelkük rajta.”
Egy másik szenátor, aki a neve elhallgatását kérte annak érdekében, hogy őszintén nyilatkozhasson, szerint House karrierista, és talált egy ügyet, amivel támadhatja a saját pártját. „Bekerült a szenátusi vezetésbe, folyamatosan rebellis volt, de beválasztottuk. Nem tett le az asztalra semmi érdemlegeset, de ő támad minket, mert elnök akar lenni.” Az ügynek sokak szerint van egy másik vetülete is. A források megvonása, a deficit csökkentésén túl, azért is történt, mert az adóreform szerint, amelyet a reformpárti többség dolgozott ki, főként a kék megyéből érkező konzervatívok vezetésével, az energiahálózat tulajdonát átadná a megyéknek, akik különböző mértékű adókat vethetnek ki a szolgáltatókra, akik így a szerződésük meghosszabbításakor veszteséget kell elkönyvelniük. Eddig egyszerűbb volt: a legnagyobb energiaszolgáltatók szerződést kötöttek a Belügyminisztériummal, és közösen szolgáltatták az energiát az egész országban. Csakhogy ettől kezdve minden megyével külön kell egyezkedni, mindenhol más szabályozásokkal, más és magasabb díjakkal, amelyet nem akarnak. És a tárgyalások jövőre kezdődnének.
Nick House közbeavatkozásával viszont levegőhöz jutnak a szolgáltatók, és jobb alkupozíciót vívhatnak ki maguknak. Az egyik szolgáltató vállalat, a Barron Coal Industries, Cironia egyik legnagyobb szénenergiával foglalkozó vállalata, bejelentette, hogy támogatja House-t és minden olyan jelöltet, aki őt támogatja ebben a kérdésben, létrehozzák a „Biztonságos Energiapolitikáért” Politikai Akcióbizottságot, amely pénzzel és egyéb módon támogatja House újraválasztását. „Olyan személyekre van szükség a Kongresszusban, akik szerint fontos a szén, fontos, amit képviselünk. House szenátor ilyen ember.” – áll a vállalat kommünikéjében. Osborne, House megyéje, pedig fontos központja a bányászatnak: Észak-Osborne bővelkedik szénben, és több cég úgy véli, hogy központját Markshillba fogja áttenni, jelezve szolidaritásukat.