Egy cikk

R.: Üdvözlöm a Kedves Hallgatókat, a stúdióban itt van velem Ed Glover, Oakland megye kormányzója és várhatóan a Progresszív Párt leendő elnökjelöltje. Üdvözlöm!

EG: Jó estét kívánok, üdvözlöm a hallgatókat!

R.: Kezdjük talán a közelmúlt egyik legfelkavaróbb témájával. Megjelent egy cikk a Kenwood Starban, amelyben állítólag Oakland megyei plakátok vannak, amelyeken olyan feliratok olvashatók, mint például „Kutyáknak, négereknek és mexikóiaknak belépni tilos!” A cikk szerint Ön támogatja az efféle „agymenéseket”, ahogy fogalmaztak, és szerintük ha Önt választják meg elnöknek, akkor országos szinten is meg kívánja majd valósítani a szegregációt. Mi igaz ezek közül?

EG: Kezdjük a legelején. A cikk megjelenése után azonnal magamhoz kérettem az oaklandi rendőrfőkapitányt, kérve, hogy alaposan kerüljön kivizsgálásra az ügy. A vizsgálat megtörtént és egyértelműen bebizonyosodott, hogy mindegyik kép hamisítvány, nincsenek a megye területén kihelyezve ilyen és ehhez hasonló táblák. Ha lennének, akkor én lennék az első, aki felháborodnék és követelném, hogy a hatóságok távolítsák el azokat, én nem tűröm a rasszista provokációt és a kisebbségek szidalmazását, a déli politika nem erről szól. Az egész ügyet a Trump-kör rosszindulatú tevékenységének tartom, jól látszik, hogy a reformpárti elnökjelölt lejárató kampánygépezete beindult és megpróbál engem bemocskolni, egyelőre ez még ilyen szánalmas formában sikerül csak nekik. Én óvatosabb lennék a helyükben, mert ismerve Trump korábbi viszonyát a szegregációhoz, a polgári jogokhoz és a kisebbségek jogaihoz, nem hiszem, hogy bármiféle erkölcsi alapjuk van akár csak egy szóval is felemlegetniük az én déli eszméimet. Ha jól emlékszem, nem az én nevemet skandálták terroristák, miközben imádkozó színesbőrűekre támadtak fényes nappal, valamint nem én alapítottam a barátaimmal egy Fehér Ciron Férfiak Szövetsége nevű erőszakszervezetet... Az pedig, hogy kiterjeszteném a szegregációt országos szinten, egyértelmű és aljas hazugság, semmi ilyesmi nem áll szándékomban. Egyesek megint össze akarják mosni a déli szegregációt a gyűlöletkeltéssel és a rasszizmussal, amit már megszoktunk, de az igazság az, hogy a cikk tartalma ebből a szempontból a valóságnak épp a szöges ellentéte. Hamarosan megjelenik elnökjelölti programom, amely részletesen tartalmazni fogja kisebbségpolitikai elképzeléseimet és ezirányú jövőbeni törekvéseimet, úgy gondolom, hogy világszerte egyedülálló és a kisebbségek szabadságjogai gyakorlásának teljes szabadságát eredményező programról van szó, amely még a Progresszív Párt radikális szárnya számára is több mint elfogadható lesz. Én minden ciron polgár elnöke szeretnék lenni, függetlenül azok bőrszínétől, vallásától, kultúrájától, vagy hajszínétől. A déli hagyományoknak délen van a helye, de a gyűlölet és az intolerancia terjesztését ott sem pártolom, soha nem is pártoltam.

R.: Jim Holsakamp greene-i reformpárti szenátor megvédte Önt, a cikkel kapcsolatban úgy fogalmazott: „Glover kormányzó, habár személyesen még nem volt módunk hosszasan beszélgetni, nem rasszista, tiszteli az Alkotmányt, a ciron törvényeket, és azért dolgozik immár a második ciklusában, hogy minél jobb legyen Oaklandnek és a Délnek.” Mit szólt ehhez, amikor olvasta és mi a véleménye a Reform Párton belül egyre inkább nyilvánvaló Trump-ellenességről?

EG: Holsakamp szenátor egyike azon kevés reformpárti törvényhozónak, akire felnézek és akit nagyon sokra tartok. Köszönöm neki, hogy ilyen jó véleménnyel van eddigi munkámról. Nem akarok senkiről semmi rosszat feltételezni, közeleg a greene-i választás, ahol Holsakamp-nak egy markánsan kék megyében kell majd csatába szállnia, nyilván az az érdeke, hogy minél több progresszív választót meg tudjon nyerni magának, ez a nyilatkozat pedig alkalmas erre. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a szenátor úr az őszinte véleményének adott hangot, hogyha reformpárti törvényhozó lennék, engem is felháborítana, hogy a pártelitem egy szűk csoportja ilyen aljas eszközökkel próbálja meg lejáratni a politikai ellenfelet. Andrew Trumpról az őrült is tudja, hogy rendkívül megosztó személyiség, nem kevés korábbi vállalhatatlan kijelentéssel és nyilatkozattal a háta mögött. Természetesnek tartom, hogy a tisztességes, nem önérdekből politizáló konzervatív elit számára nem egy elfogadható elnökjelölt, meglátjuk, hogy ez a párton belüli töredezettség mennyire mutatkozik meg a választási kampány során. Külön érdekesség, hogy Trump szócsövei megállás nélkül azt harsogják a jobboldali médiában, hogy a Progresszív Párttól brutális lejáratókampányra és uszításra kell majd számítani, ehhez képest ők teszik pontosan ezt… Különös stratégia, de legalább felhívják a választók figyelmét arra, hogy ki az, akinek a szava komolyan vehető és kié nem az.

R.: Térjünk át egy másik témára, megjelentek az 1952-es legfrissebb statisztikák. Biztosan olvasta ezzel kapcsolatban a Cironia News elemző cikkét, amelyben komoly sikerekről számolnak be. Ön hogyan látja mindezeket?

EG: Én nem tudom egyértelmű sikerként elkönyvelni ezeket a statisztikákat, szerintem ezekből inkább az látszik, hogy az elmúlt egy-két esztendőben Cironia megtorpant és lassú hanyatlásnak indult. A cikk talán egyetlen valódi objektív állítása, hogy nőtt a gazdaság. Ez igaz is, viszont, ha az egy főre jutó GDP-t nézzük, akkor az 1951-es 4423$-ról 1952-re 4391$-ra csökkent az egy főre jutó GDP, ráadásul a fogyasztás és a kereskedelmi mérleg tekintetében sem túl rózsás a helyzet, az utóbbi két évben igen látványos a csökkenés mindkét esetben. A konzervatív sikertörténetnek tartott fiskális politika is meghozta az általunk régen előre megjósolt következményeket, tragikus mértékben nőtt a munkanélküliség, két év alatt közel 2,5-szörösére nőtt az állástalanok száma. A gazdasági növekedés önmagában nem érdem, hogyha közben az emberek ebből nem érzékelnek semmit! Jól mutatja a kormány szociális érzéketlenségét, hogy Osborne megyében, ahol a legjelentősebb volt a növekedés, a munkanélküliség közel négyszeresére nőtt ezalatt, ami elég ijesztő adat. A vásárlóerő 1948 óta érdemben semmit nem változott, ez szintén ennek a kormánynak a felelőssége, csakúgy mint a növekvő bűnözés és a romló közbiztonság. A Progresszív Párt egy olyan gazdaságpolitikai programot fog jövőre letenni az asztalra, amely garantálni fogja, hogy az ésszerű fiskális egyensúly fenntartása mellett az emberek valódi pozitív változást érezzenek mindennapi életük során és a gazdasági fejlődés a ciron családok pénztárcájában is megmutatkozzon. Átfogó és minden rászorulóra kiterjedő szociális hálót építünk ki, amelynek a gazdaságpolitikára is hatása lesz, továbbá a szakszervezeteket és a gazdaság fontosabb szereplőit is jobban bevonnánk a kormányzati munkába. Szakítani fogunk a jelenlegi Kormány azon elképzelésével, ami szerint a gazdaság csak a számokról és a vállalkozói réteg feltétel nélküli kiszolgálásáról szól, ez nem helyes elgondolás.

R.: Kormányzó úr, köszönöm hogy befáradt, sok sikert kívánok Önnek az előválasztási kampányhoz!

EG: Köszönöm, bár úgy érzem, hogy a java csak azután fog következni.