Augusto Prescottot kérdezte lapunk a déli kérdésről.
„A Déli kérdés Cironián belül országos kérdés és nem pártpolitikai. Ezt onnan is lehet venni, hogy amikor pár évvel ezelőtt voltak a déli lázongások, akkor nem csupán egy párt emberei, hanem mindkettő déli konzervatívjai fogtak össze a Déli Autonómia ügyében. A Reform részről a volt cooki kormányzó, Walter George, a Progresszív részről pedig Lewis York voltak azok, akik nagyon is irányították az eseményeket. Számomra az volt a meglepő, hogy Lewis York, aki lássuk be, nem volt egy híres politikus, akkora hatalmas nagy tömeget volt képes megszólítani. Gyakorlatilag egész Walker megye fehér lakosságát mozgósította az ügy érdekében. De Walter George is egészen jó munkát végzett ebben a tekintetben, hogy még a cooki déli progresszívokat is megszólítani tudta. Amikor azok az események pörögtek, akkor nem igazán számított az emberek párthovatartozása, csak az, hogy déli érzelmű legyél, illetve fehér, hiszen lássuk be, hogy az egész incidenssorozatot a feketék kezdték azzal, hogy a konföderációs zászlókat égettek, Lee tábornok arcképeit tépdesték majd vizelték le. Ez nyilván felkorbácsolta az indulatokat a fehér, déli érzelmű lakosság körében, akik számára ezen tettek szentségtörésnek számítottak. Az események sajnos nem hozták el a Déli Autonómiát, hiszen az északi politikusok egésze gyakorlatilag be volt gyöppösödve, mert nem is akarták megérteni a Déli Autonómia tervezetét. De nem maradtak meg a harcok nyom nélkül, hiszen Walker megyében például a Lawrence zsoldosok és rendőrök nagyon is kegyetlenül bántak a lakosság minden tagjával, ami végül a volt kormányzó népszerűtlenedését, majd bukását jelentette. A rákövetkező kormányzóválasztást azaz Alexander Smith nyerte meg, aki egy keverék, hiszen liberális, de egyben déli konzervatív nézeteket is vall. A megválasztásával zárult le a hanyatló lawrence-i diktatúra és kezdődött el a virágzás kora Smith kormányzó képében, aki ténylegesen meghozta a változások szelét.
Hogy mit is lehet levonni tanulságként a Déli Lázongásokból? Azt leginkább, hogy nem szabad hergelni a déli embereket! Ezt megkéne tanulnia minden politikusnak, akár elnök, akár miniszter, akár a kongresszus tagja. Talán az elnök felelőssége a legnagyobb ebben a kérdésben, hiszen úgy kell kormányoznia az országot, hogy azt a déliek is elismerjék. Tehát igen, a déli konzervatívok kedvére is kell tennie minden elnöknek, hiszen ez a szavazótábor jelen állásában is nagyon stabil, és csakis olyat támogat, aki kiáll az ügyükért. Tehát, a déliek addig nem fognak megnyugodni, amíg nem sikerül kiharcolniuk egy autonómiát, vagy legalább egy Déli Ügyekért felelős Minisztert az elnöki kabinetben.
Igen, olvastam a hírlapokat, hogy mik történtek a Szenátusban és a Képviselőházban a déli zászlók ügyében. A részemről egyfajta provokáció volt, amit a levezető elnök tett. Nem szabadott volna megtennie, hiszen lehet, hogy éppen ez a szikra kell majd ahhoz, hogy tán egy nagyobb volumenű megmozdulás meginduljon.”
Arlington Times
Arlington Herald
Walker County Daily Press
Atlanta News
Cironia’s Week
Weekly Walker