Dátum | Esemény,tisztség |
Időpont | Tárgy | Szavazat |
Hugh "Huey" DeLarge 1913-ban született, Clarkban, apja orvos, anyja köztisztviselő volt, így alapvetően felső-középosztálybeli környezetben nevelkedett. Az iskoláit szinte mind kitűnő eredménnyel végezte, bár középiskolai tanárai megjegyezték róla, hogy magatartásában időnként renitens, személyiségét tekintve pedig alkalmas arra, hogy más diákokat maga köré gyűjtsön és saját véleményéről meggyőzze őket.
Szülei azt szerették volna, ha orvosnak tanul, ő azonban az Amerikában akkoriban még éppen csak szárnyait bontogató pszichoanalízis tudományához érezte közel magát. A pszichológia mellett az egyetemen hallgatott filozófiát is, különösen nagy hatással voltak rá Ernst Bloch és Wilhelm Reich gondolatai. Érdeklődése a harmincas évek végén fordult a politika felé, azon belül is a fasiszta-típusú rendszerek tömegpszichológiájának tudományos magyarázata érdekelte. A tudományos érdeklődésből 1938-ra politikai elköteleződés lett: DeLarge csatlakozott a rövid életű Cironian Anti-Fascist League-hez, majd a szervezet névváltása után (Cironian Leauge for Peace) tagja maradt egészen 1945-ig, a végső megszűnésig. A függetlenségi mozgalom idején némileg elszigetelődött, mivel a függetlenségi elragadtatás mámora közepette a "kritikai függetlenedés" eszményét vallotta, vagyis azt, hogy az újonnan fellángoló cironiai nacionalizmust helyén kell kezelni a függetlenedési folyamat során.
Az általa és néhány kollégája által alapított Pszichopolitikai Intézet (Institute for Psycho-Politics) 1946-ra ráadásul válságba került: két szakmailag és politikailag is ellentétes tömb alakult ki. Az egyik tömb egyre inkább az adleriánus módszerek mellett állt ki és politikailag a Reform Párt mérsékelt szárnyához közeledett, hovatovább teljesen elvetette, sőt, elítélte a Reich-féle módszereket és szociális kritikát. A másik tömb, amelyhez maga DeLarge is tartozott, nem vetette el szükségszerűen a Reich-módszert, és befolyással volt rá a kortárs feminizmus is, illetve ez a tömb élénk kapcsolatot ápolt a Dorian Emerson-féle Radikális Ligával is.
1947-re a Pszichopolitikai Intézet megszűnt, mivel (DeLarge szavaival élve) "elveszítette politikai egységét és ami fontosabb, szakmai komolyságát". Az idősebb pszichoanalitikus generáció valóban fiatalok, lázadó, helyüket kereső ifjak "játékaként" tekintett az egész Intézetre, amit DeLarge zokon vett.
Erre reagálva DeLarge és néhány munkatársa 1948-ban megalapították a tiszavirág-életű, mindössze fél évig létező Eroto-Political Journalt, amelynek fókuszában szexuálpolitikai kérdések álltak. A Journal megszűnése után Huey DeLarge a kudarcok miatt ideiglenesen visszavonult, körülbelül két évig az addig elhanyagolt magánpraxisával foglalkozott.
1950-ben végül összeült néhány volt kollégájával, kibékült az Eroto-Political Journal néhány volt szerzőjével és a Pszichopolitikai Intézet egyes volt munkatársaival, és a megfelelő előkészületeket követően megalapították az öndefiníció szerint "világnézetileg elismerten és vállaltan tendenciózus, de alapvetően pártfüggetlen" Cironia Pszichopolitikai Egyesületet, amelynek alapokmánya ugyanakkor nem zárja ki a tagok párttagságát.