Egy cikk

Francis J. Wright 41 éves konzervatív nemzetközi jogász. Szolgálta Hazánkat Alelnökként, most pedig Washingtoni Nagykövetként teljesít szolgálatot az Amerikai Egyesült Államokban. 

-Üdvözlöm, Nagykövet Úr! Vagy Alelnök Úrnak szólítsam? Melyik szolgálatot tartja hasznosabbnak és megtisztelőbbnek?
- Jó napot kívánok, egyúttal köszöntöm a kedves olvasókat is. Nos, mindegyik eddigi tisztséget egyaránt megtisztelő és hasznos szolgálat Köztársaságunknak, azonban az aktualitás kedvéért most maradjunk a nagyköveti megszólításnál. 
-Szóval Nagykövet Úr, vágjunk bele a közepébe! Miért távozott az Alelnöki pozícióból? Sok pletyka terjengett, amelyek szerint öszeveszett az Elnökkel, tudniillik egymás ellen indultak az elnökválasztáson, nem értett egyet a külpolitikai irányvonallal, vagy beteg lett. Elmondaná az igazságot? 
- Ezeket a teóriákat én is hallottam, és megmondom őszintén, az elnökkel igen nagyokat derültünk rajtuk. Szó sem volt vitáról, vagy betegségről, csupán úgy éreztük, az az ország érdeke, ha washingtonban folytatok külszolgálati munkát. Egyébként az elnökkel minden héten folytatunk mind munka, mind személyes beszélgetéseket, különösen jó viszonyban vagyunk, általában megvitatjuk a külpolitikai kérdéseket. 
- Nos, örülök, hogy ezt tisztáztuk! Azonban tudom, hogy a külpolitika a favoritja, azonban beszéljünk egy kicsit a ciron belpolitikáról! Mi a véleménye? Gondolom követi az eseményeket. 
- Így van, elolvasok mindent. Az igazat megvallva, minél több belpolitikai hírt olvasok, annál jobban örülök, hogy az Egyesült Államokban vagyok. (nevet) Azonban viccet félretéve, az a véleményem hogy a politikai kultúra vitathatatlanul romlott az országban. Erről pedig az aktív politikusok tehetnek, egyrészt azért, hogy milyen hangnemet engednek meg, másrészt pedig azért, hogy az ilyen személyeket nem közösítik ki a közösségükből. Ha a rendzavarók egyedül maradnának, talán elgondolkoznának! Ezen kívül, ami az irányt illeti, helyes úton halad a Köztársaságunk. A jogrendszer és az intézményrendszer fejlődik, amelynek stabilitásának oka az, hogy flexibilis. Tehát mindig válaszol a kor elvárásaira. Ez helyes, folytatandó. Modern államot csak modern, de konzervatív értékeken nyugvó törvények képesek fenntartani. 
- Mit gondol a külpolitikáról? 
- Egyszerűen megfogalmazva, azt gondolom, hogy inaktív, de az irány mindenképpen a leghelyesebb, a legjobb. Gondolom a külügyminiszter úrnak rengeteg a teendője, de nem igazán látok se sajtótájékoztatókat, se állásfoglalásokat nemzetközi kérdésekben. Muszáj elérnünk, hogy Cironiát a világpolitika színpadán kétség nélkül komolyan vegyék, és az egyik legmeghatározobb országok egyike legyen. Legyen beleszólásunk a földgolyó dolgaiba, ezt külpilitikai célnak tekintem. 
- Mit gondol a Koreai-háborúról? 
- Mindenképpen a kommunistákat el kell zavarni arról a félszigetről. Pont. Körülbelül ennyi a véleményem, dióhéjban. 
- El tudná esetleg képzelni magát külügyminiszterként? 
- Természetesen igen, de ez még a jövő zenéje, ahogy a más személyes terveim is. 
-Pedig meg akartam kérdezni, hogy pályázik-e még az Elnökipozícióra! Ambicionálja még a tiztség? 
- A politikában sohase mondd, hogy soha! 
-Köszönöm szépen az interjút, Nagykövet Úr!
- Részemről a megtiszteltetés!