Egy cikk

Szép estét! Önök a STINS ´31 adását hallgatják. Ma este Francis Blank, a híres ciron diplomata, a Reform Párt egyik alapító személyisége a vendégünk. A kérdéseket felteszi: Peter Smith.

PS: Köszöntöm a stúdiónkban, Mr. Blank! 

FB: Üdvözlöm Mr. Smith, és Üdvözlöm a kedves hallgatókat is!

PS: Az elmúlt napokban megindult a híráradat a két politikai tömörülés, a Reform Párt és a Progresszív Párt háza tájáról. Sok szereplő bemutatkozott már, de Ön eddig még a háttérben volt, és hallgatott. Magától értetődő tehát az első kérdésem: Miért most? 

FB: Attól, hogy valaki korán bejelentkezik, még nem válik jobb vagy megbízhatóbb jelöltté. Úgy véltem, felesleges elsietni, a pártok még éppen, hogy csak szerveződnek, korai még túlzásokba esni, mint ahogy azt páran tették a médiában. 

PS: Mely túlzásokra gondol ez alatt?

FB: Egyesek már egyből programtervezeteket nyilatkoztak ki a nagyérdemű felé, miközben azok láthatóan átgondolatlanok és még nagyon sok átbeszélést igényelnek. Vegyük például a Feltétel Nélküli Alapjövedelmet. Nemes és szép gondolat, hogy mindenkinek meg legyen az alapbetevője, de gazdasági szempontból nevetséges, főleg az országunk jelenlegi könnyen sebezhető helyzetében. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak ilyen korán, az ilyen bátor lépéseket. Lassan, megfontoltan kell haladni, és így felépíteni egy jól működő, mindenki számára előnyös bérrendszert.

PS: Tehát nem a javaslat alapelveivel van a problémája, hanem annak megvalósítását tartja kockázatosnak?

FB: Azért ezt nem állítanám. A javaslaton látni, hogy jószándékú akar lenni, de saját véleményem azt diktálja, hogy amellett, hogy nehéz lenne kivitelezni, igazságtalan is lenne. Elveszi a motivációt, ha alapból megkapja mindenki a megélhetéshez szükséges alapösszeget. Ha nincs motiváció, a munkások teljesítménye is rosszabb lesz. A versenyt, ami gazdaságunk alapját jelenti, pedig a szegényebb rétegek esetében teljesen érdektelenné teszi. Miért akarna kitörni egy parasztfiú a tehetsége által, ha a szükséges betevőt anélkül is megkapja? 

PS: Talán egy kicsit előre szaladtunk, már elvekről és tervekről beszélünk, miközben Önről alig hallottunk valamit. A Blank nevet sokan ismerik Cironia szerte, hiszen a rokonságában elég nagy alakok szerepelnek, de mit lehet Önről, Francis Blankről, a diplomatáról tudni?

FB: 1905-ben születtem, Oaklandben. Az életem nagy részét konferenciatermekben és konzulátusokon töltöttem, ahol sokféle felfogást, érvelést, és politikát ismertem meg. Úgy gondolom, hogy elég tapasztalattal rendelkezem ahhoz, hogy ezeket az ellesett trükköket, megismert elveket Cironia hasznára tudjam fordítani. A Reform Párt alapító tagjai közé tartozom, mert régóta a tömörülés elveinek alapjául szolgáló republikánus ideológia híve vagyok, és amikor hazánkban szükségessé vált egy különálló, de a régi, amerikai múltat meg nem tagadó, új szervezet, csatlakoztam a nézeteimet legjobban tükröző mozgalomhoz, a reformistákhoz. Azóta kicsit háttérbe szorultam, mert nem a nagy, túlzó, és olykor nevetséges szavak embere vagyok, mint egyes párttársaim, de azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy végre többségében megmutatkozzon a pártunk azon fele is, amelyik reális jövőképet képes az ország elé helyezni.

PS: Ez úgy hangzott, mintha nem értene egyet egyes párttársainak véleményével. 

FB: Valóban erről van szó. Bár tisztelem és elismerem Warding tábornok munkásságát, de az irányelveket, amiket képvisel, nem tudom elfogadni. Ha valamit megtanított nekünk az elmúlt pár évtized, az az, hogy az ilyen eltúlzott gondolatoknak nincs jövője. Nem szeretném, ha a Reform Pártot a Warding-féle nonszensz világképpel kötnék össze a szavazók, mert az nem fedné le a párt többségének az elveit. Üres viták, agresszív politika, ez jól mutat az újságok lapjain, de attól tartok, hogyha tényleges vezetésre kerülne a sor, már nem lenne ekkora ereje a tábornok szavának. Az ország nem egy hadsereg, itt nem működik az, hogy Warding azt mondja előre, és akkor már mindenki vakon bízhat a szavában, és biztosan nem lesz gond. 

PS: Rendben, de talán a polgárok jobban bíznak egy erős, karizmatikus vezetőben, nem gondolja?

FB: Attól, hogy valaki képes órákat hadoválni a saját, sokszor meggondolatlan véleményéről, még nem válik erős vezetővé. Nem árt, ha egy vezető határozott, de a karizma mellé valami tartalom is kell, hogy társuljon, különben csak nevetségessé válik az egész. Márpedig eddig csupán mások kiszorításáról volt szó a média lapjain.

PS: George P. Taylor bejelentette, hogy szintén indul az előválasztásokon. Róla is ilyen kemény véleménnyel rendelkezik?

FB: George jó barátom, tehetséges politikusnak tartom, és nagyon sok kérdésben egy véleményen állok vele. Értelmetlen vitákba vele nem is látom értelmét belebonyolódni, hiszen őt ismerve, a végén úgyis csak egy jót nevetnénk az egészen. Persze ez nem azt jelenteni, hogy teljesen az Ő oldalán állok. Vannak különbségek azért köztünk, és ez a kampány alatt lehet egyre élesebben meg fog mutatkozni. Az establishmenten belül nem mindenki ért egyet azzal, hogy egyértelműen Ő mögé kellene csoportosulni. A lehető legjobb jelöltet kell megtalálni, és erre csak akkor van mód, ha van igazi, fő irányzati ellenfele. Wardingot le lehet győzni, de az még nem elég. Nekünk olyan elnökjelölt kell, aki a Progresszívokat is képes maga mögé szorítani.

PS: És úgy gondolja, hogyha Warding vagy Taylor nem, Ön képes lenne erre? Látja a jövőjében annak a lehetőségét, hogy Ön legyen az elnökjelölt?

FB: Igen, látom. Sokat látott személy vagyok. Megismertem már mi működik jól, és mi működik rosszul. Szerintem képes lennék egyesíteni a reformisták táborát, és erős, egységes támogatottsággal megmérkőzni a progresszív alternatívával. Persze nem bújok el az előválasztás megmérettetése elől, sőt örülök neki. Amit Taylorról mondtam, az rám is igaz. A legjobb jelölt kell, és ez csak a viták, a kampány során mutatkozhat meg, hogy kicsoda. Készen állok ringbe szállni. 

PS: Arról beszélt, hogy a nagy szavak nem elegek, tehát ezt értsük úgy, hogy konkrét javaslatai is lesznek a közeljövőben?

FB: Igen, de ahogy szintén megjegyeztem, nem szabad elsietni, és főképp nem eltúlozni. Nem lesznek irreális nagy tervek, amelyek életképtelenek a mi rendszerünkben. Megfontolt programra van szükség, ami figyelembe veszi az eddig lefektetett alapokat, és nem megy el túlzottan radikális irányba. Az alapelveimet szerintem a szlogenem nagyon jól tükrözi: Szabadság és összefogás!

PS: Ennél jobb gondolattal szerintem nem is lehetne lezárni a beszélgetést. Köszönjük, hogy eljött hozzánk! Sok sikert kívánunk a közelgő előválasztásokon, és reméljük, még hallhatjuk Önt itt a STINS ´31-en!

FB: Én köszönöm a lehetőséget.