Egy cikk

Walker megye! Cironia!

Önök előtt állok most, az önök akaratából cselekszem, tudatában vagyok mindannak, amit cselekszem. Társadalmunkban könnyű hatalomra jutni, de a hatalmat megtartani, azt formálni addíg, míg a nép meghálálja ezt a hivatást, na az már nem egy egyszerű hivatás! Éppen ezért indulok szenátorjelöltként. Akarom, hogy Cironia felébredjen, akarom, hogy népem emberei felébredjenek és végleg szakadjanak el a hitvány emberek alkotta politikától! Új Cironiát kell közösen formálnunk, amely csak összefogással érhető el, képesnek kell lennünk nemet mondani akkor, mikor mások igent várnának tőlünk és igennel kell felelnünk, amikor a Ciron nép kéréssel fordul hozzánk. Hiszen ki tud azokról a problémákról melyek népemet sújtják? Csak önök és senki más. Kizárólag azok az emberek akik mindennapjaikban szembesülnek az őket fenyegető veszéllyel, csak az a nő tudja aki mindennap reggelit készít gyermekeinek, hogy azok ne éhezzenek az iskolában, csak az a férfi tudja, ki mindennap kora hajnalba munkába indul, hogy támogatni tudja családját a végletekig. A jelenlegi Ciron társadalom romokban hever, a kormányzók sorra adják ki szegregációs rendeleteiket, melyre sajnálatos módon Walker megye is rákényszerült a felső tízezer politikai nyomásgyakorlása miatt. Ezt nem hagyhatjuk! Emeljük fel hangukat végre és mondjuk el mi is bánt minket igazán! Nem egy vagy nem két esetről hallani, hogy színesbőrű állampolgárok ellen követtek el bűncselekményt, vagy éppen saját hazafi rendőreink lőtték agyon őket. Nem! Nem! Nem! Tudatában kell lennünk cselekedeteink súlyával. Kijelenthetem, hogy Cironia egyszer még megbűnhődik e súlyos tettekért, mikor már más államok kételkedve és bizalmatlanul néznek majd ránk és akkor magunkra maradunk. Döntsük hát el végre, hogy a saját népünket fogjuk szabdalni, vagy összeragasztjuk annak minden egyes darabját? Ebben az országban már senki nem kíváncsi a sztárpolitikusokra, akik azért ülnek székükben, mert bogarat ültettek népük fülébe. (A tömeg tapsviharral fejezi ki megértését René Artois felé). Elárulták hazájukat, visszaéltek a bizalommal, melyet nem tudták jóra használni. Össze kell tartanunk, mellőznünk kell a viszályokat országunkon belül, ugyanakkor haragudhatunk azokra, kik támadások sorát zúdítják hazánkra. Nick Lawrence kormányzó bízik a walkeriekben, rendeleteit nem önszántából hozza, mivel sajnos tudjuk, mint megyei vezető nagy nyomás nehezedik rá. Igen van hogy néha elbukunk, de tudnunk kell újra talpra állni, tudnunk kell újra belevágni a lehetetlenbe. Tisztelt Walkeriek! Látom az arcukon, hogy kételkednek szavamban, ami teljesen természetes a sok eddig hallott hazugságok tömkelege miatt, de higgyenek bennem, bízzanak az olyanokban akik tenni akarnak, akik népük szolgálatába állnak! Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

René Artois beszéde meghatotta a hallgatóságot, mely üdvrivalgással tört ki, mikor a szenátorjelölt lelépett a porondról. Mindezek után a téren felesége jelenlétében beszélgetett a polgárokkal, akik nagy érdeklődéssel fogadták minden szavát. Felesége így köszöntötte a hallgatókat: " Ahol széthúzás, oda egyetértést. Ahol tévedés, oda igazságot. Ahol kétség oda hitet. Ahol sötétség, oda világosságot!"