Egy cikk

PP: Mit gondol a déli rendeletek következtében kialakult közhangulatról? Ön szerint jogosak a rendeleteket kritizáló hangok?

EG: Őszintén szólva meglepődtem, amikor személyemet és kormányzótársaimat agresszív indulatok terjesztésével, sőt, rasszizmussal és gyűlöletkeltéssel vádolták meg. Elkeserítő, hogy egyesek szándékosan próbálják félrevezetni az embereket. Én büszke vagyok az összes rendeletemre, amelyek kizárólag a szegregáció elvét és a déli identitás kifejezését szolgálják. Ezen rendeletek semmi újdonságot nem tartalmaznak magukban, hiszen a déli emberek eddig is ebben a szellemben éltek, tehát ezek a szabályok nem jelentenek minőségi változást a helyiek életében. Innentől kezdve nem tudom komolyan venni azt, hogy egyesek rasszizmust kiáltva verik az asztalt. A déli patriotizmus szelleme erős minden oaklandiban, egyedül ők látják reálisan a megyénkben zajló történéseket. Érdekes módon ők továbbra is békében, tisztességesen élnek atyáik és nagyatyáik elveik mentén.

PP: Mit gondol Taylor elnök hozzáállásáról és párton belüli ellenzőiről?

EG: Utóbbiról nem gondolok sok jót, fájdalmas látni, ahogy egy évvel ezelőtti harcostársaim politikai megfontoltságból a torkomnak esnek, miközben a nézeteim köztudottan változatlanok azóta. Ezt kétszínűségnek és párton belüli tisztességtelen haszonszerzésnek tartom. Elnök úrnak viszont jót tett a választási kampány, bár az ő üzenetei és nyilatkozatai is fröcsögnek a politika szennyes oldalától, ugyanakkor több realitásérzékkel kezeli a dolgot, mint mondjuk Sanchez szenátor. Taylor elnök helyében én megdupláznám a szövegírója fizetését, ugyanis kongresszusi beszéde - bár nem értek egyet jelentős részével - úgy sikerült, mindha egy államférfi szájából hangzott volna el. Tiszteletreméltó, hogy elismeri a megyék szabad önrendelkezését, ugyanakkor álláspontom szerint nála is felmerül az a probléma, hogy összemossa a szegregációt a diszkriminációval.

PP: Miért, a gyakorlatban mi a különbség a kettő között? Én azt látom, hogy ezek a fogalmak karöltve járnak egymás mellett.

EG: Karöltve járnak, ez kétségtelen, és ezt egyébként problémának is tartom. A rendeleteim benyújtásakor törekedtem is arra, hogy kettéválasszam őket. A szegregáció fogalmaim szerint csupán elkülönítést jelent, nem pedig hátrányos megkülönböztetést. Lehetséges, hogy az oaklandi emberek jelentős része szíve szerint a szegregációval párhuzamosan diszkriminálná is a feketéket, ezzel én messzemenőkig nem tudok azonosulni. Fontos kiemelni, hogy a fekete lakosság nagy része képtelen integrálódni a többségi társadalomba. Látni kell, hogy az integrációs politika megbukott, a feketék lakta térségek gyakran válnak nyomortanyává, az agresszió és az erőszak melegágyává, és az ottani színesbőrűek veszélyeztetik és a maguk szintjére rántják a tisztességes fehér embereket is. Ez nem rasszizmus, ez ténymegállapítás. Az integráció-pártiaknak erre a problémára az a megoldásuk, hogy a szociális háló bővítésével és integrált intézmények létrehozatalával a feketéket megpróbálják "felhúzni" a fehérek szintjére. Ehelyett az a valóság, hogy lerántják magukhoz a fehéreket is. A déli megoldás ezzel szemben az, hogy a feketéket és a fehéreket elkülönítjük egymástól, és a szociális ellátórendszerrel hatékonyan együttműködve, a feketék kulturális hagyományainak tiszteletben tartása mellett próbáljuk meg felszámolni ezt a züllött életmódot. Nem szeretném, ha e szavak miatt újra lerasszistáznának, ezért rögtön hozzáteszem, hogy a feketékkel nem a bőrszínük a legfőbb probléma, hanem az a kulturális beállítottság és az a romlott, káoszban fogant identitás, amely az imént említett problémákat okozza. Nem akarok általánosítani sem, de sajnos a színesbőrű lakosság többsége ilyen. Mi nem nyomortanyákba akarjuk bezáratni őket, minden olyan lehetőséget megadunk számukra, ami a fehéreknek is jár. Ha szegregáljuk őket, akkor célzottan, hatékonyan tudunk segíteni nekik kitörni a mostani helyzetükből. A szegregáció épp ezért nem csupán a többségi társadalmat védi, hanem a színesbőrűeknek is több, jobb lehetőséget biztosít. 

PP: Mi a véleménye a házasságot szabályzó rendeletekről, amelyek kimondják, hogy a különböző bőrszínű emberek nem köthetnek házasságot?

EG: Nem értek velük egyet. Oakland megyében nincs érvényben ilyen rendelet, nem is volt, nem is lesz, amíg én vagyok a kormányzó. A házasságot hithű katolikusként egy férfi és egy nő Isten által megszentelt kapcsolatának tekintem. Szerintem mindenkinek joga van azzal házasodni, akivel szeretne, a magánéletbe való ilyen típusú beleszólást nem támogatom. Ez már túllép egy bizonyos határon, amit minden szegregáció-párti politikusnak tiszteletben kéne tartania.