Egy cikk

Az ország egyik vezető pszichopolitikai szakembere és a Progresszív Párt nemrég belépett tagja nyilatkozott újságunknak, mikor az első elnökjelölti vitával kapcsolatban kerestük meg. DeLarge ezúttal éppen pamfleteket osztott, majd egy kávézóba ült le velünk beszélgetni. Először a CPE-vel kapcsolatban kérdeztük, a szervezet pacifista állásfoglalásáról, és arról, hogy nem gyengíti-e ez a Progresszív Párt és Bedroom esélyeit, mivel egy külön vélemény-tábort hoz létre a radikálisok között is. Erre DeLarge a következőket mondta:

"Nézzék, én következetesen maradok pacifista, a CPE pedig önálló, független szervezet, nincs, és nem is lesz alárendelve egy pártnak sem... továbbra is ellenzem, és Auer kollégám, a szervezet elnöke is ellenzi a háborút, de elfogadjuk, hogy a politikában, és különösen a külpolitikában nem lehet mindent egyszerre akarni. Én magam bízom abban, hogy ha Mr. Bedroom személyében radikális elnöke lesz az országnak, akkor még mindig jobban járunk, ebben az ügyben is, mintha reformpárti elnököt - ha mégoly mérsékelt és hozzáértő is, mint Taylor - választunk."

Ezután tértünk rá az elnökjelölti vitára, ahol afelől érdeklődtünk, hogy mi a véleménye, segítette, vagy hátráltatta-e Bedroomot a mostani vitán való szereplése. Ennek kapcsán DeLarge-ból, ha fogalmazhatunk így, "előbújt" a pszichológus, hiszen rögtön komolyabban és gyorsabb, de nem kapkodó tempóban, lelkesen kezdett el beszélni:

"Ahogyan azt már Ed Glover is kijelentette, a médiában jelenleg a vita hamis reprezentációja folyik, ami jóval nagyobb problémákra világít rá, mint amilyen a két elnökjelölt alkalmasságának kérdése. Nyilván nem akarok a kérdés elől kibújni: Bedroom az érveit és az igazságát nem tudta olyan erőteljesen átadni, mint nemrég a konvención, a jelöltséget elfogadva, vagy a veteránok előtt. De még semmi sem dőlt el, és mint mondtam, én tovább mennék a helyzet pillanatnyi elemzésénél: azzal vádolom a cironiai média tekintélyes részét, hogy segít az emberekben azt a képet kialakítani, hogy Taylor alkalmas pater familias, hozzáértő elnök, Bedroom pedig heveskedő demagóg, pedig az igazság nem ez. Az igazság az, hogy véleményem szerint a média egy része alkalmazkodik az establishment által befolyásolt kulturális hegemóniához, és a két jelöltet olyan módon mutatja be, hogy azokat meghatározott archetípusokba sorolja, amivel közvetett előnyhöz juttatja Taylort. A sajtó fegyver, pszichopolitikai fegyver, és én azt állítom, hogy a Reform Párt és a hozzá kötődő médiumok tudatosan használják, sőt, azt is állítom, hogy ahogyan ezt teszik, az bizonyos szempontból súrolja a tisztesség határait. Bedroom elnökjelölt úrnak éppen ezért sok kitartást és bátorságot kívánok a kampány hátralévő részéhez, mert a társadalmi szuperstruktúra túlhatalmával száll szembe, ami nagyon nagy dolog. Utoljára ilyesmit akkor láttunk, mikor a spanyol polgárháborús multú Elliot Weser küzdött a progresszív jelöltségért, bár ő akkor érthetetlen módon szinte egyik napról a másikra eltűnt a politikából. A mai politikai helyzet kulcsszava a lehetőség: a lehetőség, hogy Bedroom személyében haladó, nagy munkabírású, demokratikus értékekhez és emberi méltósághoz ragaszkodó elnököt válasszunk."