Szervezet közlemény

Lynwoodban Gloverrel

Robert Shaw Eagle megyei progresszív szenátorjelölt nagyszabású rendezvényt tartott Lynwood városában, amelyet úgy hirdetett, hogy estére egy országosan ismert progresszív politikus is megjelenik. Ekkor természetesen már sokak gyanakodtak arra, hogy az amúgy is a megyében tartózkodó Edward Glover lesz a „meglepetésvendég”, így több ezren mentek el a kampányrendezvényre, ahol a délelőtti és délutáni programok után végül Mr. Shaw mondott egy nagyszerű beszédet:

Kedves Barátaim! Tisztelt Columbiaiak!

Cironia szívében, Eagle-ben lenni mindig öröm volt számomra, itt nőttem fel, ahogy szüleim és szüleimnek szülei is. Itt jártam iskolába, itt tanultam meg, hogy mit jelent a munka, a becsület és a tisztesség, amelyek a mai napig jellemzik az életemet. Rólam annyit kell tudni, hogy soha nem voltam gazdag ember. Az emberek többsége azt hiszi, hogy a politikusok egytől-egyig milliomosok és beképzeltek. Én ezek közül egyik sem vagyok, gazdag biztosan nem. Egy szerény vályogtéglából épült parasztházban nőttem fel, szüleim földmunkások voltak, szóval viszonylag hamar a saját lábamra kellett állnom. Munka mellett elvégeztem az iskolát, s a család és jómagam legnagyobb megdöbbenésére egy helyi vállalkozó felajánlotta, hogy finanszírozza az egyetemi képzésemet, mivel nagy lehetőséget lát bennem. Így jutottam el Floridába, ahol jogot hallgattam. Már jó tíz éve itthon, Lynwoodban dolgozom ügyvédként. Azért tartom fontosnak, hogy ezeket elmondjam Önöknek, mivel álláspontom szerint úgy helyes, ha a választópolgárok ismerik leendő szenátoraikat, és ennek megfelelően szavazzanak. Úgy tisztességes, ha bemutatkozom, hogy biztosan tudják, mire számítsanak tőlem.

A szenátus nem válhat Bólogató Johnny-k gyűjtőhelyévé, ahol flegma, megkeseredett emberek vitatkoznak a nagy semmiről, ha rajtam múlik nem így lesz! Érdemi munkát, közvetlenséget és egy kis humort viszek a politikába. Önök felé közérthető és közérdekű információkat fogok szolgáltatni, hogy ellenőrizhessék és megfigyelhessék tevékenységemet, s ha alkalmatlannak találnak, akkor kész vagyok félreállni, hogy egy alkalmasabb jelölt üljön le a helyemre. Álláspontom szerint az, hogy a ciron választópolgárok gyakorlatilag két alternatíva, két jelölt közül választhatnak – egy reformpárti és egy progresszív jelölt közül -, hatalmas hátrány, hiszen lehetőséget ad a visszaélésre. Mert mi van, ha mindkettő korrupt, mindkettő hazug és csaló, s mi van, ha mindezek mellett össze is játszanak, hogy még többet lopjanak? Ez a kérdés szerintem a mai ciron demokrácia legnagyobb kérdése, meg kell akadályozni, hogy ilyen egyáltalán felmerüljön. Hogyha megtisztelnek azzal, hogy engem küldenek a Kongresszusba, akkor én leszek a politika hypoja, a Szenátus mosópora, kifehérítem, kitisztítom a mocskot a politikából! Kíméletlen, kérlelhetetlen korrupcióellenes hadjáratot hirdetek, feltárom az igazságot minden korrupciógyanús ügyről, történjék az bármely párt háza táján!

Legyenek a partnereim a korrupcióellenes törekvéseimben, támogassák ezt a szent háborút! Győzzön az igazság! Most pedig jöjjön, amire annyian vártatok, a mai nap meglepetés-felszólalója, Mr. EDWARD GLOVER! Fogadja nagy taps! Köszönöm, hogy meghallgattak, legyen szép napjuk!

Ekkor vette át a szót az alelnökjelölt. „Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a meghívást, szép napunk van!

Nagyon köszönöm Robert szenátorjelölt úr szavait, mélységesen egyetértek a törekvéssel, hogy nem szabad teret engedni a korrupciónak. Ugyanúgy, ahogy a politikai közömbösséget, a kiábrándultságot és a beletörődést is meg kell akadályozni, amely sajnos sok nyugati demokrácia testén jelenik meg kínzó fekélyként. Az új kormány nem engedheti meg azt a luxust, hogy ne törődjön az emberek sorsával, különben a mi rendszerünk is fekélyes lesz. Ezért is lenne veszélyes, ha a politikai hatalom olyanok kezébe kerülne, akik már most sem veszik komolyan a választókat, ellentmondással teli nyilatkozatokat tesznek, vagy épp olyan ötletekkel rukkolnak elő, amely nyomorba döntené a munkásokat és tovább növelné a társadalmi szakadékokat. Jól tudják, kire gondolok, George H. Vanderbilt úrra, aki aktív szereplője a reformpárti elitnek, olyannyira, hogy a párt kampányfőnökeként tengeti idejét. Ez az ember szociálpolitikai megszorításokról beszél, arról, hogy a válság megoldása végett a legnyomorultabb, legszegényebb, legrászorulóbb tömegekbe kell belerúgni, s kifacsarni belőlük minél több pénzt, miközben a Reform Párt elitje úszkál a dollárokban. Szenátor-jelölt úrhoz hasonlóan én sem vagyok vagyonos ember, bár meglehetősen jól élek, azt a fényűzést nem engedhetem meg magamnak, amit sok reformpárti politikusnál már természetesnek könyveltünk el.

Nem, tisztelt hölgyeim és uraim, a Progresszív Párt nem hagyja, hogy játszadozzanak Önökkel. Nem a szegényekre kell kiterjeszteni a megszorításokat, hanem azokra, akik vagyonosok! George Taylor azt hazudja, igen, HAZUDJA, hogy az általa bevezetni kívánt többkulcsos adórendszer megoldaná a társadalmi feszültségeket. Épp ellenkezőleg, ha emellé az elhamarkodott és átgondolatlan adópolitikai program mellé még szociálpolitikai megszorító csomag is társul, az kétszeresen is megpecsételi a nemzet sorsát: egyrészt tönkreteszi a nemzetgazdaságot, másrészt áthidalhatatlan szakadékot képez a szegények és a gazdagok között! És Mr. Taylornak még van képe azzal hitegetni a megtéveszthető embereket, hogy neki van kiforrt gazdaságpolitikája! A nagy fenét van! Az ő programja a hazaárulásra és az amerikai gazdasági érdekek feltétel nélküli kiszolgálására íródott, nincs is semmi más célja!

Frank Underwood Cironia Works-sze viszont olyan tiszta, mint a gyémánt! Taylor kampánycsapata nem is tud belekötni, ehelyett azt hajtogatják, hogy ez egy kiforratlan program. Nem, tisztelt hölgyeim és uraim, ez egy kiforrott, de rugalmas gazdaságpolitikai ötlethalmaz, amely épp annyit tartalmaz, amennyit kell! Politikai programjául szolgál az egész pártnak, s a jövőben egész Cironiának. Biztos jövőt, fejlett gazdaságot, modern életszínvonalat és szolidáris szociális hálót rejt magában. Komoly szakmai háttér és társadalmi egyeztetések állnak e program mögött, s a jövőben is sor fog erre kerülni, ahogy a szakszervezeti konzultációra is. Ne feledjék, a szakszervezetek még mindig bennünket támogatnak, mert tudják, csak mi képviseljük a keményen dolgozó kisembereket. Tudják, hogy a Cironia Works megváltást hoz országunk népének és a gazdasági egyensúlyt is helyrebillenti.

Népünkkel közös céljaink vannak, mi mind ugyanazt akarjuk: igazságos és arányos közteherviselést, törvény előtti egyenlőséget, demokráciát, jóléti jogállamot, ahol mindenki képes egyről a kettőre jutni, és ahol kemény munkával normális életet lehet élni. Számítok az Önök szavazatára is, számítok a népakarat elsöprő győzelmére! Még egyszer köszönöm a meghívást és a megtisztelő figyelmüket, ígérem máskor is el fogok jönni Columbiába! Bármit Cironiáért!”