Quentin Archer, Cook megye első választókerületi képviselője nyilatkozott szülőmegyéjében uralkodó állapotokról, kifejtette véleményét az egyes politikusok reakciója kapcsán, illetve saját útra lépett a problémák kezelését illetően. A frissen megválasztott képviselő gondolatait olvashatják:
„Tragikus, ami a megyében, illetve kollektív Délen történt. Jól látszik, túl vagyunk a világháborún, de az ellenség immár nem az óceán túloldalán les, hanem a kapukon belül van. Itt nem egy spontán szerveződésről beszélhetünk, ha hét különböző megyében gombnyomásra, egyidőben veszik kezdetét ehhez hasonló megmozdulások, akkor azt nem lehet véletlennek nevezni. Az egész felfordulás ideológiai vagy éppen jogi alapja, indoka pedig egyszerűen nevetséges. Hogy az események hogy fajulhattak el addig, ahol most tartunk, számomra is rejtély és nem is tisztem igazságot tenni vagy kinyilatkoztatni, megteszik majd ezt a vizsgálatok után az illetékes szervek és hatóságok, de valami olyasmi játszódott le, ami úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött.
Van azonban egy még szörnyűbb dolog az egészben: miközben az emberek egymást gyötörték az utcákon, az elvileg értelmiségnek titulált, felelős politikai vezetők mit csináltak? Folytatták a Szenátus falain belül ugyanezt. Ha bárki azt állítja, hogy ezzel mutattak jó példát az éppen fortyogó, indulatoktól feszített tömegnek, akkor az vagy hazudik vagy egy elmebeteg. A jelen problémákra valós megoldások kellenek, kellenének, mostanáig viszont mit tudtunk felmutatni, mi, választott képviselők, szenátorok? Egymást martuk és tucatjával szerveztük országszerte a különböző szolidaritási tüntetéseket, ellentüntetéseket, felvonulásokat, egymásra tromfolva. Ébresztő Cironia, ébresztő politikus kollégák! Nem együtt kell érezni pár óra erejéig, amíg zászlót lengetve felvonulunk a kamerák kereszttüzében, hanem ideje lenne cselekedni és a tettek mezejére lépni. Jó magam nem utazok Garfieldba, méghozzá azért, mert sok a tennivaló itt Cookban is, barátaim, ismerőseim és támogatóim sérültek meg a harcokban, a legtöbb esetben ártatlanul és vétlenül. Romokat kell takarítani, rendezni az utcákat és a sorokat. Ezzel segíthetünk, nem pedig egy álszent kampányrendezvénnyel. Volt már az elmúlt napokban elég tüntetés és felvonulás, köszönjük, nekünk itt délen elég volt belőle. Azzal nem segítenek nekünk higgyék el, hogy szépen kiöltözve felvonulnak és hangzatos beszédeket tartanak.
És van itt még valami: kevés szó esett eddig arról, hogy az ország eddigi rövid történelmének legsötétebb eseményein is túl vagyunk, hiszen a küzdelmek halálos áldozatokkal is jártak, nem egy megyében. Végiggondolta már valaki, hogy azon családokkal mi lesz, akik szeretteket veszítettek el teljesen indokolatlan és értelmetlen módon? Szemébe nézett már ezeknek az embereknek bárki, hogy elnézést kérjen és vállalja a következményeket, netán segédkezet nyújtson? Ezúton hivatalosan is adománygyűjtést szervezek azon családok részére, akik ma még gyászolnak, holnap viszont szembe kell nézniük szeretteik elvesztése okozta, részben anyagi, részben egyéb nehézségekkel. Gyűjtést szervezek és nem csak a cooki áldozatoknak. Egyúttal bízom benne, hogy kezdeményezésemhez minél több képviselőtársam fog csatlakozni, illetve, hogy az ország tehetősebb rétege is egy emberként sorakozik fel. Aki valóban segíteni akar, ne csak Garfieldban kötelezze el magát a jó ügy mellett. Köszönöm és Isten legyen irgalmas azokkal, akik ezen felfordulásért a legkisebb mértékben is felelősek.”