Szervezet közlemény

Robinson zárórendezvénye

Bernadeth Robinson utolsó helyszínként Centennialba látogatott, hogy az embereket szavazásra és támogatásra kérje. Nem felejtette el azonban emlékeztetni még valamire az embereket.

„Amikor el kell dönteni, hogy a Robinson-Rawlings-Fox hármas közül kire is kellene szavazniuk, jusson eszükbe, hogy Fox szenátor mennyit foglalkozott az újraválasztásával, illetve jusson eszükbe, hogy mr. Rawlings milyen véleménnyel is van a nőkről. Egy olyan szenátor, aki nem mer az emberek szemébe nézni, nem mer kilépni eléjük, nem mer ígéreteket tenni, nem méltó a szavazatukra. De az az ember sem, aki a megyei lakosság több mint 50 %-át nem tekinti egyenrangú félnek, szerinte egy nő helye a konyhában van, szerinte a nő csak a főzésre és mosásra alkalmas. Egy ilyen ember nem képviselheti egységesen az EGÉSZ megyét, maximum a neki is tetsző elemeket. Mr. Rawlings, ha hihetünk a különböző politikai személyiségek korábbi megnyilvánulásainak, akkor jó eséllyel egyedül, frakció nélkül marad, azaz munkája semmit sem fog érni. Én viszont mindkét oldal támogatását élvezem, minden szenátor szívesen dolgozna tovább velem. A megyének pedig kellenek az értékes politikai kapcsolatok, mert ez segíthet minket előrejutni, ez IS a dolga egy szenátornak. Én sosem ócsároltam a férfiakat, sőt csodálattal adózom munkájuk előtt. Sosem akartam jogaikat csorbítani, nem is tudnám egymagamban. Ellenfelem viszont gátlástalanul rekeszt ki embereket, embercsoportokat és a szegregáció intézménye mögött bujkál. Válasszunk végre olyan vezetőt, aki végzi a dolgát, aki megjelenik a szenátusban, aki nem konfrontálódni akar, aki nem a korrupt ex-kormányzó bábja, aki becsüli az embereket és munkájukat, aki nem ítélkezik alap nélkül és akinek van némi fogalma a gazdasági illetve politikai folyamatokról. Ez a három jelölt közül, egyedül én vagyok, Bernadeth Robinson. Cooknak és nekem is szükségem van Önökre, ne hagyjanak hát cserben!”