Nagy készülődés, egymást érő politikai kitelepülések, lakossági fórumok és egyéb közösségépítő rendezvények. Így készül Greene megye a közelgő választásokra. Edward Glover progresszív alelnök-jelölt, Albert Lee szenátor-jelölt ezen a héten gyakorlatilag megállás nélkül járták a vidéket, népszerűsítve a progresszív jelölteket és persze Cironia leendő elnökét, Francis Underwoodot.
Első nap a 3. választókerületben Ed Glover és Albert Lee közösen mondtak beszédet Hamilton városában. Több ezren voltak kíváncsiak a Progresszív Párt legnagyobb greene-i rendezvényére, s a tömeg nagy megelégedésére Mr. Glover lépett először az emelvényre: „Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves progresszív, független és esetleg meghódítandó reformpárti választópolgárok! Itt állok közöttetek Mr. Lee barátommal, s jövőre is itt fogunk állni, de akkor már mint alelnök, s mint szenátor tesszük ezt. Lassan egy éve lázban ég az ország, a demokrácia és a függetlenség lázában, számomra is meglepő, hogy mi minden történt ez alatt. Köszönöm minden greene-i választóm támogatását az előválasztásokon, s köszönöm, hogy támogatják Cironia következő elnökét, Francis Underwoodot is! Számítok Önökre, számítok arra, hogy együtt szurkolhatunk a progresszív győzelemért, s hogy együtt vessünk véget a demagóg, hazug és parasztvakító reformpárti őrületnek! Bizony, tisztelt Hölgyeim és Uraim, rettenetes hiba lenne George Taylort megtenni ciron elnöknek, egy olyan embert, aki kézzel-lábbal küzd a munkásság érdekei ellen, a szakszervezetek ellen, a ciron „New Deal” ellen, amely gazdasági fejlődést indítana Cironiában! Ha ő győz, akkor a nemzet elveszett, gazdaságunkat pedig az amerikai nagytőke szippantaná fel, köszönhetően a korlátozatlan piacnak. Nem véletlen ám, hogy bennünket támogatnak a hazai szakszervezetek és a „Fejlődésért” Szövetség, Mr. Taylort pedig főként külföldről támogatják – gondolok itt Thomas E. Dewey-re, vagy a tömeggyilkos, hazaáruló David Ben-Gurionra. Látszik, hogy ki a báránybőrbe bújt farkas, látszik, hogy ki akarja kiszolgáltatni idegen nemzeteknek a ciron anyaföldet… De mit kínálunk mi? Miért vagyunk mi jobbak? Ezek a kérdések talán sokakban felmerül. Jogosan. Frank Underwood biztos, állandó fejlődést ígér Cironiának, munkahelyeket, igazságos oktatási- és méltányos szociális rendszert vezet be. Csak neki sikerült olyan programmal előállnia az elnökjelöltek közül, amely ténylegesen mindenkinek jó, jó a szegényeknek, a munkásoknak, a középosztálynak, az értelmiségnek, és jó a vállalkozóknak, valamint a beruházni vágyó tőkéseknek. Ilyen ember nem terem minden fán, s kétségtelenül nem értek egyet vele minden kérdésben, célunk közös, programunk közös és a választóink is közösek. Nos, akkor köszönöm a megtisztelő figyelmüket, a következő másfél órában várjuk Önöket itt, a sörsátrak alatt, de előtte megadnám a szót a másik felszólalónak, Albert Lee szenátor-jelölt úrnak!”
Rögtön ezután Albert Lee lépett az emelvényre: „Köszönöm, Ed, a felkonferálást! A Progresszív Párt fontosnak tartja az Önök állásfoglalását az egyes politikai kérdésekben, ezért arra kérném majd Önöket, hogy töltsék ki az általunk készített, greene-i helyi ügyekkel foglalkozó konzultációs íveinket. Azért tartom, tartjuk ezt fontosnak, mert e kérdőívek összesített válaszaiból fogom összeállítani szenátor-jelölti programomat, amelyet szerintem tisztességtelen lenne úgy közzétenni, hogy meg sem kérdeztük róla az emberek véleményét. Hiszek abban, hogy a demokrácia nem a kiváltságosok játszmája, hanem mindannyiunk közös ügye! A jó szenátor figyel arra, hogy mi a választói akarata, én ennél is tovább menve rendszeresen konzultálni fogok Önökkel, hogy tudjam, biztosan jól végzem a munkámat! Greene virágozni fog a jövőben, közös akarattal virágoztatjuk fel Hamiltont, és a térséget! Isten áldja Önöket!
A hamiltoni eseményeket követően a baldwyni középiskola került reflektorfénybe, itt tartott ugyanis lakossági fórumot Ed Glover és Lee szenátor-jelölt. A diákokat leginkább az ifjúságpolitika és meglepő módon a gazdasági kérdések foglalkoztatták, ezzel kapcsolatos kérdéseikre az alelnök-jelölt alig győzött válaszolni. A fórum végén a két politikus aktivistákat toborzott az őket támogató fiatalok körében, akik készséggel elvállaltak a szórólapozástól kezdve az egyes helyi progresszív kitelepüléseken való részvételig mindent. „Mi nem Ben-Gurionra, vagy amerikai republikánus pénzeszsákokra építjük a választási kampányt, hanem rátok, ciron fiatalokra. A még választójoggal nem rendelkező, de felelősen gondolkodó és a politika iránt érdeklődő ifjak bevonását a kampányba a progresszívek meg fogják szervezni, hiszen a ti szavatok is számít, nem kevéssé, mint szüleiteké.” – intézte szavait Glover az iskola tanulóihoz.
Starkville városában - Albert Lee jelenlétében – Mr. Glover a zsidókérdést boncolgatta: „Reformpárti provokátorok próbálják a szánkba adni, hogy antiszemiták vagyunk, csak mert David Ben-Gurionról ki merjük mondani az igazságot, hogy egy terrorista! Nos, nem, nem vagyunk antiszemiták, minden zsidó vallású és származású ciron és nem ciron állampolgárt egyenlő értékű embernek tartunk! Izrael létrejöttét is támogatjuk, de Ben-Gurion kezéhez vér tapad. Nem azért van neki és társainak a vádlottak padján a helye, mert zsidók, hanem mert emberiség elleni bűnöket követtek el azáltal, hogy szembe szegültek a britekkel. Nem a patriotizmusuk, vagy a zsidó nép iránti szeretetük következtében gyilkolásztak, és buzdítottak erre másokat, csakis önös érdekből! De ha az izraeli népért tették is volna, az se lenne mentség! Miért is lenne? Zsidók nevében zsidókat küldeni a halálba? Csak azt nem értem, hogy mennyi zsozsót kapott a Reform Párt, hogy szemet hunyjon e tények fölött. Kétségkívül jó sokat…”