Szervezet közlemény

Bernadeth Robinson és Jack Shepard Westminsterben

Benadeth Robinson ismételten Westminsterben lépett a színpadra, ahol szemmel láthatóan népszerűsége töretlen, függetlenül attól, hogy milyen színekben indul. A gyűlésen 2$-os belépők voltak, ahol egy igazi nagyágyú, a többségi vezető Jack Shepard is tiszteletét tette. Jack Shepard a színpadra lép miközben a közönséget üdvözli integető kézmozdulataival. „Üdvözlök mindenkit itt, Bernadeth Robinson kampányán. Őszinte leszek Önökhöz – mint mindig: amikor először megkaptam a felkérést, hogy jöjjek el és támogassam Robinson kisasszonyt a kampányában az előválasztások után, az első reakcióm az volt, hogy nemet kell mondjak a felkérésre. Méghozzá azért, mert az előválasztások során Rawlings versenyben győzte le ellenfelét és ezt tiszteletben kell tartani. Ráadásul a vereségért csak magát hibáztathatja egy jelölt, nem másokat vagy a választókat. Azonban olvasgatva a híreket és a cook-i kampányt, rájöttem, hogy Richard Rawlings egy az egyben Walter George stílusát vette át és olykor még nála is rosszabb. Hogy mért? Mert Richard Rawlings szemében tettei alapján nem minden ember egyenlő. Én úgy gondolom Robinson kisasszony egy vitatható döntést hozott, amikor bejelentette, hogy függetlenként elindul a választáson, de aztán a megyei kampányt látva úgy döntöttem, még is támogatom őt ebben. Richard Rawlings egyik kampány beszéde volt a döntő számomra: amikor is azt hánytorgatta fel korábbi ellenfelének, hogy függetlenként indul a választáson, miközben Walter George esetében ugyan ezt üdvözölendőnek tartja. Ez a szememben teljesen elfogathatatlan. Ha valakit elítélünk egy cselekedete miatt, vagy nemtetszésünket fejezzük ki miatta, akkor a másik esetében is tegyük meg ugyanezt ugyanazért a cselekedetért. Vagy mindkettőt fedjük meg, vagy egyiket sem. És ezért támogatom személyemmel Bernadeth Robinsont, mert ő minden embert egyenlőként kezel és úgy vélem ez országunk és demokráciánk alapja: amíg cselekedetével nem szolgál rá, addig minden embert egyenlően kell kezelni. Bernadeth Robinson ezt megteszi és úgy vélem ezt tudja képviselni a Szenátusban is. Bernadeth Robinson ugyanúgy képviseli a szegényeket és a gazdagokat, a farmereket és a munkásokat, a szolgáltatási szektort és a vállalkozókat, a vidékieket és a nagyvárosiakat. Egyenlően kezel mindenkit, míg rá nem szolgált cselekedetével arra, hogy elítéljék, de ebben az esetben is Robinson kisasszony nem szubjektív ítélőképességére hagyatkozik, hanem a jogra. Úgy vélem mindenkinek így kell gondolkodnia, aki hisz demokráciánkban: egyenlőség Isten, Ember és a Jog előtt.”

A garfieldi jelölt beszédét vastaps fogadta, ezt követően Bernadeth Robinson maga lépett a színpadra, hogy szóljon támogatóihoz: „Köszönöm, hogy ennyien eljöttek, és köszönöm Jack Shepard úrnak, hogy mégis csak vállalta ezt a szereplést. Mikor bejelentettem újraindulásomat, tudtam, függetlenként nem számíthatok ugyanarra a támogatásra és elbírálásra, mint reform jelöltként. Ha az emberek elsöprő többséggel szavaztak volna ellenem, úgy fejet hajtottam volna ítéletük előtt. Azonban itt nem ez történt, olyan minimális volt a két jelölt között a különbség, amit a napi forma döntött el. Szentül hiszem, ha még annál is több munkát helyezek ebbe a kampányba, mint korábban, akkor ez a differencia a javamra fog fordulni. Mert az emberek nem ostobák. Rá fognak jönni, hogy ki is az a személyiség, az a politika, ami jelen helyzetben a leginkább válik javukra. Ezért is bátorkodtam Jack Shepard urat meginvitálni, mert tudtam, ő egy olyan személy, aki valóban az elvégzett munkát és annak minőségét veszi mércéül, aki objektíven ítél meg helyzeteket és személyeket, és nem pártállás alapján hoz döntéseket. És nem is csalódtam benne, bízom abban, hogy a választások után is folytathatjuk a közös munkát.

A megyének változásokra, mondhatni megtisztulásra van szüksége. Sok probléma tört az elmúlt hónapokban felszínre, olyanok is, amik maradandó károkat okoztak a társadalomban. A hibákat ki kell javítani, alázatot kell gyakorolni, pont ez a két dolog, amire a jelenlegi vezetés és holdudvara nem lenne képes. Az országban és ezáltal a Szenátusnak is most egyetértésre van szükség az eredményes munkavégzéshez, nincs szükség hangadó lazadókra, akik saját pecsenyéjüket sütögetve csapnak médiacirkuszt újra és újra. Úgy hiszem a legtöbb szenátor, ha megkérdezik őket, szívesebben dolgoznának velem együtt, hiszem könnyebb természetem van, de közben mégis határozottan tudok fellépni, kiváltképp a megyei érdekekért. Ezúton pedig szeretném televíziós vitára hívni Richard Rawlings jelöltet és a progresszív oldal választottját is. Bárhol, bármikor. Az ő oldalukon pattog a labda, nem rajtam fog múlni a dolog. Ha nem jön létre, tudja meg mindenki, ellenfeleim nem merték felvenni a kesztyűt. Várom megkeresésüket az ügyben, feltéve, hogy van elég bátorságuk szembe nézni egy lesajnált nővel.”