Szervezet közlemény

George Taylor elnök Harmonyban elmondott beszédének teljes szövege

Tisztelt Kormányzó Úr, Szenátor és Kongresszusi Képviselő Urak, Tisztelt Jelenlévők!

Szeretném megköszönni, hogy megtiszteltek, és eljöttek ide Harmonyba, hogy meghallgassák a beszédemet, amelyet a jelenlegi belpolitikai fordulatok ihlettek. Ma olyan témák váltak egyrészt a napi politikai beszéd részévé, amelyek mellett nem mehetünk el csak úgy. A félidős választások közeledtével minden politikai kérdés hangsúlyosabbá válik, nincs ez máshogyan a koreai hadjárattal kapcsolatban.

Ma olyan hangok merültek fel nemcsak a Progresszív, de a Reform Párt törvényhozói részéről is, sőt egy törvényjavaslatot akarnak elfogadni, amely előírná a ciron csapatok hazahozatalát. Ha ezt a törvényt a Kongresszus elfogadja, akkor én vétót fogok emelni. Nem fogok támogatni egy olyan javaslatot, amely aláássa a világ demokráciába vetett hitát, Cironia szilárd pozícióit a nemzetközi világban, és azt sem fogom támogatni, hogy magukra hagyjuk a szövetségeseinket. Hiszen ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, csak ezt érjük el. Ma azok a törvényhozók és kormányzók, illetve politikai pozícióra pályázó jelöltek, akik amellett kardoskodnak, hogy vonuljunk Koreából, bizonyos szempontból igazuk van. Úgy gondolják, hogy Cironiának nincs semmi köze Délkelet-Ázsiához. Lehet, hogy igazuk van. De gondoljunk csak bele, mit éreztek volna ugyanezek a politikusok, amikor Cironia vált független köztársasággá, és valamelyik szövetségesünk ennek a folyamatnak az útjába állt volna; mit szóltak volna, ha Truman elnök nemet mond; ha egy ország nem támogat minket, mondván, nem érdekes belpolitikai szempontból Cironia. Gondolom, hogy az lett volna a válasz – teljesen érthető módon –, hogy ez a népszuverenitással szembeni tett. De nem gondolhatják ugyanezt a koreaiak?

Korea ma a szabadságáért harcol, mert a bolsevizmus fenyegeti a létét. A koreai emberek ma saját nemzetük függetlenségéért harcolnak, ahogy azt cironok milliói is tették. Ha most az izolációt választja a Kongresszus, akkor saját örökségünket csúfoljuk meg. Tisztelt Hallgatóság! Amíg én vagyok hazánk elnöke, a ciron csapatok Koreában maradnak! Nem fordíthatunk hátat a demokráciának és a jogállamiságnak!

Persze, mondhatják rám, és azt hiszem, mondani is fogják, hogy nem érdekelnek a ciron férfiak, nem érdekelnek a ciron családok. Ez nem igaz, együtt érzek velük. Amikor 1941-ben a japánok megtámadták Pearl Harbort, 1942 januárja végén már jelentkeztem az Amerikai Hadsereghez, és munkámmal hozzájárultam a tengelyhatalmak bukásához, szóval én tudom, mi jelent az, ha valaki feláldozza magát. Akik pedig a háborúban katonaként vesznek részt, azok nagy szolgálatot tesznek Nemzetünknek, és persze az egész szabad világnak. Ma ők küzdenek gyermekeink és unokáink jövőjéért, ezért minden tiszteletünket megérdemlik.

Persze megértem azt is, hogy sokan kevésnek látják harcunkat a kommunizmussal. Az egész világon a kommunista pártok és sejtjeik arra készülnek, hogy mindenütt aláássák a demokráciát, ők Sztálin ötödik hadoszlopa, a Quisling-klikkek. Fel kell lépni ellenük is. Éppen ezért felkérem a törvényhozókat, hogy készüljön el egy olyan törvényjavaslat, amely fokozza a belföldön működő, kommunistagyanús szervezeteket vizsgálat alá vonja, és felmérjük, mekkora a befolyásuk. Továbbá a média szereplőinek is meg kellene bizonyosodniuk, hogy az információik mennyire helytállóak.

Ugyanis az elmúlt időszakban olyan hírek jelentek meg, hogy csapataink felmorzsolódtak. Ez nem igaz. Amit elmondhatok Önöknek, hogy az elmúlt évek során csapataink vesztesége emberéletben 18 százalékos, amely ugyan nagyon fájdalmas, és minden hősi halottunk családját én hívtam fel, hogy közöljem velük a halálhírt, de ez még nem tekinthető jelentős veszteségnek egy háborús időszakban, ezt Önök is tudják. Ezáltal nem igazak azok a sajtóhírek, miszerint ne lennének katonáink, nincs minden nap roham, ezek mind álhírek. Utasítottam az Igazságügyi Minisztériumot, hogy indítson az ügyben vizsgálatot. A kommunistákkal minden fronton harcolnunk kell!

Hiszek benne, hogy elnökként én vagyok az, aki képes egységet teremteni, és hiszek abban is, hogy képviselem a társadalom többségének véleményét. Ma azért kértem nyilvánosságot, hogy magam mellé állítsam a polgárokat, és hiszem, hogy csatlakoznak hozzám ebben a kérdésben is.

Köszönöm, hogy eljöttek, Isten áldja Cironiát, Isten áldja Önöket!