Bernadeth Robinson Westminsterben kívánta meggyőzni a helyi lakosságot, hogy a legalkalmasabb jelölt a szenátori posztra, az ő maga személyesen. A női szenátor aspiráns több témában is kifejtette a véleményét, így a szabad fegyvertartásról, a város és vidék közti egyre mélyülő szakadékról Cook megyében és politikai ellenlábasáról is. A belépő 20 $ volt, aminek keretében a jelenlévők egy zongora koncertet hallgathattak végig. A szünetben, Mrs Robinson tartott tartalmas beszédet az őt lelkesen üdvözlő és hosszasan tapsoló tömegnek.
„Üdvözlök minden kedves jelenlévőt! Örülök, hogy a teremben mindenki a szórakozás egy sokkal kifinomultabb és kulturáltabb módját választotta és nem védtelen, ártatlan állatok lemészárolásában kívánta örömét lelni. Mert a modern korban, ahol már nem vagyunk rászorulva az életben maradáshoz a vadak elejtésére, indokolatlan vérengzésnek érzem sportból leölni a természet csodáit. Barbár, primitív szórakozásnak tartom, ráadásul a magukat nagy harcosnak és férfinak tartó személyek teszik mindezt órákon át a magas lesen ücsörögve, az állatnak a tisztességes túlélési lehetőséget sem megadva. Félreértés ne essék. Támogatom a fegyvertartást, hiszen önvédelmünk alapvető jogunk kell, hogy legyen, ezt pedig így érhetjük el a leghatékonyabban. A méret problémáikat szerencsétlen szarvasokon, nyulakon vagy éppen rókákon kompenzáló alakokat, mint állatbarát személy viszont teljes mértékben elítélem.
Ami Rawlings újabb degradáló kijelentéseit illeti: a gyerekeim nem holmi egyszerű kampányfogásnak vannak mellettem tartva, és mint büszke, felelős anyuka nem is vinném olyan társaságba, ami nem való egy kisgyermeknek. A részeges csürhe nem az én rendezvényeimen van jelen, nem ebben a teremben például, hanem a George féle munkás majálisokon, ahol a korlátlan whiskey fogyasztást követően artikulálatlan barbár ordibálás, tettlegességekig fajuló atrocitások veszik kezdetét, hogy végül a George csürhe jól elverje szerető és gondoskodó feleségét, a gyerekeiket pedig terrorizálják. Garantálom, hogy megválasztásom esetén eddig nem látott szigorral fogok fellépni a családon belüli erőszakkal szemben, amit jelenleg George kormányzó hallgatólagosan támogat és pártfogol, mondván ilyen az igazi déli férfi vircsaft. Azt mondják minden nép olyan vezetőt kap, amilyet érdemel. Biztosak vagyunk benne, hogy egy whiskey függő, rendezvényein is rendszeresen ittas, műveletlen, faék egyszerűségű, olvasatlan, agresszív, nőgyűlölő, prosztó alakot érdemlünk meg? Mert az bizony minket minősítene.
Gyereket bárki tud csinálni, mondja ezt az a Rawlings, aki nyilvánvaló magánéletbeli hiányosságait és potenciájának teljes hiányát a nagyszínpadon nőket ócsárolva kompenzálja, frusztrációját pedig így vezeti le. Na de elég volt Rawlings jelöltből, nem érdemli meg, hogy ennél is több időt fecséreljünk el rá. Fontosabbnak érzem, hogy a megye helyzetéről és valós politikai témákról ejtsünk szót. Csalódottan tapasztalom, hogy a Cook megyei vidék és nagyvárosok között számos tényezőben egyre nagyobbak a különbségek, nyílik az a bizonyos olló. Az egyik legnagyobb különbség a fizetésekben mutatkozik meg. De a szolgáltatási szektor is alacsonyabb színvonalon áll, lényegesen kisebb a választék és az utak állapota is sokat romlott, de a városokhoz hasonlatos felújítások nem valósultak meg a vidéki területeken. Nem halogathatjuk tovább ezen kérdések megoldását, halaszthatatlanul meg kell kezdeni a vidék felzárkóztatását. A West-féle kormányzói program éppen ezt célozta meg, amihez úgy hiszem, mint szenátor sokat tudnék hozzátenni. Ha megválasztanak, szenátorként mindig a vidéki fejlődést szem előtt tartva fogok politizálni, megadva ezzel a megyének azt, amire jelen pillanatban a legnagyobb szüksége lenne. A vidék fejlődése egyben a megye fejlődését is eredményezné, ezért fogunk erre koncentrálni. Köszönöm a figyelmet és most folytatódjon a concerto!”