Egy cikk

Köszöntöm az olvasókat!

Szeretnék a kormányzati ciklus derekán egy kis véleménnyel és adatokkal szolgálni önöknek.

Kezdjük a Reform pártal. George P. Taylor elnök a választásokkor ígért gyors stabilizálódást valahogy elfelejtette. Kormányzása nyugodt, kiegyensúlyozott és mondhatni aktív, de a vártnál sokkal lasabb. A miniszterek 1-2 kivételtől eltekintve, abszolút elbújva dolgoznak. Nem válaszolnak kezdeményezésekre és ők sem kezdeményeznek sem törvénytervezetet sem napirendi pontot. Ha jellemezni kellene a kormány munkáját a választásokkor igértekhez képest, igen negatív képet kapunk. Jack Rush politikai elemző elmondása szerint George Taylor egy nagyszerű ember, nagyszerű ötletekkel, de pártja és miniszterei inaktívak, hiányoznak politikusaikból a demokratikus törekvések, a szociális együttérzés. Be kellene látniuk, hogy Progresszív reformokat nem söpörhetnek le az asztalról a hagyományok miatt. Bár nekem  az is furcsa hogy Reform párt lévén, minden demokratikus reformot megvétóznak, jelentette ki Rush. Nem a múltban kell élniük, ideje lenne két világháború után belátniuk azt, hogy egy demokraitkus reform és indentitás kell az országnak, ahogy ezt több országnak is meg kellene tenni. bolsevizmus, kommunizmus, diktatúra, mind él és virúl a világ országaiban, de a teljes demokrácia még nagyon keveseknek adatott meg a múltbéli politikai hozzáállás miatt. Ők nem tudják, de tudat alatt a demokrácia alapfeltételei ellen harcolnak, miről beszélek? Amikor egy progresszív média megnyilvánulást, támadásnak sértőnek és megengedhetetlennek neveznek. Hol a szólásszabadság? Hol a szabad média? Hol vannak az emberi jogok amikor valaki azért ítélnek el és támadnak mert ellenkező véleménnyel vannak? Hol az esélyegyelőség amikor több adónem arról szól hogy a jobban keresőknél több pénz marad mint a kisembereknél és itt arányosságról beszélek. Sorolhatnám azokat az antidemokratikus megnyilvánulásokat amiket még ők sem vélnek be, illetve nem ismernek fel.

Az is felróható több Reform párti politikusnak hogy a Progresszív politikusok munkáját elemzi és kritizálja, miközben a saját munkásságát emiatt elhanyagolja. Rengeteget foglalkoznak a baloldali tevékenységekkel, mint ha tartanának egy ciklust megpecsételő lépésüktől. Nem egy párhuzamos kétfajta értékrend mutatkozik itt ki hanem egy cikk-cakkban haladó jobb oldali irányvonal ami sokszor kereszezi a baloldali irányvonalat. Persze tudom hogy eme eszmefuttatásomra is érkezik majd jobboldali média kritika, de a fent említettek szerint ez várható is. A Reform párt még egy nagy hibát követ el. Folyamatosan a Progresszívak aktivitását kritizálják, követelik a törvényhozásban való részvételt, ez csak álca, ezzel is a médiát terítik és rajtuk keresztül a polgárokat hogy a baloldal túl inaktív. Tehát azzal hogy aktivitást követelnek, egy inaktív láncreakciót hoznak létre. Egy valamit elfelejt a tisztelt jobboldal. Ők vannak kormányon! Tőlük kötelezően elvárható az aktivitás és a törvényhozás, ezzel szemben a baloldal mint ellenzék lehetősége van a részvételben, tervezetek benyújtásában, de ez úgymond nem kötelező jellegű ez akár egy felnem ismert stratégia is lehet a következő választásra.

És ha már itt tartunk térjünk is át a Progresszív pártra. A párt liberalizmusa és törekvése felismerhető, látszólag inaktívak de Leonardo Lightman szerint a párt kőkeményen dolgozik. A liberális és konzervatív politikusok a radikális irányzatnak adta át az ellenzék szerepét, én vélhetően átlátom ezt a stratégitát. A radikalizmus egy ellenzéki szerepben sokkal mélyrehatóbb műveleteket tud végrehajtani mint egy liberális eszmét valló Progresszív. Ez magánvéleményem de látok egy stratégiát a dologban. Ha mégsincs benne akkor a Progresszív párt ebbe könnyen belerokkanhat. Túl erős a Reform párt ahoz, hogy egy Progresszvív irányzattal azonosuló csoportosulás őt legyőzze illetve érvényesítje akaratát velük szemben. Vannak megkérdőjelezhető Progresszív szándékok mint a legaktívabb radikális Thomas Kane nyílvánít ki. De ezek a szándékok mitsem változtak a választási kampány óta amikor Kane szenátorjelöltként ezeket az eszméket oly harsányan dicsőítette. Szerény véleményem szerint a politikai őszinteség fő alapelve az, amikor egy politikus a választási kampányában ígér valamit és azt a Ciklusban milyen mértékben tartja be. Nem mindenben értek eggyet Kane-el de ebben a formában őt tartom a legőszintébb politikusnak. Térjünk ki egy másik prominens Progesszívre Patrick Rafter aki mostanában, elég sokat szerepel a közéletben. Teljesen átvette a külügyi szerepet, olyan országok vezetőivel tárgyalt sikerrel akik a Reform politikusoknak megsem fordult a fejében, talán előítélet miatt?! És kiemelném a Déli konzervatívok büszkeségét Edward Glovert aki elég visszafogottan politizál de munkája hatásos. És végül összefoglalva a gondolatmenetemet a Reform Párt számomra elfogadható politikát képviselő embere Tom Kane akiről párttársai példát vehetnének. Rajta kívűl  csak Taylor elnök eszméi számomra elfogadhatóak. A Progresszív Párt  politikája egyenlőre homály, stratégia vagy rossz időszak? Róluk annyit tudok elmondani amit fentébb is említettem, egyenlőre a radikálisok a harcképesek aztán meglátjuk a jövőben mi változik.

Harold Trump

Jack Rush