Egy cikk

Harold Trump: Jó napot Mr Taylor!

George P. Taylor: Jó napot kívánok, Harold!

Harold Trump: Így a kampány epicentrumában először is érdeklődnék, a pillanatnyi állásról, ön szerint ki áll vesztes pozícióban, ön vagy Mr Underwood?

George P. Taylor: Nézze, nem vagyok jós, és nem vagyok közvélemény-kutató sem, így engedje meg nekem, hogy ne találgassak. Nem foglalkozom a felmérésekkel, bízom benne, hogy az a kemény munka, amelyet a csapatommal és Francis Wrighttal végzünk meghozza a gyümölcsét november 9-én.

Harold Trump: Mr Taylor, a csapatában biztosan vannak olyan szakértők, akik napi szinten tájokztatják a pillanatnyi állásról, én csak annyit kérdeztem, ön szerint így féltávon, hogyan állnak?
George P. Taylor: Ahogy tavaly decemberben, amikor bejelentettem a jelöltségemet, úgy most is biztos vagyok benne, hogy nyerni fogunk (mosolyog).

Harold Trump: Tehát ön szerint Mr Underwood vesztésre áll?

George P. Taylor: Rengeteg emberrel találkoztam az elmúlt hetekben már, és úgy gondolom, hogy egyre több választót tudok meggyőzni arról, hogy a konzervatívok nyújtanak valódi megoldást Cironia és az emberek mindennapos gondjaira. Igen, Frank Underwood vesztésre áll, de inkább megfordítanám: mi állunk nyerésre.

Harold Trump: Nézze, én nyíltan egy baloldali újságíró vagyok és a kérdéseim alaposan megfontoltak. (mosoly) De térjünk át a hét nagy port kavart riportjára, Mr Vanderbiltel, úgy gondolom az önök sajtóközleménye csak felületes volt. Ha teljes mértékben elhatárolódik Vanderbilt szavaitól, hogy lehet ő a kampányfőnök?

George P. Taylor: Nyugodjon meg, Önt nem kívánom meggyőzni (nevet). George Vanderbilt egy fiatal politikus, aki nem készült fel eléggé egy olyan műsorba, mint a „30 perc Stettonnal”, illetve amit mondott, nem fontolta meg eléggé. Máskor, mielőtt nyilatkozik, meg fogja gondolni, mit fog mondani, hogyan fogja azt mondani, ezt megígérte nekem. Cook megyében nagyon jól ismerik, jó konzervatív, példás keresztény és családapa, és jól szervezi a kampányt. Ezért döntöttük úgy, hogy ő marad a kampány irányítója, nem pályázik választott tisztségre, ez egy operatív munka. Elbeszélgettem vele négyszemközt, az ügyet megbeszéltük. Én magam elhatárolódtam a szavaitól, de nem a személyétől.

Harold Trump: Tudja Mr Taylor, a szavait megválogathatja, megfontolhatja, de azt már nem mossa le magáról, hogy szélsőséges nézeteket vall, a szavait megváltoztathatja az ember de a róla beálított kép már marad, és ehez a Reform párt a nevét adja, nem gondolja, hogy a személycsere megoldást jelentene a problémára?

George P. Taylor: Nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás, szerintem a politikusok is hibázhatnak, ez is egy emberi tévedés volt, és mindenki megérdemel egy második lehetőséget, még egyet nem fog. De ennél komolyabb lépésre nem fogom rászánni magam ebben a pillanatban.

Harold Trump: Mr Taylor, önt egy őszinte politikusnak tartom, de ha Vanderbilt fog szónokolni a szociális rendszer reformjárol, ön szerint hiteles lesz? Hiteles a párt a szociális érzékenységéről? Nos térjünk át az adópolitikához, számomra még nem világos a párt adó programja és ezt Tom Kane is megerősitette? Talán a párton belüli széthúzás az oka, hogy egykulcsos vagy többkulcsos adót ígérnek?

George P. Taylor: Én Önt egy tájékozott embernek tartom. Ha elolvassa a Reformpárti Nemzeti Konvenció programját, akkor ott is láthatja, hogy többkulcsos, progresszív személyi adózásról beszélünk. Sose volt tervbe véve az egykulcsos adó, ez kacsa. Nem gondolom azt, hogy igazságos lenne, ha én ugyanakkora mértékben adóznék elnökként, mint egy tanár, vagy mint egy bányász. Ezt sose támogatnám. Véleményem szerint inkább azon kell dolgozni, hogy ezek a terhek minél inkább elviselhetőek legyenek, és így két legyet ütünk egy csapásra: lesz egy stabil bevételi forrásunk, emellett nem szegényedik el az ország. Mert ne legyen kétség afelől, hogy ha túl nagy adót vetünk a tehetősebbekre, és egy demagóg politikával azt mondjuk, fizessenek ők mindent, az megint nem megoldás. George Vanderbilt a saját álláspontját mondta el a szociális kérdésekben, és én leszek az elnök, nem ő. Nekem más terveim vannak, viszont központi szerepet kap benne az öngondoskodás.

Harold Trump: Látom Mr Taylor, önt sem hagyja nyugodni a Vanderbilt ügy (Mosoly) Ön szerint a gazdaság fellendítése miképp valósulhat meg a legkönyebben és leggyorsabban? Ön szerint is a középréteg támogatása a megoldás?

George P. Taylor: A középosztály az a réteg, amely a legtöbbet adja az országnak, és amelyik a legtöbbet szenvedi el, ha válság van. Az én értelmezésemben a középosztály nem egy zárt csoport, nem egy szekta, hanem mindenki, aki tenni akar önnön sorsa javításáért, az része. Része a banki dolgozó, a vasutas, a tanár. Tehát a lakosság 85-90 százaléka idetartozik. Igen, ők viselik a legkeményebb terheket, így azon kell dolgozni, hogy javítsunk a lehetőségeiken, ezt egy igazságos adórendszerben megoldhatjuk. A terveimet egyébként már az előválasztás során publikáltam Miamiban a Válságkezelő Menetrendben. A legelső lépés egy hiteles költségvetés elkészítése, amelyben a költségvetési deficitet a legalacsonyabb szintre kellene csökkenteni, minél kisebb az államháztartási hiány, annál kevesebb hitelt kell felvenni, annál kevesebbet kell kivennünk az állampolgárok zsebéből. A vállalatokat különböző kedvezményekkel és igazságos adórendszerrel kell ösztönözni a munkahelyteremtésre, és a bankvilággal is szeretnék kiegyezni, hogy hiteleket, kedvezményes hiteleket adjanak a vállalatoknak. Ha ezek megvalósulnak, lehetőségünk van kezelni a válságot.

Harold Trump: Akkor ön nem osztja Thomas Kane véleményét, miszerint a középréteg csak a felsőbbréteget tudja emelni és az alsó és középréteg között megnő a szakadék?

George P. Taylor: Nem hiszek ebben a progresszív filozófiában, Frank Underwood is ezt szokta felhozni. Ha a vállalatokat erősítjük, esetleg sikerül becsalogatni külföldi vállalatokat is, és sikerül befektetésre bíztatni őket, azzal csak nyerünk, mert munkahelyeket fognak teremteni, adót fognak fizetni, ez csak jó. Ha ehhez jön egy kicsi, de hatékony állam, akkor hamar megoldjuk az országot sújtó problémákat. Én az általam képviselt középosztálybeli felfogásomat osztottam meg, és hiszem, hogy a politikámmal az emberek 85-90 százaléka jól jár.

Harold Trump: Egy utolsó kérdésre maradt idő, mert a műsoridő véges, mégpedig a szegregáció, ön a megyékre bízná a feladatot! Nem úgy néz ki hogy azért mert önök áthárítsák a felelőséget és nincs konkrét tervük erre? Továbbá mi van akkor ha egy déli megyében egy szegregáció ellenes szenátor nyer? Megyei szinten Cironia megosztotságára számíthatunk továbbra is?

George P. Taylor: Nem, én azért kívánom a megyék kezébe adni a kérdést, mert a helyi ügyeket a helyiek oldhatják meg a legjobban a saját bajaikat. Én hiszek a megyei autonómiában, és hiszem azt, hogy így megoldhatjuk. Ma a választók ebben a kérdésben végletesen megosztottak, és ezért gondolom, hogy az ügyet a megyéken keresztül kell megoldani, de a kérdésben ugyanezt képviseli Frank Underwood is.

Harold Trump: Az én legprivátabb véleményem ez ügyben, hogy a megyéket ez 100%-ban lefogja terhelni, de még miníg várom arra a választ, hogy mi van akkor, ha egy déli megyében, egy szegregáció ellenes szenátor nyer. A főszerkesztő a fejemre fog koppintani, de ezt az utolsó választ még meg várom.

George P. Taylor: Akkor gyors leszek, ne érje retorzió (nevet). Mivel az emberek választják meg, legyen képviselő, szenátor vagy kormányzó, együtt fogok vele dolgozni, ha elnök leszek, tiszteletben tartom a ciron választók döntését.

Harold Trump: Köszönöm Mr. Taylor a fáradozását!

George P. Taylor: Köszönöm, Harold!

Harold Trump: Kedves Nézőim, George P. Taylort láthatták, hallhatták.