hetilap - 1959. május 31., vasárnap
A Szenátus ülésének jegyzőkönyve
Szenátus káplánja
Hosszú ideje élek, uram, és minél tovább élek, annál meggyőzőbb bizonyítékokat látok erről az igazságról: arról, hogy Isten kormányoz az emberek ügyeiben. És ha egy veréb nem eshet a földre az ő értesülése nélkül, akkor valószínű, hogy egy birodalom felemelkedhet az ő segítsége nélkül?
Meggyőződtünk arról, uram, a szent írásokban, hogy „hiába dolgoznak, építik, kivéve, ha az Úr felépíti a házat.” Ezt határozottan hiszem; és azt is hiszem, hogy egyidejű segítsége nélkül ebben a politikai épületben sem leszünk sikeresebbek, mint a Bábel Építői.
Ezért kérem a szabadságot, hogy maradjon velünk - hogy ezentúl a Menny segítségét igénylő imákat és tanácsainkra adott áldásokat minden reggel ezen a helyen tartsuk meg, mielőtt az ügyeket folytatnánk. Ámen.
Pat Landford (R)
A reggeli ima után felkérem a Szenátust, hogy együtt mondjuk el a Hűségesküt: Hűséget fogadok az Cironia Zászlajának és a köztársaságnak, amelyet jelképez: egy és oszthatatlan Nemzet az Isten színe előtt, amely szabadságot és igazságosságot nyújt mindenkinek.
Most pedig a titkár következik.
Szenátusi titkár
A Szenátus 1959. május 28-án megnyitja soron következő ülését, a reggeli ügyek alatt Pat Landford szenátor elnököl.
Jim Holsakamp szenátor (R)
Elnök úr!
Ernest Holder (R)
Greene szenátora.
Jim Holsakamp s(R)
Elnök Úr, ma azért kértem szót, hogy hozzá szóljak ahhoz a vitához a meleg Szenátus szabályzatának módosításához kapcsolódik. De még mielőtt erre térnék ki, szeretnék eltérni a tárgytól, mint a védelmi bizottság elnöke. Szeretném kifejezni örömöm, hogy Albert Lee elnök Augusto Prescott parancsnokot jelölte a légierő miniszterének. Egy hozzáértő kiváló déli katonáról beszélünk, és amit elfogadjuk az új bizottsági struktúrát, azon nyomban ki fogom tűzni a meghallgatás időpontját, és bízok abban, hogy kétpárti támogatással könnyedén megszerzi majd a jelöltséget.
Most pedig visszatérnek az eredeti tárgyra, ami az obstrukció kérdéskörét járja körbe. A Szenátus az egyik legfontosabb intézménye a kormányzásnak, beszélhetünk kormányzatról, beszéltünk Képviselőházról, de mégis azt kell mondani, hogy a leginkább kompromisszumkész emberek ülnek, itt születnek meg azok a döntések, amelyek végül az elnök íróasztalára kerülnek, és itt születnek meg azok a kétpárti javaslatok, amelyek meghatározzák országunkat. Ezt pedig nem szabad feladni, az Alapító Atyák annak idején azért hozták létre a Szenátust, mert úgy érezték szükség van egy olyan helyre, ahol a pártpolitikai csatározások nem játszanak szerepet, ahol képesek az emberek egymással dolgozni, tudják azt is, hogy ők a felnőttek a szobában, ők azok, akik érdemi döntésekben kompetensek. Nem mondom, hogy a Képviselőházban ne lennének ilyen személyek, de ott, ahol két évente választanak meg egy személyt, a politikai vita napi szinten érződik. Sokkal erősebbek a pártok közötti ellentétek, mint itt nálunk, ahol hat évre választanak meg valakit, és azért dolgozunk, hogy a dolgokat együtt oldjuk meg.
Én magam is számos olyan törvényjavaslat megalkotója vagyok, amelyeket progresszív társaimmal együtt adtam be, és vannak olyan javaslatok, amelyeket a progresszív kollégák adtak be, és én nagyon nagy örömmel támogattam azokat, még itt az ülésteremben többször felszólaltam, hogy ezt támogassák a frakcióm tagjai is.
A mai rendszerben, hogy lezárhassunk a vitát, meg kell szavazni egy javaslatot ezzel kapcsolatban háromötödös többséggel, mindnyájan tudjuk, hogy ez miként működik. Szeretném, hogyha ezt alakítanák át úgy, hogy a vitát ne lehessen időintervallumhoz kötni, így bevezetésre kerülne a beszélő obstrukció, csakúgy, mint az Amerikai Egyesült Államokban: amíg valamelyik szenátor a témában beszél, vagy amíg valamelyik szenátor szeretne beszélni addig ne lehessen szavazást tartani, ezzel is erősítve a kompromisszumkészséget.
Mit is jelentene ez? Először is nem lehetne a javaslathoz szavazást kérni, amíg bármelyik szenátornak vannak gondolatai, és ezeket szeretné is az ülésterembe elmondani.
Sokan kérdezték már tőlem, hogy ez miért jó. Ne felejtsük el, hogy ebben az intézményben a megyéket képviseljük, nem 1-1 választókerületet. Annak ellenére, hogy most átalakul a rendszer, és szenátusi körzetek jönnek létre Ez még mindig azt jelenti, hogy mi régiókat, térségeket képviselünk, ahol az emberek kulturális, társadalmi felfogását kell megragadni, és azt kell prezentálni itt az ülésteremben, és emiatt különböző vélemények, különböző értékek ütközhetnek össze azok között a törvényhozók között, akik északról, délről, nyugatról vagy keletről, városból vagy vidékről érkeznek, hiszen minden területnek más és más az érdekes, ezt el kell fogadni. Erről szól a demokrácia. Arról szól a demokrácia, hogy akit Garfield vidéki körzetéből választanak meg, a kékgalléros érdekeknek a fő szószólója lesz, viszont akit Unionból, az ott élőknek az elhatározását és véleményét kell továbbítani még mi, akik a déli megyéket reprezentáljuk, egy teljesen más világból érkezünk.
Éppen ezért a beszélő obstrukció elősegíti a kompromisszumok megkötését, olyan javaslatok kerülhetnek így a szavazásra, amelyet minden oldalról megközelített már valaki. Abban sem hiszek, hogy bármelyik szenátor azt arra használná fel ezt, hogy szabotáljon egy törvényjavaslatot, ugyan ezt sem szabad kizárni, de az ilyen káros praktikák helyett inkább ennek a hasznáról kell szót ejteni.
Gondoljunk csak vissza az ókorra, ugyanis a Szenátus Rómában született, annak érdekében, hogy megvédje a köztársaságot, és olyan nagyszerű emberek foglaltak helyet ott, mint Cicero, aki kiváló szónok, kiváló politikus volt, és ő is tudta, hogy milyen fontos a köztársaság hagyományait ápolni, ebben milyen fontos szerep hárul a Szenátusra. Ezt szeretném én is, hogy értékeljük a Szenátus helyét és szerepét a kormányzásban.
A másik javaslatom pedig arról szól, hogy a háromötödös többség helyett a jövőben kétharmados többséggel lehessen vitákat lezárni. Ez is csak arra vonatkozik, hogy növeljük a kétpártiság iránti igényt, és növeljük a kompromisszumkészséget a törvényhozók között. Ugyanis megtörténhet szélsőséges keretek között, hogy egy párt képes hosszú éveken, akár évtizedeken keresztül a mandátumok háromötödét megszerezni, ezzel folyamatosan képes a Szenátust uralni, a Reform Párt már volt is ilyen többségben, és most is közel vagyunk hozzá, viszont a kétharmados többség megszerzése már sokkal nehezebb. Ha valaki eléri ezt a bűvös számot, akkor tegyen belátása szerint. De addig mindkét párt keresse a kompromisszumos megoldásokat.
Nem azt szeretném, ha működésképtelen lenne a Szenátus, nem szeretném, hogyha úgy tűnne, az embereknek, hogy csak veszekszünk és vitatkozunk. nem haladunk egyről a kettőre. Eddig sem ez történt. Stuart Hoyt már 1948 óta többségi vezető, és eddig mindig kereste a másik oldalt, amikor egy-egy törvényjavaslat a Szenátus elé került, és a legtöbb esetben kompromisszum útján született meg a végeredmény.
Éppen ezért vissza kell térni hagyományokhoz vissza kell térni azokhoz szempontokhoz, amelyet annak idején az alapító atyák találtak ki, ők tudták, hogy mi a jó, ők tudták, hogy kell megszervezni 13 gyarmatból olyan országot, nemzetet, amely a mai napig meghatározó kultúrát közvetít a világban.
Tisztelt Elnök Úr, arról van szó, hogy olyan javaslatokat fogadjuk el, amely társadalom minden részének javára válik, nem lehet csak az egyik oldalnak vagy a másik oldalnak kedvezni, hiszen az ország csak akkor tud előre haladni, ha mindenki együtt dolgozik, hogyha mindenki össze fog és lözösen keressük a megoldást a problémákra.
Elnök Úr, szeretnék eltérni eltérni a tárgytól, és szólni a kubai helyzetről. A partjainknál kialakuló krízis ma már belpolitikai kérdéseket is felvet: a menekültek helyzetének kezelése az illegális bevándorlók ügyének rendezése, a határellenőrzés.
Először is szeretném megköszönni minden egyes szolgáló katonának és tisztnek, aki határaink mellett teljesít szolgálatot akár haditengerészet kötelékében, akár szárazföldi haderőknél és szeretném megköszönni a bevándorlási hivatal munkatársainak is azt a munkát, amelyet végeznek annak érdekében, hogy az ország lakossága biztonságban érezhesse magát, hogy megvédenek minket bármiféle bolsevik támadástól. Ugyanakkor arról is kell szólni, hogy ilyen helyezettel Cironia az állammá válása óta nem találkozott ilyen mértékű megoldandó problémával, nem volt olyan még, hogy emberek tömegei érkeztek volna ilyen rövid idő alatt azért, mert egy politikai rendszer megpróbálja őket kiirtani politikai, vallási nézeteik miatt, vagy éppen csak azért, mert szeretik és hisznek a demokráciában, hiszik, hogy ez a legjobb kormányzati forma. A krízisre, amely érinti a ciron polgárok mindennapi életét, ugyanakkor reagálnunk kell. Vannak lépések a kormányzat oldaláról, amelyeket támogatok, és van olyan döntése a Lee-adminisztrációnak, amit viszont nem tudok elfogadni, és úgy érzem, hogy kiigazításra szorul. Ez a mi feladatunk. Nagyon örülök annak a törvényjavaslatnak, amelyet Mike Jezza képviselő nyújtott be, és amint elfogadta a Képviselőház, és vitázni fogunk róla, amihez nekem is lesznek módosító indítványaim.
Ugyanis délen nem csak az a kérdés, hogy milyen infrastrukturális fejlesztéseket tudnak a települések és a megyék összefogásban végrehajtani, hanem az is fontos, hogy folyamatosan biztosítva legyenek a határaink, erre különböző lépéseket kell tenni. Meg kell fontolni, hogyan tudjuk úgy megszervezni a határvédelmet, hogy ez ne zavarja a mindennapi életet. Tehát például az én megyéből a halászok miként tudják folytatni munkájukat, hiszen a kihajózásuk sikerén családok megélhetése múlik.
Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez a gonosz rendszer, amely Kubában létrejött, terjeszkedni fog, ha nem is katonai úton, sokkal inkább ideológiai módon megpróbálja befolyásolni a szomszédok politikai rendszerét. Hogyan tudunk védekezni kommunisták ellen? Milyen eszközöket kell használni, mennyire mehetünk messzire kommunisták elleni küzdelemben? Ez mind-mind olyan kérdés, amelyeket meg kell tárgyalunk, mielőtt bármiféle döntést hozunk, amelyekben nem vagyunk biztosak annak hatásában.
Röviden szeretném köszönteni május 3., az Emlékezet napja alkalmából Cironia hadseregének minden korábbi katonáját, aki szolgálatteljesítés közben vesztette életét. Én magam is harcoltam a világháborúban, rengeteg áldozatot meghoztunk azért, hogy a gyerekeik és az unokáink demokráciában is jólétben élhessenek.
Átadom az ülésterem nyilvánosságát, és kérem a határozatképesség meghatározását.
George Lee szenátor (R)
Elnök Úr!
Ernest Holder (R)
Graham szenátora.
George Lee szenátor (R)
Elnök Úr, két dologról szeretnék beszélni. Az egyik én is szeretném minden egyes katonacsaládnak kifejezni az Emlékezet napja alkalmából a legmélyebb együttérzésemet az elvesztett hősökért, akik a szabadságért a demokráciáért és az emberi jogokért szálltak síkra akkor amikor fegyvert ragadtak az önkény ellen, bármikor, bármelyik időszakban, bármelyik politikai rendszerben.
Az Emlékezet során kifejezhetjük az irántuk érzett tiszteletünket és megtaníthatjuk az utódaiknak, hogy igenis érdemes az országért harcolni, feláldozni az életüket egy olyan ügyért, amely a társadalom fejlődését szolgálja. Én magam is szolgáltam a hadseregben több fronton is a második világháborúban. Épp ezért is tudok mennyire fájdalmas, egyben felszabadító is volt, amikor a hitleri Németországban kellett, hogy meghaljanak, hogy a nácizmus eltűnjön, vagy éppen Koreában védték a ciron polgárok szabadságát.
Szeretnék beszélni a választási törvényjavaslatról szólni, amelynek én vagy a szponzora. Hát igen, ez egy komplex előterjesztés, próbáltam úgy összeállítani ez mindenki számára elfogadható legyen. Az eddigi választási rendelkezéseket is tanulmányoztam minden egyes megyében nemcsak Grahamben, de Pecksdale-ben, Denfieldben és Unionban is. Elolvastam és ez egyfajta inspirációt adott, hogy kell elkészíteni egy választási törvényjavaslatot, amely nagyrészt ezekre a szabályokra épül.
Múlt héten Sanchez szenátortársam volt az, aki kritika alá vette a javaslatot, és azt túlságosan bürokratikusnak minősítette, főleg annak a regisztrációra vonatkozó részét. Én úgy gondolom, hogy ez kibővíti a lehetőségeket, liberalizációja a jelenlegi választási rendelkezéseknek. Lehetőséget adunk az egyes állampolgároknak, akiknek erre lehetőségük és várhatom állampolgári joguk van, hogy éljenek a regisztrációs lehetőség bármelyik állami hivatalban. Eddig csak az egyikben lehetett, most pedig lehetőség lesz a Gépjárművek Hivatalában is regisztrálni. Ezeket az erőforrásokat e célokra használni sokkal jobb megoldásnak tűnik, mint hogyha a szociális kérdésekkel foglalkozó hivatalokat bővítjük.
Ez az egyik amire szerettem volna kitérni, hogy a rendszer most nem tesz különbséget a megyék között, és bizonyos rendelkezéseit mindenhol érvényesíteni kell. Az az én véleményem, hogy itt a Szenátusban annak tagjai úgy gondolják, hogy a regisztráció és a választójog nem kiváltság, hanem minden állampolgárnak a lehetősége, aki azzal élni kíván, hiszen megfelel a fentebb említett kritériumoknak ezt nem lehet ahhoz kötni, hogy nekem hány rokonom élt délen, hogy valaki adófizetés fejében szavazhasson, vagy intelligenciatesztet készíthessenek egy állampolgári jog gyakorlásának feltételeként. A bőrszín és a vallási hovatartozás nem okozhat korlátozást a választójogban.
A módosító indítványokra is van lehetőség, a Progresszív és a Reform Párt oldaláról is fognak érkezni, ebben biztos vagyok. Érdemes lesz, hogy mennyire adjunk lehetőséget a megyéknek és a településeknek a helyi, az elő- és az időközi választások önálló kialakítására, milyen módokon tehessék meg ezt. Ez mind tárgyalás részét képezi és ezekről hajlandó vagyok bármikor egyeztetni. Elfogadom azt az érvet is, hogy a megyék és a fellebbviteli bírósági körzetek helyett, ahogy az Alkotmány írja, a Szenátus elnöke, vagyis az alelnök nevezhesse ki a szenátorokat a megüresedett helyekre. Azt viszont fenntartom, hogy az időközi választások időpontját, annak módját továbbra is a megyék határozzák meg egy szenátusi körzeten belül.
A javaslat előrelépés és egy fontos lépés afelé, hogy minél inkább fejlődjön a választási rendszerünk. Célom ezzel, hogy minél többen regisztráljanak és szavazzanak, minél többen éljenek a demokratikus jogaikkal ennek érdekében. Szeretném kérni a Szenátust, hogy a lehető leghamarabb fogadja a javaslatot, amely elősegíti a demokratikus feltételek erősödését. Átadom az ülésterem nyilvánosságát, és kérem a határozatképesség megállapítását.
Szenátus káplánja
Hosszú ideje élek, uram, és minél tovább élek, annál meggyőzőbb bizonyítékokat látok erről az igazságról: arról, hogy Isten kormányoz az emberek ügyeiben. És ha egy veréb nem eshet a földre az ő értesülése nélkül, akkor valószínű, hogy egy birodalom felemelkedhet az ő segítsége nélkül?
Meggyőződtünk arról, uram, a szent írásokban, hogy „hiába dolgoznak, építik, kivéve, ha az Úr felépíti a házat.” Ezt határozottan hiszem; és azt is hiszem, hogy egyidejű segítsége nélkül ebben a politikai épületben sem leszünk sikeresebbek, mint a Bábel Építői.
Ezért kérem a szabadságot, hogy maradjon velünk - hogy ezentúl a Menny segítségét igénylő imákat és tanácsainkra adott áldásokat minden reggel ezen a helyen tartsuk meg, mielőtt az ügyeket folytatnánk. Ámen.
Pat Landford (R)
A reggeli ima után felkérem a Szenátust, hogy együtt mondjuk el a Hűségesküt: Hűséget fogadok az Cironia Zászlajának és a köztársaságnak, amelyet jelképez: egy és oszthatatlan Nemzet az Isten színe előtt, amely szabadságot és igazságosságot nyújt mindenkinek.
Most pedig a titkár következik.
Szenátusi titkár
A Szenátus 1959. május 28-án megnyitja soron következő ülését, a reggeli ügyek alatt Pat Landford szenátor elnököl.
Jim Holsakamp szenátor (R)
Elnök úr!
Ernest Holder (R)
Greene szenátora.
Jim Holsakamp s(R)
Elnök Úr, ma azért kértem szót, hogy hozzá szóljak ahhoz a vitához a meleg Szenátus szabályzatának módosításához kapcsolódik. De még mielőtt erre térnék ki, szeretnék eltérni a tárgytól, mint a védelmi bizottság elnöke. Szeretném kifejezni örömöm, hogy Albert Lee elnök Augusto Prescott parancsnokot jelölte a légierő miniszterének. Egy hozzáértő kiváló déli katonáról beszélünk, és amit elfogadjuk az új bizottsági struktúrát, azon nyomban ki fogom tűzni a meghallgatás időpontját, és bízok abban, hogy kétpárti támogatással könnyedén megszerzi majd a jelöltséget.
Most pedig visszatérnek az eredeti tárgyra, ami az obstrukció kérdéskörét járja körbe. A Szenátus az egyik legfontosabb intézménye a kormányzásnak, beszélhetünk kormányzatról, beszéltünk Képviselőházról, de mégis azt kell mondani, hogy a leginkább kompromisszumkész emberek ülnek, itt születnek meg azok a döntések, amelyek végül az elnök íróasztalára kerülnek, és itt születnek meg azok a kétpárti javaslatok, amelyek meghatározzák országunkat. Ezt pedig nem szabad feladni, az Alapító Atyák annak idején azért hozták létre a Szenátust, mert úgy érezték szükség van egy olyan helyre, ahol a pártpolitikai csatározások nem játszanak szerepet, ahol képesek az emberek egymással dolgozni, tudják azt is, hogy ők a felnőttek a szobában, ők azok, akik érdemi döntésekben kompetensek. Nem mondom, hogy a Képviselőházban ne lennének ilyen személyek, de ott, ahol két évente választanak meg egy személyt, a politikai vita napi szinten érződik. Sokkal erősebbek a pártok közötti ellentétek, mint itt nálunk, ahol hat évre választanak meg valakit, és azért dolgozunk, hogy a dolgokat együtt oldjuk meg.
Én magam is számos olyan törvényjavaslat megalkotója vagyok, amelyeket progresszív társaimmal együtt adtam be, és vannak olyan javaslatok, amelyeket a progresszív kollégák adtak be, és én nagyon nagy örömmel támogattam azokat, még itt az ülésteremben többször felszólaltam, hogy ezt támogassák a frakcióm tagjai is.
A mai rendszerben, hogy lezárhassunk a vitát, meg kell szavazni egy javaslatot ezzel kapcsolatban háromötödös többséggel, mindnyájan tudjuk, hogy ez miként működik. Szeretném, hogyha ezt alakítanák át úgy, hogy a vitát ne lehessen időintervallumhoz kötni, így bevezetésre kerülne a beszélő obstrukció, csakúgy, mint az Amerikai Egyesült Államokban: amíg valamelyik szenátor a témában beszél, vagy amíg valamelyik szenátor szeretne beszélni addig ne lehessen szavazást tartani, ezzel is erősítve a kompromisszumkészséget.
Mit is jelentene ez? Először is nem lehetne a javaslathoz szavazást kérni, amíg bármelyik szenátornak vannak gondolatai, és ezeket szeretné is az ülésterembe elmondani.
Sokan kérdezték már tőlem, hogy ez miért jó. Ne felejtsük el, hogy ebben az intézményben a megyéket képviseljük, nem 1-1 választókerületet. Annak ellenére, hogy most átalakul a rendszer, és szenátusi körzetek jönnek létre Ez még mindig azt jelenti, hogy mi régiókat, térségeket képviselünk, ahol az emberek kulturális, társadalmi felfogását kell megragadni, és azt kell prezentálni itt az ülésteremben, és emiatt különböző vélemények, különböző értékek ütközhetnek össze azok között a törvényhozók között, akik északról, délről, nyugatról vagy keletről, városból vagy vidékről érkeznek, hiszen minden területnek más és más az érdekes, ezt el kell fogadni. Erről szól a demokrácia. Arról szól a demokrácia, hogy akit Garfield vidéki körzetéből választanak meg, a kékgalléros érdekeknek a fő szószólója lesz, viszont akit Unionból, az ott élőknek az elhatározását és véleményét kell továbbítani még mi, akik a déli megyéket reprezentáljuk, egy teljesen más világból érkezünk.
Éppen ezért a beszélő obstrukció elősegíti a kompromisszumok megkötését, olyan javaslatok kerülhetnek így a szavazásra, amelyet minden oldalról megközelített már valaki. Abban sem hiszek, hogy bármelyik szenátor azt arra használná fel ezt, hogy szabotáljon egy törvényjavaslatot, ugyan ezt sem szabad kizárni, de az ilyen káros praktikák helyett inkább ennek a hasznáról kell szót ejteni.
Gondoljunk csak vissza az ókorra, ugyanis a Szenátus Rómában született, annak érdekében, hogy megvédje a köztársaságot, és olyan nagyszerű emberek foglaltak helyet ott, mint Cicero, aki kiváló szónok, kiváló politikus volt, és ő is tudta, hogy milyen fontos a köztársaság hagyományait ápolni, ebben milyen fontos szerep hárul a Szenátusra. Ezt szeretném én is, hogy értékeljük a Szenátus helyét és szerepét a kormányzásban.
A másik javaslatom pedig arról szól, hogy a háromötödös többség helyett a jövőben kétharmados többséggel lehessen vitákat lezárni. Ez is csak arra vonatkozik, hogy növeljük a kétpártiság iránti igényt, és növeljük a kompromisszumkészséget a törvényhozók között. Ugyanis megtörténhet szélsőséges keretek között, hogy egy párt képes hosszú éveken, akár évtizedeken keresztül a mandátumok háromötödét megszerezni, ezzel folyamatosan képes a Szenátust uralni, a Reform Párt már volt is ilyen többségben, és most is közel vagyunk hozzá, viszont a kétharmados többség megszerzése már sokkal nehezebb. Ha valaki eléri ezt a bűvös számot, akkor tegyen belátása szerint. De addig mindkét párt keresse a kompromisszumos megoldásokat.
Nem azt szeretném, ha működésképtelen lenne a Szenátus, nem szeretném, hogyha úgy tűnne, az embereknek, hogy csak veszekszünk és vitatkozunk. nem haladunk egyről a kettőre. Eddig sem ez történt. Stuart Hoyt már 1948 óta többségi vezető, és eddig mindig kereste a másik oldalt, amikor egy-egy törvényjavaslat a Szenátus elé került, és a legtöbb esetben kompromisszum útján született meg a végeredmény.
Éppen ezért vissza kell térni hagyományokhoz vissza kell térni azokhoz szempontokhoz, amelyet annak idején az alapító atyák találtak ki, ők tudták, hogy mi a jó, ők tudták, hogy kell megszervezni 13 gyarmatból olyan országot, nemzetet, amely a mai napig meghatározó kultúrát közvetít a világban.
Tisztelt Elnök Úr, arról van szó, hogy olyan javaslatokat fogadjuk el, amely társadalom minden részének javára válik, nem lehet csak az egyik oldalnak vagy a másik oldalnak kedvezni, hiszen az ország csak akkor tud előre haladni, ha mindenki együtt dolgozik, hogyha mindenki össze fog és lözösen keressük a megoldást a problémákra.
Elnök Úr, szeretnék eltérni eltérni a tárgytól, és szólni a kubai helyzetről. A partjainknál kialakuló krízis ma már belpolitikai kérdéseket is felvet: a menekültek helyzetének kezelése az illegális bevándorlók ügyének rendezése, a határellenőrzés.
Először is szeretném megköszönni minden egyes szolgáló katonának és tisztnek, aki határaink mellett teljesít szolgálatot akár haditengerészet kötelékében, akár szárazföldi haderőknél és szeretném megköszönni a bevándorlási hivatal munkatársainak is azt a munkát, amelyet végeznek annak érdekében, hogy az ország lakossága biztonságban érezhesse magát, hogy megvédenek minket bármiféle bolsevik támadástól. Ugyanakkor arról is kell szólni, hogy ilyen helyezettel Cironia az állammá válása óta nem találkozott ilyen mértékű megoldandó problémával, nem volt olyan még, hogy emberek tömegei érkeztek volna ilyen rövid idő alatt azért, mert egy politikai rendszer megpróbálja őket kiirtani politikai, vallási nézeteik miatt, vagy éppen csak azért, mert szeretik és hisznek a demokráciában, hiszik, hogy ez a legjobb kormányzati forma. A krízisre, amely érinti a ciron polgárok mindennapi életét, ugyanakkor reagálnunk kell. Vannak lépések a kormányzat oldaláról, amelyeket támogatok, és van olyan döntése a Lee-adminisztrációnak, amit viszont nem tudok elfogadni, és úgy érzem, hogy kiigazításra szorul. Ez a mi feladatunk. Nagyon örülök annak a törvényjavaslatnak, amelyet Mike Jezza képviselő nyújtott be, és amint elfogadta a Képviselőház, és vitázni fogunk róla, amihez nekem is lesznek módosító indítványaim.
Ugyanis délen nem csak az a kérdés, hogy milyen infrastrukturális fejlesztéseket tudnak a települések és a megyék összefogásban végrehajtani, hanem az is fontos, hogy folyamatosan biztosítva legyenek a határaink, erre különböző lépéseket kell tenni. Meg kell fontolni, hogyan tudjuk úgy megszervezni a határvédelmet, hogy ez ne zavarja a mindennapi életet. Tehát például az én megyéből a halászok miként tudják folytatni munkájukat, hiszen a kihajózásuk sikerén családok megélhetése múlik.
Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez a gonosz rendszer, amely Kubában létrejött, terjeszkedni fog, ha nem is katonai úton, sokkal inkább ideológiai módon megpróbálja befolyásolni a szomszédok politikai rendszerét. Hogyan tudunk védekezni kommunisták ellen? Milyen eszközöket kell használni, mennyire mehetünk messzire kommunisták elleni küzdelemben? Ez mind-mind olyan kérdés, amelyeket meg kell tárgyalunk, mielőtt bármiféle döntést hozunk, amelyekben nem vagyunk biztosak annak hatásában.
Röviden szeretném köszönteni május 3., az Emlékezet napja alkalmából Cironia hadseregének minden korábbi katonáját, aki szolgálatteljesítés közben vesztette életét. Én magam is harcoltam a világháborúban, rengeteg áldozatot meghoztunk azért, hogy a gyerekeik és az unokáink demokráciában is jólétben élhessenek.
Átadom az ülésterem nyilvánosságát, és kérem a határozatképesség meghatározását.
George Lee szenátor (R)
Elnök Úr!
Ernest Holder (R)
Graham szenátora.
George Lee szenátor (R)
Elnök Úr, két dologról szeretnék beszélni. Az egyik én is szeretném minden egyes katonacsaládnak kifejezni az Emlékezet napja alkalmából a legmélyebb együttérzésemet az elvesztett hősökért, akik a szabadságért a demokráciáért és az emberi jogokért szálltak síkra akkor amikor fegyvert ragadtak az önkény ellen, bármikor, bármelyik időszakban, bármelyik politikai rendszerben.
Az Emlékezet során kifejezhetjük az irántuk érzett tiszteletünket és megtaníthatjuk az utódaiknak, hogy igenis érdemes az országért harcolni, feláldozni az életüket egy olyan ügyért, amely a társadalom fejlődését szolgálja. Én magam is szolgáltam a hadseregben több fronton is a második világháborúban. Épp ezért is tudok mennyire fájdalmas, egyben felszabadító is volt, amikor a hitleri Németországban kellett, hogy meghaljanak, hogy a nácizmus eltűnjön, vagy éppen Koreában védték a ciron polgárok szabadságát.
Szeretnék beszélni a választási törvényjavaslatról szólni, amelynek én vagy a szponzora. Hát igen, ez egy komplex előterjesztés, próbáltam úgy összeállítani ez mindenki számára elfogadható legyen. Az eddigi választási rendelkezéseket is tanulmányoztam minden egyes megyében nemcsak Grahamben, de Pecksdale-ben, Denfieldben és Unionban is. Elolvastam és ez egyfajta inspirációt adott, hogy kell elkészíteni egy választási törvényjavaslatot, amely nagyrészt ezekre a szabályokra épül.
Múlt héten Sanchez szenátortársam volt az, aki kritika alá vette a javaslatot, és azt túlságosan bürokratikusnak minősítette, főleg annak a regisztrációra vonatkozó részét. Én úgy gondolom, hogy ez kibővíti a lehetőségeket, liberalizációja a jelenlegi választási rendelkezéseknek. Lehetőséget adunk az egyes állampolgároknak, akiknek erre lehetőségük és várhatom állampolgári joguk van, hogy éljenek a regisztrációs lehetőség bármelyik állami hivatalban. Eddig csak az egyikben lehetett, most pedig lehetőség lesz a Gépjárművek Hivatalában is regisztrálni. Ezeket az erőforrásokat e célokra használni sokkal jobb megoldásnak tűnik, mint hogyha a szociális kérdésekkel foglalkozó hivatalokat bővítjük.
Ez az egyik amire szerettem volna kitérni, hogy a rendszer most nem tesz különbséget a megyék között, és bizonyos rendelkezéseit mindenhol érvényesíteni kell. Az az én véleményem, hogy itt a Szenátusban annak tagjai úgy gondolják, hogy a regisztráció és a választójog nem kiváltság, hanem minden állampolgárnak a lehetősége, aki azzal élni kíván, hiszen megfelel a fentebb említett kritériumoknak ezt nem lehet ahhoz kötni, hogy nekem hány rokonom élt délen, hogy valaki adófizetés fejében szavazhasson, vagy intelligenciatesztet készíthessenek egy állampolgári jog gyakorlásának feltételeként. A bőrszín és a vallási hovatartozás nem okozhat korlátozást a választójogban.
A módosító indítványokra is van lehetőség, a Progresszív és a Reform Párt oldaláról is fognak érkezni, ebben biztos vagyok. Érdemes lesz, hogy mennyire adjunk lehetőséget a megyéknek és a településeknek a helyi, az elő- és az időközi választások önálló kialakítására, milyen módokon tehessék meg ezt. Ez mind tárgyalás részét képezi és ezekről hajlandó vagyok bármikor egyeztetni. Elfogadom azt az érvet is, hogy a megyék és a fellebbviteli bírósági körzetek helyett, ahogy az Alkotmány írja, a Szenátus elnöke, vagyis az alelnök nevezhesse ki a szenátorokat a megüresedett helyekre. Azt viszont fenntartom, hogy az időközi választások időpontját, annak módját továbbra is a megyék határozzák meg egy szenátusi körzeten belül.
A javaslat előrelépés és egy fontos lépés afelé, hogy minél inkább fejlődjön a választási rendszerünk. Célom ezzel, hogy minél többen regisztráljanak és szavazzanak, minél többen éljenek a demokratikus jogaikkal ennek érdekében. Szeretném kérni a Szenátust, hogy a lehető leghamarabb fogadja a javaslatot, amely elősegíti a demokratikus feltételek erősödését. Átadom az ülésterem nyilvánosságát, és kérem a határozatképesség megállapítását.
1 0
Vissza
Üzenőfal
most már nekem is kevesebb munkám lesz
Játékfórum
2021. dec. 12. - Ötletek, javaslatok (Peter Bedroom)
Online (0)