Minden bizonnyal a jövő héten szavaznak a Szenátus Szabályzatáról, amely minden szakbizottság létszámát a felére csökkentené. Ám Greene szenior szenátorának egyéb tervei is vannak. Jim Holsakamp, aki 1948 óta képviseli a déli megyét, az egyik leginkább kétpártibb törvényhozó, akinek mindkét oldalról vannak csodálói és barátai. A szenátusi Reform Párt vezetése pedig nagyon szeretné, ha újraindulna, hiszen neki van a legnagyobb esélye reformpártiként Délen nyerni.
Holsakamp most egy új javaslattal készül, amely teljesen megváltoztatná a Szenátus berendezkedését. A mai ülésen fogja bemutatni módosító indítványát, amelyet a szabályváltozások kapcsán nyújt be. Ebben azt kezdeményezi, hogy a viták lezárása során az obstrukció lehetőségét csak kétharmados többséggel lehessen elfogadni (ez jelenleg háromötödös többséghez van kötve), továbbá javasolja a beszélő obstrukció bevezetését is. Ez amerikai mintára azt jelentené, hogy a vitákat nem kötnék időhöz, egészen addig tartanának, amíg a javaslatot ellenző szenátorok bírják szusszal, és tudnak a javaslat ellen beszélni. Ez azt is jelentené, hogy egy javaslat elfogadása még akkor is elhúzódhat, ha azt mindkét párt támogatja, de például a déli szenátorok nem, akik az új körzethatárokkal várhatóan kisebb létszámban fogják képviseltetni magukat. Ez pedig lehetőséget jelent számukra, hogy elnyújthassák olyan javaslatokról szóló vitát, amely számukra nem elfogadható.
Ám a szenátorhoz közelálló források szerint Holsakampot ez nem hajtja. „Számára a legfontosabb, hogy a Szenátus legyen az alkotmányosság legfontosabb erődje, ahol a politikai értelemben vett felnőttek ülnek, és ott a pártpolitikai célokat teljesen mellőzni tudják az ország érdekében.” A greene-i szenátor szerint a Szenátus az egyik legfontosabb intézmény az ország életében, és ide csak olyan személyeknek kell választások útján felvételt nyerni, aki képes ezt az elképzelést magáévá tenni. Azt szokta mondani Arnold Barreth reformpárti szenátor szerint, hogy „aki ezt nem képes elsajátítani, menjen a Képviselőházba, ott nem kell ilyen feltételeknek megfelelni.”
Az, hogy a javaslat elnyeri a szenátusi vezetés támogatását, még nem biztos, hiszen a Reform Párt közel van a háromötödös többség megszerzéséhez, és annak ellenére, hogy ideológiai szempontból igazán sokszínű a frakció, az alapvető kérdésekben nincs nagy vita, mert Stuart Hoyt többségi vezető rendszerint felvizezi a túlságosan is ideológiai jellegű javaslatokat. Ezzel pedig általában jó pár establishment és mérsékelt progresszív szavazatot is képes behúzni. Ha viszont 34-re emelik a szükséges szavazatszámot, nehezebb lesz megtalálni a megfelelő számú szavazatot. Másrészt viszont jó hivatkozási alap lehet, amikor a keménymaghoz tartozó szavazók azt firtatják, miért nem sikerült egy-egy javaslatot elfogadtatni.
Minden bizonnyal a jövő héten szavaznak a Szenátus Szabályzatáról, amely minden szakbizottság létszámát a felére csökkentené. Ám Greene szenior szenátorának egyéb tervei is vannak. Jim Holsakamp, aki 1948 óta képviseli a déli megyét, az egyik leginkább kétpártibb törvényhozó, akinek mindkét oldalról vannak csodálói és barátai. A szenátusi Reform Párt vezetése pedig nagyon szeretné, ha újraindulna, hiszen neki van a legnagyobb esélye reformpártiként Délen nyerni.
Holsakamp most egy új javaslattal készül, amely teljesen megváltoztatná a Szenátus berendezkedését. A mai ülésen fogja bemutatni módosító indítványát, amelyet a szabályváltozások kapcsán nyújt be. Ebben azt kezdeményezi, hogy a viták lezárása során az obstrukció lehetőségét csak kétharmados többséggel lehessen elfogadni (ez jelenleg háromötödös többséghez van kötve), továbbá javasolja a beszélő obstrukció bevezetését is. Ez amerikai mintára azt jelentené, hogy a vitákat nem kötnék időhöz, egészen addig tartanának, amíg a javaslatot ellenző szenátorok bírják szusszal, és tudnak a javaslat ellen beszélni. Ez azt is jelentené, hogy egy javaslat elfogadása még akkor is elhúzódhat, ha azt mindkét párt támogatja, de például a déli szenátorok nem, akik az új körzethatárokkal várhatóan kisebb létszámban fogják képviseltetni magukat. Ez pedig lehetőséget jelent számukra, hogy elnyújthassák olyan javaslatokról szóló vitát, amely számukra nem elfogadható.
Ám a szenátorhoz közelálló források szerint Holsakampot ez nem hajtja. „Számára a legfontosabb, hogy a Szenátus legyen az alkotmányosság legfontosabb erődje, ahol a politikai értelemben vett felnőttek ülnek, és ott a pártpolitikai célokat teljesen mellőzni tudják az ország érdekében.” A greene-i szenátor szerint a Szenátus az egyik legfontosabb intézmény az ország életében, és ide csak olyan személyeknek kell választások útján felvételt nyerni, aki képes ezt az elképzelést magáévá tenni. Azt szokta mondani Arnold Barreth reformpárti szenátor szerint, hogy „aki ezt nem képes elsajátítani, menjen a Képviselőházba, ott nem kell ilyen feltételeknek megfelelni.”
Az, hogy a javaslat elnyeri a szenátusi vezetés támogatását, még nem biztos, hiszen a Reform Párt közel van a háromötödös többség megszerzéséhez, és annak ellenére, hogy ideológiai szempontból igazán sokszínű a frakció, az alapvető kérdésekben nincs nagy vita, mert Stuart Hoyt többségi vezető rendszerint felvizezi a túlságosan is ideológiai jellegű javaslatokat. Ezzel pedig általában jó pár establishment és mérsékelt progresszív szavazatot is képes behúzni. Ha viszont 34-re emelik a szükséges szavazatszámot, nehezebb lesz megtalálni a megfelelő számú szavazatot. Másrészt viszont jó hivatkozási alap lehet, amikor a keménymaghoz tartozó szavazók azt firtatják, miért nem sikerült egy-egy javaslatot elfogadtatni.