Egy cikk

Kiderült, kit jelöl Albert Lee elnök alelnökének. A döntés nem volt meglepő, hiszen a Progresszív Párt több prominense már régóta nyomást gyakorol a President Palace-re, hogy a korábbi haditengerészeti minisztert válassza társának Lee elnök. Információink szerint Stannard mindvégig az esélyesek között szerepelt, bár a tanácsadók Danny Sanchezzel is számoltak. Ám a legutóbbi vitája Martin Ricketts reformpárti szenátorral, illetve az attól való félelem, hogy egy időközi választás során újabb szenátusi mandátum kerülhet a progresszívakhoz, Stannardra kezdett mindenki összpontosítani.

A ridgefieldi politikus már a kezdetektől jelezte a President Palace felé, hogy szívesen vállalna szerepet a kormányzatban, és amikor alelnökjelöltként merült fel a neve, amelyet az elnökhöz közel álló források szerint maga Lee tett meg, erőteljes lobbitevékenységbe kezdett. Megkereste a hozzá közelállókat, akik meghatározó hangjai a Progresszív Pártnak, ha finoman is, de hangot adtak véleményüknek, hogy Stannardot támogatják, aki folyamatosan kapcsolatban is állt az elnöki stábbal. Mások Elmondta a véleményét több kérdésben, de tartózkodott a Reform Párt prominenseivel való konfrontációtól, amely nem véletlen. „Ha kormányzati pozícióra törekszel, és szükséges van reformpárti voksokra a Kongresszusban, nem muszáj megnehezítened a dolgukat” – nyilatkozta Greg Jesworth, korábbi denfieldi reformpárti kongresszusi képviselő. Szerinte Stannard éppen ezért nagyobb ellenállás nélkül fogja megszerezni a kongresszusi felhatalmazást. „Bármilyen döntés is születik, bármilyen kérdésben, annak vannak perszonális vonatkozásai, ha előtte folyamatosan azokat sértegeted, akik a döntést meghozzák, az nem jó stratégia.”

A Reform Párt részéről nem is lehet hallani nagy ellenállást. Eddig egyedül Stuart Hoyt szenátusi többségi vezető reagált egy közleményben az elnök által jelölt személyekkel kapcsolatban, de az alelnökjelöltre vonatkozóan nem emelt kifogást, és eddig egyik reformpárti politikus sem jelezte, hogy lenne bármiféle gondja lenne Stannard jelöltségével, habár a következő napokban minden bizonnyal többen is ki fognak állni a véleményükkel, hiszen a személyéről várhatóan a Kongresszus még júniusban szavazni fog. A törvényhozás működését ismerő szakemberek szerint arra nincs mód, hogy sebtében, még májusban szavazzanak róla, de a többség várhatóan nem fog akadályokat gördíteni a jelöltség elé.

De miért is rá esett Lee választása? Minden bizonnyal Dominick Stannard személyisége és beágyazottsága segítette a döntés meghozatalában. Ugyan korábban indult az edmundi szenátusi székért, és a felmérések szoros versenyt mutattak, Gregory McInnis végül könnyedén győzött, ezután került be a Glover-adminisztrációba, ezzel együtt korábban létrehozott egy aktivistahálózatot is, így nem ismeretlen pártkörökben sem. Másrészt a progresszívak establishmentjének meghatározó alakja, amely fontos lehet Leenek, ha három év múlva akar indulni, és szüksége van a pártvezetés támogatására. „Ha meg kellene határoznom, akkor Stannard egy urbánus, liberális progresszív” – mesélte róla Ed Mullins, aki 1954-ben a McInnis-kampányt segítette tanácsadóként. „Egyáltalán nem konfrontatív, de kimunkált gondolatai vannak. Gazdasági oldalról New Deal progresszívnak mondanám, támogatja a szegregáció felszámolását, ellenben harcias antikommunista, de a szakszervezet barátja, illetve nem támogatja a mccarthyzmus hazai bevezetését. Ezzel képes lefedni a progresszív oldalt, amire szüksége lehet Leenek, hiszen alelnökjelöltként szemtanúja volt, miként vesztette el a Dent-Lee páros tavaly a nagyvárosokat. Dominick Stannard ebben segíthet.”