Egy cikk

Kurt Weller korábbi kongresszusi jelölt, akit később Harvey Dent megválasztott elnök felkért a kereskedelmi miniszteri pozícióba. A jelölt elfogadta a jelölést és a Szenátus megfelelő bizottsága meghallgatása után a teljes Szenátusban is megkapta a kellő számú szavazatot. A politikussal David Rossi készített interjút érintve a vámok kérdését és sok mást is.

David Rossi: Először is gratulálok! Sokan támadják a kormányt az összetétele miatt. mi erről a véleménye?

Kurt Weller: Köszönöm szépen. Úgy gondolom mindenkinek szíve joga véleményt mondani a kormány összetételéről. Én úgy látom, hogy minden pozícióba olyan embereket jelölt, akik az adott területhez értenek is. Az adott szakmában van végzettségük, szereztek tapasztaltot. Ahogy én is. Szerintem fontos, de nem a legfontosabb kérdés a pártállás, pártpreferencia. Abban játszik szerepet, hogy a miniszter képes és hajlandó-e végeghezvinni a programot, amire az Elnököt és a kormányát a választók felhatalmazták. Emellett látni kell, hogy több pozícióba olyan emberek kerültek, akik korábban nem is politizáltak. És ez így a jó. Nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy amikor a kormány összetételét bírálják, senkinek sem szabad elfeledni, hogy a jelölteket a Szenátus is megszavazta.

D.R.: Ön a kereskedelmi miniszteri posztot kapta. Egyik legfontosabb téma volt a kampány során és jelenleg is a vámkérdés. Mik a tervek?

K.W.: Le kell szögeznem valamit az elején: a vámokat szükségszerűnek tartom mind politikai, gazdasági és társadalmi tekintetben is. Minél hamarabb ki kell dolgozni egy részletes ugyanakkor általános törvényt ebben a kérdésben. Ez kicsit ellentmondásos lehet, de valójában nem az. Álatlános rendelkezéseket kell hozni a szabályozás tekintetében, ami általánosan vonatkozik a termékekre, de részletesnek kell lennie abban, hogy milyen felhatalmazást kapnak a kormány tagjai, milyet nem, illteve milyen vámkulcsok vonatkoznak az egyes termékekre.

D. R.: Sokan a vámtörvény megalkotását egybekötik a szabad piac végével. Mit szól ehhez a kritikákhoz?

K.W.: Sajnos ki kell ábrándítanom azokat, akik a vámokat a szabad piac végének tekintik: a szabad piac ebből a szempontból már ma sem létezik és mi nagyon lemaradtunk ebben a kérdésben. A tények a következők: a behpzatalt tekintve nagyon egyszerű a helyzet: a Alkotmány egyéertelműen fogalmaz ebben a kérdésben. A I. cikk több helyen foglalkozik a vámok kérédésével, aminek eredménye, hogy a vámok kérdésének kezelése a Kongresszus kezében van: törvénnyel kell szabályozni. Mivel ilyen törvény nincs, a behozatal - származási országtól függetlenül - senki nem fizet vámot. A kivitelt tekintve is egyszerű a helyzet. Ebbe nekünk nincs beleszólásunk, minden ország maga határozza meg, hogy mekkora vámot kell fizetni a ciron termékek után. És mindenhol kell, kivéve az USA-ban. Ez nagyon jó indulat a részükről, hogy 0%-os vámot vezettek be a ciron termékekre. Mindenhol máshol kell. Az Egyesült Királyság például átlagosan 5%, Franciaországban átlagosan 8%. De a dél- és közép-amerikai országokban ez az érték még nagyobb.

D.R.: És ennek mi a következménye?

K.W.: A legyegyértelműbb következmény, hogy a piacaink nagyon nyitottak, bárki bármilyen árut behozhat. Olcsóbb, rosszabb mínőségűt is, ami árhátrányt okoz a ciron farmereknek az itthoni piacon. Külföldre pedig nagyon egyoldalúan kereskedünk. A kereskedelmünk döntö többsége - több, mint 90%-a - az USA-ba megy. Ez egyértelmű, mivel más országokban a mgas vámok miatt árhátrányban vannak és csak drágábban tudnák az árujukat eladni. Ez nagyon egyoldalú kereskedelem és ez nem egészséges.

D.R.: Mit kell és lehet tenni?

K.W.: Nagyon fontos, hogy a vámok bevezetésével - az USA-val megtartva a 0%-os kölcsönös vámkulcsot - megvédeni a piacainkat ezzel erősíteni a hazai vállalkozókat. Ezután kétoldalú egyezményekkel más országok piacait is megnyitni az exportra termelők számára. Ez az egyetlen gazdaságilag helyes út. Így az exportunk nem lesz ennyire egyoldalú, több lábon állhat, ami mindig jobb, mintha egy ország - mégha oly baráti, mint az USA is - piacára tűmaszkodni.