Szervezet közlemény

George Taylor újra Burkhillben

A T-Team úgy döntött, hogy Mason Warding megyéjében, Burkhillben folytatja a kampányt. Devon volt az első megálló Devon volt. A közel 37 ezres településre este érkeztek meg George és családtagjai. A baseballpályán berendezett pódiumon kellett az elnökjelöltnek beszélnie, ahol legalább tízezer érdeklődő volt. „Újra itt vagyok, ez számomra óriási öröm, hiszen Önök bátor és tetterős lakosok.” A körülbelül egyórás beszéd során kitért a gazdasági problémákra, amelyen a jelöltek között a legerősebb. „Ha én nyerek, a gazdaságot növekedő pályára állítjuk!” A támogatottsága már csak azért is nagyobb már mérsékelt jelöltjénél, mert a szomszéd megye lakosa, ami bizalomébresztő.

Másnap reggel George már úton is volt, hogy találkozzon a városi lap újságíróival, és ott válaszoljon a megyeiek által érdekelt témákra. Szó volt gazdaságról, külpolitikáról, és szóba került Mason Warding is. Az egyik ilyen kérdés a következő volt: „Nem fél attól, hogy Burkhill, a Warding-ország, túl nagy falat lesz?” A volt ügyész erre konkrétan válaszolt: „Nem, egyáltalán nem félek, a burkhilliek bölcs emberek, és tudják, melyik az a jelölt, aki alkalmas a Reform Párt győzelemre vezetésére. Burkhillben győzünk, Warding ide vagy oda!”

Ann Taylor, a jelölt felesége, ebben az időben meglátogatta az egyik gimnáziumot, hogy a diákokkal és a tanárokkal beszélgessen, emellett lehetőséget kapott arra, hogy megtartson egy osztályfőnöki órát. Ezen a gyerekeknek a nők helyzetéről és szerepéről beszélt. „Ma olyan nagyszerű nőnek lenni, viszont pár évtizede ez még nem volt így. Tudjátok, akkor még nem illettek meg minket azok a jogok, amelyek most mindenkinek születésekor adatnak meg. Meg kell ezt becsülnünk.” Az iskolában egészen délutánig maradt, együtt evett a gyerekekkel a menzán, kérdésekre válaszolt, és arra bíztatott mindenkit, hogy támogassa a férjét.

Leslie, az idősebbik fiú, a fiatal egyetemista konzervatív klub meghívásának tett eleget, amikor délután három órakor ellátogatott a havi rendezvényükre, ahol az apja programjáról és személyéről beszélt. „Nagyon fontos, hogy mi, fiatalok a választásokon véleményt nyilvánítsunk, hiszen egy-kettőre munkába állunk, és majd a mi gyermekeinknek is meg kell tanítani, mi is az a demokrácia.” Leslie Taylor úgy gondolja, hogy Cironia jelenlegi gondjaira csakis a Reform Párt és a konzervativizmus „adhat adekvát választ.”

A tizenhat éves Paul sem tétlenkedett, ő egy ifjúsági baseball meccsen állt be a Devon egyik középiskolájának a csapatába, hogy megverjék a concordiakat. Nem egy szokványos meccsről van szó, hanem jótékonysági céllal jöttek össze. A meccsen a devoni árvaház gyermekeinek gyűjtöttek pénzt, amelynek a célja, hogy felújíthassák az épületet, új berendezéseket és játékokat vegyenek a gyerekeknek. „Én még elég fiatal vagyok, de apa révén én is ott vagyok a hírekben, azt hiszem, segítettem azoknak a gyerekeknek az árvaházban azzal, hogy én is beálltam játszani.” Paul sikeres volt, pontot is szerzett.

A kampány Charlestownban folytatódott. A közel tízezres kisváros örömmel fogadta a jelöltet, aki a helyi kávézóban tartózkodott öt órán keresztül. „Innen nem mozdulok, hanem mint egy politikusi fogadóórán, én is várom a választókat, hogy elmondják, mit kellene máshogy csinálnom, mire kellene fókuszálni.” A politikust igen sokan vették körbe. Elbeszélgettek gazdasági kérdésekről, sokan attól félnek, hogy ha végleg szakítunk az Egyesült Államokkal, akkor csődbe jut az ország. „Azért ülünk majd mi ott, hogy egy ilyen problémát orvosoljunk, de ettől nem kell félni” – nyugtatta meg a kérdezőket George.

Laconiában folytatta a kampányát, ahol délelőtt ellátogatott a helyi konzervatív kör gyűlésére, itt körülbelül ötszáz résztvevővel vitatta meg a ciron jobboldal jövőjét, elmondta, mit gondol a választásokról, és hogy miként tudna ő nyerni. „A ciron választók nem ostobák, nem hiszik el, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem, amely önmagában is kommunisztikus elképzelés, sikeres lehetne. Nincs olyan épeszű ember a Földön, aki azt gondolná, hogy többet fog valaki dolgozni akkor, ha minden hónapban annyit kap az államtól, amiből meg tud élni. Sőt, ez az ötlet az aktívakra lesz veszélyes, mivel ennek a forrásnak a fedezetét a középosztály és a munkaadók fogják előteremteni, amely munkahelyek beszűküléséhez fog vezetni.”

Este a város kultúrházába várták az érdeklődőket, ahol a politikus külpolitikai programját ismertette. „Nagyon fontos, hogy ne zárkózzunk el, először fel kell térképezni, az Egyesült Államok mellett, azokat az amerikai országokat, amelyek a partnereink lehetnek.” Fontosnak nevezte azt is, hogy feleslegesen nem szabad konfliktusba keveredni egyik nagyhatalommal sem. „A Szovjetunió hibás politikát követ, de akkor se kockáztathatja meg egy elnök, hogy háborút robbantson ki. Ezért nem lenne jó elnök Mason Warding, túl temperamentumos egy ilyen posztra.”

Dover volt a következő állomás, itt délután hívta össze a város lakóit a politikus, és a nagygyűlésére igen sokan el is mentek. A legfontosabb téma a gazdaság volt. „Burkhill arról híres, hogy itt rengeteg családi vállalkozás működik, és arról is, hogy a kisvállalkozók tartják fenn a megyét. Hadd mondjam el Önöknek, hogy az én programom az, amelyik vállalkozásbarát politikát kíván megvalósítani.” Ezeket a mondatokat nagy taps követte, és a rendezvény után nagyon sok szavazó azt mondta, hogy elgondolkodik azon, hogy Taylorra vagy Wardingra szavazzon-e.

A kampányhadjárat utolsó állomása Concord volt. A concordi emberekkel a helyi stadionban találkozott, ahol beszélt a halászat támogatásának a fontosságáról, amely Burkhill egyik húzóágazata. „Az Egyesült Államokkal meg kell tárgyalnunk a halászati jogokat is. Nem fogom hagyni, hogy ciron halászok megélhetése veszélybe kerüljön, nem hagyom, hogy közülük egy családnak is fel kelljen adnia a munkáját.” A gyűlés végeztével elmondta, hogy nagyon kedveli Burkhillt, és még visszatér. „Igen kedves nekem ez a kicsiny megye, amely valóban hatalmasabb Texasnál is. Még látjuk egymást, hiszen a szomszédban lakom. Isten áldja Cironiát, Isten áldja Burkhillt, Isten áldja Concordot!”