Egy cikk

J.R.:Üdvözlöm szenátor úr!

A.T.:Üdvözlöm Mr.Richard!

J.R.:Nos,megtörtént a reformer konvenció is,ahol a megjelent és felszólaló vezetők hosszasan áradoztak a párt egységről úgy,hogy a párt egy jelentős részét képző ideológia követői nem is voltak ott Columbiában. Ez számomra,és valószínűleg az ország számára is elég ellentmondóan hangzik. Akkor most van pártegység a Reform Párton belül vagy nincsen?

A.T.:  Nézze,teljes egység soha nem is volt és nem is lesz. Egy ekkora pártban,mint a miénk,nem lehet mindenkit ugyanarra a lapra tenni. Az ország különböző területéről származunk,különböző a vallásunk,a nemünk és az életkorunk is. Egyedül ami összefog minket az a ciron patriotizmus és a konzervatizmus,illetve a protestantizmus. Habár a 3. aspektus alól már számos kivétel van,vegyük csak az új alelnök-jelöltünket,aki ugye katolikus.  És eddig senki nem is próbálta meg egy lapra terelni a pártot. Egészen tavalyig.

J.R.: Ahhoz képest,hogy állítása szerint most akarják a legjobban egy lapra tenni a párttagokat,elég nagy a széthúzás. Sőt,a legnagyobb a pártjuk életében.

A.T.: Való igaz. Pont ezért,mert egy lapra akarnak rakni minket,mi meg nem hagyjuk az elveinket elvenni tőlünk.  Éppen ezért teljesen alaptalan az,amit egyes párttársaim csinálnak. Hatalmas fanfárokkal telezengik az országot,hogy a Reform Pártban mindenki ugyanazt gondolja és támogatja a West-McInnis duót. Én és a szociál-konzervatív tömb ezt kikérjük magunknak! Egyrészt minket ne említsenek egy lapon Stuart Hoyttal,egy George Lee-vel pedig főleg nem. Másrészt mi határozottan elhatárolódunk az elnökjelölti duótól. Nem kampányolunk ellenük,nem támogatjuk Dentéket,de őket sem.

J.R.: Ha jól tudom ezért nem is mentek el a konvencióra?

A.T.: Nézze,mi lefektettük a feltételeinket Renének,ő pedig ignorálta őket. Ha ő nem tart igényt ránk,akkor mi se tartunk igényt arra,hogy éljenezzük őt a konvención.

J.R.: Ennek ellenére magát a konvenciót figyelemmel kísérték?

A.T.: Természetesen. A párt azon része,aki nem vett részt ezen a szokatlanul alacsony minőségű konvención,Wessexben találkoztak egymással,ahol tv-n néztük a konvención,majd megtárgyaltuk azt.

J.R.: Maga szerint van arra esély,hogy támogassák Mr.Westet?

A.T.: Nincs.

J.R.: Ennél kicsit bővebb válaszra számítottam.(nevetés)

A.T.: Nézze.René West nekem és sok más embernek is már bebizonyította,hogy milyen ember valójában Eljátszotta a bizalmunkat. Emlékezzen vissza 54-ben még hatalmas követőm volt,ha mentem valahova Cookban,utánfutóként jött velem. Habár már akkor is selytettem,hogy ennek a kapcsolatnak a lényege számáról főleg politikai haszonszerzés,de titkon azért reménykedtem,hogy egy barátinak mondható kapcsolatot sikerül majd kialakítanunk. De sajnos ez volt eddig pályafutásom legnagyobb tévedése. René nem csinált mást azokon az alkalmakon,amikor együtt dolgoztunk,minthogy ellopta a legjobb kampánypontjaimat. Amikor együtt kampányoltunk,mindig azt figyelte,hogy melyik ötletemre reagál a legjobban a nép. Majd a kampány után azokról a pontokról kérdezősködött,én pedig jóhiszeműen felvilágosítottam,mondhatni fegyvert adtam a kezébe,amit aztán idén hátulról belém szúrt. Hiszen amellett,hogy a 4 éve tőlem tanult dolgokat hírdeti fel sajátjaként,ami már önmagában is plágium,még nekem mondja azt,hogy tőle loptam. Ez akkora mértékű gerinctelenség,amivel soha nem találkoztam még. 

J.R.: Ezekután Ön mégis kész lett volna kibékülni vele?

A.T.: Igen,de nem magam miatt. Hanem amiatt,hogy az 1946-ban alapított párt megmeneküljön a pusztulástól. Hiszen a Reform Párt már a ciron történelem és kultúra része,egy jó konzervatív pedig megvédi a történelmi értékeinket és kulturánkat. Éppen azért mondtam,hogy,ha egy szociális-konzervatív alelnökjelöltet választ kész vagyok békülni. Ő nem így tett,sőt egy katolikus alelnökjelöltet választot, amivel még jól oda tudott pörkölni az ultrakonzervatív nyugati kollégáimnak. 

J.R.: De,hogyha maguk ennyire nem szívlelik Mr.Westet,miért nem mondják azt az önneket támogatóknak,hogy szavazzanak Mr.Dentre?

A.T.: Azért,mert én,sőt,mi nem vagyunk ilyen emberek. Való igaz,hogy kicsinyes bosszúból elmehettünk volna a Progresszív Konvencióra,és járkálhatnánk Mr.Dentet hypolva azokban a megyékben,ahol magas a támogatotságunk. De mi nem ilyen emberek vagyunk. Mi a legjobbat akarjuk a ciron embereknek,és Mr.Dent ugyanolyan rosszválasztás,mint René,ezért nem tudjuk őt se protezsálni. 

J.R.: Ez így rendben van szenátor úr,de majd valakire csak muszály lesz szavazni,hiszen a President Palace nem állhat üresen.

A.T.: Ez így igaz. És bizony most nehéz helyzetben vannak a ciron emberek,főleg a fehér konzervatívak,mint én. Hiszen egyik oldalon szocializmus,másik oldalon hipokráciát és opportunizmust látthatunk. Őszintén,ha nem lennék szenátor,el se mennék szavazni.(nevetés) De nekem,mint szenátornak jó példával kell előjárnom,ezért el fogok menni,már csak azért is,hogy a maradék pozícióknál le tudjam adni a szavazatomat a valódi konzervatív jelöltekre. És ezt tanácsolom mindenki másnak is.

J.R.: Köszönöm,hogy itt volt szenátor úr! Remélem találkozunk még.

A.T. Én köszönöm,hogy itt lehetem! Biztos vagyok benne!