Egy cikk

Véget értek az elnökválasztások előtti utolsó megyei választások, amelyek nagy meglepetéseket hoztak magukkal. Meglepetésre több, a Reform Párthoz kötődő megyében nagyon szoros eredmények születtek, a megyei tanácsválasztásokon a Progresszív Párt elsöprő győzelmet aratott.

1. A Reform Párt kormányzói nyertek, de…

Eagle és Osborne megye voltak idén a valódi csataterek, mindkettőben három éve könnyedén nyert Andrew Trump reformer elnökjelölt. Most ennél szorosabb lett a végeredmény. Max Alderholt reformer megyei tanácsos győzött Eagle-ben, miután a roppant népszerűtlen, szintén reformer Nigel Wood nem vállalta az előválasztást ellene. Alderholt 5 százalékponttal győzte le Robert Shaw korábbi szenátort. Osborne nagyon népszerű kormányzója (+38 pont), Marcus Mortimer győzött, de csak 3 százalékponttal, legalábbis az adatok 98 százalékának a feldolgozottsága után. Ez két olyan megyében, ahol négy éve még 70 százalék felett nyertek a kormányzójelöltek, kudarcnak tekinthető.

2. A progresszívak taroltak a tanácsválasztáson

Az előzetes eredmények szerint minden tanácsosi választásokon, ahol idén megújították ezeket a mandátumokat, mindenhol győzedelmeskedtek a progresszívak, és úgy néz ki, többségbe is kerülnek, kivétel egyedül Edmund lehet. Eagle-ben hét helyet szereztek, a reformerek csak 5-öt; Osborne-ban 19-5-re győztek; Madisonban 8-4-re; Grahamben 19-12-re nyertek. Lassenben mind a 12 mandátum a progresszívaké lett, Walkerben 12-3-ra győztek.

Ezek komoly gondot okoznak azoknak a reformer kormányzóknak is, akik társbérletbe kényszerülnek a tanácsosokkal, és kifejezetten kellemetlen Osborne-ban Mortimer helyzete: a progresszív tanács képes lesz vétójogot emelni a rendeletei ellen, hiszen megvan a kétharmados többségük.

3. Harvey Dent mint elnökjelölt?

Az osborne-i választás nagy nyertese, a veresége ellenére is, Harvey Dent progresszív jelölt. Ő az első olyan progresszív jelölt, aki megyei szintű választás során nemcsak megnyerte Markshillt, de több mint a voksok háromötödével. Az északi ipari vidéken is győzedelmeskedett, és a várakozások ellenére jobban szerepelt vidéken, sőt, délen nagyobb arányban nyerte az ipari városokat. A nyolcból hat körzetben győzött, legkevesebb 4, legnagyobb arányban 30 ponttal.

Az, hogy sikerült megszólítani a városi, inkább liberális szavazókon túl a kékgallérosokat és a vidéki, konzervatívabb lakosokat, valódi lehetőséget ad neki, hogy beszálljon az elnökválasztási küzdelemben. Habár nincs politikai tapasztalata, az elmúlt hónapokban ismerté vált a kormányzójelölti kampánya okán, és képes lehet egységbe szólítani a progresszívakat, de a bizonytalanok felé is nyithat. Több progresszív donor is gondolkodik, hogy megkeresse a komoly anyagi háttérrel rendelkező kormányzójelöltet: csatlakozzon az előválasztási harchoz. „Most van esélye, és valódi alternatíva lehet West ellen” – nyilatkozta egyikük.

4. Az ipari területek és a nagyvárosok kékre váltottak, a vidék csatatér, az elővárosok nagyon reformerek

Az egész este legfontosabb tanulságai ezek. Eagle és Osborne megyék ipari körzetei jelentősen pártoltak át a progresszívakhoz, de amíg Dent nagyon nyerte is őket, Alderholt szűken hozta. A vidék Eagle-ben kényelmes többséget adott a reformer jelöltnek, de Mortimer csak pár ponttal hozta ezeket a körzeteket. Viszont az elővárosok komoly előnyt adtak, Mortimer minden elővárost 80 százalék felett nyert meg, és ennek köszönheti a végső győzelmét is. Ez viszont azt is jelzi, hogy ha a Reform Párt elveszíti a fehér, diplomás és jólkeresők támogatását, komoly gondba kerülhet jövőre.

5. Hullámzó részvétel

Nagyon változatos volt idén a részvétel: miközben Lassen, Edmund, Madison és Walker megyékben 15-28% között ingadozott, Grahamben is csak 30 feletti lett, Eagle-ben pedig 45-47% közei lehet, Osborne-ban viszont legalább 83-85 százalék volt, majdnem elérte az 1950- évi 89 százalékot. Szakértők arra figyelmeztetnek, ha a választások nem szombaton, hanem pénteken lennének, sokkal többen elmennének szavazni bármilyen választáson.

6. Országos jelzés?

Hogy az idei tanácsválasztás, ahol sokkal jobban érvényesül a pártszimpátia, egy figyelmeztetés-e a Reform Párt számára, jövő tavasszal derül ki. Mivel William Jensen kongresszusi képviselőt megyei főügyésszé választották, Osborne 8. kongresszusi körzetében időközi választás lesz. Ez egy biztos piros megyének számít, de idén a progresszívak mind kormányzói, mind tanácsosi szinten körülbelül kétezerrel kaptak több szavazatot, amely 6-7 pontos előnyt jelent, ez pedig magabiztos győzelmet jelentene. Ha itt az elnökválasztási előválasztás során a progresszívak nyerni tudnak, az egy hatalmas lendületet jelente a kampányuknak.

7. Még mindig száguld a T-Train

A Reform Párt bázisának a megmozdításához még mindig a Cironia's Dad jelzővel ellátott George Taylor elnök a legjobb személy. Mind Eagle, mind Osborne kormányzójelöltje elhívta kampányolni a volt elnököt, aki ki is tett magáért. A saját és az országban is népszerű elnök, úgy látszik, még mindig megkerülhetetlen, ezért nagyon fontos lehet, hogy az előválasztás során az elnökjelöltek közül kit fog támogatni.