A modern amerikai liberalizmus
A modern amerikai liberalizmus az uralkodó változata a liberalizmusnak az Egyesült Államokban. Egyesíti a liberális eszméket, így a polgári szabadságjogokat és egyenlőséget a társadalmi igazságossággal és a vegyes gazdasággal. A modern liberális filozófia határozottan támogatja az olyan állami költekezéseket, mint például az oktatásra, az egészségügyre, és a jólét biztosítására fordított kiadásokat. Fontos társadalmi kérdésként tekintenek az egyenlőtlenségre, a kisebbségi (pl. választójog) és női jogok biztosítására, az azonos neműek házasságára, és a bevándorlási reformra.
A modern amerikai liberálisok általában úgy vélik, hogy a nemzeti jólét megköveteli a kormányzati beavatkozást a makrogazdaságba annak érdekében, hogy a munkanélküliség alacsony, és az infláció kordában legyen tartva, és a gazdasági növekedés magas legyen.
Modern amerikai liberalizmust általában a Demokrata Párthoz, a modern amerikai konzervativizmust pedig leggyakrabban a Republikánus Párthoz társítják. A liberalizmus egy meghatározó ideológia az Egyesült Államokban, de továbbra is messze elmarad a konzervativizmus népszerűségétől a szavazók körében.
A 21. század legfontosabb kérdései: női jogok (pl. abortusz támogatása), melegházasság támogatása, egységes egészségügyi rendszer.
Története: 1956-ban Schlesinger mondta, hogy a liberalizmus az Egyesült Államokban magában foglalja mind a "laissez-faire"-elvet (állami beavatkozástól mentes, szabályozatlan piac), mind a "kormányzati beavatkozást" a gazdaságban. A liberálisokhoz köthető három fontos reformcsomag, Theodore Roosevelt "New Nationalism"-ja, Woodrow Wilson "New Freedom"-ja, és Franklin D. Roosevelt (1933-as) "New Deal"-je. E három reform időszakában alakult meg a szociális jóléti állam koncepciója, amelyben a nemzeti kormány kifejezi azon kötelezettségét, hogy fenntartsa a magas szintű foglalkoztatást a gazdaságban, hogy felügyelje az életfeltételeket és a munkaerőt, hogy szabályozza az üzleti verseny módszereit, illetve hogy létrehozzon egy átfogó módszert a szociális biztonság megteremtése végett.
New Deal: Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és kormányzata politikája 1933 és 1939 között. Az 1932-es választási hadjárat során Roosevelt új irányvonalat ígért választóinak. A nagy gazdasági világválságból való kilábalást a gazdasági folyamatokba való állami beavatkozással akarta elérni. Annak ellenére, hogy néhány rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság érvénytelenített, a New Deal jelentős és hosszan tartó hatást gyakorolt az amerikai gazdaságra, társadalomra és kormányzatra. Létrehozta az elnöki tisztség modern intézményeit.
A New Deal háromféle programpontra osztható, ez a három: „Relief, Recovery, Reform”.
A „Relief” (=enyhítés, könnyítés) legfőbb célja az volt, hogy megsegítse a válság által legérzékenyebben érintett polgárokat, a „Recovery-é” (=visszatérés, visszaszerzés) a gazdasági válság előtti helyzet visszaállítása, a Reform pedig az állami beavatkozás szükségességét hangsúlyozza ki és segítette elő a gazdaságban. A New Deal keretein belül olyan fontos törvények, ill. intézkedések születtek meg, mint az Országos Ipari Helyreállítási Törvény (1933), a Mezőgazdasági Szabályozási Törvény (1933), az Országos Munkaügyi Törvény (1935) és a Társadalombiztosítási Törvény (1935).
Progresszivizmus
A progresszivizmus egy széleskörű életszemlélet, amely a haladás eszméjén alapszik. Úgy tartja, hogy az előrelépés a tudományokban, a technológia fejlődése, a gazdasági fejlődés és a társadalmi berendezkedés létfontosságú kérdések, amelyek hasznosak az emberiség számára.
Egyik fő ihletője John Stuart Mill utilitárius nézetei voltak, ám későbbi irányzataira sokféle politikai mozgalom rányomta bélyegét. Általában véve a progresszivisták támogatják a szabadkereskedelmet és a piacgazdadágot ahol a legalapvetőbb szükségletek mindenki számára biztosítottak. Ezen túl általában támogatják a szociálprogresszív nézeteket azon az alapon, hogy folyamatosan szükség van a szociális gyakorlat fejlesztésére olyan módon, hogy az biztosítsa mindenki számára az alapvető szabadságot. Sokszor azonosítják a szociálliberalizmussal, de akadnak neoliberális és neokonzervatív alirányzatai is.
Szociálliberalizmus
A szociálliberalizmus vagy reformliberalizmus egy politikai ideológia, mely a liberalizmus egyik ágaként a 19. század végén keletkezett, majd 1945 után vált elterjedtté a nyugati világon belül. Az irányzat lényegében a politikai centrumhoz vagy a balközéphez sorolható.
Mint a klasszikus liberalizmus, a szociálliberalizmus is támogatja a piacgazdaságot és a polgári és politikai jogok, illetve szabadságjogok bővítését, ugyanakkor abban különbözik, hogy úgy véli, a kormánynak kötelessége beavatkoznia az olyan gazdasági és társadalmi kérdések esetén, mint például a szegénység, az egészségügy és az oktatás. Arra törekszik, hogy megtalálja az egyensúlyt az egyéni szabadság és a társadalmi igazságosság között.
Az amerikai szociálliberálisok kiállnak az olyan társadalmi-politikai kérdések mellett, mint az abortusz, az azonos neműek házassága, vagy fegyvertartási kontroll, szemben a szociális konzervatívokkal.
Modern amerikai konzervativizmus
Az amerikai konzervativizmus tág politikai fogalmat takar az Egyesült Államokban, ami egyaránt jelenti az amerikai hagyományok tiszteletét, az antikommunizmust, az érdekképviseleti rendszer fenntartását és védekezést a nyugati kultúra vélt és valós fenyegetéseivel (pl.: a szocializmus erkölcsi relativizmusával, a multikulturalizmussal, és a liberális internacionalizmussal) szemben. A konzervatívok támogatják a kapitalizmust és a szabad piacot. A szabadság alapvető érték, így a szabad piac is, ellenzik a magas adókat és a kormányzati, illetve a szakszervezeti beavatkozást a vállalkozások működésébe. Az amerikai konzervatívok általában a demokrácia alapvető vonásának tekintik az egyéni szabadságot, ami ellentétben áll a liberálisok nézeteivel, akik inkább a társadalmi egyenlőséget és igazságosságot, a kisebbségvédelmet, a jóléti államot tekintik fontosnak, és azt hangsúlyozzák, hogy állami beavatkozásra van szükség a fenti célok elérése érdekében.
A modern konzervatív gondolkodás kialakulását és az amerikai politikában való megjelenését az ötvenes évekre tehetjük. Érdemes megemlíteni az alapvetően protestáns amerikai szellemi alapjai mellett a neokonzervatív gondolat specifikusan zsidó intellektuális gyökereit. Ugyanis a negyvenes években, New Yorkban, a City College of New York (CCNY) hallgatói közül kerültek ki a modern konzervatívok első generációja, többek között Irving Kristol, Seymour Martin Lipset és Nathan Glazer.
Számos irányzata kialakult. Amikor az amerikai konzervativizmusról beszélünk, abba olyan eszméket értünk, mint a szociális konzervativizmus, neokonzervativizmus, liberális konzervativizmus, konzervatív libertarianizmus, fiskális konzervativizmus stb.
Gazdasági liberalizmus
A gazdasági liberalizmus vagy piaci liberalizmus a klasszikus liberalizmus alapvetően Adam Smith és David Ricardo munkáin alapuló gazdasági komponenseként indult. Alapja a magántulajdon és a magánszerződések. Előnyben részesíti ugyan a kormányzati beavatkozástól mentes szabadpiacot, a szabadkereskedelmet, de bizonyos közjavak esetén meghagyja az állam szerepét. Ilyen pl. a honvédelem, a közszolgálati televíziózás. Smith például a mellett érvelt, hogy az utakat, csatornákat, hidakat, iskolákat magáncégek nem tudják hatékonyan fenntartani, de a mellett is, hogy mindezekért az államnak használatarányos díjakat kell szednie. Abraham Lincoln a gazdasági liberalizmus tradícióit követve növelte az állam szerepét a vasútépítésben.
Történelmileg a gazdasági liberalizmus válaszul merült fel merkantilizmussal és a feudalizmussal szemben, de természetesen szembemegy a nem kapitalista gazdasági rendekkel, például a szocializmussal és magával a tervgazdálkodással.
Napjainkban a gazdasági liberalizmus általában olyan eszmék mellé társul, mint a klasszikus liberalizmus, a neoliberalizmus, libertarianizmus, és a konzervativizmus (bizonyos fajtái).
A gazdasági liberalizmus támogatja az esélyegyenlőséget (más néven társadalmi mobilitást), köszönhetően azon meggyőződésnek, hogy annak hiánya a magánmonopóliumok növekedéséhez vezetne, megsértené az egyének szabadságát.
Fiskális konzervativizmus
A fiskális konzervatívok politikai-gazdasági tekintetben a felelős költségvetést, az alacsony adókat támogatják, csökkentenék a kormányzati kiadásokat és minimalizálnák az államadósságot. A szabad kereskedelem, a dereguláció (szabályozás-mentesítés), a gazdaság, az alacsonyabb adók és a privatizáció meghatározó tulajdonságait képezik a fiskális konzervativizmusnak.
A 20. század elején a fiskális konzervatívok gyakran ellentétben álltak a progresszívekkel, akik gazdasági reformot kívántak végrehajtani. Az 1920-as években Calvin Coolidge elnök vállalkozáspárti gazdaságpolitikája sikeres periódust adott a gazdasági növekedésnek, habár tetteinek sikeressége mögött valószínűleg inkább a föderalizmus, semmint a fiskális konzervativizmus rejlett
Legnagyobb támogatottsága Ronald Reagan elnöksége idején volt (1981-1989).
Szociális konzervativizmus
Szociális konzervativizmus az Egyesült Államokban egy jobboldali politikai ideológia. A mozgalomnak sokféle célja van, s mivel többféle különböző szervezetet tartalmaz, így nehéz általánosítani, hogy milyen ideológiai vallanak hívei. Van azonban számos általános elv, amellyel a legtöbb szociális konzervatív egyetért, például ilyen a szexuális forradalom, az LMBT (Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok és Transzneműek) jogok, a feminizmus és az iszlám hit terjesztésének elutasítása.
Társadalmi-politikai kérdésekben a hagyományos zsidó-keresztény kultúrkör, illetve a hagyományos családi értékek megőrzését tartják fontosnak, erősen azonosulnak az amerikai nacionalizmussal.
Két egymást átfedő alcsoportok a szociális konzervativizmuson belül a „hagyományos” és a „vallási” konzervativizmus. A hagyományos konzervatívok erőteljesen támogatják a hagyományos magatartási kódexeket, különösen fenyegetőnek érzik a társadalmi változásokat és a túlzott mértékű modernizációt. Ellenzik a női katonák bevetését háborúban. A vallási konzervatívok pedig például ellenzik az abortuszt és a homoszexualitást, gyakran azt állítják, hogy „Amerika egy keresztény nemzet”.
Utolsó módosítás: 2016.05.21. 18:35