Egy cikk

Jó pár név kering, hogy ki indul a jövő évi reformpárti elnökjelölti előválasztáson, és a félidős választások óta csak nő a létszám. A félidős választások ugyanakkor újabb esélyeseket mutatnak, és akár egy sokszereplős elnökjelölő előválasztás is lehet. Most megpróbáljuk összeszedni azokat a reformpárti személyeket, akik esélyesek lehetnek arra, hogy elinduljanak a jövő évi választáson.

1. René West: Cook reformpárti kormányzóját tavaly fölényesen választották újra Cook kormányzójának, minden településen könnyedén nyert, míg Westminstert is csak egy szavazattal vesztette el, ami pedig erős progresszív bástya. A kormányzó már többször elhintette, hogy gondolkodik az induláson, és a félidős választások előtt sem nyilatkozott egyértelműen, hogy elindul-e, vagy marad kormányzó. Legutóbb arról beszélt, hogy a Reform Párt nem nyerhet néhány déli megye támogatása nélkül, és kemény kritikát fogalmazott meg a pártelit felé, amiért nem támogatták a déli jelölteket. Ebből következik, hogy agresszív módon próbálná megszólítani a délieket, ami viszont azzal a veszéllyel járhat, hogy elveszthet bizonyos számú elővárosi mérsékeltet, másrészt a nagyon jó kapcsolata Glover elnökkel jobbról ad támadási lehetőséget.

2. Michael Jezza: Belfort 1. kongresszusi körzetének a képviselőjét a legnagyobb különbséggel választották idén egy olyan körzetben, ahol mindkét nagy párt adott jelöltet. Az 1946 óta folyamatosan újraválasztott törvényhozót a párt jobbszárnyához kötődik, de egy town hall fórumán tagadta, hogy szociális konzervatív lenne. Szociális és kulturális témákban konzervatív, ellenez bármiféle fegyverkorlátozást, nem támogatja a szociális kiadások növelését, szerinte minél több jogot kell adni a megyéknek. Gazdaságilag viszont liberális populista: támogatja a vámrendszert a ciron ipar megvédése céljából, szerinte minden cironnak ciron terméket kell vásárolni. Legutóbb beszélt arról, hogy gondolkodik az indulásán, miután könnyedén nyert olyan településeken is, ahol több a progresszív regisztrált szavazó, mint a reformpárti. A kérdés, hogy képes lenne-e a mérsékelt szavazókat megszólítani.

3. Nick House: Osborne szenior szenátora, aki a második számú személy a szenátusi többségi vezetésben, már 1954-ben is kacérkodott a gondolattal, hogy elindul az elnökjelöltségért, ehelyett teljes mellszélességgel Andrew Trump mellé állt, és az ő kampányát támogatta. Ugyanakkor a veresége megtépázta a saját hatalmát is, ezért visszavonult, ámde megkapta a befolyásos szenátusi Igazságügyi Bizottság vezetését. Az elmúlt időkben ugyanakkor egyre többen gondolják, hogy a befolyásos nyugati konzervatív el fog indulni a jelöltségért. Amiért támogatta Trumpot, valószínűleg a párt keménymagja támogatni fogja, a kérdés, hogy a korábbi konfliktusai George Taylorral (aki még mindig befolyásos személyiség) mennyire ad támadási felületet az ellenfeleinek.

4. Nick Devon: Belfort kétciklusos kormányzója szintén azok között volt négy éve, akik mérlegelték, hogy elindulnak az elnökválasztáson, akkor mégsem érezte, hogy elindul. Most viszont baráti körében arról beszél, hogy gondolkodik az elinduláson, és habár beállt Andrew Trump mögé, amikor szélsőségesen nyilvánult meg, akkor elhatárolódott tőle, és szerinte ez neki ad elég hitelt, hogy a reformpárti bázis elé állhasson, főként, ahogy hangoztatja, Trump nem volt képes megváltoztatni a szavazói bázist. A jelenleg hivatalt be nem töltő politikus szerint ő lehet az, aki leginkább képviselheti a taylorizmust. A kérdés, hogy nem inkumbensként mennyi esélye lesz.

5. Martin Ricketts: Az edmundi szenátor 1946 óta tagja a Szenátusnak, legutóbb 40 ponttal győzte le ellenfelét, és a befolyásos Külügyi Bizottságot vezeti. Izolacionista, kulturális témákban konzervatív nézeteket vall, még az új adótörvényt is leszavazta. Mellette ugyanakkor nyitott a kompromisszumra is, lojális, folyamatosan együtt dolgozott Taylorral, amíg elnök volt, és azóta is folyamatosan egyeztet a pártvezetéssel, támogatta Andrew Trumpot is, de a botrányos kijelentések idején ő is elhatárolódott. Népszerű választása lehet a párt bázisának, képes megnyerni a vidéket, és ezt erősíti csak, hogy pletykák szerint Glover elnök kifejezetten nem kedveli. Ugyanakkor vagy egy nagy nehézség: Edmundban nem engedik a szabályozások, hogy egyszerre induljon szenátornak és elnökjelöltnek, márpedig jövőre lejár a mandátuma, és Alfred Cameron kormányzó nem akarja megadni a lehetőséget, hogy elfogadásra kerüljön egy „Ricketts-rendelet”, amely ezt engedélyezné.

6. Arnold Barreth: A belforti szenátor korábban nem került fel a listákra, ámde bravúros újraválasztási győzelmével a 73 éves törvényhozó is előtérbe került. Mindenki szoros választási küzdelemre számított, de a hivatalban lévő szenátor kevés pénzbefektetéssel magabiztosan nyert, és egy olyan csatatérmegyében, mint Belfortban, jelzésértékű lehet. Barreth ideális választás lehet a mérsékelt szavazóknak.

7. Andrew Trump: Miután tavaly kevesebb, mint egy százalékkal újraválasztották, a cooki szenátor megpróbálkozhat egy újabb előválasztási kampánnyal, mondván, nem sokon múlott a győzelme. Akkor ellenfél nélkül tudott jelöltséget szerezni, egy többszereplős versenyben ez már nehezebb lehet neki.